Ferences
iskoladrámák
IV.
Csíksomlyói passiójátékok 1763–1774
Szerkesztette

DEMETER JÚLIA
PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA

Sajtó alá rendezte

DEMETER JÚLIA
MEDGYESY S. NORBERT
PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA
KŐVÁRI RÉKA (zene)
MISKEI ANTAL (latin szöveg)

Balassi Kiadó
Budapest

RÉGI MAGYAR DRÁMAI EMLÉKEK
XVIII. SZÁZAD
6/4.

Sorozatszerkesztők
Demeter Júlia, Kilián István, Pintér Márta Zsuzsanna
A kötet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal K 119865 számú, illetve Tudományos Mecenatúra elnevezésű programjának támogatásával jött létre

A Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Munkabizottsága által elismert kritikai szövegkiadás-sorozat

Lektorálta
HORVÁTH MÓNIKA

A jegyzeteket angolra fordította
GYÁRFÁS VERA

Kottagrafika
PÁLÓCZY KRISZTINA

© Demeter Júlia, Medgyesy S. Norbert, Pintér Márta Zsuzsanna, Kővári Réka, Miskei Antal

ISBN 978 963 456 121 7

Felelős kiadó a Balassi Kiadó igazgatója
Felelős szerkesztő Gilicze Ágnes
Elektronikus könyv Nagy Lajos

Tartalom

Bevezető

Introduction

Felhasznált irodalom / Bibliography

1. Domokos Ferenc Kázmér (?)
Passiójáték a szőlőmívesek példázatával
(Csíksomlyó 1763. április 1. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Demeter Júlia

2. Madár János József (?)
Passiójáték a hét főbűn és a bűnös lélek szerepeltetésével
(Csíksomlyó 1764. április 20. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Pintér Márta Zsuzsanna

3. Domokos Ferenc Kázmér (?)
Nagypénteki játék Ábrahám és Krisztus áldozatáról
(Csíksomlyó 1765. április 5. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Pintér Márta Zsuzsanna

4. Halles Lőrinc Kristóf (?)
Nagypénteki játék az emberi nem bűnbeeséséről és megjavulásáról
(Csíksomlyó 1766. március 28. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Demeter Júlia

5. Szabó János Ágoston
Nagypénteki játék a bűnbeesés és az isteni irgalmasság történetével
(Csíksomlyó 1768. április 1. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Demeter Júlia

6. Bocskor Ferenc Ádám (?)
„Sírjatok, oh, egek, s gyászban boruljatok”
(Csíksomlyó 1769. március 24. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Demeter Júlia

7. Győrffi Ábrahám Zsigmond (?)
Passiójáték a házasságtörő asszony történetével
(Csíksomlyó 1770. április 13. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Pintér Márta Zsuzsanna

8. Ferenczi József Bonavita
Moralitás arról, hogy a bűnös emberek Jézust újra és újra keresztre feszítik
(Csíksomlyó 1771. március 29. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Pintér Márta Zsuzsanna

9. Szász Mátyás Bonaventura (?)
Passiójáték Jézus feltámadásának történetével
(Csíksomlyó 1772. április 17. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Medgyesy S. Norbert

10. Szász Mátyás Bonaventura (?)
Passiójáték a tékozló fiú történetével
(Csíksomlyó 1773. április 9. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Medgyesy S. Norbert

11A Kézdi István Gracián
Passiójáték Jefte történetével
(Csíksomlyó 1774. április 1. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Demeter Júlia

11B Botár János (?)
Jephte példája és az Atyaistennek nagy irgalmassága
(Mikháza 1762. április 9. nagypéntek)

Sajtó alá rendezte Demeter Júlia

11AB A mikházi és a csíksomlyói dráma összehasonlító forrásvizsgálata
Demeter Júlia

Az énekek kezdősorainak mutatója / Index of the first lines of songs


Bevezető

„A magyarországi iskolai színjátszás legjelentősebb magyar nyelvű korpusza a ferences iskoladrámák több mint hatvan drámája – ezért ezek kritikai szövegkiadása jelenti a legnagyobb feladatot a kutatóknak.” E mondattal kezdtük a Ferences iskoladrámák második és harmadik kötetét is (Csíksomlyói passiójátékok 1740–1750; Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század sorozat 6/2.; Csíksomlyói passiójátékok 1751–1762; Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század sorozat 6/3.), amelyeket 2021-ben jelentetett meg a Balassi Kiadó. Most a negyedik kötetet tartja kezében az olvasó.

Az I. kötet bevezetőjében (Ferences iskoladrámák. Csíksomlyói passiójátékok 1721–1739, Budapest, Argumentum Kiadó–Akadémiai Kiadó, 2009) részletesen bemutattuk a ferences rend magyarországi iskoláit, a ferences iskolai színjátszás történetét, s legfőképpen a csíksomlyói (obszerváns ferences) gimnáziumot s annak színpadát. Hosszú fejezet foglalkozott a Csíksomlyóról előkerült darabok forrásaival, tipikus jegyeivel, sajátosságaival. Így ennek ismeretéhez most is az első kötet bevezetőjéhez utasítjuk az olvasót, ahogy jelen kötetünk szerkesztési és szövegközlési elvei is az első kötetben leírtakat követik.

A Ferences iskoladrámák kötetszerkezete

A Liber exhibens actiones parascevicas című kéziratos kötet 47 magyar és 1 latin nyelvű drámájának másolását 1774-ben Péterffi Márton tartományfőnök rendelte el (l. Ferences iskoladrámák I., 18.), a kézirat összeállítása 1774. áprilisa és júliusa között fejeződött be (l. a kötet címlapján, illetve a 612. lapján található bejegyzést; Muckenhaupt 1999, 113. és 116.), s a legkésőbbi drámaszöveg is 1774-ből való.

A másolás idejéhez időben közelebbi darabok kerültek a kéziratos kötet első felébe, méghozzá pontos időrendben: itt 22 magyar nyelvű, 1751–1774 között bemutatott dráma található. A kötet második fele viszont 26 (25 magyar nyelvű, 1 latin), 1721–1754 között előadott drámát tartalmaz, teljes kronológiai összevisszaságban. Textológiai elvünknek megfelelően minél teljesebben meg akartuk őrizni a kötet egységét, mégis kénytelenek voltunk megbontani a kötetbeli sorrendet, ezért a legkorábbi, 1721–1754 közötti darabokkal indítottuk a kritikai sorozatot (Ferences iskoladrámák I. és II.), a III. kötetbe az 1751–1762 között előadott darabok kerültek. Jelen kötetünk az 1763–1774 között játszott drámákat tartalmazza, ezzel zárjuk a Liber exhibens actiones parascevicas című kéziratos kötet drámaszövegeinek kritikai kiadását. (A közlési rendet részletesen lásd: Ferences iskoladrámák I., 40–44.)

A Ferences iskoladrámák közlési elvei

A magyarországi iskolai színjátszás, a 16–18. századi magyar nyelvű drámaszövegek kutatása már évtizedek óta szorosan kapcsolódik a különböző európai (francia, olasz, angol, lengyel, német, osztrák, cseh) kutatók és kutatócsoportok munkájához is. Az 1988 óta háromévente megrendezett egri nemzetközi drámatörténeti konferenciákon elhangzott előadások és az azokat tartalmazó magyar és idegen nyelvű kötetek tanulmányai azt bizonyítják, hogy a csíksomlyói korpusz szoros kapcsolatban van az európai középkori és barokk hagyománnyal. A szenvedéstörténet megjelenítésének módja, a moralitások tematikája, a dogmatikai kérdések színpadra vitele sokat merített a korszak és a megelőző évszázadok misztériumjátékaiból. A hagyomány továbbélése, a csíksomlyói passiók unikális volta miatt nagyon fontos a számunkra, hogy az anyagot megismerhessék az európai kutatók. Ezért alakítottuk úgy a sorozatnak a ferences iskoladrámákat közreadó köteteit, hogy a magyar nyelvű szövegek mellett az egyes passiók tartalmát, jegyzeteit angol nyelven is közzétesszük. A 11. egri drámatörténeti konferencia anyagát tartalmazó, 2019-ben kiadott kötet teljes egészében idegen nyelvű (Theory and practice), és a 2022-ben, kötetünkkel szinte egy időben megjelent 12. egri drámatörténeti kötet is számot tarthat a külföldi kutatók érdeklődésére: a csíksomlyói passiókat bemutató három tanulmány angol és német nyelven íródott. (Új eredmények…/ New Results…) Emellett külön is felhívjuk a figyelmet a legfrissebb magyar és európai szakirodalomra. (Demeter 2005, 2005a, 2008, 2009, 2010, 2015a, 2015b, 2022; Pintér 2003/2015).

A szövegek közlésekor a Magyar Tudományos Akadémia kritikai kiadásokra vonatkozó szabályai szerint jártunk el. A szabályzat értelmében a szövegeket betűhíven közöljük, azonban ettől – kurziválás nélkül – eltértünk az alábbi esetekben:

– a s hangot jelölő ʃ betűt s betűvel írtuk át,

– a verses szövegeket verssorokra tördeltük, és minden sort nagybetűvel kezdtünk,

– a tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel hoztuk,

– a jobb megértés, a követhetőség érdekében modern központozást alkalmaztunk;

– a rendezői utasításokat a modern gyakorlatnak megfelelően ( ) között, kurzívval szedtük.

Minden más esetben kurzívval szedtük a javított részeket a szövegben; s ezeket a javításokat a lapalji jegyzetben jelöltük. A szövegkritikai megjegyzésekben közöltük a változtatásokat, egységesítéseket, értelemszerű javításokat.

A kéziratgyűjteményben (hasonlóan a később kiadandó kisebb drámagyűjteményekhez, amelyek 1776-ban készültek) a drámák legtöbbjének nincs modern értelemben vett címe. A legtöbbször azonos „címsort” (actio parascevica, actio, stb.) csupán az évszámok különböztetik meg egymástól. Sorozatunk hagyományai alapján azonban modern címlappal láttuk el a drámákat. A címadásban igyekeztünk követni az eredeti latin címsor üzenetét: az actiót leginkább a magyar játék (misztériumjáték, passiójáték) szóval adtuk vissza, s a címben röviden utaltunk a darab tartalmára, elsősorban a passiókban alkalmazott előképekre, esetleg a passiót keretező történeti eseményekre vagy iskolai témákra is. Ahol a szövegnek már volt korábbi, általunk készített modern kiadása, ott igyekeztünk megőrizni azt a címet, vagy annak a hangulatát.

Egészen az 1770-es évekig nem találunk szerzői nevet és szereposztást sem a csíksomlyói daraboknál. A 19. század végén azonban még jó néhány iskolai irat megvolt, s ezek alapján 1897-ben Fülöp Árpád közölte az 1721–1774 között a felső és közép nyelvtani osztályok (a szintaxisták és a grammatisták) tanárainak névsorát, s ezzel a darabokat szerzőhöz, vagy legalábbis rendezőhöz rendelte (Fülöp 1897, 12–13.). Az anyagot Fülöp után behatóan tanulmányozó Alszeghy Zsolt és Szlávik Ferenc szerint azonban nem csak ezeknek az osztályoknak a tanárai lehettek a szerzők, mivel vannak olyan színjátékok, amelyeket bizonyíthatóan egy másik osztály tanára írt (Alszeghy–Szlávik 1913, 8–9.). Azok a források, tanári névsorok, amelyekből Fülöp, majd Alszeghy és Szlávik dolgozott, mára elvesztek, a szövegeken pedig csak néha találjuk ott (utólag rájegyezve) a szerző nevét vagy monogramját. Ezért úgy döntöttünk a szövegek kiadásakor, hogy csak kérdőjellel jelöljük meg szerzőként azokat a tanárokat, akik az adott évben Fülöp Árpád szerint a középső osztályokat tanították. Nem tudhatjuk, hogy biztosan ők írták-e az adott darabot, de annyi azonban bizonyos, hogy az iskola valamennyi tanárának szerepe lehetett a folyamatos csíksomlyói színi hagyomány kialakításában és fenntartásában. A ferencesek a rendbe lépve új keresztnevet vettek fel, ezért a feltételezett szerzők vezetékneve után az eredeti nevet hozzuk, harmadikként pedig a szerzetesi név szerepel.

A címlap után, szögletes zárójelben rekonstruáljuk a szerepek listáját, melyeket a megjelenés sorrendjében tüntetünk föl. A szerepneveket általában kurziválás nélkül egységesítettük, s ezt a szövegkritikai jegyzetekben mindig jeleztük; eltérő esetben a lapalji jegyzet tájékoztat a változtatásokról.

A lapalji jegyzetekben igyekeztünk visszaadni az eredeti kézirat jelöléseit, törléseit, egyéb változtatásait és érdekességeit. A dráma szerkezeti egységeinek számozási hibáit, következetlenségeit javítottuk, s a javítást jelöltük. A másolók számos rövidítést alkalmaztak, melyek egy része a korban megszokott és ismert volt, más része azonban egyéni és esetleges; valamennyi rövidítést igyekeztünk feloldani.

A Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század sorozat eddigi köteteihez képest igen sok a lapalji jegyzet. Ennek már említett oka, hogy a passióskötetet különösen gondatlanul másolták, emiatt a magyarban és a latinban egyaránt igen sok a téves szóalak, a hibás szótagszám vagy rímelés. A másolók a 18. században egyébként megszokottnál jóval gyakrabban hagyták el az ékezeteket is, főleg az ö/ő, ü/ű betűkről. E szövegek sajtó alá rendezésekor tehát különösen sokszor kényszerültünk értelemszerű javításra, emendálásra, hogy megkönnyítsük az olvasást.

A sorozat hagyományainak megfelelően minden drámát jegyzetapparátus követ.

A mű adatai cím alatt a kézirat bibliográfiai helyét, történeti utóéletét, esetleges kiadását foglaltuk össze. Ezt követi a darab tartalmi összefoglalója. Az évenkénti bemutató arra kényszerítette a csíksomlyói tanárokat, hogy az előző évek darabjaiból szövegrészleteket, egyes versszakokat vagy egész jeleneteket emeljenek át saját passiójátékukba. A vendégszövegek sajátos hálója jött így létre, de a teljes rendszerezésre a munka jelen fázisában még nem vállalkozhattunk. Ez a feladat az összes szöveg megjelenése után végezhető csak el, ezek a rövid vázlatok viszont már most segíthetnek az egyes drámaszövegek közötti kölcsönzés, motívumegyezés felismerésében, a nemzetközi párhuzamok felderítésében.

Ezt követően a szerző, rendező, másoló személyéről tudható adatokat gyűjtöttük össze.

A Forrás címszó alatt a szövegek bibliai és egyéb forráshelyeit kutattuk fel. Erről a témáról a Ferences iskoladrámák I. kötetének bevezetőjében hosszú tanulmányt adtunk közre, így az egyes drámák forrásainak egy részénél csak visszautalunk a bevezető tanulmányra. Az Előadás jegyzetcím alatt ismertetjük a színpaddal, díszlettel, az előadási alkalommal és az előadás körülményeivel kapcsolatos adatokat, s külön kitérünk a Csíksomlyón oly fontos zenei részekre, énekekre is. A szövegkritikai jegyzetekben a szöveggondozás, sajtó alá rendezés szempontjait, problémáit és az általános textológiai kérdéseket soroljuk fel.

A tárgyi és nyelvi magyarázatokkal segítjük a régies szöveg megértését. A bibliai nevek modern átírásában a Herbert Haag szerkesztett Bibliai lexikont (Haag 1989) követtük; a bibliai idézetek a modern katolikus kiadásból valók (Biblia 1976).

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik a hosszú évek óta folyó előkészítésben munkatársaink, segítőink voltak. Elsősorban a 2020-ban elhunyt Márk Józsefnek (O.F.M.), a csíksomlyói kolostor könyvtárosának (később házfőnökének), aki ezt a csodálatos anyagot 1989 után rendelkezésünkre bocsátotta, s mindvégig biztatott bennünket.

Alszeghy Zsoltné dr. Tési Edit haláláig nagy figyelemmel kísérte és segítette munkánkat. Több passió szövegénél segédkezett önzetlenül Alszászy Károly, aki volt ciszterci diákként szívügyének tekintette ezt a szövegkiadást. A kötetben felhasználtuk Csepi Erzsébet szakdolgozatát is, aki az 1764-es passió első olvasatát készítette el.

Köszönetet kell mondanunk Muckenhaupt Erzsébet muzeológusnak, aki saját nagy jelentőségű könyve mellett, amelyre folyamatosan támaszkodhatunk (Muckenhaupt 1999), önzetlenül és folyamatosan segíti a helyszíni kutatást, a kéziratok vizsgálatát. Az ő nevéhez fűződik a kéziratok megtalálásának hiteles dokumentálása is, erről szóló tanulmánya (Muckenhaupt 2019) olyan új információkat tartalmaz a nagyközönségnek és a kutatóknak is, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik a drámaszövegek megőrzésének és megmentésének a történetét. Foglalkozott a csíksomlyói Mária-szobor történetével is. (A csíksomlyói kegyszobor 2016.) Az utóbbi évtizedek legnagyobb jelentőségű felfedezése is neki köszönhető: a csíkszentgyörgyi plébánia egy ősnyomtatványának kötéstáblájából előkerült egy nyomtatott színlap töredéke 1721-ből. Mivel Csíksomlyóról eddig csak összesen hét kéziratos drámaprogramot ismert a kutatás, a megtalált töredék a legrégebbi és egyben az első eddig ismert nyomtatott csíksomlyói színlap. (Bernád–Muckenhaupt 2020.)

Bár a szövege sajnos nem olvasható, a címből kiderült, hogy műfaja certamen volt, és a hét szabad művészet vitájáról szólt, valószínűleg összefüggésben azzal, hogy 1719-től (igaz, hogy csak ideiglenesen) el tudták indítani az iskolában a retorikai és poétikai osztályokat is. A nyomtatott színlap még további kutatásokat igényel, de máris jól látható, hogy ezzel tovább bővül az a műfaji sokszínűség, amely a passiójátékok mellett a csíksomlyói iskolai színjátszást jellemezte, s amelyről sorozatunk VI. kötetében kaphatnak majd teljes képet az olvasók.

A Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. századi sorozatának sajtó alá rendezésében, szerkesztésében, a konferenciák szervezésében végig velünk volt a kutatócsoport tagjaként Czibula Katalin, egészen 2019. október 9-én bekövetkezett haláláig. A Ferences iskoladrámák I. kötete az ő értő és gondos lektorálásával jelent meg, azóta is folyamatosan dolgozott a csíksomlyói anyag kiadásán, a sorozat V. kötetének ő az egyik sajtó alá rendezője és szerkesztője. Nélküle a Régi Magyar Dráma Kutatócsoport és az RMDE XVIII. századi sorozata sem lenne az, amivé vált az évtizedek során, s az ő emlékének is tartozunk ennek az anyagnak a kiadásával, a sorozat teljessé tételével.

S még inkább tartozunk ezzel Kilián Istvánnak, aki ennek a sorozatnak a kezdetektől fogva szerkesztője és szövegkiadója volt, s aki több mint 30 évig vezette a Régi Magyar Dráma Kutatócsoportot. Sajnos ezentúl már csak gyászkeretben tudjuk feltüntetni a nevét, de így is velünk van, és támogat minket abban, hogy nélküle is befejezzük azt a sorozatot, amelyet megálmodott, s amelyen élete végéig nagy türelemmel és elhivatottsággal dolgozott.

A szövegek sajtó alá rendezését nem tudtuk volna elvégezni az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) folyamatos támogatása nélkül; a jelen kötet a „Tudományos Mecenatúra” pályázat támogatásával jöhetett létre.

Introduction

„The most significant Hungarian language corpus of Hungarian school theatre is the more than sixty plays of the Franciscan school in Csíksomlyó – thus, their annotated edition constitutes the greatest task for researchers.” Thus begins the second volume of Ferences iskoladrámák (Csíksomlyói passiójátékok 1740–1750; Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század / Records of Early Hungarian Drama 18th century series 6.2.), which was also published in 2021 by Balassi Kiadó. The third volume was finished in the same year. The introduction of the first volume (Csíksomlyói passiójátékok 1721–1739, Budapest, Argumentum Kiadó – Akadémiai Kiadó, 2009) discusses the Hungarian schools of the Franciscan order and their theatre in detail, especially the Observant Franciscan school in Csíksomlyó and the school stage. A long chapter discussed the sources and typical characteristics of Csíksomlyó plays.

If the reader is interested, he/she is kindly asked to read the introduction to the first volume, as the present volume follows the editing and publishing principles set out in the first volume.

The structure of Ferences iskoladrámák / Franciscan School Dramas

The present volume continues the annotated drama texts of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas. The copying into a single volume of the 47 plays in Hungarian and 1 in Latin was commissioned by the provincial superior, Márton Péterffi in 1774 (see Ferences iskoladrámák I, 18), the manuscript was compiled between April and June 1774 (see the remark on the cover of the volume and on page 612; Muckenhaupt 1999, 113 and 116) and the latest drama text is from 1774.

The first half of the manuscript volume contains plays closer to the time of copying, in perfect chronological order: there are 22 plays in Hungarian, performed between 1751–1774. The second part of the volume, however, contains 26 dramas (25 in Hungarian, 1 in Latin) performed between 1721–1754, copied in a complete chronological mess. According to our textual principle, we wanted to preserve the unity of the volume as much as possible – we still had to change the original order: the annotated series were launched with the earliest plays, those between 1721–1750 (Ferences iskoladrámák I and II; for details on the order of publication, see Ferences iskoladrámák I, 40–44) The drama starting after the covers of the manuscript volume, on page 5 dates from 1751 (see Ferences iskoladrámák III, nr. 1), from there on, the chronology is reliable; this is what we have followed in the third volume and the present one (Ferences iskoladrámák III–IV). The present volume publishes the plays performed between 1763 and 1774. The latest play (nr. 11A) used an earlier drama performed in Mikháza in 1762 thus we also publish its text (see nr. 11B).

The publishing principles of Ferences iskoladrámák

The research of Hungarian school theatre and 16th–18th century Hungarian drama texts has been strongly connected to the work of European (French, Italian, English, Polish, German, Austrian, Czech) researchers and research groups for decades. The lectures of the international drama history conferences – organized in Eger every three years since 1988 – and their published versions in Hungarian and foreign language volumes prove that the Csíksomlyó corpus is closely connected to European Medieval and Baroque tradition. The presentation of the Passion, the themes of moralities and the performance of dogmatic questions relied strongly on the mystery plays of the age and of previous centuries. In our view, it is very important for the survival of tradition and because of the unique nature of Csíksomlyó passions to present this material to European researchers. That is why the contents of passion plays and the notes accompanying them are translated to English. We also call attention to recent Hungarian and foreign language literature. (Demeter 2010, 2015a, 2015b, 2022; Pintér 2003/2015 2003/2015, 2019, 2021; Medgyesy S. 2016, 2019, 2020, 2020a, 2022; Kőváry 2013, 2016, 2019, 2022; Millei 2022; Muckenhaupt 2019). The papers of our 11th international conference were published in English–German–French in 2019 (Theory and Practice). The material of the 12th conference has just been published with some English and German papers (Új eredmények…/ New Results…, 2022).

In publishing the texts, we acted according to the rules on annotated editions of the Hungarian Academy of Sciences. According to the rules, texts are published to the letter, although we changed this – without using italics – in the following cases:

– the letter ʃ indicating the sound „sh” was transcribed with the letter s,

– verse texts were cut into lines and we started each line with a capital letter,

– proper names start with a capital letter,

– we used modern punctuation for better understanding and readability,

– according to modern practice, we use ( ) and italics for director’s instructions.

In all other cases, corrected parts are printed in italics and the changes are indicated in the footnotes. Changes, unifications, necessary corrections are indicated in critical comments.

In the manuscript collection (similarly to the two smaller, 1776 collections of dramas to be published later), most of the dramas do not have a title in the modern sense. The mostly identical „title lines” (actio parascevica, actio, etc.) are only differentiated by the year. On the basis of the tradition of our series, however, we gave modern, Hungarian cover pages to the dramas. Our titles try to follow the message of the original Latin title line: we mostly use the Hungarian term play (mystery play, passion play) for actio, and the title shortly refers to the contents of the play, primarily to the prefigures used in the historical events or school topics serving as a framework for the passion play.

Before the 1770s, the authors are not named, dramatis personae are not listed in Csíksomlyó plays. At the end of the 19th century, however, several school documents still existed, on the basis of which Árpád Fülöp published the names of the teachers of advanced and intermediate grammar (syntax and grammatics) classes between 1721–1774, thus connecting the plays to authors or at least directors (Fülöp 1897, 12–13). On the other hand, Zsolt Alszeghy and Ferenc Szlávik carried out a thorough study of the material, concluding that there may have been authors outside the circle of these teachers, as some plays were written by teachers of other classes without doubt (Alszeghy–Szlávik 1913, 8–9). The sources and lists of teachers that first Fülöp, then Alszeghy and Szlávik used are now lost, and the texts rarely contain the name or initials of the author (when they do, they were added later). We thus decided to add a question mark to the authors who taught the intermediate classes in the given year according to Árpád Fülöp. We do not know whether they indeed wrote the given play but one thing is certain: all the teachers of the school played a role in creating and maintaining the continuous theatrical tradition of Csíksomlyó. Joining the Franciscan order, the friars chose a new name thus the possible authors’ family name is followed by the original Christian name and the third one is the chosen name.

The title page of the dramas is followed by the reconstructed list of characters, shown in the order of appearance. We generally unified the names of characters without italics, which is always indicated in the annotation notes; in other cases, changes are indicated in footnotes.

In the footnotes, we tried to keep the indications, deletions and other changes and interesting features of the original manuscript. We corrected and indicated the errors and inconsequences of drama structure. The copyists used several abbreviations which were partially customary and well-known in the era, some of them, however were individual and arbitrary; we tried to explain them all.

Compared to the previous volumes of the series Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század, there are many footnotes. As we have mentioned before, the volume of passion plays was copied especially carelessly, there are many wrong words, wrong number of syllables and wrong rhymes in Hungarian and Latin alike. 18th century copyists omitted accents, especially in the case of ö/ő, ü/ű, more often than usual. Thus, we often had to correct the original text to make reading smoother.

In accordance with the tradition of the series, each drama is followed by notes.

The subtitle Essential data summarizes the bibliographical location of the manuscript, its historical afterlife and eventual publication. This section contains the short contents of the drama as well. Due to the yearly performance, Csíksomlyó teachers often borrowed fragments of the text, some strophes or even complete scenes from the plays of previous years in their passion plays. This created a peculiar network of borrowed texts but we could not trace the complete structure in the current phase of our work. This task may only be carried out after the publication of each text, however, these short outlines already help us in recognizing borrowing and identical motives between the different drama texts and in exploring international parallels.

This is followed by all the available data on the identity of the author, director and copyist.

The subtitle Sources lists the biblical and other sources of the texts. This subject is discussed in detail in a long essay in the introduction to volume I of Ferences iskoladrámák, so in some of the cases we simply refer to that introduction. The subtitle Performance contains the data on the stage, the decorations, the occasion and circumstances of the performance, and we specifically discuss the musical parts and songs which were extremely important in Csíksomlyó.

Acknowledgement

We would hereby like to thank all those who helped us during our long years of preparations. First of all to József Márk (O.F.M.), the librarian and prior of the Csíksomlyó monastery, who preserved this wonderful material and made it available to us after 1989.

Until her death, Edit Tési (Mrs. Zsolt Alszeghy) followed and helped our work. Károly Alszászy, a former Cistercian student, considered this work an important project and provided technical help in the transcription of several passion plays. For the 1764 passion play, we used Erzsébet Csepi’s diploma work.

We would also like to thank Erzsébet Muckenhaupt museologist who – besides her significant book that we can always rely on (Muckenhaupt 2009; A csíksomlyói kegyszobor 2016) – unselfishly and continuously contributes to our local research and to the study of manuscripts. In 2019, she published the authentic report of the re-discovery of the manuscripts thus giving new information (Muckenhaupt 2019). Her recent result is a fragmentary drama programme from 1721 found in the presbitery of Csíkszentgyörgy which was leached from the hard cover of an incunabulum: we know only seven programmes from Csíksomlyó and this is the first printed one. Its text is illegible, but the title shows it was a certamen presenting the debate of the seven liberal arts. The topic can be connected to the year 1719 when the school launched higher, i.e. rhetoric and poetic classes. The fragment is only one example of the genres produced on Csíksomlyó stage; the sixth volume of our series will contain a rich variety of genres. (Bernád–Muckenhaupt 2020; A csíksomlyói kegyszobor 2016)

Until her death on 9 October 2019, Katalin Czibula was with us as a member of our research group in redacting and editing the 18th century series of Régi Magyar Drámai Emlékek / Records of Early Hungarian Drama 18th century, as well as in organizing conferences. Volume I of Ferences iskoladrámák was published with her empathic and careful proofreading and she had ever since worked on publishing the Csíksomlyó material; she is one of the redactors and editors of volume V of the series. Without her, the Old Hungarian Drama Research Group and the 18th century series would not be what it is after all these decades, and it is partly to her memory that we owe the publication of this material, the completion of this series.

Professor István Kilián was the head of the research team for early Hungarian drama for more than 30 years; he launched and published the series of the Records of Early Hungarian Drama 18th century. Though he passed away in 8th Sept, 2021, we feel he is still with us supporting to complete the series.

We could not have completed the work without the continuous support of the National Research, Development and Innovation Office (NKFIH): with the project K 119865 and the present volume was also supported by “Tudományos Mecenatúra” program.


Felhasznált irodalom / Bibliography

Alszeghy 1935 = Alszeghy Zsolt, Ismeretlen magyar dráma a XVII. század elejéről, Egyetemes Philologiai Közlöny 59(1935), 34–64.

Alszeghy–Szlávik 1913 = Alszeghy–Szlávik Ferenc, Csíksomlyói iskoladrámák, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1913. (Régi Magyar Könyvtár, 32.)

Angyal 1940 = Angyal Endre, A csíksomlyói misztériumok, Vigilia 6(1940), 12, 488–494.

AP = Akadémiai pyral-hanglemez az ELKH BTK ZTI népzenei archívumában

Balde 2020 = Jacob Balde, Jephtias Tragoedia / La Fille de Jephté, tragédie, édition de Dominique Millet–Gérard, Paris, Classiques Garnier, 2020.

Bálint 1976 = Bálint Sándor, Karácsony, húsvét, pünkösd: a nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest, Szent István Társulat, 19762.

Bándi 1896 = Bándi Vazul, A csíksomlyói római katholikus főgymnasium története, in A csíksomlyói római katholikus főgymnasium értesítője 1895–1896, Csíksomlyó, 1896, 1–440.

Bernád–Muckenhaupt 2020 = Bernád Rita Magdolna–Muckenhaupt Erzsébet, Ősnyomtatvány a csíkszentgyörgyi plébánia régikönyv-gyűjteményében, Lustra 7( 2020), 2, 50–54.

Biblia 1976 = Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest, 1976.

Bozóki 1797 = Katólikus Kar-béli Kótás Énekes Könyv,[…] Bozóki Mihály, A’ Maróti Egyháznak leg-kisebb Szolgája, és Kántora által Muzsika-kótákra alkalmaztatott. Vátzonn, Nyomtattatott Maramarossi Gottlieb Antal’ betüivel, és költségivel, 1797.

BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívum = BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívum. Digitális közreadás, szerk. Bolya Mátyás, ELKH BTK Zenetudományi Intézet, 2021.
zti.hungaricana.hu/
hungaricana.hu/

Czibula–Demeter 2016 = Czibula Katalin–Demeter Júlia, Az Actiones Tragicae és az Actiones Comicae kötet drámái: a csíksomlyói színjátszás utolsó szakasza, in A szövegtől a szcenikáig. Tanulmányok a dráma- és színháztörténet köréből II., szerk. Czibula KatalinDemeter Júlia–Pintér Márta Zsuzsanna, Eger, Líceum Kiadó, 2016, II., 400–413.

Csepi 1999 = Csepi Erzsébet, Az 1764-es csíksomlyói passió, Veszprém, Pannon Egyetem, 1999. (Egyetemi szakdolgozat)

A csíksomlyói kegyszobor 2016 = Benkő Elek–Mende Balázs Gusztáv–Mihály Ferenc–Muckenhaupt Erzsébet, A csíksomlyói középkori kegyszobor a roncsolásmentes vizsgálatok és a történeti kutatások tükrében, in Testimonio litterarum. Tanulmányok Jakó Zsigmond tiszteletére, szerk. Dáné Veronka, Lupescuné Makó Mária, Sipos Gábor, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016, 17–38.

Deák–Szentes kézirat, 18. század. OSZK Ms. mus. 4374. Közreadása: Kővári 2013.

Demeter 2003 = Demeter Júlia, A csíksomlyói passiók műfaji sajátosságai, in A magyar színjáték honi és európai gyökerei, szerk. Demeter Júlia, Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2003, 19–25.

Demeter 2005 = Demeter Júlia, Műfaj és funkció összefüggései a csíksomlyói ferences színpadon, in A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, szerk. Őze Sándor és Medgyesy–Schmikli Norbert, Piliscsaba–Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar–Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 2005, 743–753.

Demeter 2005a = Demeter Júlia, Vers vagy próza? A 18. századi magyar nyelvű színjátékszövegek átalakulása, in Szövegkönyv. Tanulmányok Kerényi Ferenc hatvanadik születésnapjára, szerk. Szilágyi Márton, Völgyesi Orsolya, Budapest, Ráció, 2005, 162–170.

Demeter 2008 = Demeter Júlia, Hungarian School Theatre. A Short Survey, in Színházvilág – Világszínház, szerk. Czibula Katalin, Budapest, Ráció, 2008, 38–60.

Demeter 2009 = Demeter Júlia, La figure de Christ dans le cycle des mystères de Csíksomlyó au XVIIIe siècle, Théâtre et drame musical. Revue européenne bilingue: Le Christ dans le patrimoine théâtral, musical, et artistique, 2009, 11–12, 65–76.

Demeter 2010 = Demeter Júlia, Spectacles and allegories of fire in the eighteenth century, Théâtre et drame musical. Revue européenne bilingue, 2010, 13–14, 53–66.

Demeter 2015a = Demeter Júlia, Baroque and Late Baroque: the Special features of Hungarian School Theatre in the Second Part of the 18th Century, in Demeter Júlia (szerk./ed.), Baroque Theatre in Hungary: Education and Entertainment, Budapest, Protea Egyesület, 2015, 39–54.

Demeter 2015b = Demeter Júlia, Csíksomlyó: Medieval Elements in the 18th Century Passion Plays, in Demeter Júlia (szerk./ed), Baroque Theatre in Hungary: Education and Entertainment, Budapest, Protea Egyesület, 2015, 84–96.

Demeter 2022 = Demeter Júlia, The mysterious mystery plays of Csíksomlyó. What do we know about the Csíksomlyó heritage? in Új eredmények a színház- és drámatörténeti kutatásban (17–19. század) / New results in the research of theatre and drama (17th–19th century), szerk./ed. Farkas Anett–Körömi Gabriella, Eger, Líceum Kiadó, 2022, 103–110.

Dicsérjétek az Urat! = Dicsérjétek az Urat! Római katolikus népénektár liturgikus énekekkel, erdélyi változatokkal. Szerk. Geréd Vilmos–Gál Alajos–Illyés István–Dr. Marton József, Gyulafehérvár, Római Katolikus Érsekség, 1993, 20072, 20143.

Dobszay 2006 = Dobszay László, A magyar népének I., Budapest (Veszprém), MTA TKI–Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoportja–Magyar Egyházzenei Társaság, 2006.

Dobszay–Szendrei 1988 = Dobszay László–Szendrei Janka, A magyar népdaltípusok katalógusa – stílusok szerint rendezve I., Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, 1988.

Domokos 1979 = „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” (Kájoni János: Cantionale Catholicum; Petrás Incze János: Tudósítások), Domokos Pál Péter, összeáll., Budapest, Szent István Társulat, 1979.

Éneklő Egyház = Éneklő Egyház: Római katolikus népénektár liturgikus énekekkel és imádságokkal, Budapest, Szent István Társulat, 19851, 201612.

Ferences iskoladrámák I. = Ferences iskoladrámák I. Csíksomlyói passiójátékok 1721–1739, szerk., s. a. r.: Demeter Júlia, Kilián István, Pintér Márta Zsuzsanna, Budapest, Argumentum Kiadó, Akadémiai Kiadó, 2009 (Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század, 6/1).

Ferences iskoladrámák II. = Ferences iskoladrámák II. Csíksomlyói passiójátékok 1740–1750, szerk. Demeter Júlia, Pintér Márta Zsuzsanna, s. a. r. Demeter Júlia, Medgyesy S. Norbert, Pintér Márta Zsuzsanna, Kővári Réka (zene), Miskei Antal (latin szöveg), Budapest, Balassi, 2021 (Régi Magyar Drámai Emlékek, XVIII. század, 6/2.).

Ferences iskoladrámák III. = Ferences iskoladrámák III. Csíksomlyói passiójátékok 1751–1762, szerk. Demeter Júlia, Pintér Márta Zsuzsanna, s. a. r. Demeter Júlia, Kilián István, Medgyesy S. Norbert, Pintér Márta Zsuzsanna, Kővári Réka (zene), Miskei Antal (latin szöveg), Budapest, Balassi, 2021 (Régi Magyar Drámai Emlékek, XVIII. század, 6/3.).

Fülöp 1897 = Fülöp Árpád, Csíksomlyói nagypénteki misztériumok, Budapest, 1897 (Régi Magyar Könyvtár, 3).

Glósz 1884 = Glósz Miksa, A Csik-Somlyói Szent-Ferencz-rendi szerzetesek nyomdájában az 1662–1884-dik évig megjelent könyvek és egyéb nyomtatványok teljes czimtára, Csik Somlyón, 1884.

György 1930 = György József, A ferencrendiek élete és működése Erdélyben, Cluj-Kolozsvár, 1930.

Haag 1989 = Dr. Herbert Haag, Bibliai lexikon, ford. Ruzsiczky Éva, Budapest, Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989.

Harangozó–Kővári 2005 = Harangozó Imre–Kővári Réka, Etelközi fohászok. Válogatás a moldvai magyarság vallásos népköltészetének kincstárából, Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola, 2005. (CD-melléklettel)

Heltai 1997 = Heltai János, Balassi és Buchanan Iephtese, Irodalomtörténeti Közlemények 101(1997), 5–6, 541–550.

Hozsanna! = Hozsanna!: teljes kottás népénekeskönyv a Harmat–Sík „Szent vagy, Uram!” énektár énekeivel, kibővítve más régi és újabb magyar és gregorián dallamokkal, valamint a szentmise olvasmányközi énekeivel. A liturgikus reform alapján átd., Budapest, Szent István Társulat, 201929.

Iskoladrámák = Iskoladrámák, szerk. Demeter Júlia, utószó Kilián István, Budapest, Unikornis Kiadó, 1995.

Kájoni 1676 = Kájoni János, Cantionale Catholicum, Csíksomlyó, 1676.

Kájoni 1719 = Kájoni János, Cantionale Catholicum. Második kiadás, szerk. Balás Ágoston, Csíksomlyó, 1719.

Kájoni 1805 = Kájoni János, A’ Keresztény Katholikusok Egyházi Énekes Könyve. Harmadik kiadás, szerk. Andrási Rafael, Csíksomlyó, 1805, 1806.

Kájoni 1921 = Kájoni János, Erdélyegyházmegyei énekeskönyv a róm[ai]. kath[olikus]. kántorok, a nép és ifjuság használatára. Régibb és ujabb énekeskönyvek-, a kántorok és a nép ajkán élő hagyományos énekekből összeállitotta és orgonakisérettel ellátta Baka János csikszentmártoni ny[ugalmazott] kántortanitó, Gyergyószentmiklós, [1921.].

A karácsonyi ünnepkör színjátékai Magyarországon, 2017 = A karácsonyi ünnepkör színjátékai Magyarországon (11–18. század), A magyar, latin és német nyelvű forrásokat feltárta, sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Kilián István, a kötetet szerkesztette, lektorálta és az előszót írta Medgyesy S. Norbert, a zenei vonatkozásokat feltárta és közreadja: Kővári Réka, a szlovák nyelvű forrásokat feltárta és közreadja: Kovács Eszter, Budapest, Ráció Kiadó, 2017.

Kedves 2000 = Kedves Csaba, Magyar nyelvű drámatöredék a 15. század végéről, in A magyar színház születése, szerk. Demeter Júlia, Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2000, 200–209.

Kerényi 1977 = Kerényi Károly, Görög mitológia, I. Történetek az istenekről és az emberiségről, II. Hérosztörténetek, Budapest, Gondolat, 1977.

Kilián 1991 = Kilián István, Magyar Mária-siralmak, Új Írás 21(1981), 4, 3–17.

Kilián 1994 = Kilián István, A piarista iskolai színjátszás forrásai és irodalma, Budapest, Argumentum Kiadó, 1994.

Kilián 2012 = Kilián István, Régi magyar Mária-siralmak, Keresztény Szó (kiadja a Verbum Egyesület, Kolozsvár), 23(2012), 11, 9–16.

Kilián–Pintér–Varga 1992 = A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig, s. a. r. Kilián István–Pintér Márta Zsuzsanna–Varga Imre, szerk. Varga Imre, Argumentum Kiadó, Budapest, 1992.

Kovács 2014 = Kovács Eszter, A Makula nélkül való tükör cseh forrásai, Budapest, MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2014.

Kővári 2013 = Kővári Réka, „Deák–Szentes kézirat. The Deák–Szentes Manuscript, Budapest, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány–MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2013. (Fontes Historici Ordinis Fratrum Minorum in Hungaria – Magyar Ferences Források 6.)

Kővári 2016 = Kővári Réka, A „Nap, Hold és csillagok, velem zokogjatok!” című kötetben közölt 18. századi csíksomlyói passiójátékok énekei, in A szövegtől a szcenikáig: Tanulmányok a dráma- és színháztörténet köréből, I, szerk, Czibula Katalin–Demeter Júlia–Pintér Márta Zsuzsanna, Eger, Líceum Kiadó, 2016 (Régi Magyar Színház, 6), 123–148.

Kővári 2019 = Kővári Réka, Népénekek és népének-feldolgozások az Oltáriszentségről, in Agnus Dei – Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon, szerk. Rákossy Anna–Kontsek Ildikó– Esztergom, Keresztény Múzeum, 72–83.

Kővári 2020 = Kővári Réka, Az Oltáriszentség tisztelete Kájoni János Cantionale Catholicum énekeskönyvében és erdélyi ferences kottás kéziratokban, in „Leborulva áldlak…” – Az Oltáriszentség és az Úrvacsora a magyarországi vallási kultúrában, (szerk.) Barna Gábor, Budapest, Szent István Társulat Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 2020, 361–382. (A Szent István Tudományos Akadémia Kiadványai I. Értekezések /1.)

Kővári 2022 = Kővári Réka, Songs in the mystery plays of Csíksomlyó performed in 1740–1762 (Franciscan School Dramas Vols 2–3), in Új eredmények a színház- és drámatörténeti kutatásban (17–19. század) / New results in the research of theatre and drama (17th–19th century), szerk./ed. Farkas Anett–Körömi Gabriella, Eger, Líceum Kiadó 2022, 111–128.

Latzkovits 2007 = Latzkovits Miklós, A drámaírás gyakorlata a 16–17. században Magyarországon, Budapest, Argumentum Kiadó, 2007.

Lauf 2012 = Lauf Judit, Egy középkori nyelvemlék 18. századi továbbélése: a Piry-hártya egykori kódexe és a Makula nélkül való tükör, Magyar Könyvszemle 128(2012), 2, 234–255.

Magyar Katolikus Lexikon = Magyar Katolikus Lexikon, szerk. dr. Diós István és dr. Viczián János, Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014.

Makula nélkül való tükör 1712 [2015] = Makula nélkül való tükör, Melly Az üdvözitö Jesus Kristusnak, és Szent Szüléinek életét, úgy keserves kinszenvedését és halálát adgya elé. Melly [ ] ki-bocsáttatott. Nagy-Szombatban, A’ Jesus Társasága Académiája bötűivel 1712. Esztendöben, s. a. r. Frauhammer Krisztina, Budapest, Pytheas Könyvmanufaktura–MTA–SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, 2015.

Mária Anya – Mária Anyánk 2019 = Mária Anya – Mária Anyánk: Szűz Mária élete és alakja a magyar népi Mária-költészetben Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése szerint, s. a. r., szerk. Medgyesy S. Norbert, Budapest, Szent István Társulat, 2019.

Medgyesy S. 2008 = Medgyesy S. Norbert, „A nagy szeretet nagy fájdalmat kiván!” Amor, Dolor és más allegorikus személyek szerepe a csíksomlyói misztériumdrámákban, in Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007–2008. Művelődéstörténet, sorozatszerk. Murányi János, Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum, 2008, 185–212.

Medgyesy S. 2009 = Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba–Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2009.

Medgyesy S. 2016 = Medgyesy S. Norbert, A Makula nélkül való tükör (1712) alapján színpadra állított jelenetek a 18. századi Csíksomlyó és Kanta gimnáziumában, in Makulátlan tükör. Tanulmányok a Makula nélkül való tükör című kegyességi műről, szerk. Maczák Ibolya, Budapest, MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016, 45–80.

Medgyesy S. 2019 = Medgyesy S. Norbert, Iskoladrámák: Színjátékok, énekek és ünnepek a XVII–XVIII. századi magyarországi iskolakultúrából, Budapest, Magyar Művészeti Akadémia Kiadója, 2019.

Medgyesy S. 2020 = Medgyesy S. Norbert, Teológiai érvelések, hitoktatás és misztérium-ábrázolás a 18. századi csíksomlyói ferences színpadon (1.), Studia Theologica Transsylvaniensia 23(2020), 1, 35–69.

Medgyesy S. 2020a = Medgyesy S. Norbert, Teológiai érvelések, hitoktatás és misztérium-ábrázolás a 18. századi csíksomlyói ferences színpadon (2.), Studia Theologica Transsylvaniensia 23 (2020), 2, 231–272.

Medgyesy S. 2022 = Medgyesy S. Norbert, Präfigurationstypen und Sinnbilder in den Mysterienspielen von Schomlenberg aus den 1740er und 1750er Jahren, in Új eredmények a színház- és drámatörténeti kutatásban (17–19. század) / New results in the research of theatre and drama (17th–19th century), szerk./ed. Farkas Anett–Körömi Gabriella, Eger, Líceum Kiadó, 2022, 69–89.

Millei 2022 = Millei Mónika, Die Wolfgangus-Exempel in einer deutschen Predigt (1749) und in einem Passionsspiel von Csíksomlyó (1760), in Új eredmények a színház- és drámatörténeti kutatásban (17–19. század) / New results in the research of theatre and drama (17th–19th century), szerk./ed. Farkas Anett–Körömi Gabriella, Eger, Líceum Kiadó, 2022, 91–102.

Minorita iskoladrámák = Minorita iskoladrámák, szerk., s. a. r. Kilián István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989 (Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század, 2.).

Misztériumjátékok 1. 2016 = Misztériumjátékok 1.: SzínjáTéka – Régi magyar iskolai színjátékok 2. (CD-melléklettel.), sorozatszerk. Pintér Márta Zsuzsanna, s. a. r., szerk. Medgyesy S. Norbert, a CD hangmérnöke: Németh István, Budapest, Protea Kulturális Egyesület, 2016.

Muckenhaupt 1999 = Muckenhaupt Erzsébet, A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei, Budapest–Kolozsvár, Balassi Kiadó–Polis, 1999.

Muckenhaupt 2019 = Muckenhaupt Erzsébet, „Nehéz idők szomorú emlékezetéül”. Adalékok az 1980. évi csíksomlyói könyvlelet történetéhez, Areopolisz, Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok, Székelyudvarhely, 19(2019), 301–320.

Nagy Szilvia 2003a = Nagy Szilvia (a szöveget gondozta), Nagypénteki játék az emberi nem bűnbeeséséről és megjavulásáról, in „Nap, hold és csillagok, velem zokogjatok!” Csíksomlyói passiójátékok a 18. századból, szerk. Demeter Júlia, utószó Pintér Márta Zsuzsanna, latin szöveg Kilián István, Budapest, Argumentum Kiadó, 2003, 543–607.

Nagy Szilvia 2003b = Nagy Szilvia, Motívumátvételek néhány csíksomlyói drámában, in A magyar színjáték honi és európai gyökerei, szerk. Demeter Júlia, Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2003, 43–50.

Nap, hold és csillagok… = „Nap, hold és csillagok, velem zokogjatok!” Csíksomlyói passiójátékok a 18. századból, szerk. Demeter Júlia, utószó Pintér Márta Zsuzsanna, latin szöveg Kilián István, Budapest, Argumentum Kiadó, 2003.

Pap 1929–2021 = Pap Leonárd OFM [1929–2021]: Ferences írók életrajzai, Kolozsvár, 1999. Kézirat Medgyesy S. Norbert tulajdonában.

Pauerová 2016 = Eva Pauerová, La réception sénéquienne dans le théâtre jésuite de la province tchèque Arnoldus Engel S. J. (1620–1690) comme un disciple du dramaturge romain, in A szövegtől a szcenikáig (Tanulmányok a dráma- és színháztörténet köréből) I–II., szerk. Czibula Katalin–Demeter Júlia–Pintér Márta Zsuzsanna, Eger, Líceum Kiadó, 2016, 243–256.

Pintér 1984 = Pintér Márta Zsuzsanna, Az Inductio de passione Christi című iskoladráma, in Írók és művek a XVIII. században, szerk. Hargittay Emil és Lancsák Gabriella, Budapest, ELTE BTK Acta Iuvenum, 1984, 131–201.

Pintér 1993 = Pintér Márta Zsuzsanna, Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században, Budapest, Argumentum Kiadó, 1993 (Irodalomtörténeti füzetek, 132).

Pintér 2003/2015 = Pintér Márta Zsuzsanna, Les mystères de la Passion de Csíksomlyó au XVIIIe siècle: tradition médiévale et forme baroque, in Irena Kadulska (ed.), Europejskie zwiazki dawnego teatru szkolnego i europejska wspólnota dawnych kalendarzy, Gdańsk, Wydawnictwo Uniwersytetu Gdańskiego, 2003, 27–33. / P. M. Zs., Le théâtre dans le Royaume de Hongrie aux XVIIe et XVIIIe siècles: Textes dramatiques et représentations théâtrales, Nagyvárad [Oradea], Partium, 2015, 77–84.

Pintér 2019 = Pintér Márta Zsuzsanna, A megkínzott test, Vigilia, 83(2019), 7, 500–506.

Pintér 2021 = Pintér Márta Zsuzsanna, A csíksomlyói színjátékok hatása a 20. századi magyar irodalomra és színházra, Vigilia 85(2021), 5, 389–393.

Possonyi 1938 = Possonyi László, A csíksomlyói nagypénteki misztériumok, Vigilia, 4(1938), 4, 298–299.

Református Énekeskönyv = Református Énekeskönyv, Budapest, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2022. (A 2021. évi első kiadás utánnyomása.)

RMDE I–II. = Régi Magyar Drámai Emlékek I–II., szerk. Kardos Tibor–Dömötör Tekla, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960.

RMDT I. = Régi Magyar Dallamok Tára I., Csomasz Tóth Kálmán, A XVI. század magyar dallamai, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958.

RMDT I2. = Régi Magyar Dallamok Tára I., Csomasz Tóth Kálmán, A XVI. század magyar dallamai, 2. átdolgozott, bővített kiad., szerk., s. a. r. Ferenczi Ilona, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2017.

RMDT II. = Régi Magyar Dallamok Tára II., Papp Géza, A XVII. század énekelt dallamai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.

RMKT XII. = Régi magyar költők tára. XVI. századbeli magyar költők művei.(Illyefalvi István, Cserényi Mihály, Csáktornyai Mátyás, Póli István, Beythe István, Baranyai Decsi János, Ceglédi Nyíri János, Munkácsi János és ismeretlen szerzők históriái, Telegdy Kata verses levele, Fortuna sorsvetőkönyv, naptárversek: 1587–1600), XII. kötet, s. a. r. Orlovszky Géza, Balassi Kiadó, Budapest, 2004.

RMKT XVIII. század VIII. = Régi Magyar Költők Tára XVIII. század VIII. Közköltészet 2. Társasági és lakodalmi költészet, s. a. r., Csörsz Rumen István– Küllős Imola, Budapest, Universitas Kiadó, 2006.

Sávai 1997 = Sávai János, A csíksomlyói és a kantai iskola története, Szeged, Agapé Kiadó, 1997.

Stanihurstus–Ozolyi = Stanihurstus, Guilelmus–Ozolyi Flórián, A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek Szentséges Historiája, melly [ ] Pater Guilielmus Stanihurstus által deák nyelven ki adattatott, Most pedig [ ] magyar nyelvre fordéttatván [ ] ki nyomtattatott. Pozsony, 1727.

Staud 1984 = Staud Géza, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I–III. 1561–1773. Fontes Ludorum Scenicorum in Scholis S. J. Hungariae, Pars prima, Budapest, MTA Könyvtára, 1984.

Staud 1986 = Staud Géza, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai II. 1561–1773 – Fontes Ludorum Scenicorum in Scholis S. J. Hungariae, Pars secunda, Budapest, MTA Könyvtára, 1986.

Staud 1988 = Staud Géza, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai III. 1561–1773 – Fontes Ludorum Scenicorum in Scholis S. J. Hungariae, Pars tertia, Budapest, MTA Könyvtára, 1988.

Szabolcsi 1959 = Szabolcsi Bence, A magyar zene évszázadai I. A középkortól a XVII. századig, Budapest, Zeneműkiadó, 1959.

Szelestei N. 2003 = Szelestei N. László, Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században: Csíksomlyói kéziratos prédikációk, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2003.

Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979 = Szendrei Janka–Dobszay László–Rajeczky Benjamin, XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben I–II., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.

Szentimrey-Vén 2003 = Szentimrey–Vén Dénes, Egy csíksomlyói moralitás és változatai, in A magyar színjáték honi és európai gyökerei, szerk. Demeter Júlia, Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2003, 63–75.

Szilárdfy 2003 = Szilárdfy Zoltán, Krisztus titkos szenvedésének ikonográfiája, in Szilárdfy Zoltán, Ikonográfia – kultusztörténet: Képes tanulmányok, Budapest, Balassi Kiadó, 2003, 52–61.

Szőcs 2005 = Szőcs János, A csíksomlyói gimnázium kisiskolája, in A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára 2., szerk. Őze Sándor–Medgyesy–Schmikli Norbert, Piliscsaba–Budapest, PPKE BTK–METEM, 2005, 593–603.

Tárkányi–Zsasskovszky énekeskönyv 1855 = Katholikus Egyházi Énektár, [ ] szerkeszté és kiadá Tárkányi B. József [ ]. Orgona-kisérettel, köz- és utójátékokkal ének-hangjegyekre tették: Zsasskovszky Ferencz [ ] és Zsasskovszky Endre, [ ] Egerben, 1855.

Tarnai 1986 = Tarnai Andor, A consultatio Magyarországon. A politikai nevelés irodalmi formáinak és stílusának történetéhez, Irodalomtudományi Közlemények 90(1986), 637–656.

Theory and practice = Theory and practice in 17th–19th century theatre sources, influences, texts in latin and in the vernacular ways towards professional stage, Katalin Czibula, Júlia Demeter, Márta Zsuzsanna Pintér (eds), Eger, Líceum Kiadó, 2019.

Tímár 1929 = Tímár Kálmán, Egy mikházi ferences misztérium, Irodalomtörténet, 1929, 176–177.

Tüskés–Knapp 2004 = Tüskés Gábor–Knapp Éva, Jacob Masen irodalomelméleti műveinek magyarországi hatástörténetéhez, Irodalomtörténeti Közlemények 108(2004), 139–154.

Új eredmények… / New Results… = Új eredmények a színház- és drámatörténeti kutatásban (17–19. század) / New results in the research of theatre and drama (17th–19th century), szerk./ed. Farkas Anett–Körömi Gabriella, Eger, Líceum Kiadó 2022.

Varga 1960 = Varga Imre, Adalékok a Tékozló fiú című drámához, Irodalomtörténeti Közlemények, 64(1960), 572–574.

Varga 1988 = Varga Imre, A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma: Fontes Ludorum scenicorum in scholis protestantium in Hungaria, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1988.

Zsasskovszky énekkönyv 1859 = Énekkönyv. Magyar és latin egyházi énekek gyűjteménye, a kath[olikus] tanuló ifjuság használatára. Négyes hangjegyekre tették: Zsasskovszky Ferencz és Endre, egri képezdei s gymnasiumi zenetanárok. Az egri érseki hatóság jóváhagyásával, Egerben, Nyomtatott az érseki könyvnyomdában, 1859.

A bibliai szövegeket a Szent István Társulat által először 1976-ban kiadott modern fordításból idéztük (l. Biblia 1976):

Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Budapest, Szent István Társulat, 1976.

A régi kifejezések, szavak értelmezésében és a nyelvi magyarázatokban főleg az alábbi szótárakat használtuk:

A Magyar Nyelv Szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János, I–VI. Pest, Emich Gusztáv akadémiai nyomdásznál, 1862–1874.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III., főszerk. Benkő Loránd, szerk. † Kubinyi László, Papp László, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1976.

Erdélyi Tájszótár, szerk. Kriza János, Bp., Nemzeti Örökség Kiadó, 20193.

O. Nagy Gábor, Magyar szólások és közmondások, Budapest, Gondolat, 19854.

Új Magyar Tájszótár I–V., főszerk. B. Lőrinczy Éva, szerk. Hosszú Ferenc et al., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979–2010. (1979, 1988, 1992, 2002, 2010.)


1.

Domokos Ferenc Kázmér (?)
Passiójáték a szőlőmívesek példázatával

Csíksomlyó
1763. április 1. nagypéntek

[Szerepek

Pater familias

Servus primus

Servus secundus

Operarius primus

Operarius secundus

Operarius tertius

Filius

Christus / Jesus / Jésus

Nuncius

Discipuli

Tomás

Martha

Circumstantes

Judaei

Credentes

Phariseus primus

Phariseus secundus

Caiphas

Servus

Annas

Consiliarius primus

Consiliarius secundus

Consiliarius tertius

Beata Virgo

Asztarot

Daemon

Judas

Daemon primus

Daemon secundus

Daemon tertius

Daemon quartus

Ephebus

Miles primus

Miles secundus

Miles tertius

Miles quartus

Miles quintus

Miles sextus

Decurio

Lictor primus

Lictor secundus

Diabolus

Uxor Pilati

Haerodes

Dux Militum

Judaeus primus

Judaeus secundus

Judaeus tertius

Judaeus quartus

Judaeus quintus

Judaeus sextus

Josef

Angelus primus

Angelus secundus

Angelus tertius

Angelus quartus]

Actio populo exhibita anno 1763.

Prologus

Fel jőtt nagy pénteknek vérbe borult napja,

Meg szűnt csillagoknak szokott rogyogása,

A hold siránkozik s. setétes homályba

Borult, s plánétáknak nincsen vidámsága.

5 Sűrű kőny hullással sirnak az Angyalok,

Zogognak s jajgatnak a’ menyei karok,1

Fel háborottanak az élémentomok,

Hogy ártatlan szenved teremtő Szent Urok.2

A főld oszlopai azon meg indultak,

10 Templomi kárpittok földig hasadosztak,3

Kő sziklák hegyei két felé el váltak,

S a Kristus halálán eként álmélkodnak.

Távul tehát, musák s hivalkodo nymfák,

Sok féle dolgokban hazudo Poëtak,

15 Nem kelletek itten, zengő szép musikák,

Csalárdsággal teljes szemfeny vesztő probák.

Mert nem illik akkor, hogy vigagyon szolga,

Midőn rút halálra kárhosztatik ura,4

Fejébe tétetik tővis koronája,

20 Csapás után kékűl Isteni orczája.

Mégis, oh, fájdalom, a világ fiai

Kristusnak halálán semmit szomorkodni

Nem akarnak, ha nem nevetni s kaczagni,

Korcsomára mennek pohár kőszőngetni.

25 Minden féle bűnős Kristus halálarol

Most el feletkezett, iszonyu kinyárol,

De kivált az, aki gonosz szokasábol,5

Nem akar tisztulni bűnnek mocskaibol.

Nem tanacsos tehát ezekről szollanunk,

30 Hanem beszédűnket csak arrol foltatnunk,

A mit Szent Máténak kőnyvében olvasunk,

S az 21dik reszben fel tanálunk.6

Ahol vala /: ugy mond :/ egy cselédes gazda,

Engaddi hegyére ki szőllőt plántála,

35 Ez hogy kivánatos gyűmőlcsokőt hozna,

Három munkásokot mivére fogada.

Midőn a’ gyűmőlcsnek fel tetzék holnapja,

S a’ szőllő szedésnek majd érkeznék napja,

El kűldeték tőlle kedvesebb szolgája,

40 Meg nézni, miként foly az oekonomia.

De szomoru dolog: a szőllő mivesek

A cselédes ember szolgáját meg verék,

Ez után hozzájok más szolga kűldeték,

Esztet pedig egeszen vérbe keverék.

45 Harmadszor el kűldé egy szűlőtt gyermekét,

Mondván: meny el, fiam, talám szemeljedet

Meg tekéntik értem, s nem bántnak tégedet,

Nekem pedig hozzel egy szőllő gerezdet!

De szőllő mivesek hogy távul meg láták,

50 Gazdájoknak fiát jőni hogy sajditták,

Egy más kőszt el végzék, hogy őtőt el oltyák,

Es mihelt érkezék, mingyárást meg folyták.

Meg harakszik itten a cselédes gazda,7

S ezen gyilkosokot mingyárt el fogatá,

55 Kezeket s lábokot békoba hányatá,

Meg sententziázván viteti halálra.

A Cselédes ember lesz az Atya Isten,

Ki szőllőt plántála e főldőn es Menyben,

Angyalokot s embert teremtvén kezdetben,

60 Rájok bizá, hogy aszt mivelnék heljesen.

Kevéss űdő mulva kűldé Profétáit,

Akik szőllőjenek visgálnák gyűmőlcsit,

Ezek után pedig lelki tanyitoit,

Az egész világra széljeszté szolgáit.

65 Ezeket pediglen mihelt érkezének,

Szőllő visgáláshoz hogy hozzá kezdének,

Űldőzé haragja szőllő miveseknek,

S sokakot kozűllők halalig verének.

Azután csak hamar egyetlen egy fiát

70 El kűldé hozzájok, az áldott Messiást,

Vélvén, hogy ő néki a szőllőnek hasznát

Meg adnák, s el venné gazdasága zsolgyát.8

De oh, szomoru hir, eszt rutul meg verék,

Tetejétől fogva talpig vérbe őlék,9

75 Magos kereszt fára szegekkel szegezék,

Keserves halállal életét el végzék.10

Egy űgyű munkánkot tovább magyarazni

Nem szűkség, mert esztet előtőkbe adni

Részinként akarjuk, s ott kiki ertheti,11

80 Es annak titkait jol eszre veheti.

Midőn azért néktek csak rővid summában

Kristus szenvedesit ebben az orában

Előtőkbe agyuk, emlitett példákban,

Kérlek, hogy legyetek csendes halgatásban.

85 Hogy pediglen hasznos légyen halgatástok,

Szűkség, hogy jó légyen a tű szándékotok,

Eszetekbe jusson, hogy tű meg Váltótok12

Miképpen szenvedett, a bűnt sirassátok!

Scena prima

(Pater familias suo cum filio, et tribus alijs servis prodit, et incipit perorare.)

Pater familias

Kűlőmb kűlőmb féle gondolkodasoknak,

90 Kornyűl vett őrvénye szorgalmatosságnak,

Nyakamon van sulja oekonomiámnak,

Elmémet farasztó űgye gazdaságnak.

Ebben farad elmém, miként vigyem végbe,

Nem nyukszik ertelmem reggel, délbe s estve,

95 Hogy fel tett czéllomnak őrvendetes vége

Lenne, s nagy utamra mehetnék keszulve.

Engaddi hegyére szőllőmőt plántálám,

Melyből kedves izű bort illogathatnám,

De még annak tövét meg nem kapáltatám,

100 Fel kőte a’ paréj, két szememmel látám.13

Mivel azért látom űdő változását,

Tavaszra indulo esső indulását,

Nem tudom pediglen utamnak határát,

Viszá térésemnek oráját es napját:

105 Aszt cselekszem tehát, tészek szép rend tartást,

Bőv biradalmimban biráimnak hagyást,

Másként bizonyoson érzek nagy kár vallást,

Gyűmőlcsőző földeimben fogyatkozást.14

Ki adom Engaddi hegyét miveseknek,

110 Ha munkást tanálok, gyors gond viselőknek,

Egy pénz héja sem lesz naponként béreknek,

Ha gongyát viselik hiven a szőllőnek.

Induly tehát, szolgám, város piaczára,

Azután pediglen siess az utzákra,

115 Hogy ha a szerencse itten sem szolgálna,

Siess gyorsasággal utzákra s falukra!

Ha kaphatnál munkást uradnak számára,

Hozbé onnan hármat szőllő kapalásra!

Meg fizetek nékik naponként dolgokra,

120 Kesz vagyok ő vellek igaz contractusra.

Servus primus

Igenis, engedek parancsolatodnak,

Uram, s béis hozom számát kapásoknak.

Kedves jo barátim, honnan valok vattok,

Ha szabad kérdenem, hová indultatok,

125 Tatár hirtől talám meg iszonyottatok,

Hogy fegyveres kézzel hárman egyűtt jártok?

Operarius primus

Igazán mondatik paraszt példázásban,

Hogy az ifiuság az ő virágában

Egeszen el merűlt a gorombaságban,

130 Im, itt lathattyátok ebben a szolgában.

Operarius secundus

Helytelen kérdessel mit gátolsz utunkban?

Kapáinkrol láthatnád, ha eszed volna,

S. szémeid fel nyitnád, hogy nem mégyűnk harczra,

De látom, nem jártal soha oskolába.

Servus primus15

135 Miért indultok meg tréfás szavaimért,

Gazdát ha kévántok munkálkodástokért,16

Jőjjetek en velem, tű néktek en jo bért

Szerzek, mert kűldettem három munkásokért.

Még a jo hajnalban város piaczára

140 Ki menvén, akadék ott három kapásra,

Udvarodba hittam parancsolatodra,

Alkalmatosoknak itilem munkára.

Pater familias

Nagy szűkségem vagyon iljen emberekre,

Kik munkájok által nékem segitségre

145 Legyenek, s nem esik nap számok érdeme

Porba, hanem lészen tőkéletes bére.

Azért, ha szándéktok vagyon munkálkodni,

Szőllő hegyeimben napszámot folytatni,

Mit akartok tőllem egy napra kivanni?

150 Jelencsétek meg, hadd tugyak alkodozni.

Operarius tertius

Jo akaro uram, szőllő kapálásra

A kapás ha mégyen, egy nap négy sustákra

Rá szolgál, mert rontya tenerét kapája,

Fizetésűnk tőlled bár csak menyen arra.

Pater familias

155 Ha anyit kapnátok, nem fájna hasatok,

A kedves barátim, nemis volna bárcsak,

Mert senkinél egy napra annyit nem kaptok,17

Ha teczik, nyolcz poltra légyen nap számotok.

Operarius primus

Ne sajnáld mű tőllűnk kilencz polturádot,

160 Nyolcz poltrával műnköt másis meg fogadott,18

De mű bizony azért kezűnkőt s kapánkot

Nem rontyuk, s nem tőlcsűk hejába a napot.

Operarius secundus

Hiszem feleségem puczkon űldőgelve,

Gusaly szősze alatt vigan énekelve,

165 A minap nyolcz poltrát egy nap kőnyen szerze,

Nem de nem nagy szegyen volnaé nekem e’.

Pater familias

Sokat kértek ugyan, de nem bánom, légyen,

De ugy, ha szőllomben dolgosztok serényen,

Ételetek napjában harom szor lészen,

170 De ha restelkettek, osonnya heljében

Bizonyos, hogy hatvan lapátotok leszen.

Induly gyorsasággal ezekkel szőllőmbe,

Visely gondot hiven, kerlek, mindenekre,

Másként nap számoknak fogyatkozik bére,

175 Néked pedig szolgál bestelenségedre!

Servus primus

Ezen szőllő hegyet bizza uram reátok,

Meljet tőkeletesen ki dolgozzatok,

Zőld fák árnyékában tű ne nyugogyatok,

Másképpen meg szerzem hatvan lapátotok.

Pater familias

180 Áldom Izraelnek felséges Istenét,

Ki hoszu utamnak kivánatos végét

Már meg atta érnem, s fáradságom bérét,

Meg fizeti nékem munkámnak érdemét.

Enis szőllő mivesimnek hogy igaz bért

185 Agyak, s fizethessek szőllő mivelésért,

Meny el, kedves szolgám, szőllőmnek gyűmőlcsét

Kérd elé, s hozd hozzám egynehány gerezdét!

Servus primus

Szerencsés jo reggelt agyon Isten nektek,

Orvendek, hogy latom fris, jo egessegtek,

190 Uramnak szándékát jelentem tű néktek,

Hogy agyátok számba, a mit miveltetek.

Operarius tertius

Meljik őrdőg hoza tégedet kőzűnkbe,

Mit attál te nekűnk, rosz ember, kezűnkbe,

Hogy velűnk szallottál ily nagy szám vetésbe?

Operarius primus

195 Űssed, kenyeres tars, ottromba kapáddal,

Hadd hanya az ellent négy arasz vállaval!

Servus primus19

Halván parancsolatodot, kapásokhoz

Hiven én el járék, a nap számosokhoz,

Hogy szőllőd gyűmőlcsét el hoznám hazadhoz,

200 De kapájok fokát verék a hátamhoz.

Pater familias20 (Servus secundus mittitur:)

Eregy teis gyorson, lássad, mit felelnek!

Talám biradalmát Engaddi hegyének

Akarják foglalni, vagy nincs mit egyenek,

S abbol háborodott meg goromba szivek.

Servus secundus

205 Uram midőn hoszu utára indula,

Tugyátok, jo bérrel nap számos munkára

Titeket szőllőit mivelni fogada,

Munkátoknak hasznát látni most kivannya.

Operarius secundus

Urad bolond, néked pedig nincsen eszed,

210 Semmivel tartozunk ő néki s teneked,

Azért mint a mással, ugy bánunk te veled.

Servus secundus21

Szőllő mivesektől en futva szaladék,

Mert mihelt szándékod fűl hegyre veheték,

Vastag kapájokot jol hátamhoz verék.

Pater familias22 (Filius mittitur:)

215 Szivemnek őrőme, szerelmes gyermekem,

Meny el már magadis, en ugy véllekedem,

Talám személjedet tekéntik érettem,

S el kűldik munkájok gyűmőlcsét en nékem.

Operarius primus23

Nezzed, jo baratom, egyetlen egy fia

220 A szőllő gazdának jő patvarkodásra,

De en aszt jovallom, Atya boszujára

Őljűk meg, es műránk marad szőllő dombja.

Filius

Kitől vettetek tű aszt a szabadságot,

Hogy ugy meg vernéték kedves szolgáinkot,

225 Es szomorusággál illetnétek atyámot?

Azért bizonyára vesztek lapátokot.

Most pedig én nékem egész esztendőre,

Mivel már jelen van szám vétel ideje,

Szőllőmnek gyűmőlcsét agyátok kezembe,

230 Más ként le taszitlak tőmlecz fenekére.

Operarius secundus24

Hát te parancsolszé nékűnk, taknyos gyermek?

Egy szőllő gerézdel sem tartozunk néktek,25

Hogy pedig igy patoksz, arrol ihol tészek,

Mert holt tetemedet itt adom a földnek.

Servus primus26

235 Méltoságos urunk, szived őrőmének,

Kőnyvező két szemed tűndőklő fényének

Itt van kűss teteme, kit az irigyeknek

Meg őle kapája, már agyuk a földnek.

Pater familias

Tegyétek házamnál tisztességes helyre;27

240 Dicsőséges leszen az ő temetése!

Most pedig, legények, gyorson induljatok,28

Kezetekbe legyen kardotok s puskátok,

Azon gyilkosoknak utánna járjatok,

Gomoljában kötve előmbe hozzátok!

Servus secundus29

245 El hosztuk, jó uram, parancsolatodra,

Fiadnak gyilkosit, kik meltok halálra.

Pater familias

Viperák fajzati, mit cselekettetek?

Szőllő hegyeimet roszul miveltétek,

Kedvesebb két szolgám rutul meg vertétek,30

250 Egy szűlőtt fiamot pedig meg őlétek.

Azért én eskűszőm az egek Urára,

Hogy fel akasztatlak az akaszto fára!

Vessetek szorossan tőrt nékik nyakokra,

Gyorson el vigyétek iszonnyu halálra!

Servus primus31

255 Induljatok, gonosz életű gyilkosok,

Most hamisságtoknak végere juttatok!

Scena secunda

Christus

Az égő szeretet gerjedező langja,

Atyámhoz hivségem hoza engem arra,

Hogy Szent orszagombol jőnék ez világra,

260 S bűnősőkőt hinék igasság utára.

E szeljes világnak ado fizetője,

Menyei Atyámnak békeség szerzője

En vagyok, s e végre szállottam e földre,

Hogy Atyamnak teljék mindenekben kedve.32

265 Azért tű minyájon hozzám siessetek,

Kik bűnnek suljával meg terheltettetek,

Őrdőg rabságában mind eddig űltetek,

Hogy meg tisztittassék bűnőkből lelketek.

Kedves az en igám, s kőnyid annak terhe,

270 Csak kiki jo szivel vállaira végye,

Őrvendetes lészen ő ki menetele,

Érdeme pediglen Menyországnak fénye.

Servus Marthae

Jesus, szomoruaknak vigasztaloja,

Kűldőttek te hozzád Mártha es Magdolna,

275 Hogy Lázár, kit szeretz, nyavaljás ágyába

Esett, hanem jöjj el látogatására!33

Jesus

Menyel sietséggel, Mártha, s Magdolnának

Mond meg, hogy el mégyék látnia Lázárnak,

Betegsége pedig nem jele halálnak.

Nuncius (ait ad Martham:)

280 Szollottam Jesussal parancsolatodra.

Hogy Lázár meg nem hal ezen nyavaljába,

Engemet szavával erőssen biztata,

El jő pedig minel hamaráb látnia.

Jésus

Kedves Tanyitvanyim, Szent Atyám akarja,

285 Hogy minyájon mennyűnk hires Judiába,34

Ahol fekszik Lázár, kedves Atyánk fia.

Discipuli

Szerelmes Mesterűnk, most oda hogy mennél,

Mert a’ Sidosággtol már is kerestettél,

Félünk, ne talámtám ott meg köveztessél.35

Jésus

290 Edes Tanyitványim, a’ ki Nap világ jár,

Meg nem űtkőzik az, ahol akar, ott jár.

Lázár, kedves Ecsém mély álmába nyugszik,36

Ötöt fel kőlteni nekem mostan tetczik.

Discipuli

Uram, ha álmában nyugszik, eő meg nem holt,

295 Suljos betegsége halálos nem is volt.

Jésus

Kicsin értelműek, látom, nem tudgyátok,

Mi legyen az álom, nem is gondoljátok:

Ha Machabesok Kőnyvit olvastátok,37

Hogy az álom halál, meg tanulhattátok.38

300 Nyilván tehát hogy meg holt Lázár barátom,

Állitom, s el megyűnk minyájon, akarom.

Tomás

Mesterűnk, ha ugyan el megyen, induljunk,

Műis, ha eő meg hal, minyajon meg haljunk!

Martha

Mester, ha harmad nap előt jőttel volna,

305 Lázár kedves ecsém nem fekűnnék halva.39

Jesus

Vigan légy, Leányom, fel támad az ecséd!

Martha

Tudom, en meg váltóm, hogy itilet napján40

Fel támad, s. örvendez Szent szinedet látván.

Jesus

En vagyok az igaz élet s fel támadás,

310 A ki bennem hiszen, a’ma gonosz Kaszás

Soha gőtrőt neki fenye halál nem ás.

Hiszed é azt, Mártha, mert ez igaz vallás?

Martha

En uram, Jesusom, hiszek mindeneket,

Őrők Isten fiának vallak tégedet,

315 Aki ez világra le szállál, hogy műnkőt

Őrdőg rabságábol ki vonnád lelkűnkőt.

Szerelmes testvérem, Maria Magdolna,

Meg felelt a Jésus mű kivánságunkra,

Az atyafiságot hiven meg tartotta

320 Nékűnk s holt Lázárnak el jőtt látására.

Magdolna

Jaj, jaj, Izraelnek kegyes meg váltoja,

Ha egynéhany nappal elébb jőttél volna,

Lázár s te kőzőtted most vig beszéd folyna.

Jesus

Lazár barátomot hová temettétek?

Circumstantes (respondent:)

325 Nincsen száz lépés még, ha tetzik te néked,41

Jere gyorson velűnk, otton meg nezheted.

Jesus

Hengericsétek le rolla az nagy kővet,

Vegyétek fel pedig koporso fedelét!

Martha

Szerelmes Mesterem, eppen nem tanácsos,

330 Magadnak meg ártasz, mert már negyed napos,

Hiteles dolog, hogy ő már igen szagos.

Jesus

Megmondám, oh, Mártha, hogy ha erőss hittel

Istenben hisz, s teljes reménséggel,

Megmutatom néked tőkéletességgel,

335 Isten dicsőségét cselekedetimmel.

Azért Lázár, edes, szerelmes barátom,

Kely fel koporsodbol, néked parancsolom!

Kezeit s lábait olgyátok meg neki,

Bé fedett orczáját már fedezzétek ki.

Circumstantes

340 Akár mint gyuladozzanak irigységgel,42

Forjon bár a szivek keseru méréggel,

Etőgyék veséljek bár merges epével

Papjainknak, de mű nem gondolunk ezzel.

Hanem erős hittel őtőt Messiásnak

345 Hiszűk, kit az Isten első Atyáinknak

Meg igiré, nékűnk pedig, fiainak

Meg adá, hogy valjuk igaz Profétának.

Judaei

Az igaz Messiás Isten lészen s Ember,

Gorombák, e pedig csak csupa rosz ember!

Circumstantes

350 Hiszem, ha ő csupa emberi erővel

Birna, a holt Lázárt hogy tamosztotta fel?

Názáreti Jesus, aki mindeneken

Kőnyőrűlni szoktál, boldogon s szegényen,

Osztván kegyelmedet világra kegyesen,

355 Senki nemis mégyen tőlled el űressen.

Ime eszt a szegent, kit az őrdőg rongál,

Gyogyisd meg, mert pokol ostora vagy s voltál!

Jesus

Pokolbéli lélek, Atyámnak nevével

Parancsolom néked, engedelmességgel

360 Ki meny ez emberből hamar sietséggel!

Judaei

Bizonyos, hogy őrdőg rabinak szivében

Lakik, s boszorkánság meg rőgzőtt lelkében,

Őrdőgőkőt kerget Belzebub nevében,

De bolond, ki hiszen cselekedetiben.

Jesus

365 Vakság tengerében habozo zsidoság,

Belzebubban Sátánt űzők, ha igasság.

Fiaitok, kiben az őrdőgőt hajtyák.

Credentes

Ez a, kétség kivűl, kinek egy szavára

Az őrdőgők reszketnek parancsolattyára,

370 E’ leszen, el hiszűk, világnak váltsága,

Bűnos embereknek kegyes meg váltoja.

Scena tertia

(Christus accusatur a Pharisaeis apud Caipham.)43

Phariseus primus44

Árontol származott Kaifas fő papunk,45

Néked Judeávál terdet s fejet hajtunk,

Te vagy Isten után nékűnk fő pásztorunk,46

375 Azért mű tegedet égig magasztalunk.

Te hozzád minyajon most tanácsra jőttűnk,

Mert okosságodot mű nagyra becsűljűk.

Kerűnk, akaratod jelencsd meg most nékűnk,

Hogy Istenűnk ellen semmit ne miveljűnk.

380 Ámittó támadott nem rég Judeaban,47

Kinek nagy hire van minden tartományban,

S a zsido nemzetett nagy háboruságban

El holditván tartya sokféle gonoszban.

Szemeim látára nem rég predikála,48

385 Ravasz beszédivel anyira kaszála,49

Hogy egynéhány ezer utánna indula,

Hihető, hogy vágyik papi uraságra.50

Phariseus secundus

Lázár, Mártha ecse hogy meg halálozék,51

Ezen ámittohoz gyorson foljamodék.52

390 Őis ravasz roka modra el erkezék,

Lazárt fel tamasztván csudát cselekűvék.

Azon kivűl pedig e csak egy szavával

Őrdőgőkőt űze, akik gyorsasággal

El hagyák az embert, szőrnyű orditással,

395 Ők isten fiának valják kialtással.53

Caiphas

Ez ám nem bolondság, ha nem tréfálkottok,

Menyi zenebonát nem szerez egy álnok,

Egesz világ előtt ezen protestálok,

Eskűszőm Istenre, ezért boszut állok.

400 Sietseggel, szolgám, meny Annás atyamhoz,

Országunknak regi patriarkájához,

Kit szavammal mingyárt hij az én házamhoz.54

Otton pedig semmit epen ne mulatoz!

Onnan el bocsátván a vénekhez meny el,

405 Őköt köszöncsd szommal, minden becsűlettel,55

Jöjenek el, máskint jaczom a fejekkel!

Servus

Készen vagyok, s mégyek parancsolatodra,

Hiv szolgalatomban nem is leszen hiba.

Caiphas

Annás, kedves Atyám, es népnek venei,

410 A nagy Jehovának választott edényi,56

Tű vattok egyűgyű zsidoság őrzőji,

Tanácstok minyájon most fog kivantatni,

Mert igen nagy dolog, szűkség el végezni.

Felséges Istenűnk kedvesebb szolgája,

415 Moyses tőrvényében kő táblára irta,

Hogy egy Istent a nép mindenkor imádna,

S rajta kivűl senkit ne tisztélne soha.

Nem rég pediglen egy ámitto tamada,

Országunkban már ment hire s neve nagyra,

420 Hogy ő Isten fia, mindenűtt kiáltya,

Sok ezereket vont már bálvanyozásra.

Szerzett már egynehány ostoba társakot,

Moyses torvényeben ellene mondokot,57

Imitt amott gyujtőtt rongyos kuldusokot,

425 Istentol ki átkosztatott rut férfiakot.58

Amiket cselekszik, ne végyűk trefára,

Mert miatta jővend inség országunkra,

Királyi koronánk jut a’ pogánsagra,

Papi méltoságunk keveredik porba.

Annas

430 Ne sokat tőrőgyél, fiam, a tanácson!

Jobb lesz, hogy egy embert a halál meg folcson,

Hogy sem rokonságunk inségbe boruljon,

Avagy pogány modra két Istent imádgyon.

Consiliarius primus

Izrael népének okos, bőlcs vénei,

435 Ezen dolgon nem jo sokat gondolkodni,

Mert másként igáját meg fogjak kostolni

Fiaink s ezeknek kedves onokái.

Álmadozás nélkűl utánna jártassunk,

Erőss vitezeket rendeljűnk s indicsunk,

440 Egybe kőtőztetve házunkhoz hozassuk,

Sietséggel reá sentenciát mongyunk.

Consiliarius secundus

Meg nyukszom, s meg állok okos tanácstokon,

Csak hogy ki nyilt szemmel kiki ugy vigyázzon,

Nétalám a kősség érette fel áljon,

445 Es így tanacstokbol vér ontás támagyon.

Consiliarius tertius

Ha kiki kőzűllűnk most nem ebrekedik,

Papi méltoságunk eppen meg vettetik,

A dézma hasznábol erszenyűnk nem telik,

S jo izű borokot torkunk nem ihatik.

450 Demegis jovallom, hogy ez Pilatusnak

Adassék tuttara, s talám szandekunknak,

Hamaráb végére jutunk tanácsunknak.

Caiphas

Tudom, tőrvény tudok vattok es okosok,

E’ dolog hogy jol foljon, meg fontoljátok,59

455 Mojses kőnyvét ugyan jol meg olvassatok,

Izaiást pedig mint fel forgassatok!

Termeszettől mindenekbe be őntetett,

Hogy két gonosz közűl valaszon küssebbet,60

Ha el nem kerűlheti valameliket.

460 Jol meg gondoljatok tűis mind ezeket!

Jesus sok jokot tett, tudom, orszagunkba,

Nyomorukot gyogitott Galiliába,

Őrdőgőkőt űzőt a’ Dekapolisba,

Fel tamasztotta Lázárt Betániaban.

465 De ha gonosságát ezzel egybe adom,

Es mely nagy zúdulást szerzet, meg fontolom,

Kőnyveznek szemeim, s. naponként siratom,

Mire jut ez után kedves rokonságom.

Azert jobb lesz néki, hogy meg őlettessék,

470 Három vass szegekel fára szegesztessék,

S. mindenek látara fel magasztaltassék,

S. igy gonosságának vége szagasztassék.

Scena quarta

Christus

Menyei országnak ékes koronaja,

A’ Szent Háromságnak eleven temploma,

475 Te vagy Angyaloknak rogyogó fáklája,

Oh, édes Szent Anyám, Boldog Szűz Mária!

Mind őrőktől fogva el vólt rendeltetve,

Ó s. uj testámentum tele vagyon véle,

Minden Profétáknak meg jővendőlése,

480 Hogy világ bűniért meg haljak végtére.61

Most be telyesedik mindenek láttára,

Hogy fel feszitetem magos keresztfára.

Te hozzad én moston azért vég butsumra,62

Egyetlen egy fiad fordulok, Maria.

485 Utolso szavait halgasd meg fiadnak,

Butsuzik tetolled, mivel az hallálnak

Akadot tőrébe, mérges fulánkjanak,63

Engedelmeskedni akarván Atyának.

Oh, Edes Szent Anyám, te fárotsagodot,

490 Kőszőnőm én hozzám valo látásodot,

Meg fizeti Atyám Anyai munkádot,

Értem el szenvedet szorongatásidot.64

Ne siras már tovább, én szerelmes Anyám,

Igy akarta aztott Menyei Szent Atyám!

495 Kővetlek mindenről, edes, kedves dajkam,

Isten legyen veled, s. algyon meg Szent Atyám.65

Beata Virgo66

Oh, szomoru Anya, immár hova légyek,

Vigasztalást sohult nintsen kitől vegyek,

El fogyok egészen, nem tudom mit tégyek,

500 Szegény árva fejem, nints már kit remelyek.

Oh, Atya Ur Isten, ki lakoz menyekben,67

Szent Fiamra tekénts, nézd őtőt kegyesen!

Jaj, meg hasad szivem fajdalomtol éppen,68

Hogy vályam tolled, szerelmes szűlőttem?

505 Már hozád fordulok, Szerelmes Gyermekem,

El ne feletkezzél, s. tekénsd szegény ügyem,69

Ne arthasson nékem hamis ellenségem,

Mert nem tudom, hová forditsam én fejem.70

Vajha meg halhatnék, Szent fiam, te veled,

510 Ez világon élnem mi haszna kűvűlled,71

A’ bártsak lehetne, hogy a’ te kereszted

Lenne kőzős velem, minden szenvedésed!

Botsánatott kérek, hogy ha életedben

Ugy nem szolgalhattam, mint Anya, mindenben

515 Jo gondott te reád kis gyermekségedben72

Én nem viselhettem, meg botsás én nekem!

Tőbbet nem szolhatok, lelkemnek őrőme,

Hanem kérlek azon, oda fel menyekben,

Midőn Szent Atyádnak állasz elejében,73

520 Konyorőgj érettem, vigy a’ Ditsőségben!

Jesus

Vigyázon te reád az Atya Ur Isten,

Szentelyen meg teged a’ Szent Lélek Isten,

Szent Angyali által ugy meg orisztessen,

Hogy ellenségedet győszhesd meg erőssen!

Scena quinta

(Prodit Judas qvem seqvitur Diabolus, Asztarót cum socijs)

Asztarot

525 Szélyes ez világon az igaz hivségnél

Nints jobb, mert szerentse, gyakron forog ennél,74

Jujus, Kedves Pajtas, ha Annáshoz mennél,

Tudd meg, hivségedert gratiat nyerhetnél.

Tudom, en nem kétlem, miként régen Amán,

530 Asverus királynak igazán szolgálván,

Százhuszonhét ország ura lőn szaporán,75

Énis meltoságra jovadot kivanván,

Hid meg, felemellek teged tanátsolván.76

Asztis látom, Judás, hogy igen rongyos vagy,

535 Szegenséged néked láttatik, igen nagy,

Mestered erszenye, tudom jol, hogy nem nagy,

Félek ne talám tám mezitelen maragy.77

Azért álmadozás nélkűl űgyekezzél,

Condiciot magadnak most szerezhetnél,

540Melyből ez utannis kedvedre élhetnél,

S. asztalodhoz laskás konczokot vitetnél.

Judas

Meg vallom, hogy igen szegény az én Uram,78

De még eddig soha, midon véle jártam

Erdőkőn s mezőkőn, nem korrogott hasam,

545Hogy lehet tehát őt hogy en farba rugjam?79

Daemon80

Igen csudálkozom, hogy ily okos embert

Egy rosz ácsnak fia ugy el téveljitett,81

Hogy keszebb kudulni minden nap ajtonként,

Hogy sem meg ne tartya ő hozzá hivségét.82

550Ha csak arra vigyasz, hogy meg ne éhezzél,

Dolgozzál, enned kapsz akar mely embernél,

De hogy őregsegedben ne szűkőlkőgyél,

Erszenyedet ragd meg, s. mesteredet addel.

Judas

Távul járj, bűdős eb, esztet elő se hozd!

555Uramot eladni miért hogy jovallod?

Daemon

Judás, szerelmesem, ha eszt el vesztegled,

Hid, maszor nem lészen iljen nyereséged!

Mástis kaphatnék, de a te mesterséged

Alkalmatos leszen, ugy véllem, hivséged.83

Ephebus

560 Ha szabad szollanom, Izrael venei,

Jo hajnaltol fogva egy embert busulni

Pitvar előtt látók, fojván kuczorogni,

Talám kellemetes hirt tudna mondani.

Annas

Lassad, talám lészen Jesus tanyitványa,

565 El hiszem, mesterét már őis meg unta,

A nagy ehség miatt fel kopott az álla,

Kerdezd meg, talam ő nékűnk jo hirt hozna!

Ephebus

Jo barátom, ha jol kerdem, honnan jőttél,

Talám dolgod vagyon a nép veneinél?

570 Hogy ha jo szandékbol mü hozzánk érkesztél,84

Beszélleni vellek mingyárt engettetnél.

Judas

Egeken mendőrgő hatalmas Jehova,

Álgyon meg tűteket Istennek áldása,

Száljon tű reátok menybéli jo volta,

575 Valamint a harmat a főldet meg szálja!

Annas

Hallode, baratom, mond meg hamarsággal,

Mi légyen szándékod? Talam csalárdsággal

Hozzank visgalodni jővél alnoksággal,

Vagy talám nem akarsz maradni Jesussal?

Judas

580 Isten oltalmazzon, hogy en Judeának

Ellensége volnék, szűletett hazamnak,

Hanem nagy titkot jelentek a tanácsnak,

Ha jo fizetése leszen szándekomnak.

Caiphas

Hogy ha fizetésre mélto dolog volna,

585 Hivségednek, hid el, meg lenne az ára.85

Judas

Caiphas, zsidoság erdemes fő Papja,

Caiphas, veneket hivatád házadba,86

Hogy tanácskodnátok Jesus halálára,

Ha jol fizetnétek, szolgálnék en abba.

Caiphas

590 Judas, kedves szolgám, ha eszt vékhez viszed,87

Leszen hiba nélkűl harmincz ezűst penzed,

Előttűnk pediglen holtig becsűlleted.88

Itt van a penz, ezzel tehed szűkségedet.

Judas

Hidd meg, jo hajnalba Jesussal tegedet

595 Kőszőntlek, ha mellém rendelsz vitezeket.

Annas

Judás, vitézeket vala menyit kivánsz,

Rendelek melejed ihol en mingyarást.

Jertek elé azért minyájon, vitezek,

Amit Judás mível, aszt cselekegyétek.89

Judas

600 Haljátok, vitézek, hogy meg tudhassátok,

Ki légyen a Jesus, en rám vigyazzatok!

Nem más, hanem a lesz, akit meg csokolok,

Hanem gyorsasággal reá rohannyatok!

Jesus

Kedves tanyitványim, jelen van az ora,

605 Melyben ellenségim keresnek halálra.

Foglaljuk magunkot tehát imadságba,

Véletlenűl ne hogy jussatok gonoszra!

Egy kevéssé továb tölletek el megyek,

Tű pedig itt helyben atyámot kérjétek,

610 Ne hogy késértettől meg győzetessetek!

Őrők mindenhato, menybéli Szent Atyám,

Igaz szerelmedet mutasd meg en hozzám,

Szivem győtrelmében tőlled aszt kivánnám,

Hogy ezen keserves pohart meg ne innám.90

615 Kedves tanyitvanyim, ne szunyodozzatok,

Keljetek fel gyorson, velem vigyazzatok,

Aitatos szivel atyámot álgyatok!

Szerelmes Szent Atyám, hogy ha lehetséges,

Muljék el e pohár, mert igen keserves!91

620 Soha nem aluszik a sátán, tugyátok,

Mégis azzal, látom, kevesset gondoltok.

Csudálkozom rajta, mely méljen alusztok,92

Velem egy fertályig miert nem vigyasztok?

Menybéli Szent Atyám, ha ezen poharod

625 Hogy meg igyam, nékem ugyan parancsolod,

Nem is lehet másként, légyen akaratod,

Őrőmest meg iszom, s bé tőltőm szandekod.

Alugyatok immar egy kevesset velem!

Miert nem vigyasztok? Eljött ellenségem,

630 Judás, ki zsidoknak kezébe ád engem.

Judas

Idvőz légy, mesterem, kitől sok jot vettem!93

Jesus

Judas, ha entőllem eddig sok jot vettél,

Mostan roka modra csokkal árulsze el?

Hát tű, jo vitezek, itten mit kerestek?94

Judaei

635 Az ámitto Jesust.95

Jesus

En vagyok a Jesus, ha engem kerestek.

 

Mégis mit kerestek oly nagy dorongokkal?

Kire jöttetek ki fel gyulatt haraggal?

Judaei

640 Nazáreti Jesust jőttűnk fel keresni,

Meg mondok már egyszer, hogy mered kérdezni.

Jesus

Midőn tű nálatok a témplomba voltam,

Judeában nyilván sokszor predikáltam,

Akkor tű tőlletek meg nem fogatattam,

645 Most pedig mint tolvaj halalra adattam.

Miles primus

Egyet se szoly tőbbet, talám aszt gondolod,

Hogy műnkőt meg csalhatz, lesz szabadulásod?

Miles secundus

Őrvendek, hogy látom a nép ámittoját,

Meg fogja erzeni kezemnek a’ sulját.

Miles tertius

650 Ne predikály teis, hanem fogd meg, s üssed,96

Haját es szakállát egy szálig ki tépjed!

Decurio

Haljátok, vitezek, ugyan meg fogjátok,97

Ha ezer szemetek vanis, fel nyissátok,

Jol meg kőtőzzétek, s elne szalaszszátok,

655 Mert ez az ámitto igen ravasz s álnok.98

Amig a venekhez viszitek ez latrot,99

Miveljetek rajta minden gonosságot,

Hurczoljátok őtőt ugy, mint egy bolondot!

Miles quartus

Rajta, jo baratim, mert most haragunkot

660 Ki tőlthetyűk rajta, nagy boszúságunkot!

Miles quintus

Sokat ne noszogasd, hanem űssed őtőt,

Had igya a pohárt, kit magának tőltött!100

Miles sextus

Isten ugy segeljen, ez embert meg őlni

Nem szánnám, ezerni ezerszer kinozni,

665 Kesz vagyok tulajdon fogaim ki szedni,

S asztot kalapacsal a fejébe verni.

Decurio

Izrael népenek okos fő papjai,

Itt van Jesus, tőbbet nem fog ámittani,101

Aszt gondolá, tőllűnk gratiat fog nyerni,

670 De az apellálást alig győzé nyelni.102

Annas

Tugyátok, jelen van pogacsás űnnepunk,

Es halalra akkor őt nem itilhettyűk,

Azért Pilatushoz őt mingyárt el kűdgyűk.103

Scena sexta

Pilatus

Hát tű, Judeának fegyveres vitezi,

675 Ezen szegeny embert oly rutul hurczolni

Miért nem sajnaljatok, oly erőst rongálni?

Mit vétet tű nektek, kivánom aszt tudni.

Decurio

Uram, ez az ember a Synagogában

Nyilván predikallott, egesz Judeában,

680 Nem lévén pap magát artotta papságban,

Őtőt meg itiljed minden igasságban.

De meg a mi nagyobb, ez Isten fiának

Mongya magát lenni, igaz Messiasnak,

Tulajdonitt Istenséget ő maganak,

685 Innen hivattatik Profeta s Királynak.

Pilatus

Haljátok, barátim, ha igy meg vertétek,

Sentenczia előtt vérbe kevertetek,

Lássátok, akárhová innen vigyétek,

Tőrvenyetek szerent őtőt itiljétek.

Judaei

690 Uram, ha elkűldőd őtőt, hová viszűk,

Mert magunk fejűnktől őt meg nem őlhettyűk.

Pilatus

Nazareti Jesus, hogy Istennek fia

Te volnál, igazé az, zsidok királja?104

Jesus

Meg vallom igazán, hogy en király vagyok,

695 Arra szűlettettem, tugyák az Angyalok.

Pilatus

Nem illik te hozzád, látom, a királyság,

Asztott hát vadasznod elég nagy bolondság.105

Jesus

Az en királyságom nem eföldről vagyon.106

Pilatus

Ha nincsen eföldről, honnan valo vagy te?

Jesus

700 Bizonyoson hid el, hogy akkor meg tudod,

Az embernek fiát, midőn meg látandod107

A felhők oszlopan űlni, es imádod.

Pilatus

Egybe gyűlt zsidoság, en ezen emberben

Roszat nem tanálok cselekedetében,

705 Azért őt halálra nékem lehetetlen

Itilnem, mert másként kárt tennek lelkemben.

Hanem mivel kőzél vagyon husvét napja,

Zsido nemzeteteknek pedig a szokása,

Hogy meg szabadicson egy latrot akkorra,

710 El bocsátom őtőt, had menyen dolgára.

Judaei

Barabást bocsásd el, eszt pedig fesisd meg!

Pilatus

A zsidok királyát nem szabad meg őlni.

Judaei

Ha eszt el bocsátod, meg fogod bőjtőlni.

Pilatus

Látom, hogy ártatlan vérre szomjuhosztok,

715 Hogy meg enyithessem meg száratt torkotok,108

Hoherok, fogjátok, es ki csufoljátok,

Tővis koronáját fejébe nyomjátok!

Lictor primus

Idvőz legy, zsidoknak koronás királya!

Lictor secundus

Jol van már, nyugogyál tővis árnyekába!

Pilatus

720 A Galileai Jesust meg bűntettem,

Tővis koronáját fejébe tetettem,

De mivel ő benne gonoszt nem lélhettem,

Kivánságtok szerent meg nem feszithetem.

Judaei

Feszisd meg, mert mélto kereszt halálára!

Pilatus

725 De hogy feszicsem meg az ártatlan embert?

Decurio

Judea tőrvénye nékűnk parancsolja,

Hogy ha Isten fiának valaki tartya

Magát, kárhosztassék az akaszto fára.

Ő pedig a népnek aszt predikálotta,

730 Hogy ő az Istennek őrőkős egy fia.

Judaei

Tehát tőrveny szerént mélto az halálra.

Pilatus

Lehetetlen itten, látom, kegyelemhez

Foljamodnom, vagyis inkább kegyességhez,

Vigyetek el azért ötőt Herodeshez,109

735 Lássuk, hogy mit szoll ő néktek mind ezekhez!

Scena septima

Diabolus

Bizonyára ha mű eszt meg tuttuk volna,

Hog a Nazáreti Jesus Isten fia, soha

Judás által el nem attuk volna

Az el veszett emberért őtőt halálra!

740 Jaj, jaj, mű bolondok aszt reméljuk vala,

Hogy az egész vilag hatalmunkban volna,

De imé, a szerencse hatat forditta,

S minden féle birságot tőllunk el rabla.

(Ad uxorem Pilati:)

Tudom, szive szerént valo Pilatusnak

745 Aszon vagy te, azert mond meg az uradnak,

Agyon szabadságot azon szegeny rabnak,

Maskent lelke leszen űszőge pokolnak.

Uxor Pilati

Edes hűtős tarsam, az ártatlan vérnek

Főldre ontasátol tartosztasd szivednek

750 Fel gyulatt haragját, másképpen őrdőgnek

Rabja leszen lelked gyehenna tűzenek.

Nincsen semmi gondod azzal az igazzal,

Miért szomjuhozod vérét zsidosággal?

Meg lasd, mit cselekszel a Josef fiával,

755 Mert aszt meg fizeted valaha jaj szoval!

Egy nehány etczakán szemem bé sem hunytam,

Mivel kűlönb kűlőmb féle látást láttam,110

Meg gondolván Jesusnak sorsát, bánkottam,

Veletlen esetin igen szomorkottam.

Scena octava

(Haerodi sedenti ad tribunal presentatur Jesus.)

Decurio

760 Pilatus, Tiberiusnak Tiszttartoja

Jesust hozzád kűldé, mert el ámitotta111

A népet, s e’ vitte idegen vallásra,

Hogy őtőt bűntetnéd, mint szived kevánnya.

Haerodes

Esztet Pilátusnak mint király fogadom,

765 Hogy űdő folytában néki meg szolgálom.

Régtől fogva őtőtt en látni kévántam,

Mivel oly dolgokot felőlle hallottam,

Meljeken gyakorta en almelkottam.

Őrvendek felette te jelen létednek,

770 De vannak sok ellenségi életednek,

Nem tudom, mi képpen lesz vége űgyödnek,

S merre döll causája egy űgyű fejednek.

Te voltálé valjon, ki Betaniaban

Fel tamasztád Lazárt, s masutt Judeában

775 Őrdőgőkőt űsztél a nagy Belzebubban?

Te ártade magad Papi méltosagban?

Busulásod miatt talám meg némultál?

Lattatik én nékem esze nélkűl lenni,

Nem illik pediglen bolondot kerdezni

780 Hozzám, azért sietseggel visza vinni

Induljatok, Pilatusnak presentálni!

Nem illet bolondot veress bársony ruha,

Vonyátokle rolla, tőbbet ne mocskolja,

Fejér inget a helyt vonnyatok nyakába,

785 Nem kár, ha fekszikis ő azzal a sárba!

Scena nona

Judas

En, Eskariotes, Jesus tanyitványa,112

Voltam mesteremnek szerelmes baráttya,

De oh, nagy bolondság, az egeknek ura

El adaték tőllem keserves halalra.

790 Boldog Isten, valjon mar mit cselekegyem,

Kihez foljamogyam, s boldogtalan fejem

Hova hajcsam, mert mar latom veszedelmem,113

Karhozatra majd majd megyen bűnős lelkem.

A fosvenység miatt őrők űdvősségem,

795 Harmincz ezűst pénzért el vesztem a lelkem,

Egy kűs nyereségért el hagyám Istenem,

Csak aszt várom, hogy már pokolra vitessem.

Mert nincs oly hatalma az élő Istennek,

Hogy meg bocsáthassa suljat bűneimnek,

800 Vagy irgalmasságot athasson lelkemnek,

Azért meg átkozom napjait éltemnek.

Atkozott volt s legyen tehát az az ora,

Melyben engem anyám méheben fogada,

Atkozott, a melyben e világra hoza,

805 Átkozott a dajka, ki engem dajkála.114

Atkozott az emlők, kikkel szoptatattam,

Átkozott az a téj, meljel tápláltattam,

Átkozott a ruhak, kikkel takartattam,

Átkozott az atya, kitől fogontattam.

810 Atkozott az a viz, kiben feresztettem,

Atkozom a főldet, meljen legeltettem,

Átkozom Angyalom, kitől őriztettem,

Atkozom Istenem, kitől teremtettem!

Ihol vagyon a penz, mesteremnek árra,

815 Átkozottak volták, akik vettek arra,

Hogy mesterem adnám iszonnyu halálra.

Oh, jaj, mit miveljek keserűségemben,115

Őrdőgők, kik vattok pokol fenekében,

S őrőkké kinlottok a kenkőves tűzben,

820 Jőjetek szolgálni szomoru űgyemben!

Daemon primus

Mit parancsolsz, Judás, tálám papot kevánsz?

El hanyotlott a nap, késő már a gyonas.

Daemon secundus

Mar nincs remenséged az őrők elethez,

Biradalmad nincsen Isten kegyelméhez.

Daemon tertius

825 Mit használ teneked, hogy ez világon elsz,

Judas, emberek kőszt hogy továb fetrengesz?

Judas

Magamis ugy tartom, jobb nékem meg halnom,

Hogy sem emberek kőszt gyalázatba laknom.

Azért ezen fara magam fel akasztom,

830 Lelkemet pediglen tű nektek ajanlom.

Tűtőkőt pediglen szépen arra kerlek,

Fel hágnom a fára nekem segéljetek.116

Daemon quartus

Hiv szolgáid, tudod, mindenkor mű voltunk,

Néked holtadiglan őrőmest szolgálunk.

Daemon secundus

835 Emelkegyél, Judas, nám, ugyan nehéz vagy!

Scena decima

Lictor primus

Rettenetes dolog ez embernek dolga,117

Sohult sentencia nem mondatik raja.

Pilatus el kűldé Haerodes láttara,

Haerodes pediglen viszá Pilatusra.

Pilatus

840 Viszontag ez embert elombe hozátok,

Kit mint gonosz tévőt mostonis vádoltok,

En pedig, mint tűis minap láthátátok,

Semmi gonoszt benn eppen nem tanálok.

Azért most utolszor jelentem tű nektek,

845 Mivel nincs ő benne semmi oljas vétek,

Halálara tovább ne ugyekezzetek,

Sentenciat rája csak hejába kértek.118

Judaeus primus

Hallode, Pilatus, csaszár tisztartoja,

Hogy ha sententziát nem mondasz őrája,

850 Tiberius Csaszárnak égő haragja

Rád gyulad, s nem lészesz továb tisztartoja.

Pilatus

Nem szabad en nékem meg sentenciázni,

A zsidok királját keresztre tétetni.119

Judaei

Judea országnak nincsen most Királja,

855 Tibérius annak Felséges Tsaszára.

Pilatus

Vagyon még egy lator véle a tőmleczben,

Asztot meg itilem, a Jesust pediglen

El bocsátom, mert nincs semmi vétke eppen.

Judaei

Meg ne őld Barabást, fesisd meg a Jesust.

Pilatus

860 Fogja harom vitéz, es ostorozza meg,

Az egesz nep ostán őtőt hadd szannya meg.

Miles primus

Loduj, őltozzél fel a veress bársonyban,

Nagyobb tisztesseged leszen a varosban.

Miles secundus

Üssed pajtárs, semmit ne gondoly ő véle,120

865 Nem kell varga, bé forr, ha hasad a bőre!

Pilatus

Itt vagyon, zsidoság, a tű királyotok,

Rajta már eleget tettek a tsapások.

Judaei

Feszisd kereszt fara, mert nem mű királjunk,

Nemis elég neki, a mit rajta látunk!

Pilatus

870 Vigyétek, nem bánom, keresztre vonyátok,

Ha nem elég néktek, a mit rajta láttok!121

Judaei

Nékűnk tőrvényűnk van, senkit meg ne öljűnk,122

Itild meg, mert masként székedből kivetűnk.

Pilatus

Látom, hogy ártatlan vérre szomjuhosztok,

875 De en, hogy ne száljon fejemre az átok,

Véréből ki mosdom, a mint most lássátok!

Judaei

Nem szűkség te néked vérből ki mosdani,

Ha ez ártatlan, készek vagyunk fel venni,

Reánk es fiunkra sentenciát tenni,

880 S teljes eletűnkben vér foljást szenvedni.123

Pilatus

Ha ugy vagyon, mivel az Isten fiának

Hirdette ez magát, hatalmas királynak,

Vallotta mindenűtt hires profetanak,

S kiáltotta nyilván menyei orvosnak.

885 Holott ő szegény áts szűlektől szűlettetett,

Királyi mogyára nemis neveltetett,

Hanem ide s tová mindenűtt kerengett,

Judeában szeljel nagyon hirelkedett.

Azért mű tőrvényűnk szerent az ő sorsa

890 Lészen, hogy keresztet vigyen Galgotára,

Három vas szegekkel szegesztessek arra,

Es fel emeltessek mindenek láttara.

Dux militum

Mivel hogy királjá tette őnnőn magát,

Meg erdemli tehát az ő koronáját,

895 Kezében tarcsa királyi pálczáját,

Azokkal mint király ekesicse magát!

Tehát tővisekből kőtőtt koronáját

Fejébe tegyétek!124

S agyátok csufságra királyi nádszálát,125

900 Erdemli tőlletek térdetek hajtását.

Miles primus

Jol vagyon, te néked királyi koronád

Illeti fejedet, hogy frissen hordoznád.

Miles secundus

Királyi pálczádot fogjad kezeidben,

Meljet a királyok tartanak kezekben!

Dux militum

905 Már nagy orditással őtőt el vigyétek,

A nehéz keresztet vállara tegyétek,

Calvaria hegyen arra feszicsetek,

Ne eljen már tőbbé, őtőt meg őljétek.

Judaeus secundus

Rajta Jesus, sies, el telik az űdő,126

910 Galgata hegyeig mesze mar a mező!

Judaeus tertius

Miért botorkáczol, hogy nem jársz lábadon,

Talám e’ kűs terhet nem vihedd válladon?

Judaeus quartus

Hallodé, nagy apa, fogjad a keresztét,127

Látod, nem viheti, mivel masként is rest!

Judaeus quintus

915 Erőst tarcsd magadot, kőzél már Galgota,

Majd bé teljesedik, akit már gyakorta

Rollad bé telni jővendőlt a Profeta.128

Judaeus sextus

Ha Isten fija vagy, szály le a keresztről,129

Ugy hiszűnk valamit isteni erődről.

Jesus

920 Atyám, edes Atyám, bocsásd meg vétkeket,

Ládd, hogy nem űsmérik cselekedeteket!

Szomjuhozom.

Judaeus secundus

Hallodé, barátom, Jesus szomjuhozik?

Judeaeus tertius

Jol van, mert en mingyárt néki kedvét tőltőm.

Jesus130

925 Eli, Eli lamma sabehtani.

Judaeus quartus

Minap Pilátusnál igy kerkedik vala,

Hogy ha szabadulást magának kivánna,

Tizenkét legio Angyal jelen volna,131

Most pediglen Iljest csak egyedűl hívja.132

Judaeus quintus

930 En tehát el megyek, elő hivom Ilyest,

Látom, ha bajaba segelhetné esztet.

Jesus

Menyei Szent Atyám, lelkemet kezedbe

Ajánlom, bé végyed, s tégyed kegyelmedbe!

Josef

Oh, uram, tehozzád farádott be szolgád,

935 Az ő kérésében kerlek, meg ne utáld,

Méltosztassek lenni hozzá oly graciad,

Meg fizeti Isten, es ezer annyit ad.

Pilatus

Mongyad hamarsággal, s meg nyered, mit kivánsz.

Josef

Tiberius Tsászár kegyes hel tartoja,

940 Emlekezzél, kérlek, Tobiás atyánkra,

Aki vacsoráját el hagyá gyakorta,133

Hogy a meg holt hivek testét takaricsa.

Enis Nazáreti Jesusnak testeért

Kőnyőrgők te néked, meg holt tetemeért,

945 Le venni aszt nékem Isten szerelmeért,134

Enged meg Abrahám es Isák Atyánkért!

Pilatus

Ved le, én nem bánom, a keresztről őtőt,

Mivel ártatlanul a kereszten fűggőtt.

Josef

Isten meg fizesse uri gratiadot,

950 Es agya erdeműl Boldog Menyországot.

Scena undecima

Angelus tertius

Oh, kemeny atzélhoz hasonlo nemzetség,

Kő sziklához fajzot világi emberség,

Latod, koporsoban hogy fekszik Istenség,135

Szivedet nem éri mégis keserűseg!

Angelus quartus

955 Térjetek meg immár tehát bűnős népek,

Bűnőkben meg rőgzőtt keményedett lelkek,

Lágyuljon szivetek egyszer, kegyetlenek,

Máskeppen minyajon pokolra vitettek!

Planctus Beatae Virginis MARIAE136

Jaj, jaj, jaj már en nékem, mit miveljek,

960 Mert meg holt szerelmesem, hová légyek,

Sirásban lesz holtig szemem,

S keserűségben szivem.

Lelkem vigasztaloja s bátritoja

Gyászos koporsoban fekszik itt ma,137

965 Bűnősőknek lőn ő csufja,

Ki vala világ ura.

Oh, iszonyu fájdalom, mely szivemet

Győtri, es fojtogatya bus lelkemet,

Hogy fiamot kopossoban

970 Szemlelem lenni gyaszban.

Oh, Adám maradványi, sirassátok

Velem egyűtt Uratokot s meg váltotokot,

Mert az élet semmivé lett,

Az Isten meg őletett!

975 Hegyek s vőlgyek, minyájon induljatok,

Csorgo vizek s patakok, ne foljatok,

Uratokon bánkogyatok,

S halálát jajgassátok!

Mezőkbe mosoljogo szép virágok,

980 Tű, zőldellő fű szálak s termett ágak,

Ily nagy kinon lankagyatok,

S foldből ki száragyatok.138

Oh, aszonyi állatok, zokogjatok,

Velem egyűtt fiamon bánkogyatok,

985 Gyenge szűzek, mátkátokon,

Szomorán jajgassatok.

Velem keseregjetek, fene vadak,

Tengeri őrvényesben lako halak,

Fenyes Eg, Hold s Csillagok,

990 Homáljba boruljatok.139

Nagy havasok s kő sziklák, hasagyatok,

Csuszo mászo állatok, némuljatok,

Oh, Angyalok, őltőzzetek140

Szomoru gyászba, Egek!

995 Oh, zsidoknál gonoszabb pápistaság,

Mely igen meg vakitott a gonoszság,

Hogy veszéljed nem űsméred,

Prédára hanyod lelked.

Térjetek meg, bűnősők es kevéljek,

1000 Lágyuljon meg szivetek, kegyitlenek,

Mert itt fekszik Istenetek,

Akit ma meg őlétek!

Ki agya nékem, hogy itten meg haljak,

Koporsoba fiammal egyűtt száljak,

1005 Tetemével maradhassak,

S tőlle el ne szakagyak?

Jaj, fogjatok, mert tőbbé nem szolhatok,

Szivemet fojtogattyák nagy bánatok,

Kénok kőzőtt el ájulok,

1010 Szernyű halált meg halok.

Amen.

Angelus primus

Szűnyél sirasidtol, keserves Maria,

Mert hogy ma Szent fiad szállott koporsoba,

Menyei Atyának volt az akarattya,

1015 Általa ez világ hogy meg szabadulna.

Angelus secundus

Semmit ne keseregj, Mártyrok Aszonya,

Mert méhed gyűmőlcse három napok mulva

Meg dicsőitetven, vigasztalásodra

Fel támad, amint ő maga meg mondotta.

Epilogus

1020 Elfajult világnak minden kővetői,

Kik voltatok eddig Luciper szolgai,

Evának fiai s Adam unokai,

Ideje már egyszer eszetekre térni.

Torkosok, fősvények, paraznák, keveljek,

1025 Térjetek Istenhez, jora valo restek,

Buják, haragosok, égtelen irigyek,

Mert a Kristus keresztfán szenvedet értetek.

Meljet rővideden adánk előtőkbe,

Amint értékűnknek csekély tehetcsége

1030 Engedé, higy kiki bűnét keseregje,

Es soha már tőbbé Jesust megne őlje.

Ugyanis, oh, ember, ha jol meg gondolod,

Hogy miket szenvedett éretted meg váltód,141

Ertznél keményebb vagy, ha meg nem siratod142

1035 Teljes életedben mivelt gonosságod.

Bar tanáltatnának itten oly ferfiak,

Akik Szent Péterrel s Jánossal futnának

Gyászos koporsoját szemlélni Kristusnak,

Hidegűlt tetemet tisztelni Jesusnak.

1040 Oh, ha tanálhatnánk itt oly Magdolnakot,143

Akik sirván keresnek meg váltojokot,

Meg utálnák régen tett gonosságokot,

Surű könny hulassal tistittanák asztot.144

Bizonyára nékűnk őrvendetes volna,

1045 Es ezen orácskánk nem esnék a porba,

Kűs fáracságunknak tőkéletes zolyga

Lenne, s meg nem csalna szerencse forgása.

De hogy en unalmas ne légyek tű nektek,

Lelketek űdvősségéért arra kérlek,

1050 Hogy a mitt itten ma szemmel nezétek,

Szivetekbe méljen asztot bé messétek.145

Ha pedig munkánkban esett fogyatkozás,

Mivel ritka ember, kiben nincs hibázás,

Szeműnkre ne vessétek, mert a tanulás

1055 Kinek kinek hasznos, s vétek rágalmazas.

Lelki űsméretét meg visgálja minden,

S. regen tett vétkeit kiki meg űsmérvén,

Istent meg kővesse, sirván keservesen,

Hogy nyerjen kegyelmet az Istentől. Amen.

1060 Omnia Ad Maiorem Dei Gloriam et Beatae Virginis

Mariae et Omnium Sanctorum Honorem146

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, a Liber exhibens actiones parascevicas… kéziratos kötet 387–412. lapjain található. Van egy kéziratmásolata a Petőfi Irodalmi Múzeumban is (V 3586). Szövegét modern helyesírással Demeter Júlia adta ki (Nap, hold és csillagok… 10. sz., 499–541.) Tud róla Bándi (1986, 289.), Fülöp (1897, 27.), Pintér (1993, 120.), Muckenhaupt (1999, 115.).

A dráma rövid tartalma

Prologus

A prológus röviden ismerteti a szőlősgazdát megcsaló, szolgáját, majd fiát is megölő szőlőművesekről szóló parabolát, és meg is fejti azt: a szőlősgazda Pater familias az Atyaisten, aki az ember megváltására egyetlen fiát áldozta fel. Figyelmezteti a nézőket a bűnbánatra.

Scena prima

A szőlőművesek története.

Scena secunda

Jézus feltámasztja Lázárt.

Scena tertia

A farizeusok bevádolják Jézust a főpapoknál.

Scena quarta

Jézus elbúcsúzik Máriától (betániai jelenet, Mária siralma).

Scena quinta

Asztarot és ördögtársai ráveszik Júdást az árulásra. Júdás a főpapoknál, elvállalja megbízatást. Jézus virraszt, elfogatására készül, majd a katonák elfogják.

Scena sexta

Jézus Pilátus előtt.

Scena septima

Rövid jelenet, az elején az ördögök már bánják, hogy Júdást rávették az árulásra. Pilátus felesége Jézus érdekében szól a férjének.

Scena octava

Jézus Heródes előtt. Heródes bolondnak tartja.

Scena nona

Júdás az ördögök hathatós segítségével elhatározza, hogy öngyilkos lesz.

Scena decima

Jézus ismét Pilátus előtt, aki elengedné, a zsidók azonban megfeszítését követelik. Elhangzanak Jézus utolsó szavai. A jelenet végén Arimateai József kikéri Jézus holttestét Pilátustól.

Scena undecima

Mária siralma, párbeszédben az Angyalokkal.

Epilogus

Ismét figyelmezteti a nézőket a bűn elkerülésére, a bűnbánatra.

Szerző

Fülöp Árpád (1897, 13.) Casimirius Domokost jelölte meg a grammatikai osztály tanáraként, tehát ő lehet a dráma szerzője. Domokos Kázmér Csíkcsomortánon született 1736-ban Domokos Ferencként. 1755. július 14-én lépett a ferences rendbe, 1760. május 24-én szentelték pappá. Teológiai és kánonjogi lektor volt; Raphain (Rafain) Antal Lukács (1734–1785) és Schlama Názár (Ferenc) Károly (1737–1812) lektortársaival közös kánonjogi művet írt (Idea Actionum Iuridicarum a viro patrii exterique Iuris peritissimo: in maximam Iuris Tyronum utilitatem concinnata: et nunc denuo edita, Typis Acad. Soc. Jesu, Kolozsvár, 1759). Domokos az 1760-as években Csíksomlyón tanított, bár erről az évtizedről nem szólnak az életrajzai. Később elhagyta Csíksomlyót. 1776: szamosújvári házfőnök, 1777–1780: definitor, 1780: visitator generalis Erdélyben, 1780–1783: tartományfőnök, 1783–1784: custos. 1784. május 18-án hunyt el Kolozsváron. (György 1930, 494.; Magyar Katolikus Lexikon)

Domokos életrajzai tehát nem szólnak az 1760-as évekről, amikor épp Csíksomlyón tanított és rendezett darabokat; drámaírói munkásságáról a Magyar Katolikus Lexikon sem tud. Nemcsak 1763-ban, hanem a következő évben is rendezett drámát: 1764. június 9-én pünkösdkor játszották az Eulogiusról szóló, magyar–latin nyelvű darabját. (Pintér 1993, 121.; a pünkösdi drámákról: Demeter 2022.) Az Eulogius-dráma kézirata különálló füzetben, Csíksomlyón az ún. fekete dobozban található, s a kézirat elején és végén is szerepel a szerző neve („Producta Anno 1764 a Fratre Casimiro Domokos”). Mivel kritikai sorozatunk első négy kötete (Ferences iskoladrámák I–IV.) a Liber exhibens actiones parascevicas… drámáit közli, ezért a különálló füzetekben, levelekben található drámaszövegeket, így Domokos 1764-es drámáját is, a sorozat VI. kötetében adjuk közre.

Forrás

A passió egy újszövetségi parabolával indul: a példabeszéd a szőlőmunkásokról a Máté-evangéliumban található (Mt 21,33–41). A parabola és a szenvedéstörténet közötti párhuzamot a prológus felfejti, sőt részletesen megmagyarázza: „A Cselédes ember lesz az Atya Isten”. Jézus története Lázár feltámasztásával (Jn 11,1–44) kezdődik, vagyis a passiónak a nemzetközi hagyományban legelterjedtebb műfaji sajátosságaival egyezően Jézus fellépésével indul. Domokos mind a négy evangéliumból merít. Jézus utolsó szavai Márknál találhatók (15,34), ugyanott szerepel a körülálló zsidók félreértése, akik úgy hiszik, Jézus Illést hívja (15,35–36). A Jézus testét elkérő Arimateai József jelenete valamennyi evangéliumban szerepel (Mt 27,57–60; Mk 15,43–46; Luk 23,50–53; Jn 19,38–41). Az ötödik jelenet elején Asztarot a hűséges szolgálat hasznára hivatkozik Júdásnak, s ekkor az ószövetségi Eszter könyvéből Ámán/Hámánt említi, a történetet ismerők számára azonban ez az utalás Júdás bukását vetíti előre.

A passió más részei az apokrif irodalomból ismerősek. Kedvelt apokrif történet a betániai jelenet, Jézus és Mária találkozása Betániában. E dráma a Mária-siralmak szép példája is (erről l. Kilián 1991; 2012). A betániai jelenetben hangzik el Mária első siralma: fiát kéri, hogy kerülje el a halált; ha ez nem lehetséges, hadd haljon meg ő fia helyett; ha ez sem lehetséges, hadd haljon meg vele együtt. A keresztre feszítés után újabb Mária-siralom következik, amely már a bűnbánatra is figyelmeztet. Jellegzetes csíksomlyói passiószereplők a daemonok, akik rávezetik, ráveszik Júdást az árulásra. Ugyanígy visszatérő jelenet az öngyilkosságra készülő Júdás végső siralma, amelynek nagyrészt a szövege is ismerős számos más csíksomlyói nagypénteki játékból.

Előadás

A drámát Csíksomlyón játszották 1763-ban; bár a kézirat nem ad meg további dátumot, a témából is következően biztosan állítjuk, hogy az előadásra április 1-jén, nagypénteken került sor. A szenvedéstörténet megszokott kellékei rendelkezésre álltak, s nem volt szükség sok előkészületre a szőlőmívesek történetéhez sem. Ugyanakkor több esetben a scenán belül lehetett szükség színváltásra, amelynek megoldásához kellett a rendező tanár leleménye, hogy az eltérő helyszínt a szín jelentős átrendezése nélkül érzékeltesse (pl. a szőlősgazda szolgája, majd fia megkapja az utasítást, és elmegy a szőlőbe, Jézus a főpapok és Pilátus háza között is mozog stb.); ehhez használhatták a „két festett közfalat”, mely Alszeghy–Szlávik (1913, 12.) szerint 1751-től megvolt a csíksomlyói színpadon. A „közfal”-on inkább függönyt kell értenünk, ahogy erre látunk példát a kor iskolai előadásain, sőt az 1769-es előadás egy instrukciója egyértelművé is teszi: „Aperitur secunda cortina”. (Megnyílik a második függöny; l. kötetünk 6. sz. drámáját. A színváltás hasonló módját írta le Dugonics András instrukciója a József eladatásában. L. Piarista iskoladrámák I., 374., 406–7.)

Zenéjével Kővári Réka foglalkozott (Kővári 2016, 145.). A negyedik, betániai jelenet végig 12 szótagos sorai – éneklésre vonatkozó rendezői utasítás hiányában – azt sejtetik, hogy Jézus és Mária búcsúzása, s egyúttal a Szűzanyának e passióban elhangzó első siralma (Oh, szomoru Anya, immár hova légyek…) nem énekelve hangzott el. Ellenkező esetben valamely 12 szótagos ének dallamára énekelhető, mint a Ferences iskoladrámák I. kötetében az 1734-es passió jegyzetében (10. sz., 743–744.: Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), a II. kötet 1742-es darab jegyzetében (3. sz., 300–301.: Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), valamint a III. kötet 1753-as (3. sz., 209–210.: Mikor Máriához…) és 1755-ös (4. sz., 273–274.: Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…) drámájának jegyzetében közölt dallamok valamelyikén.

A 11. jelenetben elhangzó Mária-siralomhoz (Jaj, jaj, jaj már en nékem, mit miveljek…) nem ad a szerző nótajelzést, és szótagszám alapján sem létezik egyelőre egyértelmű dallamtársítás. Azonban tudunk ajánlani két dallamot is. 1. A kívánt versformát (11.11.8.7.) az Ó, bú látott, sok kínt vallott gyarló testem… kezdetű ének esetében valamennyi dallamsor második felében lévő hangismétlés elhagyásával kapjuk meg. Ennek a dallamnak Deák–Szentes kéziratbeli alakját és népzenei variánsát a Ferences iskoladrámák III. kötetében az 1757-es passió jegyzetében közöltük (6. sz., 442–443.). 2. A másik ajánlott ének a Seregeknek hatalmas nagy királya… kezdetű (Sinka György 17. századi szerzeménye), melynek dallamát alább kolozsvári református énekeskönyvből közöljük (RMDT II., 358. sz.; Dobszay 2006, 431. sz.). Itt csupán a zárósorban lévő hangismétléseket kell elhagyni. Ennek az énekszövegnek népzenei gyűjtésből a mai katolikus énekeskönyvbe bekerült változatára (Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 73. sz.) is énekelhető a planctus; ekkor az utolsó előtti ütemben kéthangos hajlításokat ajánlunk alkalmazni. (Ugyanezen modern énekeskönyvekben ugyanerre a dallamra egy Péter-siralmat is találunk – Jaj, énnékem, jaj, szomorú fejemnek…, 74. sz.–, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy ez nem azonos a népzenei gyűjtések erdélyi-bukovinai Péter-planctus dallamával, l. Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/316u. sz., egy hangfelvételét l. hungaricana.hu/ – 22291/ és hungaricana.hu/ – 22292/, vö. RMDT II., 233. és 316. sz.)

Levél

Kolozsvári Énekeskönyv 1778, 175. (RMDT II, 358/I. sz.)

Szövegkritikai megjegyzések

A kéziratot több kéz másolta, a helyesírási különbségek ennek tudhatók be. A 394. oldalt (Jesus és Discipuli párbeszédét) egy kapkodó kézírás vette át, a 398. laptól újabb kéz másolt, majd visszavette az első.

A kézirat nem különíti el következetesen a versszakokat; közlésünkben végig megtartottuk a legtöbbször négysoros, 6/6-os strófákat. A versszakra tördeléskor a rímelés alapján döntöttünk. A leggyakoribb rímképlet a korra jellemző, négy soron át tartó bokorrím. Olykor azonban, a rímeket követve, két-, három- vagy ötsoros szakaszok is létrejöttek. A verselés viszonylag pontos, a szótagszám hibáit általában nem javítottuk.

Az első kéz hol Christus, hol Jésus/Jesus szerepnevet használ, ezt meghagytuk, mivel nem zavaró; a harmadik kéz Xtus rövidítését jelölés nélkül Christus alakban oldottuk fel.

Néhány kivételtől eltekintve következetesen Judeus/Judei szerepnevet használ a kézirat, ezt jelölés nélkül Judaeus/Judaei formára javítottuk. Leggyakrabban a névvel nem jelölt szerepnevek (Servus, Operarius stb.) sorszáma hiányzik, ezeket kiegészítettük.

Jelölés nélkül kisbetűre változtattuk a fölöslegesen nagy kezdőbetűvel írt közneveket.

Két esetben kérdéses a magánhangzó ékezete: a d betű szárát a másoló kezek erősen visszahajlítják, az f betűét előrehajlítják, ezért nem látszik, vagy olykor el is marad a d előtti és az f utáni betű ékezete: mivel nagyon gondos a kézírás és a központozás, ilyenkor jegyzetelés nélkül az ékezetes formát választottuk.

Jelölés nélkül feloldottuk a Sz. (Szent) rövidítést. A másolóknál ingadozik a cs hang jelölése, a ts és a cs egyaránt előfordul.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

7 élémentomok – elemek

32 Szent Máténak kőnyvében … az 21dik reszben – a szőlőművesek parabolája: Mt 21,33–41

34 Engaddi – a Holt-tenger-parti En-Gedi forrás, illetőleg a körülötte lévő termékeny terület

40 oekonomia – ökonómia, gazdálkodás

51 el oltyák – megölik

56 sententziázván – ítéletet mondván

91 oekonomiámnak – gazdálkodásomnak

100 fel kőte a’ paréj – felverte a gaz

120 Contractusra – szerződésre

125 Tatár hirtől – valószínűleg: ijesztő hírtől

152 sustákra – kétgarasos, négykrajcáros rézpénz

158 poltra – poltúra: másfél krajcár, félgaras értékű pénz (l. még a következő sorokban)

163 puczkon – pucok: kemence vagy kályha melletti, meleg hely

170 osonnya – uzsonna

211 a mással – a másikkal

233 patoksz – pattogsz

244 gomoljában kötve – gomolyában: csomóba kötve

298 Machabesok Kőnyvit – Makkabeusok könyvét (Ószövetség). „Hogy az álom halál”: a Makkabeusok könyveiben nem találtunk ilyen idézetet, máshol azonban megvan ez a gondolat, pl. „nem halt meg a leányka, csak alszik” (Mt 9,24); „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” (Jn 11,12)

311 gőtrőt – gödröt

342 etőgyék veséljek – a. m. emésztődjön veséjük

380 Ámittó – ámító

382 holditván – hódítván

431 folcson – fojtson

444 kősség – község, nép

446 ebrekedik – éberkedik, éberen figyel

448 dézma – dézsma, a hívektől beszedett egyházi tized

462 Galiliába – Galileában

463 Dekapolisz – Tízváros: a Jordán keleti partján fekvő tíz, szövetséges és erős hellenista szellemű város összefoglaló neve

495 Kővetlek – megkövetlek, bocsánatodat kérem

525 Asztarót, Asztarot – (eredetileg föníciai istennő) itt a pokol egyik fő démona; a Bibliában: Asztarte (1Kir 11,4–5; 11,33; 2Kir 23,13)

527 Jujus – Júdás becézve

529 Amán – Ámán v. Hámán: Achasvéros király nagyhatalmú főembere, a zsidók kiirtását tervezte, de azt Eszter meghiúsította, s végül Hámánt végezték ki (Eszt 3,1–10.)

530 Asverus – Achasvéros: Xerxész perzsa király, Esztert ő teszi királynővé (Eszter könyve)

531 Százhuszonhét ország ura lőn – „Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott” (Eszt 1,1)

539 condiciot – (jó) helyzetet, pozíciót

541 laskás konczokot – laska: tészta, sütemény; konc, itt: jófajta hús (a. m. bőségesen ehetne)

548 kudulni – koldulni

556 vesztegled – vesztegeted

562 fojván – folyvást, folyton

669 gratiat – gráciát, kegyelmet

670 apellálást – kb. folyamodást, kérelmet

671 pogácsás ünnep – pészáh: a kovásztalan kenyér (pászka) ünnepe, a zsidó húsvét

687 sentenczia – ítélet

747 űszőge – üszke

772 döll – dől; causája – (peres) ügye

781 presentálni – bemutatni

835 nám – lám

838 Haerodes láttara – hogy lássa Herodes

840 viszontag – ismét, megint

890 Galgotára – Golgota hegyére. Golgota: koponya (héber), koponyák hegye: Jézus keresztre feszítésének helye

907 Calvaria – koponya (latin); Jézus keresztre feszítésének helye a Koponyák hegye

910 Galgata – Golgota; l. a 890, 907. sorok jegyzetét

915 Galgota – Golgota; l. a 890, 907. sorok jegyzetét

925 Eli, Eli lamma sabehtani – „»Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?« Ez annyit jelent: »Istenem, Istenem, miért hagytál el?«” (Mk 15,34)

929 Iljest – Illés prófétát

940 Tobiás… a meg holt hivek testét takaricsa – Tobit: a Szennákerib király által elrendelt pogromok idején a tilalom ellenére eltemette zsidó hittestvéreit, a drámában hivatkozott jelenetre Ráfael arkangyal emlékezteti: „Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.” (Tób 12,13)

1046 zolyga – zsoldja, bére

Jegyzetek

1 jaj<l>gatnak [Ráírással javítva.]

2 tere<n>mtő [Ráírással javítva.]

3 foldig [Emendáltuk.]

4 halá<r>lra [Ráírással javítva.]

5 szo<g>kasábol [Ráírással javítva.]

6 21dik [Aláhúzva]

7 [Az itten szó betoldva.]

8 ádnak [Emendáltuk.]

9 őlek [Emendáltuk.]

10 végzé<g>k [Ráírással javítva.]

11 reszinként [Emendáltuk.]

12 Váltotok [Emendáltuk.]

13 látam [Emendáltuk.]

14 foldeimben [Emendáltuk.]

15 Servus [Kiegészítettük a sorszámmal.]

16 gazadát [Emendáltuk.]

17 senkinel [Emendáltuk.]

18 műnkot [Emendáltuk.]

19 [A szerepnevet kiegészítettük.]

20 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

21 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

22 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

23 [A szerepnevet kiegészítettük.]

24 [A szerepnevet kiegészítettük.]

25 szőllő<k> gerézdel

26 [A szerepnevet kiegészítettük.]

27 tisztessége<d>s [Ráírással javítva.]

28 le<n>gények [Ráírással javítva.]

29 [A szerepnevet kiegészítettük.]

30 verteték [Emendáltuk.]

31 [A szerepnevet kiegészítettük.]

32 teljek [Emendáltuk.]

33 jojel [Emendáltuk.]

34 judiába<n> [Emendáltuk.]

35 felünk köveztessel [Emendáltuk.]

36 ked [Emendáltuk.]

37 olvas<s>tátok [Ráírással javítva.]

38 alom [Emendáltuk.]

39 Ecsem [Emendáltuk.]

40 váltom [Emendáltuk.]

41 nég [Emendáltuk.]

42 irigyseggel [Emendáltuk.]

43 P<p>harisaeis [Ráírással javítva.]

44 P<p>hariseus [Ráírással javítva.]

45 fo [Emendáltuk.]

46 fo [Emendáltuk.]

47 Amittó [Emendáltuk.]

48 Szemeimmel [Emendáltuk.]

49 kaszá<r>la [Ráírással javítva.]

50 vagyik [Emendáltuk.]

51 hálálozék [Emendáltuk.]

52 amittohoz [Emendáltuk.]

53 valjak [Emendáltuk.]

54 azen hazamhoz [Emendáltuk.]

55 őkot koszoncsd [Emendáltuk.]

56 valásztott edenye [Emendáltuk.]

57 ellenne [Emendáltuk.]

58 fierfiakot [Emendáltuk.]

59 foljőn [Emendáltuk.]

60 koszul [Emendáltuk.]

61 buniért [Emendáltuk.]

62 butsurumra [Emendáltuk.]

63 mergés [Emendáltuk.]

64 ertem [Emendáltuk.]

65 v<r>egyen [Emendáltuk.]

66 B V [A rövidítést feloldottuk.]

67 lako<l>z

68 <s>hasad [Ráírással javítva.]

69 el el [Az egyiket elhagytuk.]

70 <mer>mert

71 elnem [Emendáltuk.]

72 gyermeksegedben [Emendáltuk.]

73 alasz [Emendáltuk.]

74 [A jobb föléírással betoldva.] forog <el>ennél

75 12<2>7 [Számmal írva, és ráírással javítva.]

76 meg <feg> felemellek

77 felek [Emendáltuk.]

78 igen <rongyos> szegény [Föléírva.]

79 rugjakm [Emendáltuk.]

80 [A Daemon lehet maga Asztarot vagy egy ördögtársa, mivel az instrukció szerint társakkal jött, ezért e scenában a Daemon szerepnéven nem változtattunk.]

81 teveljittet [Emendáltuk.]

82 hivseget [Emendáltuk.]

83 vellem [Emendáltuk.]

84 mu [Emendáltuk.]

85 hivsegednek hid meg lenne az árra [Emendáltuk; az el igekötőt a szótagszám miatt illesztettük a szövegbe.]

86 hivatad hazadba [Emendáltuk.]

87 viszd [Emendáltuk.]

88 holti<d>g [Ráírással javítva.]

89 mivel [Emendáltuk.]

90 innam [Emendáltuk.]

91 el pohár [Az e mutatónévmást a szótagszám miatt illesztettük a szövegbe.]

92 meljen [Emendáltuk.]

93 lég [Emendáltuk.]

94 [A sor előtt az ismételt Jesus szerepnevet elhagytuk.]

95 amitto [Emendáltuk.]

96 ussed [Emendáltuk.]

97 fogjatok [Emendáltuk.]

98 igen <go> ravasz

99 a <ven…> venekhez [Részben olvashatatlan törlés.]

100 [A tőltőtt szó aláhúzva.]

101 amittani [Emendáltuk.]

102 alig <fo> győzé

103 kudgyűk [Emendáltuk.]

104 az <Is> Zsidok

105 [Az asztott szóban többszörös javítgatás.]

106 nen [Emendáltuk.]

107 látandot [Emendáltuk.]

108 szá<l>ratt [Ráírással javítva.]

109 herodeshez [Emendáltuk.]

110 kűlob [Emendáltuk.]

111 amitotta [Emendáltuk.]

112 eskariotes [Emendáltuk.]

113 hajcsan [Emendáltuk.]

114 daj<>kaka [Emendáltuk.]

115 keserűségembem [Emendáltuk.]

116 fara [Emendáltuk.]

117 Rettenetes <ember> dolog

118 kertek [Emendáltuk.]

119 zsidog [Emendáltuk.]

120 Ussed [Emendáltuk.]

121 Hanem [Emendáltuk.]

122 oljűnk [Emendáltuk.]

123 ver [Emendáltuk.]

124 [A verssor hiányos.]

125 s a királyi agyátok csufságra nádszálát [Próbáltuk emendálni.]

126 teli [Emendáltuk.]

127 keresztét [Emendáltuk.]

128 telli [Emendáltuk.]

129 Isten fija szály [A vagy szóval értelemszerűen kiegészítettük.]

130 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

131 <egy nehany> 12 legio

132 egyedűl volna volna [Emendáltuk.]

133 jagyá [Emendáltuk.]

134 szerelmertr [Emendáltuk.]

135 Istenseg [Emendáltuk.]

136 Planctus B. V. Mariae [A rövidítést feloldottuk.]

137 [A koporsojaban a ja föléírással betoldva.]

138 szaragyatok [Emendáltuk.]

139 homáljba<n>

140 őltőzzetek? szomoru [a felesleges kérdőjelet elhagytuk.]

141 váltod [Emendáltuk.]

142 ha meg siratod [A nem szót beszúrtuk.]

143 magdolnakot [Emendáltuk.]

144 konv [Emendáltuk.]

145 meljen [Emendáltuk.] bé <v> messétek

146 O.A.M.D.G.B.V.M. et O. S.S.H. [A rövidítést feloldottuk.]

Kázmér Ferenc Domokos (?)

Passion Play with the Parable
of the Wicked Husbandmen

Essential data

The manuscript of the drama is on pages 387–412 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery. There is a manuscript copy in Petőfi Literary Museum as well (V 3586). Its text with modern orthography was published by Júlia Demeter (Nap, hold és csillagok… nr. 10, 499–541) It is mentioned by Bándi (1986, 289), Fülöp (1897, 27), Pintér (1993, 120), Muckenhaupt (1999, 115).

The short content of the drama

Prologus

The prologue briefly summarizes the parable of the Wicked Husbandmen who cheated the owner of the vineyard and killed his servant and his son, and also provides an explanation: Pater familias, the owner of the vineyard is God who sacrificed his only son to save humanity. The prologue warns the audience to repent.

Scena prima

The story of the Wicked Husbandmen.

Scena secunda

Jesus raises Lazarus from the dead.

Scena tertia

The Pharisees accuse Jesus to the high priests.

Scena quarta

Jesus bids farewell to Mary (Bethany scene, Mary’s lament).

Scena quinta

Astaroth and his fellow devils convince Judas to betray Jesus. Judas visits the high priest and takes the commission. Jesus is awake, getting ready for his arrest and the soldiers capture him.

Scena sexta

Jesus in Pilate’s court.

Scena septima

A short scene: the devils regret persuading Judas to betray Jesus. Pilate’s wife intervenes on behalf of Jesus.

Scena octava

Jesus in front of Herod who takes him for a fool.

Scena nona

With the help of the devils, Judas decides to commit suicide.

Scena decima

Jesus is taken to Pilate again. Pilate would release Jesus but the Jews want him crucified. Jesus utters his last words. At the end of the scene, Joseph of Arimathea asks Pilate’s permission to take Jesus’ body.

Scena undecima

Mary’s lament, in a dialogue with the Angels; she calls for penitence.

Epilogus

Warns the audience again to avoid sin and repent.

Author

Árpád Fülöp (1897, 13) named Casimirius Domokos as the teacher of the grammar class, so he is the probable author. Kázmér Domokos was born in Csíkcsomorta in 1736 with the name Ferenc Domokos. He entered the Franciscan order on 14 July 1755 and was ordained on 24 May 1760. He was an expert on theology and canonical law; with Antal Lukács Raphain (Rafain) (1734–1785) and Názár (Ferenc) Károly Schlama (1737–1812), he wrote a book on canonical law (Idea Actionum Iuridicarum a viro patrii exterique Iuris peritissimo: in maximam Iuris Tyronum utilitatem concinnata: et nunc denuo edita, Typis Acad. Soc. Jesu, Kolozsvár, 1759). In the 1760s, Domokos was a teacher in Csíksomlyó, although his biographies do not mention this decade. He later left Csíksomlyó. Magyar Katolikus Lexikon (Hungarian Catholical Encyclopedia) does not mention his dramatic works either, although he taught and performed plays in Csíksomlyó in this period. He also directed a drama the next year: his Hungarian-Latin drama on Eulogius was performed on 9 June 1764 on Pentecost Saturday (Pintér 1993, 121; on Pentecost dramas: Demeter 2022). The manuscript of the drama on Eulogius is in a separate booklet in Csíksomlyó, in the so-called black box, and the author’s name appears at the beginning and the end of the manuscript („Producta Anno 1764 a Fratre Casimiro Domokos”). As the first four volumes of our annotated series (Ferences iskoladrámák I–IV.) contain the dramas of Liber exhibens actiones parascevicas…, the drama texts in separate booklets and letters, among them Domokos’ 1764 drama, are published in volume VI of the series.

Source

The passion play begins with a New Testament parable: the parable on the Wicked Husbandmen is in Matthew’s gospel (Mt 21:33–41). The parallel between the parable and the Passion is explained by the prologue in detail: „The owner of husbandmen will be the Lord God”. Jesus’ story starts with the raising of Lazarus from the dead (Jn 11:1–44), so it starts with the appearance of Jesus, as one of the most common genre characteristics of the international traditions of passion plays. Domokos uses all four gospels. Jesus’ last words are from Mark (15:34), just as the misunderstanding of the surrounding Jews who think that Jesus is calling Elijah (15:35–36). The scene with Joseph of Arimathea asking for Jesus’ body also appears in all gospels (Mt 27:57–60; Mk 15:43–46; Luk 23:50–53; Jn 19:38–41). At the beginning of scene five, Astaroth talks to Judas about the usefulness of loyal service; he mentions Haman from the Book of Esther but those who know the story understand this as a reference to Judas’ fall.

Other parts of the passion play are known from apocryphal literature. The Bethany scene, where Jesus meets Mary in Bethany, is a favourite apocryphal story. The drama is also a beautiful example of Mary’s laments (see Kilián 1991; 2012). Mary’s first lament is in the Bethany scene: she asks her son to avoid death; if this is not possible, she wants to die instead of her son; if this is not possible either, she wants to die with him. The crucifixion is followed by another lament from Mary. The daemons are typical passion play characters who persuade Judas to betray Jesus. Another recurring scene is the final lament of Judas preparing for suicide; the text is familiar from many other Csíksomlyó Good Friday plays.

Performance

The drama was performed in Csíksomlyó in 1763; although the manuscript does not provide a precise date, the topic makes us sure that it was performed on Good Friday, on 1 April. The usual props of the Passion were available, and the story of the Wicked Husbandmen did not require much preparation either. On the other hand, many scenes take place in several spots, and the director needed clever ideas to suggest places without rearranging the stage (e.g. the servant and the son of the owner of the vineyard receives an order to go the vineyard; Jesus moves between the houses of the high priests and Pilate etc.). According to Alszeghy–Szlávik (1913, 12), the Csíksomlyó school had some partition on the stage already in 1751. We think the partition must have been some curtain as an instruction in the 1769 passion play shows: „Aperitur secunda cortina” (see drama nr. 6 in the present volume). A similar way of changing scenery is shown in the instruction of the Piarist András Dugonics (Piarista iskoladrámák I, 374, 406–7).

Réka Kővári analysed the music. (Kővári 2016, 145). The 12-syllable lines of the Bethany scene (scene 4) suggest – in lack of director’s instructions concerning singing – that the farewell of Jesus and Mary, the first lament of the Virgin Mary in this passion play (Oh, szomoru Anya, immár hova légyek…) was not sung. If it was sung, it may have been sung to a 12-syllable song, such as the melodies given in the notes to the 1734 passion play in Ferences iskoladrámák I (nr. 10, 743–744: Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), in the notes to the 1742 play in volume II (nr. 3, 300–301: Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), as well as in the notes to the 1753 (nr. 3, 209–210: Mikor Máriához…) and 1755 play in volume III (nr. 4, 273–274: Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…).

The author does not give a melody reference for Mary’s lament in scene 11, and there is no obvious melody so far on the basis of the number of syllables. Two melodies may be suggested, however. 1) The required verse form (11.11.8.7) is achieved by omitting the repetition of sound in the second half of all the melody lines in the case of the song beginning Ó, bú látott, sok kínt vallott gyarló testem… The version from the Deák–Szentes manuscript and the folk version of this melody was published in the notes to the 1757 passion play in Ferences iskoladrámák III (nr. 6, 442–443). 2) The other suggested song is the one beginning Seregeknek hatalmas nagy királya… (a 17th century work by György Sinka) whose melody is published below from the Reformed songbook of Kolozsvár (RMDT II, nr. 358; Dobszay 2006, nr. 431). Only the sound repetitions in the last line must be omitted in this case. The planctus may also be sung to the version found in the current Catholic songbook from folk collection (Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 73); in this case, we recommend using a portamento in the last beat. (The same modern songbooks contain a lament by Peter to the same melody but this is not the same as the Translyvanian-Bukovinian Peter planctus melodies in folk collections, see Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. II/316u; for a recording, see hungaricana.hu/22291/ and hungaricana.hu/22292/, cf. RMDT II, nr. 233 and 316).

For scores, see:

Kolozsvári Énekeskönyv 1778, 175 (RMDT II, nr. 358/I)


2.
Madár János József (?)

Passiójáték a hét főbűn
és a bűnös lélek szerepeltetésével


Csíksomlyó
1764. április 20. nagypéntek

[Szerepek

Superbia

Humilitas

Avaritia

Mendicus primus

Mendicus secundus

Luxuria

Ira

Patientia

Gula

temperantia

Invidia

Acedia

Judex Ecclesiae

Largitas

castitas

Benignitas

Diabolus primus

diabolus secundus

Diabolus tertius

Anima

Krisztus

Petrus apostol

Daemon primus

Daemon secundus

Daemon tertius

Aeditus

Caifás

Annás

Senior populi primus

Senior populi secundus

Maria

Judaei

Miles primus

Miles secundus

Miles tertius

Servus

Testis primus

Testis secundus

Testis tertius

Dux militum

Pilatus]

Actio parascevica anno 1764.
In qua
Inducuntur 7 Hostes Dei et Animae, quae exclusis Virtutibus Animae
humanae famulabus, adeo Mundum replent peccatis, ut a solo Vero Deo et homine Christo Anima humana e carcere earum liberari debeat.

Prologus

Mely Változó légyen világ álopottya,

Ki az ö Istenét Nemelykor sajnálja,

Számtalanszor pedig keményen kinozza,

Ezen ora néktek aztot magyarázza.

5 Csak azon busulok, hogy nintsen Istenunk,

Nintsen immár kitöl segéltséget kérjünk,

Nintsen hol mi jóért a’ kihez mehessünk,

Nintsen kiben légyen immár reménségünk.

Mert ha Isten volna, mi attól rettegnénk,1

10 Az ő ostorátol mindenkor is félnénk,2

Soha a’ vétekhez mi nem férkezhetnénk,

Söt Szent malasztyában az Istennek élnénk.3

Most pedig e’ Világ immár arra jutot,

Hogy ő Istenétöl eppen el távodszott,4

15 Annak formajából mas formaba szállot

Es mas Isteneket magának választott.

Mivel csak az ördög e’ Világ Istene,

Eb kutya es menkő vagy mas illyen féle,

Hunczfut ördög attaaz ember beszédgye

20 Mint ha mind ezektöl volnánk teremtetve.

Ebböl hát ki tetzik e’ világnak dolga,

Igasságal mondom, merő komedia,

Ki az igaz Istent noha szájjal valya,

De cselekedettel éppen meg tagattya.

25 A melyekért minket valaha a’ barmok,

Vagy igaz hit nélkül valo sok Pogányok

Meg piritnak, s lésznek mi ellenünk állók,5

A kereszténységet pokolig taszittok.

Mert nintsen oly Ember e’ szelyes Világban,

30 Mind a’ kereszténség, ki inkább a’ roszban,

Mélyel hever, s frissen uszkál a’ gonosságában.

Azért noha voltak Krisztusnak hoheri

A’ zsidok régentén, de a’ volt csak testi,6

De a’ kereszténség hohér eppen lelki,

35 Annás egyszer ölte, ez ezerszer öli.

Miis ez oraban zsidokrol nem szollunk,

A’ keresztenységre egyedul mutatunk,

A’ Krisztus hoherin vétket magyarázunk,

Melynek Sziveinkben lako helyet adunk.

40 Meg látyátok itten, nem a’ zsidok voltak

A’ Krisztus hoheri, noha ugy lattatnak,

Ha nem kereszténység inkabb oka annak,

Kik a’ Vétek miat Istent meg tagadnak.

Hét halálos vétket előbben is látok,

45 A’ kik már Istenné lettenek Nálatok,

Hogy Krisztus szenvedet, ezek lésznek okok,

Noha okosztatnak it a’ Zsidó Papok.

Mert sokkal sulyosabb mi vétkünk Istennél,

A’ testet meg őlő zsidok rut vétkeknél,

50 Mivel ők nem hittek, tehát mi ezeknél

Töbször meg feszittyük a’ Krisztust mindennél.

Ma e’ dolgot tehát néktek meg probáljuk,

Es egy nehány szokkal elötökbe adgyuk,

Lelketek hasznára légyen az, kiványuk,

55 Melynek jobbulasát egyedül ohajtyuk.

Scena prima

Totius perditionis humanae origo peccatus adeo in mundum invasit, ut spreto o(m)ni freno obedientiae, et bono Deum ipsum et majores nihili faciat. Adeo hic mira de se jactitando peccata hominum capitalia se Deu(m) mundi (sed sc[e]nise) asserere audent et ad imitationem sui quosvis impudice invitant.

Superbia

A ki e’ világnak reszeit most látya,

Az eget es poklot már régen meg látta,

A kit az egész föld, mind Istent, Uralya,

Annak ti hozzatok vagyon kevés szava.

60 Elöbb e’ Világra az Egböl szállottam,

Az Emberek szivét magamhoz kapcsoltam,

Gazdagtol, Szégenytöl7 magam meg nem vontam,8

Es igy egész földön eddig Uralkottam.

Király, Császár tehát mind semmi előttem,

65 En vagyok egyedül örök fejedelem,

Mert én mind ezeket mind sárt, ugy meg vetem,

Már az Isten nevét sem emlekethetem.

Mert mindenem vagyon, melyet en szerszettem,

Istennek s. embernek ezt nem köszönhetem,

70 Nékem kopot eddig mind ezekért kezem,

Nem szükség tehat, hogy légyen Istenem.

Tijrus királyával hat én vagyok Isten,

A ki nekem szolgal, aldot lesz az illyen,

En azt meg cselekszem, hogy mindent meg veszen,

75 Nálamnál nagyobtól nem kell, kitöl félyen.9

Égenföldön nintsen, ki azt mivelhetné,

Hogy az olyan embert kezemböl ki venné,

Vagy csak kevésben is ötöt meg sértené,

Mert akkor kezemnek sulyát meg erzené.

80 Ha tudnam pediglen, hogy van még felsöség,

Melyben részem nintsen, ha volna oly felség,

Minden féle törvént hamar félre rugnék,

Inkabb, hogy sem attol szivem eltávoznék.

Nem gondolok semit másoknak vesztével,

85 Szegénynek, gazdagnak hirevel s nevével,

Világon országlo királyi hüseggel,10

Mert ha én akarok, keresek erövel.

Ha másként nem lenne, pénszel ügyekezném,

Másnak ki érdemes, tisztét vesztegetném,11

90 Annak elő mentit mind addig sérteném,

Miglen magaménak én aztot tehetném.

Ha oly igaságra e’ földön találnék,12

A’ mely oly igaznak, mind nap fény, láttatnék,

Mingyárt én magamnak prokátora lennék,

95 Megis igassága annak elrontatnék.13

Ki mer hát ellennem csak kitsint véteni,14

Ki meri hatalmát én elobbe tenni,

Emberrel s Istennel nem tudok gondolni,

En ezeket szoktam labammal tapodni.

100 Mi hát én elöttem Pápa, király, császár,15

Ezeket elöttem csak nevezniis kár,

Viczetiszt pediglen csak olyan mint a’ sár

Még csizma talpai is job ö’ nála immár.16

Humilitas

Teremtet álatya te vagy az Istennek,

105 Egen földön kinek mindenek engednek,

Alázd meg magadot tehát e’ felségnek,

Fontold meg Szivedben jol a’ boldogságot,

S e’ világon lévö nagy bolgatagságot,

Mit használ tenéked fel fuvalkodasod,

110 Ha halálod után lészen kárhozatod.

Az alázatosság menybe hány Szenteket,

Beplántált gondold meg, hány ezer hiveket,

Tehát azt jovaslom, kövessed ezeket.

Superbia

Nem hivattam én most praedikaló papot,

115 Hanem ottan tarcsad, hol illik, dolgodot.

Humilitas

Nem hivattál ugyann, de sejtem, lelkedet

Né talam el veszeszd, menyei kéntsedet.

Superbia

Szemem elöl mostan mingyárt takarodgyál,

Ha halálod felöl még nem gondolkoztál,

120 Mert senki sincs nagyobb az én hatalmamnál.

Ki magát el hiszi, a’ tisztre vagyodik,

Kérkedéken lévén, roszrol ditsekedik,

Ártatlan emberrel a’ ki veszekedik,

Vagy meg atalkodva engedetlenkedik,

125 Az velem egyet ért, együt uralkodik,

Dávid mondasaként égig emelkedik,

Mig él e’ világban, meg nem alásztatik,

Az után ö lássa, a’ hova vitetik.

Ezeket most halván, immár készülyetek,

130 Hogy mind eddig, ugy mar kevélyek legyetek,17

Én legyek egyedül csak ti Istenetek,

S nekem meg hajoljon minyajon térdetek.

Azért gazdag, szegény, bátron kevélykedgyél,

Hogy mindenek elöt inkább tiszteltessél,

135 Nagyobnak magadat tartsad a’ Szenteknél,

Mind ezek, ugy sintén, te is teremtettél.

Igy lészen orszagunk diadalmas nékünk,

Amint eddig együt békeségben élünk,

Minket szivetekben meg tartsatok, kerünk,

140 Mi is hiv szolgatok, elhidgyétek, leszünk.18

Humilitas

Oh bünös emberek, lelketekre kérlek,

Ezen kevélységnek szavát ne hidgyétek,

Söt még szivetekböl aztot ki üzzétek,

Különben halálra vitetik lelketek.

145 Kevélység Luczipert Menyekböl ki zárta,

Ezerni Szenteket gyehennara vonta

E Nabuchonodoszort barmá változtatta,

E miat taborát Dávid káré valta.

Az iras is nekünk bövön meg probálja,

150 A’ ki mások fölé magát magasztalja,19

Az Isten, buntetvén, biszon meg alázza,

Alázatost pedig égig magasztalja.

Scena secunda

Avaritia

Valakik akartok e’ világban elni,

Az én szavaimra is kel néktek halgatni,

155 Sok gazdagságokot miként kereshetni,

Abbol meg tudtyatok, fogok én lenni.

Én a gazdagoknak vagyok fő veszére,

Vagyok mindenekben ök első Istene,

Bennem vagyon nekik éjjel nappal szive,

160 Mert töllem kéntseknek indul szeretete.

Ezüstöt, aranyat, anyira ohajtom,

A sok gazdagságot oly sziböl kivanom,

Hogy lopásra adni magamot nem szánom,

Ezekért, s erövel masokét el vonom.

165 Mit pedig másoktól csalhatok s huszhatok,

Ismét usorára olyakot ki adok,

Száz forintért néha tizet is el huzok,

Miglen mind ezekből ezer annyit kapok.

Mendici (rogant elemosynam.)20

Oh, drága jo Urunk, az élő Istenre,

170 Kérünk, tekéncs a’ mi nyomorult ügyünkre

Kevés alamisnát adgy a’ mi keszünkbe!

Avaritia

Hogy mértek ti nekem most inkomodálni,

A’ mikor akarnám pénszem számba venni,

Fogjad a’ korbátsot, el kel ököt üzni!

Mendicus secundus

175Uram, hid el, még ma kenyeret nem kaptúnk,

Es semmit nem evén, mind el kodohosztunk,

Egy szelet kenyeret Istenért, adgy nekünk,

Mert nagy reménséggel mi hozzád bé jöttünk.

Avaritia

A ti torkotokot ki az őrdög gyözné

180 Tölteni mindenkor, ki ne nehesztelné?

Mendicus primus

Uram, eddig soha nem lattuk hászadot,

Hanem most az egyszer várjuk gratiadot.

Avaritia

Kimiletlen üssed, mint barmot, hátokot!

Mendici

Oh, jó Urunk, neked ismért könyörgünk,

185 Hogy ha alamisnat nem adsz is mi nekünk,

Leg alább te tölled meg ne verettessünk,

Enged meg békével, hogy most ki mehessünk!

Avaritia

Ne halgasd a’ szavát, hanem vágjad inát,

Mert a’ meg foghatná még az eke szarvát,

190 Ha más vagyonára nem tátaná száját.

Mendici

Oh, Uram, Szent Isten, könyörüly mirajtunk,

Akár hova menyunk, ételt nem kaphatunk,

Te hozzád egyedül immár folyamodunk,

Mert a’ bünösöktől rendre üldöztetünk.

Avaritia

195Ha mikor nem vélném, a’ szegént meg látom,

Ajtomot elötte csak hamar be szárom,

Csak egy filleremet nekie sem adom,

Söt még eb rudon is hászambol hajtom.

Csüröm meget vagyon hatvan hat asztagom,

200 Öt ládában fekszik házamnál aranyam,

E mellet van nékem sok ezer jobbágyom,

Kiktől néhány ezer forintomot várom.

De ha szegenyekre kezdem oztogatni

Sokan kezdnek, tudom, engemet keresni,

205 Az után mindenem meg fog űresülni,

Es magam végtére szegénységre jutni.

Vélek azért élek s halok e’ világban,

Istenemet tartom a’ kentses ladámban,

Cselédet kevesset tartok udvaromban,21

210 Hogy inkább maradgyon kéntsem palotámban.

Minyájon hát ti is engem kövessetek,

Mind eddig, ugy most is, engem kövessetek,

A’ ládátok mellöl mesze ne menyetek,22

A’ szegényről sokat ne emlékezzetek.

Luxuria

215Nékem is hozzátok van kevés mondásom,23

Noha nem szükséges, sokakban mint látom,

Mert köztetek vagyok, s éjjel nappal lakom,

Setétben pediglen éppen uralkodom.

Mert a’ szemeimet soha bé nem hunyom,

220 Nyitva én azokot alatomban tartom,

Igy világ fiait magam után vonszom,

Testi kivánságra szüntelen unszolom.

A ki vélem jár s kél, nints Istenre gongya,24

Elmejében soha eget nem forgattya,

225 Mint a’ ló s őszvér életétt fojtattya,

Söt a’ Menyországot álmában sem látya.25

Oh, mely győnyörüség olyannak élete,

Kinek, kitöl féljen, nintsen mar Istene,

Hanem azt követi a’ mit akar teste,

230 Oh, mely boldog élet, ki ki ezt kövesse.

A Tékoszló fiu eztet meg probálta,

Jákóbb onokája, Onán meg kóstolta,

Sámson es Salamon én Velem tartotta,

Azért hirek s. nevek nekik fen marada.

235 Add meg hát testednek, mit magában kiván,

Semmi gondod légyen Istennek országán,

Ne tarts te magadot oly szoros szabolán26

Mert jutalmát veszed halalod oráján.

Ira

En is e világnak vagyok egy Ura,27

240 A boszu allasnak rend küll kivánsága,

A szivnek meregre valo gyulasztása,

Melto hát mondasom a meg halgatasra.

Mert en embereket olyakra fokasztom,

Melyel Eget s poklot mind egybe zavarom,

245 Őrdögöt Istenne hamar valtoztatom,

Es Istent ördögge más szomban forditom.

Ezer menkő attát a szájam ugy szorja,

Mind a szoro lapát a polyvát el hannya,

Dulfulok magamban, mint az angyom kennya,

250 Ordittok es bőgök, mind falu bikája.28

Nem gondolok Pappal sem a Kántorával,

Sem a Nemess Szeknek Király birojával,

Sem az országunknak Gubernatorával,29

Ördöggel, Pokollal, sem semmi halállal.

255 A Ki nekem szolgal, az haját szaggatya,

Mérgébe köntösit rendre hasogatya,

Tulajdon öklével, a meljet botoszza,30

Lábain sem álhat, földhöz verni szokta.

Láthattátok sokszor szineben változni,

260 Testenek erejet majd majd el fogyatni,

Gutta utesektöl neha le rohanni,

Eszt látom kösztetek eppen jonak lenni.

Azért igen kerlek, haragot tarcsatok,

Mert ez nagyon használ, ti jobban tudgyátok,

265 Haragosotoknak meg ne bocsassatok,

Mert pipe szivuknek osztán mondattattok.

Az Isten magais, látom, boszu állo,

Haragját sem tartya, noha igasz biro,

Szent Dávid is mongya, legy haragot tartó,

270 Hogy ne volna tehát ez minnyajunknak jo.

Igy lesztek bajnokok, egy mástol nem félök,31

Digdább emberektöl eppen nem rettegök,

Ellensegtek lesznek titeket becsűllők,

Nem lesznek veletek e’ földön perlődők.

275 Szelidsegben elni, mit használ ti néktek?

Minden rossz emberek nyakatokra ülnek,

Csipnek és harapnak, s mindenböl ki esznek,

Adgyatok helyt tehát a jó gyülölsegnek.

Patientia

Krisztus Szent Mátenál nekünk parancsolja,

280 Haragot ne tarcsunk – bövön eszt probálja,

Keresztfán peldában esztet meg mutatta,

Szent Attyat sidokért bocsanatra hitta.

Ezt David Saulhoz regen vegbe vitte,

Szent István Martir is tudgyuk cselekette,

285 Az ö kövezöiert midön Istent kerte,

Tehát amittasid nem méltok a hitre.

Ira

A Kompilátábol keveset olvastál,

Látom, mert te abból semmit sem probálál.

patientia

Ország törvénye sem parancsolja nékünk,

290 Haragosink ellen, hogy gyülölök legyunk.32

Ira

Ország törvényében tiltatnak a vetkek,

Gonosz tévök ellen vadnak büntetesek,

De harag tartasrol nincsenek czikelek.

patientia

A külsö törvenek a külsö vétkekröl

295 Szolnak, nem a lelek belsö rutsagirol,

Eleg, ha Szent Irás szoljon mind ezekröl.

Ira

Velem ne disputály hanem meny tatárba,

Külömben testestöl viszlek majd pokolba.

patientia

A lanczon tartott eb örömest mardosna,33

300 Ha urátol néki szabadsága volna.

Ira

Hat ilyen s amuljan, nékem mondád esztet?

Meg mutatom, tud meg, hatalmamnak létet.

Scena tertia

Gula

Oh, mely igen bánom, hogy en ide jöttem,

Mert a böjt én nékem örök ellenségem,

305 Itt pedig bőjtölnek, s nem gondolnak velem,

Mind megtöltöt hordo, nincs mit igyam, s egyem.

Azert Pápistáktol félek mind őrdőktől,34

Isten mencsen engem azoknak böjtöktöl,

Kiszitől, borsotol, korpa czibrejéktől,

310 Nem kivánok semmit ily csemegyekböl.

De mit busulok en, most juta eszembe,

Nagyobb hasznom nekem az ide jötömbe,35

Mert a kik nincsenek az en törvenyembe,

Itt azokat hajtom s huszom Kelepczembe.

315 Ki vagyok, s ki legyek, azt ti jol tudgyátok,

Világnak fiai nem most kostoljátok,

En Paradicsombol jőttem volt hozzátok,

Midön tiltot almát eve meg Atyatok.

Elötökbe semmi rendet en nem szabok,

320 Nincsenek én nalam semmi böjti napok,

Mert nincsen azoknak, látom, semmi hasznok,

Job lész hát szűntelen, hogy teljék hasatok.

Amit szemetek lát, azt meg ehetitek,

Mert ami be mégyen, tudgyátok nem vétek,

325 – En nem parancsolom, hogy ti böjtöljetek,

Hanem torkotokig a hasat tölcsetek.

Bort az után reá, s pálinkát igyatok,

Nosza hát, torkosok most vidámodgyatok,

Mert most vagyon nektek a ti világotok,

330 Ha ti igy nem éltek, mind meg soványodtok.

Ez a Kegyess törvény, ez áldott szabadság,

Oh, szabados élet, oh draga vigaság,

Neked terdet hajt már a nemess Uráság,

Es köz renden levö vitez katonaság.

Temperantia

335 A kik ezen torkos szavait hallátok

Ő hoditására, kérlek ne áljatok,

Mert testet es lelket romlasra adgyátok,

Eztet meg mutattyák okaim, haljatok.

A bor ital miatt Noe reszegedek

340 S mezitelen leven Kámtol gyalásztaték,

Házasság tőresbe Lot bor miat esek,36

Midőn leánnyával véletlen vetkeszék.37

Amán reszegsegben őrsegetöl őletett,

Hollofernes másként meg nem győzettetet,

345 De torkosság után midön agyba esett,

Judit által feje kardal el vetetett.

Torkosságbol mely sok gonosság származék,

Az emberi nemszet Mennyegböll ki esek,

Adám maradeka atokba ejtetek,

350 Egy alma evesért meg sebesitteték.

A torkosság tehát egesség rontoja,

Eronek, tagoknak, s szemnek fogyasztoja,

Testnek és leleknek kegyetlen gyilkossa,

Hát ki e meregnek lehet kostoloja?

Invidia

355Hát te országunkban hogy merz kémelkedni,

Tam tanyitásinkba akarz visgálodni,

Es a mit mü el maglunk, akarod bornálni,

Es a mit aratunk, csürödbe hordani.

Temperantia

Azt hellyesen mondád, mert a konkolyokot

360 Akarom tőrleni lelek rontástokot,

S penitentiára hiván halgatokot,

A mennyei csűrbe hordom be azokot.

Invidia

Még te, királyunknak ki vagy rebbelisse,38

Ezt mered fecsegni mindennek előtte?

365 Most testedkutyaknak lessz mindgyárt ebedgye!39

En pedig ki legyek, azt elö nem hoszom,

Mert en mindeneknek szivében lakozom,

A hova akarom, Szenteket is vonom,

Ritkán vagyon nekem azoktol ártalmom.

370 En irigy Angyaltol elsöben szármasztam,

Angyalok szivéből ide ki ugrottam,

Ritka tanáltatot, kit meg nem csaltam,

Vagy irigykedesre nem tantoritottam.

Mégis, mind halálig szomoru a’ lelkem,

375 Keserü mereggel telyes az ebedem,

Noha sok emberek kővessenek engem,

Buval es bánattal teli vagyon fejem.

Mert látom testekben masok meg aldatnak,

Termetes erővel fel viragosztatnak,

380 Jokkal s betsulettel meg gazdagitatnak,

Hogy ezeket látom, inkább szomoritnak.

Miért van másoknak bővebb okossagok,

Bőveb értelemmel valo tudományok?

Mert inkáb illettek volna engem azok,

385 Ne csudáljátok hát, ha szomoru vagyok.

Látom mások engem mind felyül haladnak,

Mindenüt oromnál fogva hurtzolhatnak,

Kintsben es joszágban velem játzodoznak,

Szolgabol let Urak velem csufolkodnak.

390 Oh, Menyei Isten, hol az igasságod,

Miért tálentomot, kérlek, sárba hányod?

Talám előmentem nékem nem akarod,

Hogy nyomorubaknak mind azokot adod?

Egy Diákos fattyut felvisz nagy tisztségre,

395 Egy botskoros embert űltetsz fő székekre,

Ju pásztornak fiát vezetz szerentsére,

Nem de nem, én inkább illenek ezekre?

Ihol alig ment ez a’ Réthorikára,

Az után fel hága kantzalistaságra,

400 Apját s Anyát tudom, nem vala czondrája,

Mégis imár vagyon sok pénze s jószága.

Eb Ura az illyen, nem Uralom ezket,

Rajta lészek azért, s. vetek keleptzéket,

Áskálom s kapálom ő elő menteket,

405 Őrűlők, ha látom ők kűssebségeket.40

Tudom azért velem ti egyet értetek,

Mások előmentit szint ugy irigylitek,

Néktek jobban illik, ti igy vélekedőttek,

Azért mindenekben engem kővessetek.

Scena quarta

Acedia

410Hogy egy csismám vagyon, van tiz esztendeje,

Soha ki nem szakat a nagydrágom térgye,

Nem szokot hajlani lábam térdeplésre,

En nem tudom, hol van a’ templom kűszőbe.

Mikor Papot látok, ugy irtozom attol,

415 Hogy nem félnék inkább a’ bolond hagymasztól

Vagy a’ siro rivo fene oroszlántol,

Nem rettegnék inkább őrdőgtől s pokoltól.

Mert a’ Pap engemet Szentség tanulásra,

Tanit hidegben is a kátekizmusra

420 Nem hagy engem soha a’ nyugodalomba,

Hanem int, hogy magam adgyam a’ munkara.

Azt akarnám azért, hogy mind leromlanék

Valahány Templom van, mind semmié válnék,

Miset, Papot véle soha ne láthatnék,

425 Mert akkor en lelkem éppen meg nyugusznék.

Judex Ecclesiae41

Acedia, kednek a’ Pap az izente,

Hogy minél hamarabb a’ templomba menne,

A’ nagy tunyaságot mostan félre tégye,42

Es Isten házában magat meg jelentze.

Acedia

430Mond meg a’ Páternek, oly nagy fő fájosom

Vagyon, hogy magamot nem is mozgathatom.

Judex Ecclesiae

En bizony rovásra érted nem hazudok,

Hanem mindeneket ellenned ki mondok,

Mert tudom, ellenned vannak még vadolók.

Acedia

435Keveset gondolok te vadolásodal,

Azt én mind el rontom egy verő malasszal.

Judex Ecclesiae43

Sőtt inkább mondhatom, esel perengébe,

Mert a’ jővő héten Papok a’ Szént Székben

Gyűlnek, a’ melybenis, ugyekezem ebben,

440 Hogy te rest és tunya, vonassál tőrvénybe.

Acedia

A Farkast nem szokták tenni Pásztorságra

Né talám juhokot vonnya a’ Prédára.

Judex Ecclesiae

Ezen esztendőben te még meg sem gyontál,

Vigyász, ez irántis bé ne vadoltassál,

445 S Templombol, mi nagyobb, interditáltassál.

Acedia

Beszeg azt akarnám, interdicálnának.

Judex

De a’ kővetkezik, még el sem temetnek,

Es mind rothat tagot, az Egeknek vetnek,

Akkor erzed kárát te bűnős lelkednek.

Acedia

450Ki az őrdőg győzné az mind véghez vinni,

Melyekre a Papok minket szoktak vonni?

Kitől lehet Istent mindenkor imádni,

Vagy inepnapokon a’ templomba járni?

Lehetetlen tőllem nyegyven nap bőjtőlni,

455 Anyi inepeket hiven meg tartani,

Husveti napokban vétkemet meg gyonni,44

Jobb latom mindennél, a’ puszogban űlni.

Azért bizd a’ Papra templomot s vetsernyét,

Ot hát olvasgassa nékí hagyot letzkét,45

460 Ha nem győzi, hadgya mesterre a’ felét,

Ebre tojta rám, nem tudom, maga terhét.

Ha a’ Papok vészik mi tőllünk a’ kepét,

Magokra is vegyék tehát vétkeinket,

Ne váslajuk vélek a’ mi térdeinket,

465 Ne is büntessék meg szép virág testünket.46

Minden okos, tudod, a’ jobb részt válajsza,

Azért, ha az Isten neked Parantsolja,

Hogy cselekedjél jót, ne meny a’ templomba,

Akármint tiltsanak, meny a’ kortsomába.47

470 A jora ne sijess, mert sok munka leve,

Azt te nem viheted, látod, soha végbe,

Igyis el kőzelget e’ világnak vége,

Tőbbinek is ugy lesz, mind neked a’ része.

Szépen jársz te vélle, ha most munkálkodol,

475 Testedben s erődben, ha it meg rontodol,

Munkád után végre menyből is ki kopol,

Azért jobb Istenért, ha it csak aluszol.

Ha munka nélkül élsz, üres lész a’ butól,

Ha pedig otthon űlsz, nem félhetz másoktól,

480 Ha tőbbi kőzi mész, hamar csufoltatol,

Ha Templomba indulsz, ot taszigáltatol.

agy hamar meg szolnak, avagy helyt nem adnak,

Avagy, ha későn jősz, azért pirongatnak

Azért oka ne légy az emlitett rosznak,

485 Hanem Devotiod engedgyed Másoknak.

Scena quinta

Virtutes imbel(l)es licet his hostibus resistere conant(ur), sed in Cassum O(m)nia, quia nimia iniquitas adunata vi, a pecatrice anima exclusas jugulat, unanimi igit(ur) voto peccata in anima(m) perdendam armant(ur). Exit Virtus humilit(er) cui Superbia.

Superbia

Te ki vagy, s mit keresz itten, otsmany álat?

Humilitas

Az én Teremtőmnek vagyok hiv Szolgája,

Ki a kevelyeket hamar meg alásza,

A’ kűldőt most hozzád, emberek bálványa

490 Hogy ne halgatnanak a’ te szavaidra.

Superbia

Ki parantsol nekem, akarnám meg tudni,48

Talám te parantsolsz? Meg kel őtőt kőtni,

Nem kel egy szavát is néki meg halgatni.

(Exit Largitas cui Avaritia.)

Avaritia

Hát te utálatos miért dőtél ide?

Largitas

495 En azért jőttem most, hogy irgalmasságot

Hirdessek e’ népnek, s e. világi jokot49

Meg vettessem velek, és a’ menyországot50

El nyerjék ez által. Miert tudakozod?

Avaritia

Talám kerestemet el akarod lopni,

500 S azzal akarsz, ravasz, masnak adakozni?51

Largitas

Tiéd nekem nem kel, mert az az őrdőgé,

Ki az embert tészed Isten ellenségé.52

Avaritia

Oh, bestelen, hat igy beszélesz én nékem

Tudod, hogy te voltál az én ellenségem,

505 Bezeg meg kaptalak, ma meg erzed kezem,

Azért kardom élét majd nyakadra tészem.53

Largitas

Szabad vagy most ugyan tőrvény ellen velem,

De meg büntet, hid meg, az én jo Istenem.54

Avaritia

Halgass te tikozlo, ne szoly tőbbet nékem.55

Luxuria

510 Hát te, Páva modra lépő selyem bogár,

Ki vagy, s miért hoza most ide a’ tatár?

Castitas

Az Ur Isten hozott, nem pedig a’ tatár,

A’ ki még végtére téged pokolba zár!

Hogy pedig az kérdéd, ki vagyok, meg mondom,

515 Ebből meg ismered, Istennél lakozom,

Ha lehet, lantzodbol az embert ki hozom

S menyei kéntsekel meg ajándekozom.

Luxuria

Ha Istennél lakol, en majd meg probálom,

Ha éles kardomot nyakadba akasztom.

Castitas

520 Akaszhatod nékem, oh, őrdőgi majom,

Akkor sem hágy engem én erős paisom.

Luxuria

Ki a te paisod?

Castitas

A’ Tisztaság Ura.

Luxuria

Azzal együt veszel, mert ily boszuságra

525 Senki sem fakaszta, csak te, üssön guta,

Ne böffögj már többet, istrang a’ nyakadba!

Castitas

Oh, te tisztátalan, térj már az Istenhez,

Ne fogj mindenkoron a’ kegyetlenséghez,

Látom részed nintsen Isten kegyelméhez.

530 Azért még viheted, amit akarsz véghez.

Luxuria (exit.)

Halgass, ne emlegest tovább Istenedet!

Ira (cui dicit)

Mi dologra jővél, alá néző matska?

Patientia

Téged meg torkolni, őrdőgnek fajszattya!

Ki magad hirdeted, hogy vagy világ Ura,

535 Mert bizon méltó vagy őrők gyehennára!

Ira

Hogy mersz nékem szolni, talám ily bolondra

Van nékem szükségem s praedicatiodra?

Nekem ne parantsoly, oh, Világnak Csufja,

Külömben majd vonok fegyvert a’ torgadra.

Gula

540 Nezd el, hol buvik ki egy ősztővér Disznyó!

Temperantia

Ha ősztővér vagyok, te vagy kővér disznyó.

Gula

Hát igy kel felelni ily nagy hasu Urnak?

Látzik hogy nem tudod rendét etikának.

Temperantia

Tudod, igaz mondás, hogy nem ember szollás,

545 Azért beszédem is látod, hogy etikás.

Gula

Látom, hogy ellennem jőttél ellenségül,

Azért hama zablát vetek nyakad kőrül.56

Temperantia

Ki tobzodó torkos! Sőtt inkább magadnak

Vetnél te zabolát potrohos hasadnak,

550 Ne ártanál anyit e’ szegény Világnak!

Gula

Ne busuly te rajtam, s ezen a’ világon,

Hanem aly meg itten kevessé labadon,

Majd meg látod nyelved, mit tereád hozon.

Invidia

Nosza, jó vitesz társak, őlyűk ököt rendre!

Ira

555 Had gyülyenek többen még a keleptzébe!

Invidia

Talám néked is van nagy dolgod mi Velünk?

Benignitas

Nekem semmi gondom nintsen most Veletek,

Hanem emberekhez kűldetvén sijetek,

Hogy vétekre őkőt ti ne vihessétek.

Invidia

560 Ho buta, ho, aly meg, bizony nem mégy innet,

Nem kivánjak azok most kednek szépségét.

Benignitas

Bezzeg azt bánom én, hogy Istennek képét

Őrdögévé tetted, s ő jó tetemenyét,

Mert irigyled te másokban ezeket,

565 S egyszersmind57 s mind meg őlni tulajdon lelkedet.

Invidia

Még pirongatz58 engem, kép mutató lélek,

Majd meg látodd hová én tégedet tészlek,

Halgas, mert más képpen néked majd beszélek!

Acedia

Még hátra valál te ides s tova kapo,

570 Ki a’ templomokban vagy csak képmutato!

Pietas

En valék még hátra, lelked vádoloja,

Őrdőgnek a’ szava most hozzám szollala.

Te az embert hozod sok ezer kinokra

Midőn jotól hivod a nagy tunyaságra.

Acedia

575 Hogy mersz, rosz ember, ellennem szollani,

Engem, te uradot anyira alkotni,

Senkinek nem kellesz, azért kész halgatni

Varj, piszli, majd fogom torgadot fojtani.

Pietas

Nekem Uram nem vagy, őrdőgnek szólgája,

580 Vagyon nekem Uram, az Egeknek Ura,

Kinek még valaha reád száll haragja.

Acedia

Csátsogo szájodot fogd bé te koborló,

A’ templomban sokszor magad mutogató,

Kelle néked lassan lépő processio,

585 Kire eddig sokszor te valál olyan jó.

(Claudit[ur] scena.)

Superbia

Fő ellenséginket már kőzűnkben kaptuk,

Emberek sziveből eppen ki hajtottuk,

Erdemes voltoknak hát jutalmát adgyuk.

(Simul sex.)

[A többi hat főbűn együtt]59

Halálal olyűk meg most minyájon őkőt,

590 Mind ellennunk járó fő ellenseginket,

Hogy halálok után se halyuk hireket.

Superbia

Mondgyád, a’ patanttyus ragadgyon ágyura.60

Es tuzet halalig adgyon virtusokra!

Humilitas

Tehát, oh, virtusok, az elő Istenben

595 Bizván, őltőzzűnk fel csak bátron fegyverbe,61

Remélvén, nem enged ő gyilkos kezekben,

Csak legyűnk Istenhez igaz remenségben.

Superbia

Nosza hát, fegyvert minyájon ragadgyunk,

Életek gyergyáját ma ki kel oltanunk,

600 Kűlőmben mi nékűnk lészen ma halálúnk.

(Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant.)

Diabolus primus (Ad suplicationem veniens.)

Nosza jo baratom, semmit nem kel félni,62

Mert mu is tű néktek jottűnk segitteni.

(Virtutes occisi jacent.)

Superbia

Már bátron élhetunk az egész világban,

Mert már minden be jőt a’ mi taborunkban.

605 Ez után mindenek bisznak hatalmunkban,

Nem előttűnk fekűvő meg holt bálványokban.63

Azért vigasságra indittyuk lábunkot,

Hogy meg vigasztalyuk a’ mi fiainkot!

(Hic fit Saltus vitior[um].)

Invidia

Ezeket meg őltűk, de hol van a’ fészkek,

610 A’ melyben mind eddig nagy vigan hevertek?

Luxuria

Ne busuly, mert minket ő maga meg keres,

Lako helyet ő nála, hogy inkább te nyerhess,

Bujunk el mi hamar, ne mulatoss, sijess,

Mert ama hét nélkűl immár maratt üress.

Scena sexta

(Anima suffocatis jam Virtutib(us) praesidiis vacua, et ad o[m]nia etiam illic ita libera ficto animo, quaerit Virtutes olim suos socias, sed incidendo in vitia eisdem adhaeret, unde fit ut o[m]nis decor ejus perdat[ur] imago Dei fit Diaboli, et in car[c]erem trahit[ur].)

Anima

615 Eddig szemeimet főldre fűggesztettem,

Neha pedig onnet égre fel emeltem,

Bűnőktől szűntelen, mind haláltól féltem,

erre vívő okot mindent el kerültem.

Mert alászatosság eddig járt mind velem,

620 Tisztaság mindenkor volt az én szerelmem,

Adakozást máshoz kivánt az én kezem,

Békeseges tűrést ohajtot a’ szivem.

Mértekletes voltam ételben s italban,

Mindenkor kivántam lenni imádságban,

625 E mellet forgottam a menyei jokban,

Nem bisztam én semmit ebben a’ világban.

Mert ezek engemet olyan őrizetben

Tartottak, a’ felet Isten tőrvényében

Járni, s igazgattak annak ősvényében,

630 Valamig én valék ők engedelmeben.

De etszer szememet fel kezdem emelni,

Azok jovaslásit szegyénlem be venni,

Ők is mind a’ heten el kezdének hagyni,

Én nékem egyedűl már kelle maradni.

635 Es igy lehet nékem sokakra vigyáznom,

Már az Emberek köszt vigan társalkodom,

Világi dolgokot elmémben forgatom,

Mivel Virtusoktól nints már akadályom.

De most jut eszembe, mint van ruhaszatom,

640 Mit azok attak is, majd mind el szaggatom,

Ez után nem tudom, hogy mivel czifrászom,

Én gyenge voltomot mikeppen táplálom.

Oh, drága Virtusim, ti hova lettetek,

Valyon hová mentek, de valyon kit kérgyek,

645 Csak egyedűl vagyok, senkit sem lelhetek,

Biszony el indulok, fel keresem őket.64

(Quaerendo ait.)

Oh, én árva lélek, ki lesz már gyámolom,65

Ki lészen már nekem jóra igaszgatom?

Ha meg tanálhatom, nékik engedelmet

650 Igyirek mint lehet, méltó tiszteletet,

De azt bár el hidgyek, hogy én mindeneket

Már meg nem fogadom az ő beszédeket.

(Hic loco virtutis in vitia.)

Kik vattok hoggy illyen barlangban lakosztok,

A hét társaimot valyon nem láttátok?

Superbia (ait:)

655 Hogy kérdéd, kik vagyunk, nem ismersz e minket?

Tudod, hogy rejtek hely minket inkább illet,

Hogy el távosztattuk ellensegeinket,

Mi régen ohajtunk mind heten, tegedet.

Anima

Kiket én keresek nem ti vattok azok,

660 Mert ők fejérek, s nem voltak ily nagyok.66

Superbia

Mi vagyunk, azt el hid, s nem is mások azok,

Mert a’ kitsindek is nőve lesznek nagyok.

Anima

Amint az előt volt, nem olyan kőntőstek,67

Talám csak meg csalni engem űgyekeztek?

Luxuria

665 Már sok esztendeje egy mástól el váltunk,

Az után más kőntőst magunknak szolgáltunk,

Azért máskeppen most tőlled tanáltattunk,

A’ melyből ki tetzik, nem tsalni akarunk.

Anima

Nékem is ugy tetzik, mivel heten vattok,

670 Kiket én keresek, hogy ti vattok azok,

Azért már ti néktek ditsiretett adok

Hogy haza jőttetek, s tőbbet nem kóborlok.

Már mi egyűt lakjünk, mig világban elűnk,

Igy a’ mit kivánunk, mindennel be telűnk,

675 Biszhatunk is osztán, hogy jol leszen végünk

Jertek haza hamar, hogy egyűt lehessűnk!

Acedia

Az igen jol mondád, menyűk el hát bátron,

És sétájd meg magad uri palotánkon,

Hogy társaságinkban szived vidamuljjon!

(Hic claudit[ur].)

Acedia

680 Jo allapotinkot moston meg szemléled,

Már mindenek előt keszünköt be vészed,

S kedvűnket mindenben keresed, az vélyűk.68

Anima

Kezemet be adom, mi a kivánságtok?

Ha igazán régi josagim ti vattok.

Acedia

685 Abban ne kételykedgy, mert mi vagyunk azok.

Gula

Soha sem valogatz ételben s italban,

Nálúnknál nagyobbat ne tars e’ világban,

Senkinek ne engedgy te az igasságban,

Udvősseged tégyed a’ sok gazdagságban.69

Luxuria

690 Az is meg kiványuk, meg adgyad testednek

A’ mit fog kivánni, es a’ természetnek,

E mellet te helyt adgy a’ Szent irigységnek,

Es őnnőn te magadot adgyad a’ restségnek.

Ugy mi is elmegyünk, s veled lakozunk,

695 Őrőkős hivséget nem másokal tartunk,

S ha meg nem igyired, téged árván hagyúnk.

Anima

Csudálkozom, hogy most ezket kiványátok,

Holot eddigelé nékem tiltottátok,

Hogy lehet hát, hogy most másként akarjatok,

700 Csak alig hihetem, hogy vattok virtusok.

Ira

Hogy most igy kiványuk, vagyon oka ennek,

Most más abrázatja vagyon az űdőnek,

Változást hazánkban a’ kik nezdegélnek,70

Hasonlo erkőltsőt magokban bé vesznek.

705 Igyird meg hát gyorson a’ mit mi kivanunk,71

Utra veled egyűt mingyárt el indulunk,

Kiket el vesztettél, hid el, azok vagyunk.72

Anima

Ha ezek igy vadnak, mindent fel fogadok,

A’ mit ti akartok, én csak arra hajlok,73

710 Mi haszna, hogy én it csak egyedül bojgok?

Avaritia

Már semmi nints hátra, meg van mit kerestűnk,

Fel vetted jármunkot, a’ mely alat nyergűnk,

Tegedet tartani, meg lád, űgyekezunk,

Téjbe vajban, hidmeg, minden nap feresztűnk.

Superbia

715 De előbb tegedet mi fel őltőztetűnk,

A’ mellet más szinnel fel is ekesittűnk.74

(Hic inducit[ur] Anima veste nigra.)

Anima

Most veszem én eszre, hogy ti nem Virtusok

Vattok, sőtt pokolból származott hirkusok!

Superbia

Hét halálos bűnök, tud meg már, mi vagyunk,

720 A’ parulád szerént, mely vétket diktálunk

Meg kel cselekedned, valamint kiványuk!

Anima

Már ellen nem mondok kezz be adásomnak,

Ha nem azon leszek, hogy elyek világnak.

Superbia

Nejsz amarra lélek, már semmit nem tűrűnk,

725 Ha nem teszed mingyárt, a’ tőmleszbe vetűnk.75

Diaboli duo

E lélek Ura is, midőn meg őlétek,

Akkor szerentsésen segélténk ti néktek,

Azért most hiven szolgálunk, hidgyétek.

Superbia

Zárjátok tőmleszbe hát őtőt keményen,76

730 Ugy, hogy egy nyomot is onnan ki ne menyen!

(Hic diaboli ex imperio peccator[is] anima[m] incarcerant nigre factam.)77

Scena septima

(Ch[ris]tus videns Animam humanam desertis et suffocatis virtutibus septem totam peccatis adhaesisse.78 Ac in aeternam miseriam incidisse sponte sua eam liberaturus parat se ad passionem. Praedicit Apostoloru[m] Scandalum Petrus bene sperat de se.)

Krisztus

Az én őrők Atyám embernek a lelkét

Azért alkotta, hogy ő az Egeket

Ohajtva kivanná, s lelke ismeretét

Ő néki szentelné, eletének végét.

735 Lelek formáltatot Istennek kepére,

Hogy kötelesztetnék ő tiszteletire,

Es pálja futasát teremtéss végére

Vivén, emeltetnék örők ditsőségre.79

De megis, balgatag, oh, emberi nemzet,

740 Szabad akaratra buja test kit vezet,

S iszonyu élettre világ kit édesget,

Imé el vesztegled a’ menyei Eget.

Mert ki tévelyedvén te a’ joságokból,

Virtusokot űszted ki szégény lelkekből,

745 S tömletzbe vetetvén te hét fő bűnőktől,

Kinokra vitettél imé késertektől.

Lelkedet már tőbbszőr a’ magad erődből80

Nem nyerheted viszá, azért az Egekből

Éretted le jöttem, kegyelmességemből,

750 Hogy fel oldanalak őrdőg Tőmleczéből.

Már 33dik esztendeje ennek,

Hogy engem lelkekért kinok kőrnyűl vesznek,

Melyek eletemnek majd veget is tésznek,

Őrdőg, Világ pedig meg szégyenittetnek.

755 Hogy Jerusalembe menyek, el rendeltem,

Es végre annak megjelentsem,

Az inepi napot egyűt meg Szenteljem,

Atyám akarattyát es hogy véghez vigyem.

Apostoli

Szerelmes Mesterűnk, ebben nem tanátslunk,

760 Jerusalem felé meni nem javaslunk,

Ne talám bojdulást néppen tapasztaljunk,

Es mint árvák, tőlled ottan el maradgyunk.

Krisztus

Atyamtől világra kültettetem arra,

Tehát nem halasztom eztet más orara,

765 Hanem adom magam lelek váltságara.

Kedves Tanitvanyim, azt nektek meg vallom,

Hogy egy Kőzűletek leszen el arulóm.

Petrus

Mindeneket tudo s lato Szent Mesterem,

Ha kerdeni merem, mond e ki légyen,

770 Boszu állásomot ellenne had tégyem.81

Krisztus

Valaki a’ kezit velem tálba mártja,82

A’ leszen testemnek ma el prédáloja,

Es ő Mesterinek gonosz tekozloja.

Petrus

Nem lészen, mint mondod, hogy meg halj Krisztusom,

775 Mert én nálam vagyon az eles pallosom,

Valaki ellened tamad, azt levágom,

Kész lészek te veled elnem vagy meg halnom.

Krisztus

Bizony mondom nektek, mind meg bottránkoztok

Bennem az étzaka, es ti mind el hattok.

Petrus

780 Uram, ha minyájon meg botránkoznak is,

Engemet el nem von tőled a’ hálál is.

Krisztus

Etzakán a’ kakas midőn meg szolalik,

Mestered harmatszor tőlled tagadtatik.

Menyűnk már kedvesim Getzemanyi Kertbe,83

785 Ottan az Atyamot hijuk segitségre.

Scena octava

(Peccata v[el] potius ho[m]o peccator, adeo Deo suo terga dedit, ut Ch[ris]to pro salute ejus laboranti insidias st[r]uere cogitet totius mali prima ea[m] sunt Invidia, Avaritia, Superbia famulantibus aliis. X Ch[ristus] illud: insurrexerunt in me testes iniqui.)

Superbia

Hát kedves társaim, az ország, tudgyátok

Biszony elvesz, melyben vannak sok királyok,

Egy űdőben lesznek kemény vérontások,

Ezt hogy el kerűlyük, szomot halgassátok.

790 Mi ennek előtte senkit sem ismertűnk,

Nálunknál nagyobbat nem is szemléhettűnk,

Ezert embereknél edig betsűltettűnk,84

Most ha nem vigyázúnk, nagy Károkba esűnk.

Mert oly ember vagyon moston Judiában,

795 Kinek hire s Neve el terjet országban,

Hatalmas mindenben, bőlts predikálásban,85

Neki minden gongya van az amittasban.

Ez mágához vonta ugy immár a Nepet,86

Utanna minden nap hogy láthatnál serget,

800 Átkozza s utallya ezekkel a’ vétket,87

Hogy ne cselekednék, az mondgya, ezeket.88

Invidia

De ha ezt meg nyeri, hol leszen országunk,

Heába világban mi osztán bujdosunk,

Nyugovást magunknak sohult sem tanalunk,89

805 Regi hajlekunkbol biszony ki csapattunk.

Azért most lássátok és tanatskozzatok,

Akadályt ő neki hogy hogy csinálhattok,

Ha vilagon kivűl lenni nem akartok,

Szakálamra mondom, másképpen ugy jártok.

Luxuria

810 Valyon az az ember járte oskolába,

Hogy oly szerentséje van a tanittasba?90

Gula

De miért kérdezed, talám nem hallottad?

Az egész világot kérgyed, ugy meg tudhad,

Mely nagy bőlcs ember az, ebből meg probálhad,

815 Hogy az egész papság ő előtte szalad.

Ira

Fogjuk meg, s őlyűk meg, mind a’ Virtusokot,

Felelek felőlle, nem ámít masokot.

Acedia

Harangot fel kőtni biszony kőnyű volna

A’ macska farkára, ha senki sem bántna,

820 Nem tudode, mely nagy legyen az Hatalma,

Menynek s főldnek hogy ő a birája?

Ki áll hát ellenne, ki meri meg őlni?

Félő, hogy pokolra ne fogjon le űzni!

Daemon primus

Bizzátok ram eztet, valamit probálok,

825 Vannak tanitvanyi, s azok ellen allok,

Gondolom, hogy szegyent probámal nem vallok,91

Mert az ritka ember, akit meg nem csalok.

A Judás szivének a’ pénzt meg mutatom,

Őtőt kereskedni hamar azzal csalom,

830 Mesterét el adgya, azért azt gondolom,

Es abban meg rontom az embert, fogadom.

Diabolus secundus

En is fel igyirem, hogy főb tanitványát,

Ma ugy meg rettentem, hogy a fogadását,

Melyet igyirt vala elfelejti, s magát

835 Kárba ejtvén rutul meg tagadgya Urat.

Daemon tertius

En is elé mégyek, reméllem dolgomba,

Mert magam berejtem a’ zsido papokba,

Mind addig mig ezek viszik az hálálra

Azt a’ Nagy Profetát, teszik keresztfára.

Peccata (simul)

840 Minyájon jovaljuk, igyekezzél abba,92

Hogy ne uralkodgyék tóvább e’ világba,

Ha másként nem lehet hajtani a’ jukba.

Scena nona

(Circumvenitur Judas per Diabolos a septem peccatis instructos animaturq[ue] ad tradendum Ch[ris]tum.)

Daemon

Judás mit tőrődől, talám nintsen pénzed?

Miért az a’ kopot érszényedet nézed?

845 Vajha elegendő volna neked eszed,

Meg telnék eszűstel csak hamar erszényed.

Judás

De honnan? Mert az én mesterem e félét

Semminek alitván, rá sem veti szemét,

Csak azon unszolja a’ nepnek elméjét,

850 Miként űdvőzitse a bűnősők lelkét.

El megyek, Mesterem mert templomban tanit,

Én is meg halgatom majd az ő igéjét.

Diabolus primus

Csak heába látom, mondom én a’ vaknak,

Hogy most nappal vagyon, mert ő etzakának

855 Alittya, s eszűstőt tartya fejér ónnak,93

Nem hogy becsulené hasznát az aranynak.

Diabolus secundus

Nosza, kaphendi társ, mit hoza az eke,

Jaj, talám eltőrék szerentséd kereke?

Diabolus primus

Hogy járék? Judást udvarolom vala,

860 Nem tudom mi okból vólt buba borulva,

Tréfábol nékie pénzt mutattam vala,94

De csak fél vallárol feleletett ada.

Tőbbi kőzt felele, nints szűksége Pénzre

Mivel ő Mestere nem űgyelne erre,

865 Hanem azon vagyon egészen elméje,

Hogy a’ bűnőst tőllűnk miként viszá nyerje.

Most midőn ideje tehát Mesterkedgyunk,95

A’ Profeta ellen irigyet szerezzünk,

Judás által talám végere mehetűnk,

870 Hogy ha Pénzt nékie eleget igyirűnk.

Diabolus tertius

Hol légyen, sietve őtőt keressűk fel,

Lássuk kérdesűnkre elsőbben mit felel,

Kénályuk az után szép ezűst pénzekkel,

Vélem, ra vehettyük mesterkedesűnkel.

Daemon secundus

875 Jó szerentsét Judás, eppen most keresünk.

Judás

Mi bajotok velem, hogy engem kerestek,

Csak szaporán tehat, a bajt végezzetek!

Diabolus secundus

Jo barátom, Judás, jaj, ki rongyoson vagy!

Komor kedved talám azért vagyon oly nagy,

880 Mindent adunk néked, csak reversalist adgy,

A mit fogunk kérni, porba minket ne hagy!

Judás

Távozzál el Sátán, tálám azt kivanod,

Jesust el aruljam? Véllem, te azt várod,96

Hiszem, ha el adnám, őt meg őlnék, tudod,

885 S nekem is veszésem lenne, gondolhatod.

Diabolus primus

Oh, te Kakó Judás, tudod, valahánszor

Krisztus űldőztetet, el tűnt, ő anyiszor,

Tehát most sem vesz el, ha szabadult szokszor.

Judás

Kűlőmben még vallom, Krisztust en kővetni

890 Meg untam, mert semmit nem akar fizetni,

Csak el adom őtőt s ekonomizálni

Kezdek s e világon fogok gazdagodni.

Mivel, ha sokaig Krisztussal csavargok,

Végtére ételt is csak alig kaphatok,

895 Kőntősom is latom mindenfelé fotok.

Diabolus tertius

Ebben a szándékban Judás hát maragy meg,

Meg látod, ezután nagy uraságra mégy.

Scena decima

(Ch[ris]tus accusatur ab Invidia, Seniores et Pontifices conciliabulum ineunt,
ad perdendum Jesum.)

Iinvidia97 (accusatur)

Mi képpen lehetne mennem Caifáshoz,

Mert nagy titkom volna most a fő papokhoz.

Aedituus

900 Meg jelentlek téged, csak légy vesztegségbe!

(Intrat ad Caifa[m].)

Polgárok egyike, nem tudom mivégre,

Őrőmest bejőne egy titkos beszédre,

Hogy ha a fő Papnak nem lenne terhére.

Caifás

Be jőhet, ki tudja, hoz talám hol mi jot!98

Aedituus

905 Szabad már be jőni, fő Pap azt izente.99

Invidia

Algya meg, kivánom, Isten a fő Papot!

Papi méltoságod egy szükséges dólgot

Ha kivánná tudni, mondanék nagy titkot.

Caifás

Talám orszagunknak lészen az jovára,

910 Mond ki, had lehessen nékem is tuttomra!

Invidia

Szörnyű nagy romlások lettek Judiában,

Meg bojdult a’ nepség a sinagogaban,

Egy ember támadat most a tartományban,

Széljel jár s predikál egész országunkban.

915 Igaz Profétának a magát alittya,

Igaz messiásnak nyilván magát valya,

Papok tanittasát hallom kárhoztatya,

Sőt tőrvenyűnket is majd mind fel forgattya.100

Caifás

Gyorson magad meny el, mind a’ fő Papokhoz,

920 Es mi nemzetűnknek elől jároihoz,

Had gyűlyenek mingyárt ők a’ tanáts hazhoz.

(Tunc vadit cursor vocatq[ue] eos)

Caifás

Israel népének választot őregi,

Zsido nemzetűnknek minden fő rendei,

Rettentő nagy dolgot szűkség ma végezni.

925 Tőrvényebe Mojses atta parantsolva,

Hogy a’ nép uj Istent soha ne imádna,

Egy amitto pedig most vagyon be adva,

Ki Isten fiának őnnőn magát valya.

A Nép kőzűl sokat magához holdittot,

930 Mert mind Profétának tőllök tartattatott,

Sőt még jeleket is nékiek mutatot,

Őrdőgőkőt űzőt, s holtakot támasztot.

Annas

De ha igy cselekszik, e nem kitsin dolog,

A’ miat órszágunk felelembe forog.

Caifás

935 De sokat cselekszik ennél nagyobbakot,

Ő lábra alittya sántákot, bennákot,

Sőt meg is szolittya szűletet nemákot,

Rendre gyogyitgattya a’ bel poklosokot.101

Senior populi

Ha mi ezen dolgot csendességbe tudgyuk,

940 S melegibe néki uttyát be nem vágjuk,

Magunk pusztulasát hamar tapasztalyuk.

Annas

En azt jovallanám, ne hadnok sokaig,

Ez hodittó baját mert a’ mi magzatink,

Meg sirattyák terhét, kedves maradékink,

945 Ha sokat el hodit, jaj lészen dolgaink.

Hamarsággal azért vitezeket kűlgyűnk,

Ily gonosz hodittot ma fel keresztessűnk,

Es gyorsan fejére sententiat tegyűnk,

Ne talám fejűnkre néptöl atkot vegyűnk.

Senex populi

950 De mi képpen lehet keleptsebe vetni,

Olyan ravasz rokát, es lyukba hajtani?

Mert ha eszre veszi, el fog ő szaladni,

Nagy mesterség tehát csalárdot meg csalni.

Senior primus102

Valo, ha észre veheti a safrány illattyát,

955 El viszi ő bezzek a Galambak árrát,

S heaba nyomozzuk az után a nyomát,

Tehát ki keressük jol ennek az uttyát.

Annas

Egy praktikat lehet massal el rontani,

Lehet ebben modot kőnyen fel tanálni,

960 Tanitvanyi kőzűl egyet kel el csalni,

Es azzal kelletik a bajt conferalni.

Invidia

Hallottam én minap Judásnak szándékát,

Kijis már meg unta mestere asztalát,

Tudom fizetésért kézbe adná Urát.

Caifás

965 Szolitsad szaporán tehát azon embert!

Senex primus

Csak szép szoval vele előre beszéljűnk,

Jo fizetést neki amellet igyirjűnk.

Invidia

Parantsolat szerént el jőttem Judassal.

Caifás

Hallottam barátom, hogy sokat forgottál,

970 Amaz amittotól sokat tapasztaltál,

Meg fogadásában, ha utat mutatnál,

Bőv fizetést azért mi tőllűnk kaphatnál.

Judás

Orömost szolgálok, fő papi méltóság!

Csak engem ne érjen holmi szomoruság.

Caifás

975 Mit mondasz? Sőt tanál őrőm és vigasság,

Távol lészen tőlled kuldusság, vándorság,

Holot látom, eddig veled volt rongyosság.

Judás

Ha ti jo fizetést tésztek erszényembe,

Majd a’ mesteremet adom kezetekbe,

980 A kit meg csokolok sereg közepébe,

A’ lészen, vigyétek, mint tetszik, tőrvénybe.

Annas

Harminz ezűst pénzt most, Judás, neked adunk,

Ha igiretedbe porba nem maradunk,

Tobbekbe is neked, ne busuly, szolgalunk.

Caifás

985 Menyetek el tehát, ti erős vitézek,

Akarom, mindenben Judást kővessétek,

Az amitto Jesust ma fel keressétek,

S kőtőzve a’ ravaszt, házamhoz vigyétek.

(Hic abeunt milites pro Jesu.)

Scena undecima

(Christus valedicit Matri et Mater filio.)

Krisztus

Szerelmes Szent Atyám, menyből alá jőttem,

990 Szűznek szent méhéből a’ testet fel vettem,

Az elveszet lelket mind eddig kerestem,

Szenvedés oráját mig eppen el értem.

(Hic exit B[eata] V[irgo] ad qua[m] se vertens dicit.)

Jó orában jővél oh, szerelmes Anyám,

Talám teged kűlde menyei Szent Atyám.

995 Nem kétlem, mind eddig sokot faradozál,

Hogy az Halálomrol biszonyost tudhatnál,

Szinem látásában most vigasztaltassál,

Mert tőlled el válok, Szent Anyám butsuzzál.

Maria

Oh, szerelmes fiam, es kedves Mesterem,

1000 Tőlled válásomot hogy kelyen szemlélnem,103

Kérlek, bartsak abban szolgály szivem nékem,

Hogy ne keseregjen halálodon lelkem.

Krisztus

Nagy érdemű Anyám, Boldog Szűz Maria,

Meg halok, mert eljőt meg váltásnak napja.

Maria

1005 Emlékezel, tudom sok fáratságimról,

Anyai keserves cselekedetimről,

Hiszem én szűltelek tegedet méhemből,

Es én neveltelek drága szűz tejemből.

Krisztus

Ugy van édes Anyám, mind a’ miket mondál,

1010 Te őrőktől fogva arra választattál,

Hogy engemet szűlnél, s világon táplálnál,

Azért is nagyobb kincs nints e méltóságnál.

Tehát kőszőnőm, hogy értem fáradoztál,

Angyali szozatra Mehedben fogattál,

1015 9 holnapokig mehedbe hordoztál,

E világra szűlvén tejeddel tapláltál.

Egekben Szent Atyám tehát mind ezekért

Oh, Keserves Anyám, Algyon meg tegedet!

Maria

Szentseges magzatom, en is hálát adok

1020 Te neked, hogy engem kissebb szolgálodot104

Nem tekéntvén az én méltatlansagomot,

Anyadnak valasztál leg kissebb dajkadot.

En edes szűlőttem szép nyájasságodot

Kőszőnőm mindenben vigasztalásodot

1025 Egesz életedben fiui voltodot,

Adgyad már Isteni Kegyes áldasodot.

(Ad Matrem flentem Ch[ris]tus dicit.)

Krisztus

Egeknek Szent Ura, tekéncs e sirásra

Utannam kesergő Szerelmes Anyámra,

Jővel Szent Szűlőmnek vigasztalására,

1030 Mert méltó e dolog nagy szánakodásra.

(Ultimum versum Ch[ris]tus dicendo osculat[ur] Matrem).

Krisztus

Kedves tanitvanyim, kőzelit az Ora,

Getzemanyi Kertbe mennyűnk imadságra,

Mert zsidok keresnek, jól tudom, halálra.

(Ch[ris]tus abit cu[m] discip[u]lis.)

Maria (sola manens.)

Meg eped már szivem, oh jaj, hová legyek,

1035 Ki lészen gyámola én árva fejemnek,

Megvigasztalója keserves lelkemnek,

Ha őrőme meg hal szomoru szivemnek.

Scena duodecima

(Apostolis dormientibus, per Juda[m] Ch[ris]tus orans, traditus intercipitur a Judaeis.)

Krisztus

Kedves tanitvanyim, itten vigyazatok,

A Szent imádságban hiven maradgyatok,

1040 Miglen Szent Atyámhoz kevessé fordulok,

Es végső kőnyőrgest neki be áldozok.

(Ch[ris]tus orat)

Szerelmes Szent Atyám, miglen főldön jártam,

Ream biszotakot hiven tanitottam,

Ved viszsza kezedhez, kiket oltalmaztam,

1045 Oktassad ez után, eddig én oktattam.

Végre, oh, Szent Atyám, te hozzád járulok,

Hatalmasság előt orczámra borulok,

Vigasztalást moston Atyám tőlled várok,

Mert kin viselesre elégtelen vagyok.

(Visitat dis[cipulos] dicens.)

1050 Miert nem kéritek ti Szent Atyátokot,

Talám nem tudgyátok nagy szomoruságomot,

Ah kőnyebitsétek, kérlek bánatimot.

(Rursum orat Ap[osto]lis pro cumbentibus.)

Tekincs kegyes Atyám, szomoru fiadra,

Botsád le szemedet vér iszadásimra,

1055 Atyai kegyelmed nyujsd imádsagimra,

Hogy kész szivel légyek ma a’ baj vivasra.

(Vadit ad discipulos dicens.)

Hogy nem vigyasztattok egy oraig velem,

Holot kőzelitt már vegső veszedelem.

(Rursum orat iis dormientibus,)

Szerelmes Szent Atyám, Szenvedés Pohára

1060 Mulyék, ha lehet, tollem más orara,

Hanem pedig légyen bűnős váltságara.

(Hic surgens dic[it]ad discipulos.)

Ha ti velem eddig nem vigyazhattatok,

Szabad imár tőllem, biszvást alugyatok,

Közelit arulom, ihol most latyátok.105

Judás (Oscul[atur] Christum dicens.)

1065 Űdvőz légy rabi, Szerelmes Mesterem!

Krisztus

Hogy adál el csokkal, oh Judás, engemet,

Ezt érdemlette te tőlled Mestered,

Valyon ki ingerle e’ bűnre tégedet,

Hogy kis nyereségért vesztenéd lelkedet?

1070 Hát ti kit kerestek ily dorongokkal?

Judaei

Nazáreti Jesust jőttunk mi keresni,

Kit is szándékozunk mingyárt meg kőtozni.

Krisztus

En vagyok a Jesus, ha azt keresitek,

De tanitvanyimot, kérlek, engyedgyetek

1075 Békével el menni, es ne űldőzzétek.

Miles

Rajta hát vitézek, moston kel forgodnunk,

Meg kaptuk a vadat, kit régen vadászunk,

Tehát a’ hátára jokot kel vagdalnunk.

Petrus

Jertek, ne engedgyűk Jesust mind halálig,

1080 Ma e hohérokot levágom egy lábig!

Krisztus

Péter, parantsolom, ted hűvelybe kardot,

Az én Szent Atyámra biszad te a’ dolgot,

(Hic Ch[ris]tus aspicit Malchum106 jacentem dic[e]ns sanansq[ue].)

Ihol már is kérlek, Malchusnak a’ fűlét

Elvaktad, mind vérez, látod annak helyét?

Judaei

1085 Kerekisd a’ lántzot Jesusnak nyakára,

Az után a körpöst vessűk a hátára.

Scena decima tertia

(Ducitur Ch[ris]tus ad Caipham.)

Miles primus

Parantsolatodot, Fő Pap, be tőltottűk,

Az amittó Jesust, ihol, fel kerestűk,

Es ide kőtőzve őtőt be kergettűk.

Caifas

1090 Ditsiretre méltó vitezek ti vattok,

Vagy két kupa borral majd néktek szolgalok.

Régen ohajtottam ez embert szemlelni,

Mi formája legyen? Aztot meg láthatni,

Tudomanyát néki mindenbe visgalni,

1095 Es csuda tételit magam tapasztalni.

Vald meg, honnan vetted hát böltsesegedet,

Mi okból gyűjtőtted tanitvány sergedet?

Hogy merted hirdetni Istennek igejét,

Prédikaló Papnak ki szentelt tegedet?

Krisztus

1100 En nyilván oktattam a’ synagogaban,

Semmit nem szolottam, tudgyák, allatomban,

A kik jelen voltak Praedikalasomban

Biszonságot tésznek neked azok abban.

Servus (alapa[m] inpingit di[ce]ns.)

Hát te nagy amittó, igy felelsz fő Papnak,

1105 Kinek minden népek tiszteletett adnak.

Krisztus

Ha roszul szollottam, tegy te biszonsagot,

Ha jol, pedig miért pofozod ortzámot?

Caifas

Haljátok minyajon, ki ennek vetkeit

Hallotta vagy látta, minden gonosságit,

1110 Valya ki csak batron, minden faktzioját.

Testis falsus primus107

Amint jut eszembe 3 esztendeje

Hogy tanitvanyival csavarog e szerte,

Uj tudomant hirdet, Mojsest meg vetette,

Hogy igaz Profeta, az erőssitette.

1115 Salamon templomát e kész el rontani,

S három napok alat azt ujra fel rakni,

Azt merte gonosz népnek hazudozni.108

Testis secundus

Tőrvént es Papokot e meg káromlotta,

Ő kővetésére népet holditotta,109

1120 Csuda tételekel anyira probálta,

Hogy majd egész világ szavait fogatta.

A Csaszár adaját ő már meg tiltotta,

A szombat napokot fel szabaditotta,

Azon dolgozhatnak, azt praedikalotta.

Testis tertius

1125 A nép előt magát hirdette Királynak,

Sőt tartotta magát ő Isten fiának,

Soha nem lesz vége az országának,

Azt mérte hirdetni s Hatalmasságának.

Caifas

Kénszeritlek teged, Istennek nevére,

1130 Vald meg most igazán, minden értésere,

Ha Isten fia vagy, ki jőttél a főldre.

Christus

Te mondád. Én vagyok, en is mondom néktek,

Még az ember fiát menyben szemlélitek

Atya jobján űlni, es meg remülitek,

1135 Mindenekről midőn tőlle itiltetek.

Caifas

Már sok gonosságát meg untam hallani,110

Száz embert ezekért lehetne őletni,

Pilatushoz tehát szaporán kel vinni,111

Mert keresztre neki eztet kel itilni.

Miles primus

1140 Verjük el tehát őtőt Pilatushoz,

Tiberius Csaszár fő Tisztartojahoz.

Pilatus

Minemü lárma van oda ki, lassátok,

Gonosz tevő talám, menyetek, fogjátok!

(Ch[ris]tus hic rapitur.)

Servus

Egy rabbal akarnak, Uram hozzad jőni,

1145 Es aztot, mind hallám, szententiaztatni,

Kire egész papság fel kezdet […],112

Holot en igaznak értettem azt lenni.

Dux militum113

Te hozzád Pilatus, Fő Pap ez emberrel

Kűldöt, hogy halálra itild, mert vetekel

1150 Rakva tanáltatot iszonyű bűnőkel.

Pilatus

Mit vetet ez ember, akarom meg tudni,

Es asztot ti néktek kelletik probálni,

Külömben halálra nem lehet itilni.

Judaei

Ha e gonosz tevő ember nem let volna,

1155 Fő Papok te hozzád nem küldötték volna,

Tehát sententziázd ötöt keresztfára,114

Külömben nem lészesz Csaszárnak barátya.

Pilatus

Császártól ki adva vagyon tőrvenyetek,

Tehát amint tetzik, őtőt itiljétek.

Dux militum

1160 Meg van parantsolva, tudod a Császártól,

Senkit meg ne ölyünk mi önnön magunktól.115

Miles secundus

Az Isten Törvényét e’ rendre gázolja

A’ szombat napokot hebe hoba tartya,116

A’ Császár adaját, hogy meg adgyák, tiltya,

1165 Zsidok kiraljának ő magát kiáltya.

Pilatus (ad Jesum)

Jövel bé én hozzám, had lássam bojodot,117

Hallod mit mondanak ezek te ellened

S miket allittanak minyojon felölled?

Ha ezek igazak, biszony el kel veszned.

1170 Vald meg azért nékem, s ne ved csak trefara,

Hogy ha nyilván te vagy a’ zsidok királya.

Krisztus

Azt igazán mondad, hogy én király vagyok,

A’ Proféták ebben jeles biszonsagok,

Kik hiszik ezeket, lésznek még boldogok.

Pilatus (exit dic[e]ns)

1175 Igaz lelkem szerént ötöt meg visgáltam,

Szavaibol ötöt jol meg probalgattam,

De halálra okot benne nem tanáltam,

Feszitésre azért meg ra nem hajlottam.118

De hogy még is néktek én eleget tegyek,

1180 Es, hogy inkább szünyék a’ ti Dühüsségtek,

Tövisböl koronát fejere tegyetek,

Mind királyt becsülvén ötöt meg verjetek.

Miles (coronans)

Üdvözlégy zsidoknak koronás királya,

Minden ember ötöt moston udvarolja,

1185 Es az uj messiást jol pofon vagdalja.

Miles primus

Kötözd meg karjait Pajtás hamarsággal,

Övezd be derekát kemény vas lántzokkal,

Ne gondoly semmit is csont ropogasokkal

Az után tiszteljük ötöt korbatsokal.

Scena decima quarta

Judás (Desperationis vexatus caribdi laqueo se suspendit.)

1190 Oh, atkozot világ, miképen meg csalál,

Pénzre vagyodásal, oh, jaj, mire hozál,

Már látom, lelkemet szüntelen az halál

Gyötri, s ostromolya, akár hol fel tanál.

Nem vagyok mar méltó, hogy irgalmasságot

1195 Nyerjek, Isten előt őrők boldogságot,

Mert arruban vettem az ártatlansagot,

S lelkemnek szerzettem őrők kárhozatot.

Azért ti őrdőgők, kik vattok Pokolban,

Es jelen valátok az el arulásban,

1200 Vijátok lelkemet ebben az orában,

Mert nincs reménsegem a’ meg botsatásban.

Daemon secundus

Mit parantsolsz Judás, már készen vagyunk,

Néked halalodig mind hiven szólgálunk,

Ne fély, mert eretted holtig viaskodunk.

Judás

1205 Ha Jesust el adni tanátsot attatok,

Tehát utoljara engem ne hadgyatok,

Penitentiara jol disponáljatok.

Veszendő lelkemet mert gyötri az átok.

Daemon secundus

Nem hagyunk baratom, tud meg, mi tegedet,

1210 Mert mar regtől fogva szerettük lelkedet,

Végsö utaidra keszisd életedet,

Mer latod, mindenek meg vettek tegedet.

Judás

Oh, atkozot ora, melyben születtettem

Oh, veszendő napok, melyekben én eltem,119

1215 Atkozot a nap fény, melyben kalmár lettem

Örök gyehennara latom már, le estem.

Példája vagyok én gonosz safároknak,

Hamis keresetű csalárd férfiaknak,

Jó téteményekért háládatlanoknak,

1220 Anyai atokban fetrengö fiaknak.

Daemon tertius

Judás, azt javaslom, job hamar meg halni120

Kétségben esésbe, hogy sem nyomorgatni,

Ihol egy padocska, s arra fel allani

Könyen lehet, s arról magadot fel kötni.

Judás

1225 Csak fordulok tehát végső butsuzásra,

Nyomorult testemnek fel akasztására,

Lelkemet viszitek tudom gyehennara,

Tanuljatok rajtam, ihol a vér árra.121

Daemon secundus

Ne retteg, mert viszük tegedet Borszékbe,

1230 S ottan meg frissittünk meleg feredöbe,

Oda kivánkoznak minden esztendöbe,

Számtalan bünösök tüzes szekerekbe.

Daemon tertius

Csak alig vártam már Judásnak halálát.

Mert megprofétáltam az ő kárhozattyát,

1235 Mikent el arulá az ő drága Urát,

Örvendek már bezzeg, hogy kaptunk ily prédát.

Nosza ragadgyuk meg a’ lelkét Judásnak,

Asztot praesentáljuk Pokol Királyának,

Mi társaink, tudom, ma ezen kapdosnak

1240 Egész Pokol örvend illyen Apostolnak.

Scena decima quinta

(Christus rursum traditur ad Pilatum.)122

Dux militum

Ez amitto embert viszont elő hoztuk,

Hogy ö gonossagit valamint probaltuk,

Ugy keresztre itild, aztot praedeldáljuk,

Külömben a kausát mas forumra veszük.

Pilatus

1245 Ti királyotokot itiljem halálra,

Es ártatlan vonjam a’ bestelen fára?123

Judaei

Nem tart mi országunk királyt, hanem Csaszárt!

Miles secundus

Ne halogass, hanem itild keresztfára

Mert az ilyen ember vagyik méltoságra.124

Pilatus

1250 Mégis kérlek téged, felel meg nékem árra,

Ha te vágy e Jesus? A zsidok királya?

Krisztus

Te mondad.

Miles tertius

Alnoksággal teli, ne higgy néki kérlek,125

Mert ha engedz neki, teged igen féjtlek,

1255 Tisztségedból, tud meg, hogy biszony ki vetnek.

Pilatus

Nem tudom, mint tegyek, fel gerdült népségnek

Latom, csak halálát kerik ez embernek.

(Pausat modicum.)

En tudománt teszék az én teremtomnél,

Ihol protestálok az egesz seregnél,

1260 Ez igaz vérében artatlan mindennél,126

Tartassam én lenni az elő Istennél.

Az artatlan vérböl tehát én ki mosdom,

Mivel büntelennek ezen embert tudom.

--- hoz vizet.127

(Hic lavat manus.)

Judaei

1265 Rajtunk az ő vére es mi magzatinkon128

Ha velünk öröké s az atok maradgyon,

De a gonosz tévő, kivanyuk, meg halyon.

Pilatus

Hogy artatlan légyen ez ember halálra,129

Az egész tanatsnak adom azt tuttára,

1270 De mivel hamissan az ő kinzására

Egybe esküttetek, menyen kereszfára.

Dux militum

Rajta hát vitézek, ama nagy keresztfát,
Vállára tegyétek királyi tronussát,

Jol meg vagdaljátok, mig a kálváriát

El éri, ágyának utolsó párnáját.130

Miles tertius

1275 Nosza hamarságal innen induljunk el,

Ezen keresztfára ötöt szegezük fel,

Ha meg szabadulhat, az után valik el.

Miles secundus

Ne tetováz ottan, ötöt botsasd elől,

Mert tudod, mindenüt a király jár elöl.

Scena decima sexta

(Ch[ris]tus eloquitur peccatricem anima[m] a pec[c]atis incarcerata[m] post tunsio[n]es et verbera.)131

Miles tertius

1280 Szabadisd meg magad, ha Isten fia vagy!

Alter

Uralkodgyál immár királyi székedben,

Akaratod szerént regnálj eletedben,132

Minden féle nepnek predikálhatz itten,

Mert mindenek látnak teged mostan frissen.

Krisztus

1285 Oh, Menyei Atyám, botsáss meg ezeknek,

Mert gyarlók, nem tudgyák, hogy mit cselekesznek.

Miért e tömletzbe vettettél ó lélek?

Vald meg ennek okát, te jovadra kérlek!

Anima

Hét halálos bünök a hét virtusokot

1290 Meg ölvél, kiüzték lelkemböl azokot,

Az után vetették tömletzbe szolgádot,

Oh Jesus, keresd fel el veszet juhomot.133

Krisztus

Bünök örvényében, oh, nyomorgó lélek

Fájdalmimmal teged segéltelek,

1295 Örök üdvösségre még üdőt rendelek,

Penitentenziaddal, kegyelmembe vészlek.

(Hic contrita anima canit)

Anima

Ah, félek rettegek, Jesusom mit tegyek,134

Midon az fán fügni, erettem meg halni, látlak téged!

Lelkemben bünemmel tusakodom, vétettem te ellened, nem tagadom,

1300 De midon igy függve, látlak fel feszülve es vérbe keverve,135

Már szégyemlem es bánom vétkeimet már.

2da

Mert el arultalak, zsidoknak attalak,

Anyit roszalkodván, anyiszor kivánván sok tilalmast.

Barrabásnál aláb betsültelek, hivságokon kapván üldöztelek,

1305 Fezisd fel, mondottam, mikor latorgottam,

Kepmutato voltam nagy, végy kérlek kedvedben, es el ne hagy.136

3tia

Tövisses koronád, bűnöm volt csuf ruhád,137

Azzal ostoroztam, kötöztem, s kinoztam tagjaidot.

Mezitelenséggel gyaláztalak, epével, etzettel itattalak,

1310 Keresztre vittelek, ot által vertelek, en fezitettelek fel,

Oh, mint Dismás latort, ne felejcs el.

4ta

Ki öntött vérednek, öt mély sebeidnek,

Nem egyebb az oka, hanem bünom soka – tapasztalom.138

Nem vétek ez után, meg mutatom, életemet jobra változtatom,

1315 Orczamot aztatom, rutságim jajgatom, holtig siratom meg!

Istenem, mindenem, oh, halgass meg!

5ta

Szerelmes Jesusom, meg válto Krisztusom,

Ki értem meg holtál, el veszni nem hattál, het bünök közt.

Miként háláljam meg szerelmedet, miként köszönyem meg kegyelmedet,

1320 Ez után meg szánlak, csak téged szolgállak, soha meg nem bántlak már,

Test, világ es ördog vijjon ambár.

6ta

Oh, edes Istenem, kezdetem es végem

Benned mozgok, elek, Hozzád szivböl égek, amig élek.139

Szivemet te neked fel áldozom, azt máshoz kivülled nem lantzolom,

1325 Jutass kegyelmedbe, rejcs el sebeidbe, az elök könyvében tégy,

Itiletem napján jobbodra végy.140

Krisztus

Ihol kiváltalak ördög fogságából,

Lelkedet ki viszem örök gyötrelemből,

De többé ne fezics gonosz szándékodból.

Epilogus

1330 Eszre vehetétek Jesus szeretetét,

A bünökért való ezer szenvedését,

Láttátok, nem szánta le tenni eletét,

Csak hogy meg válthatná embernek a lelkét.

Hogy ne kevélykednél, magát meg alázta,

1335 Hogy fösveny ne lennél, mindenét el hatta,

Hogy tiszta szivü légy, az eget kivanta,

Hogy ne irigykednél, önnön magát atta.

A Torgosságot is böjtel meg torkolta,

Noha mi aktzionk ezt elö nem hozta,

1340 Harag ellen, halyuk, volt Isten báránnya,

Munkara tanitot az Isteni joban.

Ezt halván, meg érted, te mivel tartozzál

A te Istenednek, vétektöl irtozzál,

Isten malasztyaban csak ugy bizakodgyál,

1345 Etszer s mind vétekbe, hogy ne zavarodgyál.

Igy lészen te néked hasznos szenvedése

A Krisztus Istennek halála, s elete,141

Igy lesz fáradsága lelked üdvössége,

Ha nem lesz lelkednek semmiben is vétke.

1350 Töbször meg ne fezics, azért vigázz arra,

Mindenkor a’ lelked büntöl legyen tiszta,

Másképpen zsidoknál lész nagyobb hohéra,

Vigyazz, ez ne légyen, hogy juss Menyorszákba.142

AMEN

1355 Omnia ad Maiorem Dei Gloriam Beatae Virginis Mariae

et Omnium Sanctorum Honorem143

A mű adatai

A drámát a csíksomlyói Ferenc-rendi zárda tulajdonában lévő Liber exhibens actiones parascevicas ab anno 1730 usque ad annum 1774 diem Aprilis 27 című kéziratos kötet tartalmazza. A gyűjtemény fotómásolatának jelzete MTAK Ms 11.025. A dráma a 412–439 jelzetű lapokon található. A passiójáték szövege itt jelenik meg először. A passióról Csepi Erzsébet szakdolgozatot készített a szöveg betűhív átírásával és egy hosszabb tanulmánnyal 1999-ben a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán Az 1764-es csíksomlyói passió címmel (Csepi 1999).

A passió teljes címe Actio parascevica ab anno 1764 in qua inducuntur 7 Hostes Dei et Animae, quae exclusis Virtutibus Animae humanae famulabus, adeo Mundum replent peccatis, ut a solo Vero Deo et homine Christo Anima humana e carcere earum liberari debeat. (Itt felvonultatik Isten és a Lélek 7 ellensége, miközben az emberi lelket szolgáló erények távol tartatnak, a világot újra megtöltik a bűnök, hogy egyedül az igaz Isten által és Krisztus által szabadulhassunk ki a bűn rabságából.) Ahogy a cím is mutatja, a dráma első fele moralitás, a bűnök és az erények harca az emberi lélekért. Anima hiába keresi az erény útját, a megszemélyesített bűnökkel találkozva az Ördög börtönébe kerül. A dráma második felében a hét főbűn szövetkezik Jézus ellen, de a záró jelenetben Anima (bűnbánó éneke után) elnyeri az üdvösség ígéretét. Ez a tematika már korábban is jelen volt a csíksomlyói színpadon: Kuna László 1740-ben bemutatott passiójátékának kézirata már tartalmazott egy jelenetet a hét főbűnnel, de ezt kihúzta a szerző. A következő, 1741-es passióban azonban a megszemélyesített bűnök már komoly dramaturgiai funkciót kapnak: a 8. jelenetben a hét főbűn felsorolja, hogy az emberek mennyi bűnt követnek el Jézus ellen nap mint nap, s hogy nemcsak a zsidók az okai Jézus szenvedésének, hanem a bűnös emberek is. Bűnbánó módon, siránkozva mondják el, mennyi rosszat tettek, de ennek a jelenetnek a végén is van vigasztalás: Isten angyala bűnbocsánatot ígér. (Ferences iskoladrámák II, 179–188.) A két passió között nincsen egyezés, a hét főbűn ebben a darabban nem gyakorol bűnbánatot, sőt éppen ők lesznek Jézus kínzói.

Az előadás időpontja: 1764. április 20., nagypéntek. A kézirat csak az évszámot jelöli, a szerző neve is hiányzik. Tud róla Bándi (1896, 289.), Fülöp (1892, 26.), Kilián–Pintér–Varga (1992, 59.), Pintér (1993, 120.), Muckenhaupt (1999, 115.), elemzi Medgyesy S. Norbert (Medgyesy S. 2009, 181–182, 266–268, 358–362, 390–392.), és Demeter Júlia (Demeter 2015, 91–92.), A szöveg eddigi történetéről ír: Pintér 2021. Medgyesy S. Norbert közli Anima énekének a teljes szövegét (Medgyesy S. 2009, 390 – 392.).

A dráma rövid tartalma

Prologus

Most a világot az ördög és a bűnök uralják, a gyarló ember az oka Krisztus kínhalálának. Nem a zsidók az igazi bűnösök, hanem a keresztény emberek, akik újra és újra megfeszítik őt a bűneikkel.

Scena prima

Superbia büszkén újságolja, hogy már ő uralkodik az egész világon, az emberek mind neki hódolnak. Megjelenik Humilitas, aki szerénységre és megtérésre inti, mivel a gőgösség semmi jóra nem vezet, s jó néhány példát hoz az Ószövetségből, amikor is a felfuvalkodottság okozta a bibliai szereplők vesztét. Superbia azonban nem hallgat rá, és elűzi őt.

Scena secunda

Megjelenik Avaritia, akitől két koldus kér alamizsnát. Ő azonban elzavarja, és meg is veri őket, a koldusok végül csak azért könyörögnek, hogy elmenekülhessenek. Ezután lép be a színpadra a Luxuria és Ira, akik bibliai példákkal is igazolják, milyen sokan estek már az ő hálójukba, mekkora hatalmuk van az embereken. Hiába inti őket Temperantia, nem hallgatnak rá.

Scena tertia

Először Gula jön be a színpadra, aki azon panaszkodik, hogy éppen böjt van, nem ehet kényére-kedvére, de arra biztatja a nézőket, hogy mind éljenek kedvük szerint, legyenek vígan. Temperantia vitába száll vele, és bibliai példákkal bizonyítja, hogy a torkosság és a részegség mennyi ember vesztét okozta. Megjelenik Invidia is, aki elmondja, hogy az irigységtől senki sem mentes, még a szentek sem, és arra szólítja fel a nézőket, hogy kövessék őt nyugodtan.

Scena quarta

Ez a jelenet Acedia és Judex Ecclesiae vitáját tartalmazza. Acedia irtózik a papoktól és az egyháztól, de a munkától és bármi hasznos dologtól is. Judex megfenyegeti, hogy kitiltják a templomból, sőt még el sem fogják rendesen temetni, de Acedia csak örülne neki, ha többé nem kéne templomba mennie, és arra biztatja a nézőket, hogy őt kövessék mindenben, ne féljenek a túlvilágtól.

Scena quinta

Ebben a jelenetben a bűnök és az erények között először szóban, majd tettel is harc kezdődik (erre utal a latin szerzői instrukció, mely szerint Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant, vagyis: Itt háború lesz. Mind a bűnök, mind az erények harcolnak.) Az erények bátran kiállnak a bűnök ellen, hiszen bíznak Isten segítségében, aki nem engedi, hogy hű szolgái elpusztuljanak. A Jó és a Gonosz erői összecsapnak, ám hirtelen a vétkekhez nem várt segítség érkezik: megjelennek az ördögök. Miután elűzték az erényeket, az ördögök azon gondolkoznak, kiben fognak ezután lakozni a bűnök, de Luxuria megvigasztalja őket, hogy hamarosan találnak majd fészket maguknak.

Scena sexta

Anima szomorúan bolyong egyedül, keresi Virtusokat, akik eddig hű társai voltak. Egy barlangban rábukkan a hét főbűnre, akik meggyőzik őt, hogy ők maguk a Virtusok. Anima előbb nem hisz nekik, mivel az erények fehérek voltak és jóval kisebb termetűek is, mint a bűnök, de mivel ők is heten vannak, végül nagy örömmel kezet ad nekik. Ekkor a bűnök fekete ruhában öltöztetik, amiből Anima rájön, hogy becsapták, de a szavát már nem vonja vissza. Superbia az ördögök segítségével megkötözi és börtönbe zárja Animát.

Scena septima

Jézus hosszan beszél a szegény bűnös emberekről, majd elmondja, hogy Jeruzsálembe indul, beteljesíteni atyja akaratát. Az apostolok óva intik mesterüket a jeruzsálemi úttól. Jézus megjövendöli elárultatását és azt is, hogy Péter háromszor is megtagadja őt.

Scena octava

A nyolcadik jelenetben ismét megjelennek a bűnök, s elhatározzák, hogy elpusztítják Jézust, mivel ő az egyetlen, aki fenyegeti uralmukat. Jézus hatalma folyamatosan nő, egyre többen követik a népből, így egyre kevesebben élnek bűnösen. Őt megölni azonban nem olyan egyszerű, mint volt az erényeket, hiszen tudják ők is, hogy a Tanító nem más, mint mennynek s földnek a bírája. Fennáll a veszélye, hogy ő űzi vissza a vétkeket a pokolra. Ám a rettegő és megfélemlített bűnöknek ismét segítségük akad az ördögök személyében. Jézust közvetlenül nem támadhatják, mert annyi hatalmuk nincs, de az emberi gyengeséget kihasználva megölhetik. Elhatározzák, hogy Júdást, Pétert és a zsidó papokat fogják felhasználni a Mennyei Bíró elveszejtésére.

Scena nona

A kilencedik jelenet Júdás megkísértése. Júdás először ellenáll, de az ördögök azt sugalmazzák neki, hogy Mestere eddig mindig kiszabadította magát, most sem lesz ez másképp, tehát nem kell félnie attól, hogy meghal. Júdás végül mindenbe bele egyezik, mert megunta a koplalást Jézus mellett.

Scena decima

Invidia beárulja Jézust Annásnál és Kajafásnál, a többi főbűn is segít neki.

Scena undecima

Mária és Krisztus búcsúja.

Scena duodecima

Jézus az Atyához imádkozik, miközben tanítványai elalszanak. Júdás csókjával árulja el a Mestert, Péter kardot ránt, és levágja Malchus fülét, de Jézus meggyógyítja őt.

Scena tertia decima

Jézus Kajafás, majd Pilátus előtt. Pilátus ártatlannak találja őt, ezért megelégszik annyival, hogy megkorbácsoltatja és tövises koronát adat rá.

Scena quarta decima

Júdás öngyilkossága, az ördögök örvendeznek a nagy nyereségen.

Scena quinta decima

Jézus elítéltetése, Pilátus mossa kezeit.

Scena sexta decima

A keresztre feszítés jelenete, majd a kereszt alatt a bűnös lélek, Anima siralma.

Szerző

1764-ben és 1765-ben Madár József volt a közép és felső nyelvtani osztályban a szintaxis és a grammatika tanára (Fülöp, 13.).

Madár (János) József életéről kevés adat maradt fenn. Csíkszentgyörgyön született 1734-ben. 1753. szeptember 5-én öltözött be, s 1759. április 14-én szentelték pappá.

1764–65-ben a csíksomlyói gimnáziumban a szintaxis és a grammatika tanára. 1770-től Székelyudvarhelyen házfőnök, az 1774., 1776. és 1778. évben Szászsebesen, majd 1781-ben Tordán volt házfőnök. 1788-tól Székelyszentkirályon lelkész, majd 1792-ben a kőhalmi rendház főnöke lett. 1795-től 1804-ig a dési kolostorban élt, s Désaknán szolgált. 1805-től a báró Huszár családnál élt Náprádon, s báró Huszár József házikáplánjaként halt meg tüdőgyulladásban 1806. március 17-én Désen. (György 1930, 259, 326, 342, 397, 434.)

1764 pünkösd szombatján is volt előadás Csíksomlyón: az Actio tragica de historia Eulogii című magyar–latin nyelvű darabot (amelynek szövegét a sorozat VI. kötetében fogjuk közölni), a kézirat adatai szerint Domokos Kázmér írta, de a jelen, nagypénteki passiójátéknál valószínűnek tartjuk Madár József szerzőségét. A következő évi, latin versekkel kiegészített passiójátékot viszont már valószínűleg nem ő írta, hanem Domokos Kázmér, erre utalnak a passió latin nyelvű versbetétjei. (l. kötetünk 3. sz. darabját)

Forrás

Az első hat scenában több utalást találunk az ószövetségi könyvekre (Teremtés könyve, Ezekiel próféta könyve, Sámuel első és második könyve, Krónikák könyvei, Judit könyve), amelyekből olyan történeteket idéz a szerző, amelyek a kevélység, a gőg, a részegség bűnét és isteni büntetését mutatják meg. Több utalás van Dávid történetére, aki hol a megbocsátás és kegyelem követendő példájaként, hol az elbizakodottság elrettentő példájaként szerepel.

A tulajdonképpeni passióban, amelyet a 7–16. scenában olvashatunk, Máté evangéliumát követi a passió. Erre van konkrét utalás is a szövegben: „Krisztus Szent Máténál nekünk parancsolja”. Az utalás Máténak arra a mondására vonatkozik, hogy a rosszat jóval kell viszonozni (Mt 5). A Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló részek Mt 26, 27-ben találhatóak, de János evangéliumából is merített a szerző. A 15. scenában például „nem tart mi országunk királyt, hanem Császárt” (Ján 19), a 16. scenában Lukácstól idéz: Oh Menyei Atyám botsáss meg ezeknek, Mert gyarlók, nem tudgyák mit cselekszenek. (Lk 23). Van utalás az Apostolok cselekedeteire is, Szent István protomártír történeténél (ApCsel 7).

A betániai jelenet, Krisztus és Mária búcsúja az 1756-os, 1759-es (l. Ferences iskoladrámák III., 5. és 8. sz.) és egy bizonyalan datálású (l. Ferences iskoladrámák II., 12. sz., 835–886.) nagypénteki passiójátékokkal is egyezéseket mutat. Utóbbi jelenet forrása Johannes Gritsch nagypénteki sermója lehetett (Medgyesy S. 2009, 267.).

Anima éneke hasonló versformájú, mint az 1748-as passiójátékban Homo éneke (Cantus Hominis). (Ferences iskoladrámák II., 8. sz., 666.)

Előadás

A drámát Csíksomlyón adták elő. A darab az 1764. év nagypéntekére íródott, mely akkor április 20-ra esett. A verekedések, harci jelenetek mozgalmassá tették az előadást (Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant, vagyis: Itt háború lesz. Mind a bűnök, mind az erények harcolnak.), a harc végén még táncoltak is a bűnök (Hic fit Saltus vitiorum). A 11. jelenetben olvasható Krisztus és Mária búcsúzása megmarad a misztériumjáték felező 12 szótagos verselésében; mivel Krisztus szavai nem mindig illeszkednek 4 soros versszakokba, nem valószínű, hogy énekelve hangzott el (az ehhez használatos dallamokért l. jelen kötet 1., 1763-as darabjának jegyzetét). A passió egyetlen, bizonyosan énekelt része a 16. jelenetben Anima hat versszakos éneke (Ah, félek, rettegek…), mely a korban új éneknek tekinthető. Nyomtatott énekeskönyveinkben 1797-től kezdve találjuk (többnyire kottával: Bozóki 1797, 164, Tárkányi–Zsasskovszky énekeskönyv 1855, 115. sz., Zsasskovszky énekkönyv 1859, 18. sz.). A drámabeli szöveg nem azonos egyik énekeskönyvi alakkal sem, a Kájoni Cantionale 1805-ös, Andrási Rafael által szerkesztett változatához (Kájoni 1805, 115.) áll legközelebb; a 2. és 3. versszakban több sor is felcserélődik (elképzelhető, hogy a drámabeli szöveg az eddig előkerült első írásos feljegyzése az éneknek). Erdélyben a dallamot a Kájoni Cantionale negyedik kiadásaként számontartott ún. Baka-féle kántorkönyv terjesztette el, illetve tartotta életben, ma is ezzel használatos (l. alább). (Udvarhely megyei gyűjtésből származó hangfelvétele meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/99712.) Azonban korábbi népénekgyűjtésből származik egy helyszíni (hangfelvétel nélküli) lejegyzés, ami teljesen más dallamot mutat (ezt is közöljük).

Kotta

Kájoni 1921, 149. sz.

♩ = 72

Kotta

Bíró István (77 éves), Kézdiszentkereszt (Háromszék). Gyűjtötte: Forrai Magdolna Gregoria 1959. Jelzet: LSz 26938.

Szövegkritikai megjegyzések

Közlésünk betűhív. A másoló kézírása jól olvasható. A kézirattól eltérően a szereplők nevét mindig teljes alakban közöljük, a szövegben előforduló rövidítéseket (Xtus, Sz) feloldottuk, ezeket külön nem jelöljük. A szerzői utasításokban is nagyon sok a rövidítés, ezeket az utasítás szövegében, zárójelben kiegészítve közöljük. A 426. oldal közepén a tinta színe megváltozik, sokkal sötétebb lesz, de a darab egy kéz írásának tűnik.

A kézirat könnyen olvasható, viszonylag kevés javítás található benne. A dupla mássalhangzókat egy hullámos vonallal rövidíti a másoló. Az egyes versszakok végén (amelyeket folyamatosan ír) egy kereszt jelzi az új versszak kezdetét. Néhol a betűk mérete megváltozik, több a javítás is a szövegben, de ez azzal magyarázható, hogy a másoló már fáradt. Ezeket a javítgatásokat is feltüntettük a lapalji jegyzetben.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

38 A’ Krisztus hoherin vétket magyarázunk – Krisztus hóhérainak mi a vétkeket tartjuk, ezt magyarázzuk el nektek

72 Tijrus királyával – Tirusz gazdag kereskedőváros Föníciában. Jeruzsálem elfoglalása után a tiruszi király ujjongott Jeruzsálem elestén. Isten azonban megfenyegette őt, és megjósolta a város pusztulását Ezékiel próféta által (Ez 26, 4; Ez 27).

102 Viczetiszt – helyettes, altiszt

114 praedikaló – prédikáló

126 Dávid mondasaként égig emelkedik – „Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.” (Zsolt 36, 6)

147 Nabuchonodoszort barmá változtatta – Isten Nabukodonozort barommá változtatta a gőgje miatt, de amikor elismerte isten hatalmát, vezeklése után visszatérhetett az emberek közé. „kiűznek téged az emberek közül, és a jószágok meg a vadállatok közt lesz lakóhelyed; füvet eszel, mint az ökör, és az ég harmata öntöz meg téged” (Dán 4, 22–25).

148 E miat taborát Dávid káré valta – A sátán sugallatára Dávid népszámlálást rendelt el, ezért a gőgös tettéért Isten három napig tartó döghalállal sújtotta a népet (1Krón 21).

172 inkomodálni – alkalmatlankodni, háborgatni

176 kodohosztunk – éhségtől szenved; éhes állapotban erre-arra eledelt keresve jár

182 gratiadot – kegyedet, kegyességedet, kegyelmedet

231 Tékoszló fiu – Jézus példabeszéde (Lk 15,11–32)

232 Jákóbb onokája, Onán meg kóstolta – Onán, Júda második fia megvetette isten törvényét, hogy gyermeket támasszon elhunyt fivérének, ezért Isten elpusztította őt (Ter 38,1).

247 Ezer menkő attát a szájam ugy szorja – ezer Ménkű adta! káromkodás hangzik el a számból naponta.

253 Gubernatorával – kormányzójával

266 pipe – kényeskedő

283 Ezt David Saulhoz regen vegbe vitte – Sault bűnei miatt nem fia, hanem annak barátja, Dávid követte a trónon. Saul nehezen nyugodott bele Isten választásába, ezért üldözni kezdte a fiút, hogy megölje. Amikor Dávidnak lehetősége lett volna elvenni Saul életét, inkább megkegyelmezett neki. „Íme, ma saját szemed láthatja, hogy az Úr a kezembe adott a barlangban, s hogy eszembe jutott, hogy megöllek, ám szemem megkímélt téged, mert azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, hiszen az Úr felkentje ő.” Ezután értette meg Saul, hogy Dávid ténylegesen a kiválasztott és Izrael következő királya (1Sám 18–24).

283-4 Szent István Martir is tudgyuk cselekette, Az ö kövezöiert midön Istent kerte – Szent István diakónus, az első vértanú. Jézus Krisztushoz hasonlóan hamis tanúvallomások alapján ítélték halálra, megkövezték (ApCsel 7).

287 A Kompilátábol keveset olvastál – az 1669 után hozott törvények, novelláris cikkek, Erdély törvénykönyvének 3. része

297 disputály – disputálj, veszekedj; meny tatárba – vigyen el a tatár, hajtson el a tatár (jelentése: pusztulj innen, menj innen)

309 kiszitől… czibrejéktől – savanyú gyümölcs- vagy korpaleves (böjti étel mind a kettő)

340 S mezitelen leven Kámitol gyalásztaték – Noé a vízözönt követően bortól kábultan, meztelenre vetkőzve feküdt a sátrában. Kám meglátta őt, a hírt a történtekről azonnal elmondta két testvérének, Sémnek és Jáfetnek. A két fiú be is takarta Noét, aki (miután kijózanodott)) megátkozta Kámot, amiért nem cselekedte korábban ugyanezt (Ter 9,20–27).

341-2 Házasság tőresbe Lot bor miat esek, Midőn leánnyával véletlen vetkeszék – Lót és leányai azt hitték, hogy Szodoma pusztulását senki nem élte túl rajtuk kívül. Ezért apjukat lerészegítették és egymás után háltak vele, hogy megmentsék a kihalástól a nemzetségüket (Ter 19, 31–38).

343 Amán reszegsegben őrsegetöl őletett – Ámon, Manassze fia két évig volt Jeruzsálem királya (Kr. e. 642–641-ben). Mindkettejük bűne az volt, hogy bálványokat imádtak. Ámon ellen szolgái esküdtek össze, és a saját palotájában gyilkolták meg (2Kron 33; 2Kir 21,19–26).

344-6 Hollofernes másként meg nem győzettetet, De torkosság után midön agyba esett, Judit által feje kardal el vetetett – Izraelt Nabukodonozor hadvezére, Holofernesz támadta meg hatalmas seregével. Betulia városát sikerült körbezárniuk, a lakók a szomjhaláltól és félelemtől tartva fel akarták adni a várost. Ekkor Judit Istentől sugallva arra szánta el magát, hogy az ellenség táborába menjen át. Szépségével elbűvölte Holoferneszt, aki a vacsorán lerészegedett. Judit ekkor levágta a hadvezér fejét, ezzel megmentve városát a pusztulástól (Jud 8–14).

357 maglunk – ültetünk, vetünk; bornálni – a felszántott és bevetett földet boronával porhanyóvá tenni, boronálni

361 penitentiára – bűnbánatra

363 rebbelisse – lázadója

391 tálentomot – kiváló tehetségű embert

399 kantzalistaságra – írnoki, hivatalnoki munkára

400 nem vala czondrája – nem volt még rongyos öltözéke, gúnyája sem

415 hagymasz – tífusz; önkívülettel járó lázas állapot

419 kátekizmusra – hitoktatási könyvre, amelyben kérdés-felelet formájában magyarázzák a hit alaptételeit

436 malasszal – malaszttal; kegyelemmel, jóindulattal

437 esel perengébe – pellengérre fognak állítani

445 interditáltassál – eltiltassál

457 a’ puszogban űlni – puczok (székely tájszó), a kemencesutban, a kemence melletti szűk, meleg helyen üldögélni

458 vetsernyét – esti imádságot, esti zsolozsmázást

462 kepét – aratórészt; a hívektől a papnak, kántornak járandóságszerűen juttatott gabonát

485 Devotiod – áhitatod

526 istrang – istráng; kötél, szíj

578 Varj, piszli – várj csak, te semmi, jelentéktelen ember

584 processio – körmenet

718 hirkusok – bakkecskék

720 parulád – parolád; kézfogásod (vagyis esküd)

848 alitván – vélvén, gondolván

857 kaphendi társ – gúnyos megszólítás, talán: olyan ember, aki kapott valamit és ettől elbízta magát (lásd: pökhendi, ebhendi)

880 reversalist – beleegyezést, kötelezvényt

886 kakó – karó, pózna (székely tájszó). Talán arra utal, hogy Júdás sovány, magas ember.

891 ekonomizálni – gazdálkodni

961 conferalni – megbeszélni, tanácskozni

1086 körpös – az ökrösszekér rúdjának, illetve a vonórúdnak az elején levő, ívesen hajló fa vagy vas, amelybe a jármot teszik

1110 faktzioját – tényét

1207 Penitentiara jol disponáljatok – szigorú büntetésre itéljétek

1229 Borszékbe – Csík vármegyei, gyógyforrásáról és fürdőjéről nevezetes faluba

1243 praedeldáljuk – követeljük, elrendeljük

1244 a kausát mas forumra veszük – áttesszük az ügyet más fórumra

1246 bestelen fára – akasztófára

1256 fel gerdült – felgerjedt, felbolydult

1304 Barrabás – az a gonosztevő, akit a nép szabadon bocsájtott Jézus helyett (Mt 27, 16–20).

1305 latorgottam – gonoszságokat műveltem, latorkodtam

1311 Dismás – a megtérő jobb lator Krisztus keresztfája mellett. Az apokrif Evangelium Arabicum (Kr. u. 4. század) szerint Dizmász volt a neve, március 25-én emlékezik meg róla a katolikus egyház.

Jegyzetek

1 rettegné < l > nk

2 félnék [Emendáltuk.]

3 élnék [Az n utólag beszúrva]

4 eppe [Emendáltuk.]

5 piratnak [Emendáltuk.]; lész<l>nek; állok

6 teste [A rím miatt emendáltuk.]

7 Szégytöl [Az en utólag fölé írva.]

8 meg vontam [Értelem miatt javítva.]

9 nem kitöl [Kiegészítettük.]

10 hősseggel [Emendálva.]

11 tisztet [Emendáltuk.]

12 tanálnék [Emendáltuk.]

13 en [Értelem miatt javítva]

14 mér hat [Emendáltuk.]

15 Papa [Emendáltuk.]

16 talpaiis [Szótagszám miatt javítottuk.]

17 mint [A t betű átjavítva d-re.]; eddig <k> ugy

18 elhidgyetek [Javítgatva.]

19 fili [Értelem miatt javítva]

20 elemosina [kiegészítettük.]

21 cseledet [Értelem miatt javítva]

22 ladatok [Emendáltuk.]

23 hozzatok

24 nékem [Értelem miatt javítva]

25 álbában

26 tars [Emendáltuk.]

27 < Nekem is > En is; fo [Emendáltuk.]

28 bogok [Emendáltuk.]

29 <ordoggel> sem

30 oklevel [Emendáltuk.]

31 felök [Emendáltuk.]

32 legyunk [Emendáltuk.]

33 tarto [Emendáltuk.]

34 felek [Emendáltuk.]

35 nagyom [Emendáltuk.]

36 Haszasság fEmendáltuk.]

37 <tud> véletlen

38 Meg [Emendáltuk.]

39 te <d >ted [Javítva s-re]

40 kűsse <s >ségeket

41 [A szerepnevet kiegészítettük.]

42 ferre [Emendáltuk.]

43 [A szerepnevet kiegészítettük.]

44 husvetinapokban [Emendáltuk.]

45 hat [Emendáltuk.]

46 testunkot [A rím miatt emendáltuk.]

47 titsanak [Emendáltuk.]

48 tudni [Javítgatva.]

49 velek <vélek> [Kihúzva az ismétlés miatt.]

50 vetessem [Emendáltuk.]

51 s [Utólag föléírva.]

52 ell<enss>gé [Áthúzgálva, talán: ellenessé vagy ellesnégévé volt.]

53 elét [Emendáltuk.]

54 bünte<d>

55 tőbbet ne szoly tőbbet [Emendáltuk.]

56 zamlát [Emendáltuk.]

57 erszersmind [Emendáltuk.]

58 pirongazt [Emendáltuk.]

59 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

60 agyura [Emendáltuk.]

61 [A fel szó föléírással közbeszúrva.]

62 felni [Emendáltuk.]

63 bályányokban [Emendáltuk.]

64 okot [Emendáltuk.]

65 lelek [Emendáltuk.]

66 ok; volta [Emendáltuk.]

67 kőntőstok [Emendáltuk.]

68 [A kereded d betűje ráírással javítva.]

69 Udzősséged [Emendáltuk.]

70 hozánkban [Emendáltuk.]

71 gyorson [Átjavítgatva.]

72 az [Emendáltuk.]

73 haljok [Emendáltuk.]

74 ekesitt<y> unk

75 teged [Emendáltuk.]; tőm<j>leszbe [Átírással Javítva.]

76 tőmleszbe [Átírással javítva.]

77 [A szöveg nehezen értelmezhető.]

78 peccatus <indi> [A szerzői utasításban több szó is áthúzva, kijavítgatva.]

79 elmeltetnék [Emendáltuk.]

80 tőmszőr [Emendáltuk.]

81 hat [Emendáltuk.]

82 márgya [Emendáltuk.]

83 Kertbe<n>

84 edig <lesz>

85 bredikálásban [Emendáltuk.]

86 ugy immár <az egész> [Az immár utólag fölé írva.]

87 vétget [Emendáltuk.]

88 ezekeket [Emendáltuk.]

89 nyuguváts [Emendáltuk.]

90 a <tans>

91 szegent [Emendáltuk.]

92 ugyekezzél [Emendáltuk.]

93 eszűstöt <alittya>

94 penz mutattam [Átjavítgatva.]

95 tenát [Emendáltuk.]

96 vellem [Emendálva.]

97 Invidus

98 tudgy [Emendáltuk.]

99 az [Emendáltuk.]

100 tőrvenyűnkakis [Emendáltuk.]

101 boklosokat [Emendáltuk.]

102 [A szerepnevet kiegészítettük.]

103 szemlélnem [Átjavítgatva.]

104 kissem [Emendáltuk.]

105 <láss> láttyátok

106 mlchum

107 [A szerepnevet kigészítettük.]

108 az merte [Emendáltuk.]

109 holditott

110 untam untam [Emendáltuk.]

111 vezeni [A szótagszám miatt]

112 gozüulni vagy gozdulni [Értelmetlen szó, elírás.]

113 Dux mili [Kiegészítettük.]

114 sententzázd [Emendáltuk.]

115 olyunk [Emendáltuk.]

116 napoko [Emendáltuk.]

117 bojodot [Aláhúzva.]

118 hajtottam [A t l-re javítva.]

119 Oh [Javítgatva.]

120 az [Emendáltuk.]

121 rartam [Emendáltuk.]

122 draditur [Emendáltuk.]

123 vongyam [Emendáltuk.]

124 embert [Emendáltuk.]

125 hidgy [Emendáltuk.]

126 igaz < ember > vérében

127 vi<s>zet

128 magzatinkol [Emendáltuk.]

129 ember < meg vallom >

130 agyának [ Emendáltuk. ]

131 aloquitur [Emendáltuk.]

132 regnál [Emendáltuk.]

133 keresed [Emendáltuk.]

134 felek [Emendáltuk.]

135 fügve [Emendáltuk.]

136 vegy [Emendáltuk.]

137 bunöm [Emendáltuk.]

138 <Nem vetek et után meg mutatom.>

139 egek [Emendáltuk.]

140 [Az egész sor aláhúzva]

141 halál <r> a

142 e [Javítgatva, olvashatatlanul]

143 [A rövidítést feloldottuk:] O. A. M. D. G. B. V. M. et O O. S S. Honorem

József János Madár (?)

Passion Play with the Seven Deadly Sins
and the Sinful Soul

Essential data

The drama is in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery, on pages 412–439 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas. The reference number of the photographic copy of the collection is MTAK Ms 11.025. This is the first publication of the passion play. As the title shows the first half is a morality play about the fight for human soul. Anima looks for the way to virtue in vain as he meets the personified vices and finally locked in the devil’s captivity. In the second part of the play, the seven deadly sins gang up against Jesus but the closing scene shows Anima gaining the promise of salvation. We know the topic from László Kuna’s passion play performed in 1740 (Ferences iskoladrámák II, nr. 1) but the author deleted the scene in the manuscript. In the 1741 play (Ferences iskoladrámák II, nr. 2, 179--188) the personified vices have a serious dramatic function: the seven deadly sins warn the audience that not only the Jews but all men are responsible for Jesus’ death.

The title is Actio parascevica ab anno 1764. The manuscript only designates the year, the author’s name is missing. The title is followed by a summary in Latin. The author’s instructions are also in Latin. The play is mentioned by Bándi (1896, 289), Fülöp (1892, 26), Pintér (1993, 120), Muckenhaupt (1999, 115), analysed by Norbert Medgyesy S. (Medgyesy S. 2009, 266–268, 358–362, 390–392). Medgyesy published the text of Anima’s song (Medgyesy S. 2009, 390–392).

The Short Content of the Drama

Prologus

The world is ruled by the devil and sins, Christ had to die because of the frailty of man. The real sinners are not the Jews but Christians who crucify him again and again with their sins.

Scena prima

Superbia proudly announces that he rules the whole world, everybody worships him. Humilitas appears and warns him to be modest and to convert, as pride does not do any good, and cites several examples of the Old Testament where arrogance led to the sad fate of Bible characters. Superbia does not listen to him and drives him away.

Scena secunda

Avaritia appears and two beggars beg for pittance. Avaritia sends them away and beats them, so the beggars only plead him to let them go. Then Luxuria and Ira appear on stage and cite biblical examples to prove how many people have fallen in their trap, what a great power they have on people. Temperantia warns them in vain, they do not listen.

Scena tertia

Gula enters first and complains about fasting, that he cannot eat as much as he wants to, and encourages the audience to live as they like and be merry. Temperantia starts a dispute and uses biblical examples to prove the harmful results of gluttony and drunkenness. Invidia appears to tell the audience that no one is free of envy, including the saints, and encourages the audience to follow him.

Scena quarta

This scene is about a dispute between Acedia and Judex Ecclesiae. Acedia hates priests and the Church, as well as work and any useful things. Judex threatens him with being banned from church and with not receiving a nice funeral, but Acedia would be happy to leave church forever, and encourages the audience to follow him and not to fear the otherworld.

Scena quinta

Sins and virtues fight first verbally, then physically (the instruction refers to this: Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant). The virtues bravely fight the sins, they trust God’s help, God would not let his faithful servants die. The Good and the Evil forces attack each other but the sins are suddenly aided by the unexpected help of the devils. Having chased the virtues, the devils wonder where sins are going to live but Luxuria comforts them by saying they would soon find a new nest.

Scena sexta

Anima is miserably wandering alone, looking for the Virtues who used to be loyal friends. In a cave, he finds the seven deadly sins who convince him that they are the virtues. Anima does not believe them at first, as virtues were white and much smaller than sins but since there are seven of them, he happily shakes hands. The sins dress him in black, Anima realizes that he has been fooled but does not take his word back. Superbia ties and imprisons Anima with the help of the devils.

Scena septima

Jesus talks about sinful people at length, then leaves for Jerusalem to fulfill his father’s wish. The apostles try to discourage him from going to Jerusalem. Jesus foretells his betrayal and Peter’s triple denial.

Scena octava

The sins appear again and decide to kill Jesus, as he is the only threat to their rule. Jesus has more and more power, more and more followers, so less and less people live in sin. However, it is not so easy to kill him because they all know that the Teacher is none other than the creator of heaven and earth. There is a danger that he is going to chase sins back to hell. The fearful and intimidated sins, however, yet again receive help from the devils. They cannot directly attack Jesus, they do not have enough power for that but they can kill him if they exploit human weakness. They decide to use Judas, Peter and the Jewish priests to destroy the heavenly judge.

Scena nona

The temptation of Judas. Judas resists at first but the devils suggest that his Master has always freed himself, this time will not be an exception, he does not have to be afraid that his Master dies. Judas finally agrees because he has enough of starving with Jesus.

Scena decima

Invidia reports Jesus to Annas and Caiaphas, aided by the other deadly sins.

Scena undecima

Mary and Christ bid farewell.

Scena duodecima

Jesus prays to the Father, his disciples fall asleep. Judas betrays the Master with a kiss, Peter draws his sword and cuts Malchus’ ear off but Jesus heals him.

Scena tertia decima

Jesus in front of Caiaphas, then Pilate. Pilate deems him innocent, so he only has him flagellated and crowned with a thorn crown.

Scena quarta decima

Judas commits suicide, the devils are happy for their great victory.

Scena quinta decima

Jesus is condemned, Pilate washes his hands.

Scena sexta decima

The scene with the crucifixion, followed by the lament of the sinful soul, Anima.

Author

In 1764 and 1765, intermediate and upper syntax and grammar were taught by József János Madár (Fülöp 1892, 13). We have little information on József János Madár’s life. He was born as József Madár in Csíkszentgyörgy in 1734. He joined the order on 5 September 1753 and was ordained on 14 April 1759. In 1764–65, he taught syntax and grammar in Csíksomlyó. From 1770, he was prior in Székelyudvarhely; in 1774, 1776 and 1778, he was prior in Szászsebes, then in Torda in 1781. From 1788, he was priest in Székelyszentkirály and became the head of the Kőhalom monastery in 1792. Between 1795 and 1804, he lived in the Dés monastery and served in Désakna. From 1805, he lived in the household of the Huszár baron family in Náprád and died in pneumonia as baron József Huszár’s house chaplain on 17 March 1806 in Dés. (György 1930, 259, 326, 342, 397, 434.)

In 1764, there was a performance in Csíksomlyó on Pentecost Saturday as well: according to the manuscript, the Hungarian–Latin play was written by Kázmér Domokos but in the case of the present passion play, we believe József Madár to be the author. The next year passion play, completed with Latin verses, was probably written by Domokos Kázmér (see the play nr. 3 in this volume).

Source

The play obviously relies on the Bible. The first six scenes contain several references to Old Testament stories showing the vices and God’s punishment. (books: Genesis, Ezekiel, 1Samuel, 2Chronicles, Judith).

The Passion itself, in scenes 7–16, follows Matthew’s gospel. The parts depicting Jesus’ Passion are in Matthew 26:27. He also drew from John in scene 15 (John 19: We have no king but Caesar), in scene 16, he quotes Luke (Luke 23: Father, forgive them, for they do not know what they are doing.) The Bethany scene is similar to those in the 1756 and 1759 passion plays (Ferences iskoladrámák III, nr. 5 and 8). The play borrows several scenes word for word from a Good Friday passion play with unknown author (see: Ferences iskoladrámák II, nr. 12).

Performance

The drama was performed in Csíksomlyó on Good Friday, 20 April 1764.

Fights and battle scenes made the performance eventful (Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant, meaning: There is a war here. Sins and virtues fight.), sins even danced at the end of the fight (Hic fit Saltus vitiorum). Christ’s and Mary’s farewell in scene 11 preserves the 12-syllable metre of the mystery play; as Christ’s words do not always make four-line strophes, they were probably not sung (for associated melodies, see the notes the 1763 play, nr. 1 in this volume). The only part of the passion play which was undoubtedly sung is Anima’s six-strophe song (Ah, félek, rettegek…), in scene 16, a new song of the era. It appears in printed songbooks from 1979 (mostly with scores: Bozóki 1797, 164, Tárkányi–Zsasskovszky songbook 1855 nr. 115, Zsasskovszky songbook 1859, nr. 18). The text in the drama is not identical to any of the songbook versions, and it is closest to the version in Kájoni’s 1805 Cantionale, edited by Rafael Andrási (Kájoni 1805, 115); several lines are interchanged in strophes 2 and 3 (the drama text may be the first written version of the song). The melody became widespread in Transylvania by the so-called Baka’s cantor book, considered the fourth edition of Kájoni’s Cantionale; the melody is still used (see below). (Its recording from an Udvarhely county collection is available in the sound archive of the Institute of Musicology: hungaricana.hu/99712/.) Another written version (without recording) comes from an earlier folk collection, with a completely different melody (also published here).

For scores, see:

Kájoni 1921, nr. 149.

For scores, see:

István Bíró (77 years old), Kézdiszentkereszt (Háromszék). Collected by Magdolna Gregoria Forrai, 1959. Reference number: LSz 26938.


3.
Domokos Ferenc Kázmér (?)

Nagypénteki játék Ábrahám
és Krisztus áldozatáról


Csíksomlyó
1765. április 5. nagypéntek

[Szerepek

Abraham

Isac

Praeceptor (Eliezer)

Deus Pater

Genius

Servus Ismael

Maria Magdalena

Maria

Christus

Raphael Angelus

Mundus

Visus

Genius Charitatis

Martha

Angelus terrens

Damnati

Factus

Odoratus

Spes

Fides

Daemon primus

Daemon secundus

Daemon tertius

Heródes

Annas

Caifas

Judas

Cursor

Petrus

Consiliarius primus

Consiliarius secundus

Longinus

Miles primus

Miles secundus

Miles tertius

Miles quartus

Miles quintus

Pilatus

Uxor Pilati

Malchus

Joaennes apostol

Judaei]

Actio Tragedico Parascevica in qua Praemissa Figura immolationis Unigeniti Isaci a Patre suo Abraham, Unigenitus Dei Filius Genus humanum redempturus immolatur, Anno 1765. Ab Actoribus Mediae, et Supremae Grammatices classium publice perorata in Gymnasio Csik Somlyoviensi.1

Prologus

Világnak fiai s minden alkotmányi,

Föld keregségében Adám maradványi,

Hogy ha vigasztalást akartok tanálni,

Jőjetek peldáját Christusnak szemlélni.

5 Mert látom én moston ez igás világon,

Hogy utolsó üdőt értünk mi minyájon,

Melyben csak a’ jaj szó hallatik számoson,

Már ritka rend vagyon, mely ne panaszoljon.

Külömb külömb féle inség már meg nyomot,

10 Egy ügyü nemzetség, nincs áki igádot

Tekintse, meg s. szánnya sulyos nyavalyádot,

Batoritya szegény, el eset hazádot.

De illyen inséget másut is tanályunk,

Sőt még nagyobbakot, kit nem is gondolúnk,

15 Fő fő rendek közőt, jaj mit tapasztalunk,

Hogy ha mindeneket együt meg visgálunk.

Utolsó időköt jelentenek ezek,

Szomszéd szomszégyával, mint két elensegek,

Egy másra fegyverrel rohanó seregek,

20 Nem szányák önteni véreket testvérek.

Ne menyűnk meszére, tekintsünk magunkra,

Csak mi közöttünk is fiok az Attyokra,

Attyok a’ fiokra, s. leányok Anyokra,

Fel támad a’ kisded elöl járojára.

25 Nem is csudálkozom felettébb én azon,

Mivel olyan erkölcs mostanába vagyon,

A’ mely soha sem vólt, melyet ember tudgyon,

Méltán az öreg rend remül ifiakon.

Kik tanáltatnak is jo életű hivek,

30 Azok ellen vannak oly vér szipó nyelvek,

Melyek mérges tőrrel másokot meg ölnek,

Hírekbe, nevekbe becsteleníttenek.

Valósággal azért most az élet sorsa,

Inség, nyomoruság és keresztnek sulya,

35 De könyebbíttéssék, ki ezekben várja,

Christus fájdalmihoz inségit kaptsolya.

Mái napon tehát Christus szeretetét,

A’ bünöshöz való nagy, irgalmas létét,

Atyátol világra hozzánk le küldését,2

40 Meg mutattyuk végre kereszt viselését.

De elöbb el mégyen Abraham, Isáknak

Fel áldozására, egyetlen fiának,

Isten hagyásából kedves magzattyának,

Vérét ki ontani ezen ifiúnak.

45 Ártatlan Isákon Christus példáztatik,

Abráhamon pedig az Isten ertetik,

Amint Abráhámtól Isák majd öletik,

Ugy Atya Istentöl Christus áldoztatik.

És valamint Isák a’ fel áldozásra,

50 Fát viszen a’ hegyre, s tészi az óltárra,

Ugy Isten fiais a’ Kálvariára,

Hátán a’ keresztfát viszi áldozatra.

Mária Magdólnának e mellet életét,

Emlityük előbbi Vénus tiszteletét,3

55 Végre Christus altal való meg térését,

S. penitentiára által eveszését.

Tovább a’ zsidóknak nagy irigységekről,

Christus ellen való kegyetlenségekről,

Szóllunk a’ Judasnak ő sáfárságáról

60 És világ urának tenger kinyairól.

Tehát békeséges tűréssel légyetek,

Minnyájon Christusnak kénnyát szemléljetek,

Hogy a’ szükségtekbe gyümöltsét vegyétek,

Végre menyországban jutalmát nyerjétek.4

Actus primus

Scena prima

(Abraham complacens sibi in filio Isac mandatum accipit a Deo eunden immolandi.)

Abraham

65 Örök Atya Isten, mindeneknek Ura,

Az égnek es földnek bölts kormányozója,

Bűnös embereknek irgalmas jó Attya,

Szomorú szíveknek meg vigasztalója.

Számos esztendőkig a’ maktalanságban

70 Valék, és nyomorgék a’ szomoruságban,

Midőn nem is vélném, fiát ez világban,

Imé, tapasztaltam örömet Isákban.

Istenem, mind ezért s. több ajándekidért,

Mit adgyak tenéked irgalmasságodért,

75 Mit áldozzak néked gondviselésedért,

Ha tetszik, szivemet ved be mind ezekért.

Honnan erdemlettem, felséges Ur Isten,

Hogy szent kegyelmedet illyen reméntelen

Osztogatnád nékem, olyan kegyelmesen,

80 Hogy magzatot adnál már öregségemben.

De már vigasztalást mivel tapasztalok,

Tökéletes utra jo példát mutatok,

Egyetlen fiamnak oktatást is adok,

Hogy jól nevegedgyék, praeceptort fogadok.

85 Járuly elő tehát, szerelmes magzatom,

Istentől adatott ritka ajándékom.

(Accedit.)

Isák, kedves fiam, halyad oktatásom,

Utolso időmben, hogy légy vigasztalom.

Isac

Edes Atyám, ime, parantsolatodra

90 El jöttem Anyámtol, híven szavaidra.

Abraham

Fiam, Isac, téged kivált arra kérlek,

Hogy mindenek felet az Istent tisztellyed,

Ő ellenne soha elméd ne emelyed.

Isac

Hogy sem Istenemet vétekkel serteném,

95 Vagy ördög tőrebe lelkemet ejteném,

Halálnak a’ mérgét inkább el szenvedném.

Abraham

Ezen Mesteredet, mint Atyádot félyed,

Atyai intésit szivedbe be végyed,

Hogy az aldásokban légyen velem részed,

100 És a’ boldogságban örök lakó helyed.

Praeceptornak pedig regulát nem adok,

Hanem mindeneket rollad oda bizok.

Praeceptor

Valamint az Isten nékem tudnom atta,

A’ te fiatskádot ikes diákságra

105 Oktatom szivesen, lelki buzgoságra,

S minden josagoknak szép tudomanyára,

Hogy szelid és kegyes légyen mindenekben,

Joszan, tiszta és szent életett viselyen,

Mert az ollyanokat szereti az Isten.5

Abraham

110 Enis mind ezekért néked hálát adó6

Lészek mindenekben, s. jo fizetést adó,

Hát fiam, e képpen viselyed magadot.

Isac

Igenis, kedves atyám, valamire engem

Mesteremel együtt oktatál, bé vészem,

115 S be telyessitteni hiven ügyekezem.

Abraham

Mostan tehát lehet néked haza menni,

Majd tanolásodban foglak látogatni.

(Abraham solus manens:)

Hogy Isák született néhány esztendeje,

Mind addig szívemnek nem volt oly öröme.

120 Mint hogy Sárának is vég öregségére,7

E’ gyermek adaték ilyen szép életre.

(Deus Pater e lato theatrii:)

Deus Pater8

Abraham, Abraham!

Abraham

Minden állatoknak felséges Istene,

Mit parantsolsz nékem, hogy azt vigyem végbe?

Deus Pater

125 Mely hegyet mutatok, kedves Isákodot,

Azon helyre vigyed egyetlen fiadot.

Ártatlan véréből ott tégy áldozatot,

S az ő életétől ot fozd meg magadot.

Genius

Maradgy hát Istennek parantsolatyában,

130 Abraham, hogy lehess az ő országában.

Az erőssebb ember, ki magát meg győzi,

Vétektől győzetik, ki magát nem győzi.

Tehát el ne mulasd Isákot áldozni,

Ha Isten kegyelmét akarod el nyerni.

Abraham

135 Mindenható Isten, te ajándékodot,

Viszá adom néked kedves magzatomot,

Igenis bé töltöm parantsolatodot,

S’ néked feláldozom egyetlen fiamot.

(Clauditur.)

Abraham

Mint a’ felhő széltől hamar elvitetik,

140 A’ levegő égben a’ füst el enyészik,

A’ zöldellő virág száradásra válik,

Ugy hamar világnak ditsősége mulik.

Praceptor

Ábrám Patriárka, nemzetünknek Attya,

Talám szomoruság szived háborgattya,

145 Vagy az Ur Istennek nagy parancsolattya

Érkezet te reád, mint szavad mutattya.

Abraham

Távol légyen tőllem, hogy szomoruságom

Volna, sőt Istenhez vagyon buzgoságom,

S’ akarattya szerént kötéllet szándékom.

Ismael Servus

150 Jelensd meg minékünk a’ titkos dolgodot,

Hogy Sára erthesse lelki bánatodot,

És tőlle tanállyad vigasztalásodot.

Abraham

Istennek mély titkát nem jo jelenteni,

S’ mindennek tuttára nem illik azt adni.

155 Külömben nem fogna, félek, végbe menni.

Hanem ti szolgaim, most menyetek haza,

S’ mongyátok, Isákot keszitse el Sara,

Mert reggel mind edgyüt megyünk áldozatra,9

Tüis, mi szükseges, készitsetek utra.10

160 Áldozó kardomot még ma meg fenyétek,

Hajnalba a’ szamárt ti megnyergelyétek,

De annak előtte engem fel költsetek,

S. tiis mind a’ ketten készülve légyetek.

Magam pedig mégyek fákot egybe vágni,

165 És az áldozatra helyet tudakozni.

(Hic secat ligna.)

Minden ható Isten, áld meg ezen fákot,

Melyek Szentségednek áldozzák Isákot.

Deus Pater

Abráhám, halyad szavaimot!

Abraham

Ímé, készen vagyok, mit parantsolsz, Uram?

Genius

170 A mely hegyen látod a’ zöldellő fákot,

Napkeletre vigyed egyetlen fiadot,

S. egő áldozattal ott áldozzad őtöt.

Abraham:

Menyen földön légyen Isten akarattya,

Én bé teljesittem, a’ mint parantsolja.

Scena secunda

Ex mandato Abrahami (remanentibus servis)
Isac bajulat ligna holocausti.

Abraham

175 Ti legények, innen tovább ne jőjetek,11

Hanem mig fiammal áldozatot tészek,

Addig a’ hegy alat maradva legyetek!

Praeceptor sive Eliezer

Hát mi addig itten mit tudgyunk mivelni,

S’ amíg elő győtök, mihez kezgyünk fogni.

Abraham

180 A’ ki hiven szokott Istennek szolgálni,

Annak lehet dolgot mindenkor tanálni,

Ha egyébb dolgotok nem lesz, imádkozni

Kezgyetek, es hiven it Istent tisztelni.

Servus Ismael

Uram, hány oráig lésztek áldozatba,

185 És viszá titeket ma várjunk mely tájba?

Mert Sára, kedvesed, vár az étzakára.

Abraham

Viszá mikor gyövünk, azt az Isten tudgya,

Reméllem, itt lészünk egy, két ora mulva.

Magad pedig fiam, Isák, jövel tova,

190 Hogy ama rakás fát rakjam vállaidra,

Az után indulyunk mi ketten az utra,

Ártatlan báránynak fel áldozására.

Isac

Örömest el mégyek, kedves, édes Atyám!

Atyám, hogy most engem méltatlan fiadot

195 Szent dologra hoztál, en köszönöm aztot.

Kérlek, ezután is Atyai voltodot

Mutassad en hozzám, s. had hon szolgáidot!

Abraham

Ugy cselekszem fiam, ha Istennek tetzik,

El hozlak tégedet, es a mikor illik.

Isac

200 De melyik hegy felé kelletik indulnom,

Ha meg nem mutatod, Atyám, azt nem tudom.

Abraham

Látode a’ hegyet, fiam, nap keletre,

Annak kell evesznünk éppen tetejére.

Isac

Atyám, holmi dolog most juta eszembe!

Abraham

205 Mit akarsz mondani, hallom, mongyad, fiam.

Isac

Íme, fát, tüzet és kardot áldozatra viszünk,

De még egyet, látom, mi el felejtettünk,

Egő áldozatra állatot nem viszünk,

Baránt avagy juhot kellene szerzenünk.

Abraham

210 Semmi, fiam, Isák, ne vigyász te arra,

Isten önnön maga egő áldozatra

Majd rendel állatot, csak légy buzgóságban.

Áldozó helyünkre immár el erkeztünk,

Fákot az oltárra tehát helyestessünk.

(Quo finito arripiens filium ligat.)

Isac

215 Óh, jaj, jaj, mit mivelsz velem, édes Atyám,

Talám mostan lészen nékem végső orám?

Abraham

Már parantsolattyát tovább nem titkolom,

Istennek mély titkát kinyilatkoztatom.

Isac

Mond meg hát én nékem, mi légyen a’ titok,

220 Talán fejemre jő holmi kemény átok?

Abraham

Végső időimben egyetlen szülöttem,

Isten akaratyát ha már megjelentsem,

Veled csak egyedül, fiam, azért jöttem,

Hogy te életedet az Urnak szentelyem.

225 Nékem ugyan Isten azt igirte vala,

Hogy tőlled származnék nemzet sokasága,

Te magodból lenne Israel királya,

Es végre te lennél sok nemzetek Attya.

Most pedig az Isten azt kiványa tőllem,

230 Ártatlan veredet érette ki öntsem.

De mivel az Isten igaz szavaiban,

Tehát ha meghalsz is mostan áldozatban,

Hid meg, hogy fel tamaszt Isten az napokban,

S. az után elni fogsz sok üdőt világban.

235 Azért kérdem tőlled, kész vagy e halálra,

És önnön magadnak áltoztatására,12

Engedvén Istennek parantsolattyára?

Isac

Én, az Istenemnek teremtet allattya,

Vagyok felségének méltatlan szolgája,

240 Ha ő Szentségének ez az akarattya,

Ellen nem álhatok, ha igy parantsolja.

Abraham

Szívem örömétől tehát meg kel válnom,

Azért vég butsudot, fiam, tőlled várom.

Isac

Utolsó szavait halyad hát fiadnak,

245 Butsúzom tetőlled, mivel a’ halálnak

Akattam tőrebe mérges fulánkjának.

Ertem életemben tet fáratságidot

Köszönöm, s hálálom Atyai voltodot,

Tartsa Isten veled a’ te hiv társodot,

250 Sárát, az én öreg, keserves Anyámot.

Csak mindenek felet azt szivből fájlalom,13

Szerelmes Anyámtól hogy nem butsuzhatom,

Mert ha halálomnak meg mégyen az hire,

Szivének, jól tudom, lesz keserűsége.

255 Mivel nem volt, nem is lészen több gyermeke,

Hanem én egyedül valék az öröme,

Gyászos áldozatom szívét meg fonyasztya,

Köny hulatásokkal arszáját ásztattya,

A’ szélvész, mint hajót tengeren forgattya,

260 Igy a’ keserüség Sárát el borittya.

Néked pedig Atyám, lábadhoz borulok,

Hogyha én vétettem, melyet nem gondolok,

Keseredet szível mig tőlled el válok,

Meg botsáss, mert látom, halálra indulok.

265 Kivánom, hogy Isten tartson ez életben,

Sárával, Anyámmal egyess szeretetben,

Számos esztendökig kivánt egességben,

És végre láthassuk egymást magos menyben.

Abraham

Kedves fiam, Isák, el jöt már az ora,

270 Kely fel innen, s jövel imár az oltárra,

Mivel Isten nékem eztet parantsolta,

Áldozo kardomnak menni kel nyakadra.

(Hic ponit filium super altare.)

Isac

Oh, Atyám, engedgy meg megis magzatodnak,

Kérlek, ne veszeszd el életét fiadnak,

275 És ne szeresz halált keserves Anyámnak.

Látom, hogy Atyámtól nékem nints kegyelem,

Néked hát ohajtva könyörgök, Istenem,

Ha néked úgy tetszik, enged meg életem,

Ha nem, pedig adgyad, érjem üdvösségem.

(Abrahami filium immolare volentis gladium tenet, Angelus canens monensque eum.)

Angelus
Chorus primus14

1.

280 Abraham, Abraham, cede altis Dei jussis.

Te monet Dei vox, cessa velox, ora pernox.

Rumpe ictum, dede cultrum,

Prolem tuam, vitam charam,

Conserva et faecundam.15

2.

285 Te numen, et astra citant pia, jubent sancta.

Probatus affectus jam putatus est effectus.

Immolandi tui nati,

Mortis vela atque tela

Confringas, et avellas.16

3.

290 En Isac succrescet, dona feret, proles gignet.

Solamen generis, sator stirpis fiet fortis.

Fidem tuam crede salvam,

Ergo laetus, liba munus,

Pro Isac Deo sacrum.17

Abraham

295 Száj le az oltárról, egyetlen szülöttem,

Merthogy az Istennek engedelmeskettem,

Es kivánságomot érette meg győztem,

Néked meg engedet, kit nem is véllettem.

Isac

Aldassék az Urnak öröké szent neve,

300 Ki könyörgésemet kegyesen be vette,

Ámbár kész valék már meg halni érette.

Scena tertia

Abraham

Hálát adok, Uram, jo téteményidért,

En hozzám mutatot kegyelmességedért,

Ki szolgádnak nézvén engedelmességét,

305 Egyetlen fiamnak meg nyujtád életét.

Boldog ora, szerentsés nap, Atya melben fiát

Elni láttya, s minden jora indulattyát.

Aldot légyen az Ur, ki az ő szolgáját

Meg nem vetvén, tette vélle ezen tsudát.

310 Uram, meg engedéd fiamnak életét,

Nem kívántad töllem vére kiöntését,

Mit áldozzak néked hát már Isac helyet?

Leg szebbik barmommal tészek elég tételt.

(Respiciens videt agnum dicens.)

Imé, bárányt látok a’ tsipkebokorra18

315 Fel függesztve, melyet Isten áldozatra

Isac helyet rendelt, mostan hogy oltárra

Fel tégyem, s. áldozzam ő imádására.19

Tudod, fiam, Isac, profetáltam vala,

Isten ad állatot egő áldozatra,

320 Nezd, be telyesedet szavamnak mondása,

De azt profetáltam, kit csak Isten tutta.

Isac

Csudálatos képpen Isten ez állatot,

Rendelte helyettem, hogy fel áldozd aztot,

Es el ne vesztenél engem, egy fiadot.

Abraham

325 Ezen báránt tehát vigyük az oltárra,

S. áldozzuk Istennek háláadására.

Ved bé, én Istenem, ezen áldozatot,

Melyért nyujtsad nékünk égi malasztodot.

(Immolatur agnus.)

Genius

Ezen hegynek neve akármi lett légyen,

330 Immár Az Úr láttya ezen neve lészen.

Abraham, halyad az Urnak áldását:

Az Isten azt mongya, esküszöm magamra,

Mivel engedelmes voltál ő szavára,

És meg nem engedvén instantiájára

335 Egyetlen fiadnak, sőt vérontására,

Kész voltál Istenért fel áldozására,

Az Ur is áldásit te reád bocsáttya.

Mint a’ sűrű csillag az eget bé folya,

Ugy maradványidot ő meg szaporíttya,

340 Tenger füvenyéhez éppen hasonlíttya,

Te kedves magvodot anyira meg álgya.

Mely mag oly áldot lesz, hogy abban mindenek,

Kik igaz hittel meg erősíttetnek,

S. jo cselekedettel fel ekesíttetnek,

345 Bővséges folyással áldatva meg lésznek.

Sőt, te maradványid a’ pokol kapuján

Győzedelmet vésznek ördögnekhatalmán.20

Actus secundus

Scena prima

(Maria Magdalena mundi sectatrix.)

Magdalena

Ah, mely jo kedvemre élek e világban,

Fel s. alá sétálok uri palotámban,

350 Életemet töltöm kedves nyájasságban,

Nád szál ifiakkal vagyok vigasságban,

Ily ékes személjnek kár volna meg halni,

Jobb azért az üdőt kedvemre tölteni,

Kedves emberimmel szépen mulatozni,

355 Zöldellő napokot örömbe tőlteni.

Kedvem szerént látom, jár nékem a’ világ,

Melyben bátorsággal élek, mind a’ virág.

A szívemben vagyon igen nagy vidámság,

Töllem távozzál el minden szomoruság.

360 Már jo egésségben, láttyátok, én élek,

Jol tudom, holnap is ezenképpen lészek,

Szép gavallérokra örömest tekintek,

Ezen tul konyhámon nagy frissen főzzetek!

Genius charitatis21

Gondold meg, Magdolna, e’ világ el mulik,

365 Egy szem pillanatban tűztől enyésztetik,

Mi képpen viz özön által enyészteték,

A’ te életed is e’képpen változik.

En általam Isten teged intet arra,

Test, világ, s. ördögnek ne halgass szavára,

370 Ne hogy meg végtére jutnál kárhozatra.

Magdalena

Nékem semmi gondom nintsen most ezekre,

Egy kevésse élek tehát én kedvemre,

Nintsen semmi gondom sonyoru életre,

Vénségemben lehet üdőm meg térésre.22

Mundus

375 Mostan bizvást élyed a’ te világodot,

Soha hátra ne had czifra ruháidot,

Mindenfelől szépen csinogasd magadot,

Most ideje, élyed a’ te világodot.

Genius Charitatis

Oh, mely nagy gyötrelem készittetik néked,

380 Hogy ha el nem hagyod feslet életedet,

Lelki szeretetből azért kérlek téged,

Tarts penitentiát, s. félyed Istenedet.23

Az Ur Isten, hid meg, igen rettenetes,

Kemény itilete es igen felséges,

385 A hivságosokhoz nem lészen kegyelmes,

Nints ki meg mondhatná, mely igen félelmes.24

Magdalena

E’ Világ, ugy látom, azokot szereti,

A kiknek leg czifrább az ő öltözeti,

Mindeneknek kedvét az oly ember tölti,

390 S. nékem a’ szerentse sok jovát igiri.

Eleget mondanak, de nem kel azt hinni,

Mert a’ rongyos asszont senki nem szereti,

Senkinek olyannak nintsen betsületi,

Ki frissen ő magát nem tudgya viselni.

Mundus

395 Látom gyenge s. ritka virágzó termettel,

Fel ruhászot Isten téged szép személyel,

Ajándékot osztot néked nagy bővséggel,

Ne ronsd tehát magadot sonyoru élettel.

Vidámisd magadot mi társaságinkba,

400 Lakozunk s tántzoljunk ifiuságunkba,

Imádság, böjtölés maradgyon klastromba,

Mi itten örvengyünk zengő musikákba.25

Visus

Most vagyon ideje, élhetz e’ világban,26

Szemeidet ne tarsd vak fogságba otthon,

405 De fel s. alá jarván vigyáz az utzákon,

Mulasd szemeidet a’ szép virágokon.

Drága ételekkel magadot táplályad,

Kerti illatokkal magad illatoztasd,27

Az orsza festékkel orczádot czifrázzad,

410 És igy mindenektől betsületed várhadd.

Angelus (terrens Magdalenam)28

Oh, kérlek, ne vélyed, Világnak Leánya,

Gonosz kevélségnek iszonyu hajléka,

Hogy téged vigyenek ezek vigaságra,

Sőt ki mondhatatlan iszonyu kinokra.

415 Szolgáloid helyet más szolgáid lésznek,

Kik semmi kedvedre te néked nem lésznek,

Ha nem rettenetes kénkővel fizetnek,

S. egő kementzében téged meg feresztnek.

Elsőbben Luciper néked kezed fogja,

420 Mert ő kevélységnek első fundálója

Szörnyű voltát ennek nints, ki meg mondhassa,29

Nyomorult lelkedet mely nagy kár fordulya.

Pokolbéli sereg, látom, mind azt várja,

Hogy a’ halál mérge lelked által járja,

425 S. pokol fenekébe lelkedet be zárja.30

Magdalena

Jaj, be meg rettente ez angyalnak szava,

Ha a’ kintól meg nem menthet Világ jova.

Mundus

Ne rettegj, kis asszony, hiszem még csak szó ez,31

Mig nem tapasztalod, ne hid, csak tréfa ez,

430 Ikes termetednek minden állat kedvez,

Téged halál sem bánt, ha csak egyszer megnez.

Factus

Szemeid láttára mig nem tapasztalod,32

Az illyennek ne higy, vagy a’mig nem látod,

Sőt inkább sétálni menyünk, ha akarod.

Magdalena

435 Almatlanság miat eppen lankat vagyok,

Azért spatzérozni addig nem indulok,

Míg lankadt testemnek nyugodalmat adok,

Leg alább fél orat el mégyek, s. álmadok.

Scena secunda

(Angelus canens monet Magdalenam sedendo dormientem.)

Deus Pater

Meny el sietseggel Raphael, világra,

440 Maria Magdolnát, s. kit tanalsz aluva,33

Minden uton s. modon penitentiára

Ösztönözd, külömben vitetik halálra.

Raphael34 Angelus

Aldassál öröké, Isten, menyen, földőn,

Parantsolatodba én el járok hiven!

Chorus secundus

1.

445 Oh Innocentia, quam dudum luderis,

Qvave dementia infelix perderis!

Quo misera tendis? cur vana praetendis? oh misera sors!

Si mundum secteris, orcis subtruderis, necabit te mors!35

(Ejulatus damnatorum inter gehennae flammas.)

Oh aeternitas, aeternitas, quam amara est memoria tua!

450 Heu aeternum ve! ve tremendum!36

2.

Caute fidendum est sirenum cantibus,

Caute credendum est mundi amantibus,

Larvati non patent, insidiae latent, non cernitur fraus

Sed vepribus pungunt et laqueis cingunt, dum cernitur laus.37

Damnati

455 Atkozot a’ nap, amelyben tisztátalan lettem,

Átkozot társaság, mely miat ide estem!

3.

Est anceps alia fortuna divitum,

plus quam tantalea poena cupidinum,

Quod mundus adorat, quod fama colorat, liquescit, ut ros;

460 Quod stulte venatur, caroque sectatur, vanescit ut flos.38

Damnati

Átkozot testi gyönyörűség,

Melyért vagyon örök keserűség.

4.

Foeda jucunditas quam caro queritat

caduca falsitas quam mundus jactibat

465 illicijs rapit, deliciis capit, ut mancipet nos

Sed qui illam amat, hunc et circum hamat haec est ejus dos.39

Damnati

Atkozot az ora, melybe pompás, kevély lettem,

Átkozott, a’ melybe ortzámot festettem.

5.

Jam flammas misera gehennae prospice,

470 et quod salutis est vel orcum elige,

tormenta quae vides an non illa horres? Oh horrida nox!

Fletus ex lamenta stigis vides antra, sic ardebis mox!40

Damnati

Atkozottak azok, kik miat bűnből meg nem tértem,

Átkozottak, kik miat itten gyötörtetem.

475 Oh jaj, őrőké jaj, vég nelkül való jaj!

Magdalena (expergiscitur timore perterrita:)

Oh, jaj, kedves jo barátim, hol vattok,

Kik nékem nyájas társaim valátok,

Ah, jaj, majd meg halok! Kérlek, ne hagyatok!

Mundus

Mi némű változás szived háborgattya,

480 Hazánk ikessége, jelensd meg Magdolna,

Mert érted ragadni készek vagyunk kardra.

Magdalena

Oh, szomoru, rettenetes, irtóztató látás!

Pokolnak tüzében szörnyű nagy kinlodás,

Es öröké való keserves jajgatás,

485 Isten s. ember ellen szörnyű átkozódás,

Mit okoz embernek testi, rut bujaság,

A’ gonosz életben elmerült nagy vakság,

Es mire fordul az fel fúvalkodotság.

Pokol kinyaitol, kit nem is gondoltam,41

490 Eppen ez orában nagyon meg irtoztam,

Nem tudom már merre életem forditsam,

Szomoru szivemet mibe vigasztalyam?

Martha

Magdolna őtsém, mi érte szivedet?42

Es mely keserüség háborgat tégedet?

Magdalena

495 Angyali szozatot, jaj, álmamban hallék,43

Mely miat szivemben igen meg rettenék,

Ki azt mondá nékem, hogy ha meg nem térnék,

Rővid üdő alat lelkem el kárhoznék.

Ajtaja pokolnak azomban meg nyilék,

500 A’ hol rettenetes sok lelkeket láték,

Isten s. magok ellen átkozodást hallék.

Mundus

Az álomnak ne higy, mert a’ mind bolontság,

Jere inkább, légyen mi köztünk vigaság,

Had távozzék tőlled lelki szomoruság!

505 Hiszem ifiú vagy, meg sokáig elhetz,

Penitentiára vénségedben mehetz,44

Hid el, egy szoval is contriciót tehetz,

Melyel bűneidért eleget fizethetz.

Magdalena

Akár mit mongyatok, csak retteg a’ szivem,45

510 Mert a’ rettenetes szót nem felejthetem,

Vigasztalásomot valyon kitől nyerjem,

Mártha Néném Aszszony, mit jovaslasz nékem?

Martha

Valamint eddig is néked jovaslottam,

Jesust látogasd meg, aztot commendáltam,

515 Most is mondom, azon Jesushoz járuly el,46

A’ szomoruságod, hid meg, hogy törli el.

Magdalena

Egyéb dolgot tehát mostan férre tészek,

Azon profetához mingyárást el mégyek,

Mert reméllem, tőlle vigasztalást nyerek.

Scena tertia

(Conversio Magdalenae.)

Christus

520 Jöjjetek én hozzám, kik terhelve vattok,

Nyugodalmat nálam minyájon tanáltok,

Térjetek Istenhez, kik bűnben uszkáltok,

Minden vétketekről botsánatot adok.

Mert a’ menyországba motsok bé nem mehet,

525 A’ bűnben fetrengő oda el nem érhet.

Nem adatik soha bűnösnek az élet,

Hanem kénkőves tűz bűnt öröké éget.

Magdalena

Jaj, mely igen rágja lelkemet rut féreg,

S. el fogta mindenüt az emésztő méreg,

530 Ugy tetzik, hogy követ pokolbéli sereg,

Sok bűneim miat a’ lelkem kesereg.

(Christus47 et respexit Magdalenam.)

Daemon

Ne fély, vigan lakjál, még imádkozhatol,48

Ne vályál még most el zöldellő világtól,

Most tetzel őnéki, meg siránkozhatol.

Magdalena

535 Távozzál el tőllem már haszontalanság,

Nem kellesz ennékem kárhozatos világ,

Minden igireted, mert látom, tsak hivság,

S. örök kárhozatra vezérlő csalárdság.

Visus

Jöjj el innen velünk, mert várunk tégedet,

540 Talám bé kötözöd máron szemeidet,

Hogy ne vigyázhassák ikes személyedet?

Odoratus

Bolontság ily hamar tested sanyargatnod,

Erődöt sírással, s. szemedet fonyasztnod,

Jobb szép virágokat kertben illatoznod,

545 Mintsem hogy a házba magadot bé zárnod.

Magdalena

Nem kel már én nékem a’ ti tanátsatok,

Utálatos nékem minden jovaslástok,

Mert a’ kárhozatra esem miattatok,

Hogyha tovább járok it még utánnatok.

550 Nem kel már én nékem a’ Világnak jova,

Nem kel tzifrasága s. csalárd vigassága.

El indulok immár penitentiára,

Illy bűnöst az Isten, hogy ha meg halgatna.

Spes

Jo reménséggel légy, bizzál az Istenben,

555 Tarts penitentiát s. ne essél kétségben,49

Mert valamely bűnös bizik az Istenben,

El nem hagyattatik az olyan semmiben.50

Fides

Ne fély, bűnős Aszszony, higy s. bizzál Istenben,51

Mert hozzá térőköt nem veti meg Isten,

560 De szűkség, világot meg utáld egészszen,

Külömben senkinek nem enged meg Isten.

Magdalena

El mégyek keresni hát lelkem orvossát,

Hogy fel tanálhassam üdvösségem utyát.

Scena quarta

Christus

Mely nagy, s. rettenetes lészen itiletem,

565 Nem lészen akkoron senkinek kegyelem,

A’ mely bűnősöktől mostan meg vettetem,

A’kik meg nem térnek, mind pokolra vetem.

De mely örvendezés menyországba lészen,

Minden örőm felet való örőm lészen,

570 A’ki bűneiért it eleget tészen,

Az ollyan Menyben is nagy jutalmat vészen.

Magdalena

Oh, jaj már én nékem, miket cselekettem,

Én nyomorult bűnős, mely igen vétettem,

Oh, hogy jelenyek meg előtted, Istenem,

575 Kegyelmes teremtőm, légy irgalmas nékem.

Oh, te kárhozatos Világnak hivsága!

Nem tuttam, hogy vóltál rut méreggel rakva,

Oh, bűnős lelkemnek igaz orvossága,

Tégy viszá engemet az mennyei utra.52

580 Szent Uram Istenem, fogadgy bé kedvedbe,

Biszony nem vétkezem soha életembe,

Bár csak egy szikrát adgy kegyelmességedbe,

Bűnöm had sirassam telyes életembe.

Lábadhoz borulva, oh, édes Jesusom,

585 Siratom bűneim, meg váltó Christusom,

Utaid követem, oh, lelki orvosom,

Soha meg nem bántlak, lelkemből fogadom.

Im, roszszul kereset joszágim el hagyom,

Bujaságra varrot ruháim le rakom,

590 A’ te életedhez életemet szabom.

Christus

Biszony mondom néked, Maria Magdolna,

El vétetett rollad bűneidnek soka,

Menyország kapuja meg van néked nyitva,

Mert látom, meg tértél penitentiára.

Maria Magdalena

595 Oh, kegyelmes Uram, én édes Jesusom,

Oh, én dütsőséges, fénlő kalauzom,

Es öröké való nagy világosságom,

Öröké áldassál, oh, én szabatságom.

Actus tertius

Scena prima

Annas

Fejedelmi papok, bojdulas van népben,

600 Mely nagy félelmesen forog az elmémben,

Mert egy gonosz ember cselekedetiben

Magát hiressiti gyülekezetekben.

Ő az bűnősöknek vétkét meg botsáttya,

Arra, hogy hatalma vagyon, allégálya,

605 Egy két bűnös személy vala a városba,53

Ezt maga hitére már el hoditotta.

Sántát, vakot, bénnát már sokat gyogyitot,

Őrdőgöket űzöt s. holtakat támasztot,

A’mint Lázárnak is, a’kit fel ásatot,

610 Élet és egessség tőlle meg adatot.

Caifas

Ipam Uram, talám ez a’ Christus lészen,

A’kiről most szollasz, hogy csudákot tészen,

Mert őrdőgségével ő majd erőt vészen54

A’ Juda papjain, és királya lészen.

Annas

615 En is ugy hallottam, de ha el botsáttyuk,

A’ mi nemzetünköt azzal el fogyasztyuk,

Mert ő néki hiszen, és ugy kárba hajtyuk,

S. mü is kárba esűnk, ha el nem fogattyuk.

Aztot is hallottam, hogy ő azt kiáltya,

620 Hogy Istennek fia légyen, s. bizonyittya,

S. a mi nagyob inkáb a’ szombatot rontya,

Meg kell hát fogatni, mert a’ törvént bontya.

Caifas

Ha ugy van, azt adom tanátsul ti néktek,

Job egynek meg halni, mind veszen népetek,

625 Azért hát legyenek készen vitézitek,

Annásnak szavára kiket el külgyetek.

Annas

Részemről dolgomban el fogok én járni,

De valakit meg kel jol ajándékozni,

A’ki őt az után meg tudgya mutatni,

630 S. hol lészen, meg mongya, ot kel meg fogatni.

Scena secunda

Judas

Csak meg kel vallanom, hogy biszony szegyenlem,

Illy szigoru modra Jesussal kel élnem,

Mert a’ más buzaját lopva kell le tépnem,55

S. keszem közt dörgölvén, alattomba ennem.56

635 Midőn más jól lakik, eb modra koplalok,

Egy háztol el menvén más házhoz talpalok,

S. hol egy két harapást mig kapok, ott állok,

Igy egész nap sokszor éhel majd meghalok.

Daemon primus

Jó szerentsét, Judas, kedves jo barátom!

Judas

640 De a’ jo szerentsét álmamban sem látom,57

Mert a’ kemény böjtöt majd mindennap vonom.

Daemon secundus

Vess véget a’ böjtnek, s. meg vigasztaltatol!

Judas

De nem is böjtőlnék, ha ennem kaphatnék.

Daemon tertius

Tanúly mesterséget, s. az után el élhetz.

Judas

645 A félét tanulni el mult már én tőllem,

A’ sok vandorlásban mert meg venűlt fejem.

Daemon primus

Tanitlak én téged könyű mesterségre.

Judas

Ha megtanulhatnám, mond meg valyon mire?

Daemon secundus

Tetzik a’ kalmárság? A’ könyű mesterség!

Judas

650 De az könyű volna, csak hogy előbb pénzem

Volna, mivel vennék, hogy nyerekethetném.58

Daemon tertius

No, Judas Apostal, kedves jo barátom,

Van szándékod Jesust el adni, ugy látom,

Most előre kaphatz penzt bővön, mondhatom,59

655 S ha szomot fogadod, azt meg is mutatom.

Mert a’ papok nem rég mind egybe gyűlének,

És a’ tanáts házba azon beszéllének,

Hogy a’ Jesust, a’ki /:olyast lelhetnének:/,

A’ kezekbe adná, jol megfizetnének.

660 Hid el, jot kivánok, Judas, jo barátom,

Szánván, mert szegény vagy, dolgaidban látom,

S ügye fogyotságod, a’mint tapasztalom,60

Nyomoruságodat majd még sirathatom.

Judas

Bezzeg ’a jo volna, csak félek, megölik

665 Jesust, és a’miat lelkem elkárhozik.

Daemon primus

Hiszem a’ papoknak nintsen szabatságok,

Hogy Jesust meg ölyék, nincs arra hatalmok,

Sőt még a’ rabokis, mikor templomokba

Szaladnak, ot tartyák őköt, asilumba.

670 Ki nem adgyák, tudod reqvisitiokra,

Hogy vinnék hát Jesust fő papok halálra?

Judas

Hát miért akarnak őtőt meg fogatni?

Daemon secundus

Azért, hogy akarják őt examinálni

Hogy ne praedikályon, arrol meg feddeni.

Judas

675 Jó lesz, hát el megyek, és ottan ő vélek,

Tehetségem szerént majd ugyan beszéllek,

És ha fog tetszeni igiret tételek,61

Fő papok kezébe adom én, felelek.

Mivel majd mézitláb alá s. fell kel járnom,

680 Süveg nélkűl sokszor véle vándorlanom,

S. e ringyrongy ruhában /:igazat kel szolnom:/

Mert nincs mit magamra változoul vonnom.

Tanátsotok szerént tehát lesz rá gondom,

Ugyis kalmárságra régen vágyodozom,

685 Christust a’ zsidoknak hogy biszony eladom.

Daemon primus

Bezzeg e’ lészen jo, hogy te kalmár lészesz,

Mert tudom testedre bibort, bársont vészesz,

E’ mellet zsebedbe aranyakot tészesz,62

Csak meny el hát, Judás, mert főpapok várnak.

Scena tertia

Judas

690 Papi fejedelmek, hogy most kűn sétáltam,

Holmi emberekel beszélvén szóllottam.63

Jesust megfogatni /:tőllők ugy hallottam:/

Akarnátok, kit én szolgálni meg untam.

Caifas

Igenis, ugy vagyon, a’miként beszéllesz,

695 Es ha tőlle el válsz, velűnk meg békélhetsz,64

Ad kezünkbe, s. minket ezzel megbetsűllesz,

És szólgálatodra holtiglan kőtelesz.

Judas

Nem bánom, csak hamar rendelést tegyetek

Fizetésem iránt együt beszélyetek,

700 Én majd utat nyitok, s. szolgálok ti néktek.

Caifas

Ez harminc ezüst pénzt, ihol, ved kezedbe,

Nintsen semmi híjja, ted az erszényedbe,

S. szolgáinkal meny el, s. kérünk, ad kezünkbe,

A’ Jesust had hozzák a ravaszt, előnkbe.65

705 Kengyel futó, szollisd be a’ katonákot,66

Had adgyuk ki nékik a’ parantsolatot.

Cursor

A’ főpap, Caifas szóllit benneteket,

Longinussal tehát jertek bé, vitézek,

Mert ollyan csatára tőlle küldetettek,

710 A’melyet nem látot soha ti népetek.

Longinus

Parantsolatodra, fő pap, elő vagyunk,

És ha megkelletnék, fegyverbe öltöztűnk.

Caifas

Ez igen jol vagyon, hogy fegyverbe vattok,

Ki tudgya, támadást hát ha tapasztaltok.

Annas

715 De Judás, valami biszonyos jelt még adgy,

A’ mikor elindúlsz, biszonyos orát hadgy,

S. a’ mi vitézinkkel magad is el fáradgy,67

S. Jesust meg mutatván, akárhová maradgy.

Judas

Im a’ leg elsőbb jel a’ két ora hallás,

720 A’ fogó hely pedig Getsemani szállás,

Jesus lesz, kin esik tőllem pár csokolás.

Caifas

Vitézeket, Judás, valamenyit kivánsz,

Ihol készen vadnak, nem kel várakozás.

Ti vitezek, eddig hiven szolgáltatok,

725 Parantsolatinkban hiven el jártatok.

Már mostan meg válik a’ ti virtusotok,

Ha abban el jártok, mit reátok biszok.

Most azért minyájon ti készen légyetek,

Lántsákkal s. botokkal fel fegyverkezzetek,

730 Mert egy gonosz tevő után kel mennetek,

Hogy kézbe akadgyon, ugy ügyekezzetek.

Longinus

De akarnók tudni, az a’ gonosz tévő

Ki légyen, e’ talám a’ csalárd amittó,

Kit Jésusnak hinak, ujj törvént hirdető?

Caifas

735 Az az!68

De mindenek felett ez ember szavára,69

Halgassatok hiven ő jel adására,

És mikor el juttok arra a’ praedára,

Jol hozzá lássatok, katonák modgyára.

740 Te, vitéz Longinus, e’ féle dologba,

Gyakorta forgottál mind vezér táborba

A’ többit hát bizom dispositiódra.

Longinus

Azon profétának én a’ ravasságát,

Alkalmasint tudom minden faktioját,

745 Csak észre vehessem holmi oktatását,

Fogadom, meg érzi ma kezeim súlyát.

Bátron hát vitézek, indulyunk praedára,

Judást mind kalauszt kővessűk uttyába.

Scena quarta

Christus

Petrus, Jacab, János, menyűnk most a’ kertbe,

750 Mert majdon ot esem gonoszok keszébe,70

Es egy tanitványom ot vet keleptzébe,

A’ki velem mártá kezét az ételbe.

Engem ot el fognak, ti széjjel szalattok,

Veszedelmem látván mind meg botránkoztok,

755 A’ keserves kinban csak egyedűl hattok,

S. szomoruságimba meg nem vigasztaltok.

(Intrans hortum.)

Mind végső orámig szomoru a’ lelkem,

Mert im, közelgetnek a’ hóhérim nékem,

Miként a’ báránynak, kész a’ mészár székem,

760 Ma vérbe s. kékségbe borul egész testem.

Kedves tanitványim, it várakozzatok,

Mig visza jövendek, addig vigyázzatok,

Álmat szemetekbe tü ne botsássatok.

(Oratio Christi.)

Szerelmes Szent Atyám, akaratod ellen,

765 Semit nem cselekszem szent tetszésid ellen,

Meg vallom, kész lelkem, de testem erőtlen,

A’ veress verijték, im, le foly főldiglen.

Ha lehet, Szent Atyám, ez pohár el múlyék,

De nem én szándékom, hanem tied telyék.

(Invidit discipulos.)

770 Péter és a’ többi, valyon vigyásztok-é?

Petrus

Szerelmes Mesterűnk, szemünk oly álomba71

Borúlt, minnyájunknak, hogy a’ vigyázásba,

Nem lehet maradnunk, avagy imádságba.

Christus

Job lesz, ha vigyázva moston imádkoztok,

775 Hogy a’ késértettől el ne nyomassatok.

(Redit oratum.)

A szomoru halál már tőllem láttatik,

Szörnyű kinzásoktól lelkem gyötörtetik,

Mivel a’ zsidoknak kezekbe adatik,

Kiktől nagy kinokra testem itiltetik.

Longinus

780 Malkus es a’ többi, vigyázva legyetek,

Kardot es kőtelet jol el készitsetek,72

A’ kezeit néki hátra kötőzzétek,

Mert hallottam, erős, le ver benneteket.

Christus (Vadit ad discipulos.)

Alugyatok immár és csak nyugogyatok,

785 Ihol az árulóm, ha nem vigyaztatok.

Judas

Idvez légy mesterem, kegyesen köszöntlek,

Es szépen karommal teged meg ölellek,

S. hogy ne kételkednéll, im, csókkal illetlek.73

Christus

Mért jőttél barátom, csokkal arulz-é el,

790 Hogy papi rendektől ily serget hoztál el?

Judas

Távul légyen tőllem az illyen gondolat,

De jövén utánnam, e’ sereg ugy szalat.

Christus

Fegyverrel, vitézek, hát ti kit kerestek,

Hogy igy fel gördűlve éppen rám jőttetek,

795 Dorongal s. kőtéllel teli van kezetek?

Judaei

A Názáréti Jesust minyájon keressűk.

Christus

A Jesus én vagyok, ha azt keresitek,

Kit ártatlanságért dűhősőn kergettek,

Nem vétettem néktek, még is rám estetek.

Longinus

800 Nosza hát vitézek, kemény bilincsekkel

Kőssétek karjait hátra kőtelekkel.

Verjétek a’ hátát mérges űtésekkel,

Hogy továb ne élyen, ha nem ma veszen el.

Christus

Ime ugy jöttetek reám, mind latorra,

805 Gonosz, istentelen, s. hamis koborlóra,

Holott én mennyekből jőttem jovatokra.

Malchus

Kérlek, jó barátim, mivel kézben vagyon,

Jol reá vigyázzunk, ne hogy elszaladgyon,

Ha nem a’ hátára kiki jokot vágjon.

Longinus

810 Vigyük el hát őtöt most a’ fő papokhoz.

Miles quartus

Loduly hát, bubájos emberek bálványa,

Mi fő papjainknak fényes pitvarába.

Scena quinta

Longinus

Parantsolatodra, Fő Pap, meg fogattam,

Az amitto Jesust előtőkbe hoztam,

815 Az én vitézimmel ugy utánna jártam,

Mig jo mesterséggel kezemre kaphattam.

Caifas

Mivel e dologban hiven el jártatok,

És e’ gonosz embert előnkbe hoztátok,

Hogy fáratságtokot ti nem sajnáltátok,

820 Reménségtek légyen, meg lesz jutalmatok.

Tehát mongyátok ki, hogy miket hirdetett,

Mi tőrvényűnk ellen mi gonoszat vétett,

Mert kereszt nékie már el készittetett.

Miles tertius

Egész Judeában sokaktól hallottam,

825 Sőt szemeimmel is igen gyakron láttam,74

Hogy őrdögöt űzöt, a’mint tapasztaltam,

De hogy Isten szerént let vólna, tagattam.

Miles quartus

Ez Fő Papok ellen volt nagy törvény rontó,

E bor iszák, fondor, ország háborittó,

830 Csalárd hitegető, nemzetünk ámittó,

Hogy hát tovább élyen, e’ soha nem méltó.

Caifas

Hát te istentelen, hogy merted azokot

Cselekedni, s. tenni oly tenger károkot.

Christus

Zsinagogátokban nyilván tanitottam,

835 Az üdvösség utját előtökbe attam,

Soha törvényetek rontója nem voltam,

Sőt mi hejjával volt, aztot jora hoztam.75

Malchus

Hát te gaz, czégéres, igy felelsz fő Papnak,

Ugy csaplak, fogaid hogy mind bé hullanak.

Christus

840 Tégy rám biszonyságot, hogy ha roszszul szóllok,

S. ne pofozz ártatlan, mert igazat szollok.

Caifas

Kénszeritlek téged nevére az Urnak,76

Mond meg, hogy ha tartod magad ő fiának.77

Christus

Te mondod, hogy vagyok én az Isten fia,

845 Kit meg láttok ülni Atyámnak jobjára.

Caifas

E nagy káromkodást minyájon hallátok,

Mit akartok véle? Tehát most mongyátok!

Judaei

Kiványuk, hogy agyon kővel verettessék,

Vagy bestelen fára, gonosz, függesztessék.

Caifas

850 Tehát Pilatushoz őtőt el vigyétek,

S. véle együt törvént minyájon ülyetek,

Kegyetlen halálra eztet itilyétek,

Mig oda viszitek, mindenűt verjétek.

Miles quintus

Pokolra ez embert nem szánnám le vetni,

855 S pokol kinyainak tűzével égetni.

Caifas

A felső köntőse rolla le vettessék,

Az után veszővel jol meg verettessék,

Dorongokkal csontya egybe törettessék,

S. mind király, veresbe fel őltőztettessék.

Longinus

860 Pilatus házához immár hurczoljátok,

De el ne szaladgyon, arra vigyázzatok.

Scena sexta

Longinus

Jó napot, Pilátus, mondani kívántunk,

Te néked, még midőn messzire meg láttunk,

Mert szententiára egy rab királyt hoztunk,

865 Azért seregestől hozzád folyamottunk.

Pilatus

Hát mi baja vagyon, hogy hozzám hoztátok,

Es ily csoportoson ő utánna jártok?

Ha nagy bűne nintsen, hiszem van birátok,

Azért magatok közt mért hozzá nem láttok?78

Miles quartus

870 Egész országunkot nékünk fel forgattya,

És ő magat nyilván királynak állíttya,

A’ császár adaját mindenfelől tiltya,

Mert őtőt illeti ország, igy ámíttya.

Pilatus

Hallod-é! Hát te vagy a’ zsidók királya?

875 Ki emelt királynak, hogy nyelved azt valya?

Az én elmém eztet képtelen csudálja,

Hogy illyen gondolat a’ fejedet álya.

Christus

Én vagyok, te mondod, a’ zsidók királya,

De eztet magától a’ szájam nem szolya.

Pilatus

880 Halyátok, én benne nem látok oly okot,

Melyért keressetek néki hóhérokot,

Vagy még cselekedni nagyobbat, mit szokot,79

Mongyátok szemébe, had halyam azokot.80

Miles secundus

Már sok esztendeje a’ népet holdittya,

885 Császár- s főpapokot ő meghazutattya,

S. Galilaeán által mindenűt taníttya,

Hogy böltsebb nálánál nintsen, azt vitattya.

Pilatus

Őtöt hát vigyétek Herodes királyhoz,

Ő tud oda való tőrvény s. igassághoz,

890 Ő tészen ezekről, bár bizzatok ahhoz.

Scena septima

(Herodes sperat se miracula visurum.)

Longinus

Felséges királyunk, Pilatus, mint Urát

Köszöntvén tégedet, e’ gonosz prófetát

Te hozzád küldette, a’ fő papok rabját,

Hogy el igazitsad amittonak dolgát.

Herodes

895 Jol vagyon, köszönőm eztet Pilátusnak,

Meg szolgálom biszony érdemes házának,

Ne tartson engemet már haragossának,

Sőt mindenek felet jo akarojának.

Consiliarius primus

Ez a’ ki azt mongya, hogy ő Isten fia,

900 Hogy az égből szállot, gyakorta hazudgya,

Holott születtetet barmok pajtájába,

Azt is tudom, néki paraszt volt az Attya.

Ez a’ népeinket csak botránkoztattya,81

A’ szombat napokot minden helyen rontya,

905 A’ császár adaját e’ bübájos tiltya,

Igy a’ sinagogát majd mind fel forgattya.

Consiliarius secundus

Megvallom azt ugyan, hogy tett sok csudákat,

Ördőgőket űzött, s. gyogyitott vakokot,82

De ördög nevébe mivelte azokot.

910 Mi Pilatusnak is őtőt praesentáltuk,

Halálra itilye, aztot praetendáltuk,

De kedvez nékie, már meg tapasztaltuk,

És az igasságot nem kőveti, láttuk.

Fő képpen, hogy hallá ezt Galilaeusnak,

915 Mingyárt bekét hagya a’ sententiának,

Mivel nem parancsol ő Galilaeának,83

Igy e’ gonosz embert küldötte királynak.

Longinus

Ezt pedig már, király, a’ kezedbe attuk,

Hogy meg őlesdd őtőt, minyájon akarjuk,

920 Mert e’ gonosz miat éppen nem nyukhatunk,

Felő, még végtere uralkodik rajtunk.

Herodes

Régenn ezen embert látnia kivántam,

Mert olyas dolgokot felőlle hallottam,

Melyeken gyakorta el is álmélkottam,

925 S. elmémben hatalmát sokszor meg fontoltam.

Te vagy-e a’ma nagy hires csuda tévő,

Negyven napig semmi kenyeret nem évő,

Sokszor népek közül magadot el rejtő?

Mutasd meg hatalmad, s. lész betsűlet vevő.

Consiliarius primus84

930 De ennek dolgai, tudom, hogy nem csudák,

Hanem inkább, mongyuk, őrdőgi practikák.

Herodes

Mi képpen lehetett, hogy a’ tenger szinén

Száraz lábbal jártál, belé nem merülvén,

Hát ki hatalmában őrdőgőkőt űztél,

935 hol tanultad esztet, mond meg, ne késlődgyél!

Miles tertius

De fölséges király, ebbe nem álnokság

Fekszik, mi jól tudgyuk, s. rebellis gonosság.

Herodes

De hogy kerdesimre nincs is feleletem,

Éppen nemaságát már nem szenvedhetem.

Miles tertius

940 Illyen makuly ember nintsen Judaeában,

Látod, nem is űgyel királyi szavadra.85

Herodes

Vajon te voltál-e minap, nem régentén,

Itt Jeruzsálemben, a’ szamárra ülvén?

Miért késért téged a’ nép oly sergesen,

945 Hogy néked a’ község éneklet ikesen?

Ennek nincsen esze, miért hoztátok ide,

Ki nem tudtok verni csak egy szót belőlle!

Malchus

De van néki esze, még több, amint kéne,86

Most pedig, hogy nem szol, álnok mestersége.

Herodes

950 Egy szomra is, mint fa, csak meg nem szollalék,

Noha sok dolgokot szemére fel hányék,

Okos és értelmes kérdéseket tévék,

Méltó, amint látom, hogy megfezittessék.

Nem illet bolondot veress bársony ruha,

955 Vonyátok le rolla, tőbbé ne motskolja,

Durva inget a’ helyt vonyátok nyakába,

S. vigyétek el mindgyárt Pilatushoz viszsza.

Pilatust köszöntvén e némát rá bizom,

A’ mint tetzik, bánnyék vele, én nem bánom!

Scena octava

Longinus

960 Királyunk, Herodes, nagyra betsűllőtte,

Hozzá küldésedet nagy örömmel vette,

S általunk személyed szépen köszöntötte,

Es barátságát is holtáig igirte.

A’ maga hatalmát néked által atta,

965 Hogy Jesust meg itild, aztot parantsolta.

Uxor Pilati

Kedvesem, hagy békét ezen ártatlannak,

Ne halgass szavokra az undok zsidóknak,

Mert csak irigységből ellenne hazudnak,

S. ha baj éri őköt, mindent reád hánnak.

970 Hallottad az éjjel, menyit ijedesztem,

Ez ártatlan miat kétszer fel ebrettem,

És a’ látás miat annyira rettegtem,

Hogy kétségbe immár, alig hogy nem estem.

Pilatus

Herodes királynál, láttyátok, halálra

975 E’ nem ítéltetet, hanem csúfolásra,

A’ bűntetést azért fordittom ostorra,

S. nem itilem őtőt semmi ként halálra.

A’ tővis koronát fejébe tegyétek,

Arany páltza helyet náddal tisztelyétek,

980 Ostorral s. seprűvel hátát meg verjétek,

De halálig éppen őt ne űldőzétek.87

Malchus

Üdvöz légy zsidók királya,

En pofon ütöttem, pökjél szakálára!

Miles tertius

Én reá vagdalok, te ronsd bé a’ fogát.

(Clauditur.)

Pilatus

985 Imé, az ember, kit hozzám hoztatok,

Mi legyen az oka, hogy rá agyarkottok,

Látom immár szegént, vérbe gázoltátok,

Immár elbotsátom, melyre hajolyatok.

Judaei

A’ törvényünk szerént néki meg kel halni,88

990 Mert Isten fiának monta magát lenni.

Pilatus

Te honnan való vagy, s. micsoda országból?

Vald meg bűnődőt is, had értsem szavadból!

Hát te mért nem szóllasz az én szavaimra,

Tudod, hogy hatalmam vagyon halálodra.

Christus

995 Hatalmad énrajtam tenéked nem vólna,

Ha engedelméből Atyámnak nem vólna.

Pilatus

Papi fejedelmek, már mit cselekedgyem

Ezzel az igazzal, talán csak el kűlgyem,

Elléggé vallatom, immár hová tégyem,

1000 Hogy meg nem szányátok, valyon mire vélyem?

Minden dolgairól őtőt megkérdeztem,

Korbátsal keményen már meg veretettem,

Halált nem érdemel, aztat észre vettem.

Hogy már elbotsássam, magamba feltettem.

Caifas

1005 Nem lész te baráttya, hidd el, a’ császárnak,

Ha ezt elbotsáttod, s. ereszted az utnak,

Mert illyen formába vallod őt királynak,

S. vele ellent mondasz te is a’ császárnak.

Pilatus

No hát, ihol vagyon, őtőt csak fogjátok,

1010 A’mint szerititek, véle ugy bányatok,

Látom, hogy minyájon egygyig azon vattok,

Hogy őt el veszesztvén, többé ne lássátok.

Én pedig véréből ezen ártatlannak

Kimosdom, szemeim mert vétket nem látnak.

Miles tertius

1015 Maradgyon ő vére mindenkor mi rajtunk,

S a’ mi gyermekinken, arra reá állunk,

Csak hogy ő el veszvén, mi megmaradhassúnk,

De ha el botsátod, ellened támadunk,

Es a’ császárnál is, hid meg, el vádolunk.

Pilatus

1020 El vesztem tisztségem, attól igen tartok,

Azért hát, vitézek, keresztfát hozzatok,

Már Jesus fejére sententiát mondok.

Ez a’ sententia, ki-ki meghalgassa:

A Názáretbéli Jesus az halálra

1025 Vonassék, mert eskűt nép ő kínzására,

S’ az el készittetet keresztfa vállára

Tétessék, és vonnya a Kálváriára.

Ezen titulustis fűggeszétek fára:

Názáreti Jesus, a’ zsidok királya.

Judaei

1030 Hogy zsidok királya, azt minden tagadgya,

Tehát ird, hogy ő azt magáról mondotta.

Pilatus

Mit irtam, meg irtam, azért ugy maradgyon.

Longinus

Mindenűt már őtöt, vitézek, verjétek,

A’ Kálváriára királyt késérjétek,

1035 Két kezét és lábát jol ki szegeszétek,

És gyalázatoson kereszten őlyétek.

Scena nona

Judas

Oh, én boldogtalan, jaj, mit cselekűttem!

Uram el árulván, menyekből ki estem!

Ez átkozot pénzért, hogy áruba tettem.

1040 Átkozot az ora, melybe szűletettem.

Reng alattam a’ főld, kiáltnak a’ fűvek,

Ellenem gerjedez a’ vadaknak szivek,

Az égi madarak én hozzám nem hivek,

A’ hollók akarnák, hogy rágnának nyűvek!

1045 Jaj, hol a reménség, szivem bekesége,89

Lelkem és testemnek egész ellensége,

Azt akarná, veszne minden dűtsősége,

Mert a’ Mesteremnek lettem ellensége.

Daemon primus

Jol vann, tudod, menyi jot ő véle éltél,

1050 Gyakortaig tőlle sok szép intést vettél,

Menyi sok csudakot tőlle tenni néztél,

Meg is el árultad, biszony nagy bűnt tettél.

Már micsoda szemmel mehetz Máriához,90

Minemű ortzával az apostolokhoz,

1055 Mely sűrű sok rutság veretik pofádhoz,

Anyi, mintha jutnál utolsó órádhoz.

Világ kezdetitől senki sem tehetet

Olyan bűnt, mi képpen te pénzel Istenedet

El attad, s. árultad kedves mesteredet,

1060 Azért nem várhatod már űdvősségedet.

Judas

Oh, mért fogantattam átkozot orában,

Mivel már Kainnal lészek őrők kinban,

Job lett volna nékem sohasem szűletnem,

Vagy teremtésemkor még barommá lennem.

1065 Illyen gonosságot e’ világ nem látott,

Soha emberek kőzt nem is hallattatott,

Átkozot fősvenség, mely nagy kárba hajtot,

Hogy az én mesterem tőllem el adatot.

Oh, te pokol kinnya es tűzzel tölt fészek,91

1070 Kőrűllem szikrázván majd te benned lészek.92

Iszonnyu bűnőmért kin, s eszközök készek,

Kétségbe eséssel majd pokolba égek.

Daemon secundus

Soha se keseregj, csak halgass szavamra,

Botsánatot se várj, mert le mész pokolra,

1075 Ne is vágyodozzál tőbbé menyországba,

Job fel kőtni magad, ihol ama fára.

Hogy bocsátna meg az, a’kit elárultál,

A zsidók kezébe ilyen kinra attál,

A reménség uttyán immár által hágtál,

1080 Majd meg ölik Jesust, kit el sáfárlottál.

Azért jo barátom, ne emézd magadot,

Ihol van a’ kötél, kösd fel a’ nyakadot,

Semmit ne irtózzál, tartom én lábadot,

S. ne is fohászkodgyál, kővessed utadot.

Judas

1085 Légyen meg hát etszer, minek meg kel lenni,

Ugy is valamikor erre rá kell jutni,

Hogy velem igy történt, mit tudok már tenni?

Dameon tertius

Haj, hopp, bolond Judás magát fel akasztá,

Pokol melységére lelkét le bocsáttá,

1090 Luciper konyháját jol meg gazdagittá,

És mi társainkot ezzel vidámmitta.

Scena decima

Malchus

No, zsidók királya, királyi pálczáját,

Vigyed a’ keresztfát s a’ töviskoronát.

Miles primus

Vágjad a korbátsal, a’ vére had folyon,

1095 Nyomjad a’ keresztfát, ot hat tántorogjon,

Verjed egész testét, ambár meg jajdulyon,

Rugodgyuk, s. botozzuk, hogy itt el ajulyon.

Maria

Oh, fiam, méhemben kit gyengén hordoztam!

Hidegtől, s. melegtől hiven oltalmasztam,

1100 A fúvó szélvészről házamba bé hoztam,

Szörnyű vérben s. fagyban már testedet láttam.

Tested szenvedése a tenger melysége,

Zsidók dűhőssége kőszál keménsége,

Most a’ napnak fénye az éj setétsége,

1105 S. keserves kínaid Anyád epesége.

Tővises koronád sérti agy velődőt

A kereszt válladon terheli testedet,

A korbács és ostor, s. veszsző szent véredet

Kiontván, vér folyja egész szent szinedet.93

Joannes apostol

1110 Szerelmes Mesterem, én szívemből szánlak,

Szörnyű szenvedésben hogy tégedet látlak,

Oh, fejem, mellyére hogy most nem hajthatlak,94

Jesussal halálra mert téged adnálak.

Maria

Oh, jaj, akik láttok, engem meg szányatok,

1115 Angyalok, minyájon menyekben sirjatok,

Nap, hold és csillagok, velem zokogjatok,

Oh, fiam, veled most hogy meg nem halhatok!

Magdalena

Uram, nem tavoszom tőlled halálodig,

Az után le megyek veled koporsodig,

1120 Csokolom kereszted, mig élek, mind addig.

Christus

Kik Jerusálemben aszszonyságok laktok,

S. gyalázatom kőnyves szemmel vigyázzátok,

Magatokot inkább, mind engem szányátok,

Mert oly űdő jő el, melyben mondattatik,

1125 Hogy boldog méh, a mely magában tartatik.95

Akkor mongyák, hegyek hogy reánk essetek,

És a’ gyomrotokba minket temessetek,

Halmok, gyomrotokba nosza el rejtsetek,

Itilő bírotól, kérünk, őrizzetek.96

Miles primus97

1130 Ne praedikálj, hanem vonyad a’ keresztfát.

Miles secundus98

Ha nem mehet, vonyad keményen a nyakát,

Vagy ha a sem elég, szurjad az oldalát.

Scena ultima

Maria

Ah, jaj szűlöttemnek drága, piros vére,

Emberi nemzetnek ki lett drága bére,

1135 Mely rut, s. mely gyalázat ma tegedet ére,

Mely miat lelkemhez nagy fájdalom fére.

Jaj, édes magzatom, mind addig rejtélek,

Mint két szemem fenyét, addig őriztelek,

Aegyiptusba pólyást, szaladva vivélek.99

1140 De ugyan hollóknak torkába ejtélek.

Oh, szerelmes fiam, s. ártatlan bárányom!

Lelkem szerént való leg drágább aranyom!

Ily győtrelmid miat a halál majd el nyom,

Már mi tévő legyek, elmém vetem s hányom.

1145 Bár apolgathatnám a te szép testedet,

Meg mosogathatnám meg kinzot fejedet,

Fel szabadíthatnám le szegzet kezedet,

Es meg tőrölhetném általvert melledet.100

Christus

Szomjuhozom.

Magdalena

1150 Hát hová hatz engem, szegény szolgálodot,

Minap egy szavadra meg tért leányodot,

Oh, édes meg váltom, ne had el rabodot,

Ki ide borulva, őleli lábadot.

De vigasztaly engem, szegény Magdolnádot,

1155 Kit a világ nem rég hánya, mint a’ nádot,

Tekincsd szemeiddel kesergő árvádot,

Mert el nem hagyom már a’ szent keresztfádot.

Ki minap vétkeztem, ifiuságombol,

El estem, mint ember, sokszor gyarlóságból,

1160 Ne tekincsd, Jesusom, vegy ki e rabságból,

Mert lelked sértettem én gorombaságból.

Im, kényes testemet ostor alá attam,

Gyöngyeim nyakamrol el hántam s. szagattam,

Pompás kevélységet lábammal tapottam,

1165 Jesusom, eretted világtol el váltam.

Ihol, most előtted siratom vétkeim,

Holtig sanyargatom én bűnős testemet.

Kik engem gonoszban eddig követtetek,

Most penitentia tartásban nézzetek,

1170 Ebben kővessetek, s. amazt meg vessétek,

Hogy menyekben velem egyűt lehessetek.

Christus

En Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?

Joannes apostol

Oh, kesergem s. szánom ilyen fájdalmidot,

Ily kegyetlen modon meg kinszot tagodot,

1175 Oh, mikor hallom már szép oktatásidot,

Akkor midőn látom fel tamadasodot.

A tőbbi kőzt engem leg inkább szerettél,

A’ mint is szűz anyád fiává rendeltél,

Jesusom, és Uram nékem ekkor lettél,

1180 Midőn szent melyeden nyugonni engettél.

El bucsuzol, tudom, hamar e’ világtól,

Hogy vigasztalót küldgy főldre az Atyádtól,

Kérlek, irgalmadot ne vonddmeg szolgádtól,

S. midőn Atyádhoz mégy, ne hagy el magattól.

Maria

1185 Ah, jaj, mely keserves egy árva anyának!

Ki ily nagy gyötrelmét láttya egy fiának,

Magát inkább adná keserves halálnak,

Hogysem azt engedné szülőt magzattyának.

Jaj, rebeg a nyelvem, immár nem szolhatok,

1190 Szivemnek fájdalma miat nem álhatok,

Jaj, lelkeim, kérlek, csak hamar fogjatok,

A’kik ez esetet látni fordultatok.

Ezeket fontoson akárki fel végye,

S. magzatom fájdalmát elméjére tégye,

1195 Mint lehet egy anya /:kiki meg engedgye:/

Sirás és fájdalom nélkül, hogy szenvedgye.

Azért hát valakik itten jelen vattok,

Az asszonyi rendek kőzűl szánakottok,

Fiamot szenvedni a’midőn láttyátok,

1200 Ez éneket, sirván, oh velem mongyátok:

1.

Ah, jaj nékem, keservesnek! Jaj, szomoru anyának!

Midőn kinban, fájdalomban testét látom fiamnak.

Már mit tégyek s. hová légyek, ha téged elvesztelek?

Vég oramot adgyad, szivem, te veled egygyüt érjem.

2.

1205 Oh, én szerelmes magzatom, mért szenvetz kint, gyemántom?

Enyhísd szomoru anyádot, ad biztató szavadot.

Oh, vigasztaly, oh, gyamolics, én fájdalmimot enyhisd!101

Vég oramot adgyad, szivem etc.

3.

Oh, Istennek alkotmányi, kivált Adám fiai,

1210 Kereszt alat velem sirni, győjetek szánakodni,

Mert az élet halált szenved, ki mindeneket éltet!

Vég oramot etc.

4.

Gyenge szűzek mátkátokon, angyalok királytokon,

Férjek, asszonyok sirjatok, halálán van Uratok.

1215 Őltőzzetek már mind gyázba, nap, hóld, csillag, bánatba!

Vég oramot adgyad szivem, te veled egygyüt érjem.102

Epilogus

Ábrám Pátriárka engedelmességet

Látátok, Istenhez az ő nagy hivségét,

Ártatlan fiának kész vala életét

1220 Fel áldozni, hogysem bántaná Istenét.

Az Atya Isten is királyi székéből

Igy áldozta fiát értunk kegyelméből,

Hogy minket váltana pokol mélységéből,

Ki ontván szent vérét buzgo szerelméből.

1225 Isák bajvívásán keserves kinyait,

A mi meg váltonknak kinya szenvedésit,

Tulajdon szent vállán kereszt hordozásit,

Néktek homályoztuk minden utazásit.103

Szerelmes Jesusunk, menynek, főldnek Ura

1230 Mi hozot tégedet ily szőrnyű kinokra?

Mert biszony nem attál magad okot arra,

Hanem mi bűneink vittek keresztfára.

Hát árva bűnősök, sirjunk bűneinken,

Kőnyhulatásinkot őntözzük szemünkön,104

1235 Telyes reménséggel állván térdeinken105

Bizzunk, mert meg bocsátt, kőnyőrül fejünkön.

Ki vala bűnősebb, mint Mária Magdólna,

Kinek világ előt bűne vala tudva,

De hogy tiszta sziből bűneit siratta,

1240 Christus őt kegyesen magahoz fogatta.

Meltán lehet szivünk nagy keserűségben,

Mert bűnünk el rejtve volt hegyes tővisben,

Mely meg ölé Christust etzet és epében,

Szent testét juggatta néki a’ szegekben.

1245 Ti azért, kik eddig a bűnt titkoltatok,

Kevély, buja, fösvény káromlok voltatok,

E kegyes orvoshoz bizvást járulyatok

Töredelmessegben, mert meg gyogyittattok.

Hogy titeket pedig Christus veszettessen,

1250 Az ő érdemibe, s. életetek legyen,

Kik itten valátok, s. menybe meg szentelyen,

A Felséges Isten azt engedgye, AMEN.

Omnia ad Maiorem Dei Gloriam et Beatae Mariae Virginis et Omnium Sanctorum Honorem106

A mű adatai

A drámát a csíksomlyói Ferenc-rendi zárda tulajdonában lévő Liber exhibens actiones parascevicas ab anno 1730 usque ad annum 1774 diem Aprilis 27 című kéziratos kötet tartalmazza. A gyűjtemény fotómásolatának jelzete MTAK Ms 11.025. A dráma a 439–461. jelzetű lapokon található. A passiójáték szövege népszerűsítő kiadásban már megjelent: Iskoladrámák 63–118. Sajtó alá rendezte Pintér Márta Zsuzsanna. A népszerűsító kiadásban a latin versbetéteket Kilián István fordításában közöltük, a szövegből kihagytuk a latin eredetit. Jelen kiadásunkban a főszövegben betűhíven közöljük a latin szöveget, de a lábjegyzetben hozzuk Kilián István magyar nyelvű prózafordítását is.

A mű címe Actio Tragedico Parascevica in qua Praemissa Figura immolationis Unigeniti Isaci a Patre suo Abraham, Unigenitus Dei Filius Genus humanum redempturus immolatur. Az előadás időpontja: 1765. április 5., nagypéntek. A kézirat csak az évszámot jelöli, a szerző neve hiányzik. Az arányos szerkezetű, háromfelvonásos darab több szempontból is különlegesnek számít a csíksomlyói hagyományban.

Tud róla Bándi (1896, 289.), Fülöp (1897, 29.), Kilián–Pintér–Varga (1992, 59.), Pintér (1993, 121.), Muckenhaupt (1999, 115.), és Medgyesy S. Norbert, aki több tanulmányában is elemzi a darabot (Medgyesy S., 2009, 68–69, 358–363. Az ószövetségi előképekről újabban: Medgyesy S. 2016, 2022) Jézus megkínzásának színreviteléről: Pintér 2019.

A dráma rövid tartalma

Prologus

A prologus szerint rettenetes idők járnak, mindenhol ellenségeskedés van. A fiatalok kezet emelnek a vénekre, a jó erkölcs eltűnt, még az igaz szívű hívő embereket is rágalmazzák, besározzák az irigyeik. Éppen ezért a hívő embernek a saját szenvedését hozzá kell kapcsolni Jézus szenvedéséhez, ettől várhatja sorsa megkönnyebbülését. Ezután felsorolja a passió jeleneteit Ábrahám és Izsák történetétől Mária Magdolna megtérésén keresztül Júdás sorsáig. Elmagyarázza a nézőknek, hogy Ábrahám az Úr Istent jelenti, Izsák pedig Jézust, akit ugyanúgy feláldoznak, ahogy Izsákot feláldozta volna Ábrahám.

Actus primus

Scena prima

Ábrahám hálát ad Istennek a sok jóért, amivel elhalmozta, majd tanítót fogad egyszülött fia, Izsák mellé, aki deákságra, tudományokra tanítja őt. Ezután az Úr szózata hallatszik, aki felszólítja Ábrahámot Izsák feláldozására. A Genius is arra figyelmezteti, hogy nem tagadhatja meg Isten akaratát.

Scena secunda

Az Úr kijelöli azt a hegyet, ahová menniük kell. Ezután Ábrahám elindul a hegyre Izsákkal, ahová már sem a praeceptor, sem a szolga nem követheti őket. Amikor Izsák megtudja, hogy ő lesz az áldozati bárány, belenyugszik apja akaratába, de az utolsó pillanatban könyörögni kezd az életéért. Az Úr végül megkegyelmez Izsáknak, egy Angyal énekelve meséli el, hogy a próbatételnek már vége van.

Scena tertia

Ábrahám hálát ad Istennek, majd a csipkebokron fennakadt bárányt áldozza fel neki. Izsák is örül megmenekülésén. A Genius megjósolja, hogy Ábrahám utódai benépesítik majd a földjüket, és Isten nagy néppé teszi őket.

Actus secundus

Scena prima

Mária Magdolna örvendezik saját szépségén, jó életén, amikor megjelenik egy Genius, hogy megtérésre buzdítsa. Azonban a Világ és az érzéki gyönyörök (pl. a Látás) arra intik, hogy ne higgyen a szavaknak, van még ideje a megtérésre, most inkább élvezze a fiatalságát, és menjen velük sétálni. Mária Magdolna azonban hirtelen elbágyad, ezért is inkább lefekszik aludni.

Scena secunda

Az Úr Isten elküldi Rafael angyalt, hogy álmában mutassa meg Mária Magdolnának a pokol borzalmait. Az elátkozottak chorusa latinul énekli szörnyű szenvedéseit, majd versszakonként egy-egy rövid magyar nyelvű verspárban foglalja össze a tanulságot. Mária Magdolna rettegve ébred fel az álomból, s bár a Világ még mindig nyugtatgatja, rokonától, Márthától kér segítséget. Mártha azt tanácsolja neki, hogy forduljon Jézushoz, aki mindenkin segít.

Scena tertia

Mária Magdolna megbánja a bűneit, és elmegy megkeresni Jézust, bár a Látás, a Szaglás stb. igyekszik visszatartani, de a Remény és Hit arra biztatja, hogy kegyelmet fog találni.

Scena quarta

Jézus szavaira Mária Magdolna megtér, Jézus pedig arra biztatja, hogy bűnbánata révén már minden bűnét eltörölte.

Actus tertius

Scena prima

Annás és Kajafás Jézusról tanácskoznak.

Scena secunda

Júdás éhesen és rongyosan siránkozik, de megjelennek a démonok, akik arra biztatják, hogy árulja el Jézust, és akkor meggazdagodhat. Júdás kereskedő szeretne lenni, de ahhoz is pénz kell, az árulásért kapott pénzből viszont már elkezdhetné az új mesterségét. Júdás attól fél, hogy Jézust meg fogják ölni, és akkor ő elkárhozik, de az ördögök megnyugtatják, hogy arra nincs joguk a zsidóknak, csak vizsgálatot kezdenek Jézus ellen, akit el akarnak tiltani a prédikálástól. Júdás ezen megnyugszik, és vidáman megy a főpapokhoz.

Scena tertia

Annás és Kajafás megállapodik Júdással, aki Longinusszal és a katonákkal elindul elfogni Jézust.

Scena quarta

Jézus a tanítványokkal a Getsemáni kertben van, de hiába inti őket, azok elalszanak, amíg ő imádkozik. Megérkezik Júdás a katonákkal (köztük Malkhussal), de úgy tesz, mintha csak véletlenül követték volna őt a fegyveresek. Longinus elfogja Jézust.

Scena quinta

Jézus Kajafás előtt, Kajafás átküldi őt Pilátushoz.

Scena sexta

Jézus Pilátus előtt. Pilátus visszaküldi őt Heródeshez.

Scena septima

Heródes azt reméli, hogy Jézus csodákat fog neki bemutatni, de Jézus meg sem szólal. Heródes csalódottan visszaküldi Pilátushoz.

Scena octava

Pilátus felesége álmot látott, ezért arra kéri a férjét, hogy kegyelmezzen meg Jézusnak. Pilátus nem akarja halálra ítélni, ezért elrendeli, hogy megvesszőzzék és megkoronázzák, megalázzák őt. Amikor Jézus véresen, megkínozva visszatér, a zsidók mégis a halálát kívánják, így Pilátus halálra ítéli őt, de mossa kezeit.

Scena nona

Júdás bűnbánata és öngyilkossága. Az ördögök örvendeznek Jézus halálán.

Scena decima

Mária siratja a fiát, János apostol is is szánakozva nézi Jézus kínhalálát. Jézus elbúcsúzik mindkettejüktől.

Scena ultima

Mária, Magdolna és János apostol siralma, Jézus halála a kereszten, majd Mária éneke.

Epilogus

Összefoglalja a látott jeleneteket, és bűnbánatra szólítja fel a nézőket.

Szerző

Fülöp Árpád szerint 1764-ben és 1765-ben Madár János József volt a közép és felső nyelvtani osztályban a szintaxis és a grammatika tanára (Fülöp, 1987., 10–13.). Madár János József életrajzát lásd az előző passiójátéknál, kötetünk 2. számú darabjánál. A két szöveg közt nem látszik hasonlóság. 1764-ben viszont pünkösdkor volt egy magyar–latin színjáték Eulogiusról, amelynek Domokos Kázmér volt a szerzője a címlap tanulsága szerint. (A szöveg a Ferences iskoladrámák VI. kötetében fog megjelenni, leírását lásd kötetünk első darabjának jegyzeteiben.) A darab prózában íródott, de a végén két latin vers olvasható (Chorus primus: Genius Pauperitatis és Genius Patientiae beszélgetése, Chorus secundus: Genius Superbiae és Genius Humilitatis felelgetése.) A latin nyelvű verselésre való készség és a hasonló versmérték alapján valószínűbbnek tűnik, hogy az 1765-ös passiónak is Domokos Kázmér volt a szerzője. Domokos Kázmér tehát ebbe a magyar nyelvű nagypénteki passióba is beillesztett két latin nyelvű, hosszú chorust, bár ez nem volt szokásos, máshol nem találunk rá példát. Domokos szerzőségét valószínűsíti az is, hogy az általa írt latin–magyar darab is háromfelvonásos, hasonló szerkezetű, mint ez a passió. Domokos 1763-ban a középső és felső nyelvtani osztály tanára Csíksomlyón (Fülöp, 1897, 13.). Valószínűleg 1764-ben és 1765-ben a felsőbb éveseket taníthatta, de erről nincs adatunk. Neki tulajdonítjuk az 1763-as passiót is, amely kötetünk első darabja, így életrajza is ott található. Az 1763-as passióban még nincsenek latin versbetétek, de több, tartalmilag hasonló eleme van, mint az 1765-ös passiónak: például Mária Magdolna szerepeltetése, betániai jelenet, két Mária-siralom stb.

Forrás

A darab nagyon jól megszerkesztett, egy ószövetségi előképet és több apokrif elemet (pl. Pilátus feleségének álmát) is beépít a bibliai történetbe, emellett a szokásos Mária-siralom után még egy Mária Magdolna-siralmat és egy János-siralmat is odailleszt a passió végére. Izsák összesen 8 passióban tűnik fel az égi per résztvevőjeként (Medgyesy S. 2009, 365.), de önálló előképként csak ebben a drámában találkozunk vele.

A szerző előtt az 1731-es passiójáték feküdhetett (Bernárd János (?) A halandók égi orvosa, Csíksomlyó, 1731. március 23., nagypéntek), amelynek a szövege a Ferences iskoladrámák első kötetében jelent meg (Ferences iskoladrámák I. 521–593). Innen vette Domokos Kázmér Mária Magdolna jeleneteit (Actus I. scena 2–3), amelyek több verszakban szó szerint megegyeznek ennek a passiónak a szövegével: Ferences iskoladrámák I. 537–543. Mindenhol pontosan követi, de több helyen nem szó szerint idézi, hanem konkrétabbá, gördülékenyebbé teszi a 30 évvel korábbi szöveget:

1731. Mel kedvemre élek én méltoságomban

Fel s’ alá sétálok a’ szép palotákban,

Gyönyörűségemre élek e’ világban,

Eletemet töltöm kedves nyájasságban. (Ferences iskoladrámák I., 537.)

1765. Ah, mely jo kedvemre élek ez világban,

Fel s. alá sétálok uri palotámban,

Életemet töltöm kedves nyájasságban,

Nád szál ifiakkal vagyok vigasságban.

Mária Magdolna megtérése ugyanúgy következik be, az allegorikus szereplők neve és sorrendje is azonos: Mária Magdolnát Mundus, Visus, Odoratus, Factus arra biztatja, hogy még élvezze az ifjúságát, míg az Angelus és a Charitas a megtérésre biztatja. Az 1731-es passióban hiányzik az a szerzői utasítás, hogy Angelust maga Deus Pater küldi le Mária Magdolna megtérése miatt, ezzel a betoldással viszont Domokos Kázmér egy új, nagyon hatásos jelenetet illeszthet be a darabba: a pokolban elkárhozott lelkek (latin nyelvű) siralmát. Ennek a pokolbéli látomásnak a hatására tér meg Mária Magdolna, s ez így sokkal hitelesebb lesz, mint az 1731-es darabban. Ezt erősíti az is, hogy ott Mundus, itt viszont egy ördög (Daemon) akarja megakadályozni a bűnbánatát. Domokos Kázmér kihagy ugyan egy szereplőt (Gustust), de máshol betold egy-egy versszakot, például Mária Magdolna szövegeibe. Bernárd János passiójában is több siralom van: Júdás, Petrus, Mária és Magdolna siralma, valószínűleg innen veszi azt az ötletet Domokos Kázmér, hogy ő is négy siralmat tegyen bele a szövegbe. Az 1731-es darabban Mária Magdolna siralma csak három versszak, és ennek a szövege nem egyezik meg Domokos Kázmér szövegével: míg a korábbi passióban Mária Magdolna együtt szeretne meghalni Krisztussal, itt a megtérés folyamatáról és Mária Magdolna követéséről szól a hat versszakos siralom. Valószínűleg innen vette Pilátus feleségének a jelenetét is, bár ennek szövege nem mutat egyezést. Ez az apokrif jelenet összesen 9 korábbi passióban is szerepelt (Medgyesy S. 2009, 361.) Átnézve a korábbi szövegeket, egyikkel sem egyezik ennek a darabnak a jelenete.

Az 1744-es passió (Passiójáték a világ teremtésével, Káin és Ábel, Mária Magdolna és az ifjú történetével, Csíksomlyó, 1744. április. nagypéntek, Ferences iskoladrámák II., 5. sz.) szövegében is van Mária Magdolna jelenet, s jól láthatóan az 1744-es darab szerzője, Fodor Ferenc Ambrus is ismerte a korábbi passiót. Mária Magdolna jeleneteit azonban szétdarabolta, vagy a kéziratos kötetbe való másolás közben keveredtek össze. Nála a korábbi (7.) jelenetbe került Christus hívása („Jőjetek en hozzam, kik terhelve vattok”) és Mária Magdolna bűnbánata (Ferences iskoladrámák II., 409–411). Két jelenettel később (Ferences iskoladrámák II., 420–423) a Mundus a kísértője és egy angyal a biztatója a megtérésen gondolkodó Mária Magdolnának. Ebben a darabban nincs pokollátomás, csak az angyal meséli el, milyen büntetések várnak Mária Magdolnára a túlvilágon. A már teljesen megtért Mária Magdolna végül csak a 12. jelenetben tér vissza, hogy a halálra ítélt Jézus mellett legyen, aki feloldozza őt. (Ferences iskoladrámák II., 445.) Pilátus feleségének a szövege szó szerint megegyezik az 1731-es darabéval, az 1744-es passióból viszont teljesen hiányzik Mária Magdolna siralma, van viszont benne egy egyedülálló Káin-siralom. Mária Magdolna megtérése történetét nem teljesen evangéliumi alapokon (Lk 7, 36–50) mutatja be, hanem kiszínezi Angelus és Mundus szerepeltetésével (Scena 7).

Előadás

A drámát Csíksomlyón adták elő. A darab az 1765. év nagypéntekjére íródott, mely akkor április 25-re esett. Az előadásban két latin nyelvű ének (I. felvonás 2. jelenet, és II. felvonás 2. jelenet) és egy magyar nyelvű Mária siralom hangzott el. Erre való utalás van a szövegben is, például az I. actus 2. scenájában: „Az angyal énekelve figyelmezteti Magdolnát, aki ülve alszik.”, és a II. actus 2. scenájában is, ahol megjelenik egy angyal „énekelve és figyelmeztetve őt”.

A latin nyelvű verseket allegorikus szereplők, Geniusok adták elő. A latin verseket magyar prózafordításban közöljük.

Egyik latin nyelvű énekhez sem tudunk teljesen egyértelműen dallamot társítani, még az egyébként tökéletes verselést mutató szótagszámképletek alapján sem (1. Chorus: 6+8.6+8.8.8.7.; 2. Chorus: 6+6.6+6.6+6+5.6+6+5., ahol valamennyi versszak után magyar szöveg szakítja meg a folyamatos éneklést). Azonban második Chorus öt versszaknyi szövegét (Oh Innocentia, quam dudum luderis…) a háromsoros Bágyad sérelmétől mártírok asszonya… kezdetű Mária-siralom dallamára lehet énekelni, az utolsó dallamsor megismétlésével; ennek kottáját a 18. századi erdélyi ferences használatban lévő Deák–Szentes kéziratból közöljük. (Maga az ének az 1675-ös Cantus Catholici után a Kájoni Cantionale második kiadásában jelenik meg: Kájoni 1719, 123.; 1805, 13.; 1921, 171. sz.; l. még RMDT II, 127/I. sz., Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/112. sz., Kővári 2020, 240–241. A népzenei gyűjtések a megismételt kezdősor zárását vezetőhanggal erősítik, mint ezen a bukovinai felvételen, ami meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/35171/.)

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 33. (Kővári 2013, 69. sz.)

A második latin ének előtti rövid szakasz (II. felvonás 2. jelenet kezdete), amikor a Deus Pater elküldi Mária Magdolnához Raphael angyalát (Meny el sietseggel, Raphael, világra…), felidézi az angyali üdvözlet Mittit ad Virginem 5 soros énekének (RMDT II., 149. sz.; az erdélyi ferences Deák–Szentes kézirat által megőrzött dallamát l. a Ferences iskoladrámák III. kötetében az 1760-as, 9. sz. passióban, 701.; Kővári 2013, 9. sz.) Menj el sietséggel, arkangyal Gábriel…, a drámaszöveg kezdetével párhuzamot mutató, négysoros változatát (Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 20. sz.). Alább e 18. századi fejleménynek (Dobszay 2006, 126. sz.) 19. századi nyomtatott énekeskönyvi formáját közöljük, megjegyezve, hogy népzenei gyűjtések is az Ah, hol vagy magyarok… megszokott felugró kezdését hozzák (pl. egy Csík megyei felvétele meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/49107/; l. még Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, I/149. sz., Dobszay–Szendrei 1988, IV/111. sz.).

Kotta

Tárkányi–Zsasskovszky 1855, 226. sz., Zsasskovszky 1859, 96. sz.

Ugyanitt (II. felvonás 2. jelenet) a latin ének után Magdolna egy versszak erejéig kilép a szokásos 12 szótagos sorokból (Oh, jaj, kedves jo barátim, hol vattok…, 11.11.6.6.), de nem feltételezzük, hogy ezt énekelte volna, mivel következő megszólalása már visszatér a felező tizenkettesekhez. A III. felvonásban több szereplő siralma is elhangzik: a 9. jelenetben Júdásé (Oh, én boldogtalan, jaj, mit cselekűttem!…), a tizedikben Máriáé (Oh, fiam, méhemben kit gyengén hordoztam!…), az utolsóban Máriáé (Ah, jaj szűlöttemnek drága, piros vére…), Magdolnáé (Hát hová hatz engem, szegény szolgálodot…), János apostolé (Oh, kesergem s szánom ilyen fájdalmidot…), majd újra Máriáé (Ah, jaj, mely keserves egy árva anyának!…). Ezek azonban nem lépnek ki a szokásos verselésből; ha mégis énekelve hangzott volna el bármelyik is, akkor a tizenkét szótagos versekhez l. jelen kötet 1., 1763-as misztériumjáték jegyzetében ajánlott énekeket és lelőhelyüket (Hálát adok, Isten…; Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…; Mikor Máriához…; Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…). A jelenetet Mária éneke zárja (aminek ugyan nincs felirata, de négy versszaka sorszámmal ellátott; ebből is következhet, hogy a korábbi siralmak énekszó nélkül hangzottak el). Az Ah, jaj, nékem keservesnek, jaj, szomorú anyának… kezdetű planctus-ének 8+7 szótagú soraihoz a 18. századi erdélyi ferences Deák–Szentes kéziratból a Horrenda mors, tremenda mors kezdetű halottas dallamát ajánljuk (RMDT II. 147. sz., l. alább). (Maga az ének szerepel a Kájoni Cantionale első kettő, magyarul – Szörnyű halál kezdettel – továbbá a harmadik kiadásában: Kájoni 1676, 690. és 692. [Domokos 1979, 771–772. sz.], 1719, 586. és 588., 1805, 332. Létezik ugyanilyen, 15.15.15.15. szótagszámmal a Deák–Szentes kéziratban még egy ének, azonban mivel az karácsonyi, nem javasoljuk itteni alkalmazását: Dulcis Jesu, dulce nomen, RMDT II. 235. sz., Kővári 2013, 46. sz.)

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 84. (Kővári 2013, 176. sz.)

Szövegkritikai megjegyzések

Közlésünk betűhív. A kézirattól eltérően a szereplők nevét mindig teljes alakban közöljük, a szövegben előforduló rövidítéseket (Xtus, Sz.) feloldjuk, ezeket külön nem jelöljük. Az egységesítés érdekében minden sorkezdő betűt nagybetűre javítottunk. Gyakran használ a másoló nagybetűt a közneveknél is (Ur, Fő Pap), ezeket, ahol hozzáadnak a szöveg költőiségéhez, megtartottuk. A kéziratban szereplő, különböző írású szerepneveket (pl. Magdalena, Magdolna, Judas, Judás) a szerepnévnél egységesítettük, de a szövegben megtartottuk. A szerepneveknél többször is hiányzik a sorszám, ezt mindenhol kiegészítettük. A másolatot egyetlen személy készítette. A kézirat könnyen olvasható, viszonylag kevés javítás található benne. A dupla mássalhangzókat egy hullámos vonallal rövidíti. Az egyes versszakok végén (amelyeket folyamatosan ír) egy kereszt jelzi az új versszak kezdetét. Úgy tűnik, hogy a szöveget egy későbbi kéz, sötétebb tintával, más kéz írásával kijavította, az olvashatatlan betűket átírta, beszúrta a hiányzó szavakat, szótagokat.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

59 sáfárságáról – gazdálkodásáról. A hagyomány szerint Júdás volt Jézus és a tanítványok pénzügyeinek a kezelője.

84 praeceptort – tanítót

149 kötéllet – eltökélt

318 profetáltam – jósoltam

330 az Úr láttya – 1Móz 22 Az etimológia nem így szerepel a Bibliában. A hegy neve a Káldi-Neovulgáta szerint: »Az Úr gondoskodik!«, a Károli fordításban: „És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: »Az Úr hegyén a gondviselés«.” A hagyomány szerint Moriah hegyéről van szó, itt épült fel Salamon temploma is.

334 instantiájára – kérelmére

377 csinogasd – csinosítsd

420 fundálója – eltervezője, alapítója

436 spatzérozni – sétálni

507 contriciót – talán a contradictio elferdített változata, jelentése: ellentmondást tehetsz, ellene mondhatsz addigi életednek

514 commendáltam – ajánlottam

540 máron – gesztenyebarna

604 allégálya – állítja, bizonyítja

669 asilumba – menedékbe

670 reqvisitiokra – végrehajtásokra (itt: büntetésekre)

673 examinálni – megvizsgálni

682 nincs mit magamra változoul vonnom – nincs váltóruhám sem, nincs mit felvennem

742 dispositiódra – rendelkezésedre, tetszésedre

744 faktioját – tettét, cselekedetét

812 pitvarába – fogadótermébe, előszobájába

834 nyilván – nyilvánosan, mindenki előtt

849 bestelen fára – akasztó fára

864 szententiára – ítéletre

910 praesentáltuk – bemutattuk

911 praetendáltuk – követeltük, igényeltük

940 makuly – makacs (székely tájszó)

1044 nyűvek – férgek

1145 apolgathatnám – csókolgathatnám

Jegyzetek

1 Solyoviensi [Emendáltuk.]

2 Atyá<nk>tol

3 vénus [Nagybetűre javítottuk.]

4 <vegyétek> nyerjétek

5 szeriti [Emendáltuk.]

6 halát [Emendáltuk.]

7 min<d> t

8 [A szerepnév hiányzik.]

9 megyük [Az n utólag föléírva.]

10 <mind a’ ketten > mi szükseges

11 leg<y>ények

12 onnön [Emendáltuk.]

13 sziből [Emendáltuk.]

14 Az eredeti latin verseket Kilián István prózafordításban közöljük.

15 Abraham, Abraham, hagyd félbe a felséges Isten parancsát. Erre figyelmeztet téged az Isten gyorsan zengő éjszakai szava, beszéde. Hagyd félbe az áldozatot, tedd el a kardodat, gyermekedet, kedves és dús életét őrizd meg.

16 Erre szólít téged Isten és a kegyes csillagok, s minden, ami szent. Már megpróbáltatott szándékod, Isten megbecsüli a tetted. A te áldozatodra szánt fiad halotti leplét szakítsd szét, és a kardot távoztasd el tőle.

17 Íme, Isac felnövekszik, áldozati ajándékot hoz, és gyermeket nemz, hogy atyjának vigasztalása, törzsének dús vetése legyen. Bízz a te üdvöt hozó hitedben, és boldogan áldozz szent ajándékokat Isac helyett Istennek.

18 barant [Emendáltuk.]

19 [Az s utólag beszúrva.]

20 <az> ördögnek

21 [A szerepnevet kiegészítettük.]

22 <végr> [Átjavítva.]

23 tars [Emendáltuk.]

24 <tars> nints

25 musikákba<n>

26 élhezt [Emendáltuk.]

27 magad<ot>

28 terrens [A szerzői utasítást kiegészítettük.]

29 ennek [Utólag, föléírással beszúrva.]

30 zárja [Aláhúzva.]

31 retteg [Emendáltuk.]

32 tapasztalok [Átírással javítva.]

33 [A kit föléírással betoldva.]

34 [A szerepnevet kiegészítettük.]

35 Ó, ártatlanság! Mily régóta játszanak veled,
miféle esztelenség miatt pusztulsz el
ártatlanul! Nyomorultul hova tartasz? Miért kergeted a hiábavalóságokat?
Ó, szörnyű sors! Ha a világot követed, elmerülsz
az alvilágban, s elragad téged a halál.

36 Ó, örökkévalóság, örökkévalóság, mily keserű így gondolni rád!
Ó, minden örökkévaló mily félelmetes!

37 Óvatosan bízz a’ szirének énekében,
óvatosan higgy a’ világ szerelmeseinek.
Sokan álorcát hordanak, az álnokság elrejtőzik, lapul, nem látszik
a csalárdság. De tövisekkel szúrnak és hálóba fonnak ravasz dicséreteikkel.

38 A gazdagok ingatag szerencséjét és a vágyak
fájdalmas beteljesülését imádja a világ és kiszínezi
a hír, de ez elillan, mint a harmat, s amire a test
vadászik, s amit ostobán követ, elhervad, mint a’ virág.

39 A rút kellemesség, amit a test keres, s a kérkedve
emlegetett veszendő hamisság, amelyen kap
a világ, édesgetéssel behálóz, élvezetekkel
elragad, hogy rabjává tegyen. De aki őt szereti, azt hatalmába keríti. Ez az ő ajándéka.

40 ardemis [Emendáltuk.]
Tekints már, szerencsétlen, a gyehenna lángjaira,
és válaszd az üdvösséget, vagy a pokolt,
amelynek látod gyümölcseit! Vajon nem borzadsz tőlük?
Ó, szörnyű éjszaka! Halld az alvilági sírást és jajgatást! Így égsz majd te is!

41 kit nem is <véllettem> gondoltam

42 őetsém [Emendáltuk.]

43 hállék [Emendáltuk.]

44 mehetzz [Emendáltuk.]

45 mongya<nak>tok

46 mondom <neked>

47 [A szerzői utasítást kiegészítettük.]

48 meg [Emendáltuk.]

49 tars [Emendáltuk.]

50 <a> el [Utólag közbeszúrva és föléírással kiegészítve.]

51 legy [Emendáltuk.]

52 tegy [Emendáltuk.]

53 <köz> két [Javítgatva.]

54 előt [Emendáltuk.]

55 kelle [Utólag javítva.]

56 allatomba [Emendáltuk.]

57 al<t>mamban

58 vénnék [Emendáltuk.]

59 kaphazd [javítgatva.]

60 foggtotságod [Emendáltuk.]

61 ígéret<et tészek> tételek

62 sebedbe [Emendáltuk.]

63 szállottam [Átjavítva.]

64 tőllűnk [Átjavítva.]

65 Jesust < a’ ravaszt> had

66 [A sor mellett beszúrva: Caifas]

67 vitezinkel [Emendáltuk.]

68 [Aláhúzva.]

69 felek [Emendáltuk.]

70 keszekbe [Javítgatva. ]

71 alomba [Emendáltuk.]

72 kőtelet<et>

73 kételkedné<d>ll [Javítgatva.]

74 is [Utólag beszúrva.]

75 aztot <visza> jora

76 téged <az> nevére

77 ha [Utólag beszúrva.]

78 közt [Föléírással beszúrva.]

79 nagyobbal [Emendáltuk.]

80 <azokot> had haljam

81 botránkoz<ták>tattya

82 uzőt [Emendáltuk.]

83 parancsoly [Emendáltuk.]

84 [A szerepnevet kiegészítettük.]

85 szavadra [Föléírással beszúrva.]

86 vann [Emendáltuk.]

87 halálig <őtőt>

88 halni<a> [Javítgatva.]

89 Jaj <hol> a reménség

90 mehezt [Emendáltuk.]

91 tölt [Utólag beszúrva.]

92 zsikrázván [Emendáltuk.]

93 folya [Emendáltuk.]

94 melyére [Emendáltuk.]

95 makában [Emendáltuk.]

96 kerünk [Emendáltuk.]

97 [Kiegészítettük.]

98 [Kiegészítettük a szerepnevet.]

99 pokást [Emendáltuk.]

100 tőrorhetném [Emendáltuk.]

101 fájdalmiot [Emendáltuk.]

102 [A sor végig aláhúzva.]

103 utazásásit [Emendáltuk.]

104 szemunkon [Emendáltuk.]

105 alvan [Emendáltuk.]

106 [A rövidítést feloldottuk:] O.M.D.G.B.M.V. et OO.SS. Honorem

Kázmér Ferenc Domokos (?)

GOOD FRIDAY PLAY ON THE SACRIFICE OF ABRAHAM AND CHRIST

Essential data

The drama is in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery, on pages 439–461 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… The reference number of the photocopy is MTAK Ms 11.025. The text of the passion play was published; the text was edited by Márta Zsuzsanna Pintér. In the popular edition (Iskoladrámák 63–118), we left out the Latin texts, but gave István Kilián’s Hungarian prose translation.

The title of the play is Actio tragedico parascevica. The manuscript only provides the year, without the author’s name. The play with its fine structure is rather unique in the tradition of Csíksomlyó.

It is mentioned by Bándi (1896, 289), Fülöp (1892, 29), Pintér (1993, 121), Muckenhaupt (1999, 115), and Norbert Medgyesy S. (Medgyesy-Schmikli 2001, 186–188, 197, Medgyesy-Schmikli 2002c, 222, 229, Medgyesy-Schmikli 2003, 53, Medgyesy 2009, 68–69, 358–363), about Jesus’ torture Pintér 2019.

The Short Content of the Drama

Prologus

According to the prologue, these are terrible times, the world is full of adversity. Young people hurt old ones, good morals have disappeared, even true believers are slandered by those who envy them. True believers must connect their suffering to the suffering of Jesus, to make their fate easier. The prologue then enumerates the scenes of the Passion from the story of Abraham and Isaac to the conversion of Mary Magdalene and the fate of Judas. It explains to the audience that Abraham is God, Isaac is Jesus who is sacrificed just like Abraham would have sacrificed Isaac.

Actus primus

Scena prima

Abraham is grateful to the Lord for giving him abundance, and finds a teacher for his only son, Abraham to teach him Latin and sciences. The Lord tells Abraham to sacrifice Isaac. Genius warns him not to refuse the Lord’s will.

Scena secunda

The Lord shows him the mountain where he must go. Abraham leaves for the mountain with Isaac, whereas the praeceptor and the servant are not allowed to accompany them. When Isaac learns he is to be the sacrificial lamb, he accepts his father’s will but at the last moment, he starts begging for his life. The Lord has mercy on Isaac; an Angel sings about the end of the test.

Scena tertia

Abraham is grateful to God and sacrifices the lamb caught in a thorn bush. Isaac is happy to have survived. Genius foretells that Abraham’s descendants will populate the land and God will make them a great people.

Actus secundus

Scena prima

Mary Magdalene is happy about her own beauty and good life when a Genius appears and encourages her to convert. However, the World and sensual pleasures (e.g. Vision) warn her not to believe those words, she still has time to convert, she should now enjoy her youth and go for a walk with them. Mary Magdalene is suddenly exhausted and decides to go to sleep.

Scena secunda

The Lord sends his angel Raphael to show the torments of hell in Mary Magdalene’s dream. The chorus of the damned sings a Latin song about their awful sufferings and summarizes the lessons to be learned in a short pair of verses in Hungarian. Mary Magdalene wakes up in terror, and although the World still tries to reassure her, she turns to her relative, Martha. Martha advises her to turn to Jesus who helps everyone.

Scena tertia

Mary Magdalene repents her sins and goes to see Jesus; Vision, Smell etc. try to hold her back but Hope and Faith encourage her, tell her she will find mercy.

Scena quarta

Upon hearing Jesus’ words, Mary Magdalene converts. Jesus reassures her that her repentance cancelled all her sins.

Actus tertius

Scena prima

Annas and Caiaphas discuss Jesus.

Scena secunda

Judas is hungry and worn, he is lamenting when the demons appear and encourage him to betray Jesus to be rich. Judas wants to be a merchant but this requires money, and the money received for betrayal would enable him to start his new profession. Judas is afraid that Jesus is going to be killed and he is going to be damned, but the devils reassure him that the Jews do not have the right to do that, they can only launch an investigation to prohibit Jesus from preaching. Judas is reassured and is happy to see the high priests.

Scena tertia

Annas and Caiaphas make a deal with Judas who goes to capture Jesus with Longinus and the soldiers.

Scena quarta

Jesus is in the Garden of Gethsemane with his disciples; he warns them in vain, they fall asleep while he prays. Judas arrives with the soldiers (among them Malchus) but he pretends to be accidentally followed by the armed people. Longinus captures Jesus.

Scena quinta

Jesus in front of Caiaphas who sends him to Pilate.

Scena sexta

Jesus in front of Pilate who sends him to Herod.

Scena septima

Herod hopes to see some miracles from Jesus but Jesus does not even speak. Herod is disappointed and sends him back to Pilate.

Scena octava

Pilate’s wife saw a dream and asks her husband to forgive Jesus. Pilate does not want to sentence him to death, so he has him flagellated, crowned and humiliated. When Jesus is back, covered in blood and tormented, the Jews want him dead, so Pilate sentences him to death but washes his hands.

Scena nona

Judas’ repentance and suicide. The devils are happy for Jesus’ death.

Scena decima

Mary is crying for her son, the apostle John is also sorry to see Jesus’ awful death. Jesus bids farewell to both.

Scena ultima

The lament of Mary, Magdalene and the apostle John, Jesus dies on the cross; the song of Mary.

Epilogus

It summarizes the scenes and warns the audience to repent.

Author

According to Árpád Fülöp, János József Madár taught syntax and grammatics in the intermediate and advanced grammar class in 1764 and 1765 (Fülöp 1897, 10–13; see János József Madár’s biography in the notes to the previous passion play, nr. 2 in this volume. There are no apparent similarities between the two texts. On the other hand, on Pentecost 1764, there was a Hungarian-Latin play on Eulogius, written by Kázmér Domokos according to the title page. (The text is going to be published in volume VI of Ferences iskoladrámák.) The play was written in prose but there are two Latin poems at the end (Chorus primus: dialogue between Genius Paupertatis and Genius Patientiae; Chorus secundus: dialogue between Genius Superbiae and Genius Humilitatis.) On the basis of the aptitude for Latin verses and the similar metre, it may be assumed that Kázmér Domokos wrote the 1765 passion play as well. Kázmér Domokos also inserted a long Latin chorus in the Hungarian Good Friday passion play, even though this was unusual, there are no other examples for this.

In 1763, Domokos taught the intermediate and advanced grammar classes in Csíksomlyó (Fülöp 1897, 13). In 1764 and 1765, he probably taught the upper classes but we have no related data. See his biography in the notes to play nr. 1 in the present volume.

Source

The play has an elaborated structure: it includes an Old Testament prefigure and several apocryphal elements (e. g. the dream of Pilate’s wife) in the biblical story, and adds laments by Mary Magdalene and John at the end of the passion. Isaac appears in eight passion plays as a participant in the celestial trial (Medgyesy 2009, 365) but this is the only drama where he is an independent character of a prefigure.

The author probably used the 1731 passion play (see Ferences iskoladrámák I, nr. 8). Kázmér Domokos borrowed Mary Magdalene’s scenes from that drama (Actus I scena 2–3), as several verses are exactly identical with the text of this passion play (Ibid, 537–543). He closely follows the text written thirty years before, but instead of direct citations, it makes the earlier text more concrete, easier to understand.

Mary Magdalene’s conversion and the name and order of allegorical characters are the same: Mundus, Visus, Odoratus, Factus encourage her to enjoy her youth, while Angelus and Charitas try to persuade her to convert. In the 1731 passion play, we do not find the author’s instruction according to which Deus Pater himself sends Angelus to convert Mary Magdalene. This insertion enables Kázmér Domokos to add a new, very impressive scene: the Latin lament of the souls damned in hell. Mary Magdelene converts due to this vision of hell, making her conversion much more authentic than in the 1731 play. This also reinforced by the fact that in the earlier play it is Mundus, while here it is a devil (Daemon) who wants to prevent her repentance. Kázmér Domokos omits a character (Gustus) but adds a few verses to Mary Magdalene’s texts. There are several laments in the 1731passion play: those of Judas, Petrus, Mary and Magdalene; Kázmér Domokos probably borrowed the idea of four laments from him. In the 1731 play, Mary Magdalene’s lament only takes three verses and the text is not identical to that of Kázmér Domokos: while in the earlier passion play, Mary Magdalene would like to die with Christ, the latter six-verse lament is on the process of conversion and on Mary Magdalene’s following. This is the probable source of the scene with Pilate’s wife, although the text is not identical in this case. This apocryphal scene appeared in nine earlier passion plays (Medgyesy 2009, 361). There is no accordance with any of the earlier texts.

There is a scene with Mary Magdalene in the 1744 passion play (Ferences iskoladrámák II, nr. 5) and its author, Ambrus Ferenc Fodor apparently also knew the earlier passion play. Mary Magdalene’s conversion is not entirely based on the gospels (Luke 7:36–50), as Angelus and Mundus are added. Fodor cut Mary Magdalene’s scenes into pieces but they may have become confused in the copying process. He places Christ’s calling and Mary Magdalene’s repentance in the previous scene. Two scenes later, Mary Magdalene is thinking about conversion, with Mundus tempting and an angel encouraging her. There is no vision of hell in this play, only the angel talking about the punishment awaiting Mary Magdalene in the afterlife. The completely converted Mary Magdalene only returns in scene 12 to be forgiven by and to be with Jesus who is sentenced to death. The text recited by Pilate’s wife is identical to the one in the 1731 play, the 1744 passion play, however, does not contain Mary Magdalene’s lament at all, it has a unique Cain lament instead.

Performance

The drama was performed in Csíksomlyó. The play was written for Good Friday 1765, 25 April that year. There were two songs in Latin (I/ 2 and II/ 2) and a lament by Mary in Hungarian. The Latin verses were recited by allegorical figures called Genius. Mary’s lament closing the play was a well-known folk song.

Two songs in Latin (Act I, scene 2 and Act II, scene 2) and a Hungarian lament by Mary were sung in the play. The text refers to this, e.g. in Act I, scene 2: „The angel sings to warn the sleeping Magdalene”, as well as in Act II, scene 2: „an angel sings to warn her”.

The Latin verses were recited by the allegorical characters of Genii. (Latin verses are given in Hungarian prose translation.)

We cannot give a melody for any of the Latin songs, not even on the basis of the perfect metre (see Chorus: 6+8.6+8.8.8.7.; 2. Chorus: 6+6.6+6.6+6+5.6+6+5. where continuous singing is interrupted by a Hungarian text after each strophe.) However, the short strophe before the second Latin song (at the beginning of Act II, scene 2) where Deus Pater sends Raphael to Mary Magdalene, recalls a four-line version – showing a parallel with the beginning of the drama text – of the 5-line song Mittit ad Virginem (RMDT II, nr. 149; see its melody preserved in the Transylvanian Franciscan Deák–Szentes manuscript in Ferences iskoladrámák III, nr. 9, 701.; Kővári 2013, nr. 9) (Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 20). Below, we provide the 19th century printed songbook form of this 18th century development (Dobszay 2006, nr. 126), with the remark that folk collections also give the usual beginning Ah, hol vagy magyarok… (e.g. a recording from Csík county is in the Sound Archive of the Institute of Musicology: hungaricana.hu/49107/; see also Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, I/149, Dobszay–Szendrei 1988, IV/111).

For scores, see:

Tárkányi–Zsasskovszky 1855, nr. 226, Zsasskovszky 1859, nr. 96.

After the Latin song in the same scene (Act II, scene 2), Magdalene breaks the usual 12-syllable lines for one strophe (Oh, jaj, kedves jo barátim, hol vattok…, 11.11.6.6.) but we do not assume that this was sung, as she then returns to the traditional metre of Hungarian poems. In Act III, there are laments by several characters: Judas in scene 9 (Oh, én boldogtalan, jaj, mit cselekűttem!…), Mary in scene 10 (Oh, fiam, méhemben kit gyengén hordoztam!…), Mary (Ah, jaj szűlöttemnek drága, piros vére…), Magdalene (Hát hová hatz engem, szegény szolgálodot…), the apostle John (Oh, kesergem s szánom ilyen fájdalmidot…) and Mary again in the last scene (Ah, jaj, mely keserves egy árva anyának!…). These, however, use the usual metre; if any of them was nevertheless sung, see the songs and their locations recommended for 12-syllable verses in the notes to the 1763 mystery play nr. 1 in the present volume (Hálát adok, Isten…; Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…; Mikor Máriához…; Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…). The scene ends with Mary’s song (it has no title but four strophes are numbered; this may also suggest that the previous laments were not sung). In the case of the 8+7-syllable lines of the planctus song beginning Ah, jaj, nékem keservesnek, jaj, szomorú anyának…, we recommend the melody of the mourning song beginning Horrenda mors, tremenda mors (RMDT II, nr. 147, see below) from the 18th century Transylvanian Franciscan Deák–Szentes manuscript. (The song itself appears in the first two editions of Kájoni’s Cantionale in Hungarian – beginning with Szörnyű halál –, as well as in the third edition: Kájoni 1676, 690 and 692. [Domokos 1979, nr. 771–772], 1719, 586 and 588, 1805, 332. There is another song in the Deák–Szentes manuscript with the same number of syllables – 15.15.15.15. – but we do not recommend its use here, as it a Christmas song: Dulcis Jesu, dulce nomen, RMDT II, nr. 235, Kővári 2013, nr. 46)

For scores, see:

Deák–Szentes manuscript, 226 (Kővári 2013, nr. 176)


4.
Halles Lőrinc Kristóf (?)

Nagypénteki játék
az emberi nem bűnbeeséséről
és megjavulásáról


Csíksomlyó
1766. március 28. nagypéntek

[Szerepek

Luciper

Pluto

Diabolus primus

Diabolus secundus

Diabolus tertius

Diabolus quartus

Diabolus quintus

Diabolus sextus

Diabolus septimus

Diabolus octavus

Drumo

Filius Luciperi

Adam

Angelus

Eva

Deus pater / Pater

Angelus expellens

Caro

Mundus

Conscientia

Sportanus

Arduinus

Servus primus

Servus secundus

Dolus

Mors

Aristipus

Spiritus

Justitia

Misericordia

Gabriel

Christus / Filius

Herodes

Caiphas

Annas

Consiliarius primus

Consiliarius secundus

Judas

Servus

Centurio

Miles primus

Miles secundus

Miles tertius

Miles quartus

Miles quintus

Pilatus

Maria

Angelus adveniens]

Actio Parascevica
repraesentans Perditionem, et Reparationem Generis humani exhibita Anno 17661 a Mediae et Supremae Grammatices classium studiosa Iuventute Csik Somljovinesi2

Prologus

Kristus szent halálán kesergő bus lelkek,

Kik az ő példáját ma nézni jőttetek,

Ki foljt szent vérének jutalmát vegyétek,3

Kévánom, őrőké vele őrvendgyetek.

5 Ez lesz egész czélja a mái munkánknak,

Hogy meg magyarázzuk ember romlásának

Mi légyen az oka, Kristus halálának,

Példájátis adgyuk ő nagy kinyainak.

Mert minekutána az őrők Ur Isten

10 Angyalakat s embert teremte kegyesen,

Angyalit rendelé az magas egekben,

Adamot és Evát Paradicsom kertben.

De az kevélj angyal mindgyárt pártot űtet,

És Istene ellen fegyverbe őltőzet,

15 Azért az Istentűl ménybűl ki veretett,

És az ő heljében ember rendeltetett.

Ezt a hamis Angyal mihent hogy meg tudta,

Leg ottan irigység uralkadat rajta,

Azért társaival ő tanácsot tarta,

20 Hogy fényes heljeket ember ne birhassa.

Kiki ő kőzűlek addig incselkedék,

A’ miglen Adámat és Evát meg ejték,

Parancsalat ellen az almát meg evék,

S igy teremtőjeket felette meg sérték.

25 Meljért Adám s Eva a Paradicsambol

Ki vereték mindgyárt, a nagy uraságbul

És hallandoságra halhatatlanságbol,

Hogy Urát megbántá őrdőg tanácsabol.

Meg nem elégettek azzal az őrdőgek,

30 Adámnak s Evának hogy ilj kárt szerzettek,4

Hanem fiainnis erő szakat tettek,

És igy sok vétkeket ezekis miveltek.

Ugy annyira, hogy már Adámnak nagy vétke,

S ő maradványinak rosz cselekedete

35 Egekben fel hatat, és fel gerjesztette

Istent embereknek az ell vesztésére.5

Azért az Ur Isten Adámat hivatta,

Mert minden vétkeknek ő volt fővebb oka.

És igy szententiát nagy haragal monda

40 Adámra, Evára és maradványira.

De a Fiu Isten nagy irgalmasságát

Mutatá emberhez, attyai jo voltát,

Mert bűnős emberért bé ajánlá magát,

Magára válalá annak adosságat.

45 Hogy pedig az embert meg szabadithassa,

Az el fajult utrul vihesse jo utra,

Fényes országábul a főldre le szálla,

Az emberi testet fel vevé magára.

Itt a bűnősoknek kezde praedikálni,

50 És a rut vétkekről kegyesen meg fedni,

Sántákat, bénnákat s vakakat gyogyitni,

Akará a bűnőst igy magáhaz hini.

De ilj jo voltáért neki mit fizettek?

Haljátok, meg felel a Szent irás néktek:

55 Mindgyárast ellene ők fel fegyverkeztek,

És hogy el veszthessék, azon igyekeztek.

A Sido fő papok mindgyárt el fogatták,

Számtalan kinakra őt szententziásták,

Pőgdesték, csufolták, verték, káromlották,

60 Végtére mint tolvajt, kereszt fára huzták.

Hát tű, keresztények, mi hálá adással

Járultak Kristushoz, hogy szent halálával

Meg váltot tűkteket számtalan kinyával,

És meg békéltetet az ő szent attyával?

65 Talám az attával és teremtettével,

Gyilkosság, tolvajság, hamis eskűvéssel,

Őrdőgtűl származat gonosz irigységel,

Istennűnket bánto fertelmes vétkekkel?6

Talám részegségel és fajtalansággal,

70 Az praedikatio s mise mulatással,

Avagy ottan végbe vitt szunyadazással

Dicsiritek Kristust illj szép buzgosággal?

Azért az illjenek, hogy észre jőjenek,

Ezen szent nap után vétkezni szűnyenek,

75 Vétkeknek mocskábol tőbbe ne egyenek,

Hanem a Kristusrol meg emlékezenek:

Tehetségűnk szerent rőviden, mint tudgyuk,

Kristusnak halálát néktek le rajzaljuk,

Noha volta képen azt le nem irhattyuk,

80 Mert gyarlo elménkkel meg sem is foghattyuk.

Azért békeséges tűréssel legyetek,

Midőn Kristus kinyát itten szemlélitek,

Sok vétkeitekért sirjon tű szemetek,

Hogy a kárhozattul mentek lehessetek!

Scena prima

Angeli mali consilium ineunt de perdendo humano Genere

Luciper

85 En edes szolgaim, kedves unokaim,

Kik voltatok nekem mindenkor baratim,

Nem lehet tőlletek titkolnam tanacsim,

A vagy egyébb nemű hasznas gondolatim.

Tudom, hogy érettem Menyből le esétek,

90 Honnét le verettem ennis érettetek,

Azért szivből kerlek, hogy egyet értsetek,

Én velem semmiben ne ellenkezzetek.

Valamennyin vattak főldőn és pokolba,

Egygyűve gyűljetek ma a synodusba.

95 A kinek lesz legg jobb itt tanács adása,

A lészen leg első minden uraságba.

De mire tanácsat, talam azt kérditek.

Tudgyátoké, menybe, honnét le esétek,

Rendeltetet ember, hogy a ti heljetek

100 Bé tőlcse, és birja Angyali széketek!

De azt meg engedni teljes lehetetlen,

Hogy a mű országunk maragyan űressen.

Hát pokolnak tűze csak minket égessen?

Tekerje fel eszit kiki tehát itten!

105 Elsőbbenis Pluto, fővebbik vezérem,

Mi a te tanácsad, mond meg hamar nekem!

Pluto

Luciper, a ki vagy poklok fejedelme,

Fel forrot a szivem az ember vesztére,

Ki gondolhatatlan sok mesterségekre

110 Kész vagyok, ell hidd, én tőrbe ejtésekre.7

Sokakat én tudok, de a kevéljségnél

Jobbat nem tanálok, mivel te sem égnél,

Ha ez nem lett volna, mostan nem tőrődnél,

Azért nem választak jobb fegyvert én ennél.

115 Keveljségnek vagynak feles csemetéi,

Meljek ha kezdhetnek emberben ujulni,

Meg tanityák őtet engedetlenkedni,

És igy ell kell néki, tudgyátok azt, veszni.

Luciper

Heljes a tanácsad, igazán meg vallam,

120 Azért keveljséggel probálj derekasan

Minden embert, aki ez világon vagyon.

Diabolus primus8

A fősvénség légyen az dus gazdagaké,

A lopás, hazugság pedig a szaboké,

A hergés és morgás házas asszonyaké,9

125 A hamis eskűvés a kereskedőké.

Diabolus secundus

Az irigység lelke száljon a szentekre,

Egyházi rendekre s kiss ded gyermekekre,

Ezekre s tőbbekre menyen egy mértékbe.

Diabolus tertius

Én a torkassaggal és a részegseggel

130 Hizlalam az embert, hogy jo kővérséggel

Jőhessen pokolba, meg rakadat testtel,

Tűk is jol lakhattak bőrős pecsenyével.

Drumo

Én mind heljbe hagyam a tű tanácsatak,

De hiszem, tudgyátok s menyben hallattátok,

135 Adatnak embernek tiz parancsalatak,

A kikrűl még semmit tű nem szollattatak.

A lészen elsőben erőst parancsalva,

Hogy idegen Istent soha ne imádna,

Azért énis eztet válalam magamra,

140 Ra viszem az embert rut bálványozásra.

Hogy ha pedig ebből valaha ki kopnánk,

Sok bőlcs embereket meg tántoritanánk,

Eretnekségeket mindgyárt foralhatnánk,

Azután bezzeg hogy még telnék a hazánk.

145 Tanitam az embert én az on őntésre,

Asagan járásra és a bab vetésre,10

Az vén leányakat a kűrtő seprésre,

Szép igékel valo jo kenegetésre.

Diabolus quartus

Atta teremtette, sokféle szitakra

150 Inditam az embert más káromkodásra,

Hamis eskűvésre és átkazodásra,

Azután tasitam fővel a pokolba.

Diabolus quintus

En késértem őket az innep szegésre,11

Isteni szolgálat ell henyélesére,

155 Mise előt valo varrásra, szővésre,

És a takarásra, szántásra s vetésre.

Diabolus sextus

Attyakat s annyakat hogy meg ne becsűljék,

Elől járojakat egészen meg vessék,

Ezek pedig őket soha meg ne fedgyék:

160 Ezt fogom jovalni, enyim az nyereség.

Diabolus septimus

En sok kűlőmb féle hamis gyilkosságat

Támásztak ember kőzt rágalmazásakat.

Diabolus primus12

Hát a bujaságal kiket kisirthetűnk,

És annak szép lelkét kinek engedhessűk?

Diabolus septimus

165 Azzal meg probálni mindeneket szabad,

Mert a szerelemtől senki ell nem szalad,

Még a vén ember is ettől el nem marad.

Diabolus octavus

En azt jovallom, hogy a mit az ő szemek

Meg lát, ott ne hagya tőbszőr az ő kezek,

170 Hamis keresettel teljék meg erszények,

És igy, tudom bizony, el fogy az ő eszek.

Azután usurat, hamis korcsomálást,

Hibás fontal mérő és csalárd vasárlást,13

Szurakkal s viassal meg őntetet kupát

175 Javallak nékiek, s meg kapják jutalmát.

Diabolus secundus

Hamis bizonságat tegyenek egy másra,

A miat jussanak sokan kuldulásra,

Avagy egyébb féle nyomoruságakra,

Igy viszem én őket reá a vasárra.

Diabolus tertius

180 A bőjtőt ő velek éppen meg unatam,

Gyonásban pediglen vétkeket, jovallam,

Hogy ők meg ne valják ugy, a mint a vagyon,

Meg láttyátok, hogy lesz ebből gazdagságom.

Luciper

Meg vallam, hogy jo lesz valaha tanácstak,

185 De mi szűkségessebb, azt nem találtátok,14

Ki nékűl hejába lesz minden munkátok,

Tudom, hogy embernek semmit nem árthattok.

Mert ha marad Adám a Paradicsomba,

Véle teremtetett ártatlanságába,

190 Nem lészen bizon olj eszetlen goromba,

Hogy tű tanácstaknak heljt adgyon magába.

Pluto

Nem hejába lettél nékűnk fejedelműnk,

A menyin itt vagyunk, te veled nem érűnk!

Diabolus secundus15

Igazán hogy mélto fejedelemségre,

195 Mivel hogy az Isten menyégből le vete,

Azt gondoltam vala, hogy angyali elme

Bennűnk meg változat, de laczik a jele.

Diabolus quintus

Hogy ha esnék Adám valaha vétekbe,

Nem maradna tőbbé Paradicsom kertbe,

200 Nekűnk pedig lenne kantára kezűnkbe,

Ugy meg gázoltatnok minden féle bűnbe.

Diabolus sextus

Igy kellene bizony emberi nemzetnek

Még a gyűkerében tenni őt férgesnek,

Valamenyin onnan azután nőnének,16

205 Azok mind bűnősők nyilván hogy lennének.

Diabolus septimus

Eredendő bűnben a kik szűletnének,

Mivel hogy mocsakal menybe nem mehetnek,

A mi heljeinkbe bezzeg nem űlnének,

Egy anyira őkis nem hegyeskednének.

Diabolus octavus

210 Hej, be jo volna ez, ha végbe vihetnők,

Világot és testet magunk mellé vennők,

Embert bezzeg ostán bé nem eresztenők

Meny országba, hanem pokolba vezetnők.

Pluto17

De mond meg hát, kérlek, mit kell cselekednűnk,

215 A sok rút vétkekben embert hogy ejthessűk?

Luciper

Minyájon tudgyátok Adám állapottyát,

Es Paradicsomba Eva boldogságát,

Barmakan, vadakan nagy uralkodását,

Végre meny országba meg koronázását.

220 Aztis tudhattyátok, hogy meg tiltá Isten,

Egy fárol ne ennék, Adámnak erőssen,

Meg kellene halni nekie másképen,

Ha parancsalatnak lenne engedetlen.18

Azért ha valaki jo mesterségével

225 Reá venné Evát álnok beszédével,

Meg csalhatná Eva Adámat szép szinnel,

Énis fáratságát nem felejteném ell.

Diabolus quartus

Ha fogadásadnak eleget fogs tenni,

És fizetést akars te nékem igirni,

230 Meg mutatam néked, rea tudom szedni,

Adam s Eva tiltot almát fognak enni.

En mesterségemnek kőnnyű lesz a dolga,

El viszek égy almát más fának alája,

Kit midőn meg látnak, igen kapnak rajta,

235 Igy részeszek lésznek a tiltat almába.

Diabolus primus19

Látom, jo barátom, nem jo mesterséged:

Ha álnakságal élsz, légyen jo értelmed,20

Minden csalárdságal teljes a te eszed,

Azon fejűl légyen nagyis méréséged.

240 Olljan mesterséget te eszed gondoljan,

És kezgy a dologhaz ugyan szines modon,

Hogy ha akars lenni nyertes te Adáman,

Meljet Adám s Eva jora magyarázan.

Diabolus secundus21

Tészek inkább csudát természet tőrvényén,

245 A tél virágazzék, nyárba szán ut légyen,

A csiki fenyő fa mind szőllőt teremjen,

Mégis boszszut állak, hid ell, az emberen.

Diabolus quartus

Az égbő1 veszek én, hidell, menkőveket,

Tetova rugdasam az magas egeket,

250 Igy az embereken bé tőltem kedvemet.

Diabolus quintus

Az napat az égen meg homáljositam,

Afőldet pediglen erőst meg mozgatam,

Nagy Somljot s Hargitát széjel mind ell hányom,

Mégis nagy káramat ingyen én nem hagyam.

Diabolus sextus

255 A tengert kész vagyok pipámba tőlteni,

Főld kerekségére eppen ki okádni,

Minden álatakat eképen meg őlni,

Ha boszszut nem lehet másképpen állani.

Diabolus septimus

Aqvilot, Boreát annyira fel fuvom,

260 Ropant várasakat hogy főldig le roncson,

Ne maragyan ember sohult ez világon.

Luciper

Látom, hogy minyájon tudtok haragunni,

És ellenségűnken tű boszszut állani,

Azért nem akarak tisztséget osztani,

265 Hanem kinek kinek teszszék válastani.

Csak hogy szűkség, észre jol vegyétek eztet,

Hogy a ki cselekszik nagyabb vitézséget,

Annak kell engedni méltán elsőséget,

Hogy az dirigálja a tőbb vitézeket.

Filius Luciperi22

270 Oh, Luciper apo, énis had mennyek ell,

Mert, meg lád, probálak a kiss gyermekekkel,

Meg tanitam őket, mondani, hog, mint kell

Ebb s diszno mátrátát, s tőbbeket ezekel.

Luciper

Halgass, te rut tacsko, neis merj szollani,

275 Meny haza pokolba, tanul tűzet tenni,

Hiszem te ő velek kezdenél jáczadni!23

Tű pedig menyetek: Evát és Adámat,24

Azután pediglen ők maradványakat,

Ugyan meg csaljátak az egész világat,

280 El ne kerűlhesse senki hálotakat!

Scena secunda

Primi Parentes Decipiuntur a Serpente infernalj, et ex Paradiso ejiciuntur

Adam

Az vég nélkűl valo isteni bőlcsesség,

Kezdetet nem tudo királji nagy felség,

Személjében három egy állatu méljség,

Ki őnnőn magátol egészen errőség:

285 Őrőktűl elrendelt kegyes decretumát,

A teremtés iránt valo szép szándékát,

Az űdőben véghez vinni akarattyát,

Kiváná mutatni attyai jo voltát.

De hogy bőlcseségét jobban meg mutatná,

290 Isteni jo voltát ki nyilatkoztatná,

Mindenhatoságát nyilván meg probálna,

Imé, embert alkat, hogy őtet áldaná.

Hogy pedig életem unalmas egyedűl

Ne lenne, énnékem adá segitségűl

295 Évát, a társamat, kedves feleségűl,

Paradicsom kertit szép győnyőrűségűl.

Angelus

Azért élj kedvedre a Paradicsomba,

És serény légy annak munkálkodásába,

Hogy meg ne ejtessél, légy jo vigyázásba,

300 Istentűl reád szál nagy áldas azomba.

A fák győmőlcsibűl a mennyi kell, egyél,

Azokban kedvedre vigan győnyőrkődgyel,

Csak ez egy fán levő almábul ne egyél,

Mert halálal halsz meg, igy hát cselekedgyél.25

Eva

305 Kedves férjem, menyűnk, sétáljunk az kertben,

Mullassuk magunkat az vizek mentében,

Nézűk a szép mezőt kivánt zőldségében,

A fákat vizgáljuk ékes győmőlcsében.

Adam

Menyűnk, édes társam, de vigyáz magadra,

310 És ne légy szavamnak által hagására,

Egy fát mutatok itt, hogy légyen tuttadra,

Győmőlcsét ne ed, mert válik halálunkra.

Eva

Édes kedves Adám, valjan eztet tőllűnk

Miért tiltya Isten, hogy benne ne egyűnk,

315 Isten kegyelmébűl talám ki nem esűnk,26

Ha ezen szép fának győmőlcsébűl eszűnk.

Diabolus primus27

Oh, eszetlen aszszony, nem veszedé észre,

Hogy ez az Istennek csalárd mestersége?

Hogyha ebbűl esztek, éppen istenségre

320 Tű fel emeltettek olj nagy dicsőségre.

Mindenekbe hozzá hasonlová lésztek,

Szőrnyű nagy tudományt magatoknak vesztek,

Halhatatlanságot tű mindgyárást nyertek,

Őrőkőn őrőké soha el nem vesztek.

Eva

325 Meg vallam, hogy szép fa s szép gyűmőlcsel teljes,

Talám eledelre lehetis ő heljes,

De találkozhatik kőzőtteis mérges,

Meljnek kostolása lész nekűnk veszéljes.

Diabolus primus28

Oh, goromba aszszony, ne tétováz sokat,

330 Talám rád az halál nem forgat kaszákat.29

Eva

Kedves társam, Adám, én néked azt mondam,

Valahogy, valamint járok, meg kostolom,

Mert én semmiképen azt meg nem álhatam,

Mivel teis látod, melj igen kivánom.

(Hic gustat.)30

335 Jaj, uram, ugyan jó, kostoljad, be édes,

Nincs ebben az kertben sohúlt iljen kedves.

Adam

Joé vagy ártalmas, imé, meg kostolam.

Mi dolog ez ebben, eztet én csudálom!

Mert nem jo ételre, azt ugy tapasztalam,

340 Abé nyelt falatat torkoman meg gátlam.

Deus pater31

Adám, hol vagy, Adám, ezt miért miveléd,

Parancsolatamat miért által lépéd?

Emberi nemzetet azzal mind el vesztéd,

Az őrők halálnak hálojába ejtéd!

345 Atkozot lesz a főld munkálkodásodban,

Nemis hadlak tovább már Paradicsomban,

Im, ki kergettetel a sovány pusztában,

Éltednek fottyaig már nyomorogj abban!

Angelus expellens32

Oh, nyomorult Adám, te álapatadat

350 Miért nem őrizted szép boldogságadat,

Minden álatokan uralkodásadat,

Végbe Meny országba koronázásadat?

Ki innen, mert nincsen helje kegyelemnek,

Hogy inkább hittetek rosz ellenségteknek,

355 Mind sem az Úr Isten igaz beszszégyének,

Legyetek már rabja halálnak s őrdőgnek.33

Diabolus primus34

Hej, be szépek vattak, be szépen járátak,

Ez után már nékűnk hatalmunkban vattak,

Amikor akarunk, azt ugy meg tudgyatok,

360 Pokolba le hajtunk, ott lészen sirástak.

(Vocat alios:)35

Gyertek, jo pajtársim, a préaedát nézzétek,

Ennek meg tartásan forogjon elmétek,

Erőss vigyázással mellette legyetek,

Én, a test és világ majd tőbbetis szerzek.36

Luciper

365 Ah, bizony vann mostan szivemnek őrőme,

Mert Adámban meg szűnt Isten szeretete,

Kin eddig tőrődet az őrdőgi elme,

Ihon, már meg vagyon ember veszedelme!

Caro

Most vagyon kezdete az én életemnek,

370 Mivel parancsalak érzékenségimnek,

Szabad már ő nékik, akar hogy éljenek,

Parancsolatamra neis űgyeljenek.

De oh, világ, nálad nélkűl nem élhetek,

Semmi dolgaimban elé nem mehetek,

375 De ha mostan veled barátságot vetek,

Te dűcsőségedben ugy részes lehetek.

Mundus

Sok ideje immár forgatam szivemben,

Tőltem az űdőmet nagy dicsekedésben,

De én, ha valakit látnék dicsőségben,

380 Vélle egyűt élnék egész életemben.

Ihon, a szerencse meg mutatá magát,

Nem vetem meg testnek az ő barátságát,

Mert mihent megérzi étkeimnek szagját,

Meg mutattya hozzám álhatataságát.

385 De a barátságnak ez a regulája,

Minden érzékenség magát ahaz szabja,

Hogy bőlcs Lucipernek legyen hiv szólgája,

Minden félelemnek el távoztataja.

Luciper

Bezzeg ez után lesz helje mind azaknak,

390 Meljeket társaink előbb jovallának,

Adhattyuk már magunk szerencsés probának,

Kelepczéket vessűnk Adám fiainak.

Scena tertia

A’ Mundo, Carne et Diabolo expellitur recta, et bona Conscientia37

Mundus

Méltán én magamat most mutagathatom,

Világ fiai kőzt szebnek álitatam,

395 En dicsőségemet nagyabnak mondhatam,

Nem vélem én aztat, hogy meg csalatkazam.

En vagyok a világ, minden meg tartoja,

A dicsőségeknek ki osztagatoja,

Szomoru sziveknek meg vigasztaloja,

400 A szép iffiaknak vezére s ductora.38

Gyertek ide tehát, Világnak fiai,

Mert tűkteket kiván attyátok szavai,

Vegyétek s élhettek, ime, az javai,

Legyetek mindenben serény kővetői!

Conscientia

405 Mint az felhő széltűl hamar elvitetik,

Az levegő égben a fűst el enyésik,

A szónak zengése gyorsan el távazik,39

Olj hamar világnak dicsősége mulik.

Caro

Már vigabban enis mindenekben élek,

410 Fonyasto busulást itten fére tészek,

Valamiket kiván, mindent meg engedek

Tétovázás nélkűl én gyenge testemnek.40

Szemeim hejába nem fogam tartani,

Káromkodásakra szájom ki táltani,

415 Másoknak kárára kezem bocsátani,

Lábaimat pedig tánczba őszve verni.

Conscientia

Az Istennek szava tenéked mondatik,

Es most én általlam elődben tétetik:

Ki miben vétkezik, abban bűntettetik,

420 Őrőké pokolba, hid ell, győtőrtetik.

Pluto41

Sok ideje énis csak azon forgodam,

Miota Meny égbűl kivettem passusom,

Olj nagy romlásamat hogy kell meg foldaznam,

Mi modon bé teljék ell pusztult országom.

425 De fáratságamnak már látam az hasznát,

Testnek és világnak mellettem fogását,

Hozzák tészem énis magam okosságát,

Őrdőg társaimnak gyors forgalodását.

Conscientia

Tud meg, gonosz sátány, hogy ate hatalmad

430 Semmivé tétetik, hamis biradalmad,

Bőv lével fel adatt hires lakadalmad,

Fűstbe menyen, tud meg, mérges akaratad.

Midőn el fog jőni világ meg váltaja,

Adám fiainak kegyes tanitoja,

435 Őrdőg, test, világnak erős meg rontója,

Csak fel emeltessék szent kereszt zászlója.

Sportanus

Enis vigasságra bizonnyal vagyodnám,

Ti bőlcs tanácstakat éppen heljbe hagynám,

Mind éjel, mind nappal veletek ugranám,

440 Ha ez patvarkado szavát nem hallanám.

De minden tanácsat el akar rontani,

Vigságos életet gyakran kárhaztatni,

Semmi dolgainkban velűnk nem tartani,

Hanem kűlőnősőn akar tőllűnk lenni.

Mundus

445 Ki az a hatalmas, a ki tanácsunknak

Ellene rugodaz mű társaságunknak,

Nem akar engedni dispositionknak,

Okát adgya mindgyárt ő csalárdságának!

Sportanus

Az Lelki űsméret ez az gonosz patvar,

450 A ki mű kőzőttűnk oljan, mint egy rut var,

Isteni dolgakat mi kőzőtűnk zavar,

Minden tiszta vizet, látom, égybe habar.

Mundus

Ha ezek ugy vadnak, nem űl udvaramba,

Nem részesűl soha én gazdagságamba,

455 Mindgyárt kűldetessék az exiliumba,

Egyezzetek velem ezen decretumba.

De hogy a számunkba csonkaság ne essék,

Más heljette mindgyárt gyorsan kerestessék,

Mű társaságunkra jol meg esketessék,

460 A gonosz két szinség ugy tőlle távozzék.

Diabolus primus42

Ell megyek én mindgyárt, és szerzek olj embert!43

Gyere ki, jo pajtárs, csak hamar a sikra,

Kővess engem, viszlek az nagy uraságra!

(Hic ducit Arduinum.)44

Itt vagyon a kivánt regi jo pajtársunk,

465 Lészen, én ugy vélem, kedves assessorunk,

Minden dolgainkban győző prokatorunk.

Caro

Már amaz hitetlen Lelki űsméretnek

Sorsát el veheted az istentelennek,

Ki rontoja vala kedves életűnknek,

470 Te gyamolitoja légy mindenkor ennek.

Mundus

A decretum szerént mindgyárt ki vessétek,

Lelki űsméretet itt ne szenvedgyétek,

Ha nem akar menni, űssétek, verjétek,

Mint ebet, a modon, ugy ki szőktessétek!

Servus primus45

475 Meny ki mű kőzűlűnk, meg veszet goromba,

Ne prosmitálj tőbbet e fényes udvarba,

Lássad, miként élhets parasztak számába!

Conscientia

Hamis decretumnak soha nem engedtem,

Eztis én gonosznak bizonyal ismérem,

480 Mivel én senkinek semmit nem vétettem,

Sőt igazat szolni, hid ell, igyekeztem.

Servus secundus

Űssed a hitetlent, még mostis prosmitál,46

Decretumunk ellen hamisat praedikál,

Vidd el érdemedet, a mit itten kaptál!47

Arduinus

485 Mivel be vétettem az uj társaságban,

Nékemis hirem lesz az egész világon,

Olj ebédet tészek holnap udvaramban,

Meljnek párja nem lesz egy nehány országban.

Házamnál nagy számu sok iffiak lésznek,48

490 A gyenge musikák kegyesen zengenek,

Most alázatosan tűkteketis kérlek,

Hogy holnapi napon vendigem legyetek.

(Ad Servum:)

Hallodé, te szolga, meny ell gyorsaságal,

Aristipus urat egész udvarával,

495 Holnapi vigságra kedves magzattyival

Általad hivatam alázatosságal.

Servus primus49

Tartam, nagy jo uram, kőteleségemnek,

Hogy eleget tégyek te izenetednek.

Arduinus

Én pedig serényen más felé indulak,

500 Jo musikásakat s vendégeket hivak,

Sportanus s Dolusszal egygyűt vacsorálak,

Holnapi ebédre borokat probálak.50

Jo napot teneked, kopas kálvaria,

Nem lesz sok vendégem ma, jőj vacsarámra!

505 Szivemnek mi légyen az ő akarattya,

Had tudhasd, s felelj meg nékem mind azokra!

Első conclusiom e lészen én nékem:

Hol van maradásad, s én hova vitetem,

Ha vagyoné Isten, meljet kelljen félnem,

510 Miképen rendeljem az én vig életem?

Ell hittem magamban, az papak hazudnak,

Midőn praedikálják részét Szent irásnak,

És a néptűl becsűt ők magoknak csalnak,

Azért oljan bőven jővendőt mondanak.

515 Hogy most pokol volna, vallom hazugságnak,

Hogy egy Isten volna, tartam találmánnak,

Hogy világ el múljék, csupa hamisságnak,

Hogy az ember meg hal, vélem katsagásnak.51

Azért mind ezeket én akaram tudni,

520 Ell jőj, kénszeritlek, hogy meg tud mondani,

Tudván életemet jo rendekben szabni,

És tőbb vigasságban magamat mulatni.

Scena quarta

Mors interimit Arduinum in Convivio52

Arduinus

Ell jőt az ideje, jo lesz vacsorálni,

Vig őrőmet kell itt mindennek mutatni,

525 Nem szűkség Istenrűl semmit gondolkazni,

Sőt az másvilágrul álmat sem kell látni.

Azért, jo barátim, tessék hát le űlni,

A szolgák most mindgyárt étket fognak hozni.53

Sportanus

Melj szép dolog légyen ez világon élni,

530 Gyenge iffiakkal egyűt nyájaskadni,

Hosszas vigasságat mint holtig tőlteni,

És a becsűletnek ezekkel felelni!

Dolus

Igy szűkség, tápláljuk mű gyenge testűnket,

Hogy veszedelembe ne vessűk éltűnket,

535 A szomoruságtul meg mencsűk fejűnket,

És a jo bor által gyűjtsűk erejűnket.54

Arduinus

Ugy laczik én nékem, mintha szomjuhaznám,

Kedves társaimmal talám egygyet innam,

Azzal egésségem jobban ujithatnám.

540 Hallade, pohárnik, aszszu szőlő borat

Hozz csak hamarsággal, had lássam ugrasát,

Hogy ha fog tetczeni, őblits kristálj pohárt,

Tudod, kőnnyebiti uradnak a gyomrát.

Servus secundus55

Jelen vagyok, uram, parancsalatadra,

545 Igen frissen vagyon aszszu szőlő bora!

Arduinus

A tokai borbul két vagy három vedret

Holnapra készits ell, s az ezűst cséséket,

Mert várok ebédre uri vendégeket,

Hogy igy nagyabitsam hiremet s nevemet.

Servus primus56

550 Zárasd bé az ajtot, uram, hamarságal,

Ihon jő az halál haragas orczával,

Ell akar veszteni egész udvaraddal!

Arduinus

Nosza, egyik legény az ajtot bé tegye,

A tőbbi pediglen őltőzzék fegyverbe,

555 Ne engedgyűk magunk ő kelepczéjekbe,57

Vagy zurzavart tégyen a mű őrűműnkbe.58

Mors (intrat violenter:)59

Im, ell jőttem hozzád parancsolatadra,

Meg jelentem nálad végső vacsarádra,

Melléd leis űlek uri palatádba,

560 És a mit kérdeztél, meg felelek arra.

Elsőbben azt mondam, hogy vann igaz Isten,

Uralkadik pedig mind főldőn, mind menyen,

Kitűl teremtetet valamit lácz, minden,

Az ő hatalmának vége bizony nincsen.

565 Minden embereket hivja itiletre,60

Joknak, gonoszaknak tekint érdemire,61

Az jokat el viszi őrők dicsőségbe,

Gonoszakat pedig itil őrők tűzre.

Arduinus

Talám meg engedi nékem itten élni,

570 Még iffiu vagyok, nem fog czitáltatni,

Hiszem még most kezdék vig éltet tőlteni,

Sok szép vagyanimbol keveset kőlteni.

Mors

Bé tőlt már a mérték, meg kell neked halnad,

Még egy fertáljigis nem lehet vigadnad,62

575 Hanem hamar vellem utra kell indulnad.

Arduinus

Udde hová megyűnk, mond meg hát azt nékem!

Mors

Oljan heljre menyűnk, a hol semmi jonak

Sem hire, sem neve nincs az uraságnak,

Hanem az őrőke valo koplalásnak,

580 Kigyo s rut békákkal valo jo lakásnak.

Ott az igaz Istent soha nem láthattyuk,

Hanem az őrdőgell ott őrőké lakunk,

Az imádság heljet rutul káromkadunk,

Pokolbéli tűztűl ottan kinaztatunk.

585 Varas békák marják a mi tagjainkat,

Kutyák hasagatják minden csontainkat,

Mérges férgek huzzák vonyák inainkat,

Eképpen fizettyűk sok bujasaginkat.

Jaj, már mind őrőké kell nékűnk kinlodnunk,

590 Nem lehet pokolbul soha szabadulnunk,

Bárcsak szabad volna kinak kőzt meg halnunk,

Testestűl, lelkestűl semmivé változnunk.

Arduinus

Valjon medig lészűnk immár mű pokolba,

Mikor eresztenek viszsza ez világra?

595 Gondat viseltetnék minden jovaimra,

Asok kinak után még élnék vigságba.63

Mors

Ember, ne szunyadgyál, hallgass most szovamra,

Ezen értz goljobist nézd meg jol, mi okra

Előtekben hoztam, hogy tű magatakra

600 Viselnétek gondat végső orátokra.

Őrőké valoság, ugy gondolkozzatak,

Illjen kerekségben áll, a kit itt láttak,

Ehez hasanlitam, inkább meg fogjátak,

Őrőké valoság mit tégyen, haljátok!

605 Ezen goljobisra ezer esztendőben

Csak égy légy rá száljon, s valamit kőrmében

Ell vihet magával egy repűlésében,

És tőbbszőr ne jőjőn, csak edgyszer ezerben:

Hány ezer esztendők telhetnének addig,

610 Még ez értz goljobist ell hordaná fottig

Azon kiss legyecske, de mégis sokaig

Sok munkája után ell fagyastná végig.64

Ezer meg ezernyi, ezernyi esztendők,65

Ell tellnének addig számtalan sok űdők,

615 Ambár vége lenne, de akkor kezdenők

Ujabban meg elől, kezdnők s nem végeznők.

A mint hogy az Isten őrőké menyégben

Ő uralkadni fog nagy dicsőségében,

Mind addig őrőké azon őrőkségben

620 Sok gonoszságinkért tartatunk a tűzben.

Arduinus

Jaj, nyomorult fejűnk, be nagy kinra juttunk,

Az igaz ősvenyből mert ki tántarattunk,

Es a gonoszságnak rut uttyain jártunk,

Azert mind őrőké jajt, jajt, jajt kiáltunk.

625 A szép arany űdőt rútul el vesztettűk,

Cselekedetinket őrdőgnek miveltűk,

Feslett életűnknek uttyait kővettűk,

Méltán hát magunkat ez tűzben ejtettűk.

E világon éltem én is dicsőségben,

630 Testi, de nem lelki őrvendetességben,

Már halálnak estem mostoha kezében,

A ki viszen engem pokolnak tűzében.

Azért kik efőlden győnyőrkődve éltek,

Biborban, bársanban czifrán kevéljkedtek,

635 Korcsoma házakba, nem templomba mentek,66

Testi bujaságban nyakik merűltetek:

Példámra mostanság tű figyelmezzetek,

Pokol kinyaira nyilt szemmel nézzetek,

Ha azt akarjátak, hogy el ne veszszetek,

640 És tűzes pokolnak kinyába essetek.

Mors

Jaj nékem, jaj néked, mind őrőkké lészen,

Mivel reménségűnk nem volt az Istenben,

Hanem eszűnk, kedvűnk volt az rósz életben,

Azért teis velem gyere őrők tűzben.

(Mors arripit Arduinum.)67

Cantio aperto Inferno

Angelus

645 Ah, bűnősek, most nézzétek

Arduinusnak sorsát,

Vig életet, vendégséget,

Akart mutatni pompát,

Sem Istenre, sem lelkére

650 Nem forditotta gongyát,

De meg kapta jutalmát.

Oh, bolondság, balgatagság68

Hivságat most keresni,

Majd nagy szőrnyen, sok bűnőkben

655 Hivságbol tűzbe esni,

Mind testestűl, mind lelkestűl

Vég nélkűl el kárhozni,

Istentől ell távazni.

Kérlek tehát, végy jo példát

660 Őrőké valoságrol,

Oljad magad, most van modad,

Minden gonoszságaktol,

Meg ne foszszan kevés haszan

Vagy hivság Menyországtol

665 És őrők boldogságtol!

Scena quinta69

Aristipus

Hivattattam vala mára jo lákásra,

Es Arduinusnak ma udvarlására,

Kedves barátimmal conferentiára,

És a víg életnek meg kostolására.

670 Látom pedig, senki itten nincsen jelen,

Meg nem gondolhatam, az oka mi légyen,

Ki ki kőzűletek az utra ki mennyen,

Kedves barátomrol tudokazást tégyen.

Szerencsétlen dolog talám őtt találta,

675 Mivel már a déltis ora meg halatta,

Akarattyát márol tám el halasztatta,

Mert a jo lakásnak nincs semmi láttattya.

Azt is vélem, talám meg akart tréfálni,

És jo baratival aprilist járatni.

Servus primus70

680 Ne gondold, jo uram, azt nem cselekette,

Aprilis járásnak nincsen még ideje,

Okoson pediglen eztet hogy mivelte,

Másként rá száll sokak rosz ball itilete.

Servus secundus71

Parancsalatadnak mű eleget tettűnk,

685 De sohult barátod nyomát nem vehettűk,

Más tőbb barátival bőven beszszélgettűnk,

Tőllekis mű őtet eleget kérdeztűk.

De senki bizonyost rolla nem mondhatat,

Őkis vélekednek, hová ragattatat,

690 Tám az őrdőgőktűl ő el szaggatatat.

Aristipus

Mi féle őrdőgtűl szaggatatat ő ell?

Szavaidnak modgyát nem gondolhatam fel,

Azért sies, nékik hivásakra meny ell.72

Kedves jo barátim, hozott Isten ide,

695 Hát Arduinusrul valamit tuttake?

Mert ma itten volna nagy dolgam ő velle,

Azért mondgyátok meg, mit tudtak felőle?

Sportanus

A dolog ővéle igy tőrtént nem régen:

Fel tette magában, midőn volt őrőmben,

700 Hogy sok javaibul tractátiot tégyen,

Azért vendégeket hivatat felesen.

Midőn pedig mennénk fényes udvarába,

Egy holt emberfejet az utan talála,

Kitis lábaival rutul meg rugdasa,

705 És néki csufságbol illjen szokat monda:

Jőj el vacsarámra ma, jo kalvaria,

Egy két kérdést teszek, te felelj meg arra:

Ha vagyone Isten, ki mindennek ura,

Hol lesz az embernek végső maradása?

710 Az után ell menénk az palatájába,

Le űlénk minnyájon mindgyárt vacsorara,

Midőn pedig volna a nagy vigasságba,

Elméje forogna az bor hozatásba.

Egy szolgája lévén kivűl a pitvarban,

715 Meg látá az halált jőni udvarában,

Leg ottan szaladást véve ő nyakában,

Szőrnyű sietségel bé futa az házban.

Kiis félelemmel monda az urának:

Sies, kérlek, uram, parancsálj szolgáknak,73

720 Zárják bé az ajtot, képe a halálnak

El jőtt udvaradhaz, állj ellene annak!

Ki ki mi kőzűllűnk fegyverére kapa,

Hogy azon halálnak ellene állana,

De ő fegyverűnkkel semmit nem gondola,

725 Hanem nagy haraggal mingyárást be ronta.

Az után én ottan nem is szemetezék,

Hanem gyorsaságal onnan ellébb állék,

Mert azon haláltul ugyan meg ijedék.

Dolus

Az ajton az halál mihent hogy bé jőve,

730 Mindgyárt Arduinus mellé ótt le űle,

Egy nagy értz goljobist tarta az kezébe,

Meljen Arduinus igen meg rettene.

Az után rend szerent minden kérdésekre

Ő Arduinusnak mindgyárt meg felele,

735 Hogy az Isten volna világ teremtője,74

Jokat, gonoszakat czitál itiletre.

Midőn illjen modan az halál szollana,

Ott Arduinusnak tőrt vete nyakába,

Nagy dűhőségébűl ilj szokra fokada:

740 Ha hitetlen voltál, gyere már pokolba!

Mind ketten ők akkor el ragattatának,

Tőbbé itt e’ főlden nemis látattának,

Én pedig magamat vetém nagy bánatnak,

Illj szőrnyű sorsakat hogy látám azaknak.

Aristipus

745 Láttatal, barátom, álmat beszszélleni,

Illj hitetlen dolgat hogy mers elé hozni?

Ez historiaddal job volna halgatni,

Mert másis te tőlled meg tanul hazudni!

Véledé, hogy ezek igazak volnának,

750 Meljeket, jovallam, hogy vélj csak trefának,

Mert gyalázattyára lesz Arduinusnak,

Es hasanloképen minden barátinak!75

Hát te, jo barátom, mit gondolsz ezekről,

Hogy ha vanné Menyben, mit vélsz az Istenről,

755 Elmélkedhetelé erős itiletről,

Vagy pedig őrőké tarto dicsőségrűl?

Caro

Az Istenről soha még álmat sem láttam,

Utulso napakrol nemis gondolkaztam,

Kik ezekről szolnak, bolondnak mondhatam,

760 Ez után ővélek nemis társalkadam.

Mit vélsz, mert ha Isten Menyországba volna,

A főldőn mű velűnk senki nem maradna,

Hanem éjel, nappal oda ohajtazna,

És a főldi dolgan senki ugy nem kapna.

765 De abbul ki tetzik, hogy a csak hazugság,

És itten e’ főldőn van nagyab vigasság,

Ime, meg vettetett menyei uraság,

Kerestetik inkább a főldi gazdagság.

Mundus

Hogy Menyország nincsen, aztat nem mondhatam,76

770 Hogy pedig Isten van, nemis tagathatam,

Mert természet szerént azt meg kell vallanam,

Másként alább valo lészek, hogy sem barom.

Ugy van, Meny országban volt régen vigasság,

De már ottis alább szállat az uraság,

775 Mert ell fogyat amaz sok régi gazdagság,

Hanem csak maradatt ottis nyomoruság.

Azért Meny országot kevesen kivánnyák,

Lakni itt e főlden inkább ohajtazzák.

Mert fen valo heljet lakni még nem szokták,

780 Főldi lakásakat inkább valosztatták.

Caro

En bizony nem hiszem, hogy most Isten volna,

Másként mű bennűnket ugy nem kinaztatna,

Nyomoruságinkba hiszem tám meg szánna,

Igáknak alája vetetni nem hadna.

Mundus

785 Isten ugyan vagyon, de nem tehet rolla,

Mert sokakra vagyon ő nékiis gongya,

Hogy mindent meg mencsen, nincsen arra modgya,

A nyomoruságat őis belé unta.

Meny országnak kincsét már ki osztagatta,

790 Minden tárházait mind ell pusztitatta,

És sok gazdagságit interresre adta,

Még az embereken azt fel nem vájhatta.

Aristipus

Ha ezek igy vadnak, még mű nem félhetűnk,

Minden bűntetéstűl mind bátrok lehetűnk,

795 Hoszszas, vigaságas életet tőlthetűnk,

Hires Meny országba neis igyekezűnk!

(Fiunt tonitrua et omnes abfugiunt.)77

Scena sexta

Comparet Sanctissima Trinitas

Pater78

Én az mindenhato teljes Szent Háromság

Kőzőt első személj vagyok, nagy urasság,

En tőllem származat minden féle joság,

800 Valami tőllem nincs, a csupa gonoszság.

Most azért haljátak, minden renden levők,

Nagyak és kicsinek, gonoszt cselekedők,

Ti hozzátok szollak, mert a tű bűnőtők

Hozzám fel kiáltat, tőbbet nemis tűrők.79

805 Ell vesztem az embert, meljet teremtettem,

Főld kerekségében lakoul rendeltem,

Bánom, szomorkodam, hogy aztat miveltem,

Az főldnek szinére hogy embert szerzettem.

Mert meg bántot engem rosz cselekedetek,

810 Haragra gerjesztet irtoztato vétkek,

Káromkado, buja, fajtalan életek,

Azért csak ell vesztem, tőbbet ne éljenek!

Kemény haragamat kardra élesitem,

Nagy boszszu allásra hatalmam eresztem,

815 Mint Paradicsombul Adámat ki űztem,

Ugy őt s maradványit mind egygyik meg őlem.

Spiritus80

Énis, ki attyátul s fiutul származtam,

Kikkel mind őrőkké egygyűt uralkadtam,

Es minek elotte ember lenne, voltam,

820 Kit sok ajándékal szépen fel ruháztam.

De sok gratiámat Adám hogy meg veté,

Az őrdőg tőrében ottan magát ejté,

Testnek és világnak ő magát engedé,

Emberi nemzetet egészen el veszté.

825 Hogy ha az Angyalnak nagyra vágyo szivét

Szőrnyen meg bűntettűk az ő kevéljségét,

Illik Adámnak is nagy vak merőségét

Szőrnyen meg bűntessűk engedetlenségét.

Az után pediglen Adám maradvánnyi

830 Hogy tovább éljenek, meg nem kell engedni,

Hanem ma egyenként mind ell kell veszteni,

Mert szokat minden nap sok vétket mivelni.

Pater81

Hol vagy, Adám, hol vagy, minden gonoszságnak,

Hol vagy, fővebb oka az pártolkodásnak?

835 Hol vagy, ell vesztője te maradványidnak?

Add okát mingyárást ők kárhazattyaknak!82

Adam

Oh, szivek titkait visgálo nagy felség!

Mit tudgyak szollani, látod, a kevéljség

Mire hozot engem, őrdőgi irigység!

840 Tehát mutatodgyék, kérlek, a kegyesség!

Eg, főld, tenger előt nyilván van esetem,

Nem tagadom, hanem meg vallam, Istenem,

Nékem, nyavaljásnak felségedhez térnem

Szűkség, s meg élesztő malasztadat kérnem.

845 En, te pártas szolgád, sok szoval terhelni

Nem akarlak, hanem csak grátciát kerni,

Szivemnek fájdalmát ki nyilatkaztatni,

Halálnak kezébűl szabadulást venni.

Ama pártas Angyalt a mint el vesztetted,

850 Fel fuvalkodását miképpen bűntetted,

Ugy az én testemet őrők tűzre ne vesd,

Gyarlo esetemet nagy kinnal ne fizesd.

Az gyarloság alá az Angyal az égben

Nem volt ki tétettve, mind én ez életben,

855 Hogy ellened vétett, vennéd kegyelmedben,

Nem illik, hanem hogy vetnéd őrők tűzben.

Az gyarloság alá én pedig vetettve

Voltam, álnok őrdőg incselkedésére,

Jol lehet, hajlattam az ő beszszédére,

860 De mégis most kérlek, fordulj kegyelemre!

A ki le űzetet a magas egekből,

A csala meg engem a nagy irigységből,

Hogy az ő heljébe a te kegyelmedből

Fel ne vétetődném paradicsom kertből.83

865 Azért, én Istenem, tekéncs esetemre,

Kész boszszu állásad ne száljon fejemre,

Sok maradványimnak ell tőrőlésére,

Mert ő eseteknek en vagyok kezdete.

Justitia

Haszantalan néked minden kőnyőrgésed,

870 Haszantalan minden siralmas kérésed,

Mert meg nem becsűlted a te dicsőséged,

És paradicsomba el vesztéd szépséged.

Minden maradványid te tőlled tanultak,

Az Úr Isten ellen ők mind fel támadtak,

875 Bűnnek tengerében éjel, napal usznak,

Semmit nem engednek parancsalatinak.84

Azért ne reméljed szabadulásadat,

Az kemény fogságbol vigasztalásadat,

A miglen valaki te adosságadat

880 Bőven meg fizeti tett gonoszságadat.

Adam

Ah, olj szabaditot, kérlek, hol találak,

Mert az vétkem olj nagy, jaj, merre forduljak?

Az maradványimé olj sokak s olj nagyok,

Kikből szabadulást talám nemis várok.

Justitia

885 Azért ha olj nagyok te gonosz vétkeid,

Égbe fel hatattak rut cselekedetid,

Haszantalanak hát minden kőnyőrgésid,

Méltán bűntetődnek a te gonoszságid.85

Adam

Vigasztald meg mégis, Istenem, szivemet,

890 Buban meg epedet szomoru lelkemet,86

Ne hánd szemeimre undok vétkeimet,

Gyarloságbol tőrtént cselekedetemet!

Justitia

A szép igásságnak ez az ő sokása,87

Minden dolgainak bőlcs munkálkodása,

895 Hogy a gonosz tevőt meg jutalmaztassa,

Őrők kárhazatra méltán taszithassa.

Te a gonoszságnak mivel hogy heljt adtál,

Az Istennen kivűl mással társalkadtál,

Őrdőg, test, világnak számába álattál,

900 Mélton a fogságban Istentűl hagyattál.

Misericordia

Szűnyél meg, igasság, őtet habargatni,

Gyarlo esetéért tőbbé kárhaztatni,

Őrdőg hatalmábul had szabaduljon ki.

Diabolus primus

Ha igaz az Isten, azt nem mivelheti,

905 Embert kezeinkből ő ki nem veheti.

Misericordia

Ugy vagyon, hogy igaz az Isteni Felség,

De igen nagy nálla a szép kegyelmesség,

Melj által űdvezűl emberi nemzetség.

Azért távazzál el, nincs helje szavadnak,

910 Semmi ereje nincs te argumentumadnak.

Justitia

Hogy ha az őrdőget le hányád az égből,

Hát az embert miért ilj nagy esetéből

Mélto meg menteni, Gyehenna tűzéből?

Pater

Adám s maradékja eleget nem tehet,

915 Tehát teljeségel meg nem engesztelhet.

Justitia

Bocsás ell engemet, mert ezen fegyverrel

Boszszut állak rajtak mindgyárt serénséggel.

Angelus

Ne essél kétségbe, oh, emberi nemzet,

Találak én mostan, ki téged meg menthet,

920 A kemény fogságbul szabadságra vihet,

Régi dicsőségre, bizzál, mert heljheztet.

Jol lehet, nagy légyen Isten igassága,

De fejűl haladgya ezt irgalmassága,

Emberekhez valo nagy hajlandosága.

Misericordia

925 Mit kévántak tehát a szegény fogoljért,

Mennyi a fizetés szabadulásakért?

Justitia

A meg fizetőnek kivannyuk életét,

Artatlan vérével a testét és lelkét,

Azon fejűl adgya pecsétes levelét.

Gabriel

930 Ezeket kész lészen szivből le fizetni,

Még ennélis tőbbet, ha fogtak kivanni,

Ezeket s tőbbeket semminek álitni,

Csak a rabat lássa szabadassan lenni.88

Justitia

Azon fejűl ahaz ezt hozzá kell tenni,

935 Hogy ártatlan halált kell néki szenvedni.

Angelus

Mind ezeket, hid ell, hiven végbe viszi,

Szabad akaratbol életét le tészi,

Ember űdvességét ezekkell meg szerzi.89

Filius

Szerelmes Szent Attyám, szűnnyék meg haragad,

940 Emberi nemzetre te boszszu állásad,

Ki ne őncsed rajtak, nézd irgalmasságad,

Es veszedelmektől tartoztasd ostorod!

Imé, en vagyok az, ki gyarlo embernek

Terhét fel válalam suljos esetinek,

945 Én eleget tészek, Attyám, felségednek,

Utulso fillerig erre meg fizetek!

A mint hogy eddigis kész voltam ell menni,

Neked, én Attyámnak, engedelmeskedni,

Te tetzésed szerént mostis ell indulni

950 Kész vagyok, s ell mégyek embert fel emelni.

Nagy kinokra, tudam, hogy kelletik mennem,

Rut gyalázatakkal meg elégitetnem,

Meg ostoroztatik bizonyal én testem,

Végre ki őntetik az drága szent vérem.

955 Szerető Szent Atyám, maragy dicsőségben,

Angyali karaknak szép fényeségében,

Uralkodgyál itten királji székedben,

Aldassál őrőkké a te szenteidben.

Pater

Szerelmes Szent fiam, keserves, meg vallam,

960 Egy ideig tőlled hogy ell kell már válnam,

De ezt tanácsalja az irgalmasságam,

Embert szabaditni hogy ell meny, akaram.

Scena septima

Christus praedicat et convertit qvosdam

Christus

Oh, nyomorult ember, ki eddig vakságban

Éltél véghetetlen bűnben s gonoszságban,

965 Mit bizol világi ell mulandoságban,

Mit bizol a csalárd foljo gazdagságban?

Nagy dolog csak testi vakságban szűletni,

Avagy nagy éhségben s inségben vetettni,

Nagyab, ugy álitam, lelki vaknak lenni,

970 Hát mégis az őrők életből ki esni!

Hát már nyissátok ki lelki szemeteket,

Kezgyétek kivánni az őrők életet,

Inkább tiszteljétek már Isteneteket,

Hogy sem ez világi jokat s testeteket!

975 En vagyok igaz út Isten országára,

En vagyok az élet, ki mégyek halálra,

Érettetek jőttem ez gyarlo világra,90

Hogy kik bennem hisznek, vigyem boldogságra.

Azért, kik őrdőgnek hálojában vattak,

980 Ha engednek nékem tű akaratatak,

Bizonyal én nálom lesz vigasztalástak,

De ugy, ha én nékem szomat fogadgyátak.

Kinek, kinek tehát legyen gongya arra,

Hogy jőjen mingyárást paenitentiára,

985 Aki akar menni Meny ország uttyára,

És azon az utan őrők boldogságra.

Sportanus

Oh, meg mérhetetlen irgalmu Istenem,

Szájam fel táltani, oh, jaj, hogy mérészlem,

Hogy kegyelmet kérjek, jaj, hogyis emlitem,

990 Tenger fővennyénél mert számassabb vétkem!

Hogy vettettem volna a kénkőves toba,

Ezernyi ezerszer érdemlettem volna,

Ha Isten kegyelme nem őrizet volna,

Holot ingerlettem őt sokszor haragra.91

995 Mert, mert én voltam az, a kinek értelme

Nem volt, mint őszvérnek, hanem ell merűlve

A feslet életben torkig, mint tengerbe,

Voltam bujaságba, kinek kin az vége.

Dolus

Jaj, hát én nékemis, nyomorult szegénynek,

1000 Az nagy harag miat fel gyulat bűnősnek,

Kinya hozzám ragatt a pokol tűzének,

Vége soha nem lesz kemény győtrelmemnek.

Mert ezernyi ezer vétkekben fetrengek,

Sok vétkeim miat féltembe reszketek,

1005 Talám félelembe mind őrőké leszek,

Hogy ha bűneimről kegyelmet nem nyerek.

Mert én vagyok az, az, ki őrők haragba92

Voltam s éltem eddig, mint valami langba,

Nem szolhatat senki, hogy mingyárt magamba

1010 Fel nem hábarattam az káromkodásra.

De oh, nagy szivbéli s lelki fájdalammal,

Minden vétkeimet harag tartásammal

Szánom és utálom egyiket amással,93

Istenemet hogy meg bántattam azakkal.

Christus

1015 Tű néktek mind ketten Isten kőnyőrgését

Bé vette, bizzatak, mert az ő kegyelmét,

Ki onttya reátok bőven szenvedését,

Meg adgya lelketek kivánt űdvességét.

Sportanus

Dicsértessél, őrők, mindenhato Isten,

1020 Ki irgalmasságbol kőnyőrűlsz mindenen,

A mint meg tekintél minket kegyelmesen,

A gonosz sátánnynak nem hagyál kezében.

Christus

Tű megvetettétek minden malasztamat,

Nemis halgattátak az én szavaimat,

1025 Magataknak hadlak, kezdem utaimat,

Foljtatam más heljen szent tanitásamat.

Tudam, hogy kerestek, de fel nem találtok,

A tű bűnőtőkben mindnyájon meg haltak.

Tű pedig én velem utra induljatok,

1030 Ez rosz társaságban itt ne maradgyatok!

(Hic recedit Christus.)94

Mundus

Nem semmi ez nekűnk, hogy mű e világon

Éppen nem nyughatunk sem éjen, sem napon,

Valaholt mulatunk, mezőn vagy városon,

Mindentől tilalmaz Christus hatalmasan.

1035 Ha vigan mulatam világban magamat,

Kedves játékakra forditom gondamat,

Nyájos társaságban tőltőm napjaimat,

Mindgyárt praedikálják, fordicsam utamat.

Caro

A jo lakásaktul minket már tiltanak,

1040 Ételtől, italtol ell vonni akarnak,

Meljet ha mivelnénk, lenne a hasunknak

Irtoztato kinnya, szomjuzo torkunknak.

A ki azért tiltya a vig jo lakazást,

Tiltsa meg magátol a jo izű lakást,

1045 De én nem halgatom e féle kőz mondást.

Aristipus

Heljesen, fiaim, s bőlcsen okoskadtak,

Nem bolondság nálom a tű ratiotak,

Heljbe hagyam azkat, lészek tű uratak,

Engem kővessetek s jol rám vigyázzatok.

1050 Azért azt miveljűk és ugy munkálkodgyunk,

Azon szent életű embert el vádoljuk,

Nagy hazugságakkal ellene támadgyunk,

Semmi becsűletet rajta neis hadgyunk.

Herodessel azért mindgyárt menyűnk szembe,

1055 Valamit tudhatunk, hazudgyunk ellene,

Mondgyuk meg, hogy nagy kárt tenne jővendőbe,

Ha most jo idején nem álnak ellene.95

Herodes s a papak őtet meg fogattyák,

És majd halálrais meg sententiazzák.

Scena octava

Christus accusatur Herodj96

Aristipus

1060 Rosz hirt mondak néked, Sidoknak királja,

Most ideje, vigyáz nepedre s magadra,

Es jo gondad légyen hires országadra,

Ne hogy mint fejenként jussatak rabságra.

Herodes

Mitt takar e beszszéd, mond meg hamarsággal,

1065 Hogy had készűlhessek ugyan nagy summával.

Aristipus

En amint hallatam, egész Sidoságban

Egy amito támatt nem rég országadban,

E nagy sok kárt tészen minden javaidban,

Mivel minden esze vagyon ámitásban.

Mundus

1070 De még én nagyobbat hallottam felőle:

Az egész népséget ez a meg térésre,

Paenitentiara hija és hivségre,

Talám királjságra vágyik az ő szive.

Már ő véle járnak egy nehány holditok,

1075 Imitt, amott gyűjtőt rongyos tanitványok,

Hires országunkban nemzetűnk pusztitok,

És az egész népet hozzája holditok.

Herodes

En biradalmamat ő miért pusztittya,

Sok szép népeimet miért pártoltattya?

1080 Az én koronámat ell venni akarja?

Mivel hiveimet maga mellé hijja?

En vagyok királja egész Sidoságnak,

Fejet hajtnak nékem sok tartamányaknak

Ura s főrendei nagy biradalmaknak,

1085 Engednek mindenben parancsalatimnak.

Soha nem szenvedek oljant országomban,

Ki én tőllem nem fűgg, mig élek világban,

Hogy más országaljan Sido tartományban,

Azért hát űssenek dobot hamarjában!97

1090 Szentséges papjai egész Judaeanak,

S bőlcs tanacsassai az nagy Sidoságnak,

Néktek a mit mondok, jol meg halgassátok,

És arrul mingyárást tanácsat tartsatak!

Most nem igen régen egy ember támadat,

1095 A ki vesztegeti rutul országunkat,

Jol okoskagyatok s fogjátok ell aztat,

Én pedig el mégyek s verem bánatamat.

Caiphas

A ki békességben s akar uraságban,

Csendesen maradni édes hazájában,

1100 Nem kell pártolkadást ell szenvedni abban,

A párt űtőt szűkség tartani fogságban.

Hallok országunkba lenni csalárd vezért,

Kiis munkálkodik titkon kevéljségért,

Sokat mesterkedik a mű nemzetűnkért,

1105 Hogy ezután kapjan tőllek felesen bért.

Itiletem szerent ennek az embernek

Jobb volna ell veszni, hogy sem az kőzségnek,

Téveljgésben jőni egész nemzetségnek,

Gyalázatra jutni papi személjeknek.

Annas

1110 Ki kell az országbol az oljant irtani,

Halálra tőrvénnyel őt szententziázni,

Mert ha itt sokaig hagyuk kováljogni,

Országunknak ez fog vesztésére lenni.

Consiliarius primus

Énis azt álitam, mindenkor jobb égynek

1115 Meg halni emberért, hogy sem a tőbb népnek,

Ell kellessék veszni azert mindeneknek,

Jovallam, hogy hamar véget vessűnk ennek.

Consiliarius secundus

Sokat ne foljanak ezen mi tanácsink,

Mert veszedelemben vadnak mi magzatink,

1120 Ell holdittya hamar kedves onakáink,

És az után roszul lesznek mi napjaink.

Caiphas

De mi modon őtőt kaphatnok kezűnkre,

Mi modon vonhatnok a mű tőrvényűnkre,

Mi modon hozhatnok bolondot eszére?

Annas

1125 Ha olj embert kapnánk, a ki meg mutatni,

Kész volna a Christust ma kezűnkbe adni,

Vagy harmincz pénzt annak kell ajándékazni.

Scena nona

Judas tradit Christum Pontificibus98

Judas

Oh, te szegény Judás, be nagy bolond voltál,

Mikor a Kristushaz te szolgálni állál,

1130 Uczánként utánna mezit láb járkáltál,

Azon fejűl pedig szűntelen koplaltál!

A tetvek egészen majd hogy meg nem esznek,

A serkék a fotbul szűntelen rebdesnek,99

Az erszényemben is már belé kőltőztek,

1135 Jobb részét testemből ki szitták véremnek.

Mert minek utána Kristushaz állottam,

Bizony csak egyszer is soha jol nem laktam,

Holat sokat durfult mindenkor a hasam,

Űsse meg a gutta, tovább nem álhatam!

1140 Két vagy három potrát, oh, bárcsak kaphatnék,

Azzal bizonyára most pálinkát vennék,

A régi szép szinem ugy tam meg fimlenék,

És hervadat testem meg elevenednék.

Diabolus primus (qvi est claudus:)100

Judás pajtárs, mi lelt, talám fáj a fejed,

1145 Hogy pipei borral tartat urad téged?

Mert igen lankadva vagyan a te tested.

Vagy hogy azon busulsz, hová tedd sok pénzed?

Judas

Én nem vagyok beteg, mint magamat érzem,

De busulak erőst, mivel nincsen pénzem,

1150 Nézd, mind meg rongyolatt már minden kőntősem,

Mindenek szemlélik mezitelen testem.

En ugyan meguntam Kristusnak szolgálni,

Mert semmit én nékem nem akar fizetni.

Drumo101

Semmit ne tőrőgyal, hogy most nincsen pénzed,

1155 Sokat neis busulj, hogy űres erszényed,

Mert ha elegendő lészen néked eszed,

Majd ezűstel teli erszényed lesz néked.

Judas

De az hogy lehet meg, ki nem gondolhatam.

Diabolus primus102

Bizd reám te aztat, majd végire hajtam.

Judas

1160 Meg fogadom szodat, de ugy, ha jot mondasz.

Diabolus primus103

Most éppen a papak és főfő tanácsak

Arrul tanácskaznak, miként légyen modgyak,

Hogy Jesust meg fogják, a mint szándékaznak,

Ha kezekben adad, sok ezűst pénzt adnak.

Judas

1165 Meny dolgodra, sátány, talám azt kivánad,

Hogy én Mesteremet ell áruljam, várad,

Vesz ell hát pénzeddel, nem persvadeálod.

Pluto104

Jobb lesz, hogy jo gondat viselj életedre,

Meg eskűttek sokan az el vesztésedre.

Diabolus primus105

1170 Hiszem azt gondolják, hogy te vagy a Kristus,

Majd meg lád, hogy ugyan meg dolgaz a fiscus.

Diabolus tertius106

Most vagyon tőrvények éppen a papaknak,

Hogy ha meg kaphatnak, tégedet meg fognak,

Azután csakhamar kereszt fára huznak.

Judas

1175 Inkább én mégyek, s nékik meg mutatom,

Hol vagyon a Kristus, oda viszem magam,

Talám pénztis kapak tőllek, azt gondolam,

És igy a haláltis tám meg nem kostolam.

Diabolus primus

Gyere, Judás társam, ahon né, hol jőnek,

1180 Mindgyárt praesentállok, ha idébb érkeznek.107

Imé, jo uraim, amiért fárattak,

Égy ember adatnék, azon tanácskoztak,

A ki által Kristust kézbe kaphatnátok,

Itt van, ennél jobbat soha nem tanáltak.

Caiphas

1185 Hová valo vagy te? És ki a te neved?

Judas

Judás az én nevem, Gallilaeus vagyak.

Caiphas

Isméred az embert, ki magát Kristusnak

Mondgya és hirdeti, Sidok királjának?

Judas

Ismérem, mert énis tanitvannya vagyak.

Annas

1190 Hogy ha kézbe adnád, becsűletet nagyat,

A mellet pediglen kincset s gazdagságat

Nyernél te mi tőllűnk, élnél jobb világat.

Judas

Nehéz dolgat kértek, de ra vit a szűkség,

Elobbszőr had halljam, mennyi a szegőtség.

Annas

1195 A harminc ezűst pénz, ha elegendő lesz,

Im, látod, készen van, vegyed a kezedhez.

De mi féle moddal viszed aztat véghez?

Judas

Tudom én, a hol ő imádkozni szokot,

Csak kűlgyetek velem erős ferfiakat,

1200 Meg csokolom őtőt, mondván ezen szokat:

Ave Rabbi! S ostán fogjátak meg aztat.

Annas

Kaifás, mingyarást hivass vitézeket,

Menyenek Judással, várván az jeleket,

Judás miket tészen, azután kezeket

1205 Vessék rá s kőtőzzék, mint ellenségeket.

Caiphas

Halladé, te szolga, meny a Nagy Várdára,

Hid ell a századast két vagy három szora!

Servus

Semmi hijba, uram, parancsolatadba

Nem lészen, ell hivom ebbe az orába.108

Centurio

1210 Kész szolgálattyára ell jőttem uramnak,

Mit fog parancsalni kisebb szolgájának?

Caiphas

Vitézeket mindgyárt számasan végy melléd,

S miket ez az ember jovall, által ne lépd!

Judas

Ma estvére készen en velem legyetek,

1215 Olajfák hegyére engem kővessetek,

A kit meg csokolok, rá figyelmezetek,

Aztat meg fogjátok, s jol meg kőtőzétek!

Scena decima

Christus orans comprehenditur109

Christus

Hol vagy most, állj elé, másakat emésztő,

Irigy, átkazodo s kívánság kővető,

1220 Másakat gyalázo, zurzavar, hir hintő,

A tűndér világnak szépségét szerető!

Jőj elé ma teis, fősvény huzo, vono,110

Hazug, káromkado, szegént nyomorgato,

Másét csalárdságal ki sipo s tékozlo,

1225 A fajtalanságba heverő s uszkálo!

Mert teis kőveted Judás álnokságát,

Ki őrdőggel addig tartá társaságát,

Mig len fő papaknak világ meg váltoját,

Harmincz ezűst pénzen ell adá Kristusát.111

1230 Kedves tanitványim, tű itt vigyázzatok,

Ajitatas szivel most imádkozzatok,

Hogy gonosz kesértet ne száljon reatok,

Imádságnak heljet mindgyárt vállasszatok!

Imé, én ell mégyek tovább imádkozni,112

1235 Tű itt maradgyatok, itt szűkség vigyázni!

(Christus vadit oratum.)113

Szerelmes szent attyám, tekéncsd meg fiadat,

Mutasd meg én hozzám ate jo voltadat,

Véghetetlen kinnal teljes poháradat

Távoztasd ell tőllem, s ne itasd meg aztat!114

(Vadit ad discipulos.)115

1240 Miért hogy alusztak, s velem nem vigyáztak?

Keljetek fel mindgyárt, és imádkozzatok!

(Redit oratum.)116

Hogy ha lehetséges volna, én Szent Attyám,

E pohárt meg innya éppen el mulatnám!117

Angelus

Ennek meg kell lenni, Attyád akarattya,

1245 Hogy mostan meg igyad, aztat parancsolja,

Meg segit tégedet mindenben, azt mondgya,

Te reád s világra vagyan nagyab gongya.

Christus

Legyenek mindenek, mint attyám akarja.118

(Christus vadit ad discipulos.)119

Soha nem aluszik a sátány, tudgyátok,

1250 Mégis, a mint látom, azzal nem gondoltak,

Mivel olj nagy méljen minyájon alusztak.

(Redit ad orandum.)

Attyám, édes Attyám, készen az én lelkem,

De a test erőtlen, azért segéts engem,

Imé, mert kőzelit az én ellenségem!120

(Ad discipulos:)

1255 Alugyatok bátor, a meddig akartak,

Mert ell jőtt az ora, meljet nem vártatak!121

Judas122

Gyertek most utánam, ne kessűnk mi tőbbet,

Vigyázatok ream!123

Űdvez légy, Rabbi, Sidoknak királlja!

Christus124

1260Kedves fiam, Judas, csokkal ell árulszé?

Én, édes mestered, ezt érdemletteme?125

Hát tű kit kerestek, mi szándektok vagyan?

Milites126

Mű keressűk a Nazareti Jesust!

Christus

En vagyok.

1265 Masodszor is kérdlek, hogy ti kit kerestek.

Milites127

A Nazareti Jesust.

Judas

Ez a, már lattyatok, ihon csak, fogjátak!

Centurio

Egy szivel lélekkel, rajta, jo vitézek,

Mindgyárt kezeteket reája tegyétek,

1270 Lánczal, kőtelekkell őt meg kőtőzzétek,

Az után, ha tetzik, űssétek, verjétek!

A még a papakhaz viszitek ez latrot,

Tőlcsetek ell rajta minden gonoszságot!

Miles primus128

No, hát már induljunk a fő pap házáhaz!

Miles secundus

1275 Setálj, te őrdőnges, papak eleibe,

Ha eddig bujdástál, most akattál kézbe,

Űssed ugy, hogy mindgyárt essék le a főldre!

Miles tertius

Vond fel, mind a dőget, ne hagyd, hogy nyugodgyék,129

És királji modra lassanként had lépjék!130

Annas

1280 Inas, hamarsággal fuss ki az uczára,

Nézd meg, mi dolog van, s add nékem tuttamra!131

Servus

Mondgyátok meg nékem, ezen zurzavarnak

Mi légyen az oka ez nagy kiáltásnak,

Hogy én feleletet vihessek Annásnak.

Miles quartus

1285 Mond meg hamar néki, hogy hoztunk egy fogljat,132

A kit a Sido nép már régen ohajtat.

Centurio

A fogolj pedig a Názáreti Jesus.133

Servus

Jo hir vagyon, uram, mert már a katanák

Nazareti Jesust, mint kellet, meg fogtak,

1290 Es Annás fő papnak eleibe hozzák.

Annas

Vigasságos őrőm bé telé lelkemet,

Hogy kézben kaphatták fő ellenségemet.

Mond meg, hogy hozzák bé, had lássam én őtet!

Servus134

Vigyétek a fogljat Annás eleibe,

1295 Urunk parancsolta, had nézzen szemibe.135

Centurio

Parancsalatodban, uram, mű ell jártunk,

Nazareti Jesust, egy szép fogljat hoztunk.

Annas

Kőszőnőm s hálálam néktek, jo vitézek,

Hogy ezen bubájost ide vezettétek.

(Vertit se ad Christum:)136

1300 Itt vagy, ravasz álnak, nép haboritója!

Hogy más birodalmán kapdasz, ki mondotta?

Tudom, a te attyád azt nem parancsalta,

Hát hogy mérsz, te ocsmány, vágyni királjságra?

Hogy a népet tanicsd, kitűl van hatalmad?

1305 Vald meg, mire és hol őket tanitattad?

Christus

Kérdezd meg azakat, kik tanitasamat137

Szivessen halgatták templomban szavamat!

Ha mondgyák vétkesnek praedikállásamat,

Hagyam énis itten bűnősnek magamat.

Servus138

1310 Igy szolsz a fő papnak?

Christus

Ha gonoszt szollattam, bizonyicsd ellenem,

Ha pedig jol szoltam, hát miért versz engem?139

Miles quintus

Azt meg érdemletted, olljant tőbbetis kapsz!

Annas

Éppen nem álhatam, hogy áll most előttem,

1315 Azért Caipháshaz vigyétek ell tőllem!

Most kedvedre setálj a váras uczain,140

Es Caiphás fő pap fényes palatáin!

Scena undecima

Christus ducitur ad Caipham

Miles primus

Annas, Sidoságnak érdemes fő papja,

Ezen gonosz tevőt, kit itt lácz lanczozva,

1320 Te hozzád kűldette mindenek láttára,

Ő álnakságának csudálkozására.

Caiphas

Ah, melj nagy őrőmel most bé teljesettem,

Hogy itten állani látom én előttem,

Kőtőzve, ki felől sokakat értettem,

1325 Minden felé őtet eddig kerestettem.

Hát te vagy é az, az népnek hoditoja,

Hires országunknak egyben zavarója,

Hazánk tőrvényinek éppen ell rontoja,

A Sido nemzetnek felséges királlja?

1330 Valaki valamit e gonosz tevőre

Tud, mindgyárt azt nékem nyilván meg beszszélje!

Miles secundus

Én, a mint értettem, ez vágyik nagy pólczra,

Hires országunknak fő koronájára,

A mint majd ki tetzik az ő álnaksága.

Centurio

1335 Ez az egész népet magáhaz holdittya,

A kőszségis immár sereggel utánna

Járván, őt kőveti, sohajtva halgattya.

Miles tertius

Azt, káramkodván fűlűnk hallattyára,

Mondatta a népnek, hogy ő el ronthattya

1340 Az Isten templomát, s viszont harmad napra

Fel állittya egész fundamentomára.

Miles quartus

Ez Isten fiának mindenűt hirdette

Magát, s mindeneknél feljebb becsűltette.

Caiphas

Hallodé, felőled ezek mit mondanak,

1345 Mint világos dolgat, szemeidre hánnak,

Fűled hallattyára rád bizonyitattnak,

Mit felelsz ezekre, a miket szollanak?

Ugy vané avagy nem, mond meg hamarsággal,

E dolog, a mint ezek mondgyák valosággal?

1350 Mitt halgacz? Nem szollasz semmit te ezekre?

Centurio

Bezzeg hogy videtur tacens consentire.

Caiphas

Kénszeritlek téged az élő Istenre,

Mond meg nékűnk, ha te vagy a Kristus Jesus?

Christus

Te mondád.

1355 Ha meg mondam néktek, nem hisztek én nékem,

Se pediglen ell nem bocsátatak engem,

De tudgyátok meg, hogy lészen én űlésem

Az attya Istennek jobján, ugy reménlem.141

Caiphas

Nagyon káromkadik, mélto az halálra!

1360 De minek ellőtte légyen neki vége,

Őtet Pilátusnak vigyűk eleibe,

Jol tudom, hogy esűnk néki igy kedvébe.

(Ad servum:)

Mond meg Pilátusnak, eregy, kedves szolgám:

Amaz hires Jesust ott be praesentálnám,

1365 S rá a szententziát hallani akarnám.142

Servus

Chaiphas fő papunk hozzád akar jőni,

Általlad akarja halálra itilni

Nazareti Jesust szententziáztatni.

Pilatus

Igenis, szabadság énhozzám bé jőni,

1370 Es causáját Jesus ellen proponálni.143

Servus144

Vagyon audentia, és bé lehet menni,145

Te kevánságadnak eleget fog tenni.

Caiphas

Tiberius császár, ki vagy heljtartoja,

Egész Judaeának itilő birája,

1375 Elődben hozatat Sidoknak causája,

A kire te tőlled fűgg a szententzia.

Pilatus

Mi vádolást tesztek tű ez ember ellen?146

Centurio

Ez az egész papi nemzetes fő rendet,

Kit az Isten nékűnk pásztorává rendelt,

1380 Csufolva meg veti, semmi becsűletet

Soha nékik nem ád, s mindeneket meg vet.147

Miles primus

Mind a ravasz roka, csalárd, sima szokkal,

Vadász országunkba gonosz álnaksággal,

Ennek teli vagyon bőre csalárdsággal,

1385 Tud meg azt, hogy ez nem gondol hatalmaddal.

Miles quintus

Uj tudománt hirdet egész Judaeában,

Meljel nagy bodulást tett most a napakban.

Pilatus

Nem hallodé, ezek mit mondnak ellened?

Ha ezek igazak, el kell néked veszned!148

Consiliarius primus149

1390 Sok féle vádolást ellene én hallék,

A meljekből éppen sokatis tanulék,

Szententzia tehát reá ki adassék,

Nem mélto, hogy éljen, mindgyárt itiltessék.

Consiliarius secundus

Mi haszna ő néki, ha éll e világon,

1395 Jobb, hogy meg őlessék, mivel az országon

Sok botránkozást tett, kiket világoson

Három bizonyságbol meg hallék okoson.

Pilatus

Mond meg tehát nékem, és ne vedd trefára,

Hogy ha nyilván te vagy a Sidok királja!

Christus

1400 Valjan magadtol mondadé ezen igéket,150

Vagy pedig mások jelentették néked?

Pilatus

En benne bizonyos okat nem találak,

Azért magatok kőzt szententziázátak.

Miles quartus

Ell vétetett tőllűnk halál itilete,

1405 Nincsen mű kezűnkbe senkinek élete,

Azért szententziát mond ki a fejére!

Pilatus

Galilaeábul vagyé te?

Caiphas

Uram, onnét valo, ha meg nem tagadgya.

Pilatus

Mivel galilaeus, nincsen reá jussam,

1410 Tehát semmiképen nem condemnálhatam,

Hanem vigyétek ell, a hol van hatalam.

Centurio

Gyere, mert majd viszűnk téged más tanácsra,

Tud meg, hogy kezűnkben akattál probára.

Scena duodecima

Judas se suspendit151

Judas

Oh, mit cselekettem, én átkazat férfi,

1415 Egy keves mulando világnak hivsági,

Engem arra vőnek őrdőg mestersegi,

Hogy jo mesteremet mennék ell árulni!

Oh, melj boldogtalan volt az én életem,

Boldogtalan lészen őrőke a lelkem,

1420 Boldogtalan sorsra jutat már a fejem,

Mit tégyek már, hanem átkazam az űgyem!

Ah, ide jőjetek, iszonyu őrdőgek,

Lelkemet, testemet pokolba vigyétek,

Őrőkőn őrőke főzzétek, sűssétek,

1425 Minden féle kinra készen legyetek!

Diabolus octavus

Mit bolondosz, Judás, meg lehet még térni,

Elég űdőd vagyon Istenhez fordulni,

A Sidok kezébűl Jesust meg menteni.

Judas

A Kristust haláltul már meg nem menthetem,

1430 Azt látom, hogy teljes lehetetlen tőllem,

De hogy ugy vétettem jo mesterem ellen,

Kárhozni kell, látom, és kétségbe esnem.

Diabolus sextus152

Nem ugy, jo pajtársam, halgass szavaimra,

Ne gondolj semmivel, hanem az halálra

1435 Keszűlj és add magad paenitentiára,

Magad fel akasztván az akaszto fára.

Judas

En az akaszto fát rég meg érdemlettem,

Mivel gonoszsaggal teljes volt életem.

Diabolus tertius

Hogy fel kősd magadat, igen jol gondoltad,

1440 Látom, dolgaidat hogy jol meg fontoltad,

Eddigis magadat csak azzal rontatad,

Hogy testedből lelked már rég ki nem adtad.

Diabolus primus153

De mind azon által lehet reménséged,

Hogy meg űdvezűlhet bizonnyal a lelked,

1445 Mert ma meg hall Kristus, a te jo mestered,

És poklokra le száll, bizonyal ell higyed.

Harmad nap ell mulván fel jő zászlojával,

Valakit ott tanál, ki hozza magával,

Teis vélek lészesz, mert voltál apostal.

Judas

1450 Meg vallam, barátim, bizony jol beszszéltek,

Hanem amaz fáhaz velem ell jőjetek,

Majd fel kőtőm magam, csak tű segeljetek,

Azután pompával engem temessetek.

Diabolus primus

Ne busulj, barátom, mert én praedikállak,

1455 A te erkőlcsedről nemis hallgathatak,

Mert példa adásid tudományra méltok.

Diabolus quintus

Ell temetűnk téged mű szép énekléssel,

Ell viszszűk testedet bizony serénségel.

Diabolus septimus

Ezt a sejem sinort had kőssem nyakadra,

1460 Lábaiddal hágj fell e kiss szék hátára,

Meljet ha ell rántok, te vigyáz magadra,

Mert azonnal meg halsz, s juts nyugadalomra.

Luciper

Valakik itt vattak, mind meg maradgyatak,

Ell temettyűk Judást, jol ra vigyázatok,

1465 Had keszűljenek el a papak s kántorok.154

Scena tertia decima

Christus ducitur ad Pilatum155

Caiphas

Ujanan tegedet jőttűnk reqviralni,

Ezt a gonosz embert ne szenved regnálni,

Mert nem mélto tovább nap világat látni,

Rég már érdemes volt ezerszer meg halni.

Pilatus

1470 Retenetes dolog, mint fel bodultatak,

És égy ember miatt éppen nem nyughattak,

Én vagyok itt praeses, aztat jol tudgyatok.

Ha ollj dolog volna, nem biznám reátak.

Ha rebellis volna, Császár ellen lenne,

1475 Ellene állani az én gondom lenne,

Égy ember pediglen hogy oljt merészelne,

Sok ezer vitesség akkoron kellene.

Annas

Uram, nem trefa ez, visgáld meg a dolgat,

Nálunkis ő dolga discursusba forgatt,

1480 De ennek causája ugy agyravalodat,

Hogy a népség innen sok felé ell bomlatt.

Felő, Császárnakis ártalmára lehet,

Az ő dolgaiban hogy ha elé mehet,

Tégedet s bennűnket azután csak nevett.

Pilatus

1485 Nevetés dolgatok csak megis gondolni,

Ha királlj fi volna, még lehetne félni,

De szegény legénynek magát arra adni,

Lehetetlen dolog bolondul probálni.

Caiphas

Nemcsak királlj finak, sőt Isten fiának

1490 Magát álitatta, a mint tudgyák sokak.

Pilatus

Akkor trefálkadat, látczik, benneteket

A gonosz irigység hogy meg kőrnyékezet.156

Consiliarius primus157

Te néked, Pilátus, én aztat javallam,

Eztet ell ne bocsásd, halgasd meg a szavam,

1495 Mert másként nagy károk származnak, ugy tudom,

Meg fogjuk siratni, aztat bizonyitam.

Consiliarius secundus

Irtoztato dolog, nem szenvedhetem ell,

Azért hát halálra mindgyárt had vigyék ell!

Pilatus

Én pedig azt mondam, hogy ha lehetséges,

1500 Jesust ell bocsátom, mert dolga nem terhes.

Annas

Hivatalad tarttya, s annak rendi szerént

Eleget kell tenni, mert tudad a tőrvént.

Caiphas

Kűlőmbőn ha nem lesz, ellened támadunk,

És a Császárnakis tegedet be adunk,

1505 Bizonsagakatis, ha kivánnya, adunk,

Ebbe ne félcs minket, mert fel nem akadunk.

Pilatus

Néktek, ha ugy tetszik, magam is akarom,

Vagyon a tőmleczben egy fogolj, jol tudom,

Barrabásnak hijják őtet, a mint hallom,

1510 Eztet fel akasztam, Jesust ell bocsátam.

Caiphas

Mostan, Sido nemzet, illik, hogy meg felelj,

És a kettő kőzűl egyet szabadics el.

Milites158

Bocsásd ell Barrabást, a Jesust akaszd fell!

Pilatus

Az ártatlan vérre, mint sasak a dőgre,

1515 Látom, szomjuhaztak ugy tűis mind erre.

Centurio

Ha ártatlan volna, minyájon mű arra

Ihon, meg eskűszűnk, hogy vére foljása

Maragyan mi reánk, száljon fiainkra.

Pilatus

A szententziáját, meljet halálára

1520 Kértek, olvassátak fűle hallattyára!

Centurio (sententiam Centurio legit:)159

En, Tiberiusnak kedves tistartoja,

Hajlattam az papak nagy kivánságára,

Azért hát a Kristust itilem halálra,

Mert azt mondgyák, hogy volt az nép ártalmára.

Pilatus

1525 Már mint akarjátok, őtet el vigyétek,

A magas keresztre fel szegezhetitek.160

Scena quarta decima161

Maria

Ah, jaj, jaj, jaj nékem, jaj árva annyának,

Holl találhatam fell urát ez világnak,

Egyetlenegy fiát mennyei Attyának,

1530 Tám kezekben akatt a gyilkos Sidoknak!

Sok ideje, hogy már rolla kérdezkedem,

De senki bizonyost nem mondhat énékem,

Azért éjel nappal buban van én szivem,

Ah, jaj, hova lettél, szerelmes szűlőttem!

1535 Oh, Attya Úr Isten, jelencsd meg most aztat,

Merre induljak, hogy még kapjam fiamat,

Vigasztalj meg engem, s kűld el angyaladat!162

Gabriel

Idvez légy, Jesusnak fájdalmas szent annya!

Maria

Mi dolog, oh, Angyal, hogy te fájdalmasnak

1540 Engemet most nevesz, keserves annyának?

Mond meg, kérlek, okát nékem e titaknak,

Más ként siralamban szemeim ell fogynak.

Tudodé, hogy midőn fiamat méjhemben

Bé vévendő voltam az én kebelemben,

1545 Akkor azt mondattad te kőszőntésedben,

Hogy malasztal teljes lészek életemben.

Kérlek, ne váltaztasd régi kőszőntésed,

Mert igy a szivemnek fajdalmát neveled,

Mond meg hát, hogy hova czéloz te beszszéded?163

1550 Látom, hogy csak hallgacs, szivem majd meg hasad,

Erőm s minden tagam mindgyárt most ell lankad.

Gabriel

Oh, fájdalmas annya, keserves hirt neked

Kelletik hirdetnem, mert erőssen szenved

Sidoktul a Kristus, te édes gyermeked,

1555 Meg kőtőzve vagyon most a te Istened.

(Virgo deliqvium patitur.)164

Ah, ide jőjetek, menyei angyalak,

Kristust és szent annyát most mind sirassátok!

Angelus adveniens

Ihon vann az jele a nagy szerelemnek,

Mert minden ereje ell fogyott az Szűznek.

Duo angeli (cantant:)165

1.

1560 Ah, férfiak s aszszonyak,

Ah, sirjatak,

Zokogjatak

Fájdalmas Máriaval,

Szenvedő Kristus annyával,

1565 Jaj, fogjátok,

Ah, tarcsátok

Őtet az angyalakkal!

2.

Im, ell lankat s bágygyadat

A Kristusnak,

1570 Szent fiának166

Hogy nagy kinnyai vadnak!

Kezibe akatt Sidoknak,

Mégis vigan,

Melj nagy bátran

1575 Minyájon bűnbe usztak.

3.

Jaj hát, gyilkos, haragas,

Káromkado,

Rágalmazo,

Ne bány igy Isteneddel

1580 És a fájdalmas Szűzzel!

Ah, nem igy kell,167

Ah, nem igy kell

Joért fizetni bűnnel!

Maria

Jaj, jaj, hová légyek keserűségemben,

1585 Nincs már reménségem világon senkiben,

Már vagyok és lészek az nagy sérelemben,

Mert szent fiam vagyan hohérok kezében!

Oh, hegyek és vőlgyek, engem segéljetek,

Fű, fa s minden erdők most keseregjetek,

1590 Mert nem vigasztalnak engem az emberek,

Noha az én fiam szenved ő érettek!

Keserű bánatban borult már én szivem,

Azért utnak fogak, s keresem Istenem.

(Hic recedit cum Angelis.)

(Christus ducitur per aliam scenam ad Crucifigendum.)168

Centurio

Nosza, hamarsággal induljunk az utnak,

1595 Ne hogy meg változzék esze Pilátusnak,

S ostán meg engedgyen a hamis Jesusnak.

Miles primus

A királjt illeti aranyas korona,

Tővisből őnéki légyen diadema!

Miles secundus

A királj kezébe kell királji pálcza,

1600 Hozzatok nád szálat, lássuk, miként tarttya!

Miles tertius

Vivat Rex Judaeorum!

Miles quartus

Ave Rabbi!

Miles primus

Nem jol fogad, királj, a királji pálczát!

(Hic percutit.)169

Miles quintus

Názáreti Jesus, vegyed válaidra

1605 Ezt a nagy keresztet, s indulj az halálra!

Christus

Oh, szegény lelkeknek kivánt vidámsága,

Szent kereszt, melj lészen embernek váltsága,

Gyere hozzám hamar, Attyám kivánsága,

Fel veszlek jo szivvel bágygyat válaimra.

1610 Te lészesz az a kolcs, melj a kárhazatnak

Bé zárad kapuját, s nyitod Menyországnak,

Lész szabaditoja meg fogatt raboknak.

Miles primus

Haljátok, társaim, mostis káromkodik!

Miles secundus

Ne gondoljunk azzal, hanem már induljunk!

Miles tertius

1615 Ne sugaragj tovább, vigyed a keresztfát!

Miles quartus

Illjen szépen szoktak kiralljokkal bánni,

Illjen tanácsakban őtet heljhesztetni,

Tégedis mindgyárást fel fogunk emelni,

Mond meg, hogy ha akarsz királlságra menni!

Miles quintus

1620 Hagy békét ő neki, had gondolkadhassék,

Jobb, hogy hamarsággal kovács hivattassék.170

Miles primus

Uram, soha azzal ne fárazd magadat,

Az nem nagy mesterség, bizd reám te aztat;

Vertem én eddig is elég hideg vasat,

1625 Csak szeget adgyatok és egy kolapácsat.

Fekűgy le, keringő, királji ágyadba,

Mert itt, tud meg, hogy nem háborgat a balha.

Miles secundus

Ne dugd ell a kezed, most van a hatalam,

Jol tudod, hogy tied már az biradalom.

Miles tertius

1630 Űssed, ne sajnáljad, vagy pedig bizd reám,

Hogy jo kovács vagyak, majd meg mutatam ám!

Miles quartus

Fogjátok lábait és jol nyujcsátok ki!

Miles primus

Hoczcza lábaidat, nyujtsd ki a keresztre,

Vaj, ki régen voltál érdemes te erre!

Miles quintus

1635 Nosza, jo barátim, itt jelen legyetek,

Ezt a gonosz tevőt most fel emeljétek!

Miles primus

Száj le a keresztrűl, ha Isten fia vagy,

Had tudgyuk e főlden, hogy te hatalmad nagy!

Christus

Szentséges Szent Attyám, bocsás meg ezeknek,

1640 Mert nem tudgyák, a mit mostan cselekesznek!

Miles secundus

Ha, ha, mostis még mit allit ő magának,

Mert az Istent hija, mint hallam, attyának!

Christus

Eli, Eli, Eli, lamma szabactháni!

En Istenem, én Istenem, mért hagyál ell engem!

Miles tertius

1645 Egy cseppet sem félek, hogy meg szabadittsa,

Illjést bizonyára hiába kiálttya,

Az ő szenvedését ell nem veszi rolla.

Christus

Atyám, szent kezedben ajánlam lelkemet!

(Hic cum cantu et concione secundum promissionem sepeliunt diaboli Judam proditorem.

Ad libitum.)171

Epilogus

Oh, egeknek ura, királjok királja,

1650 Őrők attya Isten egyetlen egy fia,

Mi vitt, kérlek, téged, Kristus Jesus, arra,

Hogy sok kinak után mennél kereszt fára?

Nem egyébb, hanem hogy az embert szeretted,

Kiért mind egy cseppig véred ki őntetted,

1655 Azért valasztattad kereszt fán az heljed,

Hogy az ember élne Menyországba veled.

Oh, ki mondhatatlan szeretet nagy volta,

Meljet hozzád, ember, mutat Isten fia,

Nincsen olj elme, melj eztet meg foghassa,

1660 Se nyelv, melj ezt nyilván meg magyarázhassa!

Nézd meg, egész teste sebekkel van rakva,

Meg kékűlt, veresűlt éppen minden tagja,

Epséget ő rajta senki nem kaphatna,

Mert a sok űtésnek s verésnek nincs száma.

1665 Imé, Kristus semmit nem gondolt magával,

Nem gondolt magának keserves kinnyával,

Nem gondolt a Kristus az rut halálával,

Nem gondolt Annyának szőrnyű bánattyával.

Egyedűl csak arra vigyáz, hogy te élnél,

1670 Őrdőg rabságábul ki menekedhetnél,

És hogy a sátányal őrőkké ne égnél,

Hanem az Istennel egygyűt őrvendeznél.

Te vagy oka Kristus le jővetelinek,

És ki mondhatatlan kin szenvedésének,

1675 Vére hullásanak, fel feszitésének,

És az ő szent Annya keserűségének.

Káromkodasaddal őtet ostorazad,

Torkosságad altal epével itatad,

Rut gondolatiddal fejét koronázad,

1680 Harag tartasiddal oldalát ki nyitad.

Szűnyél meg hát, bűnős, tőbb vétket mivelni,

Te vétkeid által a Kristust kinozni,

Paráznaságaddal ruháját le huzni,

Illetlen csokoddal mind Judas, el adni.172

1685 Sőt inkább kőszőnd meg Kristus nagy irgalmát,

Éretted fel válolt kinnyát és halálát,

Sirassad a szűzel világbul ki multát,

Mutasd bé lelkednek buzgo imádságát.

E csekélj munkánkat lelketek jovára,

1690 Kristus szent halálát vigasztalástakra

Engedgye az Isten, hogy ujulástakra

Lehessen, és végre boldogulástakra.

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, a Liber exhibens actiones parascevicas… kéziratos kötet 461–491. lapjain található. Különleges szépségére, kiváló szerkezetére már korán felfigyelt a szakirodalom. Bándi (1896, 289.) híradása után Fülöp Árpád közölte először a szövegét (Fülöp 1897, 192–242.). Később több helyen részletek jelentek meg, így a Vigiliában az Epilogus szövege (Possonyi 1938, 299.), majd a dráma „gótikus-barokk univerzalizmus”-át szemelvényekkel mutatta be Angyal Endre (1940, 489–492.). Leírását l. továbbá Muckenhaupt (1999, 115.), foglalkozott vele Pintér (1993, 84, 94–96.). Forráskapcsolatait részletesen elemezte Nagy Szilvia (2003b); ugyanő adta ki a teljes dráma modern szövegátiratát a Nap, hold és csillagok… válogatásban (Nagy Szilvia 2003a); a magyarázatokhoz felhasználtuk Nagy Szilvia e kiadásbeli jegyzeteit.

A Liber exhibens actiones parascevicas… kötet sok más drámájától eltérően a jelen mű verselése hibátlan, a scenák jelölése, a szereplők feltüntetése következetes, az egész másolat különösen gondos.

A drámának van egy variánsa, külön füzetben (Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára, jelzete V. 3586). Tudjuk, hogy a kötetbe másolás az elkallódástól mentette meg e drámaszövegeket, hiszen csak igen kevés köteten kívüli drámának maradt fenn a szövege. Tapasztalatunk szerint a külön lapokra vagy füzetekbe írt drámákat másolták be később a kötetbe, ennek megfelelően okkal feltételezzük, hogy a külön füzetben megőrzött, V. 3586 jelzetű kéziratról készülhetett a Liber exhibens kötetbeli másolat, vagyis a füzetben lévő variáns a korábbi, az eredeti. E megfigyelést alátámasztja, hogy a füzet szövege még bőven tartalmaz latin nyelvű színi utasításokat, melyek legtöbbjét a kötet másolója elhagyta, főként talán azért, mert már nem a színi, előadási szempontok, hanem a korpusz rögzítésének célja vezette. Emiatt felmerülhet a dilemma, hogy melyik szöveget közöljük, nem a füzetbeli variánst kell-e főszövegnek tekintenünk. Mivel azonban fő célunk a Liber exhibens actiones parascevicas… kötet közlése (és egyben tartása), a füzetbeli szöveget tekintjük variánsnak. A két kézirat egyébként meglepően egyezik (máskor sokkal nagyobb eltérések figyelhetők meg a hasonló másolatokban), a kötet másolója igen alapos, pontos munkát végzett. Közlésünkben a laplalji jegyzetben I jel alatt hozzuk a füzet eltéréseit; a helyesírási különbségeket nem vettük figyelembe. A szöveget füzetbe rögzítő első és a kötetbe író második másoló helyesírása egyébként igen közel áll egymáshoz, a füzet és a kötet másolója egyaránt a mezőségi a-zó nyelvjárást beszélhette. A kötet másolója láthatóan nem értette az azsagon járó boszorkányokra utaló asagan járást, ezért azt ágon járásra változtatta. Ugyancsak a kötet másolója nyúlhatott bele a füzet szövegébe, ahol többször átjavította a Diabolus, a Miles eredeti sorszámát. Kérdés, hogy melyikük kezétől származnak a füzet Ø vagy ≠ jelei, ezek ugyanis épp azokon a helyeken tűnnek föl, ahol néhány sorral vagy szakasszal rövidebb a füzet szövege a kötetbelihez képest. Ezek sem hiányoznak azonban, csak épp a füzetben kiegészítésként az Epilogus után találhatók: először Filius Luciperinek a füzetből addig kimaradt sorai olvashatók (ezek a Liber exhibens actiones parascevicas… alapján készített szövegközlésünk sorszámaival azonosítva a 270–273. sorok.) Ezután a füzet következő lapján Suplementum cím alatt további kiegészítések találhatók, s így érthetjük meg a füzet jelöléseit (Ø ≠ #), ezekkel, továbbá a végszavakkal azonosította a drámaszöveg azon helyeit, ahova a kiegészítéseket szánta – hogy a füzet írója vagy a másoló, nem eldönthető. Így már a füzetben összeállt a teljes drámaszöveg, a Liber exhibens actiones parascevicas… másolója pedig később beillesztette ezeket a szövegbe a megfelelő helyre; közlésünkben ugyanezen helyeken a lapalji jegyzet jelzi, hogy a füzet szövegén belül ezek hiányoznak.

A kötet másolója egyetlen olyan résszel egészítette ki a füzet szövegét, amely annak utolsó lapjain sem található: ez az Angelus éneke a 4. jelenet végén (645–665. sor).

A dráma rövid tartalma

Prologus

Ádám és Éva paradicsomi világáról, a bűnbeesésről, Krisztus áldozatáról szól, a bűnbánatra figyelmeztet.

Scena prima

Luciper tanácskozni hívja az ördögeit, céljuk az ember elveszejtése. Az ördögök egyenként vállalnak egy-egy bűnt, amellyel az embereket elcsábítják.

Scena secunda

A bűnbeesés: Éva eszik az almából, ad Ádámnak is, kiűzetnek a paradicsomból, Luciper elégedett.

Scena tertia

Mundus, Caro és az ördög elűzik Conscientiát. A világi élvezetekben elmerült ifjú Arduinus vacsorára készül barátaival, majd egy hirtelen ötlettel meghív egy az úton talált koponyát (kopasz kálváriát), hogy Isten és a halandóság nemlétére bizonyságot adjon.

Scena quarta

A vacsora közben megjelenik Mors, Arduinus kérdésére válaszol: a világot teremtő Isten maga az öröklét, ő ítélkezik az ember felett. Mors lefesti a pokol örök szörnyűségeit, és minden könyörgése ellenére, elragadja Arduinust. A jelenetet az Angelus éneke zárja, a megnyílt pokol felett.

Scena quinta

Aristipus megérkezik a vacsorára, de nem találja Arduinust. A másik barát, Sportanus beszámol arról, hogy előző nap Arduinus egy holt ember koponyáját találta az úton, megrugdosta, és meghívta vacsorára, a vacsorán megjelent a Halál, és elragadta Arduinust. Mindezt megerősíti Mundus és Caro is. Aristipus hitetlenkedik. A jelenet végén mennydörgés, mind elfutnak.

Scena sexta

Az Atya és a Szentlélek eldönti, hogy megbünteti az emberiséget. Ádám és az Angyal kegyelemért könyörög, Justitia viszont a büntetés mellett foglal állást. Végül elfogadják a kérést, hogy valaki vállalja át az ember bűnhődését. Ekkor lép fel a Fiú, és vállalja a halált.

Scena septima

Christus elfogadja Sportanus és Dolus könyörgését a kegyelemért. Aristipus nem hisz Christusnak, ezért elhatározza, hogy hamisan bevádolja Herodesnél.

Scena octava

Aristipus és Mundus valóban bevádolja Christust Herodesnél, aki a főpapokkal együtt el akarja ítélni Christust. Ezért keresnek valakit, aki harminc pénzért megmutatja nekik Christust.

Scena nona

Júdás megbánta, hogy hajdan Christus szolgálatába állt, ezt erősíti benne az első ördög (aki sánta). Annas és Caiphas felfogadják Júdást, aki csókkal fogja azonosítani Christust.

Scena decima

Júdás elárulja Christust, akit elfognak a katonák, és Annas elébe viszik. Annas Caipháshoz küldi.

Scena undecima

Christust Caiphas Pilatushoz küldi, az azonban nem vállalja az ítéletet, mivel Galilea fölött nem illetékes.

Scena duodecima

Az ördögök közreműködésével Júdás felakasztja magát.

Scena tertia decima

Pilátus végül elítéli Christust.

Scena quarta decima

Gabriel elmondja az aggódó Máriának, hogyan szenved és vár halálára Christus. A Mária-siralom után Christust elvezetik, hogy keresztre feszítsék. A szín végén a sok kérdést felvető, nem részletezett utasítás megengedi, hogy „tetszés szerint” Júdás temetésével zárják a jelenetet.

Epilogus

Krisztus áldozatára, szenvedésére, bűnbánatra hívja fel a hívők figyelmét.

Szerző

A darab szerzője ismeretlen, személyéről több feltételezés is megfogalmazódott. A szöveget először közlő Fülöp Árpád szerint Christophorus Halles írta (Fülöp 1897, 13.). Fülöp abból indult ki, hogy az előadók rendszerint a grammatikai osztály tanulói voltak, s őket 1766-ban Halles tanította.

Nagy Szilvia (2003b, 45.) idézi a szerzőről szóló feltételezést, de nem foglal állást. Possonyi László (1938, 298.) szerint Kézdi Gracián írhatta, ezt azonban nem bizonyítja, s mi sem tudjuk megerősíteni. Nem valószínű, hogy az 1746-ban született Kézdi (1746–1816) húsz éves korában ilyen remekművet tudott volna írni. Ugyanakkor a szerző igen sok részletet emelt át a korábbi darabokból (vö. a forrásról szóló jegyzettel), ezek kezelése és ötvözése kivételes tehetséget mutat, s ennek alapján Kézdi szerzősége sem kizárható. Közvetett bizonyítékként használhatnánk Kézdi első drámáját, a csíksomlyói működésének első évében, 1774-ben bemutatott Passiójáték Jefte történetével címűt, amely ugyancsak remekmű (lásd kötetünk 11A darabját), abban viszont rendkívül sokat kölcsönzött egy 1762-ben Mikházán játszott drámából; erről lásd kötetünk 11B drámájának jegyzeteit. Kézdi kivételesen tehetséges szerző (vagy kompiláló), 1774–1778 között tanított Csíksomlyón, abból az időből kötetünk 1774-es drámáján (11A) túl további három jeles drámája található az Actiones comicae (1775, 1777) és az Actiones tragicae (1776) kéziratos kötetekben (l. a Ferences iskoladrámák V. kötetének 5., 8., 9. sz. drámáit). Kézdi szerzősége tehát semmivel sem valószínűbb Hallesénál, ezért Kézdi életrajzát nem közöljük (az életrajzot l. kötetünk 11A drámájának jegyzetében).

A darab feltételezett szerzőjeként Christophorus Hallest jelöltük meg, akinek életéről alig tudunk valamit. Halles Lőrinc Kristóf 1735-ben született Kolozsváron, Halles Lőrincként. 1756. augusztus 29-én lépett a ferences rendbe, 1761. augusztus 27-én szentelték pappá. 1763-ban Mikházán lehetett, mivel a mikházi Historia domus 94. oldalán olvasható tanári névsor szerint 1763-ban Christophorus Halles két osztályt is tanított. Brassóban halt meg 1810. április 2-án (György 1930, 513.). A Magyar Katolikus Lexikonban nem szerepel. A csaknem ismeretlen Halles szerzősége mellett szólhat közvetve az a tény, hogy több olyan jótollú csíksomlyói szerzőről tudunk, aki nem sokkal a felszentelés és Csíksomlyóra kerülése előtt Mikházán tanított, ahol ezek szerint termékeny drámaírói iskola lehetett – erre sajnos csak egyetlen fennmaradt szöveg szolgálhat bizonyítékul (l. kötetünk 11B drámáját).

Forrás

A Liber exhibens… egyik legszebb drámája számos más darabból kölcsönzött, szerkezetépítést, jelenetet, illetve jelenettípust, szövegrészeket vett át, s ötvözte különös remekké. A kutatás jelen állapotában nem tudjuk biztosan felsorolni az összes kölcsönzést, arra csak valamennyi csíksomlyói szöveg kiadása és tudományos feldolgozása nyomán lesz lehetőségünk. A kölcsönzések néhány típusával Nagy Szilvia (2003b) foglalkozott részletesen. A legfontosabb átvett motívumok: az ördögök jelenetei, az életélvező ifjak figurái, a Halál által hirtelen elragadott ember, a kopasz kálvária (koponya) vacsorára hívása.

A passiójátékok tipikus ördögjelenetei a vetekedő, vitázó ördögök, ezekben a consultatio, vagyis a vitakészséget fejlesztő iskolai gyakorlatok nyomai érezhetők (vö. Tarnai 1986), ugyanők Júdás rászedésében, majd öngyilkosságában kapnak szerepet. Az ördögöket allegorikus figurák segítik (Caro, Mundus) vagy gátolják (itt: Conscientia); az 1766-os passió szerzője igen jó érzékkel csökkentette az allegorikus alakok számát. Az ördögök másik funkciója a pokol szörnyűségeinek ismertetése. A másik póluson angyalok állnak, az ő számukat is igen takarékosan határozta meg a szerző. Az ördögök vetekedésének párhuzama, az égi pör ugyancsak sok drámában szerepel: itt a 6. jelenetben két további allegória (Spiritus, Justitia) közreműködésével dől el, hogy a Fiú áldozatát elfogadják.

Főleg az ördögöknek a pokol kínjait ismertető, az öngyilkosságra készülő Júdás, valamint Krisztusnak a bűnbánatra hívó szavai lehetnek ismerősek korábbi darabokból (pl. „Varas békák marják a mi tagjainkat”; „Ezen goljobisra ezer esztendőben / Csak égy légy rá száljon…”; „Azért, kik őrdőgnek hálojában vattak” stb.). A Diabolus primus (qvi est claudus, vö. az 1144. sor utáni szerepnévvel) harminc évvel korábbról ismerős: az 1736-os darabban szerepelt sánta ördög (Diabolus claudus: Ferences iskoladrámák I., 11. sz.), a jelen dráma füzetbeli variánsában még többször előfordul.

Ugyan a környékről nagyon sok nézőt vonzottak a csíksomlyói előadások, a legfontosabb mégis az iskola tanulóinak nevelése volt, ezért a legtöbbször a világi élvezetekbe belemerült, a vallásról és a helyes életvezetésről megfeledkezett fiatal emberek állnak e moralitások középpontjában, őket kell rádöbbenteni a krisztusi áldozatra és a bűnbánatra; a moralitások végkifejlete attól függ, hogy az ifjak elfogadják-e vagy elutasítják a bűnbánatot és Krisztus követését. A passiójátékok közül meglehetősen sok érintkezik a moralitással, a misztérium mellett a moralitáshagyomány a legerősebb Csíksomlyón (vö. Demeter 2003; Szentimrey-Vén 2003). A Ferences iskoladrámák I. kötetében két hasonló moralitás is található (12A, 12B), azokhoz egészen közeli az 1749-es darab (Ferences iskoladrámák II., 9. sz.), s hasonló jelenetsor van az 1742-es darabban is (Ferences iskoladrámák II., 3. sz.).

Az 1766-os passió is fellépteti a vigadozó ifjakat, ám a szerző megint igen takarékosan, csak néhány rövid, de annál frappánsabb jelenetben mutatja be a sorsukat (Scena 3–4–5). A frappáns megoldás a koponya vacsorára invitálása: hasonló történetet hozott már az 1725. nagypéntekén játszott passió, más neveket adva az ifjaknak (Ferences iskoladrámák I., 4. sz.). A koponya-scenát a szakirodalom a Don Juan-téma variánsaként említi (Pintér 1993, 94.; Nagy Szilvia 2003b, 47.). A kővendég végzetesnek bizonyuló, cinikus meghívását az irodalomba Tirso de Molina (1579–1648) vezette be 1617-ben El Burlador de Sevilla y convidado de piedra c. drámájával, azt számos feldolgozás követte, nem tudjuk, hogy a csíksomlyói szerzők honnan, miből merítettek. A cinikus meghívásra következik a Halál hirtelen megjelenése, s a középkori haláltáncokból jól tudjuk, hogy előle nincs menekvés. Az 1745-ös dráma hasonló jelenetében Doctor Evangelicus figyelmezteti a halál közelségére a felfuvalkodott gazdagot (Ferences iskoladrámák II., 6. sz.).

Az 1725-ös és az 1766-os passiójáték jeleneteinek megfeleltetését, valamint szövegszerű összevetését lásd Nagy Szilvia említett tanulmányában (2003b, főleg 47–48.). Ugyanő vette észre, hogy az 1725-ös passió néhány sorban megszólaló Lapistus alakjának szövegét az 1766-osban Aristipus mondja, maga a szöveg pedig egy jóval korábbi minorita passióból való átvétel (Nagy Szilvia 2003b, 49.; Minorita iskoladrámák 1. sz.). A Liber exhibens actiones parascevicas… kötet drámái gyakran merítettek minorita forrásból.

Előadás

A drámát 1766. március 28-án nagypénteken adták elő, feltételezésünk szerint jelenetenként, a keresztút egy-egy stációjánál. Feltételezésünk alapja a tizennégy scenára osztás, mivel a barokk kálvária tizennégy stációt tartalmazott. Ez lehetett az oka annak, hogy a gondosan felépített passiójáték utolsó jelenete (scena quarta decima) két részre oszlik: első felében a fiáért aggódó Mária és Gabriel beszélgetését követjük, majd ők távoznak, s egy instrukció szerint Krisztust egy másik scenán át, vagy egy másik scenába vezetik, hogy keresztre feszítsék. A modern népszerű kiadás Krisztus átvezetését és a keresztre feszítés előtti dialógust egy tizenötödik jelenetbe rendezte, a jelen kritikai kiadásban azonban ezt elhagytuk: a gondos másolóról ugyanis kevéssé képzelhető el, hogy az újabb scénát elfelejtette jelölni, ezért úgy véljük, az instrukció színváltást, és nem újabb jelenetet jelez. Az ilyen színváltást a kor iskolai színpadain az Alszeghy–Szlávik (1913, 12.) által egy 1751–52-es feljegyzés alapján említett festett közfallal vagy hátsó függönnyel oldották meg, amelynek félrehúzásával feltárult a színpad hátsó felében berendezett másik színhely, jelen esetben a Golgota – vagyis mindehhez színpad kell vagy kellett volna, s e sok bizonytalanság következtében elképzelhető a színpadi előadás is. Ha mégsem színpadon, hanem a Kissomlyó-hegy oldalában lévő kálvária stációi előtt zajlott az előadás, akkor az utolsó stációnál kellett eljátszani a teljes tizennegyedik scenát, amely mint látjuk, több helyszínt igényelt. Ekkor a Hic recedit cum Angelis utasítást úgy értelmezhetjük, hogy a színhely maradt, Mária az angyalokkal együtt távozott, helyükre pedig Krisztus és a katonák léptek. Ezzel ugyan megindokolhatjuk a kálváriát mint helyszínt, de marad egy további bizonytalan instrukció a dráma legvégén, az epilógus előtt: Hic cum cantu et concione secundum promissionem sepeliunt diaboli Judam proditorem. Ad libitum. Kérdéses tehát, hogy a Júdást eltemető ördögök burleszkszerű jelenete belefért-e, s ha igen, hova, a kálvárián zajló előadásba. A tetszés szerint (Ad libitum) megjegyzés tovább növeli e bizonytalanságot, mert bármit – így egy kissé távolabbi térben zajló temetést is – megenged. A legvalószínűbb, hogy az ördögök jelenete postludium lehetett, mely azonban leginkább mégis egy színpadi előadást követhetett, hiszen a kálvária utolsó stációjánál hasonló játék alig képzelhető. (A jelenetről l. továbbá a zenei jegyzeteket.)

Zenéjével Kővári Réka foglalkozott (Kővári 2016, 146.). A negyedik jelenetet az Angelus három versszaknyi éneke zárja a megnyílt pokol felett (Ah, bűnősek, most nézzétek…), a 14. jelenetben pedig két angyal – ugyancsak három strófa erejéig – énekelve Máriával való együtt szenvedésre szólítja fel a hallgatóságot (Ah, férfiak s aszszonyak…). Ezekhez egyelőre nem találtunk dallamokat. A 12. jelenetben Júdás-siralom hangzik el, amelyet ha énekelve kívánnak előadni, valamely 12 szótagos dallamon lehetséges (ehhez l. jelen kötet első, 1763-as darabjának jegyzetét), ahogyan a 14. jelenet Mária-siralmát is (bár ez – mivel tört versszak is van Mária szövegében – inkább deklamálva hangzott el).

A legbizonytalanabb utasítás szerint az utolsó jelenet végén „énekléssel és beszéddel, ígéret szerint az ördögök eltemetik az áruló Júdást. Tetszés szerint.” Az ígéret, mely szerint az ördögök eltemetik Júdást, a 12. jelenetben köztük zajló párbeszédben hangzott el, s most valóra váltják a misztériumjátékban. A passiójáték feltételezhető helyszínei, és e mozzanatra utaló „Ad libitum” megjegyzés elég sok bizonytalanságot ad. Az énekléssel és beszéddel való temetésre ugyan adhatnánk éneklehetőséget, de ez annyira speciális temetést jelent, hogy énekeskönyvi szöveg nem illik hozzá. Azonban elképzelhetőnek tartjuk, hogy itt a néphagyományban máig megőrzött, farsangidőben (annak is inkább a végét jelentő három napon: farsangvasárnaptól húshagyó keddig) előadott temetési paródiát játszhattak el a gimnázium diákjai. A népzenei gyűjtések túlnyomó többsége borivó, részeges embert (vagy ivóalkalmatosságát), vagy valamely népcsoporthoz, foglalkozáshoz tartozó embert temet el énekelve, tréfásan, vagy pedig lovat, esetleg hangszert. Zeneileg vagy gregorián (temetési antifóna és/vagy zsoltártónus) dallamot, vagy pedig valamely ma is általánosan elterjedt népéneket alkalmaz. A Központi Népzenei Gyűjteményben épp egy Csík megyei adatot találtunk olyan temetési paródiára (annak többszöri rögzítésével), amely a katolikus temetési szertartásban használatos, általános imádság (verzikulus) szövegét parodizálja, hallja félre, kiegészítve egy vagy két, helyi szegény ember nevével (Kopra, Ödvár). Az énekes még a következőket mondta a farsang végi tréfás siratásról, idézve prózai beszédet is: Egy inget meg egy gatyát kitömtek szénával, belekötték zsuppba, leterítették lepedővel, hóból sírt ástak neki. Az udvaron rendes ravatalt csináltak. „Jaj, lelkem, uram! Harangoznak, hallod-e? Jön a pap, látod-e? Megüttettem egy bikatinót, tudod-e? Jaj, csűr-istálló, pajta!” Mikor viszik ki korcsolyán: „Jaj, ne vigyék a kert felé, megakad a karja, visszamarad a nyakamra! Jaj, csűr-istálló, pajta! Sirasd meg, Józsi, apádat, aki téged jó kenyerével tartott!” (Jelzet: LSz 38094.) A csíksomlyói passiójátékban az ének mellett akár e prózai szövegrészeket is mondhatják az ördögök, kihagyva a nem odaillő részleteket (az alkalmas részek: Harangoznak…tudod-e?, ill. Jaj, ne vigyék…nyakamra!).

Parlando ♩ = 120

Kotta

Borboly Jánosné Füstös Anna (56 éves), Csíkszentmihály (Csík) – Budaörs (Pest). Gyűjtötte: Gábor Judit 1957. Jelzet: AP 1736f.

Szövegkritikai megjegyzések

Rendkívül szép, gondos, egységes helyesírású, jól olvasható kézírás; nagyon gondos másolás, alig van áthúzás vagy egyéb javítás. A szerző/másoló mezőségi lehetett, szembetűnő az o helyett az a sűrű használata, s épp a rendezett kézírásból nyilvánvaló, hogy ezek nem tévesztések. Ezért ezt a sajátosságot megtartottuk, csakúgy, mint a nem túl sokszor előforduló s/sz betű keverését, a szóvégi sz helyett az s használatát. A szókezdő nagybetűt csak akkor tartottuk meg, ha kiemelt fogalmat takart (Isten, Menny stb.), a bizonytalan helyesírás következtében néhány más esetben használt, mondatközbeni nagy kezdőbetűt jelölés nélkül kicsire változtattuk.

A szöveg sokszor a Xtus rövidítést használja, ezt szerepnévként jelölés nélkül Christus formában oldottuk fel; a szövegen belül viszont többször kiírta a Kristus nevet, ezért a szövegen belüli Xtus rövidítést Kristusként oldottuk fel, jelölés nélkül.

A darabban két Servus szereplő is van, jelző vagy sorszám nélkül: ők Caiphas, illetve Annas szolgái. Mivel ez nem zavaró, a szereplistában csak egyszer tüntettük fel, a szövegen belül pedig meghagytuk azonos néven.

A szövegben kevésszer fordul elő a Deus Pater vagy csupán a Pater szerepnév, ezt az ingadozást ugyancsak meghagytuk, mert nem zavaró.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

39 szententiát – ítéletet (l. még többször)

70 mulatással – elmulasztásával

94 Synodusba – zsinatra, tanácskozásba

115 feles – számos, sok

146 asagan járásra … bab vetésre – kb. söprűn lovaglásra … babszemekből jóslásra. (Azsag: piszkafa, pemetesöprű, kéménysöprű, ilyenen járnak a boszorkányok, sőt Udvarhely környékén a boszorkányt azsagon járónak is hívták)

152 tasitam – taszítom

172 usurat – uzsorát

174 Szurakkal s viassal – szurokkal s viasszal

209 hegyeskednének – nem hordanák fenn az orrukat

249 Tetova – té-tova, ide-oda

259 Aqvilot, Boreát – Aquilo, Boreas: észak-keleti és északi szél

273 mátrátát – káromkodást

285 decretumát – határozatát, törvényét

370 érzékenségimnek – testi érzékeimnek

400 ductora – vezére

422 passusom – passzus: távozási, kiviteli irat, útlevél

447 dispositionknak – intézkedésünknek, rendünknek

455 exiliumba – száműzetésbe

456 decretumba – l. a 285. sor jegyzetét

465 assessorunk – segédünk

476 prosmitálj – papolj, prédikálj (l. a 482. sort is.)

503 kálvaria – itt: koponya (vö. Koponyák hegye; l. 706. sort is)

507 conclusiom – itt: feladvány, kérdés

570 czitáltatni – beidézni, magához rendelni

576 Udde – úgy, de

610 fottig – fogytáig, míg elfogy

612 ell fagyastná – elfogyasztaná

668 conferentiára – találkozóra, megbeszélésre

700 tractátiot – vendégséget, traktát

701 felesen – nagy számban (l. a 115. sz. sor jegyzetét)

703 utan – úton

791 interresre – kamatra

821 gratiámat – kegyelmemet

910 argumentumadnak – érvednek, érvelésednek

984 paenitentiára – bűnbánatra

1047 ratiotak – kb. gondolkodásmódotok

1059 sententiazzák – elítélik

1079 pártoltattya – pártossá, pártütővé teszi

1105 felesen – bőségesen (l. a 115. sz. sor jegyzetét)

1138 durfult – dúlt-fúlt: korgott

1140 potrát – poltrát: másfél krajcár, félgaras értékű régi pénz

1142 fimlenék – fénylenék, fénylene

1145 pipei – Pipe (románul Pipea) falu Romániában, Maros megyében; Csíksomlyótól jó 100 km távolságra

1167 persvadeálod – nem tudsz rábeszélni

1171 fiscus – itt: államrendőrség

1180 praesentállok – bemutatlak

1194 szegőtség – fizetség, a.m. mennyiért szegődöm el

1206 Várdára – vártára: őrhelyre

1124 sipo – szipolyozó

1341 fundamentomára – alapjára

1351 videtur tacens consentire – hallgatásával helyeselni (elfogadni) látszik

1370 causáját … proponálni – (peres) ügyét… javasolni, előadni

1371 audentia – meghallgatás

1410 nem condemnálhatam – nem ítélkezhetem felette

1466 reqviralni – felkérni, keresni, követelni

1467 regnálni – uralkodni

1472 praeses – elnök, főnök

1479 discursusba forgatt – beszéltünk róla

1480 agyravalodat – agyontárgyaltatott

1596 meg engedgyen – megbocsásson

1598 diadema – fejék, korona

1601 Vivat Rex Judaeorum – Éljen a zsidók királya

1613 káromkodik – káromolja az Istent.

1615 Ne sugaragj tovább – ne zsugorodj tovább, ne görnyedj össze

1626 keringő – kóborló, csavargó

1646 Illjést – Illés prófétát

Jegyzetek

1 1766 <ab Actoribus> a

2 I Actio Parascevica Repraesentans Perditionem, et Reparationem Generis Humani.

3 folj [Emendáltuk.]

4 szerezettek [A szótagszám miatt javítottuk.]

5 I vestésére

6 fertelves [Emendáltuk.]

7 hidén [Emendáltuk.]

8 I Diabolus primus claud

9 I morgás <az> házas

10 Az ágan járásra [Az I alapján javítottuk.] I a<z>sagan [Ráírással javítva.]

11 I En késértem őket innep szegésekre

12 I [A szerepnév hiányzik, de vízszintes vonal választja el Diabolus septimus szövegétől, s utólag a második sor elé beszúrva: claud. ]

13 merő [Emendáltuk.]

14 I találatak

15 I [A Diabolus secundus e szövegétől kezdve az 5–6–7–8. Diabolus szövege – 20 sor – hiányzik.]

16 Valamonyin [Emendáltuk.]

17 I [Hiányzik a szerepnév. A sor előtt egy Ø jel.]

18 I a’ parancsalatnak ha lesz engedetlen

19 I Diab. <5> 1 claud. [Ráírással javítva.]

20 A<t>lnakságal

21 I [A Diabolus secundus e szövegével kezdve a 4–5–6–7. diabolus szövege – 10 sor – hiányzik. A kihagyott rész után Ø jel.]

22 I [Filius Luciperi szövege hiányzik.]

23 I [Luciper kezdő 3 sora hiányzik.]

24 I Azért el menyetek Evát és Ádámat

25 I [A sor után:] recedit Angelus

26 I ki ne essűnk

27 I Diabol claud.

28 I Demon claud

29 I [A sor után utasítás:] Eva vadit ad Adamum.

30 I Hic gustat et dicit.

31 I Ex scena dicit Deus

32 I Comparet Angelus gladiatus et dicit. Angelus. Oh, nyomorult […]

33 I [A sor után utasítás:] Expulsis ex Paradiso dicit claudus foris existe [A sor a lapszélen megszakad.]

34 I Diabol. Claud

35 I Hic retrahit se et vocat socios dicens.

36 I a test, s világat

37 I Comparet Mundus, Caro, Sprotanus, Conscientia, Daemon et Servus

38 I [Az s kötőszó hiányzik.]

39 távavik [Emendáltuk.]

40 I az gyenge

41 I Diabolus <Claud> Pluto

42 I Diabolus

43 I [A sor után utasítás:] recedit et redit dicens.

44 I Hic exeunt Diab. […] cum servis.

45 I Servus primus Mundi

46 prosmitálj [Emendáltuk.]

47 I érdemet

48 iffiak <vadnak> lésznek

49 I Servus ad Ardui.

50 I [A sor után utasítás:] Arduinus obviat Calvariae, qvam pedibus caleans dicit ad illam.

51 hall [Emendáltuk.]

52 I Comparent Arduinus. Sportanus Dolus et Servi.

53 I [A sor után utasítás:] Hic sedent ad Mensam.

54 I gyűjtyűk

55 I Servus

56 I Servus secundus

57 I kelepczéjébe

58 I Vagy zurzavart tégyen mű vig őrűműnkbe

59 I [Az utasítás hiányzik.]

60 hivu [Emendáltuk.] I hivu

61 I Joknak s gonoszaknak

62 vigadnak [Emendáltuk.]

63 élnek [Emendáltuk.]

64 I fogya<s>dtná [Ráírással utólag javítva.]

65 I Ezer s meg ezernyi

66 I Korcsoma házakba s nem

67 I [Az utasítás és Angelus éneke hiányzik, a füzet végén sem található.]

68 balgatagsá<k>g [Ráírással javítva.]

69 I [Scena quinta után utasítás:] Comparent Aristipus, Mundus, Caro, cum Servis.

70 I Servus

71 I Servus 2dus et 3ius redeunt et dicit. 2dus

72 I [A sor után utasítás:] Exeunt Sportanus Dolus cum servo.

73 I parancsal

74 I Hogy Isten volna

75 I [A sor után utasítás:] Ad Mundum dicit. et Cárnem.

76 mondhatam, <Hogy> Hogy

77 anfugiunt [Emendáltuk.] I [Más az utasítás:] Hic fiunt fulgura et tonitrum, et omnes anfugiuent. [Az anfugiuent szót nem emendáltuk.]

78 I Deus Pater

79 I tőbbetis nemis tűrők

80 I Spiritus Sanctus

81 I Deus Pater

82 I [A sor után utasítás:] Adam a Morte et Diabolo ligatus adducitur.

83 I [A sor alatt:] 200 carmina

84 parancsalati<m>nak

85 I [A sor után Ø jel, majd Ádám szövegével kezdődően, a Filius megszólalásáig 50 sor kimaradt.]

86 lelkemet <Ite> Ne

87 ő <tőrvénnye> sokása

88 arabat [Emendáltuk.]

89 I [Itt végződik a kihagyott rész.]

90 I e gyarlo

91 ha<d>ragra [Ráírással javítva.]

92 I Mert én vagyok az ki őrők haragba

93 I az mással

94 I Hic recedunt Xtus Sportanus et Dolus.

95 I idein

96 I Accusatur Xtus Herodj.

97 I [A sor után utasítás:] Hic pulsantur tympana, et conveniunt Annas, Caiphas et Consiliarij qvibus. [A Herodes szerepnév ismételten kiírva.]

98 I Judas inducitur ad Tradendum Xtum

99 fotb<ű>ul [Az ékezet áthúzva.]

100 et [Emendáltuk.] I Diabolus Claud

101 I Diabolus Drumo

102 I Diabolus Claud

103 I Diabolus Claud

104 I Diabolus Pluto

105 I Diabolus 2dus Claud

106 I Diabolus 1us 3ius

107 I [A sor után utasítás:] Hic ex ultima clausura exeunt Sacerdotes qvibus dicit. [A Diabolus szerepnév ismételten kiírva.]

108 I [A sor után utasítás:] Abit et redit cum Centurione.

109 I Christus comprehenditur, et ad Annam ducitur.

110 I fősvény s huzo

111 I [A sor után utasítás:] vertit se ad discipulos dicens.

112 I Imé én megyek

113 I recedit ad hortum at dicit

114 I [A sor előtt Ø jel.]

115 I Vadit ad discipulos dicens.

116 I redit ad orandum.

117 I [A sor után utasítás:] ad Discipulos vadit. [Ezután néhány szakasz sorrendje felcserélve.]

118 I [Angelus 4 sora, Christus 1 soros válasza későbbre került.]

119 I redit iterum ad discipulos.

120 I [Ide került Angelus 4 sora, Christus 1 soros válasza.]

121 jőtt <az> az ora

122 I Judas ad Milites.

123 I [A sor után utasítás:] hic osculatur Xtum dicens.

124 I Xtus ad Judam.

125 I [A sor után utasítás:] Xtus ad Milites.

126 I Miles 1mus

127 I Miles 2dus

128 I [A szerepnév mellé beszúrva:] clauditur

129 hagd [Emendáltuk.]

130 I [A sor után utasítás:] Hic in sina clausura sedens Annas mittit Ephebum obviam militibus.

131 meg <eli> mi [Bizonytalan olvasatú törölt betűk.] I [A sor után utasítás:] Abit et interogat milites dicens.

132 fo<l>gjat [Ráírással javítva.]

133 I [A sor után utasítás:] Redit Ephebus Ad Annam.

134 I Servus ad Milites.

135 I [A sor után utasítás:] ducunt Xtum ad Annam.

136 I Vertit se ad Christum dicens.

137 a<t>zakat [Ráírással javítva.]

138 I Servus percutit Xtum dicens.

139 vers [Értelemszerűen javítotttuk.]

140 I [ A Most kedvedre setálj… kezdetű két sort a Miles 1mus mondja.]

141 I [A De tudgyátok meg… kezdetű 2 sor hiányzik, helyette utólag áthúzva:] Az attya Istennek jobján, ugy reménlem. ] <de tudgyátok meg, hogy ezentul űlni / fogok az attya Istennek Jobbjára.> [Előtte X jel.]

142 I [A sor után utasítás:] Servus vadit ad Pilatum et dicit.

143 I [A sor után utasítás:] Intrat Caiphas cum aliis. [Az utasítás mellett a margón ≠ jel.]

144 I [A Servus szövege itt hiányzik, 12. scena elejére került.]

145 lehet <jon> menni

146 I [E sor hiányzik, helyette utólag áthúzva:] <De micsoda vádolast tésztek ez ember felől>

147 mindeneket <mg> meg

148 I [A sor előtt és után is Ø jel.]

149 I [A két Consiliarius szövege – 8 sor – hiányzik.]

150 I ez igéket

151 I [Az utasítás után:] ≠ <Vagyon audentia az bé menetelre> Serv. Caiph Vagyon audentia, és bé lehet menni / Te kivánságadnak eleget fog tenni.

152 I Daemon <8 Pluto> 6

153 I Daemon <4> Claud

154 I <Luciper Nosza én szolgáim most forgalogyatak / mert most a Pokolba Apastolt kaptatak / a menyin itt vattakő tet mind fogjátok / és őrőkős tűzbe mindgyárt ragadgyátok. Diab 1 El temetők Judast pokol fenekébe / hamis kalmáraknak ott vagyon a helje>

155 I [Más az utasítás:] Pontifices cum Militibus ducunt Xtum iterum ad Pilatum.

156 I [A sor előttt:] Ø 113

157 I [Innen a két Consiliarius 6 sora és Pilatus 2 sora kimaradt.]

158 I [A szerepnév:] Judaei

159 I Hic Pilatus sedet scribit, sed legit Centurio

160 I [A sor után utasítás:] Clauditur Scena.

161 I [A jelenetszám után utasítás:] B. V. Maria sola comparet

162 I [A sor után utasítás:] Hic exit et dicit

163 I [A sor után utasítás:] expectat modice responsorum

164 I [Az utasítás, majd Gabriel 2 sora, Angelus adveniens 2 sora, a két angyal éneke hiányzik.]

165 [Az első szakasz mellett, a margón 1. és 2. szám, a strófák számozására, a hiányzó 3. számot pótoltuk.]

166 Sz. [A rövidítést feloldottuk.]

167 An [Emendáltuk.]

168 I [A két utasítás helyett:] Hic exit per unam scenam et per aliam Xtus ducitur ad Crucifigendum.

169 I Hic percutit Xtum.

170 I [A sor után:] Miles Ihon van a jele a nagy szerelemnek / mert minden ereje el fagyatt a Szűznek.

171 I [Az utasítás hiányzik.]

172 I csokakal

Kristóf Lőrinc Halles (?)

GOOD FRIDAY PLAY ON THE FALL AND REPENTANCE OF MAN

Essential data

The manuscript of the drama is on pages 461–491 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery. Critical literature soon noticed the special beauty and excellent structure of this play. After Bándi’s mention (Bándi 1896, 289), Árpád Fülöp was the first to publish the text (Fülöp 1897, 192–242). Several extracts appeared, the Epilogus in Vigilia (Possonyi 1938, 299), and later Endre Angyal demonstrated the „Gothic-Baroque universalism” of the drama with some parts of the text (1940, 489–492). For its description, see also Muckenhaupt (1999, 115); it was also discussed by Pintér (1993, 84, 94–96). Its sources were analysed in detail by Nagy Szilvia (2003b); she also published the modern transcription of the complete drama in the compilation Nap, hold és csillagok… (Nagy Szilvia 2003a); for explanations, we used Szilvia Nagy’s notes from that edition.

As opposed to many other dramas of Liber exhibens actiones parascevicas…, this work is perfect metrically, the marking of scenes and characters is consistent, the copy is exceptionally thorough.

The drama has a variant in a separate booklet (Manuscript Archive of Petőfi Literary Museum, reference V.3586). We know that these drama texts were saved by being copied into volumes, as there are very few dramas whose text survived outside volumes. In our experience, the dramas written on separate sheets or booklets were later copied into the volume, so we have reason to assume that the copy in Liber exhibens was made from the manuscript V.3586, preserved in a separate booklet, in other words, the version in the booklet is the earlier, the original one. This observation is supported by the fact that the booklet version contains many stage instructions in Latin, whereas the copyist omitted most of these, primarily because he wanted to compile the corpus instead of stage and performance aspects. This raises the dilemma of which text to publish, whether to consider the booklet version the main one. However, our primary goal is to publish (and keep together) the volume Liber exhibens, so we consider the booklet text a variant. The two manuscripts show a surprising similarity (there are usually much greater differences in such copies), the copyist did a very thorough, precise job. The differences in the booklet are marked with an I in the footnotes; we did not take orthographical differences into account. The Ø and ≠ marks of the booklet signal the place of additions after the Epilogus. The volume contains only one part that does not appear in the booklet: Angelus’ song at the end of scene 4 (Cantio aperto inferno).

The Short Content of the Drama

Prologus

It is about the life of Adam and Eve in Paradise and the Fall; it warns the audience to repent.

Scena prima

Lucifer convenes his devils to make man fall. Each devil chooses one sin to tempt people.

Scena secunda

The Fall: Eve tastes the apple, gives some to Adam, they are chased out of Paradise, Lucifer is satisfied.

Scena tertia

Mundus, Caro and the devil chase Conscientia. The young Arduinus enjoys wordly pleasures and suddenly has an idea: he invites a skull found on the road (a bald calvary) to prove the nonexistence of God and mortality.

Scena quarta

During the dinner, Mors appears and answers Arduinus’ question: God who created the world is eternity itself and he passes judgement on people. Mors depicts the eternal horrors of hell and takes Arduinus despite his begging.

The scene ends with Angelus’ song above the open hell.

Scena quinta

Aristipus arrives for dinner but cannot find Arduinus. Another friend, Sportanus tells him that Arduinus found the skull of a dead man the day before, kicked it and invited it to dinner where Death appeared and took Arduinus. Mundus and Caro confirm this. Aristipus finds it hard to believe. The scene closes with thunder, they all run away.

Scena sexta

The Father and the Holy Spirit decide to punish mankind. Adam and the Angel beg for mercy but Justitia favours punishment. They eventually grant the request to have someone take over the punishment of mankind. The Son appears and accepts death.

Scena septima

Christ accepts Sportanus and Dolus asking for mercy. Aristipus does not believe Christ and decides to falsely accuse him to Herod.

Scena octava

Aristipus and Mundus indeed go to Herod to accuse Christ; Herod wants to condemn him with the high priests. They find someone to show them Christ for thirty silver coins.

Scena nona

Judas regrets having joined Christ, and his feeling is reinforced by the first devil (who is limping). Annas and Caiphas hire Judas who is going to betray Christ by kissing him.

Scena decima

Judas betrays Christ who is taken by the soldiers to Annas. Annas sends him to Chaiphas.

Scena undecima

Chaiphas sends Christ to Pilate who does not want to pass a judgement, as he is not competent in Galilee.

Scena duodecima

Judas hangs himself with the cooperation of the devils.

Scena tertiadecima

Pilate condemns Christ.

Scena quartadecima

Gabriel tells the anxious Mary that Christ is suffering and waiting for death. After Mary’s lament, Christ is led away to be crucified. According to the most uncertain instruction (Hic cum cantu et concione secundum promissionem sepeliunt diaboli Judam proditorem. Ad libitum), the devils bury Judas at the end (or after the scene).

Epilogus

Warns the audience of Christ’s sacrifice, suffering and tells them to repent.

Author

The author is unknown, there are several assumptions on his identity. According to Árpád Fülöp, who first published the text, it was written by Christophorus Halles (Fülöp 1897, 13). Fülöp’s logic was based on the fact that performers usually studied in the grammatics class, taught by Halles in 1766.

Szilvia Nagy (2003b, 45) quotes the assumption on the author but does not take a position. According to László Possonyi (1938, 298), it may have been written by Gracián Kézdi but since there are no proofs whatsoever, we cannot confirm this. It is improbable that Kézdi (1746–1816) could write such a masterpiece at the age of twenty. On the other hand, the author used many extracts from previous plays (cf. notes on sources), and as the treatment and mixing of these demonstrates exceptional talents, we cannot exclude Kézdi’s authorship. Kézdi’s first drama (Passion play with Jephthah’s story; see play 11A in the present volume) is also a masterpiece but in this play, he borrowed a lot from a drama played in Mikháza in 1762; see the notes to drama 11B in the present volume. Kézdi is an exceptionally talented author (or compiler) who taught in Csíksomlyó between 1774 and 1778; besides his 1774 drama in the present volume (11A) there are three good dramas from him from this period in the manuscript volumes Actiones comicae (1775, 1777) and Actiones tragicae (1776) (see Ferences iskoladrámák V, dramas nr. 5, 8 and 9). Thus, Kézdi’s authorship is not an inch more probable than that of Halles, so we do not publish his biography (see his biography in the notes to drama 11A in this volume).

We assume that the play was written by Christophorus Halles whose life is more or less unknown to us. Kristóf Lőrinc Halles was born in Kolozsvár in 1735 as Lőrinc Halles. He entered the Franciscan order on 29 August 1756 and was ordained on 27 August 1761. In 1763, he must have lived in Mikháza, as according to the list of teachers on page 94 of the Mikháza Historia domus, Christophorus Halles taught two classes. He died in Brassó on 2 April 1810 (György 1930, 513). He is not listed in the Magyar Katolikus Lexikon (Hungarian Catholical Encyclopedia). The authorship of the almost unknown Halle is also supported by the fact that we know of several talented Csíksomlyó authors who taught in Mikháza not long before ordainment and arrival in Csíksomlyó, which means that a productive drama school must have worked in Mikháza – unfortunately, the evidence is a single surviving text (see drama 11B in this volume).

Source

One of the most beautiful dramas of Liber exhibens… borrowed from many other plays, took structures, scenes, scene types and texts and compiled them into a special masterpiece. At the present stage of research, we cannot list all the borrowings, this can only be done after the publication and critical annotation of all Csíksomlyó texts. Some types of borrowing were studied in detail by Szilvia Nagy (2003b). The most important borrowed motives are the devil scenes, the figures of the young men enjoying life, the man suddenly taken by Death, the bald calvary’s (skull’s) invitation to dinner.

The typical devil scenes of passion plays feature competing, disputing devils, showing traces of consultatio, the school practices developing debating skills (cf. Tarnai 1986), and they also play a role in deceiving Judas and convincing him to commit suicide. The devils are accompanied by allegorical figures who support (Caro, Mundus) or counter them (here: Conscientia); the author of the 1766 passion was talented enough to reduce the number of allegorical figures. The other function of devils is the enumeration of the horrors of hell. On the other pole, there are angels who are not too numerous in this play either. The parallel to the devils’ dispute, the celestial trial also appears in many dramas: in this case, two further allegories (Spiritus, Justitia) help decide that the Son’s sacrifice is accepted.

The words of the devils detailing the torments of hell, Judas preparing for suicide and the words of Christ warning about repentance may especially be familiar from previous plays.

Although Csíksomlyó performances attracted many spectators from nearby places, the most important aspect was the education of the students of the school, that is why moralities often concentrate on young people sinking in worldly pleasures, forgetting religion and the right way of life; they must be reminded of Christ’s sacrifice and repentance. The end of moralities depends on whether the young men accept or reject repentance and the following of Christ. Many passion plays overlap with moralities, besides mystery plays, the tradition of morality is the strongest in Csíksomlyó (cf. Demeter 2003; Szentimrey-Vén 2003). There are two similar morality plays in Ferences iskoladrámák I (12A, 12B), the 1749 play is very close to them (Ferences iskoladrámák II, nr. 9), and there is a similar sequence of scenes in the 1742 play (Ferences iskoladrámák II, nr. 3).

The 1766 passion play also shows the happy young men but yet again, the author uses only a few short but clever scenes to present their fate (Scena 3–4–5). Inviting the skull to dinner is a clever solution: the passion play of Good Friday 1725 performed a similar story with different names (Ferences iskoladrámák I, nr. 4). According to critical literature, the skull scene is a variant of the Don Juan topic (Pintér 1993, 94; Nagy Szilvia 2003b, 47). The fatal, cynical invitation of a stone guest was introduced to literature by Tirso de Molina (1579–1648) with his 1617 drama, El Burlador de Sevilla y convidado de piedra, followed by several adaptations; we do not know which sources the Csíksomlyó authors used. The cynical invitation is followed by the sudden appearance of Death, and as we know from the Medieval danse macabre, there is no escape from Death. In a similar scene of the 1745 drama, Doctor Evangelicus warns the conceited rich man on imminent death (Ferences iskoladrámák II, nr. 6).

For the correspondence between the scenes of the 1725 and the 1766 passion plays and for a textual comparison, see Szilvia Nagy’s afore-mentioned essay (2003b, especially 47–48). She was also the one to notice that the few lines by Lapistus in the 1725 passion play are given to Aristipus in the 1766 play, and the text itself comes from a much earlier Minorite passion play (Nagy 2003b, 49; Minorita iskoladrámák nr. 1). The dramas in the Liber exhibens often used Minorite sources.

Performance

The drama was performed on Good Friday, 28 March 1766, presumably scene by scene, at the different stations of the Calvary. Our assumption is based on the division into fourteen scenes, as Baroque calvaries contained fourteen stations. This may be the reason that the last scene of the carefully constructed passion play (scena quartadecima) is divided into two parts: the first shows a dialogue between Mary, who is worried about her son, and Gabriel; when they leave, the instructions say that Christ is led through another scena or into another scena to be crucified. The modern popular edition put Christ’s leave and the dialogue before the crucifixion in a fifteenth scene which we omitted in the present annotated edition: it is difficult to imagine that the careful copyist forgot to mark the new scene, so in our view, the instruction refers to a change of setting, not to a new scene. Such changes of setting were usually solved in the theatre of the time with a back curtain which was removed to show the other setting in the back of the stage, in this case the Golgotha, so all this required or would have required a stage. If, however, our assumption is right and the performance took place in the Kissomlyó hill, in front of the stations of the Calvary, the entire fourteenth scene must have been played at the last station. This fact may explain the instruction preceding the one cited (Hic recedit cum Angelis): that is, the setting did not change, Mary left with the angels, while Christ and the soldiers came in. This explains the Calvary as a setting but there is another uncertain instruction at the end of the drama, before the epilogue: Hic cum cantu et concione secundum promissionem sepeliunt diaboli Judam proditorem. Ad libitum. It is thus uncertain whether the devils burying Judas had a place in the performance at the Calvary, and if yes, where it fit in; most possibly, the scene was a postludium which must have followed only a stage performance as it is hardly possible during the last station of the Calvary. The instruction as you wish increases the uncertainty, at the same time allowing for anything. (For further ideas, see the notes on music.)

Réka Kővári researched the music (Kővári 2016, 146). Scene four ends with the three-strophe song by Angelus above the open Hell (Ah, bűnősek, most nézzétek…), while in scene 14, the two angels sing three strophes to invite the audience to suffer with Mary (Ah, férfiak s aszszonyak…). We have not yet found appropriate melodies. In scene 12, there is a lament by Judas which may be sung to a 12-syllable melody (see the notes to the play nr. 1 in this volume, from 1763), just like Mary’s lament in scene 14 (although this one – as there is an incomplete strophe in Mary’s text – was probably declamated).

According to the instruction with the most uncertain solution, at the end of the last scene, „the traitor Judas is buried by the devils as promised, with songs and speech. As you wish.” The promise that the devils bury Judas is announced in scene 12 and now it is carried out in the mystery play. The assumed locations of the passion play and the „Ad libitum” referring to this make us uncertain. We could provide a possibility for singing for burials accompanied by singing and speech but this is such a special funeral that texts from songbooks are not appropriate. It is, however, possible that the students played a funeral parody still performed in the carnival season, in the last three days, from Carnival Sunday to Shrove Tuesday. Most of the folk collection songs bury a drunkard (or his drinking utensils) or a man belonging to a certain ethnic group or profession, sometimes even a horse or a musical instrument, singing funny songs. It usually uses a Gregorian melody (funeral antiphon and/or psalm tone) or a folk song still widely sung. The Central Folk Music Collection has a funeral parody from Csík county (recorded several times) which parodizes and intentionally misunderstands a general prayer used in Catholic funeral liturgy, completed with the name of one or two local poor people. After the song, the singer added a prose text as well. (Reference number: LSz 38094.) In Csíksomlyó passion plays, the devils may recite these prose texts beside the song, omitting the parts that do not fit the context.

For scores, see:

Jánosné Borboly née Anna Füstös (56 years old), Csíkszentmihály (Csík) – Budaörs (Pest). Collected by Judit Gábor, 1957. Reference number: AP 1736f.


5.
Szabó János Ágoston

Nagypénteki játék a bűnbeesés
és az isteni irgalmasság történetével


Csíksomlyó
1768. április 1. nagypéntek

[Szerepek

Adam

Eva

Daemon

Nuncius

Deus Pater

Misericordia

Christus

Sátán

Tentator

Caecus

Caecus altus

Judas

Cognatus obsessi

Emptor

Mercatrix

Pharisaeus

Nuncius pharisaeorum

Annas

Kaifás

Levita

Levita secundus

Daemon primus

Daemon secundus

Ephebus

Belli dux

Petrus

Malcus

Pharisaeus primus

Pharisaeus secundus

Pharisaeus tertius

Pharisaeus quartus

Pharisaeus quintus

Ancila

Judaei omnes

Judaeus primus

Drumo

Daemon secundus

Daemon tertius

Testis primus

Testis secundus

Testis tertius

Testis quartus

Lictor primus

Lictor secundus

Lictor tertius

Lictor quartus

Lictor quintus

Lictor sextus

Lictor septimus

Lictor octavus

Simon

Longinus

Maria

Magda]

Actio Parascevica Super psalm. 16.
„Dimiserunt reliquias suas parvulis suis.”1
Ab Adamo originale in omnes peccatum pertransiit, a quo, aeterno Patris decreto factum est, ut Filius Incarnatus restitueret felicitati aeternae, qvod praesenti actione repraesentatum est. Anno 1768. 1ma Aprilis.
Frater Szabó Augustinus2

Prologus

Én minek előtte fel tett szándékunkat ezen rövid elől járo beszédbenn előtökben tenném, mind fejenként, kik itt jelen vadtok, illendő képpen tisztellek és kőszőntlek. Elsőbbenis aztot jelentvén, hogy kegyes engedelmességgel hozzánk viseltetsetek; mivel mái naponn el 5 vett dolgainkban semmi játékos és tréfás mulatságokal néktek nem kedveskedhetünk. Nemis ok nélkűl: mert ha illyen győnyőrkődtető dolgokat Kristus halálán kesergő és gyászban borult szomorú szívetek előtt forgatnánk; nemde méltánn a bal itiletre okot adni és éppen természetnek ártatlan tőrvényit meg szagatni láttatnánk. Mert bizonyára 10 ma emlékeztetűnk arra agyászos és szomoru napra, amelyen avilág meg váltoja, Kristus Jesus világ teremtése után 5239dik esztendőben, 15.dik napján bőjt más havának az egész Sido nemzettűl halálra itiltetett, Pilátus kezébe ártatlan sentencia alá adatott, és végtere hozzánk viseltetett nagy szeretetéből gyalázatos halállal akeresztfán életét 15 végezte. Kinek keserves halálán ha az érzéketlen és oktalan állatok meg rettentek, és a főld meg indult, a kemény kősziklák megrepedeztek, a koporsoba rothadot testek feltámadtak, és a fényes nap gyászban őltőzvén, tűndőklő világosságát feketeséggel béfedezte, s úgy a Szent Irásnak bizonsága szerént 20 minden féle állat nemű nemű képpen meg siratta szomoru halálát Kristus Urunknak: nemde műis erről szomorún emlékezhetünk?

Azértis mai napon világos és eleven példában Kristus Jésusnak némely csudálatos cselekedetit, szernyű kinszenvedésit és halálát előtőkbe teszszűk. De minek előtte eztet példáznok, életit Adámnak, mely 25 okavala aszenvedésének: nagy szeretetit az Atya Istennek, aki Szent fiát adá érettűnk, meg mutattyuk.

Erre a Kristus minnyájan általam titeket hivat, kik Ádámmal almában3 ettetek, hogy bűn rutságaban tőbbbé ne essetek, Szent halálát látván, hozzája térjetek, keserves kinzásit néki szemlélyétek, szántalan 30 kinait lélekbe rejcsétek, hogy szenvedésében részesek légyetek, Istennek haragját igy engesztelyétek.

Actus primus

Scena prima

Adam

Az Eget és főldet Isten hogy teremté,

Fényes nappal s holdal aszt fel ékesitté,

Angyali seregit menybe helyhezteté,

35 S lelkes állatokkal a főldet bé tőlté.

Alevegö eget zengő madarakkal,

A föld kerekségét sok féle vadakkal,

A vizek mélységit uszó allatokal,

Nagy bőlcsen alkota mindent egy szavával:4

40 Hogy én mindeneknek hatalmas királya

Lennék, s ez világnak dicsőséges Ura,

Parancsolá nekik, hogy szolgálatomra

Járjanak mindenben, én akaratomra.

Testemet épité a főldnek sáraból,

45 Reája lehelvén maga hatalmából,

Teremté lelkemet a semmi voltából,

Nékem társul ada téged óldalamból.

Mindketten egyenlő testel és lélekel,5

Meg áldot s. ruhádzot ártatlan élettel,

50 Fájdalmat nem tudunk, vagyunk nagy örömmel.

Testünkben slelkünkben fénlűnk nagy szépséggel.

Félelem s rettegés nélkül gyönyörködünk,

E’ paradicsomban vigan uralkodunk,

Halált nem ismérvén sok üdőkig élünk,

55 Végtére Istennek latására jutunk.

Eva

Méltó dolog tehát néki hálat adni,

Oly hatalmas Úrnál mindvégig szólgálni,

Mit fog parancsolni, hiven be tőlteni,

S jobra balra attól ne tavozni.

Adam

60 Igenis, mert azért szabad akarattal

Meg áldott bennűnkőt, s nagy bőlcs okossággal,

Semmi féle állat ily szép meltossággal

Nem tündöklik, mint mi, nagyobb ajándekal.

Azért labunk alá vetet mindeneket,

65 Hogy mi ezek által méltó tiszteletet

Néki tennenk, s sziből búzgó dicsiretet,

Mely egyedül illet Isteni felséget.

Kire nézve adom néked azt tudtodra,

Elsö gondod légyen a’ parancsolatra,6

70 Mert Isten mi nékűnk aztot meg tiltotta,

Hogy ne ennenk arról, mely vagyon plántalva:

Közepén e’ kertnek két ékes almafa.

Drága sok gyűmőlcsők mi eledelűnkre

Helyheztettek e’ szép dicsőséges kertbe,

75 Szabadságunk vagyon nékünk a’ többire,

E’ két fa pediglen ki vagyon vetetve.

Kiis vagyon adva kemény sententia,

Ha ebből eendűnk, az őrdőgnek rabja

Leszűnk, s szál fejünkre sok kinok igája,

80 Végtére a’ halál szomoru orája.

Jaj, tehát tavozzál attól a’ meregtöl,

Szalagy Éva, kéllek, a’ halál nyilától!

Scena secunda

Eva

Oh, mely szép gyűmolcsök e’ fán neveketek,

Éppen lehetetlen, hogy reá ne nézzek,

85 Mert ezek felettébb édessek lehetnek,

Ugy is véllem, jobbak e’ kertbe nincsenek.

Daemon

Éva Aszony /: talám annak fognak híni :/,7

Mesze földröl jövök téged köszönteni,

Néked szándékozok jó napot mondani,

90 Mert nagy uraságban fogsz már uralkodni.

Mindeneket Isten labad alávetett,

Sőt Paradicsomba téged helyheztetet,8

Melyet kezeivel ő fel ékesitet,9

Hogy igy mindenekben keresné kedvedet.

Eva

95 Ugy vagyon, az Isten már minket meg áldot,10

Vajha néki azért adhatnánk hálákot.11

Deceptor Daemon

Ha ugy akarsz, kérlek, vedbé tanácsomot,

Meg kőszönőd nékem szép szolgálatomot,

Csak mond meg, hogy Isten mi parancsolatot

100 Adot néktek, és mit leg feletebb tiltot.12

Eva

Egy fa vagyon Paradicsom kőzepében,

Meg tiltá az Isten, annak gyümölcseből13

Ne ennénk; mert mingyárt a’ halálnak mérge

El áradna rajtunk, s minyajon meg őlne.

Daemon

105 Jaj, kérlek, Eva, jol ismérem én azt a fát,

Ha tudnád, ugy, mint én, annak ő hatalmát,

Bizonnyal mondom, hogy meg kőstolnád,

Bátron szakasztanál arrol vagy két almat.

Eva

Oh, hogy mered aztot nékem jovaslani,

110 Isten akaratyát tudva által hagni,

Nem mérem bizonnyal aztot cselekedni,

Mert halállal mingyárt meg kellene halni.

Daemon

Azok bizony csak fenyegető beszedek,

Illyen szép gyümőlcsőktől nem hogy az emberek

115 Meg halnának, de sőt lesznek mint Istenek,

Mindeneket tudnak, ki nyilik a’ szemek.

Azért Eva Aszony, én néked jovallom,

Balválra, süket fülre ne vedd tanacsom,14

Hatalmatokba van egész Paradicsom,

120 Egyel az almábol, kéremet be adom,

Isten Aszony lészesz, bizonyal jol tudom.

Eva

Igenis, de példa beszedbe mondatik,

Aki hamar hiszen, hamar meg csalatik,

Azért félek, velem hogy nagy vész törtenik,15

125 Tanácsodon járván, a lábám meg botlik.

Daemon

Csudálkozom rajtad, hogy nem hisz szavamnak,

Tellyességgel engem tartasz bolondodnak,

S nem akarsz engedni az én tanácsomnak.

Többet is szolgáltam én nagyobb Uraknak.

130 De senki nem tartot eddig bolongyának,

Egyet kétőt szólok, szavamra hajlanak.

Nekedis jo vólna mostan gondolkodni,

Hasznosab tanacsot senki nem fog adni.

Nagy károdra lészen, ha nem fogsz engedni,

135 Lassad, mit cselekszel, nekem el kell menni.

Scena tertia

Daemon

Ugyan kélek, Eva, hat még itt állaszé,

Tanácsadásomba meg kételkedele?

A mit jovallotam, aztot nem hiszede,

Feltet szándekodot végbe nem viszede?

Eva

140 En ugyan bevenném a’ te tanacsidot,

Hiddel, meg fogadnám minden szavaidot,

De csak attól félek, ell vesztem magamot,

És meg szomoritom én kedves társamot.

Daemon

Ugy látom, hogy éppen meg kábult a’ fejed,

145 Talán Eva Aszony, nincs helyin az észed,

Senkitől nem lopodot eztet, s ha meg eszed,

Tudom, hogy a bőjtőtt ezzel meg nem szeged.

Egész Paradicsom ti néktek adatot,

Annak biradalma reátok bizatot,16

150 A mint tetczik néktek, azzal ugy bánhattok,

Erezd meg, nem beszéllek néked bolandcságot.

Erről többet néked én nem peroralok,

Ily drága dologban tőbbet nem szólgálok;

Ha most haszontalan ily sokat fáradok,

155 Tanács adásomba gyalázatott vallok.

Eva

Ha ugy van adolog, én is gondolkodom,

Jo tanács adásod, véllem, meg nem bánom,

Egyiket a fáról talám le szakasztom,

Jo légyené vagy rosz, már csak meg kóstolom.

Daemon

160 Bezeg most dicsirem, Eva, az eszedet,

Bé tőldőd így nekem, hidel, a kedvemet.

Ne fely: mert nem mocskolja bé a lelkedet,17

Sött még ertésedre adnék jobb beszédet:

Tudom, hogy felette szereted férjedet,

165 Azért, hogy meg ne vond tőlle szerencsedet,

Szép szoval ved reá, osztán egy ebédet

Egyetek, a melynek szájatokba izét

Fogjátok erzeni, kedves édességét,

Ennek egész világ meg erzi a bűzét.

Eva

170 Hogy helyes beszéded, már nyilván ki látczik,18

Majd követem én is, a’ mint nékem tetczik.

Daemon

Csak rajta, szoporán, jarj el a dologban,

Mert a’ mi szájadon be mégyen gyomrodba,

A bizony nem vétek, hitesd el magadba,19

175 Elég bizonyság van erről az irásban.

Eva

Ez az alma, en is látom, hogy nem vétek,

Amit száj meg eszik, a bizony csak étek.20

Leveszem s meg eszem; oh, mely szép ékesek,21

Talám, a mint monda, Isten Aszony lészek.

Adam

180 Kedves ferjem, Eva, azt miért cselekedéd,

A parancsolatot talán te meg szeged?

Ha ugy vagyon, tud meg, keserves az ebéd,22

Ez ételt követi, jaj, szomoru beszed.

Eva

Nagy kár, hogy nem hallod, amiket én hallék.

185 E fa gyűmölcsiről mind eddig beszéllek,

Mélységes titkokot Angyaltol tanolék,

Illy szép almát, mint ez, sohult sem találék,23

Sem pedig édessebet ennél nem kóstolék.

Adam

De tudodé, Eva, hogy ezt meg tiltotta,

190 A parancsolatott már Isten kiadta,

Felő, hogy mindketen ne vessen halálra,

S ez almanak ize forjon atorkunkra.

Eva

Mit feddesz, mit dorgálsz, tam meg haragutál,

Cselekedetimbe majd meg háborittál,

195 Kedves társad vagyok, bár ne szomorgatnál,

Sött illy jo kedvemben te is reszes vólnál.

Adam

Jó vólna, de midön e kertbe téteténk,

Meg hagya az Isten, hogy ebből ne ennénk,

Mert leg ottán mingyár átok alá esnénk,

200 A Paradicsombol kiis rekesztetnénk.

Eva

Nem ugy kel azokot mi nékűnk érteni,

Isten szavát jobra szabad magyarázni,

Mert csak egy almáért ki latta elveszni,24

Sött meg büntetestis nem illik szenvedni.

205 Mert emberrel Isten szépen szokot banni,25

Jobb lesz azért néked szavamra hajlani.

Adam

Meg vallom, hogy nagyra viszen szereteted,

Decsak felek: vélem, lelkedet el veszted.

Eva

Ne fáraszd eszedet továb e’ dologba,

210 Mert nagyobb Istennek az irgalmassága,

Mint sem az embernek egy kis gonoszsága.

Mit itilsz, micsodás az ő okossága,

Hogy volna Istennek olyan igassága,

Hogy egy kis almáért vessen nagy kinokra?

Adam

215 Magam is ugy tartom, irgalmas az Isten,

Boszuálást mingyárt nem teszen emberen,

Sőtt mindenkor reá teként kegyelmessen,

De felek, haragja reánk ne gerjedgyen.

Eva

Lássad, amit mondottam, már meg mondottam,

220 Sok versenges miat éppen el bágyattam.26

Illy hitetlen embert én soha nem láttam,

Holot még egy szot is neked nem hazutam.

Inkáb mindenekben nagy jodot kivántam.

Meg is nem akarod, amit jovallotam,

225 Senki ne csudálja, hogy meg szomorottam.

Adam

Már magam sem tudom, hogy merre fordulyák,

Két út van előttem, mellyikre indulyak,

Jobraé vagy balra, s tanácsodra ályak,27

Mert örőmest teged, hiddel, meg nem bántlak.

Eva

230 Hidel, Uram, hogy ha te eztet meg eszed,

Mint Isten, olyan lész, s ki nyilik a szemed,

Mert majd mindeneket fel ér ate eszed,

Igy tanácsom hasznát bőségessen veszed.

Elröl Angyal velem csak nem rég beszélle,

235 Kiis magyaráza, mi volna ereje,

Ennek a gyülmölcsnek hatalma sok féle,

Ha meg eszed, tud meg, boldogulunk vele.28

Az Isten is azért tiltá meg mi nekünk,29

Mert hozzaja, tudta, hogy hasonlok lészűnk,

240 Ha gyülmelcséből mi e’ fanak eéndűnk,

Akor velle egyűt lesz királlyi székűnk.

Oh, kostold meg, mi kedves ennek az ö szagja!

Adam

Ad kezembe kérlek, ne szomoridcs lelkem,

Mert miattad imár meg kábult az eszem.

245 Meg eszem mingyárást, vagy nyerem, vagy vesztem.

Oh, jaj, Istenem, mit cselekedem,

Ah, jaj, beszeg most nyilik ki a szemem,

Jaj, hóvá menyek, hogy senki ne lásson engem!

Scena quarta

Nuncius

Örök Minden ható felséges Ur Isten,30

250 E’ szélyes világot be jártam egészen,

Minden állatokat meg visgáltam hiven,31

Hogy s mikeppen járnaka te törvenyidben.

Az egi madarak szépen zengedeznek,

Vadak és a halak benned gyönyörködnek,32

255 Oktalan állatok mind teged tisztelnek,33

S magok rendek szerent minyájon dicsirnek.

Adam pedig, a kit kepedre teremtél,

A szép paradicsom kertbe helyheztetél,

Kit Evával együt keménnyen feddettel,

260 Igen irtozatos dolgot cselekedet:

Pártot ütöt ellened, s meg ete a tiltot fagyümölcsét.34

Deus Pater

Gyaszos nap, siralmas óra ez Adámnak,

Az árát, hidgyél, meg adgya almának,35

Keserü lesz ize ö nyalánkságának,

265 Mert bizonnyal mondom, fia a halálnak.

Sok szép gyümölcsököt neki eledelre36

Teremték, azokbol hogy élne kedvere,

Nem is jotot vólna biszonnyal éhségre,

S a nyalánkság, imé, vezete vétekre.

270 Adam az ördögnek már örökös rabja,

Fiaival egyűt megyen kárhozatra,

Az almat, hidgyed, bizony meg siratya,

Siralmas lesz néki ö elete napja,

Paradicsom kertből ki vagyon az uttya.

Misericordia

275 Oh, Mennyei Felség, ne tekincs embernek

Ő balgatagságát, hanem kegyelmednek

Mutasd hozzája most, te szencsegednek37

Tűndőklő fakláját, irgalmas keszednek.

Melto volna ugyan ő a büntetésre,38

280 Mert tilalmas fának gyümölcsét meg ette,

Nagy kár hozatot is erdemlene erte,

De Felseged kérem, aztot ne tekincse.

Justitia

Felséged ő neki sok parancsolatot

Nem adot; sőtt tudom, hogy igen könyű vólt

285 Aztot meg tartani, a mit tilalmazot.

De ő az őrdőggel mingyárt egybe pártolt,

Annak tanácsara őrőmestis hajlot,

Ameg tiltot fárol gyűmőlcsőt szakasztot,

Abba ő nagy mohon beleis harapot,

290 Mélto azért tehát: szenvedgyen rabságot.

Misericordia

O, Mennyei Felség, sziből kerlek téged,

A gyarló emberhez mutasd meg kegyelmed,39

Kárhozatra menni őtőt meg ne enged,

E’ vilagon inkább, mint tetczik, büntessed.

Justitia

295 Kérlek irgalmosság, hogy mersz annyit szolni,

Talám nem akarsz igasságot ki várni:

A vétket bűntetés nélkűl el szenvedni

Soha nem lehet; azért boszut kel állani.

Nem tudodé, az Angyalok, hogy járának,

300 Csak egy vetek miat mind le hányatának,

Menyországbol poklokra alá szállának,40

Nem vólt semmi hellye az irgalmasságnak.

Ittis tehát hellye légyen igasságnak,

Nem kegyelemnek, ha nem boszu állasnak.41

305 Az ember is azért oly nagy gonosságnak

Fizesse meg árrát, s rabja a halálnak

Légyen, a vétekért fia kárhozatnak.

Misericordia

Dicsiretes törveny, mely irgalmasságra,

Nem hajlik egyedűl, csak az igasságra,

310 Mert ugy soknak kénék menni a halálra,

Kérlek azért, mostan halgas szavaimra,

Mert magad is talám hajlasz okaimra.

Nem vólt az Angyalnak senki késértője,

Hanem csak egyedűl maga kevelysége,

315 De az embernek vólt három ellensége:

Test, világ es őrdög vivé a vétekre.

Azért mostan szűkség rajta könyörűlni,

Lelki betegséget néki orvosolni,

Mert ez után magát fogja jobbitani,

320 Mind végig Istennek hiven fog szolgálni.

Deus Pater

Inkáb hajlok tehát az irgalmasságra,

Mert tekintek az emberi gyarlosságra,

Meg lészen most néki a kivánt kegyelem,

Örök kárhozatra ötöt el nem vetem.

325 Egy szülöt fiamot erre a világra

El küldöm nekie mingyárt, válcságara,

Ő érete, tudom, mégyen a halálra,

De szeretetéből ő is kész lesz arra.42

Misericordia

Az eggész emberi nemzetnek képében

330 Néked hálát adok, nagy irgalmas Isten.43

Áldot légy öröké, mennyei Felségben,

Aki könyörültél nyomorúlt emberen.44

Actus secundus

Scena prima45

Christus

En vagyok amaz megigirt Szent Messiás,46

Akit meg jővendőlt régen Isaiás,

335 Én általam lészen kivánt szabadúlas,

Bűnőknek mocskától szép lelki tisztúlás.

Mennyei Atyámnak szent akaratyából,

Jöttem e’ világra a’ magas Egekből,

Hogy meg szabadicsam attól az átoktól,47

340 Mely alá vétetet az Ádám vétkétül.48

Az emberi testet szüz méhéből felvőm,

Az egész világnak bünét vállamra tőm,

Már mind addig szűkség az alat maradnom,

Miglen az őrdőgnek hatalmát meg rontom.

345 Halhatatlan lévén én Istenségemben,

Őltőztem, látyátok, e’ hallando testbe,

Csudalatos lészek cselekedetimben,

De szomorú lelkem egész eletemben.

Mert a’ vén Simeon a mint meg mondotta,49

350 Kis Gyermekségemben rollam profétálta:

Én jelűl tétetem sokak romlására,

Sok drága lelkeknek nagy kárhozátyára.

Hivom én magamhoz az egész világot,

Hogy nálam tanályon lelki orvosságot

355 Minden féle ember, aki nap fént látot,

De illy szeretetért ellenem fel állot.50

Csudákot cselekszem, s Berszebuknak mondnak,

Vakokot gyogyitok, s bubajosnak hinak,

Böljtőlők emberért, és ők meg utálnak,

360 Igy mindennek példát adok, s meg csufolnak.51

Ezen biszonyára szomorodik lelkem,

Mert tudom, ezektől rútúl meg vetetem,

Végtére keresztfán meg is feszitetem,

Lábbal tapotatik azén drága vérem.

365 En mind azon által kész vagyok el menni,

És kedves Atyámnak engedelmeskedni,

Nagy szeretetemet emberhez mútatni,

S Adám adosságit verrel meg fizetni.52

Mivel pedig Adam a’ Paradicsomba

370 Torkossága miat vetteték atokba,

Sanyarú bőjt által lészek orvosloja,

Nagy kevélységének én meg alázója.53

Azért e’ sonyorú pusztába ki jőttem,

Negyven naptól fogva szűntelen bőjtőlők,

375 Mennyei Atyamhoz sokat könyörgöttem,

Fel gerjet haragját, mellyel engeszteltem.

Sátán

Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha!

Rabi, mi lőlt, mint meg valtoztál szinedben,

A hod is majd el fogy a’ sok bőjtőlesben.

380 Hogy űlheczd egyedűl e’ puszta heljségben?

Csudálkozom rajtad, hogy annyit koplalhacz,

Talám a’ világon kenyeret nem kaphacz.

Hidgyed, ha sokaig e’ pusztában maracz,

Éhelis végtere csak hamar meg halhaczd.

385 A világ dolgarol miért gondolkodol,

Mert a most teveled eppen semit gondol,

Boloncság, miatta hogy igy sanyarkodol.

Hidel, Rabi, teged mind a’ világ útál,

Hogy erette bőjtőlsz, igen meg kábúltál.

390 Azt mondgyák felőled, hogy Isten Fia vagy,

Kinek Mennyen Főldőn hatalmassága nagy.

Azért hogy végtere a’ porba ne maradgy,

Vegy erőt magadnak, és tőbbé ne faradgy.

Mivel szavaidnak mindenek engednek,

395 Itten te előtted heverő köveknek

Parancsóld meg, mingyárt kenyerek legyenek.

Christus

Irva vagyon, Sátány, hogy nem csak kenyérrel

Szokot elni ember testi eledelel,

Hanem az Istennek minden igejével

400 Tappláltatik, s az ő szentelő lelkevel.

Sátán

Ha nem kel tanácsom, éhezzel, nem bánom,

Ha Istenfia vagy, majdon meg próbálom.

(Ducit in montem:)

Jőszte ama hegyre, tőlem el ne maradgy,

Felek, hogy le esel, s ki tőrik a lábad.

405 Ha ugyan Isten vagy, bocsásd alá magad!

Meg van parancsolva, hogy a’ te Angyalod

Tenerében tarcson, ne talám alábad

Botolyék a kőben, meg szakadgyon nyakad.

Christus

Te késértő lélek, talám még nem érted,

410 Urad, Istenedet szentelen ne késerczd.

Mert meg iratatott, hogy tőlle kel félned,

S az én hatalmamra mi gondod te néked.

Tentator

Látom, csak a hired, hogy Isten Fia vagy,

Azért e’ világon kicsin hatalmad van.

415 Tekincs nap keletre, észagra, nyúgutra,

Valahány országot láthacz birásodra,

Néked adom, hogy ha térdedet meg hajtva

Imádandasz engem a’ főldre borúlva.

Christus

Meny dólgódra, Satány, talám nem hallotad,

420 Isten kivül terded senkinek meg ne hajcsd,

Csak egy teremtődöt, Uradot imadgyad.54

Chorus Angelorum

Udvőz légy, szép Jesus, hívek éltetője,

Emberi nemzetnek Szent űdvőzítője,

Örök boldogságnak, verrel meg szerzője:

425 Test let Szent Ige.55

Atya Ur Istennek egyetlen egy fia,

Cherubim Angyalok felséges királya,

Ez romlot világnak dragalatos dija:

Test let Szent Ige.

430 Te kivánságodra meg nyilnak az Egek,

Parancsolatodra Angyalok le jőnek,

Néked mint Uroknak szólgálatot tésznek:

Test let Szent Ige.

Azért bátorsággal kővessed útadot,

435 Üdvösség utyára hozd visza nyájadot,

Ne enged el veszni te alkotmanyodot:

Test let Szent Ige.

Scena secunda

Jesus cum suis graditur.

Caecus

Jesus mester, könyörüly rojtam.

Judas

Hallgass, embertelen, ne kiálcs utannunk,

440 Ne késedelmesztess, mikor utban vagyunk.

Caecus altus

Jésus, David fia, kőnyőrűly én rajtam.

Christus

Mit akarsz, hogy mostan cselekedgyem veled?

Caecus altus56

Uram, előtted van, az én nagy inységem,

Jól látod azt magad, mi az en szűkségem,

445 Az anyám méhéből vakon szűletettem,

Soha a szép napnak fényét nem ismertem.

Christus (accepto pulvere:)

Effata: nyilyál meg az igaz látásra, mingyárt induly,

S menyel Silöé tavához, mosgyál meg, s meg jő a szemed világa.57

Caecus altus

A mint mondod, Uram, őrőmest cselekszem,

450 A’ Silöé tavát mingyárt meg keresem.

Christus (alio se vertens interrogans:)

Miért hordozzátok kötözve ez embert?

Cognatus obsessi

Uram, rég az ördög eztet meg szállotta,

Éjjel nappal őtőt rútúl sanyargatya,

Ate tanitványod ezt ki nem hajthatta,

455 Tudom, hogy ki mégyen parancsolatodra,

Csak mongyad egy szóval: könyörülj őrajta.58

Christus

Kigyók, viperáknak átkozot fajzati,

Az én tanyitványim miért nem hajthatták ki,59

Láttyátok, a’ vétek embert mire viszi,

460 Ez által az őrdőg lelketek meg kőti!

(Posita manu super caput frementis. Exi abeo immunde spiritus.)

Parancsolom néked, meny ki ez emberből, tisztátalan lelek!

Menyel, s járj békével, tőbbet ne vétkezzel!

(Quasi in medio stat.)

Jertek tanitványim, menyünk a templomba,

Szent Atyám házának látogatására.

Emptor

465 Jó napot, ti néktek, kik itt kúfárkottok,

Mesze földről jövök ide ti hozzátok,

Mutassátok nékem, had lám, mit arúltok,

Áldozatra valót pénzemért adgyatok.

Mercatrix

Örömest szólgálok e’ féle dologba,

470 Mert mi azért jöttünk, ide atemplomba,

Hogy kőnyen kapnátok, mi kel áldozatra.

Mercatrix secundus60

Jere ide, mert nálam jobbok tanáltatnak,

Szép drága portékak, s galambok is vannak.

Christus (ingrediens templum:)

Ime, az istennek háza mire jutot,

475 Láttyátok, minémű piaczá változot.

(Flagello percutit vendentes.)

Ezeket mingyárást innen el vigyétek,

Ezt piaczá tenni ne merészeljétek,

Nem kereskedesnek hellye, el hidgyétek.

Pharisaeus (in templo:)

Hát te mit keresz itt, népek amittója,

480 Talám Izraelnek te vagy akirálya,

Mely szinyén lesz akkor Davidnak országa,61

Mikor Názáretbe lesz aző Istápja.

Christus

Viperák fajzati, jokot hogy szolhaztok,

Mivel gonossággal éppen teli vadtok?62

485 A mi szivetekben vagyon, azt mongyátok,

Azért reátok jő valaha az átok.

Csak egy hizelkedő szorol számot adtok

Az itélet napján, midőn fel tamadtok,

És a’ ti szavatok kárhoztatnak tiktök,

490 Az ördögnek lésztek igen nagy praedájok.

Pharisaeus

Micsoda jelt adcz te, hogy eztet cselekszed?

Christus

Imé, boncsátok el ez jeles templomot,

És én harmad napra fel állitom aztot.

Pharisaeus

Ezt hallátok. Templomot akar rontani,

495 Már az isten ellen kezdet karomkodni,

Semmit nem akar a’ tőrvenynek engedni,

De tudom, hogy meg fogja ennek árrát adni.

Tud meg, te hoditó, hogy a korbácslásra

Reá fognak téged, honap a tanácsba,

500 Meg kerdik, mi gondod vagyon a templomra,

Mingyárt a papokhoz el megyek panaszra.

Scena tertia

Nuncius pharisaeorum

Israel népének papi fejedelmi,

Mojses törvényének ki szólgáltatoji,

És Jerusalem ertelmes vitézi,

505 S. egész Judeának nagy tudos bőlcsei!

Rettenetes hirrel jőttem ti hozzátok,

A mellyen, jól tudom, mind meg haborottok.

Csudálkozom rajta, ha még nem tudgyátok,63

S amik tőrténtenek, hogy nem hallotátok.

510 Most vagyon ideje a’ tanacskozzásnak,

Mert roszül van dolga egesz Judaeanak,

Egy rosz ember miat a mi országunknak

El kel posztúlni, ha most nem gondolkodnak,

Eleit venni szaporán a dolognak.

Annas

515 Vallyon mi rosz törtent, beszél ele nékem,

Hogy kivánsagtoknak eleget tehessűnk.

Nuncius pharisaeorum

Hogy nem mikor majt egy népeket holdito,

Varosokon s utczakon széllyel kóborlo,64

Isten törvénye ellen hamissat tanito,

520 Templomban sokakot botránkoztato:

Fel támada ama szegény arusokra,65

Meg tiltá nékik, hogy tőbszőr a’ piaczra

Ne mennének, mert szabad nem volna.66

De még a mi nagyobb, reajok tamada,

525 Mindenek látára az Isten házaba,67

Egy nagy durva korbácsot ragada ottan,

Kemenyen meg veré, s mindent egybe ronta,68

A népség templombol mind lábig el futa.

E felet pediglen, a’ babanasságra

530 Tanittya a népet sok bubajosságra,

Mert egy néhány sántát álitot lábara,

Ödögököt űzöt sokak csudájára.

Vakokot gyogyitott mindenek láttara.

A kősségel pedig magát uraltattya,

535 A császár adoját eppen meg tiltotta,

Ugy akar, ő légyen Izrael királya,

Hogy ő Isten Fia, azt is praedikállya.

Azért a pap urak ugy tanácskozzanak,

Eleit kel venni jokor a dolognak,

540 Mert ha most, mit tanit, ellene nem áltok,69

El fordúl Izrael, mert mind hisznek annak.70

Annas

Nem tudode nevét annak az embernek,

Vagy valami hirét ő nemzetcsegenek,

Mert lenni kel neki nyilván jővevénnek,

545 Ki ellent mér állni a mi törvenyünknek.

Nuncius

Ezt az embert mondgyak ács Josef fiának,71

Názáret városban egy rosz aztalosnak.

Nem hallotam hiret nemes udvarának,

Sem valami jeles szép titulussanak.

550 Tudom, hogy szűletet itten ez országban,72

Betlehemen kűvűl egy rongyos pajtában.

Kaifas

Az a Názáreti Jesus lészen, nem más,

Kiről is azt mondgyak, hogy ő a Messias.

Ő miatta vagyon minden visza vonás,

555 S Moises Tőrvénytől való el partolas.

Levita

Ennek nagy hire van egész Judeában.73

Hallottam, sok csudat tet Galileában,

Meg praedicalotis a Sinagogában,

Roszul magyarazot sokat az irasban.

Levita et Kaifas

560 Minden uta vesztet személy hozá megyén,

Tőle, ugy mint Szentől, vigasztalast veszén,

Hogy ha az mind igy van, ebből jo nem leszen,

Mert félő hogy az nép nagy támadast tészen.

Rettenetes dolog, még illyent nem értűnk,

565 Soha ilyen ember nem forgot mi kőztűnk,

Látam, a mint akar, csak ugy banik velűnk,

Seminek alitván, nem irtozik tőllünk.

Levita secundus

Fel megyén a hire Roma várossába,

570 Hogy már illy kiralyvan a’ Zsido országba,

Bizony, a Csaszárnak esűnk haragjában,

Kiis tűze langját veti a nyakunkba.

Annas

Ha igy van a dolog, a’ hólnapi napra

Minnyájon a vének jöjjenek tanácsba,74

575 Lassuk, hogy hoszhatnok ezt a’ dólgot jobra,75

Mert félő, országunk majd jut pusztúlásra.76

Scena quarta

Judas

Rég hogy már kerengek egész Judaeában,

Meg untam eletem a’ sok koplalásba,

Tőltőm az űdőmőt csak a’ túnyaságba,

580 Nem szeretem lenni illyen hivatalba.

Soha kedvem nem vólt az Apostolságra.

Mert jutottam éppen a’ nagy kúldussagra,

Meg úntam már járni városrol városra,

Talám csak el megyek én más szolgálatra.

585 A sok alamisnát látom, hogy praedára

Keneti minden nap Kristus a’ lábára,

Veszteget, nem keres semit táplálásra,

Ugy lehet, még jutunk mind éhel halásra.

Engemet rendelt vólt, hogy légyek sáfára,

590 Jo gondot viselyek az alamisnára.

Bárcsak egy garasom volna egy hólnapra,

De immár szorúltam az üres zacskóra,

Holot nem kőltőttem sokat a’ konyhára,

A’ mint látom, mégis jutok pusztúlásra.

Daemon primus

595 Kérlek, mi lőlt Judás, ugyan meg hervadtál,

Ugy látom, hogy te nagyon meg szomorottál,

Már a’ szinedben is eppen el votoztál.

Kerlek, ha eszed van, tőbbet ne bánkodgyál.

Ha valamit akarsz, ad nekűnk tudtúnkra,

600 Ne busulj, mert leszűnk majd szolgálatodra,77

Meg fordittyuk hamar a dolgot jobra,

Csak nekünk jelencsd meg, ne keslőgyel abba.

Judas

Már magam sem tudom, hogy merre fordúlyak,

Én feltett czelomhoz mikeppen juthassak.

605 Nincsen egy emberém, akihez járúlyak,78

Jobraé vagy balra, hogy egyet probáljak.

A szegénség terhe egészen le nyomot,

A koldusság pedig nyakamba szállot,

Minden féle inseg éppen kőnyűl fogot,

610 Nem szenvedem tovább ezt a’ gyalázatott.

Daemon secundus

No bezeg hogy Judás, most jöttél eszedre,

Nem találék soha illy okos emberre.

Tud meg, hogy szólgálok mindenben kedvedre,

Csak figelmez nékem az én beszédemre.

615 A te Mesteredet a Papok keresik,

Ha most nékik szólgálsz, beszeg meg fizetik,

Nagy summa pénz mingyárt kezedbe adatik,

A’ felet pediglen szépen meg köszőnik.

Judas

Ha csak ez a’ bajok, én mingyárt szólgálok,

620 Csak tudhassam, nékik mi az akarattyok,

És bizonyos légyek, hogy amit kivánok,

Nékem meg adassék, mert hiven el jarok

A’ dologban, melyet magamra fogadok.

Daemon secundus

A Papok akarják ötőt el fogálni,

625 Denem lehet arra egy embert tanálni,

Ki által lehetne ő reája kapni,

S két harom szora a tanácsba vinni,

Mert nem tudgya senki, hova szokot járni.79

Tepedig jol tudod mestered szokássát,80

630 Ejjeli s napali választott szallássát,

Mert teged hordozot magával mint társát.

Te töltheted azért Papok akaratyát.81

Hid el, Judás, hogy ha te ezt meg cselekszed,

Azt bizonyál mondom, meg telik érszényed,

635 Sok szegénség után bóldog lesz életed,82

Nagy örömre juthacz, s meg nyukszik a lelked,

Mind forgács, annyi lesz, meg lád, a te pénzed.

Judas

Bánom, hogy nem tudtam eddig ezt a’ dolgot,

Nem szenvetem vólna annyi gyalázatott,

640 Rég kaphattam vólna sok szép gazdagságot,

Azért holnap kőszőntőm a’ Pap urakot.

Daemon primus

Ha mit akarsz, kérlek, sokat ne késlőgyél,

A’ főpap Urakkal mingyárt meg szegődgyél.

Scena quinta83

Nuncius pharisaeorum

Papi fejedelmek, mire valók vadtok?

645 A mit tednap mondék, talám nem tudgyátok?

Az el keszdet dolgot csak halogattyátok,84

S országunkjovával semit nem gondoltok.

Annas

Mind eddig a’ dolgot valoban nem tudtam,

Hanem éppen tegnap tőlletek hallottam,

650 De hogy már ennyiben meg biszonyosottam,

Azt nagyon akaram, s eddig is akartam.

Azért is ez után arra legyen gondunk,

Minden fele modon azon fáradozzunk,

Hogy valami képpen kezűnkbe kaphassuk,

655 S mi jarasba légyen, kiis tanúlhassuk.

Kaifas

Nem is illik eztet sokat halogatni,85

Mert bizony rosz dolog fog ebből ki jőni,

Űgyibe kel azért most utánna járni,

Ha erdemes lészen, el is kel veszteni.

660 Mert job mi nekűnk, hogy egy ember meg haljon,86

Az egész nemzetért gyalázatot vallyon,

Hogy sem a’ mi nemes hazánk el posztúljon,

Es a választott nep rabsagra szorulyon.87

Annas

Csak alkalmatosság adadnék, jó lenne,

665 Hogy a nép mellette tamadást ne tenne,88

Egy üsmerőjevel meg szegődnűnk kéne,

Aki lárma nélkűl adná a kezünkre.

Judas (a tergo:)

Rég, hogy mind halgatom, Papi fejedelmek,

Mi féle dologról egyűtt beszélgettek,

670 Hidgyetek, hogy tőllem segitcséget vesztek.

Annas

Jer elebb, barátom, had beszeljűnk veled,

Jol tudod szándékúnk, szólgálsz, bár el hidgyed,

Illendő jutalmat fogunk adni néked.

Judas

Bizonyos dolog az, hogy én őt meg úntam,

675 Ő mellette való lakást meg utáltam,

Mert miatta már sok boszuságot láttam,

Sőtt gyalázatot is gyakorta vallottam.

Az érszént elsőben reám bizta vala,

S mint egy komornikot engem tart vala,

680 De hogy szorulásból hozza nyúltam vala,

Aztot masra bizza, s engem alább hagya.

Azért én még akkor feltettem magamba,

Hogy nem látom sokat az iskolájában,

Vagy haragszik, vagy nem, de én allattomban

685 Ellensége vagyok minden dolgaiban.89

Azért én magamot arra réá igirem:

Hogy ha jol fizettek, én kezre keritem.

Annas

Szép harmincz ezűst pénzt adok most előre,

Ime, tedel, és fordicsd magad szűkségedre.90

690 E’ mellet fogadom fö Papi tisztemre,91

Hogy ha szolgálsz, gondom lészen szemelyedre.

Judas

Ne busúlj, majd kőtve hozom előtőkbe,

Csak jo vitezeket agyd segitcségemre.

Annas

Hallode, te inas, híd el a’ föveszirt,

695 Had hozzon magával mingyárt hat czáz viteszt.

Ephebus

A Tanács hivattya fő hadnagy Uramot,92

Csak hamar jőjőnbe, s hozzon katonákot.

Belli dux

Szaporán, viteszek, mingyárt keszűljetek,

Minnyájon fegverbe hamar őtőzzetek,

700 A merre én megyék, utánnam jőjetek.93

(In praesentia Pontificum:)

Parancsolatyára a fö Pap uraknak

El jőttem, sérgével vitesz katonáknak.

Akarjuk meg tudni szándékát tanácsnak,

És eleget tenni parancsolatyának.

Annas

705 Hallode, fő hadnagy, azért hivattalak,

Mingárást kesicsed magadot az utnak,

Fegveri legyenek a katonaidnak,

Meg fogad a szavát Judas Apostolnak,

Mert reája biztuk baját orszagunknak.94

Judas

710 Fegveres vitezek, reám vigazzatok,

A merre én megyek, utánnam jarjatok,

S akit meg csokolok, aztot meg fogjatok.

(Clauditur Scena cum tuba bynnaria.)

Actus tertius

Scena prima

Christus

Kedves tanitványim, meg mondottam néktek

Előre, a’ mellyek reám kővet kernek,

715 Azért, hogy azt tudván, a’ midőn meg lésznek,

Az en beszedémre ra emlékezzetek.

Mert a’ mit mondottak a’ profeták róllam,

Mind azoknak be kel telyesedni rajtam,

A’ kit kenyeremen mind eddig tartottam,

720 Ő általa lészek a’ Sidoknak rabja.

Petrus

Uram, kérlek arra, ad nékem tudtomra,

Ki volna az, aki teged el arulna?

Ha meg tudom, ki az, még lád, mi tanálja,

A talám mingárt lészen az halálnak fia.

Christus

725 Simon, bizony mondom, te meg fogyatkozol,

Es meg tagacz engem, mikor a kakas szól.

Petrus

Uram, készeb lészek a’ halálra menni,

Hogy sem legy küssebbet ellened szólani!95

Hogy kivánod aztot felöllem mondani,

730 És azzal engemet meg szomoritani?

Azért én azt mondom, valaki rád támad,

Akár ki légyen az, annak keze szakad,

Soha tőbbe tőllem a’ kard el nem marad,

Fel kötöm éretted, bizonyoson tudgyad.

Christus

735 Simon, szavaimról el ne felejtkezzél,

S a’ miket mondottam, reá emlekezzél.

(Iturus suos alloquitur.)

Jertek már, indúljunk Getcsemanyi kertbe,

S kérjük Szent Atyamot én segitcségemre.

(In horto:)

Meg van háborodva mostan az én lelkem,

740 Mert eljöt az óra, melytől meg rettentem.

Kedves tanitványim, maradgyátok itten,

Mert közelget, aki el árúlyon engem.

Itten vigyázzatok, és imádkozzatok,

Hogy a késértettől meg ne csalassatok.

(Recedens flexis genibus:)

745 Mennyei Szent Atyám, te hozzad kiáltok,

Keseredet szivel terdemre borulok,

Kőnyves szemeimel te előtted állok,

Halgasd meg kérésem, mert te fiad vagyok.

Sok szenvedesimet látom most előttem,

750 Szőrnyű halálomtól eppen meg rettentem,

Előttem a kereszt, melyre itiltettem,96

Rút fene hohirim forognak mellettem.

(Surgens ad suos revertitur:)

Hát aluszol, Simon, igy nem vigyász velem,97

Miért, hogy nem lehecz egy oráig ebren?

(Iterum adorandum:)

755 En, Mennyei Atyám, mégis hozzád térek,

E’ szomoru orán engem nehagy, kérlek.98

(Ad suos versus:)

Alugyatok immár, mert eljöt az órám.

Bezeg vigyáz Júdás, van nagy serénségeben,

Hogy mikent adgyon a Sidók kezébe.

(Ad orandum redit:)

760 Atyám, hogy ha lehet, mulyék ez pohár,

De mind azon altal nem a mint kivánom,

Hanem telyesedgyék, a mint te akarod.

Angelus

Világ válcságáért meg testesűlt ige,

Atya Ur Istennek őrőkős szűlőtte,

765 Tudod, hogy veg képpen el vagyon rendelve,

Hogy kint, halált szenvedgy az emberi testbe.99

Ez vigasztalásnak pohárát el vegyed,

Kit a te Szent Atyád menyből küldöt néked,

Emberi vóltodot ezzel erősicsed,

770 Es a hoheroknak magadot engedgyed.100

Christus

Telyesedgyek tehát Szent Atyámnak kedve,

Mert neki engedek halalig mindenbe.

(Sumit Calicem bibitque.)

Szomoru az lelkem imár mint halálig.

(Respiciens ait.)

Hát ti dorongokkal, láncsákal dárdákal,

775 A csendes éczakanak idejen kit kerestek?

Judaei omnes (Judaei immo omnes recurrunt et surgunt:)101

A Nazaretti Jésust, a’ Sidok Királyát.

Christus

En vagyok.102

Judaei omnes (recurrent et surgunt.)103

Christus

Masodszoris kerdlek: kit kerestek?

Judaei omnes104

A Nazarethi Jesust.105

Christus

780 Már egyszer meg mondám nektek, hogy én vagyok.

Ha azért engemet artatlan el fogtok,

A’ Tanitványimot, kérlek, ne báncsátok.

Judas (accedens:)

Üdvőz legy, Rabbi.

Christus

Edes Apostolom, kedves tanitványom,

785 Mire veted fejedet? Illyen édes szokal,

S merges szinű csokal arulsz el most engemet.

Belli dux

Rajta, jó vitézek, fogjatok meg őtőt,

Kezeit lábait jol meg kőtőzetek,

A’ nyakára erős vas lánczot tegyetek,

790 Én utannam őtőt kötve vezessetek.

(Capiunt cum clamore.)

Petrus (extrahit gladium:)106

Uram, ne had magad, kardal hozzá szabad,

Majd meg tanitom én, a’ki el nem halad,

Férre, Sidó, ezen Mesteremet elhad,

El vágom a’ nyakad, itt marad a fogad.

Malcus (in terra jacens:)

795 Jaj, jaj, ne, hadgyatok, ha vitézek vadtok. Elűti a’ fejemet.107

Csak alig maradtam, ihon vertet rajtam, el vágta a fűlemet!108

Christus

Bátor tőbb vért ne oncs, senkit kardal ne roncs,

Ted hűvelybe kardod, mert, aki fegyvert fog,

Fegyverrel kel annak el veszni.

Belli dux

800 Ha meg kötöztétek, utánnam jőjetek,

S az ő beszédére ne figyelmezzetek.

Scena secunda

Belli dux

Egész Judaeának hatalmas Urai,

Az irásbol tanólt okos fő Papjai,

Értelemmel telyes, tudos bőlcs venei,

805 S Israel népének erős fejedelmi!

Kivánságtok szerént mind addig faratam,

Azon gonosz tévőt miglen fel találtam,

Gecsemanyi kertben, a hol is el fogtam,

S jeles vitezimmel előtőkbe hoztam.109

Annas

810 Parancsolatunkra, hogy híven jártatok,

S ezen hires latrot előnkbe hoztátok,

Mind fejenként néktek jutalmat adatok,

Csak mindenkor őtőt fogságba tarcsátok.

Most egeszen nékem szivem kivánsága

815 Be tőlt, látván ezen álnokot meg fogva.110

Jere, te amito, ide a’ tanacsba,111

Miket kerdünk, mingyárt felelj meg azokra.

Te vagy é az, aki népet amitodtad,

Jerusálem várát fel háborittodtad,

820 Az egesz Judaeát csak nem fel forgattad,

Bubajosságodal a’ törvént rontottad?

Kaifas

Mi ellenűnk hánszor, s mit nem cselekettél?112

Tisztünk s hivatalunk ellen nyelveskettél?

Kép mutato tőrvény tudonak neveztél?

825 Mind ezekre felelj, s ne kedcsegeskedgyél!

Annas

Mond meg, honnan vetted te bőlcseségedet,

Hol vadnak most, a’kik követtek tegedet,

Ki adot hatalmat a’ praedikálásra,

Uj tudomanyoknak publikálására?

Christus113

830 En semmit rejtekben nem praedikállotam,

Ha én a templomban, a’ synagogában114

Tanitani szoktam, ót vólt az egesz nép,

Tudgya, mit mondottam.

Ne kerdesz engemet! Szoljon más én róllam.

Lictor (inpingit alapam:)

835 Hat te, embertelen, vak merő, szemtelen, csak igy felelszé a’ fő Papoknak?

Christus

Bizonyitanád meg jambor beszedemet,

S az igaz mondásért ne vernél engemet.

Kaifas

Halyátok, vitézek, ő magat menteni115

Akarja, előttünk eppen szentnek tenni,

840 Azért meg kel minden dólgait visgálni,

Gonosz tétemenyit szemire kel hánni.

Lássuk, hogy mindenekre mit tud felelni!

Pharisaeus primus

Ki tudhattya az ő minden gonoságit,

Elő beszélni sok bubájosságit,

845 Isten s Moyses ellen rút káromkodásit,

Practikás és szem feny vesztő varáslásit.

Pharisaeus secundus116

Ez az ördögőknek nagy fejedelmével,

Ugy mint Belzebubnak él segitcségével,

Halottakot támaszt annak erejével,

850 Sok más csudákot is tészen ő nevével.

Pharisaeus tertius117

A nepet mikeppen amitya, azt tudgyátok,

Tőrvenyűnköt rontya, azt is tapasztaljuk,

Mind ezekről őtöt méltán vádolhatyuk.118

Pharisaeus quartus

A Salamon jeles templomát el rontya,

855 Fundamentomábol, mondotta, el bontya,119

Harmad nap alat ujolak fel rakja,

Valamint vólt, azon képpen felálitya.

Pharisaeus quintus

Csak azért is a’ rút halált meg erdemli,

Hogy ő meg az Istent Atyának nevezi,

860 Isten fia vagyok, széljtibe beszéli.

Kaifas

Hallode ezeket, mit mondnak felőlled,

Felej meg, had lássuk, magad miben mentheted.

(Subsistit surgit:)

Az élő Istenre téged kénszeritlek:120

Mond meg, hogy ha te vagy fia az Istennek.

Christus121

865 Te mondod, és énis mondom, hogy én vagyok.

Ez után Atyámnak már jobjara űlök,

Ónnan dicsőségben itilni el jövök,

Midőn ti minnyájon testben fel támadtok.

Kaifas

Im, az irtoztato, szörnyü nagy karomlás,122

870 Hol lehet a’ földön már nagyobb amitás!

S miért ő ellene keresünk tanókot.123

A mint tetczik néktek, velle ugy bányatok.124

S mit itiltek rolla, mingyárt ki mongyátok.

Judaei omnes

Mélto bizonyára, méltó az halálra,

875 Kesedelem nélkül feszitessék fára!125

Kaifás

Sok karomkodásit nyilván tapasztalom,

Méltó az halálra, magam is azt mondom.

Pilatushoz vigyűk, tovább nem halasztom,

A’ fejére mingyárt sententiát mongyon.

Ancila (congreditur:)

880 Nézetek ez embert, ki itt leseskedik,

Tanitványa annak, járásábol láczik.

Petrus

Tarcsd dolgod, te leány, ez embert nem lattam,

Soha ez oraig hiret sem hallotam.

Ancila

Még a szóllasod is nyilván ki jelenti,

885 Hogy tanitványa vagy, azért meg kel kötni,

S ugy, mint Mesteredet, jol meg kel kinozni.

Petrus

Veszszen el mind testem, lelkem, ha üsmérem,

Isten ugy segelyen, nem Mesterem nékem.126

(Petro recedente vadit Judas ad Pontifices.)

Kaifas

Halyátok, vitézek, jól rea vigyázzatok,

890 Pilátushoz őtőt kőtve hurczoljátok,127

Sok bizonysagokot reája hozzatok,

S a kereszt fan őtőt majdon meg láttyátok.128

(Judas exit ad Annam, in obitu.)

Judaeus primus

Jere Pilatushoz, majd meg koronázunk,

A kiralyi póczra majdon fel űltetűnk.

Judaeus octavus

895 Üsed, ha nem mégyen, ne felj semmit tőlle,

Vegezzük, amit meg irtak felőlle.

Judas (exit:)

Jaj, mit cselekettem, el attam Uramot,

S amint látom, fára kárhoztattyák őtöt,

El megyek, kőszőntőm mingyárt a fő papot,

900 Viszá mondom, gonosz ember szóllásomot.

(Coram Anna Pontifice:)

Az ember igaz vólt, edes jó uram,

A’ kit elarultam, s kezettekben adtam,

Jaj, banom, hamissan hogy őt el fogattam,

Ved viszá pénzedet, ihon, viszá hoztam.

Annas

905 Nem kel nékem pénzed, mert tudom, vér árra,

Nincsen semmi gondunk már te igasságodra.

Judas

Veszen el a’ pénzed, ihon viszá vetem,

Banatomba talám magamot el vesztem.129

(Projecta pecunia abit.)

Scena tertia

Judas

Boldogtalan óra! átkozot harmincz pénz!

910 Jaj! mire vetém fejem egy keves tiszcségért,

Papok s tanács előt való becsűletért,130

Jaj, mire jutottam, egy kis gazdagságért!

Sok gonoszságimnak számát sem tudhatom,131

Életemnek végit ki nem gondolhatom.

Drumo132 (vocat alios:)

915 Nó, Júdás, oda vagy, már az egesz világ

Ellened támadot: fegyverben őltőzőt,133

S égbe kialt rajtad a’ gyilkosság.

Judas

Jaj, szegény Apostol, hát már hova légyek,

Mert bizony látom, hogy akar merre nézek,

920 Fejemre húllanak egészen az egek.

Daemon secundus

Had el, Júdás, hogy majd a szemed kinyitom,

Mely magot vet kerted, mingyárt meg mutatom!134

Judas

A kis Biro miat a lelkem nem nyugszik.

Mert a’ pénz, irigység ezt szűntelen gyötrik,

925 S a gonosz sáfárságim eppen meg emesztik.

Daemon primus (singillatim:)

No, Júdás, gondol meg, penzért Istenedet

Eladtad, s arúltad kedves Mesteredet,

Soha a vilagon senki illy nagy vétket

Ki nem gondolhatott, s nem cselekethetett.

Daemon tertius

930 Tudode, Papságba teged helyheztete,

Az iskolájában sokaig nevele,

Soha vetkeidért rutul meg nem fedde,

Megis az iritcség, ládde, mire vive.

Daemon primus

Te az ártatlan vért hamissan elattad,

935 Az Istennek fiát csokal el arultad.

Daemon tertius

Pap léven masokot meg botránkoztattál,

Sok eszer lelkeket már el kárhoztattál.

Judas

Oh, illy sok vetkekért mar mi tévő légyek,

Ennyi sok lelkekért én mivel fizessek?

Daemon primus

940 Most te peldát attál sok hamis biráknak,

Másokén kabdoso fösveny gazdagoknak.135

Masok hirét, nevét ronto ferfiaknak,

S tegedet kővető sok féle papoknak.136

Daemon tertius

A fő Pap uraknak, tudode, hazudál,

945 S a rágalmazásra ezel útat nyitál.

Daemon secundus

Már az egész világ az iskolátokra,137

Ha vétkezni akar, a szemit forditya,

S Apostolságoddal magát föl bizztattya.

Judas

Jaj, most veszem eszre, oda remenségem,

950 Én az üdvősségről eszemet le teszem.138

Daemon primus

Hát minket az égből, csak egy gondolatért139

Levete, s hat veled ennyi sok bűnokért,

Mit itilsz, mint bánnék, ha menybe fel mennél?

Judas

Testestől lelkestől magamot el vesztem,

955 S őrők karhozatra pokolba le vetem.

Daemon tertius

Ne búsúly, pokolba lész nagy uraságod,

Soha el nem veszted a te szep papságod,

Meg marad mindenkor az Apostolságod.

Daemon primus

Oda Pűspőkségre viszűnk, semmit ne fély,

960 Majd az egesz pokol lészen a’ te megyéd.

Judas

Ah, jaj, s öröké jaj a’ pokolnak tűze!

Daemon tertius

Csudálkozom rajtad, mit irtozol tőlle?

Mit itilsz: hát poklot csak az ördögnek

Készitettéke? Vagy pedig az embereknek?

965 Hitesd el magaddal, azt nem a’ barmoknak

Csináltak, sem pedig nemely rosz uraknak,

Hanem leg felettebb az illyen Papoknak.

Daemon secundus (existens e servis:)

Hat Júdás, ha tudnád Mesterednek dólgát,

Ot valek, és hallam a Papok tanácsát.

970 A Pap Urak őtet meg sentencziázák,

Hamissan halálra meltonak kiálták.

Most pedig minnyájon már azon dolgoznak,

Hogy őtőt kezibe adgyák Pilátusnak.

Pilátus pediglen őtőt meg itili,140

975 A’ Sidoság mingyárt kereszre fesziti,

S te miattad ily rút halállal meg őli.

Judas

Jaj, atkozot Judas, jaj, mit cseleketem!

Nincsen az Istennek oly irgalmassága,

Hogy ezt a’ nagy vetket már meg bocsáthassa.

980 Atkozot az óra, melyben szűlettettem,

Atkozot a’ világ, melyet meg ismertem,

Testemet, lelkemet atok ala vetem.

En magam magamnak már lészek gyilkosa,

El megyek, hogy mind ez egesz nép lássa,

985 Magamot fel kőtőm az akaszto fára,

Hogy többé ne legyek a’ bűnnek példája.

Daemon primus

He, he, Judas bátyám, most jol gondolkottál,

Ennél job tanácsot tőllem sem várhattál.141

Judas

Jőjjetek, őrdögök, a’ kiket követtem,

990 Segelyetek, hogy magam fel kössem.

Testestől, lelkestől el vigyetek engem

Pokol fenekében temessetek,

Őrőkőn őröké kinlogyam veletek.142

Daemon secundus

It a’ kötel, Judás, kősd fel a nyakadra,

995 Nem leszen már többé gondod a’ világra.

Daemon tertius

Vigáz, te piribek, most mingyárt, el viszünk,

Bezeg lészen már egy Apostol tisztünk.

Daemon secundus

A lelkit jol meg fogd, hogy el ne szalaszuk.143

Csak hamar a gyomrát huzd ki egy horogal,

1000 Hozd ide előnkbe, micsodás, had lássuk.

Daemon primus

Nezzétek, Judásnak be tarka a’ béle,

Soha töbször nem vólt kezűnkben e’ féle.

(Vel habito corvo.)

Fogd meg, Drumo pajtás, Judasnak a lelkit,144

Mert csak czérnával kőtőtték a végit.

Daemones omnes (cantant:)

1005 Hajja, hujja, pajtásim, moston örülyetek,

Judást kezénél fogva, tanczba vezessétek,

Ha mestere nem tetczet, a’ papság sem kellet,145

Pokolba vigyetek.146

Scena quarta

Kaifas

Bekesség tenéked, Judaea fő ura,

1010 Egész Jérusálem erdemes birája,

Tyberius császár jeles tisztartoja.

Pilatus

Kevánt bekességgel tiis ujúljatok,

Űlyetekle, s mingyárt bővebben szolhattok.

Kaifas

Meg bocsás, Pilátus, hogy elödbe jőttűnk,

1015 Mert van igen bajos, veszedelmes ügyünk:147

A’ melyet te néked szükség fel tennűnk.

Pilatus

Tessék fel tennetek, hiven meg halgatom,

A ha engemet illet, elis igazitom.

Kaifas148

Mivel hogy mi Papi fejedelmek vagyunk,

1020 A’ tanácsal egyűt erőssen vigyázunk,

Hogy a’ nép köszöt meg ne romolyek tőrvenyünk.

De im, ezen ember zenebonát kezdet,

Az együgyű népnek uj tudomant szerzett,149

Minket tőrvenyűnkbe szemtelenül fedet,150

1025 S sok jeles dólgokat magárol hirdetett.

Szűkség vólt azért ellene állanunk,151

Hivatalunk szerént utánna indulnunk,

Ezen gonosz embert, meg kellet fogatnunk,

És néked elődbe el kellet hoznunk,

1030 Hogy halálra adgyad, mi mind azon vagyunk.152

Annas

A mi tőrvényünk már ő dolgát fel vette,

Minden gonosságát rendre ki kereste,

Melynek sulyos vóltát, midőn meg ismerte,

Sententia alá elödbe itilte.

Pilatus

1035 Oly hamar én őtöt meg nem itilhetem,

S hogy oly gonosz ember légyen, nem hihetem,

Ha csak bizonyságtok nincsennek ellene,153

Mert félek vétkezni én lelkem ellen.

Annas

Igen is hogy hoztunk sok bizonyságokot,

1040 Kik ellene mondnak rut gonoszságokot,154

Jertek ele ide, s mingyárt a mit tudtok,

Ez Pilátus előt szemire hányátok.

Pilatus

Most azért minnyájon, kik it jelen vadtok,

Parancsolom néktek, hogy a miket tudtok,

1045 Ezen ember felől nékem meg valyátok.

Testis primus

Országunkot régen ez ember pusztittya,

Izraelnek népét szűntelen hoditya,

Magát az orszagban királynak allitya,

Hogy őtőt kővessük, aztot parancsolya.

Testis secundus

1050 Sokszor fenyegette a’ mi nemzetünköt,

Hogy valamikor meg itilne műnket,

Nem csak minket, hanem az egesz világot,

Pokolra hány, hogy ha nem követtyük őtöt.155

Testis tertius

Borivó, részeges, útzákon kóbolló,

1055 Az együgyü népet magához hoditó,

Belzebub nevevel őrdögököt üzö,156

Bubájosságaval vakokot gyogyitó.

Testis quartus

A császár adoját nekűnk meg titotta,

Masok előt magat nagyon uraltatta,

1060 Salamon templomat, mondotta, el rontya,

Ismet harmad napra ujlag fel rakja.

Magát mondgya lenni sidok királyának,

A régen meg igyirt áldot Messiásnak,

Sőt almélkodásra, az Isten Fianak,

1065 Botrankozására, kik halyák, azoknak.

Annas

Latod már, Pilátus, miket cselekedet,

Melyekért halálra itilheted eztet.

Pilatus

Menyetek el innen, had kerdezem őtőtt.

Hallode, barátom, mi keppen vádolnak,

1070 A’ fő Papi Urak ellened mit monnak?157

Mi gonoszt miveltél, beszéld elé nyilván,

Mert akarom tudni dolgodot igazán.

Miért, hogy nem felelsz ennyi kérdesemre?

Mond meg hát leg alab, honnan valo vagy te.

Christus

1075 Az en országom nem e’ világbol való,

Mert ha az én orszagom evilágbol vólna,

A’ sidók kezébe nem adattam vólna.

Pilatus

Kiraly vagy hát magad, ha országod vagyon.

Christus

Te mondod, ugy vagyon, mert király vagyok én,

1080 E’ világra azért kellet jőnöm nékem,

És az igasságról bizonyságot tennem.158

Pilatus

Micsoda az igasság?

(Surgit vadit vocat.)

Jertek bé én hozzám immár, jó vitészek,

En ennek halalos bűnét nem ismérem,

1085 És azért halálra nem itilhetem.

Fogjátok meg ötőt, s innen el vigyétek,

Lassátok, tőrvenytek szerént itilyetek.

Judaei omnes

Nem szabad mi nekünk senkit meg itilnünk.159

Pilatus

Ha tetczik, Barabást néktek meg feszitem,

1090 Húsvét innnepire Jesust el eresztem.160

Judaei

Barabást ereszdel, a’ Jesust feszisd fel!

Pilatus

Ha valami gonoszt Jésus cselekedet,

Mind azokért mingyárt rútul meg veretem,

De halalra eztet én nem itilhetem.

1095 Hajátok, vitézek, oszlophoz kössétek,

Elsőbben a’ rúhát rólla le vegyetek,

Kemeny ostorokkal s veszszőkel üsetek.

Belli dux

Mostan, jó vitezek, mind azon legyetek,

Hogy Urunknak szavát be telyesitcsétek,

1100 Azért kegyetlenűl őtöt meg verjetek.

Lictor primus

Vah, jere az oszlophoz, rég, hogy várom eztet, 161

Hogy kezembe essél sok gonoszságidért.

Lictor secundus

Kezit, nyakát kösd meg, hogy ne mozdulhasson.

Lictor tertius

Űssed, verjed immár, semmit nem kimilyed,

1105 A’ bőre és húsa had szakadgyon szelyel.

Lictor quartus

Ne báncsátok tóvabb, mert meg hal kezünkbe,

Még a sententia nem ment ki ellene.162

Belli dux

Szabadicsátok el immár az oszloptol,

Lassátok, ha tudna menni még magátol.

Scena quinta

Pilatus

1110 Itt vagyon, fő Papok, a ti szep kiralytok.

Pontifices163

Feszicsd meg, feszicsd meg őtet!

Pilatus

Vigyetek el őtet, ti feszicsetek meg,

Mert én nem tanálok benne semmi okot.

Kaifas

Nekűnk tőrvenyűnk van, senkit meg ne őlyűnk,

1115 Arrais, hogy hamis Istent ne imádgyunk,

De mivel ő magát Istennek mondotta,

Azért halálra maga magát adta.

Annas

Mivel pedig vágyot ő a királyságra,

Elsőbben vitessék a koronázásra,

1120 És magasztaltossék királyi tronúsba.

Pilatus

En ugyan nem bánom, ha tü nem szányátok,

Királytokal a mint tetczik, ugy bányatok.

Lictor secundus

Jere hamar, űj fel a királyi szekbe.

Lictor tertius

Nyomjunk koronát is az ő szép fejére.

Lictor quartus164

1125 Nad páczátis adgyunk kiralyi kezeibe.

Lictor quintus

Most már probalyuk meg, ha tudna profetálni.

Lictor sextus

Kőssűk be a’ szemit, valyon meg látnáe, a’ki pofon veri.

Lictor septimus

Mond meg most hirtelen, ki csopa orczádot.

Lictor octavus

Pih, mond meg, proféta, ki pőkett orczádra.165

Belli dux

1130 Hagyátok el, immár vigyük Pilátushoz.

(Ducit eum) Váh!

Itt vagyon a kiraly, már meg koronáztuk.

Pilatus (eo apprehenso:)166

Ecce homo: Ime, az ember.

Judaei omnes

Vid el, vid el feszisd meg őtöt!167

Pilatus

A ti királytokot fesziscsem én meg?168

Judaei omnes

1135 Nincs nekűnk királyunk, hanem csak császárunk.

Pilatus (ad Jesum:)

Hallode, baratom, honan valo vagy te?

Hat nem szolasz nékem? Tudod hatalmamot,

Hogy kezemben vagyon életed s halallod.169

Christus

Tenéked hatalmad én rajtam nem volna,

1140 Ha az én Atyámtól nem adatot vólna.

Pilatus (ad Judaeos:)

Todom bizonyoson artatlannak lenni,

Azért el akarom őtőt bocsátani.

Pontifices170

Hidel, Pilatus, hogy ha ezt el bocsátod,

Soha tőbbé nem lész a’ császár baratod.

Pilatus

1145 Bóldog Isten, nincs már tőbbet mit feleljek,

Le űlök, s meg irom vegét eletének.

(Sedet, scribit cum sententia.)

Trombitat, és zászlot vigyetek előttem.171

(Vadit ad sedem Judicialem.)

Látom, az igaz vért halálra kel adnom,

Hát vizet, had mossam meg kezem,

1150 Artatlan vérében nincsen semmi részem!172

(Lavat manus abstergit sedens.

Hic legitur clara voce sententia.)

Judaei

Az ő vére rajtunk, s ami fiainkon!173

Belli dux

Rajta már, viteszek, mert a sententia

Ezen ember ellen ki vagyon adatva,

Azért a’ keresztet tegtek vállára,174

1155 Had vigye fel aztot a’ cálvárra.175

Lictor primus

Ved fel vállaidra ezt a szép kereszt fát.

Lictor tertius

Eregy hamar! Hát te csak illyen erös vagy?

Hiszem azt mondottad, hogy te oroszlány vagy.

Lictor quartus

Üssed, mert ő reaja haragzik a’ főpap.

Belli Dux

1160 A zászlot fogjátok, dobod szergessétek,176

És mingyárt ő velle útra kerűljetek.

Ha nem birja pedig, hijatok egy embert,177

Ki segelyen huzni illyen nagy keresztet.

Lictor quintus

Hallode, vén Simon, segics huzni néki,

1165 Mert latod, hogy éppen imár el faradot.

Simon

Kéllek, ne báncsatok, én mert erőtlen vagok.

Tavul legyen tőllem, hogy ennek segitcsek,

Hogy ha hatolmosson én hozaja légyek.178

Lictor sextus

Ne papoly hejaba, hanem jőj hamaréb,

1170 Vet fel a keresztet, vigyed elebb, eleb.

(Fit processio ad montem cum cantu Christi ut infra.)

Christus

Atyám, szent kezedben ajállom lelkemet.179

Statio sexta

In monte

Belli dux

Már most ki erkezénk Gólgota hegyére,180

A keresztet rolla tehát vegyetek le.181

Pontius Pilatus amint meg itilte,

1175 Sentenciajára it szegesztessétek.182

Lictor primus

Vah! huszd ra, ne kimild, fog meg egik karját,

Nyujcsdel a’ kereszten szép királyi tagát.

Lictor secundus

Agyatok kezembe kalapacsot, szeget,

Had üsmertessem meg vélle a keresztet.

Lictor tertius

1180 A két lábát szépen kössetek egy másra,

Ne nezzetek semmit fohaszkodására.

Lictor quartus

Verd rá jól a szeget kezire, lábára,183

Had emlekezzek rá sok paratikáira.

Belli dux

Tegyétek fejéhez ezen titulusát,

1185 S adgyátok meg neki meltó respectusát.

Ha már kezit, lábát jól rá szegesztétek,

Mindenek láttára őt felemelyétek.

(Illuditur.)

Lictor quintus

Váh, a’ ki Salamon templomát el rontod,

És harmad nap alat újon fel rakod,184

1190 Mért most magadot meg nem szabaditod?

Lictor sextus

Váh, szály le a’ kereszről, ha Isten fia vagy.

Christus

Menyei Szent Atyám, bocsás meg ezeknek,

Mert nem tudgyák, mit cselekesznek.

Lictor tertius

Váh, aki meg most is nékűnk praedikálasz.

Christus

1195Szomjuhozom.

Lictor quartus

Váh, halyátok, ihatnék: hozzatok űrmös bort, váh!

Lictor octavus

Váh, aki a’ vizet borrá valtoztadtad,

Tácsd ki a szajadot, id meg az epes bort.

Christus

Eli, Eli, lamma Sabathami: az az:
En Istenem, én Istenem, miért hagyál el engem!

Lictor primus

1200 Vah, halyátok, hogy Illyes profétát kiáltya,

Nézzétek, ha el jő, és meg szabadilya.

Christus

Consummatum est: be telyesedet.

Atyam, Szent kezedbe ajallom lelkemet.

Longinus

Meg nyitom oldalát mingyárt adardaval,

1205 Had agya ki lelket maga halálaval.

Maria

Jaj már hova legyek, fájdalomnak annya,

Vallyon merre mennyek, siralom leánya,

Én árva fejemnek ki lészen gyámola,

Keserves lelkemnek meg vigasztaloja!

1210 Oh, jaj! (ut supra.)185

Magda

Ne kesegy, oh, én Jesusomnak Annya,

Ne epeszd szivedet, egeknek Aszonya,

E vólt Szent fiadnak, tudod, akarattya,186

Hogy a bünösőkért szent lelkét ki adgya.

1215 Erősicsd magadot, kérlek, óh, Maria,187

Emlékezzél a’ te szent fiad szavaira,

A’ ki meg mondotta sokak hallattara,

Hogy bizonyoson fel tamad harmad napra.

(Hic sequitur Cantio: Kristus szent vérével.)

Epilogus

Kristus szent vérével meg valtatott hivek,

1220 Isten szerelmétől fel gyúladot népek,

Minden renden lévő iffiak és venek,188

Aitatossággal kik ide gyűltetek.

Adamnak s Evának peldában esetét

Látátok, az egész világ veszedelmét.

1225 Atya Istennek nagy kegyelmességét,

Ki válcságúl kűlde az ő egy szűlöttét.189

A mi meg váltonknak szanyaru fogságát,

Meg csufoltatását s tővis koronáját,

Szemlélétek aző meg ostorozását,

1230 S a magos kereszten szomorú halálát.

Oh, hányszor e’ képpen meg ostoroztatik!

Az Isten baránnya tőllűnk kinoztatik!

Hányszor kereszt fára büneink szegezik,

És rút gondolattal óldala meg nyitatik!

1235 Hitesd el magaddal, ember, bizonyára,

Hogy midön vetkezel halaloson tudva,

Mind annyiszor Kristust huzod kereszt fára,

A’ mint Szent Pál eztet nyilván bizonyitja.

Kely fel büneidből, ha üdvössegedet

1240 Szereted, s kivánod nyerni eletedet,

Fordics Jésusodhoz igazán szivedet.

Ha igy nem cselekszed, sok kinszenvedese,

Tud meg, hogy nem lészen te üdvösségedre,

Hanem lészen inkább nagy veszedelmedre,

És öröke tartó kemény gyötrelmedre.

1245 Ezt kötelességűnk szerént mondók néktek,

E’ felet köszönnyük, hogy ide gyültetek,

Hogy Kristust példában mind végig nézétek,

S kivannyuk, hogy örök Jutalmát vegyetek.

Amen.

Laus Deo. Anno 1768.

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, a Liber exhibens actiones parascevicas… kéziratos kötet 492–512. lapjain található. Szövege itt jelenik meg először. Tud róla Bándi Vazul (1896, 289, 293.), a csíksomlyói passiók első közreadója, Fülöp Árpád (1897, 30–31.), Pintér Márta Zsuzsanna (1993, 121.), Muckenhaupt Erzsébet (1999, 115.). Pintér Márta Zsuzsanna (1993, 121.) előadáslistájában különálló füzetet is jelez, e kéziratnak azonban nem találtuk nyomát.

A dráma a csíksomlyói nagypénteki passiók sorába illeszkedik: a szenvedéstörténetet meséli el, az európai passióműfaj „szűkebb” fogalmának megfelelően Jézus fellépésével kezdi a történetet, s a keresztre feszítéssel, a kereszt alatt megjelenő nők siralmával végzi. E történet előtt bemutatja a bűnbeesést, mely itt az I. felvonást tölti ki. A bűnbeesés nem a Csíksomlyón gyakori prefiguraként szerepel, hanem – mint arra a prológus figyelmeztet – az ember Ádámmal kezdődő szenvedésének okaként. Ezért Ádám–Éva története az I. felvonás végén egy allegorikus jelenettel, a Deus Paternek az ember megmentésére, megváltására szóló döntésével zárul (I. 4.). Sajátos módon kapcsolódik ehhez a hivatkozott zsoltáridézet (részletesen lásd a forrásról szóló részt), amely az állandó és az evilági, ingatag értékek közötti választás jelentőségéről szól.

A dráma rövid tartalma

Prologus

A komoly tárgyra hívja fel a nézők figyelmét: „világos és eleven példában Kristus Jésusnak némely csudálatos cselekedetit, szernyű kinszenvedésit és halálát előtőkbe teszszűk”, ennek előzményeként és okaként mutatja be a bűnbeesés történetét.

Actus primus

Scena prima

Ádám örvendezik a szép paradicsomi állapoton, óva inti Évát a tiltott fa gyümölcsétől.

Scena secunda

A Daemon megjelenik, s Évát a tiltott fa gyümölcsének kóstolására próbálja csábítani, de Éva ellenáll.

Scena tertia

Éva végül szakít az almából, sőt Ádámot is ráveszi a kóstolásra.

Scena quarta

A Nuncius jelenti az ember bűnbeesését; Justitia a kárhozatot, Misericordia a kegyelmet sürgeti, végül Deus Pater bejelenti, hogy a kegyelmet, könyörületességet választja, s elküldi egyszülött fiát az ember megváltására.

Actus secundus

Scena prima

Krisztus megjelenik, bemutatkozik. Negyvennapi pusztában böjtölése közben a Sátán megkísérti.

Scena secunda

Krisztus vakokat, bénákat gyógyít, majd kiűzi a kufárokat a templomból.

Scena tertia

A farizeusok követe felhívja a figyelmet a veszélyre, hogy Krisztust túl sokan követik. Annas, Kaifas egyetértenek.

Scena quarta

Judas a szegénységén siránkozik, az ördögök teli erszényt ígérve a főpapokhoz irányítják Jézus elárulására.

Scena quinta

A főpapok felfogadják Júdást, s vitézeket rendelnek mellé Jézus elfogásához.

Actus tertius

Scena prima

Az apostolok nem virrasztanak Jézussal, Péter tagadja, hogy elárulná, majd Júdás segítségével elfogják Jézust.

Scena secunda

A főpapok bűnösnek találják Jézust, Pilátushoz küldik. A szolgáló felismeri Pétert mint Jézus tanítványát; Péter tagad.

Scena tertia

Júdás ráébred szörnyű vétkére, az ördögök örvendeznek kárhozatán, így eldönti, hogy öngyilkos lesz.

Scena quarta

Pilátus nem talál halálos bűnt Krisztusban, de azért kegyetlenül megverni parancsolja.

Scena quinta

Pilatus próbálja menteni Jézust, de végül kimondja rá a halálos ítéletet.

Statio sexta (in Monte)

Krisztust keresztre feszítik, halálát Mária és Magdolna (Magda) siratja.

Epilogus

Összefoglalja a történéseket, s figyelmezteti a hallgatóságot a bűn kerülésére.

Szerző

A dráma szerzője Szabó Ágoston, aki Szabó Jánosként született Gyergyószárhegyen, 1735-ben. 1756-ban lépett a ferences rendbe a stefanita rendtartományban, 1762-ben szentelték pappá. 1764–67: Désen tanított, 1763–70: a retorika és a poétika tanára Csíksomlyón, ekkor mutatta be tanítványaival a jelen darabot. 1776–77: Küküllőváron a Bethlen család házikáplánja. 1782–89: Hátszegen házfőnök, ott érte a halál 1789. november 9-én. (György 1930, 576.; Pintér 1993, 137.; Magyar Katolikus Lexikon)

Forrás

A dráma egyrészt bibliai forrásokkal dolgozik, másrészt ötletesen használ kölcsönszövegeket korábbi csíksomlyói passiójátékokból. Utóbbi átvételek néhány sorra, sortöredékre korlátozódnak, de együttesen meglehetősen hosszúak lehetnek. Szembetűnő Júdás Átkozott… monológja Jézus elárulása után, s ugyanígy ismerősek a főpapok, a tanúk, a farizeusok vádoló szövegei. A korábbi passiókhoz képest rövidebb a szenvedéstörténet.

A dráma címében is megjelölt forrása az ószövetségi Zsoltárok könyvének 16. – a modern bibliában a 17-ik – zsoltár részlete. Az idézet modern fordítása: „amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!” A teljes sor: „Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!” (Zsolt 17,4).

A „Dimiserunt reliquias suas parvulis suis” a bibliai sor második fele, értelmezése pedig meglehetősen bonyolult; a jegyzet kiemeli, hogy az Amit félretettél… valódi értelme, jelentése: amit elrejtettél. „Nem büntetésről van szó, hanem evilági javakról, amiket eléje helyeznek Isten barátságának.” (Biblia 1976, 686.)

Előadás

A három felvonásos dráma utolsó jelenete nem scena, hanem statio megnevezést kapott, ekkor, a hegyen (in monte) történik a keresztre feszítés. E scenáról statióra váltás meggondolkoztató: a III. 6. scena a darab 15. jelenete, a barokk kálvária azonban, így a csíksomlyói is, 14 statióból állt. Esetleg elképzelhető, hogy a drámát a kálváriajárás során adták elő, egy-egy jelenetre megállva a kálvária egy-egy állomásánál. Csak a tizenötödik jelenet megnevezése statio, az előadók esetleg ezt már a kápolnánál játszhatták, így adva tragikus zárást, összefoglalást a kálváriajárásnak. Az előadás helyszínének másik lehetősége a közönség nagy számára tekintettel, az iskolaépület melletti deszkaszín, hiszen az már az 1740-es években megépült (Pintér 1993, 45.). Megjegyezzük, hogy az 1766-ban játszott darab ugyancsak tizenöt helyszínt igényelt a tizennégy scenán belül (l. kötetünk 4. sz. drámáját), ha tehát e darabok előadását a kálváriajárás során feltételezzük, akkor azt is feltételeznünk kell, hogy a csíksomlyói színjátszás e kései időszakában új, bonyolult ötletekkel rendezték a kálváriajárást.

A kézirat több ponton is jelez hangszerhasználatot. A II. felvonás zárásaként (Clauditur scena cum tuba bynnaria) harsonaszót hallott a közönség. A III. felvonás 5. jelenetében ugyancsak rézfúvós hangszert emleget Pilátus (Trombitat és zászlot vigyetek előttem). Az előadás mindenképp érdekes és színes lehetett, hiszen az ördögök énekelnek, az angyalok kórusát vagy akár a záró éneket esetleg a közönség is ismerhette és bekapcsolódhatott.

Az első ének a II. felvonás 1. jelenetét lezáró, az angyalok kórusának Üdvözlégy, szép Jézus, hívek éltetője kezdetű, négy versszaknyi éneke. Ugyanezzel az incipittel találunk egy éneket Kájoni János énekeskönyvében, ahol csupán a záró, rövid sorban lévő refrén rövidebb egy szótaggal a drámabeli szöveghez viszonyítva (Kájoni 1676, 327. [Domokos 1979, 376. sz.], 1719, 265.; csupán a kezdő strófában van hasonlóság, ill. átvétel, Medgyesy 2009, 165). A Kájoni Cantionaléban nótajelzete az Itt jelen vagyon, az Istennek Fia, aminek dallamát 18. századi ferences kottás kéziratból alább közöljük (l. még RMDT I. 138. sz., I2. 68; sz., Kájoni 1921, 59. sz.; ma ez a dallam Áldott Szent István vagy Az igaz hitben kezdettel ismert [Hozsanna! 295. sz., Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 213., 289. és 259. sz.; Dobszay 2006, 344. sz.; vö. Hozsanna! 137. sz. Üdvözlégy, szent test, Szűztől ki születtél]; Kájoni énekeskönyvében számos ének dallamát hordozza, Kővári 2020, 365–369, 377–378.). E dallamra valamennyi sor kezdő hangját megismételve tudjuk énekelni a misztériumjáték szövegét. (Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a történeti forrásokban az Itt jelen vagyon… dallama nem azonos a népének egy himnuszból származtatott, ma ismert dallamával [Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 163. sz.; Dobszay 2006, 142. sz.]; részletesen l. Kővári 2019, 74–78.) A közölt dallam a néphagyományban is fennmaradt (Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, I/138. sz.; Dicső Szent Jánosnak kezdettel bukovinai gyűjtésből meghallgatható pl. a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/22311/).

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 49. (Kővári 2013, 111. sz.)

Ugyanezen drámaszöveghez azonban, szótagszám alapján, több olyan, ma is használatos melódiát tudunk társítani, ahol nem kell igazítani a dallamot a verseléshez, s tematikailag is kapcsolódik a „karácsonyi Oltáriszentség-ének”-hez (Medgyesy 2009, 165.). Az egyik a modern énekeskönyvekben Vigasságos, hangos nagy örömünk támadt… kezdettel jelenlévő karácsonyi ének (Hozsanna! 36. sz; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 30. sz., amely a Deák–Szentes kéziratban, ill. korabeli énekeskönyvekben Én nagy vigasságos örömet hirdetek… szöveggel élt: Kővári 2013, 42. sz.; RMDT II. 121/I. sz.; l. még Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/121. sz.; Dobszay 2006, 415. sz.). A másik dallam az erdélyi énekeskönyvben saját változattal is szereplő Ó, ki ez oltáron kenyér színe alatt… kezdetű oltáriszentségi ének (Éneklő Egyház 167. sz.; Dicsérjétek az Urat! 167. és 167b. sz.; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, F/10. sz.; Dobszay–Szendrei 1988, IV/341. sz.; Dobszay 2006, 407. sz.). Végül pedig – csupán a rövid zárósor igazításával – énekelhető jelen kötet 3., 1765-ös passiójának jegyzetében közölt Bágyad sérelmétől mártírok asszonya kezdetű ének dallamára is (RMDT II. nr. 127.).

A következő, bizonyosan énekelt rész („cantant”) a III. felvonás 3. jelenet végén az összes ördög egy versszaknyi éneke (Hajja, hujja, pajtásim, moston örülyetek). Ehhez a népzenei gyűjtésekben akadtunk szótagszám szerint olyan dallamra, amelyben csak a 3. dallamsor második felében kell összevonni két hangot. Az Ez a pohár bujdosik, éljen a barátság (írott forrásokban: „ilyen a barátság”) hangulatában is illik az ördögök („Luciper csatlósai”, Medgyesy 2009, 257.) afölötti öröméhez, hogy Júdást megszerezték, s vihetik magukkal a pokolba. Bukovinai gyűjtésből közlünk egy példát, amely meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/20584/. (19–20. századi forrásokból dallamait közreadta RMKT XVIII. század VIII., 18. sz. jegyzete, 492–493.)

Tempo giusto ♩ = 98

Kotta

Palkó Györgyné Antal Erzsébet (sz. 1888.), Hadikfalva (Bukovina) – Gara (Bács-Bodrog). Gyűjtötte: Kiss Lajos 1959. Jelzet: AP 3097g.

Az III. felvonás 5. jelenet végén a rendezői utasítás (Fit processio ad montem cum cantio Christi ut infra) értelmében Jézus utolsó szavait (Atyám, szent kezedben ajállom lelkemet) énekelve vonul körmenet a hegyre. A darab utolsó, jelzett éneke a záró jelenet végén lévő utasításban olvasható: „Hic sequitur Cantio: Kristus szent vérével”. Mivel nincs kiírva az ének, valamint ilyen incipittel nem találunk éneket, viszont az Epilogus ugyanezekkel a szavakkal kezdődik, valószínűleg azt kívánja a drámaszerző, hogy az Epilogust énekeljék (Medgyesy 2009, 182–183.). Ezt valamely 12 szótagos ének dallamára tehették, mint amelyet az 1734-es passió jegyzetében (Ferences iskoladrámák I., 10. sz., 743–744.: Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), az 1742-es darab jegyzetében (Ferences iskoladrámák II., 3. sz., 300–301.: Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), valamint az 1753-as (Ferences iskoladrámák III., 3. sz., 209–210.: Mikor Máriához…) és 1755-ös (Uo., 4. sz., 273–274.: Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…) passiójáték jegyzetében közöltünk. De mivel e szövegben van csonka versszak is, inkább a recitálást tartjuk valószínűbbnek.

Szövegritikai megjegyzések

A kéziratot valószínűleg ketten másolták, a középtájon vette át egy újabb kéz, melynek sokkal rendezetlenebb az írása, ezért ott a korábbinál jóval több emendálásra volt szükség.

Jelölés nélkül feloldottuk a Sz. (Szent) rövidítést, továbbá az adott betű fölötti vízszintes vonallal – tildével – jelölt betűkettőzést (pl. örömel → örömmel; keményen → keménnyen), sőt az első másoló a múlt idő tt-jét is így jelölte sokszor.

A korban megszokott módon alig különíthetők el az ö/ő, ü/ű betűk, az első másoló inkább a hosszú alakokat használta. Az első másoló többször egybeírta az a névelőt az utána következő szóval, ezt általában nem emendáltuk.

Egy-egy szereplő szövegének végén – láthatóan a szakaszvég jelzésére – a másoló aláhúzta az utolsó szót. Az aláhúzást elhagytuk, de az sokat segített strófák elkülönítésében. A verselés e téren is meglehetősen rendetlen, 3, 5, sőt 6 soros szakaszok is vannak.

A szerepneveket a megszólalóknál egységesítettük, de a szövegben meghagytuk az ingadozásokat.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

Címsor psalm. 16. – 16. zsoltár

Címsor Dimiserunt reliquias suas parvulis suis – idézet a 16., a modern fordításban a 17-ik zsoltárból (vö. Biblia 1976): „Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!” (Zsolt 17,14.)

11 5239dik esztendőben – nem tudjuk, milyen időszámítás alapján ez a teremtés éve. (Az ókori zsidóság szerint Isten Kr. e. 3761. október 6-án teremtette a világot, a 7. századi bizánci tudósok szerint a teremtés napja Kr. e. 5509. szeptember 1., alexandriai számítás szerint Kr. e. 5493. augusztus 29., Kepler szerint viszont Kr. e. 4977. április 27.); 15.dik napján bőjt más havának – böjtmás hava: március. (Jézus és a tanítványok csütörtöki utolsó vacsoráját követően a másnapi, pénteki keresztre feszítés a zsidó Nisan hónap 15-ére esett, vagyis április 15-ére; a drámaszöveg március 15-éjét nem tudtuk értelmezni.)

78 eendűnk – eszünk (l. a 240. sort is)

152 peroralok – prédikálok

268 jotot – jutott

357 Berszebuknak – Belzebúbnak, ördögnek, ördöngősnek

358 bubajosnak – bűbájosnak, varázslónak, sarlatánnak

379 hod – hold

427 Cherubim – kerub, mennyei lény

447 Effata – nyílj meg (Mk 7,34)

448 Silöé – Siloe tava: a Gihon forrás vizét összegyűjtő csatorna, vizének gyógyító erőt tulajdonítottak, ezért Jézus is e tóhoz küldte a vakot (Jn 9,7).

481 szinyén – színén, színhelyén

568 Seminek alitván, nem irtozik tőllünk – semminek, jelentéktelennek tartván minket, ezért nem is fél tőlünk

587 Veszteget – elveszteget, pazarol

597 el votoztál – elváltoztál

626 ő reája kapni – rátalálni

680 szorulásból – rászorultságból, szorult helyzetben

712-3 tuba bynnaria – valószínűleg kettős harsona (tuba binaria)

846 Practikás – (rossz értelemben) ügyeskedő, mesterkedő

923 kis Biro – lelkiismeret

996 piribek – pribék: hóhérsegéd, gonosztevő

1183 paratikáira – praktikáira, (rossz értelemben) ügyeskedéseire

1196 űrmös bort – ürömmel kevert, mérgező vagy keserű bort

1198 epes – epés: keserű

1211 kesegy – keseregj

Jegyzetek

1 [A bibliai idézetet idézőjelbe tettük.]

2 Fr. Sz. A. [A rövidítést feloldottuk. A monogramot követi egy olvashatatlan rövidítés, esetleg mpra, azaz manu propria.]

3 almaban [Emendáltuk. ]

4 nagy <bőlcs> bőlcsen

5 [A lélekel szóban olvashatatlan javítgatás.]

6 g<y>ondo<t>d

7 hini [Emendáltuk.]

8 Paradicsom [Emendáltuk.]

9 ke<s>zeivel

10 Ugis [Emendáltuk.]

11 halákot [Emendáltuk.]

12 leg<y>

13 til<tot>tá

14 neved [Emendáltuk.]

15 vesz [Emendáltuk.]

16 biradal [Emendáltuk.]

17 mocsk<ó>olja [Az ékezet törölve.]

18 beszéde<t>d [Ráírással javítva.] <ki tetczik>ki látczik [Föléírva.]

19 magad<r>ba [Ráírással javítva.]

20 bi<z>zony <nem vetek> csak étek

21 Lev<é>eszem [Az ékezet törölve.]

22 ebed [Emendáltuk.]

23 ta<l>lálék

24 <egy> csak egy

25 szép<é>en [Az ékezet áthúzva.]

26 bagtyattam [Emendáltuk.]

27 s tan<>csodra [Olvashatatlan betűre ráírva.]

28 boldoglunk [Emendáltuk.]

29 [A mi szót a szótagszám miatt szúrtuk be.]

30 Őrök [Emendáltuk.] <m>Minden [Ráírással javítva.]

31 állatok [Emendáltuk.]

32 györködnek [Emendáltuk.]

33 mid [Emendáltuk.]

34 Partot ellenned [Emendáltuk.]

35 arrát [Emendáltuk.]

36 elede<r>lere [Ráírással javítva; emendáltuk.]

37 mutads [Emendáltuk.]

38 [Az a névelő beszúrva.]

39 gy<á>arló [Az ékezet áthúzva.]

40 <á>alá [Az ékezet áthúzva.]

41 boszu<nak> állasnak

42 ker [Emendáltuk.]

43 halat [Emendáltuk.]

44 könyörület [Emendáltuk.]

45 1<1>ma

46 igrt [Emendáltuk.]

47 atoktól [Emendáltuk.]

48 ála [Emendáltuk.]

49 Sim<i>eon [Ráírással javítva.]

50 szeretertert ellennem [Emendáltuk.]

51 mindelen [Emendáltuk.]

52 Adám adam adosságit [Emendáltuk.]

53 kelvelségének [Emendáltuk.]

54 terem tődöt [Emendáltuk.]

55 Teste [Emendáltuk. A további szakaszvégeken is.]

56 Caecus [A szerepnevet egységesítettük.]

57 Silöé <e>

58 szóvál: könyörül [Emendáltuk.]

59 a<>z [Olvashatatlan betűre ráírva.]

60 Mercatrix [A szerepnevet kiegészítettük.]

61 szi<n>yén [Ráírással javítva; bizonytalan olvasat.]

62 va<>dtok [Olvashatatlan betűre ráírva.]

63 meg [Emendáltuk.]

64 kóborlo szél<gy>el [Emendáltuk a szórendet is.]

65 szegyén [Emendáltuk.]

66 menné<>nek [Olvashatatlan betűre ráírva.]

67 Mendnek házabat [Emendáltuk.]

68 meg <raka> veré

69 ellenne [Emendáltuk.]

70 mint [Emendáltuk.]

71 Jose<>f [Olvashatatlan betűre ráírva.]

72 [A Tudom olvashatatlan betűkre ráírva.]

73 nag [Emendáltuk.]

74 jöjj<ö>enek

75 <azer>ezt [Ráírással javítva.]

76 <ő>országunk [Az ékezet törölve.]

77 madj [Emendáltuk.]

78 emberé<s>m [Ráírással javítva.]

79 tudga [Emendáltuk.]

80 j<a>olt<a>udod [Részben olvashatatlan törlésre ráírva.] mestered <szallássát> szokássát

81 Papok<nak>

82 bóld<ő>og [Az ékezet törölve.] leszéle<>ted [Olvashatatlan törlés.]

83 <3>5ta

84 halo<l>gáttyatok [Ráírással javítva; emendáltuk.]

85 halo<>gatni [Olvashatatlan betűre ráírva.]

86 <Annas> Mert job

87 Es valoztót [Emendáltuk.]

88 nép <ellenne> mellette

89 Ellenség<é>e [Az ékezet áthúzva.]

90 szűksegédre [Emendáltuk.]

91 [A tisztemre alatt olvashatatlan törlések.]

92 hiva<g>ttya [Ráírással javítva.]

93 utánn<á>am

94 < >baját [Az első betű többszörös ráírással javítva, ezért bizonytalan olvasat.] orszagunknak <fegveres vitezek> Judas

95 ellenned [Emendáltuk.] szól<á>ani [Az ékezet áthúzva.]

96 ititlettem [Emendáltuk.]

97 Hat [Emendáltuk.]

98 szomoru <engem> orán kelek [Emendáltuk.]

99 teste [Emendáltuk.]

100 eng<g>edgyed

101 Judaei 1mo [vagy: imo?] mnes [Próbáltuk emendálni.]

102 vgyok [Emendáltuk.]

103 Judaei 1mo mnes [Emendáltuk.]

104 omnes Judaei [A szerepnevet egységesítettük.]

105 Jusust [Emendáltuk.]

106 cladium [Emendáltuk.]

107 elű<t>ti

108 vágta<m>

109 hoz<>tam [Ráírással javítva.]

110 anokot [Emendáltuk.]

111 [A te szót beillesztettük egy olvashatatlan szó helyére.]

112 ellennűnk [Emendáltuk.]

113 Kristus [A szerepnevet egységesítettük.]

114 synago<b>gában [Ráírással javítva.]

115 vité<s>zek

116 Pharisaeus 3 [Emendáltuk.]

117 3tius [A szerepnevet egységesítettük.]

118 ötöt [Emendáltuk.]

119 fundamentom<b>ábol bon<y>tya

120 elő [Emendáltuk.]

121 Kristus [A szerepnevet egységesítettük.]

122 irtozto [Emendáltuk.]

123 ellenne [Emendáltuk.] kere<s>sünk

124 néktek< > [Olvashatatlan törlés.]

125 feszitettyék [Emendáltuk.]

126 seg<y>elyen

127 kőve<t> [Emendáltuk.]

128 láttyá<k>tok [Ráírással javítva.]

129 mag<á>amot [Az ékezet áthúzva.]

130 való <tistes> becsűletet [Emendáltuk.]

131 sámát [Emendáltuk.]

132 Drumo Daemon 2 [Mivel ezután Daemon secundus válaszol Drumónak, csak a Drumo nevet tartottuk meg.]

133 ellenned [Emendáltuk.]

134 [A Daemon secundus e két sora Judas szövegei közé utólag beszorítva.]

135 masokén [Emendáltuk.]

136 popoknak [Emendáltuk.]

137 égesz [Emendáltuk.]

138 üdvősségtől [Emendáltuk.]

139 mikit<ol> [Emendáltuk.]

140 iti<l>li

141 varhattál [Emendáltuk.]

142 kin logyam [Emendáltuk.]

143 hogy elne hogy el ne szalaszuk [Emendáltuk.]

144 alelkét [Emendáltuk.]

145 <>nem [Olvashatatlan betűre ráírva.]

146 vigyetek [Emendáltuk.]

147 bojos [Emendáltuk.]

148 Kaifós [Emendáltuk.]

149 szerzett<e>

150 Mint ket [Emendáltuk.]

151 ellenne [Emendáltuk.]

152 halálára [Emendáltuk.]

153 ellenne [Emendáltuk.]

154 ellenne [Emendáltuk.]

155 hanem [Emendáltuk.]

156 Belzebu<g>b [Ráírással javítva.]

157 ellenned [Emendáltuk.]

158 tennis [Emendáltuk.]

159 senki [Emendáltuk.]

160 Jusust [Emendáltuk.]

161 varom [Emendáltuk.]

162 ellenne [Emendáltuk.]

163 Ponfices [Emendáltuk.]

164 <8>4 [Ráírással javítva.]

165 pőkek [Emendáltuk.]

166 appraehenso [Emendáltuk.]

167 ötöt [Emendáltuk.]

168 király<t>tokot

169 eletet [Emendáltuk.]

170 Ponfices [Emendáltuk.]

171 T<o>rombitat százlot [Emendáltuk.]

172 vereben [Emendáltuk.]

173 vere [Emendáltuk.]

174 tegetek [Emendáltuk.]

175 cálváriaora [Emendáltuk.]

176 z<s>ászlot

177 hanem [Emendáltuk.]

178 hatolomosson [Emendáltuk.]

179 kezdben [Emendáltuk.]

180 hegére [Emendáltuk.]

181 vegyetekre [Emendáltuk.]

182 segesztessétekk [Emendáltuk.]

183 kezi<i>re, lábá<>ra

184 al<á>at [Az ékezet áthúzva.]

185 [ Az ut supra utasítás az előző szakasz ismétlését rendeli.]

186 [Az akarattya szóban a ra betoldva.]

187 kelek, ő [Emendáltuk.]

188 Mind [Emendáltuk.]

189 szűlűttét [Emendáltuk.]

Ágoston János Szabó

GOOD FRIDAY PLAY WITH THE HISTORY
OF THE FALL AND GOD’S MERCY

Essential data

The manuscript of the drama is on pages 492–512 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery. This is the first publication of the text.

It is mentioned by Vazul Bándi (1896, 289, 293), the first publisher of Csíksomlyó plays, Árpád Fülöp (1897, 30–31), Márta Zsuzsanna Pintér (1993, 121), Erzsébet Muckenhaupt (1999, 115). In the list of Márta Zsuzsanna Pintér (1993, 121), there is a reference to a separate booklet but we have not found this manuscript.

The drama is part of the series of Csíksomlyó Good Friday passion plays: it recounts the Passion; in accordance with the „narrower” concept of the European passion genre, it starts the story with the appearance of Jesus, and ends it with the crucifixion, with the women lamenting under the cross. Before this story, it shows the fall of man in Act I. The fall is not a prefigure often seen in Csíksomlyó, instead a cause of sufferings starting with Adam, as the prologue warns the audience. That is why the story of Adam and Eve ends with an allegorical scene at the end of Act I, with Deus Pater’s decision to save mankind (I. 4.). This is uniquely connected to the psalm citation mentioned (see the section on sources for details), speaking about the significance of the choice between eternal values and the insecure ones of this world.

The short content of the play

Prologus

Draws the audience’s attention to the serious subject and as a precursor and reason, recounts the story of the fall of man.

Actus primus

Scena prima

Adam is happy in Paradise, warns Eve not to touch the forbidden fruit.

Scena secunda

The Daemon appears, tempts Eve to taste the forbidden fruit but Eve resists.

Scena tertia

Eve tastes the apple and convinces Adam to taste it, too.

Scena quarta

The Nuncius reports the fall of man; Justitia urges for damnation, Misericordia urges for mercy, Deus Pater decides to be merciful and sends his only son to save mankind.

Actus secundus

Scena prima

Christ appears and introduces himself. During his forty days of fasting in the desert, he is tempted by Satan.

Scena secunda

Christ heals the blind and the handicapped and chases the merchants from the temple.

Scena tertia

The envoy of the Pharisees draws attention to the danger of Christ’s too many followers. Annas and Caiphas agree.

Scena quarta

Judas laments his poverty, and the devils promise him to get money if he betrays Jesus to the high priests.

Scena quinta

The high priests hire Judas and send him with soldiers to capture Jesus.

Actus tertius

Scena prima

The apostles do not stay awake with Jesus, Peter denies to betray him; Jesus is captured with the help of Judas.

Scena secunda

The high priests find Jesus guilty and send him to Pilate. The maid servant recognizes Peter as Jesus’ disciple; Peter denies this.

Scena tertia

Judas realizes what he has done, the devils are happy for his damnation, so he decides to commit suicide.

Scena quarta

Pilate does not see deadly sins in Christ but has him mercilessly flagellated anyway.

Scena quinta

Pilate tries to save Jesus but finally condemns him to death.

Statio sexta (in Monte)

Christ is crucified, Mary and Magdalene lament his death.

Epilogus

Summarizes the story and warns the audience to avoid sin.

Author

The drama was written by Ágoston Szabó, born as János Szabó in Gyergyószárhely in 1735. He entered the Franciscan order in 1756 and was ordained in 1762. 1764–67: taught in Dés, 1763–70: taught rhetorics and poetics in Csíksomlyó and performed this play with his students. He died in Hátszeg on 9 November 1789 (György 1930, 576; Pintér 1993, 137; Magyar Katolikus Lexikon).

Sources

The drama works with biblical sources but also ingeniously borrows from previous Csíksomlyó passion plays. The borrowings are limited to a few lines or parts of lines but they may be long when taken together. A visible borrowing is Judas’ monologue after the betrayal, and we may also find the accusing texts of high priests, witnesses and the Pharisees familiar. The Passion is shorter than in previous passion plays.

One source of the drama is also named in the title: an extract from Psalm 16 in the Old Testament Book of Psalms, Psalm 17 in the modern Bible. The modern translation is „may there be leftovers for their little ones”. The whole line is: „By your hand save me from such people, Lord, from those of this world whose reward is in this life. May what you have stored up for the wicked fill their bellies; may their children gorge themselves on it, and may there be leftovers for their little ones.” (Psalm 17:4).

The second part of the biblical line is „Dimiserunt reliquias suas parvulis suis”, and it is rather difficult to interpret; the notes emphasize that the real meaning of what you have stored up is what you have hidden. „It is not punishment but wordly goods considered more important than God’s friendship” (Biblia 1976, 686).

Performance

The last scene of the three-act drama is not a scena but a statio: crucifixion takes place here, on the mountain (in monte). The change from scena to statio is remarkable: scene III. 6 is the fifteenth scene in the play, whereas Baroque calvaries, among them the Csíksomlyó one, consist of fourteen stations. The drama may have been performed during the Calvary, stopping for a scene at each station. The fifteenth scene is the only one designated as statio, performers may have played this at the chapel, giving a tragical closure or summary to the Calvary. Given the high number of spectators, the play may also have been performed in the wooden building next to the school, as it had already been built in the 1740s (Pintér 1993, 45).

The performance must have been interesting and colorful, as the devils sing; the audience may have known the chorus of the angels and may have joined in the closing song.

The manuscript indicates the use of instruments several times. Act II was closed by a trump (Clauditur scena cum tuba bynnaria). Pilate mentions a trumpet in Act III, scene 5.

The first song is a four-strophe one beginning Üdvözlégy, szép Jézus, hívek éltetője, sung by the angel chorus at the end of Act II, scene 1. There is a song with the same incipit in János Kájoni’s songbook where only the last, closing line is one syllable shorter than the drama text (Kájoni 1676, 327 [Domokos 1979, nr. 376], 1719, 265; similarity and borrowing is only seen in the first strophe, Medgyesy S. 2009, 165). The melody reference in Kájoni’s Cantionale is Itt jelen vagyon, az Istennek Fia, the melody of which is given below from an 18th century Franciscan manuscript (see also RMDT I., nr.138, I, nr. 68; Kájoni 1921, nr. 59; today, this melody is known with the beginning Áldott Szent István or Az igaz hitben [Hozsanna! nr. 295, Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 213, 289 and 259; Dobszay 2006, nr. 344; cf. Hozsanna! nr. 137]; in Kájoni’s songbook, it carries the melody of several songs, Kővári 2020, 365–369, 377–378). The text of the play may be sung to this tune if we repeat the first sound of each line. (We must draw attention to the fact that in historical sources, the melody of Itt jelen vagyon… is not identical to the folk song known today, probably originating from a hymn [Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 163; Dobszay 2006, nr. 142]; for details, see Kővári 2019, 74–78).The melody published is also preserved in folk tradition (Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, I/nr. 138); it may be found in the musical archive of the Institute for Musicology, collected in Bukovina with the beginning Dicső Szent Jánosnak: hungaricana.hu/22311/).

For scores, see:

Deák–Szentes kézirat, 49. (Kővári 2013, nr. 111)

On the basis of the number of syllables, however, other, still used melodies may be associated with the same drama text; these melodies do not need to be adjusted to the verse and they are thematically connected to the song of the „Christmas Blessed Sacrament” (Medgyesy 2009, 165). One of them is a Christmas song in modern songbooks beginning Vigasságos, hangos nagy örömünk támadt… (Hozsanna! nr. 36; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 30, whose text in the Deák–Szentes manuscript and in songbooks of the time was Én nagy vigasságos örömet hirdetek…: Kővári 2013, nr. 42; RMDT II, nr. 121/I, see also Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. II/121; Dobszay 2006, nr. 415). The other melody is the blessed sacrament song beginning with Ó, ki ez oltáron kenyér színe alatt…, with an independent version in Transylvanian songbooks (Éneklő Egyház nr. 167, Dicsérjétek az Urat! nr. 167 and 167b; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. F/10; Dobszay–Szendrei 1988, nr. IV/341; Dobszay 2006, nr. 407). Finally, if the short last line is adjusted, it may be sung to the melody of the song beginning Bágyad sérelmétől mártírok asszonya, published in the notes to the 1765 passion play, nr. 3 in this volume (RMDT II, nr. 127).

The next part that was certainly sung („cantant”) is the one-strophe song of all the devils at the end of Act III, scene 3 (Hajja, hujja, pajtásim, moston örülyetek). In folk collections, we found a melody that has the right number of syllables, only two sounds must be merged in the second half of the third melody line. The song Ez a pohár bujdosik, éljen a barátság (in written sources: „ilyen a barátság”) is appropriate in mood for the joy of the devils over having won Judas and taking him to hell (Medgyesy 2009, 257). An example is given from a recording made in Bukovina, available in the sound archive of the Institute of Musicology: hungaricana.hu/20584/. (The melodies were published from 19–20th century sources by RMKT 18th century VIII, note nr. 18, 492–493)

For scores, see:

Györgyné Palkó née Erzsébet Antal (born 1888), Hadikfalva (Bukovina) – Gara (Bács-Bodrog). Collected by Lajos Kiss, 1959. Reference number: AP 3097g.

The last indicated song of the play is in the instruction to the closing scene: „Hic sequitur Cantio: Kristus szent vérével”. As the song is not specified and we have not found a song with such an incipit but the Epilogus begins with the same words, the playwright probably wants the Epilogus to be sung (Medgyesy 2009, 182–183). To this end, they must have used a 12-syllable song, such as the one given in the notes to the 1734 play (Ferences iskoladrámák I, nr. 10, 743–744: Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), in the notes to the 1742 play (Ferences iskoladrámák II, nr. 3, 300–301: Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), as well as in the notes to the 1753 (Ferences iskoladrámák III, nr. 3, 209–210: Mikor Máriához…) and 1755 plays (Ibid, nr. 4, 273–274: Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…). However, as the text contains incomplete strophes as well, it was probably recited.


6.
Bocskor Ferenc Ádám (?)
„Sírjatok, oh, egek, s gyászban boruljatok”

Csíksomlyó
1769. március 24. nagypéntek

[Szerepek

Deus Pater

Deus Filius

Misericordia

Justitia

Testimonium

Sapientia

Innocentia

Noë

Abrahám

David

Superbia

Avaritia

Luxuria

Invidia

Gula

Ira

Acedia

Fortitudo

Temperantia

Amor

Perseverantia

Fides

Christus

Maria

Judas

Joannes baptista

Muljer

Cæcus

Servus

Zachæus

Pharisæus primus

Pharisæus secundus

Pharisæus tertius

Annas

Consiliarius primus

Consiliarius secundus

Consiliarius tertius

Consiliarius quartus

Caiphas

Centurio

Comfortans angelus

Petrus

Judæus primus

Judæus secundus

Judæus tertius

Judæus quartus

Judæi

Dux

Miles primus

Miles secundus

Miles tertius

Miles quartus

Miles quintus

Miles sextus

Miles octavus1

Testis primus

Testis secundus

Testis tertius

Testis quartus

Pilatus

Lictor primus

Lictor secundus

Lictor tertius

Lictor quartus

Lictor quintus

Lictor sextus

Lictor septimus

Servus pilati

Maria

Cirineus]

Actus Parascevicus
Anno Christi MDCCLXIX

Prologus

Ez tiszta heljségben, melj az igaz hitben még eddig meg maradott,2

Hoszszas bőjtőléssel s testi szenvedessel Urához folyamodott,

Istennek haragját s pokol örök kinnyat kerülni szandekozott,3

Azert mái napon ide ilj szamoson el jőni meltoztatott.

5 De meg nem foghatom, jol lehet visgaljam, mi légyen ennek oka,

Hogy Templombol ide tanulók heljere van egyenes szandéka.4

Talan mulatsagnak s hallatlan dolognak unszolja kivánsága?

Ah! meg csalatkozik, remensege bomlik az iljennek, meg tudgya.

Mert ma olj nap vagyon, meljet ne tagadgyon senki bár közülletek,

10 Hogy nagy péntek légyen, meljen példát végyen minden a szenvedésre,

Tekintvén Urának, Világ Váltojának szives szeretetére,

Melj által kínt vallott, bűnősőkért meg holt, feszitetvén keresztre.5

Ez azért nem ujság, s ebben tudatlanság nem adgya elő magát.

Ma azért mulatság s illetlen kivánság mindentől vonnya magát,

15 Mert szenvedés napját, Krisztus buzgoságát s értünk nagy fáradságát

Adgya mű előnkbe, s juttattya eszünkbe váltságunknak mi voltát.

Elsőbben-is azért, miképpen bűnösért Kristus kéri Szent Attyát,

Az Atya ur Isten Szent Fia hogy kérjen, jelenti akarattyát,

Ki midőn országát, tulajdon hazáját bűnösökért el hadni

20 Jelenti Attyának mint Világ Urának, s földre közinkbe jőni.

Leg ottan kérését, Szent Fiát tetzését vészi bölcs visgálásra,

Szent Lélekkel adgya Angyalok tuttára, mutat akarattyára:6

Kérdezi ő tőllök, lássa, mit felelők legyenek szándékára;

De ezek akarják, s egy szoval kiáltyák: szűkség menni váltságra.7

25 Azért mái napon, ki itt jelen vagyon, emelje fel szemeit;

Keserűség napján, Urának halálán ne sajnálja könyveit;

Midőn emlékezünk, mi képpen Istenünk szenvedet a sidoktol

Kötözést és verést, keresztre szegezést kegyetlen hohéroktol.

Vagyon ez szokásban, hogy a kik Kristusban reménségeket vették,

30 Ő benne gyakrabban s. nem a hivságokban szivek gyönyörködhessék;

Hogy ez élet után, itiletnek napján vígan őt köszönthessék.

Azért rövideden az emlékezetben, mig foglalatoskodunk,8

Békeséges tűrést, csendes figyelmezést minnyájoknak ohajtunk.

Scena prima

Deus Pater

En, ura világnak s alkotoja annak, szivemben meg sértettem

35 Emberi nemzettől, ki az törvényemtől távozott, meg vettettem,

Mert a tiltott fának, izét az almának kostolta, észre vettem.

Azért haragomot s boszszu állásomot ma ellene ki öntöm,

A mit egy szavammal, csak akaratommal teremptettem: el törlöm,9

Mert a világ nélkül szent s. véghetetlenül maradhat dicsőségem.

Deus Filius

40 Mennyei Szent Atyám, a mint moston hallám, meg sértődött

Szent szived, le tekints fiadra, kit öröktől fogva szült véghetetlenséged,

Ereszszed elődbe, haljad kérésében, szavait meg ne vessed.

Deus Pater

Távul legyen tőllem, szerelmes szülöttem, meg vetni kérésedet,

Kérjed Szent Atyádot, jelencsd szándékodot, egyett értek te veled.10

Deus Filius

45 Emberi nemzetnek, kit gyönyörűségnek heljére bé plántálál,

A paradicsomra s. annak határira szabadságotis adál;

Hogy ő lenne feje s mindennek vezére, ilj formán parancsolál.

Sőt ezeken kivül, nagyobb fizetésül amaz nagy dicsőséget,

Meljet Lucipernek, kevéljség lelkének serege már el vesztett,

50 Neki s fiainak, ha Szent szavaidnak engednének, igiréd.

Eztet meg irigylé, s tovább nem tűrheté a pokolbéli kigyo,11

Azért incselkedni s. vélle társolkodni csalárdságot forralo

Nem szűnék, mig véle törvényt meg szegetné, tudván, hogy ő hajlando.12

Mélto azért arra, mivel szabadságra akarattyát bocsátád,13

55 Hogj nyomoruságban s. sok viszontságokban éljen, keserves kinban,

De más mód jelen van, hogy lelke rabságban ne tartassék azonban.

Imé, véghetetlen és meg mérhetetlen gonoszsága ő néki,

Azért szükség nékem, mert nagy kegyességem ezt igiri ő néki,

Hogy meg váltsam őtöt, s. el űzzem ördögöt, érte szenvedni.

Deus Pater

60 Szerelmes szülöttem, engeszteled szivem, hajlom szent kérésedre,

A kiket képemre és dicsőségemre semmiből teremptettem,

Hogy el ne veszszenek, sőt inkább éljenek, énis már ugy akarom.

De hogy az halálra, s keserves kinokra magadot adgyad,

Az első Atyáknak, sőt egész világnak terhét magadra válald,

65 Szükség ez nagy dolgot, ilj számos szándékot Angyalok tudtára add.

Azért tanácsosim, mennyei szolgáim, jertek elé, akarom,

Ezen nagy dologrol, világ váltságárol légyen tanácskozásom,

Meljre szülöttem, ki természetében egy velem, ezt válaljon.14

Irgalmasság első, másik az Igasság,

70 Harmadik Bizonság, negyedik Okosság,

Mind négy a tanácsát, s mondgya maga vaxát:

Ha illendő lészene, hogy Fiam halálra15

S bűnös váltságára magát adgya kinokra?

Ártatlanság légyen, kiis elé jöjjön, ő néki prokatora.

Misericordia

75 Hogy irgalmasságod terjedgyen világra,

Szükség Szent Fiadnak menni az halálra.

Justitia

Igasságod szerént ne bűntesd az embert,

Jobb leszen, Szent Fiad szenvedgyen világért.16

Testimonium

Bizonyságot tészek, hogy hajlandoságbol

80 Vétett te ellened és tudatlanságbol,17

Azért szabadicscsad ördög hatalmábol,18

Szent Fiad váltsa meg irgalmasságábol.

Sapientia

Bőlcseséged szerént ezeknek tanátsát19

Bé vévén, itilem világnak váltságát,

85 Mert mi hasznod benne, ha világ romlását

Akarod, lelkeknek örök kárhozattyát.

Deus Pater

Most te, ártatlanság, szükség, ha mellette20

Fel állasz, és mondasz ellenkezőt erre,

Lévén Szent Fiamnak védelmezésére.21

Innocentia

90 Másként nem épülhet a Mennyei Udvar,

A Fiad meg nem hal, nem telik bé a kar.

Deus Pater

Látom hogy minnyájon, kik ezen tanácson, mostan meg jelentetek,

Keserves kinokra, s végre az halálra fiamot itilétek;

Talám az Limbusban kik vannak fogságban, meg mentik az haláltol,

95 Azért jertek elé, szoljatok mellette, s legyetek mentségére.

Emberi nemzetnek első Attya, Ádám!

Világ váltságára mennyene Szent Fiam?22

Adam

Eztet ohajtottam sok esztendők előtt,

Lévén a Limbusban nagy setétség között,

100 Hogy felséged küldgyön nékünk üdvözittőt,

Ki oldgya el rollam bűnömnek kötelét.

Azért, oh, Világnak teremptő szent Ura,

Szent Fiadot kűlgyed nékem váltságomra,

Fán fizessen értem, mivel az almára

105 Ki nyujtottam kezem, mennyen az halálra.

Deus Pater

Ennek a tanáttsa egyezik többekkel.23

Noé, kedves szolgám, légy védelmezéssel!

Noë

Szent Hatalmas Isten, nem védelmezhetem

A te Szent fiadot, sőt nagy buzgon kérem,

110 Mezittelen fügjön értem a kereszten,

Mert bornak ereje hagyot mezittelen.

Deus Pater

Sok számu népeknek s ékes nemzetségnek Ábrahám öreg Attya,

Teis, én szivemnek es minden kedvemnek kedvező Pátriarka,

Dávid, most szoljatok, Fiamot szánnyátok, imé mégyen halálra.

Abrahám

115 Eztet, Szent Isten, általam hirdetted,

Midőn egy Fiammal Isáákkal vitetted

Fáit, áldozatra, hogy őtöt te néked

Hegyen fel áldozzám, nékem jelentetted.24

Azért teljesedni ezen profetiát

120 Kivánom, s Szent Fiad a suljos keresztfát

Vegye vállaira, s szenvedésnek uttyát

Járja, végbe vivén vilagnak valtsagát.

David

Meg iratta velem a Szent Lélek Isten

Soltári könyvemben, egy néhány versekben,

125 Hogy nagy vas szegeket lábában s. kezében

Által vernek, s. hadgyák őtöt vereségben.

Deus Pater

Oh, szerelmes fiam s egy szülött magzatom, im hallád mind ezeknek

Buzgo kéréseket, s nagy könyörgéseket, hogy a szép üdvességnek,

Szenvedésed által, s. végre haláloddal vesd végét inségeknek.

130 Azért azt akarom, s. hozzájok, kivánom, menny el, s. váltsd meg a bűntől.25

Deus Filius

El mégyek, Szent Atyám, s a kereszt oltárán drága lelket vásárlok;

Vérem ki önteni s. érrettek meg halni szivesen már kész vagyok.

Scena secunda

Superbia

Nem tűrheté szivem, hogy nagy örömemet

Kine jelentené, s. titkos értelmemet,

135 Ti néktek, kik között foljtatom éltemet,

Gyakran mutogatván nagy vitézségemet.

Ritka rend, kik között én ne uralkodgyam,

Mennyen bár pusztában, ottis fel találom,

Kő fal köré gyakran lassan oroszkodom,

140 Koronák, infulák ékesitnek, tudom.

Ha meg akarjátok tudni a nevemet,

Visgáljátok jol meg én természetemet,

Külső és az belső érzékenységimet,

Csudát láttok, látván fel gyulatt szivemet.

145 En vagyok az, kinek Istenre s. lelkemre

Kevessebb gondom van, mint őltözetemre,

Sőt világon ültem leg felsőbb székre,26

Csak semminek tartok mást magamra nézve.

Bátor ne légyenis semmi az ládában,27

150 Gyakron szomorkodgyék gyomrom koplalásban,

Csak hogy külső képpen magam czifraságban

Hordozhassam, vagyon csak egy szándékomban.

Artatlan emberrel szoktam veszekedni,

Pénzem s. drága kintsem másnak mutogatni,

155 Szép friss termetemet tükörben nézélni,

Testi hivságokra vagyonom költeni.

Avaritia28

Hallám, méltosagod melj nagyra terjedett,

Értem beszédidből dicsekedesedet,

De ez méltosagban követlek tegedet,

160 El hitesd magaddal s minden értekidel.

Sőt, neked közelebb valo Atyád fia

Mostan én nállamnál nem tudom, ki volna,

Mert midőn terjeszted hatalmad világra,

Én vagyok segittőd, lehet az tuttodra.

Superbia

165 Ki vagy, hadd tudgyam meg? Jelencsed nevedet,

Ha által láthatom a természetedet,

Ugy igenis heljbe hagyom beszédedet.

Avaritia

Pénz nélkül semmire nem mehetz, jol tudom,29

Az által czifraság vagyon az világon,

170 Ezt pedig én szerzem a sok usorakon,

Mert ügye fogyottol gyakran ki sajtolom.

Sőt, midőn szegény kér, egy pénzt ketté vágok,

Sok szűkölködőköt házambol ki hajtok,

Azonban ládákot kincsekkel meg rakok,

175 Friss őltözetekre igy utakot nyittok.

Superbia

Igazán beszéllek, kedves jo barátom,

De nálladnál nincsen, el hidd, jobb akarom.

Luxuria

Látom, a világot ketten akarjatok

Birni, és másokot semminek tartatok,

180 De én velem gyakron van társalkodástok,30

Hidgyétek, nem mondok haszontalan szokot.

Természetem nékem nem hozza magával,

Hogy szemem bé hunyva tartsam vakondokkal,

Inkább ide s tova valo vigyázással

185 Hizlalom, s. az ékes termetű Nymphákkal.

Kinek sok kincsei vannak tárhaziban,

Mindenesse s kedve van testi hivságban,

Foglalatoskodik tisztátalanságban,

Nállatok ez nincsen, tudgyátok, titokban.

190 Ez én természetem, melj veletek egyez,

Azért közülletek senki ki nem rekeszt,

Magam viselése néktek sokat kedvez,

Hárman uraságban egy ártatlant be rekeszt.

Invidia

Ki halgathasson most, hogy ki ne fakadgyon,

195 És mit elméjében forralt, aztot bátron

Világ elejében terjeszszen, kiáltson,

Midőn ilj nagy boszut magán tapasztaljon.31

Jobban el fonnyadok, ha mégis szivemben

Ezek kérkedését főzöm az elmémben,

200 Holott angyalokkal voltam én egy rendben,

Külső s belső joknak uszok tengerében.

Mégis gazdagságát s. sok vagyonát,

Másik szép termetét és friss ruházattyát,

Az talentumival bölcs okoskodását,

205 A másik kiáltya sok testi hivságát.

Valjon nállam nélkül az ilyen mit mivel,

Ha embernek szivét magam kelepczémmel

Szolgálatom alá hajtom, mesterséggel,

Az után akár ki birhat a testével.

210 Azért tü valahol vattok e világon,

Mindenütt az ember szivén uralkodom,

Sok irigységekkel asztot gazdagittom,

Egyenlő veletek tehát méltoságom.

Gula

Hatalmasok vattok mind négyen, meg vallom,

215 Hiretek terjedett világra, mint hallom,

De csak egy, két hétig veletek ne lakjam,

Ügyeteket minden kaczagja, jol tudom.

Mert tü közülletek mindenik meg valja,

Hogy kedvetek nincsen a sok koplalásra,

220 Ha pap bőjtöt hirdet, indultok haragra,

Van nagyobb kedvetek azért jo lakásra.

Sokszor voltam jelen, midőn ti jo reggel

Beszélgettetek már a nagy üvegekkel,

Korcsomákon pedig tsattos edényekkel,

225 Üdőt toltöttetek tragár beszédekkel.

Egy szoval titeket én a kevéljségre

Gyúlasztlak s rend kivül valo szeretetre,

Utatis tanálok a fertelmességre,

Czőgérnek jeleket ki tévén ezekre.

230 Ne tagadgyátok hát nékem hatalmamot,

Veletek egyenlő nagy méltoságomot.

Ira

Irtoztato dolog, meljet itten hallok,

Minden izemben éppen fel forradok,

Majd káromkodásra rátok ki fakadok,

235 Alig ha azokért én boszszut nem állok.

Tapasztalom, hogy tü ez széljes világot

Birni akarjátok, meg vetvén másokot,

De egyenlők velem vattok, meg tudgyátok,

Sőt én nállam nélkül nintsen hatalmatok.

240 Fontoljátok jol meg, midőn meg sértettek,

Vagy kis boszuságnak szelétől értettek,

Haragra nem de gerjedeztek,32

Boszu allást kiván mindgyárt ti szivetek.

Es ha mindgyárt máson boszut nem álhattok,

245 Orditván hajjatok, láttam, szagattátok,

Sok káromkodásra szájat tátottátok,

Ez én tőllem vagyon, bizonnyal tudgyátok.

Uralkodom tehát veletek világon,

Minden rendek között vagyok méltoságban,

250 Mert dulfulni tudok a friss palotákban,

Kevés ember, kinek ne lakjam házában.

Acedia

Oh, melj igen bánom, hogy iljen későre

Jöttem elé ezen szép gyűlekezetre,33

Most vakot vét kotzka ügyekezetemre,

255 Tisztsegemnek talán lészek sérelmére.34

De oka az, miért késedelmeskettem,

Mint szokásom vala, magam ékesgettem,

Hogy papp praedicáljon itten, aztot véltem,

Vagy hogy még Credót mondgyák a misében.

260 Azért, mivel én nem szoktam térdepelni,

Templombann másokot gyakron taszigálni,

Sok imádságokkal szájamot fárasztani,

S. a gyakor gyonástol tudok én irtozni.

Sőt, ha fél esztendő alatt a templomban

265 Egyszer el mégyekis, vagyok olj szándékban,

Hogy másokot latván szemem a hivságban,

Gyönyörködtethessem világi dolgokban.

Tettzik természetem néktek, jo barátim?

Veletek hát légyen nékem multaságim,

270 Tisztségtekhez közél járnak szép szavaim,

Uraságbanis hát részesit beszédim.

Superbia

Igaz mind az hatnak szép okoskodása,

Tisztségben mindennek eppen vagyon pontban,

Azért együt éljünk, s legyünk társaságban,

275 Kiki tisztségének feleljen azonban.

Most tavozzunk innen, majdon egybe gyűlünk,

Tisztségünkről többet akkor beszélhetünk.

Scena tertia

Deus Pater

Már Szent Fiam tőllem a bűnös világra35

Le szállott lelkeknek szabadittására,

280 Kinek vannak sokan szomoruságára,36

Rohanván szuntelen sok gonosságokra.

Azért vigasztalni küldöm Angyalomot,

Ő általok illendő ajjándekimot,

Meljekből érezzen vigasztalásokot,

285 Igaz utra hozván minden gonoszságot.

Erőss nagy kötelet az igazság vigyen,37

Erősség Angyala oszloppal siessen,38

Tövis koronával Bőlcseség ott legyen,39

Ezekkel mindenik tiszteletet tégyen.

290 Az Mértékletesség keserű pohárral,40

Szeretet Angyala a nagy kereszt fával,41

Három nagy szeg legyen végig maradással,

Mint Istent és Embert áldván imádással.

Ezekkel sietve az Hitnek Angyala

295 Mennyen, és lántsát kezeibe tarcsa,

Meljel meg nyittatik néki Szent oldala.

Artatlanság ostort s veszszőt néki nyujtsa.

Justitia

Sirjatok, oh, egek, s gyászban boruljatok,

Ilj ajjándékokon mert álmélkodhattok,

300 Im, ez nagy kötéllel Teremptő Uratok

Ma meg kötöztetik, kegyes alkototok.42

Fortitudo

Oszlopi egeknek, félvén reszkessetek,

Keserűségtekben földre le dőljetek,

Imé, ez oszlophoz kegyes teremptőtök

305 Köttetik szorossan, tü gond viselőtök.

Sapientia

Oh, elme! s okosság! a szép értelemmel

Moston szomorkodgyál, ha vagy bölcseséggel,

Uradnak Szent feje mert ezen tövissel

Kinoztatik, immár halálos sebekkel.

Temperantia

310 Ah, kegyes királjom! mit vétél Atyádnak!

Hogy keserűségét ez mérges pohárnak,

Akarja itatni veled a Myrhának!

Melj nagy gyötrelmére lészen Szent szájadnak.

Innocentia

Hogy menyek Uramnak kinzo szerszamakkal,

315 Oh, fájdalom! elejébe királjomnak?

Mert ártatlan báránt talpig ezzel nyuznak,

S. ártatlan tagjai vérbe borittatnak.

Amor

Sirankozzál velem, óh, angyali sereg,

Mert el fogta szivem a nagy keserűség,

320 Midőn tudom, hogy ez keresztre kevéljség

Uramot szegezi, a nagy kegyetlenség.

Oh, nagy szeretetnek méljséges tengere,

Milj bővön terjedétt emberi nemzetre,

A szeretet viszen tégedet keresztre,

325 Nem szolhatok, im, fájdalom szállott én szivemre.

Perseverantia

Ha szived nem aczél vagy erőss kő szikla,

Ez nagy vas szegeket szomorán visgálja,

Mert alkotód keze s lába keresztfára43

Szegeztetik ezzel, végig maradásra.

Fides

330 Elég volna immár, ha kegyetlensége

Meg szűnnék bűnösnek s. istentelensége,44

Midőn angyaloknak királját meg őlte,

És csufos halállal keresztre szegezte.

De áh, nagy fájdalom! a’ szernyű hitetlenség,

335 Keresi Szent szivét balgatag irigység,

Láncsával oldalát fel nyittya fősvénség,

Meljből vért és vizet iszik a részegség.

Justitia (ad Auditores:)

Láttyátok minnyájon, oh, keresztény lélek!

Kinzo eszközököt meljekkel értetek,

340 Kinoztatot itten kegyes teremptőtök,

Mégis szomorkodni /: oh, fájdalom :/ im, nem ügyekeztek.

Tü hozzátok azért szavaim fordittom,

Érzékenség nélkül kik vattok világon,45

Kiktől származtatok tü csudálatoson,46

345 Szomorkodgyatok ma ilj illetlen dolgon.

Nap, hold és csillagok, gyászba boruljatok,

Plánétákkal együt egek, zokogjatok,

Föld s erőss kő sziklák, illik, hasadgyatok,

Szomoruság napja el jött, im láttyátok.

350 Eztet bizonyára megis cselekették,

Érzekenység nélkül valok elis követték,47

De mivel emberek ezt semminek véljék,

Vétkekkel minden nap terheljék.

Azért siessünk el az ajjándékokkal,

355 Urunkot köszöntsük kinzo szerszámakkal,

Mert mostoni világ teli gonoszsággal,

Meljek által fizet kinzo szerszámakkal.

Scena quarta

Christus

Bé tölt már az üdő, mert harmincz esztendő hárommal jelen vagyon,

Hogy szent akarattyát, Atyám kivánságát teljesittsem nagy buzgon,

360 Életem le tévén, lelkekért szenvedvén, váltsam meg drága árron.

Azért most fel mennyünk, és igen siessünk az Jérusalem felé,

Holott az embernek Fia üldözőknek adatik ma kezekben,

Kit sok kinzásokkal, s káromkodásokkal fel feszitnek keresztre.48

Illik azért tőlled, ki eddig te véled társalkodtam világon,

365 Szentséges Szent Anyám s gond viselő dajkám, hogy moston el bucsuzzam,

Szivből meg köszönnyem, hogy testet én nékem szűz véredből engettél,

Sok nyomoruságban s. szorgalmatosságban szültél és fel neveltél.

Meljekért mennyégben, az szép dicsőségben vigadozz nagy örömben,

Holott királnéja, szentek vigasága lészesz és párt fogoja,

370 Kik ezen világban, sok nyomoruságban te hozzád foljamodnak.

Moston légy békével, és keserűséggel ne epeszd értem szived,

Mert eztet Szent Atyám, kitől én vagyok s voltam, parancsolta éretted,49

Hogy moston meg haljak, s viszont fel támadgyak, aztis jelentem néked.50

Maria

Oh, szomoru üdő, meljben ezen szokot

375 Hallom Szent Fiamtol, ilj bucsuzásokot

Érzek én szivemben, szernyű fájdalmakot,

Meljek meg nem szűnnek világon, tudgyátok.

En Szerelmes Fiam, ha el hatz engemet,

Meg nem gátolhatom sok szenvedésedet,

380 Ilj nagy árvaságra szomoru éltemet

Hagyod e világban, keserves ügyemet.

Ha ugyan meg válnom kell tőlled, Szent Fiam,

Oh, nagy szomoruság, midőn meg gondolom,

Eddig ki volt társam, eszemben juttatom!

385 Sűrű köny hullással orczámot asztatom.

Annya valék annak, ki eget és földet

Semmiből teremptett, s. abban mindeneket.

Miképpen köszönnyem meg néked ezeket,

S hogy meg nem utáltad halando méhemet.

390 Tudom, mélto képpen hogy nem szolgálhattam,

Ugy, mint illett volna, nemis táplálhattam

Emberi természetedet, kit nagy méltoságban

Istenséged heljesztetett, csudálatos mivoltában.

Azért térdemre esem, buzgosággal köszönöm jo voltod,

395 Alázatossággal követlek, oh, vajha énis az halállal51

Te éretted szövetséget tehetnék utolso orával.

Christus

Drágalátos Anyám, tégedet Szent Atyám

Tartson jo voltodért, meljel voltál hozzám,52

Ne keseregj rajtam, mert szenvedés után

400 Szemlélni fogsz, holtom után fel támadtann.

Maria

Júdás, kedves fiam, mivel fő papoknál53

Űsméretesebb vagy, s az első tanácsnál,

Szolj Szent Fiam mellett és a tisztartonál.

Judas

Ne busulj, Aszszonyom, bátron rám bizhatod,

405 Becsűletem vagyon ő nállok, azt tudod,

Hogy el muljék, aztot éppen ne gondoljad,

Ügyekezetében segéllem, meg tudgyad.

Scena quinta

Joannes Baptista54

Vigadgyon a világ nagy szerencséjével,

Ki az eredendő bűn suljos terhével

410 Mind eddig kinlodott s. sok inségeivel,

S. kesergett Lymbusnak nagy sötétségével.55

Vigadgyon mái nap, mert szabadittoja,

Bűnnek köteleit jött el oldozoja,

Imé, az Istennek ártatlan Báránnya,

415 Bűnököt el törlő Istennek Szent Fia.

Ez olj nagy proféta, a kinek saruit

Mélto én nem vagyok, s. annak köteleit

Hogy oldgyam, és méltán az ő nagy szentségit

Hirdethessem néktek méljséges titkait.

Christus

420 Ha ki nagy inségét, pokolnak méljségét el akarja kerűlni,56

Ördög hatalmátol, örök kárhozattol akar meg szabadulni,

Utánnam siessen, s engemet kövessen, kell beszédem halgatni.

Mert én vagyok igaz, szavamis nem hibáz, juhoknak jo Pasztora,

Ki a bűnösökért és szegény lelkekért szállottam le világra,

425 Hogy a kárhozattol s. ördög rabságátol meg mentsem, s. rabságra

Utat nyissak nékik, és igy már mindenik jusson örök hazára.57

A ki engem követ, mindeneket meg vet, annak lészen jutalma,

Mert száz annyit vészen, üdvessége lészen, jut Atyám Országába.

Tűis, kik halászok mind eddig valátok, én utánnam jőjjetek,58

430 Tészlek én titeket, igaz követőköt embernek halászivá.59

Muljer

Én, nyomorult aszszony, ki a vér foljásban

Fetrengek már régen, s. nagy nyomoruságban,

Ezen Profetához járulok nagy bátron,

Ha csak köntösének prémétis tanálom

435 Érni, reménységem vagyon a meg gyogyulásban.

Christus

Ki ére én hozzám, mert nagy indulatot

Érzék én magamban, s tökéletes dolgott:

Aszszony álat, téged bennem való hited

Már meg szabaditott, lészen egésséged.

Cæcus

440 Názárethi Jézus, Dávidnak Szent Fia,

Könyörűlj én rajtam, betegek orvosa.

Servus

Halgass embertelen, ne kiálts utánnunk!

Cæcus

Názárethi Jézus, könyörűlj én rajtam.

Christus

Ki kiált utánnam, könyörűlni rajta?

Servus

445 Ihol, ez vak ember könyörög te néked.

Christus

Mit akarod, hogy én cselekedgyem veled?

Cæcus

Uram, hogy nap fényét adgyad, szemlélhessem.

Christus

Csak hidgyed, meg lehet esztet cselekedni.

Cæcus

Hiszem Uram, hiszem, hogy Isten Fia vagy,

450 Bizom, ezt meg nyerem, reménségemis nagy.

Christus

Láss, akarom, s ne légy világtalan,

A te Istenedhez ne légy háládatlan.

Zachée, hamarsággal szálj le azon fáról,

Mert ma a házadban üdvösség dolgárol

455 Beszellek te nállad, kegyelem voltárol.60

Zachæus

Uram, én szivesen fogadlak házamban,

Sőt aztis meg vallom, hogy sok usorákban

Töltöttem időmöt, huzásban, vonásban,

Sok nyomorultaknak szorongatásában.61

460 De viszsza négy annyit akarok fizetni,

A kiket meg csaltam, meg elégitteni,

Sőt a szegényeknek felit osztogatni

Minden kincseimnek akarom, s bűneim törleni.

Christus

Házadnak mái nap jött meg üdvössége,

465 Mivel Ábrahámnak teis vagy szülöttye.

Pharisæus primus

Engem ezen dolog nagy botránkozásban

Ejte, mert a Jesus bűnösök házába

Miért mégyen, ha magát Profetának tartya?

Pharisæus secundus

Halászt s. minden féle embert egybe gyűjtött,

470 Sőt még hogy egy tisztátalan aszszony őtöt

Illetné, engedte, s azért nagyon hüjtött,

Ő követésétől el idegenitett.

Pharisæus tertius

Záchaeus, tele van nagy ravaszságokkal,

Mégis Jésus oda siet hamarsággal,62

475 Jött vélni rolla, ki véljen okossággal.

Christus

Viperák fajzati, ti Galilaeusok,

Irigység fiai, ti Pharisæusok,

Mire hoz titeket fel fuvalkodástok,

Piszkáljátok tsak azt, mit mivelnek mások!63

480 Orvost betegeknek, s nem egészségesnek

Szoktak fel keresni, s el esett embernek.

Scena sexta

Servus

Egész nemzetünknek nemess tanácsossi,64

Izrael népének okos fő rendei,

Mojses Istenének választott népei,

485 Ábrahám, Isáknak, Jákobnak, fiai.65

Tudgyátok, hogy Mojses törvényben mit hagyott,

Meljet Isten nékünk általa parancsolt,

Hogy idegen Istent ne lennénk imádók,66

Törvényétől soha el ne pártozkodók.67

490 S imé, most nem régen láttam egy ámittót,68

Magát Profétának szűntelen kiáltót,69

Sőt Isten fiának magát hivattatót,70

Sok jelekkel pedig népünköt ámittót.71

Mert vakokot gyógyitt, s az ördögösököt72

495 Meg szabadittani láttam, s több jeleket,

Santakot s bénákot lábokra eresztett,

Sok féle népekből társakotis szerzett.

Ez törvényünk ellen, tudgyátok, hogy vagyon,73

Ez Mojses törvényét már széljeszti nagyon,74

500 Fel forgatta immár, mi vala szokásban,

Hire is terjedett egész Sidóságban.

Mert őtöt követik sok számu emberek,75

Ez hogy romlásunkra vagyon, el hidgyétek,

Papi méltoságbol már ki vetkezhettek,

505 Világnak csufjai ez után ti lésztek.

Annas

Rettenetes dolog, hogy már békeségben

Egy roszsz ember miatt, s régi csendességben

Országunk és magunk nem maradhat épen,

Fel zavarja népünk, nints kétségem ebben.

510 Azért hogy nagyobb roszsz ebből ki ne jőjjön,

Ennek hire tovább itt már ne terjedgyen,

Jelen valo tanács szoljon arrol bölcsen.

Consiliarius primus

Hogy sokáig itten kerengjen, nem lehet,

Hoszszas processusra dolga nem terjedhet,

515 Mert ebből mű nékünk nagy kárunk történhet,

Minden rokonságunk utánna siethet.

Consiliarius secundus

Az igaz törvények azt hozzák magokkal,

Minden országokon vannak ilj szokással,

Hogy ha tanálkoznék, ki gonoszságával

520 Törvént háborgatna vagy akármi moddal:76

Aztot bűntetetlen nem szokták szenvedni,

Sőt törvények mellé kinzassal hajtani,

Hogy igy cselekedgyünk, ezis meg érdemli.

Consiliarius tertius

Ha törvényünk mellé nem akar állani,

525 Ne hadgyuk sokáig köztünk kerengeni,

Hanem országunkbol ki kell kergetettni,

Vagy éppen halálra itt sentencziázni.

Consiliarius quartus

Ez ugyan a Tanáts teljes, a mint hallom,

De mivel Pilátus elöl járo, tudom,77

530 Ilj dolgot nem illik, hogy őis ne tudgyon,

Azért értésére adgyuk, ez én vokxom.

Caiphas

Én vagyok a főpap, asztot ti tudgyátok,

És mivel heljesen most tanátskozátok,78

Tisztemben nékem van, hogy énis tanácstok

535 Heljbe hagyom, s erősitsem tű szavatok.

Bizonyittya törvény, hogy egynek meg halni

Jobb lészen, mint egész kösségnek el veszni,

De miképpen legyen, azt kell meg gondolni,

Mert a nép fel támad, hogy ha eszre vészi.79

Servus

540 Egy a társaibol régen hogy itt kereng,

El hiszem, meg unta, s azért itten czelleng,

Hogy itt mű közöttünk életet keressen.

Annas

Hijjad, talám lészen nekünk szerencsénkre,

Tanáttsal éltetvén keritti kezünkre.

Servus

545 Hallod, jo barátom, a tanács szollittat,

Kiis egy nagy dolgot, hallom, mostan foljtat.

Ha meg segéljtheted, kaphacz ajándékot.

Caiphas

Hallode barátom, mondgyad hamarsággal,

Mire szándékoztál? Talám a Jesussal

550 Nem akarsz maradni, élni koldulással?

Avagy mit miveljünk, kémled csalardsággal?

Judas

Oltalmazzon Isten, hogy én nemzetemhez

Csalárd legyek, hanem ez gyűlekezethez

Titok jelenteni jöttem széketekhez,

555 Ha bizhatom moston jo fizetéstekhez.

Caiphas

Olj dolgot jelenthetz, hogy jo fizetéshez

Bizhatol, s jövendőbéli szép tisztességhez.

Judas

Én meg vallom, hogy van nagy szükségem pénzre,80

És a mint adatott vala értésemre,

560 Jesust akartátok minap a törvényre81

El fogatván huzni, s talám szenvedésre.

De magátol hallám, hogy végső orája

Még akkor nem vala szenvedésnek napja,

Azért rejtette el magát a templomban,

565 Ilj gondot viselvén leg ottan magára.

Most azért ti néktek alkolmatosságot

Adok, meljben őtöt kézben kaphattyátok,

Ha meg fizetitek ezen fáratságot,

És mellém rendeltek erőss katonákot.

Caiphas

570 Jol vagyon! meg lészen mindgyárt kivánságod,

Im, harmintz ezüst pénz ékesittse markod,

Erőss vitézekben telik kivánságod,

Kikkel akár holis lehet bátorságod.

Hallode, te szolga, siess a várdára,

575 Vitézek fegyverrel jöjjenek piaczra,

Júdásnak legyenek parancsolattyára.

Annas

Haljátok vitézek, kik vattok hiv szolgák,

Utáljátok, tudom, Jesus ámittását,

Azert Júdás által el fogattatását

580 Rátok bizom s. előmbe valo hozását.

Centurio

A mit parancsoltok, hiven meg fogadgyuk,

Vitézségünk mostan műis meg mutattyuk,

Ha Jesust általa kezünkbe kaphattyuk.

Judas

Meljik légyen pedig, hogy tű meg tudgyátok,

585 Meg csokolom őtöt, jol rá vigyázzatok,

S leg ottan mindgyárást reá rohannyatok,

Aztis tudom, hol van, utánnam tartsatok.

Scena septima

Christus

Fel jöttünk a régen kivánt Szent Városban,

És mivel hogy vagyon teljes szándékomban,

590 Hogy azokot, kik az ördög fogságában

Vannak, meg váltani ez végső orában.

Azért Gecsemáni kertben jertek velem,

Holott háládatlan Júdás ma kezekben

Ád az hohéroknak, rut csokkal illetvén,

595 Én sok jo voltomért halállal fizetvén.

Azért mig halálhoz készülök ez kertben,

Szent Atyámnak lelkem ajánlom kezében,

Vigyázzatok s imádkozzatok tű itten,

Hogy ne ejtsen Sátán kécségbe esésben.82

600 Szomoru a lelkem mind vegső orámig.

Mennyei Szent Atyám, hogy ha lehetséges,

E pohár muljék el. Kész ugyan a lélek

A nagy szenvedésre, de az test erőtlen.

Comfortans Angelus

Vegyed, oh, Jesusom, szenvedés pohárát,

605 Emberi nemzetnek nagy vigasztalását.

Christus83

Mondom, vigyázzatok, mert meg csalatkoztok,

Igy Sátán meg csalhat, bizonnyal tudgyátok.

Ha ugyan akarod, hogy a szenvedésnek

Poharát meg igyam, imé, tetzésednek

610 Engedelmeskedem ezen suljos terhnek.

Immár nyugogyatok, s. méljen alugyatok.

Keljetek fel hamar, nem de nem lattyátok,

Miképpen vigyázzon Júdás és a sidok,

Hogy papok kezében adgyanak álnokok.

Petrus

615 A mig a testemben lelkem fog maradni,

Azt meg nem engedem, hogy mérjen meg kötni

Valaki tégedet, vagy halálra vinni:

Kész vagyok éretted életem le tenni.84

Judas

Idvez légy, Rabbi, ki vagy én Mesterem!

Christus

620 Júdás tanitványom, hát csokkal árulod

El az embernek fiát, s Mesteredet halálra adod?

Ilj nagy sokasággal ittenkit kerestek?

Judæi

Amaz nép ámitto Názárethi Jesust.

Christus

Én vagyok a Jesus.

625 Kérdlek mégis, kire ilj nagy dorongokkal

Fel fegyverkeztetek, kinzo szerszámakkal?

Judæi

Meg mondok már egyszer, hogy Jésust keressük,

Tapasztalni fogod, mű mit mivelhessünk.

Christus

Ha engem kerestek, itt vagyok, de ezeket bátron bocsássátok.

Dux

630 Ne irtozzál tőlle, ragadgyad meg őtöt.

Christus

Tedd hüveljbe kardot, mert kik fegyvert fognak,

Fegyver által vesznek, s adatnak halálnak.

Midőn a templomban az irást hirdettem,

Senki közülletek meg nem fogott engem.

Judæus primus

635 Kötözd meg erőssen ezen gonosz embert,

A ki zenebonát országunkban szerzett.

Judæus secundus

Irtoztato modra verjük s taszigáljuk,

Ez latrot mái nap labunkkal tapodgyuk.

Judæus tertius

Régen kivántalak én tégedet látni,

640 Iljen modon rajtad boszutis állani.

Judæus quartus

Most akattál kézre, meg hidd, meg tanittunk,

Sok szép szavaidért meg ajjándékozunk.

Dux

Vitézségtek hozza magával, hogy eztet

Kimélletlenül ma utban tiszteljétek,85

645 Mig papok kezébe által eresztitek.

Scena octava

Miles quintus

Mozduly serenyebben, hadd lasson a tanács,

Régen szomjuhozik, kereszt csinálo ács!

Miles sextus

Mit vigyász, tétova, talám halgatokot

Kereszsz, vagy melletted most fel támadokot?

Dux

650 A mint rám biztátok e gonosz embernek

El fogattatását, im, itt van, hivségnek

Meg feleltem, s. előtökben hoztam néktek.

Caiphas

Jol hivségedet én nagyra becsüllöm,86

Fáratsagodotis fogjad, meg fizetem,

655 Keress mostan rea bizonyság tévőköt,

Dolgait, szavait meg erőssittőköt.

Dux

Jelen vannak itten mind ketten a tanuk,

Mikeppen vádolják, igazán meg haljuk.

Testis primus

Ez ember az, ki ő nagy álnokságával

660 A népet holdittya rut tanittásával,

Kik követik őtöt immár sokasággal,

Tartván Profetának mint egy valosággal.

Testis secundus

Ez tanittásával ugy meg vakitotta

A kösségét egykor, hogy őt királjságra

665 Emelni akarnák, ilj nagy méltoságra,

De tettetvén magát onnan hegyre futa.

Caiphas

Nem heljes bizonyság, meljeket mondotok,

Innen el mehettek, hadd jőjjenek mások.

Testis tertius

Mojses törvényének ellene tanittott,

670 Mert ő nem illette soha a szombatot,

És hogy Isten fia, azzal csalardkodott,

Ezzel ő sokakot maga után huzott.

Testis quartus

A császár adaját régen meg tiltotta,

Sőt talán magának eztet ő horgászta,87

675 Mivel királjnak magát ő kiáltotta,

Hamis Profetának Jéhovát mondotta.

Caiphas

Hallode ezeknek az ő bizonságit,

Ha igy vannak, roszra fordulnak dolgaid,88

Mivel mented, haljam, mostan te szavaid!

680 Kénszeritlek téged az élő Istenre,

Felelj meg én nékem moston kérdésemre,

Te vagye Istennek fia, és mi végre

Jöttél ide sido népünknek közibe?

Christus

Te mondád, hogy vagyok az Istennek fia,

685 Én mondom ti néktek, hogy a Menyországban89

Szemlélitek ülni Atyámnak jobjára

Az embernek fiát, s jőni itiletnapjára.90

Caiphas

Imé, káromkodék, nem kell több bizonyság,

Mi tetzik ti néktek, jelencsétek uttyát.91

Judæi

690 Nem mélto, hogy éljen többet a világon,

Huzzad keresztfára, hogy mindgyárt meg haljon.

Caiphas

Illendő először, hogy a mire szolgált,

Meg jutalmazzátok a sok prædicalást.

Dux

Rajta, jo vitézek, kinzo szerszámakkal,

695 Körülle aljatok lancsákkal s. kardokkal.

Miles octavus

Egész országunkbol hires hohérokot

Hijjunk, kik hozzanak kemény ostorokot.

Miles primus

Ne papolj sokáig, kösd bé szemeit,

Hadd probálgassam meg sok profétállásit.

700 Profetálj most Christus, ki üte tégedet?

Miles secundus

Nem szoll, mert ravaszság meg fojtotta szivét.

Miles tertius

Üsd pofon még egyszer, s majd meg mordul azért.92

Miles quartus

Még érdemli, hogy őt nép ámittojának

Kiáltsa ma minden, álnokság fiának.

Miles quintus

705 Meg érdemli, űssed, űssed hátát nagy botokkal,

Hajjátis rángassuk, s orczáját torhákkal

Undokitsad, s mit tudcz, e képpen mutassad.

Caiphas

Ezen uttal elég, majd többet adhattok,

Né talám történnyék halál általlatok,

710 Esztet Pilátusra velem tű bizzátok,

Azért hozzá vinni ne mulatozzatok.

Miles secundus

Lodulj Pilátushoz, hadd lássad dolgodot,

Kinek ki terjeszszük sok álnokságodot.

Scena nona

Caiphas

Felséges császárunk kedvesebb embere,93

715 Széljes tartománnya védelmezésedre

Bizattatott, s azért tekints veszéljére,

Mert ha pusztittatik, lészen sérelmedre.

Ez ember, kit itt lácz, császárnak országát

Pusztittya, és népnek az ő sokaságát

720 Már el holditotta, mivel tudomannyát

Mutogattya, sok ördögi praktikáját.94

Annas

Az Isten törvényét ez semminek tartya,

Szombatot meg szegni még nemis áhittya,

Csaszárok adaját adni meg tiltotta,

725 Mert ő Isten fia, mindenűtt kiáltya.

Pilatus (legitur:)

Felséges császárom parancsolatinak

Engedelmeskedem, azért rosznak s jonak

Tészek igasságot, s akarattyának

Eleget tehetek, tudom, szandékának.

730 Azért különösön meg kérdezem őtöt,95

Minden közülletek innen most ki mennyen.96

Valoje, hogy Isten káromlottál?

Salamon temploma ellen fel állottál,97

Hogy senki ne adgyon adót, igy szollottál?98

735 Micsoda tanittást sidoknak hát adtál?

Christus

Allatomba soha, tudgyad, én nem jártam,

A sinagogákban én predikálottam,

Üdvesség uttyára mindeneket hittam,

Mennyei Szent Atyám akarattyán jártam.

Pilatus

740 Mint hallom, magadot királjnak hirdeted,

És hogy Isten Fia volnál, beszélletted.

Christus

Én hogy királj légyek, Mennyégben Angyalok

Bizonyittyák, s. földön nallatok mások,

Ebben a Proféták jeles bizonyságok,

745 Két természet bennem vagyon, igy tudgyátok.99

Pilatus

Jertek bé minnyájon, kik vattok vádolók.100

Hivatalom szerént őtöt meg visgáltam,

De ő benne semmi okot nem tanáltam,

Meljért őt halálra szententziázhassam.

Caiphas

750 Ne hidgy ez embernek, mert maga dolgait

El tudgya titkolni szemes csalárdságit,101

Ezer mesterséggel szépitti mondasit.

Annas

Nem lészen te benned egyenes igasság,

Ha eszt el bocsáttod, vádol a gonoszság.102

Dux

755 Bűntetést érdemel, és hogy tovább éljen,

Nincs törvény s igassag, a melj igy itiljen.

Pilatus (anceps:)

Mi tévő lehessek, éppen nem tudhatom,

Mert bizony ártatlan, magam tapasztalom,

De nagy dühösségek miként távoztassam?

760 Talám szűnnek, ha ezt meg ostoroztatom.103

Mivel az halálra okot nem tanáltam104

Ő benne, megis meg ostorozzátok,

Tövisbol koronát nékie fonnyatok,

Az után csufoson őtöt bocsasátok.

Lictor primus

765 Kössed az oszlophoz szorossan a testét,

Az után nyuzhattyuk keményen az bőrét.

Lictor secundus

Váh, te hitegető, jutál uraságra,

Majd tovább emelünk a nagy királjságra.

Lictor tertius

Talám bizonyára sententziázatlan

770 Kivánnyátok néki véget tenni mostan.

Lictor quartus

Nyugodalmat keres, azért kelj fel innen,

Királji thronusra űlj fel moston szépen.

Lictor primus

Királjt meg illeti királji korona,

E tővis korona azért koronázza,

775 Meljet néki adgyunk, fejét hadd szorittsa.

Pilatus

Elegendő légyen, meljel kinozátok,

Szavaiért őtöt meg jutalmaztátok,

Semmiképpen őtöt tovább ne bántsátok,

Sőt, akarom, nékem kezemre adgyátok.

780 Imé, előtökbe ki hozám ez embert,

Szavaiért méltán, lattyátok, szenvedett.

Judæi

Bocsásd el Barabást, feszisd meg a Jésust!

Pilatus

Nincsen oka, miért meg feszitsem a Kristust.

Judæi

Feszisd meg, feszitsd meg, törvény azt itili.

Pilatus

785 Verést nem érdemlett, mégis meg verettem,

Meljben az halálhoz közél járt, szemléltem,

Fél holt elevenen ki ne könyörüljön,

Azért haragotok néki hát engedgyen.

Caiphas

Látom, ügyekezel ezt el bocsáttani,

790 Országunk törvényét akarod rontani,

Népeknek romlását semminek tartani,

Igy császár baráttya nem fogsz, meg hidd, lenni.

Pilatus

Látom, hogy ártatlan vérre szomjuhoztok,

Hogy azért én reám ne száljon az átok,

795 Vagy császárt ellenem ki nem gyulaszszátok:

Őljétek meg őtöt, a mint akarjátok.

Annas

Irj először törvény szerént sententziát,

Ne halogasd néki sokáig ő dolgát.

Pilatus

Artatlan vagyok én ennek veszésétől,

800 Ki mondom egészszen, ez ember vérétől,

Vizet kezeimre tölts, szolga, edényből.

Judæi

Az ő vére rajtunk, a mi fiainkon.

Pilatus

Vigyétek el őtöt tehát kaliczkába,

Mig foglalom magam kevessé irásban.

Scena decima

Judas (cantat:)

805 Ah, szemtelen s istentelen, kárhozatos fösvenység!

Mire hozál, s hova huzál engemet, esztelenség?

El mulando s rothadando gazdagság kivánsága,

Mesteremet, Teremptőmöt, látom, vette halálra!

Oh, sajnálom s. igen bánom háladatlanságomot,

810 Az igaz vért harmincz pénzért hogy el adtam Uramot!

Viszszá vetem, s nem kell nékem vért izado gazdagság,

El vesztettem üdvességem, távul tőllem Mennyország.

Azért megyek, s el sietek el veszteni magamot,

Mert ég és föld reám fel költ, nézi gonoszságomot,

815 Nagyobb vétkem, meljet tettem, mint kegyelme Istennek,

Fel akasztom és igy adom, tudom, lelkem ördögnek.

Scena undecima

Servus Pilati

Feleséged néked tőllem azt izeni,

Hogy semmi közöd nints halálra itilni

Azt az igaz embert, és meg fogod bánni,

820 Ha sententziát fogsz reá most ki adni.

Mert nagy csudálatos álmakot ő látott,

Sőt egész éttzakán semmit nem nyugodott,

Irigységből, mondgya, hogy el vádoltatott,

Azért hogy el ereszd, iljen szokot mondott.

Pilatus

825 Mi tévő én légyek, meg nem gondolhatom.

Ha el nem bocsáttom, lészen kárhozatom,

És ha el bocsátom, ottan vádoltatom

Császárnak, a tisztségből tőlle ki hányatom.

Mond meg világoson, hová valo vagy te?

830 Hát nem szolhacz nékem, tudod hatalmamot,

Életed, halálod most reám bizatott.

Christus

Hatalmad én rajtam most semmi volna,

Hogy ha onnan feljűl nem adatott volna,

Azért ki engemet te kezedbe ada,

835 Annak bizonyára nagyobb gonoszsága.

Pilatus

Sok rendben látátok, hogy őtöt visgáltam,

De halálra okot benne nem tanáltam.

Judæi

Meg mondottuk immár, ha ezt el bocsáttod,105

A császár baráttya nem lészesz, meg tudgyad.

Pilatus

840 Tudom, hogy ártatlan, de eleget tészek

Akaratotoknak, s. vérétől ment lészek.

Judæi

Az ő vére száljon ránk és fiainkra,

Ne tusakodgy többé, itild az halálra.

Pilatus

Figyelemezzen tehát minden a beszédre,

845 Sententziát adok Jesusnak fejére,

Sido nemzetségre kinek száljon vére,

Olvassad, mi vagyon irva ez levélre.

Servus106 (hic legitur:)

Mű, Pontius Pilátus Jérusalemi Tisztarto és itilő Biro, Tiberius Császár birodalma alatt el végeztük, hogy a Názárethi Jésus, ki a népet fel850 forditotta, el ámitotta, a Császárt meg vetette, királjnak magát lenni mérészlette (a mint az ő nemzetségéből valo tanu bizonságok ellene107 meg bizonyitották), mint hamis Messiást, vigyétek a gonosz tévők bűntető heljére, és ottan minden haladék nélkül gyalázatos keresztfára fel feszittessék.

Pilatus

855 Ennek pedig mostan erőssittésére,

Pálczát ketté török néki veszéljére.108

Induljatok tehát sententzia szerént

A Kálváriára ma dolgot végezvén,109

Kereszt tetejére ez irást szegezvén:

860 Názárethi Jésus, a Sidok Királja.

Annas

Ne ird igy, hogy légyen a Sidok Királja,

Hanem hogy ő magát annak kiáltotta.

Pilatus

A mit irtam, meg irtam.

Lictor primus

Add elé keresztét, nyomjuk a vállára,

865 A melj készittetett néki halálára,

Huzza maga terhét a kálváriára.

Lictor secundus

Üssed, taszigáljad, ne kimiljed őtöt.

Lictor tertius

Járj a lábaidon, ne tántorogj sokot,

Talán nem lácz, aki gyogyittál vakokot.

Maria

870 Oh, szerelmes fiam.

Christus

Oh, drága szűz anyám.

Lictor quartus

Mit kerengszsz itten, segélj ez embernek.

Cirineus

Mit vétettem szegény, hogy igy kénszerittek,

Terhét ez embernek miért rám teszitek?

Lictor quintus

875 Ne papolj sokáig, vedd fel a keresztét,

Hajjad, szakálladnak érzed ma tépését.110

Lictor sextus

Alj meg, mert már itt van el rendeltetett hely.111

Lictor septimus

Feküdgy e keresztre, mérd meg kezeiddel,

Hogy oda ragadgyon, szegezd vas szegekkel.112

Scena duodecima

Superbia

880 Őrvendgyetek velem, barátim, minnyájon,

Mert sok követőink vannak e világon,

Nem kell sok fáratság, mégis csoportoson

Utánnunk todulnak városon s. falukon.113

Már egyébb nints hátra, hanem hogy mind heten

885 Magunkót mulassuk, setáljunk mezőnkben,

Erdők között pedig szép zengedezésben114

Gyönyörködgyünk s madarak szép éneklésében.115

Gula

Igenis el mennyünk, énis ugy akarom,

Tudok én korcsomát két heljtis az utban.

890 Ha meg szomjuhozunk, tekincsünk kancsokban,

Jo kedvetis vévén leszsz modunk a tánczban.

Avaritia

Jol lehet szegénytől pénzem meg tagattam,

De a baráttságért néktek ezt ki hányom,

Tizen két arannyam csak semminek tartom,

895 Hárfás, hegedűstől esztet nem sajnálom.

Luxuria

Erdőben tudok én egy nagy bordélj házat,

Hová csak most láttam menni hét nymphákot,

Ezekkel mulatni lehet magatokot,

Ezeknek szentelvén a tisztaságtokot.

Ira

900 En pedig fegyverem már el készitettem,

Hogy ha tanálkoznék ez szép sereg ellen,

Ki mérne támadni, ottan vitézségem

Meg mutatván, a port hátárol el ütöm.

Acedia

Ne sokat mulassunk, mert majd harangoznak,

905 És ha pap s a mester látni meg tanálnak,

Fel tőtt szándékunkban akadáljoztatnak,

Vagy pedig szent székre holnap czitáltatnak.

Invidia

Enis azt jovallom, sokat ne késlődgyünk,

A sok beszéd miatt majd itt setétedünk.

(Aperitur secunda cortina, Christus jacet. Timore perterritus, dicit:)

Superbia

910 Jaj, kedves barátim, kérlek ne hadgyatok,

A nagy félelemtől éppen most ájulok.

Ira

Mit reszkecz olj igen, talám az oroszlány

Szembe ment te véled, vagy tündéres sárkány?

Superbia

Nem tudom, mi hever ottan a mezőben,

915 Csudálatos álat, vagyok oly hiszemben,116

Hogy tigris vadnális ártalmasabb lészen.117

Ira

Semmit ne irtozzál, ha ördög, is tőlle,

Jertek én utánnam, szembe megyek velle,

Most alkalmatosság lészen ütközetre,

920 Nyiss utat, hadd nézzek néki a szemibe.

Invidia

Csudálatos álat, de formája ember,118

Jol lehet ő mostan itt a földön hever.

Ira

El hiszem, hogy mással talám veszekedett,

Ez igen suljos terh rá azért tétetett.

Acedia

925 Inkább lehet asztot gondolni felőlle,

Hogy itt akadott volt tolvajok kezébe.

Superbia

De nézd, azon fára irtak holmi szokot,

A mint nézem, talám kinozták társunkot.

Christus

Oh, gonosz ifiak, mit vétettem néktek,

930 Hogy gonoszságokkal szűntelen terheltek.119

Ira

Ki vagy, nem ismérünk, nemis láttunk soha,

Ilj eszközököt kiis gondolhatna,

Nem vagyunk tolvajok, azt a világ tudgya,

Nem járhatunk világon soha alattomban.

Christus

935 El merűlt a világ sok gonoszságokban,120

Meljért ördögöknek esnek hatalmában,

Tű néktekis lészen részetek azokban,

Ha most meg maradtok fel tött szándéktokban.

Kinzo eszközököt, meljeket itt láttok,

940 Mennyei atyámtol hoztak az Angyalok,

Ezek a mennyei üdvességre valok,

Bűnnek köteléből lésznek fel oldozók.121

Mert én vagyok Ura s mindenek Istene,

A Szent Háromságnak második Személje,

945 Atyám kebeléből szállottam e földre,

Irgalmasságombol jőttem közitekbe.

E nyomorult testet magamra fel vettem,

A Szűznek méhéből vilagra szűlettem,

Mind eddig ő nékik engedelmeskettem,

950 Sok nyomoruságban vélek együtt éltem.

Már el jőtt az üdő, hogy világ váltságát

El kezdgyem, s. bé töltsem Atyám akarattyát,

És meg szégyenittsem ördögnek hatalmát,122

Fel nyissam örök üdvesség kapuját:123

955 Meljet bé zárt vala első atyák vétke,

Ki nyulván kezeket a tiltott gyümölcsre,

E’ vala a ravasz kigyo mestersége,

Pokol beli ördög rut incselkedése.

Superbia

Mondgyad, ha lehete nékünk üdvezűlnünk?

960 Hallom, hogy azt mondod, jöttél mi érettünk.

Christus

Ha gonoszságtokbol egészszen ki tértek,

Üdvességteket én igirem ti néktek.

Tudgyátok, hogy vattok halando emberek,

Mennyország vagy pokol várja lelketeket.124

Acedia

966 Mi haszna hivságnak, a világ mű tőllünk

El mulik, s más világ lészen mű előttünk,

Örökké tartando kinoktol gyötretünk,125

Ha most el nem hadgyuk a sok fesletségünk.

Tehát én tégedet kivánlak követni,

970 Akarok vétkeknek immár véget vetni.

Omnes

Ez lészen szándékunk nékünkis minnyájon,

A gonoszságoknak kiki hogy ellene mondgyon.126

Christus

Ezeket el hagyván ha tökéletesek

Akartok már lenni, engem kövessetek.

Omnes

975 Veled Uram, Kristus, élni és meg halni

Akarunk, és tőlled soha el nem válni.

Epilogus

Több részei között mai jeles napnak

Ezen két orácskát szenvedő Kristusnak

Midon ajjánlottuk, kegyes meg váltonknak,

980 Haljuk már intését Teremtő Urunknak.

Maga Szent Máténál hiv követésére,

Keresztét fel vegyük utánna menésre,

Adgyuk e világon magunk szenvedésre127

Ő vélle, s. igy viszen örök dicsőségre.

985 Azért méltatlannak kiki lenni magát

Meg tudgya, ha itten testnek jovallását

Követi, ördögnek s világnak hivságát:

Kristus meg tagadgya attol szent országát.

Sőt, midőn el jövend az itilet napja,

990 Ő lészen mindennek Itilő Birája,128

Ki mondatik moston: Irgalmasság Attya,

Ennek nyilatkozik ottan nagy haragja.

Jaj leszsz bizányára akkor tobzodoknak,

Jaj fertelmeseknek es karomkodoknak,

995 Jaj puha kevéljek és rágalmazoknak,129

Fösvénységben élő sok dusgazdagoknak.130

Egy szoval azoknak, kik Kristust kovetni,

Mig éltek világban, szoktak el mulatni,

Keserves kinnyait semminek tartani,

1000 Sőt még erről soha nemis emlékezni.

Ezek bizányára fogják tapasztalni,

Mit tégyenek pokol keserves kinnyai,

Meljekre Kristustol sententziáztatni,

Tudgyák ő magokot, s ördögökkel lenni.

1005 Azért hogy ezen roszsz ne fogjon követni

Senkit közülletek, most itten ügyelni

Ügyekezzék kiki, hogy Kristust szemlélni

Vigan érdemelje, midőn fog itilni.

Végre midőn kicsin munkánkot Kristusnak

1010 Szent tiszteletére, ajjánljuk Urunknak,

Isteni malasztot itten minnyátoknak

Ohajtunk, s áldását egek királjának.

Omnia Ad Maiorem Dei Gloriam et Beatae Virginis

Mariae et Omnium Sanctorum Honorem131

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, a Liber exhibens actiones parascevicas… kéziratos kötet 512–530. lapjain található. Szövege itt jelenik meg először. Tud róla Bándi (1986, 290.), Fülöp (1897, 20–21.), Pintér (1993, 121.), Muckenhaupt (1999, 115.).

Az első 3 jelenetet kiadta, égi pörét és arma Christi-jelenetét és forrásait elemzi és a biblikus forrásokat sorolja Medgyesy S. (2009, 133, 134, 136, 201, 211, 214–218, 250, 255, 261–262, 268, 355–362, 365, 369, 426–439.) könyve, tömören elemzi Medgyesy S. (2019, 151, 173; Medgyesy S. 2020, I, 35–69, 2020a, 231–272.), továbbá az égi pört újra közli és forrásait elemzi Medgyesy S. (2016, 45–79.). Gyakorlati céllal az égi pör szcénája (Misztériumjátékok 1. 2016, 18–22. és Medgyesy S. 2019, 173–177.) és az arma Christi-jelenet (Medgyesy S. 2019, 219–220.) olvasható korábbi kiadásban. A dráma a Csíksomlyón megszokott nagypénteki passiójáték, benne égi pörrel és prófétajátékkal, az erények, valamint a bűnök allegóriáival. Feltűnő, hogy többféle, bonyolult sor- és szakaszképlettel dolgozik (bár ezek közt igen sok a hibás).

A dráma rövid tartalma

Prologus

Figyelmezteti a nézőket, hogy kerüljék a bűnt, mert úgy az ítélet napján elkerülhetik a poklot.

Scena prima

Az Atyaisten el akarja törölni a teremtést, mert Ádám és Éva megszegte parancsát. A Fiú könyörög, vállalná az emberiség megváltását. Az Atyaisten Misericordia, Justitia, Testimonium és Sapientia véleményét kéri, ők helyeslik a Fiú döntését. Hasonló véleményen vannak az ószövetségi ősatyák: Ádám, Noé, Ábrahám és Dávid.

Scena secunda

A hét főbűn sorban hitet tesz a bűnök elkövetése és élvezete mellett.

Scena tertia

A döntést követően az Atyaisten segítőket rendel Fia mellé: a négy fő (sarkalatos) erényt (Justitia, Sapientia, Fortitudo, Temperantia) és az Újszövetség alaperényeit (Perseverantia, Fides, Amor).

Scena quarta

A szenvedésre és halálra felkészült Krisztus elbúcsúzik anyjától. Mária Júdást kéri, járjon közben a főpapoknál Krisztus érdekében.

Scena quinta

Keresztelő János bemutatja Krisztust, aki megkezdi gyógyító munkáját. Zákeus csatlakozik Krisztushoz. A farizeusoknak nem tetszik Krisztus fellépése.

Scena sexta

A farizeusok beszámolnak a főpapoknak Krisztus tevékenységéről. Caiphas és Annas felfogadja Júdást.

Scena septima

Krisztust az angyal vigasztalja. Péter tagadása után Júdás egy csókkal azonosítja Krisztust, akit elfognak a katonák.

Scena octava

Tanúk vallanak Krisztus ellen, a főpapok elítélnék, ezért Pilátushoz küldik.

Scena nona

Pilátus nem találja bűnösnek Krisztust, de hogy a vádaskodóknak eleget tegyen, keményen megostoroztatja.

Scena decima

Rövid jelenetben Júdás ráébred szörnyű tettére: elindul, hogy öngyilkos legyen.

Scena undecima

Krisztus újra Pilátus előtt, aki ismét nem akarja elítélni, ám kénytelen meghozni a halálos ítéletet. Cirenei Simont felszólítják, hogy segítsen a kereszt vitelében. Mária is jelen van, nem tudja megakadályozni fia kínzását, megalázását. A törvényszolgák végrehajtják a keresztre feszítést.

Scena duodecima

A hét főbűn örvendezve tobzódik a bűnben, de megrémülnek, amikor egy második függöny látni engedi Krisztust, a keresztre feszítés okát mutató felirattal és a kínzóeszközökkel („Aperitur secunda cortina. Christus jacet. Timore perterritus, dicit,”). Krisztus figyelmezteti az allegóriákat a pokol kínjaira, sürgeti megtérésüket, s azok azonnal csatlakoznak Krisztushoz: „Veled Uram, Kristus, élni és meg halni / Akarunk, és tőlled soha el nem válni.”

Epilogus

A történéseket összefoglalva, ismét a bűn elkerülésére figyelmeztet.

Szerző

Fülöp Árpád (1897, 13.) Adamus Bocskort jelölte meg a grammatikai osztály tanáraként.

Bocskor Ádám Csíkszentléleken született 1737-ben Bocskor Ferencként. 1756. október 11-én lépett a ferences rendbe, 1762-ben szentelték pappá. 1769-ben Csíksomlyón tanított. Több helyen volt házfőnök (1775–76: Segesvár, 1800: Torockószentgyörgy, 1801–03: Szászváros, 1804: Szászsebes, 1806: Gyulafehérvár), illetve plébános (1788–92: Somogyom, 1792–94: Küküllővár, 1795: Magyarzsákod, 1807–08: Felsőtömös, 1812: Drasó). Előkelő családok házi káplánjaként is szolgált (1788: Gál János kormányzói tanácsos, Somogyom; 1792–94: gróf Bethlen Miklós Küküllővár; 1797–99: báró Jósika Imréné, Kisfenes). Csedő Lászlóval közösen írt munkája (Assertiones canonico-juridicae ex libro III. decretalium Gregorii Papae IX.) Nagyszebenben jelent meg, 1761-ben. Segesváron 1813. január 31-én halt meg. (György 1930, 479.; Magyar Katolikus Lexikon)

Forrás

Az Újszövetség alapján készült nagypénteki passió. A 12 scenás mű az Istenatya és Fia vitájával kezdődik: a Fiú elkerülné, ám a prófétajátékban egymás után fellépő ószövetségi alakok (Ádám, Noé, Ábrahám) szorgalmazzák az emberiség bűntől való megváltását. Az első és a harmadik jelenet tulajdonképpen az égi pör, ebben lépnek föl a pozitív allegóriák: a sarkalatos és fő erények, velük szemben áll a hét főbűn a második színben. A további színek a szenvedéstörténetet mutatják be. Az utolsó színben visszatér a hét főbűn, akik azonban ekkor – tulajdonságnevük ellenére – inkább bűnre hajló, kocsmába és bordélyba induló fiatalemberekre emlékeztetnek. A hét főbűnt képviselő alakok előtt feltáruló mezőn a megfeszített Krisztus melletti ijesztő kínzóeszközök ugyancsak az apokrif evangéliumokból ismertek; ezek passiójelvények, Krisztus fegyverei (arma Christi).

Az apokrif eredetű jelenetek forrásait és a más ferences passiójátékokkal való hasonlóságokat Medgyesy S. 2009 és Medgyesy S. 2016 alapján tárgyaljuk. Az 1769-es passiójáték égi pöre (Scena 1., 3.) a csíksomlyói színpadon e középkori liturgikus eredetű jelenet legkésőbbi előfordulása. A pör szereplői, megszólalásuk sorrendje, mondatainak frazeológiája és ószövetségi előképeik, továbbá az arma Christi-jelenetben fellépő angyalok sorrendje és kínzóeszközeik típusa teljes egészében a Makula nélkül való tükör 69. fejezetére épül (Makula nélkül való tükör, 1712, 304–308.); pontos, de nem szöveg szerinti átvétele az 1733-as passiójáték 1–2. jelenete (Ferences iskoladrámák, I., 9. sz., 57–373. sor); hasonló a minorita Bene Demeter által írt Actio parascevica (1747–1751) 6. jelenete (Minorita iskoladrámák, 144–148.). Az 1733-as és 1769-es csíksomlyói passiójáték égi pör szövege között szöveg szerinti egyezés csupán Angelus (1733) és Innocentia (1769) egyetlen mondatában található, amikor a mennyei udvar újjáépítéséről szólnak. Az 1769-es égi pör jelenet hazai, a Makula nélkül való tükör első hazai kiadását (1712) megelőző eredete egyrészt Laskaira és annak helybéli fordítására, másrészt a 15. századra vezethető vissza. Az égi pör 1733-ban és 1769-ben feldolgozott tartalma, formája, szereplő- és motívumrendje nincs meg a Makula nélkül való tükör eredeti, német változatában, ősforrásában (Martin von Cochem: Das grosse Leben Christi, Mainz, 1677), sem annak cseh fordításában (kiadta: Kovács 2014). Ellenben megtalálható Laskai Osvát Sermones Dominicales […] Biga salutis intitulati (Hagenau, 1506; RMK III. 136.) prédikációgyűjteményének nagypénteki dramatikus beszédében (47. sermo) és annak helybéli, csíksomlyói fordításában, Stockinger Mátyás erdélyi ferences nagypénteki második prédikációjának szövegében (kiadta: Szelestei N. 2003, 137–181.). Az égi pör ilyen formájú feldolgozása sajátosan magyarországi motívum, amelynek legkorábbi változatai Piry-hártya és annak folytatásaként fennmaradt Máriabesnyői töredék (15. század) nyelvemlékeinkben olvashatók (bővebben: Kedves 2000; Lauf 2012).

A bizonytalan datálású passiójáték 5. (Ferences iskoladrámák II., 12. sz., 456. sor) és a jelen passiójáték 9. jelenetében Pilátus így szól: „Vigyétek el őtöt tehát kaliczkába, / Mig foglalom magam kevessé irásban.” (798–799. sor) A csíksomlyói drámákban máshol nem találjuk nyomát Jézus börtönbe vetésének. A késő középkori devotio moderna nyomán kibontakozott ferences misztika hirdette Krisztusnak 15 pontba, 15 eseménybe szedett titkos szenvedését, köztük a börtönbe vetését. A felsorolás Magdalena Beutler (†1458) freiburgi klarissza apáca látomásai alapján terjedt el, melynek népszerűségéhez a Pseudo-Bonaventura (Johannes de Caulibus?) Meditationes vitae Christi című gyűjteménye (13. század) is hozzájárult (Bálint 1976, 252–253; Szilárdfy 2003, 52–61.).

Előadás

A darabot Csíksomlyón, 1769. március 24-én, nagypénteken játszották. A színpadi megvalósítás érdekes eleme a második függöny egy instrukcióban: „Aperitur secunda cortina..” (Megnyílik a második függöny) Alszeghy–Szlávik (1913, 12.) egy 1751-es és 1752-es bejegyzés alapján azt írja, hogy „A színpadot két festett közfallal el lehetett különíteni”, itt is erről lehet szó, de egyértelmű, hogy függöny volt a közfal. A korszakban gyakran alkalmaztak színpadi terek elválasztására egy vagy több festett függönyt, amely a színváltás olcsó és gyors megoldását jelentette. A jelen dráma előadásakor a vétkekben elmerülő hét főbűn beszélgetése közben nyílik szét a második függöny, amögött feltárul egy mező, s a rémült allegóriák nehezen azonosítják a látványt: a szenvedő Krisztust, aki megtérésre hívja őket. A csíksomlyói kéziratokban ritka, s ezért különösen értékes az előadásra, színpadképre vonatkozó részlet. Az I. kötet bevezető tanulmányában Kilián István több olyan csíksomlyói drámát is idézett, amelyben két függönyt használnak (így az 1721-es, az 1739-es, az 1753-as, az 1758-as, az 1777-es színjátékokat; vö. Ferences iskoladrámák I., 23.).

A misztériumjáték szövege nemcsak a szokásos 12 szótagos sorokból áll (ezek éneklési lehetőségére l. jelen kötet első, 1763-as darabjának jegyzetét), hanem számos helyen 6+6+7-es osztatú, hosszú sorokat látunk, amelyek általában hármasával vagy négyesével állnak össze versszakokká. A Prologus nyolc versszaka végig négysoros, ez énekelhető a Szent Dávid próféta éneklő könyvének huszonkettőd részében kezdetű zsoltárparafrázis dallamára, amelyet a 18. századi erdélyi ferences használatban lévő ún. Deák–Szentes kéziratból közlünk (RDMT I. 28. sz., I2. 34. sz.; Dobszay 2006, 328. sz.). Csupán az utolsó, nyolcadik versszak bővül egy sorral, melyet a záró dallamsor megismétlésével adhatunk elő.

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 77. (Kővári 2013, 157. sz.)

A dráma többi, háromsoros, 19 (6+6+7) szótagos versszaka pedig az alábbi dallamok valamelyikén énekelhető: Teremtett állatok, minden alkotmányok, Istennek szép munkái (RMDT II. 246. sz., vö. Református Énekeskönyv, 324. sz.), vagy Ó, dicsőült, szép kincs, kiben gyarlóság nincs, s nem is férhet sötétség (RMDT II., 249. sz.; Dobszay 2006, 328. sz.; vö. Hozsanna! 193. sz.; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 244. sz.). Azonban itt olyan dallamokat közlünk, amelyek ugyanezen versformában, de erdélyi ferences forrásban, a Deák–Szentes kéziratban is megtalálhatók: A felséges Isten, ki lakik mennyégben, az embert úgy szerette (RMDT II., 206. sz.; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, I/18. sz.; Kővári 2020, 230–232.; Udvarhely megyei népzenei gyűjtésből meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/62486/), illetve Meg ne fedj engemet, Uram, felgerjedett haragodnak tüzében (RMDT II., 268. sz.). Az ún. Balassi-strófa további zenei vonatkozásáról (benne a fent említett dallamokkal) l. Szabolcsi 1959, 152–156.

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 30. (Kővári 2013, 61. sz.)

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 81. (Kővári 2013, 167. sz.)

Fenti dallamok valamelyikére énekelhető a Ferences iskoladrámák korábbi köteteiben közölt néhány részlet is (ahol nem volt jelölve dallam): az I. kötet 7. sz., 1729-es passió Prologusa (A keresztyen hivek s. aitatos lelkek be vett szokása szerent…), a II. kötet 7. sz., 1746-os darabjának Epilogusa (Krisztusnak halálát és sok féle kinnyát példáztatni láttátok…, ahol a kézirat hosszú sorokat tördel), valamint a III. kötet 9. sz., 1760-as passió Prologusa (Ah, keresztény hivek s aitatos lelkek! Bévet szokás szerénth…).

A drámában szerepel egy teljes jelenetet kitöltő háromstrófás Júdás-siralom (Scena 10., 800–811. sor: Ah, szemtelen, s istentelen kárhozatos fösvénység…) A planctus érdekessége, hogy a csíksomlyói passiójátékok között egyedül ennél a Júdás-siralomnál bizonyítható, hogy énekelték, ugyanis ott a rendezői utasítás: „Cantat.” Nótautalást viszont nem tüntetett fel a másoló. A korabeli énekeskönyvekben nem található ez az incipit. Ennek alapján feltételezhető, hogy ez a Júdás-siralom a szerző Bocskor Ferenc Ádám költeménye. A planctus érdekessége, hogy szótagszáma eltér a többi csíksomlyói misztériumjáték Júdás-siralmának szokásos felező 12-es verselésétől (bővebben: Medgyesy S. 2009, 136.). 8+7-es osztású 15 szótagos soraihoz jelen kötet 3. sz., 1765-ös passió jegyzetében a Deák–Szentes kéziratból közölt Horrenda mors, tremenda mors kezdetű halottas dallamát tudjuk ajánlani (Kővári 2013, 176. sz.).

Szövegkritikai megjegyzések

A legbonyolultabb verselést a Prologus, Christus és Judas szövegeiben találjuk, ezek legtöbbször a Balassi-strófához közelálló, 6–6–7-es osztású, 19-es sorok; bokorrímesek, legalábbis eredetileg azok lehettek, a mi szövegünkben páros rímek, bizonytalan összecsengések váltakoznak. A verselés, a szótagszám nagyon sokszor hibás, a rímelés is olyan gyatra, hogy gyakran nem is volt érdemes belejavítani.

A 6-os sorok legtöbbször belső rímet tartalmaznak.

Rövid és hosszú ö/ő között alig van különbség: az ékezet hosszúsága, a rímszavak, szótagszám alapján próbáltunk dönteni. A másoló æ ligatúráit megtartottuk.

Az Sz. (Szent), Xtus (Christus), Joannes B. (Baptista) rövidítéseket feloldottuk.

A szerepneveket jelölés nélkül egységesítettük.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

71 vaxát – voksát, szavazatát

94 Limbus, Lymbus – a pokol tornáca, ahol az ószövetségbeli ősatyák találhatók. Krisztus feltámadását követően szállott le a pokolra, hogy magával vigye őket a mennybe.

104 Fán – keresztfán (a tipológiai szimbolizmus szemléletében a bűnbeesés almafája Krisztus keresztjének vagy a kereszt anyagának előképe)

139 oroszkodom – osonok, orozva odamegyek

140 infulák – homlokszalagok vagy püspöksüvegek

200 holott – ahol

229 czőgér – cégér

254 vakot vét – elveszíti a játszmát (úgy dob, hogy a kocka legkevesebbet érő 1-es lapja kerül felülre)

259 Credó – a misének az evangélium után következő része (Credo in unum Deum…: Hiszek egy Istenben…)

312 Myrhának, mirha – gyógyfűszer, egyben mérgező növény, keleti illatszer

453 Zachée – Zakeus megszólítása (a Zacheus vocativusa); a fügefán kuporgó Zakeust hívta Jézus, nála szállt meg, ezután Zakeus fele vagyonát a szegényeknek ajánlotta (l. a további 10 sort; vö. Lk 19,1–10)

471 hüjtött – (le)hűtött, csalódást okozott

499 széljeszti – itt: kikezdi, zülleszti

514 processusra – eljárásra, folyamatra

527 sentencziázni – ítélni

531 vokxom – voksom, szavazatom

574 várdára – vártára

706 torhákkal – turhákkal, köpésekkel

711 ne mulatozzatok – ne késlekedjetek, ne mulasszátok el

720 holditotta – hódította

745 Két természet – az isteni és az emberi természet

Jegyzetek

1 [A Miles septimus hiányzik. Nem javítottuk.]

2 <egesz>igaz [Föléírva.] meg [Emendáltuk.]

3 örők kerulni szándékoztaott [Emendáltuk.]

4 tanulok [Emendáltuk.]

5 kint [Emendáltuk.]

6 akarattyekra [Emendáltuk.]

7 akarjak [Emendáltuk.]

8 em<el>lékezetben

9 dereptettem [Emendáltuk.]

10 [A jelencsd c betűje betoldva.]

11 nem <irigylé> tűrheté

12 szegetné<k>

13 akarat<od>ttyát bocsá<t>tád

14 meljre <g> egy [A természetében szóba az et betoldva.]

15 halára [Emendáltuk.]

16 szenvedgyen <halál> világért

17 ellenned [Emendáltuk.]

18 szabadicscsad<d>

19 Bőlcsiséged [Emendáltuk.]

20 szükség <a> ha

21 Fia<d>mnak [Az m betoldva.]

22 [A váltságára szóban az l betoldva.]

23 többetkel [Emendáltuk.]

24 néke<d>m

25 vasd [Emendáltuk.]

26 sot [Emendáltuk.]

27 Bátor <le> ne

28 <D. Pa> Avaritia

29 [A semmire föléírással betoldva.]

30 velem <vo> gyakron

31 midőn <is> ilj

32 [A sor hiányos.]

33 szép <gyl> gyűlekezetre

34 Tisztsege<m>mnek

35 tollem [Emendáltuk.]

36 sokam [Emendáltuk.]

37 [Az igazság aláhúzva.]

38 Angyla <s> [Emendáltuk.] [Az Erősség aláhúzva.]

39 tovis [A bőlcseség aláhúzva.]

40 [A Mértékletesség aláhúzva.]

41 [A Szeretet aláhúzva.]

42 <Fortitudo Sirjatok oh egek s gyászban boruljatok ilj ajjándekokon mert álmélkodhattok im ez nagy kötéllel> [Justitia szakasza után áthúzva.]

43 alkotod [Emendáltuk.]

44 Istentlensége [Emendáltuk.]

45 érzékensé<l>g

46 származtatok <t> tü

47 kovettek [Emendáltuk.]

48 kik [Emendáltuk.]

49 eztet <én> Atyám [A Sz. rövidítés betoldva; feloldottuk.] érte<d>ted [Emendáltuk.]

50 támad<d>gyak

51 oh <vat> vajha

52 voltod<m>ért

53 papok<k>nál [Ráírással javítva.]

54 Joannes B. [A rövidítést feloldottuk.]

55 Lymbusbanak [Emendáltuk.] sötétségé<l>vel

56 ke<l>rűlni [Ráírással javítva.]

57 ju<i>json [Részben olvashatatlan betűre ráírva; emendáltuk.]

58 valatok [Emendáltuk.]

59 halásziva [Emendáltuk.]

60 nálla<t>d

61 nyomorultak<ot>nak

62 harsággal [Emendáltuk.]

63 azt <k> mit

64 táncsossi [Emendáltuk.]

65 Isáknak <va> Jákobnak

66 imádok [Emendáltuk.]

67 pártozkodok [Emendáltuk.]

68 ámittot [Emendáltuk.]

69 kiáltot [Emendáltuk.]

70 <F>fiának [Ráírással javítva.] hivattatot [Emendáltuk.]

71 ámittot [Emendáltuk.]

72 győgyitt [Emendáltuk.]

73 törvényütnk [Emendáltuk.]

74 tövényét [Emendáltuk.]

75 M<á>ert [Ráírással javítva.]

76 haborgna

77 Pilatus <ettől> elöl

78 tanátskozá<g>tok

79 nap [Emendáltuk.]

80 pénz<er>re

81 Jesus [Emendáltuk.]

82 kécségbe<n>

83 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

84 eletem [Emendáltuk.]

85 kiméllet<tűnk>lenül

86 Jol <én> hivségedet

87 horgaszta [Emendáltuk.]

88 dolgait [Emendáltuk.]

89 Te mondom [Emendáltuk.]

90 itilet<re>

91 mi <tg> tetzik

92 [A mordul d-je betoldva.]

93 császáru<l>nk

94 prakti<g>káját

95 különösön <meg tiltom> meg

96 mennyen. <v>

97 fel <támad> állottál

98 adot [Emendáltuk.]

99 tudgyá<>tok [Olvashatatlan törlés.]

100 vádolok [Emendáltuk.]

101 csalárdságát [Emendáltuk.]

102 esz [Emendáltuk.]

103 szűnek [Emendáltuk.]

104 tanultam [Emendáltuk.]

105 immár <hogy> ha

106 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

107 ellenne [Emendáltuk.]

108 v<é>eszéljére [Az ékezet áthúzva.]

109 dolgot<f> végezvén

110 szakálladnak <r> érzed

111 rendel<t>tetett

112 ragad<do>gyon

113 utánnunk <tol tol> todulnak

114 erdok [Emendáltuk.]

115 éneklés<ben>ében

116 vagy [Emendáltuk.]

117 árta<tlanabb>lmasabb

118 Csudálatos <dolog dol> álat [Az álat föléírással betoldva.]

119 gonoszsá<go>gokkal

120 a <v> világ

121 oldozok [Emendáltuk.]

122 ördö<t>gnek

123 fel <f> nyissam

124 lelketeteket [Emendáltuk.]

125 gyötretunk [Emendáltuk.]

126 ellenne [Emendáltuk.]

127 e <menésre> világon

128 a [Emendáltuk.]

129 pu<ha>ha

130 elő [Emendáltuk.]

131 OAMMDGBVM et OO.SS.H. [A rövidítést feloldottuk.]

Ádám Ferenc Bocskor (?)
SKIES, OH, WEEP AND MOURN!

Essential data

The manuscript of the drama is on pages 512–530 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery. This is the first publication of the text. It is mentioned by Bándi (1986, 290), Fülöp (1897, 20–21), Pintér (1993, 121), Muckenhaupt (1999, 115).

The drama is the usual Great Friday passion play of Csíksomlyó, with the celestial trial and the prophets’ play, as well as allegories of virtues and sins.

The Short Content of the Play

Prologus

It warns the audience to avoid sin in order not to get to hell on judgement day.

Scena prima

The Heavenly Father wants to cancel creation because Adam and Eve disobeyed him. The Son begs him, he is ready to save mankind. The Heavenly Father seeks the opinion of Misericordia, Justitia, Testimonium and Sapientia who agree with the Son’s decision. The Old Testament Fathers – Adam, Noah, Abraham and David – share this opinion.

Scena secunda

The seven deadly sins speak for committing and enjoying sins.

Scena tertia

After the decision, the Heavenly Father orders helpers for his Son: the four cardinal virtues (Justitia, Sapientia, Fortitudo, Temperantia) and the basic virtues of the New Testament (Perseverantia, Fides, Amor).

Scena quarta

Christ is ready for suffering and death and bids farewell to his mother. Mary asks Judas to intervene with the high priests for Christ.

Scena quinta

John the Baptist introduces Christ who starts his healing work. Zacchaeus joins Christ. The Pharisees are not happy with Christ’s appearance.

Scena sexta

The Pharisees describe Christ’s activity to the high priests. Caiphas and Annas commission Judas.

Scena septima

The Angel comforts Christ. After Peter’s denial, Judas identifies Christ with a kiss, Christ is captured by the soldiers.

Scena octava

Witnesses testify against Christ, the high priests want to condemn him and send him to Pilate.

Scena nona

Pilate does not find Christ guilty, but in order to satisfy the accusers, he orders a beating.

Scena decima

In a short scene, Judas realizes his awful deed: he wants to commit suicide.

Scena undecima

Christ is taken to Pilate again who still does not want to condemn him but is obliged to declare a death sentence. Simon of Cyrene is told to help carry the cross. Mary is also there but cannot prevent his son’s tormenting and humiliation. The officials perform the crucifixion.

Scena duodecima

The seven deadly sins happily enjoy their sins, while another curtain shows Christ lying with an inscription showing the reason for crucifixion and the tools for torment („Aperitur secunda cortina. Christus jacet timore perterritus, dicit,”). Christ warns the scared allegories about the torments of hell, he urges them to convert and they immediately join him: „Veled Uram, Kristus, élni és meg halni / Akarunk, és tőlled soha el nem válni (We want to live and die with you, never part with you).”

Epilogus

It summarizes the events and warns the audience to avoid sin.

Author

According to Árpád Fülöp (1897, 13), the grammar class was taught by Bocskor Adamus.

Ádám Bocskor was born in Csíkszentlélek in 1737 as Ferenc Bocskor. He entered the Franciscan order on 11 October 1756 and was ordained in 1762. He was prior in several monasteries and served as home chaplain in aristocratic families. His work written with László Csedő (Assertiones canonico-juridicae ex libro III. decretalium Gregorii Papae IX.) was published in Nagyszeben in 1761. He died in Segesvár on 31 January 1813 (György 1930, 479; Magyar Katolikus Lexikon).

Sources

A Good Friday passion play on the basis of the New Testament. The 12-scene drama starts with a debate between the Father and the Son: the Son does not want to save mankind from sin but the Old Testament figures appearing in the prophets’ play (Adam, Noah, Abraham) all urge him to do it. The first and the third scene are the celestial trial, with the positive allegories: the cardinal and main virtues, as opposed to the seven deadly sins in scene 2. The other scenes show the Passion. The seven deadly sins return in the last scene but here – despite their names designating qualities – they remind us of sinful young men going to pubs and brothels. On the field in front of the seven deadly sins, there are frightened by the tormenting tools next to the crucified Christ: these are familiar from the apocryphal gospels; they are emblems of the Passion, Christ’s weapons (arma Christi).

The apocryphal sources and the similarities with other Franciscan passion plays are discussed on the basis of Medgyesy S. 2009 and Medgyesy S. 2016. The celestial trial of the passion play (Scena 1, 3) is the last appearance of this scene of Medieval lithurgical origins on the Csíksomlyó stage. The characters of the trial, their order of appearance, the phraseology and Old Testament prefigures of the sentences, as well as the order and torture tools the angels appearing in the arma Christi scene are entirely based on chapter 69 of Makula nélkül való tükör (1712, 304–30); its precise but not exactly identical application is in scene 1–2 of the 1733 passion play Ferences iskoladrámák, I, nr. 19., lines 57–373); a similar scene is scene 6 in Actio parascevica (1747–1751) by Demeter Bene (Minorita iskoladrámák, 144–148). The celestial trial in the 1733 and 1769 Csíksomlyó passion plays is only identical in a single sentence by Angelus (1733) and Innocentia (1769) discussing the reconstruction of the heavenly court. The origin of the 1769 celestial trial before the first Hungarian publication of Makula nélkül való tükör (1712) may be traced back to Laskai and its local translation on one hand and to the 15th century on the other hand. The contents, form, characters and motifs of the 1733 and 1769 celestial trial are not found in the original, German version, the primary source of Makula nélkül való tükör (Martin von Cochem: Das grosse Leben Christi, Mainz, 1677) nor in its Czech translation (published by Kovács 2014). It is, however, found in the Good Friday dramatic sermon (sermon nr. 47) of Osvát Laskai’s Sermones Dominicales […] Biga salutis intitulati (Hagenau, 1506; RMK III, 136) and in its local, Csíksomlyó translation, in the second Good Friday sermon by the Transylvanian Franciscan Mátyás Stockinger (published by Szelestei N. 2003, 137–181). This adaptation of the celestial trial is a characteristically Hungarian motif whose earliest versions are in two of our lingustic fragments, Piry-hártya and its assumed continuation, Máriabesnyői töredék (15th century) (in more details: Kedves 2000; Lauf 2012).

In scene 5 of the undated passion play (Ferences iskoladrámák II, nr. 12, line 456) and in scene 9 of the present passion play, Pilate says: „Take him to prison” (lines 798–799). There is no trace of Jesus going to prison elsewhere in the Csíksomlyó dramas. Franciscan mysticism, unfolded on the basis of the Medieval devotio moderna, promoted Christ’s suffering in 15 points, 15 events, among them his imprisonment. The enumeration spread on the basis of the vision of a Poor Clare nun from Freiburg, Magdalena Beutler (†1458); the Pseudo-Bonaventura (Johannes de Caulibus?) Meditationes vitae Christi collection (13th century) also contributed to its popularity (Bálint 1976, 252–253; Szilárdfy 2003, 52–61).

Performance

The play was performed in Csíksomlyó, on Good Friday 24 March 1769. An interesting part of the stage is the second curtain that appears in an instruction: „Aperitur secunda cortina. Christus jacet timore perterritus, dicit.” This lets us know that the performance used a second curtain besides the one separating the stage and the audience. The curtain placed in the inner or rear part of the stage is a cheap and quick solution for a change of setting. During the performance of the present drama, the second curtain is opened during the discussion of the seven deadly sins a field is shown and the allegories struggle to identify the scene: the suffering Christ who invites them to convert. Details of the performance and the stage setting are rare in Csíksomlyó manuscripts, and this makes them especially precious. In the introduction to Volume I, István Kilián cited several Csíksomlyó dramas that used two curtains (the 1721, the 1739, the 1753, the 1758 and the 1777 plays; cf. Ferences iskoladrámák I, 23).

The text of the mystery play does not only have the usual 12-syllable lines (for singing possibilities, see the notes to the 1763 play in this volume), as there are several longer lines with a 6+6+7 division, three or four them making a strophe. The eight strophes of the Prologus consist of four lines each and this may be sung to the melody of the psalm paraphrase beginning Szent Dávid próféta éneklő könyvének huszonkettőd részében, which we insert from an 18th century Transylvanian Franciscan manuscript, the so-called Deák–Szentes manuscript. (RDMT I, nr. 28, I2, nr. 34; Dobszay 2006, nr. 328.) Only the last, eighth strophe is extended by a line which may be sung by repeating the closing melody line.

For scores, see:

Deák–Szentes manuscript, 77 (Kővári 2013, nr. 157)

The other three-line, 19-syllable (6+6+7) strophes of the drama may be sung to one of the following melodies: Teremtett állatok, minden alkotmányok, Istennek szép munkái (RMDT II, nr. 246, cf. Református Énekeskönyv, nr. 324) or Ó, dicsőült, szép kincs, kiben gyarlóság nincs, s nem is férhet sötétség (RMDT II, nr. 249; Dobszay 2006, nr. 328; cf. Hozsanna! nr.193, Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 244). We provide melodies here, however, that are found in the same verse form in the Transylvanian Franciscan Deák–Szentes manuscript: A felséges Isten, ki lakik mennyégben, az embert úgy szerette (RMDT II, nr. 206; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. I/18; Kővári 2020, 230–232; it is available in the sound archive of the Institute of Musicology from a collection gathered in Udvarhely county: hungaricana.hu/62486/), and Meg ne fedj engemet, Uram, felgerjedett haragodnak tüzében (RMDT II, nr. 268). On the musical references of the so-called Ballasi strophe (with the above-mentioned melodies), see Szabolcsi 1959, 152–156.

For scores, see:

Deák–Szentes manuscript, 30. (Kővári 2013, nr. 61)

For scores, see:

Deák–Szentes manuscript, 81. (Kővári 2013, nr. 167)

A few extracts published in the previous volumes of Ferences iskoladrámák (without melody reference) may be sung to the melodies above: the Prologus of the 1729 passion play, nr. 7 in volume I (A keresztyen hivek s. aitatos lelkek be vett szokása szerent…), the Epilogus of the 1746 play, nr. 7 in volume II (Krisztusnak halálát és sok féle kinnyát példáztatni láttátok…; with long lines in the manuscript), as well as the Prologus of the 1760 passion play, nr. 9 in volume III (Ah, keresztény hivek s aitatos lelkek! Bévet szokás szerénth…).

There is a three-strophe Judas lament in the drama, filling an entire scene (Scena 10, lines 800–811). The planctus is remarkable because this is the only Judas lament in the Csíksomlyó passion plays which was undoubtedly sung; the director’s instruction says „Cantat.” The copyist did not give a melody reference, however. This incipit is not found in song books of the time. We may thus assume that Judas’ lament was written by the author, Ferenc Ádám Bocskor. The planctus is interesting because the number of syllables is different from the usual 12-syllable verses of other Csíksomlyó mystery plays, as it contains 15 syllables in each line (in more details: Medgyesy S. 2009, 136). To the 8+7 division, we recommend the melody of Horrenda mors, tremenda mors known from Deák–Szentes Manuscript (see the notes to the 1765 passion play, nr. 3; Kővári 2013, 176. sz.).


7.
Győrffi Ábrahám Zsigmond (?)
Passiójáték a házasságtörő asszony történetével

Csíksomlyó
1770. április 13. nagypéntek

[Szerepek

Angelus

Philoteja

Caro

Voluptas

Deceptio

Mundus

Ephaebus

Philippéja

Veronica

Curator Populi

Consiliarus primus

Consiliarius secundus

Consiliarius tertius

Consiliarius quartus

Caiphas

Christus

Servus pontificii

Petrus

Judás

Longinus

Turba

Lictor primus

Lictor secundus

Lictor tertius

Lictor quartus

Miles Primus

Miles secundus

Malkus

Pilátus

Uxor Pilati

Judaeus primus

Judaeus secundus]

Actio Tragedico Parascevica contra faedum carnis peccatum, subjecta repraesentatione1 Passionis Christi2 scenice Populo exhibita, a suprema mediaque3 Grammatices Classibus 1770 13 Aprilis.

Prologus

Hogy ide gyűltetek iljen sokasággal,

Őrvendek, s. meg telem éppen vigasággal,

Nem is kételkedem, hogy atyafisággal,

Műnket meg halgattok csendes halgatassal.

5 Tréfás musikában nem vigadozhattok,

De ha jol vigyaztak, mégis tanolhattok,

A bűn tengerében valakik uszkáltok.

Mert egy Asszony allat csudás változását

Elő hozzuk néktek, Philotéja sorsát,

10 A testtel elsőbben szent tusakodását,

Az után világi boldogtalanságát.

Ez az Asszony álat magát joságokban

Elsőbben foglalta, s. sok imadsagokban,

De midőn éltének vólna virágjában,4

15 Az Őrdőgnek akkor esék hálójában.5

Mivel unatkozva, az Űdvősség úttyát6

Hátra kezdé hagyni, s. Isten akarattyát,

Lábával tapodni szent parancsolattyát,

Leg ottán el űzné Istennek malasztyát.

20 Mert az álnok Őrdőg világi hivsággal,

A Világ és a test alnok ravaszsaggal,

Eleiben álván szines barátsággal,

Hogy utánnok menne, inték csalárdsággal.

Azzal a Világra forditá szemeit,

25 Az alamisnatol meg voná kezeit,

Minden joságoknak le hányá kőntősit,

S. meg veté az Isten belső sugárlásit.

Nagy szővetséget tőn Világ fiaival,

Vigasághoz kezde Ördög társaival,

30 Lelkét meg terhelé vétkek mocskaival,

S. Istenét meg bántá sok undokságival.

Attyafiainak kegyes intéseket

Semminek álittá ijedezéseket,

Sőt az házátolis az igaz hiveket

35 El tiltá, s. nevelé keserűségeket.

Ezek után hamar esék kelepczébe,

A zsidó papoknak kerűle kezébe,

S a mit cselekedett titkon és rejtékbe,

Tudva lőn, a mikor viteték tőrvénbe.

40 Kristushoz az után kőtőzve csak gyorson

Viteték, s. a Papok vádolák számoson,

Hogy néki meg halni kell gyalázatoson,

A mint a tőrvényis mondgya világoson.

De itt a kegyelem fejéhez járula,

45 A zsidók kezéből megis szabadula,

S. maga sorsát látván éppen el bámula,

S a szemérem miatt majd majd el ájula.7

Ez után az Angyal fel kőlte álmából,

S. a vétkes életnek iszonyu számábol,

50 Meg tisztula, s. Krisztus irgalmasságabol,

Ki vettetik a tőbb bűnősők számábol.

Mind ezeket midőn néktek elő hozzuk,

Minden szavainkat arra kormányozzuk,

Hogy a bűnősőkőt jobb utakra hozzuk,

55 Kiknek űdvősségét szivből szomjuhozzuk.

Mivel pedig minket itt a szokás tanitt,

A mely mint a tőrvény, szintén ugy kénszeritt,

S a mai napnakis tisztelete mozditt,

Vagy inkább szivbéli bánatra fel inditt.

60 Azért a zsidoknak kegyetlenségekről,

Az igazság ellen nagy irigységekről

Szollunk, és a Krisztus kínszenvedéséről,

S. Judásnak árulo bestelenségéről.

Tehát békességes tűréssel legyetek,

65 Igaz meg térésre, hogy példát vegyetek,8

Krisztus szenvedésén ugy elmélkedgyetek

Hogy azért jutalmat mennyekben vegyetek.

Scena prima

(Philotejam in Via Salutis trepidantem Angelus confortat.)9

Philoteja

Ah, melj szomoruság nyomta el szivemet!

Mert eddig szolgáltam hiven Istenemet,

70 Nem háboritotta semmi rosz lelkemet,

Most pedig el fogta setétség elmémet.

A Világ és Őrdőg vettek engem kőrűl,

Azért, ha az Isten rajtam nem kőnyőrűl,

Félek, hogy az Őrdőg rajtam majd meg őrűl,

75 S. lelkem a pokolnak kénnyában el merűl.

Mert az ellenségek engemet unszolnak

A mint érzem, csak nem kőtőzve tartanak,

Szűntelen elmémnek roszra utat adnak,

Hogy őket kővessem, csak arra unszolnak.

80 Nints hajlandoságom éppen semmi jora,10

Sőtt egészen érzem magamot a roszra

Sietni: akár mint vigyázzak magamra,

S. magamot erővel unszoljam a jora.11

Angelus

Philoteja tudod, mire teremtettél,

85 Midőn e Vilagra, hogy lennél, tetettél,

Nagy gondviseléssel fel is neveltettél,

S. Isten jovaiban bőven részesűltél.

Nem de, hogy Istennek itt hiven szolgalnál,12

Ő szent országában szerentséssen jutnál,

90 És ott mind őrőkké vélle uralkodnál,

Szomoru változást hogy soha ne látnál.

Tudod, hogy egyenes uttyok van azoknak

Menyországban, kik itt alázatosságnak

Követői, s tiszta szent életben járnak,13

95 De jaj, ha Venusnak uttyára indulnak.

Jaj lesz, ha az Isten szavát meg utálod,

Kárhozatok kőzőtt lészen maradásod,

Oh melj szerentsétlen leszen álapotod,

Ha most el veszeszted egy s. utolso czéllod.

100 Kép mutato s. tágas veszedelem uttya,

De nagy veszedelmét soha nem mutattya,

Hanem kővetöit mind addig biztattya,

Míg a kárhozatnak tűzére taszittya.

A Meny Ország uttya pedig igen szoross,

105 Tővisekkel rakva és igen darabos,

Ez az Űdvősségre szűkséges, és hasznos,

Hogy pedig kevessen járják, valoságos.

Nékedis az Isten mutatott két utat,

Egyik az halálra veszedelmet mutat,

110 Másik az életben vigasággal nyugtat,

Válassz azért kérlek, bátorságos utat.

Philoteja

A lélek, ugy érzem, kész volna a jora,

De a test erőssebb s fordittya gonoszra,

Mert ő társak nélkűl soha viadalra

115 Nem rohan, a mint ma adatott tuttomra.

Angelus

Soha sem illendő, hogy a gyarlo testnek

Szolgáljon a Lélek, mint rothado főldnek,

Hanem inkáb a test a nemes Léleknek

Szolgáljon, s. a Lélek egyedűl Istennek.

Philoteja

120 Jo volna, de engem a szorongatások,

Ha el borittanak, mint tengeri habok,

A sok veszedelmek, mint dűhős farkasok,

Ha reám rohannak, erőtlen maradok.

Ügyekezem ugyan, hogy űdvőzűlhessek,

125 S. minden veszedelmet el kerűlhessek,

De éppen nem lehet, hogy mindent meg vessek,

S. magamnak kenyeret kudulva keressek.

Angelus

Tudode, hogy keves a boldogok száma,

Mert erőszak nélkűl Mennyeknek országa

130 Egynek sem adatik, bár légyen14

Teis, kérlek, tégy fogadást még ma.

Ha szorgalmatos lész kőtelességedben,

Tőredelmes szivet viselsz életedben,

Ha végig meg maratz a jo erkőlcsőkben,

135 Híd el, bé iratol az élők kőnyvében.

Nem tudod, hogy éppen harcz ember élete,

Mert a csalárd világ forgodik mellette,

Az testis ő vélle szővéttségét tette,

S. mindenik ellened kéz iját ki tette?

140 Szűkséges most ezért harczolni ezekkel,

Minden lépésidben mint ellenségekkel,

Mert ha erőt vesznek Istentelenekkel,

Lészen fizetésed kárhozott lelkekkel.

Philoteja

Mind ezekkel, tudod, eddig viaskodtam,

145 Hitegetéseknek hogy még helyt nem adtam,

Most pedig a joban éppen fel akadtam,

Mert a kegyelemtől talán meg fosztattam.

Angelus

A kegyelmet Isten meg nem vonnya, attól,

Tehetsége szerént a ki fut a rossztol,

150 A ki pedig magát a rosz kévanságtol

Meg győzetni hagya, el űzi magatol.15

Ne félj azért semmit a kétszin Világtol,

A rothando testnek csalogatásátol,

Csak hogy magad vond el minden nyájasságtol,

155 Minden el mulando csalárd vigaságtol.

Mert a vigaságot sokszor keserűség

Kőveti, s. nem marad ott a lelki szépség,

A hol szűntelen csak a testi vendégség

Kerestetik, avagy a testi ékesség.

160 Mely sok ezereket az halál meg ejtett,

Kiket a betegség nemis keseritett,

Hányan vannak, kiket pokol meg emésztett,

Kiket a vigaság vétekbe kerített.

Ne engedgy most azért semmiben a testnek,

165 Mert az ellenségek csak utánnad lesnek,

S. midőn nemis vélnéd, vétekkel béfestnek,

Lelki kárhozattal az után ijesztnek.

Ha azert Lelkednek nem akarod kárát,

Járjad a jo erkőlcs egyenes nyomdokát,

170 Mert aki sokáig el haggya a czélját,16

El veszti, s. nehezen találja jo uttyát.

Ebből azért, kérlek, elein fontold meg,

Azért veszedelmet szivedbe gondold meg,

A mikre tanitlak, azokot fogadd meg,

175 S. a nyájasságoktol magad zabolázd meg.

Philoteja

Tehetségem szerént azt teljesitteni,

Űgyekezem s a jot, mint eddig, kővetni,

Hogy méltó lehessek Istennek tetzeni,17

És ez élet után vélle őrvendezni.

Scena secunda

(Mundus, Caro, Voluptas, et Deceptio Philotejam circumvenientes seducunt.)

Caro

180 Nagyon űgyekezém, hogy Philotejának

Ki verném az eszit, mint régen Áchábnak,

De meg hallá szavát őrző Angyalának,

S. azért a régi czélt fel tevé magának.

Holott már egészen meg borzadott vala,

185 Minden joságakrol szintén le mond vala,

Hogy pedig egészen utánnam nem álla,

Az az oka, hogy ti nem valátok nálla.

Voluptas

Azt a kis változást én okoztam benne,

Mert énis szűntelen harczolok ellene,

190 Mástis probálhatnék, hogy ha haszna lene,

És a mit jovallok, ha arra rá menne.

Caro

Most már tudom, őtőt meg nem tántorittyuk,

Ugy a mint előbb volt, meg nem háborittyuk,18

Mert észre veszi, hogy őtőt csalogattyuk,

195 S. az után bizonnyal kőzből nem szorittyuk.

Mostis tudom, hogy ő szivből imádkozik,

Térden álva sokszor nagyon fohászkodik,

Mind éjjel s. mind nappal azon gondolkodik,

Hogy műnket meg vessen, gyorson munkalkodik.

Deceptio

200Ambár imádságban habozzék a szája,

Mégis meg probalom, el megyek hozzája,

De ha az ajtaját előttem be zárja,19

Hiba nélkűl tőbbszer nem jutunk hozzája.

Mundus

Jobb volna Baratom, magunkhoz hivatnok,

205Színes barátságunk nékie mutatnok,

Hamarább a szivét magunkhoz forditnok.

Voluptas

Jo volna, de hozzánk, félek, nem hihattyuk,20

Sőt, ha ide jő is, hamar el szalaszuk,

S. igy tőlle magunkot majd ki csufoltassuk,

210 S. nagyobb buzgoságra őtőt fel indittyuk.

Deceptio

Jobb lesz nékűnk, hogy mű mennyűnk eleibe,

Szolgáljunk nékie udvarlás képibe,

Hogy inkább hajoljék hozzánk az ő szive,

S. ugy társaságunkban talán lészen része.

Mundus

215 Ez a tanács nékem sokkal inkább tettzik!

Caro

Nékem is fontosnak és heljesnek látzik.

Voluptas

Mennyűnk hát, s. köszöntsűk, talán meg változik.21

Deceptio

Lassan járjatok, mert mostis imádkozik!

Áldott legyen őrőkké Isten szolgálója,22

220 Szentek seregének kedves attyafia,

Menyországban lako angyalok baráttya,

Bűnők meg vetője, gyenge Philoteja.

Philoteja

Kelj fel én előttem, ne váslasd a térded,

Melj szépen beszillesz, kinek hinak téged?

Deceptio

225 Én egy uralkodo király fia vagyok,

Ezek a társaim, mind főfő hadnagyok,

Hallottam hiredet, hogy kéntseid nagyok,

Azért udvarlani ezekkel kész vagyok.

Philoteja

Hogy ilj főfő rendek jőttetek házamhoz,

230 Nagyra becsűllöm, de míg imádságomhoz,

Nem látok, mind addig nem szollok a szohoz,

Hanem űljetek le addig az asztalhoz.

Deceptio

Philoteja, hadd el most az imádságot,

Nem mindenkor találsz ilyen társaságot,23

235 Kiket most ha meg vetsz, nagy szomoruságot

Okoz, és magadnak holtig árvaságot.

Philoteja

Én fogadást tettem az elő Istennek,24

Hogy minden részeit egész életemnek25

Nékie szentelem minden lépésimnek,

240 Megis tartom, a mit fel tettem Istennek.

Most az imádságot nem hagyhatom félbe,

Sőt, jobb lesz ha tűis velem estek térdre.

Caro

Ne légy, kérlek, szentebb te Judith Asszonynál,

Ne légy Isten félőbb Ester Királjnénál,

245 Sem tőkéletesebb Samuel Annyánál,

Ne légy ártatlanabb soha Susannánál.26

Philoteja

Nékemis ezeket szűkséges kővetnem,27

E’ világon élvén, nem lehet henyélnem,

Az hová ők mentek, oda kell sietnem,

250 Azért a vétektől szűkséges itt félnem.

Arrais szűkséges itten figyelmeznem,28

Lelkemet hogy keljenn most űdvezittenem,

Mert életem végén késő lesz féltenem,

S. az halállal pedig majd szembe kell mennem.

Mundus

255 Ah, melj bolond beszéd, csudálom elmédet,

Hiszem, nem hijják ma szám adni Lelkedet,

Mitsoda bolondság izgat hát tégedet,

Talám idő előtt bé hunyod szemedet?

Voluptas

Látom Philotéje, hogy ritka termettel29

260 Fel ékesitettél Angyali szépséggel,

Malasztotis vettél, látom nagy bővséggel,

Ne fonnyazd hát magad szomoru élettel.

Caro

Életednek éppen most vagy virágjában,

Nem jo azért néked melancholiában

265 Az űdőt tőlteni, vagy sok imádságban,

Légyen eszed, s. ne élj csak Phántásiában.

Deceptio

Vigadgy egy keveset mű társaságunkban,

Ne ronsd el magadott ifiuságodban,

Vigadozhatz velűnk két harom orában,

270 Lehet azért részed néked Mennyországban.

Philoteja

Minden vigaságtol magamot el vontam,

Gyermeki eszemet miolta el hattam,

És az úr istennek bőjtőtis fogadtam

S. cselekedetimet nékie ajáltam.30

Caro

275 Bőjtőlést az Isten nem kíván mű tőllűnk,

Őregeknek valo imádság, nem nékűnk,

Mi az halálunkhoz még nem kőzelittűnk,31

Még addig eleget mű kőnyőrőghetűnk.

Voluptas

Az Isten mű nékűnk semmit nem parancsol,

280 Hanem mindeneknek csak éppen jovasol,32

A mint mű akarjuk, ahoz a szerént szol,

Nemis kénszerithet, járjunk bár akárhol.

Philoteja

Ha mégis az ember a rosz társaságtol

Magát nem őrizi, Isten haragjátol

285 Félhet, s. az őrdőgnek kemény rabságátol,

A melj nem messze jár a rosz vigaságtol.

Deceptio

Nem kénszerittűnk mű téged a vétekre,

Tőllűnk bátron mehetz tőkelletességre!33

Voluptas

A míg űdőd vagyon, vigadgy az eletben,

290 Ne tőltsed idődőt tunya henyélesben.

Caro

Ha egész napokot nem akarsz engedni,

Ne sajnáld egy óran velűnk vigadozni!

Deceptio

Mű egyebet tőlled nem akarunk kérni,34

Csak éppen azt nézd meg, hogy szoktunk mű élni,

295 A but és bánatot hogy kell el kerűlni,

S. a keserves lelket hogy kell vigasztalni.

Philoteja

Az űdőt el tőltők a Disputálásban,

Az imádsagomot, a melj volt szokásban,

Miattatok, tudom, el kűldőm Romába,35

300 Tehát most tőbb űdőt ne tőltsűnk heába!

Legyen annyi mint az, terittessűnk asztalt,

Még eddig engemet senki nem vigasztalt.

A kit minden ember tudom, hogy tapasztalt,

Mivel magam érzem, hogy a bu meg aszalt.

305 Már el mult az űdő, inasok, hol vattok?

Tű csak imit amot, látom, koborlatok,

Miért a konyhához s. asztalhoz nem láttok,

Uri vendégimet talám nem láttátok?

Ephaebus

Ihol már az asztal, meg vagyon teritve,

310 Kűlőmb kűlőmb féle étek vagyon főve!

Voluptas

Űljűnk az asztalhoz, meg untam az állást,

Hadd huzza a Chorus a vig musikálást.

Philoteja

Magam érzem, hogy most meg vigasztalátok,

S. a kétségeskedést tőllem el hajtátok,

315 Ha gyakorta hozzám bé látogatnátok,

Valosággal vigabb orczával látnátok.

Deceptio

Veszed észre, hogy iljen ifiakkal,

Győnyőrűség élni, s. mind szép virágokkal

Magadot mulatni, hogy sem szomorukkal,

320 A kik el ámitnak sokakot magokkal.

Mundus

Ez az élő ember kívánt mulattsága,

A testnekis ebben telik kévánsága,

Mert ez élet után nem lesz vigasága,36

Az halállal oda lesz hajlandosága.

Caro

325Egyél Philotéja, űlj és járj pároson,

Szivedet pediglen vigasztaljad gyakron!

Mert hamar meg hal az, ki él magánoson

Aki pedig igy él, él igen hasznoson.

Philoteja

Nékemis ugy láttzik a tű szavatokbol,

330 Hogy miglen el mégyen ember e’ világbol,

Ne csak kostolgasson a világi jokbol,

Hanem egyék, igyék, s. jol lakjék azokbol.

Deceptio

Az iljen életet, ha mások kostolnák,

Minden vagyonokot, tudom, érte adnák.

Philoteja

335 Bánnám megis, ha ezt nénéim meg tudnák,

Mert ők a Városon mindgyárt ki dobolnák.

Deceptio

A nénéid éppen nem láttyák dolgunkot!

Mundus

Musikával tehát mulassuk magunkot!

Caro

Borral ásztassuk meg szomjuzo torkunkot!

Voluptas

340 Nosza, verjűk össze vigan a sorkunkot!37

Scena tertia

(Sorores Philotejae audientes ipsam malae societati consensisse ad meliorem frugem revocare conantur.)

Philippeja

Istennek áldása bé jővetelűnkkel,

Philoteja, hozzád jőjjőn bőv mértékkel!38

Philoteja

Isten hozott ide titeket, Nénéim,

Csak tű vattok látom, igaz testvéreim,39

345 Mert észre vettem, hogy a tőbb rokonim,

Megvetettek engem minden űsmérőim.

Régtól fogva ugyan kőzűlletek, vártam,

Hogy bár egyik hozzám jőne, ohajtottam,

De csak ohajtással, s. várással marattam,

350 Azért meg vetettnek magamot tartottam.

Philippeja

Hogy meg vetettenek tégedet némeljek,

Azokkal nékemis vagyon mitől féljek,

Sőt talám meg halnom jobb volna, mint éljek,

Mert már eletedről, nem tudom, mit véljek.

Philotéja

355 Ne busulj, jó néném, majd meg vigasztallak,

Ha szomot fogadod, majd meg boldogitlak,

A szép mulattságnak uttyára inditlak

S. igy minden bánattol talám fel oldozlak.

Veronica

Mostis a vigaság szele ért bennűnkőt,

360 S. annak verte által mérge a lelkűnkőt,40

S. félek, hogy végtére egész nemzetűnkőt

Fekete homáljal bé vonnya fejűnkőt.

Eddig ugyan jámbor életet viseltél,

Jo példa adással sokakot intettél,

365 Sok bűnős fiakot jora téritettél,

S. minden féle rendnek tűkőrűl tétettél.

Most pedig ugy hallom, rosz élethez fogtál,

Az utat el hattad, meljen eddig jártál.

Minden jo erkőlcsőt magadrol el hántál,

370 S. Vénus szekerében utazni indultál.

Philippeja

Mű azért az Isten szavaira néztűnk,

S. igaz szeretetből őszve beszélgettűnk,

A lelkedet szánván, tanács adni jőttűnk,

S. meg feddeni téged a roszrol, siettűnk.41

375 Tehát édes etsém, Atyánk tudománnyát

Szemed előtt hordozd, s életed kormányát

Jobb, kezeddel tarcsad, ne hogy gyalázattyát,

Erkőlcsődnek műis hordozzuk homálját.

Philoteja

Philippéja, téged az én vigaságom,

380 Meg ne szomorittson, s. nyájas mulattságom,

Kőtelességemet mert által nem hágom,42

S. azért allattatok a fát le nem vágom.

Hogy pedig némeljkor házamhoz bé térnek43

Négy jeles ifiak, s. nálam ebédelnek,

385 Azok, tudom, rosz hirt rollam nem hintenek,

Mivel engem roszba nem kénszerittenek.

Veronica

Mégis, nem jo, etsém, olyan társasággal,

Az űdőt tőlteni, az álnok világgal

Szővettséget tenni, mert az álnoksággal

390 Rakva vagyon, s. meg csal teged hamarsággal.

Azért tarsd eszedbe kőtelességedet,

Férjednek le kőtőtt igaz hivségedet44

Meg tartsad, mert azok hiredet s. nevedet

El rontyák, s. pokolra taszittyák lelkedet.

Philoteja

395 Azon ifiaknak, ha férjem hon volna,

Tudom, hogy jo szivel őis udvarolna,

S. érettek el hadná, bátor dolga volna,

Engemis, hogy véllek mulassak, unszolna.

Philippeja

A bántya a bőjtőt, hogy nints hon a Férjed,

400 S. a miket ő gyűjtőtt, lassanként csak szélyed,

A rosz hir pediglen rollad nagyon terjed,

S. ezekért, meg látod, hogy férjed meg gerjed.

Fogadd szonkot azért, s. élj az Ur Istennek,

Ne kedvesz olj nagyon rothado testednek!

405 Nem tudode hogy az kárt tészen lelkének,

A ki mindenekben enged a testének?

Mit remélhetz, kérlek, világon kapdosván,

A nyájasság néked világbol ki mulván

Nem használ, hanem árt, el hidgyed azt nyilván,

410 Sokak tapasztalják ezt pokolban sirván.

A kik e Világban éltekben tettzettek,

A vigaságokért éjjet nappá tettek,

Már a vigaságért őrők just cseréltek,

S. az őrdőgnek kemény rabságába léptek.45

415 Réá juthatz teis kőnyen azon tánczra,

Ha kivánságidot hosszu s. szabad lánczra

Bocsattod, s. szemeid a Világi jokra

Fűggeszted, s. nem halgatz a mű szavainkra.

Philoteja

Ki bizta reátok az Apostolságot?

420 Nem tiltya az Isten a szép mulattságot,

Talán boszuljátok azt a vigaságot,

Meljel el cseréltem a szomoruságot?

Eleget aggóttam az el mult holnapig,

Életem virágját fonyasztám sokáig,46

425 Bolondság volna, ha ugy élnék halálig,

Nem vétek vigadni két három oráig!

A tű intéstekkel magatok éljetek,

Az életemért semmit ne féljetek,

Nem bánom, házamhoz csak akkor jőjjetek,47

430 Midőn kőveteket kűldők érettetek.

Veronica

E volt ugyan nekűnk a kőtelességűnk,

Hogy téged a jora Lelkűnkből meg intsűnk,

Rosz végből te hozzád, hid el, hogy nem jőttűnk,

S. orcza pirulással kell mégis el mennűnk.

Philippeja

435 Neis félj, házadot, mert nem gyakoroljuk,

Főképpen, ha hired, ugy mind eddig haljuk,

Gyalázattyát ugyan házadnak sajnáljuk,

Mert műnketis illet, a mint tapasztaljuk.

Philoteja

Az én gyalázatom nem lészen rajtatok,

440 Járjatok békével, nints mit kajtassatok.

Deceptio

Honnan valok azok, a kik itt valának,

Gyenge Philotéja, s. téged hodittának?

Philotéja

A testvér nénéim meg látogatának,

A vigaságomért itt siránkozának,

445 El kezdett éltemért mint egy dorgálának,

S. a mint érzem, éppen meg tántorittának.

Mert a vigaságrol sok roszat mongyanak,48

S. a végső dolgokrol fontoson szollának,

Végre szavaimért meg haborodának,49

450 S. most már bánom, hogy hamar el hagyának.

Mundus

De semmi, dugja bé kiki arra fűlét,

Tudom én, tőbszeris hallottam a félét.

Voluptas

Bolondság te néked magad emészteni,

Ki mondgya, hogy vétek vigaságban élni?

Caro

455 A ki sokat busul, meg szokott őszűlni,

S. az után senkinek nemis fog tettzeni,

Jobb azért, ha velűnk még kezdesz mulatni,

S. az után Venustis lehet kőszőnteni.

Philoteja

Nem bánom, kezdgyetek tehát musikálni,

460 Egy kevessé lehet moston vigadozni,

Mert ha még busulok, meg kezdek őszűlni,

S. az után senkinek nem fogok tettzeni.

Scena quarta

(Philotejam in adulterio depraehensam ducunt Pharisaei ad Christum Judicandam.)

Curator populi

Egész Judaeának bőlcs kormányozoi,

Tű vattok a népnek oktato papjai,

465 Tű vattok hazánknak Szent oltalmazoi,

A bűnosőknekis fő meg bűntetői.

Imé ez az Asszony, pénzel s. gazdagsággal

Sokkal bir ugyan, de magát társasággal

Szemtelenűl kőzli, s. férjét álnoksággal

470 Magátol el menni hadta csalárdsággal.

Moston már magához hoditott sokakot,

Kivált négy világi jeles ifiakot,

A kik nálla tőltnek sok éjjet s. napokot,

S. azért gyalázatba hajtották magokot.

475 Mert mű észre vévén, hogy ehez kerűltek,

Allattomba s. távul a miket miveltek50

Néztűk, s. észre vettűk, hogy le telepedtek,

S. házasság tőrésbe találtuk, hogy estek.

Azért ide hoztuk kőtelességűkből,

480 Hogy tű itiljétek a Mojzes kőnyvéből,

S. bűntessetek vétkét leg alább pénzéből,

Ha ki nem tőrlitek, az élők kőnyviből.

Consiliarius primus

Hallode, te bűnős, kinek hinak téged?

Igazoke rollad ezek a beszédek?

Philoteja

485 A vezeték nevem Pulchra, hallottátok,

Hogy Philotejanak hinak, azt tudgyátok.

Consiliarius secundus

Nem szűkség a nevét nékie kérdezni,

Hanem a tőrvénynek sulját rá olvasni,

Mert a vádoláshoz nem mér hozzá szolni,51

490 S azzal ki jelenti magát oljnak lenni.

Consiliarius tertius

Szolj hozzá hát ehez, te meg átalkodott,

Tudode a tőrvént, meljet Mojzes adott?

Vagy talám a férjed tégedet el hagyott,

S. az iljen életre néked okot adott?

Philoteja

495 A Mojzes tőrvényét nem olvastam soha,

A férjemis hozzám nem vólt még mostoha.

Consiliarius quartus

Hozzá szollok énis ehez a dologhoz,

Jovallom, kűldgyűk el őtőt a Jesushoz,

A publikánusok s bűnősők attyához,

500 A ki e féléket hoditott magahoz.

Consiliarius secundus

Jo lészen, kűldgyűk el, hadd haljuk mit beszél,

S az iljen bűnősről, tudgyuk meg, mit itil.52

Consiliarius primus

Ha nem lészűnk ennek mi kárhoztatoi,53

Mennyűnk el minnyájon, s. légyűnk vádoloi,

505 Hogy ha kárhosztattya, legyűnk szoszolloi,

Ha pedig fel oldgya, Jesus áruloi.

Consiliarius tertius

Igen heljes tanács, jobbat nem tanálunk!

Consiliarius secundus

Ezen a tanácson minnyájon meg állunk!

Consiliarius primus

Fogjátok meg szolgák, s. hozzátok utánnam!

510 Mester, mű minnyájon tudgyuk, hogy igaz vagy,

Egész Judaeában hired már igen nagy,

A Mojzes kőnyvében tudos, értelmes vagy,

S. nem nézed a személjt, légyen kicsi vagy nagy.

Mojzes parancsolja nékűnk a tőrvényben,

515 Hogy a kit találunk házasság tőrésben,

Kővezzük meg, ne hogy az egész kősségben

Botránkozás légyen, mint választott népben.54

Ez Asszony álatot azért hozzád hoztuk,

Házasság tőrésben mert őtőt találtuk,

520 A Mojzes tőrvényét műis ugyan tudtuk,

De hogy hozzád hoznok, jobbnak álitottuk.55

Tőlledis azt tehát akarjuk hallani,

Ezzel a személjel mit keljen mivelni,

Lehete a nép kőzt az iljennek élni,

525 Vagy a tőrvény szerént meg kelletik halni?

(Christus se inclinans in sillentio scribit in terra.)

Consiliarius secundus

Mester, ne késlődgyél, mond meg szándékodot,

Hadd halja a kősség a sentencziádot!

Christus (iterum se inclinat et scribit in terra.)

A ki kőzűlletek vétek nélkűl vagyon,

Leg elsőbben erre kőveket hanyittson.

530 Hová lőnek azok a kik vádolának,

Téged, Asszony állat, s itt kőtve tartának?

Hogy vagyon, hogy tőlled mind el távozának,

S. a szolgák is itten egyedűl hágyának?

Philoteja

A te szodra, mester, mind el széljedének,

535 Fejenként az ajton el erigelének!56

Christus

Nem kárhoztatae tégedet valaki?

Philoteja

Nem kárhoztatott még eddig engem senki!

Christus

Én sem kárhoztatlak, tőbbé ne vétkezzél,

Az Őrdőg kővetit ne bocsassad kőzél

540 Magadhoz, a kikkel tartván, meg űtkőzzél,

S. a világ előtt is gyalázatot szerzél.

Járj békével tehát, vigyázz a lelkedre,

Ne hogy ez régi rosz száljon a fejedre!

Scena quinta

(Recedente Philoteja Christus alloqvitur turbas.)

Christus

En vagyok a világ uj világossága,

545 El téveljetteknek bátorságos uttya,57

A ki engem kővet, van teljes malasztya,

Nem setétes annak semmi állapottya.

Phariseus primus

Magadrol egyedűl bizonságot tész te,

S. a te bizonságod valjon igaz lésze?

Christus

550 Ha én magam felől bizonságot tészek,

Igasságom felől ne kételkedgyetek,

Mivel honnan jöttem, s tudom hová megyek,

De tű nem tudgyatok, honnan és ki legyek!

Én pedig kőztetek vagyok az Atyával,

555 A ki engem kűldőtt a világra azzal,

Innen ne véljétek, hogy én csalárdsággal

Szollok néktek, a vagy holmi ravaszsággal.

A tű tőrvénytekben, nem de irva vagyon,

Hogy két bizonságon a dolog meg áljon,

560 Néktek magam felől lészen bizonságom,

S. az attyais valja az én igasságom.

Phariseus secundus

Igazolásodra, hogy Atyádul vallád,

Azt kérdgyűk mű tőlled, hol vagyon az Atyád?

Christus

A ki szollok néktek, engemet nem tudtok,

565 Az Atyámot tehát miért tudakozzátok?

Ki légyek én, aztot ha által látnátok,

Az Atyám hol volna, nem tudakoznátok!

Phariseus tertius

A vélekedésed magadrol igen nagy,

Mit hirdetz magadrol, mond meg nékem, ki vagy?

Christus

570 En vagyok a kezdet, a ki szollok néktek,

Midőn pedig engem a fán fel emeltek,

Akkor, tudom, engem sokan meg űsmertek,

Mert en dicsőséget osztogatok néktek.

A ki az Istentől vagyon, halja szomot,

575 Meg tartya, s. koveti tanács adásomot,

Mert az által láttya isteni voltomot,

Nem nézi a kűlső emberi formámot.

A tanittásomat hogy tű nem haljátok

Az az oka, hogy az Őrdőg az Atyátok.58

Phariseus quartus

580 Nem de, jol mondgyuk e, hogy szamaritánus,

És őrdőngős vagy te hodito s. bubájos!

Christus

Őrdőngős nem vagyok, hanem az Atyámot

Dicsöittem, s. azzal nem sertem hazámot,

Bizony mondom néktek, aki az én szomot59

585 Meg tartya, az halál nem tart ahoz számot.

Phariseus primus

Hogy őrdőgőd legyen, moston tapasztaljuk,

Abrahámis meg holt, azt minnyájon tudgyuk,

Holott őt szentebbnek nálladnál alittyuk,

Mert ő az hiveknek feje volt, ugy tarttyuk.

Christus

590 Örvendezett ugyan, Ábrahám Atyátok,

Hogy az én napomot látná, meljet láttok,

Látta és őrvendett, nem ugy mind tű, vakok,

A kik életemnek áruloi vattok.

Phariseus secundus

Az őtven esztendőt még te meg nem nyomtad,

595 Ábrahám Atyánkot megis élni láttad?

Christus

Vagyok én bizonnyal, még minek előtte,

Ábrahám Atyátok e világra lenne.

Phariseus primus

Hallátok, minnyájon, ezt a káromkodást,

Kővezzük meg, ne hogy a kősség tamadást

600 Szerezzen, s. okozzon magának kár vallást,

S. az egyűgyűeknek szőrnyű lelki romlást.60

(Christus se subducit.)

Az is ki mutattya, hogy teli őrdőggel,

Imé, el enyészék tűndér mesterseggel.

Scena sexta

(Philoteja ab Angelo excitata detestatur iniquitatem, et in gratiam recepta a Christo desponsatur. Angelus cantat.)

Philoteja

Oh, Istentelenség, o emberi vakság,

605 Melj csalárd és álnok a világi hivság,

Melj hamar változik a testi mulattság,

Látom, hogy ezeket kővetni bolondság.

Mert álnokságival mind addig biztata,

Gonosz társaival addig csalogata,

610 Mig a Világ előtt gyalázatba hajta,

S. Isten malasztyátol egészszen megfoszta.

Oh, jaj, ha nénéim kegyes intéseket,

Kővettem volna, most ezenintéseket61

El távoztathatnám és a győtrelmeket,

615 S. magamhoz hajthatnám kőnnyen az egeket.

Most pedig mit keljen nem tudom, mivelnem,

Szemeim az égre emelni nem merem,62

A földön sem látom már semmi reményem,

Miképpen lehet hát é világon élnem?

620 Mert felettem láttam az Isten haragját,

Ellenem készitett bűntető ostorát,

Allattam szemtelen pokol tátott száját,

Hogy engem el nyeljen, gonosz Philoteját.

Mit miveljek tehát? Kétségben esseme?

625 Isten irgalmában valjon még bizzame?

Valjon bocsánatot tőlle várhatoke?

Hogy meg halgat engem valjon reméljeme?63

A távul légyen tőllem, hogy kétségben essem,

S. igy szegény lelkemet a pokolra vessem,

630 Talám ha szivemből istenem keresem,

Meg halgattya az én buzgo kőnyőrgésem.

O, veszedelemben forgok segedelme,

Sok keseretteknek vigasztalo szeme,

Látod a véteknek győtrelme melj fene,

635 Légy kegyelmes nékem, irgalom Istene!64

Meg vallom bűnőmőt, meljet cselekedtem,

El hagyom éltemet meljet kővettem,

Jobb élethez kezdek, hittel erősíttem,

Cselekedettelis eztet teljesittem.

Christus

640 Philoteja bizzál, mert meg bocsáttatik

A te gonoszsagod, s. végre ki nyittatik

Menyország, a meljben korona tartatik.

Meljel a meg térő meg koronáztatik.65

Im, magadis látod, hogy nints győnyőrűség

645 A Világi jokban, hanem keserűség,66

Ha pedig utánnam sietsz, a kegyesség

Meg adatik néked is a lelki szépség.

Mert a meg térőkőt kedves mátkáimnak67

El jedzem, s. választom egyedűl magamnak,68

650 S. bővséges kintseim fel nyitom azoknak,

Engem azért, és nem mást, válassz magadnak.69

Mert te már el hagyod régi életedet,

S. szivből meg utálod minden vétkeidet,

Az én mátkám lészesz, csak hogy hivségedet

655 Kövessed, hogy végre űdvőzisd lelkedet.

Philoteja

Látom, hogy az Isten fel gyullatt haragját

Már el forditotta, s. mutatta nagy langját

Szeretetének, hogy áldanám szent fiát

Aki meg fizette bűneimnek diját.

660 O, melj nagy kegyesség, hogy én már mátkája

Lennék a Krisztusnak, s. a szeretet langja

Engemet illetne, a ki valék tagja

Az Őrdőgnek, és a kárhozatnak rabja.

Szerelmes Jesusom, szivből hálát adok,

665 Számtalan vétkemtől, hogy már tiszta vagyok,

A te jovoltodért mindent meg utálok,

S. fogadom, hogy tőbbé a bűnbe nem hágok.

Távozzál el tehát rosz világi hivság,

Mesze legyen tőllem a testi mulattság,

670 Mert latom, hogy eztet őrőkké valoság70

Kőveti, s. pokolban rettenetes rabság.

Fogadom, ez után csak téged kővetlek,

Kegyes szabaditom, s. lelkemből szeretlek,

Magamnak egyedűl választlak, s. űsmérlek,71

675 Ne hadgyad lelkemet el kárhozni, kérlek.

Christus

Valamely orában a bűnős hozzam tér,

Meg nyeri bizonnyal, a miket tőllem kér,

Ha a régiekre tőbbé viszá nem tér,

A halálnak nyila soha ahoz nem fér.

680 Tudod, hogy egy bűnos igaz meg térésén

Inkább őrvend az ég, s. kegyelem kérésén,

Mint kilenczven kilencz buzgo kőnyőrségén

Vagy ezerni ezer kűsded szűletésén.

Ezen nagy őrőmet teis meg ujjitod,

685 S. az Isten malasztyát magadban nagyittod,

Ha kőnyhullatással orczád mosogatod

Vétkeidért, és így lelked tisztogatod.

Kővess engem tehát, míg fel áldoztatom,

A zsidoktol, s akkor nyilván meg mutatom,

690 Melj példát kővetni kíván akaratom.

Scena septima

(Pharisaei consilium ineunt de Christo capiendo Judas paciscitur.)

Caiphas

Egész tartománynak főfő tanácsosi!72

Én vagyok a Fő pap, tudgya aztot kiki,

Tisztségem hozza, hogy Judaeában senki

Ne járhasson, ki a népet hitegeti.73

695 Már pedig, tudgyátok, hogy amaz ámitto,

A népet sok csudás félékkel hodito,

Magát profetának fonn szóval kiálto,

Tisztségunkból lészen műnkőt ki forgató.

Ha az ellen kévánt szorgalmatossággal,

700 Nem deliberálunk fontos okossággal,

Ki nevet, s. meg csufol műnkőt álnoksággal,

Mert az rakva vagyon csalárd gonoszsággal.74

Ennek nem rég jelét maga meg mutatá,75

Mindenek láttára nemzetűnk gyalázá,

705 Midőn Philoteját bűnéből fel oldá,

S. az haláltol, meljet érdemlé, meg váltá.

Az egész kősségből már sok halgatoi

Vannak, s. a tőrvénynek ellene mondoi,

Véle eggyet értő egy nehán társai,

710 Imit amot gyűjtőtt kuldus tanitványi.

Ezekis már őtőt egész Judaeának,76

Fen szoval kiáltyák igaz Profetának,

Sőt éppen álíttyák az Isten Fiának,

És az egész világ szabadittojának.

715 Meg hitte már a nép azoknak szavokot,

Mert az a hodito a bélpoklosokot

Meg gyogyittya, sőt az szűletett némákot

Meg szolittya, s. látni tészi a vakokot.

Ezek ki mutattyák, hogy mű békeségben

720 Meg nem maradunk az régi csendességben,

Sem pedig az magunk Papi tisztségűnkben,

S. a nép előtt valo régi betsűletben.

Ezen dolgot azért kiki meg fontolja,

S. nékem a szándékát, mit itil, meg mondgya.

Consiliarus primus

725 Ha ugy van a dolog, hogy az igy cselekszik,

És ha a nép előtt már annyira tetzik,

Nem sokára őtőt eleinkbe teszik,

S. a mű tanácsinkot azonba meg vetik.

Nem jo azért őtőt sokáig szenvedni,

730 S. az ő processusit messze terjeszteni,

Mert ha meg engedgyűk sokat kerengeni,

Minden rokonságuk utánna kezd menni.

Consiliarus secundus

Enis azt jovallom, hogy ne halogassuk,

Hanem hamarsággal a tanácsba rántsuk,

735 S. kegyetlenűl őtet hogy ha meg foghassuk,

A kősség láttára meg ostoroztassuk.

Caiphas

Fontoson ugy látom, a tanács egyet ért,77

De nékem ugy láczik, hogy jobb a kősségért

Meg halni az egynek, mintsem egy emberért

740 Az egész nép vesszen, mint rossz ámittoért.

Consiliarus tertius

Hamarsággal tehát vitézeket kűldgyűnk,

S. ilj gonosz hoditot ma fel kerestessük,78

Azonban ő néki tőmleczet keressűnk,

Ne hogy a nép előtt gyalázatban essűnk.

Consiliarus quartus

745 Mesterség, tudom az csalárdot meg csalni,

S. az olj ravasz rokát a lyukra hajtani,

E dologgal azért fontoson kell bánni,

Mert ha észre veszi, el fog ő szaladni.

Szűkséges azért, hogy keressűk jó uttyát,

750 Titkon tanoljuk ki, ne hogy észre vegye,

A safrány illattyát,

S. az után heába keressűk a nyomát.

Consiliarus primus

Egy practicát lehet mással rontani,

Lehet ebben modot kőnyen fel találni,

755 Tanitványi kőzűl egyet el kell csalni,

És azzal e dolgot szűkség conferálni.

Servus pontifici

Judás, a ki Jésust kővette sokáig,

Nem rég itt kerenge két három oráig.

Consiliarus primus

Lássad, ha még itt van, szolittsad szaporán!

Caiphas

760 Csak szép szoval vélle előre beszeljűnk,

Jó fizetést néki a mellett igirjűnk,

Servus pontifici79

Parancsolatodra itt vagyok Judással!

Caiphas

Hallottam barátom, hogy sokat forgottál,

Jésus mellett, kitől sokatis tanultál,80

765 Meg fogatásában ha utasittanál,

Jo fizetést azért mű tőllűnk várhatnál.

Judás

Éppen ez a szándék keritte hozzátok,

Ebben szolgálhatok, ha reám bizzátok.

Caiphas

Ihon, harmincz ezűst pénzt most adunk néked,

770 S. ha igiretedben porban nem maradunk,

Tőbbetis ez után, hidd el, hogy szolgálunk,

Kivált, ha végét éri fel tett czélunk.

Judás

Őrőmest szolgálok, Fő papi Méltoság,81

Tudom én, hol vagyon az alkalmatosság,

775 Csak engem az utan holmi szomoruság

Ne érjen, s. ne sértsen tőlletek bosszuság.

Caiphas

Mit mondassz? Sőt talál tegedet vigaság,82

Társad lesz ez után, hidd el, az Uraság,

Távol lesz ez után a rongyos vándorság,

780 Holott eddig veled vala a koldusság.83

Judás

Nem sokára ebben hirt adok tű néktek,

Csak jo vigyázásban minnyájon legyetek,

Vitéz katonákot nékem készittsetek,

Mig én hozzá mégyek, s. tű csendesedgyetek.

Scena octava

(Christus 12 Apostolis insinuat Proditorem, et Petro praedicit negationem.)

Christus

785 El kőzelgetett már a nap, meljet vártam,

Azértis az égből a főldre szállottam,

Hogy az én népemért véremet ki ontsam,

S. keserves halállal hogy őtőt meg váltsam.

Lehetetlen vala Istennek szenvedni,

790 Azért Máriátol szent testet fel venni

Akartam, és abban érettek meg halni,

S. Menyország ajtaját e képpen fel nyitni.

Már harmintz harmadik esztendeje ennek,

Hogy engem sok testi kénok környűl vesznek,

795 Meljek életemnek ma végetis tesznek,

S. igy az őrdőg s. pokol meg szégyenittetnek.

Édes tanitványim, előre tű néktek

Meg mondom igazán, hogy tű kőzőttetek

Vagyon, aki miatt a tű mesteretek

800 A zsidok kezébe esik érettetek.

Petrus

Mindeneket tudo szerelmes mesterem,

Mit ijegetz engem, kérdém, ha mérem,

Hogy kőzőttűnk légyen olj ember, nem vélem,84

Aki el arulna, ingyen sem reméllem.85

805 Melj ostoba volna, aki ez élettől

Tudva s. szántszándékkal, az ő mesterétől

El szakad, és nem fél a számla vetéstől,

S. abbol kővetkező nagy veszedelemtől.

Vajha meg tudhatnám, ki légyen a pártos,

810 Majd meg tanittanám, hogy lenne ő titkos,86

Nem lenne bizonnyal te ellened harczos,

Mert ellene lennék elsőbben is kardos.87

Christus

Hát nem akarnáde, Atyám akarattyát

Hogy bé teljesittsem őrők Decretomát,

815 Nem de szűkséges, hogy pokol királját

Meg győzzem, s. fel űssem kegyelem zászloját.

Petrus

Uram, hogy lehessen, hogy kőzőttűnk légyen

Ki téged el árul, s. mégis ne rettegjen.

Christus

Velűnk vagyon, s. vajha mind őrőkké lenne,

820 Ezen a világon velűnk lenne s. élne,

Jobb volna, a kéntsre ha nem tekéntene,

S. ugy az űdvősségbe talám lenne része.

Néktekis azt mondom, hogy meg botránkoztok

Bennem az étzaka, s. engemet el hadtok.

Petrus

825 Uram, ha minnyájon megis botránkoznak,88

Engemet egyedűl meg nem tántoritnak.

Christus

Sőt, azt mondom, Péter, hogy tőllem el maratz,

S. a zsidok kezébe engemet kőtve hatz,

S. midőn suljosodik a munka, meg tagatz,

830 Mint szintén a tőbbi, teis ugy el szalatz.

Petrus

Szerelmes mesterem, tudom, hogy igaz vagy,

De mégis e dolog előttem igen nagy,

Mert ha téged János, Máté s. Jakab el hagy,

Én te veled lészek, mig a vérem meg fagy.89

835 Igirem magamot, hogy soha nem hadlak,

Annál inkább téged meg sem is tagadlak,

Sőt halálomalis készebb oltalmazlak,90

Ha veszedelemben lenni tapasztallak.

Christus

Simon Péter, magad ne igird annyira,

840 Ne ajjáld a tested kereszt kinnyaira,

Hanem inkább vigyázz az én szavaimra,

Mert még ma meg tagatz egy leány szavára.

Petrus

Uram, készebb lészek az halálra menni,

Vagy akármi szőrnyű kinokot fel venni,

845 Hogy sem mások előtt téged meg tagadni,

Le kőtőtt hitemet előtted meg szegni!

Christus

Jobb volna te néked, ha nem fogatkoznál,

S. tulajdon erődben annyira nem biznál,

Mert még ma háromszor engem Caiphásnál

850 Meg tagatz, az egész egybe gyűlt zsidoknál.

Tehát most minnyájon siessűnk a kertbe,

S. ottan vigyázzatok, ne hogy késértetbe

Essetek, s. jussatok magatokis tőrbe,

Mert az ellenséggel hadd mennyűnk mű szembe.

Scena nona

(Judas rediens ad Pontifices assumit satellites.)

Judás

855 Papi Fejedelmek, hogy most oda voltam,

Jesussal ujjólag essze találkoztam,

S. vélle vacsorálván sokáig mulattam,91

És meg fogására jo modot találtam.

Mert a Getsemányi kertbe szándékozik,

860 A hol néha néha sokat imádkozik,

Mert Tanitványitol, hallottam, bucsuzik.92

Azért csak szaporán mellém katonákot

Rendeljetek, tudos s. vitéz hadnagyokot,

Szolgákotis, akik hozzanak fákljákot,

865 Ne hogy a setétben meg sértsék magokot.

Caiphas

Judás, hivségedet moston tapasztaljuk,

S. ebbéli dolgodot nagyra magasztaljuk,

Minden lépésidet, ha modgyat találjuk,

Jo reménséggel légy, hogy vissza szolgáljuk.

870 Szolittsátok tehát mind a katonákot,

Hogy adgyuk ki velük a parancsolatot,

Mi azonban tartsunk felőlle tanácsot,

S. gondoljunk ellene sok féle csufságot!

Longinus

Parancsolatodra, fő pap, elő vagyunk,

875 Már régen fegyverben fel őltőzve állunk!93

Caiphas

Az igen jol vagyon, hogy fegyverben vattok,

Judás lészen néktek moston ductorotok,

Nékie mindenben szavát fogadgyátok,

S. akar merre mennyen, nyomdokát tartsátok.

Judás

880 Nosza, jo katonák, mind készen legyetek,

Jesus fogására mind elé gyűjjetek,

Seregek Hadnagyi, utánnam jöjjetek,

Jelt adok tű néktek, hogy meg űsmérjétek!94

A kit csokolok, az lesz, fogjátok,

885 Hamar bánván vélle, meg ragadozzátok,

Lánczal és kőtellel meg fojtogassátok,

Az utánis lassan s. vigyázva hozzátok!

Mert el rejti magát ezer mesterséggel,

S. el tűnik előllűnk ő nagy tűndérségel,

890 Hanem bántok vélle kívánt sietséggel,

S. rea nem vigyáztok figyelmetességgel.

Caiphas

Te Vitéz Longinus, e féle dolgokban,

Gyakorta forgottál, mint vezér a harczban,95

Nagy reménségűnk van te benned, s Judásban,

895 Vigyáz azért, ne hogy maradgyunk a porban.

Longinus

Bátron hát Vitézek, minnyájon induljunk,

Judás meg mutattya, a meljre forduljunk,

Ahol ő kivánnya, fegyverűnkhőz nyuljunk,

És ha meg kelletik, két kezre harczoljunk.

Judás

900 Utánnam tarcsatok, én leszek a Vezér!

(Oratio Christi et captura.)

Christus

Szerelmes Szent Atyám, akaratod ellen,

Semmit sem cselekszem, de a test erőtlen,

Mert im verittékem a természet ellen,

Véré vált, s. szivárog testemből szűntelen.

905 Azért ha nem lehet e pohárnak mulni,

Légyen ugy, a mint fog előtted tetzeni!

(Surgit.)

Péter, Jakab s János, valjon vigyáztoke?

Petrus

Szerelmes mesterűnk, szeműnk az álomban

Ugy meg nehezettek, hogy az imádságban

910 Meg nem maradhatunk, sem a vigyázásban.

Christus

Egy kevéssé velem mostan vigyázzatok,

Nem sokára tőllem eleget alhattok.

(Radiat et orat.)96

Atyám, ha e pohárt meg kelletik innom,

Tellyesedgyék a te, s. nem én akaratom!

(Surgit et invisit iterum redit non excitatis Discipulis.)

915 A szomoru halál kőzelget, ugy látom,

Mert majd a zsidoknak kezébe adatom,

Szőrnyű képpen, tudom, tőllők kinoztatom,

Azért Atyám, reád bizom akaratom.

(Radiat et excitat.)97

Alugyatok immár, és csak nyugogyatok

920 Itt van az árulo, hanem vigyáztatok.

Meg ne rettennyen most kőzűlletek senki,

Keljetek fel, s. mennyűnk eleibe néki!

Judás

Űdvezlégy, mesterem, kegyesen kőszőntlek,

Hogy ne kételkedgyél, im csokkal illetlek.

Christus

925 Judás, tehát engem csokkal árulszé el,

Miert jőttél utánnam fegyveres sereggel?

Judás

Távul légyen tőllem az iljen gondolat,

De hogy kerestelek, a sereg az alatt

Utánnam todula, s. velem futva szallatt.

(Christus ad turbas:)

Christus

930 Hát tű kit kerestek, fegyveres vitézek,

Hogy olj dorongokkal minnyájon jőttetek?

Turba

A Názáreti Jesust minnyajon keressűk!

Christus

A Jésus én vagyok, ha engem kerestek,

Néktek nem vétettem, mégis réám estetek!

Longinus

935 Nosza hát Vitézek, fogjuk sietséggel,

Kőtőzzétek hamar lánczal, s. kőtelekkel,

Verjetek a hátát suljos űtésekkel,

Ne kimilje senki, hogy még ma vesszen el!98

(Christus dum ligatur.)

Christus

Imé, ugy jőjjetek reám, mint latorra,

940 Holott én Menyekből jőttem jovatokra.

Miles primus

Kérlek, jo pajtásim, mivel kézben vagyon,

Jol reá vigyázzunk, ne hogy el szaladgyon!

Miles secundus

Lodulj, bubájosok kétszin maradványa,

Az egy űgyűeknek eleven bálványa!

Longinus

945 Az egybe gyűlt tanács ohajtva vár műnkőt,99

Nosza, csak szaporán, vigasztaljuk őkőt.100

Scena decima

(Christus deducitur ad consilium et examinatur.)

Longinus

Parancsolatodra, Fő pap elő hosztam,

A kit parancsoltam, ímé, meg fogattam.

Caiphas

Mivel e dologban hiven el jártatok,

950 És e gonosz tévőt előmbe hoztátok,

Hogy fárattságotokot tű nem sajnáltatok,

Jot reméljetek, mert meg lesz jutalmatok!

(ad Christum:)

Hát te Istentelen, uj tudományokot,

Miért hosz Hazánkba, és tanitványokot

955 Miért gyűjtesz magadnak bolond halászokot,

Hogy nékűnk azokkal tennél sok károkot?

Christus

A sinagogákban nyilván tanitottam,

Az űdvesség uttyát előtőkbe adtam,101

Soha tőrvénteknek rontoja nem voltam,

960 Azért éppen nektek kárt nem okozhattam.

Caiphas

Ki adott hatalmat, hogy te tanittanál,

S. a sinagogákban rendre praedikálnál?

Christus

Az én tudományom nem fűgg a Papoktol,

Sem az én hatalmam tőlled, Caiphástol.

Malkus

965 Hát te igy felelsze, bűnős, a Főpapnak,

A kit Judaeaban mindenek uralnak?

Christus

Barátom, ha rosszul szollok, bizonságot

Tégy elsőbben, és ugy itilj igassagot!

Ha pedig jol szollok, tőlled bosszuságot

970 Nem érdemlek, s. iljen bestelen csufságot.

Caiphas

Kénszeritlek téged, mond meg, ha te vagye

Ki jőttél a főldre, az Istennek fia?

Christus

Te mondád, s. el hidgyed, hogy én vagyok fia

Az Istennek, a kit az Atyám jobjára

975 Meg láttok még űlni, midőn a Világra

El jővők itilni mindenek láttára.

Caiphas

Hallátok mindnyájon ezt a káromkodást,

Mi tetzik tű néktek, mongyátok mindjárást!

Consiliarius primus

Jovallom, hogy kővel agyon verettessék!

Consiliarius secundus

980 Ugy, vagy mind halálig vesszővel verettessék!

Consiliarius tertius

Én pedig jovallom, hogy lánczra verettessék,

És őrők tőmleczre szenvedni tetessék!

Consiliarius quartus

Nem ugy, hanem a nép láttára bűntessűk,

Bestelen keresztre őtőt feszittessük!

Caiphas

985 Tehát rut torhákkal arczul pőkdőssétek,

S. Pilatushoz őtőt csak hamar vigyétek,

S. kegyetlen halálra vélle itiljétek,

Mig oda viszitek, pedig mind verjétek!102

Longinus

Nosza hát vitézek, kőrűl ragadgyátok,

990 Vigyűk Pilátushoz, él ne szalasszátok!

Miles primus

Fogd meg, mert Pokolra nem szánnám le vetni,

S. annak kinnyaival őrőkké égetni.

Miles secundus

Üsd pofon, vágd nyakon, hogy ne tántorogjon,

Rángassátok őtőt, ne hadgyuk, hogy szoljon!

Scena undecima

(Judas poenitentia ductus refert triginta argenteos, et laqueo se strangulat.)103

Judás

995 Egybe gyűlt fő tanács, meg vallom, hibáztam,

Hogy az el mulando pénzeken kapdostam,

A reménségemben, latom meg csalattam,

Mert az ártatlan vért néktek el árultam.

Ihol a pénzetek, néktek vissza hoztam,

1000 Mert ártatlanságát néki tapasztaltam,

Valamit Jésusrol esztelen szollottam,

Mindent meg tagadok, mert rosszul szollottam.

Caiphas

Te lássad barátom, a mit cselekedtél,

Velűnk azon pénzért, tudod meg egyeztél,

1005 S. hogy meg cselekedted, a miket igirtél,

Tiéd legyen azért, a mit tőllűnk nyertél.

Egybe gyűlt fő tanács, Jésust Pilátushoz

El kűldők ugyan, de a nép a munkához

Nem ért, és nem tud az ügyes vádoláshoz,

1010 Mennyűnk el hát műis, fogjunk a dologhoz.

Judás

Oh, én boldogtalan, jaj mit cselekedtem,

Boldogtalan ora, a meljben szűlettem,

Az én mesteremet hogy árúba tettem,

Látom, hogy mennyekből már ki rekesztettem.

1015 Jaj, hol a reménség, szűvem békesége,

Lelkemis testemnek lett ma ellensége,

Azt akarná, veszne minden dicsősége,

Hogy az Istenemnek lettem ellensége.

Iljen gonoszságot a világ nem látott,

1020 Soha emberek kőzt nemis hallatatott,

Átkozott fősvénség, melj nagy kárba hajtott,104

Hogy az én mesterem tőllem el adatott.

Jobb lett volna nékem soha nem szűletnem,

Vagy születésemkor tengerbe vettetnem,

1025 Most iljen nagy bűnért nehezen fizetnem

Nem kellenék, s. Pokol tűzétől rettegnem.

De már látom, hogy nints részem mennyországba,

Hanem hogy Káinnal lészek őrők kinban,

Mert minden tagjaim mintha már pokolban

1030 Volnának, ugy égnek s. kínlodnak magokban.

Azért ha Jésusnak kegyes szavaira

Nem halgattam, s. magam adtam saffárságra

Itt vagyon, s. vesszen el mesteremnek ára!

Fel akasztom magam most erre a fára.105

Scena duodecima et ultima

(Christus apud Pilatum accusatur et condemnatur.)

Longinus

1035 Pilátus Tisztarto, jo napot kivánunk,

Az egész tanácstol tiszteletet mondunk.

Szűkségűnk lévén most hozzád foljamodunk,

Hogy meg sentenciázd, egy rab királjt hozunk.

Pilatus

Hát mi baja vagyon, hogy hozzám hozzátok,

1040 És hogy olj sereggel utánna todultok?

Ha nagy bűne nintsen, hiszem, van birátok,

Azért magatok kőzt mért hozzá nem láttok?106

Longinus

Egész országunkot majd mind fel forgattya,

A mi papjainkot rendre hazuttattya.

1045 Galileán által mindenűtt tanittya,

Hogy bőlcsebb nálánál nintsen, ezt vitattya.

Pilatus

Haljátok, én benne nem látok olj okot,107

Meljért keressetek néki hohérókot,

Ha pedig egyebet cselekedni szokott,

1050 Mondgyátok szemibe, hadd halja azokot.

Miles primus

Már sok esztendeje a népet hodittya,

Mert magát királjnak fen szoval kiáltya,

A császár adaját mindenűtt meg tiltya

És az ado, hogy őtőt illeti, tanittya.

Pilátus

1055 Hát te vagy a zsidok Királja?

Ki emelt Királjnak? Azt minden csudálja!

Christus

S. te mondád, én vagyok a zsidok Királja,

De a kérdést nyelved magátol nem szolja!

Pilátus

Honnan való vagy te, ha ugyan királj vagy,

1060 Hogy országod téged gyalázodni igy hagy?

Christus

Nem a főldről valo az én birodalmam,

Noha a főldőn is vagyon nagy hatalmam!

Pilátus

Királj vagy, ugy hallom, s. értem szavaidbol,

Vald meg, mit vétettél, hadd értsem szájadbol.

(Pausat.)

1065 Hát te miért nem felelsz az én szavaimra?

Tudod, hogy hatalmam vagyon halálodra!

Christus

Hatalmad én rajtam te néked nem volna,

Ha feljűl, Atyámtol nem adatott volna.

Uxor Pilati108

Kedvesem, hadgy békét ezen ártatlannak,

1070 Ne hallgass szavokra, kérlek, a zsidoknak,109

Mert csak irigységből elene hazudnak,

S. ha baj éri őkőt, mindent reád hánnak.

Hallottad, az ejjel mennyit ijedeztem,

Az ártatlan miatt kétzer fel ebredtem,

1075 És a látás miatt annyira rettegtem,

Hogy kétségbe immár alig hogy nem estem!

Pilátus

Agyátok kezemre, majd kűlőn kérdezem,

S. a mint meg érdemli, a szerént bűntetem.

Én ezt a rab embert ki hoztam hozzátok,

1080 Nem tudom, halálát mért szomjuhozzátok,

Eddigis ok nélkűl, látom, kinoztátok,

S. irigységből éppen vérben kevertétek.

Omnes Judaei

A tőrvényűnk szerént meg kell néki halni,

Mert Isten fiának mondta magát lenni.

Judaeus secundus

1085 A márvány oszlophoz őtőt kőtőzzétek!

Pilátus

Tehát meg jobbitom, hogy észre vegyétek,

Nyelve szollásáért hátát meg verjétek,

De halálig éppen őt ne űldőzzétek!

Judaeus primus

Jőszte hát, hodito, ez márvány oszlophoz,110

1090 Majd hozzá juthatz a kívánt királjsághoz!

Pilátus111

Magam meg sajnálám ezt az ember sorsát,112

Azért uj kérdésre veszem causáját.

(Clauditur scena)

Pilátus

Imé, ez az ember, eleget kérdeztem,

S. hogy ártatlan légyen, aztot észre vettem,

1095 Szemetek láttára megis verettettem,

Azért el bocsáttom, magamban fel tettem.

Caiphas

Ha ezt el bocsáttod, tőbbé a császárnak

Nem lészesz baráttya, mert eztet királjnak

Vallod, és ellene mondasz a császárnak,

1100 S. romlására szolgálsz egész Judaeának.

Pilatus

Tehát ihol vagyon, tű őtőt fogjátok,

S. ugybánnyatok vélle, valamint akartok,

Mert látom, hogy éppen halálát várjátok,

S. a népetis azért fel inditottátok.113

1105 En pedig véréből ezen ártatlannak,

Ki mosdom lattára az egész világnak,

Mert oljan nagy vétkét nem láthatom annak,

A meljért igazán adhassam halálnak.114

Judaei

Maradgyon a vére mindenkor mű rajtunk,

1110 Csak hogy ő el vesszen, s. mű meg maradhassunk.115

De ha el bocsáttod, ellened támadunk,

És a császár előtt, hidd el, el vádolunk!

Pilatus

Nintsen nyugodalmam, látom miattatok,

El vesztem tisztségem, attól igen tartok,

1115 Azért hát vitézek keresztfát hozzatok,

Mert Jésus fejére sententziát mondok.

Ez a sententzia, kiki meg halgassa:116

A Názáret béli Jésus keresztfára vonassék!117

Mert a nép eskűtt halálára,

1120 Vonnya hát keresztét a Cálváriára.

Ezt a kűs irástis tegyétek a fára:

Názáreti Jésus, a zsidok királja.

Longinus

Hogy ő királj légyen, ezt a nép tagadgya,

Tehát irjad, hogy ő maga felől monta!

Pilátus

1125 Az irást meg irtam, azért ugy maradgyon,

Nem akarom, ahoz, hogy valaki nyuljon!

Longinus

Nosza hát vitézek, serényen vigyétek

A Cálváriára, s. ott fel feszittsétek!

Lictor primus

Vitéz elől járonk, bizd reánk a dolgát,

1130 Tehettségünk szerént igazittsuk uttyát.

Lictor secundus

Hozzatok szaporán szeget, kalapátsot,

S. a megfeszittésre valo szerszámakot.118

Lictor tertius

Nesze királj, vedd fel királji pálczádat,119

Hadd viragoztassa pompás vállaidot!

Lictor quartus

1135 Lépjél, ne tántorogj, mert ohajt Golgota,120

Az az néked való királji palota!

Veronica

Uram, szivből szánom ezen fájdalmidot,121

Tőrőld meg leg alább ruhámmal orczadot!

Christus

Jerusalem béli Asszonyok, kik vattok,122

1140 Kőnyves szemmel akik engemet sirattok,

Inkább magatokot, mint engem szánnyátok,

Mert a jővő űdőt tűis meg láttyátok.

Meljben Jérusalem egészen el pusztul,

S. minden kőve heljből nékie meg mozdul.

1145 S. a benne lako nép siralomba fordul,123

A ki most ellenem kegyetlenűl dulful.

Lictor primus

Ne profetálj tőbbet, lépjel nagyobbakot,

Nem kaphatod kézre most az halászokot.

Longinus

Hanem hogy királj volt, tronusba tegyétek,124

1150 Ez az el rendelt hej, tovább ne vigyétek!

A keresztre azért hosszan fektessétek,

Otromba szegekkel hozzá szegezzétek!

Lictor secundus

Huzzuk le köntösét, mert kár el rothadni,

Sok fáradságunkért meg kell azt tartani.

Lictor tertius

1155 Ez az ágy, a meljet régen érdemlettél,125

Ereszkedgyél rea, ha annyi bűnt tettél!

Lictor quartus

Kőssűnk kőteleket mind a két kezűnkre

S. nyujtsuk ki egészen ljukak heljére.126

Epilogus

Tőbbetis szolhatnánk Christus kínnyairol,

1160 Érettűnk fel válalt fájdalmas uttyárol,

S. minden tagjaiban valo fájdalmirol,

A kereszt fán való hét szent szavairol.

De ezekből az ő égő szeretetit,

Észre vehetitek szőrnyű szenvedését,

1165 Láttyátok, nem szánta le tenni eletit

Hogy magaé tenné az embernek lelkét.

Tehát a kik eddig Philoteja uttyát

Jártátok, s. a testnek szabad akarattyát

Kővettétek, s. Vénus ártalmas fulánkját

1170 Érzettétek, s. világ csalárd álapottyát.

Sok rend beli ifi legények s. leányok,

Az illetésekben a kik orczátlanok,

A beszélgetésben éppen fajtalanok

Voltatok mind eddig, és tisztátalanok,

1175 Most az ő példáját kővetvén jőjjetek,

A bűnnek sárából gyorsan fel keljetek,

S. valamint ő, tűis kegyelmet kérjetek,

Isten országában hogy részesűljetek.127

Mig űdőtők vagyon, a kegyes orvoshoz

1180 Járuljatok, s. Isten irgalmasságához,

Még ma fogjatok a poenitenziához

Ne hogy utoljára kapjatok a habhoz.

Valakik azért most igazán meg gyontok,

Nem csak a vétektől magatok ojátok,

1185 Hanem minden arra vivő nyájasságot

Kerűljetek, s. minden alkalmatosságot.

Ne hogy az Istennek fel gyulatt haragját,

Ujjolag vétkezvén, bűntető ostorát,

Judással vegyétek az vétek jutalmát,

1190 Az őrőkké tarto pokol nehéz kénnyát.

Ugyis kőnnyebb a jot szűntelen kővetni,

S. az halál oraját kőnnyebb készen várni,

Hogy sem a véteknek gyakorta engedni,

S. abban az haláltol s. pokoltol rettegni.

1195 Azonban valakik csekélj szavainkot,

Halgattatok, s. némelj fogyatkozásinkot,128

Botránkozás nélkűl vegyétek azokot,

Hogy néktek az Isten adgyon koronákot!

A mű adatai

A drámát a csíksomlyói Ferenc-rendi zárda tulajdonában lévő Liber exhibens actiones parascevicas ab anno 1730 usque ad annum 1774 diem Aprilis 27 című kéziratos kötet tartalmazza. A gyűjtemény fotómásolatának jelzete MTAK Ms 11.025. A dráma az 530–552. jelzetű lapokon található. A passiójáték szövege itt jelenik meg először. A mű címe Actio tragico parascevica contra faedum carnis peccatum, subiecta repraesentatione passionis Christi scenice populo exhibita a suprema. Tud róla Bándi (1896, 290.), Fülöp (1897, 36.), Kilián–Pintér–Varga (1992, 61.) Pintér (1993, 121.), Muckenhaupt (1999, 115.), elemzi Medgyesy S. Norbert (Medgyesy S. 2009, 58–59, 94, 109, 133–134, 356–362.) Jézus megkínzásának színreviteléről: Pintér 2019.

A dráma rövid tartalma

Prologus

A Prologus figyelmezteti a híveket, hogy ma tragédiát fognak látni. Elmondja röviden Philoteja történetét, aki bűnös életet élt, de szerencséjére éppen Jézus lett a bírája a zsidók előtt.

Scena prima

Philoteja nagy félelmet érez, hogy a Pokolra fog jutni, de nem tud szabadulni a Világ és az Ördög hálójából. Az őrző Angyala arra tanítja, hogy az üdvösség útját kell választania, a Test helyett a lelkét kell szolgálnia. Philoteja megígéri, hogy tehetsége szerint a jó utat fogja követni.

Scena secunda

Caro, Voluptas, Deceptio és Mundus arról tanácskoznak, hogyan lehetne Philotéját mégis elveszejteni azok után, hogy az Angyal szavára megváltoztatta az életét, és folyton imádkozik. Végül arra jutnak, hogy szép, fiatal udvarlók képében mennek el hozzá. Addig hízelegnek az asszonynak, amíg abba nem hagyja az imádkozást, és vidám lakomát nem készít a vendégeinek.

Scena tertia

Philoteját felkeresi a két nővére, Philippeja és Veronica. Hallottak erkölcstelen életéről, és szeretnék jó útra téríteni a húgukat, aki az egész családra rossz fényt hoz. Figyelmeztetik, hogy a férje is nagyon dühös lesz, amikor hazatér, mivel Philoteja elherdálja a vagyonát és fiatal udvarlókkal veszi körül magát. Az asszony elküldi a nővéreit, de balsejtelem fogja el a szavaik miatt. Caro, Voluptas és Mundus megvigasztalja, így folytatja addigi életét.

Scena quarta

Philoteja házasságtörés vádjával a farizeusok elé kerül, akik Jézust is megkérdezik a büntetéséről. Jézus szavaira Philotéja vádlói eltűnnek az asszony mellől. Jézus arra inti Philotéját, hogy többet ne vétkezzen.

Scena quinta

Jézus vitája a farizeusokkal.

Scena sexta

Philoteja bűnbánó énekével kezdődik a jelenet. Jézus vigasztalja őt, és azt kéri, hogy kövesse egészen a keresztfáig.

Scena septima

A főpapok Jézus elfogatásáról tanácskoznak, Júdás felajánlja, hogy segít Jézus kézre kerítésében.

Scena octava

Péter fogadkozik, hogy sosem fogja megtagadni mesterét.

Scena nona

Kajafás Longinust küldi el Júdással a Getsemáni kertbe, hogy elfogják Jézust.

Scena decima

Jézus Kajafás előtt.

Scena undecima

Júdás bűnbánó éneke és öngyilkossága.

Scena duodecima et ultima

Jézus Pilátus előtt. Pilátus felesége könyörög a férjének Jézus megszabadításáért. Pilátus megostoroztatja Jézust, hogy a zsidók megkönyörüljenek rajta. Longinus elviszi Jézust, hogy megostorozzák, itt ér véget az első szín. A színváltozás után következik az Ecce homo jelenet. Pilátus végül enged a kérésnek, és kereszthalálra ítéli Jézust. A katonák sorsot vetnek ruháira.

Epilogus

Arra inti a hívőket, hogy kerüljék a kísértést, a bűnös életet, hogy együtt lehessenek Jézussal a mennyben.

Szerző

1770-ben Sigismundus Győrffi volt a közép és felső nyelvtani osztályban a szintaxis és a grammatika tanára (Fülöp 1897, 13.). Győrffi (Ábrahám) Zsigmond Kilyénfalván született 1736-ban, beöltözésének ideje 1756. okt. 15. 1763-ban szentelték fel, filozófiai lector volt. Csíksomlyói tanárságát nem említi György József adattára. Hosszú betegség után halt meg Szamosújváron 1771. október 18-án. (György 1930, 511.) Annak ellenére, hogy Győrffi Zsigmondnak nem tudunk semmilyen irodalmi tevékenységéről, a dráma szövege világos, és dramaturgiailag is jól felépített, verselése gördülékeny, bár a felező 12-esen kívül más versformát nem használ.

Forrás

A passió szövege az evangéliumokat követi, de több olyan jelenet és cselekménymozzanat van benne, ami más passiókban nem szerepel. A passió összefonódik a házasságtörő asszonynak adott irgalommal, amelyről János evangéliumában olvashatunk (Jn 8,1–12). Ez a jelenet ott van az 1736-os passiójátékban (Scena 2, Ferences iskoladrámák I, nr. 11, 760–761), az 1756-osban (Scena 7, Ferences iskoladrámák III, nr. 5, 325–326) és az 1759-es darabban is (Actus I, Scena 1, Ferences iskoladrámák III, nr. 8, 527–528), ezek azonban nem mutatnak szövegszerű egyezést jelen szövegünkkel. Ebben a passiójátékban öt jelenetnek is a bűnös életű, házasságtörő asszony a főszereplője, sőt neve is van (Pulchra Philoteja, vagyis „Szép Philoteja”, a Philoteja név jelentése „Istent szerető”,) ellentétben az evangéliummal. Mellette megjelenik a darabban két nővére is, Philippeja és Veronica, s azt is megtudjuk, hogy Philoteja a férje távollétében fogadja fiatal hódolóit, akikkel együtt lakomázik. Amikor megtér, Jézus arra kéri, hogy egészen a keresztig kövesse őt. A keresztúton már nincsen szerepe, de jó dramaturgiai érzékre vall, hogy Philoteja istenfélő, kegyes nénje lesz az, aki a kendőjét nyújtja a keresztjét hordozó Jézusnak. Ez a jelenet is csak ebben a passióban fordul elő. Az apokrif hagyomány szerint Veronika (görögül Bereniké) volt az az asszony, aki Krisztus véres arcát megtörölte a keresztúton. Hagyományosan a kereszt 6. stációjánál ábrázolják. A Pilátus cselekedetei című apokrif irat a vérfolyásos asszonnyal azonosította, akit Jézus meggyógyított. (Mt 9, 20, Mk 5, 25, Lk 8, 43.) Veronika nevének jelentése: igaz képmás (vera icon), merthogy Jézus, amikor megtörölte az arcát, rajta hagyta arcának igazi képét a kendőn. Philoteját allegorikus szereplők viszik a bűnbe, pedig korábban már elhatározta, hogy az erkölcsös utat fogja választani. Caro (Hús), Voluptas (Gyönyörűség), Deceptio (Csalás), Mundus (Világ) szerepeltetése rokonítja a passiót azokkal a drámákkal, amelyekben Mária Magdolna megtérésől olvashatunk. Az 1744-es passiójátékban pl. Mundus biztatja Mária Magdolnát arra, hogy ne törődjön Angelus intésével, aki a túlvilági kárhozattal rémíti a bűnös asszonyt (Ferences iskoladrámák II, nr. 5, 409 – 411, 420 – 423.).

A szereplők között megtaláljuk még a darabban Longinus századost, aki lándzsájával megnyitotta a keresztre feszített Krisztus oldalát (Jn 19,31–37). Az apokrif Nikodémus evangéliuma szerint megtért, és később keresztény hitéért szenvedett vértanúságot. (Medgyesy S. 2009, 247.). Az 1752. évi passiójátékban (Ferences iskoladrámák III, nr. 2), nem a kereszt alatt tűnik fel az alakja, hanem ő az a katona, aki Nazarenust (azaz Krisztust) elfogja az Olajfák hegyén, és Kajafás főpap, majd Pilátus helytartó elé hurcolja. Győrffi Zsigmond valószínűleg az 1752-es passiót követte Longinus alakjának szerepeltetésével. 11 korábbi csíksomlyói passióban is feltűnik az a jelenet, amikor Pilátus felesége arra inti a férjét, hogy ne ítélje el az ártatlan Jézust (Medgyesy S. 2009, 361.).

Előadás

Az előadás időpontja: 1770. április 13., nagypéntek. Az előadáshoz nem volt szükség különleges szcenikai elemekre, a szövegben alig van szerzői utasítás. A 12. jelenetet viszont két részre osztotta a szerző, hogy Jézus megkínzatása ne a nézők szeme láttára történjen. A drámában nincsen nótajelzés, de Philoteja bűnbánó énekét (Scena sexta: Oh, Istentelenség, o emberi vakság) és Júdás siralmát (Scena undecima: Oh, én boldogtalan, jaj mit cselekedtem) valószínűleg énekelték. Az ehhez ajánlott 12 szótagos dallamokat l. jelen kötet első, 1763-as drámájának jegyzetében.

A drámaszövegben zenére és táncra utaló részeket olvashatunk több helyütt: a 2. jelenet végén zenének kellett szólnia és táncra való felhívás hangzott el („Musikával tehát mulassuk magunkot!”, „Nosza, verjűk össze vigan a sorkunkot!”), a következő jelenetben pedig sikeresen vették rá Philoteját a vigadozásra, mert végül ezt mondta: „Nem bánom, kezdgyetek tehát musikálni, Egy kevessé lehet moston vigadozni”.

Érdekes, a színjátszás, illetve rendezés gyakorlatára (s zenei szempontból egy mondat megfejtésére) ad példát a hatodik jelenet elején olvasható rendezői utasítás. Ennek végén ugyanis az szerepel, hogy az angyal énekel (Angelus cantat), de semmiféle egyéb jelzés nem olvasható, hogy mit vagy miről énekel, sőt, az Angelusnak nincs szövege a hatodik jelenetben. Ugyanezen utasítás elején viszont azt olvassuk, hogy az Angelusnak az a feladata, hogy bátorítsa Philoteját (Philoteja ab Angelo excitata detestatur iniquitatem), aki bűnét beismerve a jelenet végén elnyeri Krisztus kegyelmét. Az „angyal énekel” utasítást úgy fejthetjük meg, hogy e jelenet az Angelus énekével, bűnbánat vagy lelkiismeretvizsgálat tartására biztató énekével kezdődik, vagy csak egyszerűen Philoteja nevét ismételgeti énekelve a rendezői utasításban megbúvó szereplő. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az angyal itt azt az Ó, emberi gyarló nemzetség kezdetű, mai énekeskönyvben is megtalálható ének első versszakát énekelte (mégpedig a Kájoni Cantionaléban jelen lévő formában, vagyis a halálról éneklő refrén nélkül; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 345. sz. főszövegi alakja), aminek az énekeskönyv harmadik kiadásában felirata: A’ Világnak hivságáról (latinul: Eheu quid homines sumus? Kájoni 1719, 623., 1805, 736., magyarul Kájoni 1805, 78.: Óh emberi gyarlo Nemzetség! / minden dólgod tsak hivság, s’ Kétség; / miben bizol, arany, és ezüst, / el enyésznek majdan, mint a’ füst.). Ezen ének latin eredetijét a Ferences iskoladrámák I. kötet 4. sz., 1725-ben előadott passió jegyzetében közöltük a Deák–Szentes kéziratból (mind dallamát, mind a 18. században Erdélyben ferencesek által használatban lévő válogatott versszakait: Deák–Szentes kézirat 86. és 133., Kővári 2013, 183. és 244. sz., dallamát alább újra közöljük), valamint bővített dallamváltozatát magyarul népzenei gyűjtésből (Ferences iskoladrámák I., 284–285.; e népzenei példa meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/49210/). A dallamot alább két korabeli erdélyi ferences kéziratból hozzuk (l. még RMDT II, 98. sz.; Dobszay 2006, 409. sz.; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/98. sz.; ezt a szerkezetet követi a mai énekeskönyvek refrén nélküli dallammegoldása). Ugyancsak a Kájoni Cantionale harmadik kiadásában a következő ének ugyanerről, vagyis a világi hívságról szól, ugyanezen dallamra: Ó, te világ, méz alatt méreg (Kájoni 1805, 79.). Valószínű, hogy (az egyes szám első személyben hangzó utolsó versszak kivételével) ez a világ csábító dolgairól lemondásra felszólító ének hangzott el Angelus szájából (vagy ennek válogatott versei), ezért alább közöljük. (A tematikus énektársítást erősíti Philoteja szájából e jelenetben kétszer is elhangzó „világi hivság” kifejezés.)

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 86. (Kővári 2013, 183. sz.), variáns jelzéssel: Kolozsvári kézirat 1741-ből, 29. (RMDT II, 502–503.)

1Óh te világ! méz alatt méreg,

piros almában titkos féreg:

mint az üveg, hamar romló vagy,

tsalárd Világ tőlem el maradgy.

2Hol dús Gazdag vendégségevel?

Sándor Király hól erejével?

Asverús hól nagy birodalmú?

el enyészvén, lettek por s’ hamú.

3Oh ember! ne higygy szépségének,

ne higygy Világ ditsőségének;

mert a’ midőn leg jobban épül,

mint madár, Kezedből ki repül.

4Ő pompája, mint a’ száraz ág,

mellyet a’ móly tsak hamar el rág;

e’ Világ setétség, nem világ;

el-óltatik, mint gyerta Világ.

5Istenem! Hozzád follyamodom,

és élő hittel ragaszkodom;

Menybe van hozzád ohajtásom,

add! veled légyen ott lakásom.

Amen.

Kájoni 1805, 79.

Szövegkritikai megjegyzések

A szöveg közlése betűhív. A kézirat könnyen olvasható, viszonylag kevés javítás található benne. Egyetlen kéz írása, helyesírási sajátossága a hosszú magánhangzók használata (idő-űdő, ti-tű). Néhány helyen a kötőszót egybe írja a másoló az előtte levő szóval, ezt mi is megtartottuk.

A kézirattól eltérően a szereplők nevét mindig teljes alakban közöljük, a szövegben előforduló rövidítéseket (Xtus, Sz) feloldjuk, ezeket külön nem jelöljük. A szerepneveket (Judas, Judás, Pilatus, Pilátus stb.) jelölés nélkül egységesítettük. A latin szövegekben levő rövidítéseket zárójelben feloldottuk.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

27 sugárlásit – sugalmazásait, törvényét

127 kudulva – koldulva

181 Áchábnak – Ácháb király idegen isteneket imádott, sok gonoszságot művelt, sőt felesége, Jezabel hatására megölette Nábotot, aki nem akarta a királynak átadni a szőlőjét. Ezért az Úr Illés prófétán keresztül megüzente neki, hogy a kutyák fogják felnyalni a vérét ugyanott, ahol Nábot meghalt. (1Kir16–22)

243 Judith asszonynál – Judit istenfélő özvegyasszony, aki Isten segítségével megöli Holofernészt, és megszabadítja Bethuliát a veszedelemtől. Történetét Judit könyve meséli el.

244 Ester Királjnénál – Eszter, Mardokeus unokahúga, aki megmenti a zsidókat Hámántól, akiki akarja irtani a népet. Történetét Eszter könyve meséli el.

245 Samuel Annyánál – Anna, Sámuel anyja az Úrhoz könyörgött a fia születéséért, aztán Istennek ajánlotta őt, és hálaéneket énekelt az Úrnak (Sám 1,1–2)

246 Susannánál – Joákim istenfélő felesége, akit két vén házasságtörésre akar rávenni, s amikor a tervük nem sikerül, bevádolják. A hamis vádtól és a megkövezéstől Dániel menti meg. (Dán 13,1)

264 melancholiában – melankóliában, szomorúságban

266 Phántásiában – álomvilágban

297 Disputálásban – beszélgetésben

306 koborlatok – kóboroltok

399 a bántya a bőjtőt, hogy nints hon a férjed – azért tudsz így viselkedni, az teszi lehetővé ezt az életet, hogy nincs veled a férjed

413 őrők just cseréltek – örökre eladták

435 Neis félj, házadot, mert nem gyakoroljuk – ne félj, nem fogjuk gyakran látogatni a házadat

468 magát társasággal Szemtelenűl kőzli – szemtelenül, szemérmetlen módon sokat van társaságban

480 Mojzes kőnyvéből – a házasságtörés büntetése megkövezés Mózes Második törvénykönyvében (MTörv 22,22), és Mózes III. könyvében is: „Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is.” (Lev 20,10)

499 publikánusok – adóbérlők

527 sentencziádot – ítéletedet

535 erigelének – lassan elmentek, elsomfordáltak

587 Abrahámis meg holt – még Ábrahám is meghalt, pedig ő szent életű volt, te sem kerülheted el a halált.

700 deliberálunk – határozunk, döntünk

730 processusit – eljárását

753 practicát – csel, tettet

756 conferálni – közölni

814 Decretomát – határozatát, döntését

852 késértetbe – kísértésbe

877 ductorotok – doktorotok (itt: vezetőtök, mesteretek)

1028 Káinnal – Káin megölte a testvérét, Ábelt, ezért Isten megátkozta őt. (Ter 4,1)

1181 poenitenziához – bűnbánathoz

Jegyzetek

1 repraesentaone [A rövidítést feloldottuk.]

2 Chti [A rövidítést feloldottuk.]

3 mediaq [A rövidítést feloldottuk.]

4 virágjá<g>ban

5 halojában [Emendáltuk.]

6 unakozva [Emendáltuk.]

7 el <bámula> ájula

8 meg tér<é>sé<t>

9 [A mondat utolsó két szava aláhúzva.]

10 ora [Emendáltuk.]

11 <U>unszoljam

12 szolgalná<k>l

13 jár<tok>nak

14 [A másoló kihagyott egy szót.]

15 meg <ha>

16 sogáig [Emendáltuk.]

17 lehess<űnk>ek

18 <t>á<n>torittyuk

19 [Az előttem föléírással beszúrva.]

20 volna <barátom>

21 talá<m>n

22 [Eezeket már Philotejának mondja, de hiányzik a szerzői utasítás.]

23 iljen <mulattságot>

24 fogdást <tészek>

25 részeit <az elő Istenn>

26 <Caro Nékemis ezeket szűkséges kővetnem, E’ világon élvén, nem lehet henyélnem, Az hová ők mentek, oda kell sietnem, Azért a vétektől szűkséges itt félnem.> [A másoló észrevette a hibát és ezt a három sort áthuzogatta.]

27 szűkséges szűkséges [Emendáltuk.]

28 figyelmez<z>em

29 termett<é>el

30 ajál<ottam

31 kőzelitt<énk>űnk

32 mindenek [Emendáltuk.]

33 <kőtőtt>tőkelletességre

34 <szabni> kérni

35 miáttatok látom miattatok tudom [Emendáltuk.] romába [Emendáltuk.]

36 mert ez<ek>

37 essze

38 <ter>mértékkel [Föléírással javítva.]

39 tu [Emendáltuk.]

40 lelkűnknek [A rím miatt javítottuk.]

41 siet<ének> űnk

42 Kőtlességemet [Szótagszám miatt javítottuk.]

43 hazámhoz [Emendáltuk.]

44 le<g> kőtőtt

45 lépett. [Emendáltuk.]

46 so<g> kaig

47 hazámhoz [Emendáltuk.]

48 <szoll> ának [Föléírással javítva.]

49 szovaim<at>ért [Az r föléírással beszúrva.]

50 allattomban s. s.

51 vádolás<nak> hoz

52 meg itil [A hiányzó szót kiegészítettük.]

53 ennek kárhoztatoi [A szótagszám miatt kiegészítettük.]

54 nép<p>ben

55 álit<anak>tottuk

56 <mind> el erigelének

57 <uj >bátorságos

58 Atyád [A rím miatt javítottuk.]

59 néktek <ah>

60 egyű<tyű>eknek

61 <kegyes> ezen [Föléírással javítva.]

62 e<l> melni

63 hogy halgat engem [A hiányzó szót pótoltuk.]

64 Istennek [Emendáltuk.]

65 meg terő [Emendáltuk.]

66 jokbá<l>

67 meg térők<nek>őt mátkáinak [Emendáltuk.]

68 választo<k>m

69 válasz [Emendáltuk.]

70 hogy <eztet> eztet

71 valaszlak [Emendáltuk.] s. <egyedűl> űsmérlek

72 <Judaeának mint> főfő

73 <a> ki

74 <ál>no<st>ksággal [Javítgatva gonossággal-ra.]

75 <ny>jelét

76 már<t>

77 ugy <értem> látom

78 gonosz <életet>

79 [Pótoltuk a szerepnév hiányzó részét.]

80 Jésust [Emendáltuk.]

81 szolgál<unk>ok

82 talaln [Emendáltuk.]

83 <sz>olott

84 ember <hogy légy> nem

85 el arulni [Emendáltuk.]

86 ő <kardos> titkos

87 ellene<d>

88 megbotránkoz<tok>nak

89 vére<d>m

90 halálom<il>is

91 mulatván [A rím miatt emendáltuk.]

92 bucsuztál [Értelemszerűen emendáltuk.]

93 el őltőzve [Emendáltuk.]

94 j<é>elt

95 vezér <forgottál> a harczban

96 radit [Emendáltuk.]

97 radit [Emendáltuk.]

98 <ke> űtésekkel

99 A egybe

100 [Az utolsó szó lemaradt a lap alján, pótoltuk.]

101 uttyát <nyilván>

102 verjetek [Emendáltuk.]

103 trigint

104 nagy <bura>

105 moston erre fára [Emendáltuk.]

106 hozzá<m hozzatok> nem láttok

107 benne<m

108 Uxor Palati [Emendáltuk.]

109 kérlek a <szam>

110 <ő> oszlophoz

111 [A szerepnév hiányzik, pótoltuk.]

112 sosát [Emendáltuk.]

113 inditottátok <én p>

114 adhassa<k>m

115 csak hogy <az> ő <vére>

116 <ki> kiki

117 Jésus<t>

118 szerszám<á>akot

119 N<t>esze

120 golgota [Emendáltuk.]

121 szivből szivből [Emendáltuk.]

122 [Asszonyom utolsó betűje k-ra javítva.]

123 siralom<r>ba

124 tegyétek <és e>

125 ágy<ad>

126 heljé<p>re

127 részesűl<ek> jetek

128 halogattatok [Emendáltuk.]

Zsigmond Ábrahám Győrffi (?)
PASSION PLAY WITH THE STORY OF THE ADULTERESS

Essential data

The drama is in the Csíksomlyó Franciscan monastery, in the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas on pages 530–552. The reference number of the photocopy of the collection is MTAK Ms 11.025. This is the first publication of the text. The play is entitled Actio tragico parascevica contra faedum carnis peccatum, subiecta repraesentatione passionis Christi scenice populo exhibita a suprema. It is mentioned by Bándi (1896, 290), Fülöp (1892, 36), Pintér (1993, 121), Muckenhaupt (1999, 115), analysed by Norbert Medgyesy S. (Medgyesy S. 2009, 58–59, 94, 109, 133–134, 356–362). About Jesus’ torment, see Pintér 2019.

The Short Content of the Play

Prologus

The Prologus warns the audience that they are about to see a tragedy. It summarizes the story of Philoteja who led a sinful life but was lucky to have Christ as her judge in front of the Jews.

Scena prima

Philoteja is afraid of going to Hell but he cannot get rid of the trap of the World and the Devil. Her guardian Angel teaches her to choose the path of salvation, to serve her soul instead of her body. Philoteja promises to follow the good path as far as she is able to.

Scena secunda

Caro, Voluptas, Deceptio and Mundus discuss how they could deter Philoteja now that she has changed her life because of the Angel and is praying all the time. They decide to visit her disguised as handsome young men. They flatter her until she stops praying and makes them a joyful feast.

Scena tertia

Her two elder sisters, Philippeia and Veronica visit Philoteja. They heard of her immoral life and would like to persuade their younger sister to go back on the right path, not to shed a bad light on the entire family. They warn her that her husband is going to be angry when he returns because Philoteja is spending too much money and surrounds herself with young admirers. Philotejatells her sisters to leave but she has bad presentiments because of their words. Caro, Voluptas and Mundus comfort her, so she continues her life as before.

Scena quarta

Philoteja is taken to the Pharisees with the charge of adultery and Jesus is also asked about the punishment. Hearing Jesus’ words, the accusers disappear. Jesus warns Philoteja not to commit any more sins.

Scena quinta

Jesus debates with the Pharisees.

Scena sexta

The scene begins with Philoteja’s song of repentance. Jesus consoles her and asks her to follow him to the cross.

Scena septima

The high priests discuss Jesus’ capture, Judas offers to help in finding Jesus.

Scena octava

Peter swears never to betray his master.

Scena nona

Caiaphas sends Judas and Longinus to the Garden of Gethsemane to capture Jesus.

Scena decima

Jesus in front of Caiaphas.

Scena undecima

Judas’ song of repentance and suicide.

Scena duodecima

Jesus in front of Pilate. Pilate’s wife begs her husband to release Jesus. Pilate has Jesus flagellated to make the Jews have mercy on him. Longinus takes Jesus to be flagellated. The change of setting is followed by the Ecce homo scene. Pilate finally gives in and sentences Jesus to crucifixion. The soldiers roll a dice to see who gets his clothes.

Epilogus

It warns the audience to avoid temptation and sinful life to join Jesus in heaven.

Author

In 1770, Sigismundus Győrffi taught syntax and grammatics in the intermediate and advanced grammar classes (Fülöp 1892, 13). (Ábrahám) Zsigmond Győrffi was born as Ábrahám Győrffi in Kilyénfalva in 1736 and joined the order on 15 October 1756. He was ordained in 1763 and worked as a philosophy lecturer. József György’s database does not mention him as a Csíksomlyó teacher. He died after a long illness on 18 October 1771 in Szamosújvár (György 1930, 511). Although we have no information on any literary activity by Zsigmond Győrffi, the drama text is clear, with a structured dramaturgy and precise verse, even though he only uses the traditional Hungarian verse form.

Source

The text of the passion play follows the gospels but has several scenes and plot parts that do not appear in other passion plays. The Passion is intertwined with the mercy granted to the adulteress, known from the gospel of John (Jn 8:1–12). This scene also appears in the passion plays performed in 1736 (Scena 2, Ferences iskoladrámák I, nr. 11), in 1756 (Scena 7, Ferences iskoladrámák III, nr. 5) and in 1759 (Actus I, Scena 1, Ferences iskoladrámák III, nr. 8) but the texts are not identical with the present one. In this passion play, five scenes discuss the story of the sinful adulteress who even has a name here (Pulchra Philoteja, „Pretty Philoteja”, the name means „one who loves God”), as opposed to the gospel. Her two elder sisters, Philippeia and Veronica, also appear, and we learn that Philoteja has fun with her young admirers while her husband is away. When she converts, Jesus asks her to follow him to the cross. She has no role during the Calvary but with a fine sense of dramaturgy, the author has Philoteja’s God-fearing sister hand her veil to Jesus carrying his cross. This is another scene which only appears in this passion play. According to apocryphal tradition, Veronica (Bereniké in Greek) wiped Christ’s bloody face on the Calvary. She is traditionally depicted at station 6 of the Calvary. The apocryphal writing entitled The Acts of Pilate identified her as the bleeding woman cured by Jesus. (Mt 9:20, Mk 5:25, Lk 8:43.) Veronica’s name means „true image” (vera icon) because Jesus left his image on the veil after wiping his face. Philoteja is taken to sin by allegorical figures, even though she has decided to choose the path of virtue. The appearance of Caro (Flesh), Voluptas (Pleasure), Deceptio (Deceit), Mundus (World) draws a parallel with the dramas on Mary Magdalene’s conversion. In the 1744 passion play, for instance, Mundus encourages Mary Magdalene to neglect Angelus who terrifies the sinful woman with the promise of damnation (Ferences iskoladrámák II, nr. 5, 409–411, 420–423).

Another character is the centurion Longinus who pierced Christ’s side with a spear (Jn 19:31–37). According to the apocryphal Gospel of Nicodemus, he later converted and died as a martyr for his Christian faith (Medgyesy S. 2009, 247). In the 1752 passion play (Ferences iskoladrámák III, nr. 2), his figure does not appear under the cross; instead, he is the soldier who captures Nazarenus (Christ) on the Mount of Olives and takes him to high priest Caiaphas and Pilate. Zsigmond Győrffi probably followed the 1752 passion play with the figure of Longinus. The scene with Pilate’s wife warning her husband not to condemn the innocent Jesus appears in 11 Csíksomlyó passion plays.

Performance

The play was performed on Good Friday, 13 April 1770. The performance did not require special scenical elements, there are hardly any author’s instructions. The author divided scene 12 into two parts, as he did not want Jesus to be tortured in front of the audience.

Though there are no melody references, Philoteja’s song of repentance (Scena 6: Oh, Istentelenség, o emberi vakság) and Judas’ lament (Scena 11: Oh, én boldogtalan, jaj mit cselekedtem) were probably sung. See the 12-syllable melodies recommended in the notes to the 1763 drama, nr. 1 in this volume.

There are several references to music and dancing in the drama text: at the end of scene two, there must have been music and there was an invitation to dance, and in the next scene, Philoteja was persuaded to have a feast.

The director’s instruction at the beginning of scene six is an interesting example of the practice of performance and direction (and solves the riddle of a sentence from a musical perspective). The end of the instruction says that an angel sings (Angelus cantat) but there is no other indication whatsoever on the title or the topic of the song, what is more, Angelus has no text in the sixth scene. According to the beginning of the same instruction, however, Angelus’ task is to encourage Philoteja (Philoteja ab Angelo excitata detestatur iniquitatem) who confesses her sins and is granted Christ’s mercy at the end of the scene. The solution of the „angel sings” instruction may be that this scene begins with Angelus’ song on repentance or introspection, or that the character mentioned in the director’s instruction simply repeats Philoteja’s name in a singing voice. It is possible that the angel was singing the first verse of the song beginning Ó, emberi gyarló nemzetség which also appears in modern songbooks (the song in the drama was sung in the form appearing in Kájoni’s Cantionale, without the chorus on death; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 345) whose title in the third edition of the songbook is: A’ Világnak hivságáról. (In Latin: Eheu quid homines sumus? Kájoni 1719, 623, 1805, 736; in Hungarian Kájoni 1805, 78: Óh emberi gyarlo Nemzetség! / minden dólgod tsak hivság, s’ Kétség; / miben bizol, arany, és ezüst, / el enyésznek majdan, mint a’ füst.). The Latin original of this song was published in the notes to the 1725 passion, nr. 4 in volume I, from the Deák–Szentes manuscript (both the melody and the selected strophes used by 18th century Transylvanian Franciscans (Deák–Szentes manuscript 86 and 133; Kővári 2013, nr. 183 and 244, the melody is given again below), and its extended melody version was published from Hungarian folk music collection (Ferences iskoladrámák I, 284–285; the folk music example is available in the sound archive of the Institute of Musicology: hungaricana.hu/49210/). The melody is given from two Transylvanian Franciscan manuscripts of the time (see also RMDT II, nr. 98; Dobszay 2006, nr. 409; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. II/98; the melody without chorus of modern songbooks follows this structure). The next song in the third edition of Kájoni’s Cantionale is about the same topic, wordly vanities, to the same melody: Ó, te világ, méz alatt méreg (Kájoni 1805, 79). Angelus probably sang this song (or its selected strophes) warning against wordly vanities (with the exception of the last strophe in first person singular), so we publish it below. (The thematic association of songs is reinforced by the word „wordly vanities”, mentioned twice in the scene.)

For scores, see:

Deák–Szentes manuscript, 86 (Kővári 2013, nr. 183), with variant indication: Kolozsvári kézirat 1741-ből, 29 (RMDT II, 502–50)

For text, see: Kájoni 1805, 79.


8.
Ferenczi József Bonavita

Moralitás arról, hogy a bűnös emberek Jézust újra és újra keresztre feszítik

Csíksomlyó
1771. március 29. nagypéntek

[Szerepek

Synesius

Eusebius

Dolor

Amor

Genius Coeli

Christus

Cosmus

Cosmophilus

Amarillus

Myrtillus

Maria

Praeco

Servus

Ratio

Judex

Fides

Conscientia

Misericordia]

Actio alia Parascevica populo exhibita 29 március 1771.

Prologus

Elmélkedésre, áitatos meg jelent népek, elmélkedésre titeket mái napon jelen lenni kivánlak, mivel nem fűleket vagy szemeket győnyőrkőttető játékos dolgok nézésére, hanem sziveket fel ebresztő, s lelkeket élesztő keserves elmélkedésre hilak. E lészen azért czéllja5 mái munkánknak; a melytől ah, mely nagyon el távóznak azok, kik azért meg jelenni kivántak, hogy lássanak, halljanak,1 nevessenek, és itiljenek. Sokszor már ezen helyennis Krisztus szenvedésének keserves vóltát, ugy véllem, előtőkbe atták, de meg is sokan, mi okoszta azon gyalázatos halált, talám nem tudgyák, vagy ha10 tudgyák is, meg nem gondolják. Azért kérlek, ma azon végről meg ne emlékezzetek, méllyért szűkség volt, hogy meg jelennyetek, és ki ki mongya magának: elmélkedem. Mely elmélkedesnek summája bizonyos, kemény és rettenetes e két czikelből áll: az ember Istennek meg őlője egyszer, mert okot ád a meg őlésre, az ember viszonlag15 Istent meg őlő, mert a meg őlésnek hasznát és gyűmőlcsét el vesztegeti. Ezen két czikkelt az értelem az akaratnak elejébe tészi, de semmi képpen nem akarja hinni, hanem hosszas vetekedések után /:Szent Pál leveléből: viszontag meg feszitvén magoknak az Isten fiát:/ bizonyoson meg érti, s el hiszi. Azért is jol lehet keserves20fuhászkodásra, s tőredelmességre az akarat magát gerjeszti, s jobbitását igyiri, az igasság mindazon által kiván2 boszut állani, s meg nem engedni; de az irgalmasság, ki a bűnösnek nem kivánnya vesztét, ha nem meg téréset, s életét kegyelmébe vészi. Elmélkedésűnk gyűmőlcsének kivánsága lészen az ártatlanokban kemény rettegés,25 a bűnősőkben keserves tőredelmesség, mindenekben buzgóság és fel gyulat gyűlőlség a vétek ellen, mely az Isten fiát meg őlte. Miglen azért elmelkedésűnket follytattyuk, fűleiteket szivetekkel egyűt mű nékűnk alkalmaztatni kivánnyuk.

Actus primus3

Scena prima

(Christum ante pedes dolorosae Matris jacentem cum stupore et dolore intuentur Synesius et Eusebius.)

Synesius

Eusebi, mit lácz? És mit szemlész, mond meg?

Eusebius

30Oh, keserves és kőnyhullatásra méltó látás! Oh, Jésus! Oh, Maria!

Synesius

Ah, bizonyára szerelmes fiának testét Annya szemei előt halva a főldőn látni, nagy ok a siralomra; nézzed, ha az Anyának keseredet szive, Isten Fiának meg hervadot orczája nem kiáltyáke neked, hogy bánkodgyál és siránkozzál.

Eusebius

35Igenis láttatom hallani amaz siralomra indito kiáltást, oh minyájon, kik által mentek az uton, figyelmezzetek, és lássátok, ha vane fájdalom, mint az én fájdalmam!

Synesius

Azért te is az ő fájdalmin bánkodgyál, keseredet szivel.

Eusebius

Azon lészek, de segítséggel légy értelem az akaratnak, hogy igaz40 fájdalom gyúladgyon szivemben, és meg maradgyon. Istenem, minden jonak kut feje, adgy az én fejemnek vizet, és szemeimnek kőny hulatások áradását. ---Te is keserves Anya, szeretetnek forrása, tegyed, hogy a fájdalomnak nagy voltát érezzem, és veled sirjak.4

Synesius

Segittséggel lészek, meg nyeri az aitatos Anya, meg adgya az Isten,45 ha meg maracz jo szándekomban.

Eusebius

De máris mit érzek Synesi! Imé a fájdalom helyet harag nevekedik szivemben, és nagyon fel gyulatt én bennem.

Synesius

Mi az oka ily hertelen változásnak? Hová lőnek a fájdalomra fel indittó kivánságid?

Eusebius

50 Oh, Istentelen, és minden vad állatoknál kegyetlenebb dűhős zsidóság! Oh, háládatlan gonosz nemzetség! Oh nagy és halhatatlan gonoszság!

Synesius

Eusebi, csendesisd nagyon fel gyuladott haragodot!

Eusebius

Hogy csendesittsem, midőn látom, amit engesztelő szivel nem55 lehet látni.

Synesius

Mi lehet oly szomoru látás?

Eusebius

Látom! Oh, látom, az Isten fiát az emberektől meg őletve --- nem szűnhetik haragom, sőt e volna a kivánságom: hogy a Kristus halálában reszesűlő népnek egy feje volna, hogy egy csapással mind60 le vághatnám és igy azon mérges kigyok fajzati eltőrőltetnének!

Scena secunda

(Dolor et Amor sciscitantur causam mortis Ch[ris]ti, et tandem Genius Coeli asserit esse peccatum.)

Dolor

Mivel, oh Jesusom, hogy te Isten voltál,

Menyországból, mi az oka, hogy le száltál?

Amor

Ember szeretetétől, lám indittattál?

Genius Coeli

Emberhez mindenkor mutattam szerelmet,

65 Meg is nem az ember okoszta ezeket.

Dolor

Kik fogtak meg téged ily nagy dűhősséggel?

Amor

Talám a zsidóság ő irigységével?

Genius Coeli

A zsidók énnékem semmit sem ártottak!

Dolor

A bosszu állok hat téged ostorosztak?

Genius Coeli

70 Semmi képpen nem a boszu állok voltak!

Amor

A hamis vádolók vesztetteke el téged?

Genius Coeli

Nem okoszták esztet a hamis vádolók!

Dolor

Pilatus, Caiphas, Annas, a fő papok

És arulo Judás halálodnak okok?

Genius Coeli

75 Ezek ugyan voltak nemely eszkőzei,

De halálnak eppen nem voltak okai.5

Dolor

Megis mond meg kérlek, okat had tudhassuk,

Krisztus halálának, hogy asztot sirassuk.6

Genius Coeli

Rajtatok én meltán csudálkozom nagyon,

80 Miért tudakozatok tőllem okát gyorson?

Lássuk, ha tanálnátok aszt nyilvanoson.

Amor

Bizonyoson Adám és Eva Kristus halálának az oka.

Genius Coeli

Ne véld aszt, hogy Adám és Eva az oka vólna.

Dolor

En meg sem foghatom, ki sem gondolhatom,

85 Meg egyet kérdenék, de aszt nem mondhatom,

Szent Atyának akarattya vólt, aszt tartom.

Genius Coeli

Az ő Szent Attyához, jol mondod, nem férhet,

90 Mert ő Isten, tudod, senkit meg nem őlhet.

Amor

Hát ki lehet olyan, ki aszt cselekette,

Mert minyájon tudgyuk, hogy nincsen élete.

Dolor

Továb nem fárasztom hejaban magamot,

Jaj, őrőkké sirok, meg őlték Uramot.7

Amor

Oh, kész vólnék vélle mindjárást meg halni,

Ezer halál után erte fel tamadni,

95 Mert elég győtrelem nekem aszt hallani,

Hogy mek őlték, de ki, aszt nem mongya senki.

Genius Coeli

Igen csudálkozom Fájdalom, te rajtad,

És Szeretet, hogy még nem is gondolhattad,

Ki őlte meg Kristust, tám nem is hallodtad,

100 Meg mondom te neked, szavaim halgassad.

Tudd meg bizonyoson, hogy aki meg őlte,

A vétek vólt, mellyik élni nem engette,

Az Istennek Fiát, mivel e meg őlte

Az embernek lelkét, mellyért ő szenvede.

105 Annyira szerette Kristus ember lelkét,

Oly nagyon kedvelte az ő űdvősségét,

El hagya őremest maga dicsőségét,

Hogy bűntelen rontana, ki őnté Szent Vérét,

És ember lelkeért ki ada életét.

Scena tertia

(Synesius approbat dignam Eusebii iram contra Judaeos Ch[ris]ti occisores.)

Eusebius

110 Synesi, zsidok ellen fel gyulat haragom nem csendesithetem.

Cosmus

Miért az igasság meg nem fojtotta Kristus meg őlőit? Holot akkor mingyárást a napnak nem fényet elrejteni, hanem tűzes nyilat ő reájuk kellet volna bocsátani.

Cosmophilus

Kevés vólt, hogy a főld meg mozdult, el nyelni kellet vólna, én ha115 ott lettem vólna, meg nem elégettem volna Malchus egy fűlének el vágásával, mint Péter, ha nem a seregnek kőzepébe menvén, ki vettem volna én Jesusomot.

Eusebius

En szavamot mondod, mert én is aszt cselekedvén, valaki ellennem állot vólna, meg őltem volna, fel fegyverkezvén a szeretettel.

Synesius

120 Eusebi, hellyes a te haragod!

Amarillus8

Hellyes, mert ha meltán, Kainra harakszunk, hogy a természet ellen testvérét, Pharahora, és Herodesre, hogy a kűsdedeket ártatalanúl meg őlték, ki csendes fűlekkel, halhattya, száraz szemekkel láthattya Istennek fiat az emberektől megőlettetni?

Cosmus

125 Hiszem, ha akarattal vakok nem voltak, meg kellet vólna űsmérni, hogy nem főldi ember, hanem mennyei, és azért inkább imádni s tisztelni kellet vólna.

Amarillus

Megismértek, tisztelték, s királyoknak vallottak, sőt az egész vilag utánna indúlt, de mi tőrtént az után? Meg őlték őtöt!9

Eusebius

130 Pokolnak fajzati! Micsoda az a véletlen változas? Meg őltek?

Synesius

Látod a meg holt testet.

Myrtillus

Be hunta szemeit, mellyekkel annyi bűnősőkőt irgalmason meg tekéntet, halgat az ő nyelve, mely anyi csudákot hirdetet, el lankattak karjai, oly sok csudáknak eszközei, meg állottak labai, melyek135 a lelkek hasznára oly sokat fárattak, meg őlték!

Eusebius

Meg őlték? Oh, keserves es nehéz szó, mely szivemet szagattya, s a fájdalom mélységibe hajtya.

Synesius

Csendesisd haragodot, és panasszidot, mignem én a meg őlésnek modgyát és okát elő számlálom.10

Eusebius

140 Nem szűkség elő számlálni, mert a meg őlésnek modgyaban semmi ok és mod nem vólt.

Cosmus

Ezkőzők vég nélkül vóltak, a mint szemeimmel láttam. Mert tudom, hogy az Istentelenek tanácsot tartottak, mi keppen a Jesust halálra adgyák.

Amarillus

145 Ez a kezdete a gonosságnak.

Cosmophilus

Harmincz pénzeken veszik meg az igaz vért, melynek árra véghetetlen.

Myrtillus

Kezdete a boszorkányos Simon vétkének.

Cosmophilus

Mint tolvajra, fegyverrel es dorongokkal rohantak.

Amarillus

150 Ez meg igen kevés volt.

Cosmophilus

Meg kőtőzték, hurczoltak, s’ kegyetlenűl meg ostoroszták.

Myrtillus

Meg ez szenvedhető kinzás vólt.

Cosmophilus

Nevekedhetett e nagyobra a dűhősség?

Amarillus

Nevekedett nagy hegyekre, és ott betelyesedett, mivel vége let a155 kinzásnak, de nem a véteknek.11

Cosmophilus

Mit cselekedhetett tőbbet a kegyetlen zsidóság?12

Myrtillus

Nem láttad, hogy bizonyosok legyenek haláláról, szent oldalát meg nyitották?

Cosmophilus

Es mind ezeket egy szó magában foglalja: meg őlték!

Eusebius

160 A szeretet és fájdalom, rettegés és gyűlőlség szorongattyák és emésztik szivemet, midon meg gondolom: az Isten fiát meg őlték! És emberek őlték meg?

Synesius

Emberek.

Eusebius

Nem, hiszem farkasok, tigrisek és fenye vadak voltak, akik meg165 őlték.

Synesius

Meg csalatkozol, mert juhok voltak.

Eusebius

Inkáb hiszem, hogy őrdőgők voltak emberi formában.

Synesius

Szent gondolat.

Eusebius

Talám idegen nemzetségtől őletett meg az Istennek Fia?

Synesius

170 A maga kedves népétől.

Eusebius

Reszegek talám, vagy esztelenek vóltak?

Synesius

Józanok, okosok, sőtt ami nagyobb, el végzett tanácsal.

Eusebius

Oh, bátorság és gonoszságnak csudaja! Isten Fiának meg foghatatlan kinnya!

Scena quarta

(Synesius non Judaeos, sed Eusebium intendit comprobare Deicidam.)

Synesius

175 Kép mutató, miért haragszol zsidokra?13

Eusebius

Te mond meg én nékem, hogy mit cselekedtem?

Synesius

Hogy méred kérdeni, nem lattod meg őlni?14

Az Istennek Fiát keresztre szegeszték,

Te mivelted azt, hogy meg feszittessék.

Eusebius

180 Oh, szörnyű mendőrgés, tagjaim irtóznak,

Én őlője vólnék az Isten Fiának?

Isten és ég legyen ebben bizonságom,

Hogy szeretlek téged, én draga Jesusom!

Életem és vérem bővön ki ontásson,15

185 Nem sajnálom, sőt életemet is ki adom.

Diocletianusok és Trojanusok,

Sok kegyetlen Nérók, mint dühös farkasok

Keljetek fel, és akár hogy kínozzatok,

Kész vagyok, Kristusért őromest meg halok!

Synesius

190 Őrvendgyen az ég ma, te vitézségeden,

Mert a Martyrokhoz, kik szenvedtek régen,

Hasonló vagy, ha ez te benned meg lészen.

Vak merő vélled e, hogy te szavaiddal

Meg csaltad az Istent és Tyrranusokkal16

195 Viaskodni akarsz, sőt az Apostollal

Mondod, ki választ el engem a Kristussal?

Eusebius

Igenis, mert érzem kivánságtól égni,

Szivemet, s kivánnék Kristusért meg halni.

Synesius

Mulandóság ez, mellyet te kivánságnak,

200 Nevezsz, csak szó, azért nincsen haszna annak.

Eusebius

Te nekem nem akarsz hinni mindezekről,

Égjen uram többet szeretet tűzétől17

Szívem, oh Synesi, nehagj,

Mert a szeretettől lankadok!

Synesius

205 Hazugság! Kelly fel én szivem és űldőzzed

Ezen kép mutatot, mert mondgya nyelved:

Szeretem az istent és cselekedeted18

Egyebet mond, s. amit te gonosz életed.

Te gonosz, nem tudod cselekedetedet?

210 Viszontag kiáltom neked vétkeidet:

Te vagy gyilkos és meg őlő Istenedet!

Eusebius

Tréfa kivűl hát ezen gonosz vétket veted szememre nekem?19

Synesius

Hát illy gonoszságot magad felől tagacz valoban?

Eusebius

Legy bizonyság, Annya a szomoruságnak,

215 Hogy ártatlan vagyok vérétől Kristusnak!

Synesius

Vak merő bátorság, mert én cselekedni,20

Minapaban olyat láttalak mivelni

Teged, melyet szégyen volna ki mondani:

Miért fordittod el orczád? Mered tagadni?

Eusebius

220 Meg vallom, mert a test gyarló és a kísértet nagy vólt.

Amarillus

Hiszem szánszándékkal, alkolmatosságra

Te magadot adtad ollyas jatekokra,

Azon kivűl hánszor indúltál haragra,

Mellyen is fakadtál káronkodásokra.

Eusebius

225 Ember vagyok, a kit gyakron a természet,21

Akaratom ellen illy vetekre vezet.

Myrtillus

Akaratod ellen? Hát ki kénszerittet

Botránkozó szokot s. rosz cselekedetet

Mivelni? Mit felelsz, midőn kerdem esztet?

Eusebius

230 En most nem felelek, mert én bűnős vagyok.

Synesius

Bűnős és nagy bűnős, mert nem egy vétekkel

Tellyes vagy, jol tudom, sok cselekedettel,

Ha mered, tagadgyad!

Eusebius

Mit tagadgyak, annak, ki tud mindeneket?

235 Sőt inkább megvallom az én vétkeimet,

Mert jó az Ur, ki ugy szeretet engemet,

Hogy kész vólt meg halni, s éltetni lelkemet,

Az ő szine elől el nem vet engemet.

Synesius

Oh hideg! Ez e a tőredelmesség?

240 Meg vallom vétkemet, hová lőn irigység?

Zsidok ellen benned fel gyulat gyűlőlség,

Mert e csak egyszer vólt Istent őlő kősség,

Te pedig mindenkor, mikoron vétkeztél!

Eusebius

Láttatol kemény dolgot nékem beszélleni,

245 Miképpen minden vétek Istent meg őli!

Synesius

Nem én, ha nem Szent Pál szavai hirdetik,

Hogy akik vétkeznek, ismét meg feszittik

Az Istennek fiát, akik ezt nem hiszik, eretnekek!

Eusebius

Az Apostol nem abban az értelemben,

250 Mondotta, mert én Kristusnak őlésében,

Nem reszesűlhettem, mivel ez életben,

Meg akkor nem vóltam,

Most pedig minek utánna fel tamadott,

Kristus, meg nem halhat, nem is uralkodott,

255 A halál ő rajta, mi okból mondatott:

Midőn vétkezem, meg őlőm Kristusomott?

Mivel sem dárdát őlésére,

Sőt kezemet sem emelem verésére,

Irtozom még ennek emlékezetére.

Synesius

260 Hatalmas mentség: mert igy már nem vétkesek,

Caiphas, Pilátus, kőssék nem részesek

Kristus őléseben, mivel fegyvert ezek

Nem fogtak, hogy tőllök azzal őlettessék.

Eusebius

Ők midőn fesisd meg! Nagyon kiáltották,

265 A nyelvekkel Kristust halálra kivánták.

Synesius

A te szavaidból itillek tegedet,

Lehecz te is Istent őlő, ki kezedet,

A meg őlésre nem adtad?

Eusebius

Hogy igazam meg vallyam,

270 A kőnnyen meglehet!

Synesius

Hát, ha meg probálom, hogy te okot adtál

A meg őlésre, ki sokszor gonosz vóltál!

Eusebius

Ha én okot adtam Kristus őlésére,

Kész vagyok mindjárást minden bűntetésre!

Synesius

275 Őrvendek kevésse, hogy meg csendesettél,

Ércsd az igasságot, a mellyet kerestél!

Űljünk le most, csendesen hallgass engemet.22

Eusebius

Reszketek, meg vallom, magam felelmében,

Zsidokkal ne keres hasonló vétekben.

Scena quinta

(Synesius evincit Eusebium Deicidam.)

Synesius

280 Igy ved észre, a Philosophusok tellyes mondása az, hogy a mi oka valamélly dolognak, oka annak is, a mi abból származik. De te oka vagy a véteknek, a mellyből Kristus meg őlése származot, tehát oka vagy Kristus halálának.

Eusebius

Érzem kevesse magamot szorongattatni.

Synesius

285 Vajha erőssen erzenéd, de ved észre jobban: mind reszesek azok Kristus halálában, kikért meg holt a Kristus, de érted is meg hólt tehát etc.

Eusebius

Hiszem, és ugy tartom, de felej meg nékem: ha a Kristus mindenekért meg holt, az ártatlan és igazokért is meg kellet halni.

Synesius

290 Igenis, ugy tartom.

Eusebius

Ha jo tehát az okoskodásod, az ártatlanok is részesek a Kristus meg őlésében.

Synesius

Meg vallom, részesek, de nem magok, ha nem mások gonoszsága által.

Eusebius

295 Kevesset feleltél, mert ha azt mondod, csak Adam egyedűl Kristus meg őlő, mivel aszt hallottam mondani: ha Adam nem vétkezvén, a tőbb emberek, ha vétkeztek volna is, Kristus szendvedni el nem jőtt vólna.

Synesius

Haszontalan kinzod magadot, mert nem csak az eredendő, ha nem300 a cselekedendő vétekért is meg holt a Krisztus.

Eusebius

Tudom, maskeppen kétségbe kellene esnem Űdvösségem felől, azert űsmérem a jó tétemént.

Synesius

Ismérd meg te altallad lett Kristus őlését: Adam első oka, de nem egyedűl – vadnak társai, valakik utánna haláloson vétkeztek.

Amarillus

305 Első sebet tégyen az Atya a Fejedelmen mellyből megis hallyon, ha kőveti a Fiu, hasonló vétkesek lésznek.23 Miért Adam Istent őlő? Mert az Istent olly vétekkel bántotta meg, mellyert embertől nem lehetett, hanem Isteni személynek kellett eleget tenni. Kűsebb e a te gonosságod és vetked, melyen gyakron elkővettél, azon almának310 megevésénél?24

Myrtill

De tegyűk fel,25 hogy Adam, sem más nem vétkezett vólna kivűlled, ime azon gyalázatért, mellyet Istennek tettél, eleget senki nem tehet, ha nem az Isten. Eregy már, haragugyál Adámra, bozonkodjál zsidókra, ved észre, hogy az Isten emberi személyt vett fel magára.315 Kegyelem vólt, hogy azon keserves elég tételre magát kőtelezte. Nagy szeretet vólt, hogy szenvedni s meg halni kivánt az Adám, a tiéd és te hozzád hasonlok vétke cselekette.

Synesius

Mégis ártatlan az igaznak vérétől, halgas, és azokra, amellyeket mondottam utóllyára felelj meg: a ki okot ád a Kristus meg őlésére,320 részessé teszi abban, ki tetszik a szokból. De aki vétkezik, okot ad a meg őlésre. A Hit tanittya, mit hoz ki belőle?

Eusebius

Oh, nyomorult! Mit viaskodol? Meg kel vallanom: tehát Istent őlő vagyok, mert hogy sokszor nagyon vétkeztem, bizonittya lelkem ismérete, melly minden bizonságoknál nagyob nap. Ezeket látod és325 hallod, mégis el nem fordulsz én tőllem! Istent őlő vagyok. Illy szőrnyű gonosság vagyon minden vetekben, és én mint egy játék által, nevetve vétkesztem! Olvadgy én szivem, és kőny hullatásokra induljatok szemeim! Meg érdemli a meg őletet Isten Fia! Remüljetek egek és az ő kapui szomorkodgyanak, az Isten Fia meg őletet én tollem!

Synesius

330 Látom, hogy az Isten kegyelme el kőzelgetett te hozzád, mert fel indula benned a vétek ellen való gyűlőlség és harag, de kérlek kevesse mostan engedgy a siralomnak, hanem nagyobb dolgokra tarcsad kőny hulatasaidot.

Scena sexta

(Eusebius convictus agnoscit se Deicidam excusat tamen et allegat in advertentiam.)

Eusebius

Synesi, testemnek minden részeit a félelem és retteges kiszarosztotta,335 tehát valósággal Istent őlő vagyok, és nem tudtam, meg nem gondoltam, nem értettem a veteknek nagy vóltát.

Conscientia

Intettelek, és nem hallgattál engem!

Eusebius

De mikor intettél, és mondottad, hogy a vétek az Istent meg őli, soha sem hallottam.

Conscientia

340 Micsoda az Isten parancsolattyát szemtelenűl meg vetni? Hanem elrontani az ő uraságát restűl, az Isten kegyelmét elvesztegetni, az ő kegyelmét nem becsűleni, mi volt egyéb, hanem a legnagyobb jonak nevét és dicsőségét el venni, a Fiú Isten példáját és tudományát, érdemét, akarattal magának haszontalanná tenni. A Kristust345 magának viszontag meg feszitteni, és midőn vétkeztél, nem de kivántad, hogy vétked meg ne bűntetnék, azaz, hogy az Isten vagy meg ne bűntethetne, vagy ne akarna, egy szóval annyit tészen, hogy az Isten vagy tehetetlen, vagy igasságtalan vólna, tehát az Istent nagyon meg bántani, nagyon nem egyébb, hanem őtőt meg350 őlni, mellyre, jol lehet a hatalom nem vólt, de az akarat jelen vólt!

Eusebius

Tehát valósággal Istent őlő vagyok.

Conscientia

A vagy, és az Istennel egyűtt magadot is meg őlted.

Eusebius

Miért tehát élek? Miért szűltek engem az Atyáim? Vajha elvesztem volna harom esztendős koromban! Oh, ha az a nap let volna utólsó,355 amelly első vólt! Vagy holtam vólna meg az előtt, midőn vétkeztem.

Synesius

Légyen még egy kivánságod.

Eusebius

Mi lehet az, had tudgyam, ara is kész vagyok!

Synesius

Ez: vajha vétkeztem vólna csak egyszer!

Eusebius

Halgas, ne keserges, mert szomorú a lelkem mind halálig.

Synesius

360 Hally meg, hally meg keserűségedben, mert meg nem halhacz szerencsésebben, mondod, hogy halgassak, kivánnyad inkább, hadd szóljak!

Eusebius

Ugy vagyon, viszá mondom szavamot, szoly, kiálts, ne szűnnyél, és kérdezzed az én gonosságimot, miglen meg hasada az a kemeny365 koszikla.

Synesius

Szólok azért: egyszer Istent őlő vóltal meg vallod és űsmered?

Eusebius

Meg győzettem, mivel okot adtam a halálra, es eleg is egyszer Istent őlő lenni.

Synesius

Neked nem vólt elégséges, viszontag gyilkos vóltal Kristus halála370 gyűmőlcsének elvesztegetesiert és meg őlésiert, mind annyiszor valahányszor vétkeztél.

Eusebius

Ha aszt meg probálod és mutatod, meg emészt engem az én ellennem való buzgoságom.

Synesius

Oh, kemény czedrushoz meltó igyiretek, vigyáz, hogy szavadnak375 álly, és fővenyre ne ird fogadasidot, mellyeket kevés szél kőnnyen egybe zavar.

Eusebius

Kemény vagyok, szavamnak állok.

Synesius

Lassan és csendesen kezdem, űljűnk le. Tetőlled az Isten Fiát megőlettetni érted. Azt kérdem: tudod e, te érted őlettetet meg?

Eusebius

380 Tudom, igen is tudom, mert a gonoszságnak, ez a szeretetnek vólt melysége.

Synesius

Meg csaltad magadot ezen felelettel.26

Eusebius

Mi képpen lehet az?

Synesius

A szeretet nagy cselekedetének mondod, hogy te éretted megőlettessűk Kristust?

Eusebius

385 Igen is, hogy bővebben életem légyen.

Amarillus

Háládatlan, ha a szeretet cselekette, hogy a Kristus megőlettessék eretted,27 nem tehette e azon szeretet, hogy éllyen eretted?

Eusebius

Semmi kettség nincsen: mert mű érettünk, emberekért, és a mű űdvössegünkért le szállot a főldre, és meg testesűle.

Synesius

390 Hálá Istennek, most meg érted Szent Pál28 szavait, és rettegni fogsz!

Eusebius

Haljuk, mit hosz ki belőle!

Synesius

Még semmit sem, hanem csak kerdlek: mi meg őlni valakit?

Eusebius

Életetűl meg fosztani, aszt minden tudgya.

Synesius

Jol vagyon, mi az: életetül valakit meg fosztani?

Eusebius

395 El venni minden hatalmát keves dolognak is mivelésére.

Synesius

Haljad most az Angyalt: viszontag meg feszitven magoknak az Istennek fiát. A bűnös tehát meg feszitti az Isten fiát, egyszer, mert okot ad a meg feszittésre, meg feszitti. Viszontag mert fel feszittésnek erejét és gyűmőlcsét el vesztegeti, mellyert Kristus meg akar400 feszittetni.

Eusebius

Mintha a felhőből valami világosság szállana szivemre.

Synesius

Majd nagyobban fog világoskodni, ha meg űsmered, hogy a ki vétkezik, magának meg őli a Kristust.

Eusebius

De magyarázd meg, mert a mint feljebb is mondám, a Kristus405 többször meg nem hal és a halál nem uralkodik rajta.

Synesius

Ugy vagyon, magának és joknak is meg nem hal, hanem a bűnősnek, valja hánszor haláloson vétkezik.

Eusebius

Is mét kétségbe hatz, mi képpen érted?

Synesius

Világos értelemben, mert őlni annyit tészen, mint életétől410 megfosztani. Már mond meg, mi a Kristus élete, melyel él neked?

Myrtill

Nem de hármat olvasunk, ki vált képpen: által megyen, tanit és gyogyit vala. Által megyen vala és vonnya magahoz az embereket, tanit vala és fel inditotta szavaival, gyogyit vala és eletet adott halálával, életet a halottaknak. Mit tagacz ezekből?29

Synesius

415 Mit már cselekszik a ki vétkezik? Nemde ezektől magát meg fosztya?

Eusebius

Nem hihetem, mert hánszor láttyuk, hogy a bűnősők szivekbe térnek. Poenitencziát tartanak, s űdvösséget nyernek, nemde a Kristus kegyelme által? Tehát a bűnosoknek is él a Kristus következendő képpen: a ki vétkezik, nem őli meg azért magának a Kristust.

Synesius

420 Sőt valósággal meg őli maganak, a mennyiben ő rajta vagyon, hogy némellyekbe feltámad a Kristus, az az ő irgalmassága. Sokaknak fel nem támad, azért kevessen vadnak a választottak, mert bizonyoson azt magaddal hitesd el, hogy azon orában, mellyben haláloson vétkezel, őrők kárhozatra meltó vagy, es most hol vólnál, ha veled425 az, ami másokkal tőrtént vólna?

Scena septima

(Eusebius agnoscendo Deicidiu[m] suspirat et a Synesio corripitur.)30

Eusebius

Fenséges Isten, melly rettenetes igasság ez, tehát én őltelek meg a zsidokkal, én Jesusom! Bizonyoson valamint ők, oka vóltam halálodnak, tehát meg őltelek a zsidok után, viszontag valahányszor vétkeztem, s életedtől megfosztottalak, és még élek! Minek utánna430 meg hólt énbennem annyiszor a Kristus!

Synesius

Élsz ugyan, élsz! Hogy ismet fel tamadgyon és éllyen benned a Kristus.

Eusebius

Ah! Szerelmes meg váltom botsás meg, mert nem tudtam mit cselekszem!

Synesius

435 Mit szólasz? meny félre, latod gonoszságod és mentegeted, nem tudod mit cselekszel! Hát ezen órában elsőbben tanultad meg: minden nagy vétek meg őli az Istennek fiát! Hát ujj tudomány ez: viszontag megfeszittvén az Istennek fiát?

Eusebius

Kérlek, ne adgy szomoruságot a keserűségre, tudtam bizonyara,440 megvallom, tudtam, de meg nem gondoltam, mert ittam a gonoszságot, mint a vizet es semminek tartottam a vétket.

Synesius

Az, ami ellen panaszolkodom, nem gondoltad meg? Miért nem? Nem de hogy a félelem meg ne gátolna s bátrabban vétkezhessél? Tavozzál tőllem, Istent meg őlő gyilkos!

Eusebius

445 Hát kétségbe akarsz engem ejteni?

Synesius

Nem kétségbe ejteni, ha nem szegyenleni tanitlak s akarlak, meg őlted az Isten fiát, sőt bárcsak megfeszitet és meg őlt volna szerelmes Jesusom! Többet cselekedett és meg is mentegeti magát.31

Eusebius

Ah, elég, és tőbb mint elég!

Synesius

450 Nem elég, az Apostol kevesset mondot, tőbbet cselekedtél.

Eusebius

Meg őlsz! Mit cselekedtem olly nagyot?

Synesius

Vétkeztél.

Amarillus

Az Istent oly gyalázattal illetted, hogy sokkal nagyobb vólt, mint a zsidoké, midőn meg feszitették, mert azért akart meg feszitetni,455 az Isten fia, hogy a véteknek vége lenne. Hiszed-e, hogy az orvosság nagyobb vólt a nyavallyánál, mellyet meg akart gyogyittani?

Myrtill

Hidgyed, hogy valahánszor a vétekre mégy, elődbe megyen az Isten fia minden kinszenvedesivel, int és kér, hogy kinozzad, feszisd fel és őld meg, csak a vétket tavosztasd, mert inkább gyűlöli a vétket,460 mint a maga minden kinszenvedését, mellyet őrőmest felvett, hogy a vétket elrontaná.32

Synesius

Elég, ne szólj tőbbet neki, nem szenvedhetem, távozzál Istent meg őlő, mert szomorúság mián nem is szolhatok!

Eusebius

El nem megyek vala, meddig vagy itt vagy másut, vétkeimről a465 kegyelem reménységét nem nyerem, ime a békeségben az én leg keservesebb keserűségem.

Synesius

Meny el, vagy pedig én el megyek, mert szent a helly, a mellyen állasz.

Eusebius

Hát az annyától el vonsz e engem?

Synesius

470 Itten álly, távúl fuggeszd a főldre meltatlan szemeidet, vervén mellyedet mondgyad: Isten légy kegyelmes nékem, bűnősnek!

Eusebius

Isten, légy kegyelmes nékem, bűnősnek!

Synesius

Ezen hellyen álly meg tőredelmes szivel, miglen hivattatni magadot érzed a kegyelemre az irgalmas anyától, kihez áitatosnak magadat475 mondod, az Isten fia gyakor megőlése utánn is, lássad és hallyad siránkozásra meltó panaszát.33

Maria34

Elég már, elég, szűnnyél én népem a bűntől, meddig űldőződ és ostorozod én szerelmes fiamot? Engem kőszőntesz színes szavakkal, oltalmazodnak és asszonyodnak mondasz,35 fiamot pedig kegyetlen480 kezeiddel csapdosod? Ime a sok sebek, mellyekkel megsebesittetet az ő annyának házában, azért nagy, mint a tenger az én fájdalmam! Add vissza nékem az én fiamot, egyszűlöttemet, kit mindeneknél inkább szeretek, én Jesusomot! Ide jarulj hát36 most, meg hólt fiamon siránkozzál, hogy feltámodgyon és irgalmason űdvősséget485 adgyon. Ismérd meg kérlek a te latogatasod napját, és a te szemed ne legyen gonosz, hogy én jó vagyok. Elég hát, elég én népem a bűn, a mellyet már tettél, szűnjél meg szerelmes fiamot űldőzni.

Scena octava

(Eusebius per gratiam illuminatus detestatur sua flagitia et se Deicida[m] per orbem universum proclamat.)37

Synesius

Eusebi, mit érzesz hát, semmit sem szóllasz? 38 Hallád édes szavait, melyekkel szóllott neked a szeretet annya te hozzád, fajdalom490 annya, éretted. Mit érzesz?

Eusebius

Erzem meghasadni szivemet a keserűségtől, hol vagyok?

Synesius

A szeretetnek és fájdalomnak hellyén, csuda lettél az angyaloknak, embereknek és az Istennek.

Eusebius

Sőt, inkább az Isten lett csuda előttem, látom most világoson, amit495 soha nem láttam!

Amarillis

Az anya által jőtt a kegyelem az ő szolgájának.

Eusebius

Érzem, amit soha nem érzettem, szivemnek édességesen keserves indulattyát és keservesen édességes gerjedését.

Myrtill

Ezen ajjándék az anyától származott.

Eusebius

500 Látom az én vétkemet én ellennem! Ah, az én vétkem a meg őletett Jésus a Maria őlében! Eddig ezen szomorú látást a zsidóknak tulajdonitottam, ma látom az én vétkemet, látom, amit semmi szem ne lásson, hogy bővön szemekből vér ne follyon, fül ne hallyon, rettegés nélkül induly fohászkodásra szivem, mellytől a világ505 réműljön, ah szenvedet! /:Elfogja szavamot a siralom.:/ Szenvedet! Oh kemény szó.39

Amarillus

Mondd meg: ki szenvedet?

Eusebius

Az élő Istennek fia, hiszem, és a fájdalomtól el lankodok.

Amarillus

Kiért szenvedet?

Eusebius

510 Én érettem és innen a reménség táplál.

Amarillus

Mit szenvedet?

Eusebius

Gyalázatot, ostorozásokot és keserves halált.

Amarillus

Miért szenvedet?

Eusebius

A vétekért, csudálkozzatok, egek és a pokol hasadgyon meg515 mérgében, az Isten Fia a vétekért halált szenvedett!

Amarillus

De kitől?

Eusebius

Ah, én tőllem! Temessétek el ezen gonoszságot kősziklák és setétségek boritsátok el, sőtt vilagoskodgyék a nap, hogy lásson engem, mint vad állatot a világ. Mendőrőgjőn az ég és nyeljen el a pokol, el mégyek, el520 mégyek, kiáltok a falun és utzákon, az erdőn és mezőn, a hegyen és vőlgyeken, én Istent őlő vagyok!

Ellenem hivom és boszontom a vad állatokkal az egesz világot, hogy meg őljőn és el vesszesszen, én Isten őlő vagyok! Ah Synesius ne hagy, mert amit cselekettem, bánom és amennyire bánom525 ki nem mondhatom!

Synesius

S a mondhatnád, hogy kevéssé bánod, elég már, jűj elő!

Eusebius

Istent őlő vagyok!

Synesius

Voltál, jőj elő, nezzed kit vertél által, kérj bocsánatot és kegyelmet.

Eusebius

Hát az Isten vérével megfertőztetet kezemet az égre emellyem?

Synesius

530 Az a vér nyer teneked kegyelmet, mellyel veres a kezed, jöj elő!

Eusebius

Irtozom nézni Istennek én tőllem meg őletett fiát minden haszon nélkűl.

Synesius

Fel támad a meg őletet JESUS.

Eusebius

Oh, vigasztaló szó! Fel támad? Miképpen és mikor?

Synesius

535 Kevés űdő mulva a szeretet által! Jöj elő!

Scena nona

(Christus resurgens apparet Eusebio et ipsum ad compatienda[m] enumerando causam mortis.)40

Christus

Kik az uton által mentek,

Minnyajon figyelmezzetek,

Kőnyves szemmel nézzetek!

Ha vagyon ollyan fájdalom,

540 Mellyel, Isten, kinoztatom,

S elfogott a siralom,

Ha ma szives indulatban,

Velem edgyűt siralomban,

Te lészesz bánkódásban,

545 Leszek teneked jegyesed,

Szivednek győnyőrűséged.

Mennyországba vezéred.

Nézd, mint megostoroztatott,

Testem érted kinosztatott,

550 Bővön vért is ki ontott.

En oszlophoz kőtőztettem,

Kegyesség királlya, mentem

Érted illy szenvedésre.

Im, férfia fájdalmaknak,

555 Ezer ostorozásoknak,

Eleset kinnyaiban.

Szenvedések tengerében,

Fájdalmak nagy árvizében,

Nézzed te Istenedet.41

Eusebius

560 Ki ezeket cselekedte?

Jésus, te reád vetette,

Kezeit illy kegyetlen?

Bizonyára a zsidóság,

Az irás tudó gonoszság,

565 Olly vétkesen eszt tette.

Christus

Megmondom én világoson,42

Bűnös lélek bizonyoson,

Kevés szokkal tenéked,

Keservesebben zsidoknál,

570 Te vétkezvén ostoroztál,

Engem, mint Istenedet.

Mert te vóltál rest a joban,

Isten parancsolattyában,

Szived tunyaságában.

575 Minek előtte szenvednék,

Szűkség volt, hogy vért izzadnék,

Nagy keserűségemben.

Eusebius

Atyádnak miért kőnyőrgőttél,

Testedből bővőn vért őntél,

580 Kitől kenszerittettél?

Christus

Mert te nagyon káronkodtal,

Isten ellen átkozottal,

Másokot rágalmaztál.

Midőn másokot utáltál,

585 Hamis bizonságot hoztál,

Ő ellennek szavaddal.

Egész néppel megvetettél.

Annás Kaiphással lettél,

Nékem gyalázatomra.

590 Herodessel te űldőztél,

Midőn szegént elkergettél,

S rajtok nem kőnyőrűltél.

Eusebius

Miért egésszen ostoroztak,43

S kőntősődtől megfosztottak,

595 És illy nagyon gyalásztak?

Christus

Mert te sok szeretőddel

Vétkeztél, hol szeméremmel

Kellett vólna lennie.

Mivel világ dicsőségét,

600 Inkáb kedvelted szépségét,

Mint Isten kegyességét.

Megkoronáztad fejemet

Tővissel, mellyel elmémet

Meghomályosítodtad.

605 Hogy te mindenkor nem hittél,

És nem engedelmeskedtél,

Szerelmes Istenednek.

Én szent Atyámnak engedtem,

Kinnyára keresztnek mentem,

610 Mellyel lelked meg vettem.

Mivel hogy te kevélykedtél,

Éngem keresztre szegesztél,

A Cálvária hegyén.

Te haragod, gyűlölséged,

615 Sok jóra való restséged,

Ostoroztak, s meg őltek.

Nagy fájdalmak kűlsőképpen,

Ezek, mellyek én testemen,

Láczanak bőv sebekkel.

620 De te háládatlanságod,

Ellennem tőtt gonoszságod,

Szivemben sokkal nagyobb.

Te nagyobban boszontottál,

Szomorúságot okoztál,

625 A kegyetlen zsidoknál.

Te vagy illy nagy fájdalmimnak,

Oka, tett gonoszságidnak,

Nagy sokasága mián.

Azért szűnnyél meg, oh lélek,

630 Ne vétkezzél tőbbszőr, kérlek,

S ne szomorics engemet!

Mert viszontag a bűnősők,

Megfeszitnek mint dűhősők,

Engem, egeknek Urát.

Scena decima

(Justitia di[vi]na[m] vindictam de Eusebio poscit ne Christum ipsi ignoscere debere dicit. Misericordia reclamante admittitur tamen ad confessionem.)

Praeco

635 Boszut álly igasság, bűntesd meg a vétket őrőkké tartó kinnal!

Nemesis

Hallyuk a más részt is: eregy szolga, hidd el a gonosztévőt!

Praeco

Találám az embert térdepelve, a pap, te hellytartód előt.

Nemesis

Lészen esze, ha igazán magát a kegyelem székinél vádollya, minek előtte ragattassék az igazság székéhez.

Antropus

640 Némellykor44 (mivel ember vagyok) voltak valami békételenségim, haragos indulatim, de hála Istennek, nem vagyok, mint más emberek, ragadozó, igasságtalan, tisztátalan vagy publicanus. Távúl légyen, sőt azon szorgalmatoskodom, hogy lássák az emberek az én jo cselekedetimet, és dicsérjenek engem.

Nemesis

645 Vah, gonosz mentség és csufolás! Nem vádolás, nem gyónás!

Antropus

Tőbb, amit cselekedtem, nem jut eszembe.

Judex

Sies békével!

Antropus

Meg vigasztaltál engem.

Praeco

Halálnak fia vagy, az igassághoz viszlek meg itilni teged.

Antropus

650 Vádoltam magamot, meg itiltettem, és fel oldoztattam.

Nemesis

Én az itiletet is meg itilem!

Judex

Egek! Melly álmélkodás fogot el engem.

Praeco

Boszut álly igasság, bűntesd meg a vétket, őrőkké tartó kinnal.

Nemesis

Hallom. Számlályátok elő a vádolásnak summaját, és a mellyeket655 cselekedett Antropus, szemtelenűl meg gyonta, pedig igen restűl, nyilván45 nevezzétek gonoszságát.

Ratio

Rővideden, Isten és az Annya Szent egyház tőrvényinek megvetéset tőlled kivánnya az igasság.

Fides

Valahány szentségekkel éltél, annyi szentség tőrést keres te nálad660 az hit.

Conscientia

Elnyomattatni kép mutatással magát kiáltya a lelki isméret, oh, farkas, ravaszúl juh 46 bőrbe őltőzőtt farkas!

Religio

Emberi formában elrejtett vad állat.

Fides

Bálvánt imádó szorgalmatos szólga, vélted e, hogy te vetked az665 igasság nem tudgya?

Nemesis

Meg némúlt, holot kevés űdővel az irgalmasság széke előt vádolhattad volna igazán magadot.

Conscientia

Játéknak vélted a mi bótránkozás vólt.

Fides

Buzgóságnak itilted a gyűlőlséget.47

Ratio

670 A ragadozást mesterségnek nevezted, a bujaságot, mint hoza szép szokását, szorgalmatoson kővetted.

Nemesis

Már te ellenned teszlek téged, óltalmazd magadot. Szólly! Hát még halgatz? Eregy szolga, vedd el rolla a palástot, hogy lássa minden az ő gyalázattyát.

Praeco

675 Pirullyon, aki magát nem akarta meg szégyenittetni! Ah, mit látok? Embert az őrdőgnél utálatosbat. Boszut álly igasság, bűntesd meg a vétket, őrokké tartó kinnal.

Nemesis

Világ fiai, ime az ember, az Istenhez hasonló, és mint egy valaki kőzűlűnk!

Christus

680 Anthrope, nem igy teremtettelek én teged! Midőn meg kereszteltettél, valál győnyőrűségére, az egeknek szépségere. Hová lett a melly fénylet, szépség?48 Elveszett. Anthrope nem így teremtettelek én téged! Angyalok, legyetek bizonságom nékem, mit adtam kevesebbet az embernek, mint néktek? Nem mint titeket ruháztam? Nem685 mint titeket tápláltam? Nem az én szent személyemre teremtettem-e képemre? Anthrope, nem igy teremtettelek én téged.

Praeco

Sőtt, akit kevéssel alább az angyalokkal hellyeztettél, menyivel azok felet szerettél, azok egyszer vétkeztek, s meg nem engettél, ennek sok vétkei után régtől fogva várod megtérését.49

Antrophus

690 Ah, hova mennyek, kihez foljamodgyam, mivel a gyalázat el boritott engem!

Scena undecima

(Eusebius exurando sua peccata firmissimo concepto proposito misericorditer in gratiam recipitur a Christo.)

Eusebius

A fájdalmim kőrnyűl vettek,50

Az halálnak rám érkeztek

Pokolnak veszedelmei.

695 Kőnyőrűlj Istenem rajtam,51

Hogy vétkeimet sirassam,

Szivemet tisztithassam.

Ki nem akarod halálát

A bűnősnek, hanem hasznát,

700 Nézd szivem nagy fájdalmát!

Oh, én Jesusom, ismérlek,

Hogy én bűnős sértettelek

Sok ezer vétkeimmel.

Szánom szivemből Istenem,

705 Nem hogy a poklot érdemlem,

Vagy vesztem űdvősségem,

Hanem Jésusom csak azért,

Megbántot szent felségedért

Fájlalom személlyedért.

710 Azért ezerszer meg halni

Akarok, mintsem bántani

Istenemet, vétkezni.

Misericordia

Ah, szerelmes Jésus, enged meg ő bűnét,

Nezzed az ő nagyon keseredet szivét,

715 Meg ne vesd mutatot tőredelmességét,

Ki a bűnosoknek akarod térését.

Justitia

Jaj néked, mert el hagytad te Istenedet,

Megvetetted a ki teremtet tégedet,

Midőn az őrdőgnek áldoztad lelkedet,

720 Nem is remélheted te űdvősségedet.

Ha ki élesittem te ellenned kardom,

Te sok vétkeidért fejedet el vágom,

Őrők kárhozatra mingyárást bocsátom.

Christus

Bizzál fiam, mert meg bocsátatnak neked

725 Én ellennem ujjitott vétkeid!

Eusebius

Mosd meg Uram a motsoktól,

Tisztisd tőtt gonoszságimtól

Szivemet és lelkemet.

Egyedűl te benned bizom,

730 Őntőzz isoppal, kivánom,

A poenitentiának.

Christus

Meg gyógyitottalak, s imé meg mostalak,

Ékesitettelek, fel is ruháztalak,

Én szeretetemmel, mellyel oltalmazlak

735 Örők kárhozattól, magamnak választlak.

Eusebius

Mit fizessek én azokért,

Nékem adot kegyelmedért,

S mutatott szerelmedért?

Téged Uram szeretlek,

740 Én erősségem, tisztellek,

Vétekkel meg nem sértlek!

Scena duodecima

(Eusebij conversio, colloquium et resolutio amandi Deum in perpetuum.)

Eusebius

Ah, annyira szeretlek Istenem, a menyire gyűlőltelek. Szeretlek, de nem azért, hogy űdvőzics, vagy akik nem szeretnek, pokolra vettetnek, hanem a te szeretetidért. Én tégedet meg őltelek, és te szenvedtél, viszontag százszor s ezerszer meg őltelek, s annyiszor745 szenvedtél. Oh, halhatatlan szenvedés, oh, szenvedő Isten én tőllem és én érettem! Igy szerettél és igy szeretsz, s én hideg, éllyek?52 Gyulagy fel szivem egészen az Isten szeretetért, tudom ugyan, hogy el veszek, ha nem szeretlek, mind azon által tudgya meg az ég, hallya750 a pokol! Nem akarlak szeretni, hogy éljek, hanem kivánok, hogy téged egyedűl szeresselek!

Synesius

A jó és szép szók nem probálják és nem mutattyák meg az igaz szeretetet.

Eusebius

Mit azért kívánsz még egyebet?

Synesius

775 Gyűlőlséget kivánok, ép azzal probáltatik meg a szeretet.

Eusebius

Minek gyűlőlségével?

Synesius

A vétek gyűlőlségével.

Eusebius

Melly nagy légyen ez a gyűlőlség?

Synesius

Mellyet kiván és érdemel a legnagyob rosz és gonoszság. Emlékezzél760 meg, mit láttál és hallottál, és akkor fel gyulasztod szivedet a vétek ellen való szenvedhetetlen gyűlőlségre. Szálly magodba, s gondold meg mi tett téged Istent őlővé?53

Eusebius

Ah, mit mondhatok kegyetlenebbet? A vétek cselekedte.

Synesius

Eregy, már vétkezzél nevetéssel, vétkezzél szűkségből, vagy az Isten765 irgalmasságaból való bizakodásból, vétkezzél és ha még54 magodban meg nem űsmérted a te tőlled meg őletet Istened jóságát s irgalmasságát, veszedelmeddel megtanulod igasságát.

Eusebius

Sőt, kemény gyűlőlséggel lészek ez utan minden vétekhez, mellynél nincsen nagyobb rosz, űldőzőm magamban és másokban, minden770 hellyen és űdőben s alkalmatossagban.

Synesius

Eszt mondod ma, és hólnap egyebet cselekszel!

Eusebius

Uram, óltalmaz azon gonosztól, vagy ha latod, hogy hólnap azt cselekszem, amit Synesius mond, szolits ki ma e világból, ha szűkseg. Ime, utolsó csőppe véremnek, őrőmest ki bocsátom, mint sem775 meg báncsam én Jésusomot. Kérlek azért, Mennyei Szent Atyam irgalmasságodért, szerelmes Jesusom az emberhez való szeretetedért, Szent Lélek Isten kegyességedért, kegyelmez nékem szegény bűnősnek, és jol lehet nem érdemlem, várom mind azon által irgalmasságodot, mellynek segitsége által el rendeltem, hogy ezerszer780 meg halok, mint sem egyszer vétkezzem.

Epilogus

Vége már rővid elmélkedésűnknek Christus szenvedését áitatoson gyászoló népek, mellyből észre vehetétek az értelemnek az akarattal vetekedését, láthatátok Synesiusnak Eusebiussal tusakodását. Nehezen ugyan, de mégis egyfelől okokból, más felől a szent írásból785 meggyőzettetvén, Eusebius megismére, hogy ő bizonyoson, mind annyiszor Istennek meg őlője vala, hánszor vétkezet. Azért elmélkedése s Synesiussal való vetekedése olly tőredelmességet őbenne szerze, s a vétek ellen olly gyűlőlséget gerjeszte, hogy magát ezen halálra ajánlani kivánná, hogy sem az Istent tőbbe meg bántaná.790 Oh, vajha ezen elmélkedésűnkből minden bűnősők meg űsmérnék a vétek által ő tőllők Isten fiának meg őlését, és Eusebiushoz hasonló űdvősséges fogadás szivekben győkeret verne, bizonyoson a vétek idején nem biztatná magát azzal senki: ismét meg gyónhatom. Sőt, ha valóságoson kiki kőzűletek meg űsmérte, hogy bűnével795 Isten fiát meg őlte, rendellye el magában erőssen, hogy ne csak az el kővetet vétket gyűlőlje, hanem a kővetkezendőt is féllye, s ne is bátorkodgyék valamelly vétekre visszá térni, hogy jo az Isten, meg bocsáttya. Mert hogy jo az Isten, nem illik azért, hogy vétkezzék és rossz legyen az ember. Kik azért Eusebius55 tőredelmességét látátok,800 légyen példátok, s a ki őtőt kegyelmébe vette, légyen elmélkedéstek jutalma és bére minnyájotoknak, szives indulattal kivánnyuk.

Omnia ad Maiorem Dei gloriam et Sanctae Virginis Mariae et Omnium Sanctorum Honorem.56

A mű adatai

A drámát a csíksomlyói Ferenc-rendi zárda tulajdonában lévő Liber exhibens actiones parascevicas ab anno 1730 usque ad annum 1774 diem Aprilis 27 című kéziratos kötet tartalmazza; a dráma az 553–565. jelzetű lapokon található. A gyűjtemény fotómásolatának jelzete MTAK Ms 11.025. A mű címe: Actio alia Parascevica Populo exhibita 29 aprilis 1771.

Ez a cím azonban hibás, abban az évben nagypéntek március 29-én volt, az előadást tehát nyilván 1771. március 29-én rendezték. A szöveg itt jelenik meg először. A kézirat csak az évszámot jelöli, a szerző neve hiányzik. Tud róla Bándi (1896, 290.), Fülöp (1897, 20–21.), Kilián–Pintér–Varga (1992, 61.) Pintér (1993, 121.), Muckenhaupt (1999, 115.), és Medgyesy S. Norbert (Medgyesy S. 2009, 58, 75, 79, 80, 106, 163, 250, 262). A misztériumok allegorikus alakjairól általában: Demeter 2006, Demeter 2011, Demeter 2015, 92–93. Jézus kínjainak a csíksomlyói passiókban való megjelenítéséről ír Pintér 2019.

Fülöp Árpád szerint a darab „moralitas, még pedig dogmaticus jellegű”. A szöveg arra a kijelentésére épül, miszerint a bűnösök újra és újra felfeszítik Jézust a vétkeikkel. Eusebius, aki a bűnös embert jelképezi, haragra lobban a zsidók kegyetlensége miatt, de Synesius elmagyarázza neki, hogy nem a zsidók a gyilkosok, hanem általában a bűnös emberek. A megrémült Eusebius Máriához fordul, és az ő bánatát látva megtér, így végül kegyelmet nyer. Az allegorikus szereplők között ott van Misericordia (Irgalmasság), Justitia (Igazságosság), Conscientia (Lelkiismeret), Ratio (Ész). A 10. jelenet tehát egy Égi pör, de itt nem Jézus, hanem Antropus (vagyis az Ember) felett ítélkezik Judex (a Bíró). Nincsenek benne a darabban a passió jelenetei, de ugyanúgy 12 scenára osztotta a szerző a darabot, mint ahogy az a passióknál szokásos volt. A moralitás alapgondolata már az 1742-es passióban is megjelenik (Kuna István László, Jézus Krisztus szenvedéstörténete ószövetségi előképekkel és a hét főbűnnel, Ferences iskoladrámák II, 3. sz.), eszerint nem a zsidókat, hanem a bűnös embereket kell kárhoztatni Jézus szenvedéseiért. Ugyanezt a gondolatot viszi tovább jelen kötetünk 2. darabja is: az 1764-es passióban is a hét főbűn (s az azoknak engedelmeskedő emberek) az oka Jézus szenvedésének, sőt ők lesznek Jézus kínzói is. A jelen moralitás nem mutat szövegszerű egyezéseket a korábbi két darabbal, de lehetséges, hogy a szerző ismerte és felhasználta az 1742-es passiót (Ferences iskoladrámák II., 2. sz.), ugyanis ott is megjelenik a kegyelem gondolata: Isten angyala bűnbocsánatot ígér a siránkozó, vétkeiket megbánó hét fő bűnnek, ha megjavulnak, és többé nem vétkeznek.

A szerző először még több felvonásban gondolkodhatott, mivel az első jelenet előtt az Actus primus felirat is szerepel. A szövegben a prózában írt jelenetek különböző versformájú verses jelenetekkel váltakoznak. Az 1., 3., 5., 6., 7., 8., 10., 12. jelenet prózában íródott, a 2., 4., 9., 11. pedig versben: az utóbbiakban mindig megjelenik Jézus is, tehát az ő szövege a hagyománynak megfelelően verses. Ez az első olyan passiójáték, amely már nagyobb részben prózában íródott, s ez megfelel annak a változásnak, amely a magyar drámaszövegekre általában is jellemző volt az 1770-es évtizedben. Erről bővebben lásd: Demeter 2005a. A prózai jelenetekben Eusebius és Synesius mellett csak allegorikus figurák (pl. az Ész, a Hit, a Lelkiismeret s a Könyörületesség) szerepelnek.

A dráma rövid tartalma

Prologus

Keserves elmélkedésre hívja a híveket. Sokszor volt már Csíksomlyón passió-előadás, mégis, sok hívő nem tudja, mi okozta Jézus halálát. Most a passiót nem fogják látni a nézők, de azt, hogy mi okozta Jézus szenvedését, el fogják mondani nekik, s elmélkedhetnek róla.

Actus primus

Scena prima

Eusebius szörnyülködve látja a fiát sirató Máriát és Jézus sebekkel borított testét. Szörnyű harag gyullad fel a szívében a zsidók ellen, akik elpusztították Jézust. Synesius elmondja neki, hogy nem a zsidók az okai Jézus halálának. Eusebius találgatni kezdi, hogy kik lehetnek azok.

Scena secunda

Dolor és Amor Genius Coelit kérdezgetik arról, hogy miért szállt le a földre Jézus, és miért kellett meghalnia. De hiába találgatják a választ. Végül Genius Coeli elmondja, hogy a vétkek, a bűnök az okozói Jézus halálának.

Scena tertia

Cosmus, Cosmophilus, Eusebius és Amarillus is a zsidókat hibáztatja, és bosszút akarnak állni rajtuk. Felsorolják, milyen nagy kínokat kellett Jézusnak elszenvednie az emberektől, akik megölték őt.

Scena quarta

Synesius megvédi a zsidókat, szerinte nem rájuk kell haragudni, de Eusebius vitatkozik vele. Fogadkozik, hogy akár a halált is vállalná Jézusért, és ő maga sohasem ölné meg őt. Azért sem lehet vétkes Jézus halálában, mert akkor még meg sem született. Végül azonban meghallgatja Synesius érveit.

Scena quinta

Synesius azt bizonyítja, hogy nemcsak az eredendő bűn miatt szállt le Jézus a földre, hanem az eljövendő vétkekért is. Tehát mindenki, aki vétkezik, újra megfeszíti őt. Nemcsak Ádám volt bűnös, hanem utána még sok-sok bűnös ember következett, Jézus értük is vállalta a halált.

Scena sexta

Eusebius rádöbben, hogy maga is Isten megölője, és Conscientiának panaszkodik addigi bűnös élete miatt.

Scena septima

Eusebius rádöbben bűnös voltára, de nem tudja, mit tegyen. Synesius azt javasolja neki, hogy fohászkodjon Szűz Máriához, aki megjelenik a jelenet végén, és arra inti Eusebiust, hogy ne vétkezzen többször.

Scena octava

Eusebius Mária hatására megtér, elismeri minden bűnét. Myrtillus és Amarillus kérdéseire elmondja, hogy ő a felelős Jézus haláláért. Amikor már teljesen kétségbe esik, megjelenik Synesius, aki azzal biztatja, hogy a szeretet által még kegyelmet nyerhet.

Scena nona

Eusebiusnak megjelenik Jézus, aki egy hosszú énekben panaszolja el az emberek hálátlanságát.

Scena decima

Antropust a Bíró elé idézik. Azzal védekezik, hogy már töredelmesen bevallotta a bűneit. Nemesis azonban azt mondja neki, hogy ő ellenőrzi a bűnvallomást is, és tudja, hogy Antropus nem vallotta meg minden gonoszságát. A tárgyaláson Ratio, Fides és Conscientia is elmondja az érveit.

Scena undecima

Eusebius látja, hogy körülvették a bűnei, a megmeneküléséért fohászkodik. Misericordia közbenjár érdekében Jézusnál, bocsánatot kér a számára, de Justitia szerint el kell viselnie a megérdemelt büntetést. Jézus kegyelmet ígér Eusebiusnak, aki hálásan megköszöni az irgalmasságát.

Scena duodecima

Synesius azt kéri Eusebiustól, hogy ne csak szeresse teljes szívéből Jézust, hanem utálja teljes szívvel a vétket is, mert csak akkor lesz igazi keresztény. Eusebius megfogadja, hogy inkább meghal, de nem vétkezik többé.

Szerző

Fülöp Árpád szerint 1771-ben Bonavita Ferenczi volt a közép és felső nyelvtani osztályban a gimnázium tanára (Fülöp, 1987., 3.), de más források szerint ebben az évben a retorikai és poétikai osztályt tanította. (Tabula capituli de anno 1771, Csíksomlyó 6 d. Felvétel az MFKL Archívumában, idézi Medgyesy S. 2009, 75.) Tekintettel arra, hogy ez egy komoly teológiai fejtegetést bizonyító misztériumjáték, valószínűbbnek is tűnik, hogy felsőbb éves diákok mutatták be. Ferenczi (József) Bonavita Szárhegyen született 1740-ben, 1759. augusztus 25-én lépett be a rendbe. 1761-ben megjelent egy műve a csíksomlyói nyomdában Subsidium Spirituale, seu Animae Aspirantis ad Deum coelitesque Exercitium Peculiare ex Diversis alias approbatis libris collectum, ac reimpressum címmel. 1763. szeptember 21-én szentelték fel. 1774–75-ben Szárhegyen, 1775–76-ban Csíksomlyón, 1777–79-ben Gyulafehérvárott volt házfőnök.1792–93-ban a rendtartomány definitora, majd a gróf Haller család udvari káplánja volt. 1799. július 4-én halt meg Darlacon (Kis-Küküllő vármegyében), Medgyesen temették el. (Glósz 1884, 21.; György 1930, 171., 228., 321., 502.)

Forrás

Az a gondolat, hogy a bűnös emberek újra és újra megfeszítik Jézust, több csíksomlyói darab alapgondolata. Jelen kötetünkben az 1766-os és az 1768-as passió epilógusa is ugyanezekre a gondolatokra épül. Medgyesy S. Norbert kutatásai szerint Clairvaux-i Szent Bernát gondolatait felhasználva a flamand jezsuita, Guilelmus Stanihurstus (1601–1663) Dei immortalis in corpore mortali patientis historia, Moralis Doctrinae Placitis et commendationibus illustrata című elmélkedésgyűjteménye szólt először ilyen értelemben Krisztus szenvedéséről. A kötet elsőként Kölnben látott napvilágot 1622-ben, Magyarországon öt nagyszombati és egy kassai kiadása volt. Stanihurstus írását magyar nyelvre Ozolyi Flórián (1683–1755) ferences fordította le A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek Szentséges Historiája, melly a Jézus Zászlója alatt vitézkedő Szent Társaságbéli Tisztelendő Pater Guilielmus Stanihurstus által deák nyelven ki adattatot címmel. A csíksomlyói passiójátékok sokat merítettek Stanihurstus művéből, amely két példányban is megvolt a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtárában (1664-ből és 1731-ből). Stanihurstus könyvének elöljáró beszédében ezt írja: „bizonnyal hidgyed, mert nem kevésb hitelre méltó hogy Kristus nem csak te-eretted, hanem te-általad-is szenvedett. Te, a’ ki vétkeztél, ugyan te kinokat-is szerzettél. […] Jelen-vagyon itt az óltáron, a’ ki Ezer hat-száz, és több esztendők el-folyásától fogva Jerusalemben szenvede. […] Vétkeztél-e? tehát siess, és fuss-azokhoz, kiknek hatalmok vagyon a bünök-megbocsátására. Vetkeztél-e? Imé az Isten báránya, ki el-vészi a világ büneit. Vétkeztél-e? Imé itt jelen vagyon, ki a bünösöket jött hini. Oh Uram, az én lelkemért szomorú a te lelked!” (Stanihurstus–Ozolyi, 24–25.), a 7. rész 2. elmélkedésének 2. cikkelyében pedig: „Valaki bűnt tett, a’ megveretett Jézus ostorozásában vétkes az. A’ ki azért bün nélkül, az dicsekedgyék, hogy ő tiszta a Kristusnak vérétől. Mi tehát a’ kik vétkezénk, ugyan mi meg is verénk.” (Stanihurstus–Ozolyi, 263., idézi Medgyesy S. 2009, 61–69.) A gondolat megtalálható a Makula nélkül való tükör című Krisztus-életrajzban is (Nagyszombat, 1712.), illetve Aemilianus Nieberle OFM: Octava Seraphica című munkájában (1714), amelyet 1733-ban Csíksomlyón is megjelentettek.

Szent Pál leveleiben nincsen hasonló szövegrész, de a passió egy másik helyét valóban onnan idézi a szerző, a rómaiakhoz írt levélből. „Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem!” (Róm 6,15) Ugyanez a gondolat a passióban: „Sőt, ha valóságoson kiki kőzűletek meg űsmérte, hogy bűnével Isten fiát meg őlte, rendellye el magában erőssen, hogy ne csak az el kővetett vétket gyűlőlje, hanem a kővetkezendőt is féllye, s ne is bátorkodgyék valamelly vétekre visszá térni, hogy jo az Isten, meg bocsáttya. Mert hogy jo az Isten, nem illik azért, hogy vétkezzék és rossz legyen az ember.” (794–799. sor).

A szerző idéz a Siralmak könyvéből is, a szövegben Eusebius és Jézus is elmondja ugyanazt a jeremiási szövegrészt: „O vos omnes, qui transitis per viam…” (Siralm 1,12). Elsőként Eusebius mondja felháborodottan, midőn Krisztus szenvedésére gondol: „Igenis láttatom hallani amaz siralomra indíto kiáltást; oh minyájjon, kik által mentek az uton, figyelmezzetek, és lássátok, ha vane fájdalom, mint az én fájdalmam!” (Scena 1, 35–37. sor.) Másodszor Christus ajkáról hangzik el feltámadása után: „Kik az uton által mentek, Minnyajon figyelmezzetek, Kőnyves szemmel nézzetek! Ha vagyon ollyan fájdalom, Mellyel, Isten, kinoztatom, S elfogott a siralom, Ha ma szives indulatban, Velem edgyűt siralomban, Te lészesz bánkódásban, Leszek te neked jegyesed, Szivednek győnyőrűséged, Mennyországba vezéred.” (Scena 9. 536–544. sor.)

Kájoni János Cantionale Catholicuma (Csíksomlyó, 1676) így fordítja a nagyhétre szóló lamentációjában: „Lamed. Oh ti minnyájan, a’ kik által-mentek az úton, figyelmezzetek, és lássátok, ha vagyon-é fájdalom, mint az én fájdalmam.” (Kiadta: Domokos 1979, 447.). Ez a jeremiási idézet több csíksomlyói passiójátékban is megjelenik, pl. az 1721-es és az 1734-es darabban (Medgyesy S. 2009, 72–75.).

Előadás

Az előadás időpontja: 1771. március 29., nagypéntek. A szövegben nincsenek szerzői utasítások, és a jelenetek előtt is csak olyan tartalmi összefoglalók vannak latinul, amelyek nem utalnak az előadás módjára. A drámaszöveg szerkezetét tekintve feltételezzük, hogy bizonyos, versbe szedett részek énekelve hangzottak el. A teljes kilencedik jelenet, Christus és Eusebius párbeszéde 8.8.7. szótagú szakaszokra osztható (megjegyzendő, hogy a másoló e drámánál nem tartotta szükségesnek a versszakkezdetek jelzését – korábban ugyanis szokás volt új sorban kezdeni az új strófát –, vagyis általában folyamatosan írta a szöveget). Ugyanezen verselést látjuk a tizenegyedik jelenetben Eusebius szövegében (A fájdalmi kőrnyűl vettek / Az halálnak, rám érkeztek / Pokolnak veszedelmi – ez a kezdet egyébként a temetési Circumdederunt me gregorián éneket parafrazeálja; Medgyesy S. 2009, 163.). A 18. századi ferences használatban lévő kottás Deák–Szentes kéziratban egyetlen 8.8.7. szótagú dallamot találunk: a Lauda Sion Salvatoremet (RMDT II, 16. sz.; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/16. sz.; Dobszay 2006, 145. sz.; vö. Hozsanna! 107. sz.; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 579. sz.; bár a korban még ilyen versformával élt a Stabat Mater dolorosa is, de kéziratunk a harmadik sort variálva megismétli, négysoros formát hozva létre). Az úrnapi szekvenciából lett alábbi népénekdallamot még a néhány esetben 9 szótagosra bővült kezdősorra is könnyen, a hajlítást két szótagra énekelve tudjuk alkalmazni.

Kotta

Deák–Szentes kézirat, 45. (Kővári 2013, 97. sz.)

Az említett tizenegyedik jelenetben a többi szereplő (Misericordia, Justitia, Christus) mondandója 12 szótagos sorokba osztható. Ehhez a következő énekek közül ajánlunk választani, amelyeket a Ferences iskoladrámák korábbi köteteiben közöltünk: az I. kötet 10. sz. 1734-es passió jegyzetében (Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), a II. kötet 3. sz. 1742-es darab jegyzetében (Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), valamint a III. kötet 3. sz. 1753-as (Mikor Máriához…) és 5. sz. 1755-ös (Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…) passiójátékának jegyzetében található dallamok valamelyikét.

Szövegkritikai megjegyzések

A kézirat könnyen olvasható, viszonylag kevés javítás található benne. Egyetlen kéz írása, nagyon apró betűs, helyesírása nem kiforrott, következetlen. Többször alkalmazza az n rövidítést egy hullámvonallal a nem és a ne szó leírására, ezt jelölés nélkül feloldottuk. A kézirattól eltérően a szereplők nevét mindig teljes alakban közöljük, a szövegben előforduló rövidítéseket (Xtus, Sz.) feloldottuk, ezeket külön nem jelöljük. Feloldottuk a rövidített szerepneveket is. A másoló a szöveg végén már egyre több szótagot, betűt kihagy, látszanak a fáradtság jelei a másolt szövegen. A verses szövegeket a másoló folyamatosan írja, így a versszakok beosztását utólag rekonstruáltuk. Végül a hosszú sorok helyett általában 8/8/7-es szótagszámú sorokba tördeltük a szöveget, de van ettől eltérő metrum is.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

115-6 Malchus egy fűlének el vágásával – A Getsemáni kertben, Jézus elfogásakor Péter apostol megsebesített egy római katonát: „Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkusz volt” (Jn 18, 10–11). A többi evangéliumban is benne van ez a jelenet, de nevek említése nélkül (Mt 26, 51; Mk 14, 47). Lukács evangéliumában Jézus meggyógyítja a római katonát: „Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét. De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.” (Lk 22, 50)

121 Kainra harakszunk – Káin megölte a testvérét, Ábelt, mert Ábel áldozatát jobban kedvelte Isten, mint az övét (Ter 4, 3–16).

122 Pharahora, és Herodesre – az egyiptomi fáraó megparancsolta, hogy az újszülött zsidó fiúgyermekeket öljék meg, csak a lányokat hagyják életben (Kiv 1, 22). Heródes pedig megölette az összes betlehemi fiúgyermeket, hogy így pusztítsa el a Messiást. „Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.” (Mt 2, 16)

148 a boszorkányos Simon vétkének – egy Simon nevű orvos működött Szamáriában, aki varázsló és szemfényvesztő volt. Fülöp apostol hatására keresztény lett, de amikor látta, hogy Péter és János kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott nekik, hogy ő is megkapja ezt a hatalmat. „Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: »Adjatok nekem is olyan hatalmat – mondta –, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.« Péter elutasította: »Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni.21 Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt«.” (ApCsel 8, 9)

186-7 Diocletianusok és Trojanusok, Sok kegyetlen Nérók, mint dühös farkasok – a mondat olyan római császárokat sorol fel, akik üldözték a keresztényeket. Diocletianus császár: Caius Aurelius Valerius Diocletianus (Kr. u. 244–311), Traianus császár: Nerva Traianus Augustus (Kr. u. 53–117) Nero császár: Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus (Kr. u. 37–68.)

194 Tyrranusokkal – zsarnokokkal

195-6 az Apostollal Mondod, ki választ el engem a Kristussal? – Péter apostol azzal kérkedett az utolsó vacsorán, hogy sohasem árulja el a mesterét, de háromszor is megtagadta őt. „Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!«” (Mt 14, 29)

417 Poenitencziát – bűnbocsánatot

642 publicanus – adóbérlő, adószedő

730 isoppal – izsóp (Hyssopus) csalánféle, Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partvidékének kopár, sziklás lejtőin van az őshazája. A Biblia többször említi az izsópot, mint vallásos szertartásoknál alkalmazott növényt (például Zsolt. 51,9: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek”). Ez azonban fordítói hiba: a bibliai izsóp nem a Hyssopusszal, hanem szíriai oreganóval (Majorana syriaca) azonosítható, melyet héber nyelven ezovnak neveznek.

Jegyzetek

1 haljanak [Emendáltuk.]

2 <ut> kiván

3 [A továbbiakban már nincs jelzése a felvonásoknak, csak a jeleneteket számozza be a szerző.]

4 teged [Emendáltuk.]

5 eppen nem nem [Emendáltuk.]

6 halálá [Emendáltuk.]

7 őltek [Emendáltuk.

8 Amirl. [Emendáltuk.]

9 meg őlt<űk

10 miglem [Emendáltuk.]

11 veteknek [Emendáltuk.]

12 <nagyo> tőbbet

13 haragszor [Emendáltuk.]

14 <mondani [Aláhúzva.] kérdeni, lattd [Emendáltuk.]

15 verem [Emendáltuk.] ontásom [Emendáltuk.]

16 csaltak [Emendáltuk.]

17 Uram [Javítgatva.] szetet [Emendáltuk.]

18 Szetem [Emendáltuk.]

19 trafa [Emendáltuk.]

20 én <k>

21 természhet [Emendáltuk.]

22 <Ércsd az igasságot> Őrvendek; halgas [Emendáltuk.]

23 fedelmen [A szó olvasata bizonytalan.]

24 gonosságot [Emendáltuk.]

25 tegyűk [Kiegészítettük.]

26 felelet<nek>

27 peretted [Emendáltuk.]

28 Pál <t

29 halálá [Kiegészítettük.]

30 Deicidu [Emendáltuk.]

31 meg őlted az fiát [Kiegészítettük.]

32 felvet [Emendáltuk.]

33 [Az e föléírással beszúrva.]; kegyelem<ből> re

34 [A szerepnév középen kiemelve és aláhúzva, csupa nagybetűvel.]

35 [A szó hiányzik, pótoltuk.]

36 járul hát [Emendáltuk.]

37 per per [Emendáltuk.]

38 mit <ersz hát>

39 [A ne utólag föléírással betoldva.]

40 compatienda [Emendáltuk.]

41 Nezzed [Emendáltuk.]

42 <bizonyoson> világoson

43 [Bizonytalan olvasat, lehet egysszer is.]

44 Nemellyko [Emendáltuk.]

45 nyiván [Emendáltuk.]

46 ju [Emendáltuk.]

47 <gyűnyűrűséget> gülölséget [Emendáltuk.]

48 hová a melly [Pótoltuk a hiányzó szót.]

49 térését [Kiegészítettük.]

50 fájdalmi [Emendáltuk.]

51 kőnyőrűl [Emendáltuk.]

52 éll<y> ek [Átjavítgatva, bizonytalan olvasat.]

53 tet [Emendáltuk.]

54 meg [Emendáltuk.]

55 Eusebius <nak>

56 [A rövidítést feloldottuk:] O.A.M.D.G.S.V.M. et O.O.S.S. Honorem.

József Bonavita Ferenczi
MORALITY PLAY ON SINFUL PEOPLE CRUCIFYING JESUS OVER AND OVER AGAIN

Essential data

The drama is in the manuscript volume owned by the Csíksomlyó Franciscan monastery, entitled Liber exhibens actiones parascevicas ab anno 1730 usque ad annum 1774 diem Aprilis 27.; the drama is on pages 553–565. The reference number of the photocopy of the collection is MTAK Ms 11.025. The title Actio alia Parascevica Populo exhibita 29 aprilis 1771. is a mistake of the copier: Good Friday of the year 1771 was definitely on 29 March thus the play was performed on 29 March 1771, Good Friday. The manuscript only indicated the date, the author’s name is missing.

This is the first publication of the text. It is mentioned by Bándi (1896, 290), Fülöp (1897, 20–21), Kilián–Pintér–Varga (1992, 61), Pintér (1993, 121), Muckenhaupt (1999, 115) and Norbert Medgyesy S. (Medgyesy S. 2009, 58, 75, 79, 80,106, 163, 250, 262). On the allegorical characters of mystery plays in general, see: Demeter 2006, Demeter 2011, Demeter 2015, 92–93. On the depiction of Jesus’ sufferings in Csíksomlyó passion plays, see Pintér 2019.

According to Árpád Fülöp, the play is „a morality of the dogmatic kind”. The text is built on the thought that sinners crucify Jesus again and again with their sins. Eusebius, who symbolizes the sinful man, is furious because of the cruelty of the Jews but Synesius explains that the murderers are not the Jews but generally sinful men. The frightened Eusebius turns to Mary, converts upon seeing her grief and is thus forgiven. Among the allegorical characters we find Misericordia (Mercy), Justitia (Justice), Conscientia (Conscience), Ratio (Reason). And Myrtillus. Scene 10 is thus a celestial trial but in this case, Judex (the Judge) judges Antropus (Man) and not Jesus. Some other passion plays are based on similar principles: the 1741 and 1742 play (Ferences iskoladrámák nr. 2 and 3) and the one in our present volume (nr. 2).

The scenes of the Passion do not appear in the play but the author divided it into 12 acti, as was usual with passion plays. The author may have wanted to have several acts, as the Actus primus title precedes the first scene. In the text, prose scenes alternate with verse scenes of different metres. Scenes 1, 3, 5, 6, 7, 8, 10 and 12 are in prose, scenes 2, 4, 9 and 11 are in verse: the latter always depict Jesus, so his text is in verse according to tradition. This is the first passion play written mostly in prose, in line with the change that generally characterized Hungarian drama texts of the 1770s. For details, see Demeter 2005. In prose scenes, only allegorical figures (Reason, Faith, Conscience and Mercy) appear alongside Eusebius and Synesius.

The Short Content of the Drama

Prologus

It invites the faithful to a miserable meditation. There have been many passion plays in Csíksomlyó, yet many people do not know the cause of Jesus’ death. The audience is not going to see the Passion but they will be informed of the reasons of Jesus’ sufferings, so they can think about it.

Scena prima

Eusebius is shocked to see Mary weeping for her son and Jesus covered in wounds. He is furious with the Jews who killed Jesus. Synesius explains that the Jews are not responsible for Jesus’ death. Eusebius tries to guess who is responsible.

Scena secunda

Dolor and Amor ask Genius Coeli why Jesus descended to Earth and why he had to die. They cannot guess the answer. Genius Coeli finally tells them that sins caused the death of Jesus.

Scena tertia

Cosmus, Cosmophilus, Eusebius and Amarillus all blame the Jews and want to take revenge. They enumerate the sufferings Jesus had to endure from the people who killed him.

Scena quarta

Synesius defends the Jews, he says they are not to blame but Eusebius disagrees. He swears to die for Jesus, he says he would never kill him. He cannot be blamed for Jesus’ death because he wasn’t even born at the time. He finally listens to Synesius’ arguments.

Scena quinta

Synesius proves that Jesus did not only descend because of the original sin but also because of future sins. This means that everyone who commits a sin crucifies him. Adam was not the only sinful man, he was followed by several others and Jesus died for all of them.

Scena sexta

Eusebius realizes that he also participated in killing God and complains to Conscientia about his sinful life.

Scena septima

Eusebius realizes his sins but does not know what to do. Synesius advises him to pray to the Virgin Mary who appears at the end of the scene and warns Eusebius to refrain from sin.

Scena octava

Upon Mary’s influence, Eusebius converts and admits all his sins. When Myrtillus and Amarillus question him, he takes responsibility for Jesus’ death. When he is completely desperate, Synesius appears to encourage him that he may gain mercy through love.

Scena nona

Jesus appears to Eusebius and complains about the ungratefulness of men in a long song.

Scena decima

Antropus is summoned to the Judge. In his defence, he says that he has admitted his sins. Nemesis, however, tells him that he checks the testimony and knows that Antropus has not yet confessed all his evil deeds. Ratio, Fides ad Conscientia also present their arguments.

Scena undecima

Eusebius sees that he is surrounded by his sins and is praying for escape. Misericordia intervenes with Jesus on his behalf, asks for mercy but according to Justitia, he must accept the punishment he deserves. Jesus asks for mercy and Eusebius gratefully thanks him.

Scena duodecima

Synesius asks Eusebius to not only love Jesus from all his heart but to hate sin with all his heart.

Author

According to Árpád Fülöp, Bonavita Ferenczi taught intermediate and advanced grammar classes in 1771 (Fülöp,, 1987, 3) but other sources say he taught rhetorics and poetics that year. (Tabula capituli de anno 1771, Csíksomlyó 6 d. Recording in the MFKL Archives, cited by Medgyesy S. 2009, 75). As this is a mystery play proving a serious theological assumption, upper classes were more likely to perform it. Bonavita József Ferenczi was born in Szárhegy in 1740 and entered the order on 25 August 1759. In 1761, the Csíksomlyó print published his Subsidium Spirituale, seu Animae Aspirantis ad Deum coelitesque Exercitium Peculiare ex Diversis alias approbatis libris collectum, ac reimpressum. He was ordained on 21 September 1763. He was prior in Szárhegy in 1774–75-ben, in Csíksomlyó between 1775–76 and in Gyulafehérvár between 1777–79. Between 1792–93, he was the definitor of the order, then chaplain with the Haller family. He died in Darlóc (in Kis-Küküllő county) on 4 July 1799 and was buried in Medgyes (Glósz 1884, 21; György 1930, 171, 228, 321, 502.).

Source

The idea that sinful people crucify Jesus again and again is a basic idea in many Csíksomlyó plays. In the present volume, the epilogues of the 1766 and the 1768 passion plays are built on these thoughts. According to research by Norbert Medgyesy S., the first work to interpret Christ’s suffering in this way was a collection of meditations by a Flemish Jesuit, Guilelmus Stanihurstus (1601–1663) – based on the ideas of Bernard of Clairvaux –, entitled Dei immortalis in corpore mortali patientis historia, Moralis Doctrinae Placitis et commendationibus illustrata. The volume was first published in Cologne in 1622; in Hungary, it was published five times in Nagyszombat and once in Kassa. Stanihurstus’ work was translated to Hungarian by the Franciscan monk Flórián Ozolyi (1683–1755), with the title A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek Szentséges Historiája, melly a Jézus Zászlója alatt vitézkedő Szent Társaságbéli Tisztelendő Pater Guilielmus Stanihurstus által deák nyelven ki adattatot. Csíksomlyó passion plays often used Stanihurstus’ work, of which the Csíksomlyó Franciscan library had two copies (from 1664 and 1731). Stanihurstus’ introduction explains that Christ did not only suffer for man but also because of man (Stanihurstus–Ozolyi, 24-25), whereas article 2 of meditation 2 in part 7 states that „all sinners are to be blamed for the flagellation of Jesus” (Stanihurstus–Ozolyi, 263, quoted by Medgyesy S. 2009, 61–69.). The idea also appears in Christ’s biography entitled Makula nélkül való tükör (Nagyszombat, 1712), as well as in Aemilianus Nieberle’s Octava Seraphica (1714), which was also published in Csíksomlyó in 1733.

Saint Paul’s epistles do not contain a similar text but the author quotes another part of the passion play from the Epistle to the Romans. „For sin shall no longer be your master, because you are not under the law, but under grace. What then? Shall we sin because we are not under the law but under grace? By no means!” (Rom 6:15) The same idea is expressed in the passion play.

The author also quotes the Book of Jeremiah, Eusebius and Jesus both cite the same text: „O vos omnes, qui transitis per viam…” (Jer 1:12). First, it is Eusebius who cites Christ’s suffering in this sense (Scena 1). Later, Christ talks about it after his resurrection (Scena 9).

János Kájoni’s Cantionale Catholicum (Csíksomlyó, 1676) also mentions this idea in his lamentation for the Holy Week (Published by: Domokos 1979, 447). Jeremiah’s words appear in several Csíksomlyó passion plays, among them the 1721 and 1734 plays (Medgyesy S. 2009, 72–75).

Performance

The play was performed on Good Friday, 29 March 1771. It probably contained sung laments but there are no author’s instruction within scenes, and the Latin content summaries before scenes do not refer to the way of performance.

The structure of the drama text suggests that some verse parts were sung. The entire scene 9, the dialogue between Christus and Eusebius may be divided into strophes of 8.8.7. syllables (in this drama, the copyist did not feel the need to indicate the beginnings of strophes – previously, the new strophe began in a new line –, so he generally wrote the text continuously). We see the same metre in scene 11, in Eusebius’ text (A fájdalmi kőrnyűl vettek / Az halálnak, rám érkeztek / Pokolnak veszedelmi – this beginning paraphrases the Gregorian funeral song Circumdederunt me; Medgyesy S. 2009, 163). The 18th century Franciscan manuscript, the so-called Deák–Szentes manuscript with scores contains a single melody with 8.8.7. syllables: Lauda Sion Salvatorem (RMDT II, nr. 16; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. II/16; Dobszay 2006, nr. 145; cf. Hozsanna! nr. 107, Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 579; at the time, Stabat Mater dolorosa also used the same metre but our manuscript repeats line three, thus creating a four-line form). The folk song melody below – transformed from a Feast of Corpus Christi sequence – may be used even for the 9-syllable opening line.

For scores, see:

Deák–Szentes Manuscript, 45 (Kővári 2013, nr. 97)

In the afore-mentioned scene 11, the other characters (Misericordia, Justitia, Christus) speak in 12-syllable lines. We recommend one of the following songs, all published in the previous volumes of Ferences iskoladrámák: in the notes to the 1734 passion play, nr. 10 in volume I (Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), in the notes to the 1742 passion play, nr. 3 in volume II (Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), in the notes to the 1753 passion play, nr. 3 in volume III (Mikor Máriához…) and in the notes to the 1755 passion play, nr. 5 in volume III (Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…).


9.
Szász Mátyás Bonaventura (?)

Passiójáték Jézus feltámadásának történetével

Csíksomlyó
1772. április 17. nagypéntek

[Szerepek

Genius Caelestis

Angelus

Chorus Angelorum

Abrahám

Servus

Christus

Tentator

Joannes Baptista

Legatus primus

Legatus secundus

Annás

Caifás

Senior primus

Senior secundus

Fariseus primus

Fariseus secundus

Petrus

Andreas

Maria

Angelus primus

Angelus secundus

Angelus tertius

Angelus quartus

Angelus quintus

Angelus sextus

Josef [ab Arimathea]

Jacobus [senior]

Joannes

Jacobus [iunior]

Philippus

Chorus Apostolorum

Nicodemus

Centurio

Excubitor primus

Excubitor secundus

Excubitor tertius

Excubitor quartus]

Tragoedia de acerbissima passione et morte Domini Jesu Christi Salvatoris super psalmum 21. Deus, Deus meus respice et caetera.1
Anno 1772 Die 17ma Aprilis.

Prologus

Minnyajon Kristusnak szerelmes hivei,2

Ez nemes hazának erdemes nepei,

Aitatos szivel, kik ma egybe gyülni

Nem altallottátok itten meg jelenni.

5 Igen dicsiretes atü szándékotok,3

Szent és üdvességes minden fáratságtok,

Ha Christus kinyán mais szánakodtok,

S magatok vetkeit sirván fájlaljátok.

Csalárd alnokságat a gonosz Sátánnak,

10 Rut hizelkedesit a testnek s világnak,

Azok gyözhetik meg, akik a Christusnak

Kin szenvedéséröl gyakran gondolkodnak.

Hathatos orvosság nekunk ez eletben,

Minden testi s lelki nyavaljáink ellen,

15 S nemis hagyatunk el a kisirtetekben,

Ha Christus halálát forgattuk elménkben.

Ime, hát, szemlelvén Christus szenvedesit,

Könyvezzétek, kerlek, keserves keresztit,

Mert maga igiri bövséges erdemit,

20 És eképpen inti választott népeit:

Jöjjetek s kérjetek, vérem adom nektek,4

Mert dicsiretemet abban nevelitek,

Ha szent sebeimbe magatok rejtitek,

Az én zászlom lesz jöveteletek.5

25 Azertis illendö dolognak ismertük,

Söt, szügségesnekis lennie itiltük,

Egy kis tragediat hogy ez napon tegyünk,

Christus élétéröl melyben emlekezzünk.

Elsöbben Sodoma, Gomorra várassát,

30 Azok lakosinak Istentelen voltát,

Itten lerajszoljuk Istennek haragját,

Az egből tüzes nagy ostorát.

Legottan elkezdgyük a Christus eletét,6

Meg mutatván azö kemény böjtölését,

35 A pustában valo meg kesértetését,

S a Szent Angyaloktol meg tiszteltetését.

Kiis meltoztatik avilág igaját,

Vallaira venni büneinknek sulját,

Fárathatattlanul jarni kezdet uttyát,

40 S mind vegig folytatni keserves munkáját.

Attyának haragját hogy meg engesztelné

És a kegyelemnek törvényét szerszené,

S a bünöst az ördög körméböl ki venné,

Nehogy mint Sodomát s Gomorrát szemlélné.

45 Megértvén Janostol az álnok sidóság,

Hogy Christus már eljött és őt nagy sokaság7

Keresi mindenüt, mivel út s igazság,8

Akihez nem ferhet legkissebb hamisság.

Gondban esnek ezen a sidó fő papok,

50 És együtt ö véllek a fariseusok,

Fel haborodnak mind az egész tanátsok,

Christus ellen lészen sok praktikálások.

S meg nem elegedvén az ö halálával,

Hanem tovább menvén mérges fulánkjokkal,9

55 Christus tudományát egiz tanátsokkal

Veszteni akarják merő tsalárdsággal.

Mind ezek rend szerént fognak előjőni,

S világos példákban itten meg jelenni,

Tsak ne ataljátok ide figyelmezni,

60 S tsendes halgatással továbbra is lenni.10

Scena prima

Genius Caelestis

En, a mindenhato Ur, ki mindeneket

Mennyen, földön lévö teremtett lelkeket

Éltetek s táplálok nagy és kicsineket,11

Valamig akarom nyujtom eleteket.

65 Szorgalmatos gondom vagyon mind aszokra,

Amelyek mozognak, s rá néznek a napra,

Égi madarakra s tengeri halakra,

S csuszo mászo mindenféle allatokra.

Sőt, még azokrais, melyek rejtekében

70 Lappangnak a főldnek s tenger fenekében,

Ameljek nem tűntek embernek szívében,

Szám szerént meg vannak az én teneremben.

De mindenek felet az emberi népre,

Melyet teremtettem szép Isteni képre,

75 Rá néznek szemeim, mint mennyei kincsre,

S minden állatoknál kivánatosbb szépre.

A földet is ennek kedvéért fundáltam,

Ékes termö fákkal s füvekkel meg raktam,

Lelkes állatokkal szépen fel ruháztam,

80 S emberi nemzetnek birtokába hadtam.

A végre, hogy itten, a földön éltében

Meg ismérjen engem jotetemenyemben,

Szolgáljon én nékem szívében s lelkében,

S áldásomot végye az ő kebelében.

85 Holta után pedig aszép üdvősségre,

Ugy mint a mennyei kívánt dicsöségre,

Jőjjön fel én hozzám angyali felségre,

Örökön örőkre tarto édességre.12

De, ah, mely nagy sokan vetik meg ez jokat,

90 Tudni sem akarják szent alkotojokat,

Elveszik ugyan mind evilági jokat,

De meg nem haláláják ily jo adojokot.

Holot még kezdetben fel van nékik adva,

Hogy az háládoknak lesz menyország adva.

95 Az háládatlanok lehulnak pokolra,

Olthatatlan tűzre s vegetlen jaj szokra.

Megis, oh, fájdalom, Sodoma, Gomorra

Engemet meg vetett, semmit ő a jóra,

Nem vigyázván, hanem a sok gonoszságra,

100 Örvényét nyomozzá utálatosságra.

Annyira elfajult, hogy reám gondgya,

Elméjében soha a jot nem forgattya,

Mint a lo és őszvér, eletét folytattya,

A mennyeieket álmában sem lattya.

105 Tű azért kőrnyűllem állo szép Angyalok,

Kik orizői az embereknek vattok,

Szorgalmatossággal arra vigyázzatok,

Mikent mindeneket hozzam hoszhassatok.

Angelus

Szent, szent, nagy Uristen, ki cherubimokon,

110 Űlsz és uralkodol mennyei karokon,

Te hatalmaskodol az uraságokon,

S egyedül országolsz a magasságokon.

Im, e mű, isteni szent rendelesedböl

Le jöttűnk a főldre a magas egekből,13

115 Sodoma lakosit megitilven, hogy bűnből

Egyszer ki terné a testi vetekből.

Gomorrát is jora vinni űgyekeztűnk,

Te szent szerelmedre szüntelen intettűk,

Irgalmasságodot véle ismertettűk,

120 Joltetemenyidet eleibe tedtűk.

Demint, hogy ő néki a világ kedvezett,

Te nagy jovoltodrol eppen feletkezet,

A testel és vérrel annyival egyezet,

Hogy már üdvezülni nemis ugyekezet.

125 Nem fog már ő rajtunk ami jovallásunk,

Utálatos náluk szép tanátsadásunk,

Tsak lehessen, mondgyák földön maradásunk,

Nem kivánnyuk soha mennyégben lakásunk.14

Nagy Isten, mint keljen vellek tsélekednűnk?

130 Mert tsak haszontalan bűneiktől felnűnk,

Ugy latzik tsak el kel már őket felejtnűnk,

S nemis illik tovább rollok emlékeznűnk.

Genius Caelestis

Tudgyátok, a bűnőst én elnem vethetem,

Nagy jo voltom szerént sokaig tűrhetem,

135 Mikent hozzám terem, mindgyárt meg szeretem,

Soha bűnős voltát szemére nem vetem.

Tű azért hivséggel legyetek mellettek,

Nesajnájátok faradni erettek,

Jelennyetek megis gyakrán előttők,

140 Hogy ha nem halgatnak, oka tű nem lésztek.

Ime, én az embert szabad akarattal

Meg ajjándékoztam jo s rosz indulattal,

Szabad kinek, kinek akár meljik uttal,

Életét vegezni joval vagy gonoszszál.

145 Tű azért, hűseges őriző Angyalok,

Sodoma, Gomorra mellet faradgyatok,

Üdvességre nékik utat mutassatok,

De hajánal fogva senkit ne vonnyatok.

Chorus Angelorum

Oh, nagy felség, nagy Istenség,

150 Nálad vagyon a böltseség.

Az Angyalok s Archangyalok

Magasztalnak kilencz karok.

E seregis teged imád,15

Tsak egyedül szentnek kiált.

155 Nyujtsad hozzánk kegyelmedet,

Hadd erezzük szereteted.16

Scena secunda

Abrahám

Nagy Isten, ki lakol amagas egekben,

Ki afenyes napot hordozod kezedben,

Mindenhato ur vagy ate felségedben,

160 Nincs hozzád foghato sem földön, sem mennyben.

Te hozál ki engem az Atyám házábol,

Mezopotamia szép tartományábol,

S ki egen, főldőn tenagy jo voltodbol,

Fel magasztaltattam irgalmasságodbol.

165 Akiért te néked méltó aldást tennem

S nagy jovoltodhoz kötelessé lennem,

Szivemet, lelkemet reád fűggesztenem,

És te szent nevedet örőkké dicsírnem.17

Imadlak tegedet En alkotto urám,

170 Nagyon őrvendezek, hogy szined meg láttam,

Kerlek, szemed előt ha kedvet találtam,

Ne meny mostan tovább, maradgy meg En nálam.

Ime, ez fa alat egy kést nyugogyatok,

En azomba mindgyárt tiszta vizet hozok,

175 Míg lábaitokot meg mosom, várjátok,

És bár tsak egy falat kenyeret faljatok.

Genius Caelestis18

Mind amiket mondál, tseleked meg bizvást,

Kivánsagod szerent leűlűnk mindgyárast.

Abrahám (ad Servum:)

Tőlts szép, tiszta vizet amosdo edénbe,

180 S hozz mindgyárt hamuba sűlt kenyeret ide.19

Servus (ad Abrahamum)20

Amint parantsolád, uram, készen vagyon,

A kenyér e tálba bé takarva vagyon.

Az Asztalis, hakell, ihon, készen vagyon.21

Abrahám

Hozd elő és ted rá szépen a kenyeret,

185 Vegyétek, uraim, ez kevés eledelt.

És eböl egyetek örőmmel eleget,

S megne utáljátok tselekedetemet.

Genius Caelestis

El titkolhatom é valjon, Abrahámtól

Kedvem szerént élő jambor, hiv szolgámtul,22

190 Amit tselekedni fogok mivoltombol,23

Igaz Isteni nagy hatalmasságombol.

Mint hogy nagy nemzetté őtet el rendeltem,

Az én törvenyemnek ösvenyin vezettem,

Már sokszor ő benne aztis meg igirtem,

195 Hogy a föld nepeit áldottoká tészem.

Mert tudom, meg hadgya az egíz házának,

És utánna jővő szép maradványinak,

Hogy igaz utain járjanak az urnak,

S kővessék nyomdokit a szép igassagnak.

Genius Caelestis

200 Mennyűnk el immáron a feltet utunkon,

S amit elkezdettűnk, tegyűnk véget azon.

Hogy azén szándekom legyen ertesedre,

Imé, Mostan azért szállottam e főldre.

Sodoma, Gomora Istentelensége,

205 Felhottott előmbe rut fertelmessége.

Kinek gonoszságát tovább nem szenvedem,

Hanem a bűntető ostort rá eresztem,

Tűz és kén kőves essővel veretem,

S egész tartományát a főldbe sülyesztem.

Abrahám

210 Hát az igazakot a rut bűnősőkkel

Elvesztede, uram, a hitetlenekkel?

Ha ötven igazak lésznek mind ezekel

Együt, veszneké el az istentelenekkel?24

Genius Caelestis

Meg engedek mind az egész tartománynak,

215 Ha ötven igazak ottan találtatnak.

Abrahám

Hogy immár a szollast elkezdhettem, szollok,

Nagy Isten, teveled, minthogy szembe allok,

Noha tsak veszendő por és hamu vagyok.

Ha ötvennél őttel kevesebben lésznek,

220 Az az negyven ötön, mit cselekszel, kerlek,

Meg engedsze vagy nem a város nepinek?

Genius Caelestis

El nem vesz Sodoma s Gomora varassa,25

Ha lész néki negyven öt igaz lakosa.

Abrahám

Hát ha tsak negyvenen találtatnak lenni

225 Az igazak, uram, mit fogsz vélek tenni?

Genius Caelestis

Negyven igazakért engedelmes lészek,

Az egész varasnak nagy kegyelmet tészek.

Abrahám

Hogy továbbis kerdlek, meg ne haragugyál,

Uram, hát, ha ot tsak harmintzat találnal?

Genius Caelestis

230 Az igaz szemeljek ha harminczan lésznek,

Elengedem bűnit mind az egész népnek.

Abrahám

Hogy immár ennyiben szoban elegyedtem,

Én felséges uram, bocsáss meg énnékem,

Ha lésznek igazak huszan a várasban,

235 Bizhatnake a te irgalmasságodban?

Genius Caelestis

Az egész varasnak, hidgyed, meg botsátok,

Ha husz igazakot ő benne találok!

Abrahám

Megis hozzád szollok nagy alászatoson,

Utolsó kerdesem, uram, meg ne bántson,26

240 Ha tsak tiz igazak találtatnak ottan,

Könyörűlszé vagy nem a tőbb lakosokon?

Genius Caelestis

Istene vagyok En a boszuállásnak,

De Ura is vagyok az irgalmasságnak.

Ha azért ot lésznek tiz igaz ferfiak,

245 Nem őntőm ő rájok tüzét haragomnak.27

Abrahám

Nagy Isten, nagyok a te cselekedetid,

És csudálatosok ate itiletid,

De mindenek felett szent irgalmasságid,28

Megmerhetettlenek a te kegyességid.

250 Nem örülsz romlásán te a bűnősőknek,

Nem nézed erdemit a bűnős tévőknek,

Egy aránt felhozod a napot mindennek,

Várod jobbulását a tevelgő népnek.

Illendő tehát, hogy teged minden álgyon,

255 Drága jovoltodért minden magasztaljon,

Kivált képpen kiben okos lélek vagyon,

Te dicsiretedre kőteles az nagyon.

Én a tőbbi áldom szent nevedet,

Terjesztem, míg élek, szent tiszteletedet,

260 Mert mindenek felett legfőbb kegyelmedet29

Vettem s tapasztaltam rajtam jotétedet.30

Scena tertia

Christus

Adám maradványi világban, kik vadtok,

Bűnnek őrvenyében, kik torkiglan usztok,

Penitentiát a vétektől tartsatok,

265 Másként kénkőves tűz leszen lakásotok.

En vagyok amaz meg igirt Szent Messiás,

Akit meg jővendőlt regen Izaiás,

En általam leszen kívánt szabadulás,

A bűnnek szennyéből lélekben ujjulás.

270 Atyámnak haragját hogy meg engesztelném,

És a kegyelemnek tőrvényét szerszeném,

S a bűnőst az őrdőg kőrmébul kivenném,

Nehogy mint Sodomát, Gomorrát szemlélném.31

Az emberi testet szűz méhéből felőltőm,

275 Az egesz világnak bűnét vállamra tőm,

Már mind addig szűgség az alat kűskődnőm,

Miglen az őrdőgnek hatalmát megtöröm.

Kisgyermekségemnek idejétől fogva,

Tsak mi nyugodalmam sem adatot vala,

280 Mert hozzám a világ felette mostoha,

Azért ejjel, nappal űldősz ide s tova.

Ez pedig, mint vagyon a szent rendelésből,

Mennyei Atyámnak elvegezéséből,

Én nékem pediglen tulajdon kedvemből,

285 Mert igy kell az embert kivennem a bűnből.32

Most is e kietlen pusztában ki jőttem,

Negyven naptol fogva szűntelen bőjtőltem,

Mennyei Atyámhoz szép kőnyőrgést tettem,

Felgerjet haragját meljel engeszteltem.

290 Szűgség, hát, nektek is a bűnt elhadnotok,

És az űdvességnek uttyához fognotok,

Mert penitentiát ha most nem tartotok,

Minnyájón egyenlő keppen elkárhoztok.

Tentator

Mester, mi lőlt, mind megváltosztál szinedben,

295 A szodis majd elfogy a nagy bőjtőlisben,

Hogy űlhecz egyedül e puszta heljségben,

It meg fogyatkozot, ne hagyd magad, kerlek!33

Ha Isten fia vagy, mondgyad, hogy e kövek

Parantsolatodra legyenek kenyerek.

Christus

300 Sátán, hogy mered meg probálni eztet,34

Mert a szent irásba, tudod, feltétetett,

Ne kesertsed a te urad s Istenedet.

Mert az igaz ember nem tsak kenyérrel él,

Hanem az Istennek minden igijével,

305 Tápláltatik az ő szentelő Lelkével.

Tentator

Meg hol mit beszéllek, halgass szavaimra,

Vesd fel szemeidet a tartományokra,

Az egész világnak minden országira,

S annak kűlőmbbféle sok szép lakosira.

310 Rég hogy mind kezembe vannak azok nékem,

En vagyok közöttek a nagy fejedelem,

Én pedig azokat mind neked engedem,

Ha most léborulván imadandasz engem.

Christus

Meny dolgodra, Sátan, irva vagyon, tudgyad,

315 A te Istenedet egyedűl imádgyad.

Chorus Angelorum

Ah, Istennek Szent Fia,

Angyaloknak királya,

Téged áldunk és imádunk,

Mint Urunkat s királyunkat

320 Csak egyedűl szolgálunk.

Christus

Hálát adok neked, Mennyei Szent Atyám,

Atyai gondodot meg mutatád hozzám,

Tudtam pedig hogy nagy gondod vagyon reám,

Kíért szent nevedet áldani kivánom.

325 Már megyek s magamot nyilván kimutatom,

Az el tevedteket űdvességre hozom,

Szent akaratodot nekik predikállom,

S pálya futásomat mind végig folytatom.

Scena quarta

Joannes Baptista

Izraelnek ura, felséges nagy Isten,

330 Ki mennyet és főldet tartod tenereden,

Megmásolhatatlan vagy igiretedben,

S nem lehet változás szent rendelésedben.

Ez világra kűldéd a te szent fiadot,

Hogy meg látogassa a te nyájaidot,

335 És a bűnnek terhét, mely rájok áradott,

Elvévén megadgya őrők nyugolmokot.

Régtől fogva, hogy azt szivből ohajtozza,

A te hiv szolgádnak, Izraelnek háza,

Kinek is hogy légyen már vigasztalása,

340 Kimondom titkodat, hogy minden tudhassa.

Haljátok, haljátok, tengeri szigetek,

Rám figyelmezzetek távul levő népek,

Imé, csuda dolgot jelentek ti néktek,

Az, melyből bételik kívánt reménségtek.

345 Az Anyám meheből hivot az ur engem,

Meg minek előtt e világra jőttem

Emlekezetbe volt nála az én nevem,

És nagy prophétává elválasztott engem.

Azért előljöttem az ur színe előtt,

350 Hogy utat tisztitsak ő szentsége előtt,

Minnyájan fussatok a rut vetkek előtt,

Mert idvességteknek ideje már eljőtt.35

Alázatosságak, ide járuljatok,

A keresztség által hogy meg tisztuljatok,

355 Mint Ezekieltől regen hallottátok,

Tíszta vizet őntők rátok s meg tisztultok.

Annak szent nevében, aki eljővendő,

E tiszta víz mostan reátok őntenő,

Magasságbol az ur reátok nézendő,

360 Légyen is rollatok a bűnt elveendő.

Legatus primus

Istennek embere, mű tehozzád jöttűnk,

Jerusálemből, a papoktol kűldettűnk,

Kerdésűnkre azért felelj meg műnékűnk,

Te vagy e a Kristus, ne tagad el tőllűnk!36

Joannes Baptista

365 Széltől hányattatot, gyarlo ember vagyok,

Bizonnyal hidgyetek, Christus én nem vagyok.

Legatus secundus

Ilyes vagye, tehát, mit nemeljek vélik,

Avagy a prophéták kőzűl valameljik?

Joannes Baptista

Nem vagyok én Ilyes, sem pedig propheta.

Legatus secundus

370 Ha te nem vagy Kristus, tehát miért keresztelsz,

Ha propheta sem vagy, ilyen dolgot miért tész?

Joannes Baptista

Keresztelek ugyan vizben, mint láttyátok,

De más jőtt utánnam, akit tű nem tudtok.

Előttem let az s kőztetettek állott,

375 Kinek sarujához én méltó nem vagyok.

Legatus secundus

Te magadról kerdűnk, hogy választ adgy,

Ha kerdik, had tudgyuk megmondani, ki vagy?

Joannes Baptista

Vagyok a pusztában kiáltonak szava,

Mint a prophétánál meg van szépen irva,

380 Hogy az urnak uttya légyen meg tisztittva,

És minden őrvényi legyenek kiirtva.

Minden magas hegyek már megalásztatnak,

Az alatson vőlgyek fel magasztaltatnak,

A darabos utak szép simmákká válnak,

385 És minden horgasok megigazittatnak.

Christus

Idvőz légy, Istennek kedves prophétája,

E setét világnak szép égő fáklája!37

Joannes Baptista

Aldassál, Istennek szerető szent fia,

Világ váltságának drágalátos dija.

Christus

390 Ime, en tehozzád rendelésből jöttem,

Hogy te tőlled moston meg kereszteltessem.

Joannes Baptista

Tavul légyen tőllem aztott cselekednem,

Nékem szűgség tőlled meg kereszteltetnem.

És hatalmad alá enmagamat vetnem,

395 S néked, mind uramnak, mindenben engednem.

Christus

Hadd rea most, Janos, ennek igy kellenni,38

Tetczet Szent Atyámnak ily rendelést tenni.

Te neked is tessék tisztedet kővetni,

S ez orában kész légy engem keresztelni.

Joannes Baptista

400 Ha ugyan ez néked kedves akaratod,

S igy megalásztatott a te méltosagod,

Hogy ez Jordán vizet fejedre botsátod,

Imé, elkővetem, amint parantsolad.

A seregek ura, a felséges Isten,

405 Kegyes szemeivel ide figyelmezzen,

Kinek szent nevében a keresztség légyen,

Áldás neked, Jesus, és dicsőség legyen!

Genius Caelestis39

Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem jo kedvem tőlt,

Minden nyelvek, nemzetségek hiven halgassátok őtett.

Joannes Baptista

410 Imé az Istennek jeles bizonsága,

Most tetzik az ő nagy irgalmassága,

Emberekhez valo vegtelen josága,

Kőszelit bizónyal aző szent országa.

Azért is minnyajon ide siessetek,

415 A nagy ur Istennek fiát tiszteljétek,

Szorgalmatosságal őtet kővessétek,

Amint a mennyei szozatbol értétek.

Pálja futásomat én már betőltottem,

Az egész Izrael házát meg intettem,

420 Ő eljővetelit néktek meg hirdettem,40

És szent szine előt utát keszitettem.

Már az én fejemnek illik kissebbűlni,

De ő néki szűkseg fel magasztaltatni,

Halalon és poklon diadalmat tenni,

425 S őrők boldogságot asoknak szerszeni.

Scena quinta

Legatus primus

Izrael népének papi fejedelmi,

Moyses tőrvényinek ki szolgáltatóji,

A Jerusálemnek értelmes venei,

S egísz judeanak nagy tudos bőltsei.

430 Parantsolatotok szerént mi eljártunk,

És a Jordan mellet mind adig fáradtunk,41

Azon profetára míglen rá találtunk,

Kitőlís adatek, im, iljen válaszunk:

Elsőben meg kérdém, ha ő volna Christus,

435 Amint tudakozza a fő papi status,

Arra azt felelé: gyarlo ember vagyok,

Bizonnyal hidgyetek, Christus én nem vagyok.

Az után kerdezém, hogy ha Ilyes volna,

Avagy valameljik régi szent prophéta,

440 Arra is, im, iljen feleletet ada:

Nem vagyok én, ugy mond, Ilyes sem prophéta.

En is rákerdezém, mondván, miert keresztelsz,

Ha propheta nem vagy, illjen dolgót mért tész?

Kire igy felele: vizben keresztelek,

445 Köztetek van pedig, akit nem ismértek.

Én előttem lel az, ahoz siessetek,

Mert tőlle adotik a szentelő lélek,

Továbbis kerdezém, ő kitsoda légyen?

Hogy arrol bizonyos válászt nékűnk tégyen.

450 Meljre igy felele: meg mondom, ki vagyok,

A pusztában kiáltonak szava vagyok,

Mint Izaiásnal sokszor olvassátok,

Azért a nagy urnak uttyat tisztitsatok.

Mi tovább kerdezni ottan nem akarok,

455 Hogy a sokaságot ő mellette látok,

És viszás indulván azon helybe hagyok,

Sietenk, hogy néktek tudtotokra adnok.

Annás

Micsodás forma vagy ábrázatu vala?

És micsodás szinü őltőzetben vala?

Legatus primus

460 Egtelen halován az ő Ábrázattya,

Borzos, vad bőrőkből vala a ruhája.

Caifás

Kicsoda lehet az, akiről mondotta,

Hogy ő előtt elet s kőztűnk forgot volna,

És hogy a szentelő lélek annál volna.

Legatus secundus

465 Az a názáreti Jesus lészen, nem más,

Kiről azt is mondgyák, hogy ő a Messiás.

Annás

Annak nagy hire van egész Judeában,42

Ugy hallom, sok csudát tett Galileában,

Predikállott itt is a sinanogában,

470 S győnyőrkődik tsak a publikánusokban.

Minden uta vesztet személy hozzá megyen,

S tőlle ugy mint szentöl vigasztalást vészen,

Hogy ha ez mind igy van, ebből jo nem lészen,

Mert az egyűgyű nép bátorságot vészen.

Senior primus

475 Mint mondgyak felőlle, bizonnyal nem tudom,

Mert én csudálatos nagy dolgait tudom,

S azokot nem lehet roszra magyaráznom,

Rővideden azért néktek is meg mondom.

A Galilaeai Kánában ot valék

480 Egy jeles menyegző, holott szolgáltaték,

A tanitványival ő is ottan valék,

S egyűt az Annyával kőztűk nyájaskodék.

Azonban tőrtének, hogy a bor elfogya,

Ameljen a gazda nagyon busul vala,

485 Ennek a Jesusnak meg mondá az Annya,

És ő ki is mene egy kevés vártattva.

A nagy kővedreket hogy ottan meg látá,

Meg tőlteni vizzel mindgyárt parantsolá,

Ő pedig szemeit az égre forditá,

490 A hat veder vizet borrá valtoztatá.

Senior secundus

Tudva vagyon az is egész Judeában,

Mikeppen négy ezer embert a pusztában

Őt árpa kenyérnek s ket halnak voltában

Jol meg elegítté éhségek dolgában.43

495 Egyszer s mind tiz poklos férfiat gyogyitta,

Áz ördőgtől sokat meg is szabaditta,

Náimban egy meg holt ifiat feltámaszta,

Akit már temetni kíís vittek vala.

Az iljen dolgot hogy vihetné végben,

500 Hanem bővőlkődnek isteni erőben,

Job, meg kel a dolgot visgálnunk elsőbben,

S azután itilnünk cselekedetiben.

Fariseus primus

Régen tanult, okos irastudo venek,

Illiké hozzátok, amit beszélletek,

505 Nagy bubájossagat észre nem veszitek,

Szemfény vesztesíről nagynak itilitek.

Nem gondoljátok meg, hogy őrdőngősséggel,

Miveli azokot csalárd mesterséggel,

Őrdőgőkőt kerget belzebub nevével,

510 Betegeket gyogyit szemvilág vesztéssel.

Lám, a Moyses székin ülő fő papokkal,44

Nem tart egyességet az irás tudokal,

Hanem csak a nyilván való gonoszokal,

Társalkodik mint nagy publikanusokkal.

515 Tudgyuk pedig, hogy az Mindenhato Isten

Moyses által adot volt tőrvént regentén,

És a forog mostis a Moyses szekében,

Ezt pedig nem tudgyuk, honnan valo légyen.

Fariseus secundus

Valaki ezt szentnek s profétának mondgya,

520 Annál inkább ha ki Messiásnak valja,45

Bizonnyal a Moyses tőrvényét karomolja,

S a nagy prophétákat talpa alá nyomja.

Ime, Isaiás feltészi kerdesit

Midőn Messiásrol feltattya beszedit,

525 Mondván, ki tudhatya annak eredeti,

S ki számlálja elő az ő nemzetségit?

Ennek pedig minden nemzetsége tudva,

Názáretben egy rosz ács vala az Atyja,46

Az Annya pediglen koldusok leánya,47

530 Addig vagyon minden Genelogiája.

Caifás

Még eddig a dolgot enyiben nem tudtam,48

Csak holmi hireket felőlle hallottam,

Dehogy már ennyiben meg bizonyosottam,

Azt nagyon akarom s eddigis kivántam.

535 Azértis ezután arra légyen gondunk,

Szép okoskodással azon faradozzunk,

Hogy valami képpen kezűnkbe kaphassuk,

S mi járásba, mert bizony rosz dolog fog ebből kijőni.

Űgyibe kell azirt ő hozzája fogni,49

540 S ha érdemes lészen, elis ké oltani.

Legatus primus

Alattomba a nép kőzőt ugy hallatik,

Hogy az innepekre ide szándekozik,

Akkor a nekűnk is jomodunk adatik,

Szembe lenni véle, ha nektekis teczik.

Annas

545 Igenis ugy lészen vigyazással legyűnk,

Arra pedig légyen választott emberűnk,

Ki haide jővend kiis tehessen nékűnk,

Mű pedig ez uttal tőbbet it neűljűnk.

Scena sexta

Christus

Kedves tanitványim, kik it jelen vadtok,

550 E vílágot értem kik már el hadtátok,

Ez után mindenüt én velem járjatok,

Az én beszédimet jol meg halgassátok!

Tanuljatok tőllem, mert én szelid vagyok,

S álázatos szivű, amint hogy lássátok,

555 Ha ezeket tűis hiven meg tartyátok,

Nyugodalmat lelkeiteknek találtok.

Mert valakik engem akarnak kővetni,

Akeresztet szűgség azoknak felvenni,

S annak mindenben hét őrőmmel szenvedni,

560 Mert az altal lehet űdvességre jutni.

Tőbbet is mondanék, de it nincsen helje,50

Jobb azét fel mennűnk az elrendelt hegyre,

És ot mindeneket adok értéstekre,

Amik szűkségesek űdvességetekre.

Petrus

565 Valamint akarod, szerelmes Mesterűnk,

A te rendelésed kedves mű előttűnk,

Minden utaidban tegedet kővetűnk,

S minden beszédire nagyon figyelmezzűnk.

Christus

Ihon, kiérkezénk az elrendelt hegyre,

570 Ezen kivánatos szép zőldellő heljre,

Űljetek le immár minnyájon a főldre,

És figyelmezzetek az én beszédemre!

Boldogok műnyájon a lelki szegények,

Akik it ugy élnek, mint egy jővevények,

575 Akarattyokból minthogy ők szegények,

A drága menyorszag adatik nekiek.

Boldogok viszontag a kegyes szelidek,

Akik teljes szivel s lélekel teljesek,

Mert ők bátorsággal birják ezt a főldet,

580 Mely az Uristentől nékik rendeltetett.51

Boldogok azokik evilágon sirnak,

Tőredelmes szivel gyakorta zokognak,

S keserves kőnyveket gyakorta hullatnak,

Mertőle bizonyára meg vígsztaltatnak.

585 Boldogok azokis, kik az igasságot

Ehezik, szomjuzzák mint drága josagott,

Őkís, ha meg tartyák szép igasságot,52

Meg elegittetnek s nyernek boldogságot.

Boldogok bizonnyal amaz irgalmasok,

590 Kiktől segittetnek sok más nyavaljások,

Nagyinségek alat lévő siralmasok,

Mert irgalmasságot nagyot nyernek azok.

Boldogok valakik tiszta szivel birnak,

S minden lélki jokat szivekbe foglalnak,

595 Más egyébb hivsagot szivekből kizárnak.53

Mert ők az Istennek szent szinihez jutnak.

Boldogok minnyájon a békeségesek,

Ellenkezésekben, akik nem részesek,

Mint testi, lelki dolgokban egyeztek,

600 Isten fiainak hivattatnak ezek.

Boldogok viszontag, akik űldőztetnek,

Az egy igasságert sokakat szenvednek,

Mivel hogy efőldőn nincs nyugtok ezeknek,

Őrőkős lakosi az egeknek lésznek.

605 Boldogok vadtok tű, midőn szidalmaznak,

Sok gonoszságokot ellenetek mondnak,

Erettem efőldőn vernek és rongálnak,

Bizonyára néktek jotokra szolgálnak.

Vigadgyatok, tehát, és őrvendezzetek,

610 Midőn én erettem eszerint szenvedtek,

Met bizonnyal lészen jutalmas béretek,

Az én országomba őrők Dicsőségtek.

Oh, ember, ha akarsz boldogságot érni,

Szűkség evilágtol szivedet meg vonni,

615 Mert nem lehet, tudgyad, it őrőkké élni,

Az őrők eletre kell által evezni.54

Nyisd fel, tehát, szájadat isteni áldásra,

Szivedet lagyissad az irgalmasságra,

Kezeidet nyujtsd ki az alamisnára,

620 Ha akarsz eljutni a szep Boldogságra.

Sirassad vetkedet tőredelmességgel,

Erőssisd hitedet jo cselekedettel,

Mert csak uram, uram, lassu enekléssél,

Az örők eletre soha sem meheszel fel.

625 Ime, most vagyon a vílág itilete,

Most vettetik ki a világ fejedelme,

Én pedig az, midőn fel magasztaltatom,

Azegész világot magam után vonszom.

Azértis szűkséges majd Jerusalembe

630 Minnyájan felmennünk ezen szép seregben,

Otton én adatom a sidok kezébe,55

Sok kinzások után fűggesztetnek keresztre.

Petrus

Demit mondasz, uram, nem lészen az néked,

Hogy megfeszittessél, távul légyen tőlled!

Christus

635 Tavozzál el, Sátán, botránkozást tészesz,56

Elrendelt dolgomba már akadályt szerszesz.

Nem tudgyátoké ennek igy kell lenni,57

Atyám akarattyát igy kell bétőlteni.58

Ártatlan testemnek sokat kell szenvedni,59

640 S végre az halállal keserves bajt vivni.

Andreas

Mennyűnk el ővele műís az halálra,

Senki nemaradgyon műkőzűllűnk hátra.

Christus

Talám az Angyaltol hozzám kűldettetél,

Én szerelmes Anyám, éppen jokor jővél.

645 Tudom, hogy mind eddig sokat faradoztál,60

Az én halálomrol hogy bizonyost tudnál.

Szinem látásában most vigasztaltassál,

Mert műnket elválaszt a keserves halál.

Maria

En kedves magzatom, én édes szerelmem,

650 Tolled elválásom hogy keljen szemlélnem?

Kerlek, hogy megne halj, ne szomorits engem,

Sőt, inkább vigasztald én szomoru lelkem!

Christus

Szerelmes szent Anyám, mennem kell halálra,61

Majd felfeszitenek magass keresztfára.

Maria

655 Edes, kedves fiam, szivem ne szomorisd,

Bár tsak halálodot, kérlek, meg kőnnyebbisd.

Christus

Szerelmes Anyám, maradgy bekeségben,

Mert nem engedhetek néked keresedben.

Maria

Fiam, emlekeszszél sok epesegimről,

660 Anyai keserves cselekedetimről,

Hiszen én szűltelek tegedet méhemből,

És én neveltelek drága szűz tejemből.

Tudod, édes fiam, mikent tartottalak,

Harmincz három eztendeig szolgáltalak,

665 Annyai voltommal ugy oltalmaztalak,

Hogy semmiben meg nem szomoritottalak.

Megis csak kőnyőrgők néked, en Istenem,

Halgass ez harmadik szavam, kérésem,

Fiam lévén, ebben kell engedned nékem,62

670 Test szerint nincsen más szűlőd en kivűllem.

Christus

Ambár, edes Anyám, telégy az én testem

Szűlője, de ennél nagyobb Istenségem,

Kit őrőktől fogva az Atyámtol vettem,

Azért keresednek nem lehet engednem.

675 Hanem én tehozzád, szerelmes Anyámra

Forditom szavaimat végső bucsuzásra,

Azert jol figyelmezz ez rővid szavaimra,

Hadd mehessek mindgyárt elrendelt utamra.63

Kőszőnőm, szent Anyám, sok fáradtságidot,

680 Kőszőnőm velem tőt dajkálkodásidot,

Miattam szenvedet nyomoruságidot,

S hozzám valo kedves anyai voltodott.

Végre, edes Anyám, keserűsegedben

Ajjállak tegedet Isten kegyelmében,

685 Tudom, gondott visel reád mindenben,

Reszesse is tészen ő Dicsőségiben.

Kedves tanitványim, eljöt már az ora,

Az én ellenségim keresnek halálra,

Majdon kegyetlenűl husznak keresztfára.

Scena septima

Angelus primus

690 Oh, te sok bűnőkben meg holt emberfia,

Ládde, eletedért megholt Isten fia,

Kiterjeszte kezét űdvősség adoja,

Hogy a megtérőkőt fogadgya hozzája.

Ily kinokot látván ugyan még sem sirszé?

695 Ilj ártatlanon te még sem bánkodole?

A királj szolgáért kinlodik, látoddé?

Oh, te bűnős ember, mégís meg nem térsze?

Angelus secundus

Ezen szomorkodnak oktalan állatok,

Ezen meg lankadnak tűndőklő virágok,

700 Ezen meg indulnak ez elementumok,

Mert láttyák, kinlodik ártatlanul urok.

A fenyes nap és hold homáljban őltőznek,

Tűndőklő plánétak, lád, meg setetűlnek,

Ragyogó csillagok azért nem fénlenek,

705 Csak egyedűl ember ad heljt a véteknek.

Angelus tertius

Azerdei vadak ezen szomorkodnak,

Azégi madarak Isten fián sirnak,

Gyűmőlts hozo fáknak ágai lankadnak,

Ilj szernyű eseten ezekis bánkodnak.

710 De te, okos állat, ki ezeket érted,64

S keserves kennyait itten most szemléled,

Könyvhullatás nélkűl, oh, ember, hogy nézed,

Nem latyuk rajtad kemenyedet szived.

Angelus quartus

Terjetek meg immár, tehát, bűnős népek,

715 Bűnőkben meg rőszőt, kemenyedet szivek.

Lágyuljon szivetek egyszer kegyetlenek,

Mivel nagy fájdalmi, láttyátok, Istennek.

Mert magát halálra tű űdvességtekért,

Tiszta szeretetből adta váltságtokért,

720 Es a menyországban őrők lakástokért,

Kiontván szent verét cseppig az emberért.

Angelus quintus

Oh, minden élőknek és holtak királja,65

Hogy e kint szenvedgyed, mi vit teged arra,

Kedves nepedtől huzatnál halálra,

725 Minden állatoknak ki vagy fő kirája.

Áh, jaj, hátár nélkűl valo nagy szeretet,

Meg becsűlhetetlen kegyes cselekedet,

Im, szolga vétkezet, és a király fizet,

Sirás nélkűl iljen dolgot ki szemlélehet?

Angelus sextus

730 Oh, setétben járók fényeskedő napja,66

Félelmes sziveknek nagy batoritója,

Kegyetlen sidoknak miként lettél csufja,

Kedves szolgaidnak s nepeidnek rabja?

Imé, evilágért letette eletet,

735 Ne szenvedgyűk tovább, it lenni szent testét,

Aki mind egy cseppig kiőntőtte vérét,

Mindgyárt a keresztről vegyűk le tetemét.

Maria

Ah, jaj, jaj, meg emészt szivbéli bánatom,

Szomoru lelkemet szorongyattya kinom,

740 Sokkal, hálállal bajt vinom,

Hogy sem szent fiamot iljenképpen látnom.

Joseph s Nikodemus, mennyetek el ketten,

Pilátus tisztartot kérjétek nagy szépen,

Szomoru ígyemet tekincse kegyesen,

745 Engedgye fiamot levétetném innen.

Josef

Keserves Szűsz anya, ígenís elmégyűnk,

S atisztarto előt szép kőnyőrgést teszűnk,

Es kőtelességűnk szérint azon lészűnk,

Hogy kivánságodnak eleget tehessűnk.

Scena octava

Petrus

750 Oh, szomorusággal teljes, bus esztendő,

Setétes homáljba borult gyászos üdő,

Benned minden kedvűnk, lőn elenyészendő,

Bár ne lettél volna soha eljővendő.

Átkozot irigység, nincs benned igasság,

755 Tolled van aharag, sok hamis boszuság,

Tegedet kővet e kegyetlen gyilkosság,

Nem álhat előtted az álhatatosság.

Ki teczik nyilván az mostani példábol,

Az artatlan Jesus szernyű halálábol,

760 Akit afő rendek irigy boszuságbol,

Ki tőrlének vetek nélkűl világbol.

Ah, en edes uram, szerelmes mesterem,

Atenger habjain ki valál veszérem,

Ártatlanságodot mint hogy jol ismérem,

765 Álmélkodván meg hűl en bennem a verem.

Ah, jaj! jaj, már nékűnk, szegény árvaidnak,67

Alázatos, szelid, bus tanitványidnak,

Mert majd sepredeki lészűnk evilágnak,

Elestél, pasztorunk, veszni kell anyájnak.68

Andreas

770 Ah, jaj, bizonyára szomoru eznékűnk,

Most méltán minnyájon it kesereghetünk,

Mert akiben vala remensegűnk s éltűnk,

Eleset kőzűllűnk, nincs immár veszérűnk.

Immár hová legyűnk, s meljik utra térjűnk?

775 Mert akár meljfele szemeinkel nezzűnk,

Mindenűt a sok vért szopo ellenségűnk,

Aki leselkedik szűntelen ellenűnk.

Atol nem lehet nékűnk már vigasztalásunk,69

Mert elfordult amű őrvendetes sorsunk,

780 Meg oltottánk a mű szép egő lámpásunk,

Szerencsétlen immár minden utazásunk.

Istentelen, gonosz irástudo tisztek,

A Mosjes székében akik kevelkedtek,70

Edes mesterűnket mik éppen vesztétek,

785 Gyalázatos szőrnyű hallálra vetétek.

Ez ugyan veletlen szomoruság nékűnk,

Meljet soha konnyen elnem felejthetunk,

Mert mű őfellőlle máskent remellettűnk,

Hogy isteni erőt ő benne ismértűnk.

Jacobus senior71

790 Oh, mely csendes lelki bekességűnk vala,72

Semmi nemű gonosz nekűnk nem árt vala,

Valahol ő vélle megfordulunk vala,

Ottan minden szűgség altavozik vala.

Ha tengeren jártunk, az habtól nem filtűnk,73

795 Mert a szeleknek is parancsolt felőllűnk,

Az hajóbol ha aviz szinere léptűnk,

Rábiztuk magunkot és elnem merűltűnk.

Testi szűkségünkért nemsokat faradtunk,

Ételt, italt, bort formált, midőn szomjuhoztunk,

800 Semmi szűksegűnkbe meg nem fogyatkoztunk.

Joannes

Nagy jo valtát nemcsak mivelűnk közlőtte,

Hanem valaki mely szűksegit értette,

Akármi rendű volt csak egyszoval kérte,

Vigasztalás nélkűl elnem eresztette.

805 Mely Anyának csak egyfíát halva látta,

Azt sokaig sirni előtte nem hadta,

Mert mingyárt ahalál torkábol ki vonta,

Az annyának épen életbe megadta.

Jacobus iunior74

Ő tőlle mindenek vedtek vígaztalást,

810 A vakok szép látást, a nemák szollalást,

Azinaszakadot sánta lábak jarást,

Rövid szolval minden betegek gyogyulást.

A midőn a sereg utánna hajlatott.

Apuszta mezőben meg nem fogyatkozot,

815 Csudálatos képpen viselt arra gondot,

Őt ezer embernek enni adni tudott.

Philippus75

Ha a gonosz lélek valakit megszállot,

Ahozis kegyesen mindgyárt hozzá szollot,

Agonosz léleknek keményen parancsolt,

820 Kíis az emberben meg nemmaradhatott.

Méltán bizony minden népek sirathatnák,

Egyűt kőnyves szemmel velünk jajgathatnák,

Sok jo tétemenyit haelő szamlálnák,76

Soha melto képpen meg nem hálálhatnák.77

Chorus Apostolorum78

825 Jaj, Istenűnk, reménsegűnk,

Majd megeped bu szivűnk,

Áh, kedvesűnk, szerelmesűnk,

Ki lészen már vedelműnk?

Jaj, ezután mi igazan

830 Nálod nelkűl árvakká leszűnk,

E világban amig elűnk.

Ah, nagy szépség, teljes épség,

Add, hogy veled meg haljunk,79

Szent testeddel, tetemeddel

835 A koporsoba száljunk.80

Otton sirván és szogokván

Alhatatoson végíg

Megmaradgyunk,

Szeretetedtől megne váljunk.

Maria

840 Jaj, már hova légyek, fájdalomnak annya,

Valjon mérre mennyek, siralom leánya,

Én árva fejemnek, ki lészen gyamola,

Keserves lelkemnek megvigasztaloja.

Jaj, hogy kell megválnom szerelmes fiamtol,81

845 Hogy kellel távoznom ezen koporsotol,82

Hogyfeletkezhetem azén Christusomrol,

Mennyékből adatot Drága Jesusomrol.

Mikor eszembejut keserves halála,

Hét hegyes tőr szivem annyiszor megjárja,

850 Szivemnek, lelkemnek indul nagy fájdolma,

Belső részeimnek öregbedik kinnya.

Ki adgya en nékem, hogy ítten meghaljak,

Szent fiammal együt koporsoba száljak,

Hideg teteménél mindenkor maradgyak,

855 En szerelmesemtől soha meg neváljak.

Oh, szerelmes Jesus, szivemnek őrőme,

Keserves lelkemnek kivánt csendessége,

Árva életemnek tevalál reménye,

Anyádnak ki lészen már gondviselője?

860 Jaj, fogjatok, kérlek, tőbbet nem szolhatok,

Szivemet, lelkemet elfogták bánatok,

Mindgyárt elajulok, jaj, hamar fogjatok,

És a főldre esem, hamegnem tartotok.

Angelus

Krisztus tanitvanyi, ne szomorkodgyatok,

865 Sőt, inkább Szent Annyátis vigasztaljátok,

Mert fel tamad harmad napra, meg láttyátok,

Amint őnőn maga meg mondta, tudgyátok.

Scena nona

Nicodemus83

Moyses szekit űlő papi fejedelmek,

Régi prophetákon fundált nagy ertelmek,

870 Bőlts farizeusok s iras tudo vének,84

Kik vadtok vezéri Izrael népenek.

Csudálatos, szérnyű dolgot mivélétek,

Hogy a názáreti Jesust meg őlétek,

Űgyit volta szerint meg nem szemlélétek,

875 De szokástok szérént hertelenkedétek.

Holot néki minden dolgai jok voltak,

Sokféle betegek általa gyogyultak,

Minnyájon, valakik hozzája fordultak,

Inségtől, őrdőgtől ottan szabadultak.

880 Bizony, egyik volt az a prophéták kőzűl,

Istentől adatot volt nékűnk Mesterűl,85

Mert oljan jeleket az Isten kivűl

Még sénkí nem mivelt az emberek kőzűl.

Látátok minemű csudák tőrténének,

885 Az ő kimulásán ég s főld remegének,86

A napus is az holdal gyázba őltőzének,

Azerőss kőziklák meg repedezének.

Drága templomunknak erőss super láttya

Csudálatos képpen ket reszre szakada,

890 Sok régi koporso főldből felindula,

Meljen minnyájunknak szive megsajdula.

Mind ezek tőrténtek intesünkre nékűnk,

Azertis szűgseges hogy magunkhoz térjűnk,

Cselekedetinket illik meg ismérnűnk,

895 Hogy valami gonoszabb ne tőrténnyen vélűnk.

Senior secundus

Az én teczésemet kimondád igazán,

Akarék szollani enis ezen formán,

Nem jot cselekedtunk, elmondhatom meltán,

Helyes okok nélkűl őt halálra adván.

900 Egy kevés ideig még várnunk kell vala,87

Hogy elkezdet dolga mire mégyen vala,

Mert míg eddíg, amit cselekedet vala,

Sem Isten, sem tűrvény ellen az nem vala.

Csudalatosok aző cselekedeti,

905 Minden, aki látta, igazán hirdeti,

Emberi okosság azt felnem érheti,

Álmélkodás nélkűl nemis beszélheti.

Ha Isteni lelek benne nem letvolna,

Mind azokat veghez nem vihette volna,

910 Bizonnyal nekűnkis sokkal job lett volna,

Egykevésse őtet ha hallgattuk volna.

Én azért tanátslom néktek igassággal,

S anékem adatot meg ért okossággal,

Legyetek ímmáron csendes hallgatással,88

915 Lássuk, mire megyen dolga halálával.

Mert ha e tudomány embertől eredet,

Vagy szémfény vesztéssel csalárddul kezdetet,

Nem lészen állando akármint terjedet,

Mert tudok en már sokféle torténetett.

920 Hapedig Istentől talált kővetkezni,

Illet dolog az ellen szővetkezni,

Embernek azt nemis lehet elrontani,

S nagyvétek is Isten ellen rugadozni.

Centurio

En a vitezekkel ő mellet állék,

925 Mind addig, miglen evilagbol kimulék,

Aföldinduláson nagyon meg rettenék,

S még inkább hogy a nap meg homáljosodék.

Az hold is, ugy latam, verbe borittaték,

Csudálatos keppen a naphoz futamék,

930 Meljen álmélkodván iljen képpen szóllék:

Isten fia volt az, bár mindenek hidgyék!89

Caifás

Nem, de nem elvadtok tiis már hitetve,

Miképpen beszéltek iljén ész felejtve,90

Igazán vagyon a példákba feltéve,

935 Az ember gyermekké valik megvénhedve.

Tőlletek várhatnám az hasznos tanátsot,

Tű nyomhatnátok el eféle rosz gáncsot,

De látom, atűzre raktok rosz forgátsott,

Nyakamra hánnyátok nekem a korbátsot.

940 Nagy dolog egyiljen szemvilág vesztőnek

Iljen hitelt adni rut tevelgésinek,

Nagy kissebbségire régi tőrvényűnknek,91

Romlására pedig egésznemzetűnknek.

Tű, tagjai lévén a Moyses székének,

945 S ki szolgáltatoi Isten tőrvényenek,

Habékét nem hadtok az iljén beszédnek,

Nagyutat nyittotok a téveljgő népnek.

Nem, de nem voltake tőbbszőr is oly dolgok,

Gyakorta tőrtentek afőld változások,

950 Anapbanis eszek sok fogyatkozások,

Amint bizonyitták arégi irások.

Karomkodás annak minden gondolattya,

Ki Isten Fianak azt lenni vitattya,

Azis vétkes, aki ártatlannak mondgya,

955 S csudateteményit igazaknak tartya.

Én pedig fő papi tisztnek kővetője,

Lévén s Izraelnek igaz vezetője,

Moyses tőrvényének buzgó szerettője,

Ezen szakadésnak lészek elvesztője.

960 Vegit tettem immár csalárd eletenek,

Alnok hitegető szemfény vesztésének,

Vegit tézem minden emlekezetinek,

Azoknok is, akik benne reméllenek.

Én tudom a régi prophétálásokot,

965 Egésszen ismérem a szentirásokot,

Jol tudom én mind az egész soltárokot,

Nem kerdem sénkitől magyarázásokot.

Azért tavul légyen, hogy én áts fiat

Messiásnak valljam, s nagyra vigyem dolgát,

970 Sőt, mán tul bé űtőm annakis az fogát,

Valaki előttem menti az ő dolgát.

Annás

Sok nagy változását, tudom, Izraelnek,

De nem értem másét, arul tevelgésnek.92

Ihon meg, amint látom, az iráss tudok

975 És még a tanáts béli farizeusokís,

Ami nagyobb, még az meg őszűlt venekis

Tevelgésben estek, tétóváznak őkis.

Nincs már gyűlekezet, avagy tanátskozás,

Az, hol nem forgond ez a botránkozás,

980 Csak mén mindenektől ez már a voksolás,

Hogyő volt a régen igirt Szent Messiás.

A tanitványi is az, hol meg fordulnak,

Álnok hitetéssel iljen képpen szolnak,

Mondván: hűtők mellől ők elnem állanak,

985 Mert fel tamadasát várják aszent urnak.

Mit vélsz? Vajon ebből mi kővetkezhetik?

Hogy ha jo vigyázás rá nem rendeltetik,

Egy ezek a titkon a testit elrejtik.

És az után hogy fel támat, azt hirdetik.

990 Nagyobb romlás lészen akor az elsőnél,93

Botránkozás, suljosb minden tőbbieknél,

Erről jo idejin, bár tanátsot vennél,

S el tavozásárol jo rendelést tennél.

Fariseus secundus

Ha az én voksomot minnyájon vennétek,

995 Hasznos tanátsomat tű meg nem vetnétek,

Bizony edolognak jo vegit érnétek,

Gondos űgyetektől megmenekednitek.

Valjón a tőrvenyik mi végre adattak?

Aszép rend tartások miért formáltattak?

1000 Nem egyébér, hanem hogy meg tartassanak,

S mind vegíg egy nyomban meg meg maradhassanak.

Ennek pedig az hitető vallása

Egész tőrvényűnknek fel haboritasa,

Ha el halgattatik aző szakadása,

1005 Egész nemszetűnknek lészen nagy romlása.

Azértis ezaz én teczésem, értsétek,

Akoporsojábol tű ki vetessétek,

Mindenek lattára vagy meg égessétek,94

Avagy atengernek meljire vessétek.

1010 Ha igy cselekesztek anépnek láttára,

Nem vigyásznak tovább feltamadásra,

Tanitványinak ís kiáltozásíra,

Nem fognak halgatni hazudoszasira.

Fariseus primus

Heljes tanáts adás minnyájunknak teczik,

1015 Egisz synagogánk ezzel megelegszik,

De most adologban nagy akadálj fékszik,95

Melj miat hertelen ezt véghez nem viszik.

Mint hogy az ünnepi napok jelen vannak,96

Nem lehet ideje azilijen dolognak,

1020 Mert akűlső nepek meg botránkozhatnak,

Ha kőztűnk nagy napon iljen dolgok folynak.

Várakozzunk azért, amig az űnnepek

Eltelnek és viszá mennek anemzetek,

Az alat legyenek joerőss vitézek,

1025 A kik koporsoját szűntelen őrizzék.97

Bátor szivel pedig nagy szorgalmatoson,

Mind ejjel s mind nappal áljanak talpokon,

Mert meg mondotta volt azt ő bizonyoson,

Hogy fel tamad harmad napra, világoson.

1030 Azért hogy a gyanú el távoztathassek,

Viszont a koporso megpecsételtessék,

A szaszadosnak is meg parancsoltassék,

Senki hozzá menni ne szabaditassék!

Caifás

Legyen így, nem bánom, sőt, ugyan akarom,

1035 Azen jo rendelést régtől fogva várom,

Szaszados, hallode? Néked parancsolom,

E dologban hiven eljárj, meg kivánom!98

Pilátus pecséttye vagyon a koporsón,

Ha felnem bontották, megvisgáld szorgoson,

1040 Azén pecsétemet ted mellé okoson,

Ne ferhessen senki hozzá szabadosan.

Fejedre van néked ezaparancsolat,

Szüntelen vigyáz az űnnep napok alatt,

Viteziddel, akik vannak kezed alatt,

1045 Meg ne csalatkozzunk valami szin alatt.

Centurio

Vigyázatlanságom miat kár nem lészen,

Aparancsolatra ihon vagyok készen,

Valamit atanács én előmbe tészen,

Egyűt vitezimmel én azt véghez viszem.

1050 Ha mit látok, hallok, mire teszem nektek,

Akármi tőrtennyék, semmit el nem rejtek,

Edologban tovább ne tűrekedgyetek,

Bizzátok én reám, s békével legyetek.

Scena decima99

Centurio

Őrállo vitezék, békeség tűnéktek,

1055 Parancsolatomra rá figyelmezzetek,

Ha vannak valami uj hirek kőztetek,

Ígásságban nékem azt megjelencsétek.

Excubitor primus

Békeségűnk volna mű nekűnk kűlőmben,

Csak ne volnánk titkos belső félelemben,

1060 Soha ezt nem értűnk teljes életűnkben,

Hogy iljen ijedes let volna szivűnkben.

Centurio

Mondgyátok meg nyilván, mi dolog lehet az,

Amely szivetekbe annyira unalmaz?

Excubitor secundus

Mitől fogva ezt a Jesust ide tették,

1065 És a koporsoját meg pecsételtették,

Megnem szűntek a nagy csuda tőrténetek,

S a szűntelen valo változosok, jelek.

Néhá rettenetes nagy mendőrgest hallunk,

Szikázo villámlást szűntelenűl látunk,

1070 Afőld rengés miat csaknem ájjulunk,

Nem tudgyunk, fejűnkőn vagy tálpunkon áljunk.

Más vitezeketis rendeljetek ide,

Mert abátorságnak most van azideje,

It meg probáltatik, kinek mi ereje,

1075 Kiis válik hamar, mire áll a feje.100

Centurio

Minden bokrosságnak tű békit hadgyatok,

Egyik amásikát it ne untassátok,

Hanem amely dolgot biztanak réátok,

Aztot hivségesen végíg meg áljátok.

1080 Nagy parancsolattya az a főpapoknak,

És mind egyűt afő tanácsos uraknak,

Hogy it a vitezek nagyon vigyázzanak,

Akoporso mellől elne távozzanak.

Afő pap, Caifás, kiváltképpen tiltya,

1085 Szűntelen atanács előt azt vitattya,

Hogy ha ide fér az egyik tanitvánnya,

Ellopja s az utan feltamat, azt mondgya.

Azértis fejemre nékem parancsola,

Titeket fogjalak uj regula alá,101

1090 Tulajdon pecsétét kezemhez is adá,102

Hogy akoporsora fűggesszem, azt hagya.

Tű azért szűntelen it talpon áljatok,

Ejjel, nappal mint egyáránt vígyázzatok,

Tanitványi kőzűl havalakit láttok,

1095 Akár mit keressen, mindgyárt elfogjátok!

Én pedig elmégyek másik vitezek után,

Azoknak is ezen regulát feladván,

Nem halasztom soká, elkűldőm szaporán,

Magam is eljővők egy kevés vártatván.

Excubitor tertius

1100 Rettenetes dolog, menyit kell szénvednűnk,103

És iljen sokáig csak egy heljbe űlnűnk,

Hideget, meleget egyaránt kell tűrnűnk,104

S a rut félelemben eppen elmérűlnűnk.

Vegyünk újabb szivet, ha vitézek vagyunk,

1105 Aszemfény vesztésnek semmi heljt neadgyunk,

Akármit lássunk bár azal ne gondoljunk,

Ha ellenűnk tamad, bátran szembe száljunk.

Nemde Caifas-é a mi fejedelműnk,

Más kivűlle sokat nem parancsol nékűnk.

1110 Valamit pediglen ő kiván mitőllűnk,

Tehetségűnk szerént azon rajta legyűnk.

Excubitor quartus

Hareám vigyáztok, semmi bu nem talál,

Mert én meg probálom, aki előmbe áll,105

Meg szakad akőrme, ha velem szémbe száll,106

1115 Akár őrdőg légyen, akár pedig halál.

Scena ultima

Centurio

Bekeség veletek, nepűnknek venei,

S nemes országunknak főpapi tisztei!

Annás

Csendes békeségben tűís őrvengyetek,

Minden nemű jokat bételjesedgyetek,

1120 Most pedig, ha eszek oljas tőrténetek,

Kesedelem nélkűl előmbe tegyétek.

Centurio

Igenis mindgyárást, mert abban indultam,

Szorgalmatossággal hozzátok futottam,

Mert amiben tégnap tű néktek fogadtam,

1125 Abban hivségesen eljárni kivántam.

Akár mindgyarást akoporsohoz mentem,107

És avitezeket ottan meg intettem,

Aparancsolatot elejukbe tettem,

S magam akoporsot meg is pecsételtem.

1130 Ők nekem akoris panaszolkodának,

Sok jelenéseket hogy otton látnának,

Meljek mint félelembe volnának,

Én biztatám, azzal hogy ne gondolnának.

Az után mi tőrtént kővetkező éjjel,

1135 Ők tudgyák, mert láttak, beszéljék el,

Én pedig be tőltem teljes ijedtséggel,

Mert ha igy ván, nekűnk mind egyűt vesznűnk kell.108

Nicodemus

Vitezek, minnyájon kőzelebb áljatok,

S ígaz lélek szerént valamit lattatok,

1140 It az egész tanács előt meg valjátok,

Senki személyiért elne titkoljátok!

Excubitor primus109

Meltoságos urak, papi és fő rendek,

Tiszteletes vének, törvény tudo tisztek,

Ha igasságot kell mondanom tű néktek,110

1145 Fel tamadot az a Jesus, meg hidgyétek!111

Senior primus

Minemű jelekből tudgyátok ugy lenni,

Meg kell voltaképpen aztis beszélleni,112

Mert csak mondástokbol nem fogjuk meg hinni,

Ha valami jelit nem tudgyátok adni.

Excubitor secundus113

1150 Jelt, avagy jelenést eleget mondhatunk,

Mert az elég tőrtént, miota ot vagyunk,

Nem volt azok miat csendes békéségűnk,

Mint éjjel, mint nappal félelemben voltunk.

Főldnek rengésit minnyájan tudgyátok,

1155 Kősziklák romlásit tűís csudáljátok,

Fogyatkozását a napnak jol lattatok,

Melynek soha mását nem tapasztaltátok.

Ezeken kivűl más csudákis voltak,

Tűzes villámlások fenyesen szíkráztak,

1160 A koporso kőrűl Angyalok allottak,

Kik szép őrvendetes eneket mondottak.

Annás

Egyűgyű gorombák, mi képpen beszéltek,

Azt vélitek-e, hogy minket elhitettek?114

Szemfiny vesztés volt az s tű nem értettétek,115

1165 Őrdőg mivelte azt s észre nem vettétek.

Excubitor tertius116

Bizonyára, uram, nem szemfényvesztés az,

Valamint engem láczt, szintén oljan igaz,

Csuda dolog volt az, nem csak imez, amaz.

Egy szép fenyes Angyal előbb meg jelenék,117

1170 Kinek eljővésén a setét elmulék,118

A kővet el vette s az ajto meg nyilik,119

A koporso mindgyárt még vílágosodék.

Legottan a Jesus szépen előjőve,

Nagy győnyősűséggel vala kőrnyűl véve.

1175 Ugy tűndőklik, mind a napnak fénye,

Rá nem nézhet vala senkinek aszeme.

Azonban rettentő nagy mendőrgést hallánk,

Melj miat heljűnkbe tovább nem alhatánk,

Egy szempilantatban mind aföldre hullánk,

1180 És holt elevenen sokaig maradánk.

Caifás

Halgass, rosz, szemtelen ember, ne szolj tőbbet,

Haszereted továbbis az eletedet.

Mert ha elnem hagyod az illjen bészedet,

Meg rontatom, tud meg, kővel a fejedet.

1185 Őrdögi csalárdtsag volt az mind egeszen,

Nincsen helyes esze, aki annak hiszen,

Mind atanitványi mivelték, ugy hiszem,

Akikre ez után ujjabb gondom lészen.

Excubitor quartus120

Mű, uram, egyebet mondani nem tudunk,

1190 Hanem scsak azt, amit szemeinkel láttunk,

Amit mondanánk, abba bizonyosak vagyunk,

Vagy hiszitek, vagy nem, mű ezen meg allunk.

Senior primus

Fejetek vesztése alat parancsoljuk,121

Sőt, ugyan nagy átok alat tilalmazzuk,122

1195 Hogy ezt a tanitast tőbbszőr meg ne haljuk,

Mert bizony but lattok érette, meg valjuk.

Excubitor primus123

Hát, mit tudgyunk, uram, másoknak mondani,

Mert már az egísz nép reánk kezdet járni,

Azt kérdezik tőllűnk, hova tudtuk tenni,124

1200 Avagy kivitte el, meg akarják tudni.

Senior secundus

Hakérdik, egyebet semmit ne mondgyatok,

Hanem csak azt, amit illendőbbnek tudtok,

Hogy midőn eczaka tű elaluttatok,

Titkon elvitték acsalárd tanitványok.125

1205 Ha igy ezek lesztek, szép hasznát vészitek,

Parancsolatunknak igy eleget tesztek,

Műnékűnk mindenkor jo kedvűnkbe lésztek,

És afelet sok szép ajándékot vesztek.

Caifás

En fogadom nagy fő papi parulámra,

1210 Hogy bizony nagy gondom lesz minnyájotokra,

Csak amit tanátslunk, hajoljatok arra,

Sok szép arannyamot adam szamatokra.

E dologban pedig nincs semmi gonoszság,

Mert aműszékűnkhöz nem fér az hamisság,

1215 A pedig, amit tű mondotok, csalardság,

Őrdőgi és szemfény vesztő babonaság.

Excubitor quartus126

Ha tű így beszeltek főpap urak lévén,

Isten tőrvényének első székit űlvén,

Mű rá hajlunk kőnnyen tű néktek engedvén,

1220 Aszép igiretre negy szűkségűnk lévén.

Caifás

Ihon erszenyestől adom kezetekbe,

S ezen kívül beis veszlek jo kedvembe,127

Atanács előt is lesztek becsűlletbe,

De ezzel legyetek tűis csendességbe.

Excubitor primus128

1225 Ezt jo neven vegyűk a nemes tanátstol,

Megszűnűnk már miís az ígaz mondassal,

Bucsusszunk, legények, a synagogátol,

Osztozzunk, s az után váljunk el egymastol.

Senior primus

Szép synagogánknak első főpapjai,

1230 Jeles nemzetűnknek erdemes tagjai,

Most kell ezt rut hivség keppen elnyomni,129

Ha nagy bekeségben kivántok maradni.

Uj rendelést tegyunk mindgyárt azok ellen,

Akik dicsekednek a Jesus nevében,

1235 Mert ha lenem oltyuk most az első izben,

Nagy bojdulást erűnk amű nemzetűnkben.

Caifás

Sok rendben eziránt ímmár egybe gyűltűnk,

Hoszason egymás kőzt sokat vetekedtűnk,

És mindenkor azon vegezésre méntűnk,

1240 Hogy aszakadásnak éppen vegét tegyünk.

Most pedig mindenek felet kivált képpen,

Főld alá kell nyomni a rosz hirt végkeppen,130

Mert ha szárnyára kel valóságos képpen,131

Utolsó rontásunk kővetkezik éppen.

1245 En azirt főpapi nagy hatalmassággal

Isten tőrvenyéhez valo buzgosággal,

Ketelenittetem minden bátorsággal,

Ez ellen fel kelni az egész országgal.

Mai naptol fogva, bár akárki legyen,

1250 Akinek szájábol ez a szo ki mégyen,

Tudni illik, hogy ő let Messiás légyen,

És hogy halálábol feltamadot légyen.

Az orában mindgyárt nyakon kőtőztessék,

A synagogába akint vezetessék,

1255 Otton átok alá elsőbben vettessék,132

Azután pediglen kővel meg rontassék.

Hapedig tisztbéli személy talál lenni,

Ki ezt a tévelgéstt merné oltalmazni,133

Legottan tisztiből ki kell azt is vetni,

1260 S a synagogábol kiis kell átkozni.134

Hogy tehát e nyilván legyen mindeneknél,

Egisz Judaeában levő nemzeteknél,

Írattassek fűggő pecsétes nagy levél,

Százakféle mindenit a főszemeljeknél.

Senior secundus

1265 Szintén ezen szerént kivánnyuk minnyajon,135

Nincs oljan kőzűllűnk, ki ez ellen szollyon,

Hogy azert a dolog erősben meg áljón,

Ezen parancsolat csakhamar ki szóljón.

Igy lészen országunk bátor békesigben,

1270 Az előbbi kívánt jeles csendessigben,

Hogyha ezen uttal ugyekszűnk vég képpen,

Azok hazodozást elnyomhattyuk éppen.

Epilogus

Isten szerelmétől felgyuladot népek,

Teljes buzgosággal gerjedező hivek,

1275 Minden rendin lévők, ifiak és vének,

Alhatatosan, kik it szenvedtetek.

Rővid peldában a Christust látátok,

Sok szép tanitásit mínnyájon hallátok,

Alazatosságot meg tapasztalátok,

1280 Ugy lesztek boldogok, hogy ha meg tartyátok.

Sonyoru életétt s keserves fogságát,136

Minden tagjaiban izonyu fajdalmát,

It szemlélhetetek szent vére hullását,

S a magos kereszten szomoru halálát.

1285 Szent Pálnak szavárol it meg emlekezzűnk,137

Aki iljén képpén beszélget műnékűnk,

Mondván: azert Christus szenvedet erettűnk,

Peldát hagyván nekűnk, hogy mi is szemvedgyünk.

Valakik, tehát, eznap kesergétek,

1290 S igaz tőredelmes szivel kőnyvezitek,

Meltotisztelettel kőszőnom tű néktek,

tszeres jutálmát, kivánom, vegyétek!138

A mű adatai

A Tragoedia de acerbissima passione et morte Domini Jesu Christi Salvatoris című passiójáték kézirata a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára (jelzete: A VI 7/5275) Liber exhibens actiones parascevicas… című kéziratos kötetének 565–575. oldalán olvasható, amelyben az 566. és 567. oldal számozása kétszer fordul elő 566/a és 567/a számozás alatt. A kézirat mikrofilmfelvétele megtalálható Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában: MTAK Ms 11 025.

A darab címét és mottóját Bándi Vazul (Bándi 1896, 290.), Pintér Márta Zsuzsanna (Kilián–Pintér–Varga 1992, 61–62, nr. 61.; Pintér 1993, 121, nr. 57.) és Muckenhaupt Erzsébet (Muckenhaupt 1999, 115., nr. I. 26.) említi. Fülöp Árpád részletes cselekményleírást közöl (Fülöp 1897, 24–25.). Medgyesy S. Norbert a passiójáték bibliai jeleneteinek forrásait azonosította (Medgyesy S. 2009, 355–365.; Medgyesy S. 2020, 35–69.), továbbá a kritikai kiadás szabályai szerint közzétette Mária, az angyalok és az apostolok siralmának szövegét (Medgyesy S. 2009, 443–447., 475–478.), és azonosította a bűnbánattartásra vonatkozó szövegeket és más planctusokat (Medgyesy S. 2009, 27., 59–61., 94., 130., 242., 261–262., 266., 268., 288.). Ugyanő tette közzé e passiójáték húsvéti jeleneteinek (Scena 9–11) egyes részeit oktatási célból, mai helyesírással (Misztériumjátékok 1. 2016, 109–115.).

A dráma szövege itt jelenik meg először.

A dráma rövid tartalma

Prologus

Röviden ismerteti a passiójáték tartalmát, majd csendes hallgatásra és bűnbánattartásra hívja a nézőket.

Scena prima

Genius Caelestis elmondja a világ és benne az ember teremtését, majd ellene való lázadását, és példaként említi Sodoma és Gomorra városok esetét. Genius Caelestis elküldi a földre angyalait, hogy figyelmeztessék e két város lakóit a megtérésre. A Chorus Angelorum éneke zárja a jelenetet.

Scena secunda

Ábrahám megvendégeli a Genius Caelestis küldötte férfiakat Mamre terebintjénél. Majd kéri Genius Caelestist, hogy kegyelmezzen meg a romlott Sodoma és Gomorra városának, ha 50, 45, 40, 30 vagy 20 igazat talál benne. Genius Caelestis megígéri Ábrahámnak: ha 10 igazat talál a városban, akkor nem pusztítja el.

Scena tertia

Krisztus színre lép, elmondja megtestesülése és küldetése lényegét. Megkísérti a Tentator (Sátán), akit Krisztus legyőz. A Chorus Angelorum éneke zárja a szcénát.

Scena quarta

Joannes Baptista (Keresztelő Szent János) fellép, a főpapok a két Legátussal (követtel) kérdeztetik, hogy ő kicsoda. Joannes Baptista megkereszteli Krisztust, tanúságot tesz róla, és az Isten Bárányának nevezi.

Scena quinta

A papi tanácsban Annás, Caifás, Senior 1–2. és Fariseus 1–2. meghallgatja a Legátusokat Keresztelő Jánosról és Krisztus csodatételeiről. A tanácstagok kifejezik aggodalmukat.

Scena sexta

Krisztus egy hegyre vonul a tanítványaival, és elmondja a nyolc boldogságot, majd kiigazítja Péter véleményét saját szenvedéséről. Elhangzik a betániai jelenet: Jézus elbúcsúzik édesanyjától, Máriától.

Scena septima

A kereszt alatt Angelus 1–6. siratja Jézust, és felszólítja az emberiséget az őszinte bűnbánatra. A zokogó Mária megkéri Arimatheai Józsefet és Nikodémust, hogy kérjék el fia, Jézus testét Pilátustól és vegyék le a keresztről.

Scena octava

Az apostolok: Péter, András, idősebb és ifjabb Jakab, valamint Fülöp és az apostolok kórusa (Chorus Apostolorum) siratják Krisztust a kereszt alatt, megemlegetve az emberekkel tett jócselekedeteit és ártatlanságát. Mária siralma Krisztus temetése közben hangzik el, végül az Angelus a feltámadás ígéretével vigasztalja meg a kesergő anyát.

Scena nona

Nikodémus a papi tanácsban hitet tesz Jézus messiási mivoltáról, és felemlegeti csodáit. A Centurio elmondja a Jézus halálakor történt természeti jelenségeket, melynek nyomán Isten fiának vallja őt. A főpapi tanács Jézus messiási mivoltáról megoszlik, vitatkozik, végül Annás és Caifás véleménye dönt: nem ismerik el Jézust messiásnak. Caifás is lepecsételteti Jézus sírját, és külön katonai őrséget rendel a koporsó bejáratához.

Scena decima

A Centurio elmegy Jézus sírjához, ráteszi Caifás pecsétjét, és utasítja a négy őrt (Excubitor 1–4.), hogy senkit ne engedjenek a sír közelébe. Excubitor secundus a sírnál történt csodás jeleket említ a tanács előtt.

Scena ultima

A százados és az őrök elmennek a papi tanácsba és elmondják: Jézus feltámadt, mert rengett a föld és villámok cikáztak, majd angyalok jelentek meg a sírnál, és Jézus kilépett onnan ragyogó fényességben. A tanács lefizeti a katonákat és cserébe azt kéri: terjesszék, hogy Jézus testét a tanítványai lopták el, azért nincsen a sírban. Caifás végzése: aki Jézus messiási mivoltát és feltámadását hiszi, azt zárják ki a zsinagógából, átkozzák és kövezzék meg.

Epilogus

Összefoglalja a passiójáték mondanivalóját.

Szerző

A darab szerzőjének Szász Bonaventurát tartjuk (Fülöp 1897, 13.). Szász Mátyás Székelyudvarhelyen született 1741-ben. A ferences rendbe 1759. szeptember 29-én lépett be, és a Bonaventura nevet kapta. Pappá szentelték 1764. április 13-án. A csíksomlyói színpadon 1772-ben és 1773-ban mutatott be diákjaival misztériumjátékot. 1778 és 1781 között Fogarason, 1782 és 1785 között, továbbá 1788–1789-ben Esztelneken (Háromszék vm.) volt zárdafőnök. Esztelneken hunyt el 1789. november 30-án (György 1930, 211., 212.). Szász Bonaventura életrajzát a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, a Magyar Katolikus Lexikon és a Régi magyarországi szerzők című lexikon nem tartalmazza.

Forrás

Az 1772-ben előadott passiójáték a csíksomlyói színi hagyományokhoz híven egy-egy részt emel ki a Biblia történései közül, és azt vegyíti az apokrif, leginkább középkori eredetű elemekkel és a szerző saját invencióival. Az 1772-ben bemutatott passiójátékban nincsen konkrét szenvedéstörténeti jelenet, csupán a keresztre feszített Jézus jelenik meg az őt sirató asszonyokkal és apostolokkal a 7–8. jelenetben. Ez a misztériumjáték abban is egyedülálló a csíksomlyói drámakorpuszon belül, hogy a Jézus feltámadásával kapcsolatos események egy részét is bemutatja. Egy-egy jeleneten belül néhol erős váltás található a cselekményben, amely összeollózásra enged következtetni.

Az első jelenet a teremtést és a bűnbeesést említi (vö. Ter 1–3). A 2. szcéna a mamrei jelenést úgy ábrázolja, hogy a Bibliában olvasható (Ter 18,1–15) három férfi és Sára nem szerepel a passiójátékban, csak a vendéglátás és Ábrahámmal, akinek csak a szolgája szólal meg. Majd azonnal Sodoma és Gomorra történetével folytatódik: Ábrahám közbenjár Genius Caelestis előtt a bűnös városokért Ter 18,16–33 szerint, de a települések pusztulását már nem mutatja be a dráma, mert Isten irgalmasságát példázta ez a jelenet. Az újszövetségi jelenetek során a Máté-evangélium jelentette az elsőrangú forrást: a 3. jelenetben Krisztus megkísértése (Mt 4,1–11), a 4. szcénában Keresztelő János tanúságtétele (Mt 3,1–12) és Jézus megkeresztelkedése (Mt 3,13–17), a 6. jelenetben a nyolc boldogság elmondása (Mt 5,3–12) és Jézus saját szenvedésének megjövendölése (Mt 16,21–23). Az utolsó 3 jelenetben pedig Jézus temetése és feltámadása, valamint az őrök lefizetése kapcsán szolgált forrásként a Máté-evangélium (Mt 27,57–66; Mt 28,11–14). A főpapi tanácskozás (Scena 5.) mintáját mind a négy evangélium ihlethette (Mt 26,1–5; Mk 14,1–2; Lk 22,1–2; Jn 11,45–53). Arimatheai József a 8. jelenetben a János-evangélium (Jn 19,38–39) alapján lépett színpadra. Jézus több csodatétele nem drámai formában megjelenítve, hanem a főpapok ajkáról vádként hangzik el a Krisztus elfogását megelőző megbeszélésük során, az 5. jelenetben: a kánai menyegző (Jn 2,1–12), a csodálatos kenyérszaporítás (Mt 15,32–39), Jézus egyik ördögűzése (Lk 19,1–10) és a naimi ifjú feltámasztásának (Lk 7,11–17) története.

Mária, Péter és Júdás planctusa a csíksomlyói drámákban gyakori, a hat angyal és az apostolok siralma viszont csak az 1772-es passiójáték szövegében olvasható. A 8. jelenet planctus-sorában nemcsak János, hanem Péter, András, Jakab és Fülöp apostol is megszólal. Mivel a Biblia tanúsága szerint az apostolok – János kivételével – nagypéntek hajnalán elhagyták Jézust, a kereszt alatt megszólaló többi apostol siralma apokrif motívumnak vagy szerzői invenciónak tekinthető. A tanítványok keservesen siratják Mesterüket, panaszolják magányosságukat, és ellenségeik nagy erejét kárhoztatják. Péter apostol a vízen járást (Mt 14,22–33), Jakab a háborgó tenger lecsillapítását (Mt 8,23–27) és a csodálatos kenyérszaporítást (Mt 14,13–21), János a halott gyermek feltámasztását (Lk 7,11–17), Fülöp pedig az ördögűzéseket (pl. Lk 19,1–10) hozza fel annak illusztrálására, hogy az ártatlan Jézus csak jót tett minden rendű és rangú emberrel, ezért kivégzése jogtalan volt. A jelenet zárásaként Mária 6 versszakos siralma hangzik fel a késő középkori források óta élő toposzokkal: az édesanya elpanaszolja magányát, élete reményének eltávozását, és az ájulás határán el akar temetkezni fiával együtt.

Jézus és Mária búcsúzkodását a betániai jelenet (Scena 6) mutatja be. Csíksomlyó színpadi hagyományában az 1772-ben előadott passiójáték az utolsó, amelyben ez olvasható. A motívum a késő középkori devóciós passiókból származik. A betániai jelenet legkorábbi európai előfordulásának Ogier Tractatusát és a domonkos rendi Dirc van Delf 1403 körül keletkezett elmélkedését tarthatjuk. Hazai előzményei közül az obszerváns ferences Laskai Osvát Sermones Dominicales […] Biga salutis intitulati (Hagenau, 1506) című prédikációgyűjteményének nagypénteki prédikációját (47. sermo), valamint ugyancsak Laskai Modus devotissimus Passionis Domini Nostri Jesu Christi című dramatikus prédikációját kell kiemelnünk (olvasható: RMDE I, 1960, 349–375.). A korban igen népszerű Jézus- és Mária-életrajz, a Makula nélkül való tükör (Nagyszombat, 1712) 61–62. része mutatja be a búcsúzást. A Csíksomlyón 1772-ben bemutatott betániai jelenettel majdnem teljes szöveg szerinti egyezés olvasható az 1743-ban (Scena 4: „Nap, Hold és csillagok…”, 226–229., 244–247; Ferences iskoladrámák II, 4. sz., különösen a 411–464. sor; Mária Anya – Mária Anyánk, 2019, 527–530, nr. 322; Medgyesy S. 2019, 211–213.), az 1750–1767 között (Scena 2: Pintér 1984, 154–159; Ferences iskoladrámák II., 12. sz.), az 1756-ban (Scena 11: Ferences iskoladrámák III, 5. sz.), az 1759-ben (Actus II. Scena 2., kiadta: Fülöp 1897, 154–158; „Nap, Hold és csillagok…” 453–456; Ferences iskoladrámák III., 8. sz.) és az 1764-ben (Scena 11., olvasható: jelen kötet, 2. sz., 431–435.) előadott passiójátékok szövegében. Szófordulatok tűnnek fel az 1746. évi passiójáték 8. jelenetében (Ferences iskoladrámák II., 7. sz. különösen az 1147–1151. sorban). Ugyanez mondható el az 1748-as dráma búcsúzási jelenete kapcsán (Scena 7., „Nap, Hold és csillagok…” 279–280; Ferences iskoladrámák II., 8. sz. Bővebben: Medgyesy S. 2009, 262–275.). A minorita Bene Demeter kantai Nagypénteki actiója (1747–1751, Scena 3) ugyanezekkel a motívumokkal dolgozik, nyilván Csíksomlyóról való átvételként (Minorita iskoladrámák).

Az Angelus quartus ajkáról 1772-ben megszólalt Terjetek meg immár, tehát, bűnős népek… kezdetű versszak (Scena 7) szöveg szerinti pontossággal ugyancsak Angelus quartus szájából hangzott el az 1763. évi passiójáték 11. jelenetében.

Előadás

Az előadást 1772. április 17-én, nagypénteken látta a közönség Csíksomlyón. A 39 szereplőt felvonultató passiójáték kézirata csupán a 2. jelenetben tartalmaz két rendezői utasítást, máshol nem. A kézirat nótajelzést sem őrzött meg. Éneklésre a Chorus Angelorum (Scena 1 és ) és a Chorus Apostolorum (Scena 8) szerepnév enged következtetni. Az 1. jelenetet az Oh, nagy felség, nagy Istenség… kezdetű, egy versszakos ének zárja a Chorus Angelorum ajkáról, amelyhez szótagszám alapján – az utolsó két dallamsor megismétlésével – a Ferences iskoladrámák III. kötetében (5. sz.) az 1756-os passiójáték jegyzetében a Deák–Szentes kéziratból közölt Salve Mundi Salutare nagyböjti ének dallamát tudjuk társítani (közismertebb változata: Jézus, világ Megváltója…, l. Hozsanna 70. sz.; Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat 84. sz.). A 8. jelenetben az apostolok kórusa Jaj, Istenűnk, reménsegűnk… kezdetű (nem végig azonos szótagszámú) szövegét a 8.7.8.7-es osztású dallamok valamelyikén énekelhette: a Gyarló világ, romlandó ág… kezdetű dallamot Illyés István Halottas énekek c. énekeskönyvéből közreadtuk a Ferences iskoladrámák I. kötetében (9. sz.), vagy pedig a 18. századi erdélyi ferences Deák–Szentes kéziratból a Ferences iskoladrámák II. kötetében (10. sz.) közölt Omni die dic Mariae…, vagy Stella coeli extirpavit… dallamon.

Szövegkritikai megjegyzések

A passiójáték szövege egy kéz írása. A másoló számtalan kifejezést, valamint névelőt és szót egybeírt, vagy számos esetben értelmetlenül különírt, pl. „jo lis mérem álmélkod ván” (764. sor), „miotaotvagyunknem” és „moskelezt” (1231. sor). Ezeket – az érthetőség kedvéért – különírtuk, és nem jelöltük. Több esetben előfordul, hogy egy-egy versszak nem négy, hanem hat sorból áll, de a felező 12-es szótagszáma nem változik. A Dns = Dominus, az Xtus = Christus és a Sz = Szent rövidítéseket mindenhol feloldottuk. Az Isteni, Égi Szellem az 1. jelenetben Genius Caelestis alakban szerepel a kéziratban, a 2. szcénában csak Genius formában; a cselekmény egysége miatt a 2. és a 4. jelenetben is a Genius Caelestis szerepnévre egységesítettünk. A 4. szcénában Keresztelő János szerepneveként először Joannes Baptista névalak olvasható a kéziratban, azt követően pedig csak Joannes; mi a Joannes Baptista névalak szerint egységesítettük. A 4. jelenetben Genius szavaiban megváltozik a sorok szótagszáma: a szokásos felező 12-es helyett 16 szótagú sorok olvashatók.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

29 Sodoma, Gomorra városát – Isten a két várost és lakóit kénköves és tüzes esővel pusztította el a bűneik miatt (Ter 18–19).

33 Legottan – azonnal, rögtön

52 Praktikálások, praktika – gonosz, fortélyos eljárás, mesterkedés

61-2 Genius Caelestis – Égi vagy Mennyei Szellem; a darabban a teremtő Atyaistent jelenti.

77 fundáltam – teremtettem, alapítottam

109 cherubimokon – kerubimokon, azaz kerubokon, az egyik legfelső angyali rendben

111-2 uraságokon, magasságokon – az angyali rendek II. hierarchiájának tagjai az uralmak, az erősségek és a hatalmasságok.

173 Kést – kicsit, kissé

205 felhottott előmbe rut fertelmessége – felhatott előmbe rut fertelmessége; eljutott a bűnös viselkedésük az Atyaistenig

264 Penitentiát – penitenciát, azaz bűnbánatot és az abból fakadó vezeklést

267 Izaiás – Izajás próféta, Ámosz fia, aki többek között Asszíria romlását, Jézus születését és Dávid házának fennmaradását is megjövendölte (Iz 2,7).

275 vállamra tőm – vállamra tettem, vállamra vettem

355 Ezekieltől – Ezékiel próféta, Izrael leigázása után Nabukodonozor seregei elhurcolták őt is Babilonba, itt hirdette próféciáját (Ez 1–24).

385 horgasok – görbék, meghajlottak

429 judeanak – Júdeának, az egyik bibliai tartománynak, izraelita országnak

435 status – státus, állás

438 Ilyes – Illés próféta, a próféták atyja, Acháb királysága alatt tevékenykedett. Utóda Elizeus próféta (2Kir 2,11).

463 Hogy ő előtt elet – hogy ő előtte élt

479 A Galilaeai Kánában ot valék – A kánai mennyegzőn történt meg Jézus csodái közül az első, amikor a vizet borrá változtatta. Az eseményen részt vettek Jézus tanítványai és édesanyja, Mária is (Jn 2,1–12).

530 Genelogiája – genealógiája, nemzetségének leírása

540 elis ké oltani – el is kell oltani

700 elementumok – elemek, a természet anyagai

768 sepredeki – söpredéke

813 hajlatott – hajtatott

869 prophetákon fundált – prófétákon alapuló

888 super láttya, szuperlát vagy superlát – díszes függöny

923-4 Centurio – Százados

984 hűtők – hitük

1015 synagogánk – zsinagógánk

1057-8 Excubitor – őr, őrálló, strázsa

1063 unalmaz – unalmaztat, untat

1209 parulámra – parolámra, azaz esküvel megerősített fogadásomra, kézfogásomra

Jegyzetek

1 Servatoris; psal [Emendáltuk és kiegészítettük.]

2 Minnyajonkristusnak [Emendáltuk.]

3 dicsiretes <ellen> atü

4 verem [Emendáltuk.]

5 zászlom <mert> lesz

6 [A másoló az a betűt kétszer írta.]

7 öt [Emendáltuk.]

8 ut [Emendáltuk.]

9 [Az r utólag föléírással betoldva.]

10 továbba [Emendáltuk.]

11 Eltetek [Emendáltuk.]

12 edésségre [Emendáltuk.]

13 égekből [Emendáltuk.]

14 nem kivánnyuk [A másoló kétszer írta le egymás után.]

15 eseregis [Emendáltuk.]

16 Had [Emendáltuk.]

17 nevedet <őt> örőkké

18 [A szerepnevet a cselekmény alapján az egész 2. jelenetben kiegészítettük.]

19 hoz [Emendáltuk.]

20 Servi [A cselekmény és a latin nyelvtan szerint emendáltuk.]

21 kel [Emendáltuk.]

22 elő [Emendáltuk.]

23 mi voltombol [Emendáltuk.]

24 Istentelenekkel [Emendáltuk.]

25 gomora [Emendáltuk.]

26 kerdesen [Emendáltuk.]

27 tüzet [Emendáltuk.]

28 felet [Emendáltuk.]

29 felet [Emendáltuk.]

30 <s> vettem s

31 gomorrát [Emendáltuk.]

32 kel; kivenném [Mindkettőt emendáltuk.]

33 had [Emendáltuk.]

34 méred [Emendáltuk.]

35 mar [Emendáltuk.]

36 kristus [Emendáltuk.]

37 egő [Emendáltuk.]

38 Had [Emendáltuk.]

39 [A szerepnevet a cselekmény alapján kiegészítettük, egységesítettük.]

40 mer [Emendáltuk.]

41 jordan [Emendáltuk.]

42 judeában [Emendáltuk.]

43 éségek [Emendáltuk.]

44 moyses, szekin [Mindkét szót emendáltuk.]

45 a annál [Emendáltuk.]

46 Atya [Emendáltuk.]

47 kuldusok [Emendáltuk.]

48 Meg [Emendáltuk.]

49 kel [Emendáltuk.]

50 mondanek [Emendáltuk.]

51 uristentől nikik [Emendáltuk.]

52 tartyák <edárga> szép

53 kiizárnak [Emendáltuk.]

54 kel [Emendáltuk.]

55 készébe [Emendáltuk.]

56 satán [Emendáltuk.]

57 kel [Emendáltuk.]

58 kel [Emendáltuk.]

59 kel [Emendáltuk.]

60 tudom <edes Anyam> hogy

61 kel [Emendáltuk.]

62 kel [Emendáltuk.]

63 had [Emendáltuk.]

64 okos <lélek> állat

65 előknek [Emendáltuk.]

66 járok [Emendáltuk.]

67 < (szóköz) Almélkodván melhűl én bennem a vérem.>

68 kel [Emendáltuk.]

69 Ato [Emendáltuk.]

70 amojses [Emendáltuk.]

71 [A szerepnevet a cselekmény alapján kiegészítettük.]

72 lélki bekesegűnk [Emendáltuk.]

73 hobtol [Emendáltuk.]

74 [A szerepnevet a cselekmény alapján kiegészítettük.]

75 Philip [Kiegészítettük.]

76 szamlalnak [Emendáltuk.]

77 hálálhatnak [Emendáltuk.]

78 Chorus Apos [Kiegészítettük.]

79 Ald [Emendáltuk.]

80 akoporoba [Emendáltuk.]

81 kel [Emendáltuk.]

82 kel [Emendáltuk.]

83 < Nicodemus Moyses>

84 tudo <tisztek> vének

85 volt <mes> nékűnk

86 remelének [Emendáltuk.]

87 kel [Emendáltuk.]

88 hallgatassál [Emendáltuk.]

89 hidgyek [Emendáltuk.]

90 esz [Emendáltuk.]

91 tőrvényűnk [Emendáltuk.]

92 mássáb [Emendáltuk.]

93 essőnél [Emendáltuk.]

94 egessétek [Emendáltuk.]

95 fékszik [Emendáltuk.]

96 jelennek [Emendáltuk.]

97 koporso saját; őrizék [Emendáltuk.]

98 eljár [Emendáltuk.]

99 [A kéziratban Scena 1ma megjelölés olvasható.]

100 valik; ál [Emendáltuk.]

101 fugjalak [Emendáltuk.]

102 pécsétét [Emendáltuk.]

103 kel [Emendáltuk.]

104 kel [Emendáltuk.]

105 ál [Emendáltuk.]

106 szál [Emendáltuk.]

107 akar [Emendáltuk.]

108 kel [Emendáltuk.]

109 [A szerepnevet a cselekmény alapján kiegészítettük.]

110 kel [Emendáltuk.]

111 hidgyetek [Emendáltuk.]

112 kel [Emendáltuk.]

113 [Kiegészítettük a szerepnevet.]

114 veliteke [Emendáltuk.]

115 értettetek [Emendáltuk.]

116 [Kiegészítettük a szerepnevet.]

117 jelenek [Emendáltuk.]

118 eljővésen [Emendáltuk.]

119 vete [Emendáltuk.]

120 [A szerepnevet kiegészítettük.]

121 Vejetek [Emendáltuk.]

122 nagyatok [Emendáltuk.]

123 [Kiegészítettük a szerepnevet.]

124 tődtuk [Emendáltuk, a másoló az u betű fölött áthúzta a két pontot.]

125 elvittek [Emendáltuk.]

126 [A szerepnevet kiegészítettük.]

127 kűbűl [Emendáltuk.]

128 [Kiegészítettük a szerepnevet.]

129 moskelezt [Emendáltuk.]

130 kel [Emendáltuk.]

131 mer; szarnyára [Mindkét kifejezést emendáltuk.]

132 atok [Emendáltuk.]

133 mérné [Emendáltuk.]

134 kel [Emendáltuk.]

135 Szinten [Emendáltuk.]

136 fogságat [Emendáltuk.]

137 pálnak [Emendáltuk.]

138 készéres [Emendáltuk.]

Bonaventura Mátyás Szász
Passion play with the story of the resurrection of jesus

Essential data

The passion play entitled Tragoedia de acerbissima passione et morte Domini Jesu Christi Salvatoris is in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery, on pages 565–575 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… The microfilm recording of the manuscript is in the Manuscript Archive of the Hungarian Academy of Sciences in Budapest: MTAK Ms 11 025.

The title and motto of the play are mentioned by Vazul Bándi (Bándi 1896, 290), Márta Zsuzsanna Pintér (Kilián–Pintér–Varga 1992, 61–62, nr. 61; Pintér 1993, 121, nr. 57) and Erzsébet Muckenhaupt (Muckenhaupt 1999, 115, nr. I. 26). Árpád Fülöp provides a detailed description of the plot (Fülöp 1897, 24–25). Norbert Medgyesy S. identified the sources of the biblical scenes of the passion play (Medgyesy S. 2009, 355–365; Medgyesy S. 2020, 35–69), published the text of the laments by Mary, the angels and the apostles according to the rules of annotated editions (Medgyesy S. 2009, 443–447, 475–478) and identified the texts referring to repentance, as well as other plancti (Medgyesy S. 2009, 27, 59–61, 94, 130, 242, 261–262, 266, 268, 288). For educational purposes, he published parts of the Easter scenes (Scena 9–11) with modern orthography (Misztériumjátékok 1. 2016, 109–115).

This is the first full publication of the text.

The Short Content of the Drama

Prologus

Briefly summarizes the plot and invites the audience to be silent and to repent.

Scena prima

Genius Caelestis talks about the creation of the world and man, the revolt of man, and cites the example of Sodom and Gomorrah. Genius Caelestis sends his angels to earth to warn the population of the two towns to convert. The scene ends with the song of the Chorus Angelorum.

Scena secunda

Abraham welcomes the men sent by Genius Caelestis at the Oak of Mamre as guests. He asks Genius Caelestis to have mercy on the corrupted towns of Sodom and Gomorrah if he finds 50, 45, 40, 30 or 20 rigtheous people among them. Genius Caelestis makes a promise to Abraham: if he finds 10 righteous people, he will not destroy the towns.

Scena tertia

Christ appears and summarizes his incarnation and mission. He is tempted by the Tentator (Satan) who is defeated by Christ. The scene ends with the song of the Chorus Angelorum.

Scena quarta

Joannes Baptista (Saint John the Baptist) appears, the high priests ask the two Legates who he is. Joannes Baptista baptizes Christ, makes a testimony and calls him the Lamb of God.

Scena quinta

In the council of priests, Annas, Caiaphas, Senior 1–2 and Pharisee 1–2 inquire the Legates on John the Baptist and the miracles of Christ. The council members are worried.

Scena sexta

Christ climbs a mountain with his disciples and recites the eight beatitudes, then corrects Peter’s opinion on his own suffering. The Bethany scene: Jesus bids farewell to her mother, Mary.

Scena septima

Angelus 1–6 weep for Jesus under the cross and warn humanity to repent honestly. The weeping Mary asks Josepf of Arimathea and Nicodemus to take her son’s body off the cross and to ask Pilate to give them the body.

Scena octava

The apostles, Peter, Andrew, James the younger and the elder, Philip and the Chorus Apostolorum lament for Christ under the cross, mentioning his good deeds and innocence. Mary’s lament is recited during Christ’s funeral, and Angelus comforts the desperate mother with the promise of resurrection.

Scena nona

In the council of priests, Nicodemus testifies to Jesus the Messiah and mentions his miracles. The Centurion lists the natural phenomena surrounding Jesus’ death, claiming him to be God’s son. The council of priests is divided on whether Jesus is the Messiah, they dispute and Annas and Caiaphas have the last word: they do not recognize Jesus as the Messiah. Caiaphas has Jesus’ grave locked and orders separate military guards to the entrance of the coffin.

Scena decima

The Centurion visits Jesus’ grave, locks it with Caiaphas’ stamp and tells the four guards (Excubitor 1–4) not to let anyone near the grave. Excubitor Secundus reports the magical signs at the tomb to the council.

Scena ultima

The Centurion and the guards visit the council of priests and tell them that Jesus has resurrected, the earth moved, lightning flashed, angels came down and Jesus left the grave in shining light. The council bribes the soldiers and asks them to tell everyone that the disciples stole Jesus’s body, that is why the grave is empty. Caiaphas gives an order: anyone who believes that Jesus is the Messiah and he resurrected must be excluded from the synagogue, cursed and stoned.

Epilogus

Summarizes the lessons to be learned.

Author

We believe Bonaventura Szász to be the author. (Fülöp 1897, 13). Mátyás Szász was born in Székelyudvarhely in 1741. He entered the Franciscan order on 29 September 1759 and was named Bonaventura. He was ordained on 13 April 1764. His students performed passion plays on the Csíksomlyó stage in 1772 and 1773. Between 1778 and 1781, he was head of monastery in Fogaras, between 1782 and 1785 and between 1788 and 1789 in Esztelnek (Háromszék county). He died in Esztelnek on 30 November 1789. (György 1930, 211, 212; Pap 1929–2021)

Source

The passion play performed in 1772 is true to Csíksomlyó traditions: it highlights a biblical event and merges it with apocryphal, mostly medieval elements and the author’s own inventions. In this passion play, there is no concrete Passion scene, only the crucified Jesus appears with the women and apostles crying for him in scenes 7 and 8. This mystery play is unique within the Csíksomlyó drama corpus in that it also shows some of the events surrounding the resurrection of Jesus. There are a few abrupt changes within a scene, suggesting a compilation.

Scene one mentions creation and the fall of man (cf. Gen 1–3). Scene 2 depicts the Mamre revelation without the biblical three men and Sarah (Gen 18:1–15), the passion play only contains the invitation and Abraham’s servant. The scene immediately continues with the story of Sodom and Gomorrah: Abraham tries to persuade Genius Caelestis to save the sinful towns as in Gen 18:16–33, but the passion play does not depict their destruction, as the scene is an example of God’s mercy. In the case of New Testament scenes, Matthew’s gospel was the primary source: Christ’s temptation in scene 3 (Mt 4:1–11), John the Baptist’s testimony and Jesus’ baptism in scene 4 (Mt 3:1–12), the eight beatitudes in scene 6 (Mt 5:3–12) and Jesus’ foretelling of his sufferings (Mt 16:21–23). In the last three scenes, the same source is used in connection with Jesus’ burying and resurrection and bribing the guards (Mt 27:57–66; Mt 28:11–14). All four gospels may have inspired the council of priests (scene 5, (Mt 26:1–5; Mk 14:1–2; Lk 22:1–2; Jn 11:45–53). In scene 8, Joseph of Arimathea appeared on the basis of John’s gospel (Jn 19:38–39). Several of Jesus’ miracles are not depicted in a dramatic form but are told by the high priests as charges during the discussion preceding the capture of Jesus, in scene 5: the wedding at Cana (Jn 2:1–12), feeding the multitude (Mt 15:32–39), one of Jesus’ exorcisms (Lk 19:1–10) and the resurrection of the young man of Naim (Lk 7:11–17).

The planctus of Mary, Peter and Judas often appears in Csíksomlyó dramas, on the other hand, the lament of the six angels and the apostles is unique to the 1772 passion play. In the planctus line of scene 8, the apostles Peter, Andrew, Jacob and Philip also speak besides John. As according to the Bible, the apostles – with John’s exception – left Jesus on the dawn of Good Friday, the other apostles lamenting under the cross may be considered apocryphal motives or the author’s invention. The apostles weep for their Master, complain about their loneliness and condemn the great force of their enemies. Peter cites walking on water (Mt 14:22–33), Jacob cites the calming of the stormy sea (Mt 8:23–27) and feeding the multitude (Mt 14:13–21), John cites the resurrection of the dead child (Lk 7:11–17) and Philip cites the exorcisms (e.g. Lk 19:1–10) to illustrate that the innocent Jesus only helped people, his execution was thus unjust. At the end of the scene, Mary has a lament of 6 verses with topoi well-known since late medieval sources: the mother complains about her loneliness, her hopes are gone, and she almost faints when she wants to be buried with her son.

Jesus and Mary bid farewell in the Bethany scene (scene 6). In Csíksomlyó theatre tradition, this is the last passion play to contain this scene. The motive comes from late Medieval devotion passion plays. Among its Hungarian predecessors, we must mention the Good Friday sermon (sermon 47) in the Observant Franciscan Osvát Laskai’s sermon collection, Sermones Dominicales […] Biga salutis intitulati (Hagenau, 1506), as well as his dramatic sermon entitled Modus devotissimus Passionis Domini Nostri Jesu Christi (RMDE I, 1960, 349–375). Parts 61–62 of the highly popular biography of Jesus and Mary, Makula nélkül való tükör (Nagyszombat, 1712) depict the farewell. The 1772 Csíksomlyó Bethany scene is almost identical to the passion plays performed in 1743 (Scena 4: „Nap, Hold és csillagok…”, 226–229, 244–247; Ferences iskoladrámák II, nr. 4; Mária Anya – Mária Anyánk, 2019, 527–530, nr. 322; Medgyesy S. 2019, 211–213), between 1750–1767 (Scena 2: Pintér 1984, 154–159; Ferences iskoladrámák II, nr. 12), in 1756 (Scena 11: Ferences iskoladrámák: III, nr. 4), in 1759 (Actus II Scena: Fülöp 1897, 154–158; „Nap, Hold és csillagok…”, 453–456; Ferences iskoladrámák III, nr. 8) and in 1764 (Scena 11: see the play nr. 3 in the present volume). There are similar expressions in scene 8 of the 1746 passion play (Ferences iskoladrámák II, nr. 7, especially in lines 1147–1151). The same applies to the farewell scene of the 1748 drama (Scena 7, see: „Nap, Hold és csillagok…”, 279–280; Ferences iskoladrámák II, nr. 8. For details, see: Medgyesy S. 2009, 262–275). The Nagypénteki actio (1747–1751, Scena 3) of the Minorite Demeter Bene uses the same motives, obviously taken from Csíksomlyó (Minorita iskoladrámák, 132–135).

The verse beginning Terjetek meg immár, tehát, bűnős népek…, sung in 1722 by Angelus Quartus (Scena 7), was sung with exactly the same text by Angelus Quartus in scene 11 of the 1763 passion play (nr. 1 in the present volume).

Performance

The audience saw the performance in Csíksomlyó on Good Friday, 17 April 1772. The manuscript of the 39-character passion play contains only two director’s instructions in scene 2. The manuscript does not have a melody reference either. We only assume that there may have been songs because of the character names Chorus Angelorum (Scena 1 and 3) and Chorus Apostolorum (Scena 8). Scene 1 is closed by the Chorus Angelorum singing a one-verse song beginning Oh, nagy felség, nagy Istenség…; on the basis of the number of syllables, it may have been sung to the melody Salve Mundi Salutare, appearing in the Deák–Szentes manuscript (Kővári 2013, 163, nr. 74) (cf. Jézus, világ Megváltója; see: Hozsanna 70; Éneklő Egyház 84 / Dicsérjétek az Urat 84).


10.
Szász Mátyás Bonaventura (?)
Passiójáték a tékozló fiú történetével
Csíksomlyó
1773. április 9. nagypéntek

[Szerepek

Philantrophus

Prodigus

Gratia

Fides

Spes

Chorus

Ratio

Moderatio

Creon

Cosmus

Angelus

Mercenarius

Uranius

Chorus Epilogicus]

Actio Parascevica pro Anno 1773.
De Filio prodigo exhibente Animam peccatricem, tanquam Ovem errantem, quam Christus reducit in pristinum statum Gratiae per usum poenitentiae et merita suae passionis.

Prologus

Nemes Csík1 és távolab lévő helségeknek főfő rendei, diszes tagjai, minden renden akár melj Néven nevezendő erdemes, tiszteletre mélto, számos hivei, kik ugyan ezen esztendőben viszont fel teczet és szomoru emlékezetét magában foglalo jeles napon, meljen a Világ 5 ura, Kristus Jésus keszerves szenvedésének és gyalázatos halálanak, kivált képpen valo emlékezétét űlli az Anya szent egyház, hogy itten meg jelentetek, mit egyebet háládásul mutathatunk be tunéktek, hanem feltet czélotoknak partyára evező Christus Jésus keserves szenvedésének ábrázolását.

10 Nem ujságot s nem is mulátságra s nevetésre valo tréfás játékokot, hanem igaz vélekedésűnk szerént a Szenvedő Krisztushoz, nagyobb és nagyobb buzgoságbol szórmozot szánakodósnak gyuladozo langját, méljen szivetekben kévánván bé ottani, meljre hogy kőnnyebben utat nyithassunk, példában felvesszűk a tékozlo fiat, 15 kinek is Antrofus nevet adván ennek személjében ábrázoljuk azt a bűnős lelket, aki a Menyei Atyátol, az Ur Istentől néki adatat tálentumi ajjándékokbol a szabad2 életnek csalárd és kárhozatos keresztfájára vetven, eltékozolja, midőn mesze valo tartományra, azaz: az Istentelenek társáságában mágát avatván aszent főldet, 20 avagy atőkéletes eteknek főldét tapadni, a Szenteknek nyondokát kővetni, joságos cselekedetekben magát foglalni, teljességgel megunatozik és igy, midőn majd majd alélek eskűt ellensége tűndér szemfeny vesztő színes mesterseggel kárhozatos hálojában3 taszitván, Őrőkős rabságra akarja vonni, a Szenvedő Ur Christus képét4 viselő Philantropus, eltéveljedet juhocskáját a bűnős lelket szorgalmatoson és fárathatatlanul felkeresvén kegyesen megőleli és meg szabadittya apuha tunyaságnak csalárd keleptzéjéből. Eztet midőn rővideden előtőkbe terjeszteni kévannyuk, ime, a kelemetes űdőt, ime, az űdvősségnek napját, ime, a kévánatos alkolmátosságot 30 jelen lenni jelentyűk, meljen az irgalmas Ur Isten minden hozzá térő bűnős lelket Atyai kegyességében kívan fogadni, csak hogy kiki, aki valaha meg bántotta az ő Urát, teremtőjet, mennyei szent Attyát, lelki képen magára fel vivén atékozlo fiunak Személjét szibéli fájdalomra,5 vétkein valo tőrekedésre indulván keresse Istennek 35 kegyelmét,6 meljet a vétek által el vesztett, meg tanuhattyátok azt- is,7 melj könnyen hajoljék Isten az irgalmaságra ha a mái Napon itten csendességgel és békeségés tűréssel mondando beszédinkre és cselekedetell mutatando csekél tehecségűnkre figyelmeztek, meljet szivemből ohajtok titőlletek.

Actus primus

Scena secunda

Prodigus

40 Egek, haljátok panaszimot, áh, melj késedelmesek vattok, hogy én ellenem kén kőves tűzzel fel nem gyullattok? Hánszor nem hittam ellennem bűntető fegyvereteket? Ísmét hivom: gyűljenek egybe akemény és sűrű felhőknek vilámlo iszonyu csattogási, és bűntető tűzet okágyanak reám, ah, meny kővek. Hol vattok, ihon fen álva 45 űssetek. Suket az Eg nem halja panaszimot s ridegeb8 lészen Pokol bűntetésemre, halálomra, vesztemre hozza fordulok: hol vattok, gyehenna tűzében kénlodo Lelkek! Hogy fene Vadak, oroszlányok képében magatokhoz nem ragattok, tű sem jőtők! Nyugogyál, én lelkem, mert ha az ég és Pokol végét nem szakasza, ma végelesz 50 életemnek, oh, boldog Nap!9 Ma Pokolban vacsorálok. Da, áh, mit mondok, hát, boldogab leszene allapotom pokolban? Szomoru gondolat! Mert ha a sertések eledelivel szenvedhetetlennek láttatik, élnem mi képpen lehet vigyorgo őrdőgők kőzől őrők és így el senyvednem? Ez a nap ne számláltassék előbb napok kőzé, meljben 55 ilj szomoru órárá jutottam, semmi rende keserves beszédemnek ne légyén; szokás nélkűl foljon ez jelen valo panaszolkodásom, duljon,10 zavarjon fel mindeneket, keserűségtől elfogatot s meg sebesűlt nyelvem kővesse ez mélto bánatnak kőnyhullatásokkal meg osztatot uttyát, Atyám! Szerelmes Atyám! Vajha láthatnád 60 nyomorult fiadot tud11 ezen nagy ínségben sírnál, tudom, sírnál!

Philantrophus

Ah, én szerencsétlen pásztor!

Prodigus

Kit hallok?

Philantrophus

Oh, szegény juhocskára!

Prodigus

En nyomorult meg szűnőm asirástol, más is kiált és sír, amint 65 hallom.

Philantrophus

En Juhocskám! Kedves juhocskam, hol vagy? hegyeken,12 Vőlgyeken, erdőkőn, mezőkőn, éség és szomjuság kőzőt kerestelek, majd csaknem halálra lankattam.

Prodigus

Bárátom, látom szomoru vagy, társad vagyok énis a szomoruságban, 70 bészéljűk meg egyik amásiknak szerencsétlen állapotát,13 ugy teczik vigasztalodunk, ha egymásnak sorsán szánakodunk.

Philantrophus

Oh, Valaki vagy, bizonyára kegyességed nagy, hogy velem ilj édesdeden beszillész, cseleked, kérlek, ha rajtam szánakodol, adj14 egy kevés vizet.

Prodigus

75 Nem régen aki aláb valo kutbol hoztam, enyhisd szomjuságod.

Philantrophus

Zavaros vizet attál.

Prodigus

Necsudáld, mert én italommat kőny hullatásimmal elegyitem.

Philantrophus

A kőny hullatásokat én édesdeden iszom.

Prodigus

Eledelt is iljent adok szives indulatombol, ha nem utálod.

Philantrophus

80 Ez sertésnek és nem embernek valo eledel.

Prodigus

Megbocsás, mert ezen tartománt nagy szűkség fogta el és nékem kenyér nem adatik.

Philantrophus

En adok, hogy hozzám mutatot szivességedet megháláljam, kostold!

Prodigus

85 En Istenem, melj jo és melj fejér!

Philantrophus

Kőzőséges kenyer az iljen, nálunk még aszolgáknak is.

Prodigus

Régen, oh, emlékezem! Régen énis ettem iljent az Atyám házánál, amint eléb értém az elteveljedet juhot, sirankozva és bánkodva keresed, ugye?!

Philantrophus

90 Igenis! Oh, vajha utat adnál és mutatnál, melj fele keljen keresnem? Tugyad, hogy az én Atyámnak száz juhai voltak, egyik az akoljbol magát csalárdul el vonta, már míg felnem találom az Atyam házához viszánem térhetek.

Prodigus

Epen ketten egy ínségnek kelepczéjében sonyorgunk, az én 95 Gazdámnak is száz sertési voltak, egyet azok kőzűl midőn legeltettném és őriznem, atőrténet meg foljtot,15 már a tőrtént kárért halált kell16 kostolnom, olj nagy kegyetlenséggel viseltetik hozzám az én Tirannusam, dekivánatoson nekem az halál, meg elégettem életemmel, meljet ilj nagy ínségben tőltők, meljeket haelő beszéllenek 100 álmélkodnál, meg sem hinnéd, hogy iljen ifiu olj nagy iszonyuságokot szenvedhetett volna.

Philantrophus

Mégis engem nagyobban emészt, mindazoknál ajuhocskánok eltéveljedese, ki az atyámnak fiaivol egyűt nevelkedet vala, az ő kenyerébül évén, Poharábol ívan és kebelében aluván és vala néki 105 mintegy Léánya. De azért álmos szabacságnak balgatag szeretet mivelte, hogy az juhokkal társolkodni megutálván, báráttságot asertéseknél kereset.

Prodigus

Nem érdemli, hogy továb keressed, had ismérjemeg, melj nagy kűlőmbség az uránok asztala és sertések eledele kőzt légyen.

Philantrophus

110 Ate szájadbol itillek meg téged, meltán szenvedek ezeket, te vagy az a juhocska,17 tegedet az én Atyám ugy szeretet, hogy őrőkségét tulajdon szeretetéből neked igirte, te pedig aszeretetet meg vetvén el hattad szerető atyádot, el mentél mesze tortományra, hogy atyádnak szemeitől távul léven szabadosabban agonoszságokkal 115 élhetnél, Antrophe!

Prodigus

Ah, jaj, hallom a nevemet! Ki vagy te és kicsoda adot ki engem neked? Áki a szégyen szaladásra indit.

Philantrophus

Űdvősséges szegyen, ha Vétkeidet szégyeled, ez gyűkere az paenitentiának.

Scena tertia

Prodigus

120 Meg szűnő erőm már! Óh, kemény rabság, egészen Veritekben borultam; Most délt meg halatta, el lankattak tagjaim, még is nem egyéb, hanem afájdalom eledelem? Oh, Ádám, Ádám,18 melj esztelen voltál, mit cselekettel ate torkosságod űzőt ki engem Paradicsombol és esiralom vőlgyében tővisek kőzé, ah, vétked helheztetet 125 engem, áh, melj nagy inségek kőrnyűl vettek mindenfelől, felette igen el nyomattattam anyomoruságoktol, álmélkogyanak ezen az Egek, oh, halál, miért nem vegysz ki az élők kőzűl? Te lehecz egyedűl anyomoruságok ellen orvosságom! Áh, szerencsételen sors, mire jutottam! Mit hallok? Merre fussák, engem vadásznak!

Cosmus

130 Valjon merre vette lábának gyors és serény nyomdokit ateszerelmesed?

Philantrophus

El nem szaladhat, minden ősvenyit meg gátoltam tővisekkel, kénszerittaték hozzád viszátérni. Valamint amágneskő állasat, ugy hozom magam hozzá, kit szeretek.

Prodigus

135 En nyomorult, fel s alá fáradok, egyebet nem találok, iszonyu tővises ősvenyeknél bizonyára nehéz utakat jártam, és az hamisságnak utyanis ellankattam.

Philantrophus

Serelmesem, én vagyok az út, ide evezz,19 nálam nyugodalmot talász.

Progidus

140 Mit cselekegyem? Minden felől szorongattak, im, meg gátaltattak utaim, tövisekekel el nem szaladhatok. Viszátérni hozzád nem merészlek. Medig, áh, meddig űldősz, Uram, engem! Hate vagy uram, miért hordod20 el magadat?

Philantrophus

El dugtad magadot.

Prodigus

145 Ah, á te szegyény és szemérem nem engedik, hogy elődbe mennyek. Vétkeztem és még bocsánatot nem nyertem.

Philantrophus

Akarsze bocsánatot nyerni?

Prodigus

Csak te általad reméllem Atyámnak kegyelmét, és ha elől mégy, követlek, jol lehet, a félelem, és szégyen tusakogyanak bennem.

Gratia

150 Fély, Antrophe, minden kisértettől, de leginkabb félj magad tunyaságodtol, hajlandoságodtol, félj vétkeidtől, meljeknek gyakorlása és szókása természetedet kősziklává váltosztatta, néked mondom: magadtol félj, a penitentiának uttyán kell visszatérned21 Atyádhoz. Szoros az ut, bizony mondom néked, és kevessen vannak, akik eztot 155 feltalálják. Tele vagyon Pokol kép mutato penitencziatartokkal; Vagyon azért miért őrvengyenek az Angyalok, ha száz bűnősők kőzűl egy igaz penitencziatarto találtatik.

Prodigus

Ah, jaj, ismét a mélségben estem, ki a parthoz kőzeliteni láttatom vala, hát, lehete? Hogy ismét magamot kárhozatos hivságra bocsássám?

Gratia

160 Igenis lehet, ha magattol nem félsz s job felől, bal felől lest állanak ellenségid, boldog, boldogtalan állapotodban veszedelem fűg fejed felet, mérészséged hogy penitencziára indulsz, igen dicsiretes, de puhaságra hajlando tunyasagod, midőn kisirtetel veszedelmes, és kárhozatos el hadni ugyan a vétket, ez a grádics a penitencziának, 165 de tovább nem lépni atőkéletességre, viszátirís abűnre, azért akár csendes békeségben légy, akár az egek felhői tűzes és vilámlo kőveket hánnyanak, menned kell.22

Prodigus

Ah, elis indulok, az Atyámhoz mégyek, és ozt mondom: Vétkeztem az ég ellen és te ellened, Atyám! Poklot irdemlettem, ezen gondolat 170 megségit engem, ez által minden akadáljokat meg győzhetek; Veszenek asertésekkel egyűt ezen hajlékok, Veszen el ez meszire valo tartomán, meljben a vétket ittam, mint a vizet. Bocsásson afelséges Isten, kénom kőves és tűzes essőkkőt, hogy megemésztessék nétalántám mástartományokra is eláragyon vétke és az Istennek 175 bűntető haragját őregbicse.

Gratia

Meg halgatta Isten átkodat, de te hogy el ne vesz, viszá ne tekincs, se ezen tartományban meg ne maragy.

Prodigus

Meny elől, Philántrophe, meny elől, ate kegyelmedel is mutas utat.

Philantrophus

180 En vagyok az ut, kőves engem.

Actus secundus scena prima

Prodigus

Ugy vagyon azon főld, meljet nékem Philántrophus igirt, téjjel, mézzel foljo, de igen néhéz uttya vagyon. Iszonyu kietlen pusztában kell járnom minden vigasztalás nélkűl, jaj nékem, miért Egyiptusbol hoztál ki engem, sőt, éségek, nyomoruságok által kiűztél azért te, 185 hogy ezen pusztában meg őlnél engem, ah, meg csalt a reménség, mérészségem és űgyekezetem, erőtlenségemmel elborittattak. Mi képen harczolhatok, gyenge léven, az Oriásokkal?

Fides

Oh, balgatag és késedelmes szívű megrővidűlt(ek) eorumnak kezei, nemde, aki tebenned cseleksi rosokaratot, az éghez vitelt meg nem 190 adja?23 Hát, haszontalan, ki állya azt, porbol mindeneket meg cselekedhetem az attól, aki engem meg erössit, én is az Isten malasztya velem, te is az Isten malasztya, mindeneket24 megcselekedhettek, nemegyedűl mégy azuton, hanem az Isten malasztya, meg gondold azért, hogy az élébbeni tartományba visza ne térj, melj nagy ereje 195 légyen az Isten kegyelmének.

Prodigus

Philantrophe, áh, Philantrophe!

Philantrophus

Te vétked miert nem kőveted ezen nyondokimat? Példát attam néked, hogy amint en cselekszem, teis ugy cselekegyél, győnyőrűsegeseb utat keresz annál, meljet en járok, azért botlasz és ingadosz, 200 mind a nádszól.

Prodigus

Minden nyugodalom nélkűl jósz, kicsoda érkeznel veled?

Philantrophus

A puha langoság szol belőlled, győzd meg magad és kőves engem!

Prodigus

Meg bocsáss,25 ellankattam, gyorson kővetni foglak, ha egy kevés nyugodalmot engecz.

Spes

205 Még a mesze tartománynak határában vagy, nem szabad meg nyugodnod, míg ezen hegyre fel nem mégy, kinek tetején uj Jerusálem helheztetett, Atyádnak Királyi várossa épittetet.26

Prodigus

Kérlek, tekénsd erőtlenségemet, hacsak meg nem nyukszom, egyet sem lehet lépnem.

Spes

210 Nem lehet, azt mondod, nem akarsz igazábban, mondanád, egyben zavarod aszokot, és ami nehéznek lattatik, lehetetlennek mondod, győzd meg magadot, probál meg az ebresztő és segitő kegyelem által, mit nem esekedhetik a parancsolo akarat.

Prodigus

Mit értesz a parancsolo akaraton?

Spes

215 Értem azon hathatos parancsolatot, meljel az akarat az alatta valo tagokon uralkodik, mongya a lábnak, meny és mégyen, a kéznek, cseleked ezt és cselekszi, nem is veszi bé kőnnyen a mencséget, midőn cselekedetet kiván a léleknek veszedelme. Semmi nincsen az emberben veszedelmesebb, mit a szabad akarat, melj szolgája 220 minden file vitkeknek es testi kévánságoknak. Ez nem egyéb, hanem a sertések legeltetése és a kemény szolgálatnak szeretete. Ebben a mélségben magad usztál,27 a test nugodalmat kiván, a Lélek futni akar az Isten parancsolatinak utyán, meljiknek engedelmeskedet, parancsolj magadnak, kelj fel és járj!

Prodigus

225 Gyors ugyan a lélek, de a test erőtlen, és gyengesigen hajlik természetem a nyugodalomra, a gyarloságnak is valamit adni kell, Philantrophe, enged egy keveset, hadd nyugogyam, hadd alugyam!28

Philantrophus

Mivel ugy akarsz, alugyál, és engegy kivánságodnak, meljnek parancsolnod kellene.

Scena secunda

Chorus

230 Ah, Antrophe, téged kérlek s intelek, mélj álmodbol serkeny fel, szivedet nyisd fel, intesim ved fel, ne hadd29 elveszni, egy lelkedet kórhozni, oh, miért veted áruba a lelked, az Őrdogőknek a gyehenna tűzének?

Az Isten hivo malasztyat s irgalmát, ne utáld meg joságát, mert ha 235 meg veted rővid életed, jaj, akor néked magadot okul tészed. Vigyáz magadra, mert te jovadra s kévánságodra nem jővők halálodra.

Philantrophus

Antrophe, serkeny fel aluvo álmodbol,

Szemeidet nyisd fel asetét homáljbol!

Nézd, mire jutottam ate életedért,

240 Hogy eleget tennek sok undok vétkedért,

S mindennapi gonos cselekedetidért.

Mennyei felséges nagy dicsőségembből,

Az én Szent Atyámnak kedves leeséséből,

Leszállék efőldre tulojdon kedvemből,

245 S testet vőnk magamra Szűz Anyám méhéből.

Minden szűkségeknek alája vettettem,30

Szűntelen fárattam, szomjoztam, éheztem,

Kivált képen vele inseget szenvettem,

S jotétemért éjjel nappal uldoztettem.

250 Egész harmincz három esztendők forgásán

Nem volt nyugodalmam életem foljósán,

Mint ama jo Pásztor az hegyek havossán,

Szorgalmatoskottam juhom el válásán.

Kilenczven kilenczet a pusztában hattam,

255 Aszázadik után sietve fárattam,

Mindadig pediglen felnem találhattam,

Amiglen véremet egy csepig kiontottam.31

Kibeszélhétetlen keserves kinzással

S uljon hurczolással, kemény lanczoszással,

260 Elviselhetetlen sok ostoroszásal,

Tővis veszőzéssel és koronászásal.

Ezen gyalázatos, kinos kéresztfára,

Az egész világnak csudálkozására,

Tulajdon nemzetem megcsufolosára,

265 Tétettem abunős nép megváltására.

Mit kelletet immár tőbbet cselekednem?

Avagy mit lehetet továbis szenvednem?

Mert tetémtől fogva talpamiglon bennem

Épség nem maradat legkissebb részemben.

270 Fordisd reám, fiam, lelki szemeidet,

Most meg szent véremben érzékenségidet.

Jo mérd meg magadban sok rút bűneidet,32

S én ellenem valo cselekedetidet.

Mert én ate hozzád valo szerelmemből,

275 Szegeztettem ide nagy kegyetlenségből.

Hogy tégedagonosz őrdőgnek tőréből,

Ki szabadicsalak pokol tőmleczéből.

Térj viszá, hát, az én parancsolatomra,

Alázd meg magadat szent akaratomra.

280 Emlékezzél régi ártatlanságodra,

Aszent kereszcségben tett fogadásomra.

Ves véget már a rosz világi hivságnak,

Ne engegy avérből szármozot hivságnak.

Hagy békét agonosz testi nyalángságnak,33

285 Mert tégedet ezek adnak a Sátánnak.

Ime, ez orában ha hozzám térendesz,

És igaz szibéli bánattal leendesz,

És igaz meg vallást bűnődről teendesz,

Az én őrőmembe ottan bé jővendesz.

290 Hapedig meg veted kegyes képzésemet,

Talpad alá nyenván kin szenvedésemet,

Soha meg nem éred űdvőzitésemet.

Prodigus

Hová lől meg feszűlt Jésus, én előttem?

Miért fordulálel egy kevésé tőllem?

295 Azért vétkem mindenkor ellennem vagyon,34

Én igen nagy vétkem! Az Istennek fiát a kerésztre szegesztem. Ah, félelem és rettegés, fajdalom és szégyen, őljetek meg, hegyek, omoljatok reám, nagyobbak bűneim, mindsem hogy irgalmosságot érdemeljek.

Ratio

300 Kicsinhitu, miért kételkedel annak irgalmasságában, aki utánnad várakozván35 edig irgalmasságábol, aki téged azért buntetet, hogy abűntetés által magához hoszhasson, azért hagyot el, hogy fáradhatatlanul felkeresned, aki őtet meg találja, életet talál magának. Még halálos fegyverét ellenned fel mem hozta, sőt, két karjai kereszthez 305 szehesztettek, inkáb megőlelésedre, mint sem bűntetésedre hajlanak, fejét meg hajtotta, hogy békeségnek csokjával illissen. Ved eszedben ezért, hogy a Christus munkáinak és kin szenvedésének gondolkodása igen36 hasznos orvosság, minden szomoruságidnak meg oltósora, hogy37 amikor ate lelked felindult amodnélkűl 310 valo reád bocsáttatot inséged miat jusson eszedbe Christus és a Christus kénszenvedéséről gondolkogyál, és akor eszedbe véssed a Christus kénszenvedésiben melj kicsin jutot néked; és azonnal szivednak fájdalmas tűzét, mintegy hivesítő vizet megolthatod, ate szivedben eltőrőlhetetlen béljeg légyen az, aki teéretted akeresztfán 315 meg béljegeztetet. A tőkéletes vitész nem sajnálja maga vérét, midőn Kápitánnyának lássa testén eset sebét.38 Alázatos bozgosággal gondolkogyál azzért a Christus sebeiről, hogy magyadét békével szenvedhesd.

Moderatio39

Igen, magadra vigyázz,40 kérlek, hogy szenvedesid ekőzől valo 320 tőrhetetlenséged miát41 arosz latorral pokolban ne légyen szállásod, ehez képest ezen légy, hogy allapotodot mentől nagyob békeséggel viseljed, azokban bűneidel meg ismérjed, Istenedet szűntelen dicsérjed: és ezeket aszokot forgossod szádban: cselekedetimnek mélto jutalmát vészem. Uram, emlékezzel meg rollam, és az Atyádot 325 engeszteljed és kérjed, hogy valami nyomoruságokot szenvecz bűneidért valo mélto bűntetésedre végy elé azokot, és igy szolgál te néked igen nagy hasznodra, ami ennek előtte volt Testednek fájdalmára és abban találod42 fel vigasztalásodot, amiben találtad volt nyomoruságidat.

Prodigus

330 Azén űdvőzitőm mélséges sebeiben magamot elrejtem, és rajta43 valo szánakodással érettem valo keserves kinszenvedéséről mostan44 elmélkedem, tű gyengeségemet erőssitő szent malasztot anyirais45 segéljetek!

Scena tertia

Prodigus

Philátrophusom, kedves Philántrofusom,46 holvagy, mem szollasze 335 atéged kiáltonak? Jaj, nékem, hát,47 el hagyot az én Vezérem! Philántrophos nélkűl az Atyám házához menni nem szabad.

Philantrophus

Kedves atyámfia, hová mentél? Áh, zugjon ate szavad az én fűleimben! Holgat, el megyek, fel keresem, akit szeret az én Lelkem, ah, atkozot tunyaság, ki engem uj bánatra kórhoztattál. Hol keresselek, szerelmesem, 340 én kedvesem, jelensd meg nekem, hol legeltecz, hol nyukszol délben? Meg bántottalak a hanyagságommal egy ide felmentél48 az hegyre és bévádoltál az Atyámnak hideg penitentiámrol. Jaj, ha ugy van őrőkké számkivettetet lészek, szűny meg Philantrophus, ki ezeket hallod.49

Creon

345 Ki kiáltya a Philantrophust?50 Oh, melj édes név, ismérem, Urániusnak fia, mongyátok meg, oh, kedves barátim, talám az erdőben51 bé ment és engem keres.

Prodigus

Téged az Urániusnak fia keres, oh, vajha előjőne!

Cosmus

Mit akarsz, barátom? Bolgotagságnok színét mutatod, ismérem 350 én Philántrophust.52 Isten fiának magát vokmerő képén, nem az, ha engem halgacz.

Creon

Nékem egy53 hitelt ifiu vagy inkáb, Philántrophus.54 Cselekedetinek és csudatételinek, meljekkel Isten fiának mogát lenni probálja, Cosmus ajelen valotol keresi,55 én pedig ajővendőbéli jokot reméllem.

Cosmus

355 Élek56 a világi jokal, midőn jelen vannak, hameg holok, semmit nem félek, semmit nem reméllek.

Creon

En pedig hiszem, hogy az en meg váltom él, és azutolso napon a főldből feltámadok, és én ismét kőrnyúl vétetem bőrőmmel, és57 az én testemben látom meg az én Istenemet, kit én magam látok 360 meg és az én szemeim nézik, és én nem más eltétetet, e reménség az én kebelemben: így szoltal nékem, aki igasság.

Cosmus

Tű tápláljátok magatokot reménséggel, en ajelen valokot szeretem.

Prodigus

Te, nékem, Creon teczel,58 ki Philantrophust59 szereted, vajha meg mondhatnád, merre távozot légyen az én szerelmesem?

Creon

365 Hát, veled volt?

Prodigus

Velem volt, de, áh, afájdalom, midon elaluttam, elhogyot, meljik uton már Uránioshoz mennyek, nem tudom.

Creon

Hát, ugyan Urániushoz igyekezel? Tudode, ki neve légyen az?

Prodigus

Az én Atyámnak Neve, ki Philantrophus által engem fiává fogadot, 370 akitől én balgatag, mesze tartományra mentem, már most hozzá asok tekozlás mi után60 penitencziát tartvan viszátérek Philantrophus Vezérem által, el vesztem őrőke, ha őengem elhágy.61

Creon

Most értem titkát Atyád házábol eltávozásodnak. Te vagye az a hires tékozlo fiu, aki hatszáz hatvanhat tálentumokat eltaszítottál. 62

Prodigus

375 Fájdalom!

Creon

Méltán fájlalod, de kérlek, mit gondolsz? Nem szégyenled penitencia tartás nélkűl Urániusnak szemei előt meg jelenni?

Prodigus

Nem cselekszem azt,63 hanem távul álván lefűgesztet szemekkel vervén meljemet, kiáltani fogom, Isten, légy irgolmas Nékem, Szegény 380 bűnősnek, kérni fogom, hogy szolgái kőzé engem fogogyonbe.

Creon

Ezen mérész hirtelenségben nagy vakmerőség láttatik. O, ha gyűmőlcsőzön akarod mondani: Isten, légy irgalmas nékém, ne irgalmoz magadnak, sok esztendők foljósa alat kemény penitencíát kel tartanod, ha kegyelmet és bocsánatot akarsz az Istentől nyerni, el 385 higyed, hogy Philantrophus64 azért, hogy ot el e posztólában,hogy szűkséges képen sonyoru penitencziát tartanál. Nemis külenebből akattál én reám, Philantrophus65 maga aszt akarta, hogy megtanulnád tőllem a penitencziának mogyát; jőj be az én szobámba, mert én is bűnős ember vagyok, mindazonálta minden esztendőben 390 negyven napig elhozom magamot, hogy kemény bőjtőléssel, sonyoru penitencziát tácsak, így hosszu uttal remelhetem buneimnek bocsánattyát, Philantrophus66 meg szokot engem latogatni húsvét táján.

Prodigus

Őrőmest halgátám beszédedet, kedves bárátom, de egy dologban 395 lelkem ismérek nem nyukhatik: aztparancsolta Philantrophus,67 hogy ezen hegyre fel68 mennyek, ha veled maradok, valjon nem bántome meg mulatozásommal?

Creon

Vesd hátra az iljen gondolatot, apenitencziat szereti Philantrophus,69 és abőjtben gyonőrkődik, meljet maga pélgájával mutatot, maragy 400 velem husvétig, eljő a mi szerelmesűnk, és megtalálod, akit keresz.

Prodigus

Ambár megtalálnám húsvét táján, de ezt poroncsolta, hogy ma mennyek felahegyre. Győzd meg magad, ah, én lelkem? Győzd meg magad!

Creon

Vak merő képen szollasz, jobban tudom én Philantrophus70 405 akoratyát, mit tegyenek lévén.

Prodigus

Félek és gomdolom, hogy betű szerént magyarázat nélkűl keljen megtortani parancsolatitt.

Creon

Gyermeki képpen fész Tirannus Uránius, mit magad véled.

Prodigus

Egek! Segéljetek, elborittatik lelkem akészérteteknek mélséges 410 habjaitol. Philantrophus,71 hol vagy? Fel kereslek, nem nyukszom.

Actus tertius

Scena prima

Prodigus

Mélto vagyok, hogy az egektől én mindenektől megvettessem, oh, átkozot hivság, oh, hivságos Puhaság, oh, utálatos társaság! Melj nagy veszedelemben vetettetek, meg kőtőtt e az72 unolom, mozdulásra valo inaimot, tagjaim engedelmeskedni nem akarnak, erőst 415 ahol lészek, mert az én Atyámnak országa erőszokot szenved, fel mégyek azurnak hégyére, ámbátor ezutoll elankagyanak lábaim, mégis mégyek, az én segítségemre sies, kedves Philantrophusom!

Philantrophus

Meg kezdette győzni magát azén eltéveljedet juhom, eleibe mégyek, hogy segéljem.

Prodigus

420 Philantrophe, azén segítsegemre sies!73

Philantrophus

Antrophe, jarulj hozzám!74

Prodigus

Én 75 Istenem, azén szerelmesemnek szava azén fűleimben kedves szo? Oh, én lelkemnek lelke, hol vagy?

Philantrophus

Ide, ide evezz!76

Prodigus

425 Oh, Egek, már az hegyen tégedet látlak, aki ad nekem szárnyat is, hozzád repűlők.

Philantrophus

Meg csalatkozol, mert csak az ártatlannak szabad, aki penitencziát tart, annak lábámkel menni, nem is egyenes uton, hanem kerűlni kel, néz, setalj el és ami csoda jeleket lácz, az az út, meljet én jártam.

Prodigus

430 Ah, jaj, látom szencséges Vérednek hullásit, azokot érettem hullattad.

Philantrophus

Szent véremből erősséget meritesz magadnak.

Prodigus

Ime, cselekszem, amit lehet, te cseleked, amit nem, nem cselekedhetem.

Philantrophus

435 Lassan, jaj, jol megfontold szenvedésemnek okát, azon állások erősiteni fogják lelkedet.

Prodigus

Oh, áldot vér, melj én érettem afőldre foljtál, tisztisd meg lelki nyavaljáimot, oh, szencséges test, melj én érettem igy ostoroztattal, gyogyisd meg azén gyarlosagimot, oh, átkozot szobacság, meljért 440 te az oszlophoz ki kőtőztetteél, áh, méltán mondatol fájdalmok férfiának.

Angelus

Mit álmélkodol és csudálkozol itten? Nem azok ez, akik csak puszta szokkal kiáltyák: Uram, Uram, mennek bé mennyeknek országában, hanem akik cselekedetekkel kővetik a Christus példáját. Szólj 445 magadban, azért kérlek és lássad, melj nagyon szenvedet Christus, mit testében, mit Sziveben.

Hogy ate Szivednek gonosz gondolatiért eleget tégyén, felt, hogy tégedet bátoritson, szomorkodot, hogy tégedet vigasztaljon, kemenyen megostoroztatot, hogy tégedet az ostorózasoktól meg 450 menthessen,77 az szőrnyű kínokban hagyaték, hogy tégedet el ne hogyon, tekincsed, ime, az ember, teteitől fogva talpig nincsen épség benne.

Philantrophus

Nevekedik feljőveteledben afájdalom, jőj fel.

Prodigus

Mit látok, a kereszten halsz meg,78 én szerelmesem! Ki szegezet 455 téged ohoz?

Philantrophus

A Szeretet szegezet.79

Prodigus

Az a Szetetet, meljel engem szerettél, óh, nevekegyék afájdalom benned, anagy szeretet nagy fájdalmat kiván.

Angelus

Penitenczianak kőntősében őltőzzél és ugy meny fel aszent heljre, 460 eképen, óez szeretetet a szeretetért.

Prodigus

Igenis, ugy cselekszem, atanácsodra nagyon hajlom, már is szeretete Philantrophe,80 gyuladoz bennem. Kínzo eszkőzőkőt keresek, a Vérert Vért bocsátok.

Angelus

Oh, Isteni szeretetnek csudálatos találmánnya, oh, igoz penitencziánok 465 világos tűkőre. Kővessétek minnyájan, bűnősők, ennek penitencziáját, erőtőket, jovaitokat, testi tagjaitokot, meljek abűnőkre szolgáltak, fordissátok Isten szolgálattyára, ha szemeitek buja tekéntetekkel mocskoltattok, kőnyhullatásokkal mosassanak, ha szájjatok égtelen szokkal szennyesittettek, a Christus Jesus feszűletének 470 őt méljséges sebeit csokoljátok, ha testetek vétkezet, sonyoru ostorokkal bűntessétek, így az igaz penitencziánók gyűmőlcsős tőkéletességérre elérkeztek.

Scena secunda

Mercenarius

Boldog vagyok, fel találtam azt, akiért Uránius kűldot, te vagy e az?

Prodigus

Ah, Barátom, Philántrophus81 kegyelme által nem vagyok én ez.

Philantrophus

475 Az Atyámtól jőttel?

Mercenarius

Hogy előtőkbe jőnék, mulhatatlan parancsolta.

Prodigus

Talám hogy az Atyai őrőksegnek határába bé-e bocsátattál. Meltán, áh, méltán tilt el őrőkségétől, azén megbántotot Atyámtol. Oh, Philantrophus! Melj vakmerő reménsegnek mérészségiben, hogy82 480 vetél éngem, szerencsétlen tékozlofiat. Álmélkodom! Miképen hihetem el, hogy az én Atyám színe előt megjelennyem, mindazon- altal viszánem térek, a mesze valo tartományba, honnan eljőttem, hanem ezen kereszt mellet meg haltok. Űdvőz légy, oh, űdvősséget hozo kereszt! Űldőzzőn engem, az Atyám itten meg talál, iteljen 485 meg, az igasságnak őrőmest áldozatya lészek.

Philantrophus

Kicsin hitű, ennyire becsűllőd az én keserves munkámot? Meljel Atyádnak eleibe valo bémeneteledre kegyelmet nyertem, így isméred nagy Szeretetét atyádnak, hozzád és hozzám?

Mercenarius

Nékem ugyon ezen indulat83 teczik, de hibázol vélekedéseddel, mert 490 nem egy ebért kűldőt engem Atyád, hanem hogy siettettnélek, ha viszá akarsze térni, olj nagy kivánsága megőlelni apenitentiatarto bűnőst, hogy idejét és orájat számlálja távul liteteknek.

Philantrophus

Ertede, nyomorult, miljen Atyád vagyon?

Prodigus

Mintha valami mélj álombol felebrednek, nemtudom, hol vagyok? 495 Hát, az Atyám kiván engem látni?

Mercenarius

Sőt, nagyon kiván, siessetek, kérlek, nétalántán hoszu várakozástokkal szeretetét elolcsátok! En előre mégyek, meg jelentem szerelmes fiának jővetelét, őnnőn maga, tudom, siettséggel indul előtőkbe.

Prodigus

Hát, az én szerető Atyám jő előmbe, áh, elolvadok szérelmébe!

Philantrophus

500 Menny el sietséggel, és hivd84 egybe jobáratinkot és szomszé- dinkot, hogy őrvengyenek nékem, mert meg találtam ajuhot, melj elveszet vala.

Mercenarius

Kívánt parancsolatodot őrvendetes kőtelességemnek teljesitem Uram, az egész házat nagy őrőm fogja bétolteni.

Philantrophus

505 Hát te mit mondasz, kegyesen reád tekintő Atyádnak, midőn buzgo szeretete megolel?

Prodigus

Oh, Atyám, oh, megőlelő szeretet! Elkészitettem aszokot felséggel tűndőklő kiraljszeke előtt szivemnek, lelkemnek buzgo alázatosságával elhervadot orczámra főldig leborulván azt mondom: Atyam! 510 Vétkeztem azég ellen és te ellened, áh, elhot nyelvemet minémű szokra forkassam? Kőnyhullatásim nem engedik, hogy szoljak, te ige vagy, te légy szoszollom és pártfogom.

Philantrophus

Keserves kőnyhullásid bővséges szollást mutatnak, jőj utánam.85

Scena tertia

Prodigus

Egek! Szárnyalok meg az Atyám földinek határábon vagyok, ez a 515 föld, melyben én rosz fa rosz gyűmőlcsőt hoztam, aszent főldőn genoszságot cselekedvén, áh, ha arosz fa kivágattatik és tűzre vettetik! Óh, szomoru hir és iszonyu esete nékem.

Philantrophus

Meg ne háborogyál, szivedben, Antrophe, atyád előt szoszolod Philantrophus86 lészen, én elsőbben bé mégyek és pártodat fogom, 520 te mindadig várokozásban légy, miglen hivattatol.

Prodigus

Jesus! Te légy nékem, Jesusom, légy űdvőzitőm!

Philantrophus

Bizzál, mert lészek, azomban jol meg fontold aszokot, meljeket Atyádnak mondani fogsz. Állj87 távul itten, a szegeletben, leborult orczával hajsd meg az Istennek fejedet,88 szivedet afoházkodásra, 525 szemeidet a sirásra készicsd, így nagy tőredelmességben mindadig álhatatos légy, miglen magam Atyádnak eleibe viszlek. Te kőves engem!

Mercenarius

Antrophe, vastag reménséggel légy, akit szeret a fiu, nem gyűlőli az Atya.

Prodigus

530 Ah, jaj, az én Atyámnak háza előt el borit afélelem és rettegés, egész testem reszket, ah! Vétkeim, meljemet ássák és furdolják! De akár melj keserves sors kővetkezzék reám, az én szerelmes Atyámnak akarattyára bizom magamot: meg kőtőzzőn, ostorozzon, égessen, vágjon, mindeneket meg érdemlettem, csak hogy szine elől el ne 535 vessen, csak hogy az őrőkre meg engegyen. Meg fontolni Philantrophus89 parancsolta mindeneket, amiket Szent Atyámnak mondani fogok, de mit mongyak, teljes életemnek undok lajstroma szemeim elibe fűggesztetet. Oh, bizonyára azon másként is90 hát ezen képet Szent Atyámnak mutassame meg? Meg ne utálom,91 győzd meg 540 az ártalmas szégyént. Oh, én lelkem, győzd meg kezit atyámnak az alázatos ésen tőredelmes sziv. Cselekedni a vetket utálatos, de meg vallani dicsiretes dolog. Meg vallom azért azén Szencséges Atyámnak szine előt, és meg gondolom minden esztendeimet azén lelkemnek keserűségében. Azt mondom néki: Atyám, vétkeztem 545 én az anap gyermekségemtől fogva cselekedet bűneimet, előbeszéllem, áh, iszonyu beszéd, hát, szencséges fűleit szerető Atyámnak ocsmány undokságimmal ferteztessem e meg? Óh, melj nagy szégyen boritya el arczámot. Meg győzőm magamot és álhatatoson megálván, de sirvan mondom néki: Atyám, vétkeztem.

Uranius

550 Hallom siránkozo szavait szerelmes fiamnak, ah, szeretet felköt királyi szekemből.

Philantrophus

Tartoztasd sives indulatidat, meg nevekedik a fájdalom benne.

Prodigus

Vétkeztem gyermekségemben, midőn engedetlen és vakmerő voltam Atyamnak parancsolatira, én vétkem.

Uranius

555 Melj égtelen és csudálatos formában látom Anthrophost.92

Philantrophus

Avétek olj arcát alássá93 tette.

Prodigus

Vétkeztem ifiuságom zengéjében, midőn részemet tetőlled ki vettem, Atyai kegyességedet meg vetettem. Szabad életet kerestem. Oh, szomoru szabacság! Oh, csalárd mulandoság! Oh, keserves 560 szolgálat, melj aszabad életnek vétven kivántam! Én vétkem.

Uranius

Már mind azokért eleget szenvettél.

Philantrophus

Az inségnek nagy volta, meljet ez sertések mellet szenvedet, egészen el fonnyasztotta.

Uranius

Fiamra valo tekintetem Atyai sivemet sebesiti.

Prodigus

565 Vétkeztem, életemnek virágját atestnek utálatos vágyodására adván, egyedűl azon munkálkottam, hogy szeretnék és szerettetném. Ah, nincsen evilágon szeretet mélto szeretetre, hanem csak szeretni téged, Atyám, és tőlled szerettetni.

Uranius

Hát, meg vetetted szeretetemet?

Philantrophus

570 Nagyon fájlalja.

Prodigus

Az én vétkem mindenkor ellennem vagyon, meg bőszhőttem az Istennek szemei előt: én igen nagy vétkem!

Uranius

Fő bűnös.94

Prodigus

Vétkeztem az ég ellen! Amennyei szenteknek horágját magamra 575 terjesztettem, vétkeztem te ellenned, és már nem vagyok mélto, hogy fiadnak hivattassam, tégy engem, mint egyet szolgait kőzűl, de mit térek még szolgádnak is méltatlan vagyok.

Uranius

Mentől inkáb méltatlannak isméred magadat, annál inkab meltová lészes.

Prodigus

580 Induljatok, szemeim, keserves kőnyhullatásra! Nem vagyok mélto, hogy Atyámnak szemei előt álljak, áh, merre fussak szined elől?95

Scena quarta

Uranius

Antrophe, hol vagy?

Prodigus

Ah, jaj, az itilő biro szollit, meg kell jelennem.96

Uranius

Atyádtol nem lehet eltávozni.

Prodigus

585 Atyám!

Uranius

Fiam!

Prodigus

Fiad voltam.

Uranius

Viszá fogadlak.

Prodigus

Vétkeztem az Eg ellen és te ellened.

Uranius

590 Meg bocsátok.

Prodigus

Már nem vagyok mélto, hogy fiadnak hivottassam.97

Uranius

A penitenczia méltová tészén.

Prodigus

Tégy engem, mint egyet, szolgáid kőzűl.

Uranius

Fiamnak akarlak!

Prodigus

595 Csodálatos és képtelen állatnak nevesz.

Uranius

Atyai irgalmasságom nem engedi.

Prodigus

Vétkeztem.

Uranius

El felejtettem vétkeidet! Kelj fel, én jegyessem, én Galambom, mert már a lét el mult, a zápor esső el ment és eltávozot, virágok 600 láttatnak ami főldunkőn.

Prodigus

En igen nag vétkem! Azerető Atyámnak csokolando98 lábának, a tőredelmességnek fájdama számtalan vétkeimért őljőn meg.

Uranius

Kelj fel és álj nékem!

Prodigus

Mivel te parancsolod, élek én, de már nem En.

Uranius

605 Eljen benned, en fiam, Philantrophus!

Philantrophus

En vagyok az élet.

Prodigus

Oh, Philantrophe, egészen néked adom magamot.

Philantrophus

Egyek vagyunk, szeressűk Atyánkot.

Prodigus

Szeretem, mert mertő előbszőr szeretet engem, teljes szivemből, 610 teljes testemből, teljes elmémből és teljes erőmből, adjad,99 szerelmes Atyám, hogy buzgobban szerethesselek téged.

Uranius

Őrűlj és őrvengy, szerelmes fiam! Felgyulasztom szivedet szeretetemre. Elvészem ate kőszivedet és mint a viasz, lágy szivet adok néked, hajlandok akaratodra. Őrőmmel s vigasággal Teljék be egész 615 házam ezen meg térő bűnőssőn. Meny el, szolgám: hirdessed szomszedimnok vigaságot,100 őrőmet: hogy ez az en fiam meg holt és meg elevenedet, elveszet volt és megtaláltatot, siecséggel jőjjenek és őrvengyenek nékem.

Mercenarius

Kegyes akaratodat meg jelentem szives barátidnak, tudom, 620 őrőmedet nevelni fogják.

Prodigus

O, szeretet.

Uranius

Oh, őrőm és vigaság! Áh, miképen látlak, nem iljen kőntősben őltőztettelek volt téged régenben.

Prodigus

Ah, szégyellem.

Uranius

625 Szűnnyél asirástol, viszá adom elébbeni kőzőlt adót.

Prodigus

Ez az, Meljet esztelenűl megvetettem volt.

Uranius

Magamnok jegyezvén téged gyűrűt adok kezedbe.

Prodigus

Lánczot érdemléttem?

Uranius

Viszá adom sorait lábaidnak.

Prodigus

630 Futok ez után ate porancsolatidnak utyán.

Uranius

Ez Nap nagy őrőmnek napja.

Prodigus

Oh, Philántorophe! Oh, Atyá! Oh, vigasságos nap, oh, Boldog Óram.

Chorus epilogicus

Őrvengyűnk Antrophusnak,

635 Zengjűnk Urániusnak,

Eljen, éljen szerencsésen,

Minden vigan énekeljen,

Éljen, éljen, eljen már szerencsésen!

Teljes Nagy Vigasággal

640 Ez Nap buzgosággal.101

Eljen etc.

Isten előt kedves vagy,

Mivel szereteted Nagy.

Eljen etc.

645 Minnyájan, kik it vattok,

Egyűtt velünk mongyátok.102

Eljen, Eljen, szerencsesen. etc.

A mű adatai

Az Actio Parascevica pro Anno 1773. De Filio prodigo exhibente Animam peccatricem, tanquam Ovem errantem, quam Christus reducit in pristinum statum Gratiae per usum poenitentiae et merita suae passionis című passiójáték kézirata a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára Liber exhibens actiones parascevicas… című kéziratos kötetének 575–586. oldalán olvasható. A kézirat mikrofilmfelvétele megtalálható Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában: MTAK Ms 11 025.

A darabot – Filius prodigus címet adva – Pintér Márta Zsuzsanna (Kilián–Pintér–Varga 1992, 62, nr. 62.; Pintér 1993, 27, 47, 79; adattárban: 122, nr. 58.) és Muckenhaupt (1999, 115, nr. I. 26.) említi. Fülöp (1897, 22–23.) részletesebb cselekményleírást közöl, Pintér (1993, 85.) röviden elemzi. Medgyesy S. Norbert az allegorikus szereplők kapcsán idéz a drámaszövegből (Medgyesy S. 2008, 185–212.), továbbá a passiójáték bibliai jeleneteinek forrásait azonosítja és más motívumokat is bemutat (Medgyesy S. 2009, 76., 160., 165., 250–251., 330., 356–358.; Medgyesy S. 2020, 35–69.). Bándi (1896) nem ír a színdarabról.

A dráma szövege hiányosan maradt fenn: az I. felvonás 1. jelenete nem olvasható a Liber exhibens actiones parascevicas… kézirategyüttesben. A színjáték nyomtatásban itt jelenik meg először.

A dráma rövid tartalma

Prologus

Röviden ismerteti a passiójáték tartalmát, majd a tékozló fiú példáján bűnbánattartásra inti a Csíkból és távolabb lévő helységekből érkezett nézőket.

Actus primus

Scena prima

Hiányzik a kéziratból.

Actus primus

Scena secunda

Prodigus, a tékozló fiú rádöbben tettére, könnyeivel siratja bűneit, és ekkor találkozik Philantrophusszal, aki Krisztust jeleníti meg a drámában. Philantrophus az eltévedt századik juhát keresi.

Scena tertia

Philantrophus találkozik Cosmussal, és újra összefut Prodigussal, akinek kifejti, hogy ő az út, amelyen nyugalmat talál. Prodigus, azaz Antrophus (Ember) kéri Philantrophust, hogy járjon közben érte atyjánál. A Gratia (Kegyelem) a valós, igazi bűnbánattartás fontosságára figyelmezteti Prodigust, aki elhatározza megtérését.

Actus secundus

Scena prima

A Fides (Hit) megerősíti Prodigust, miszerint az Isten kegyelme vele van, Philantrophus tovább bátorítja a bűnös ifjút, hogy hagyja el a puhányságot. A Spes (Remény) kéri Prodigust, hogy hagyja el a bűnökkel telt tartományt, és menjen fel a hegyre, ahol a Jeruzsálem, azaz atyja királyi széke van. Prodigus álomba merül.

Scena secunda

A Chorus éneke után a keresztre feszített Philantrophus inti bűnbánatra Prodigust, és sorolja saját szenvedéstörténetének állomásait. A Ratio (Ész) figyelmezteti Prodigust, hogy ne legyen kicsinyhitű, és Krisztus passiójával észszerűen indokolja, hogy remélheti a megbocsátást. A Moderatio a jobb latort állítja példaként.

Scena tertia

Prodigus mindenfelé keresi Philantrophust, hogy annak atyja, Uranius elé járulhasson. Cosmus tagadja, hogy Philantrophus az Isten fia és az evilági javakat keresi, de Creon megvallja ebbéli és a feltámadásba vetett hitét, majd pedig 40 napos böjtölésre biztatja Prodigust.

Actus tertius

Scena prima

Prodigus meggyőzte magát, felment a hegyre (a Golgotára), és fellelte a régen keresett Philantrophust, aki szeretetből szenved az emberért. Az Angelus bűnbánattartásra szólítja fel a hallgatóságot.

Scena secunda

Mercenarius (zsoldos katona) lép fel, akit Uranius küldött, hogy siettesse Prodigus hazatérését az atyai házba. Mikor Prodigus valóban felismeri az atyai megbocsátást, akkor Philantrophus összehívja a rokonokat és barátokat.

Scena tertia

Prodigus odalép Uranius elé, és megvallja bűneit.

Scena quarta

Uranius megöleli, és a fiává fogadja Prodigust, és ennek jeleként egy gyűrűt húz az ujjára. Mercenarius boldogan hívja össze a barátokat.

Chorus Epilogicus

Örvendező, az irgalmas Uraniust (Mennyei Atyát) éltető énekkel zárja az előadást.

Szerző

A darab szerzőjének Szász Mátyás Bonaventurát tartjuk (Fülöp 1897, 13.). Életrajzát l. kötetünk előző, 9. sz. drámája jegyzeteiben.

Forrás

A passiójáték az egyik legismertebb bibliai példabeszédet, a tékozló fiú (Filius prodigus) történetét dolgozza fel a Lukács-evangélium 15,11–32 alapján. A dráma a bűnbánattartás fontosságának példázata, ezért a tékozló fiú otthon maradt bátyja nem szerepel a misztériumjáték fennmaradt jeleneteiben. A drámaíró a Prodigus-parabolával olvasztotta eggyé az eltévedt századik juh megkereséséről szóló jézusi mondatokat Máté 18,12–14 és Lukács 15,1–7 alapján. Minden bizonnyal ugyancsak a drámaíró ferences tanár invenciójaként a színjáték kétféle idősíkban mozog, mert a tékozló fiú, Prodigus földi atyja egyben az Uranius névvel illetett Mennyei Atyát is jelenti a drámában. A passiójáték görög mitológiai szerepneveket és allegóriákat is alkalmaz. Philantrophus, szó szerint „emberszerető” jelenti Jézust, és az ő megbocsátó atyját rejti az Uranius név, amely Uranos névalakban az ókori görög mitológia szerint maga az Ég, az égisten (Kerényi 1977, 20–23.). A tékozló, bűnös emberre, Prodigusra vonatkoztatva gyakran hangzik el az Antrophus, szó szerinti fordításban „ember” elnevezés. Creon nem Korinthosz és nem Thebae királya a színdarabban, hanem egy jóra vezető szereplő. Ez a passiójáték a tipológiai szimbolizmus alkalmazása miatt párhuzamba állítható a Csíksomlyón 1742-ben (Ferences iskoladrámák II., 3. sz.) és 1761-ben (Ferences iskoladrámák III., 10. sz.) előadott misztériumjátékkal. Mindhárom színdarab közös allegorikus szereplője Androphilus, Antrophus, Cosmus és Creon. Szövegátvétel nincsen a három dráma (1742, 1761, 1773) között. Demeter Júlia tárta fel, hogy közös előzménynek, mintának Jacob Masen (1606–1681) német jezsuita szerző drámáit és poétikai műveit tekinthetjük, kiemelten a Palaestra Eloquentiae Ligatae című, Kölnben 1657-ben kinyomtatott háromkötetes művét (Coloniae Agrippinae, Apud Iohannem Busaeum, 1657. Masen hazai recepcióját Tüskés–Knapp 2004, 139–154. elemzi.). A századik juh keresése a témája az 1740-es passiójáték 2. jelenetének (Ferences iskoladrámák II., 1. sz.) és a Misericordia et Justitia Dei címmel 1775 nagypéntekén előadott misztériumjátéknak (közölte: Alszeghy–Szlávik 1913, 51–89.; kritikai kiadását lásd majd: Ferences iskoladrámák V., 8. sz. dráma), de csak tartalmi hasonlóságot állíthatunk. A mitológiai és bukolikus személyek, sőt, előképek felléptetése gyakori volt a barokk kori iskolai színpadon, ennek tanúja többek között a piarista Parlay Lőrinc Nativitas Domini Nostri Jesu Christi című betlehemes játéka Szegeden, 1730-ban, szövegét Kilián István adta ki (A karácsonyi ünnepkör színjátékai…, 13. sz.). A Ratio szavaiban, továbbá Philantrophus és Prodigus párbeszédében (Actus III. Scena 1) és a tékozló „Az a Szetetet, meljel engem szerettél, óh, nevekegyék afájdalom benned, a nagy szeretet nagy fájdalmat kiván” mondatában (Actus II. Scena 2) az 1734-es passiójáték zárásaként elhangzott Amor–Dolor-vita szeretetközpontú mondanivalója és allegorikus szimbólumai csengenek vissza (Medgyesy S. 2008, 185–212; Ferences iskoladrámák I., 10. sz., Medgyesy S. 2009, 448–458.).

A tényleges jézusi szenvedéstörténet, a nagypénteki események színpadra állítása nem szerepel ebben a passiójátékban, ugyanúgy, mint az előző esztendőben, 1772-ben, az ugyancsak Szász Mátyás Bonaventura tollából bemutatott színdarabban. A kínszenvedés eseményei 1773-ban a Philantrophus szerepnévvel fellépő Jézus ajkáról hangoznak el a II. felvonás 2. jelenetében.

A színdarab szövege több helyen foglal magában bibliai idézeteket, teljesen eggyé olvasztva az adott szereplő mondanivalójával és a szerző által írt mondatokkal. A csíksomlyói színjátszás bevett szokása volt, hogy a dráma az adott szövegrészletet más szereplővel mondatja el, mint akinek az ajkáról a Biblia szövegében elhangzik. Az 1773-as passiójátékban több példát találunk erre, ami a valószínűsíthető szerző, Szász Mátyás Bonaventura leleménye. Az Angelus szavaiban: „Nem azok ez, akik csak puszta szokkal kiáltyák: Uram, Uram, mennek bé mennyeknek országában, hanem akik cselekedetekkel kővetik a Christus példáját” (Actus III. Scena 1.) a sziklára épített házról szóló példabeszéd (Lk 6,46–49) és a hamis prófétákról szóló szóló jézusi intelem egyik mondata (Mt 7,21) köszön vissza az Angelus szavaiban (Actus III. Scena 1). Philantrophus szavainak forrása Jn 14,6 („En vagyok az élet” − Actus III. Scena 4). A Prodigust biztató szavak, „győzd meg magad és kőves engem” (Actus II. Scena 1.) forrása a Jn 21,19. Prodigus szavai, „az én Atyámnak országa erőszokot szenved” (Actus III. Scena 1) egészen más összefüggésben idézik Jézus bibliai szavait, lásd Mt 11,12. Az álomba merülő Prodigus szintén Krisztus szavait citálja, „Gyors ugyan a lélek, de a test erőtlen” (Actus II. Scena 1), amelyek eredetileg az alvó apostolok mellett hangzottak el a Getszemáni-kertben, Jézus vérrel verejtékezése idején, forrása: Mt 26,41. Gratia „Szoros az ut, bizony mondom néked, és kevessen vannak, akik eztot feltalálják” (Actus I. Scena 3) megállapításában valójában Jézus tanácsai szólalnak meg, vö. Mt 7,13–14. Creon tanúságtétele, „En pedig hiszem, hogy az en meg váltom él…” (Actus II. Scena 3.) a szenvedő Jób szavait (Jób 19,25–26) parafrazeálja. Prodigus („Mivel te parancsolod, élek én, de már nem En.”) és Uranius („Eljen benned, en fiam, Philantrophus!”) párbeszédéből (Actus III. Scena 4) Pál apostol Galatákhoz írt levele visszhangzik (Gal 2,20).

A népénekes források közül Philantrophus verses monológja (Actus II. Scena 2) a Popule meus kezdetű liturgikus ének (Improperia) szavait, fő motívumait idézi: „Mit kelletet immár tőbbet cselekednem? / Avagy mit lehetet továbis szenvednem?” Az eredetileg latin nyelvű, gregorián dallamon elhangzó tétel Én Nemzetem, Sidó népem… kezdősorral strófikus népénekként is ismert volt (az elsőként 1676-ban kinyomtatott Kájoni Cantionaléból kiadta: Domokos 1979, 404, nr. 200; a 18. századi Deák–Szentes kéziratból közzé tette: Kővári 2013, 159, nr. 66.). Ugyanennek a Philantrophus-monológnak a tartalma, stílusa, frazeológiája és mondanivalója a Kájoni Cantionale (Csíksomlyó, 1676, 159; 1719, 114.) Hatalmas Mennyei Királyi-Székemből… kezdetű, 12 versszakos Krisztus-monológjára hasonlít (kiadta: Domokos 1979, 402–403, nr. 199.), de szöveg szerinti egyezés sehol nincsen.

A késő középkorból származó Vir Dolorum- és Szent Vér-tisztelet nyomait őrzi Prodigus felkiáltása: „áh, méltán mondatol fájdalmok férfiának” (Actus III. Scena 1).

A dráma szövegében érezhető a korabeli, elsősorban bűnbánattartó és Jézus Krisztus szenvedésén szánakozó, nyomtatásban megjelent imádságszövegek hatása.

A tékozló fiú története egy évszázaddal korábban már szerepelt Erdély egyik színpadán. A Filius prodigus-dráma 1630–1640 körül keletkezett, és szintén a tékozló fiút állítja középpontba, valamint az ószövetségi prefigurációt is magába foglalja (kiadta: RMDE II. 1960, 5–36.; adatai: Kilián–Pintér–Varga 1992, 95, nr. 122a; részletesen elemzi: Latzkovits 2007, 62–82.). Alszeghy (1935, 34–64.) és Pintér (1993, 27, 83–85, és adattárban: 113, nr. 1.) ferences eredetű, egyúttal úrnapi színjátéknak tartja e darabot. A Filius prodigus-drámát Lepidus Lysander nyitja meg, aki elmondja, hogy mulatni akar. Majd a Prologus inti az Oltáriszentség tiszteletére a vidám ifjút. A következő jelenet mutatja be a frigyszekrény elrablását az ószövetségi történet (1Sám 5–6) alapján. Ekkor újra Prologus szól, aki értelmezi a dráma során bemutatandó előképeket: az ótestamentumi frigyszekrény példázza az Oltáriszentséget. Az Eucharisztia újszövetségi párhuzama pedig a tékozló fiú, mert úgy hívja az Oltáriszentség vételére a világot Krisztus, ahogy a tékozló fiút a megtérésre. A színdarab végén a hét szentség szólal meg, akik egyenként elmondják saját teológiai lényegüket, és erkölcsi intéseket is megfogalmaznak. Az öt szcénából és négy intermediumból álló darab szerkezete és a Prologus szerepe azokkal a csíksomlyói passiójátékokkal egyezik, amelyekben előképeket vittek színre. A Filius prodigus-játék a tanuló, a Studiosus vétkeit, rossz cselekedeteit is bemutatja az említett négy intermedium keretében. A Filius prodigus-játékban a Studiosus, azaz a Tanuló szerepe – az exemplumok korabeli nagy szerepére gondolva – iskolai előadásra vall. A dráma szerkezetét tekintve nagyon hasonló a 18. századi csíksomlyói színdarabok felépítéséhez. A Filius prodigus bemutatásának ideje (1630-as évek) egyezik a csíksomlyói elemi iskola és Somlyai Miklós működésének éveivel (Sávai 1997; Szőcs 2005, 593–603.). Ezek alapján elképzelhető, hogy ezt a színjátékot Csíksomlyón mutatták be. Ennek viszont az ismert történelmi körülmények és felekezeti ellentétek miatt ellentmond az, hogy Kardos Tibor és Varga Imre szerint a tékozló fiúról szóló darab forrása Szentmártoni Bodó János unitárius lelkész (†1648) Az Tékozló Fiunak Historiai (Kolozsvár, 1636; RMK I. 661.) című műve volt (kiadta: RMDE II. 1960, 36–38; Varga 1960, 572–574.). A Csíksomlyón 1773-ban előadott passiójáték és e két 17. századi előzmény között csupán tartalmi hasonlóság van, szöveg szerinti egyezés nincsen.

Előadás

A tékozló fiúról szóló misztériumjátékot Csíksomlyón, 1773. április 9-én, nagypénteken látta a közönség, melynek tagjai – a Prologus szavai szerint – Csíkszék falvaiból és a környező vidék településeiről sereglettek össze. A passiójáték kézirata egyáltalán nem tartalmaz rendezői utasítást, ezért szcenikai elemekre és hangszerek használatára vagy táncolásra nem tudunk következtetni. A Chorus két alkalommal énekel: a II. felvonás 2. jelenetének elején és a dráma zárásaként Chorus Epilogicus szerepnévvel, de egyik helyen sem adja meg a nótajelzést a színdarab szerzője vagy másolója. A dráma szövege prózában íródott, csupán a II. felvonás 2. jelentében Philantrophus szavai olvashatók a csíksomlyói passiójátékokban szokásos felező 12-es szótagszámú versformában. A két Chorus szövege közül csupán a darabot lezáró Epilogust tudjuk versbe szedni, ami arra enged következtetni, hogy ezt szánhatták éneklésre. A két-két soros változó szövegek háromsoros, éljenző refrént kapnak; összesen négy versszak élteti így Antrophust. Szótagszám alapján (7.7.8.8.11. avagy 7.7.8.8.4+7.) egyelőre nem tudunk megfelelő dallamot társítani a drámaszöveghez (esetlegesen a Krisztust megfeszíték… kezdetű ének dallamát lehet alkalmazni – természetesen a szöveghez igazítva a dallamot –, l. a Régi Magyar Dallamok Tára [RMDT] I. 70/II. sz., I2, 84/III. sz.).

Szövegkritikai megjegyzések

A passiójáték szövege egy kéz írása, amely a legtöbb helyen nehezen olvasható. A másoló számtalan kifejezést, valamint névelőt és szót egybe írt, vagy számos esetben értelmetlenül különírt. Ezeket – az érthetőség kedvéért – külön- vagy egybeírtuk, és nem jelöltük. Az Xtus rövidítést Christus névalakban feloldottuk. A Philantrophus szerepnevet Phi, Philan vagy Philantr, a Prodigus szerepnevet Prodig, az Angelus nevét pedig Angel alakban írja a kézirat a legtöbb helyen. Külön megjegyzés nélkül feloldottuk e szerepnevek rövidítését, és ahol főszövegben szerepelt, ott jegyzeteltük az emendálást. A Spes és Spés szerepnevet a latin helyesírásnak megfelelően Spes alakban egységesítettük.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

39–40 Prodigus – Tékozló, a tékozló fiú szerepneve a darabban.

73 beszillész – beszélsz

75 aláb valo kutbol – távolabbi kútból

96 Az említett káreset: a 100 sertés közül egyet megfojtott.

98 Tirannusam – Tirannusom, zsarnokom

104 az ő kenyerébül évén – az ő kenyeréből evén; az ő kenyerét fogyasztván

119 paenitentiának – penitenciának, bűnbánattartásnak és az abból fakadó vezeklésnek

149–0 Gratia – Kegyelem, teológiai értelemben az Isten ingyenes lelki adománya az ember számára.

163 kisirtetel – kisértésbe esel

164 grádics – fokozat, lépcső (a latin gradus, -us m. = lépcső, fokozat kifejezésből származik)

187–8 Fides – hit, az isteni erények egyike

190 aki tebenned cseleksi rosokaratot, az éghez vitelt meg nem adja – aki tebenned cselekszi rosszakaratot, az éghez vitelt meg nem adja; aki a hit nevében rosszat cselekszik, az nem üdvözülhet.

202 puha langoság – puha lángúság; puhányság, gyengeség

204–5 Spes – remény, az isteni erények egyike

211 nem akarsz igazábban mondanád, egyben zavarod aszokot – nem akarod igazából mondani, összezavarod a szavakat; össze-vissza beszélsz

213 esekedhetik – esekedik, esdve kér

233 gyehenna – pokol

251 foljósán – folyásán

259 uljon – olyan

268–9 Mert tetémtől fogva talpamiglon bennem / Épség nem maradat legkissebb részemben – mert a tetejétől fogva talpamig bennem épség nem maradt legkisebb részemben; a fejem búbjától a talpamig nem maradt bennem ép rész

288 teendesz – teszel majd

289 Az -endesz végződés a jövő idő kifejezése a régi magyar nyelvben. Leendesz – leszel, jövendesz – jönni fogsz.

291 nyenván – nyomván

299–0 Ratio – ész

318–9 Moderatio – mérséklés, mértékletesség, a négy sarkalatos erény egyike

343 szűny meg Philantrophus, ki ezeket hallod – szűnj meg Philantrophus, ki ezeket hallod; hallgass el, Philantrophus, te, aki ezeket hallod

348–9 Cosmus – világ, ékesség

352 hitelt – hiteles, megbízható

360 eltétetet – éltetett

385 hogy ot el e posztólában – értelmezhetetlen kifejezés

386 külenebből – külömebbül, más módon

391 tácsak – tartsak

395 lelkem ismérek – lelkiismeretem

399 pélgájával – példájával

416 ezutoll – ez úttól

439 szobacság – szabadság

451 hogyon – hagyjon

472–3 Mercenarius – fizetett küldönc, zsoldos katona

500 jobáratinkot – jó barátainkat

552 sives – szíves; nyájas; itt: enyelgő

556 alássá – alázatossá

571 meg bőszhőttem – megbőszítettem

574 horágját – haragját

Jegyzetek

1 csik [Emendáltuk.]

2 aszobod [Emendáltuk.]

3 háloában [Emendáltuk.]

4 képet [Emendáltuk.]

5 szibéli <fél> fájdalomra

6 kegyelmet [Emendáltuk.]

7 meg ta nuhattyátok oztis [Emendáltuk.]

8 s <eny> riregeb [Emendáltuk.]

9 oboldog [Emendáltuk.]

10 <…>urjon [Bizonytalan olvasat, a szó első betűje átsatírozva. A szót a szövegkörnyezet jelentése alapján kiegészítettük.]

11 fiadot <sérrál> tud

12 hegyenken [Emendáltuk.]

13 állo potantot [Emendáltuk.]

14 agy [Emendáltuk.]

15 atőrténet meg foljtot már a történt [Az első történet szó véletlenül bent maradhatott a szövegben, a másoló elfelejtette áthúzni.]

16 kórért, kel [Emendáltuk.]

17 [A ka szótag föléírással betoldva.]

18 Adém ádam [Emendáltuk.]

19 evez [Emendáltuk.]

20 horzod [Emendáltuk.]

21 kel viszátérned [Emendáltuk.]

22 kel [Emendáltuk.]

23 agya [Emendáltuk.]

24 malasztya <adod> mindeneket

25 bocsós [Emendáltuk.]

26 épittetat [Emendáltuk.]

27 usztálsz [Emendáltuk.]

28 kel; had; had [Emendáltuk.]

29 had [Emendáltuk.]

30 alója [Emendáltuk.]

31 vétemet [Emendáltuk.]

32 rűt [Emendáltuk.]

33 nyalángság [A rímelés miatt kiegészítettük.]

34 vagon [Emendáltuk.]

35 vorokozván [Emendáltuk.]

36 rigen [Emendáltuk.]

37 h [Értelem szerint kiegészítettük.]

38 sébét [Emendáltuk.]

39 Moder [Értelem szerint kiegészítettük.]

40 vigyáz [Emendáltuk.]

41 miár [Emendáltuk.]

42 tolálod [Emendáltuk.]

43 rajto [Emendáltuk.]

44 mostom [Emendáltuk.]

45 nyirain [Emendáltuk.]

46 philántrofusom [Emendáltuk.]

47 hat [Emendáltuk.]

48 <…> a hanyaguságommal eg id fel nemtél [Emendáltuk.]

49 szóny meg filon; hollod [Emendáltuk.]

50 Philan [Kiegészítettük.]

51 oz erdóben [Emendáltuk. Eredetileg ertóben szót írta le, majd rájött, hogy a t helytelen és d-re javította.]

52 Philán [Kiegészítettük.]

53 ogy [Emendáltuk.]

54 Philán [Kiegészítettük.]

55 volotol káresi [Emendáltuk.]

56 Elek [Emendáltuk.]

57 ás [Emendáltuk.]

58 tezel [Emendáltuk.]

59 Philan [Kiegészítettük.]

60 mi<á>n után [Emendáltuk.]

61 Philant; Philan [Mindkét helyen kiegészítettük.]

62 elpaszítottál [Emendáltuk. A dráma kéziratában elpaszítottál kifejezés szerepel, amely passzít, mellé helyez jelentéssel bír; a dráma cselekménye alapján viszont javítani kell a szót eltaszít alakra.]

63 ozt [Emendáltuk.]

64 Phi [Kiegészítettük.]

65 Philan [Kiegészítettük.]

66 Pi [Kiegészítettük.]

67 Philan [Kiegészítettük.]

68 fél [Emendáltuk.]

69 Philan [Kiegészítettük.]

70 Phi [Kiegészítettük.]

71 Phi [Kiegészítettük.]

72 a unalom [Emendáltuk.]

73 Philan [Kiegészítettük imperativus alakban.]

74 Atrophe [Emendáltuk.]

75 Enio [Emendáltuk.]

76 evez [Emendáltuk.]

77 mondhasson [Emendáltuk.]

78 mem [Emendáltuk.]

79 [A szegezet szó g betűje ráírással javítva.]

80 Phi [Kiegészítettük.]

81 Philán [Kiegészítettük.]

82 h [Emendáltuk.]

83 idulat [Emendáltuk.]

84 híd [Emendáltuk.]

85 <Bizzál mert lész> keserves

86 Philan [Kiegészítettük.]

87 áj [Emendáltuk.]

88 fejdet [Emendáltuk.]

89 Phi [Kiegészítettük.]

90 azo máskét ris [Emendáltuk.]

91 utalom [Emendáltuk.]

92 Anhophost [Emendáltuk.]

93 arzatát alassá [Emendáltuk.]

94 Fo gyenós [Emendáltuk.]

95 aljak [Emendáltuk.]

96 kel [Emendáltuk.]

97 Mór [Emendáltuk.]

98 Atyámnak <tőb> csokolando

99 agyad [Emendáltuk.]

100 vigaságon [Emendáltuk.]

101 buzgosággal, <Isten>. [Az áthúzott Isten szó helyett semmi nem szerepel a kéziratban. Vagyis a másoló elrontotta, tévesen a következő versszakot kezdte el folytatólagosan írni, majd észrevéve hibáját, áthúzta, utána írta a Refrén megfelelő jelzését, majd pedig a következő sorban kezdte a 3. versszakot.]

102 mongyatok [Emendáltuk.]

Bonaventura Mátyás Szász (?)
Passion play with the story of the prodigal son

Essential data

The manuscript of Actio Parascevica pro Anno 1773. De Filio prodigo exhibente Animam peccatricem, tanquam Ovem errantem, quam Christus reducit in pristinum statum Gratiae per usum poenitentiae et merita suae passionis is in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery, on pages 575–586 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… The microfilm recording of the manuscript is available in Budapest, in the manuscript archive of the Library of the Hungarian Academy of Sciences: MTAK Ms 11 025.

The play – with the title Filius prodigus – is mentioned by Márta Zsuzsanna Pintér (Kilián–Pintér–Varga 1992, 62, nr. 62; Pintér 1993, 27, 47, 79; in database: 122, nr. 58) and Muckenhaupt (1999, 115, nr. I/26). Fülöp (1897, 22–23) provides a detailed description of the plot, Pintér (1993, 85) analyzes it briefly. Norbert Medgyesy S. quotes the drama text in connection with the allegorical figures (Medgyesy S. 2008, 185–212), identifies the sources of the biblical scenes of the passion play and presents other motives (Medgyesy S. 2009, 76, 160, 165, 250–251, 330, 356–358; Medgyesy S. 2020, 35–69). Bándi (1896) does not mention the play.

The drama text is incomplete: Act I, scene 1 is not in the Liber exhibens… volume. This is first printed publication of the play.

The Short Content of the Drama

Prologus

Briefly summarizes the contents of the passion play, and cites the parable of the Progidal Son to warn spectators from Csík and more distant settlements to repent.

Actus primus

Scena prima

It is missing from the manuscript.

Actus primus

Scena secunda

Prodigus, the Prodigal Son realizes his deed, weeps for his sins and meets Philantrophus who symbolizes Christ. Philantrophus is looking for his 100th lost sheep.

Scena tertia

Philantrophus meets Cosmus and runs into Prodigus again; he explains that he is the road where Prodigus can find peace. Prodigus, that is, Antrophus (Man) asks Philantrophus to intervene with his father. Gratia (Mercy) warns Prodigus about the importance of real repentance, and Prodigus decides to convert.

Actus secundus

Scena prima

Fides (Faith) confirms to Prodigus that God’s mercy is with him, Philantrophus encourages the sinful young man to leave bonelessness behind. Spes (Hope) asks Prodigus to leave the region full of sin and to climb the mountain to Jerusalem where his father rules. Prodigus falls asleep.

Scena secunda

After the song of the Chorus, the crucified Philantrophus warns Prodigus to repent and enumerates the stations of his own suffering. Ratio warns Prodigus to have faith, and cites Christ’s Passion to justify that Prodigus has reason to hope for forgiveness. Moderatio refers to the example of the right prisoner.

Scena tertia

Prodigus is looking for Philantrophus to see his father, Uranius. Cosmus denies that Philantrophus is the son of God and is looking for wordly treasures, Creon, however, confesses his faith in resurrection and encourages Prodigus to fast for 40 days.

Actus tertius

Scena prima

Prodigus has convinced himself, climbed the mountain (the Calvary) and found the long gone Philantrophus who suffers for mankind out of love. Angelus warns the audience to repent.

Scena secunda

Uranius sends Mercenarius (a mercenary) to hurry Prodigus to return to his father’s home. When Prodigus recognizes his father’s forgiveness, Philantrophus summons all relatives and friends.

Scena tertia

Prodigus goes to Uranius and confesses his sins.

Scena quarta

Uranius hugs Prodigus, adopts him as his son and puts a ring on his finger to symbolize this. Mercenarius is happy to invite all his friends.

Chorus Epilogicus

The play ends with a chorus of rejoice, praising the merciful Uranius (the Heavenly Father).

Author

Mátyás Bonaventura Szász is considered to be the author of the play (Fülöp 1897, 13). See his biography in the notes to drama nr. 9 in the present volume.

Source

The passion play adapts one of the best known biblical parables, the story of the Prodigal Son (Filius prodigus) on the basis of the gospel of Luke 15:11–32. The drama is a parable of the significance of repentance, so the Prodigal Son’s brother does not appear in the survived scenes of the mystery play. The author merged Prodigus’ parable with Jesus’ words on the lost 100th sheep, on the basis of Matthew 18:12–14 and Luke 15:1–7. It is probably due to the ingenuity of the Franciscan author that the play has two time planes, as the father of the Prodigal Son is also the Heavenly Father, Uranius in the drama. The drama also uses character names and allegories of Greek mythology. Philantrophus – literally „lover of mankind” – is Jesus, while Uranius – the sky or the god of the sky in ancient Greek mythology, in Ouranos form – is his merciful father (Kerényi 1977, 20–23). The prodigal, sinful man is often named as Antrophus, which literally means „man”. Creon is not the king of Corinth or Thebae but a character with good intentions. Due to the use of typological symbolism, this passion play has a parallel in the mystery plays performed in Csíksomlyó in 1742 (Ferences iskoladrámák II, nr. 3) and in 1761 (Ferences iskoladrámák III, nr. 10). All three plays have the allegorical characters of Androphilus, Antrophus, Cosmus and Creon. No text is shared in the three dramas (1742, 1761, 1773). As Julia Demeter revealed, their shared antecedents might be the dramas and poetic works of the German Jesuit Jacob Masen (1606–1681), especially the three-volume Palaestra Eloquentiae Ligatae, published in Cologne in 1657 (Coloniae Agrippinae, Apud Iohannem Busaeum, 1657). Masen’s Hungarian reception is analyzed by Tüskés–Knapp (2004, 139–154). The search for the 100th sheep also appears in scene 2 of the 1740 passion play (Ferences iskoladrámák II, nr. 1) and in the mystery play performed on Good Friday 1775, Misericordia et Justitia Dei (published by: Alszeghy–Szlávik 1913, 51–89; annotated edition is to be published in Ferences iskoladrámák V, nr. 8) but the similarity is limited to the contents. The appearance of mythological and bucolic figures and prefigures was common in Baroque school theatre, as testified by the Piarist Lőrinc Parlay’s Nativitas Domini Nostri Jesu Christi nativity play in 1730 (A karácsonyi ünnepkör színjátékai Magyarországon…, nr. 13). Ratio’s words, as well as the dialogue between Philantrophus and Prodigus (Actus III, Scena 1) and one of the sentences by the Prodigal Son (Actus II, Scena 2) recall the love-centred message and allegorical symbols of the closing of the 1734 passion play, the debate between Amor and Dolor (Medgyesy S. 2008, 185–212; Medgyesy S. 2009, 448–458) the complete text is edited Ferences iskoladrámák I, nr. 10.

The actual Passion of Jesus does not appear in this passion play, just like in the play performed in the previous year, 1772, also written by Mátyás Bonaventura Szász (see drama nr. 9). In 1773, the events of the Passion are enumerated by Jesus appearing with the character name Philantrophus in Act II, scene 2.

The play uses biblical quotations, merging it with the words of the given character and the words written by the author. In Csíksomlyó theatre, the text is often spoken by a different character than the one originally saying it in the Bible. There are several examples in this drama, demonstrating the ingenuity of the assumed author, Mátyás Bonaventura Szász: Angelus’ words (Actus III, Scena 1) recall Jesus’ parable on the house built on rock (Lk 6:46–49). The source of Philantrophus’ words is Jn 14:6 („I am the life” − Actus III, Scena 4). The source of the words encouraging Prodigus is Jn 21:19. Jesus’ words are often quoted from the Bible (Mt 11:12; Mt 26:41; Mt 7:13–14). Creon’s testimony (Actus II, Scena 3) paraphrases the words of the suffering Job (Job 19:25–26). The dialogue between Prodigus and Uranius (Actus III, Scena 4) recalls Paul’s Epistle to the Galatians (Gal 2:20).

Among sources based on folk songs, the verse monologue by Philantrophus (Actus II, Scena 2) recalls the words and main motifs of the lithurgical song Popule meus (Improperia). The item originally in Latin and sung to a Gregorian melody was also known as a folk song starting with Én Nemzetem, Sidó népem… (published from the Kájoni Cantionale first printed in 1676 by Domokos 1979, 404, nr. 200; published from the 18th century Deák–Szentes manuscript by Kővári 2013, 159, nr. 66). The content, stlye, phraseology and message of the same monologue by Philantrophus are similar to the 12-verse Christ monologue in the Kájoni Cantionale (Csíksomlyó, 1676, 159; 1719, 114) starting with Hatalmas Mennyei Királyi-Székemből… (published by Domokos 1979, 402–403, nr. 199) but the text is not identical.

Prodigus’ exclamation on „the man of pains” (Actus III, Scena 1) holds the remains of the late Medieval reverence of Vir Dolorum and the Holy Blood.

The text of the drama shows the influence of printed prayers of the time, repenting and regretting the suffering of Jesus Christ.

The story of the Prodigal Son already appeared on a Transylvanian stage a century earlier: the Filius prodigus drama was written around 1630–1640 with the Prodigal Son in the centre, integrating the Old Testament prefigures as well (published in RMDE II 1960, 5–36; data: Kilián–Pintér–Varga 1992, 95, nr. 122a; detailed analysis: Latzkovits 2007, 62–82). According to Alszeghy (1935, 34–64) and Pintér (1993, 27, 83–85, in database: 113, nr. 1) this play is a Corpus Christi play of Franciscan origin. The Filius prodigus drama is opened by Lepidus Lysander who wants to have a feast. The Prologus warns the cheerful boy to respect the Blessed Sacrament. The next scene depicts the capture of the Ark of the Covenant on the basis of the Old Testament story. This is followed by Prologus who interprets the prefigures to be shown in the drama: the Old Testament Ark of the Covenant symbolizes the Blessed Sacrament. The New Testament parallel of the Eucharist is the Prodigal Son, as Christ summons the world to take the Blessed Sacrament as he summons the Prodigal Son to convert. At the end of the play, the seven sacraments explain their theological essence one by one and issue moral warnings. The structure of the play – five scenes and four intermedia – and Prologus’ role are identical to the Csíksomlyó passion plays with prefigures. The Filius prodigus play also shows the sins and bad deeds of the Student, the Studiosus, in the framework of the afore-mentioned four intermedia. In the Filius prodigus play, the character of the Studiosus, the Student – considering the significant role of examples at the time – suggests a school performance. The structure of the play is very similar to that of 18th century Csíksomlyó plays. The date of performance of the Filius prodigus play (the 1630s) overlaps with the years of the Csíksomlyó elementary school and the teacher Miklós Somlyai (Sávai 1997; Szőcs 2005, 593–603). It is thus possible that this play was performed in Csíksomlyó. Due to well-known historical circumstances and religious conflicts, this is contradicted by the fact that according to Tibor Kardos and Imre Varga, the source of the play on the Prodigal Son is a play by the Unitarian priest János Szentmártoni Bodó (†1648), Az Tékozló Fiunak Historiai (Kolozsvár, 1636; RMK I, 661; published in RMDE II 1960, 36–38; Varga 1960, 572–574). The 1773 Csíksomlyó passion play and these two 17th century antecedents are only similar in content, the text is not identical.

Performance

The mystery play on the Prodigal Son was performed in Csíksomlyó on 9 April 1773, Good Friday; according to the Prologus, the audience came from Csíkszék and surrounding settlements. The manuscript of the passion play does not contain director’s instructions, so we have no information on the use of scenical props, musical instruments or dancing. The Chorus sings twice: at the beginning of Act II, scene 2 and at the end of the play (Chorus Epilogicus) but the author or the copyist does not provide any melody references. The drama was written in prose, the only passage with the verse form normally used in Csíksomlyó passion plays is the text spoken by Philantrophus in Act II, scene 2.


11A
Kézdi István Gracián
Passiójáték Jefte történetével

Csíksomlyó
1774. április 1. nagypéntek

[Szerepek

Jefte

Milites

Legatus

Rex

Servus

Dux Regis Amonitor

Kristus

Petrus

Andreas

Joannes

Scilla, Jefte leánya

Nuncius

Consocia prima

Consocia secunda

Phariseus primus

Phariseus secundus

Phariseus tertius

Caifas

Servus/Inas

Annas

Judás

Daemon primus

Daemon secundus

Consul

Angelus

Judei

Centurio

Miles primus

Miles secundus

Miles tertius

Miles quartus

Miles sextus (Malkus)

Pilatus

Judeus primus

Judeus secundus

Judeus tertius

Judeus quartus

Judeus quintus

Judeus sextus

Judeus septimus]

Actio Parascevica
exhibens acerbissimam Christi Domini1 passionem Schenis praefigurativis Ducis Fortissimi Jefte Unigenitam imolantis exornata atque a’ Juventute Scholastica Csik Somlyoviensi populo exhibita
Anno M.D.C.C.LXXIV die 1ma Aprilis

Prologus

Már ama keserves nap ma ele kerűlt,

A’ melyen Kristusnak szenvedesén reműlt

Világ kereksége, és nap meg setétűlt,

Keserves banatba minden alat merűlt.

5 Ez ama keserves nap, kin az Angyalok2

Voltak zokogásba, a menyei karok,

Fel haborodtanak az elementomok,

Mert ez nap szenvedet teremtő Szent Urok.

Nap, hold és csillagok, a kik világokkal

10 Tűndőkleni szoktak fényes sugárokkal,

Ma be vonattattak setét homályokkal,

Kristusnak halálát siratták gyaszokkal.

Azért műnékűnkis ma szomoruságra

Illik, hogy fordulyunk, szivbeli banatra,

15 Mivel el erkeztűnk azon gyaszos napra,

A’ melyen meg váltonk ment értűnk halálra.

Tudom, tű nektekis ugy vagyon szándéktok,

Kristusnak kinnyait hogy ma meg lássátok,

Szenvedés titkait jol meg fontolyátok,

20 Keserves halálán bura induljatok.3

Műis azert esztet keserves példaba

Előtőkbe adgyuk mái actionkban,

Mely kimondhatatlan keserves kinokban4

Forgott mű erettűnk Kristus ez világban.

25 E mellet pediglen Ó testamentumbol,5

Istentől kiadott igaz szent irásbol,

Peldaul fel veszszűk a birak kőnyvéből6

Jeftének életét a tizen egy részből.7

Ki elsőbszőr ugyan kedves hazájabol

30 Ki vettetett vala maga joszágibol,

De csak hamar ország egyes tanatsábol

Viszá hivattaték sok bujdosásibol.

A ki hazájába hogy viszá érkezék,

Mingyárt katonáknak vezérűl téteték,

35 Csak hamar fegyverbe talpig fel őltőzék,

Az ammonitákal hartzba ereszkedék.

De minek előtte taborba el mégyen,

Az élő Istennek ily fogadást tészen,

Hogy ha diadalma szerencsésen lészen,

40 Seregek urának áldozatot tészen.

Fogadását pedig eképpen rendeli,

Ha győzedelemmel meg fog viszá térni,

Valaki előbszőr fogja kőszőnteni,8

Fogja őis asztot Istennek áldozni.

45 Beis telyesedik kívánt szerentséje,

De csak hamar bura fordul győzedelme,

Mert leányátol leszsz első kőszőntése,

És magzatya lészen fogadása űgye:

A kitis feláldoz az élő Istennek,

50 Továb meg látyátok, ezek mint legyenek,

Ebbe mű példázunk az Atya Istennek

Nagy irgalmasságat, melyet tett embernek.

Mert miképpen Jefte egy szűlőt leányát

Áldozta Istennek, szerelmes magzatyát,

55 Ugy az atya Isten egy szerelmes fiát9

Áldozta emberért, tekéntvén váltságát.10

Csak hogy mindezekre jol figyelmezzetek,

Minyajon Kristusnak kenyát szemléljétek,

Hogy ennek utána gyűmőltsét vegyétek,

60 Drága szent vérében reszesűlhessetek.11

Schena prima

Jefte in patriam reducitur bellum contra Ammonitas parat atque votum emittit.12

Jefte

Már sok bujdosásim s hajozásim után

Szerencsés napomot még egyszer meg látám,

Hajozásim után partra huzattatám,

Mert kedves hazámba viszá hivattatám.

65 Oh, vajha már egyszer lelkem nyugodalmát13

Ha fel találhotnám, szivem mulatságát,

És ne látnám tőbbé hazámnak romlását,

Akkor tapasztalnám lelkem ujjulását.

De ittis latom, hogy nincsen nyugodalmam,14

70 Mert amonitákkal lesz nagy diadalmam,15

Mivel meg hervadot szép fényes hatalmam,

Ki miat meg ujjul sziv beli bánotom.

Mind az által bizom, nem az én erőmbe,16

Hanem a felséges Isten kegyelmében,

75 Ki, tudom, meg halgat kőnyőrgéseimben,

Az ámonitákot agya én kezembe.

(Deponit coronam.)

Kőnyőrgökis azért te néked, Istenem,

Ki vagy mindenekben hatalmas vezérem,

Agyad, hogy szerencsés legyen űtkőzetem,

80 Tenéked szentelem egészen életem.

Es ugyan evégre oly fogadást tészek,

Hogy harcolásomban ha szerencsés lészek,17

Szép győzedelemmel ha visza térhetek,

Eskűszőm lelkemre, áldozatot tészek.

85 Mert viszá jőtőmbe valaki előmbe

Előbszőr ki jővend én kőszontesemre,

Asztot bémutatom te tiszteletedre:18

Esztet eskűvéssel fogadom fejemre.

No tehát, vitezim, jol el készűljetek,

90 Erős fegyverekbe talpig őltőzzetek,

Bátron ellenségel ma meg űtkőzetek,

Ammondfegyverétől meg ne rettenyetek.

Jelen lészek enis mindenűt veletek,

El kővetek mindent, amit mivelhetek,19

95 Vérem ontasaig lészek tiveletek,

Csak tiis mellettem férfiak legyetek.

Az ővéi mellet, higyétek, hogy fel kél

Az hivek Istene, ki senkitől nem fél,

Amonnak fegyverén nincs oly kőszőrűlt él,20

100 Hogy azt meg sérthesse, ki Istennel jár s kél.

Szokta a szerencse segitni azokot,

Akik bátor szivvel fogják a dolgokot,

De kik félelemnek adgyák ők magokot,21

Hátra esvén vesznek rut gyalázatokot.

105 Vitezek, kardunkot azért ugy forgassuk,22

Hogy Amond erejét láb alá nyomhassuk,

Nyereség laurussát tőllők el vonhassuk,

Azzal homlokunkot mi koronázhassuk.

Milites

Hatalmas vezerűnk, elted s eletűnkert

110 Keszek vagyunk batron ontani piros vért,23

Mű kedves hazanknak oltalmazasaért,

Meg harczolunk hiven meg maradásáért.

Jefte

Az Egeknek Ura legyen tű veletek,

Minden aldasival legyen mellettetek,

115 Tőllem is, igirem, leszen jo béretek,

Csak ellensegimtől meg ne rettennyetek.

Te pedig, jo kővet, mennyel serensegel,

Az amonitáknak királyat nevemmel

Kőszőntsed, és mond meg, készen seregével24

120 Legyen, mert ellene megyek fegyveremmel.25

Legatus

Parancsolatodot hiven véghez viszem,

Hozája utamot mindjárát keszitem.

Schena secunda

Rex26

Már mű békeségbe nyukszúnk orszagunkban,27

Mert Izrael nepét meg vertűk az hartzban,28

125 Majd egesz országuk leszen a markunkban,29

Mind az által nem kel lenni batorságban.

Mert a mint hirdetik, Jefte Izraelbe

Visza hivattatot, és már van fegyverbe,

De meg csalatkozik fel tett remenyebe,

130 Ha még egyszer akad hatalmas kezembe!30

Servus31

Felseges királyunk, egy kővet erkezet,

Nem tudom, tehozád miert kűldettetet,

Gáláád főlderől, látom, siettetet,

Hozád kivankozik, hogy adgy feleletet.

135 Amint én értettem, fárad nagy dologban,

Talám veszedelem lesz ma mű hazánkban,

Mert latom, a kővet vagyon nagy haragban,

Kerlek, hadd jőjőn bé mostan palotádban.

Rex

Jőjőn bé, talam jo hirt nekem most hozott,

140 Tálám Jefte szűve most felhaborodot,

Bekeseget kérni hozám folamodot.

Servus

Igenis, elmegyek, mindjárást be hivom,

Felseged előtt mindgyárt praesentalom.

Legatus32

Izrael főlderől tehozád erkeztem,

145 Mű fejedelműnktől, Jeftetől kűldettem,

Akiis nevével tisztel, s azert jőttem,

Hogy ő akaratyát néked meg jelencsem.

Mikőzőtők legyen nektek Izraellel,

És mi számvetéstek mű fejedelműnkel,33

150 Miert vontok ujat ily vitéz emberel,

Mért hogy nem állhattok urunkkal, Jeftével?

Rex

Hogy meg tudgyad nyilván, mi légyen az oka,

Meg mondom igazán, légyen tudtotokra,

Mert azén főldemet Izrael foglalta,

155 Midőn Egyiptusból az utra indula.34

Legatus

Aszt mondgya Izrael fejedelme, Jefte,

Hogy Moabnak földét senki el nem vette,35

Se Amon fiait nem kereste,

Mert a pusztasagon nagy mesze kerűlte.

160 En altollam azért neked aszt izente,

Mű tartományunknak vitéz fejedelme

Semmiben nem vétet, hanem te ellene36

Tamodtál, es voltál a dolog kezdője.

Most azért te neked értésedre légyen,

165 Hogy már te ellened tabora van készen,37

Diadalmas harczot te ellened tészen,38

Hires győzedelmet ma holnap el vészen.

Rex

Már rég, hogy Jeftének szomjuhozom vérét,

Kőszőnőm, hogy nékem meg mutatta jelét,

170 Meg mutatom énis kezeimnek szennyét,39

Mert ma kard hegyére függesztem a fejét.40

Meny el azért viszá, mert kész már táborom,

És meg mond Jeftének, hogy van akaratom,

Mert énis hatalmam ellene támosztom,41

175 És ma az ebekkel vérét fel nyalatom.42

(Discedit Legatus .)43

Ti pedig, vitézim, kik it jelen vattok,

Nagy szivel fegyverhez minyajon fogjatok,

Hiven erősségtek ma meg mutassátok,

Izé porá a sido seréget vagjatok.

180 Üdőnek előtte nem kel meg rettennünk,44

Jo hittel jo remént kel dolgunkba vetnűnk,45

Vagy élűnk, vagy halunk, meg kel ma űtköznűnk,

Szűkség férfiaknak az okáért lennűnk.

Már sido seregnek tudgyatok erejet,

185 Nem rég, hogy láttátok az ő félénksegét,

Ezért sziveteknek tűis erősségét

Ma meg mutassatok győzhetetlenségét.

Avagy ha más vegeis lenne ügyünknek,

Ugy is ismértessük erejét kezünknek,

190 Draga áron vegyék bársonnyát vérünknek,

Maradgyon jo hire emlékezetünknek.

Dux Regis Amonitor

Énis, ami töllem ki telhetö lészen,

Éles fegyveremet addig le nem tészem,

Valamig ellenség szivét el nem végzem,46

195 Avagy elszakadoz izé porá részem.

Meg van még két kezem és kardomnak éle,47

Harczolok halálig mindaddig ö vélle,

Valamig a sidok seregének vére,48

Vagy földre kiömlik, vagy meg öl végtére.49

200 Azért felseged is erös reménségben

Legyen, mert ma részünk leszen a’ nyereségbe,

Kardunkot meg festyük sidoknak vérébe,

Ne hadgyuk hazánkot ellenség kezébe.50

Mert a sokaságba nincs az hadi erö,

205 Bátor sziv és jo kard az ellenség verö.

Avagy vané oka inkább felelmünknek,

Gyalazat volna ez vitéz nemzetünknek,

Ha ily kevés száma mü ellenségünknek

Ki vonná az éllét hires fegyverünknek.

210 Ti pedig, vitézek, reám vigyázzatok,

Amerre én megyek, utánnam vágjatok,

Hírés vitézségtek ma meg mutassátok,

Mü kedves hazánkot ma oltalmazátok.

Servus

Felséges királyunk, készüljön fegyverre,

215 Mert Israelnek jö roppant nagy serege.

Rex

Kedves katonáim, tehát most vigyázzunk,

Vér ontással tartott hazánkért harczolyunk,

Az ö táborának most ellene ályunk.51

Mingyárást fegyverét kiki el keszitse,

220 Mert közelget, hallom Jeftének ereje,

Azért katonáim, most állyatok rendbe,

Hadd mehessünk bátron ellenséggel szembe.

(Hic progreditur Jefte cum suis militibus et dimicant.)

Jefte

Nosza, katonáim, most vitézkedgyetek,

Szembe ellenseggel bátron kimenyetek,

225 Erös szivel engem, jertek, kövessetek.

Rex

Semit ne féljetek, meg ne rettenyetek,

Kivont fegyverekkel most vitézkedgyetek.

Jefte

Mihent én jelt adok, mindgyárt ellenségre

Reá rohanyatok első szerencsére.

Rex

230 Egy szivel, lélekkel, rajta, katonáim,

Tüzzel, vassal vágjuk sidokat, fiaim.

Semmit ne félyetek, engem kövessetek,

Bátor szivel moston mellettem legyetek.

Jefte

Tüzzel, vassal rajta, semmit ne félyetek,

235 Piros véreteket most ne kimilyétek.

Rex

Jaj, jaj, ne hadgyatok, kedves katonáim!

Jefte

Kezeit, lábait jol meg kötözzétek,

És erös fogságba mingyárást tegyétek!

Scena tertia

Incipitur pa ssio Domini Nasareni Jesu Christi52

Kristus53

Felséges atyámnak irgalmasságibol,54

240 Az Szent Háromságnak egyes jo voltábol,

Testet vőn magamra, le szálván Mennyekböl,55

Hogy szabaditanám embert büneiből.

Siralom vőlgyeben nyavalgo emberek,

Bűnők tengereben kik torkig eveztek,

245 Őrdőg rabságában akik kesergetek,

Reám vigyazatok, szabadulást nyertek.

Mert emberi testet Szűz méhéből fel vőm,56

Az egesz világnak bűnét vallamra tőm,

Mar mind addig szűkség ez alatt kűskődnőm,

250 Miglen az őrdőgnek hatalmat meg tőrőm.

Nem jőttem világra én az igazakért,

Nemis faradozok egésségesekért,57

Hanem bűnősőknek lelke válcságáért,

És lelki sebeknek meg gyogyulásáért.

255 Jőjetek hat hozám, kik terhelve vattok,

Lelki nyugodalmat én nálam találtok,

Térjetek meg, bűnben kik torkik uszkaltok,

Minden bűnőtőkből szabadulást kaptok.

Hát tű, szegeny lelkek, hová most siettek,58

260 Illy nagy gyorsásaggal valyon merre mentek?59

Petrus

Uram, mű halászni mostanában megyűnk,

Joszagunk nem lévén, nincsen mivel élyűnk,60

Magunknak kenyeret ha evel nem szerzűnk,

Nincs más mestersegűnk, kivel el élhessunk.

Kristus

265 Nem szűkség, hogy mostan továb siessetek,

Mert jobb hálászaká én titeket teszlek,

Lelkeket halaszni ezután rendelek,

És minél hamarább arra elis kűldlek.

Valamivel birtok, asztot el hadgyátok,

270 Ezentul én leszek a tű gazdagsagtok,

Jertek, kővessetek, mert lesz koronatok,

Az őrők eletben boldog vigaságtok.

Andreas

Jó őcsém, ha ugy van, jer, kővessűk őtőt,

Világ fiainak hadgyuk mindenűnkőt,

275 Ez után várhattyuk a mű őrőműnkőt,

Végtere pediglen a mű őrőműnkőt.

Petrus

Nem bánom, kővessűk és halgassuk őtőt,

Mert amint igiri, meg jutalmaz műnkőt.

Kristus

Az én igám kőnyű és győnyőrűségés,

280 Eztet vegyétek fel, mert igen szűkséges,

Szegény lelketeknek leszen űdvősséges.

Andreas

A világnak, latom, el mulik őrőme,

Hamar elenyeszik az ő szerencséje,

Ebben akik biznak, lelkek űdvőssége

285 Nemsokára fordul szőrnyu veszellyekre.

Joannes

Oh, kedves Mesterem, én néked szolgálni,

Kivánok mindenkor tiszteletet tenni,

Kész vagyok éretted mindenem el hadni,

És téged szivemből holtomig kővetni.61

290 Nagy űldőzéseket kész vagyok fel venni,62

Világ meg vetését őrőmmel szenvedni,

Csak dicsőségedet valaha meg látni,

Méltová lehessek asztot elis nyerni.

Petrus

Valamint akarod, szerelmes Mesterűnk,

295 A te rendelésed kedves mű előttűnk,

Minden utaidban tegedet követűnk,63

És te beszédedre rea figyelmezűnk.

Kristus

Mostan tehát jertek, tegyünk imádságot,

Menynyei Szent Atyámnak agygyunk hálákot,

300 És az űldőzésre keszitsűk magunkot,

Mert, tudom, szenvedűnk keserves kinokot.

Azért tanyitványim, meg ne rettenyetek,64

Hanem űldőzésre jol el készűljetek,

Kegyes szavaimrol meg emlékezzetek,

305 Mert bizonnyal mondom, üdvősséget nyertek.65

Schena quarta

Adest Nuntius prosperum belli eventum denuncians Scillae, quae obviam patri se parat66

Scilla

Vajha szerencsés nap lenne az atyámnak,

Es nagy győzedelmet nyerne mű hazánknak,

Akkor enis vélném magamot boldognak,

És hálákot adnék teremtő uramnak.67

Nuncius68

310 Vig oromet néked, leánya Jeftének

Mondok, s. agy hálákot felséges Istennek,69

Mert te kedves atyád hozot Izraelnek

Őrőmet, s. meg tőrte fejét ellenségnek.

Scilla

Igaze, mit mondasz, jo hirek énnékem?

Nuncius

315 Világos, mert asztot láttam szemeimmel,

Hir mondani hozzád előre jőttem el.

Scilla

Ha ugy van, áldassék Egeknek Szent Ura,70

És magasztaltassék atyam diadalma.

Nohat, jo barátim, őrőmmel keszűljűnk,

320 Atyám eleibe vig őrőmmel menyűnk,

Vett győzedelmeért dicsiretet tégyűnk,

Mert valoba szerzet nagy őrőmet nékűnk.

Consocia prima

Igenis, el menyűnk atyád eleébe,

Mert tudom, minyájon esűnk ő kedvébe,

325 Fogis őrvendezni őrőmmel szivébe,

Hogy ha mű előre koszontyűk.71

Scilla

Musikák, citerák pengésével menyűnk,72

Szép kőszőntéseket vigan néki tegyűnk.

Consocia secunda

Menyűnk és induljunk, mert kételenségűnk,

330 Hogy mindenek előt kőszőntessék tőlűnk.

Scilla

Üdvőz legy, Izrael győzedelmes ura,

Drága edes atyám, vigaságom czélya,

Kőszőntlek előre, mert vigasztalásra

Melto jőveteled, szép triumphusokra.

335 Aldassék őrőkké Istennek szent neve,

Ki győzedelmesé mindenekben téve,

Rogyogjon őrőkké győzedelmed hire,73

Halgassa nevedet ellenseg rettegve.

De jaj, mi az oka, hogy vidám orczádot

340 Kőnyveid ásztatyák, s. hervad vigaságod,

Jaj, honnan érkezék illy szomoruságod?

Adgyad értésemre, hogy lőn valtozásod?

Jefte

Oh, drága magzatom, szerelmes gyermekem,

Ki valál oltalmam és edgyik reményem,74

345 Mely ki mondhatatlan bura hozál engem,

Ah, nagy siralomba ejted győzedelmem!

Scilla

Ah, szerelmes atyám, ily nagy bánatodnak

Mégis kérlek, mond meg okát sirásodnak.

Jefte

Ah, meg csaltál engem, és meg csalattattál,

350 Szernyű fajdalmamra előmbe indultál.

Scilla

Miben csaltalák meg, én szerelmes atyám,

Néked mit vétettem, hogy most ily szomorán75

Kőnyvező szemekkel tekintesz én reám,

Miben csalattattam, mond meg, kérlek, nyilván.

Jefte

355 Meg mondom, leányom, el sem tagadhatom,

Mert Istenemnek van olyan fogadásom,76

Hogy ha szerencsés lesz az én harczolásom,

Lészen az Istennek illyen áldozásom:

Hogy valaki előb ki jővend hazámbol

360 Előmbe, őrőmmel tet vigaságábol,

Az Urnak adom aszt őrők háládásul,

Fel aldozom mingyárt kész jo akaratbol.

Mivel pedig téged elsőbben láttalak,

Jaj, immár az Urnak én fel aldoztalak,

365 Égő aldozatul néki muttattalak,

Azért siránkoz, mert felette szánlak.

Nehéz dolog ugyan tolled el válásom,

De eztet magammal hozza fogadásom,

Gyenge szűz éltedet valoban sajnalom,

370 De jaj, mit mivelyek, nincs már orvosságom!

Azért hát leányom, készülyj a halálra,77

Mert, látom, szerencse vet ma bal vállára,

Engemis te veled hoza nagy bánatra,

Hogy fel áldozzalak, nincsen egyéb hátra.78

Scilla

375 Amely szerencsetlen s. veletlen orára

Jutottam, és jőttem az udvarlásodra,

Oh, Egek, mit tegyek, oda már életem,79

Jaj, már hova leszen boldogtalan fejem!

De ha edes atyám, igy van már szandékod,

380 Érettem meg ne vond fel tet fogadásod,

Ihon gyenge testem s ártatlan életem,80

Lassad, mit cselekszel, meg van már esetem.

Mégis utolyára kérlek, édes atyám,

Ha kedvet tanáltam, légyen egy grátiám.

Jefte

385 Had ércsem, leányom, a te kérésedet,

Jelencsed, őrőmest halgatlak tégedet,81

De meg lásd, ne kivánd menekedésedet,

Ebben bé nem veszem már kőnyőrgésedet.

Scilla

Kérlek, hogy bocsás el bárcsak ket holnapig,82

390 Leány barátimmal ilyj kevés ideig,

Had sirassam sorsom utolso órámig,

A magos hegyeket had kerűljem addig.83

Jefte

Szomoru leányom, meg engedem, meny el,

Csak két holnap mulva aldozasra jőj el,

395 Szároz kősziklákot őntőzd kőnyveiddel.84

Scilla

Kőszőnőm szivemből atyai voltodot,

Hozzám meg mutatot jo akaratodot.

Isten hozad, atyam, szivem vég remenye.

Jefte

Algyon meg, leanyom, Izrael Istene.

Scilla

400 Rollam s tarsaimrol el ne feletkezzél.

Schena quinta

Phariseus primus85

Árontol származot Kaifás fő papunk,

Kinek Judiával egygyűt térdet hajtunk,

Te vagy Isten után nékűnk fő pásztorunk,

Vezérűnk, gyámolunk, mindenben oltalmunk.

405 Tehozzád tanátsért moston azért jőttűnk,

Az élő Istenre téged kenszerittűnk,

Hogy mi panaszunkra adgy tanatsot nekűnk,86

Nehogy az igasság ellen tselekedgyűnk.

Egy ember támadot mostan Judeában,

410 Kinek nagy hire van az egész országban,87

Szerez nagy károkot s’ mi várasunkban,

A nép is utána indul mi hazánkban.

Azért mű tégedet bizadalmas szivel

Kérűnk, azon embert epen ne szenved el,

415 Máskén ugy fog banni az egész kősséggel,

Valamint faraho Izrael népével.

Phariseus secundus

Fűlűnk hallatyára minap prédikálla,

De a kősség szavát ugy halgatya vala,

Hogy egy nehány ezer utána indula,

420 Szinte királyságra fel emelik vala.

Hirdeti magát tsuda tételekkel,

Atkozot varáslo szem fény vesztésekkel,

Sőt, mondom, őrdőgi rut mesterségekkel,

Mely miat utanna indulnak sereggel.

Phariseus tertius

425 Nemis lehet ennek minden gonosságát

Elő beszélleni sok bű bájosságát,88

Isten s Mojzes ellen tett káromkodásat,89

Practicat és szem vesztő varáslását.

Fel ment már a hire Roma várassába,90

430 Hogy már uj király van a sido országban,

Nyilván a tsászárnak esunk haragjában,

Kitől gyalázatot várhatunk nyakunkban.91

Phariseus primus

Tőbb rosz dolgokotis emiat érhetűnk,

El kezdet dolgában amit itilhetűnk,

435 El romlik tőrvényűnk, kit Mojzestől vettünk,92

És a pogányoknak praedául vetettettűnk.

Nem illik tovább dolgot halogatni,

Hogy ha békességben akarunk maradni,93

Azért serényen kel a dologhoz fogni,

440 És akár miképpen meg kel néki halni.

Caifas

E már nem bolontság, mitsoda hirt hallok,

Mely nagy zenebonat nem szerez egy álnok,

Azért előttetek mostan protestálok,

Hogy én tisztem szerent rajta boszut állok.

445 Futamodgyál, inas, gyorson fuss Annáshoz,

Kit szoval mindgyarást invitály házamhoz.

Servus/Inas94

El megyek legotton, akaratodot

Hiven véghez viszem parantsolatodot.

Caifas

Eppen jokor jővél, Annas, kedves ipam,

450 Ihon most utánnad futtatom a szólgám,

Tessék most nékedis leűlni, leűlni,

Mostani causankot jol eszedben venni.

Tudgyátok, nem kétlem, Mojzes parantsolya,95

Hogy a nép uj Istent soha ne imádna,

455 Nem régen pedig egy ujjitto támada,

Aki mongya, hogy ő Isten fia volna.

Sokat már nepűnkből magahoz holditot,

Mint nagy profetanak, tőlők ugy tartatot,

De még jeleketis, mint hallom, mutatott,

460 Őrdőgokőt űzőtt, holtakot támasztott.96

Már titeket kérdlek, kiki meg felelyen,

Jobb leszsze, hogy a nép eppen el szélyedgyen,97

Vagy hogy edgy embernek a feje el veszen,

És igy az országunk bekeségben legyen?

Annas

465 Rettenetes dolog, edgy ember mit mivel,

Látom, már országunk fenékkel fordul fel,98

De ezen romlásnak eleit venni kel,

El kel neki veszni, hogy sem mű veszűnk el.

Azert az én vaksom, hogy jobb edgy embernek

470 Elveszni s meg halni, hogy sem a kősségnek,

Kűlőmben jaj leszen nyomorult fejűnknek,

Hogy ha tőrvényűnkel meg nem állunk ennek.

Phariseus primus

Jol van, de az ravasz, tud meg, mindenekben,

Nem tudom, mi modon kerűlhet kezűnkben,

475 Oly tudomanya van a tűndérségekben,99

Nagyon bizakodik ő mesterségében.100

Phariseus secundus

Enis gondolkodom, hogy jutunk hozzájá,

Mert ezerni ezer az ő praktikája,

A nepis, jol tudom, neki pártyát fogja,101

480 Es ha észrévészi, utunkot meg alya.

Annas

Nem kell, jo barátim, anyira tartani,

Ha szintén a kősség ellene allani

Akaris, de aztot lehet meg gátolni,

A vitéz katonák fognak oltalmazni.

Phariseus tertius

485 Nem jovaslom, hogy most zenebonát kezdgyűnk,

Es fegyveres kezel utána eredgyűnk,

Az űnepek előt jobb lecsendesednűnk,

Mert tudom, fel tamad a nep mű ellenűnk.102

Galileabolis itt most sokan vannak,

490 A tanitvanyiis, tudom, vélle járnak,

Mind éjjel, mind nappal őmellete vadnak,

Ha hozaja nyulunk, támadást inditnak.

Caifas

Akár hogy s akármint, meg kell annak lenni,

Mert ki kell az élők kőnyvéből tőrleni,103

495 Ha máskent nem lehet, penzelis bérleni104

Kell hamis tanokot, s az után meg őlni.

Azert parancsolom, tudakozék kiki,

Ha találkozhatnék itt kőrűl valaki,

Aki kézbe adná, jo fizetést neki105

500 Kell igirni, s. amit kiván, meg kell adni.

Schena sexta

Judás quaerulando meditatur Christum tradere sacerdotibus

Judás106

Ihon, mire juték jo remensegembe,

Mint meg csallattatam, most jut meg eszembe,

Meg egy fűllérem sincs lapos érszényembe,

A miat felette busulok szivembe.107

505 Azt gondolom vala, hogy meg gazdagodnám,

Mikor Mesteremnek magamot ajállám,108

Jo béremet nalla talám meg találnám,109

Sok szép kőntősokkel magam meg ruháznám.

De mint veszem észre, meg csalt a reménség,

510 Mert meg kőrnyékezet, latom, a szegénység,

Akár merre menyek, mindenűt az éhség,110

Es gyomromot győtri szuntelen az éhség.111

Még csak kenyeretis igen szűkőn kapok,

Szomjoságomotis enyhiti patakok,112

515 Kőntősőmőn pedig nem férnek a fótok,113

A szegények kőztis pirulva kudulok.

Soha tőltőt pulykát én nálla nem ettem,

Szép pástétombanis kevés kárt szerzettem,114

De a korpa czibrét jo izőn hőrpőltem,

520 Mind eddig napjaim szomorán tőltőttem.

De már mind ezeket meg unta a lelkem,

Mert latom, semmiben nincsen reménségem,

Komorniksagbolis le vetet már engem,

Latom, valamerre fejem el kel vetnem.

Daemon primus

525 Hallode, jo pajtas, miert szomorkodol,

Hallom, keservesen hogy panaszolkodol,

Ne busuly, néz ream, meg vigasztalodol,

Hogy ha tanácsomhoz nagyon ragaszkodol.

Jol latom én, Judás, hogy szegén legén vagy,

530 Te fizetesedis, hallom, nem igen nagy,

Azért ne talám tám semmi nélkűl maradgy,

Hogy más kondiziót kaphas, azon fáradgy.

Ha tehát magadnak akarsz pénzt keresni,

Meny el Kaifashoz mestered el adni,

535 Mert igy lészen penzed, mivel jol fogsz élni.115

Judás

Ezek ha igy vannak, talam meg nem bánom,

Amit jovaslottál, majdég meg probálom.

Már hejába tőbbet nem panaszolkodom,

De valoba félek, ha az árát meg adom.

Daemon secundus

540 Tud meg bizonyoson, ha ezt veghez vinnéd,

Mesteredet sidok kezeben ejthetnéd,

Annas méltoságát hogy el nem vesztenéd,

Napjaidat vigan s. őrőmmel tőltenéd.

Judás

Valyon el menyeke, hát ha rajta vesztem?116

545 Bezeg jaj lesz nékem, ha kezekbe esem.

Daemon secundus

Ne busuly, csak meny be, ahon, ne, hol vannak,

Hid meg, nagy őrőmel hogy te rajtad kapnak.

Judás (pergit ad Principes Sacerdotum:)

Nemes sidoságnak erdemes Papjai,117

Legyen ti rajtatok Jéhova áldasi!

550 Rég, hogy mind halgatom tanacskozástokot,

Jesus halalarol valo szandektokot,

De erdemem szerént hogy ha szolgálnatok,

En ezen dologban kaphatnek jo modot.

Caifas

Jere eléb, baratom, had beszelyek veled,

555 Eddigis volt velűnk szép űsmeretséged,

De ha most én nekem szolgálsz, bár el hidgyed,

Illendő jutalmat fogjuk adni neked.

Hova valo vagy te, és ki ate neved?

Judás

Judas az en nevem, Galileus vagyok.

Caifas

560 Isméred az embert, ki mondgya Kristusnak

Magat, es hirdeti sidok királyának?118

Judás

Ismerem, mert enis tanitvanya vagyok,

Es rég, hogy ő nalla hejába szolgálok.

Caifas

Hogy ha kézben adnád, becsűlletet nagyot,

565 Emellet pediglen kencset, gazdagságot

Nyerhetnél mi tőllűnk, sok szép grátiákot.

Judás

Bizonyos dolog az, hogy en már meg untam

A mellette valo lakást el utáltam,119

Mert miatta mar sok buszusagot láttam,

570 Sok gyalazatotis gyakorta vallottam.

Az erszényt előbszőr reám bizta vala,120

S. mint egy komornikját engemet tart vala,

De hogy szorulasbol hozza nyultam vala,

Asztot masra biza, s. engemet aláb hagya.

575 Azért en meg akkor fel tettem magamba,

Hogy nem lakom sokat az oskolajaba,

Vagy harakszik, vagy nem, de én alattomba

Ellensege vagyok minden dolgaiban.

Csak hogy az Uraknak ezt titkon jelentem,

580 Mert ha ki tudodnék, el kellene vesznem,121

En pedig magamot arra ra igirem,

Hogy ha jol fizetnek, kezekre keritem.

Annas

Csak mond meg, mit kivánsz, mingyárt meg fizetűnk,

Ámbár addig egyet se lépjél erettűnk,

585 Mert tsak azon vagyon minden eszűnk, kedvűnk,

Miképen lehessen őtőt el vesztenűnk.

Judás

Ne kérdezzétek tőllem, mit kévánok,

Hanem amit itil jo akaratotok,

Asztot majd mingyá kezemhez adgyátok,

590 És jo katonákot mellém álitsatok.

Annas

Szép harmincz ezűst pénzt adok most előre,122

Ne, teddel, és forditsd magad szűkségedre,123

E mellet fogadom fő papi tisztemre,

Hogy ha szolgálsz, gondom lészen személyedre.

595 De miféle modon viszed esztet véghez?

Judás

Tudom én, ahol ő imádkozni szokot,

Tsak kűlgyetek velem erős férfiakot,

Meg tsokolom őtőt, mondván ezen szókot:

Ave, Rabis – otton fogjátok meg őtőt.

Annas

600 Caifás, mingyárást hivas vitézeket,

Menyenek Judással, várván a jeleket.

Caifas

Hallodé, te szolga, mingyárt a piatzra,

Tsak hamar, ne késsél, meny a nagy várdára,124

Katonákkal jőjőn százados szavamra!

Servus

605 Semmi, uram, hiba parantsolatodba

Nem leszen, el hivom ebben az orába.

Caifas

De mégis tsak félek, hogy ha lárma támad,

Nagyobb nyomoruság mi fejűnkre árad.

Consul

Kesz szolgálatyára el jőttem uramnak,

610 Mit fog parancsolni küsebb szolgájának?

Caifas

Ezen vitézekel Judást kővessétek,

Kőtelességteket mindenben tegyétek,125

Mit fog parancsolni, aszt cselekedgyétek,

Kivánt akaratyát bételyesitsétek.

Judás

615 Halyátok, vitézek, hogy meg tudhassátok,

Ki légyen a Jesus, réám vigyázzatok,

Nem más, hanem a lesz, akit meg csokolok,

Ázért hamárságal asztot meg fogjátok.

Schena septima

Cantus Scillae suam sortem deplorantis

Oh, forgando s el mulando, oh, átkozot Szerencse,

620 Mely nagy buba, siralomba engemet el meritte,

Szép virágát, zőldellő ágát életemnek le metzéd,

Bánattal bé fedéd.

Jaj, már nincsen nyugodalma gyászba borult fejemnek,

Oda vagyon reménsége gyenge szűz életemnek,

625 Az havasan csak bujdosom, esetemet siratom,

Változásom fájlalom.

Mely véletlen reméntelen életemet el vesztém,

Siralomba, gyasz ruhában akor magamot ejtém,

Midon kedvet, vig örömet kel vala reméllenem,

630 Jaj, véletlen esetem.

Jaj, elottem mind szűntelen forog szőrnyű vég orám,126

Hogy kel mennem az halálra és vérem hullására,

Életemnek, jaj, fejemnek, nincs már meg maradása,

Jaj, hogy lőn változása.127

635 Oh, nagy Egek, szemléljétek siralmas esetemet,

Sirassátok, jaj, szányátok boldogtalan fejemet,

Hogy ha lehet, segélyétek meg esset, bus szivemet,

Szerencsétlen éltemet.128

Jaj már nékem, szegény fejem, ki lészen én Reményem,

640 Nem sokara főldre omlik ártatlan piros vérem.

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, csillagok, zokogjatok,

Velem siránkozzatok.

Ah, jaj, mire juték, s. hogy vesztém magamot,129

Akitől kell vala várnom oltalmamot,130

645 Attol kelletik most várnom halálomot,131

Jaj, jaj, kőzel erzem utolso orámot.

Oh, veletlen ora, melyben hivségemet

Tettem én, atyámhoz kőtelessegemet,

Imé, veletlenül hogy vesztém fejemet,

650 Midőn vélem vala boldog szerencsémet.132

A magas hegyeken már igy kell bujdosnom,133

A fene erdőkőn sorsomot siratnom,

Régi szerencsemet naponként ohajtom,

Kőnyvező szemekel eletem jajgatnom.

655 Vala hova megyek, társaim kővetnek,

Siralmas jaj szoval velem enekelnek,134

Veletlen sorsomon ők is keseregnek,

Artatlan kőnyvekkel szűntelen kőnyveznek.

A fene vadakis gyakron elő jőnek,

660 Szelyel a hegyekről edgy csoportba gyűlnek,

Fejek fel emelve csudálkozva néznek,

Ugy tetzik énnékem, velem keseregnek.

Sokszor a gőrlitze sohajtozasival,135

Az őlv es galambis hangos zugasival,

665 Kűsded fűleműle ekes szollásival,136

Az én esetemet jelentik panaszal.

Enis véllek edgyüt boldogtalan sorsom

Keserves jaj szoval gyakorta jajgatom,

Szomoru szivemet buval vigasztalom,

670 Elmult szerencsemet fel nem találhatom.

Már kedves társaim, menyűnk a szállásra,

Had keszitsem magam a szernyű halálra,

Már majd el jutottam utolso orámra,

Elé kell már menem véres áldozatra.137

(Finis.)

Schena octava

Christus cum tribus discipulis: Petro, Joanne et Andrea progreditur

Kristus138

675 Kedves tanitványim, Atyám akaratya,

Emberi nemzetet meg váltsam, kivanya,

Őrdőg hatalmaban ne hadgyam rabságra,

Hanem magam mennék erette halálra.

Már el kőzelgetttem utolso orámhoz,

680 Kedves tanitványim, kezdgyűnk imádsaghoz,

Getsemanyi kertben keszűlyűnk halálhoz,

Tegyűnk imádsagot szerelmes Atyámhoz.

Edgy kevésssé tovább tőlletek el mégyek,

Tű pedig ez helyben Atyamot kérjétek,

685 Nehogy késértetben minyájan essetek,

Buzgo imádsagban és ebren legyetek.

(Vadit ad orandum.)

Menyei Szent Atyám, ate érdemedből,

Menyből le szállottam te rendelesedből,139

Testet hogy fel vennék a szűznek méhéből,140

690 Világért meg halnék edgyes értelemből.

Mutasd meg en hozám őrők jo voltodot,141

Szerelmes Szent Atyám, tekincsd meg fiadot,

Szernyű nagy kinokkal telyes poharadot

Tavoztasd el tőllem, nem iszom meg aztot.

(Redit ad discipulos:)

695 Ah, miert hogy alusztok, s. velem nem vigyáztok,

Kőzel az ellenség, talám nem tudgyátok?

Kelyetek fel gyorson, s. velem vigyazatok!

(Iterum vadit ad orandum:)

Szerelmes Szent Atyám, hogy ha lehetséges,

Mulyék el ez pohár, mert igen keserves,

700 Artatlan testemnek leszen igen terhes,

Szernyű fajdalommal és kinokal telyes.

(Redit:)

S. hát aluszol, Simon, s. igy nem vigyáz vélem,

Miert hogy nem lehetsz egy oráig ebren?

Nem aluszik Judás, van nagy serénségben,

705 Mikeppen adhasson a zsidok kezében.

(Vadit ad orandum:)

Atyám, édes Atyám, menyei koronám,

Megis hozád terek ez szomoru orán,

Mulyék el poharad, mert aztot kivánnám,

Hogy ha lehetseges, mostan meg nem innám.

Angelus

710 Világ válcságáért meg testesűlt ige,

Atya Úr Istennek őrőkős szűlőtte,

Tudod, hogy végkeppen el vagyon rendelve,

Hogy kint, halált szenvedgy az emberi testbe.

E vigasztalásnak pohárát el végyed,

715 Emberi voltodot ezel erősitsed,

Ate Szent Atyádnak kedvét telyesitsed.

Kristus

Ah, szerelmes Atyám, ha igy van szándékod,

Nem az én, hanem te: legyen akaratod,

El veszem, s. meg iszom kegyes poharadot.

(Bibit et redit:)

720 Alugyatok bátron, ameddig akartok,

Mert eljőtt az ora, melyet elvártatok.

Atyám, édes Atyám, keszen az én lelkem,

Emberi nemzetért hogy ki oncsam vérem,

De a test erőtlen, legyen segitségem.

725 Imé, már kőzelget az én ellenségem.

(Fit strepitus et veniunt Judei cum Juda.)142

Judás

Most jol foly a dolog, csak rám vigyázátok,

Akit meg csokolok, mindjárást fogjátok.

Űdvőz légy, oh, Rabbi, szerelmes mesterem,

Angyali orczádot, im, csokkal illetem.

Kristus

730 Kedves tanitványom, Judás, mit cselekszel?

Hát szép szinű csokkal engem árulsze el?143

Hát tű kit kerestek, zsidoknak seregi?

Judei

Názárethi Jesust minyájan keressűk.

Kristus

A Jésus én vagyok, ha engem kerestek,

735 Imé, igazsságal meg mondom tűnéktek,

Csak tanyitványimot most el ereszétek.

Centurio

Fogjátok meg őtőt, hát el bamultatok?

Egy szivel, lelekkel reá rohanyatok.

Petrus

Uram, ne had magad, kardal hozá szabad,

740 Majd meg tanitom én, aki el nem szalad!

Férre, zsido innet, mesteremet el hadd,

Majd udgy bánom veled, it marad a fogad!

(Hic caedit Malkum.)144

Miles sextus (Malkus)

Jaj, jaj, ne hadgyatok, meg vágá a fejem,

Imé, vért tett rajta, el űté az fűlem!

Kristus

745 Péter, tőbb vért ne oncs, senkit kardal ne roncs,

Tedd hűvelybe kardodot!

Tudodé, ha kérném, mingyárt adna nékem

Az Atyám ségedelmet.

De most igy kell lenni, igy kel betőlteni

750 Szent Atyám rendelésit.

Mint latorra, réám fegyverrel jőttetek,145

Kardal, dorongokkal engemet kergettek!

Miles primus

Ne prosmitály tőbbet, jere a papokhoz,

Had, érdemed szerent lássanak dolgodhoz.

Miles secundus

755 Sétály, te őrdőngős, papok elejebe,

Ha eddig bujdostál, most akadtál kézbe.

Centurio146

Kezeit, labait jol meg kőtőzétek,

Sietve járjatok, jertek, vezessétek.

Schena nona

Educitur Christus et praesentatur sacerdotibus147

Centurio

Papi meltoságban helyheztetett urak,

760 Szent irásbol tanult venek és ifiak,

Ertelemmel telyes tudos, bőlcs férfiak,

Melto tiszteletek nektek adassanak.

Kivánságtok szerent mind addig faradtam,

Ezen gonosz tevőt miglen meg találtam,

765 A Czedron kertébe holot megis fogtam,

Jeles vitezimel elotőkbe hoztam.

Phariseus primus

Ez dologban jol és helyesen fáradtal,

Melyel mű előttűnk nagy kedvet találtál,148

Magad fejedreis bőcsűletet hoztál,

770 Vitezidel edgyűt felmagasztaltássál.

Annas

Kőszőnőm s. hálálom néktek, jo vitezek,

Hogy e bűbájosnak szemibe nézhetek.149

Hozatok kőzelebb, vele had beszéllyek.

Itt vagy, gonosz tevő, te nép háborgato,150

775 Mojsesnek tőrvényét epen fel forgato,

Sok álnokságiddal reánk fondorkodo,

Kezűnkben akadtál, őrdőngős ámito!151

Mű ellennűnk hányszor s. mit nem cselekettél,

Tisztűnk s. hivatalunk ellen nyelveskedtél,

780 Képmutato tőrvény tudoknak neveztél,

Mind ezekre felely, ne kétségeskedgyél!

Mond meg, honnan vetted te bőlcsesegedet,

Hol vannak most, akik kővettek tegedet?

(XXX)152

Hogy a nepet tanitsd, kitől volt hatalmad?

Kristus

785 En nyilván szollottam a sinagogákban,

És nem tanitottam senkit alatomban.

Miles tertius

Hát te, embertelen, a mű fő papunknak

Igy felelsze, a mű erdemes urunknak?

Kristus

Bizonyitanád meg jámbor beszedimet:

790 Az igaz mondasert neveznél engemet.

Miles quartus

Ne panaszolkodgyál, mert majd tőbbetis kapsz,

Mert nem azt cselekszed mostan, amit akarsz.

Phariseus primus

Nem kell a dologal itt sokat keszlődni,

Hanem meg kel minden dolgait visgálni,

795 Az ő gonoszságit szemire kell hánni,

Lássuk, mibe tudgya magát mentegetni.

Phariseus secundus

Enek rettenetes az ő nagy dolgai,
Isten s. Mojses ellen tett káromkodási,153

Ki mondhatatlanok az ő vazslási,154

Mely miat a nepnek vadnak nagy romlási.

Phariseus tertius

800 A nepet mikeppen amittya, azt látyuk,

Tőrvényűnkőt rontya, aztis tapasztalyuk,

Amelyekről őtőt nyilván vádolhatyuk.

Ez az őrdőgőknek nagy fejedelmével,

Ugy mind Belzebubnak él segitsegével,155

805 Halottakot támaszt annak erejével,156

Sok más csudakotis tesz az ő nevével.

Phariseus primus

A Salamon jeles templomát el rontya,

Fundamentamábol, mondotta, el hánya,

És harmad nap alat újonnan fel rakja,157

810 Valamint volt, azon keppen fel alittya.

Phariseus secundus

Csak azertis a rut halált meg erdemli,

Hát mind ő az Istent Atyának nevezi,158

Káromlo szájával aztot nem szégyelli,159

Isten fia vagyok – szeltibe beszelli.

815 Ami nagyobb, teged is pedig concernál,

Ez a gonosz tevő arra nagyon vergál,

Császár adojába hogy lenne akadály,

Királyi titulust magának pretendál.

Caifas

Nem hallode, ezek mit mondnak ellened,160

820 És miket alitnak minyájan felőlled?

(XXX)161

Ha tehát nem felelsz semmit mind ezekre,

Kenszeritlek téged az élő Istenre,162

Ha Isten fia vagy, mond meg vegezetre!

Kristus

Te mondád, én vagyok, enis mondom nektek,

825 Ez után az Isten fiát szemlelitek

Az Istennek jobbján űlni, s. meg rettentek163

Azon, mit gonoszul mostan beszelletek.

Caifas

Ime káromkodik, nem kell tőbb bizonság.164

Mi tetzik tű nektek? Felely meg, zsidoság!

Judei

830 Melto bizonyára, melto az halálra!

Caifas

Melto bizonyára, magamis azt mondom,165

Azért Pilatushoz vigyétek, nem bánom,166

Hogy gonosz fejére sententziát mongyon,

És gonosságáért halállal meg halyon.167

Schena decima

Scilla completo jam dierum luctu ad victimam se parat

Scilla

835 No, kedves baratim, a hoszu sirásnak,

A magas hegyeken valo bujdosasnak

El jőt már a vége, induljunk az utnak.

Mert latom, napjaim utolso czéljára

Jutottam, melyeket nekem a sirásra

840 Engedet volt atyám szep instancziámra,168

El kel mennűnk viszá már az aldozásra.

Azért hát kőszőnőm néktek, magos hegyek,169

Kik én siralmamot eddig szenvedtétek,

Sirasim hangjait visza kűldőttetek,170

845 Bujdosnom kőztetek eddig engedtétek.

Nektekis, ekesen eneklo madarak,

És kősziklák kőzőt lako fenevadak,

Siralmas sorsomon kik sirankoztatok,

Koszőnőm tu néktek, hogy bé fogadtatok.

850 Tarsaim, nektekis, kik velem voltatok,

Kőszőnőm s. hálálom, hogy el nem hattatok,

Velem egyűt végig it siránkoztatok,

Mind ezekért legyen őrők koronatok.171

Consocia prima

Jaj, mely keserves lesz tőlled el válásom,

855 Bár ha eddig veled volt tarsolkodásom,172

És életedben volt eddig mulatsagom,

Lenne halaloddal nekemis halálom.

Consocia secunda

Jaj, meg hasad szivem gyenge eletedért,

Artatlan testednek fel konczolasaert,

860 Jaj, meg eped szivem szőrnyű halalodert,173

Artatlan verednek főldre hullasaért.

Scilla

Jaj, enis rettegek, de asztot igértem,

Hogy két holnap után őnként meg jelenem,

Nincsen hova legyek, elé kel már mennem,174

865 Jaj, keserves sorsom, oda van eletem.

Consocia prima

O, fajdalom, oh, siralom.

Consocia secunda

Oh, ki mondhatatlan, szomoru szerencse.

Jefte (progreditur:)

Már ellensegemet meg vertem a harczba,

Nincsen egyéb hátra, hanem szandekomba,

870 Hogy elő mehessek fel fogadasomba,

Hogy bé telyesitsem, fárodok már abba.175

Scilla

Kivansagod szerént, atyám, elő jöttem,176

Boldogtalan sorsom immár meg kőnyveztem,

Szomoru koszorum már el készitettem,

875 Lássad, édes atyam, mit mivelsz én velem.

Oh, hát ugyan még is fen vane szandékod,177

Hogy halalra adgyad egy szűlőt leanyod?

Jefte

Igenis, meg vagyon, szerelmes leányom,

Es fel tőtt szándekom meg sem masolhatom.

Scilla

880 Atyam, edes atyam, kőnyőrűly en rajtam,

Te kemeny szivedet enyhitse siralmam,

Hogy it kegyetlenűl ne meszároltassam.

Gyenge tagjaimot s. artatlan fejemet

Nem szánode, kérlek, drága életemet?

Jefte

885 Szivemből bankodom keserves sorsodon,

Szivemtől szakadot drága magzatom.

Gyenge életedert s. ártotlan véredért,

En hozzam mutatot nagy szeretetedert,

Hogy ne sajnálnálok és siratnalak!

890 De oh, Egek, mit tegyek?

Scilla

Ah, szerelmes atyam, ah, eletem utolso vég reménye,178

Hát artotlan vérem hullásával179

És gyenge testem fel konczolásával

Kelle be töltened fogadasodot?180

Jefte

895 Ah, mely nagyon szorongatod atyai szivemet! Mert ha orszagommal es vérem181 ontásával meg válthotnálak,182 s. ezerszer meg tartanalok, de tudva tudod, kinek tettem hitemmel pecsétlet fogadásomot.183

Scilla

Ha ugyan csak el szánt akaratod és pecsétlet fogadásod, hogy lelkemet gyenge testemből ki sajtoljad, telyesicsd be halalommal szándekodot, 900 en pedig a győzhetetlen,184 szomoru halalnak kezébe adom magamot. Isten hozzad, edes atyám!

Jefte

Oh, draga leanyom, oh, gyenge, oh ártotlan, Istennek aldozatya!

Scilla

De minek előtte a gyaszos homalyba borulyak, nyujcsd185 ki atyai karjaidot, melyekkel eddig oltalmaztál, most pedig ellenem186 forditottál, nyujcsd 905 ki, had adgyam utolso csokomot, te pedig atyai aldasodot.

Jefte

Seregeknek Ura, legyen koronaja gyenge fejednek.

Scilla

Istenem, utolso veletlen oramon,

Adgyad segedelmedet,

Erőssitsed szivemet!

Jefte

910 Oh, szerelmes magzatom,

Nincs mar tőbbe irgalom,

Kely fel, és jere valoban keserves halálodra.

Scilla

Latom, hogy jutottam utolso oramra,

Jaj, hogy menyek, atyám, ezen rakás fára,

915 Mely el keszittetet az en halalomra,

Hogy fel konczoltassam éáldozatra.187

Jefte

Meny fel, oh, drága kéncsem es életem, imé, itten lészen utolso, de valoban kedves eletednek végső pihenése.

Scilla

Oh, Egek reműlyetek,

Keserves halalomon kőnyvezetek.

Jefte

920 Egek, kezeimet segélyétek!

Scilla

Oh, jaj, meg kel halnom,

Istenem, légy oltalmam,

Tarsaim, jaj, ne hadgyatok!

Consocia prima

Egek, réműlyetek,

925 Ártotlannak halálán kőnyvezzetek!

Scena undecima

Christus presentatur Pilato

Pilatus

Hallok én nagy lármát, vitézek, menyetek,

Ki légyen az oka, fogságba tegyétek.188

Servus

Egy rabot hurczolnak a sidok hohéri,

Ő vélle te hozzad akarnak bé jőni,

930 Reája tőrvéntis akarnak láttatni.

Pilatus

Jöjjenek bé vélle, had lássam, mit vétet.

Caifas

Bekeség tenéked, Judea fő ura,189

Nagy Jerusálemnek érdemes birája,190

Tiberius tsászár jeles tisztartoja.

Pilatus

935 Kévánt békeségel tűis ujuljatok,191

Sok szép esztendökőt vigan számláljatok,

És orommel telyes napokra jussatok,192

Ülyetek le mindgyárt, többetis mondgyatok.

Caifas

Meg botsás, Pilatus, hogy elődbe jöttűnk,

940 Egész tanatsunkal tégedet terheltűnk,

Mert van igen terhes, veszedelmes ügyűnk,

Amelyet nékedis szűkséges fel tennünk.

Pilatus

Tessek feltennetek, hiven meg halgatom,

S ha engemet illet, elis igazittom.

Caifas

945 Egy proféta férfi támadot kőzőtűnk,

Ki sok patvarságot inditot ellenűnk,193

Mely miát fel indult az egész nemzetűnk,

S van nagy zenebona szüntelen kőzőttűnk.194

Mert uj tudományal a népet holditya,

950 Sok praktikájával szűntelen ámitja,

A Mojses tőrvényét káromolya s rontya,195

Szép rend tartasunkot épen felforgatya.

Az egyűgyű kősség éppen után indult,

Sok csuda tételin anyira fel zudult,196

955 Hogy méltán mondhatya, aki meg fordult,

E dolognak mását hogy nem látta sohult.

Magát mondgya lenni sidok királyánák,

A régen meg igert, adot mesiásnak,

Sőt magát alitya az Isten fiának,

960 Botrankozására, kik halyák, azoknak.

Szűkséges volt azert ellene állanunk,197

Mink hivatalunk szerént utána indulnunk,

Ezen gonosz tévőt meg kellet fogatnunk,198

A Mojses székéhez elé alittanunk.

965 Holotis a törvén az ügyet fel vette,

Minden gonosságát rendre ki kereste,

Melynek számas voltát midőn megértette,

Szententzia alá elődbe itilte.199

Pilatus

Az én gyozhetetlen felseges uramnak,

970 A nagy Tiberius romai csaszárnak

Elrendeleseből vagyok az orszagnak

Itilő birája szegenek s. boldognak.200

En azert mindennek az igassag szerent

Az ő érdemire ki adom a tőrvent,

975 De kevanom tudni űgyét volta szerént,201

Beszélyetek elé annak rendi szerent.

Annas

Ennek az ő ügye már tőrvénbe forgot,202

Halálra meltonak ottan kialtatot,

Hogy meg szentencziázd, elődbe hozatot,

980 Nem szűkséges sokat visgálni a dolgot.

Pilatus

Hallode, barátom, mi keppen vádolnak,

A fő papi urak ellened mit mondnak?203

Mi gonoszt miveltél, beszéld elé nyilván,204

Meg akarom tudni a dolgot igazán.

985 Miert hogy nem szollasz enyi kérdesemre?

Mond meg hát leg alab, honnan valo vagy te.205

Kristus

Ha az én orszagom e világban volna,206

A sidok kezeben nem adattam volna,

Az én seregem meg oltalmazot volna.

Pilatus

990 Te hát kiraly vagy te, ha orszagod vagyon.207

Kristus

Igenis, te mondad, hogy en király vagyok,

Jol lehet a főldön mostan nem orszaglok,208

De az én atyámnál mindeneket birok,209

Most az igassagrol bizonsagot szollok.

Pilatus

995 Halyatok, vitézek, ez a fassioja,

E vilagon ugy mond, nincs az ő országa,

Csaszar adojaval azert nincsis dolga,

Ki tudgya, hol vagyon az ő kiralsaga.

En ennek halalos bűnét nem űsmerem,210

1000 Es azert halalra nemis itilhetem.

Ha ugy teczik nektek, meg tőmleczeztetem,

A vagy meg veretvén dolgára eresztem.211

Annas

Hid meg, gonosz tévő! Ha e nem let volna,

Soha te elődbe nem hozatot volna.

Phariseus primus

1005 Az egész orszagot fel haboritotta,

Tévelygésbe a kőz népet boritotta,212

A felseges csaszar adoját tiltotta,213

Igaz torvenyinket meg hamissitotta.

Pilatus

Tehat mind ezekért meg ostorosztatom,

1010 Es erdeme szerént meg sonyorgattatom,

Azután pediglen őtöt el bocsatom.214

Phariseus secundus

Nem elég az, hanem meg sentencziázad,

És a tőrvény szerent az halálnak adgyad,

Mert nem lehet ennek meg maradni, tudgyad.

Pilatus

1015 Vitézek, mindjárást oszlophoz kőssétek,

Elsőbben a ruhat rolla le vessétek,

Erőss ostorokal, veszszőkkel űssétek,

Tetejétől fogva talpig meg verjétek.215

Az után tővisből koronát fonyatok,

1020 És asztot fejébe rudakal nyomjátok,

Tű kiralyotokot meg koronázátok.

Miles primus

Váh, ki régen várom, hogy kezémbe akadgy,

Sok gonosságidert veréstől meg nyuvadgy,216

Jere az oszlop mellé, had ékesittessél.217

Miles secundus

1025 Látom, Pilátusnak azon jár az esze,

Hogy ha meg verhetyűk, őtőt el eresze,

Mindenetek azert kezet rea tegye,

Hogy szolgálatyának jutalmát vehesse.

Miles tertius

Üssed, ne kimilyed, mert eszt erdemlette,218

1030 Mert most fel tanálta, ha esztet kereste.

Miles quartus

Hotza azt a rudat s a tővis koronát,

Had nyomjam fejébe királyi laurussát.

Schena duodecima

Jefte corpus filiae suae super rogum positum
decorum victimam offert deplorantibus ejus sociabus

Jefte

Már őrők219 Istenemnek tett fogadásom tárgya szerent220 bé telyesedet. De oh, Istennek csudálatos rendelése, ki erheti fel itiletednek feneketlen 1035 mélységét.221 Dorgalsz es vigasztalsz, sebesittesz és gyogyitasz. Imé, hirtelen tett fogadasomnak222 keserves végét valoban tapasztalom. Meg vigasztalád223 diadalmas győzedelemmel fejemet, de egyszers mint sű224 banatba boritad szivemet, midőn edes magzatomtol veletlenűl el szakasztál.225 De ebbenis buzgo szivel imadom szentcseges rendelesedet. Mivel pedig 1040 égő226 aldozatot fogattam teneked, ihon, maga vérében fetren még artatlan leanyomnak gyenge teste: eztis a sebes tűznek meg emesztő langjai kőzőt é227 aldozatul teneked bemutatom, légy áldott228 őrőke. Tű pedik szemeim előt tűzet gerjeszetek, es fejét testéhez visza tévén porrá égessétek,229 hogy fogadasom beteljesedgk.230

Cantus sociarum Scillae

1045 Oh, keserves es fájdalommal teljes Jeftenek győzedelme,231

Melj nagy buban, siralomban meritte fogadásának vege,232

Mert el hervatt mar Scilla,233

Mint tavaszi szep rosa,234

Oda eletűnk tarsa,

1050 Szűvűnknek vigasaga.

Mint fenyes nap, midőn reggel fel derűl rogyogo sugarival,

Es gyakorta fenyes, tűndőklő szine be fedezik homalyal,

Ugy Scilla fémlik vala,235

De jaj, gyazba borula,

1055 Szerencsetlen orara,

Juta vegre halálra.

Jaj, melj hamar valtozék fényessége, el hervadot szepsege,236

Vig őrőme, kellemetes elete, ah, mely hamar elvesze,

Jaj, tőllűnk elszakada,

1060 Minket arvan it hagya,

Siralomba boritta,

Lőn szerencsa jatekja.

Jaj, mar nekűnk, ki leszen mű oltalműnk, odavan remenysegűnk,

Ki vigaztal, ki kőnyörűl mi rajtunk, el eset jo gmolunk,237

1065 Ah, jaj, tőbbé nem látunk,238

Velled nem mulatozunk,

Bura fordult őrőműnk,

Nem lesz tőbbé vig kedvűnk.

Oh, csillagok es rogyogo planetak, velűnk sirankozzatok,

1070 Szerencsetlen Scilla veletlen sorsan immár szomorkogyatok,

Mert ma fenyessegteknek,

Rogyogo szemeteknek

Eset nagy akadálja,

El hervat ékes Scilla.239

1075 Oh, atkozot, csalard, forgo szerencse, mikent banal mivellűnk,

Melj hertelen, melj veletlen őrőműnk ragadat el mi tőllűnk!

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj,240

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj,

Tőbbet téged nem látunk,241

1080 Veled nem mulatozunk.242

Consocia prima

Látom, állandoság nincs világ kedvében,

Naponkén változik s forog ő szineben,

Ma kik vigadoznak győnyőrűségekben,

Holnap el merűlnek keserűségekben.

1085 A napot folytato kedves mulatságok,

Sziv őrvendeztető, vidám nyájasságok,

Igassággal meg hitt szives barátságok243

Elmulnak, s kővetik nagy szomoruságok.

Consocia secunda

A győngyős őltőzet szenyes gyászra fordul,

1090 Mosolgo szemekből keserves kőny csordul,

A vidám tekintet szomorkodik s mordul,

Az őrvendetes szo siralommal jajdul.

Egyenlő mivolta nem marad semminek,

Űdő folyjásával változnak mindenek,

1095 Boldog állapotban akik most fémlenek,

Kedvek mulván ezer kinokban győtrődnek.

Imé, Scillánakis miként változának

Virágzo napjai, miként el mulának,244

Mely hamar őrőmi bura fordulának,

1100 Kiki meg láthattya áldozatyát atyának.245

Schena ultima

Christus a Pilato ad mortem condemnatur, et crucifigitur, et fit strepitus

Pilatus

Hallod, inas, hamar meny ki az uczára,

Micsoda dolog van, lásd meg, megint ujra.

Servus

Uram, rosz dolog van, ihon majd meg őlik

Azt a szegény rabot, oly erőssen verik.

Pilatus

1105 Meny hozzájok gyorson, mindgyárt meg szűnyenek,

És mindgyárt előmbe vélle siessenek.

(Hic adducunt Christum Judei.)

Kivánságtok szerént meg ostoroztattam,

Tett gonoszságáért meg sanyargattattam,246

Azért ugy itélem és ugy gondolkottam,

1110 Hogy mivel vétke nincs, őtőt el bocsássam.

Tűsem kivánhattok illy verésnél tőbbet,247

Mivel nem talalok benne semmi vétket.

Nezzed azert őtőt, oh, kegyetlen kősség:

Imé, az ember, nincsen benne semmi épség.

1115 Vigyetek ti őttőt, és ittilyetek meg,

Törvenyetek szerent feszitessétek meg.248

Phariseus primus

Itillő biránk vagy Judeaban nekűnk,

Nálad nélkűl azert senkit meg nem őlűnk.

Ez pedig halálra itiltetet tőllűnk,

1120 Meg sentencziázad, arra kenszerittűnk.

Pilatus

A tű kiralytokot hogy feszitsem én meg?249

Judei

Nekűnk, zido nepnek nincsen más királjunk,250

Hanem csak egyedűl felseges császárunk.

Pilatus

Latom, artatlannak vérét kiványátok,

1125 Tűnektek pediglen, tudom, hogy szokástok

Husvétban egy rabot hogy el bocsássatok,

Javaslanám, esztet meg szabaditsátok.251

Néktek ha ugy tetzik, magamis akarom,

Vagyon a tőmletzben egy fogoly, udgy tudom,

1130 Barabasnak hijják, amint én saiditom,

Aztot fel akasztam, Jesust el bocsátom.

Azert, zsido nemzet, illik, hogy meg felely,

És a kettő kőzűl edgyet szabadits el.

Judei

Barabást bocsásd el, feszicsd meg a Jesust!

Pilatus

1135 Tudom bizonyoson artatlannak leni,

Azert nem akarom meg sentencziazni,

Es az ő vérében magamot keverni,252

S. kész vagyok kezeim belőlle ki mosni.253

Judei

Az ő vére rajtunk, s. a mű fiainkon,254

1140 Inkább mind őrőkké, nem banyuk, maradgyon,

Tsak e gonosz tévő keresztre akadgyon.

Phariseus tertius

Hatalmas szekéből, minden erejjéből

A császárt ki emeled, a magad fejedet

És betsűletedet bizonyoson el veszted,

1145 Ennek kausáját és rébellioját sokáig mentegeted.

Pilatus

Ha tű nem szányátok, holot ti tagotok,

Nem illik nékem szánnom,

Ha ártatlanságát és vére hullását

Fel veszitek, nem bánom.255

1150 Itt a sententzia, az ő halálára:

Magas keresztfára fel tegyitek, s meg halyon.

Azert mindennek, kik itt meg jelentetek,

Fűlők hallatyára es mindenek példájára

Fel olvastatik: Sententia.256

Caifas

1155 Hallodé eszt, hadnagy, mindgyárt indulyatok,

A dologban semit hátra nem hadgyatok.257

Akar esztet neki vállára adgyátok,

S a Kálváriára vele vonassátok.

(Calvario demittitur.)258

Talám mind gyárást azon forgodgyatok,

1160 Minden nemű szerszámat ma elő hozzatok,

Hivatalotokban hiven el járjatok.259

Judeus primus260

Jerre, had keszitsem ez keresztet utra,

Ved fel ezt, propheta, kiralyi valladra.

Centurio

Sententia szerint induly halalodra,

1165 Majd, majd fel emelűnk zsido kiralyságra.

Judeus secundus

A zaszlot fogjátok, s. a dobot űssétek,

Minyajan en vellem egyűt kesérjétek.

Judeus tertius

Ha nem mehet, vonyad kemenyen a nyakát,

Vagy ha az sem elég, szurjad az oldalát.261

Centurio

1170 Űssed, verjed, huzad haját, ranczikalyad,

Jobban az keresztet vallaira nyomjad.

Judeus quartus

Már kierkezénk a Kalvaria hegyre,

A keresztet azert rolla vegyetek le.

Pontius Pilatus amint meg itillte,

1175 A nagy kereszt fára most szegezzétek le.262

Judeus quintus

Váh, huzd rá, ne kimild, fogd meg edgyik karját,

Nyujd el a kereszten szep királyi tagját.

Judeus sextus

Hotza lábaidot, nyujcsd ki a keresztre,

Vaj ki regen voltál te erdemes erre.

1180 A két lábát szépen szegezűk egymásra,263

Ne nezűnk semmitis sohajtozására.

Judeus septimus

Agyatok kezembe kalapácsot, szöget,264

Had űsmertessem meg velle a keresztet.

Centurio

Tegyétek fejehez ezen titulussát,265

1185 Agyátok meg néki melto respectussát.266

Judeus quintus

Ha már dolgotokot jo el vegeztétek,

Kezeit, labait jol le szegeztetek,

Egy szivel lelekkel fogja mindenitek,

Ezen gonosz tevőt most fel emelyétek.

Judeus primus

1190 Vah, ki a Salamon templomát el rontod,

És harmad nap alat újonnan fel rakod,

Miert most magadot meg nem szabaditod?

Szály le a keresztről, ha Isten fia vagy,

És ugy hiszűnk neked, hogy te hatalmad nagy.

Kristus

1195 Szentséges Szent Atyám, bocsás meg ezeknek,

Mert nem tugyak, amit moston cselekesznek.267

Judeus primus

Haha, még mit alit, mostis ő magának,

Mint hallom, az Istent kiáltya atyának.

Kristus

Eli, Eli Lama Sabachtani!

1200 Én Istenem, en Istenem, mért hagyál el engem?268

Judeus secundus

Hallátok minyajan, Ilyést kiáltoza,

Talám őtőt hijja szabadulására,

De ő szenvedését el nem veszi rolla.

Kristus

Atyám, szent kezeidbe ajánlom lelkemet.

Centurio

1205 Nagy jelek valának napban és az holdban,

És termeszet felet főld indulásában,

Meg űtkőzém enis nagyon most magamban,

Hogy ha mind egyiglen estűnk gyilkosságban.269

(Finis.)

Cantus angelorum

Ad notam: En nemzetem

Kegyes Jesus, edes Jesus,

1210 Őrők Atyának Szent fia,

Nagy sebekben, a kereszten

Artatlan vérét hulattya.270

Oh, kegyetlen és szemtelen

Bűnősők, miert nem szanyátok

1215 Szernyű kinyát, nagy fajdalmát,

Amiert hogy nem siratyatok?

A nap gyászban és homalyba

Valtoztatya az ő fényét,271

A kősziklák nem álhatyák

1220 Kesérves kinszenvedését.

Cherubimok, serafimok

És minyájan az angyalok,

Siránkoznak és zokognak

A dicsőűlt égi karok.

1225 Csak egyedűl meg nem indul

Bűnősőknek kemeny szivek,

Kikert Kristusnak szent vére272

Ki foly ártatlan a főldre.

Tekincsétek egész testét,273

1230 Nem latyatok már épgét,274

Nagy sebekel kékűlését,

Telyes mindenűt veréssel.

Már kezét ki terjesztette,

Hogy lelkedet meg őlelye,

1235 Jaj, hát sies űdvösségre,275

Hiv ő teged űdvösségre.276

Epilogus

Isten szerelmetől fel gyuladot nepek,

Szent lelek tűzetől gerjedező hivek,

Minden renden levő ifiak és vének,277

1240 Adassanak nektek melto tiszteletek.

E rővid példaban Kristust meg látátok,

Keserves kinyait itt tapasztalátok,

Azert szivetekben melyen be olcsátok,

És kiert szenvedet, jol meg gondolyátok.

1245 Sanyaru eletet, keserves fogságát,

Meg csufoltatását, tővis koronáját,

Ime, szemleletek meg ostorozását,

A magas kereszt fán szomoru halálát.

Szent Pál szavárol itt meg emlékezhettek,

1250 Aki illyen képen beszelget tű néktek,

Mondván: az Úr Kristus szenvedet ertetek,

Példát hagyván néktek, tűis szenvegyetek.278

De emellet aztis jol eszre vegyétek,

Hogy akik mind eddig bűnőkben eltetek,

1255 Kristus szent vérében nem leszen reszetek,

Ha csak igaz szivel hozaja nem tértek.

Azert szent halálát és keserves kinyát,

Tű hozátok valo szerelme nagy voltát

El ne felejcsetek, mutatot irgalmát,

1260 És meg sirassatok éltetek rutságát.279

Imé, esztet várja ki terjesztet kézel,

Lelketek válcságát kereste vérével,

Hozá siessetek tőredelmes szivel,

Meg jutalmaztattok őrők űdvősségel.

1265 Azertis valakik itt meg jelentetek,

Kristus szent halalán itt kesergettetek,280

Melto tisztelettel kőszonőm tű néktek,

Kétszeres jutalmát, kivanom, vegyétek.281

Et Haec Omnia Ad Maiorem Dei Gloriam et Omnium Sanctorum
Honorem 1774 5a Julij282

1270 Gratianus Kézdi283

Rendhagyó jegyzetapparátus

A jelen darabot követi egy másik drámaszöveg is, ezért alább a jegyzetekben szokatlan megoldáshoz folyamodtunk. 1762 nagypéntekén ugyanis egy a Jephte és Jézus történetét párhuzamba állító, az 1774-eshez nagyon hasonló színjátékot mutatott be a Csíksomlyóhoz közeli Mikháza obszerváns ferences iskolája, s az önálló füzetben található dráma szövege szerencsésen fenmaradt. Mikháza és a különálló füzet drámája a Ferences iskoladrámák utolsó, VI. kötetébe tartozna, hiszen nem a Liber exhibensből (Ferences iskoladrámák I–IV.) vagy a két Actiones (Ferences iskoladrámák V.) kötetből való, nem csíksomlyói szöveg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az 1762-es mikházi darab volt az 1774-es csíksomlyói dráma forrása, s az utóbbi szövegszerű átvételeket is tartalmaz. Ezért döntöttünk úgy, hogy kötetünkben a jelen dráma után 11B jellel közöljük a forrást jelentő 1762-es drámát is. (Hasonlóképp jártunk el a Ferences iskoladrámák I. kötetében az 1737-es csíksomlyói és az 1753-as esztelneki darabok közlésekor, l. ott a 12A és 12B sz. drámákat.) Ebből következően a jegyzetek szerkezete is változik: a drámaszöveg után az adott dráma adatait (lelőhely, szerző, előadás, szövegkritikai megjegyzések, magyarázatok) hozzuk, a forrásfejezet viszont a két szöveg és a jegyzetek után következik, ott párhuzamosan közöljük a két darab rövid tartalmát, majd elvégezzük el az összehasonlítást.

Az alábbi jegyzet tehát csak a Liber exhibens kötet 1774-es drámájára (11A) vonatkozik.

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, a Liber exhibens actiones parascevicas… kéziratos kötet 587–612. lapjain található, időrendben ez a kötet utolsó darabja. Tud róla Bándi (1896, 290.), Fülöp (1897, 29.), Pintér (1993, 122.), Muckenhaupt (1999, 116.). Szövege itt jelenik meg először.

Kivételesen színvonalas dráma, jóllehet több helyen érzékelhető – a másoló(k) figyelmetlensége következtében – szövegromlás, mely azonban esetleg más okkal is magyarázható. A szerző, Kézdi István Gracián ugyanis négy drámát hagyott ránk, ezek közül a két korábbi még verses (így a jelen 1774-es dráma és az Actiones Tragicae c. kéziratos kötet 1775-ös drámája (l. Ferences iskoladrámák V., 8., sz.), a következő években azonban már két prózában írt darabot adatott elő diákjaival (1776, 1777: Ferences iskoladrámák V., 5., 9., sz.). Épp ezért elképzelhető, hogy már az 1774-es nagypénteki játékában is voltak prózai részletek. A jelen drámában a Jefte-történetben fordul elő próza: a tragikus, felkavaró 10. jelenetben, Jefte és leánya búcsúzásakor prózai dialógus hangzik el (l. a 895–905. sorokat), de a verselés szótagszáma is rendkívül ingadozó. Hasonló a rövid 12. scena, Jefte magánjelenete, amelyben Jefte prózában mondja el lánya halálát (l. az 1033–1045. sorokat); ugyanott a társak énekének ingadozó szótagszáma is szövegromlást sejtet. Ezen túl néhány nem szabályos szótagszámú és rím nélküli sorról elképzelhető, hogy próza volt, csak a másoló bizonytalankodott.

(Mint a rendhagyó jegyzetapparátusról szóló részben korábban jeleztük, a dráma rövid tartalmát nem itt közöljük, hanem a két drámaszöveg utáni összevetést kezdjük majd párhuzamos tartalomközléssel.)

Szerző

A kiemelkedő szerző Kézdi István Gracián, akinek 1774–1778 közötti csíksomlyói tanársága idejéből négy drámaszövege is fennmaradt. A jelen drámán kívül egy darabja olvasható az Actiones Comicae, kettő pedig az Actiones Tragicae c. kéziratos kötetben (l. Ferences iskoladrámák V., 5., 8., 9. sz.). Ő az egyetlen, aki mindkét Actiones kötetben szerepel.

Az 1770-es években láthatóan fontossá vált a szerző személye, mivel már a jelen drámaszöveg után – tehát a Liber exhibens kötetben – megjelenik Kézdi monogramja (G. K.) az Actiones kötetek pedig már a teljes nevét megadják.

Kézdi Gracián 1746-ban született Gyergyószentmiklóson, Kézdi Istvánként. 1765. augusztus 12-én öltözött be a stefanita rendtartományban, 1770. március 15-én szentelték pappá. Csíksomlyón 1774–78 között tanított, 1774–76-ban, amikor tehát a jelen drámát írta, a syntaxis és a grammatika, 1777–78-ban a retorikai és poétikai osztály tanára volt. 1778–79-ben Désen tanított. 1779–83: gr. Lázár János házi káplánja a Maros megyei Gyalakután (ma: Gyulakuta, Fântânele, Gielekonten), ahol „a község lakóinak felét áttéríti a katolikus vallásra” (Pintér 1993, 135.). Ezután több településen lelkész: 1784–88, illetve 1793–94 között Magyarzsákodon (Jacodu, Ungarisch-Sacken); 1798-ban Málnáson (Malnaș); 1801–6 között Kidén (Chidea). 1802–3, illetve 1810–13 között a gyulafehérvári rendház gvárdiánja, 1810–1813 között a provincia definitora is. Désen házfőnök 1778–79, illetve 1807–10 között. 1813–14-ben házikáplán br. Henter Antal örököseinél, Kelementelkén (Călimănești). 1815-től a Kolozs megyei Tordaaknán (Turda Ocna) adminisztrátor. 1816. szeptember 16-án hunyt el Szászsebesen. (György 1930, 531; Pintér 1993, 135; Magyar Katolikus Lexikon)

Forrás

A forrásról lásd az 11A és 11B drámák összehasonlító vizsgálatát.

Előadás

A darabot 1774. április 1-jén, nagypénteken játszották. Különösebb díszletet nem igényelt, s helyettesítette azt az erős intenzitású szöveg.

A passiójátékban három Cantus, azaz ének hangzik fel, de csak egyiknél ad a darab szerzője vagy másolója dallamutalást. Az első ének a teljes hetedik jelenet, ahol a halálra készülő Scilla fájdalmas sirató énekét halljuk (Cantus Scillae suam sortem. Deplorantis). Fő érdekessége, hogy (jelzés nélkül) két részre tagolódik: az első hat szakasz (Oh, forgandó s elmúlandó, oh, átkozott szerencse) 8+7.8+7.8+7.7. szótagszámú, míg az utolsó nyolc versszak (Ah, jaj, mire juték, s hogy vesztém magamot) felező 12-es. A planctus első részéhez a néphagyományban találtunk szótagszám alapján dallamot. A népzenei gyűjtések a magyar nyelvterület keleti részén Áldattassál/Áldoztassál, kisded Jézus, világ minden részében kezdettel ismert (erdélyi énekeskönyvek közül először a Kájoni Cantionale harmadik kiadásába került, Kájoni 1805, 61; 1921, 112. sz.; mai énekeskönyvben e dallamcsalád szótag- és dallamváltozataként, a Jézusomnak kegyelméből… halottast találjuk: Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 344., Dobszay 2006, 636. sz.). Alább az erdélyi katolikus falvak (az ún. „Szentföld”) területéről származó gyűjtésből ajánlunk dallamot (ez a karácsonyi ének moldvai gyűjtésekben is él, pl. Harangozó–Kővári 2005, 61–63., CD 9. track; a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában pedig meghallgatható egy eltérő szótagszámú halottas variáns, Ó, szomorú, siralmas szó, világtól meg kell válnunk kezdettel ugyancsak Moldvából, ahol az ún. diktáló éneklést is megfigyelhetjük: hungaricana.hu/162486/).

Kotta

Bíró István (76 éves), Kézdiszentkereszt (Háromszék). Gyűjtötte: Forrai Magdolna Gregoria 1958. Jelzet: LSz 17017.

A Scilla-planctus második részéhez (Ah, jaj, mire juték, s hogy vesztém magamot) pedig a következő énekek közül ajánlunk választani, amelyeket a Ferences iskoladrámák korábbi köteteiben közöltünk: az I. kötet 10. sz. 1734-es passió jegyzetében (Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), a II. kötet 3. sz. 1742-es darab jegyzetében (Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), valamint a III. kötet 3. sz., 1753-as (Mikor Máriához…) és 1755-ös 4. sz. (Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…) passiójátékának jegyzetében található dallamok valamelyikét.

A dráma második énekét a 12. jelenetben olvashatjuk, ahol Scilla sorsán társai kórusban zokognak (Cantus sociarum Scillae: Oh, keserves és fájdalommal teljes Jeftének győzedelme). Ehhez az összetett versformájú, hat versszaknyi szöveghez egyelőre nem tudunk dallamot társítani.

A harmadik ének az Epilogus előtt, annak mintegy bevezetőjeként hangzik el. Az angyalok hét versszakos éneke (Kegyes Jézus, édes Jézus, örök Atyának Szent Fia) az Én nemzetem, zsidó népem dallamára éneklendő (Cantus Angelorum. Ad notam Én nemzetem etc.). Ezt a dallamot a Ferences iskoladrámák I. kötetében a 8. sz. 1731-es passió jegyzetében a Deák–Szentes kéziratból, illetve bukovinai gyűjtésből közöltük (Kővári 2013, 66. sz.; Ferences iskoladrámák I., 588–589.; RMDT II, 62. sz.; Dobszay 2006, 441. sz.; Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/62. sz., vö. Hozsanna! 81. sz., Éneklő Egyház 88. sz. / Dicsérjétek az Urat! 88. és 88b. sz., erdélyi variánssal; szép énekléssel Udvarhely megyéből meg is hallgatható: hungaricana.hu/32096/).

Szövegkritikai megjegyzések

A szöveget több kéz másolta, felváltva, igen eltérő írásképpel és helyesírással (pl. a cs hang jelölésére egyaránt előfordul ts és cs, a j igerag j és y betűvel, stb.), ezen nem változtattunk. Ugyancsak meghagytuk a schena/scena ingadozást. Jelölés nélkül feloldottuk az ismert vagy konzekvens rövidítéseket: Sz. (szent); az n ragrésznél a tildét: fordulyu~k (fordulyunk), vesz~ek (vesznek); n~ereség (nyereség); hazánkk; ugyanígy az m helyett n fölötti tildét. Az egyik kéz a hosszú ékezetet gyakran ponttal jelöli, ezt nem követtük. Az első kéz csak hosszú ő/ű betűket használ, az 591. lapon a másolást átvevő új kéz viszont csak rövid ékezeteket használ az ö/ü betűin. A második kéz sokszor egybeírja (vagy egymáshoz igen közel?) a szavakat, ezeket jelölés nélkül szétválasztottuk. A köznevek kezdő nagybetűit jelölés nélkül kisbetűvel írtuk át, néhány tulajdonnév kis kezdőbetűjét ugyancsak jelölés nélkül nagyra változtattuk.

Xtus szerepnevet jelölés nélkül Kristus formában oldottuk fel a néhányszor kiírt név alapján (először a 2. sorban). A szerepneveket (Judás, Judas; Caifas, Caifás; Annas, Annás; Phariseus, Fariseus; Consocia, Consotia;) egységesítettük. Nem változtattunk a Servus szerepnéven, mert úgy véltük, nem zavaró, hogy az ammoniták udvarában, a főpapoknál és Pilatusnál is e néven szerepel egy-egy szolga.Nem változtattunk a Scilla szerepneven, mert úgy véltük, Kézdi vagy a szöveg másolója félreolvashatta az 1762-es mikházi drámában szereplő Seilla nevet (amely több idegen nyelvű forrásban is megvan, Seilaként), hiszen Seilla nevében a c és az e betű könnyen összekeverhető, így lett Kézdinél Scilla a lány neve.

Az egyik kéz Finist vagy a ’fordíts’ jelentésű felszólítást: Verte folium írt a lap aljára, ezeket a lapalji jegyzetben hozzuk. Egy másik másoló egyedi XXX jelölést alkalmazott Krisztus hallgatására azokban a jelenetekben, amelyekben Krisztus nem felel a főpapok vagy a farizeusok kérdéseire; ezt a jelölést megtartottuk.

Az utolsó jelenet nagyon kapkodó, a margón jelzett szerepnevek el-elcsúsztak, a megszólalóhoz nehezen köthető a megfelelő szöveg.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

7 elementomok – elemek

27–8 birak kőnyvéből… a tizen egy részből – Bír 11 (l. a forrásról szóló jegyzetet)

36 ammonitákal – ammonitákkal; ammoniták: a Bibliában „Ammon fiai”, a Holt-tengertől keletre élő nép

92 Ammond – Ammon; itt: az ammoniták uralkodója´(Többször szerepel a szövegben, Ammonként is.)

107 laurussát – (dicsőségért járó babér)koszorúját

117 serensegel – serénységgel, serényen

133 Gáláád – Gileád: a Jordántól keletre eső terület, innen származik Jefte.

143 praesentalom – bemutatom, bevezetem

157 Moabnak földét senki el nem vette / Se Amon fiait nem kereste – a Moábtól származó nép, a moabiták nem engedték, hogy az Egyiptomból menekülő és Kánaán felé vonuló zsidóság átmenjen a földjükön (Bír 11,17–18). A drámaszerző ezt kiegészíti az Izraellel állandóan szemben álló moabitákkal: a zsidók egyik nép földjét sem akarták elvenni, elfoglalni, ezért a pusztában nagy kerülőt tettek.

329 kételenségűnk – kötelességünk

334 triumphusokra – a. m. ünneplésre, diadalmenetre méltó

384 légyen egy grátiám – tégy meg nekem egy szívességet

426 bű bájosságát – rontó varázslását

428 Practicat – praktikát, fortélyt, mesterkedést (l. még a 478. sorban)

436 praedául – prédául, zsákmányul

443 protestálok – tiltakozom

452 causankot – (peres) ügyünket

457 holditot – hódított

487 űnepek előt – ünnepek előtt: a zsidók Pészách ünnepére készülnek

516 kudulok – koldulok

519 korpa czibrét – korpaciberét: korpából készített, savanyú, szegényes levesfélét

532 kondiziót – conditio: feltétel, állapot

566 grátiákot – kb. kedvezést

573 szorulasbol – megszorultságból, pénzszűkéből

599 Ave, Rabis – Ügyvözlégy, rabbi! („Üdvözöllek, Mester” Mt 26, 49)

603 várdára – vártára: őrhelyre

627 véletlen – váratlan, nem várt

664 őlv – ölyv

690 edgyes – egyetlen, egységes, közös (döntés)

731 szép szinű – kétszínű

753 prosmitály – prézsmitálj, szónokolj, prédikálj

765 Czedron kertébe – a Cedron patakon át vezet az út az Olajfák hegyén lévő Getszemáni-kertbe

772 bubájosnak – bűbájosnak: (gonosz) varázslónak

785 nyilván – nyilvánosan, nyíltan

804 Belzebubnak – Belzebub: az egyik gyakran hivatkozott főördög, gonosz szellem

815 teged is … concernál – téged is illet, rád is vonatkozik

816 vergál – irányul, arra törekszik

818 pretendál – követel, elvár

833 sententziát – ítéletet

840 instancziámra – kérésemre

855 veled…tarsolkodásom – társad voltam, veled voltam

949 holditya – hóditja

995 fassioja – vallomása

1032 laurussát – l. a 107. sor jegyzetét!

1038 veletlenűl – váratlanul (l. a 627. sor jegyzetét!)

1033 fémlik – fénylik

1145 kausáját és rébellioját – (peres) ügyét és lázadását

1170 ranczikalyad – ráncigáljad

1221 Cherubimok, serafimok – A kerubok a Paradicsom és a frigyláda őrei voltak. A szeráfokkal együtt Isten közvetlen környezetét alkották. Zsidó hagyományok nyomán angyaloknak tekintik őket, így vette át őket a keresztény hagyomány. Utóbbiban az angyalok rendjében a legmagasabbak között állnak.

1249 Szent Pál … mondván – több levélben szerepel Krisztus példája, itt a Zsidóknak írt levélre hivatkozunk: „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 12,2)

Jegyzetek

1 Dni [A rövidítést feloldottuk.]

2 kinn [Emendáltuk.]

3 indulatok [Emendáltuk.]

4 melyel [Emendáltuk.]

5 oh [Emendáltuk.]

6 [A peldaul szóba az ld föléírással beszúrva.]

7 Istennek [Az s betű alatt átírt f, a másoló valószínűleg nem tudta még, hogy Jeftéről lesz szó, ezért félreolvashatta a szót; emendáltuk.]

8 valakit [Emendáltuk.]

9 ug [Emendáltuk.]

10 emberét [Emendáltuk.]

11 véreben [Emendáltuk.]

12 redu<>citur [Olvashatatlan betű(k) áthúzva.]

13 Nyudogodalmát [Emendáltuk.]

14 nicsen [Emendáltuk.]

15 [A diadalmam szót nem emendáltuk, bár valószínűleg viadalmam lenne a helyes.]

16 Mid [Emendáltuk.]

17 harcsolasomban [Emendáltuk.]

18 asztot <> bémutatom te t<>iszteletedre [Olvashatatlan betűkre ráírások.]

19 kővetek < >mindent amit [A mindent olvashatatlan törlés fölé írva.]

20 el [Emendáltuk.]

21 felelemnek adgyak [Emendáltuk.]

22 kardunkőt [Emendáltuk.]

23 vert [Emendáltuk.]

24 keszen [Emendáltuk.]

25 ellenne [Emendáltuk.]

26 Rex Amonitarum [A szerepnevet egységesítettük.]

27 bekeségbe [Emendáltuk.]

28 [Az Izrael e-je beszúrva.]

29 ország<unk>ok

30 a<d>ka<t>d [Ráírással javítva.]

31 [A Servus szerepnév után teljes olvashatatlan sor törölve.]

32 Legatus Regis Amonitarum [A Legatus Jeftétől jött, a téves birtokost elhagytuk a szerepnévből.]

33 számvéttéstek [Emendáltuk.]

34 egyiptusból [Emendáltuk.]

35 moabnak [Emendáltuk.]

36 ellenne [Emendáltuk.]

37 ellenned [Emendáltuk.]

38 ellenned [Emendáltuk.]

39 szenyét [Emendáltuk.]

40 fugesztem [Emendáltuk.]

41 ellenne [Emendáltuk.]

42 ebekkel vérét <vérét> fel

43 discedit [Az utasítást kiegészítettük.]

44 retteni [Emendáltuk.]

45 <ha> jo hittel

46 Valamig <az> ellenség

47 vann élle [Emendáltuk.]

48 [Az a névelőt a szótagszám miatt illesztettük be.] siok [Emendáltuk.] seregének <nye> vére

49 kiomlik [Emendáltuk.]

50 hazánkot ellenség ellenség kezébe [Emendáltuk.]

51 ellennályunk [Emendáltuk.]

52 paasio [A második a föléírással betoldva; emendáltuk.] D.N. J. Xti [A rövidítést feloldottuk.]

53 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

54 irgalmasság<a>ibol [Ráírással javítva.]

55 vök [Emendáltuk.]

56 testet <Szz> méhéből [Emendáltuk.]

57 egessegésekért [Emendáltuk.]

58 kaptok Xtus Hát [Az ismételten kiírt szerepnevet elhagytuk.] sze<l>geny [Ráírással javítva.]

59 ill [Emendáltuk.]

60 elyűnk [Emendáltuk.]

61 tége<g>d [Ráírással javítva.]

62 űdőzéseket [Emendáltuk.] v<é>enni [Az ékezet áthúzva.]

63 kvetűnk [Emendáltuk.]

64 [A tanyitványim második i-je beszúrva.]

65 Mert <valaha> bizonnyal

66 Adest <Numen> Nuntius Prosperam [A Nuntius föléírással betoldva, más kéz írása.]

67 halakot [Emendáltuk.]

68 [A jelenet címében olvashatóval ellentétben, a másoló végig c-vel írja a Nuncius szerepnevet, ezt meghagytuk.]

69 halakot [Emendáltuk.]

70 áldassék <Isten> Egeknek

71 [A hibás rímelést és szótagszámot nem javítottuk.]

72 menyűk [Emendáltuk.]

73 győzdelmed [Emendáltuk.]

74 kivalál [Emendáltuk.]

75 vetettem [Emendáltuk.]

76 mert Istenem van oly fogadásom [A sort kiegészítettük.]

77 keszulyj hala~ra [Emendáltuk, a szótagszám miatt kiegészítettük az a névelővel; a tildével jelzett rövidítést feloldottuk.]

78 hatra [Emendáltuk.]

79 eletem [Emendáltuk.]

80 sortalan [Emendáltuk.]

81 jelencsnd [Emendáltuk.]

82 bárcs<á>ag [Az ékezet törölve; emendáltuk.]

83 hegyeke<g>t [Ráírással javítva.]

84 kosziklákot [Emendáltuk.]

85 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

86 Hogy mi mi panaszunkra adgy nekűnk tanatsot [Az 1762-es mikházi kézirat alapján, a rímelés miatt emendáltuk.]

87 Kinek nagy az egész őrszágban [Emendáltuk. A sort kiegészítettük, az 1762-es mikházi kézirat és az 1756-os passió alapján: Ferences iskoladrámák III., 5. sz., 335.]

88 bu [Emendáltuk.]

89 mojzes [Emendáltuk.]

90 roma [Emendáltuk.]

91 nyakunk<>ban [Olvashatatlan törlésre ráírva.]

92 mojzestől [Emendáltuk.]

93 bekesekben [Emendáltuk.]

94 Servus [Mivel több jelenetben több servus is szerepel, itt a magyar szöveg alapján kiegészítettük a szerepnevet.]

95 mojzes [Emendáltuk.]

96 uzőtt [Emendáltuk.]

97 szelyedgyen [Emendáltuk.]

98 fe<>nekel [Emendáltuk. Az n alatt olvashatatlan törlés.]

99 moly tűndérsegekben [Emendáltuk.]

100 o [Emendáltuk.]

101 nek [Emendáltuk.]

102 ellennűnk [Emendáltuk.]

103 elők [Emendáltuk.]

104 belleni [Emendáltuk.]

105 adna [Emendáltuk.]

106 [A hiányzó szerepnevet az utasítás alapján pótoltuk.]

107 érszényembe <sok szép kőntősőkel magam meg ruháznám> a miat felette busulok szivembe [Föléírva.]

108 Mesternek [Emendáltuk.]

109 beremet [Emendáltuk.]

110 [Az éség szóra olvashatatlan javítás ráírva, ezért meghagytuk, de emendáltuk.]

111 eség [Emendáltuk.]

112 szomjo<z>ságomotis [Ráírással javítva.]

113 fotok [Emendáltuk.]

114 pástétokbanis kart [Emendáltuk.]

115 fogy [Emendáltuk.]

116 Val<l>yon [Ráírással javítva.] hat [Emendáltuk.]

117 <z>sidoságnak

118 sodok [Emendáltuk.]

119 <á>amellette [Az ékezet áthúzva; a két szót külön írtuk.] utaltam [Emendáltuk.]

120 érszent [Emendáltuk.]

121 vesz<e>nem

122 pénz [Emendáltuk.]

123 meteddel [Emendáltuk.]

124 várdara [Emendáltuk.]

125 kőtelességtekek [Emendáltuk.]

126 vig [Emendáltuk.]

127 Jaj, hogy hogy [Emendáltuk.]

128 életemet [Emendáltuk.]

129 [Innen az utolsó nyolc szakasz verselése 12-esre változik.]

130 vanom [Emendáltuk.]

131 varnom [Emendáltuk.]

132 vellem [Emendáltuk.]

133 A már aláhúzva.

134 e<k>nekelnek [Ráírással javítva.]

135 sohajtozasivam [Emendáltuk.]

136 kűs<b>ded [Ráírással javítva.]

137 veres [Emendáltuk.]

138 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

139 te <erdemedből> rendelesedből [Föléírva.]

140 vennek a szznek mehéből [Emendáltuk.]

141 ő<k>rők [Ráírással javítva.]

142 [A Juda vége nem látszik a kötésben.]

143 arulszez el [Emendáltuk.]

144 marum [Emendáltuk.] A hatodik katona szerepnevét ezért alább kiegészítettük Malkus nevével.

145 jőttétek [Emendáltuk.]

146 Certurio [Emendáltuk.]

147 sacerdotibus qvibus [A fölösleges qvibus szót elhagytuk.]

148 talatál [Emendáltuk.]

149 bubájosnak [Emendáltuk.]

150 nep haborgato [Emendáltuk.]

151 amito [Emendáltuk.]

152 [Az XXX azt jelzi, hogy Kristus nem válaszol. A kéziratban máshol is előfordul.]

153 karomkodási [Emendáltuk.]

154 váráslási [Emendáltuk.]

155 el [Emendáltuk.]

156 tamasz [Emendáltuk.]

157 ra<>kja [Olvashatatlan betűkre ráírva.]

158 [A mind n-je beszúrva.] Isten [Emendáltuk.]

159 szegelli [Emendáltuk.]

160 ellenned [Emendáltuk.]

161 [Az XXX azt jelzi, hogy Kristus nem válaszol.]

162 [A Kenszeritlek n-je beszúrva.] elő [Emendáltuk.]

163 jobbjá [Emendáltuk.]

164 karomkodig [Emendáltuk.]

165 bizonyára <melto az halálra> magamis

166 vigyetek [Emendáltuk.]

167 [A sor alatt, a lap alján: Finis, elhagytuk.]

168 instacziamra [Emendáltuk.]

169 hat [Emendáltuk.]

170 hanjait [Emendáltuk.]

171 ezekét [Emendáltuk.]

172 bar [Emendáltuk.]

173 konczolasaert <és életedben volt eddig mulatságom lenne> jaj, meg eped

174 legyek <oda nem> elé

175 [A sor után, a lap alján: Verte folium.]

176 elo jottem [Emendáltuk.]

177 hat [Emendáltuk.]

178 veg [Emendáltuk.]

179 hat verem [Emendáltuk.]

180 toltened [Emendáltuk.]

181 verem [Emendáltuk.]

182 valthotnalak [Emendáltuk.]

183 fodasomot [Emendáltuk.]

184 győzhetet [Emendáltuk.]

185 nyudcs [Emendáltuk.]

186 elénem [Emendáltuk.]

187 egő aldozatra [Emendáltuk.]

188 fogságba <le>tegyétek

189 fő <papja> ura

190 érdemes <fo>birája

191 Kéván tuis [Emendáltuk.]

192 napora [Emendáltuk.]

193 elenűnk [Emendáltuk.]

194 nag szuntelen [Emendáltuk.]

195 karomolya [Emendáltuk.]

196 tetelin [Emendáltuk.]

197 ellenne [Emendáltuk.]

198 tévot fogadnunk E

199 ala [Emendáltuk.]

200 itilo [Emendáltuk.]

201 űgyet [Emendáltuk.]

202 ugye mas [Emendáltuk.]

203 elenned [Emendáltuk.]

204 Migonoszt [Emendáltuk.]

205 hat [Emendáltuk.]

206 vilāban [A rövidítést feloldottuk.]

207 va<l>gyon [Ráírással javítva.]

208 főldon mostán [Emendáltuk.]

209 bizok [Emendáltuk.]

210 bunet [Emendáltuk.]

211 veretven dolgara [Emendáltuk.]

212 tevelygesbe nepet [Emendáltuk.]

213 áltotta [A nyilvánvaló másolási hibát javítottuk.]

214 otot [Emendáltuk.]

215 tetértől [Emendáltuk.]

216 véréstől [Emendáltuk.]

217 ekesitessél [Emendáltuk.]

218 Ussed [Emendáltuk.]

219 ő<k>rők [Ráírással javítva.]

220 tárgya <ne>szerent

221 melységét [Emendáltuk.]

222 gogadasomnak [Emendáltuk.]

223 vigasztalad [Emendáltuk.]

224 surű [Emendáltuk.]

225 szakasztal [Emendáltuk.]

226 egyő [Emendáltuk.]

227 egő [Emendáltuk.]

228 leg aldolt [Emendáltuk.]

229 fejet testehez visza teven pora egessetek [Emendáltuk. A pora jelzi az r kettőzését.]

230 beteljesegek [Emendáltuk.]

231 faldalommal [Emendáltuk.]

232 fogadasomnak [Emendáltuk.]

233 Silla [Emendáltuk.]

234 [A Mint tavaszi szep rosa sor kétszer szerepel, az egyiket elhagytuk.]

235 femlik [Emendáltuk.]

236 valtozek <feje>fenyessege [Emendáltuk.]

237 kőnyorűl rajtűnk gamolunk [Emendáltuk.]

238 latűnk [Emendáltuk.]

239 ekes [Emendáltuk.]

240 [A sor után repete jelzi az ismétlést, ezt végrehajtottuk.]

241 teget latűnk [Emendáltuk.]

242 mulatozűnk [Emendáltuk.]

243 [A barátságok olvashatatlan betűkre ráírva.]

244 virág<r>zo [Ráírással javítva.]

245 láthattya <hogy> áldozatyát

246 me [Emendáltuk.]

247 v<é>erésnél [Az ékezet áthúzva.]

248 feszitessetek [Emendáltuk.]

249 ki<k>ralytokot [Ráírással javítva.]

250 králjunk [Emendáltuk.]

251 szabaditsatok [Emendáltuk.]

252 vereben [Emendáltuk.]

253 kezim [Emendáltuk.]

254 vere

255 fe [Emendáltuk.]

256 olvastaszik [Emendáltuk.]

257 [A hadgyatok rövidítését – had~tok – feloldottuk,]

258 Cario [A rövidítést feloldottuk.]

259 Hivatalotokbam [Emendáltuk.]

260 Miles primus [Mivel Judeus primus hiányzik, logikus, hogy ő az első megszólaló. Emendáltuk.]

261 ha semel<g>ég [Emendáltuk.]

262 szegezzetek [Emendáltuk.]

263 labat [Emendáltuk.]

264 szogét [Emendáltuk.]

265 Tegyetek [Emendáltuk.]

266 agyatok [Emendáltuk.]

267 csekesznek [Emendáltuk.]

268 mert [Emendáltuk.]

269 [A sor után:] Finis.

270 veret [Emendáltuk.]

271 fe[?] [Részben olvashatatlan a szó, próbáltuk emendálni.]

272 vere [Emendáltuk.]

273 egesz testet [Emendáltuk.]

274 epseget [Emendáltuk.]

275 űdvossegre [Emendáltuk.]

276 hiva űdvossegre [Emendáltuk.]

277 venek [Emendáltuk.]

278 tuis [Emendáltuk.]

279 eltetek [Emendáltuk.]

280 itt <itt> kesergettetek

281 ketzeres vegyetek [Emendáltuk.]

282 Et H.O.A.M.D.G. et O.O.SS. [A rövidítést feloldottuk.]

283 G. K. [A rövidítést feloldottuk.]

Gracián István Kézdi
Passion play with Jephthah’s story

Extraordinary notes

The present play is followed by another drama text, so we use an unusual solution in the notes below. On Good Friday 1762, the Observant Franciscan school of Mikháza – close to Csíksomlyó – performed a play similar to the 1774 one, showing a parallel between the story of Jephthah and Jesus, and we are fortunate enough to have the drama text in a separate booklet. The drama from Mikháza and the separate booklet would belong to the last volume (VI) of Ferences iskoladrámák, as it does not come from Liber exhibens (Ferences iskoladrámák I–IV) and was not performed in Csíksomlyó. It is, however, evident that the 1762 Mikháza play was the source of the 1774 Csíksomlyó drama, and the latter even has identical texts. That is why we decided to publish the source drama from 1762 after the present play, with the designation 11B. (We used a similar solution in volume I of Ferences iskoladrámák, in the case of the 1737 Csíksomlyó play and the 1753 Esztelnek play, see dramas nr. 12A and 12B.) As a consequence, the structure of the notes is also different: the drama text is followed by the essential data (place of origin, author, performance, textual criticism), whereas the section on sources is placed after the two texts and the notes, where we simultaneously list the short contents and make the comparison.

Thus, the notes below only refer to the 1774 drama (11A) of Liber exhibens.

Essential data

The manuscript of the drama is on pages 587–612 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery; from a chronological point of view, this is the last drama of the volume. It is mentioned by Bándi (1896, 290), Fülöp (1897, 29), Pintér (1993, 122), Muckenhaupt (1999, 116). This is the first publication of the text.

It is a drama of exceptional quality, although the text is corrupted at several places, due to the carelessness of copyists and maybe also to other reasons. The author, Gracián István Kézdi left us four dramas, the two earlier ones are in verse (the present 1774 drama and the 1775 drama of the manuscript volume Actiones Tragicae, see Ferences iskoladrámák V, nr. 8), in the following years, however, his pupils performed two prose plays (1776, 1777: Ferences iskoladrámák V, nr 5 and 9). Thus, it is possible that his 1774 Good Friday play already contained prose parts. In the present drama, parts of Jephthah’s story are in prose: in the tragic, moving tenth scene, Jephthah and his daughter say goodbye in prose dialogue (see lines 895–905) but the verse syllable numbers are also very insecure. A similar scene is the twelfth one, Jephthah’s private scene where he describes his daughter’s death in prose; the song of his companions in the same scene suggests textual corruption with the insecure syllable numbers. Some lines with insecure syllable numbers and without rhymes suggest that the original manuscript may have been in prose, and the copyist hesitated.

(As previously mentioned in the section on extraordinary notes, the short content of the drama is not given here: the comparison following the two texts will begin with the parallel description of contents.)

Author

The exceptionally talented author is Gracián István Kézdi whose four drama texts survive from his Csíksomlyó teaching years between 1774 and 1778. Apart from the present drama, one of his plays is in the manuscript volume Actiones Comicae, while two of them are in Actiones Tragicae (see Ferences iskoladrámák V, nr. 5, 8 and 9). He is the only one to appear in both Actiones volumes.

The authorship apparently became important in the 1770s, as after the present drama text – in the volume Liber exhibens – Kézdi’s initials appear (G. K.), while the Actiones volumes give his full name.

Gracián Kézdi was born as István Kézdi in Gyergyószentmiklós in 1746. He was ordained on 5 March 1770. He taught in Csíksomlyó between 1774–78, he taught syntax and grammar in 1174–76 and rhetorics and poetics in 1777–78. From 1778 to 1779, he taught in Dés. He died in Szászsebes on 16 September 1816 (György 1930, 531; Pintér 1993, 135; Magyar Katolikus Lexikon).

Source

On the sources, see the comparative study of dramas 11A and 11B.

Performance

The play was performed on Good Friday, 1 April 1774. It did not require special décor, as the stage-set was replaced by the intense text.

The passion play contains three Canti – songs – but the author or the copyist only indicates a melody reference in one case. The first song is the entire scene seven where Scilla is preparing for death and and is singing a sorrowful mourning song (Cantus Scillae suam sortem. Deplorantis). Its most interesting feature is that it is divided into two parts: the first six strophes (Oh, forgandó s elmúlandó, oh, átkozott szerencse) have 8+7.8+7.8+7.7. syllables, whereas the last eight strophes (Ah, jaj, mire juték, s hogy vesztém magamot) have 12. On the basis of the number of syllables, we found a melody in folk tradition for first part of the planctus. Folk collections sing this in the Eastern part of the Hungarian-speaking region beginning Áldattassál/Áldoztassál, kisded Jézus, világ minden részében (the first Transylvanian songbook to publish this was the third edition of Kájoni’s Cantionale, Kájoni 1805, 61; 1921, nr. 112; in modern songbooks, the syllable and melody variant is a funeral song beginning Jézusomnak kegyelméből…: Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 344; Dobszay 2006, nr. 636). Below, we recommend a melody from a collection from Transylvanian Catholic villages (this Christmas song is also found in Moldavian collections, e. g. Harangozó–Kővári 2005, 61–63, CD, track 9; a funeral variant with a different number of syllables beginning Ó, szomorú, siralmas szó, világtól meg kell válnunk is available in the sound archive of the Institute of Musicology, also collected in Moldavia: hungaricana.hu/162486/).

For scores, see:

István Bíró (76 years old), Kézdiszentkereszt (Háromszék). Collected by Magdolna Gregoria Forrai 1958. Reference number: LSz 17017.

For the second part of the Scilla-planctus (Ah, jaj, mire juték, s hogy vesztém magamot), we recommend one of the following songs, published in the previous volumes of Ferences iskoladrámák: in the notes to the 1734 passion play, nr. 10 in volume I (Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), in the notes to the 1742 passion play, nr. 3 in volume II (Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), in the notes to the 1753 passion play, nr. 3 in volume II (Mikor Máriához…) and in the notes to the 1755 passion play, nr. 4. in volume III (Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…).

The second song of the drama is in scene 12 where Scilla’s friends weep together for her fate (Cantus sociarum Scillae: Oh, keserves és fájdalommal teljes Jeftének győzedelme). We have not yet found a melody for these six strophes with composite verse.

The third song precedes the Epilogus as its prelude. The angels’ seven-strophe song (Kegyes Jézus, édes Jézus, örök Atyának Szent Fia) should be sung to the melody of Én nemzetem, zsidó népem (Cantus Angelorum. Ad notam Én nemzetem etc.). This melody was published in volume I of Ferences iskoladrámák, in the notes to passion play nr. 8 from 1731 from the Deák–Szentes manuscript and from collection in Bukovina (Kővári 2013, nr. 66, Ferences iskoladrámák I, 588–589; RMDT II, nr. 62, Dobszay 2006, nr. 441, Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. II/62, cf. Hozsanna! nr. 81, Éneklő Egyház nr. 88 / Dicsérjétek az Urat! nr. 88 and 88b, with a Transylvanian version; it is available in a nice recording from Udvarhely county: hungaricana.hu/32096/).


11B
Botár János (?)
Jephte példája és az Atyaistennek nagy irgalmassága
Mikháza
1762. április 9. nagypéntek

[Szerepek

Cognatus primus

Cognatus secundus

Frater primus

Frater secundus

Frater tertius

Frater quartus

Jephte

Latro primus

Latro secundus

Latro tertius

Latro quartus

Nuncius

Ephebus

Legatus

Legatus Jephte

Rex amonitarum

Servus

Nuncius Seillae

Seilla, Jephte leánya

Consotia prima

Consotia secunda

Consotia tertia

Consotia quarta

Deus Pater

Justitia

Ádám

Isaias

Misericordia Dei

Petrus

Christus

Andreas

Joannes

Adolescens

Farisaeus primus

Farisaeus secundus

Farisaeus tertius

Farisaeus quartus

Muljer adultera

Caiphas

Servus

Annas

Judas

Daemon primus

Daemon secundus

Daemon tertius

Daemon quartus

Daemon quintus

Centurio

Angelus

Lictor primus

Lictor secundus

Lictor tertius

Lictor quartus

Lictores omnes

Pilatus

Miles primus1

Ephebus

Lucifer]

Actio Parascevica
de Duce fortissimo Jephte imolante suam Unigenitam et acerbissima Passione Domini Nostri Jesu Christi ab Actoribus studiosae Juventutis Mikhaziensis Populo publicé exhibita
Anno 1762 Die 9na Aprilis2

Prologus

Igaz keresztények, kik ide gyűltetek,

Méltóságos uri nemből érkeztetek,

Fő és köz rendekből itt meg jelentetek,

Talán munkácskánkatt latnia jöttetek.

5 Szenteljen Úr Isten, hogy fáratságtakott

Nem sajnállottátok tü utazástokot,

Meltosagos uri praesentiátokott,

Nagy örömmel veszük meg alázástokott.

Üdvösseges napot adgyon Isten néktek,

10 És bő áldásival gyűleszsze szivetek,3

S örök boldogságban érdemit vegyétek4

Tü buzgoságtoknak, el se veszeszszétek.

A mü munkácskánknak mi legyen a’ czélja,

Akarjátok aztott, vélem, meg tudnia,

15 Hogy rend szérint szépen lehessen várnia,

S álhatatossággal arra halgatnia.

Az emberi nemzet felseges Istennek

Kezdetitől fogva ő Teremtőjinek,

Bő kegyelmett vette istenni felsegnek,

20 Mellyrőlis kivánnya, ember emlékeznék.5

De kivált szent fiát hogy el kűldé nékűnk,

A’ki is munkálna a’ mű űdvőssegűnk,

Őrdőg rabságától hogy már szabadűljűnk,

Igy Menybe lehessen bátorságos utunk.

25 Szükség kivált eztett szűből meg hálálni,

Ki szent fia vérét értűnk ki ontani6

Nem sajnála, sidok által ki sajtolni,

Végre szent halálát ertűnk fel áldózni.

Ezen actiora Ó Testamentomből7

30 Például mü vettűk a’ Birak kőnyvéből,

Istentől ki adott igaz szent Irásbol,

Jephtének életétt egy s tizedik részből.8

Ki négy testveritől rutűl ki űzetik,

S minden joszágitol eppen meg fosztatik,

35 De az után viszont ő visza hivatik,

Mert amonitáktől Izrael rontatik.

Midőn ő harcznak keszen van indulni,

Győzedelmes légyen, mérészel fogadni,

Istennek fogadást e’ keppen is tenni:

40 „Fel áldozom aztott, valaki ki jőni9

Előmbe merészel, hogy igy őrvendezzen,

Ellenségtől hozott szép győzedelmemen.”

Az amonitákot, viszá tér, meg győzvén,10

És siet léánya néki őrvendezvén.

45 Akitis fel áldóz az élő Istennek,11

Tovább meg láttyátok, ezek mint legyenek.

Ebben mű példázzűk az Atya Istennek

Nagy irgalmasságát, mélljet tett embernek.

Mert mi keppen Jephté egy szűlőtt léányát,

50 Izrael népéért áldozá magzattyát,

Ugy az Atya Isten őrőktől szűlt fiát

Áldozza emberért, nézvén ő válcságát.

A Fiu Úr Isten szent akarattyáből,

A szent háromságnak egyes tanátsáből,

55 El jő e’ világra maga jo voltáből,12

Emberért mitt mivel, ki teczik scenákből.13

Csak hogy mind ezekre jol figyelmezzetek,

Szenvedés titkait melljen bé rejtsétek,

A’ ti szivetekben gyakron gerjeszétek,

60 Mind ezeket ugyan szenvedi értetek.

Sokkal tőbbet fogtok ma tű itt hallani,

A’miket én tőllem hallotok mondani,

Mert űdőnek rovid volta azt engedi,

Nem lattatik nékem erről tőbbet szolni.

65 Tehát bekeseges tűréssel legyetek,

Minyajon Christusnak kinyát szemléljétek,

Hogy annak utanna gyűmőlcsét vegyétek,

Végre Meny országban jutalmat nyerjetek.14

Actus primus15

Scena prima

Qvatvor Fratres Jephte concludunt Privare hereditate sui patris Jephte

Cognatus primus16

Mely nagy ditsirettel tűndőklőt nemzetűnk,

70 Egész Izraelben virágzott mi nevűnk,17

És nemis mereszlet senkiis ellenűnk18

Száját fel tátani, s uralkodni rajtunk.

Szerelmes etséim, im, meg jelentetek,

Minyájonis őszve ma gyűlekeztetek,

75 Amelyenis igen felette őrvendek,

Talám valamire eppen űgyekeztek.

Cognatus secundus19

Igenis, űgyeksűnk, s. az a’ mű szándékunk,

Atyánk jovaibol hogy mű ma osztozunk.

Kinek hogy mi legyen része, ugy akarunk,20

80 Had tudhassuk nyilván a mi őrőkségunk.

Frater primus

Igen helyes ebben, meg vallom, szándéktok,

A mint tetsik nektek, bátron tsak osztozzátok,21

De mely kivés jutand, majdon meg latyatok,

Ki mellet bizonyal szegénységre juttok.

Frater tertius

85 Meg mondom én okát, ha ti nem tugyátok,

Hogy miért oly kevés a tű joszágotok,

Magatokis, tudom, hogy helyben hadgyátok,

Sőt, azt valojában meg tapasztaljátok.

Frater quartus

Őrőmmel azt halyuk, ha igazat szolasz,

90 És mi jovainkrol ha mi jot mondandasz,

Joszágunk hasznával ha jora tanitasz,22

És ebben igyenes utra igazitasz.23

Frater tertius

Tugyátok azt nyilván, hogy midőn a joszág24

Sok fele osztatik, a nemes uraság

95 Hamar meg kűssebbűl, valoban igasság,

Szemeitek latya, nincs ebben hamisság.

Mi reánk atyánkrol szállot szép őrőkség,

Sok ékes joszágok, allando nemesség,

De mivel sok ágra terjed a nemzetség,

100 Nem tsuda, hogy igen folytog a szegénység.

Vagyon pedig nekunk egy idegen bátyánk,25

Akivel, tugyátok, hogy nem volt egy anyánk,26

Ha asztot kőzűlűnk mű ki tasithatnánk,

Higyetek, rővid nap gazdagabbak volnank.27

Frater primus

105 Meg vallom, beszeded most előtűnk kedves,

Jo tanáts adásod értelemel telyes,

Hogy joszágbol őtőt ki tasitsuk, helyes,

Atyafiuságban mert ő nemis részesz.

Hijatok hát őtőt ihon most előnkbe.

(Pergit frater quartus.)

Frater quartus

110 Az etseid téged, Jephte, sietseggel28

Hinak, hogy szaporan elejebe jőj el.29

Jephte

El megyek, de vellem valyon mit akarnak?

Frater quartus

Eszre veszed, midőn neked letzket adnak.30

(Pergit ad Fratrem.)

Frater primus

Azért most hivatánk tegedet előnkbe,

115 Hogy egyezesűnkőt tehesűk elődbe.

A volt pedig, hogy te mű nemzetségűnkbe

Nem lehets, s nemis vész részt az őrőksegbe.

Hanem most mingyárást meny ki joszágunkbol,

És tsak sietsegel szalagy orságunkbol,

120 Mert máskéntis teged ki vetunk azokbol,

Hid el, nem részesűlsz a nemesi jusbol.31

Jephte

Nem de nem egy atyánk volt nékem veletek,

A jószágbol azért tű ki nem vethettek,32

Ugye, hogy mind edig hiven űsmértetek,33

125 Atyátok fiának engem neveztetek.

Frater secundus

Ugy vagyon, de edig ellened nem mertűnk

Állani, mivel hogy mű kűssebbek voltunk,

De imáron, látod, műis fel serdűltűnk,

Mingyárt nemzetűnkből teged ki tőrűlűnk.

Frater tertius

130 Sokat ne dispotály, mert a’ mű főldűnkőn,

Hid el, hogy nem lakol s hizol a vérűnkőn,

Nemis uralkodol szép őrőksegűnkőn,

Elleg az, hogy edig szenvedtűnk helyűnkőn.

Nosa, jo bátyáim, kardra kezeteket

135 Vessétek, és azal Jephtet kergessetek.

Frater quartus

Szalagy, mert most mingyárt a pretensiodat

Meg kapod bitanglot drága kastelyodat.

(Hic fugit Jephte.)

Scena secunda

Jephte deplorat injuriam sibi factam a’ suis fratribus. Filij Terrae Tobb acceptant ipsum tamquam principem.

Jephte

Sok jo tétemenyim után szépen járék,

Dajkálkodasomnak bérét meg fizeték,

140 Boldogtalan fejem, ihon, ki vetteték,

Minden joszágomből csufűl ki űzeték.

Keseredet szivel veszem ecséimnek

Kegyetlensegeket, melljet miveltenek,

Mint ebet, engemet tőllők el űztenek,

145 Kardot dűhűsseggel réám emeltenek.

Jaj, idegen főldre kergettek engemet,

Már hová én hajcsam, nem tudom, fejemet,

Vagyis hogy fojtassam az én eletemet,

Fojtogattya erőst meg epet szivemet.

(E’ scenis predeunt quinque latrones.)

Latro primus

150 Miert siránkozál, kérlek, uram, mond meg,34

Meg segellunk teged, csak nyilván beszeld meg.

Jephte

Hogy ne siránkoznám, mert engem ki űztek,

Tulajdon vereim ihon, ki vetettek,

Minden joszágimből eppen ki kergettek,

155 Az idegeny főldőn, jaj, már mit miveljek?

Latro primus

Kerűnk, uram, teged, hogy ne szomorkodgyál,

Tud, meg vigasztalunk teged valosággal.

Jephte

De kérlek, hogy mivel tű vigaztalhattok,

Szőmorűságomnak vigságot adhattok?35

Latro primus

160 Ne törd azon fejed, hanem kővess műnkott,

Mű tisztelni fogunk mint fejedelmunkott,

És oltalmazunkis mint hiv jo urunkott,

S igy tapasztalhatod bőldog statusunkot.

Jephte

Jelencsétek hát meg, miben uraságom

165 Fog lenni nállatok, boldog állapotom?

Latro secundus

Nállűnk jol lakhatol hizlalt bialokkal,

Kedvedet tőltheted berbécs bárányokkal,36

Mert mű kedveskedűnk néked mind azokkal,

S. tudom, nem cserélnél nagy uraságokkal.37

Latro tertius

170 Minden nap asztalod sárnyas állatokkal

Tundoklik, jo izű fácán madarakkal.38

Latro quartus

Szomnyúságod pedig drága italokkal39

Enyhited minden nap, tokai borokkal.

Jephte

Nohát, én el megyek, s, tu fejedelmetek

175 Lészek, és engemet hiven kővessetek.

Latro primus

Kőszőnnyűk te neked a’ te jo voltodat,

Tiszteljukis immár nagy uraságodat.40

(Hic discedentibus ijs. Clauditur scena.)41

(Venit Nuncius ad fratres Jephte annuncians in foelicem successum bellicum Amonitis. Consultant de revocatione Jephte.)

Frater primus

Látom, jo barátom, hogy nagy siecséggel

Josz hozzánk, s, teli van szived ijedcséggel,

180 A’ Táborrol talám ide most kűldettel,

Félek, kedveskedel nékunk rosz hirekkel.

Kérunk teged, mond meg mindgyárt bátorsággal,

Mint lőn harcsolástok az amonitákkal?

Nuncius (ad Cognatos:)

Oh, uram! Rosz hirrel néktek kedveskednem

185 Bőldogtalan sorstól im, kenyszerittetem,42

Mi dolog mi velűnk tőrtént, meg beszelnem,

Azt elnem titkolom, lattya jo Istenem.

Uram, az ellenseg nagy győzedelmet vett,

Sokakott kőzűllűnk le vágott, s, elvesztett,

190 Sokakott pediglen rútul sebesittett,43

És annalis tőbbet mesze el kergetett.

Már szintén ellenseg lába alatt vagyunk,

Félek, hogy kezében minyájon mű esűnk,44

Talám orszagostől egyűtt el pusztulunk,45

195 Mert mű ő ellene eppen nem álhatunk.46

Tehát oltalomról mát gondolkodgyatok,

Országtok jovárol most deliberáljatok.47

Frater secundus

Mi légyen a’ tanács, hogy áljűnk ellene,48

Mert immár merénség nagy vagyon ő benne,

200 Nékűnk pedig nincsen oltalműnk ki lenne,

A’ki is ő rajta győzedelmet venne.

Frater tertius

Jó vitézi embert, Jephtétt el kergetők,

Attyfiuságből éppen ki tagadók,49

Egesz joszágábol szepen ki forgatók,50

205 Bezzeg ha most kőztunk volna, elő vőnnők.

Frater quartus

Azt gondolók akkor, hogy meg gazdagulunk,51

Sok drága kentsekkel talám bátorkodunk,52

Nem tudom, hogy immár oly vitézt hol kapunk,53

Nincsen kiben vessűk a’ mű remensegunk.

Frater primus

210 Igaz, hogy már nincs egesz országűnkban

Jo vitézi ember, mű tartományunkban,

A’ki igazgatna jol a’ táborunkban,

Vagy az ellenseget rontaná meg harczban.

Látom, hogy mű mostan erőst meg szorűltunk,

215 S kiben hellyheztessunk, nincsen remenségűnk,

Hanem, jo ecseim, most azon edgyezzűnk,

Jephtehez mindgyárást igyenesen kűldgyűnk.

Minden modon azon őttőt szépen kerjűk,54

Hogy viszá mű hozzánk jőjőnis, instáljuk,

220 Fejedelemséget nékie igyirjünk,55

A’ mű őrszágűnkban már megis becsűljűk.

Frater secundus

Hová bujdosódott, ki aztott tudhattya?56

Frater primus

Nyilvánoson tudom, hogy a Tobb főldére57

Ment, és ott tétetett fejedelemségre,

225 Mennyetek, ecseim, tehát Tob főldére,58

Szepennis kérjetek, s, az élő Istenre.59

Hogy viszá ő hozzánk jőjőn, meg kőszőnnyűk,

Háladatlanságről mű megis kővetyűk,

Mind jo atyafiat, ez utan ugy lattyuk,

230 Hála ado szivel ez utan hogy lészűnk.

Frater tertius

Kivánságtok szerint őtőtt fel kéressűk,

És hogy viszá jőjőn, csak aztott munkáljűk.

(Hic discedent duo fratres.)

Scena tertia

Jephte sedenti in theatro veniunt duo fratres, servus insinuat. Admittitunt et deprecantur de ingratitudine. Jephte objicit eum ipsis, resolvit se et redit.

Ephebus

Izrael népétől te hozzád kővetek

Mi okből, nem tudom, fáradva erkeztek,

235 Veled beszelleni igen űgyekeznek,

Erról választ vigyek, engemet kérének.60

Jephte (intrat:)

Nem bánom, csak bátron hozzám bé jőjenek,

És mi dolgok vagyon, velem vegezzenek.

Frater secundus et Legatus

Vig őrőmmel teljes jo napot kivánunk,

240 Izrael népetől te hozzád kűldettunk,

Mi okből mű ide mostan igy siettunk,

Meg mondgyűk, halgasd meg, csak e’ végre kerűnk.61

Izrael népének vénei kőszőntnek,62

Műnkott hozzád ezért mostan kűldőttenek,63

245 Hogy te viszá jőnél, s, lennél Izraelnek

Vezére s, oltalma, azon szepen kernek.

Mert az amoniták Izráelt meg verték,64

S egészen táborát elis seljestették,

Sokakot közűllek le vágtak s, vesztettek,

250 S, rajtok győzedelmet igen nagyott vettek.

Ez okból tehát most hozzád kűldettetűnk,65

Ide siecséggel, győrsassággal jőttunk,

Most vitézsegedet tudgyük es értettűk,

Kerünk, hogy most hozzánk jöjj, és légy vezérunk.66

Jephte

255 Hallom, mit tegyenek hozzám szavaitok,

S, mire celozanak distantiajitok.

Nem de nem tű vadtok, a’kik gyűlőltetek,

Atyafiuságből ki rekesztettetek,

S az atyám házáből kardal kergettetek,

260cstelenűl onnan kiis vetettetek.67

Frater quartus

Ugy vagyon, mű néked aztott cselekűttűk,

De irigysegünkot mikor meg ismértuk,

Szivbéli bánattal erössen fájlaltük,68

Cselekedetunkot sokszor meg kőnveztuk.

265 Isten szerelméért könyörülly mü rajtunk,

Tekincs meg inségink, a’ melljekben vagyunk,

Egesz Gáláádban légy nékűnk hadnagyunk.

Jephte

Nem tekentem immár hamisságotokot,

Én rajtam el mivelt nagy gonosságtokot,

270 Tekentem inkabbat atyám s attyátokot,

S ő vérével szerzet szép biradalmakot.69

Ha eppen csak azért most hozzám jőttetek,70

Hogy amonitákkal vijak erettetek,

Isten kezetekben adgya ellenségtek,

275 El mégyek, és lészek, im, fejedelmetek.

Frater tertius

Izrael Istene, ki ezeket halja,

A mű szavainknak légy most kész birája,71

Mostani beszedink kemény bizonsága,

Hogy fogadásinknak legyünk meg tartoja.

Frater quartus

280 Seregeknek Ura álgyon meg tegedet,

Hogy te Izraelnek tövél illy kegyelmet.72

Frater tertius

Jere hát, mennyünkkel Izrael Főldére,

Egesz Nemzetűnknek vidám örömére.

(Hic clauditur scena. Jephte cum laetitia excipitur a’ Populo Izraelitum.)

Frater primus

Az Ur Isten hozott, Jephte, mi kőzűnkbe,

285 Örvendenek minyájon viszá jóvésedbe.

Tarcson az Ur Isten szerentsés eletbe,

És boldog tégye szándékod mindenbe.73

Nem kétlem, hallodtad, hogy amonitáktől

Az Izráel nepe veretett azoktől,

290 Kerűnk, hogy Izrael te directiodtől

Halgasson mindenben, mind fő hadnagyatól.

Egesz akarattal mű fejedelmunknek

Választunk, és légyis feje Izraelnek.74

Jephte

Ha néktek s. Istennek ugy teczik, nem bánom,

295 Mivel egesz szivel választotok, látom,

Ellenségtek ellen kardomot ki huzom,

Én kedves hazámot immár oltalmazom.

Az amonitakhoz mennyel hát, jo kővet,

Köszőncsed a királlyt és fejedelmeket,75

300 Kérdezd meg, mi okből űldozik Izraelt,

Nincsen semmi okuk, miert cselekszik ezt.76

Minden beszédére okoson felej meg,

S. mi pratensioja vagyon, azt mondgya meg,

Kardal ő ellene állok, nyilván mond meg,77

305 Mitt fog cselekedni, ez után bánnya meg.

Legatus Jephte

Parancsolatodott hiven vighez viszem,

Hozzájok utamot mindgyárastis viszem.

(Clauditur scena. Legatus recedit.)

Scena quarta

Rex amonitarum

Már mű bekeségben nyükszünk országunkban,

Mert Izrael népet meg vertük az harczban,78

310 Majd egesz országuk lészen a’ markunkban,79

Jo katonak tehat, keszuljetek harczban.

Servus

Felseges kiralljunk, egy követ erkezet,

Gáláád főldéről te hozzád kűldetett.

Rex amonitarum

Jőjön be, talam jo hirt nékunk hozott.

Legatus Jephte80

315 Izrael főldéről te hozzád érkeztem,

Mű fejedelmunktől, Jephtétől kűldettem,

Illj nagy siecséggel nem más okből jőttem,

Hanem akarattyát néked meg jelencsem.

Mi közötok légyen néktek Izraellel,

320 És mi szám vetéstek mű fejedelműnkell,

Miért vontok ujat illy vitéz emberrell,

Miert nem alkusztok meg urunk, Jephtével?81

Rex amonitarum

Hogy meg tudgyad nyilván, mi légyen az oka,82

Meg mondom igazán, légyen tudtotokra,

325 Mert az én földemet Izrael foglalta,

Midőn Egyptusből az utra indula.

Legatus Jephte (ad Regem Amonitarum:)

Azt mondgya Gáláád fejedelme, Jephte,

Hogy Moábnak földét senki el nem vette,83

Se Amon fiai földét nem kereste,84

330 Mert a pusztaságon nagy mesze kerulte.

En általam azért néktek azt izente

Mű tartományunknak vitéz fejedelme,

Semmiben nem vétett, hanem te ellene85

Támadtál, és igy lész a’ dolog kezdője.

335 Hogy ha te ellened sok néppel meg indul,86

Az illjen dolgokért országodra fordull,

Miatta országod bizony mind el pusztul,87

Vagy pedig ő néki bizonyos, meg hodul.

Rex amonitarum

Ha ugyan ugy teczik, nem bánom, lássátok,

340 Eddig is miattam sok kárt vallottatok,

Mégis most ellenem támadni akartok,88

Kerlek, hogy illy dolgot el távoztassatok.

Mond meg azt Jephtének, hogy a’mitt ő kiván,

Semitt nem kap abban, tudgya meg azt nyilván.89

345 El mehecz már viszá te fejedelmedhez.

(Recedit Legatus, venit ad Jepthe. Clauditur scena.)

Legatus Jephte

Vitéz fejedelmunk, én abban el járni

Ugyekeztem, a’mitt nékem parancsolni

Méltoztattál, de ő fejét meg hajtani,90

Nem akar semiben engedelmeskedni.

Jephte

350 Mi szándekkal vagyon, akarom meg tudni.

Legatus Jephte

A mint tapasztaltam, akar meg harczolni,

És veled mindenkor szemben meg állani.

Jephte

Ugy légyen, nem bánom, a’mint ő akarja,

Kivánsága szerint lészen, azt meg tudgya.

355 A dobos mindgyárást aztott hire adgya,

Vitézi rend jőjon, s magát harcznak adgya.

(Sonat timpanum et milites prodeunt. Pausat modicum. Idem.)

Kedves katonáim, valaki fel kőtte

Kardgyát, és országat oltalmazni kezdte,

Ütközetre hini ellenseget merte,

360 Minden féle gondgyát tudom, fére tette.

A hadi mesterség, tudgya meg, gondal jár,

Gyakron ellenseget maga fejére vár,

Nagy méltoságokot sokan vesztették már,

S királlj pálczájok porban hever immár.

365 Gáláád főldének im, gondgyát fel vettem,

Amon fiaira fegyverem kőtőttem,

Midőn keréstekre hozzátok kerűltem,

Szintén a főldére ellenségnek jottem.

Kőnyőrgok én azón felseges Istennek,

370 Hogy Amon fiai kezembe essenek,

És főldig én tőllem ők leveressenek,

Nagy kevélységekre viszá netérjenek.

Mert ha meg térhetek onnan bekeséggel,

Hazámba johetek nagy győzedelemmel,

375 Valaki elsőbben hozzám kőszőnettel

Érkezik házamtől vig őrvendezéssel:

Mindgyárást Istennek áldozatűl adom,

Tulajdon kardommal fejét én el ütöm,91

Szánakodás nélkűl testét fel konczolom,92

380 És a sebes tűzbe s, égő langba rakom.93

Vitézek, jo szivel fejenként legyetek,

Amon fiaitől semitt ne féljetek,

Kevélly nepeivel bátron űtkozzetek,

Hogy nyertesek légyünk, ugy vitézkedgyetek.

(Clauditur scena.)

Rex amonitarum

385 Kedves katonaim, most ugyan vigyazzűnk,

Vér ontással tartott hazánkért harczoljűnk,

Ne sajnáljuk azért, oncsuk ki a vérűnk,94

Izrael népetől semitis ne féljűnk.

Mindgyárást fegyverét kiki el készítse,95

390 Mert Izraelnek jő roppant nagy serege.96

(Hic exit Jephte cum suis. Congreditur.)

Jephte

Nosza, katonáim, most vitézkedgyetek,

Szembe ellenséggel bátronis menyetek.

(Alloquitur hostem:)

Tű voltatok, a’kik münkött űldoztetek,97

Országunkban nékunk sok kártis tettetek,98

395 Tudgyátok meg, aztott most meg fizetitek,

Kardunk által tű most minyájan el vesztek.

Rex amonitarum

Ne fenyegetődgyél, mert semit nem félűnk,

Mint ugato ebet, mű csak ugy se tartunk.

(Hic fit conflictus.)

Scena quinta

Advenit Nuncius Seillae prosperum eventum Bellicum sui Patris Jephte annuncians. Seilla pergit obviam suo Parenti etc.

Nuncius Seillae

Egy szülött léánya a’ vitéz Jephtének,

400 Agy hálákot te ma felseges Istennek,

Mert Jephté, az atyád hoza Izraelnek

Őrőmet, s meg rontá fejét ellenségnek.

Seilla

Igaze, mitt mondasz, hallode jo kővet?

Nuncius Seillae

Világos, és abban neis ketelkedgyel,

405 Hir mondani néked előre jőttem el.

Seilla

Ha ugy van, áldassék Istennek szent neve,

És magasztaltassék atyám hire, neve.

Hogy ha ez igy vagyon, illik, hogy el mennyűnk,

Jo leány barátim, atyámhoz siessunk,

410 Elejibe néki őrőmmel járűljunk,

Vett győzedelméért dicsiretett mondgyűnk.

Consotia prima

Igenis, el mennyünk atyád elejébe,

Tudom, hogy mü lészünk minyájan kedvébe,99

Fogis őrvendezni örömmel szivébe,

415 Hogy ha mű kőszőntyűk vig őrvendezésbe.

Seilla

Hozassanak mindgyárt musikák előmbe,

Azok zengésével atyám elejébe

Mennyünk, és köszentyük nagy vig őrőmébe.100

(Hic ibit obviam patri.)

Jephte

Az Urnak jo volta meg teczik ma rajtam,

420 Mert ellenség mergét igen ki oltottam,

Minden vitéziből majd ki posztittottam,

Országát kezéből eppen ki harczoltam.101

Fel fualkottságát nagyon meg aláztam,

Hiveit, kik voltak, magamhoz hajtottam,102

425 Ellenem állóit öszve konczoltattam,103

Már győzedelemmel hazámba indultam.

(Hic Seilla cum sociabus suis perdibit obviam Patri.)

Seilla

Edes, kedves atyám, ihon most elődbe

Egy szűlőtt léányod jottem nagy őrőmbe,

Hogy én őrvendezzek viszá térésedbe,

430 Dicsiretett mondgyak illy győzedelembe.

Aldassék Istennek mindenkor szent neve,

Hogy győzedelmessé mindenekben tőve,104

Maradgyon őrőkke győzedelmed hire,

S te nevedet hallja ellenség rettegve.105

435 De jaj! Mi az oka, hogy vidám szemeid

Könyűvel lábbognak, s hervadnak orczaid?

Egeszen, jo atyám, meg szűntek szavaid,

Mi okon illy sűrűn hullanak könveid?

Jephte

Oh, győnyőrű galambom, szerelmes gyermekem,

440 Életem virágja, szép győnyorűségem,106

A’ nagy szomoruság el fogta a’ szivem,

Nem képes, hogy én azt néked meg beszéljem.

Seilla

Jelencsd meg azt nékem, ki légyen az oka,

Szomoruságodnak légyek vigasága.

Jephte

445 Ha azt meg jelentem, nagy szomoruságot

Tészek a’ szivedbe, kemény fájdalmakot.107

Seilla

Ambár az ugy legyen, én aztott nem bánom,

De kérlek, jelencsd meg, szivemből kivánom.

Jephte

Meg csaltál engemet, léányom, jaj nékem,

450 Te is meg csalattál, győnyőrű gyermekem.

Seilla

Miben csaltalak meg, szivemnek gyemántya,

S miben csalattattam, életem istápja?108

Mond meg, szivem, atyám, léányod had tudgya,

Ha lehet, azt másszor hogy el tavoztassa.109

Jephte

455 Meg mondom, léányom. Immár én az Urhoz

Olly fogadast tettem, a’ minden hatohoz,

Hogy ha szerentsésen meg térék házamhoz,

Midőn kőzelgetek uri palotámhoz:

Valaki elsőbben ki jövend házamből,110

460 Előmbe őrőmmel siet vigságáből,

Az Urnak adom azt égő áldozatből,111

Fel áldozom aztott kész jo akaratből.

Ki jőni házamtől elsőbben láttalak,112

Jaj, immár az Urnak én felis áldozlak,

465 Égő áldozatűl nékiis adlak,113

Azért szomorkodom, mert felette szánlak.

Seilla

Oh, milly szerentsétlen lőn nékem az ora,

Mellyben jőttem atyám vig udvarlására.

De ha edes atyám, fel nyitottad szádot114

470 Az Urhoz, erettem ne másold meg szodott.

De minek előtte azt meg cselekedgyed,

És fogadásodot rajtam teljesicsed,

Igaz szivel kérlek, kedvemet ne szegjed,

Hanem a’mitt kérek, nékem meg engedgyed.

Jephte

475 Had ércsem, léányom, a’ te kerésedet,

Jelencsd meg igazán nékem te elmédet,

De meg lásd, ne kivánd menekedésedet,

Mert nem hagyom ebben hellyben beszededet.115

Seilla

Kérlek, hogy bocsássel bár tsak kétt holnapig

480 Léány barátimmal, bár ne tőbb idejig,

A’ magas hegyeket had kerűljem addig.

Jephte

Szerelmes léányom, meg engedem, mennyel,

Lakjál barátiddal az hegyeken széljel,

Keszerves szirassal minden heljen tőlcsel,116

485 Csak kétt holnap után áldozatra jöjj el.117

Seilla

Kőszőnem szivemből, jo atyam, te néked,

Hogy az én kerésem lén kedves előtted.

Isten hozzád, atyám, szivemnek őrőme!

Jephte

Léányom, álgyon meg Izrael Istene!

Seilla

490 Rollam s, társaimről, atyám, emlékezzel!

Scena sexta118

Deus Pater, Justitia, Misericordia consultant de mittendo Messia Sancti Patres ex Limbo instant pro Messia

Deus Pater

En vagyok öröktől fogva valo Isten,

Egy állatom levén fiu s. szent lelekben,

Kűlőnbőzés vagyon három személjemben,119

De változás nincsen mű termeszetunkben.

495 Teremptém kezdetben a’ szép fenyes eget,

Azzal egyűtt pedig alkottám a’ földett,

Fűvekkel és fákkal ruházám meg eztett,

Isteni erőmmel adván mind ezekett.

Szép Paradicsomot az ember kedvéért,

500 Ekesen állatám gyögyörűsegéért,

Hogy lenne én nékem hálá ado azért,

Urának ismérne annyi jo voltomért.120

Nem élvén okoson a’ Paradicsommal,

El veszték magokott egy falat almával,

505 És nem gondolának az ártatlansággal,

Sem pedig mutatott én szép gratiámmal.

Melly vakmerőségért méltő bűntetésre,121

Pártos Angyalokkal száljon őrők tűzre,

Senki felne kelljen az ő védelmére,

510 Légyen minden állat az ő győttrelmére.

Az én igasságom hozza azt magával,

Hogy kik nem gondolnak a’ parancsolattal,

Fizessek azoknak őrők kárhozatal,

És siránkozzanak veghetetlen jajjal.122

515 Mert valamint vagyok joknak fizetője,

Ugy a’ gonoszaknak vagyok bűntetője,

Az ők gonosságok viszen mind ezekre,

Nem levén mentségek semi mind ezekre.

Maradgyon meg tehát Adam is halálban,

520 Es mindenek előtt őrők gyalázatban,

Legyen az őrdőgnek kemeny rabságában,

Bűnnek bűntetését érezze magában.123

Justitia

Igasságod szerint őkőt meg itiljed,124

Ki nagy boszüsággal mert bántani téged,

525 Urának nem akart ismérnie teged,

És mind barátyával jáczott ő te veled.125

Ha tehát Lucifert vétkéért le vetéd,126

És szent országodban lenni nem engedéd,127

Nem mélto Adamis, hogy kedvedbe vennéd,128

530 Igasság tehát, hogy bűntetésbe tennéd.129

Meg maradgyon tehát őrőkké szándekod,

Teljesedgyikbé is szent parancsolatod,

Hiszem, nem lesz ebben néked semmi károd,

Ő sem dragább nállad, valamint Angyalod,130

535 A kitt egy vetekért le vetél Pokolra,

Meg szententiázád őrők kárhozatra,

Ádámis vettessék ő vélle a’ kinra,

És soha ne jusson szined látására.

A pártos Angyalnak hasonló a’ vetke,

540 Semitt nem kűlőmbőz engedetlensege,

Haszonlo hát légyen néki bűntetese,

Szent igasságodnak légyen végezése.131

Tehát bűntetődgyék az őrők halállal,

És soha ne légyen bőldog Mennyorsággal

545 Néki társasága, hanem a’ kinokkal,

Győttrelme maradgyon őrők kárhozattal.

Mert teremptett állat ő Teremptőjével,

Szembe szallott veled, gond viselőjével,

Nem akart élnie a’ te kegyelmeddel,132

550 Legyen hát őrőkké ő veszedelmével.

Ádám

Kérlek teged, Uram, ne nézd gonoszságom,133

Gyarloságból eset tőlled pártolásom,

Várom azért én is még vigasztalásom,

Kivánom meg látni az én szabadittom,

555 A ki meg szegéljen a’ veszedelembol,

Ki mosson engemet eredendő bűnből,

Vigaságra vigyen a’ keserűségből,

És fel szabadicson a’ lelki inségből.134

Haljad hát meg edszer Atyák kiáltásátt,135

560 Felseges Úr Isten, azok ohajtását,

Ne terjesd továbra keserves sirását,136

Nepednek teljesicsd az ő kivánságát.

Isaias

Vajha szaggatnád meg a’ fenyes egekett,

Mutatnád meg, Isten, nekunk kegyelmedet,137

565 S jőne el Messias, s. műnkott, embereket

Meg szabadittani bűnből mindenekett.

Kérlek, Uram, teged, nézz irgalmasságra,

Emberi nemzetnek ő gyarloságára,

Ne vedd causáját te igasságodra,138

570 Mert igy nem érkezik el a szabadtságra.

Nagy fohászkodással kérem felsegedet,

Mutasd meg mi hozzánk a’ te kegyelmedett,

Kiért mind őrőkké áldgyuk szent nevedet,139

Sok siralom után vigaztald nepedett.

575 Küld el a’ mi nékunk meg igyirt Messiást,

Mélly által az ember végyen vigasztalást,

Bűnnek terhe aloll ő fel szabadulást,

Vegtére erhessen őrők bőldogulást.140

Misericordia Dei

Valoságos ugyan, nagy az ember vétke,

580 Istenéhez valo engedetlensege,

Parancsolat ellen ő vakmerősege,

Mind az által nagyobb Istennek kegyelme.

Irgalmasság szerint tehát itéltessék,

És a szabadittó néki el kűldessek,

585 Az igasság szerint meg ne bűntettessék,

Hanem kegyelmesen bűnből ki vétessék.141

Mert ő gyarloságbol vitetett vétekre,

Nagy késve tért által engedetlenségre,142

Nem ugy, mint az Angyal ment a’ kevélségre,143

590 Nem méltő egyenlő tehát bűntetésre.

Vétke miat tehát ha meg hal is testben

Az ember, de éljen mindenkor lélekben,144

Légyen resze néki Isten kegyelmében,

Ne maradgyon tovább vétke győttrelemben.

595 Légyen meg azért most ő szabadittása,

Ne essék hejában ő fualkodása,

Kővesse bánattyát szép vigaztalása,

Legyen az Istentől mindenben áldása.

Deus Pater

Imé, meg győzettem irgalmasságomről,

600 Eppen el távoztam a’ boszu állástől,145

Én meg szabadittom embert gonosságbol,

El kűldom fiamot jo akaratombol,

Hogy emberi testben erette szenvedgyen,

Minden boszuságot magára fel vegyen,

605 Hogy igy az emberért eleget tehessen,

Végre kereszt fára akarattal mennyen.

Maga halálával fizessen emberért,

És tégyen eleget engedetlenségert,

Mind halálig légyen engedettni azért:

610 A’ terempto Isten teremptett állatért.

Mind ezeket pedig én azért cselekszem,

Hogy ember en nékem hálá adó légyen,

Én ellenem pedig tőbbé ő ne vécsen,146

Hanem mind őrőkké engemet dicsérjen.

Cantus Seillae

615 Oh, véletlen esetem,

Nincsen már remenségem,

Változását eletemnek,

Kemény sorsát bus fejemnek,

Erdei vadak,

620 Egi madarak,

Siralommal gyászoljátok.

Oh, Forgando Szerentse,

Illy gonoszűl el veszte,

Szép virágát eletemnek,

625 Zőldellő szűzesegemnek,

Igy el hervasztá,

Jaj, meg fonyasztá,

Illj siralomra vezetett.

A magas havasokon,

630 Illy kemeny kőszálakon,

Szegény fejem, csak bűjdosom,

Szűzessegemet siratom,

Kemeny sorsomot,

Változásomot,

635 Én barátim, sirassátok.147

Eletemnek őrőmét,

Jaj, mulando szépségét,

El enyesző nyeresegét,

Harczban tett győzedelemért

640 Igy kell vesztenem,

S el selljesztenem,

Oh, te csalárd mulandoság, etc.

Igy kell vesztenem,

S el séljesztenem.

Scena septima148

Christus cum discipulis. Solvit149 Muljerem adulteram a’ Pharisaeis praesentatam

Christus

645 Im, én az Atyámnak irgalmasságáböl,150

S a’ Szent háromságnak egyes jo voltáből,

Testett vők magamra, le szálván Menyekből,151

Hogy szabadithassam az Embert bűnökből.152

Siralom völgyében nyómorgö emberek,

650 Bűnnek tengerében kik alig eveztek,153

Lymbusban kik vattok, Atyák, keseregtek,

Réám vigyázzatok, s. vigasztalást vésztek.

Mert Emberi testett szűz méhében fel vőm,154

Az egesz világnak bűnét válamra tőm,

655 Már mind addig szűkség az alat kűsködnom,

Miglen az őrdőgnek hatalmát meg töröm.155

Azér kik őrdögnek hatalmában vattok,

Jőjetek én hozzám, meg vigasztaltattok,

Bizonnyal én nállam őrőmet tanáltok,

660 Csak hogy én utannam mindenkor járjatok.

Nem jőttem világra én az igazakért,

Nemis fáradozok egessegesekért,

Hanem bűnös Ember lelki válcságáért,156

Halálos sebének meg gyógyulásáért.157

665 Jőjetek én hozzám, kik terhelve vattok,

És minyájon nállam nyuguvást tanáltok.

Térjetek meg bűnben kik torkig uszkáltok,

Minden bűnotokből szabadulást adok.

(Accedent Petrus et Andreas.)

Christus

Oh, szegény emberek, tű hová siettek,

670 Illy nagy gyórsasággal valjon hova mentek?

Petrus

Uram, mű halászni mostanában mégyűnk,

Azzal kereskedni mű mind eddig szoktűnk,

És kenyeret ezek után gyakron kaptunk,

S cselédecskeinket ezzel táblálgattuk.

Christus

675 Nem szükseg, hogy tovább mostan siessetek,

Mert jobb halászoká én tűteket tészlek,

Halászni lelkeket tüktökott rendellek,158

A’mint is ma holnap oda én el kűldlek.

Most már el hadgyátok szűkség, mitek vagyon,

680 Világ fiainak itten had maradgyon.

Andreas

Jo ecséim, ha ugy van, jer, kővessűk őtőtt,

Világ fiainak hadgyük mindenűnkot,

Ez után várhattyuk a’ mű őrőműnkot,

Végtére pediglen mű űdvösségünkött.159

Petrus

685 Nem bánom, kövessuk, mert hasznunk ezekben

Nincsen, hanem huznak inkább a’ vétekben,160

Mélly miat nem lehet részünk üdvösségben,

Sőtt mennunk kelletik a’ Pokol tűzében.161

Joannes

Oh, kedves Mesterem, én néked szolgálni

690 Kivánok mindenkor, tiszteletett tenni,

Kész vagyok, mink vannak, egeszen el hadni,

És teged szivemből holtomig kővetni.

Adolescens

Uram, ha lehetne érdemes előtted,

Teljes szivből én is követnélek téged,

695 De akárnám tudni, mi a’ te tőrvényed,

A szerint fogadnek engedelmet néked.162

Christus

Akarki valoban akar üdvözulni,

Bekesegesnek kell ő nékie lenni,

Senkit meg nem őlni, paráználkodni,

700 Másét el ne lopni, azon nem kapdosni.

Adolescens

Ezeket én, uram, eddig meg tartottam,

Senkinek tudtommal soha nem ártottam,

Joszágán senkinek kapdosni nem szoktam,163

Fele barátomnak vérét nem ontottam.

Christus

705 Mind ezeket, fiam, én epen tisztelem,164

Ártatlanságodott egig fel emelem,

De mind azon által a’mint észre veszem,

Még egy vagyon hátra, melljet kiván lelkem.

Hogy ha tőkéletes mégis akarsz lenni,165

710 Engemet lelkedből ügyekezz követni,166

Szűkséges vég búcsút a világtól venni,167

Semmihez e’ főldőn nem kell ragazkodni.

Adolescens

Hogy eztett miveljem, lehetetlen dolog,

Mivel a’ szerentse mind szűntelen forog,

715 Hová fogjak aztán, hogy ha meg szűkűlok,

Koldulni szegyenlem, s. kapálni sem tudok.168

Christus

Kőnnyebb a’ tevének egy kiss tőnek fokán

Által menni, hogy sem meny ország kapuján169

Bé férni gazdagnak, mert a szive nyilván170

720 A’hol a kéncse van, ott lesz minden órán.171

Farisaeus primus

Hogy te meg ismérjed mű igasságunkat,

Hiveidnek ismérd farisaeusokott,

Meg hid, hogy nem tanálsz bennűnk hamisságot,

Tőrvényis dolgokban semmi álnokságott.

725 Elődbe terjesszük mostan causánkott,172

Hogy mind a’ kétt részről tehess igasságott,

Hoztűk te elődbe ezen aszszonyságott,

Mivel veghez vitte a’ paráznaságott:

Igasságod szerint tehát őtt itiljed,

730 Azt pedig ne engedd, hogy beszeljen veled,

Te sententiádott a’ fejére tégyed,

Had ismérje kiki, hogy az Istent féled.173

Ezen negy vetekért méltő néki veszni,

Emberek számából nevét ki tőrleni,

735 Mert meg fognak benne sokan botránkozni,

Azért hamarsággal meg kell őtt őletni.174

Farisaeus secundus

Meg van parancsolva Mojzes tőrvényében,

A’melly személly esik illjen nagy vetekben,

Kővekkel rontassék meg maga testében,

740 Az egesz kősségnek példa légyen ebben.

Mester, azt jol tudod, mi nemű gonoság

Légyen a’ fertelmes és rutt paráznaság,

Kiben tanáltatik, nincs aban jámborság,

Ebben keveredet mostan ez aszszonyság.

745 De hogy ne láttassünk őtőtt mű magunktöl

Veszteni, tanácsott kerünk mint urunktől,175

Nem akarünk semitt kérdezni tanúktől,176

Ne hogy valamikent sértessék azoktöl.177

Farisaeus tertius

Kérlek, ne sokaig itten törvénykedgyünk,

750 Ez ismeretlentől neis kérdezkedgyünk,

Igasság helljére jobb lesz, ha el mégyűnk,

Kötelessegunknek hogy eleget tégyűnk.

Mert itt, a’mint látom, csak az űdő telik,

Ki tudgya, halálra ha nem itiltetik,

755 Ez utánnis nékunk azt szemünkre vetik,178

Ha mi okosságunk illy rutul csalatik.179

(Hic Christus scribit in terram.)

Farisaeus quartus

Errőll te mitt itillsz, mond meg hamarsággal,

Mert látod, nem járünk semmi csalardságal,

Te se bánnyál velunk semmi álnoksággal,

760 Mongyhát sententiát réá igassággal.

Oka e’ véteknek mert te is lehetnél,180

És az Isten előtt nagy vétekbe esnél,181

Igy veszedelemre münkotis vethetnél,

Ha ezen bűnősre te tőrvént nem tennél.182

Christus

765 A ki kőzűlletek bűn nélkűl ha vagyon,

Ide bátorsággal mindgyárt elé álljon,

Ez aszszony állatott kővel üsse nagyon,183

Én is sententiam ez után ki mondom.

Ugy ki mutattatik, ha van igasságtok,

770 Vagy világosságra ki jő csalárdságtok,184

Melljért fejetekre fordulhat az átok,

És igy világoson mind meg gyaláztattok.

(Hic denuo Christus inclinans se, scribit in terram, Farisaei confusi recedunt.)

Christus (manet muljer, cui dicit:)

Hol vannak, kik teged mostan ide hoztak,

És gyalázatoson előttem vádoltak?

775 Talám teged azok meg sententiáztak,

Vagy eppen halálra el is kárhoztattak?

Muljer adultera185

Senki, uram, engem nem sententiázott,

Sem pedig halálra még nem kárhoztatott.

Christus

Én sem kárhoztatlak a’ szerint tegedet,

780 Sem pedig gonoszat nem szollok ellened,186

De ez után szűkség néked nem vétened,187

És minden űdőben Istenedet félned.188

Szabadoson immár eregy, járj bekével,

Istenedet ne bancsd valami vetekkel,

785 Élly űdvőssegesen ő szent kegyelmével,

Hogy végre meg áldgyon az őrők elettel.

Seilla deplorat suam sortem

Seilla

Oh, veletlen ora, mellyben hivsegemet189

Tőttem én atyámnak, kőtelességemet,

Imé, veletlenűl vesztettem fejemet,

790 Örülvén, hogy kapott olly nagy nyeresegett.190

Leány baratim kozt, jaj, hogy előll mentem,

Okozta én nékem keserves eletem,

Kelletik már majd majd áldozatra mennem,

Bőldogtalan fejem, halálra sietnem.

795 Oh, véletlen ora, ki e’keppen csaláll!

Oh, gonosz szerentse, ki nem oltalmazál,

Szép virág koromban világtől el vonáll,

És puszta kősziklás hellyekre taszittál!

A magas hegyeken immár csak bujdosom,

800 A’ vadas erdőkben magamot siratom,

Gonosz szerentsémet szivemből ohajtom,

Szomorű versekkel életem jajgatom.

Rovid eletemnek mulandő őrőmét,

Szép ekessegemnek utolso zőldtsegét,

805 A’ világnak pedig rutt kegyetlensegét,

Jaj szoval emlittem az én esetemet.

Valahová mégyek, társaim kővetnek,

Magam előll járok, s ők utánnam jőnek,191

Siralmas jaj szoval velem enekelnek,

810 Egesz ejel, napal velem keseregnek.

A fene vadakis gyakron elő jőnek,

Szélljel az hegyekről egy csuportban gyűlnek,

Fejek fel emelve csudálkozva néznek,

Ugy laczik én nékem, velem keseregnek.

815 Sokszor a’ gőrlicze sohajtozásival,

Az őlvis, galambis hangos zugásival,

Kisded fűlemile ekes szollásival

Az én eletemet jelentik panaszal.

Sőtt a’ feneketlen tengernekis partya,192

820 Midőn siralmimot zokogással halja,

Akkor a’ sebes szél hobjait ki hánnya,193

És az nedves vizel velem együtt mondgya.194

Egy más kőzott valo siralmas panaszal,

Szőrnyűséggel valo sok kony hullatasal,

825 Magunkott fárasztjuk gyakor jajgatással,195

Szintén estig tarto kemeny zokogással.

Az ejnekis hoszát mű vigyazva tőltyűk,

Akár milly fa alat siralminkot kezdgyűk,

Köny hullatásinkott mind addig küldettyűk,196

830 Mig edes álmunkott tőllunk el kergettyűk.

Nem de nem későre jön réám az álom,197

De jaj, az én nékem milly rosz nyügodalom,

Szőrnyű látásokkal elmémet fáraztom,

Gyakor rettegéssel magamot fonyasztom.

(Hic discedent. NB hinc cantus deest. )

Scena octava198

Conciliabulum Sacerdotum et Farisaeorum

Farisaeus primus

835 Arontól származott Caiphas fő papunk,

Kinek Judaeával egyűtt térdet hajtünk,

Te vagy Isten után nékünk fő pástorunk,

Azértis tegedet egig magasztalunk.

Te hozzád tanácsra mostan azért jottünk,

840 Az élő Istenre teged kőtelezzünk,199

Hogy mű panaszunkra agy tanácsott nékűnk,

Ne hogy az igasság ellen cselekedgyünk.

Egy ember támadott itten Judaeaban,

Kinek nagy hire van egesz tartományban,

845 A’ népet ő hozza kétséges dolgokban,

Az országot pedig nagy zenebonaban.200

Azért mű tegedet bizadalmas szivel

Kérünk, azon embert eppen ne szenvedd el,201

Másként ugy fog bánni az egesz kősseggel,

850 Valamint faraho Izrael népével.

Farisaeus secundus

Fülünk hallattyára minap praedicala,

És annyira szavát a népnek probála,

Hogy egy néhány ezer utanna indula,

Majd őtt királjok bizony tészik vala.202

855 De nem képes ám ennek minden gonoszágát

Elő beszelleni, sok bű bájosságát,

Isten s. Mojzes ellen rut káromkodását,

Practicas és szemfény visztö varáslását.203

Farisaeus tertius

Isten parancsolja Mojzes tőrvényében,

860 A’ házasság tőrőtt hogy minden űdőben

A’ nép meg kövezze, semmi képpen ebben

Nem lehet kegyesség illj istelenségben.

De ez az ámitto nem régen azt mondá,204

Midőn a’ házasság tőrőtt vivők oda,

865 Halálra nem mélto, s leg ottan fel oldá,

És a’ bűnnek illy nagy okát s, módgyát adá.205

Farisaeus quartus

Meg nevetvén magát, a’ földre hajola,

A’ porban nem tudom, miket firkál vala,

Csak hamar pediglen fel álván, igy szolla:

870 Ki vetek nélkűl van, tégyen tőrvént rolla.

Mitt fejteget vala, azon meg rettentunk,

Illy becstelenségért megis szegyenűltünk,206

És egyenkent onnan mű kiis oszlattunk,

Mert bűn nélkűl senki nem vala kőzűllunk.

Caiphas

875 Ez ám nem boloncság, micsoda hirt hallok,

Mi zenebonakott nem szerez egy álnok!

Azért előttetek mostan protestalok,

Hogy én tisztem szerint azon bosszútt állok.207

(Ad servum:)

Futamodgyál, inas, gyorson meny Annáshoz,

880 Kitt szommal mindgyárást invitálly házamhoz.

Servus

El mégyek leg ottan, és akaratodott

Gyorson véghez viszem, parancsolatodott.

(Illo discedente, Annas venit.)

Caiphas

Eppen jokor jovel, Annas, kedves apám,

Ihon, most utánnad futtatam a’ szolgám.

885 Tudgyátok, nem kétlem, Mojzes parancsolja,208

Hogy a’ nép uj Istent soha ne imadna,

Nem régen pedig egy ámitto támada,

A’ki mondgya, hogy eő Isten fia volna.

Sokat már népunkből magához holditott,

890 Mert nagy prophetának ő tőllok tartatott,

De még jeleketis, mint hallom, mutatott,

Őrdőgokott űzött, s. holtakat támasztott.209

Már tűtőkőt kérlek, kiki meg feleljen:

Jobb lesz é, hogy a’ nép eppen el széljedgyen,

895 Vagy hogy egy embernek a’ feje el veszen,

És igy az országunk bekeségben legyen?

Annas

Rettenetes dolog, egy ember mitt csinál,
Az ő álnoksága miket fel nem tanál,

Im, miatta fajunk veszedelemben áll,

Ha meg nem gátolja dolgait a’ haláll.

900 En vaksom, tanácsom az, hogy egy embernek

Jobb el veszni, mintsem az egesz kősségnek.

Farisaeus primus

Jolvan, de e’ ravasz, tud meg, mindenekben,

Ne tudom, mikeppen kerulhet kezünkben,

Mert tudománya van a’ tűndérsegekben,

905 Hivalkodik minden őrdöngősségekben.210

Farisaeus secundus

De mi modon valjon juthatunk hozzája,

Mert ezerni ezer az ő practicája,

A’ népis, jol tudom, aztatt meg gátolja,

És ha észre veszi, utunkot meg álja.

Annas

910 Nem kéll, jo baratim, annyira tartani,211

Ha szintén a’ kősseg ellenk támadni212

Akaris, de aztott lehet meg gátolni,

A’ vitéz katonák fognak oltalmazni.213

Caiphas

Akár mint, s akár hogy, meg kell annak lenni,214

915 Ki kell őtőtt élők könvéből tőrleni,215

Ha másként nem lehet, penzelis bérleni216

Kell hamis tanúkatt, s. az után meg ölni.217

Azon tudakozzék, parancsolom, kiki,

Ha tanálkozhatnék itt kőrűl valaki,

920 A ki kézbe adná, lenne bár ákár ki,

Valamit kivánna, meg adnám azt néki.

(Hic discurrentibus.
Clauditur Scena.
Judás conqueritur de suo statu a Daemone tentatus.)

Judas

Ihon, mire juték jo remensegemben,

Mind meg csalatkoztam, most juta eszemben,

Még egy füllérecske sincsen érszényemben,

925 Azért nagy busulás forog a’ fejemben.218

Azt gondolom vala, hogy meg gazdagűlnék,219

Midőn Mesteremhez szolgálni indulék,

Remellem vala, hogy tőlle jo bért kapnék,

Rövid üdö alat erszényem meg telnék.

930 De én pástetatis, latom, szűken kapok,

Szonnyuságomotis enhittik patakok,

Kőntösomon pedig nem férnek a’ fótok,

A’ szegenyek koztis pirulva kudulok.

Soha hizlalt pujkát én nálla nem ettem,

935 A’ tortátátoll nem korrogot bélem,

Jo izű kávétől nem frisedet vérem,220

De zabb lepény miat meg sebesűlt inyem.221

Daemon primus

Hallode, jo pajtárs, miért szomorkodol,222

Hallám, keservesen, hogy panaszolkodol,

940 Ne busullj, ha akars, mert meg gazdagodol,

Hogy ha tanacsomhoz s hozzám ragaszkodol.

Hogy igy lenne dolgod, ezt én által láttam,223

Mikor Mesteredhez áltál, haraguttam,

Az után pediglen sorsodon katsagtam,

945 De boloncságodott mégis sajnállattam.

Mitt várhattál, kérlek, egy ácsnak fiátol,

Tudod, hogy semit is nem vett az attyátol,224

Miert nem irtoztál koldus iszákjátol,225

Vén bolond, hát nem félsz az ő igájátol?

950 Talám azt gondolád, hogy prophéta volna,

Hasznos mesterségre téged tanitana?

Enis tudlak, tud meg, tanitani ollyra,226

Hogy válalhatod azokott magadra?227

Akár kinek lábát hamar ki fatsarom,

955 Szemének homálját meg homáljosithatom,

Sűketségre pedig fűleit bé dugom,228

Mind ezeket pedig viszont meg gyogyittom.229

Ne nézd, hogy rutt vagyok, mert azzal nem ártok,

Mert ha én akarok, szép lészek, mint alak,

960 Mesterségre pedig nagyobra tanitlak,

Holtodig, s az után, hid meg, ell nem hadlak.

Daemon secundus

Jol látom én, Judas, hogy szegeny legény vagy,

Te fizetésedis, tudom, nem igen nagy,

Azért netalámtam semmi nélkűl maragy,

965 Hogy mas conditiot kaphas, azon fáragy.

Ha tehát magadnak akarsz penzt gyüjteni,

Kevés faracsággal gazdagságot kapni,

Álly meg az én szomon, kitt fogok jovalni:

Mennyel Caiphas fő paphoz udvarolni.

970 Minyájon a’ vének eszve gyűlve vannak,

Hogy urad meg fognák, azon fáradoznak,

De egy kőzbe járo embert nem kaphatnak,

Mélly dolgon ők igen minyajon busulnak.

Daemon tertius

Annás fő pap bizony már eppen el aggott,

975 Erejeis néki testéből ki fogyott,230

Ereje pediglen az inába szállatt,

Ideje pediglen éltének vege felé hajlott.231

Tudod jol a’ torvént, nem kérded másoktól,

Tanácsott nem tanulsz farisaeusoktől,

980 Déák szott, gőrőg szótt, sido szótt Doctortől

Nem szűkség, hogy tanully, tudod már magadtől.

Daemon quartus

Tud meg bizonyoson, ha azt veghez vinnéd,

Mesteredet sidok kezibe ejtenéd,

Annás meltóságát hogy el nem vesztenéd,

985 Napjaidott vigan s őrőmmel tőltenéd.

Sies tehát, ted le minden felelmedet,

Ad kezekbe nékik koldus Mesteredett,232

Veled lészunk műis, add ide kezedett,

El nem hagyűnk soha, mig élünk, tegedet.233

Judas

990 Ezek ha igazak volnának, nem bánom,

Tü mitt jovaszoltok, talám meg probalom,

Mesteremet csokkal könnyen el árulom,

Hejábais többet nem panaszolkodom.

Daemon primus

Mü is azt jovaljűk, vidd vegbe szavadott,

995 Mutasd meg az okos dexteritásodott,

Midőn van ideje, keresd jobb sorsodott,234

Az után tőlcsd vigan minden napjaidott.235

(Hic ducit Daemon primus Judas a’ sacerdotes.)236

Daemon primus

Jere, kedves lelkem, regi pajtárs, Judás,237

Mert vár régen teged a’ fő pap Caiphas,

1000 Mivel e’ dologra alkalmatos nincs más,

Majdan szép penzekkel gazdagit meg Annás.

Jere, sies, jere, a’hol nehal várnak.

(Ad sacerdotes:)238

Imé, jo uraim, a’miért fárattok,

Egy ember adatnék, azon sinatoltók,

1005 Itt van, ennél jobbat sohais nem kaptok,

Ez által a’ Christust kézbe kaphattyátok.

Caiphas (ad Judam:)

Hová valo vagy te, és ki a’ te neved?

Judas

Judás az én nevem, galileus vagyok.

Caiphas

Isméred az embert, ki mondgya Krisztusnak

1010 Magát, és hirdeti Sidok királjának?239

Judas

Ismérem, mert enis tanitványa vagyok.

Caiphas

Hogy ha kézbe adnád, becsülletett nagyott,

A’mellet pediglen kincset, gazdagságott240

Nyérnél tőllűnk, s. élnél sokkal jobb világott.241

Judas

1015 Nehéz dolgatt kértek, de réá vitt a’ szűkseg,

Előszor had haljam, menyi a’ szegőttség.

Annas

A harmincz ezűst pénz, ha elegendő lesz,242

Imé, készen vagyon, vegyed a’ kezedhez.

(Haec dicens tradit pecuniam.)243

De miféle modon viszed aztott véghez?

Judas

1020 Tudom én, a’hol ő imádkozni szokott,

Csak kűlgyetek velem erős ferfiakott,

Meg csokolom őt ott, mondván ezen szókott:244

Ave, Rabbi, s. ottan fogjátok meg asztott.

Annas

Caiphas, mindgyárást hivas vitézekett,

1025 Mennyenek Judassal, várvan a’ jeleket,

Judás miket tészen, s. azután kezekett

Vessék ra, s. kőtőzzék mind ellensegeket.

Caiphas

Hallode, te szolga, mennyel a’ piaczra

Csak hamar, ne kessél, meny a’ nagy várdára,

1030 A’ százados jőjon mindgyárt a’ te szodra.

Servus

Semmi, uram, hiba parantsolatodba

Nem lészen, el hivom ebbe az orába.

(Pergit et alloquitur Centurionem.)245

A fő pap, Caiphas szollittat tegedet.246

Centurio

Kész szolgállattyára el jőttem uramnak,

1035 Mitt fog parancsolni kissebb szolgájának?

Caiphas

Vitézeket mindgyárt százanként végy melléd,

Miket ez az ember joval, által ne lépd.247

Judas

Ma estvére készen én velem legyetek,

Olajfák hegyére engem kovessetek,

1040 A’kitt meg csokolok, ra figyelmezzetek,

Aztott meg fogjátok, jól meg kőtőzzétek.

Daemon primus

Haj, haj, haj, bezzeg van örömem most a’ nyeresegért,

Judás pajtársunknak cselekedetéért,

Mivel ő el ada urát harmintz penzért,

1045 A’ bért majd meg adgyuk ő fáratságáért.

Daemon secundus

Rajta hát, utanna forgogyűnk Judásnak,

Hát koppokat adgyűnk, mint jo árulonak,

Fül hegyére tégyuk azután Plutonak,248

Adgyűnk szállást néki tűzében Pokolnak.249

(Clauditur scena.)

Seilla

1050 Oh, erdei vadak, engemet szánnyatok,

Bőldogtalan sorsom, kérlek, sirassatok,

Mert csak álmambannis nyugúvást nem lőlök,250

Csak egy fertálly orát arra nem kaphatok.

Mert midőn alunnám, atyám mint cselekszik,

1055 Elmemben jön, miként szűz testemmel bánik,251

Diribről darabra hogyan vagdaltatik,

Sebes tűz langjába mikentis hányatik.

Látom, mint nyakamot kargya alá hajtom,

Kész akaratomből áldozatra adom,

1060 Atyám keze által meg halok, jol látom,252

Engedelmességem meg kellis mutatnom.

Midőn én ezeket álmamban szemlélem,253

Lesem, de fel kelek, sokat nem is késem,

Meg vagdalt testemnek sebeit keresem,

1065 Csudálkozom rajta, midőn nem lelhetem.

Azon kőzbe mondom fel szoval, hogy élek,

Kegyetlenségétől atyámnak nem félek,

Éles fegyveritől semit nem rettegek,

El aluvásomkor e’keppen beszéllek.

1070 Gyorsasággal akkor futnak én baratim,

Mi kelljen, meg halják e féle beszédim,

Kérdik, mitt jelentnek illy nagy kiáltásim,

Megint el távoznak rettentő álmaim.

De hol legyek akkor, én magam sem tudom,

1075 Szemem előll el futt langallo oltárom,

Az áldozó helljet még nemis láthatom,

Csak társaim vannak, atyámmat sem látom.

Oh, bár énis azzal mingyárt ragattatnám,

Idegen nemzetseg kezében adatnám,

1080 Gáláád várassát soha nem láthatnám,254

Csak az áldozattól meg szabadíttatnám.255

Ugy vélem, e’keppen használna sirásűnk,

És szűntelen valo sok könny hullatásünk,256

Ejel, napal tartó kemény jajgatásűnk,

1085 A’ setett kősziklák között ohajtásünk.

Igy mennyen akárki attya elejében,

Mikoron a’ harczból vagyon megtérésben,257

Győzedelmét nézze siralmas örömben,

S. erette meg haljon szép szűzesegében.258

Scena nona259

Christus cum discipulis in horto ubi et intercipitur

Christus

1090 Kedves Apostalim, Atyám akarattya

Az, hogy én az embert meg válcsam, kivánnya,

Ördög hatalmában ne hadgyam rabságra,

Hanem magam mennyek értek a’ halálra.

En, a’mint eddigis, kész voltam el menni,

1095 És kedves Atyámnak engedelmeskedni,

Ő tettzése szerint mostis cselekedni,

Kész vagyok el menni, s embert meg váltani.

Már el kőzelgettem utolso orámhoz,

Edes tanitvanyim, kezdgyűnk imadtsághoz,

1100 Getzemanyi kertben keszűlők halálhoz,

Könyőrgok előszor szerelmes Atyámhoz.260

Kedves tanitványim, itten vigyázzatok,261

Aitatos szivel most imádkozzatok,

Hogy gonosz késértett ne száljon réátok,

1105 Imádságnak helljet mindgyárást választok.

(Hic vadit ad orandum:)262

Mennyei szent Atyám, a’ te érdemedből

Ményből le szállattam, szent rendelésidből,

Testett hogy fel vennek a’ Szűznek méhiből,263

Világért meg halnék egyes értelemből.

1110 Oh, szerelmes Atyám, tekincsd meg fiadott,

Mutasd meg én hozzám a’ te jo voltodott,

Véghetetlen kinnal teljes pohárodott

Tavoztasd el tőllem, ne itasd meg aztott.

(Vadit ad discipulos:)

Miért, hogy alusztok, s velem nem vigyáztok,

1115 Kelljetek fel mindgyárt, és imádkozzatok.

(Recedit ad orandum:)

Szerelmes szent Atyám, muljek el e’ pohár,

Kitt már el keszittett a’ gonosz kalmár,

Sido seregekkel nem mesze vagyon már,

Im, nagy dühusseggel mint oroszlány, ugy vár.264

(Vadit ad discipulos:)265

1120 Sohá nem aluszik a’ sátány, tudgyátok,

Mégis, a’mint látom, azzal nem gondaltok,

Miért illy nagy mélyen minnyájan alusztok?266

(Recedit ad orandum:)267

(Hic manu tenet Angelus poculum Christus conspiciens ait.)

Christus

Atyám, edes Atyám, mennyei koronám,

Italom mulnékel, én aztott kivánám,

1125 Melljet hozott Angyal, hogy én azt meg innám.

Angelus

Erősitsd magadott, óh, kegyes Jesusom,

Ne vesd meg e’ pohárt, oh, áldot Christusom,

Örömedre fordűl, bizonnyal azt vallom!

Christus

Mégis kérlek, Atyám, tekincs meg fiadott,268

1130 Gyenge a’ termeszet, muljekell pohárod.

Angelus

Oh, Isten szent fia, bátorodgyék szived,

Emberi nemzetnek veszedelmét nezzed,

S Atyád akarattyát ebben most szemléljed,269

Igaz, kész lélekkel a’ pohárt im, vegyed.270

Christus

1135 Meg vallom, szomorű jelt mutatsz, jo Angyal,271

De én az emberért vészem bátorsággal.

Oh, kegyes szent Atyám, hogy ha e’ pohárod

Ugyantsak meg igyam, nékem parancsolod,

Őrőmest meg iszom, légyen akaratod.

(Surgit et pergit ad discipulos:)

1140 Alugyatok bátron, a’miglen akartok,

Mert el jött az óra, melljet nem vártatok.

Atyám, edes Atyám, készen az én lelkem,

Emberi nemzetért hogy ki öntsem vérem,

De a’ test erőttlen, légy én segitsegem,

1145 Imé mert kőzelit az én ellenségem.

Judas

A dolog most jol folj, csak jol vigyázzatok,

Kitt én megtsokolok, azt mindgyárt fogjátok.

(Ad Christum:)272

Űdvőz légy, oh, Rabbi, szerelmes Mesterem,273

Őrvendetes csokkal ortsádott illetem.

Christus

1150 Edes tanitványom, Judás, mitt miveltél?

Egy kiss nyereségért hát veszéllyre mentél,274

Illy nagy sokaságott én réám gyűjtőttél,

Hogy szép szinű csokkal engem ell vesztenél?

Hát tü kitt kerestek, sidoknak szerege?

Centurio

1155 Názáreti Jesust mű keresni jőttűnk.

Christus

Hogy ha valosággal engemet kerestek,

Én magam vagyok az, meg mondom tű néktek.

Centurio

Fogjátok meg őtőtt, hát el bámultatok?

Egy szivel lélekkel réá rohannyatok.

(Irruunt in Christum. Ligatur.)

Christus

1160 Mint latorra, réám fegyverrel jöttetek,

Kardal, dorongokkal engemet kesértek?

Lictor primus

Meg van e’ kőtőzve, vitéz hadnagy uram?

Centurio

Kőrnyűl vegyék őtőtt hat erős katonák,

Hogy valami képpen őtt ell ne szalassák.

Lictor secundus

1165 Sétálly, te őrdongos, papok elejébe,

Ha eddig bujdostál, most akattál kezbe.

Lictor tertius

Ne kimild a’ bőritt, mert az hétzer béllett,

Üssed a’ korbácsal, mert kezünkbe esett.

(Clauditur scena.)

Centurio

Uram, ezt az embert parantsolatodra

1170 El hoztuk, elődbe, kitt a’ rut halálra

Sententiázzál, kerűnk, magas keresztfára.275

Annas

Köszőnőm s, hálálom néktek, jo vitézek,

Hogy e’ bűbájosnak szemibe nézhetek.276

(Ad Christum:)277

Itt vagy, ravasz, álnok, te nép haboritto,

1175 Vár meg, meg fizetünk, te reszeges kantsó,

Sok boszonkodással réánk fondorkodo,278

Kezunkbe akadtál, őrdőngos amitto.

Mond meg, honnan vetted a’ bölcsesegedett,

Hól vannak most, a’kik kővettek tegedett,

1180 Talám el kűldőtted gyűjteni sergedett,

A’vagy ők minyájon el hadtak tegedett?

Hogy a’ nepett tanicsd, kitől volt hatalmad,279

Hol s. mitt hazudoztál, vald meg mind azokatt!

Christus

Nyilván én szollottam a sinagogában,280

1185 Én nem tanitottam senkitt alatomban.

Lictor quartus

Hát te, gonosz tevő, igy szollasz a’ papnak?281

Christus

Ha gonoszt szollottam, bizonyitsd meg, jobb lész,

Ha pedig igazat, miért, hogy pofon versz?282

Lictor primus

Azt meg érdemletted, ollyan tőbetis nyérsz.283

Annas

1190 Eppen nem álhatom, hogy áll most előttem,

Ha még szavát hallom, fel vidül a’ mérgem,

Azért Caipháshoz vigyétek előllem.

Lictor secundus

A hajánál fogva vonnyatok ki onnan,

Láttyátok, Annással hogy mostis ujat von.

(Ducitur ad Caipham.)

Centurio

1195 Annás, sidóságnak érdemes fő papja

Kőszőntet, s. éltedet szivesen kivánnya,

Egyszersmind általam aztott praesentálja,

Ki magát hirdette, hogy sidok királlja.284

Caiphas

A’milly nagy őrommel most bé teljesedtem,

1200 Hogy itten állani látom én előttem,

Kőtőzve, ki felőll sokakott értettem,

Minden fele őtőtt eddig kerestettem.

Hogy kezűnkbe esnék, én aztott kivántam,

Kivánságom bé is teljesedett, látom,

1205 Talám ugy fog lenni, a’mint állittottam,

Rut halállal meg hal, a’mint profétáltam.

Ide miért jőttél, Christe, és mitt keresz?

Hát engem, fő papott miért nem köszöntesz?

(Post paululum.)

Szoly egyett, ne busully, talám meg nemultál?

(Post paululum.)

1210 Ha tehát nem felelsz semmitt mind ezekre,285

Kenszeritlek teged az élő Istenre,286

Ha Isten fia vagy, mond meg vegezetre.287

Christus

Te mondád, én vagyok, énis mondom néktek,

Ez után az Isten fiát szemlélitek288

1215 Az Istennek jobbján, s. meg rettentek

Azon, mitt gonoszül mostan cselekesztek.

Caiphas

Imé, káromkodék, nem kell tőbb bizonyság.289

Mi tetzik már néktek, felelly meg, sokaság!

Lictores omnes

Méltó bizonyára, méltó az halálra.

Caiphas

1220 De minek előtte az halálra mennyen,

Őtött Pilatusnak vigyék elejében,

E’ dologgal, tudom, néki jo kedvében

Fogom esni, s vélle nagy ösméretségben.290

(Hic ducitur Christus. Clauditur scena.)

Scena decima291

Seilla completo dierum luctus, parat se ad immolandum

Seilla

Oh, kedves baratim, a hoszü sirásnak

1225 És roppant hegyek közt valo bánkodásnak,292

Hogy már vegét vessük mü ohajtásinknak,

El jött az ideje, induljünk hát utnak.

Mert hatvan napoknak utolso czéljára

Jutottam, melljeket nékem a’ sirásra

1230 Ígért vala atyám szép instantiámra,293

Mennyünk viszá tehát már az áldozatra.

Köszonom tü néktek, oh, tü, magas hegyek,

Kik én kesergésim eddig szenvedtétek,

És gyenge szellőkkel hivesittettetek,

1235 Sirásink hangjait viszá kűldőttétek.

Oh, ekesen szolló, győnyőrű madarak,294

És kősziklák között lako fene vadak,

A’kik sirásimon gyakran bánkottatok,

Szánakodástokot hozzám mutattátok.

1240 Szomoru szüveket vidámitto zöld fák,

Kik bádgyat testemet gyakran el takarták,

Az hiv melegektől megis oltalmazták,

Legyetek örökké s. mindenkor áldottak.

Jó leány barátim, induljűnk utunkra,

1245 Atyámnak házához immar utoljára.

(Seilla alloquitur patrem. Jephte progreditur.)

Kivánságod szerint, atyám, viszá tértem,

Hoszasz siralomnak már vegét vetettem,

Köny hullatásimtől sokára meg szűntem,

Mivel halálomat nem mesze vezettem.

1250 Utolso orámra koszorum el készűlt,295

Ékes virágokkal kedvesen ékesűlt,296

Tavaszi ujsággal halálomra szépűlt,297

Magam kezem által violakkal épűlt.298

Oh, hát ugyan mégis a’ fel tett szándekod,

1255 Meg vagyon, jo atyám, regi akaratod!

Jephte

Igenis, meg vagyon, szerelmes léányom,

Azon szándékomot meg sem változtatom.

Seilla

Gyenge tagjaimot nem szánod vagdalni,

Diribra, darabra aztott meszárolni?299

Jephte

1260 Nem szánom én aztott az Istennek adni,

Kitt őtőlle vettem, néki viszá adni.

Seilla

Nem kivánnya Isten, tudom, eztett tőlled,

Hogy te fel áldoznád eppen egy szűlőtted.

Jephte

Kivánnya, mert néki én fogadást tettem,

1265 Illjen modon azért magam kőteleztem.

Seilla

A fogadás heljet más fogadást tenni,

Lehet én hejettem máskentis áldozni,

Egy szűlőtt léányod igy meg oltalmazni.

Jephte

Nállad nélkűl inkább kész vagyok el lenni,

1270 Hogy sem az Istennek haragjában esni.

Consotia prima

Mitt gondollsz, kegyetlen, kemény gyemánt szivű,

Esze ment, vak merő, kemény termeszetű,

Parduczhoz hasonlo, basiliscus mérgű,300

Oroszlány haragu, vipera erkőlcsű!301

1275 Magad akarsz lenni gyermeked hohéra,

Kardodott keszitted szernyű halálára,

Olljan igen siecz vére ontására,302

Nemis indülsz, látom szánakodására.

Consotia secunda

Az oktalan állatt eztett nem cselekszi,

1280 Fene vad oroszlány inkább kölkét őrzi,303

A’ kegyetlen tigris pediglen ugy félti,304

Hogy senki előlle azt el nem veheti.

Te pedig elmével ezeket meg győződ,

Nemes okossággal nagyon meg előződ,

1285 Mégis gyermekedet te magad meg ölöd,

Számat ád a’ lelked, azt meg sem gondolod.

Jephte

Mitt ember merészel Istennek fogadni,

Meg lásd, hogy nem vétkes dolog teljesitni.305

Consotia tertia

Ki vehetted volna onnat léányodott,

1290 Meg menthetted volna kedves magzatodott,306

Fel áldoztad volna inkább kétt szolgádott,

Csak igy ne rontanád magad szűlőttődott.

Jephte

Nem szolgámot, hanem léányomot láttam,

Mikor én az harczből házamhoz jutottam.

Consotia quarta

1295 Asverus Esternek meg tartá életétt,307

Noha által hága királlji tőrvényét.308

Te is meg menthetnéd léányodnak fejét,309

Noha fogadásod Istenhez tétetett.310

Jephte

Nincsen olly orator, a’ki meg menthesse,311

1300 Az én kardom aloll léányom nyerhesse.

Consotia prima

Illj kegyetlenseget, oh, ember, ki látott,

Senki fűleivel illy dolgott nem hallott,

A’ főld illj férfiat soha még nem hozott,312

Mint Jephte, vadakot aki meg haladott.313

Seilla

1305 Oh, atyám, ha lehet, kőnyorülly én rajtam,

Te kemény szivedet lagyitsa siralmam,

Hogy olly kegyetlenűl ne mészároltassam,

Áldozo oltárra én ne rakattassam.

Jephte

Szivemtől szakadott, oh, kedves gyermekem,

1310 Lelkem vigasága, szerelmes szülöttem,

Eleted virágját hogy igy kell vesztenem,

Szivemből kell nékem ezen keseregnem.

De oh, én mitt tégyek, mert én az Istennek

Fogadásim tettem, mennyei seregnek,

1315 Azert a’ kardomott az én szűlőttemnek

Ki huzom, s, nem enged, hid meg, te fejednek.

Gyönyörü alakom, keszűlly áldozatra,

Mert el kőzelgettél szomoru oradra.314

Seilla

Atyám, ha ugyancsak ennek igy kell lenni,

1320 Légyen még gratiam magam meg siratni,

Egy fertááj oratskát tessék meg engedni.

Jephte

Nem bánom, léányom, csak hogy sietséggel

Aztott veghez vigyed a’ kívánt üdővel.

Cantus sociarum315

1.

Győzedelemmel kedves,

1325 Oh, siralommal teljes

Jephtének vitezsege,

Fájdalomnak őrvénye,

Szűzesegunkőt,

Mü életünkött316

1330 Keménséggel táplálja,

Vigaságtől meg foszta.317

2.

Oh, vigaságot szerző,

Oh, köny hullatást nemző,

Győzedelmes vitézség,

1335 Veszedelmes reménség,

Meg vigaztalod,318

Jaj, meg fonyasztod,

Kik te benned remélnek,

Kik te néked örvendnek.

3.

1340 Győzedelmunk haszna,

Örvendezésünk tárgya,

Siet veszedelmünkre,

Jaj, keserűsegunkre,

Kedves barátunk,

1345 Mű vigaságunk,

Ah, szerelmes Seilla,

Imé, mégyen halálra.

4.

Oh, te bánattal teljes,

Szomorusággal terhes,319

1350 Tőllűnk tetetett pompa,

Szivűnkot emészted ma,320

Kevés nyereség,

Csekélly vitézseg.

Bánatinkot nyitod,

1355 Szivünket meg fojtod.

5.

Veszedelmes nyereség,

Oh, te csalárd remenség,

Nem vagy vigaságunkra,

De szomorűságunkra,

1360 Mert a’ Seillát,

Jephte léányát

A keserves halálra,

Hoztad vegső orára.

Cantus Seillae

1.321

Oh, en szerentsétlen sorsom,

1365 Boldogtalan esetem,

Melly veletlenül halálra322

Mégyen én arvafejem.

Nincs, a ki fell gondolhassa,

Elméjevel meg fogja,

1370 Hogy atyai köntösért

El veszhetne én fejem.

2.

En eletemnek virágját

Le szakaszhattya halál,

Tavaszi virágok köztis,323

1375 Látom, egy aránt kaszál.

Ah, sirjatok, én barátim,

Rajtam szánakodgyatok,

Gyázban borűlt vig orámon

Kerlek, panaszkodgyatok.324

3.

1380 Nincs immár egyebb hátra,325

Hanem kedves atyámra

Bizom én szegény fejemet,

S nyújtom éles kardgyára.326

Az halál merges fúlánkja

1385 Által járta szivemet,

Tőbbet immár nem szolhatok,

Meg kőtőtte nyelvemet.

Jephte

Oh, felseges Isten, ez im, jo szándékom,327

Fogadásom szerint ihon fel áldozom,

1390 Egy szűlőtt magzatom tőlled meg nem vonom,

Hanem ennek lelket te néked ajánlom.

(Hic amputat caput.)

En magam kezemmel az Urnak aldozom,328

Kedves léányomot égő tűzbe rakom,329

Erős fogadásom igazán meg tartom,

1395 Isteni felségnek jo szivel ajánlom.

(Clauditur scena.)330

Scena undecima331

Christus praesentatur Pilato sedenti ad mensam

Pilatus

Hallok én nagy lármát, vitézek, mennyetek,

Ki lészen az oka, fogságba tegyétek.332

(Milites redeunt.)333

Miles primus

Egy rabot hurtzolnak a’ sidok hoheri,

Ő vélle te hozzád akarnak bé jönni,334

1400 S réája torventis akarnak láttatni.

Pilatus

Jőjenekbé vélle, had lássam, mitt vétett.

Farisaeus primus

Caiphás fő papunk hozzád ez emberrel

Kűldőtt, hogy halálra itild, mert vétekkel335

Rakva tanáltatott, iszszonnyű bűnokkel.

Pilatus

1405 Mi tehát a’ vétke, akarom meg tudni,

Másként őtt nem lehet halálra itilni,336

Ha cselekedetétt nem fogom hallani,

Azért mondgyátok meg, mik az ő vetkei.

Farisaeus secundus

Uram, mindeneket ha szemére hányunk,

1410 Miket e’ merészlet, ha elő számláljuk,

El rémülsz azokon, de mű protestálunk,337

Hogy végig meg halgasd minden bizonságunk.

Pilatus

Hoszszas beszedekkel engem fárasztotok,

Császár dolgaiban akadajok vattok,

1415 Hanem rővideden valamit akartok,

Summás értelemben előmbe adjátok.338

Farisaeus tertius

Ami nagyobb dolog, tegedis concernal,

Ez a’ gonosz tevő arra nagyon tendál,

Tsászár adajában hogy lenne akadálly,339

1420 S királji titulust magának praetendál.

Pilatus (surgit cum furia terram percutit:)

Ez már éppen crimen laesae majestatis,340

Ut quisquam tributum praetendat Caesaris.

Farisaeus quartus

Uram, tud meg, hogy ez a’ Császár adaját

Bizony meg tiltotta, mitt kivánsz tobb causát,

1425 Királlynakis minap mondotta ő magát,

Sőtt, örök Istennek nevezte az attyát.341

Pilatus

Nem hallode, ezek mitt mondnak ellened,342

És miket állittnak minyájon felőlled?

Mond meg azért nékem, és ne ved trefára,

1430 Hogy ha nyilván te vagy a’ sidok királlya.343

Christus

Valjon magadtóle mondád ez igéket,344

A’vagy pedig mások jelentették néked?

Pilatus

Hallátok most nyilván, hogy miket felele,345

Én halálra méltott nem találok benne.

1435 Irigység dolgotok s igasságtalanság,

Bennetek láttatik inkább az álnokság.346

Farisaeus primus

Meg lásd, sediciot ne szerezz nép kőzött,347

Már Galileais benne meg űtkozött,

Mert gonosz tevőkkel gyakran társolkodött.

Pilatus

1440 Talán galileus, mint tőlletek értem?

Farisaeus secundus

Ugy van, Galilea az ő nemzetsege,

Noha Bethlehembe lett ő szűletése,

Nazáretbe pedig fel neveltetése,

Onnan vetemedet a’ mű hellysegünkre.

Pilatus

1445 Galilaeus tehát, nincsen jussom rajta,

Herodes mitt mivel vélle, maga lássa,

Azért csak fogjátok, vigyétek hozzája.348

Lictor primus349

Gyere, mert majd viszlek tegedet fris tánczra,

Tudmeg, hogy kezünkbe akadtál probára.

(Hic ducitur cum clamore. Clauditur scena.)

Centurio

1450 Tiberius császár hires praefectussa,

Pontius Pilatus, Judaeának ura,

Néked ezen rabott most praesentáltattya,

Kitt galilaeusnak lenni tapasztala.

Herodes

Valami vetke van, elő számláljátok,

1455 Ha akarjátok, hogy néktek törvént áljok.

Centurio

Ez az egesz papi nemzetes fő rendett,

Kitt az Isten Isten nékik pásztorává rendelt,350

Csufolja s, meg veti, semmi betsűlletett

Soha néki nem ad, s, mindeneket meg vet.351

Herodes352

1460 Valjon ki lehet az, ki ezt mérészelné,353

Az én papjaimot hogy fel zenditené,

Az én országomba valaki fel tenné?

Eszkűszőm, az ember holnapot nem érné.

Farisaeus primus

Uram, néz szemébe, ez az a’ proféta,

1465 A ki tőrvényunkőtt máris fel forgatta,354

A’ te papjaidott csufnak állittatta,

S nemes országodott mind el holdittotta.

Herodes

Álmat vagy igazat beszellesz én nékem?355

Farisaeus secundus

Királly, a’mit mondunk, abban nincsen kétség,

1470 Országodba nincsen miatta bekeseg,

Mert fel bojdult itten valoban a’ kősseg,356

Holmi rosztol tarthat az egesz nemzetség

Herodes

Ezen szegény foglott tudom, ki légyen már,

Sok napoktől fogva kitt kivánságom vár.

(Idem ad Jesum:)

1475 Ah, ki regen várlak, s. naponként ohajtlak,

Őrvendek felettebb te praesentiádnak,

De rosz hirétt hallom te állapotodnak,

Sokan ellensegi vannak causadnak.

Hallom, Galilaea, országom az hazád,

1480 Mondgyák, Bethlehembe szűlt teged az anyád.

Hát valoe, hogy ács mester volt az atyád,

S három nap keleti királly jott te hozzád?

Hallom, midőn Cana Galilaban vóltál,

A’ te tarsaiddal a’ menyegzős háznál

1485 Igen meg szűkűlvén a bór a’ násznagynál,

Csak hamar a’ vizből ottan bort csinálál.

Akarsze rabságből ma meg szabadulni?

Itten én előttem csudát kell mutatni,

Vagy kétt veder vizet borá változtani,

1490 Méltó árát fogom bizonnyal meg adni.357

(Exputat modicum.)

Talám meg nemultál, hogy semmit nem szóllasz,358

Vagy meg bolondultál, mivel hogy csak halgatz?

(Post paululum.)

Akkor a’ nép előtt szollani jol tuttál,

A’midőn rokának engem ragalmaztál.

(Surgit:)359

1495 Felej immár egyett, magadott ne tetesd,

Istentelen ferfi, királjod tiszteljed!

(Herodes ad Judaeos:)

Ezt addig vertétek, hogy immár el reműlt.

Miert vezettétek ide, midőn el mult,

A’mitt tőlle latni kivántam? Ott az utt,

1500 Mennyen Pilatushoz visza, mert meg nemúlt.

(Ad Jesum:)

Nyisd fel már a’ szájad, szolly nékem bár egyett,

Ne veszessem tovább véled a’ lelkemet.360

(Post paululum.)

Látom, meg bolondult eppen teljesseggel,

Nem mocskolom lelkem bolondnak verével.361

1505 Illjen szép őltőzett bolondott meg illett,

Adgyátok fel néki ezen hitvány ingett.

Centurio

Uram, hamis ember, azert jol meg visgáld,

Cselekedetéért méltő, hogy condemnáld.

Herodes

Itt ne kiálcsatok, hanem el mennyetek,

1510 Pilatushoz viszont, ha teczik, vigyétek,

A’vagy tőrvényetek szerint itilljétek,

Mert soha bolondra én tőrvént nem tészek.

Farisaeus tertius

Felseges jo uram, münkött bolondoknak362

Ne tartsatok, kérlek, hamis vádoloknak,

1515 Hanem a’mitt mondunk, annak hellyt adgyatok,

A’szerint igazat administráljatok.

Herodes

Mondám, Pilatushoz őtott el vigyétek,

Itten tőbbet véle ne szemetezzetek.

Farisaeus quartus

Induljunk hát viszá, még egyet probáljünk.

Centurio

1520 Tud meg azt jol, Christe’, hogy én több aprillist363

Nem járom te veled varasnak utsáit.

(Hic ducit cum clamore.)

(Pilatus sedenti in theatro praesentatur Christus.)364

Ephebus365

Audientiát kér a’ papi uraság,

Vélle egyetembe az egesz sidoság.

Pilatus

Jőjenek bé, lássam, miben fáradoznak,

1525 Ugy vélem, hogy mégis Jesussal bajlodnak.366

Annas

A felseges királly, Herodes kőszőni,

Dexteritássodott néki meg mutatni,

Ezt a’ hires foglott hogy praesentáltatni

Méltoztattál néki elljeben kűldeni.

1530 De viszont székedre im, visza kűldőtte,

Mivel ezt halálra csak te, s nem más itilhetné.

Caiphas

Tégy eleget immár te hivatalodnak,

Mivel nem lészen jol vege a’ dolognak.

Pilatus367

En őtött kérdeztem, s. vettem feleletétt,

1535 De azért nem méltö, veszesze a’ fejét.

Caiphas

Csudálkozom rajtad, miért fogod pártját,

S miért akarod rontni ország decretomát.

Kérunk, hogy ne kivánd már több gonosságát.368

Annas

Tud meg azt, Pilate, ha ez igaz volna,

1540 Senki ő ellene egyet sem szollana.369

Pilatus

Oh, te bőldogtalan, vetemedet ferffi,

Nincsen, ki melletted merészelljen szolni,370

Rád kiáltnak egesz váras nemzetsegi,

A’mitt tőlled kérdek, most igazán mond ki:

1545 Ugyan te vagye a’ sidok királlya?

Christus

Te mondád, a’ sidok királlya én vagyok,371

Jolehet e’ főldőn mostan nem országlok,

De az én Atyámnál mindeneket birok.

Pilatus

Tehát királly vagy te?372

(Post paululum.)

1550 Hallatok, fő papok, ez a fassioja,

E’ vilagon, ugy mond, nincs az ő országa,373

Császár adajára azért nincsis gondgya,

Ki tudgya, hol légyen az ő királjsága.

Christus (tacet.)

Pilatus

En ebben halálra okott nem tanáltam,

1555 Jeleket mindenrol meg examináltam.374

De hogy meg szűnhessen dűhűs haragotok,375

Az oszlophoz kőtve meg ostorozzátok,

Tövisből koronát fejére fonnyatok,

Mert illjen koronát érdemel királytok.

Centurio

1560 Rajta, jo vitézek, mig űdőtok vagyon,

Ugyan dolgozzatok ezen a’ latoron.

Lictor primus

Tetejétől fogva talpig meg rondáljad,

Üstökét, szakállát vasakkal bolhaszszad,

Kimiletlen, testétt korbátsal szagaszad.

(Flagellatur et coronatur.)376

Scena duodecima377

Judas desperans se suspendit

Judas378

1565 Oh, átkozott világ, mi modon meg csaláll,

A’ pénzt kivánsággal jaj, jaj, mire hozál,

Mert már a’ lelkemet szüntelen a’ halál

Gyötri s. osztromolja, akár hol fel tanál.

Nem vagyok én méltó, hogy irgalmasságott

1570 Nyerjek az Istentől, örök böldogságott,

Mert ell adtam penzért az ártatlanságott,

Azzal szerzék nékem veszet gazdagságott.

Daemon primus

Mi lelt, pajtars Judás, hogy igy el hervádtál,

És ábrázatodban eppen el változtál,

1575 Talám a’ penz, a’kitt a’ papoknál kaptál,

Ell fogyott, és eddig mind szünte koplaltál?

Judas

Oh, vajha az a’ pénz soha érszényembe

Ne tetetett volna, s illjen győtrelembe

Nem volnék, s nem mennék Pokol tőmleczébe,

1580 De jaj, talám mindgyárt megyek őrők tűzbe.379

Daemon primus

Ne búsully, csak gyere itt egyet sétálni,380

Tudod, hogy magokott ezzel vigasztalni381

Szokták a’ nagy urak, azzal regréálni,

Bujakat gyakron illjen modon verni.

(Fit strepitus.)

Judas

1585 Jaj, mi dolog légyen, mond meg nékem, kérlek,382

Jaj, mert minden felőll háborgat a’ vétek.

Daemon primus

Ne gondolly most azzal, majd jobban meg haljuk,

Te néked tudtodra hamarsággal adgyuk.

(Fit iterato strepitus.)383

Judas

Jaj, talám az ég s föld ellenem támadott,384

1590 Istennek haragja réám fel gyüladott.

(Advenient Daemones.)

Daemon secundus

Rosz hirt hozunk néked, Judas, az üdvarből,

Pilatus házában oszve gyűlt tanácstol,

Jesus meg őletik papok tanácsáből,

A’mint hallom népnek kiáltozásáből.

Judas

1595 Oh, jaj, mint adám el én az ártatlan vért,

A’ hohér sidoknak egy nehány tallérért,385

Nem vagyok már méltő, hogy az üdvössegért

Csak egy szótis szoljak, el kárhoztam azért.386

Daemon tertius

Mitt bolondosz, Judas, meg lehet még térni,

1600 Elég üdöd vagyon Istenhez fordulni,

S a sidok kezéből Jesust meg menteni.

Judas

A Kristust haláltől már meg nem menthetem,

Azt látom, hogy tőllem teljes lehetetlen,

De hogy ugy vétettem jo Mesterem ellen,387

1605 Kárhozni kell, látom, és kétsegben esnem.

Daemon quartus

Nem ugy, jo pajtársom, halgas szavaimra,

Ne gondolly semmivel, hanem a’ halálra

Készülly, és ad magad poenotentiára,

Szépen fel akasztván az akasztó fára.

Judas

1610 Ezt az akasztó fát rég meg érdemlettem,

Mivel gonossággal teljes vólt az éltem,

Apámot, a’kitőll születtem, meg őltem,

Az után anyámot felesegűl vettem.

Poenitentiara a’ Christushoz jövék,388

1615 Hogy poenitentiát mellette tartanék,

De ittis átkőzott eletben én élék,389

Komornyikja lévén, tőlle sokat lopék.

E nem elég lévén, a’ Christust nagy ingyen

El adám sidoknak harmincz ezust penzen,

1620 Már mitt cselekedgyem, nagy kérdés van itten,

Mivel hogy vétettem minden tőrvén ellen.390

Daemon primus

Hát te, gonosz Judas, illy gonosz eletett eltél,

Tud meg, hogy kegyelem nem lészen Istennél.

Daemon secundus

Ne búsully csak sokat, halgas szavaimra,391

1625 Már ne is agodgyál, meny akasztó fára,

Mert már űdőd nintsen poenitentiára.392

Judas

Hogy őrőktől fogva Pokolra vetettem,

A’ reprobatiott már által értettem,

Azért eletemnek mindgyárt vegét vetem,

1630 Eljek vagy meg haljak, látom, mind egy nékem.

Már én réám, kérlek, gondott viseljetek,

Őrdőgok, gonoszra kik ingerlettetek,

Fel akasztom magam, gyertek, segeljetek,

Praedatok örökké már lészek ti néktek.393

Daemon tertius

1635 Nem hagyünk, barátom, tud meg, mű tégedet,

Mert már régtől fogva szerettük lelkedett,394

Gyakor fáratsággal te veszedelmedett

Kerestük, s abbanis bé töltők kedvünket.395

Judas (infra patibulum:)

Már keszűlve vagyok utolsó orámra,

1640 Kesittetett heljem test nyuguvására,

Lelkem, tudom, esik az őrők kinokra,

Szedeleg a’ fejem, kőtéll a’ nyakamra.396

Daemon primus

Neretteg, jo szomszéd, mert ma holnap tőbbek,

A’mint észre vettem, tegedett kővetnek,

1645 Nagy szorgalmatoson azon ügyekeznek,397

Mi keppen tegedet jobban kővessenek.

Judas (in patibulo:)

Ha száz ezerennis ördogok most vattok,398

Jőjetek, és nékem lelkem ragadgyátok,

Testemet, lelkemet Pokolra huzátok,

1650 Véghetelen kinnal azkot kinozatok.

Daemon secundus

Jelen vagyunk Judas, te szolgálatodra,

Jól tudgyűk dolgunkot, vigyázűnk mű arra.

Daemon primus

Hallode, ebhendi, hamar jere elé,

Kinzo szerszámokot mindgyárást hozd elé,

1655 A’ harapófogót tűzes vas horoggal399

Kesicsd, hogy mű lelkét ki huzhassűk azzal.

Daemon tertius

Már régen azokot én el keszitettem,

Judásnak szolgalni azzal űgyekeztem.

Daemon primus

Ad kezemre azkott.

(Hic extrahit corvum. Idem:)

1660 Jaj, melly rutt, fekete Judásnak a’ lelke,

Látsik, hogy az attyát ütötte ő főbe,

És hogy volt az annya hites felesege,

El lehet már vinni Pokol fenekébe.

Ne, fogd, s vigyed eztet a’ kenkőves tűzbe,

1665 Vigyáz ra, s, helheztesd a’ keszitett heljbe.

Daemon quartus

Hát ezen dög testétt e’ világon hadgyuk?400

Daemon primus

Oh, bolond, hogy hadgyuk? Hiszem ezt meg hagya,

S testamentum szerint nékunk commendála.

Daemon secundus401

De hogy vigyuk eztett, mert e’ meg bűdősűlt,

1670 A’ sok kiszi miat eppen el szagosűlt.

Daemon primus

Kett őrdogott mindgyárt fogbé tajigába,

Azon be huszhattyuk könnyen országunkba.402

Daemon secundus

Ki kezétt, ki lábát, fogjuk ezen dögnek,

Tegyuk fel, és vigyűk a’ nagy Lucipernek.

(Hic vel cum cantu vel cum clamore ducitur.)

Scena tertia decima403

Christus ducitur denuo ad Pilatum, comdemnatur et cruci affigitur

Pilatus

1675 Hallod, inas, hamar menyki az utsára,

Mitsoda dologvan, lásd meg megint ujra.

Ephebus

Uram, rosz dolog van, ihon, majd meg őlik,

Azt a’ szegény rabot olly baroműl verik.

Pilatus

Meny hozzájok gyorson, mindgyárt meg szűnnyenek,

1680 Hanem én előmbe velle fel jőjenek.

Centurio

Ammint parancsoltad, immár veghez vittem,

Ezt a’ szegény embert ugyan meg verettem.

Pilatus

Nem kivánhattok már illy verésnél többet,

Mivel nem tanálok benne semmi vétket.

1685 Nézd: Ime, az Ember! Nézzed, őt, sidoság!404

Lictores omnes

Fesicsd meg, fesicsd meg, keresztre huzassad!

Pilatus

A tü királlytokot hogy én fel feszitsem,

Látom, hogy eppen nincs bennetek kegyelem.

Lictores omnes

Nékünk, sidó népnek, nincsen most királjunk,405

1690 Hanem csak egyedül felseges császarunk.

Feszitsd meg eztett!

Pilatus

Egeknek szent ura! Keresik halálra

Ez embert, mitt miveljek?

Nem érdemes arra, mert van igassága,

1695 Im, mindenek láttára.

Már az ártatlannak része a halálban

Hogy lehet, meg nem fogom.406

De ha el botsátom, császár haragjába

En esem, azt jol tudom.407

1700 Istennek vétseke? A’ császárt féljeme?408

Réá törvént tegyeke?

Hogy keressek okot, mentségében módot,409

Hogy győzzem meg sidokot?410

Lictor primus

Tud meg, ha el vészed tőllűnk ezt az embert,

1705 A’ császár meg veti a’ te ősz fejedet,

És tisztartóságből ki loditt tegedet.

Pilatus

En tőrvént tehetek, Kristust itilhetek,

De olly bátron nem merek,

Mert lelkemen marad, és kezunkhez ragad

1710 Ő vére, igen félek.411

Lictores omnes

Az ő vére rajtunk, s a’ mű fiainkon,

Inkább mind őrőkké, nem bánnyuk, maradgyon,412

Csak e’ gonosz tevő keresztre akadgyon.

Pilatus

Hogy ártatlan légyen, aztott nyilván tudom,413

1715 De mind azon által halálára, latom,

Hogy meg eskütetek, azért nem halasztom

Tovább dolgát, hanem meg sententiázom.

Nem jo akaratból, hanem unszolásből,

Tartván nagyobbára nép tamadásától,

1720 És fel tanálando gonosz vádolástől,

Egesz házam ellen rebelliotoktől.

Mennyetek el azért, és fel fesitsétek,

Magas kereszt fára fel is emeljétek.414

Centurio

Sententiát immár mondottak fejére,415

1725 Pedig hogy Pilatus már eszére tére,

Emit nagy keresztfát hozzad mindgyárt elé,

Had vigye a’ vállan el végzet heljére.

(Hic imponitur crux.)

Lictor primus

E keresztfát, pajtars, vedd ezt a’ váladra,416

Állj ide, türődi, nyomjuk a’ hátára,

1730 Had ügessen véle a’ kálváriára.417

Lictor secundus

Meg mondtam, átkozott, hogy kezünkbe akacz,

Addig itt ámitasz, nekunk békét nem hacz,418

A’ te hiveidnek majd vég búcsútt mondhacz,419

A’ magas kereszt fán erettűnk dúdolhacz.420

Lictor tertius

1735 Pedig hogy el jutánk bűntetés heljére,

Most hamarsággal feszitsük keresztre.421

Lictor quartus

Ne késsünk hát véle, meg van sententia,422

Majd bé estvéljedig, nem lesz semmi haszna.

Lictor primus

Igenis, ugy vagyon, sőtt nagyobb kinyára

1740 Tompa vas szegekkel szegezzűk a’ fára.423

Lictor secundus

Fekűgy le hát immár, csalárd, az ágyadba.424

Centurio

Nosza, jo vitézek, valakik itt vattok,

Mind ide gyüljetek, ez embert fogjátok,425

Kezeitt, lábait kétt fele huzzátok,

1745 Had szegezdhessitek fel keresztre, hohérok.426

Lictor tertius

Nyultsd ki kezeidet, mert ez a’ tronusod,427

Mennyet és a’ főldet erről meg láthatod.

Lictor quartus

Kalapatsot, szeget hamar, pajtars, hotza,

Majd oda szegezem, mert nem atyámfia.

Lictor primus

1750 Üssed, és ne szajnáld, a’vagy bizad réám,

Hogy jobb kovács vagyok, majd meg mutatom ám.428

Lictor secundus

Fogjátok lábait, és jol nyutsátokki.

Lictor tertius

Hotza lábaidott, nyulcsdki a’ keresztre,

Vajki regen voltál érdemes te erre.

Centurio (acclavatur:)

1755 Holvan a’ titulus, majd el felejtétek,

A’ feje felibe aztis szegezzétek.429

Lictor quartus

Mindgyárt oda szegzem, csak légy halgatásban.430

(Hac acclavat.)

Meg van immár, uram, minden solemnitas.431

Centurio

Valamennyen vattok, mind ide jőjetek,432

1760 Egy szivel, lelekkel ezt fel emeljétek,

Rudat és lajtorját ele keszitsétek,

Királji székében ezt helheztessétek.433

(Elevatur.)

Lictor primus

Haj, haj, melly régentén latnia kivántam,

Kiralljomot ülni székében had lássam.434

(Genu flectit:)

1765 Üdvöz légy, Messiás fenyes koronaja,

Izrael népének kegyes monárkája,

Tiberius császár ujjat vonó társa.435

Christus

Szentseges szent Atyám, botsás meg ezeknek,

Mert nem tudgyák, a’mitt mostan cselekesznek.

Lictor secundus

1770 Ha, ha, még mitt állit mostis ő magának,436

Mert az Istent hivá, mint hallám, attyának.437

Christus

Bételljesedet.

Lictor tertius

Valjon mit lehet az, a’mitt most emleget,

Talám öszve gyűjté a’ mennyei serget.438

1775 Ha ugy van a dolog, Kristus, el futok én innet.

Christus

Eli! Eli Lamma Sabactani.

Lictor tertius

Meg mondám, hogy gyűjti mennyei seregét,

Hallátoke, miként kiáltozza Illjést,

Meg nem várom őtőtt, elébb állok innét.

Christus

1780 Atyám, szent kezedbe ajállom lelkemet.

Centurio

Nagy jelek valának napban és a’ holdban,439

És termeszett felet főld indulásában,

Meg űtkőztem azért nagyonnis magamban,

Hogy ma mind egyiglen estünk gyilkosságban.440

(Hic discedent.)

Scena epilogica

Princeps Tenebrarum jam devictus morte Salvatoris conqveritur suis et denuo insultum parere nititur in homines

Lucifer

1785 Hallode, hiv szolgám, ved parantsolatom,

És nagy ordittással hidd elé, kivánom,

Minden társaidat, mert nagy búsulásom441

Másként meg nem szűnik, szibéli bánatom.

Daemon quintus

Hiv szolgád tenéked, mindgyárt veghez viszem.

(Recedit paululum.)442

1790 Haljad, haljad, haljátok, őrdögok a setétt Pokolban,

Kik vattok én nékem edgyes szolgállatban,

Luciper királjünk citál én általam,

Mindgyárt jelennyetek szász lapát birságban.

(Hic exeunt ex Inferno.)

Daemon primus

Jaj, jaj, mi dolgot, mi dolgot jelent?

1795 Oh, te bolond őrdog, e’ szernyű kiáltás

Poklot meg rettenté, e’ kemény orditás.

Talám beléd álla a’ nyavaja rontás,

A’vagy a’ béledett szorittya szorulás?443

Daemon quintus

Jertek, mert Lucipert majd meg üti gutta,

1800 Mert igen el fogta a’ miláncholia.

(Hic accedent eum.)444

Daemon quartus

Mi löle, milöle, kedves apánk, Luciper urünk,

Mond meg, mert mü teged majd meg vigasztalünk.

(Hic Luciper movebit caput.)

Lucifer445

Haj! Haj! Haj!

Mondhatom, szivemnek ő nagy fájdalmával,

1805 Egész örszágunknak szőrnyű nagy kárával,

Eset ma romlásunk, tehát a’ voxával

Segeljen hát minden ő bőlcs tanácsával.

Tudgyátok már, régen hogy estünk le égből,

És ki rekesztettünk Isten kegyelméből,

1810 Setétségre hullánk a’ szép fenyességből,

Nemis kelhetünk fel e’ veszedelemből.

De keservesebben a’ kálváriárol,

Viszá taszittatánk a nagy Golgotáről,

Nem mondhat eleget senki ezen kárről,

1815 A’ Pokolnak meg lett szőrnyű praedájáről,

Melljet Isten s, ember szerzett ma mű nékunk,

Ujra szomoritván keservesen bennünk,

Isteni erővel, ugy hogy nincs mitt tegyunk,

Azért mű őrokke már kesereghetünk.446

1820 Bizonyára őtőtt soha nem szerettem,447

Se ő tőrvényének semmitt nem engettem,

Sőtt halálnál inkább minden kit gyülőltem,448

A’kitől mái nap rutul meg győzettem.

Nem annyira szánom, hogy menyből le estem,449

1825 De hogy most csufola, azt igen szegyellem,

Köszönnye, hogy nincsen telljes tehetségem,

De mégis mint lehet, boszúmot ki tőltem.450

Jaj, én hiv szolgáim, miként a’ halála

Ennek, főldre vere alázatossága,

1830 Lymbusből atyákot mind ki szabaditta,

Sok számú lelkeket tőllűnk már el vonta.451

Tudgyátok meg, Pokol majd űressen álhat,

Mert emberek közűll országunk nem kaphat452

Senkit, mivel ennek kővetik példáját,

1835 Tudom, bé is veszik minden tanitását.

Jaj, bizony hejába esik faratságom,

Veghez nem vihetém semmiben szándékom,

Mert a’ pusztában hejába kesértém,

Mihaszna sidokot hogy réá gerjesztém.

1840 Mert ezzel embernek penitentiára,

Szép utatt mutata alázatosságra,

Hogy ne hajlanának mű csalárdsagunkra,

Hanem mind szenvednék ő szép példajára.453

Már ember nem lészen, ki jöjjön Pokolba,454

1845 Mert minyájon mennek a’ szép boldogságba,

Mivel értek meg holt immár valojába,

Nem hadgya mű nékűnk, viszi országába.

Oh, milly balgatagul meg csalám magamot,

Már sirathattyátok én bolontsagomot,455

1850 Immár csak mű lakjuk ékes országunkat,456

Emberek nyerik el én boldog hazámot.

Már azon aggodőm, miként emberekböl

Mü a’ gyötrelmekre hozhatnánk ezekből,

Tőlthetnők meg Poklot Christus hiveiből,

1855 De félek, hogy immár Pokol ál őrdogből.

Adgyatok tanácsot, kedves jo szolgáim,

Hogy lehessen e’ meg, oh, jo onokáim?

Daemon primus

Ne essél kétsegbe, kérlek, jo királjunk,

Biztassad magadot, edes atyánk, urunk,

1860 Hiszem, azt jol tudod, mű is kettőtt tudunk,457

Valamitt parantsollsz, mindent veghez viszünk.

Örok harczod legyen Christus meg váltoval,458

Soha barátságod ne légyen annyával,

Kik őtőtt kővetik, húzz ujjat azokkal,459

1865 Mert még, ugy gondolom, jársz nagy triumphussal.460

Minden féle vétket magunk közt el osztunk,461

Akár mi rendbéli embert keserthessünk,

Igy még sok praedakot Pokolnak hajthatűnk,

Ne büsulj csak semmit, majd egyet probalunk.

Lucifer

1870 Dicsiretre meltó mindenben beszeded,

Jol veszem már észre, hogy nem űres fejed,

Hid meg, hogy Pokolban lészen becsűlleted,

Csak magad ez után hivseggel viseljed.

Minden féle vétket egy más közt oszthattok,462

1875 Lássam, hogy mi lészen tű végső probatok,

Kűlomb féle légyen a’ tű csalárdságtok,

Mert igy már remellem, nyereseggel jártok.

Daemon primus

Választom magamnak én a’ kevelséget,

Méllyre fel gerjesztem a’ bőlcs embereket,

1880 Hogy ők vidicsanak eretnekségekett,

Megis utáljanak minden szegenyeket.

Ki veszem szivokből alázatosságot,

És el felejtetem vélek imádságot,

Magára meg hagyom ők tudományokot,

1885 Talám meg fizeti én fáradtságomot.

Daemon secundus

En ez kőzűl vészem a’ nagy fősvényseget,463

Ezzel meg probálok gazdag embereket,

De el nem kerűlők tisztségben levőket,

Illjen mesterséggel késértem meg őket.

1890 Fűleikbe sugom, hogy a’ szegenyeket,

A’ meg nyomorodot árvák s őzvegyeket,

Űressen bocsássák házaktől ezeket,

A’ felet haljanak illetlensegeket.

A tőrvényes hazba bé lopom magámot,

1895 Ott is meg mutatom szokott practikámot,464

És meg tántoritom az assessorokot,

S eppen magaménak tészem a’ birákot.465

Jovallom azt nékik, kevés ajándékert

Lássanak hamissat egy, kétt, három penzért,

1900 Nyomjákel a’ szegent a’ szép baratságért,

És akár mi nemű atyafiaságért.

Daemon tertius

En csellel fel vészem házas személjeket,466

Aszony s, ferfi között veszekedéseket467

Támasztok, és szerzek nagy gyűlőlsegeket,

1905 Bizom, hogy igy szerzek nagy nyeresegeket.

Fel inditom őkőt a’ fajtalanságra,

Más ember házához valo koballásra,

A’ vén aszszonyokat a’ babonaságra,

Bab vetés és egyébb nagy varáslásokra.

Daemon quintus

1910 Nagyobb mesterséget mind ezeknél tudok,

Minden embereknél melljel meg probálok,

Én a’ bujasággal, aztott meg tudgyátok,

Hogy sok nyereséget hozák tű hozzátok.

Erre réá vészem nem csak ifiakot,468

1915 Szép tisztsegben levő, erős ferfiakot,

Ekesen oltőzőtt gyenge aszszonyokot,469

Hanem meg venhedet, őreg, vén szipákot.470

Egy szoval, nem lészen személly valogatás,

Itt nem sokat használ hoszu imádkozás,

1920 Minden féle renden ezzel lesz probálás,

Tudgyátok meg, ebben nem lészen kárvalás.

Mert én csak ezekkel meg tőltőm a’ Poklot,471

És hogy a’ gyónásban fel tátsák szájokot,472

Bizony nem engedem ők vádolásokot.473

1925 A paraszt kösseget még en meg késertem,474

Mivel már vén vagyok, szokását ismérem,475

Ámbár trefábolis eppen arra kérem,476

Hogy őreg őrdőgtől ő tanácsőt végyen.

Azt jovallom néki, hogy a’ káromkodást,

1930 Isten ellen valo szokot szitkozodást,

Ő félbe ne hadgya a’ sok hazudozást,

Mertén mind ezekből vészek vigasztalást.

Lucifer477

Oh, őrvendezhet Pokol hiv assessorában,

Bőlcsességből vallo szép tanácsosiban,

1935 Tű meg haladgyátok Istent okosságban,

Mind ezek heljesek, vagyok vigaságban.

Nohát induljatok a’ nagy várasokra,

Magatok oszátok el minden falukra,478

Mindenűt áljatok ki a’ piaczokra,

1940 És jol vigyázzatok titkos kamarákra.

Ki jobban viseli magát a’ tisztseget,

A’ki pedig roszűl, vészen veréseket,

Fére tegye ki ki tehát a’ resztseget,

S Pokolra hozzatok sok számú lelkeket.479

1945 De minek előtte tű el szeljedgyetek,

Ki e’ dolgot szerzé, mondgyátok meg, néktek,

Ki fúrat, faragot: Christus meg őlessék,480

Ki tőltőm boszűmot rajta, el hidgyétek.

Daemon quartus

Uram, eztett hidd el, Judás cselekűvé,481

1950 Hogy meg öljék Christust sidok, ő mivelé.482

Lucifer483

Parancsolom néktek, mingyárt ki vetessék,484

A’ setétt Pokolből, im, praesentáltassek,

Az atkozott Judás előmbe hozassék,

Ez orán csontyais őszve szagattassék.

Daemon quartus

1955 Imé, mindgyárt mégyünk parantsolatodra,

Judast mű ki hozzuk exerciciumra.

(Hic descedent et praesentatur.)

Daemon quintus

Üh, héj, Judás elűszele, mind jere ki,485

Paráda tételre hivat Luciper ki,486

Majd néked ő hájjal hasadot meg keni.487

Judas (exiens dicit:)

1960 Oh! Vé! Ővé! Ve!

Lucifer

Te, átkozott Judás, miért mesteredet

Te meg őlni adád, kegyes Istenedet,

Ezzel országünknak kivántad veszéljét,

Tudmeg, majd meg adom gonoságod bérét.

Judas

1965 Uram, te szolgaid engem arra vittek,

Hogy Christust meg őlték, eztet cselekették.488

Lucifer

Miért hát, őrdőgok, ezt cselekűttétek,

Judást csalárdcsággal arra vezettétek?

Daemon quintus

A mű hivatalunk, hogy embert kesertsűk,489

1970 S az egesz világot mind pokolra hözzük.490

Emberé pediglen hogy aljon ellenk,491

Meg győzvén bennunkot, nagyon szegyeneljunk.492

Judás tehát oka, mivel eszt mivelte,

Eladván ő urat, kegyelmét meg vette,

1975 Tudta Isten s, ember, hogyan merészlette.493

Lucifer

Heljes, a’ mitt mondasz, s okoson probálod.

Oh, átkozott Judás, miért cselekedted,

Keserves halálra mesteredet vitted,

Pokol veszedelmét ezzel közelgetted,494

1980 Tudtad: Isten s, ember, megis el vesztetted.

Azért egy keveset inkább hevitsétek,495

Tűzes vas serpenyot elis kesitsétek,496

Varas békát mindgyárt mereggel főzétek,497

Illj drága esetért Judást tiszteljétek.498

1985 Parásával torkát meg kell néki tőltni,

Szurokkal és ónnal a’felet itatni,499

A’ kénkőves toban mendgyárt fereszteni,

A tetejétől fogva eppen talpig nyuzni.

A szivét hé vassal tű sűtőgessétek,

1990 Tűdeit és maját a’ szénre vessétek,

A’ csontyait pedig ebeknek vigyétek,500

E’ szerent Pokolban Judást tiszteljétek.

Végtelen kinokot réá gondoljatok,

Soha, meg ne szűnnyék rajta kinozástok,

1995 Őrökkön őrőkke őtöt fonyaszszátok,501

Ne légyen ő rajta már irgalmasságtok.

Judas

Jaj, ha mégis nékem szaporodik kinom,

Meg fizetem bezzeg gonosz sáfárságom,

Én Mesterem ellen valo fondorságom,

2000 E’ világon mivelt sok átkozottságom.

Oh, ki mondhatatlan sok kínt láto testem,502

Milly nagy siralomba te miattad estem,

Mivel hogy te néked világban kedveztem,

Miattad pokolban már én gyötrődhetem.503

2005 Nyelv ki nem mondhattya, mint tésznek kinaim,504

Mivel szaporodnak az én nyavaljáim,

Szivemet mardossák merges scorpioim,

Lelkemet fonyasztyák szántalan vétkeim.505

Már a’ varas békák rágjak tagjaimot,

2010 Kuttyák hasogattyák minden csontaimot,

Ocsmány fergek huzzák s. vonnyák inaimot,

E’keppen fizetem sok gonoszágimot.

A szivemet pedig négy felé hasityák,

És mind a’ négy részét nyársagra fel vonnyák,

2015 Tűzes és kénkoves nyíllal meg rontattyák,506

És az én véremet egy cseppig ki szilják.

Oh, világ fiái miként meg csalának,

Láttyátok, ordogok miként trefálának,

Szép szin alat engem arra unszolának,507

2020 Hogy el adnám Christust, im, arra hozának.

Már azért a kemeny sententiát adám,508

S kérendik árulásom árát,509

Legyek hát pelda, mikent jo roszlását,

Ordognek hidgyétek sok hamis tanátsát.

Lucifer510

2025 Vigyétek ell innen Judást a’ Pokolba,

Mindgyárt bé vessétek a’ kenkoves toba.511

Judas

Jaj, már mind örökké kell nékem kinlodnom,512

Nem lehet pokolből soha szabadulnom,

Bártsak szabad volna kinok közt meg halnom,513

2030 Testestől, lelkestől is semmive válnom.

Oh, átkozott testi, világi hivsagim,514

Bura s jajra hozo gonosz csalárdságim,

Pokolnak langjába vivő arulásim,

Atkozottak voltak néktek engedésim.

2035 Atkozott volt földön nékem engedésem,515

Attkozott volt s légyen az én születésem,

Áttkozott volt minden járásom s, kelésem,

Mert miattatok van illy nagy szenvedésem.

Atkozott volt, a’ki szűlt vólt e’ világra,516

2040 Átkozott volt, a’ki nevelt illy nagy bura,517

Tette volna haláll kaszáját nyakamra,

És nem juttam volna illy szernyű kinokra.

Lucifer518

Meg mondám, őrdogok, Judást el vigyétek,

Őrők győtrelemre őtott vezessétek.

Daemon quintus

2045 Jere már, pokolban, mert nékunk szolgáltál.

Judas

Jaj, jaj, meg foghatatlan őrekké valóság,

Jaj, jaj, vegnélkűl valo irtoztato rabság!

(Rapient Daemones.)519

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, az ún. hosszú fekete dobozban, egy különálló füzet 360×115 mm-es, első 21 számozatlan lapján található. Tud róla Bándi (1896, 293.), Alszeghy–Szlávik (1913, 16–17.), Tímár (1929, 176–177.) Pintér (1993, 129–130.), Muckenhaupt (1999, 122). Ez az egyetlen fennmaradt adat s egyben drámaszöveg a mikházi iskola színi repertoárjából. A dráma szövege itt jelenik meg először.

A csíksomlyói drámák szerzői közül néhánynak a neve feltűnik a mikházi Historia domusban, így Halles Lőrinc Kristóf 1763-ban (l. kötetünk 4. sz., 1766-os drámáját), Borbély József Absolon 1772-ben, Tima Ferenc Boldizsár 1776-ban tanított Mikházán. Ők néhány év múlva Csíksomlyóra kerültek, ahol láthatóan hasznosították Mikháza feltehetőleg gazdag drámaíró, színi hagyományát, amelyből mindössze az 1762-es Jephte-dráma maradt fenn. A Ferences iskoladrámák V. kötetében közöljük Borbély (10. sz., 1777) és Tima (13. sz., 1780) drámáit.

Sorozatunk több drámaszövegének előzményét, variánsát megtaláltuk valamely különálló füzetben: a Liber Exhibens darabjait nyilván ilyen lapokról másolták, s e lapoknak, füzeteknek csak igen kis része maradt fenn, azok is jórészt töredékben. Kivételes szerencse, hogy e mikházi szövegnek csak a vége hiányzik. Ugyanakkor néhány részletével, főleg az ördögjelenetekkel és Júdás több változaban is előforduló siralmával kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy a szerző több dialógust is bemásolt, feltehetőleg több kéziratból, nyilván azzal a céllal, hogy egy-egy előadásra azokból választhassa ki a legmegfelelőbbet. A szerzőnek e forrásairól semmit nem tudunk, de láthatóan több helyről gyűjtött kis részeket. E gondosság érthető, mert a tanárokra évente legalább egy színjáték megszerkesztése, megírása és betanítása várt.

A címlap a számozatlan első lap rectóján olvasható. A dráma befejezetlen, valódi zárlata és az epilógusa egyaránt hiányzik. A szöveg közlését az ugyancsak számozatlan 20v-val zárjuk, a füzet további lapjai ugyanis nem a jelen drámához tartoznak. A következő lap (21r) felső negyedén egy Lucifer-szöveg variánsa olvasható, melynek máshol lenne a helye, nyilván ez is tartalékszöveg. Ezt alább közöljük, a szövegkritikai jegyzeteket a jobb oldalon adjuk:

< Daemon secundus > Luciper
Kőszőnőm, hiv szolgám, jó tanács adásod,
És mindenben a’ te okos jovallásod,
Meg érné az eszed a’ Békás odalát,*
És egy három lábú varas, rosz kabalát.**


te <szép> okos [Az okos föléírva.]
Bekás [Emendáltuk]
labű [Emendáltuk]
Késedelem nélküll fogjatok dologhoz,
Mindgyárt induljátok györson Pilátushoz,
Ennek halálára őszve gyűlt tanácshoz,
Rája agyarkodó gonosz hohérihoz.
Ugyan forgodgyatok, hogy ezt veghez vigyétek,
Szász ezertis kinját tű őregbitsétek,
Végtelen kinokkal eztett terheljétek,
És vegre a’ földről el is tőrőljétek.
Igy had vegye észre annya hatalminkot,
Mert ennek a’ fia illy nagy kinzasokot
Nem szenvedet volna tehát kinzásokot,
Hogy ha meg nem csufol vala e’ benunkot.
Mert sidok ezeket ki nem gondolhatnák,
Melljeket a’ pokol fiai forgatnak,
Már remellem, engem mostan len talalnak,
Az én hiv szolgaim, latom, vigaztalnak.

Melljeket <fiai> a’ pokol
Kérlek hát, szaporán menyetek most oda. Kellek [Emendáltuk.]

* Békás odalát – a Békás-szoros magas hegyoldalát (a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park része, 1200–1300 m magas hegyekkel a szoros két oldalán)

** kabalát – lovat, kancát (Czuczor–Fogarasi 1862, III., 307–308.)

A számozatlan 21r oldal további részén egy Judit-dráma részlete olvasható, egészen a 27r-ig, e töredéket valószínűleg sorozatunk VI. kötetében közöljük.

A Liber Exhibens kötet drámáiban gyakori volt a jeleneten belüli színváltás, amelyeket nem jelzett külön a másoló (ilyenkor elképzelhető, hogy az eredeti szövegben volt még utasítás a megváltozott színhelyre). A színváltozás e megoldását megtaláljuk a mikházi drámában is, ám ott a szerkezet külön érdekessége, hogy Botár János csaknem mindig közbeveti a Clauditur scena utasítást.

Szerző

A mikházi Historia domus 94. oldalán olvasható az 1754–1780 között ott működő tanárok névsora, benne Joannes Botárral, aki 1762-ben tanított Mikházán. Így azt feltételezzük, Botár János a jelen dráma szerzője. Botár János életéről igen keveset tudunk: 1733-ban született Csíktaplócán, beöltözött 1755. szeptember 24-én, felszentelték 1760. július 2-án. A Kolozs megyei Egeresen volt lelkész, amikor 1799. április 14-én szélhűdésben meghalt Kolozsváron. (György 1930, 479.; a Magyar Katolikus Lexikonban nem szerepel.).

Forrás

A forrásról lásd az 11A és 11B drámák összehasonlító vizsgálatát.

Előadás

A darabot 1762. április 9. nagypénteken játszották, az 1635/1642-ben alapított obszerváns ferences iskola tanulói, Mikházán (a mikházi iskoláról lásd Pintér 1993, 14–15., 129.; Ferences iskoladrámák I., 9., 16.).

Korabeli színpadi ismereteink alátámasztják, hogy függönnyel választották el a színpad különböző tereit; Alszeghy–Szlávik (1913, 12.) „két festett közfalat” említ a színpad felszereléseként, ezek minden bizonnyal függönyök voltak. Az 1769-es előadás egy instrukciója szerint „Aperitur secunda cortina”, vagyis megnyílik a második függöny (l. kötetünk 6. sz. drámáját). A színváltást jelző Clauditur scena instrukciónál egy-egy függönyt nyilván széthúztak, majd bezártak, így léptetve át más színhelyre a szereplőket, ezzel helyettesítve vagy megoldva a színváltást, a díszletek hiányát pedig háttérfüggönnyel pótolhatták, amelyre a szükséges környezetet festették. (Hasonló színváltást ír le egy a színhely festett képét ábrázoló háttérfüggöny alkalmazásával Dugonics András instrukciója a József eladatásában. L. Piarista iskoladrámák I., 374, 406–407.)

A darab szerkezete, a tizennégy jelenet felvethetné a kérdést, hogy nem a kálvária egyes stációinál adták-e elő a drámát. Ugyanakkor az ismétléses – talán más előadás számára másolt – részek, valamint a tény, hogy a scena epilogica nem befejezi, hanem folytatja a történetet, ellentmond a feltételezésnek, hiszen a dráma valójában befejezetlen.

Egy hangszert bizonyosan használtak az előadásban: a drámaszövegben a negyedik jelenetben szerepel dobos (A dobos mindgyárást aztott hire adgya, Vitézi rend jőjon, s magát harcznak adgya), amit a rendezői utasítás megerősít (Sonat timpanum). De egyéb hangszereken is játszhattak a dráma előadói, mert az ötödik jelenetben hangszeresek zenélnek, vígan köszöntik Seilla apját, Jephtét (Hozassanak mindgyárt musikák előmbe, Azok zengésével atyám elejébe Mennyünk, és köszentyük nagy vig őrőmébe).

A darabban többször is elhangzik ének. A hatodik jelenetet Seilla négy versszakos búcsúéneke zárja (Cantus Seillae: Oh, véletlen esetem, Nincsen már remenségem). A kézirat – ahogy végig a darabon – itt is pontosan tördeli a szöveget (nem csak versszakokra, de sorokra is). Egyelőre nem tudunk bizonyosan dallamot társítani, még szótagszám alapján sem a 7.7.8.8.5.5.8. szótagszámú drámaszöveghez (esetleg a Midőn a Szűz magzatát, vagy ennek változatát, a Kelj fel, keresztény lélek kezdetű karácsonyi dallamra lehetne énekelni, de a megismételt kezdő sor kivételével jelentősen kell a szöveghez alakítani a dallamot az eltérő szótagszám miatt; RMDT II. 155. sz.; Dobszay 2006, 461., vö. Hozsanna! 26., 43., és 45. sz.; Éneklő Egyház 46., 59., és 61. sz.; Dicsérjétek az Urat! 46., 46b., 59. és 61. sz.).

A hetedik jelenetet Seilla rövid életéről szóló éneke zárja (Oh, véletlen óra, melyben hívségemet). E 12 szótagos szöveghez ajánlott dallamokat l. jelen kötet első, 1763-as passió jegyzetében. A jelenet legvégén a rendezői utasítás szerint (Hic discedent. NB hinc cantus deest) hiányzik az ének. Hogy ez arra vonatkozik, hogy Seilla előző szövegét nem énekelve adta elő, vagy itt egy, forrásul használt drámaszövegben esetleg lett volna egy ének, amelyet Mikházán nem kívántak előadni, nem tudjuk.

A következő, nyolcadik jelenet végén a halálra készülő Seilla énekét olvashatjuk (Oh, erdei vadak, engemet szánnyatok), az előzőhöz hasonló 12 szótagos sorokban.

A tizedik jelenetben két ének is elhangzott. Először a lánytársak siratják öt versszak erejéig Seillát (Cantus Sociarum: Győzedelemmel kedves, Oh, siralommal teljes). Ehhez a szöveghez egyértelműen nem tudunk társítani dallamot, azonban kétféle értelmezés is felmerül. Egyrészt, nyolc soros versszakként fogva fel az énekszöveget, elképzelhető, hogy a fentebb, a 6. jelenetnél említett Midőn a Szűz magzatát vagy Kelj fel, keresztény lélek kezdetű énekek dallamára énekelt Seilla. Azonban ha négysorosnak értelmezzük a strófákat, akkor a 14.14.10.14. szótagszámhoz tudjuk ajánlani a Jézus szent halálának meghallád ember létét, vagy a Passionem Domini recolamus pariter kezdetű énekeket (vö. Jézus szenvedéséről… Éneklő Egyház 695. sz.; Dicsérjétek az Urat! 69b. sz.). Mindkettőt a Deák–Szentes kéziratból és népzenei gyűjtésből közöltük a Ferences iskoladrámák II. kötetének 7. sz., 1746-os darab jegyzetében. Itt a 18. századi kézirat magyar nyelvű, díszítés nélküli változatát ajánljuk (a szövegközlés 5. és 6. sorának kezdő hangját, valamint a 7. szövegsor első három hangját megduplázva). De az is elképzelhető, hogy a 6. jelenetben is inkább erre a nagyböjti vagy keresztúti énekre énekeltek (kihagyva a harmadik dallamsor utolsó négy hangját).

Folytatva a 10. jelenetet, a lánytársak éneke után Seilla siralma és Jephtét vádoló éneke következik (Oh, én szerentsétlen sorsom, boldogtalan esetem). A 8+7-es osztású, négysoros versszakok a Horrenda mors, tremenda mors kezdetű halottas dallamára énekelhetők, amit a Deák–Szentes kéziratból jelen kötet 3., 1765-ös darabjának jegyzetében közöltünk.

A 12. jelenetben egy Júdás siralmat találunk (Oh, átkozott világ, mi módon meg csalál…, 12 szótagos soraihoz ajánlható dallamokat l. fentebb), majd a végén egy rendezői utasítás szerint (Hic vel cum cantu vel cum clamore ducitur) akár énekkel is vihetik Júdás lelkét az ördögök. Itt akár az 1766-os, jelen kötet 4. sz. passió jegyzetében közölt temetési paródiát énekelhették az ördögök.

Szövegkritikai megjegyzések

A füzet címlapját és a prológust más kéz rögzítette, mint a füzet teljes további részét. Mindkét kéz másolata gondos, jól olvasható. Maga a drámaszöveg tisztázathoz közeli, vagyis igen kevés javítás van benne, annak ellenére, hogy feltételezésünk szerint több, esetleg más előadásban használható rész is idekerült. A füzet utolsó lapjain a jelen drámához nem tartozó szövegek, töredékek kezdetben hasonló gondos másolatok, a legvégén viszont halvány, elmosódott lapok találhatók.

A másoló elkülöníti a négysoros versszakokat, az első sort kiemelve. A szerepneveket külön sorban, középen tünteti fel, nem rövidítve. Néhány áthúzott vagy félkörrel kiemelt szövegrész is látható, nem tudjuk, hogy ezek a drámaszöveg másolójának jelzései-e vagy utólag valaki más szerkesztései. Minden hasonló részletet jeleztünk a lapalji jegyzetekben.

A Cxtus és a Xtus szerepnév rövidítést jelölés nélkül Christus formában oldottuk fel. Nem javítottuk a latin rendezői utasításokban gyakran jövő idejű igéket. Ugyancsak jelölés nélkül feloldottuk a Sz.[ent] rövidítést. Elképzelhető némi zavar a kéziratmásolatban Jephte bátyjainak megnevezésekor, a másoló a Fratert Cognatusra javította, majd ismét Fratereket szólaltat meg: mivel ez nem értelemzavaró, követtük a kéziratot és nem emendáltuk. A másoló az o/ö, ó/ő, u/ü, ú/ű betűket nagyon sokszor keverte, rengeteg az ékezethiányos szó; ezen esetekben csak az értelemzavaró szavakat javítottuk, hiszen így is igen sok a lapalji jegyzet.

Egyébként a szöveg nagyon igényes, összetett, bonyolult sor- és szakaszszerkezetet használ (vö. a zenei jegyzetekkel).

Az átírás legnagyobb problémája a leány neve: a kéziratban mintha inkább Scilla lenne olvasható, ráadásul egyértelműen Scilla a leány neve az 1762-es drámát felhasználó 1774-es Liber exhibensbeli darabban (l. kötetünk 11A sz. drámáját). Az 1762-es kézirat alapos tanulmányozása után úgy döntöttünk, figyelembe vesszük a másoló eltérő betűformálását a Scena és a Seilla szavak elején; ennek alapján az 1762-es dráma női szereplőjének nevét Seilla formában azonosítottuk – ez megfelel a nemzetközi Jephte-irodalomban használt Seila névalaknak is.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

7 praesentiátokott – megjelenéseteket, jelenléteteket

30–2 a’ Birak kőnyvéből…egy s tizedik részből – Bír 11

36 amonitáktől – amonitáktól; ammoniták: a Bibliában Ammon fiai, a Holt-tengertől keletre élő nép

54 egyes – egységes

100 folytog – fojtogat

130 dispotaly – disputálj, vitatkozz

136 pretensiodat – praetensio: követelés, igény

163 statusunkot – státusunkat: állapotunkat

166 bialokkal – bivalyokkal

167 berbécs – berbecs, berbécs: kos

197 deliberáljatok – gondolkozzatok, tanácskozzatok

223 Tobb – Tob: „Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le.” Bír 11,3

248 seljestették – szélesztették, szétverték

256 distantiajitok – itt: távolságtartásotok

267 Gáláádban – Gileádban. Gileád: a Jordántól keletre eső terület, innen származik Jefte.

290 directiodtől – vezetésedtől, irányításodtólű

303 pratensioja – praetensio: követelés (l. a 136. sor jegyzetét)

328 Moábnak földét – Moábtól származó nép országát a Jordántól keletre (4Móz 21,13–15)

329 Amon fiai – ammoniták. A pusztai vándorlás során Izrael népét nem engedték át földjükön sem a moabiták, sem az ammoniták (sem más ott élő népek), ezért nagy kerülőt tettek (Bír 11,12–28; l. a 30–32. sor jegyzetét).

338 hodul – hódol

423 Fel fualkottságát – felfuvalkodottságát

436 Könyűvel lábbognak – könnybe lábadnak

492 Egy állatom – egy (lét)állapotom

506 gratiámmal – kegyelmemmel

536 szententiázád – ítélted

569 causáját – ügyét

590 Nem méltő egyenlő tehát bűntetésre – nem méltó egyenlő/azonos büntetésre

596 fualkodása – (fel)fuvalkodása (l. a 423. sor jegyzetét)

641 el selljesz – elszéleszt: megsemmisít

644 el séljesz – elszéleszt: megsemmisít

647 vők – vevén, vettem

651 Lymbusban – Lymbus: a pokol tornáca, ahol a Krisztus előtti születettek vannak, feltámadása előtt onnan vitte fel magával Krisztus a prófétákat és egyházatyákat

652 Réám vigyázzatok – rám figyeljetek, engem kövessetek

653 vőm – vettem

654 tőm – tettem

691 mink vannak – amink van

717 tőnek – tűnek

804 zőldtsegét – zöldségét: zöldellését

815 gőrlicze – gerlice

816 őlvis – ölyv is

829 ejtyűk – ejtsük (könnyet)

856 bű bájosságát – varázslását, varázserejét

857 káromkodását – (isten)káromlását

858 Practicas és szemfény visztö – fortélyos és szemfényvesztő

862 istelenségben – istentelenségben

883 apám – itt: apósom

889 holditott – hódított

900 vaksom – voksom, szavazatom

907 practicája – fortélya

930 pástetatis – pástétomot is

965 conditiot – feltételeket, állapotot

991 jovaszoltok – javasoltok

995 dexteritásodott – ügyességedet

1004 sinatoltók – tanácskoztok

1008 galileus – galileai

1016 szegőttség – szegődség, a szerződés (szegődés) szerinti fizetség

1029 várdára – vártára: őrhelyre

1047 Hát koppokat – hátra mért ütéseket (A kop(p) hangutánzó gyök jelentése: kopog, koppan, stb., az ’egyszer hopp, máskor kopp’ szólást idézi Czuczor–Fogarasi 1862, III. köt., 971.)

1080 Gáláád – Gileád: a Jordántól keletre eső terület, innen származik Jefte (l. a 267. sor jegyzetét).

1109 egyes értelemből – egységes akaratból

1149 ortsádott – orcádot, arcodat

1167 béllett – bélelt

1171 Sententiázzál – ítélj (sententia: ítélet; többször előfordul)

1173 bűbájosnak – varázslónak

1180 sergedett – seregedet

1184 Nyilván – nyilvánosan, nyíltan

1217 káromkodék – Istent káromolta

1230 instantiámra – kérésemre

1273 basiliscus – kígyóhoz vagy gyíkhoz hasonló, szárnyas, kakasfejű, koronás vagy diadémos mesebeli lény, az ördög és a bűn megtestesítője, szemével ártó.

1295 Asverus Esternek meg tartá életétt – Ahasvérus perzsa király felesége eltaszítását követően újat választott magának Eszter személyében. A nő, amikor megtudta, hogy a király egyik főembere, Hámán a zsidók kiirtását tervezi, felfedte Ahasvérus előtt a tervet. A király ezért kivégeztette Hámánt. (Eszter könyve)

1299 orator – ékesen szóló, szónok

1320 gratiam – l. az 506. sor jegyzetét

1417 tegedis concernal – téged is érint

1419 adajában – adójában

1420 titulust… praetendál – (királyi) méltóságot igényel

1421–2 crimen laesae majestatis, / Ut quisquam tributum praetendat Caesaris – Felségsértés vétke, hogy ha valaki a császár adóját igényli.

1423 adaját – adóját

1424 causát – itt: vádat

1437 sediciot – lázadást, forradalmat

1438 Galilea – Izraelnek a legészakibb, a Genezárti tótól nyugatra eső területe

1440 galileus – galileai (l. az 1008. sor jegyzetét)

1450 praefectussa – kinevezett elöljárója

1452 praesentáltattya – kb. előállíttatja

1466 csufnak – a korabeli nyelvben kb. pojácának

1476 praesentiádnak – megjelenésednek (l. az 7. sor jegyzetét)

1478 causadnak – ügyednek

1486 vizből ottan bort csinálál – utalás a kánai (Cana) menyegzőn tett csodára (Jn 2,1–11)

1508 condemnáld – elítéld

1520 aprillist… nem járom – kb. nem leszek bolond, nem teszel bolonddá

1527 Dexteritássodott – jártasságodat, ügyességedet (l. a 995. sor jegyzetét)

1529 elljeben – elé, elébe

1537 decretomát – határozatát (itt inkább: törvényét)

1550 fassioja – vallomása

1552 adajára – adójára

1555 meg examináltam – megvizsgáltam

1583 regréálni – recrealni: kb. felüdíteni

1608 poenotentiára – bűnbánatra, vezeklésre

1627 reprobatiott – kárhozatot, elkárhozást

1634 Praedatok – zsákmányotok

1653 ebhendi – semmirekellő (a csíksomlyói darabokban, itt is: ördögnév)

1668 commendála – ajánlotta

1670 kiszi – a székelyeknél kocsonyaforma étel vízzel megforrázott zablisztből (Czuczor–Fogarasi 1862, III., 867.)

1721 rebelliotoktől – rebelliótoktól: lázadásotoktól

1729 türődi – talán az egyik poroszló (lictor) neve

1738 bé estvéljedig – beesteledik

1758 solemnitas – ünnepélyesség, de itt: szabályosság

1766 monárkája – monarchája: királya, uralkodója

1791 edgyes – egyező, azonos

1793 szász lapát birságban – valószínűleg: száz lapát verés büntetésként

1800 miláncholia – melankólia

1806 voxával – voksával, szavazatával

1830 Lymbusből atyákot mind ki szabaditta – a pokol tornácáról az atyákat mind kiszabadította

1865 triumphussal – diadallal, győzelemmel

1894 tőrvényes hazba – törvényszékre, bíróságra

1895 practikámot –ügyeskedésemet

1896 assessorokot – bírósági ülnököket

1907 koballásra –kóborlásra

1909 Bab vetés – babszemekből jóslás (boszorkánypraktika)

1916 szipákot – kb. szipákolókat: szipákoló véneket

1942 resztseget – restséget

1945–8 De minek előtte tű el szeljedgyetek, / Ki e’ dolgot szerzé, mondgyátok meg, néktek, / Ki fúrat, faragot: Christus meg őlessék,/ Ki tőltőm boszűmot rajta, el hidgyétek – mielőtt szétszéledtek, mondjátok meg, ki bujtott fel titeket Krisztus megölésére, higgyétek, bosszút állok rajta

1956 exerciciumra – exercitium: gyakorlás, gyakorlat; itt esetleg gúnyosan: lelki gyakorlat

1958 Paráda – parádé (gúnyosan)

1989 – hév, forró

2008 szántalan – számtalan

2016 szilják – szíják, szívják

2023 jo roszlását – a jó rosszallását, a jó rossznak beállítását

Jegyzetek

1 [Több miles nem szerepel a darabban, de meghagytuk a sorszámnevet.]

2 Chti [A rövidítést feloldottuk.] Populo <> publicé [Olvashatatlan szó áthúzva.]

3 gyűleszsza [Emendáltuk.]

4 bőldogságban [Emendáltuk.]

5 millyrólis [Emendáltuk.]

6 őntani [Emendáltuk.]

7 Ő [Emendáltuk.]

8 eletett [Emendáltuk.]

9 aldőzom jóni [Emendáltuk.]

10 gőzvén [Emendáltuk.]

11 elő [Emendáltuk.]

12 él jó [Emendáltuk.]

13 Emerért [Emendáltuk.]

14 jutalm<á>at [Az ékezet áthúzva.]

15 [A továbbiakban nincs Actus, de itt meghagytuk.]

16 Cognatus <Frater> 1mus

17 virágzoz [Emendáltuk.]

18 ellennűnk [Emendáltuk.]

19 Cognatus <Frater> 2dus

20 [Az akarunk végén az unk fölülről beszúrva.]

21 [A tsak fölülről beszúrva.]

22 joságunk [Emendáltuk.]

23 igyenes <egy> utra

24 joság [Emendáltuk.]

25 bátánk [Emendáltuk.]

26 hogy <nem> hogy nem volt [Föléírással javítva.]

27 [A volnank második n-je beszúrva.]

28 [A téged beszúrva.]

29 jől [Emendáltuk.]

30 Frater 4tus <Eszre fogod venni> Eszre veszed

31 részeszűl [Emendáltuk.]

32 A<z> jószágbol

33 Ugye<t> hogy

34 kellek [Emendáltuk.]

35 Szőmorűságomnak <vigaztalást> vigságot [Föléírással javítva.]

36 ber<>beis [Olvashatatlan betűre ráírva; emendáltuk.]

37 cserélnel [Emendáltuk.]

38 fácnák [Emendáltuk.]

39 Szőnnyűságod [Emendáltuk.]

40 <kő>tiszteljűk [Ráírással javítva.]

41 Clauditur [Az utasítást kiegészítettük.]

42 sortől [Emendáltuk.]

43 Sokakot <kőzűllűnk> pediglen rutrul rűtrűl [Föléírással javítva, emendáltuk.]

44 felek [Emendáltuk.]

45 posztűlűnk [Emendáltuk.]

46 ellenne [Emendáltuk.]

47 <>szágtok [Olvashatatlan javítgatások; emendáltuk.]

48 ellenne [Emendáltuk.]

49 tagadok [Emendáltuk.]

50 forgatok [Emendáltuk.]

51 gondolok [Emendáltuk.]

52 talám <gazda> bátorkodunk [Föléírással javítva.]

53 [A kapunk szó vége nem látszik a lapszélen.]

54 modőn [Emendáltuk.]

55 igyréjunk [Emendáltuk.]

56 Bűldosodott [Emendáltuk.]

57 Nylvánoson Jobb [Emendáltuk.]

58 Tőbb [Emendáltuk.]

59 elő [Emendáltuk.]

60 kerének [Emendáltuk.]

61 halga<t>sd [Ráírva.]

62 venei [Emendáltuk.]

63 kűldőttenek [Emendáltuk.]

64 vérték [Emendáltuk.]

65 őkből [Emendáltuk.]

66 joj [Emendáltuk.]

67 bősztelenűl [Emendáltuk.]

68 sivbéli bänattal [Emendáltuk.]

69 verével [Emendáltuk.]

70 azért <érettem> most hozzám [Föléírással javítva.]

71 kéz [Emendáltuk.]

72 Izraellelnek tövel [Emendáltuk.]

73 bőldoga [Emendáltuk.]

74 legyis [Emendáltuk.]

75 királly [Emendáltuk.]

76 ökők [Emendáltuk.]

77 elene nylván [Emendáltuk.]

78 vertuk [Emendáltuk.]

79 ország<>k [Olvashatatlan betűk egymásra írva, a vagy o, emendáltuk.]

80 Legatus <Azt modgya Gáláád> Izrael főldéről [A szerepnevet egységesítettük.]

81 alkűztok [Emendáltuk.]

82 nylván [Emendáltuk.]

83 <m>Moábnak [Ráírással javítva.]

84 földet [Emendáltuk.]

85 vetett ellenne [Emendáltuk.]

86 ellenned [Emendáltuk.]

87 posztűl [Emendáltuk.]

88 elennem [Emendáltuk.]

89 nylván [Emendáltuk.]

90 oe [Emendáltuk.]

91 utom [Emendáltuk.]

92 testett [Emendáltuk.]

93 tuzbe [Emendáltuk.]

94 oncsűk verűnk<et> [Emendáltuk. Az a beszúrva.]

95 kesicse [Emendáltuk.]

96 jo [Emendáltuk.]

97 munkott [Emendáltuk.]

98 nék<tek>unk

99 mü <es> lészűnk

100 elejébe <mennyünk> mennyünk

101 őrságát [Emendáltuk.]

102 hivei [Emendáltuk.]

103 ellennem állait <min> öszve [Emendáltuk.]

104 győzedelmese [Emendáltuk.]

105 haja [Emendáltuk.]

106 eletem [Emendáltuk.]

107 szivedbe <és nagy> kemény

108 eletem [Emendáltuk.]

109 mácsor [Emendáltuk.]

110 jóvend hazamből [Emendáltuk.]

111 egő [Emendáltuk.]

112 házam<b>től [Ráírással javítva.] <te> elsőbben

113 egő [Emendáltuk.]

114 nytottad [Emendáltuk.]

115 mer [Emendáltuk.]

116 minden<eket> heljen

117 joj [Emendáltuk.]

118 Scena 5ta [A hibás számozást javítottuk.]

119 [A vagyon beszúrva.]

120 anny [Emendáltuk.]

121 Mélly [Emendáltuk.]

122 és <szir> siránkozzanak

123 erezze [Emendáltuk.]

124 szerint <itéljedmek> őkőt

125 mind <csak> barátyával láczott [Emendáltuk.]

126 veted [Emendáltuk.]

127 engeded [Emendáltuk.]

128 venned [Emendáltuk.]

129 tenned [Emendáltuk.]

130 Agyalod [Emendáltuk.]

131 vegezése [Emendáltuk.]

132 elnie [Emendáltuk.]

133 nezd [Emendáltuk.]

134 fél [Emendáltuk.]

135 ed<gy>szer [Ráírással javítva.]

136 <n>Ne [Ráírással javítva.]

137 Muta<d>tnád [Ráírással javítva.] Isten <a te jo> nekunk [Föléírással javítva.]

138 te <vigal> igasságodra

139 ál<>uk [Olvashatatlan betűkre ráírva; emendáltuk.]

140 <sz>bőldogulást [Ráírással javítva.]

141 vetessek [Emendáltuk.]

142 tert [Emendáltuk.]

143 kevelsegre [Emendáltuk.]

144 eljen [Emendáltuk.]

145 távórtam [Emendáltuk.]

146 ellennem [Emendáltuk.]

147 sirassatok [Emendáltuk.]

148 Scena 6ta [A hibás számozást javítottuk.]

149 [A szóban több javítgatás van.]

150 Im <az> én

151 vok [Emendáltuk.]

152 bűnokből [Emendáltuk.]

153 elig [Emendáltuk.]

154 mehében [Emendáltuk.]

155 tőrom [Emendáltuk.]

156 bűnos [Emendáltuk.]

157 győgyűlásáért [Emendáltuk.]

158 tü<d>ktökott [Ráírással javítva.]

159 űdvossegunkott [Emendáltuk.]

160 vetekben [Emendáltuk.]

161 sott [Emendáltuk.]

162 fogadnek <et> engedelmet

163 soktam [Emendáltuk.]

164 fiam, én <nagyra becsüllem> én epen tisztelem [Az egyik ént elhagytuk.]

165 akasz [Emendáltuk.]

166 ugyezzes kovetni [Emendáltuk.]

167 bűcsűt világtől [Emendáltuk.]

168 Kűdulni [Emendáltuk.]

169 őrság [Emendáltuk.]

170 nylván [Emendáltuk.]

171 kencse [Emendáltuk.] v<á>an [Az ékezet áthúzva.]

172 terjissük [Emendáltuk.]

173 feled [Emendáltuk.]

174 őtt <itilni> őletni [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

175 mind [Emendáltuk.]

176 tanűktől [Emendáltuk.]

177 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

178 semunkra [Emendáltuk.]

179 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

180 veteknek [Emendáltuk.]

181 vétekbe es<het>né<k>l [A be rag beszúrva.]

182 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

183 üsse <agyon> nagyon

184 jo [Emendáltuk.]

185 Muljeris [Emendáltuk.]

186 ellenned [Emendáltuk.]

187 vetened [Emendáltuk.]

188 felned [Emendáltuk.]

189 méllyben [Emendáltuk.]

190 őrűlvén [Emendáltuk.]

191 jonek [Emendáltuk.]

192 Sott [Emendáltuk.]

193 hannya [Emendáltuk.]

194 egyutt [Emendáltuk.]

195 fárassük [Emendáltuk.]

196 kül ettyűk [Próbáltuk emendálni.]

197 jón [Emendáltuk.]

198 Scena 7ma [A hibás számozást javítottuk.]

199 elő [Emendáltuk.]

200 őrságot [Emendáltuk.]

201 szenved [Emendáltuk.]

202 királjoka [Emendáltuk.]

203 [A szakasz után:] <Far 3ius Isten parantsólja Mojzes tőrvényében / A’ házasság tőrőtt hogy minden űdőben>

204 amitto [Emendáltuk.]

205 mondgyát [Emendáltuk.]

206 bőstelenségért [Emendáltuk.]

207 bűszűtt [Emendáltuk.]

208 parancsolját [Emendáltuk.]

209 űzott holtatak [Emendáltuk.]

210 őrdongőssegékben [Emendáltuk.]

211 annyra [Emendáltuk.]

212 ellennunk [Emendáltuk.]

213 kátonak [Emendáltuk.]

214 min<>t [Olvashatatlan betűkre ráírva.]

215 elök [Emendáltuk.]

216 bér<l>leni

217 tanűtatt [Emendáltuk.]

218 busűlás [Emendáltuk.]

219 Az [Emendáltuk.]

220 verem [Emendáltuk.]

221 lepen [Emendáltuk.]

222 jo <pajtracs> pajtárs miért <tőrekedel> szomorkodol

223 lenne <Judas> dolgod

224 hogy <hogy> semit is nem <nem> vett <az> attyátol [Az is beszúrva. Az az névelő törlését – a szótagszám miatt – nem vettük figyelembe.]

225 kűldus [Emendáltuk.]

226 <énnis>Enis tudlak <teged> tanitani [A tud meg föléírva.]

227 válalhatod <maga> azokott

228 fűle<n>it

229 gyogittom [Emendáltuk.]

230 fogyőtt [Emendáltuk.]

231 eltének [Emendáltuk.]

232 kűldus [Emendáltuk.]

233 elunk [Emendáltuk.]

234 kerestt szorsodott [Emendáltuk.]

235 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

236 [Az instrukció után ismételt Daemon primus szerepnevet elhagytuk.]

237 regi <jo> pajtárs<am> Judás

238 [Az instrukció előtt az ismételt Daemon primus szerepnevet elhagytuk.]

239 hirheti [Emendáltuk.]

240 [A mellet e, a gazdagságott z betűje X-szel áthúzva, valószínűleg idegen kéztől.]

241 elnél [Emendáltuk.]

242 harminc<zz> [Olvashatatlan javítgatások, emendáltuk.]

243 His [Emendáltuk. Az instrukció után ismételten kiírt Annas szerepnevet elhagytuk.]

244 őtott [A két szó szétválasztását választottuk, a másik emendálási lehetőség, az őtöt helyett.] szokott [Emendáltuk.]

245 [Az instrukció után ismételten kiírt Servus szerepnevet elhagytuk.]

246 [A sor a lapszélen félkörrel megjelölve.]

247 [Az ezt követő három verszak áthúzva, nem vettük figyelembe.]

248 plutonak [Emendáltuk.]

249 ne lépd. <Judas Ma estvére … tűzében pokolnak.> [Emendáltuk: X alakban áthúzva, a törlést nem vettük figyelembe.. Az első szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

250 álmam bannis [Emendáltuk.]

251 <eszem> Elmemben

252 ha<>lok [Az l olvashatatlan betűre ráírva.]

253 [A Midőn fölött: kor, nem vettük figyelembe.] szemlé<>lem [A szó vége olvashatatlan betűkre ráírva; emendáltuk.]

254 varassán [Emendáltuk.]

255 szabirattnám [Emendáltuk.]

256 kony [Emendáltuk.]

257 haczből [Emendáltuk.]

258 szűzese<b>gében [Ráírással javítva. A sor után:] NB.

259 8va [A hibás számozást javítottuk.]

260 Könyőrg<y>ok

261 tanitvanym [Emendáltuk.]

262 <Hic> Hic

263 mehiből [Emendáltuk.]

264 mint <vesz> oroszlány

265 [A sor után, az ismétlést jelző:] 2

266 mején [Emendáltuk.]

267 [A sor után, az ismétlést jelző:] Xtus 3.

268 meg sz. fiadott [A sz. beszúrva, a szótagszám miatt nem vettük figyelembe.]

269 akaratty [Emendáltuk.]

270 lelekkel [Emendáltuk.]

271 mutats [Emendáltuk.]

272 Ad Christum Judas [Az ismételt Judas szerepnevet elhagytuk.]

273 ő [Emendáltuk.]

274 neresegért [Emendáltuk.]

275 Sententiázal [Emendáltuk.]

276 bu bájosnak [Emendáltuk.]

277 Annas ad Christum [Az ismételt Annas szerepnevet elhagytuk.]

278 réánk <fordon> fondorkodo

279 tanincsd [Emendáltuk.]

280 Nylván [Emendáltuk.] <tanithattam> én szollottam [Föléírva.]

281 [A sor a lapszélen félkörrel megjelölve. Ezután 12 sor, közlésünkben a 1186–1199. sorok, X alakban két vonallal áthúzva; az áthúzást nem vettük figyelembe.]

282 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

283 tőbetisz [Emendáltuk. A sor a lapszélen félkörrel megjelölve.]

284 hirtedte [Emendáltuk.]

285 fele<l>esz [Emendáltuk.]

286 elő [Emendáltuk.]

287 vagy <s> mond

288 fiát <s> szemlélitek

289 karomkodék [Emendáltuk.]

290 osméretségben [Emendáltuk.]

291 9na [A hibás számozást javítottuk.]

292 roppan kozt [Emendáltuk.]

293 eget valo [Próbáltuk emendálni.]

294 Oh <ekesen eneklő> szollő [Emendáltuk.]

295 kesűlt [Emendáltuk.]

296 ekes ekesűlt [Emendáltuk.]

297 szepűlt [Emendáltuk.]

298 epűlt [Emendáltuk.]

299 diribral [Emendáltuk.]

300 besiliscus mergű [Emendáltuk.]

301 harag<ű>u [Az ékezet áthúzva.]

302 vere [Emendáltuk.]

303 kolkét orzi [Emendáltuk.]

304 fejti [Emendáltuk.]

305 vetkes teljisitni [Emendáltuk.]

306 kedves <léányodott> mazatodott [Emendáltuk.]

307 eletétt [Emendáltuk.]

308 királlyz [Emendáltuk.]

309 fejét <d>

310 fogadásod Istenhez <Istenedhez tetted> tetetett [Emendáltuk.]

311 methesse [Emendáltuk.]

312 illj<en embert> férfiat

313 Jephte <aki> vadakot

314 kőzelgettettel [Emendáltuk.]

315 NB. Haec Stropha est secunda [A társak énekét látszólag két hasábban írta a szerző vagy a másoló, s a szakaszokat hasábonként számozta; ugyanakkor a bal és a jobb oldali sorok egyértelműen összeolvasandók. Az NB megjegyzés a jobb oldali hasáb 1–2. szakaszára vonatkozik, ahol először a 2. olvasható, s csak utána az 1. A cserét közlésünkben végrehajtottuk. Ugyancsak összeolvastuk a bal és a jobb oldali sorokat, s így alakítottuk ki a számozott nyolc soros strófákat.]

316 mu eletunkott [Emendáltuk.]

317 kemenseggel [Emendáltuk.]

318 vigaztal<>d [Olvashatatlan betűre ráírva. Emendáltuk.]

319 Szomorusággal <tellj> terhes

320 émeszted [Emendáltuk.]

321 [A hiányzó 1. számot pótoltuk. Seilla énekének strófái valóban két hasábba tördeltek, e sorrendet követtük.]

322 hálra [Emendáltuk.]

323 koztis [Emendáltuk.]

324 panaszkodgyátok kerlek [Emendáltuk, a szórendet a rímelés érdekében felcseréltük.]

325 hatra [Emendáltuk.]

326 nyűltom eles [Emendáltuk.]

327 Jephte <En magam kezemmel az Urnak aldoz> Oh, felseges Isten <néked> ez [Az ez föléírva.]

328 [A sor elé az ismételten kiírt Jephte szerepnevet elhagytuk.]

329 ego [Emendáltuk.]

330 Clauditur [Emendáltuk.]

331 10ma [A hibás számozást javítottuk.]

332 fogságba<n>

333 <Mel> Milites reduces [Emendáltuk.]

334 hurtzornak joni [Emendáltuk.]

335 vetekkel [Emendáltuk.]

336 hálra [Emendáltuk.]

337 el remulsz [Emendáltuk.]

338 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

339 lenne <akadájt> akadálly

340 majesottis [Emendáltuk. Az o beszúrva.]

341 sott [Emendáltuk.]

342 mindnak ellenned [Emendáltuk.]

343 nylván [Emendáltuk.] [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve, majd a félkör két vonallal áthúzva.]

344 magadtőle mondad [Emendáltuk.]

345 nylván [Emendáltuk.]

346 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

347 szerez [Emendáltuk.]

348 vigyetek [Emendáltuk.]

349 Lictor<es>

350 né<s>kik [Ráírva.]

351 vett [Emendáltuk.]

352 Herod<a> s [Ráírva.]

353 az <ezt>ezt mérészelné [A ki és a második ezt beszúrva.]

354 maris [Emendáltuk.]

355 Almat [Emendáltuk.]

356 bőjdult [Emendáltuk.]

357 arát [Emendáltuk.] arát <bizony> fogom

358 szallasz [Emendáltuk.]

359 surgit <felej>

360 veszeszem [Emendáltuk.] véled <már> a’

361 mocskolom <vélt tudod a’> lelkem bolondnak verével [A sor fölött:] a’ <lelkem>

362 munkott [Emendáltuk.]

363 tóbb [Emendáltuk.]

364 Pilat<or>us [Ráírva.]

365 Ephaebus [Emendáltuk.]

366 velem [Emendáltuk.]

367 [A Pil olvashatatlan betűkre ráírva.]

368 [A már beszúrva.] több <inqvisitióját> gonosságát

369 ellenne [Emendáltuk.]

370 [A szakasz 1–2. sora a lapszélen félkörrel megjelölve.]

371 [A sor után egy x jel.]

372 [A sor előtt egy x jel.]

373 orsága [Emendáltuk.] nincs<en> az ő

374 mindenrol <már> meg

375 szűnhessek [Emendáltuk.]

376 Fagellatur [Emendáltuk.]

377 11ma [A hibás számozást javítottuk.]

378 [A hiányzó szerepnevet az instrukció alapján pótoltuk.]

379 tuzbe [Emendáltuk.]

380 büsully [Emendáltuk.]

381 mag<ad>okott [Ráírva.]

382 [A nékem beszúrva.]

383 iteratu [Emendáltuk.]

384 eg elennem [Emendáltuk.]

385 tallé<t>rért [Ráírva.]

386 szőtis [Emendáltuk.]

387 vetettem [Emendáltuk.]

388 jovék [Emendáltuk.]

389 élek [Emendáltuk.]

390 vetettem [Emendáltuk.]

391 büsülly [Emendáltuk.]

392 panitentiára [Emendáltuk.]

393 peadatok [Emendáltuk.]

394 szerettuk [Emendáltuk.]

395 tőltők [Emendáltuk. A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

396 a’ <nak> nyakamra

397 ugyekeznek [Emendáltuk.]

398 <Valamenynyin> Ha száz

399 harapofogott [Emendáltuk.]

400 hadgyűk [Emendáltuk.]

401 Daemon <3tius> 2dus

402 konnyen őrszágunkba [Emendáltuk.]

403 12ma [A hibás számozást javítottuk.]

404 Nezd nezed ő [Emendáltuk.]

405 sidő [Emendáltuk.]

406 nem <foghatom> fogom

407 haragjába <én> en

408 vetseke feljeme [Emendáltuk.]

409 őkot mentsegében modott [Emendáltuk.]

410 [Pilatus teljes szövege a lapszélen félkörrel megjelölve.]

411 felek [Emendáltuk.]

412 őrőkke bannyuk [Emendáltuk.]

413 nylván [Emendáltuk.]

414 fára <és> fel [Az is beszúrva.]

415 mindattok [Emendáltuk.]

416 vedezt [Emendáltuk.]

417 ugessen [Emendáltuk.]

418 amitasz beket [Emendáltuk.]

419 bűcsűtt [Emendáltuk.]

420 dűdolhacz [Emendáltuk.]

421 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

422 Nekesunk [Emendáltuk.]

423 kinyára <sott nagyobb kinyára> Tompa [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

424 [A csalárd szóban javítgatások.]

425 nyüljetek [Emendáltuk.]

426 szegezdhessiten [Emendáltuk.]

427 thonusod [Emendáltuk.]

428 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

429 [A szakasz a lapszélen félkörrel megjelölve.]

430 [A sor a lapszélen félkörrel megjelölve.]

431 [A sor a lapszélen félkörrel megjelölve.]

432 jojetek [Emendáltuk.]

433 szekében [Emendáltuk. Az é beszúrva.]

434 ulni [Emendáltuk.]

435 ujat vóno [Emendáltuk.]

436 mostis <maga felőll> ő

437 hivá <mostis> mint

438 oszvé [Emendáltuk.]

439 jelek<et>

440 estunk [Emendáltuk.]

441 büsülásom [Emendáltuk.]

442 viszem <pergit> recedit

443 szörittya szorülás [Emendáltuk.]

444 accedunt <ad>cum

445 Luciper [Emendáltuk.]

446 őrokke <seter> már

447 Bozonyára [Emendáltuk.]

448 kir [Emendáltuk.]

449 annyra [Emendáltuk.]

450 boszűmot [Emendáltuk.]

451 számű [Emendáltuk.]

452 kozűll őrszágunk [Emendáltuk.]

453 peddajára [Emendáltuk.]

454 jojon [Emendáltuk.]

455 <mi>már

456 lakjűk <pa mu> ekes [Emendáltuk; az ekes föléírva.]

457 [A tudod beszúrva.]

458 [A Christus rövidítve beszúrva.]

459 huz ujatt [Emendáltuk.]

460 jarsz [Emendáltuk. Az r beszúrva.]

461 vetket oszunk [Emendáltuk.]

462 vetket [Emendáltuk.] [Az oszthattok szóban javítgatások.]

463 nagy <irigyseget> fősvényseget

464 szokót [Emendáltuk.]

465 S <m> éppen

466 cseljel [Emendáltuk.]

467 veszekedé<st szerzek>eket [Föléírva.]

468 vészem <en az>nem csak ifiakot [A nem csak föléírva.]

469 Ekesen <Szepen fel>oltőzőtt

470 szip<á>akot [Az ékezet áthúzva.]

471 [Az én beszúrva.]

472 győnásban tátsak [Emendáltuk.]

473 engedem <azzal>ők vádolásokot [Az ők beszúrva.]

474 A paraszt kösseget még en meg <En szegeny kősseget eppen csak> késértem

475 sokását [Emendáltuk.]

476 Ámbár <ter>trefábolis

477 Luci<p>fer [Ráírva.]

478 el <en>minden

479 szamű [Emendáltuk.]

480 őlessek [Emendáltuk.]

481 cselekűve [Emendáltuk.]

482 oljék [Emendáltuk.]

483 Luci<p>fer [Ráírva.]

484 néktek<hogy tű> ki <vegyétek> [Emendáltuk: a ki szót is töröltük. A mingyárt ki vetessék javítás a sor fölött.]

485 mind<gyarast> jere

486 tetelre [Emendáltuk.]

487 ó hájal [Emendáltuk.]

488 meg <ők>őlték, eztet [Az őlték a sor alatt, az eztet et-je beszúrva.]

489 <Uram>A mű [Föléírva.]

490 világot <egy>mind [Föléírva.]

491 ellennunk [Emendáltuk.]

492 ellennunk <ne engededengyed néket> meg; gőzvén [Emendáltuk.]

493 ember <miért ezt mivel> hogyan merészlet [Emendáltuk.]

494 ezzel <ge> közelgetted

495 Azért a <tűzes> egy keveset inkább [Az a-t elhagytuk. Az egy keveset föléírva.]

496 serpenyot <néki>elis kesitsétek [Az elis föléírva.]

497 békát <néki>mindgyárt [Aláírva.]

498 esetel [Bizonytalan olvasat, próbáltuk emendálni.]

499 szürokkal onnal [Emendáltuk.]

500 <ő>A’ pedig <az> ebeknek <vessétek ad>vigyétek

501 őtott [Emendáltuk.]

502 kin [Emendáltuk.]

503 gyotrodhetem [Emendáltuk.]

504 Nellyv [Emendáltuk.]

505 vetkeim [Emendáltuk.]

506 snilat [Bizonytalan olvasat, próbáltuk emendálni.]

507 űnszolának [Emendáltuk.]

508 adam [Emendáltuk.]

509 arulásom arát [Emendáltuk.]

510 Luciper [Emendáltuk.]

511 toba <Daemones rapient>

512 már <nékem> mind

513 kozt [Emendáltuk.]

514 [Az átkozott beszúrva.]

515 [A sor beszúrva, alig olvasható.]

516 Atkozott<tt a kitt>volt

517 Áttakozott [Emendáltuk.]

518 Luciper [Emendáltuk.]

519 [A kéziratoldal üresen maradt alsó felén áthúzott tollpróbák: a Borbára név anagrammái és ehhez kapcsolt, részben olvashatatlan, magyar nyelvű megjegyzések.]

János Botár (?)
Jephthah’s example and God’s great mercy

Essential data

The manuscript of the drama is in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery, in the so-called long black box, on the first 21, unnumbered pages of a separate booklet, with a size of 360×115 mm. It is mentioned by Bándi (1896, 293), Alszeghy–Szlávik (1913, 16–17), Tímár (1929, 176–177) Pintér (1993, 129–130), Muckenhaupt (1999, 122). This is the only surviving data and drama text from the rich theatre répertoire of the Mikháza school. This is the first publication of the text.

A few of the Csíksomlyó authors appear in the Historia domus of Mikháza: Kristóf Halles taught in Mikháza in 1763 (see the 1766 drama, nr. 4 in this volume), Absolon József Borbély taught there in 1772, Boldizsár Ferenc Tima in 1776. A few years later, they moved to Csíksomlyó and apparently used the presumably rich dramatic and theatrical tradition of Mikháza, of which only the 1762 Jephthah drama survives. The dramas by Borbély (nr. 10, 1777) and Tima (nr. 13, 1780) are to be published in volume V of Ferences iskoladrámák.

Predecessors and variants of several drama texts in our series are found in separate booklets: the plays of Liber exhibens were obviously copied from such sheets, and only a small fraction of these sheets and booklets survived, and if they did, they are mostly just fragments. We are exceptionally lucky because in the case of this Mikháza text, only the end is missing. However, with some parts – especially the scenes with the devil and Judas’ lament which has several versions – we suspect that the author copied several dialogues from several manuscripts, to be able to choose the most adequate one for each performance. We know nothing of these sources but the author apparently used several ones to collect small parts. This carefulness is explained by the fact that teachers were expected to compile, write and direct at least one play a year.

The title page is on the recto of the unnumbered first sheet. The drama is unfinished, it lacks a real ending and an epilogue as well. We end the text with the unnumbered 20v, as the remaining pages of the booklet are not part of the present drama. On the upper quarter of the next page (21r), there is a variant of Lucifer’s text: this belongs somewhere else, it is obviously one of the extra texts to be used elsewhere.

On the remaining parts of the unnumbered page 21r, there is a fragment of a Judith drama to page 27r; this fragment will probably be published in volume VI of our series.

The dramas of the Liber exhibens volume often use changes of setting within a scene, and the copyist did not indicate this (the original text may have contained an instruction on the change of setting). This solution to the change of setting is also found in the Mikháza drama, with a special interesting feature: János Botár almost always uses the instruction Clauditur scena.

Author

Page 94 of the Mikháza Historia domus lists the teachers who worked there in the period 1754–1780, with Joannes Botár who taught there in 1762. So we assume János Botár to be the author of the present drama. We know very little of János Bojtár’s life: he was born in 1733 in Csíktaplóca, joined the Franciscan order on 24 September 1755 and was ordained on 2 July 1760. He was a priest in Egeresd in Kolozs county when he died of a stroke on 14 April 1799. (György 1930, 479; he is not listed in Magyar Katolikus Lexikon.)

Source

See the comparative study on dramas 11A and 11B on the sources.

Performance

The play was performed on Good Friday 9 April 1762 in Mikháza, by the pupils of the Observant Franciscan school founded in 1635/1642 (on the Mikháza school, see Pintér 1993, 14–15, 129; Ferences iskoladrámák I, 9, 16).

Though we have little knowledge about the theatre of the time, we believe that the different spaces of the stage were separated by a curtain, and as the instruction Clauditur scena suggests, the curtain was opened and closed when the setting changed, thus moving the characters to another setting, replacing or solving changes of scenery, whereas the lack of stage decors was compensated for with a background curtain, painted with the necessary environment. (András Dugonics’s instruction describes a similar change of setting with the use of a background curtain depicting the scene in the play József eladatása. See Piarista iskoladrámák I, 374, 406–7.)

One instrument was certainly used in the performance: there is a drummer in scene four confirmed by the director’s instruction (Sonat timpanum). The performers may have played other instruments as well, as in scene five, the characters play music, joyfully welcoming Seilla’s father, Jephte.

There are several songs in the play. Scene six is closed by Seilla’s four-strophe farewell song (Cantus Seillae: Oh, véletlen esetem, Nincsen már remenségem). The manuscript – as everywhere in the play – precisely divides the text (not only into strophes but also into lines). We have not yet found a melody for the text with 7.7.8.8.5.5.8. syllables (it could be sung to Midőn a Szűz magzatát or its variant, a Christmas song beginning Kelj fel, keresztény lélek but – with the exception of the repeated opening line – the melody should significantly be adjusted to the text due to the different number of syllables; RMDT II, nr. 155; Dobszay 2006, 461; cf. Hozsanna! nr. 26, 43 and 45; Éneklő Egyház nr. 46, 59 and 61 / Dicsérjétek az Urat! nr. 46, 46b, 59 and 61).

Scene seven ends with Seilla’s song on her short life (Oh, véletlen óra, melyben hívségemet). For the melodies suggested for this 12-syllable text, see the notes to the 1763 passion play, nr. 1 in this volume. According to the director’s instruction (Hic discedent. NB hinc cantus deest), the song is missing at the end of the scene. We do not know whether this means that Seilla did not sing her previous text or that there was a song in one of the sources that they did not wish to include in the Mikháza performance.

The next, eighth scene ends with Seilla’s song preparing for death (Oh, erdei vadak, engemet szánnyatok,), in 12-syllable lines similar to the previous one.

There were two songs in scene ten. First, her friends weep for Seilla in five strophes (Cantus Sociarum: Győzedelemmel kedves, Oh, siralommal teljes). There is no certain melody for this text but there are two possible interpretations. If we consider the song text as consisting of eight-line strophes, Seilla may have sung to the melodies of the songs beginning Midőn a Szűz magzatát or Kelj fel, keresztény lélek, mentioned above in scene six. If, however, we consider the strophes as consisting of four lines, the 14.14.10.14. syllables may be associated with the songs beginning Jézus szent halálának meghallád ember létét or Passionem Domini recolamus pariter (cf. Jézus szenvedéséről… Éneklő Egyház nr. 695 / Dicsérjétek az Urat! nr. 69b). Both were published from the Deák–Szentes manuscript and from folk music collection in the notes to the 1746 play, nr. 7 in volume II of Ferences iskoladrámák. Here, we recommend the Hungarian version of the 18th century manuscript (the text doubles the first sound of lines 5 and 6, as well as the first three sounds of line 7). It is also possible that they also used the melody of this Lent or Calvary song in scene 6 (omitting the last four sounds of the third melody line).

Still in scene 10, the friends’ lament is followed by Seilla’s lament and accusation of Jephte (Oh, én szerentsétlen sorsom, boldogtalan esetem). The 8+7-syllable, four-lines strophes may be sung to the melody of the funeral song beginning Horrenda mors, tremenda mors, published from the Deák–Szentes manuscript in the notes to the 1765 play, nr. 3 in this volume.

In scene 12, there is a lament by Judas (Oh, átkozott világ, mi módon meg csalál…, for the melodies recommended for the 12-syllable lines, see above), and a director’s instruction at the end (Hic vel cum cantu vel cum clamore ducitur) suggests that the devils may have taken Judas’ spirit to hell while singing. The devils may have sung the funeral parody published in the notes to the 1766 passion play, nr. 4 in this volume.


11AB
A mikházi és a csíksomlyói dráma
összehasonlító forrásvizsgálata

1. Ószövetség

Jiftach (Jephte, Jefte) története az ótestamentumi Bírák könyve 10–12. részében olvasható, mind a mikházi Botár János (1762), mind a csíksomlyói Kézdi István Gracián híven követte az ószövetségi elbeszélést. Jiftach Gileádból származott, fattyú volt, ezért törvényes féltestvérei kitagadták atyjuk örökségéből, és elüldözték (Bír 11,1–3), amikor azonban az ammoniták vagy moábiták fenyegették a zsidó népet, visszahívták hadvezérnek (Bír 11,4–11). Jiftach követeket küldött az ammoniták dölyfös uralkodójának, aki hamisan vádolta a zsidó népet az ammoniták földjének elfoglalásával: a zsidók ugyanis az Egyiptomból kivonulásuk után épp az ammoniták tiltása miatt voltak kénytelenek nagy kerülőt tenni (Bír 11,12–28). Jiftach a háború sikere érdekében megfogadta Istenének, hogy ha győz, hazatérésekor az elsőként megjelenő embert feláldozza (Bír 11,30–31). Elsőként egyetlen gyermeke, leánya siet üdvözlésére, így őt kell feláldoznia. Leánya kérésére két hónap haladékot adott, hogy az társaival elsirassa szüzességét, azt, hogy gyermektelenül kell meghalnia (Bír 11,34–38). Jiftach teljesítette fogadalmát, feláldozta leányát (Bír 11,39); azután hat évig volt Izrael bírája (Bír 12,7). Pál a Zsidóknak írt levelében Jiftachot a hit példájaként emelte ki (Zsid 11,32–33).

A szakirodalomban vita tárgya a leány feláldozásának értelmezése, hogy az valóban a leány halálát vagy a szentélyben szolgálatát, esetleg másfajta próbáját jelentette-e (Haag 1989, 866–867.).

2. Feldolgozások

A megindító történetet számos szerző feldolgozta. Az első nagyhatású dráma szerzője a latin nyelven író, skót protestáns humanista tudós George Buchanan (Seòras Bochanan; 1506–1582). Jephtes, sive votum (1539–1542 k.) c. tragédiáját, csakúgy, mint a Baptistes sive Calumnia címűt (1544 előtt) Franciaországban írta, majd ott is jelentette meg, ezért volt igen ismert és népszerű a kontinens nyugati felén. A teológiai nézetei miatt gyakran és többek által üldözött Buchanan többször, hosszú ideig élt és alkotott Franciaországban (Párizsban és Bordaeux-ban volt professzor), illetve Coimbrában. Buchanan Jephtese Magyarországra is eljutott, de históriás énekként, amely 1590-ben jelent meg Kolozsváron: Iephta, sive tragoedia Iephte, ex Georgio Buchanano Vngaricis versibus reddita in gratiam spectabilis ac magniflci D. D. Francisci Kendi de Rhadnot, filiolaeque eiusdem festiuissimae Sophiae Kendi… Stephano Illyefaluino interprete. A latin nyelvű címlap után magyar cím áll a verses szöveg élén: Jephta históriája (l. RMKT XII., 97–128.; jegyzetek: 619–631.). A szerző, Illyefalvi István életéről alig valamit tud a szakirodalom, az biztos, hogy 1590 táján a Kendi család radnóti kastélyában élt, valószínűleg házitanítóként (RMKT XII., 620.), s így ismerhette meg Buchanan művét és fordítását.

A Buchanan-drámát (Balassival összefüggésben vizsgáló) Heltai János szerint „határozott kálvinista szellemiség hatja át” (Heltai 1997, 542.). „Jefte győztes hazatérése után három nagyjelenet áll a tragédia középpontjában: Jefte vitái Symmachusszal (az írói fantázia szülte név jelentése: bajtárs), majd a főpappal, végül feleségével, Storgéval (jelentése: szeretet) és lányával, Iphisszel (jelentése: erős).” (Heltai 1997, 543.)

A téma időrendben következő két jelentős drámai feldolgozásának szerzője jezsuita, tehát a történet római katolikus értelmezését emeli ki a szakirodalom, s e két jezsuita dráma (vagy egyikük) vezethette be a Jefte leányának feláldozása és Jézus áldozata közötti analógiát; ezért lehetséges, hogy egyik vagy mindkettő közvetve hatott a mikházi és a csíksomlyói drámára.

A jezsuita Jacob (Jakob) Balde (1604–1668) Jephtias Tragœdiáját 1637-ben mutatták be Ingolstadtban, majd 1654-ben adták ki Ambergben. Baldénál a leány neve Menulema, mely sokak szerint a Megváltó előképeként értelmezett, Izajásnál szereplő Emmanuel anagrammája (Iz 7,14. L. még Pauerová 2016, 247). Talán nem a Menulema nevet használták az 1637. október 12-i és 14-i ingolstadti előadáson, mivel az előadás programjának szereplistájában a Jephtias, filia Jephtae szerepnév olvasható (l. a modern kiadás függelékében is: Balde 2020). A dráma 1660-as kölni kiadását értük el (Jacobi Balde è Societate Iesu, Poematvm Tomus IV. complectens Miscellanea, Coloniae Ubiorum, Apud Joannem Busaeum, MDCLX; a Jephtiast l. 549–700.), s ott egyértelmű a leánynév: Jephtias Menulema. Filia (Uo., 576.). A tipológiai szimbolizmus szemléletét jelzi a bevezetés egyik fejezete is: „Figura et figurati, Filiae Jephte et Humanitatu Christi, Vnigenitae et Vnigenita Comparatio” (Uo., 571.). Jephte lányának feláldozása tehát az Atya egyszülött fia, Krisztus testet öltésének és halálának előképe, a dráma azonban nem mutatja be a szenvedéstörténetet, csak Jephte történetét viszi végig, öt felvonásban, sok kórussal.

A prágai jezsuiták 1736 nagypéntekén mutatták be Jephte történetét, latin nyelven, Constantino Roberto nápolyi mester zenéjével (l. a 22 lapos kiadást: Sacrificium Jephte. Figura cruenti sacrificii, quo se unigenitus dei filius ex voluntate patris aeterni in cruce exaltatus pro salute humani generis hostiam immaculatam obtulit, devoto auditori ad erigendum in sanctam crucem, ex cruce in coelos animum, et suam cum divina voluntate conformandam, oratorio cantato propositum Vetero-Pragae in templo Salvatoris Societatis JESU die parasceves Anno M.DCC.XXXVI., Pragae, Typis Universitatis Carolo-Ferdinand. in Coll. Soc. JESU ad S. Clementem. Per Leopoldum Kameniczky factorem). A rövid darabban prózai dialógusok és énekek váltakoznak. Ez a mű is a szenvedéstörténet előképeként (figura) értelmezi Jephte történetét, az argumentum ki is emeli a krisztusi áldozat tipológiai párhuzamát („Simul figura, ac typus Unigeniti Dei Filii fuit…”), de e drámában sem jelenik meg a szenvedéstörténet.

Holland nyelvű Buchanan-feldolgozás Joost van den Vondel (1587–1679) Jephthah of Offerbelofte (1659) c. szomorújátéka; Vondel ekkorra már katolizált.

Nem véletlen, hogy számos barokk kori zenemű is felhasználta a tragikus tárgyat: Giacomo Carissimi (1605–1674) oratóriumát (Historia di Jephte, c. 1650), a Rómában 1682-ben kiadott és 1683-ban bemutatott zenés latin nyelvű sacrum dramát (Sacrificium Jephte; librettó: Salvador de Mesquita; zene: Flavio Laniciani és Giacomo Frittelli), Michel Pignolet de Montéclair (1667–1737) operáját (Jephté, tragédie en musique, bemutató: Párizs, 1732), Carmelo Ferrara componimento drammaticóját (Il sacrifizio di Gefte, 1749, Itáliában több helyen; librettó: Cesare Gaetani E. Gaetani), Georg Friedrich Händel oratóriumát (Jephtha, 1751), Georg Robert von Pasterwitz (1730–1803) operáját (Jephtias, bemutató: Kremsmünster, 1758) említjük.

Kijelenthetjük, hogy sem a Buchanan-dráma, sem Illyefalvi, sem a többi drámai vagy zenei mű nem lehetett a két ferences magyar dráma közvetlen forrása. Később részletesen foglalkozunk az Atyaisten és Jephte párhuzamával; a két jezsuita drámában a szenvedéstörténet előképeként bemutatott történet hathatott a mikházi és a csíksomlyói feldolgozásra.

A Nyugat-Európában láthatóan elterjedt tematika a magyarországi iskolai színjátszás repertoárjában alig jelenik meg, néhány adatot ismerünk, szöveget a két ferences drámán túl egyet sem. A 17–18. században 19 jezsuita adatot találunk; Zágráb: 1608 (Staud 1988, 212.), Győr: 1630 (Staud 1986, 11.), Komárom: 1749 (Staud 1984, 489.), Gyulafehérvár: 1750 (Staud 1984, 304.; latin szövege is fennmaradt), Kassa: 1751 (Staud 1986, 73.), Besztercebánya: 1751 (Staud 1986, 336.), Székelyudvarhely: 1758 (Staud 1988, 179.), Pécs: 1767 (Staud 1986, 130.), Eger 1771 (Staud 1988, 162.). A brassói evangélikus iskolában 1685. januárjában (Varga 1988, 91.), a pesti piaristáknál 1755-ben (Kilián 1994, 492.) játszottak Jephte-drámát.

A Bibliában Jiftach leányának nincs neve, a barokk feldolgozásokban két név fordul elő: Iphis vagy Seila. (Az Iphis nevet Iphigeneiához is kötik.) Iphisnek nevezi a leányt Buchanan, talán az ő nyomában Montéclair és Händel is, Carissimi csak Filiaként jelöli, Illyefalvinál is Iphis. Salvador de Mesquitánál (1682) és Carmelo Ferraránál (1742) viszont Seila, ahogy a Seila név szerepel az 1736-os prágai jezsuita műben is.

A 11B számú mikházi darabban a lány neve Seilla, a kézírás alapján ez biztosan állítható. (Kézdinél a lány Scilla neve félreolvasás következménye, lásd a 11A szövegkritikáját.)

3. A két obszerváns ferences dráma

Mind Botár, mind Kézdi drámája párhuzamosan mutatja be Jephte/Jefte tragédiáját és Jézus szenvedéstörténetét; ennek előzményét nem találtuk, a passiótörténet egyik korábban említett műben sem szerepelt. A Jephte-történet és a passió összekapcsolásának ötletét adhatta a két jezsuita dráma, elsősorban talán a Magyarországon is jól ismert Baldéé. Ennek alapján azt gondolnánk, hogy a két magyar dráma a tipológiai szimbolizmus Csíksomlyón különösen erős hagyományát követi, amely egy – általában – ószövetségi történetet ötvözött a szenvedéstörténettel, s a korábbi eseményt vagy személyt praefiguraként, előképként mutatta be. Kézdi ugyan utal a prefigurációra a darab prológus előtti címleírásában, a prológus témamegjelölése azonban csaknem szóról szóra követi a mikházi kézirat szövegét, amely Jephtét/Jeftét – Pálhoz hasonlóan – ószövetségi példaként említi. Az ószövetségi történet tehát csupán párhuzamként, példázatként szerepel, ezt magyarázza el a prológus, mindkét szöveg élén:

11B
Mikháza, 1762
11A
Csíksomlyó, 1774
A mü munkácskánknak mi legyen a’ czélja…




[…]
Ezen actiora Ó Testamentomből
Például mü vettűk a’ Birak kőnyvéből,
Istentől ki adott igaz szent Irásbol,
Jephtének életétt egy s tizedik részből.
[…]
Akitis fel áldóz az élő Istennek,
Tovább meg láttyátok, ezek mint legyenek.
Ebben mű példázzűk az Atya Istennek
Nagy irgalmasságát, mélljet tett embernek.

Mert mi keppen Jephté egy szűlőtt léányát,
Izrael népéért áldozá magzattyát,
Ugy az Atya Isten őrőktől szűlt fiát
Áldozza emberért, nézvén ő válcságát.
Műis azert esztet keserves példaba
Előtőkbe adgyuk mái actionkban,
Mely kimondhatatlan keserves kinokban
Forgott mű erettűnk Kristus ez világban.

E mellet pediglen ó testamentumbol,
Istentől kiadott igaz szent irásbol,
Peldaul fel veszszűk a birak kőnyvéből
Jeftének életét a tizen egy részből.
[…]
A kitis feláldoz az élő Istennek,
Továb meg látyátok, ezek mint legyenek,
Ebbe mű példázunk az Atya Istennek
Nagy irgalmasságat, melyet tett embernek.

Mert miképpen Jefte egy szűlőt leányát
Áldozta Istennek, szerelmes magzatyát,
Ugy az atya Isten egy szerelmes fiát
Áldozta emberért, tekéntvén váltságát.

A párhuzamot a drámaszerkezet is hangsúlyozza, mindkét drámában a jelenetek csaknem fele (tizenháromból/tizennégyből hat-hat) Jephte/Jefte történetét futtatja.

A mikházi darab (11B) inkább tömbökben jeleníti meg a két történetet: az 1–5. és a 9. jelenet teljes egészében Jephte története, a szenvedéstörténet pedig a 6–8. és a 10–13. jelenetben bontakozik ki. Ezen belül a 6–7. jelenetet, színváltással, a halálra készülő Seilla éneke zárja, s ez erősíti a két történet párhuzamát. (Botár János csaknem mindig jelzi a színváltást. A Clauditur scena utasítás érdekes voltáról lásd a 11B dráma jegyzeteit.) Botár egyébként is jóval több színi, rendezői instrukciót ad, mint Kézdi.

Kézdi (11A) nem a tömbös megoldást választotta, helyette jó ritmusban váltogatja a két történetet: a Jefte és Scilla tragédiáját az 1–2., a 4., a 7., a 10. és a 12. scena mutatja be, a szenvedéstörténet a 3., 5–6., 8–9., 11. és 13. scenára marad. A párhuzamosságot még Botárnál is hangsúlyosabban emeli ki, amikor egymás mellé helyezi a halálra készülő áldozatok jeleneteit: Scilla fájdalmas búcsúénekét (7.) és a Getszemáni-kertet (8.), ahol – a jelenet végi elfogást leszámítva – Jézus ugyancsak magányosan vívódik a közeli kínhalállal. Talán kevésbé kiemelt, de hasonló a 10–11. jelenet párhuzama.

A véletlen, a forgandó, kiszámíthatatlan szerencse Seilla/Scilla sorsának lényege mindkét drámában (1762: Scena 6; 1774: Scena 12). Kézdinél ezt a jezsuita történelmi drámák hatásaként is értelmezhetjük, az Actiones kötetek drámaíróinál az 1770-es években ugyanis egyértelműen érvényesült a jezsuita hatás, így Kézdinél is, akiben ezt megerősíthették a mikházi szöveg hangsúlyai is. Botárnál, 1762-ben azonban a jezsuita hatás korai lenne – ez is Botár János egyéni hangját, tehetségét, sőt talán az elveszett mikházi drámakorpusz önálló voltát, erejét is bizonyítja.

Alább egymás mellett hozzuk a két dráma rövid tartalmát, segítségként egy J betűvel jelezve Jephte történetét, P-vel a passiót. A színváltás tényét is feltüntetjük, az említett érdekesség okán.

11B
Mikháza, 1762
11A
Csíksomlyó, 1774
1
J
Jephte testvérei el akarják osztani a szülői örökséget, amelyből azonban Jephtét kizárják, mivel Jephtével csak az apjuk közös, anyjuk nem. Jefte megteszi fogadását: ha győz az ammoniták ellen, az első embert, aki üdvözlésére jön, feláldozza a győzelmét segítő Istennek. Felkészíti a csatára a vitézeket, hadüzenettel küldi követét az ammonitákhoz. J
2
J
A kisemmizett Jephte elhagyja Izraelt. Tob földjén parasztokkal találkozik, akik vigaszt ígérnek neki, kérik, hogy legyen a fejedelmük. Közben Jephte testvéreit tájékoztatja egy követ az ammoniták nagy győzelméről. A testvérek belátják, hogy igazságtalanul bántak Jephtével, és visszahívják, hogy segítsen az ammoniták elleni harcban. Az Izraelt legyőző ammonita király a győzelme ellenére sem érzi országát biztonságban, mert hírét veszi, hogy Jeftét visszahívták Izraelbe. További győzelmében ugyanakkor biztos. Összecsapnak, az ammoniták királyát csakhamar elfogják Jefte katonái. J
3
J
A testvérek követet küldenek Jephtéhez, kérik, térjen vissza, és védje meg az országot.
Clauditur scena / színváltás:
Jephte visszatér, elvállalja a fejedelemséget, és azonnal fenyegető üzenetet küld az amonitáknak.
Clauditur scena
Itt kezdődik a passió, Krisztus monológjával, Péter és András, majd János meghívásával; mindhárman hűséget fogadnak. P
4
J
Jephte követe fenyegetően érkezik az ammoniták királyához, aki ugyancsak fenyegetően lép fel.
Clauditur scena / színváltás:
Jephtéhez visszatér a követ, beszámol a fogadtatásáról.
Clauditur scena / színváltás:
Az ammoniták királya felkészül a háborúra, Jephte is azonnal harcba szólítja vitézeit, és lelkesítő beszédet mond. Megfogadja, hogy azt, aki a győzelemből visszatérve először köszönti őt a háza népéből, feláldozza.
Jefte lánya, Scilla és társnői a győztesen hazatérő Jeftét köszönteni készülnek, ezért épp Scilla lesz az első, akit a hazatérő Jefte megpillant. Jefte elmondja lányának, hogy ő lesz az áldozat. Scilla két hónap haladékot kér, hogy sorsát társnőivel együtt elsirathassa . J
5
J
Egy követ megviszi Seillának, Jephte egyetlen gyermekének apja győzelmének hírét, Seilla társaival azonnal indul apja fogadására. Apja szomorúságát látva, az okát kérdezi, ekkor megtudja, hogy apja fel fogja őt áldozni. Két hónap haladékot kér, hogy a hegyeket bejárhassa leánytársaival. A farizeusok jelentik Kaifásnak, hogy veszélyes ember (bűbájos, varázsló) hódítja, téríti el a népet a főpapságtól. Annas is megjelenik. Valamennyien úgy döntenek, hogy a veszélyes embernek meg kell halnia, hamis tanúk és pénz segítségével kézre kell keríteni. P
6
P
A bűnbe esett embert örök kárhozatra készül büntetni az Atyaúristen, ebben támogatja Justitia is. Ádám és Isaias kegyelemért könyörög, ezt erősíti Misericordia is, aki szerint az ember vétke enyhébb, mint a lázadó angyalé. Végül az Atyaúristen dönt: elküldi fiát az ember megváltására.
Színváltás (nincs jelölve):
Seilla búcsúéneke a véletlen szerepéről és az élet számára nem elérhető szépségeiről.
Az ördögök észreveszik, milyen szegény Júdás, ezért azt ajánlják, adja el mesterét. Júdás könnyen rááll erre, Jézus ugyanis valaha rábízta az erszényt, amelyet a pénzszűkében lévő Júdás megdézsmált, ezért Jézus más tanítványnak adta át a feladatot. Annás és Kaifás örömmel fogadják, harminc ezüsttel jutalmazzák, katonákat adnak mellé, s Júdás közli, hogy csókjával fogja azonosítani Jézust. P
7
P/J
Krisztus hívására Péter, András és János csatlakozik. A gazdag is csatlakozna, ha nem kellene lemondani evilági javairól.
A farizeusok egy parázna asszonyt vezetnek Jézus elé, hogy próbára tegyék, mennyire tartja be Mózes törvényeit. Mivel senki nem vállalja fel, hogy bűntelen lenne, az asszonyt nem kövezik meg. Jézus az örök életre való figyelmeztetéssel elbocsátja a bűnös asszonyt.
Seilla éneke gyorsan múló, rövid életéről.
A halálra készülő Scilla fájdalmas sirató éneke. J
8
P/J
A farizeusok Caiphasnál tesznek panaszt Jézusra. Annas is megérkezik, pontosan látja Jézus felléptének veszélyeit, ezért hamis tanúkat akar felbérelni, és kívánsága szerint jutalmazni azt, aki vállalja Jézus azonosítását.
Clauditur scena / színváltás:
Judas panasza sanyarú anyagi helyzetéről; ezt azonnal kihasználják az ördögök, és rábeszélik Jézus azonosítására.
Judas a főpapok előtt. Harminc ezüst pénzért vállalja Jézus azonosítását, Annas és Caiphas katonákat rendel mellé.
Az ezt követő három áthúzott versszakot megtartottuk, mert ebben az ördögök előre örvendeznek, hogy Judast kijelölt helye várja a pokolban.
Clauditur scena / színváltás:
A halálra készülő Seilla éneke.
Az előző jelenet, a búcsúzó Scilla énekének párhuzama. A Getszemáni-kertben a tanítványok alszanak, Jézus imádkozik. Az angyal emlékezteti, hogy a kínhalált nem kerülheti el: Jézus végül megissza a keserű poharat. Júdás csókkal azonosítja Jézust, Péter rátámad a katonákra, és a hatodiknak, Malkusnak levágja a fülét. Jézust elvezetik a katonák. P
9
P
Az Olajfák hegyén az apostolok nem virrasztanak az imádkozó Jézussal, aki atyját kéri, hadd kerülje el a kínhalált. Végül elfogadja az angyal nyújtotta keserű poharat. Judas csókjának segítségével elfogják Jézust, a poroszlók egymást biztatják ütlegelésére.
Clauditur scena / színváltás:
A százados Annas és Caiphas elé viszi Jézust, akit istenkáromlással vádolnak, s a sokaság a halálát kéri. A halálos ítélet végrehajtása előtt Caiphas Pilatushoz küldi.
Clauditur scena
Jézust Annas, majd Kaifás elé viszik, a főpapok, farizeusok és a katonák sorolják bűneit: a mózesi törvények semmibe vétele, a nép lázítása, az ördöggel cimborálás stb. A jelenet végén Pilátushoz irányítják. P
10
J
Seilla hatvannapos haladéka letelt, s megtudja, hogy atyja nem áll el szándékától, Istennek tett fogadása teljesítésétől. Seilla társai keményen vádolják a fenevadaknál is kegyetlenebb Jephtét, aki Istennek tett fogadására hivatkozik.
A lánytársak, majd Seilla siralma és Jephtét vádoló éneke után, Jephte végrehajtja az áldozatot, lánya lelkét Istennek ajánlja.
Clauditur scena
Jefte és Scilla utolsó találkozása, megindító búcsú. A jelenet végén Scilla kész a halálra. J
11
P
Jézust Pilatushoz viszik, a katonák és a farizeusok Pilatusnak is elmondják vádjaikat, de az nem találja bűnösnek. Mivel Jézus galileai, Herodeshez küldi.
Clauditur scena / színváltás:
Jézus Herodes előtt. Herodes bolondnak tartja Jézust, de bolondot nem hajlandó elítélni, ezért visszaküldi Pilatushoz. Pilatus továbbra sem tartja bűnösnek Jézust, de elrendeli megkorbácsolását és töviskoronával való megkoronázását.
Annas, Kaifás Pilatus elé vitetik Jézust. Pilatus ugyan nem talál bűnt benne, de a főpapok és a farizeusok addig sorolják a vádakat, míg Pilatus megostoroztatja, majd felvéteti vele a királyi töviskoronát. A jelenet végén a katonák hozzálátnak Jézus kínzásához. P
12
P
Judas ekkor fogja fel, mit tett, ráadásul bevallja, hogy apját megölte, azután anyját feleségül vette; mindezért öngyilkosságra készül. Ezt az ördögök is támogatják, megjelennek kínzószerzámaikkal, s a pokol fenekére viszik Judas lelkét. Jefte prózában keservesen panaszolja sorsát, leánya előtte holtan, utasítja a körülötte lévőket, hogy a testet helyezzék a máglyára. Scilla sorsán társai kórusban zokognak, majd első és második társnője a sors kiszámíthatatlanságáról, a szerencse forgandóságáról szól. J
13
P
Jézus ismét Pilatus előtt, aki a poroszlók (lictorok) sürgetésére halálra ítéli, holott bűntelennek látja.
Gúnyolások és kínzások után, a százados (centurio) és a négy poroszló közreműködésével megtörténik a keresztre feszítés. Jézus utolsó szavai a közreműködők egy részében megütközést, sőt lelkiismeret-furdalást keltenek: a harmadik poroszló úgy dönt, gyorsan eltűnik onnan, a százados pedig rádöbben, hogy valószínűleg gyilkosságot követtek el.
Scena ultima:
Pilatus ellenkezése ellenére a zsidók kikövetelik Barabás elengedését és Jézus halálos ítéletét. Jézust a verés és kínzás után felszegezik a keresztre, ahol elhangzik atyjához intézett utolsó mondata.
A cselekményt a centurio (százados) zárja, aki hirtelen meginog, mert úgy gondolja, gyilkosságot követtek el.

(A dráma végét itt a finis jelzi.)
P
14
P
Scena epilogica:
Lucifer elkeseredett, mert Jézus az emberiség megváltásával szinte kiüresítette a poklot. Az ördögök ugyan vigasztalják, hogy egyenként egy-egy bűnre ráveszik az embereket, s ezzel újra benépesítik a poklot, Lucifer mégis felhozatja a pokolból Judast, és bosszújával fenyegeti, amiért eladta Jézust. Lucifer, majd Judas részletesen elmondja a pokol kínjait.

[A dráma befejezése hiányzik.]
Cantus Angelorum
Már az epilogushoz tartozik, mivel a közönséghez fordul. Az angyalok Jézus szenvedéseire és az üdvösség útjának keresésére hívják fel a nézők figyelmét.

Epilogus
Közvetlenül a közönséghez fordul, kéri, kövessék Jézus példáját, majd megköszöni a jelenlétüket.
P








Epil

A két szöveg sajátos összetartozását már a prológusból is látjuk, amely a három azonos szövegű szakaszon túl azonos szemlélettel jeleníti meg az ószövetségi történetet, amelyet a passió példázataként, párhuzamaként használ. Láttuk, hogy nagyjából azonos súllyal és terjedelemben mutatják be Jephte/Jefte tragédiáját, s ugyanígy a passiót is. A továbbiakban nem vállalkozunk a két dráma szövegszerű összevetésére, de a szorosabb és a tágabb hasonlóságokat jelezzük. Azt feltételezzük, hogy az 1762-es mikházi szöveg szolgált forrásul Kézdi számára.

A Jephte/Jefte történet előzményét (elűzetését majd hazahívását) csak Botár mutatja be (1–3.), Kézdi rögtön a harcba induló Jeftével kezd. A témaválasztásban láthatóan mindkét szerzőt erősen motiválta a halálra készülő leány tragikus éneklehetősége. Mindkét darabban három-három hosszú, keserves énekben búcsúznak a leány és társai (Botár az 6–7–8., Kézdi a 7., 10., 12. jelenetben).

A szenvedéstörténet a négy evangéliumot követi, egyedül Júdás felerősített vétkei nincsenek a Bibliában. Kézdinél a 6. jelenetben Júdás csak a Jézus által rábízott erszényt dézsmálta meg, nem követte tehát a mikházi darabot, ahol Júdás megölte apját, majd feleségül vette anyját (Scena 11). Az obszerváns ferences drámák jellegzetes szereplői a kísértő ördögök, ők azok, akik kellő részletességgel ecsetelik a pokol szörnyűségeit. Igaz, hogy van 3–3 azonos versszak az ördögjelenetekben (1762: Scena 8 – 1774: Scena 6), de Kézdi csak a 6. jelenetben léptet fel ördögöket, s csak kettőt, a Júdást csábítókat, és Júdás öngyilkossága is kimarad. Kézdi tehát nem követi a hagyományt, s ez is jól jelzi az 1770-es években bekövetkező drámaszerzői szemléletváltást, amelyet legjobban az Actiones Comicae és az Actiones Tragicae kötetek bizonyítanak (l. Ferences iskoladrámák V.). Ugyanakkor Botár darabjában nagy hangsúlyt kapnak az ördögök (Scena 8, 12, 14), az utolsó színben különösen szembetűnő a hosszú dialógus, sok ismétléssel – elsősorban erről feltételezzük, hogy ez Botár más darabokban is használható „szöveggyűjteménye” lehet. A Botár-dráma korábbi (1762), tehát a korabeli csíksomlyói szövegekkel rokon ördögszövegeket és pokolbéli szereplőket vonultat fel (l. pl. az 1760-as darabot: Ferences iskoladrámák III. 9. sz. vagy kötetünk 4–5. sz. drámáit).

Botár a passiótörténet előzményeként beiktat egy égipör-jelenetet (Scena 6), amelyet a későbbi szerzők, így Kézdi is, már elhagytak. Maga a passió a tanítványok meghívásával, vagyis Jézus fellépésével kezdődik, mindkét darabban. Botár, a korábbi csíksomlyói hagyománnyal egyezően megjeleníti a parázna asszony történetét, a feszesebb dramaturgiát alkalmazó Kézdinél ez is hiányzik. Botárnál mindez a 6. jelenetben, több színváltással történik, ezért az is elképzelhető, hogy ez a jelenet ismét „szöveggyűjtemény”, vagyis több választási lehetősége rögzítése, és nem minden rész került az előadásba.

A passió előadásában nem sok lehetőség volt az egyéni szerzői leleményre, a Jézusról szóló szövegek variálása alig lehetséges, talán ezért is emelték át a szerzők a saját darabjukba leggyakrabban épp e részletet. Kézdi a főpapok és farizeusok Jézussal kapcsolatban veszélyt érző, rövid 5. jelenetében Tóth Mátyás Sebestyén (?) Passiójáték Dagobertus történetével c. 1756-os darabjának 10. jelenetét használta (Ferences iskoladrámák III., 5. sz., 335–339.). A passiórészletek egyébként sok korábbi drámából ismerősek, ha nem is szó szerint.

Az alábbiakban – teljességre törekvés nélkül – soroljuk a szövegszerű hasonlóságokat, átvételeket az 1762-es mikházi darabból. Fontos megjegyezni, hogy Kézdi az átvett szövegeket átcsoportosítja, más kontextusba helyezi, igen kreatívan máshol használja fel, a drámaszerkezetet is átalakítva.

Hasonló a tanítványok meghívása (1762: Scena 7 – 1774: Scena 3).

A 8. Getszemáni kerti jelenetben sok az azonos versszak.

Caiphas és a farizeusok dialógusában a veszélyes ámítóról (1762: Scena 8 – 1774: Scena 5) sok a hasonlóság, ott azonban több korábbi hasonló csíksomlyói drámajelenet a forrás, pl. az említett 1756-os (Ferences iskoladrámák III., 5. sz.).

Hasonló Júdás panasza és az ördögök csábítása (1762: Scena 8 második fele – 1774: Scena 6), ugyanígy Jézus jelenete Caiphas előtt (1762: Scena 9 második fele – 1774: Scena 9).

A Pilátus előtti jelenetekben nincs átvétel, a szövegek ott inkább több korábbi darabra emlékeztetnek.

A mikházi dráma befejezetlensége ellenére igen hasonló a zárlat (1762: Scena 13 – 1774: Scena 13). Botárnál a keresztre feszítés után a harmadik poroszló (lictor) gyorsan eltűnik, ezzel jelezve, hogy megingott a Jézus elleni ítélet helyes voltában. Valószínűleg Botár nyomán, ennél tovább megy Kézdi, akinél maga a százados döbben rá, hogy Jézus keresztrefeszítésével gyilkosok lettek (Meg űtkőzém enis nagyon most magamban, / Hogy ha mind egyiglen estűnk gyilkosságban.).

Külön kell figyelnünk a Seilla/Scilla-részekre. A leány éneke Botár 7. scenájának végén (a clauditur scena után) és Kézdi 7. jelenetében csaknem azonos hosszúságú: Botáré 12, Kézdié 14 versszakból áll, s 5 versszaknyi szöveg csaknem azonos. Ugyancsak közös az első 4 versszak a leány és társai énekében, az 1762-es és az 1774-es egyaránt 10. jelenetében. E hasonlóság egyben azt is jelzi, hogyan alakította Kézdi az átvett részeket, az azonos kezdés után ugyanis Botárnál a társak és Seilla Jephte megátalkodottságát kárhoztatják, Kézdinél viszont a lányok Scillát siratják. A leány és társai énekeiben egyéb közös szöveg nem fordul elő, mindkét drámában szép, költői, bonyolult szövegek csendülnek fel, láthatóan egyéni szerzői lelemények.

Botár János és Kézdi István Gracián jól sikerült Jephte/Jefte-drámája két kivételesen önálló és tehetséges szerző műve, megérdemelnék a szoros szövegösszevetést; szövegközlésünkkel megteremtettük ennek lehetőségét.

Comparative Source Analysis
of Dramas 11a and 11B

1. Old Testament

The story of Jephthah is in the Old Testament Book of Judges (10–12), and both János Botár from Mikháza (1762) and Gracián István Kézdi from Csíksomlyó followed the Old Testament narrative. Jephthah is a bastard from Gilead; his half-brothers excluded him from their father’s inheritance and drove him away (Judges 11,1–3), when, however, the Ammonites or Moabites threatened the Jewish people, he was called back to be a commander (Judges 11:4–11). Jephthah sent ambassadors to the imperious Ammonite king who falsely accused the Jews of occupying Ammonite land: it was precisely because of the Ammonite prohibition that Jews had to make a big detour after leaving Egypt (Judges 11:12–28). For the success of war, Jephthah vowed to God to sacrifice the first person upon return (Judges 11:30–31). The first person to welcome him is his only child, his daughter, so he has to sacrifice her. Upon her daughter’s request, he gave her two months to mourn her virginity and the fact that she has to die without children (Judges 11:34–38). Jephthah kept his promise, sacrficed his daughter (Judges 11:39) and led Israel for six years (Judges 12,7). In the Epistle to the Hebrews, Paul mentions Jephthah as an example of faith (Heb 11:32–33).

Critical literature debates on the interpretation of the daughter’s sacrifice, whether it really meant her death or she had to serve in the temple or accomplish some other trial (Haag 1989).

2. Adaptations

Several authors worked with this touching story. The author of the first influential drama is the Scottish Protestant Humanist scholar writing in Latin, George Buchanan (Seòras Bochanan; 1506–1582). He wrote and published his tragedy entitled Jephtes, sive votum (around 1539–1542), as well as the one entitled Baptistes sive Calumnia (before 1544) in France, that is why he was well-known and popular in the Western part of the continent. Buchanan, who was persecuted by many different leaders because of his theological views, lived and worked in France for a long time (he was a professor in Paris and Bordeaux), and he also lived in Coimbra. Buchanan’s Jephtes was also known in Hungary as a history song published in Kolozsvár in 1590: Iephta, sive tragoedia Iephte, ex Georgio Buchanano Vngaricis versibus reddita in gratiam spectabilis ac magnifici D. D. Francisci Kendi de Rhadnot, filiolaeque eiusdem festiuissimae Sophiae Kendi… Stephano Illyefaluino interprete. The Latin language title page is followed by a Hungarian title and the Hungarian verse text: Jephta históriája („The history of Jephta”, see RMKT XII, 97–128; notes: 619–631). Critical literature has little information on the author’s, Illyefalvi’s life; we know that he lived in the Radnót castle of the Kendi family around 1590, probably as a home teacher (RMKT XII, 620), and this is where he may have come across Buchanan’s work.

According to János Heltai, who studied Buchanan’s drama in connection with Balassi, the play „shows a definite Calvinist spirit” (Heltai 1997, 542). „After Jephthah’s triumphal return, the tragedy is centred around three great scenes: Jephthah’s disputes with Symmachus (the name is made up by the author and means brother-in-arms), the high priest and his wife, Storge (which means love) and his daughter, Iphis (which means strong).” (Heltai 1997, 543)

The authors of the two significant dramatic adaptations next in the chronological order are Jesuit, thus, critical literature emphasizes the Roman Catholic interpretation of the story, and these two Jesuit dramas (or one of them) may have introduced the analogy betweeen the sacrifice of Jephthah’s daughter and Jesus’ sacrifice, so one or both of them may have influenced the Mikháza and Csíksomlyó dramas.

Jephtias Tragœdia by the Jesuit Jacob (Jakob) Balde (1604–1668) was performed in Ingolstadt in 1637 and published in Amberg in 1654. In Balde’s play, the daughter’s name is Menulema, considered by many to be an anagram to Isaiah’s Emmanuel, interpreted as an antecedent to the Saviour (Is 7:14. See also Pauerová 2016, 247). The Ingolstadt performances on 12 and 14 October 1637 may not have used the name Menulema, as the list of characters of the performances contain the character name Jephtias, filia Jephtae; see also in the appendix of the modern edition: Balde 2020). We found the 1660 Cologne edition of the drama (Jacobi Balde è Societate Iesu, Poematvm Tomus IV. complectens Miscellanea, Coloniae Ubiorum, Apud Joannem Busaeum, MDCLX; for Jephtias see 549–700), where there is no question on the daughter’s name: Jephtias Menulema. Filia (Ibid., 576). One of the chapters of the introduction also suggests the vision of typological symbolism: „Figura et figurati, Filiae Jephte et Humanitatu Christi, Vnigenitae et Vnigenita Comparatio” (Ibid., 571). The sacrifice of Jephthah’s daughter is thus a prefigure of the incarnation and death of the Father’s only son, Christ, nevertheless, the drama does not show the Passion, only Jephthah’s story in five acts and several choruses.

The Jesuits of Prague performed Jephthah’s story in Latin on Good Friday 1736, with music by a composer from Naples, Constantino Roberto (see the 22-page edition: Sacrificium Jephte. Figura cruenti sacrificii, quo se unigenitus dei filius ex voluntate patris aeterni in cruce exaltatus pro salute humani generis hostiam immaculatam obtulit, devoto auditori ad erigendum in sanctam crucem, ex cruce in coelos animum, et suam cum divina voluntate conformandam, oratorio cantato propositum Vetero-Pragae in templo Salvatoris Societatis JESU die parasceves Anno M.DCC.XXXVI., Pragae, Typis Universitatis Carolo-Ferdinand. in Coll. Soc. JESU ad S. Clementem. Per Leopoldum Kameniczky factorem). Prose dialogues and songs alternate in the short play. This work also interprets Jephthah’s story as a prefigure of the Passion, the argumentum emphasizes the typological parallel of Christ’s sacrifice („Simul figura, ac typus Unigenti Dei Filii fuit…”), but the Passion does not appear in this drama either.

A Dutch language Buchanan adaptation is Joost van den Vondel’s (1587–1679) tragedy, Jephthah of Offerbelofte (1659); Vondel had converted to Catholicism by this time.

It is not by chance that several Baroque musical compositions used this tragic subject: a few examples are Giacomo Carissimi’s (1605–1674) oratorio (Historia di Jephte, around 1650), the Latin language sacrum drama published in 1682 and performed in 1683 in Rome (Sacrificium Jephte; libretto: Salvador de Mesquita; music: Flavio Laniciani and Giacomo Frittelli), Michel Pignolet de Montéclair’s (1667–1737) opera (Jephté, tragédie en musique, performance: Paris, 1732), Carmelo Ferrara’s componimento drammatico (Il sacrifizio di Gefte, 1749, performed in several Italian towns; libretto: Cesare Gaetani E. Gaetani), George Friedrich Händel’s oratorio (Jephtha, 1751), Georg Robert von Pasterwitz’s (1730–1803) opera (Jephtias, performance: Kremsmünster, 1758).

We may declare that the direct source of the two Franciscan Hungarian dramas was not Buchanan’s drama, nor the other dramatic and musical works by Illyefalvi and others. Later, we will study the parallel between God and Jephthah in detail; in the two Jesuit dramas, the story shown as a prefigure of the Passion may have influenced the Mikháza and Csíksomlyó adaptations.

Although the subject was apparently widespread in Western Europe, it hardly appears in Hungarian school theatre, we have a few data but no text beyond the two Franciscan dramas. In the 17th–18th centuries, there are 19 jesuit data; Zagreb: 1608 (Staud 1988, 212), Győr: 1630 (Staud 1986, 11), Komárom: 1749 (Staud 1984, 489), Gyulafehérvár: 1750 (Staud 1984, 304; the Latin text also survived), Kassa: 1751 (Staud 1986, 73), Besztercebánya: 1751 (Staud 1986, 336), Székelyudvarhely: 1758 (Staud 1988, 179), Pécs: 1767 (Staud 1986, 130), Eger 1771 (Staud 1988, 162). A drama on Jephthah was performed in the Lutheran school of Brassó in January 1685 (Varga 1988, 91), and in 1755 by the Piarists of Pest (Kilián 1994, 492).

Jephthah’s daughter is not named in the Bible, whereas Baroque adaptations use two names: Iphis or Seila. (The name Iphis is also associated with Iphigeneia.) Buchanan names the daughter Iphis, just like Montéclair and Händel – maybe following Buchanan’s example –, Carissimi designates her simply as Filia, Illyefalvi uses the name Iphis. Salvador de Mesquita (1682) and Carmelo Ferrara (1742) name her Seila, just like the 1736 Jesuit play of Prague.

In the Mikháza play (11B), the daughter’s name is Seilla, as the handwriting demonstrates. (Kézdi’s solution, Scilla is the result of a misreading.)

3. The Two Observant Franciscan Dramas

Botár and Kézdi both present Jephthah’s tragedy and the Passion parallelly; we found no antecedent to that, the Passion is not part of any of the aforementioned works. The idea to connect Jephthah’s story with the Passion may have come from the two Jesuit plays, primarily from that of Balde, as he was well known in Hungary. We may conclude that the two Hungarian dramas follow the tradition of typological symbolism especially strong in Csíksomlyó: this tradition merged a – typically – Old Testament story with the Passion, showing an earlier event or character as a prefigure. Our two dramas (11A, 11B), however, are not like this, Jephthah is not a prefigure, the Old Testament story is just a parallel, a parable, as the prologue explains at the beginning of both texts. (We saw that Paul also mentioned Jephthah as an example; Heb 11:32–33.)

The parallel is also emphasized by the drama structure, almost half of the scenes (six out of thirteen/fourteen) are about Jephthah’s story in both dramas.

The Mikháza play (11B) presents the two stories in blocks: scenes 1–5 and 9 are solely about Jephthah’s story, while the Passion is played in scenes 6–8 and 10–13. Scenes 6–7 end with a change of setting, with Seilla’s song preparing for death, reinforcing the parallel between the two stories. (János Botár almost always indicates changes of setting. On the interesting feature of the instruction Clauditur scena see the notes to drama 11B.) Botár gives much more stage instructions than Kézdi.

Kézdi (11A) did not choose the use of blocks, instead, he alternates the two stories with a good sense of rhythm: the tragedy of Jephthah and Scilla are presented in scenes 1–2, 4, 7, 10 and 12, the Passion is played in scenes 3, 5–6, 8–9, 11 and 13. He emphasizes parallelness even more that Botár when he places the scenes with the victims getting ready for death one after the other: Scilla’s painful farewell song (scene 7) and the Garden of Gethsemane (scene 8) where – apart from the arrest at the end of the scene – Jesus is also alone to struggle with imminent death. The parallel between scenes 10 and 11 is less highlighted but similar.

The essence of Seilla’s/Scilla’s fate is chance, the changing, unpredictable fortune in both plays (1762: Scena 6; 1774: Scena 12). In Kézdi’s case, this may be interpreted as an influence of Jesuit historical dramas, as the authors of the Actiones volumes in the 1770s were indeed influenced by the Jesuits, and this may have been reinforced by the emphasis in the Mikháza text. This would be to early, however, in Botár’s case, in 1762 – this also demonstrates János Botár’s unique voice and talent, maybe even the independence and strength of the lost Mikháza dramatic corpus.

Below, the short content of the plays is listed side by side, Jephthah’s story is marked with a J, the passion with a P. We also indicate changes of setting, due to the aforementioned interesting feature.

11B
Mikháza, 1762
11A
Csíksomlyó, 1774
1
J
Jephthah’s family wants to divide the heritage; Jephthah is excluded because they only have a common father but a different mother. Jephthah makes his vow: if he defeats the Ammonites, he sacrifices the first person to welcome him for God who helped him win. He prepares his soldiers for the battle and sends a declaration of war to the Ammonites. J
2
J
Jephthah leaves Israel. He encounters peasants in the land of Tob, they promise him solace and ask him to be their ruler. In the meantime, an ambassador informs Jephthah’s brothers of the great victory of the Ammonites. The brothers admit that they were unjust to Jephthah and call him back to help in the struggle against the Ammonites. The victorious Ammonite king does not feel his country safe despite the victory, and learns that Jephthah was called back to Israel. He is sure to be victorious again. During the battle, Jephthah’s soldiers soon capture the Ammonite king. J
3
J
The brothers send ambassadors to Jephthah and ask him to return and defend the country.
Clauditur scena / change of setting:
Jephthah returns, agrees to be the ruler and immediately sends a threatening message to the Ammonites.
Clauditur scena
The Passion starts here, with Christ’s monologue, with the invitation of Peter, Andrew and John; they all swear loyalty. P
4
J
Jephthah’s ambassador arrives to the Ammonite king with threats and receives threats in return.
Clauditur scena / change of setting:
The ambassador returns to Jephthah and tell him about his reception.
Clauditur scena / change of setting:
The Ammonite king prepares for war, Jephthah calls forth his soldiers and makes an encouraging speech. He vows to sacrifice the first person who comes to greet him after the victory.
Jephthah’s daughter, Scilla and her friends are preparing to greet the returning Jephthah, so Scilla is the first Jephthah sees upon return. Jephthah tells her daughter she is to be sacrificed. Scilla asks for a two-months postponement to be able to mourn her fate with her friends. J
5
J
An ambassador brings the news of Jephthah’s victory to his only daughter, Seilla who goes to greet him with her friends. Noticing her father’s sadness, she asks for the reasons, and learns that she is to be sacrificed. She asks for a two-month postponement to walk in the mountains with her friends. The Pharisees report to Caiaphas that a dangerous man (a magician) converts people from the high priests. Annas also appears. They all decide that the dangerous man must die, he must be captured with the help of false witnesses and money. P
6
P
God wants to condemn fallen mankind to eternal damnation, supported by Justitia. Adam and Isaiah beg for mercy, supported by Misericordia who believes mankind’s sin to be inferior to that of the revolting angel’s. In the end, God decides: he sends his son to save mankind.
Change of setting (not marked):
Seilla’s farewell song on the role of chance and on the beauties of life, unattainable for her.
The devils notice Judas’ poverty and advise him to betray his master. Judas is easily convinced, as Jesus used to trust him with his money but Judas stole some of it, so Jesus gave the task to someone else. Annas and Caiphas are happy to see him, reward him with thirty silver coins, give him soldiers and Judas agrees to betray Jesus with a kiss. P
7 Upon Christ’s invitation, Peter, Andrew and John join him. The rich man would also join if he did not have to renounce his wordly belongings.
The Pharisees send a fornicatress to Jesus, to see whether he keeps the laws of Moses. As no one claims to be sinless, the woman is not stoned. After warning her about eternal life, Jesus lets the sinful woman go.
Seilla’s song on her short life.
Deplorantis: Scilla’s painful lament and preparation for death.
8
P
The Pharisees complain to Caiaphas about Jesus. Annas arrives, understands the dangers of Jesus’ appearance; he wants to hire false witnesses and reward the one who identifies Jesus.
Clauditur scena / change of setting:
Judas’ lament on his miserable situation; the devils immediately take advantage and convince him to identify Jesus.
Judas in front of the high priests. He agrees to identify Jesus for thirty silver coins, Annas and Caiaphas give him soldiers.
(We kept the following three crossed out verses because here the devils are happy in advance for Judas’ designated place in hell.)
Clauditur scena / change of setting:
Seilla’s song preparing for death.
The parallel of Scilla’s painful lament in the previous (7) scene:
The disciples sleep in the Garden of Gethsemena, Jesus prays. He is remembered by the Angel that he cannot avoid agony and death; finally, Jesus
accepts the bitter cup. Judas identifies him with a kiss, Peter attacking the soldiers cuts off the ear of Malchus, the sixth one. Jesus is driven away by the soldiers.
J
9
P
Mount of olives: the apostles do not keep vigil with the praying Jesus who asks the Father not to be sacrificed. Finally, he accepts the bitter cup offered by the Angel. With Judas’ kiss, Jesus is arrested, the soldiers are ready for beating him up.
Clauditur scena / change of setting:
The centurion takes Jesus to Annas and Caiaphas; Jesus is accused of blasphemy and the crowd wants him dead. Before the execution of the death sentence, Caiaphas sends him to Pilate.
Clauditur scena
Jesus is taken to Annas, then Caiaphas; the high priests, the Pharisees and the soldiers enumerate his sins: breaking the laws of Moses, agitation, friendship with the devil etc. He is sent to Pilate at the end of the scene. P
10
J
Seilla’s sixty days of postponement are over, she learns that her father has not changed his mind to keep his promise to God. Seilla’s friends fiercely accuse Jephthah of being more cruel than the wild beasts but Jephthah defends himself with his vow to God.
After the song of the other girls and Seilla lamenting and accusing Jephthah, he makes the sacrifice, offering his daughter’s soul to God.
Clauditur scena
Jephthah and Scilla see each other for the last time, it is a touching farewell. At the end of the scene, Scilla is ready for death. P
11
P
Jesus is taken to Pilate, the soldiers and the Pharisees repeat their charges but Pilate finds him innocent. As he is from Galilee, Pilate sends him to Herod.
Clauditur scena / change of setting:
Jesus in front of Herod. Herod considers him a fool and as he is not willing to condemn a fool, he sends him back to Pilate. Pilate still deems him innocent but orders him to be flagellated and crowned with a thorn crown.
Annas and Caiaphas send Jesus to Pilate. Pilate does not find him guilty but the high priests and the soldiers go on with their charges, so Pilate has him flagellated, then makes him wear a royal thorn crown. At the end of the scene, the soldiers start tormenting Jesus. J
12
P
Judas realizes what he has done, and admits to killing his father and marrying his mother; he wants to commit suicide. The devils encourage him, they appear with their tools of torment and take Judas’ soul to the bottom of hell. Jephthah laments his sad fate in prose, his daughter is dead before him, he orders those around to put her body on the stake. Scilla’s friends weep together for her fate, her first and second friend talk about the unpredictability of fate, of the changes of fortune. P
13
P
Jesus is in front of Pilate again who condemns him to death urged by the lictors, even though he finds him unguilty.
After mocking and torments, the centurion and the four soldiers crucify him. The last words of Jesus shock some of the participants, their conscience is moved: the third soldier decides to flee, while the centurion says that they may have committed a murder.
Scena ultima:
Despite Pilate’s objections, the Jews demand Barabbas to be freed and Jesus to be condemned to death. After beating and torments, Jesus is crucified and he utters his last sentence to his father.
The plot is closed by the Centurion who suddenly hesitates because he believes they have committed a murder.

(The end of the drama is signalled by the word finis.)
J
14
P
Scena epilogica:
Lucifer is depressed because Jesus saved mankind and almost emptied hell. Even though the devils comfort him by promising to make people commit a few sins and thus repopulate hell, Lucifer delivers Judas from hell and threatens him with vengenace for having sold Jesus. Both Lucifer and Judas detail the torments of hell.
Cantus Angelorum
It already belongs to the epilogue, as it turns to the audience. The angels warn them on the sufferings of Jesus and on looking for the way to salvation.

Epilogus
It turns directly to the audience, asks them to follow Jesus’ example, and thanks them for their attention.
P

The prologue already demonstrates the unique connection between the two texts: beyond the three identical verses, it presents the Old Testament story as a parable, a parallel of the Passion. We saw that they both present Jephthah’s tragedy and the Passion with more or less similar weight and length. We are not going to do a textual comparison but we mention the narrower and wider similarities. We assume that Kézdi used the 1762 Mikháza text as a source.

The antecedents of the Jephthah story (his expulsion and calling back) are only shown by Botár (1–3), Kézdi starts with Jephthah going to battle. In the choice of subject, both authors were apparently motivated by the possibilities of tragic songs of the girl preparing for death. The girl and her friends say goodbye in three long and sad songs in both plays (Botár in scenes 6–7–8, Kézdi in scenes 7, 10, 12).

The Passion follows the four gospels, the increased sins of Judas are the only things that do not appear in the Bible. In Kézdi’s scene 6, Judas only used some of the money trusted to him by Jesus, so he did not follow the Mikháza play where Judas had killed his father and married his mother (Scena 11). The tempting devils are typical characters of Observant Franciscan plays, they are the ones who depict the horrors of hell in great detail. Although there are 3 identical verses in the devil scenes (1762: Scena 8 – 1774: Scena 6), Kézdi only brings in devils in scene 6, and only two – those tempting Judas – and Judas’ suicide is not shown. Thus, Kézdi does not follow tradition, demonstrating the change of perspective of the 1770s, best proved by the volumes Actiones Comicae and Actiones Tragicae (see Ferences iskoladrámák V). At the same time, Botár’s play emphasizes the devils (Scena 8, 12, 14), the long dialogue in the last scene, with its many repetitions, is especially apparent – this is where we primarily assume that this may have been Botár’s „collection of texts” to be used in other plays as well. Botár’s drama was written earlier (1762), so it presents devil texts and hell characters related to Csíksomlyó texts of the time (see for instance the 1760 play: Ferences iskoladrámák III, nr. 9 or dramas nr. 4–5 in the present volume).

As an antecedent to the Passion, Botár has a celestial trial scene (Scena 6), omitted by later authors, among them Kézdi. The Passion itself begins with the invitation of the disciples, that is, with the appearance of Jesus in both plays. In accordance with earlier Csíksomlyó tradition, Botár includes the story of the fornicatress, Kézdi uses a denser dramaturgy and does not use this. Botár shows this in scene 6 with a change of setting, so it may yet again be part of his „collection of texts”, providing several choices; some parts may not have appeared in the performance.

The Passion did not give much space for the individual ideas of the authors, the texts on Jesus may hardly be varied, this may explain why authors used this part in their own play most often. In the short scene 5, showing the high priests and the Pharisees sensing the danger connected to Jesus, Kézdi used scene 10 of the 1756 Passion play (Ferences iskoladrámák III, nr. 5). Parts of the passion are familiar from other dramas, although not word for word.

Below – without attempting a complete comparison – we list the textual similarities, parts taken over from the 1762 Mikháza play. It is important to mention that Kézdi regroups the borrowed texts, places them in a different context, using them creatively elsewhere, even changing the drama structure.

The invitation of the disciples is similar (1762: Scena 6 – 1774: Scena 3).

There are many identical verses in scene 8, the Garden of Gethsemane.

There are many similarities in the dialogue between Caiaphas and the Pharisees on the dangerous trickster (1762: Scena 8 – 1774: Scena 5) but in this case, the sources are several earlier Csíksomlyó drama scenes, e. g. the 1756 one mentioned above (Ferences iskoladrámák III, nr. 5).

There are similarities in Judas’ lament and the devils’ temptation (1762: second half of Scena 8 – 1774: Scena 6), as well as Jesus’ scene in front of Pilate (1762: second half of Scena 9 – 1774: Scena 9).

There is no borrowing in the scenes taking place in Pilate’s court, these texts recall several earlier plays.

Despite the incompleteness of the Mikháza drama, the end is very similar (1762: Scena 13 – 1774: Scena 13). In Botár’s play, the third soldier (lictor) quickly disappears after the crucifixion, suggesting that he is uncertain about Jesus’ sentence. Kézdi – probably in the traces of Botár – goes even further: the centurion himself realizes that they committed a murder by crucifying Jesus.

The Seilla/Scilla parts are especially interesting. The daughter’s song at the end of Botár’s scene 7 (after clauditur scena) and Kézdi’s scene 7 is of almost identical length: Botár uses 12 verses, Kézdi uses 14, and text constituting five verses is almost the same. 4 verses are identical in the song by the daughter and her freinds, in scene 10 of both the 1762 and the 1774 plays. This similarity also shows how Kézdi formed the borrowed parts, as after the same start, the companions and Seilla condemn Jephthah’s obstinacy, while in Kézdi’s play, the girls weep for Scilla. There are no more common texts in the song by the daughter and her friends; both dramas contain beautiful, poetic, complicated songs, visibly due to the authors’ ingenuity.

János Botár’s and István Gracián Kézdi’s remarkable dramas on Jephthah were written by two exceptionally independent and talented authors who would deserve a thorough comparison; our publication opens an opportunity for this.


Az énekek kezdősorainak mutatója /
Index of the first lines of songs.

Alább ábécérendben adjuk a Ferences iskoladrámák I–IV. kötetében, azaz a Liber exhibens actiones parascevicas drámáiban előforduló, illetve a jegyzetekben hivatkozott énekek kezdősorát.

Római számmal: kötet

Arab számmal: lapszám

Zárójelben: az ének kezdősora egyáltalán nem vagy csak hivatkozásként jelenik meg.

See below the index of the first lines of songs in the drama text or mentioned in the notes in Ferences iskoladrámák volumes I–IV (i.e. in the dramas of Liber exhibens actiones parascevicas).

Roman numerals: the volume

Arabic numeral: the page number

In brackets: page number of the song only referred to or mentioned in the notes.

A fájdalmi körülvettek IV/515–517, 524, 530–531

A felséges Isten, ki lakik mennyégben, az embert úgy szerette I/824, 841, IV/413–415, 420–421

A nyúl a vetemények között fülel III/(483), 507, 514

A véghetetlen kegyelmű III/(120), 139, 148–149

Abraham Abraham, cede altis Dei jussis IV/163–164, 207, 215

Ah, ah, ah, jaj nékem, szomorúnak III/(262), 274–275, 283

Ah, Antrophe, hová menétek III/731–733, 777, 785

Ah, Antrophe, téged kérlek s intelek IV/601, 624, 631

Ah, bűnösök, most nézzétek IV/243, 289, 299

Ah, félek, rettegek, Jézusom, mit tegyek IV/135–136, 142–143, 150

Ah, férfiak s asszonyok IV/278–279, 289, 299

Ah, halandó emberi nemzet II/260–261, 301, 313

Ah, hol vagy, jaj, hol vagy, világi szépség és gyönyörűség III/318, 370, 380

Ah, hol vagy, magyarok IV/(169), 207–208, 215

Ah, Istennek Szent Fia IV/546, 584, 590

Ah, jaj szülöttemnek drága, piros vére IV/197–198, 208, 215

Ah, jaj, jaj, jaj nékem, jaj árva anyának IV/277–278, (289, 299)

Ah, jaj, mily keserves egy árva anyának! IV/199, 208, 216

Ah, jaj, mire juték, s hogy vesztém magamat IV/660–661, 690, 695–696

Ah, jaj, nékem keservesnek, jaj, szomorú anyának IV/199–200, 208–209, 216

Ah, kik e világon ördögnek éltetek I/837–838, 841, II/747, 752, 759

Ah, kik e világon vagytok I/869–870, 872, 875

Ah, szemtelen s istentelen, kárhozatos fösvénység! IV/400, 415, 421

Áldattassál, kisded Jézus, világ minden részében IV/(659–661), 689–690, 695–696

Áldott Szent István, Istennek szolgája IV/(319), 358, 365

Áldoztassál, kisded Jézus, világ minden részében IV/(659–661), 689–690, 695–696

Audi benigne conditor III/(201–202), 213, 220, (351–352), 370–371, 380–381, (554), 603, 610

Az igaz hitben végig megmaradjunk IV/(319), 358, 365

Bágyad sérelmétől mártírok Asszonya IV/(170–171), 207, 215, (319), 359, 365

Boldogtalan sorsa az ifiúságnak II/241, 300, 312

Bűnös lélek, sirasd, kérlek II/188, 209–210, 219–220, (697), 701, 706 III/(120), 137–139, 148

Circum dederunt me IV/(515–517), 524, 530–531

Dicsérjük Jézus szentséges Szűz Anyját I/(210), 214, II/(697), 701, 706

Dicsérjük Jézust, az Istennek Fiát I/(210), 214, II/(697), 701, 706

Dicső Szent Jánosnak ünnepét szenteljük IV/(319), 358, 365

Dicsőség és dicséret I/448, 510–511, 519, II/59, 108, 115

Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban III/159–161, 211–212, 219–220

Dulcis Jesu, dulce nomen III/(174), 212–213, 220, IV/(199–200), 208, 216

E tiszta helységben, mely az igaz hitben még eddig megmaradott IV/370–371, 412–413, 420

Egek, rémüljetek, nap, hold, könnyezzetek III/854–856, 861, 868

Eheu quid homines sumus I/232, 284, 290, II/260–261, 301, 313, IV/(447), 474, 481

Éljen a mi új királyunk, Dávid király magzatja! III/96–97, 136–137, 148

Emlékezzél meg, emberi állat I/261, 286, 290

Én nagy, vigasságos örömet hirdetek IV/(319), 359, 365

Én nemzetem, zsidó népem I/567, 588–589 [593], III/(201–202), 213–214, 221, (554), 603, 610, IV/(685–686), 691, 696

Est messor cognomento mors I/615, 661–664, 669

Észre vettem, mit műveltem III/351–352, 370–371, 380–381

Ez a pohár bujdosik, éljen a barátság IV/(343), 359, 366

Ez a pohár bujdosik, ilyen a barátság IV/(343), 359, 366

Fáj a szívem, retteg lelkem II/773–774, 812, 818

Gloria in excelsis Deo II/(542), 631, 642

Gloria laus I/448, 510–511, 519, II/59, 108, 115

Gyarló világ, romlandó ág I/618, 664, 669, 811–812, 841, 851–852, 872, 875, II/330–331, 360, 366, (716–717), 752, 759, (773–774), 812, 818, III/(769–772), 777, 785, IV/(563–564), 584, 590

Győzedelemmel kedves, ó, siralommal teljes IV/755–756, 791, 798

Haja, huja, pajtásim, mostan örüljetek IV/343, 359, 366

Halálomon, keresztény hívek I/(232), 284

Hálát adok néked, szerelmes Istenem és reménységem II/666, 701, 706

Hálát adok, Isten, sok ajándékodért I/(655), 661–664, 680, 743–744, IV/(47), 72–73, 80, (121–123), 142, 150, (194–199), 208, 216, (272–274, 277–279, 289, 299), (353–354), 360, 366, (447, 463), 474, 481, (516), 525, 531, (660–661), 690, 695–696, (732–733, 743–744, 766–769, 790–791, 797–798)

Hálát adunk, Isten I/680, 743–744

Hallgass meg minket, Úristen III/(201–202), 213, 220

Hát hová hatz engem, szegény szolgálodot IV/198, 208, 215

Hippoclides, kelj fel, édes, egyetlen egy Cliensem I/851–852, 872, 875

Hippoclides, kelj fel, egyetlen egy Cliensem I/811–812, 841, 872

Hop, cupp, hop, cupp, barátim, most vigadjunk II/862, 879, 886

Horrenda mors, tremenda mors III/(174), 212–213, 220, IV/(199–200), 208–209, 216, (400), 415, 421, (756–757), 791, 798

Hosanna Filio David I/448, 509–510, 519, III/819, 860, 868

Hozsanna Dávid Fiának I/448, 509–510, 519, III/(819), 860, 868

Ím, látjátok, hogy változásom I/(232), 284

Íme, kérlek és intelek I/261, 286, 290

Infinitae bonitatis III/(120), 139, 148–149

Irgalmas Szűz Anyánk, Királynőnk, üdvözlégy (I/210, 214), II/(697), 701, 706

Itt jelen vagyon az Istennek Fia IV/(319), 358, 365

Izrael népéhez ki szeretetedet II/48, 108, 115

Jaj, énnékem, jaj, szomorú fejemnek IV/(66–67), 73, 80

Jaj, Istenünk, reménységünk IV/563–564, 584, 590

Jaj, jaj, hová legyek keserűségemben IV/277–278, (289, 299)

Jaj, jaj, jaj, már énnékem, mit műveljek? IV/66–67, 73, 80

Jaj, kedves Fiamnak tőlem elválása II/324, 360, 366

Jaj, kicsoda ez fájdalom fia, talán Isten Fia? II/684–685, 701, 706

Jaj, már nekünk, hová legyünk? II/354–355, 361, 366

Jaj, mely hamar múlik II/210–211, 220

Jaj, mit látok s mit szemlélek III/(120), 139, 148–149

Jaj, most veszem észre mely nagyon vétettem III/678–680, 700–701, 709

Jaj, most veszem észre, mely nagyon vétkeztem II/596–597, 632, 642

Jaj, nagy kedven tartott szerelmes szülöttem II/200–202, 210–211, 220, 291–293, 303–304, 313, 324, 360, 366, (495–496), 526, 534, 599, 632, 642–643, 866–867, 879–880, 886, III/(258), 274, 282–283

Jaj, nekem, ki estem e sebes lángba, mélységes kínba III/674–675, 700, 709

Jer, mi dicsérjük a szép Szűz Máriát (I/210, 214), II/(697), 701, 706

Jézus szent halálának II/617, 626, 633–634, 643, IV/(755–756), 791, 798

Jézus szenvedéséről II/617, 626, 633–634, 643, IV/(755–756), 791, 798

Jézus, világ megváltója III/(351–352), 370–371, 380–381, IV/(540), 584, 590

Jézusomnak kegyelméből IV/(659–661), 689–690, 695–696

Jó pajtásim, vigadgyunk, ki itt vagyunk I/836–837, 841

József, József, hol vagy, József? I/(567)588, 704–705, 744, 749, III/(554), 603, 610

Kaszás e földön a halál I/615, 661–664, 669, III/(201–202), 214, 221, (554), 603, 610

Kegyes Jézus, édes Jézus, örök Atyának Szent Fia IV/685–686, 691, 696

Kéjjel élő dúsgazdagnak veszedelmét III/(413), 441, 452

Kelj fel már mély álmodból s világi hívságidból, én Volfgangusom! III/671–672, 700, 709

Kelj fel, keresztény lélek IV/(725–726, 755–756), 790–791, 797–798

Kelj fel, Sion, kelj fel, kelj fel III/45–47, 76, 85

Kérlek és intlek mostan tégedet I/261, 286, 290

Keserves Szent Atyám, hozzád folyamodom I/655, 664

Királyi zászlók lobognak I/387, 422–424, 429, II/138, 209, 219

Kísértetbe esék az öreg Cyrillus III/482–483, 507, 514

Kopra kapujától IV/282, 289, 290–291, 296, 299, (770), 791, 798

Krisztus szent vérével megváltatott hívek IV/353–354, 360, 366

Krisztus szenvedéséről II/617, 626, 633–634, 643

Krisztust megfeszíték IV/(619), 624–625, 631

Küldé az Úristen III/(678–680), 700–701, 709

Lauda Sion Salvatorem IV/(509–512), 524, 530–531

Már betölt az Úr haragja III/69–71, 77, 85

Mária, szűnjék sírásod III/554, 603, 610

Meg ne fedj engemet, Uram, felgerjedett haragodnak tüzében IV/413–415, 421

Menj el, sietséggel, arkangyal, Gábriel I/(716), III/701, IV/(169), 207–208, 215

Menj el, sietséggel, Raphael, világra I/(716), IV/169, 207–208, 215

Mennyországnak királynéja, angyaloknak szent Asszonya III/(201–202), 213, 220

Messias iam venit III/(482–483), 507, 514

Midőn a Szűz magzatát IV/(725–726, 755–756), 790–791, 797–798

Mikor Máriához az Isten angyala I/(655, 664), 680, 743, III/(157–159), 209–210, 219, (243), 273, 282, IV/(47), 72–73, 80, (121–123), 142, 150, 194–199, 208, 216, (272–274, 277–279, 289, 299), (353–354), 360, 366, (447, 463), 474, 481, (516), 525, 531, (660–661), 690, 695–696, (732–733, 743–744, 766–769, 790–791, 797–798)

Mit bízik a világ ő álnokságában I/(655, 664), II/300–301, 312, IV/(47), 72–73, 80, (121–123), 142, 150, 194–199, 208, 216, (272–274, 277–279, 289, 299), (353–354), 360, 366, (447, 463), (474, 481, 516), 525, 531, (660–661), 690, 695–696, (732–733, 743–744, 766–769, 790–791, 797–798)

Mittit ad Virginem non quemvis Angelum III/(678–680), 700–701, 709, IV/(169), 207–208, 215

Most bocsásd el II/546, 631–632, 642

Most bocsátod el szolgádat, Uram II/546, 631–632, 642

Nap, hold és csillagok, zokogjatok III/577–578, 603, 610

No, földnek minden népei III/(201–202), 213–214, 221, (351–352), 370–371, 380–381, (554), 603, 610

Nunc dimittis II/546, 631–632, 642

O gloriosa Domina I/869–870, 872, 875, II/361, 366, III/(201–202), 213–214, 220–221, (351–352), 370–371, 380–381, (554), 603, 610

O gloriosa Virginum I/869–870, 872, 875, II/361, 366, III/(201–202), 213–214, 220–221, (351–352), 370–371, 380–381, (554), 603, 610

O langvens Jesu, defuncte Jesu I/740, 744–745, 749

Ó, Ádámnak maradéki, bűnbe esett nemzetek II/617, 633–634, 643

Ó, átkozott világ, mi módon megcsalál 766–769, 791, 798

Ó, boldogok a testi vakok III/794–795, 860, 868

Ó, búlátott, sok kínvallott, gyarló testem III/(413), 441–443, 452, IV/(66–67), 73, 80

Ó, dicsőséges Asszonyság II/361, 366

Ó, dicsőült, szép kincs, kiben gyarlóság nincs, s nem is férhet sötétség IV/413–415, 420–421

Ó, édes Androphilusom, kiért így el adattál? III/769–772, 777, 785

Ó, édes Megváltóm, ne nézd bűneimet (I/655, 664), II/241, 300–301, 312, III/(243), 273–274, 282, IV/(47), 72–73, 80, (121–123, 142, 150, 194–199), 208, 216, (272–274, 277–279, 289, 299), (353–354), 360, 366, (447, 463, 474, 481, 516), 525, 531, (660–661), 690, 696, (732–733, 743–744, 766–769, 790–791, 797–798)

Ó, egeknek fényessége III/201–202, 213–214, 220–221

Ó, életünk végórája II/275–276, 301–303, 313

Ó, ember, tégedet, Istenért s lelkedért II/765

Ó, emberi gyarló nemzetség I/(232), 284–285, IV/(447), 474, 481

Ó, emberi gyarlóság, halljad, mit mond valóság II/660, 701, 706

Ó, emberi gyarlóság, mire hoza az álnokság II/660, 701, 706

Ó, én boldogtalan, jaj, mit cselekedtem! IV/194–195, 208, 215, 463, 474, 481

Ó, én szerelmes Jézusom I/869–870, 872, 875

Ó, erdei vadak, engemet szánjatok IV/743–744, 791, 798

Ó, fiam, méhemben kit gyengén hordoztam! IV/196, 208, 215

Ó, forgandó s elmúlandó, ó, átkozott szerencse IV/659–661, 689–690, 695

Ó, isteni méltóság, mire hoz a szeretet III/60–61, 76–77, 85

Ó, istentelenség, ó, emberi vakság IV/447, 474, 481

Ó, jaj, kedves jó barátim, hol vagytok IV/171, 208, 215

Ó, Jézus, Jézus, ó, édes Jézus I/740, 744–745, 749

Ó, jó és hív pásztor, nagy a te szerelmed III/243, 273–274, 282

Ó, Józsefnek fényessége I/704–705, 744, 749

Ó, kesergem s szánom ilyen fájdalmidat IV/199, 208, 216

Ó, keserves és fájdalommal teljes Jeftének győzedelme IV/678–679, 690, 696

Ó, keserves jajszó, ez igaz meghala II/291–293, 303–304, 313, IV/(121–123), 142, 150, 194–199, 208, 216, (272–274, 277–279, 289, 299), (353–354), 360, 366, (447, 463, 474, 481, 516), 525, 531, (660–661), 690, 695–696, (732–733, 743–744, 766–769, 790–791, 797–798)

Ó, keserves jajszó, mindnyájan meghalunk (I/655, 664), III/(243), 274, 282, IV/(47), 72–73, 80

Ó, ki ez oltáron kenyér színe alatt IV/(319), 359, 365

Ó, mit cselekedtem, én, átkozott férfi IV/272–274, (289, 299)

Ó, nagy felség, nagy Istenség IV/540, 584, 590

Ó, nagy kedven tartott → Jaj, nagy kedven tartott

Ó, szerelmes Jézus, aki miérettünk II/495–496, 526, 534

Ó, szomorú Anya, immár hová legyek IV/47, 72, 79

Ó, szomorú, siralmas szó, világtól meg kell válnunk IV/(659–661), 689–690, 695–696

Ó, te világ, méz alatt méreg I/(232), 284, IV/(447), 474–475, 481–482

Ó, véletlen esetem, nincsen már reménységem IV/725–726, 790, 797

Ó, véletlen óra, melyben hívségemet IV/732–733, 790, 797–798

Oh Innocentia, quam dudum luderis IV/170–171, 207, 215

Omni die dic Mariae II/(773–774), 812–813, 818, III/(769–772), 777, 785, IV/(563–564), 584, 590

Örülj, s vigadj, Izraelnek nemes serege III/106, 136–137, 148

Örvendjünk Antrophusnak IV/619, 624–625, 631

Passionem Domini II/617, 626, 633–634, 643, IV/(755–756), 791, 798

Popule meus I/567, 588, 593

Pueri Hebraeorum portantes ramos I/448, 509–510, 519

Pueri Hebraeorum vestimenta prosternebant I/448, 509–510, 519

Ritka kertben III/(96–97, 106), 136–137, 148

Rorate caeli desuper III/45, 75–76, 84–85

Salve mundi salutare III/(351–352), 370–371, 380–381, IV/(540), 584, 590

Seregeknek hatalmas nagy királya IV/(66–67), 73, 80

Siratjuk Ádám esetét II/275–276, 301–303, 313

Stabat Mater dolorosa IV/(509–512), 524, 530

Stella coeli extirpavit II/(773–774), 812–813, 818, III/(769–772), 777, 785, IV/(563–564), 584, 590

Szent Dávid próféta éneklő könyvének huszonkettőd részében IV/(370–371), 413, 420

Szent dolog ti megjelenéstek I/(232), 284

Szent Isten, Szent Isten, ég formálója föld alkotója III/184–185, 213, 220

Szentolvasót imádkoztunk III/(201–202), 213–214, 221

Szeretlek tégedet, szerettél engemet, én Jézusom II/666, 701, 706, III/129, 140–141, 149

Szerettél engemet, szeretlek tégedet, én Jézusom II/666, 701, 706, III/129, 140–141, 149

Szomorú a halál a gyarló embernek (I/655, 664), II/300–301, 312, IV/72, 80, (121–123), 142, 150, (194–199), 208, 216, (272–274, 277–279, 289, 299), (353–354), 360, 366, (447, 463, 474, 481, 516), 525, 531, (660–661), 690, 696, (732–733, 743–744, 766–769, 790–791, 797–798)

Szomorú nap, melyen behott [=behatolt] II/330–331, 360, 366, III/(243), 273–274, 282

Szörnyű halál, íme, hol áll IV/(199–200), 208, 216

Te Deum laudamus I/281, 286, 290

Teremtett állatok, minden alkotmányok, Istennek szép munkái IV/413–415, 420

Testemet már földnek megadtam I/(232), 284

Üdvözlégy, malaszttal teljes Szűz Mária III/157–159, 209–210, 219

Üdvözlégy, szent test, Szűztől ki születtél IV/(319), 358, 365

Üdvözlégy, szép Jézus, hívek éltetője IV/319, 358, 365

Vexilla Regis prodeunt I/110, 388, 422–423, 429, II/138, 209, 219

[Vietorisz tabulatúráskönyvből szöveg nélkül] III/(96–97, 106), 136–137, 148

Vígan zengjetek, citerák III/(96–97, 106), 136–137, 148

Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt IV/(319), 359, 365

Zöld erdők harmatját II/626–627, 634, 643



BALASSI KIADÓ
www.balassikiado.hu

Felelős kiadó a Balassi Kiadó igazgatója

Felelős szerkesztő Gilicze Ágnes
Tördelte Hollós János
Elektronikus könyv Nagy Lajos

ISBN 978 963 456 121 7

Felhasznált betűtípus:
Noto Serif – SIL Open Font License