Introduction

„The most significant Hungarian language corpus of Hungarian school theatre is the more than sixty plays of the Franciscan school in Csíksomlyó – thus, their annotated edition constitutes the greatest task for researchers.” Thus begins the second volume of Ferences iskoladrámák (Csíksomlyói passiójátékok 1740–1750; Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század / Records of Early Hungarian Drama 18^th century series 6.2.), which was also published in 2021 by Balassi Kiadó. The third volume was finished in the same year. The introduction of the first volume (Csíksomlyói passiójátékok 1721–1739, Budapest, Argumentum Kiadó – Akadémiai Kiadó, 2009) discusses the Hungarian schools of the Franciscan order and their theatre in detail, especially the Observant Franciscan school in Csíksomlyó and the school stage. A long chapter discussed the sources and typical characteristics of Csíksomlyó plays.

If the reader is interested, he/she is kindly asked to read the introduction to the first volume, as the present volume follows the editing and publishing principles set out in the first volume.

The structure of Ferences iskoladrámák / Franciscan School Dramas

The present volume continues the annotated drama texts of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas. The copying into a single volume of the 47 plays in Hungarian and 1 in Latin was commissioned by the provincial superior, Márton Péterffi in 1774 (see Ferences iskoladrámák I, 18), the manuscript was compiled between April and June 1774 (see the remark on the cover of the volume and on page 612; Muckenhaupt 1999, 113 and 116) and the latest drama text is from 1774.

The first half of the manuscript volume contains plays closer to the time of copying, in perfect chronological order: there are 22 plays in Hungarian, performed between 1751–1774. The second part of the volume, however, contains 26 dramas (25 in Hungarian, 1 in Latin) performed between 1721–1754, copied in a complete chronological mess. According to our textual principle, we wanted to preserve the unity of the volume as much as possible – we still had to change the original order: the annotated series were launched with the earliest plays, those between 1721–1750 (Ferences iskoladrámák I and II; for details on the order of publication, see Ferences iskoladrámák I, 40–44) The drama starting after the covers of the manuscript volume, on page 5 dates from 1751 (see Ferences iskoladrámák III, nr. 1), from there on, the chronology is reliable; this is what we have followed in the third volume and the present one (Ferences iskoladrámák III–IV). The present volume publishes the plays performed between 1763 and 1774. The latest play (nr. 11A) used an earlier drama performed in Mikháza in 1762 thus we also publish its text (see nr. 11B).

The publishing principles of Ferences iskoladrámák

The research of Hungarian school theatre and 16^th–18^th century Hungarian drama texts has been strongly connected to the work of European (French, Italian, English, Polish, German, Austrian, Czech) researchers and research groups for decades. The lectures of the international drama history conferences – organized in Eger every three years since 1988 – and their published versions in Hungarian and foreign language volumes prove that the Csíksomlyó corpus is closely connected to European Medieval and Baroque tradition. The presentation of the Passion, the themes of moralities and the performance of dogmatic questions relied strongly on the mystery plays of the age and of previous centuries. In our view, it is very important for the survival of tradition and because of the unique nature of Csíksomlyó passions to present this material to European researchers. That is why the contents of passion plays and the notes accompanying them are translated to English. We also call attention to recent Hungarian and foreign language literature. (Demeter 2010, 2015a, 2015b, 2022; Pintér 2003/2015 2003/2015, 2019, 2021; Medgyesy S. 2016, 2019, 2020, 2020a, 2022; Kőváry 2013, 2016, 2019, 2022; Millei 2022; Muckenhaupt 2019). The papers of our 11^th international conference were published in English–German–French in 2019 (Theory and Practice). The material of the 12^th conference has just been published with some English and German papers (Új eredmények…/ New Results…, 2022).

In publishing the texts, we acted according to the rules on annotated editions of the Hungarian Academy of Sciences. According to the rules, texts are published to the letter, although we changed this – without using italics – in the following cases:

– the letter ʃ indicating the sound „sh” was transcribed with the letter s,

– verse texts were cut into lines and we started each line with a capital letter,

– proper names start with a capital letter,

– we used modern punctuation for better understanding and readability,

– according to modern practice, we use ( ) and italics for director’s instructions.

In all other cases, corrected parts are printed in italics and the changes are indicated in the footnotes. Changes, unifications, necessary corrections are indicated in critical comments.

In the manuscript collection (similarly to the two smaller, 1776 collections of dramas to be published later), most of the dramas do not have a title in the modern sense. The mostly identical „title lines” (actio parascevica, actio, etc.) are only differentiated by the year. On the basis of the tradition of our series, however, we gave modern, Hungarian cover pages to the dramas. Our titles try to follow the message of the original Latin title line: we mostly use the Hungarian term play (mystery play, passion play) for actio, and the title shortly refers to the contents of the play, primarily to the prefigures used in the historical events or school topics serving as a framework for the passion play.

Before the 1770s, the authors are not named, dramatis personae are not listed in Csíksomlyó plays. At the end of the 19^th century, however, several school documents still existed, on the basis of which Árpád Fülöp published the names of the teachers of advanced and intermediate grammar (syntax and grammatics) classes between 1721–1774, thus connecting the plays to authors or at least directors (Fülöp 1897, 12–13). On the other hand, Zsolt Alszeghy and Ferenc Szlávik carried out a thorough study of the material, concluding that there may have been authors outside the circle of these teachers, as some plays were written by teachers of other classes without doubt (Alszeghy–Szlávik 1913, 8–9). The sources and lists of teachers that first Fülöp, then Alszeghy and Szlávik used are now lost, and the texts rarely contain the name or initials of the author (when they do, they were added later). We thus decided to add a question mark to the authors who taught the intermediate classes in the given year according to Árpád Fülöp. We do not know whether they indeed wrote the given play but one thing is certain: all the teachers of the school played a role in creating and maintaining the continuous theatrical tradition of Csíksomlyó. Joining the Franciscan order, the friars chose a new name thus the possible authors’ family name is followed by the original Christian name and the third one is the chosen name.

The title page of the dramas is followed by the reconstructed list of characters, shown in the order of appearance. We generally unified the names of characters without italics, which is always indicated in the annotation notes; in other cases, changes are indicated in footnotes.

In the footnotes, we tried to keep the indications, deletions and other changes and interesting features of the original manuscript. We corrected and indicated the errors and inconsequences of drama structure. The copyists used several abbreviations which were partially customary and well-known in the era, some of them, however were individual and arbitrary; we tried to explain them all.

Compared to the previous volumes of the series Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század, there are many footnotes. As we have mentioned before, the volume of passion plays was copied especially carelessly, there are many wrong words, wrong number of syllables and wrong rhymes in Hungarian and Latin alike. 18^th century copyists omitted accents, especially in the case of ö/ő, ü/ű, more often than usual. Thus, we often had to correct the original text to make reading smoother.

In accordance with the tradition of the series, each drama is followed by notes.

The subtitle Essential data summarizes the bibliographical location of the manuscript, its historical afterlife and eventual publication. This section contains the short contents of the drama as well. Due to the yearly performance, Csíksomlyó teachers often borrowed fragments of the text, some strophes or even complete scenes from the plays of previous years in their passion plays. This created a peculiar network of borrowed texts but we could not trace the complete structure in the current phase of our work. This task may only be carried out after the publication of each text, however, these short outlines already help us in recognizing borrowing and identical motives between the different drama texts and in exploring international parallels.

This is followed by all the available data on the identity of the author, director and copyist.

The subtitle Sources lists the biblical and other sources of the texts. This subject is discussed in detail in a long essay in the introduction to volume I of Ferences iskoladrámák, so in some of the cases we simply refer to that introduction. The subtitle Performance contains the data on the stage, the decorations, the occasion and circumstances of the performance, and we specifically discuss the musical parts and songs which were extremely important in Csíksomlyó.

Acknowledgement

We would hereby like to thank all those who helped us during our long years of preparations. First of all to József Márk (O.F.M.), the librarian and prior of the Csíksomlyó monastery, who preserved this wonderful material and made it available to us after 1989.

Until her death, Edit Tési (Mrs. Zsolt Alszeghy) followed and helped our work. Károly Alszászy, a former Cistercian student, considered this work an important project and provided technical help in the transcription of several passion plays. For the 1764 passion play, we used Erzsébet Csepi’s diploma work.

We would also like to thank Erzsébet Muckenhaupt museologist who – besides her significant book that we can always rely on (Muckenhaupt 2009; A csíksomlyói kegyszobor 2016) – unselfishly and continuously contributes to our local research and to the study of manuscripts. In 2019, she published the authentic report of the re-discovery of the manuscripts thus giving new information (Muckenhaupt 2019). Her recent result is a fragmentary drama programme from 1721 found in the presbitery of Csíkszentgyörgy which was leached from the hard cover of an incunabulum: we know only seven programmes from Csíksomlyó and this is the first printed one. Its text is illegible, but the title shows it was a certamen presenting the debate of the seven liberal arts. The topic can be connected to the year 1719 when the school launched higher, i.e. rhetoric and poetic classes. The fragment is only one example of the genres produced on Csíksomlyó stage; the sixth volume of our series will contain a rich variety of genres. (Bernád–Muckenhaupt 2020; A csíksomlyói kegyszobor 2016)

Until her death on 9 October 2019, Katalin Czibula was with us as a member of our research group in redacting and editing the 18^th century series of Régi Magyar Drámai Emlékek / Records of Early Hungarian Drama 18^th century, as well as in organizing conferences. Volume I of Ferences iskoladrámák was published with her empathic and careful proofreading and she had ever since worked on publishing the Csíksomlyó material; she is one of the redactors and editors of volume V of the series. Without her, the Old Hungarian Drama Research Group and the 18^th century series would not be what it is after all these decades, and it is partly to her memory that we owe the publication of this material, the completion of this series.

Professor István Kilián was the head of the research team for early Hungarian drama for more than 30 years; he launched and published the series of the Records of Early Hungarian Drama 18^th century. Though he passed away in 8^th Sept, 2021, we feel he is still with us supporting to complete the series.

We could not have completed the work without the continuous support of the National Research, Development and Innovation Office (NKFIH): with the project K 119865 and the present volume was also supported by “Tudományos Mecenatúra” program.

[Szerepek

Actio populo exhibita anno 1763.

Prologus

Fel jőtt nagy pénteknek vérbe borult napja,

Meg szűnt csillagoknak szokott rogyogása,

A hold siránkozik s. setétes homályba

Borult, s plánétáknak nincsen vidámsága.

5 Sűrű kőny hullással sirnak az Angyalok,

Zogognak s jajgatnak a’ menyei karok,1

Fel háborottanak az élémentomok,

Hogy ártatlan szenved teremtő Szent Urok.2

A főld oszlopai azon meg indultak,

10 Templomi kárpittok földig hasadosztak,3

Kő sziklák hegyei két felé el váltak,

S a Kristus halálán eként álmélkodnak.

Távul tehát, musák s hivalkodo nymfák,

Sok féle dolgokban hazudo Poëtak,

15 Nem kelletek itten, zengő szép musikák,

Csalárdsággal teljes szemfeny vesztő probák.

Mert nem illik akkor, hogy vigagyon szolga,

Midőn rút halálra kárhosztatik ura,4

Fejébe tétetik tővis koronája,

20 Csapás után kékűl Isteni orczája.

Mégis, oh, fájdalom, a világ fiai

Kristusnak halálán semmit szomorkodni

Nem akarnak, ha nem nevetni s kaczagni,

Korcsomára mennek pohár kőszőngetni.

25 Minden féle bűnős Kristus halálarol

Most el feletkezett, iszonyu kinyárol,

De kivált az, aki gonosz szokasábol,5

Nem akar tisztulni bűnnek mocskaibol.

Nem tanacsos tehát ezekről szollanunk,

30 Hanem beszédűnket csak arrol foltatnunk,

A mit Szent Máténak kőnyvében olvasunk,

S az 21dik reszben fel tanálunk.6

Ahol vala /: ugy mond :/ egy cselédes gazda,

Engaddi hegyére ki szőllőt plántála,

35 Ez hogy kivánatos gyűmőlcsokőt hozna,

Három munkásokot mivére fogada.

Midőn a’ gyűmőlcsnek fel tetzék holnapja,

S a’ szőllő szedésnek majd érkeznék napja,

El kűldeték tőlle kedvesebb szolgája,

40 Meg nézni, miként foly az oekonomia.

De szomoru dolog: a szőllő mivesek

A cselédes ember szolgáját meg verék,

Ez után hozzájok más szolga kűldeték,

Esztet pedig egeszen vérbe keverék.

45 Harmadszor el kűldé egy szűlőtt gyermekét,

Mondván: meny el, fiam, talám szemeljedet

Meg tekéntik értem, s nem bántnak tégedet,

Nekem pedig hozzel egy szőllő gerezdet!

De szőllő mivesek hogy távul meg láták,

50 Gazdájoknak fiát jőni hogy sajditták,

Egy más kőszt el végzék, hogy őtőt el oltyák,

Es mihelt érkezék, mingyárást meg folyták.

Meg harakszik itten a cselédes gazda,7

S ezen gyilkosokot mingyárt el fogatá,

55 Kezeket s lábokot békoba hányatá,

Meg sententziázván viteti halálra.

A Cselédes ember lesz az Atya Isten,

Ki szőllőt plántála e főldőn es Menyben,

Angyalokot s embert teremtvén kezdetben,

60 Rájok bizá, hogy aszt mivelnék heljesen.

Kevéss űdő mulva kűldé Profétáit,

Akik szőllőjenek visgálnák gyűmőlcsit,

Ezek után pedig lelki tanyitoit,

Az egész világra széljeszté szolgáit.

65 Ezeket pediglen mihelt érkezének,

Szőllő visgáláshoz hogy hozzá kezdének,

Űldőzé haragja szőllő miveseknek,

S sokakot kozűllők halalig verének.

Azután csak hamar egyetlen egy fiát

70 El kűldé hozzájok, az áldott Messiást,

Vélvén, hogy ő néki a szőllőnek hasznát

Meg adnák, s el venné gazdasága zsolgyát.8

De oh, szomoru hir, eszt rutul meg verék,

Tetejétől fogva talpig vérbe őlék,9

75 Magos kereszt fára szegekkel szegezék,

Keserves halállal életét el végzék.10

Egy űgyű munkánkot tovább magyarazni

Nem szűkség, mert esztet előtőkbe adni

Részinként akarjuk, s ott kiki ertheti,11

80 Es annak titkait jol eszre veheti.

Midőn azért néktek csak rővid summában

Kristus szenvedesit ebben az orában

Előtőkbe agyuk, emlitett példákban,

Kérlek, hogy legyetek csendes halgatásban.

85 Hogy pediglen hasznos légyen halgatástok,

Szűkség, hogy jó légyen a tű szándékotok,

Eszetekbe jusson, hogy tű meg Váltótok12

Miképpen szenvedett, a bűnt sirassátok!

Scena prima

(Pater familias suo cum filio, et tribus alijs servis prodit, et incipit perorare.)

Pater familias

Kűlőmb kűlőmb féle gondolkodasoknak,

90 Kornyűl vett őrvénye szorgalmatosságnak,

Nyakamon van sulja oekonomiámnak,

Elmémet farasztó űgye gazdaságnak.

Ebben farad elmém, miként vigyem végbe,

Nem nyukszik ertelmem reggel, délbe s estve,

95 Hogy fel tett czéllomnak őrvendetes vége

Lenne, s nagy utamra mehetnék keszulve.

Engaddi hegyére szőllőmőt plántálám,

Melyből kedves izű bort illogathatnám,

De még annak tövét meg nem kapáltatám,

100 Fel kőte a’ paréj, két szememmel látám.13

Mivel azért látom űdő változását,

Tavaszra indulo esső indulását,

Nem tudom pediglen utamnak határát,

Viszá térésemnek oráját es napját:

105 Aszt cselekszem tehát, tészek szép rend tartást,

Bőv biradalmimban biráimnak hagyást,

Másként bizonyoson érzek nagy kár vallást,

Gyűmőlcsőző földeimben fogyatkozást.14

Ki adom Engaddi hegyét miveseknek,

110 Ha munkást tanálok, gyors gond viselőknek,

Egy pénz héja sem lesz naponként béreknek,

Ha gongyát viselik hiven a szőllőnek.

Induly tehát, szolgám, város piaczára,

Azután pediglen siess az utzákra,

115 Hogy ha a szerencse itten sem szolgálna,

Siess gyorsasággal utzákra s falukra!

Ha kaphatnál munkást uradnak számára,

Hozbé onnan hármat szőllő kapalásra!

Meg fizetek nékik naponként dolgokra,

120 Kesz vagyok ő vellek igaz contractusra.

Servus primus

Igenis, engedek parancsolatodnak,

Uram, s béis hozom számát kapásoknak.

Kedves jo barátim, honnan valok vattok,

Ha szabad kérdenem, hová indultatok,

125 Tatár hirtől talám meg iszonyottatok,

Hogy fegyveres kézzel hárman egyűtt jártok?

Operarius primus

Igazán mondatik paraszt példázásban,

Hogy az ifiuság az ő virágában

Egeszen el merűlt a gorombaságban,

130 Im, itt lathattyátok ebben a szolgában.

Operarius secundus

Helytelen kérdessel mit gátolsz utunkban?

Kapáinkrol láthatnád, ha eszed volna,

S. szémeid fel nyitnád, hogy nem mégyűnk harczra,

De látom, nem jártal soha oskolába.

Servus primus15

135 Miért indultok meg tréfás szavaimért,

Gazdát ha kévántok munkálkodástokért,16

Jőjjetek en velem, tű néktek en jo bért

Szerzek, mert kűldettem három munkásokért.

Még a jo hajnalban város piaczára

140 Ki menvén, akadék ott három kapásra,

Udvarodba hittam parancsolatodra,

Alkalmatosoknak itilem munkára.

Pater familias

Nagy szűkségem vagyon iljen emberekre,

Kik munkájok által nékem segitségre

145 Legyenek, s nem esik nap számok érdeme

Porba, hanem lészen tőkéletes bére.

Azért, ha szándéktok vagyon munkálkodni,

Szőllő hegyeimben napszámot folytatni,

Mit akartok tőllem egy napra kivanni?

150 Jelencsétek meg, hadd tugyak alkodozni.

Operarius tertius

Jo akaro uram, szőllő kapálásra

A kapás ha mégyen, egy nap négy sustákra

Rá szolgál, mert rontya tenerét kapája,

Fizetésűnk tőlled bár csak menyen arra.

Pater familias

155 Ha anyit kapnátok, nem fájna hasatok,

A kedves barátim, nemis volna bárcsak,

Mert senkinél egy napra annyit nem kaptok,17

Ha teczik, nyolcz poltra légyen nap számotok.

Operarius primus

Ne sajnáld mű tőllűnk kilencz polturádot,

160 Nyolcz poltrával műnköt másis meg fogadott,18

De mű bizony azért kezűnkőt s kapánkot

Nem rontyuk, s nem tőlcsűk hejába a napot.

Operarius secundus

Hiszem feleségem puczkon űldőgelve,

Gusaly szősze alatt vigan énekelve,

165 A minap nyolcz poltrát egy nap kőnyen szerze,

Nem de nem nagy szegyen volnaé nekem e’.

Pater familias

Sokat kértek ugyan, de nem bánom, légyen,

De ugy, ha szőllomben dolgosztok serényen,

Ételetek napjában harom szor lészen,

170 De ha restelkettek, osonnya heljében

Bizonyos, hogy hatvan lapátotok leszen.

Induly gyorsasággal ezekkel szőllőmbe,

Visely gondot hiven, kerlek, mindenekre,

Másként nap számoknak fogyatkozik bére,

175 Néked pedig szolgál bestelenségedre!

Servus primus

Ezen szőllő hegyet bizza uram reátok,

Meljet tőkeletesen ki dolgozzatok,

Zőld fák árnyékában tű ne nyugogyatok,

Másképpen meg szerzem hatvan lapátotok.

Pater familias

180 Áldom Izraelnek felséges Istenét,

Ki hoszu utamnak kivánatos végét

Már meg atta érnem, s fáradságom bérét,

Meg fizeti nékem munkámnak érdemét.

Enis szőllő mivesimnek hogy igaz bért

185 Agyak, s fizethessek szőllő mivelésért,

Meny el, kedves szolgám, szőllőmnek gyűmőlcsét

Kérd elé, s hozd hozzám egynehány gerezdét!

Servus primus

Szerencsés jo reggelt agyon Isten nektek,

Orvendek, hogy latom fris, jo egessegtek,

190 Uramnak szándékát jelentem tű néktek,

Hogy agyátok számba, a mit miveltetek.

Operarius tertius

Meljik őrdőg hoza tégedet kőzűnkbe,

Mit attál te nekűnk, rosz ember, kezűnkbe,

Hogy velűnk szallottál ily nagy szám vetésbe?

Operarius primus

195 Űssed, kenyeres tars, ottromba kapáddal,

Hadd hanya az ellent négy arasz vállaval!

Servus primus19

Halván parancsolatodot, kapásokhoz

Hiven én el járék, a nap számosokhoz,

Hogy szőllőd gyűmőlcsét el hoznám hazadhoz,

200 De kapájok fokát verék a hátamhoz.

Pater familias20 (Servus secundus mittitur:)

Eregy teis gyorson, lássad, mit felelnek!

Talám biradalmát Engaddi hegyének

Akarják foglalni, vagy nincs mit egyenek,

S abbol háborodott meg goromba szivek.

Servus secundus

205 Uram midőn hoszu utára indula,

Tugyátok, jo bérrel nap számos munkára

Titeket szőllőit mivelni fogada,

Munkátoknak hasznát látni most kivannya.

Operarius secundus

Urad bolond, néked pedig nincsen eszed,

210 Semmivel tartozunk ő néki s teneked,

Azért mint a mással, ugy bánunk te veled.

Servus secundus21

Szőllő mivesektől en futva szaladék,

Mert mihelt szándékod fűl hegyre veheték,

Vastag kapájokot jol hátamhoz verék.

Pater familias22 (Filius mittitur:)

215 Szivemnek őrőme, szerelmes gyermekem,

Meny el már magadis, en ugy véllekedem,

Talám személjedet tekéntik érettem,

S el kűldik munkájok gyűmőlcsét en nékem.

Operarius primus23

Nezzed, jo baratom, egyetlen egy fia

220 A szőllő gazdának jő patvarkodásra,

De en aszt jovallom, Atya boszujára

Őljűk meg, es műránk marad szőllő dombja.

Filius

Kitől vettetek tű aszt a szabadságot,

Hogy ugy meg vernéték kedves szolgáinkot,

225 Es szomorusággál illetnétek atyámot?

Azért bizonyára vesztek lapátokot.

Most pedig én nékem egész esztendőre,

Mivel már jelen van szám vétel ideje,

Szőllőmnek gyűmőlcsét agyátok kezembe,

230 Más ként le taszitlak tőmlecz fenekére.

Operarius secundus24

Hát te parancsolszé nékűnk, taknyos gyermek?

Egy szőllő gerézdel sem tartozunk néktek,25

Hogy pedig igy patoksz, arrol ihol tészek,

Mert holt tetemedet itt adom a földnek.

Servus primus26

235 Méltoságos urunk, szived őrőmének,

Kőnyvező két szemed tűndőklő fényének

Itt van kűss teteme, kit az irigyeknek

Meg őle kapája, már agyuk a földnek.

Pater familias

Tegyétek házamnál tisztességes helyre;27

240 Dicsőséges leszen az ő temetése!

Most pedig, legények, gyorson induljatok,28

Kezetekbe legyen kardotok s puskátok,

Azon gyilkosoknak utánna járjatok,

Gomoljában kötve előmbe hozzátok!

Servus secundus29

245 El hosztuk, jó uram, parancsolatodra,

Fiadnak gyilkosit, kik meltok halálra.

Pater familias

Viperák fajzati, mit cselekettetek?

Szőllő hegyeimet roszul miveltétek,

Kedvesebb két szolgám rutul meg vertétek,30

250 Egy szűlőtt fiamot pedig meg őlétek.

Azért én eskűszőm az egek Urára,

Hogy fel akasztatlak az akaszto fára!

Vessetek szorossan tőrt nékik nyakokra,

Gyorson el vigyétek iszonnyu halálra!

Servus primus31

255 Induljatok, gonosz életű gyilkosok,

Most hamisságtoknak végere juttatok!

Scena secunda

Christus

Az égő szeretet gerjedező langja,

Atyámhoz hivségem hoza engem arra,

Hogy Szent orszagombol jőnék ez világra,

260 S bűnősőkőt hinék igasság utára.

E szeljes világnak ado fizetője,

Menyei Atyámnak békeség szerzője

En vagyok, s e végre szállottam e földre,

Hogy Atyamnak teljék mindenekben kedve.32

265 Azért tű minyájon hozzám siessetek,

Kik bűnnek suljával meg terheltettetek,

Őrdőg rabságában mind eddig űltetek,

Hogy meg tisztittassék bűnőkből lelketek.

Kedves az en igám, s kőnyid annak terhe,

270 Csak kiki jo szivel vállaira végye,

Őrvendetes lészen ő ki menetele,

Érdeme pediglen Menyországnak fénye.

Servus Marthae

Jesus, szomoruaknak vigasztaloja,

Kűldőttek te hozzád Mártha es Magdolna,

275 Hogy Lázár, kit szeretz, nyavaljás ágyába

Esett, hanem jöjj el látogatására!33

Jesus

Menyel sietséggel, Mártha, s Magdolnának

Mond meg, hogy el mégyék látnia Lázárnak,

Betegsége pedig nem jele halálnak.

Nuncius (ait ad Martham:)

280 Szollottam Jesussal parancsolatodra.

Hogy Lázár meg nem hal ezen nyavaljába,

Engemet szavával erőssen biztata,

El jő pedig minel hamaráb látnia.

Jésus

Kedves Tanyitvanyim, Szent Atyám akarja,

285 Hogy minyájon mennyűnk hires Judiába,34

Ahol fekszik Lázár, kedves Atyánk fia.

Discipuli

Szerelmes Mesterűnk, most oda hogy mennél,

Mert a’ Sidosággtol már is kerestettél,

Félünk, ne talámtám ott meg köveztessél.35

Jésus

290 Edes Tanyitványim, a’ ki Nap világ jár,

Meg nem űtkőzik az, ahol akar, ott jár.

Lázár, kedves Ecsém mély álmába nyugszik,36

Ötöt fel kőlteni nekem mostan tetczik.

Discipuli

Uram, ha álmában nyugszik, eő meg nem holt,

295 Suljos betegsége halálos nem is volt.

Jésus

Kicsin értelműek, látom, nem tudgyátok,

Mi legyen az álom, nem is gondoljátok:

Ha Machabesok Kőnyvit olvastátok,37

Hogy az álom halál, meg tanulhattátok.38

300 Nyilván tehát hogy meg holt Lázár barátom,

Állitom, s el megyűnk minyájon, akarom.

Tomás

Mesterűnk, ha ugyan el megyen, induljunk,

Műis, ha eő meg hal, minyajon meg haljunk!

Martha

Mester, ha harmad nap előt jőttel volna,

305 Lázár kedves ecsém nem fekűnnék halva.39

Jesus

Vigan légy, Leányom, fel támad az ecséd!

Martha

Tudom, en meg váltóm, hogy itilet napján40

Fel támad, s. örvendez Szent szinedet látván.

Jesus

En vagyok az igaz élet s fel támadás,

310 A ki bennem hiszen, a’ma gonosz Kaszás

Soha gőtrőt neki fenye halál nem ás.

Hiszed é azt, Mártha, mert ez igaz vallás?

Martha

En uram, Jesusom, hiszek mindeneket,

Őrők Isten fiának vallak tégedet,

315 Aki ez világra le szállál, hogy műnkőt

Őrdőg rabságábol ki vonnád lelkűnkőt.

Szerelmes testvérem, Maria Magdolna,

Meg felelt a Jésus mű kivánságunkra,

Az atyafiságot hiven meg tartotta

320 Nékűnk s holt Lázárnak el jőtt látására.

Magdolna

Jaj, jaj, Izraelnek kegyes meg váltoja,

Ha egynéhany nappal elébb jőttél volna,

Lázár s te kőzőtted most vig beszéd folyna.

Jesus

Lazár barátomot hová temettétek?

Circumstantes (respondent:)

325 Nincsen száz lépés még, ha tetzik te néked,41

Jere gyorson velűnk, otton meg nezheted.

Jesus

Hengericsétek le rolla az nagy kővet,

Vegyétek fel pedig koporso fedelét!

Martha

Szerelmes Mesterem, eppen nem tanácsos,

330 Magadnak meg ártasz, mert már negyed napos,

Hiteles dolog, hogy ő már igen szagos.

Jesus

Megmondám, oh, Mártha, hogy ha erőss hittel

Istenben hisz, s teljes reménséggel,

Megmutatom néked tőkéletességgel,

335 Isten dicsőségét cselekedetimmel.

Azért Lázár, edes, szerelmes barátom,

Kely fel koporsodbol, néked parancsolom!

Kezeit s lábait olgyátok meg neki,

Bé fedett orczáját már fedezzétek ki.

Circumstantes

340 Akár mint gyuladozzanak irigységgel,42

Forjon bár a szivek keseru méréggel,

Etőgyék veséljek bár merges epével

Papjainknak, de mű nem gondolunk ezzel.

Hanem erős hittel őtőt Messiásnak

345 Hiszűk, kit az Isten első Atyáinknak

Meg igiré, nékűnk pedig, fiainak

Meg adá, hogy valjuk igaz Profétának.

Judaei

Az igaz Messiás Isten lészen s Ember,

Gorombák, e pedig csak csupa rosz ember!

Circumstantes

350 Hiszem, ha ő csupa emberi erővel

Birna, a holt Lázárt hogy tamosztotta fel?

Názáreti Jesus, aki mindeneken

Kőnyőrűlni szoktál, boldogon s szegényen,

Osztván kegyelmedet világra kegyesen,

355 Senki nemis mégyen tőlled el űressen.

Ime eszt a szegent, kit az őrdőg rongál,

Gyogyisd meg, mert pokol ostora vagy s voltál!

Jesus

Pokolbéli lélek, Atyámnak nevével

Parancsolom néked, engedelmességgel

360 Ki meny ez emberből hamar sietséggel!

Judaei

Bizonyos, hogy őrdőg rabinak szivében

Lakik, s boszorkánság meg rőgzőtt lelkében,

Őrdőgőkőt kerget Belzebub nevében,

De bolond, ki hiszen cselekedetiben.

Jesus

365 Vakság tengerében habozo zsidoság,

Belzebubban Sátánt űzők, ha igasság.

Fiaitok, kiben az őrdőgőt hajtyák.

Credentes

Ez a, kétség kivűl, kinek egy szavára

Az őrdőgők reszketnek parancsolattyára,

370 E’ leszen, el hiszűk, világnak váltsága,

Bűnos embereknek kegyes meg váltoja.

Scena tertia

(Christus accusatur a Pharisaeis apud Caipham.)43

Phariseus primus44

Árontol származott Kaifas fő papunk,45

Néked Judeávál terdet s fejet hajtunk,

Te vagy Isten után nékűnk fő pásztorunk,46

375 Azért mű tegedet égig magasztalunk.

Te hozzád minyajon most tanácsra jőttűnk,

Mert okosságodot mű nagyra becsűljűk.

Kerűnk, akaratod jelencsd meg most nékűnk,

Hogy Istenűnk ellen semmit ne miveljűnk.

380 Ámittó támadott nem rég Judeaban,47

Kinek nagy hire van minden tartományban,

S a zsido nemzetett nagy háboruságban

El holditván tartya sokféle gonoszban.

Szemeim látára nem rég predikála,48

385 Ravasz beszédivel anyira kaszála,49

Hogy egynéhány ezer utánna indula,

Hihető, hogy vágyik papi uraságra.50

Phariseus secundus

Lázár, Mártha ecse hogy meg halálozék,51

Ezen ámittohoz gyorson foljamodék.52

390 Őis ravasz roka modra el erkezék,

Lazárt fel tamasztván csudát cselekűvék.

Azon kivűl pedig e csak egy szavával

Őrdőgőkőt űze, akik gyorsasággal

El hagyák az embert, szőrnyű orditással,

395 Ők isten fiának valják kialtással.53

Caiphas

Ez ám nem bolondság, ha nem tréfálkottok,

Menyi zenebonát nem szerez egy álnok,

Egesz világ előtt ezen protestálok,

Eskűszőm Istenre, ezért boszut állok.

400 Sietseggel, szolgám, meny Annás atyamhoz,

Országunknak regi patriarkájához,

Kit szavammal mingyárt hij az én házamhoz.54

Otton pedig semmit epen ne mulatoz!

Onnan el bocsátván a vénekhez meny el,

405 Őköt köszöncsd szommal, minden becsűlettel,55

Jöjenek el, máskint jaczom a fejekkel!

Servus

Készen vagyok, s mégyek parancsolatodra,

Hiv szolgalatomban nem is leszen hiba.

Caiphas

Annás, kedves Atyám, es népnek venei,

410 A nagy Jehovának választott edényi,56

Tű vattok egyűgyű zsidoság őrzőji,

Tanácstok minyájon most fog kivantatni,

Mert igen nagy dolog, szűkség el végezni.

Felséges Istenűnk kedvesebb szolgája,

415 Moyses tőrvényében kő táblára irta,

Hogy egy Istent a nép mindenkor imádna,

S rajta kivűl senkit ne tisztélne soha.

Nem rég pediglen egy ámitto tamada,

Országunkban már ment hire s neve nagyra,

420 Hogy ő Isten fia, mindenűtt kiáltya,

Sok ezereket vont már bálvanyozásra.

Szerzett már egynehány ostoba társakot,

Moyses torvényeben ellene mondokot,57

Imitt amott gyujtőtt rongyos kuldusokot,

425 Istentol ki átkosztatott rut férfiakot.58

Amiket cselekszik, ne végyűk trefára,

Mert miatta jővend inség országunkra,

Királyi koronánk jut a’ pogánsagra,

Papi méltoságunk keveredik porba.

Annas

430 Ne sokat tőrőgyél, fiam, a tanácson!

Jobb lesz, hogy egy embert a halál meg folcson,

Hogy sem rokonságunk inségbe boruljon,

Avagy pogány modra két Istent imádgyon.

Consiliarius primus

Izrael népének okos, bőlcs vénei,

435 Ezen dolgon nem jo sokat gondolkodni,

Mert másként igáját meg fogjak kostolni

Fiaink s ezeknek kedves onokái.

Álmadozás nélkűl utánna jártassunk,

Erőss vitezeket rendeljűnk s indicsunk,

440 Egybe kőtőztetve házunkhoz hozassuk,

Sietséggel reá sentenciát mongyunk.

Consiliarius secundus

Meg nyukszom, s meg állok okos tanácstokon,

Csak hogy ki nyilt szemmel kiki ugy vigyázzon,

Nétalám a kősség érette fel áljon,

445 Es így tanacstokbol vér ontás támagyon.

Consiliarius tertius

Ha kiki kőzűllűnk most nem ebrekedik,

Papi méltoságunk eppen meg vettetik,

A dézma hasznábol erszenyűnk nem telik,

S jo izű borokot torkunk nem ihatik.

450 Demegis jovallom, hogy ez Pilatusnak

Adassék tuttara, s talám szandekunknak,

Hamaráb végére jutunk tanácsunknak.

Caiphas

Tudom, tőrvény tudok vattok es okosok,

E’ dolog hogy jol foljon, meg fontoljátok,59

455 Mojses kőnyvét ugyan jol meg olvassatok,

Izaiást pedig mint fel forgassatok!

Termeszettől mindenekbe be őntetett,

Hogy két gonosz közűl valaszon küssebbet,60

Ha el nem kerűlheti valameliket.

460 Jol meg gondoljatok tűis mind ezeket!

Jesus sok jokot tett, tudom, orszagunkba,

Nyomorukot gyogitott Galiliába,

Őrdőgőkőt űzőt a’ Dekapolisba,

Fel tamasztotta Lázárt Betániaban.

465 De ha gonosságát ezzel egybe adom,

Es mely nagy zúdulást szerzet, meg fontolom,

Kőnyveznek szemeim, s. naponként siratom,

Mire jut ez után kedves rokonságom.

Azert jobb lesz néki, hogy meg őlettessék,

470 Három vass szegekel fára szegesztessék,

S. mindenek látara fel magasztaltassék,

S. igy gonosságának vége szagasztassék.

Scena quarta

Christus

Menyei országnak ékes koronaja,

A’ Szent Háromságnak eleven temploma,

475 Te vagy Angyaloknak rogyogó fáklája,

Oh, édes Szent Anyám, Boldog Szűz Mária!

Mind őrőktől fogva el vólt rendeltetve,

Ó s. uj testámentum tele vagyon véle,

Minden Profétáknak meg jővendőlése,

480 Hogy világ bűniért meg haljak végtére.61

Most be telyesedik mindenek láttára,

Hogy fel feszitetem magos keresztfára.

Te hozzad én moston azért vég butsumra,62

Egyetlen egy fiad fordulok, Maria.

485 Utolso szavait halgasd meg fiadnak,

Butsuzik tetolled, mivel az hallálnak

Akadot tőrébe, mérges fulánkjanak,63

Engedelmeskedni akarván Atyának.

Oh, Edes Szent Anyám, te fárotsagodot,

490 Kőszőnőm én hozzám valo látásodot,

Meg fizeti Atyám Anyai munkádot,

Értem el szenvedet szorongatásidot.64

Ne siras már tovább, én szerelmes Anyám,

Igy akarta aztott Menyei Szent Atyám!

495 Kővetlek mindenről, edes, kedves dajkam,

Isten legyen veled, s. algyon meg Szent Atyám.65

Beata Virgo66

Oh, szomoru Anya, immár hova légyek,

Vigasztalást sohult nintsen kitől vegyek,

El fogyok egészen, nem tudom mit tégyek,

500 Szegény árva fejem, nints már kit remelyek.

Oh, Atya Ur Isten, ki lakoz menyekben,67

Szent Fiamra tekénts, nézd őtőt kegyesen!

Jaj, meg hasad szivem fajdalomtol éppen,68

Hogy vályam tolled, szerelmes szűlőttem?

505 Már hozád fordulok, Szerelmes Gyermekem,

El ne feletkezzél, s. tekénsd szegény ügyem,69

Ne arthasson nékem hamis ellenségem,

Mert nem tudom, hová forditsam én fejem.70

Vajha meg halhatnék, Szent fiam, te veled,

510 Ez világon élnem mi haszna kűvűlled,71

A’ bártsak lehetne, hogy a’ te kereszted

Lenne kőzős velem, minden szenvedésed!

Botsánatott kérek, hogy ha életedben

Ugy nem szolgalhattam, mint Anya, mindenben

515 Jo gondott te reád kis gyermekségedben72

Én nem viselhettem, meg botsás én nekem!

Tőbbet nem szolhatok, lelkemnek őrőme,

Hanem kérlek azon, oda fel menyekben,

Midőn Szent Atyádnak állasz elejében,73

520 Konyorőgj érettem, vigy a’ Ditsőségben!

Jesus

Vigyázon te reád az Atya Ur Isten,

Szentelyen meg teged a’ Szent Lélek Isten,

Szent Angyali által ugy meg orisztessen,

Hogy ellenségedet győszhesd meg erőssen!

Scena quinta

(Prodit Judas qvem seqvitur Diabolus, Asztarót cum socijs)

Asztarot

525 Szélyes ez világon az igaz hivségnél

Nints jobb, mert szerentse, gyakron forog ennél,74

Jujus, Kedves Pajtas, ha Annáshoz mennél,

Tudd meg, hivségedert gratiat nyerhetnél.

Tudom, en nem kétlem, miként régen Amán,

530 Asverus királynak igazán szolgálván,

Százhuszonhét ország ura lőn szaporán,75

Énis meltoságra jovadot kivanván,

Hid meg, felemellek teged tanátsolván.76

Asztis látom, Judás, hogy igen rongyos vagy,

535 Szegenséged néked láttatik, igen nagy,

Mestered erszenye, tudom jol, hogy nem nagy,

Félek ne talám tám mezitelen maragy.77

Azért álmadozás nélkűl űgyekezzél,

Condiciot magadnak most szerezhetnél,

540Melyből ez utannis kedvedre élhetnél,

S. asztalodhoz laskás konczokot vitetnél.

Judas

Meg vallom, hogy igen szegény az én Uram,78

De még eddig soha, midon véle jártam

Erdőkőn s mezőkőn, nem korrogott hasam,

545Hogy lehet tehát őt hogy en farba rugjam?79

Daemon80

Igen csudálkozom, hogy ily okos embert

Egy rosz ácsnak fia ugy el téveljitett,81

Hogy keszebb kudulni minden nap ajtonként,

Hogy sem meg ne tartya ő hozzá hivségét.82

550Ha csak arra vigyasz, hogy meg ne éhezzél,

Dolgozzál, enned kapsz akar mely embernél,

De hogy őregsegedben ne szűkőlkőgyél,

Erszenyedet ragd meg, s. mesteredet addel.

Judas

Távul járj, bűdős eb, esztet elő se hozd!

555Uramot eladni miért hogy jovallod?

Daemon

Judás, szerelmesem, ha eszt el vesztegled,

Hid, maszor nem lészen iljen nyereséged!

Mástis kaphatnék, de a te mesterséged

Alkalmatos leszen, ugy véllem, hivséged.83

Ephebus

560 Ha szabad szollanom, Izrael venei,

Jo hajnaltol fogva egy embert busulni

Pitvar előtt látók, fojván kuczorogni,

Talám kellemetes hirt tudna mondani.

Annas

Lassad, talám lészen Jesus tanyitványa,

565 El hiszem, mesterét már őis meg unta,

A nagy ehség miatt fel kopott az álla,

Kerdezd meg, talam ő nékűnk jo hirt hozna!

Ephebus

Jo barátom, ha jol kerdem, honnan jőttél,

Talám dolgod vagyon a nép veneinél?

570 Hogy ha jo szandékbol mü hozzánk érkesztél,84

Beszélleni vellek mingyárt engettetnél.

Judas

Egeken mendőrgő hatalmas Jehova,

Álgyon meg tűteket Istennek áldása,

Száljon tű reátok menybéli jo volta,

575 Valamint a harmat a főldet meg szálja!

Annas

Hallode, baratom, mond meg hamarsággal,

Mi légyen szándékod? Talam csalárdsággal

Hozzank visgalodni jővél alnoksággal,

Vagy talám nem akarsz maradni Jesussal?

Judas

580 Isten oltalmazzon, hogy en Judeának

Ellensége volnék, szűletett hazamnak,

Hanem nagy titkot jelentek a tanácsnak,

Ha jo fizetése leszen szándekomnak.

Caiphas

Hogy ha fizetésre mélto dolog volna,

585 Hivségednek, hid el, meg lenne az ára.85

Judas

Caiphas, zsidoság erdemes fő Papja,

Caiphas, veneket hivatád házadba,86

Hogy tanácskodnátok Jesus halálára,

Ha jol fizetnétek, szolgálnék en abba.

Caiphas

590 Judas, kedves szolgám, ha eszt vékhez viszed,87

Leszen hiba nélkűl harmincz ezűst penzed,

Előttűnk pediglen holtig becsűlleted.88

Itt van a penz, ezzel tehed szűkségedet.

Judas

Hidd meg, jo hajnalba Jesussal tegedet

595 Kőszőntlek, ha mellém rendelsz vitezeket.

Annas

Judás, vitézeket vala menyit kivánsz,

Rendelek melejed ihol en mingyarást.

Jertek elé azért minyájon, vitezek,

Amit Judás mível, aszt cselekegyétek.89

Judas

600 Haljátok, vitézek, hogy meg tudhassátok,

Ki légyen a Jesus, en rám vigyazzatok!

Nem más, hanem a lesz, akit meg csokolok,

Hanem gyorsasággal reá rohannyatok!

Jesus

Kedves tanyitványim, jelen van az ora,

605 Melyben ellenségim keresnek halálra.

Foglaljuk magunkot tehát imadságba,

Véletlenűl ne hogy jussatok gonoszra!

Egy kevéssé továb tölletek el megyek,

Tű pedig itt helyben atyámot kérjétek,

610 Ne hogy késértettől meg győzetessetek!

Őrők mindenhato, menybéli Szent Atyám,

Igaz szerelmedet mutasd meg en hozzám,

Szivem győtrelmében tőlled aszt kivánnám,

Hogy ezen keserves pohart meg ne innám.90

615 Kedves tanyitvanyim, ne szunyodozzatok,

Keljetek fel gyorson, velem vigyazzatok,

Aitatos szivel atyámot álgyatok!

Szerelmes Szent Atyám, hogy ha lehetséges,

Muljék el e pohár, mert igen keserves!91

620 Soha nem aluszik a sátán, tugyátok,

Mégis azzal, látom, kevesset gondoltok.

Csudálkozom rajta, mely méljen alusztok,92

Velem egy fertályig miert nem vigyasztok?

Menybéli Szent Atyám, ha ezen poharod

625 Hogy meg igyam, nékem ugyan parancsolod,

Nem is lehet másként, légyen akaratod,

Őrőmest meg iszom, s bé tőltőm szandekod.

Alugyatok immar egy kevesset velem!

Miert nem vigyasztok? Eljött ellenségem,

630 Judás, ki zsidoknak kezébe ád engem.

Judas

Idvőz légy, mesterem, kitől sok jot vettem!93

Jesus

Judas, ha entőllem eddig sok jot vettél,

Mostan roka modra csokkal árulsze el?

Hát tű, jo vitezek, itten mit kerestek?94

Judaei

635 Az ámitto Jesust.95

Jesus

En vagyok a Jesus, ha engem kerestek.

 

Mégis mit kerestek oly nagy dorongokkal?

Kire jöttetek ki fel gyulatt haraggal?

Judaei

640 Nazáreti Jesust jőttűnk fel keresni,

Meg mondok már egyszer, hogy mered kérdezni.

Jesus

Midőn tű nálatok a témplomba voltam,

Judeában nyilván sokszor predikáltam,

Akkor tű tőlletek meg nem fogatattam,

645 Most pedig mint tolvaj halalra adattam.

Miles primus

Egyet se szoly tőbbet, talám aszt gondolod,

Hogy műnkőt meg csalhatz, lesz szabadulásod?

Miles secundus

Őrvendek, hogy látom a nép ámittoját,

Meg fogja erzeni kezemnek a’ sulját.

Miles tertius

650 Ne predikály teis, hanem fogd meg, s üssed,96

Haját es szakállát egy szálig ki tépjed!

Decurio

Haljátok, vitezek, ugyan meg fogjátok,97

Ha ezer szemetek vanis, fel nyissátok,

Jol meg kőtőzzétek, s elne szalaszszátok,

655 Mert ez az ámitto igen ravasz s álnok.98

Amig a venekhez viszitek ez latrot,99

Miveljetek rajta minden gonosságot,

Hurczoljátok őtőt ugy, mint egy bolondot!

Miles quartus

Rajta, jo baratim, mert most haragunkot

660 Ki tőlthetyűk rajta, nagy boszúságunkot!

Miles quintus

Sokat ne noszogasd, hanem űssed őtőt,

Had igya a pohárt, kit magának tőltött!100

Miles sextus

Isten ugy segeljen, ez embert meg őlni

Nem szánnám, ezerni ezerszer kinozni,

665 Kesz vagyok tulajdon fogaim ki szedni,

S asztot kalapacsal a fejébe verni.

Decurio

Izrael népenek okos fő papjai,

Itt van Jesus, tőbbet nem fog ámittani,101

Aszt gondolá, tőllűnk gratiat fog nyerni,

670 De az apellálást alig győzé nyelni.102

Annas

Tugyátok, jelen van pogacsás űnnepunk,

Es halalra akkor őt nem itilhettyűk,

Azért Pilatushoz őt mingyárt el kűdgyűk.103

Scena sexta

Pilatus

Hát tű, Judeának fegyveres vitezi,

675 Ezen szegeny embert oly rutul hurczolni

Miért nem sajnaljatok, oly erőst rongálni?

Mit vétet tű nektek, kivánom aszt tudni.

Decurio

Uram, ez az ember a Synagogában

Nyilván predikallott, egesz Judeában,

680 Nem lévén pap magát artotta papságban,

Őtőt meg itiljed minden igasságban.

De meg a mi nagyobb, ez Isten fiának

Mongya magát lenni, igaz Messiasnak,

Tulajdonitt Istenséget ő maganak,

685 Innen hivattatik Profeta s Királynak.

Pilatus

Haljátok, barátim, ha igy meg vertétek,

Sentenczia előtt vérbe kevertetek,

Lássátok, akárhová innen vigyétek,

Tőrvenyetek szerent őtőt itiljétek.

Judaei

690 Uram, ha elkűldőd őtőt, hová viszűk,

Mert magunk fejűnktől őt meg nem őlhettyűk.

Pilatus

Nazareti Jesus, hogy Istennek fia

Te volnál, igazé az, zsidok királja?104

Jesus

Meg vallom igazán, hogy en király vagyok,

695 Arra szűlettettem, tugyák az Angyalok.

Pilatus

Nem illik te hozzád, látom, a királyság,

Asztott hát vadasznod elég nagy bolondság.105

Jesus

Az en királyságom nem eföldről vagyon.106

Pilatus

Ha nincsen eföldről, honnan valo vagy te?

Jesus

700 Bizonyoson hid el, hogy akkor meg tudod,

Az embernek fiát, midőn meg látandod107

A felhők oszlopan űlni, es imádod.

Pilatus

Egybe gyűlt zsidoság, en ezen emberben

Roszat nem tanálok cselekedetében,

705 Azért őt halálra nékem lehetetlen

Itilnem, mert másként kárt tennek lelkemben.

Hanem mivel kőzél vagyon husvét napja,

Zsido nemzeteteknek pedig a szokása,

Hogy meg szabadicson egy latrot akkorra,

710 El bocsátom őtőt, had menyen dolgára.

Judaei

Barabást bocsásd el, eszt pedig fesisd meg!

Pilatus

A zsidok királyát nem szabad meg őlni.

Judaei

Ha eszt el bocsátod, meg fogod bőjtőlni.

Pilatus

Látom, hogy ártatlan vérre szomjuhosztok,

715 Hogy meg enyithessem meg száratt torkotok,108

Hoherok, fogjátok, es ki csufoljátok,

Tővis koronáját fejébe nyomjátok!

Lictor primus

Idvőz legy, zsidoknak koronás királya!

Lictor secundus

Jol van már, nyugogyál tővis árnyekába!

Pilatus

720 A Galileai Jesust meg bűntettem,

Tővis koronáját fejébe tetettem,

De mivel ő benne gonoszt nem lélhettem,

Kivánságtok szerent meg nem feszithetem.

Judaei

Feszisd meg, mert mélto kereszt halálára!

Pilatus

725 De hogy feszicsem meg az ártatlan embert?

Decurio

Judea tőrvénye nékűnk parancsolja,

Hogy ha Isten fiának valaki tartya

Magát, kárhosztassék az akaszto fára.

Ő pedig a népnek aszt predikálotta,

730 Hogy ő az Istennek őrőkős egy fia.

Judaei

Tehát tőrveny szerént mélto az halálra.

Pilatus

Lehetetlen itten, látom, kegyelemhez

Foljamodnom, vagyis inkább kegyességhez,

Vigyetek el azért ötőt Herodeshez,109

735 Lássuk, hogy mit szoll ő néktek mind ezekhez!

Scena septima

Diabolus

Bizonyára ha mű eszt meg tuttuk volna,

Hog a Nazáreti Jesus Isten fia, soha

Judás által el nem attuk volna

Az el veszett emberért őtőt halálra!

740 Jaj, jaj, mű bolondok aszt reméljuk vala,

Hogy az egész vilag hatalmunkban volna,

De imé, a szerencse hatat forditta,

S minden féle birságot tőllunk el rabla.

(Ad uxorem Pilati:)

Tudom, szive szerént valo Pilatusnak

745 Aszon vagy te, azert mond meg az uradnak,

Agyon szabadságot azon szegeny rabnak,

Maskent lelke leszen űszőge pokolnak.

Uxor Pilati

Edes hűtős tarsam, az ártatlan vérnek

Főldre ontasátol tartosztasd szivednek

750 Fel gyulatt haragját, másképpen őrdőgnek

Rabja leszen lelked gyehenna tűzenek.

Nincsen semmi gondod azzal az igazzal,

Miért szomjuhozod vérét zsidosággal?

Meg lasd, mit cselekszel a Josef fiával,

755 Mert aszt meg fizeted valaha jaj szoval!

Egy nehány etczakán szemem bé sem hunytam,

Mivel kűlönb kűlőmb féle látást láttam,110

Meg gondolván Jesusnak sorsát, bánkottam,

Veletlen esetin igen szomorkottam.

Scena octava

(Haerodi sedenti ad tribunal presentatur Jesus.)

Decurio

760 Pilatus, Tiberiusnak Tiszttartoja

Jesust hozzád kűldé, mert el ámitotta111

A népet, s e’ vitte idegen vallásra,

Hogy őtőt bűntetnéd, mint szived kevánnya.

Haerodes

Esztet Pilátusnak mint király fogadom,

765 Hogy űdő folytában néki meg szolgálom.

Régtől fogva őtőtt en látni kévántam,

Mivel oly dolgokot felőlle hallottam,

Meljeken gyakorta en almelkottam.

Őrvendek felette te jelen létednek,

770 De vannak sok ellenségi életednek,

Nem tudom, mi képpen lesz vége űgyödnek,

S merre döll causája egy űgyű fejednek.

Te voltálé valjon, ki Betaniaban

Fel tamasztád Lazárt, s masutt Judeában

775 Őrdőgőkőt űsztél a nagy Belzebubban?

Te ártade magad Papi méltosagban?

Busulásod miatt talám meg némultál?

Lattatik én nékem esze nélkűl lenni,

Nem illik pediglen bolondot kerdezni

780 Hozzám, azért sietseggel visza vinni

Induljatok, Pilatusnak presentálni!

Nem illet bolondot veress bársony ruha,

Vonyátokle rolla, tőbbet ne mocskolja,

Fejér inget a helyt vonnyatok nyakába,

785 Nem kár, ha fekszikis ő azzal a sárba!

Scena nona

Judas

En, Eskariotes, Jesus tanyitványa,112

Voltam mesteremnek szerelmes baráttya,

De oh, nagy bolondság, az egeknek ura

El adaték tőllem keserves halalra.

790 Boldog Isten, valjon mar mit cselekegyem,

Kihez foljamogyam, s boldogtalan fejem

Hova hajcsam, mert mar latom veszedelmem,113

Karhozatra majd majd megyen bűnős lelkem.

A fosvenység miatt őrők űdvősségem,

795 Harmincz ezűst pénzért el vesztem a lelkem,

Egy kűs nyereségért el hagyám Istenem,

Csak aszt várom, hogy már pokolra vitessem.

Mert nincs oly hatalma az élő Istennek,

Hogy meg bocsáthassa suljat bűneimnek,

800 Vagy irgalmasságot athasson lelkemnek,

Azért meg átkozom napjait éltemnek.

Atkozott volt s legyen tehát az az ora,

Melyben engem anyám méheben fogada,

Atkozott, a melyben e világra hoza,

805 Átkozott a dajka, ki engem dajkála.114

Atkozott az emlők, kikkel szoptatattam,

Átkozott az a téj, meljel tápláltattam,

Átkozott a ruhak, kikkel takartattam,

Átkozott az atya, kitől fogontattam.

810 Atkozott az a viz, kiben feresztettem,

Atkozom a főldet, meljen legeltettem,

Átkozom Angyalom, kitől őriztettem,

Atkozom Istenem, kitől teremtettem!

Ihol vagyon a penz, mesteremnek árra,

815 Átkozottak volták, akik vettek arra,

Hogy mesterem adnám iszonnyu halálra.

Oh, jaj, mit miveljek keserűségemben,115

Őrdőgők, kik vattok pokol fenekében,

S őrőkké kinlottok a kenkőves tűzben,

820 Jőjetek szolgálni szomoru űgyemben!

Daemon primus

Mit parancsolsz, Judás, tálám papot kevánsz?

El hanyotlott a nap, késő már a gyonas.

Daemon secundus

Mar nincs remenséged az őrők elethez,

Biradalmad nincsen Isten kegyelméhez.

Daemon tertius

825 Mit használ teneked, hogy ez világon elsz,

Judas, emberek kőszt hogy továb fetrengesz?

Judas

Magamis ugy tartom, jobb nékem meg halnom,

Hogy sem emberek kőszt gyalázatba laknom.

Azért ezen fara magam fel akasztom,

830 Lelkemet pediglen tű nektek ajanlom.

Tűtőkőt pediglen szépen arra kerlek,

Fel hágnom a fára nekem segéljetek.116

Daemon quartus

Hiv szolgáid, tudod, mindenkor mű voltunk,

Néked holtadiglan őrőmest szolgálunk.

Daemon secundus

835 Emelkegyél, Judas, nám, ugyan nehéz vagy!

Scena decima

Lictor primus

Rettenetes dolog ez embernek dolga,117

Sohult sentencia nem mondatik raja.

Pilatus el kűldé Haerodes láttara,

Haerodes pediglen viszá Pilatusra.

Pilatus

840 Viszontag ez embert elombe hozátok,

Kit mint gonosz tévőt mostonis vádoltok,

En pedig, mint tűis minap láthátátok,

Semmi gonoszt benn eppen nem tanálok.

Azért most utolszor jelentem tű nektek,

845 Mivel nincs ő benne semmi oljas vétek,

Halálara tovább ne ugyekezzetek,

Sentenciat rája csak hejába kértek.118

Judaeus primus

Hallode, Pilatus, csaszár tisztartoja,

Hogy ha sententziát nem mondasz őrája,

850 Tiberius Csaszárnak égő haragja

Rád gyulad, s nem lészesz továb tisztartoja.

Pilatus

Nem szabad en nékem meg sentenciázni,

A zsidok királját keresztre tétetni.119

Judaei

Judea országnak nincsen most Királja,

855 Tibérius annak Felséges Tsaszára.

Pilatus

Vagyon még egy lator véle a tőmleczben,

Asztot meg itilem, a Jesust pediglen

El bocsátom, mert nincs semmi vétke eppen.

Judaei

Meg ne őld Barabást, fesisd meg a Jesust.

Pilatus

860 Fogja harom vitéz, es ostorozza meg,

Az egesz nep ostán őtőt hadd szannya meg.

Miles primus

Loduj, őltozzél fel a veress bársonyban,

Nagyobb tisztesseged leszen a varosban.

Miles secundus

Üssed pajtárs, semmit ne gondoly ő véle,120

865 Nem kell varga, bé forr, ha hasad a bőre!

Pilatus

Itt vagyon, zsidoság, a tű királyotok,

Rajta már eleget tettek a tsapások.

Judaei

Feszisd kereszt fara, mert nem mű királjunk,

Nemis elég neki, a mit rajta látunk!

Pilatus

870 Vigyétek, nem bánom, keresztre vonyátok,

Ha nem elég néktek, a mit rajta láttok!121

Judaei

Nékűnk tőrvényűnk van, senkit meg ne öljűnk,122

Itild meg, mert masként székedből kivetűnk.

Pilatus

Látom, hogy ártatlan vérre szomjuhosztok,

875 De en, hogy ne száljon fejemre az átok,

Véréből ki mosdom, a mint most lássátok!

Judaei

Nem szűkség te néked vérből ki mosdani,

Ha ez ártatlan, készek vagyunk fel venni,

Reánk es fiunkra sentenciát tenni,

880 S teljes eletűnkben vér foljást szenvedni.123

Pilatus

Ha ugy vagyon, mivel az Isten fiának

Hirdette ez magát, hatalmas királynak,

Vallotta mindenűtt hires profetanak,

S kiáltotta nyilván menyei orvosnak.

885 Holott ő szegény áts szűlektől szűlettetett,

Királyi mogyára nemis neveltetett,

Hanem ide s tová mindenűtt kerengett,

Judeában szeljel nagyon hirelkedett.

Azért mű tőrvényűnk szerent az ő sorsa

890 Lészen, hogy keresztet vigyen Galgotára,

Három vas szegekkel szegesztessek arra,

Es fel emeltessek mindenek láttara.

Dux militum

Mivel hogy királjá tette őnnőn magát,

Meg erdemli tehát az ő koronáját,

895 Kezében tarcsa királyi pálczáját,

Azokkal mint király ekesicse magát!

Tehát tővisekből kőtőtt koronáját

Fejébe tegyétek!124

S agyátok csufságra királyi nádszálát,125

900 Erdemli tőlletek térdetek hajtását.

Miles primus

Jol vagyon, te néked királyi koronád

Illeti fejedet, hogy frissen hordoznád.

Miles secundus

Királyi pálczádot fogjad kezeidben,

Meljet a királyok tartanak kezekben!

Dux militum

905 Már nagy orditással őtőt el vigyétek,

A nehéz keresztet vállara tegyétek,

Calvaria hegyen arra feszicsetek,

Ne eljen már tőbbé, őtőt meg őljétek.

Judaeus secundus

Rajta Jesus, sies, el telik az űdő,126

910 Galgata hegyeig mesze mar a mező!

Judaeus tertius

Miért botorkáczol, hogy nem jársz lábadon,

Talám e’ kűs terhet nem vihedd válladon?

Judaeus quartus

Hallodé, nagy apa, fogjad a keresztét,127

Látod, nem viheti, mivel masként is rest!

Judaeus quintus

915 Erőst tarcsd magadot, kőzél már Galgota,

Majd bé teljesedik, akit már gyakorta

Rollad bé telni jővendőlt a Profeta.128

Judaeus sextus

Ha Isten fija vagy, szály le a keresztről,129

Ugy hiszűnk valamit isteni erődről.

Jesus

920 Atyám, edes Atyám, bocsásd meg vétkeket,

Ládd, hogy nem űsmérik cselekedeteket!

Szomjuhozom.

Judaeus secundus

Hallodé, barátom, Jesus szomjuhozik?

Judeaeus tertius

Jol van, mert en mingyárt néki kedvét tőltőm.

Jesus130

925 Eli, Eli lamma sabehtani.

Judaeus quartus

Minap Pilátusnál igy kerkedik vala,

Hogy ha szabadulást magának kivánna,

Tizenkét legio Angyal jelen volna,131

Most pediglen Iljest csak egyedűl hívja.132

Judaeus quintus

930 En tehát el megyek, elő hivom Ilyest,

Látom, ha bajaba segelhetné esztet.

Jesus

Menyei Szent Atyám, lelkemet kezedbe

Ajánlom, bé végyed, s tégyed kegyelmedbe!

Josef

Oh, uram, tehozzád farádott be szolgád,

935 Az ő kérésében kerlek, meg ne utáld,

Méltosztassek lenni hozzá oly graciad,

Meg fizeti Isten, es ezer annyit ad.

Pilatus

Mongyad hamarsággal, s meg nyered, mit kivánsz.

Josef

Tiberius Tsászár kegyes hel tartoja,

940 Emlekezzél, kérlek, Tobiás atyánkra,

Aki vacsoráját el hagyá gyakorta,133

Hogy a meg holt hivek testét takaricsa.

Enis Nazáreti Jesusnak testeért

Kőnyőrgők te néked, meg holt tetemeért,

945 Le venni aszt nékem Isten szerelmeért,134

Enged meg Abrahám es Isák Atyánkért!

Pilatus

Ved le, én nem bánom, a keresztről őtőt,

Mivel ártatlanul a kereszten fűggőtt.

Josef

Isten meg fizesse uri gratiadot,

950 Es agya erdeműl Boldog Menyországot.

Scena undecima

Angelus tertius

Oh, kemeny atzélhoz hasonlo nemzetség,

Kő sziklához fajzot világi emberség,

Latod, koporsoban hogy fekszik Istenség,135

Szivedet nem éri mégis keserűseg!

Angelus quartus

955 Térjetek meg immár tehát bűnős népek,

Bűnőkben meg rőgzőtt keményedett lelkek,

Lágyuljon szivetek egyszer, kegyetlenek,

Máskeppen minyajon pokolra vitettek!

Planctus Beatae Virginis MARIAE136

Jaj, jaj, jaj már en nékem, mit miveljek,

960 Mert meg holt szerelmesem, hová légyek,

Sirásban lesz holtig szemem,

S keserűségben szivem.

Lelkem vigasztaloja s bátritoja

Gyászos koporsoban fekszik itt ma,137

965 Bűnősőknek lőn ő csufja,

Ki vala világ ura.

Oh, iszonyu fájdalom, mely szivemet

Győtri, es fojtogatya bus lelkemet,

Hogy fiamot kopossoban

970 Szemlelem lenni gyaszban.

Oh, Adám maradványi, sirassátok

Velem egyűtt Uratokot s meg váltotokot,

Mert az élet semmivé lett,

Az Isten meg őletett!

975 Hegyek s vőlgyek, minyájon induljatok,

Csorgo vizek s patakok, ne foljatok,

Uratokon bánkogyatok,

S halálát jajgassátok!

Mezőkbe mosoljogo szép virágok,

980 Tű, zőldellő fű szálak s termett ágak,

Ily nagy kinon lankagyatok,

S foldből ki száragyatok.138

Oh, aszonyi állatok, zokogjatok,

Velem egyűtt fiamon bánkogyatok,

985 Gyenge szűzek, mátkátokon,

Szomorán jajgassatok.

Velem keseregjetek, fene vadak,

Tengeri őrvényesben lako halak,

Fenyes Eg, Hold s Csillagok,

990 Homáljba boruljatok.139

Nagy havasok s kő sziklák, hasagyatok,

Csuszo mászo állatok, némuljatok,

Oh, Angyalok, őltőzzetek140

Szomoru gyászba, Egek!

995 Oh, zsidoknál gonoszabb pápistaság,

Mely igen meg vakitott a gonoszság,

Hogy veszéljed nem űsméred,

Prédára hanyod lelked.

Térjetek meg, bűnősők es kevéljek,

1000 Lágyuljon meg szivetek, kegyitlenek,

Mert itt fekszik Istenetek,

Akit ma meg őlétek!

Ki agya nékem, hogy itten meg haljak,

Koporsoba fiammal egyűtt száljak,

1005 Tetemével maradhassak,

S tőlle el ne szakagyak?

Jaj, fogjatok, mert tőbbé nem szolhatok,

Szivemet fojtogattyák nagy bánatok,

Kénok kőzőtt el ájulok,

1010 Szernyű halált meg halok.

Amen.

Angelus primus

Szűnyél sirasidtol, keserves Maria,

Mert hogy ma Szent fiad szállott koporsoba,

Menyei Atyának volt az akarattya,

1015 Általa ez világ hogy meg szabadulna.

Angelus secundus

Semmit ne keseregj, Mártyrok Aszonya,

Mert méhed gyűmőlcse három napok mulva

Meg dicsőitetven, vigasztalásodra

Fel támad, amint ő maga meg mondotta.

Epilogus

1020 Elfajult világnak minden kővetői,

Kik voltatok eddig Luciper szolgai,

Evának fiai s Adam unokai,

Ideje már egyszer eszetekre térni.

Torkosok, fősvények, paraznák, keveljek,

1025 Térjetek Istenhez, jora valo restek,

Buják, haragosok, égtelen irigyek,

Mert a Kristus keresztfán szenvedet értetek.

Meljet rővideden adánk előtőkbe,

Amint értékűnknek csekély tehetcsége

1030 Engedé, higy kiki bűnét keseregje,

Es soha már tőbbé Jesust megne őlje.

Ugyanis, oh, ember, ha jol meg gondolod,

Hogy miket szenvedett éretted meg váltód,141

Ertznél keményebb vagy, ha meg nem siratod142

1035 Teljes életedben mivelt gonosságod.

Bar tanáltatnának itten oly ferfiak,

Akik Szent Péterrel s Jánossal futnának

Gyászos koporsoját szemlélni Kristusnak,

Hidegűlt tetemet tisztelni Jesusnak.

1040 Oh, ha tanálhatnánk itt oly Magdolnakot,143

Akik sirván keresnek meg váltojokot,

Meg utálnák régen tett gonosságokot,

Surű könny hulassal tistittanák asztot.144

Bizonyára nékűnk őrvendetes volna,

1045 Es ezen orácskánk nem esnék a porba,

Kűs fáracságunknak tőkéletes zolyga

Lenne, s meg nem csalna szerencse forgása.

De hogy en unalmas ne légyek tű nektek,

Lelketek űdvősségéért arra kérlek,

1050 Hogy a mitt itten ma szemmel nezétek,

Szivetekbe méljen asztot bé messétek.145

Ha pedig munkánkban esett fogyatkozás,

Mivel ritka ember, kiben nincs hibázás,

Szeműnkre ne vessétek, mert a tanulás

1055 Kinek kinek hasznos, s vétek rágalmazas.

Lelki űsméretét meg visgálja minden,

S. regen tett vétkeit kiki meg űsmérvén,

Istent meg kővesse, sirván keservesen,

Hogy nyerjen kegyelmet az Istentől. — Amen.

1060 Omnia Ad Maiorem Dei Gloriam et Beatae Virginis

Mariae et Omnium Sanctorum Honorem146

A mű adatai

A dráma kézirata a Csíksomlyói Ferences Rendház könyvtárában, a Liber exhibens actiones parascevicas… kéziratos kötet 387–412. lapjain található. Van egy kéziratmásolata a Petőfi Irodalmi Múzeumban is (V 3586). Szövegét modern helyesírással Demeter Júlia adta ki (Nap, hold és csillagok… 10. sz., 499–541.) Tud róla Bándi (1986, 289.), Fülöp (1897, 27.), Pintér (1993, 120.), Muckenhaupt (1999, 115.).

A dráma rövid tartalma

Prologus

A prológus röviden ismerteti a szőlősgazdát megcsaló, szolgáját, majd fiát is megölő szőlőművesekről szóló parabolát, és meg is fejti azt: a szőlősgazda Pater familias az Atyaisten, aki az ember megváltására egyetlen fiát áldozta fel. Figyelmezteti a nézőket a bűnbánatra.

Scena prima

A szőlőművesek története.

Scena secunda

Jézus feltámasztja Lázárt.

Scena tertia

A farizeusok bevádolják Jézust a főpapoknál.

Scena quarta

Jézus elbúcsúzik Máriától (betániai jelenet, Mária siralma).

Scena quinta

Asztarot és ördögtársai ráveszik Júdást az árulásra. Júdás a főpapoknál, elvállalja megbízatást. Jézus virraszt, elfogatására készül, majd a katonák elfogják.

Scena sexta

Jézus Pilátus előtt.

Scena septima

Rövid jelenet, az elején az ördögök már bánják, hogy Júdást rávették az árulásra. Pilátus felesége Jézus érdekében szól a férjének.

Scena octava

Jézus Heródes előtt. Heródes bolondnak tartja.

Scena nona

Júdás az ördögök hathatós segítségével elhatározza, hogy öngyilkos lesz.

Scena decima

Jézus ismét Pilátus előtt, aki elengedné, a zsidók azonban megfeszítését követelik. Elhangzanak Jézus utolsó szavai. A jelenet végén Arimateai József kikéri Jézus holttestét Pilátustól.

Scena undecima

Mária siralma, párbeszédben az Angyalokkal.

Epilogus

Ismét figyelmezteti a nézőket a bűn elkerülésére, a bűnbánatra.

Szerző

Fülöp Árpád (1897, 13.) Casimirius Domokost jelölte meg a grammatikai osztály tanáraként, tehát ő lehet a dráma szerzője. Domokos Kázmér Csíkcsomortánon született 1736-ban Domokos Ferencként. 1755. július 14-én lépett a ferences rendbe, 1760. május 24-én szentelték pappá. Teológiai és kánonjogi lektor volt; Raphain (Rafain) Antal Lukács (1734–1785) és Schlama Názár (Ferenc) Károly (1737–1812) lektortársaival közös kánonjogi művet írt (Idea Actionum Iuridicarum a viro patrii exterique Iuris peritissimo: in maximam Iuris Tyronum utilitatem concinnata: et nunc denuo edita, Typis Acad. Soc. Jesu, Kolozsvár, 1759). Domokos az 1760-as években Csíksomlyón tanított, bár erről az évtizedről nem szólnak az életrajzai. Később elhagyta Csíksomlyót. 1776: szamosújvári házfőnök, 1777–1780: definitor, 1780: visitator generalis Erdélyben, 1780–1783: tartományfőnök, 1783–1784: custos. 1784. május 18-án hunyt el Kolozsváron. (György 1930, 494.; Magyar Katolikus Lexikon)

Domokos életrajzai tehát nem szólnak az 1760-as évekről, amikor épp Csíksomlyón tanított és rendezett darabokat; drámaírói munkásságáról a Magyar Katolikus Lexikon sem tud. Nemcsak 1763-ban, hanem a következő évben is rendezett drámát: 1764. június 9-én pünkösdkor játszották az Eulogiusról szóló, magyar–latin nyelvű darabját. (Pintér 1993, 121.; a pünkösdi drámákról: Demeter 2022.) Az Eulogius-dráma kézirata különálló füzetben, Csíksomlyón az ún. fekete dobozban található, s a kézirat elején és végén is szerepel a szerző neve („Producta Anno 1764 a Fratre Casimiro Domokos”). Mivel kritikai sorozatunk első négy kötete (Ferences iskoladrámák I–IV.) a Liber exhibens actiones parascevicas… drámáit közli, ezért a különálló füzetekben, levelekben található drámaszövegeket, így Domokos 1764-es drámáját is, a sorozat VI. kötetében adjuk közre.

Forrás

A passió egy újszövetségi parabolával indul: a példabeszéd a szőlőmunkásokról a Máté-evangéliumban található (Mt 21,33–41). A parabola és a szenvedéstörténet közötti párhuzamot a prológus felfejti, sőt részletesen megmagyarázza: „A Cselédes ember lesz az Atya Isten”. Jézus története Lázár feltámasztásával (Jn 11,1–44) kezdődik, vagyis a passiónak a nemzetközi hagyományban legelterjedtebb műfaji sajátosságaival egyezően Jézus fellépésével indul. Domokos mind a négy evangéliumból merít. Jézus utolsó szavai Márknál találhatók (15,34), ugyanott szerepel a körülálló zsidók félreértése, akik úgy hiszik, Jézus Illést hívja (15,35–36). A Jézus testét elkérő Arimateai József jelenete valamennyi evangéliumban szerepel (Mt 27,57–60; Mk 15,43–46; Luk 23,50–53; Jn 19,38–41). Az ötödik jelenet elején Asztarot a hűséges szolgálat hasznára hivatkozik Júdásnak, s ekkor az ószövetségi Eszter könyvéből Ámán/Hámánt említi, a történetet ismerők számára azonban ez az utalás Júdás bukását vetíti előre.

A passió más részei az apokrif irodalomból ismerősek. Kedvelt apokrif történet a betániai jelenet, Jézus és Mária találkozása Betániában. E dráma a Mária-siralmak szép példája is (erről l. Kilián 1991; 2012). A betániai jelenetben hangzik el Mária első siralma: fiát kéri, hogy kerülje el a halált; ha ez nem lehetséges, hadd haljon meg ő fia helyett; ha ez sem lehetséges, hadd haljon meg vele együtt. A keresztre feszítés után újabb Mária-siralom következik, amely már a bűnbánatra is figyelmeztet. Jellegzetes csíksomlyói passiószereplők a daemonok, akik rávezetik, ráveszik Júdást az árulásra. Ugyanígy visszatérő jelenet az öngyilkosságra készülő Júdás végső siralma, amelynek nagyrészt a szövege is ismerős számos más csíksomlyói nagypénteki játékból.

Előadás

A drámát Csíksomlyón játszották 1763-ban; bár a kézirat nem ad meg további dátumot, a témából is következően biztosan állítjuk, hogy az előadásra április 1-jén, nagypénteken került sor. A szenvedéstörténet megszokott kellékei rendelkezésre álltak, s nem volt szükség sok előkészületre a szőlőmívesek történetéhez sem. Ugyanakkor több esetben a scenán belül lehetett szükség színváltásra, amelynek megoldásához kellett a rendező tanár leleménye, hogy az eltérő helyszínt a szín jelentős átrendezése nélkül érzékeltesse (pl. a szőlősgazda szolgája, majd fia megkapja az utasítást, és elmegy a szőlőbe, Jézus a főpapok és Pilátus háza között is mozog stb.); ehhez használhatták a „két festett közfalat”, mely Alszeghy–Szlávik (1913, 12.) szerint 1751-től megvolt a csíksomlyói színpadon. A „közfal”-on inkább függönyt kell értenünk, ahogy erre látunk példát a kor iskolai előadásain, sőt az 1769-es előadás egy instrukciója egyértelművé is teszi: „Aperitur secunda cortina”. (Megnyílik a második függöny; l. kötetünk 6. sz. drámáját. A színváltás hasonló módját írta le Dugonics András instrukciója a József eladatásában. L. Piarista iskoladrámák I., 374., 406–7.)

Zenéjével Kővári Réka foglalkozott (Kővári 2016, 145.). A negyedik, betániai jelenet végig 12 szótagos sorai – éneklésre vonatkozó rendezői utasítás hiányában – azt sejtetik, hogy Jézus és Mária búcsúzása, s egyúttal a Szűzanyának e passióban elhangzó első siralma (Oh, szomoru Anya, immár hova légyek…) nem énekelve hangzott el. Ellenkező esetben valamely 12 szótagos ének dallamára énekelhető, mint a Ferences iskoladrámák I. kötetében az 1734-es passió jegyzetében (10. sz., 743–744.: Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), a II. kötet 1742-es darab jegyzetében (3. sz., 300–301.: Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), valamint a III. kötet 1753-as (3. sz., 209–210.: Mikor Máriához…) és 1755-ös (4. sz., 273–274.: Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…) drámájának jegyzetében közölt dallamok valamelyikén.

A 11. jelenetben elhangzó Mária-siralomhoz (Jaj, jaj, jaj már en nékem, mit miveljek…) nem ad a szerző nótajelzést, és szótagszám alapján sem létezik egyelőre egyértelmű dallamtársítás. Azonban tudunk ajánlani két dallamot is. 1. A kívánt versformát (11.11.8.7.) az Ó, bú látott, sok kínt vallott gyarló testem… kezdetű ének esetében valamennyi dallamsor második felében lévő hangismétlés elhagyásával kapjuk meg. Ennek a dallamnak Deák–Szentes kéziratbeli alakját és népzenei variánsát a Ferences iskoladrámák III. kötetében az 1757-es passió jegyzetében közöltük (6. sz., 442–443.). 2. A másik ajánlott ének a Seregeknek hatalmas nagy királya… kezdetű (Sinka György 17. századi szerzeménye), melynek dallamát alább kolozsvári református énekeskönyvből közöljük (RMDT II., 358. sz.; Dobszay 2006, 431. sz.). Itt csupán a zárósorban lévő hangismétléseket kell elhagyni. Ennek az énekszövegnek népzenei gyűjtésből a mai katolikus énekeskönyvbe bekerült változatára (Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! 73. sz.) is énekelhető a planctus; ekkor az utolsó előtti ütemben kéthangos hajlításokat ajánlunk alkalmazni. (Ugyanezen modern énekeskönyvekben ugyanerre a dallamra egy Péter-siralmat is találunk – Jaj, énnékem, jaj, szomorú fejemnek…, 74. sz.–, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy ez nem azonos a népzenei gyűjtések erdélyi-bukovinai Péter-planctus dallamával, l. Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, II/316u. sz., egy hangfelvételét l. hungaricana.hu/ – 22291/ és hungaricana.hu/ – 22292/, vö. RMDT II., 233. és 316. sz.)

Kolozsvári Énekeskönyv 1778, 175. (RMDT II, 358/I. sz.)

Szövegkritikai megjegyzések

A kéziratot több kéz másolta, a helyesírási különbségek ennek tudhatók be. A 394. oldalt (Jesus és Discipuli párbeszédét) egy kapkodó kézírás vette át, a 398. laptól újabb kéz másolt, majd visszavette az első.

A kézirat nem különíti el következetesen a versszakokat; közlésünkben végig megtartottuk a legtöbbször négysoros, 6/6-os strófákat. A versszakra tördeléskor a rímelés alapján döntöttünk. A leggyakoribb rímképlet a korra jellemző, négy soron át tartó bokorrím. Olykor azonban, a rímeket követve, két-, három- vagy ötsoros szakaszok is létrejöttek. A verselés viszonylag pontos, a szótagszám hibáit általában nem javítottuk.

Az első kéz hol Christus, hol Jésus/Jesus szerepnevet használ, ezt meghagytuk, mivel nem zavaró; a harmadik kéz Xtus rövidítését jelölés nélkül Christus alakban oldottuk fel.

Néhány kivételtől eltekintve következetesen Judeus/Judei szerepnevet használ a kézirat, ezt jelölés nélkül Judaeus/Judaei formára javítottuk. Leggyakrabban a névvel nem jelölt szerepnevek (Servus, Operarius stb.) sorszáma hiányzik, ezeket kiegészítettük.

Jelölés nélkül kisbetűre változtattuk a fölöslegesen nagy kezdőbetűvel írt közneveket.

Két esetben kérdéses a magánhangzó ékezete: a d betű szárát a másoló kezek erősen visszahajlítják, az f betűét előrehajlítják, ezért nem látszik, vagy olykor el is marad a d előtti és az f utáni betű ékezete: mivel nagyon gondos a kézírás és a központozás, ilyenkor jegyzetelés nélkül az ékezetes formát választottuk.

Jelölés nélkül feloldottuk a Sz. (Szent) rövidítést. A másolóknál ingadozik a cs hang jelölése, a ts és a cs egyaránt előfordul.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

7 élémentomok – elemek

32 Szent Máténak kőnyvében … az 21dik reszben – a szőlőművesek parabolája: Mt 21,33–41

34 Engaddi – a Holt-tenger-parti En-Gedi forrás, illetőleg a körülötte lévő termékeny terület

40 oekonomia – ökonómia, gazdálkodás

51 el oltyák – megölik

56 sententziázván – ítéletet mondván

91 oekonomiámnak – gazdálkodásomnak

100 fel kőte a’ paréj – felverte a gaz

120 Contractusra – szerződésre

125 Tatár hirtől – valószínűleg: ijesztő hírtől

152 sustákra – kétgarasos, négykrajcáros rézpénz

158 poltra – poltúra: másfél krajcár, félgaras értékű pénz (l. még a következő sorokban)

163 puczkon – pucok: kemence vagy kályha melletti, meleg hely

170 osonnya – uzsonna

211 a mással – a másikkal

233 patoksz – pattogsz

244 gomoljában kötve – gomolyában: csomóba kötve

298 Machabesok Kőnyvit – Makkabeusok könyvét (Ószövetség). „Hogy az álom halál”: a Makkabeusok könyveiben nem találtunk ilyen idézetet, máshol azonban megvan ez a gondolat, pl. „nem halt meg a leányka, csak alszik” (Mt 9,24); „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” (Jn 11,12)

311 gőtrőt – gödröt

342 etőgyék veséljek – a. m. emésztődjön veséjük

380 Ámittó – ámító

382 holditván – hódítván

431 folcson – fojtson

444 kősség – község, nép

446 ebrekedik – éberkedik, éberen figyel

448 dézma – dézsma, a hívektől beszedett egyházi tized

462 Galiliába – Galileában

463 Dekapolisz – Tízváros: a Jordán keleti partján fekvő tíz, szövetséges és erős hellenista szellemű város összefoglaló neve

495 Kővetlek – megkövetlek, bocsánatodat kérem

525 Asztarót, Asztarot – (eredetileg föníciai istennő) itt a pokol egyik fő démona; a Bibliában: Asztarte (1Kir 11,4–5; 11,33; 2Kir 23,13)

527 Jujus – Júdás becézve

529 Amán – Ámán v. Hámán: Achasvéros király nagyhatalmú főembere, a zsidók kiirtását tervezte, de azt Eszter meghiúsította, s végül Hámánt végezték ki (Eszt 3,1–10.)

530 Asverus – Achasvéros: Xerxész perzsa király, Esztert ő teszi királynővé (Eszter könyve)

531 Százhuszonhét ország ura lőn – „Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott” (Eszt 1,1)

539 condiciot – (jó) helyzetet, pozíciót

541 laskás konczokot – laska: tészta, sütemény; konc, itt: jófajta hús (a. m. bőségesen ehetne)

548 kudulni – koldulni

556 vesztegled – vesztegeted

562 fojván – folyvást, folyton

669 gratiat – gráciát, kegyelmet

670 apellálást – kb. folyamodást, kérelmet

671 pogácsás ünnep – pészáh: a kovásztalan kenyér (pászka) ünnepe, a zsidó húsvét

687 sentenczia – ítélet

747 űszőge – üszke

772 döll – dől; causája – (peres) ügye

781 presentálni – bemutatni

835 nám – lám

838 Haerodes láttara – hogy lássa Herodes

840 viszontag – ismét, megint

890 Galgotára – Golgota hegyére. Golgota: koponya (héber), koponyák hegye: Jézus keresztre feszítésének helye

907 Calvaria – koponya (latin); Jézus keresztre feszítésének helye a Koponyák hegye

910 Galgata – Golgota; l. a 890, 907. sorok jegyzetét

915 Galgota – Golgota; l. a 890, 907. sorok jegyzetét

925 Eli, Eli lamma sabehtani – „»Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?« Ez annyit jelent: »Istenem, Istenem, miért hagytál el?«” (Mk 15,34)

929 Iljest – Illés prófétát

940 Tobiás… a meg holt hivek testét takaricsa – Tobit: a Szennákerib király által elrendelt pogromok idején a tilalom ellenére eltemette zsidó hittestvéreit, a drámában hivatkozott jelenetre Ráfael arkangyal emlékezteti: „Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.” (Tób 12,13)

1046 zolyga – zsoldja, bére

Jegyzetek

1 jaj<l>gatnak [Ráírással javítva.]

2 tere<n>mtő [Ráírással javítva.]

3 foldig [Emendáltuk.]

4 halá<r>lra [Ráírással javítva.]

5 szo<g>kasábol [Ráírással javítva.]

6 21dik [Aláhúzva]

7 [Az itten szó betoldva.]

8 ádnak [Emendáltuk.]

9 őlek [Emendáltuk.]

10 végzé<g>k [Ráírással javítva.]

11 reszinként [Emendáltuk.]

12 Váltotok [Emendáltuk.]

13 látam [Emendáltuk.]

14 foldeimben [Emendáltuk.]

15 Servus [Kiegészítettük a sorszámmal.]

16 gazadát [Emendáltuk.]

17 senkinel [Emendáltuk.]

18 műnkot [Emendáltuk.]

19 [A szerepnevet kiegészítettük.]

20 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

21 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

22 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

23 [A szerepnevet kiegészítettük.]

24 [A szerepnevet kiegészítettük.]

25 szőllő<k> gerézdel

26 [A szerepnevet kiegészítettük.]

27 tisztessége<d>s [Ráírással javítva.]

28 le<n>gények [Ráírással javítva.]

29 [A szerepnevet kiegészítettük.]

30 verteték [Emendáltuk.]

31 [A szerepnevet kiegészítettük.]

32 teljek [Emendáltuk.]

33 jojel [Emendáltuk.]

34 judiába<n> [Emendáltuk.]

35 felünk köveztessel [Emendáltuk.]

36 ked [Emendáltuk.]

37 olvas<s>tátok [Ráírással javítva.]

38 alom [Emendáltuk.]

39 Ecsem [Emendáltuk.]

40 váltom [Emendáltuk.]

41 nég [Emendáltuk.]

42 irigyseggel [Emendáltuk.]

43 P<p>harisaeis [Ráírással javítva.]

44 P<p>hariseus [Ráírással javítva.]

45 fo [Emendáltuk.]

46 fo [Emendáltuk.]

47 Amittó [Emendáltuk.]

48 Szemeimmel [Emendáltuk.]

49 kaszá<r>la [Ráírással javítva.]

50 vagyik [Emendáltuk.]

51 hálálozék [Emendáltuk.]

52 amittohoz [Emendáltuk.]

53 valjak [Emendáltuk.]

54 azen hazamhoz [Emendáltuk.]

55 őkot koszoncsd [Emendáltuk.]

56 valásztott edenye [Emendáltuk.]

57 ellenne [Emendáltuk.]

58 fierfiakot [Emendáltuk.]

59 foljőn [Emendáltuk.]

60 koszul [Emendáltuk.]

61 buniért [Emendáltuk.]

62 butsurumra [Emendáltuk.]

63 mergés [Emendáltuk.]

64 ertem [Emendáltuk.]

65 v<r>egyen [Emendáltuk.]

66 B V [A rövidítést feloldottuk.]

67 lako<l>z

68 <s>hasad [Ráírással javítva.]

69 el el [Az egyiket elhagytuk.]

70 <mer>mert

71 elnem [Emendáltuk.]

72 gyermeksegedben [Emendáltuk.]

73 alasz [Emendáltuk.]

74 [A jobb föléírással betoldva.] forog <el>ennél

75 12<2>7 [Számmal írva, és ráírással javítva.]

76 meg <feg> felemellek

77 felek [Emendáltuk.]

78 igen <rongyos> szegény [Föléírva.]

79 rugjakm [Emendáltuk.]

80 [A Daemon lehet maga Asztarot vagy egy ördögtársa, mivel az instrukció szerint társakkal jött, ezért e scenában a Daemon szerepnéven nem változtattunk.]

81 teveljittet [Emendáltuk.]

82 hivseget [Emendáltuk.]

83 vellem [Emendáltuk.]

84 mu [Emendáltuk.]

85 hivsegednek hid meg lenne az árra [Emendáltuk; az el igekötőt a szótagszám miatt illesztettük a szövegbe.]

86 hivatad hazadba [Emendáltuk.]

87 viszd [Emendáltuk.]

88 holti<d>g [Ráírással javítva.]

89 mivel [Emendáltuk.]

90 innam [Emendáltuk.]

91 el pohár [Az e mutatónévmást a szótagszám miatt illesztettük a szövegbe.]

92 meljen [Emendáltuk.]

93 lég [Emendáltuk.]

94 [A sor előtt az ismételt Jesus szerepnevet elhagytuk.]

95 amitto [Emendáltuk.]

96 ussed [Emendáltuk.]

97 fogjatok [Emendáltuk.]

98 igen <go> ravasz

99 a <ven…> venekhez [Részben olvashatatlan törlés.]

100 [A tőltőtt szó aláhúzva.]

101 amittani [Emendáltuk.]

102 alig <fo> győzé

103 kudgyűk [Emendáltuk.]

104 az <Is> Zsidok

105 [Az asztott szóban többszörös javítgatás.]

106 nen [Emendáltuk.]

107 látandot [Emendáltuk.]

108 szá<l>ratt [Ráírással javítva.]

109 herodeshez [Emendáltuk.]

110 kűlob [Emendáltuk.]

111 amitotta [Emendáltuk.]

112 eskariotes [Emendáltuk.]

113 hajcsan [Emendáltuk.]

114 daj<>kaka [Emendáltuk.]

115 keserűségembem [Emendáltuk.]

116 fara [Emendáltuk.]

117 Rettenetes <ember> dolog

118 kertek [Emendáltuk.]

119 zsidog [Emendáltuk.]

120 Ussed [Emendáltuk.]

121 Hanem [Emendáltuk.]

122 oljűnk [Emendáltuk.]

123 ver [Emendáltuk.]

124 [A verssor hiányos.]

125 s a királyi agyátok csufságra nádszálát [Próbáltuk emendálni.]

126 teli [Emendáltuk.]

127 keresztét [Emendáltuk.]

128 telli [Emendáltuk.]

129 Isten fija szály [A vagy szóval értelemszerűen kiegészítettük.]

130 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

131 <egy nehany> 12 legio

132 egyedűl volna volna [Emendáltuk.]

133 jagyá [Emendáltuk.]

134 szerelmertr [Emendáltuk.]

135 Istenseg [Emendáltuk.]

136 Planctus B. V. Mariae [A rövidítést feloldottuk.]

137 [A koporsojaban a ja föléírással betoldva.]

138 szaragyatok [Emendáltuk.]

139 homáljba<n>

140 őltőzzetek? szomoru [a felesleges kérdőjelet elhagytuk.]

141 váltod [Emendáltuk.]

142 ha meg siratod [A nem szót beszúrtuk.]

143 magdolnakot [Emendáltuk.]

144 konv [Emendáltuk.]

145 meljen [Emendáltuk.] bé <v> messétek

146 O.A.M.D.G.B.V.M. et O. S.S.H. [A rövidítést feloldottuk.]

Kázmér Ferenc Domokos (?)

Passion Play with the Parable
of the Wicked Husbandmen

Essential data

The manuscript of the drama is on pages 387–412 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas… in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery. There is a manuscript copy in Petőfi Literary Museum as well (V 3586). Its text with modern orthography was published by Júlia Demeter (Nap, hold és csillagok… nr. 10, 499–541) It is mentioned by Bándi (1986, 289), Fülöp (1897, 27), Pintér (1993, 120), Muckenhaupt (1999, 115).

The short content of the drama

Prologus

The prologue briefly summarizes the parable of the Wicked Husbandmen who cheated the owner of the vineyard and killed his servant and his son, and also provides an explanation: Pater familias, the owner of the vineyard is God who sacrificed his only son to save humanity. The prologue warns the audience to repent.

Scena prima

The story of the Wicked Husbandmen.

Scena secunda

Jesus raises Lazarus from the dead.

Scena tertia

The Pharisees accuse Jesus to the high priests.

Scena quarta

Jesus bids farewell to Mary (Bethany scene, Mary’s lament).

Scena quinta

Astaroth and his fellow devils convince Judas to betray Jesus. Judas visits the high priest and takes the commission. Jesus is awake, getting ready for his arrest and the soldiers capture him.

Scena sexta

Jesus in Pilate’s court.

Scena septima

A short scene: the devils regret persuading Judas to betray Jesus. Pilate’s wife intervenes on behalf of Jesus.

Scena octava

Jesus in front of Herod who takes him for a fool.

Scena nona

With the help of the devils, Judas decides to commit suicide.

Scena decima

Jesus is taken to Pilate again. Pilate would release Jesus but the Jews want him crucified. Jesus utters his last words. At the end of the scene, Joseph of Arimathea asks Pilate’s permission to take Jesus’ body.

Scena undecima

Mary’s lament, in a dialogue with the Angels; she calls for penitence.

Epilogus

Warns the audience again to avoid sin and repent.

Author

Árpád Fülöp (1897, 13) named Casimirius Domokos as the teacher of the grammar class, so he is the probable author. Kázmér Domokos was born in Csíkcsomorta in 1736 with the name Ferenc Domokos. He entered the Franciscan order on 14 July 1755 and was ordained on 24 May 1760. He was an expert on theology and canonical law; with Antal Lukács Raphain (Rafain) (1734–1785) and Názár (Ferenc) Károly Schlama (1737–1812), he wrote a book on canonical law (Idea Actionum Iuridicarum a viro patrii exterique Iuris peritissimo: in maximam Iuris Tyronum utilitatem concinnata: et nunc denuo edita, Typis Acad. Soc. Jesu, Kolozsvár, 1759). In the 1760s, Domokos was a teacher in Csíksomlyó, although his biographies do not mention this decade. He later left Csíksomlyó. Magyar Katolikus Lexikon (Hungarian Catholical Encyclopedia) does not mention his dramatic works either, although he taught and performed plays in Csíksomlyó in this period. He also directed a drama the next year: his Hungarian-Latin drama on Eulogius was performed on 9 June 1764 on Pentecost Saturday (Pintér 1993, 121; on Pentecost dramas: Demeter 2022). The manuscript of the drama on Eulogius is in a separate booklet in Csíksomlyó, in the so-called black box, and the author’s name appears at the beginning and the end of the manuscript („Producta Anno 1764 a Fratre Casimiro Domokos”). As the first four volumes of our annotated series (Ferences iskoladrámák I–IV.) contain the dramas of Liber exhibens actiones parascevicas…, the drama texts in separate booklets and letters, among them Domokos’ 1764 drama, are published in volume VI of the series.

Source

The passion play begins with a New Testament parable: the parable on the Wicked Husbandmen is in Matthew’s gospel (Mt 21:33–41). The parallel between the parable and the Passion is explained by the prologue in detail: „The owner of husbandmen will be the Lord God”. Jesus’ story starts with the raising of Lazarus from the dead (Jn 11:1–44), so it starts with the appearance of Jesus, as one of the most common genre characteristics of the international traditions of passion plays. Domokos uses all four gospels. Jesus’ last words are from Mark (15:34), just as the misunderstanding of the surrounding Jews who think that Jesus is calling Elijah (15:35–36). The scene with Joseph of Arimathea asking for Jesus’ body also appears in all gospels (Mt 27:57–60; Mk 15:43–46; Luk 23:50–53; Jn 19:38–41). At the beginning of scene five, Astaroth talks to Judas about the usefulness of loyal service; he mentions Haman from the Book of Esther but those who know the story understand this as a reference to Judas’ fall.

Other parts of the passion play are known from apocryphal literature. The Bethany scene, where Jesus meets Mary in Bethany, is a favourite apocryphal story. The drama is also a beautiful example of Mary’s laments (see Kilián 1991; 2012). Mary’s first lament is in the Bethany scene: she asks her son to avoid death; if this is not possible, she wants to die instead of her son; if this is not possible either, she wants to die with him. The crucifixion is followed by another lament from Mary. The daemons are typical passion play characters who persuade Judas to betray Jesus. Another recurring scene is the final lament of Judas preparing for suicide; the text is familiar from many other Csíksomlyó Good Friday plays.

Performance

The drama was performed in Csíksomlyó in 1763; although the manuscript does not provide a precise date, the topic makes us sure that it was performed on Good Friday, on 1 April. The usual props of the Passion were available, and the story of the Wicked Husbandmen did not require much preparation either. On the other hand, many scenes take place in several spots, and the director needed clever ideas to suggest places without rearranging the stage (e.g. the servant and the son of the owner of the vineyard receives an order to go the vineyard; Jesus moves between the houses of the high priests and Pilate etc.). According to Alszeghy–Szlávik (1913, 12), the Csíksomlyó school had some partition on the stage already in 1751. We think the partition must have been some curtain as an instruction in the 1769 passion play shows: „Aperitur secunda cortina” (see drama nr. 6 in the present volume). A similar way of changing scenery is shown in the instruction of the Piarist András Dugonics (Piarista iskoladrámák I, 374, 406–7).

Réka Kővári analysed the music. (Kővári 2016, 145). The 12-syllable lines of the Bethany scene (scene 4) suggest – in lack of director’s instructions concerning singing – that the farewell of Jesus and Mary, the first lament of the Virgin Mary in this passion play (Oh, szomoru Anya, immár hova légyek…) was not sung. If it was sung, it may have been sung to a 12-syllable song, such as the melodies given in the notes to the 1734 passion play in Ferences iskoladrámák I (nr. 10, 743–744: Hálát adok, Isten…, Mikor Máriához…), in the notes to the 1742 play in volume II (nr. 3, 300–301: Szomorú a halál…, Ó, édes Megváltóm…, Mit bízik a világ…), as well as in the notes to the 1753 (nr. 3, 209–210: Mikor Máriához…) and 1755 play in volume III (nr. 4, 273–274: Ó, keserves jajszó…, Ó, édes Megváltóm…).

The author does not give a melody reference for Mary’s lament in scene 11, and there is no obvious melody so far on the basis of the number of syllables. Two melodies may be suggested, however. 1) The required verse form (11.11.8.7) is achieved by omitting the repetition of sound in the second half of all the melody lines in the case of the song beginning Ó, bú látott, sok kínt vallott gyarló testem… The version from the Deák–Szentes manuscript and the folk version of this melody was published in the notes to the 1757 passion play in Ferences iskoladrámák III (nr. 6, 442–443). 2) The other suggested song is the one beginning Seregeknek hatalmas nagy királya… (a 17^th century work by György Sinka) whose melody is published below from the Reformed songbook of Kolozsvár (RMDT II, nr. 358; Dobszay 2006, nr. 431). Only the sound repetitions in the last line must be omitted in this case. The planctus may also be sung to the version found in the current Catholic songbook from folk collection (Éneklő Egyház / Dicsérjétek az Urat! nr. 73); in this case, we recommend using a portamento in the last beat. (The same modern songbooks contain a lament by Peter to the same melody but this is not the same as the Translyvanian-Bukovinian Peter planctus melodies in folk collections, see Szendrei–Dobszay–Rajeczky 1979, nr. II/316u; for a recording, see hungaricana.hu/22291/ and hungaricana.hu/22292/, cf. RMDT II, nr. 233 and 316).

For scores, see:

Kolozsvári Énekeskönyv 1778, 175 (RMDT II, nr. 358/I)

[Szerepek

Actio parascevica anno 1764.
In qua
Inducuntur ⁷ Hostes Dei et Animae, quae exclusis Virtutibus Animae
humanae famulabus, adeo Mundum replent peccatis, ut a solo Vero Deo et homine Christo Anima humana e carcere earum liberari debeat.

Prologus

Mely Változó légyen világ álopottya,

Ki az ö Istenét Nemelykor sajnálja,

Számtalanszor pedig keményen kinozza,

Ezen ora néktek aztot magyarázza.

5 Csak azon busulok, hogy nintsen Istenunk,

Nintsen immár kitöl segéltséget kérjünk,

Nintsen hol mi jóért a’ kihez mehessünk,

Nintsen kiben légyen immár reménségünk.

Mert ha Isten volna, mi attól rettegnénk,1

10 Az ő ostorátol mindenkor is félnénk,2

Soha a’ vétekhez mi nem férkezhetnénk,

Söt Szent malasztyában az Istennek élnénk.3

Most pedig e’ Világ immár arra jutot,

Hogy ő Istenétöl eppen el távodszott,4

15 Annak formajából mas formaba szállot

Es mas Isteneket magának választott.

Mivel csak az ördög e’ Világ Istene,

Eb kutya es menkő vagy mas illyen féle,

Hunczfut ördög attaaz ember beszédgye

20 Mint ha mind ezektöl volnánk teremtetve.

Ebböl hát ki tetzik e’ világnak dolga,

Igasságal mondom, merő komedia,

Ki az igaz Istent noha szájjal valya,

De cselekedettel éppen meg tagattya.

25 A melyekért minket valaha a’ barmok,

Vagy igaz hit nélkül valo sok Pogányok

Meg piritnak, s lésznek mi ellenünk állók,5

A kereszténységet pokolig taszittok.

Mert nintsen oly Ember e’ szelyes Világban,

30 Mind a’ kereszténség, ki inkább a’ roszban,

Mélyel hever, s frissen uszkál a’ gonosságában.

Azért noha voltak Krisztusnak hoheri

A’ zsidok régentén, de a’ volt csak testi,6

De a’ kereszténség hohér eppen lelki,

35 Annás egyszer ölte, ez ezerszer öli.

Miis ez oraban zsidokrol nem szollunk,

A’ keresztenységre egyedul mutatunk,

A’ Krisztus hoherin vétket magyarázunk,

Melynek Sziveinkben lako helyet adunk.

40 Meg látyátok itten, nem a’ zsidok voltak

A’ Krisztus hoheri, noha ugy lattatnak,

Ha nem kereszténység inkabb oka annak,

Kik a’ Vétek miat Istent meg tagadnak.

Hét halálos vétket előbben is látok,

45 A’ kik már Istenné lettenek Nálatok,

Hogy Krisztus szenvedet, ezek lésznek okok,

Noha okosztatnak it a’ Zsidó Papok.

Mert sokkal sulyosabb mi vétkünk Istennél,

A’ testet meg őlő zsidok rut vétkeknél,

50 Mivel ők nem hittek, tehát mi ezeknél

Töbször meg feszittyük a’ Krisztust mindennél.

Ma e’ dolgot tehát néktek meg probáljuk,

Es egy nehány szokkal elötökbe adgyuk,

Lelketek hasznára légyen az, kiványuk,

55 Melynek jobbulasát egyedül ohajtyuk.

Scena prima

Totius perditionis humanae origo peccatus adeo in mundum invasit, ut spreto o(m)ni freno obedientiae, et bono Deum ipsum et majores nihili faciat. Adeo hic mira de se jactitando peccata hominum capitalia se Deu(m) mundi (sed sc[e]nise) asserere audent et ad imitationem sui quosvis impudice invitant.

Superbia

A ki e’ világnak reszeit most látya,

Az eget es poklot már régen meg látta,

A kit az egész föld, mind Istent, Uralya,

Annak ti hozzatok vagyon kevés szava.

60 Elöbb e’ Világra az Egböl szállottam,

Az Emberek szivét magamhoz kapcsoltam,

Gazdagtol, Szégenytöl7 magam meg nem vontam,8

Es igy egész földön eddig Uralkottam.

Király, Császár tehát mind semmi előttem,

65 En vagyok egyedül örök fejedelem,

Mert én mind ezeket mind sárt, ugy meg vetem,

Már az Isten nevét sem emlekethetem.

Mert mindenem vagyon, melyet en szerszettem,

Istennek s. embernek ezt nem köszönhetem,

70 Nékem kopot eddig mind ezekért kezem,

Nem szükség tehat, hogy légyen Istenem.

Tijrus királyával hat én vagyok Isten,

A ki nekem szolgal, aldot lesz az illyen,

En azt meg cselekszem, hogy mindent meg veszen,

75 Nálamnál nagyobtól nem kell, kitöl félyen.9

Égenföldön nintsen, ki azt mivelhetné,

Hogy az olyan embert kezemböl ki venné,

Vagy csak kevésben is ötöt meg sértené,

Mert akkor kezemnek sulyát meg erzené.

80 Ha tudnam pediglen, hogy van még felsöség,

Melyben részem nintsen, ha volna oly felség,

Minden féle törvént hamar félre rugnék,

Inkabb, hogy sem attol szivem eltávoznék.

Nem gondolok semit másoknak vesztével,

85 Szegénynek, gazdagnak hirevel s nevével,

Világon országlo királyi hüseggel,10

Mert ha én akarok, keresek erövel.

Ha másként nem lenne, pénszel ügyekezném,

Másnak ki érdemes, tisztét vesztegetném,11

90 Annak elő mentit mind addig sérteném,

Miglen magaménak én aztot tehetném.

Ha oly igaságra e’ földön találnék,12

A’ mely oly igaznak, mind nap fény, láttatnék,

Mingyárt én magamnak prokátora lennék,

95 Megis igassága annak elrontatnék.13

Ki mer hát ellennem csak kitsint véteni,14

Ki meri hatalmát én elobbe tenni,

Emberrel s Istennel nem tudok gondolni,

En ezeket szoktam labammal tapodni.

100 Mi hát én elöttem Pápa, király, császár,15

Ezeket elöttem csak nevezniis kár,

Viczetiszt pediglen csak olyan mint a’ sár

Még csizma talpai is job ö’ nála immár.16

Humilitas

Teremtet álatya te vagy az Istennek,

105 Egen földön kinek mindenek engednek,

Alázd meg magadot tehát e’ felségnek,

Fontold meg Szivedben jol a’ boldogságot,

S e’ világon lévö nagy bolgatagságot,

Mit használ tenéked fel fuvalkodasod,

110 Ha halálod után lészen kárhozatod.

Az alázatosság menybe hány Szenteket,

Beplántált gondold meg, hány ezer hiveket,

Tehát azt jovaslom, kövessed ezeket.

Superbia

Nem hivattam én most praedikaló papot,

115 Hanem ottan tarcsad, hol illik, dolgodot.

Humilitas

Nem hivattál ugyann, de sejtem, lelkedet

Né talam el veszeszd, menyei kéntsedet.

Superbia

Szemem elöl mostan mingyárt takarodgyál,

Ha halálod felöl még nem gondolkoztál,

120 Mert senki sincs nagyobb az én hatalmamnál.

Ki magát el hiszi, a’ tisztre vagyodik,

Kérkedéken lévén, roszrol ditsekedik,

Ártatlan emberrel a’ ki veszekedik,

Vagy meg atalkodva engedetlenkedik,

125 Az velem egyet ért, együt uralkodik,

Dávid mondasaként égig emelkedik,

Mig él e’ világban, meg nem alásztatik,

Az után ö lássa, a’ hova vitetik.

Ezeket most halván, immár készülyetek,

130 Hogy mind eddig, ugy mar kevélyek legyetek,17

Én legyek egyedül csak ti Istenetek,

S nekem meg hajoljon minyajon térdetek.

Azért gazdag, szegény, bátron kevélykedgyél,

Hogy mindenek elöt inkább tiszteltessél,

135 Nagyobnak magadat tartsad a’ Szenteknél,

Mind ezek, ugy sintén, te is teremtettél.

Igy lészen orszagunk diadalmas nékünk,

Amint eddig együt békeségben élünk,

Minket szivetekben meg tartsatok, kerünk,

140 Mi is hiv szolgatok, elhidgyétek, leszünk.18

Humilitas

Oh bünös emberek, lelketekre kérlek,

Ezen kevélységnek szavát ne hidgyétek,

Söt még szivetekböl aztot ki üzzétek,

Különben halálra vitetik lelketek.

145 Kevélység Luczipert Menyekböl ki zárta,

Ezerni Szenteket gyehennara vonta

E Nabuchonodoszort barmá változtatta,

E miat taborát Dávid káré valta.

Az iras is nekünk bövön meg probálja,

150 A’ ki mások fölé magát magasztalja,19

Az Isten, buntetvén, biszon meg alázza,

Alázatost pedig égig magasztalja.

Scena secunda

Avaritia

Valakik akartok e’ világban elni,

Az én szavaimra is kel néktek halgatni,

155 Sok gazdagságokot miként kereshetni,

Abbol meg tudtyatok, fogok én lenni.

Én a gazdagoknak vagyok fő veszére,

Vagyok mindenekben ök első Istene,

Bennem vagyon nekik éjjel nappal szive,

160 Mert töllem kéntseknek indul szeretete.

Ezüstöt, aranyat, anyira ohajtom,

A sok gazdagságot oly sziböl kivanom,

Hogy lopásra adni magamot nem szánom,

Ezekért, s erövel masokét el vonom.

165 Mit pedig másoktól csalhatok s huszhatok,

Ismét usorára olyakot ki adok,

Száz forintért néha tizet is el huzok,

Miglen mind ezekből ezer annyit kapok.

Mendici (rogant elemosynam.)20

Oh, drága jo Urunk, az élő Istenre,

170 Kérünk, tekéncs a’ mi nyomorult ügyünkre

Kevés alamisnát adgy a’ mi keszünkbe!

Avaritia

Hogy mértek ti nekem most inkomodálni,

A’ mikor akarnám pénszem számba venni,

Fogjad a’ korbátsot, el kel ököt üzni!

Mendicus secundus

175Uram, hid el, még ma kenyeret nem kaptúnk,

Es semmit nem evén, mind el kodohosztunk,

Egy szelet kenyeret Istenért, adgy nekünk,

Mert nagy reménséggel mi hozzád bé jöttünk.

Avaritia

A ti torkotokot ki az őrdög gyözné

180 Tölteni mindenkor, ki ne nehesztelné?

Mendicus primus

Uram, eddig soha nem lattuk hászadot,

Hanem most az egyszer várjuk gratiadot.

Avaritia

Kimiletlen üssed, mint barmot, hátokot!

Mendici

Oh, jó Urunk, neked ismért könyörgünk,

185 Hogy ha alamisnat nem adsz is mi nekünk,

Leg alább te tölled meg ne verettessünk,

Enged meg békével, hogy most ki mehessünk!

Avaritia

Ne halgasd a’ szavát, hanem vágjad inát,

Mert a’ meg foghatná még az eke szarvát,

190 Ha más vagyonára nem tátaná száját.

Mendici

Oh, Uram, Szent Isten, könyörüly mirajtunk,

Akár hova menyunk, ételt nem kaphatunk,

Te hozzád egyedül immár folyamodunk,

Mert a’ bünösöktől rendre üldöztetünk.

Avaritia

195Ha mikor nem vélném, a’ szegént meg látom,

Ajtomot elötte csak hamar be szárom,

Csak egy filleremet nekie sem adom,

Söt még eb rudon is hászambol hajtom.

Csüröm meget vagyon hatvan hat asztagom,

200 Öt ládában fekszik házamnál aranyam,

E mellet van nékem sok ezer jobbágyom,

Kiktől néhány ezer forintomot várom.

De ha szegenyekre kezdem oztogatni

Sokan kezdnek, tudom, engemet keresni,

205 Az után mindenem meg fog űresülni,

Es magam végtére szegénységre jutni.

Vélek azért élek s halok e’ világban,

Istenemet tartom a’ kentses ladámban,

Cselédet kevesset tartok udvaromban,21

210 Hogy inkább maradgyon kéntsem palotámban.

Minyájon hát ti is engem kövessetek,

Mind eddig, ugy most is, engem kövessetek,

A’ ládátok mellöl mesze ne menyetek,22

A’ szegényről sokat ne emlékezzetek.

Luxuria

215Nékem is hozzátok van kevés mondásom,23

Noha nem szükséges, sokakban mint látom,

Mert köztetek vagyok, s éjjel nappal lakom,

Setétben pediglen éppen uralkodom.

Mert a’ szemeimet soha bé nem hunyom,

220 Nyitva én azokot alatomban tartom,

Igy világ fiait magam után vonszom,

Testi kivánságra szüntelen unszolom.

A ki vélem jár s kél, nints Istenre gongya,24

Elmejében soha eget nem forgattya,

225 Mint a’ ló s őszvér életétt fojtattya,

Söt a’ Menyországot álmában sem látya.25

Oh, mely győnyörüség olyannak élete,

Kinek, kitöl féljen, nintsen mar Istene,

Hanem azt követi a’ mit akar teste,

230 Oh, mely boldog élet, ki ki ezt kövesse.

A Tékoszló fiu eztet meg probálta,

Jákóbb onokája, Onán meg kóstolta,

Sámson es Salamon én Velem tartotta,

Azért hirek s. nevek nekik fen marada.

235 Add meg hát testednek, mit magában kiván,

Semmi gondod légyen Istennek országán,

Ne tarts te magadot oly szoros szabolán26

Mert jutalmát veszed halalod oráján.

Ira

En is e világnak vagyok egy fő Ura,27

240 A boszu allasnak rend küll kivánsága,

A szivnek meregre valo gyulasztása,

Melto hát mondasom a meg halgatasra.

Mert en embereket olyakra fokasztom,

Melyel Eget s poklot mind egybe zavarom,

245 Őrdögöt Istenne hamar valtoztatom,

Es Istent ördögge más szomban forditom.

Ezer menkő attát a szájam ugy szorja,

Mind a szoro lapát a polyvát el hannya,

Dulfulok magamban, mint az angyom kennya,

250 Ordittok es bőgök, mind falu bikája.28

Nem gondolok Pappal sem a Kántorával,

Sem a Nemess Szeknek Király birojával,

Sem az országunknak Gubernatorával,29

Ördöggel, Pokollal, sem semmi halállal.

255 A Ki nekem szolgal, az haját szaggatya,

Mérgébe köntösit rendre hasogatya,

Tulajdon öklével, a meljet botoszza,30

Lábain sem álhat, földhöz verni szokta.

Láthattátok sokszor szineben változni,

260 Testenek erejet majd majd el fogyatni,

Gutta utesektöl neha le rohanni,

Eszt látom kösztetek eppen jonak lenni.

Azért igen kerlek, haragot tarcsatok,

Mert ez nagyon használ, ti jobban tudgyátok,

265 Haragosotoknak meg ne bocsassatok,

Mert pipe szivuknek osztán mondattattok.

Az Isten magais, látom, boszu állo,

Haragját sem tartya, noha igasz biro,

Szent Dávid is mongya, legy haragot tartó,

270 Hogy ne volna tehát ez minnyajunknak jo.

Igy lesztek bajnokok, egy mástol nem félök,31

Digdább emberektöl eppen nem rettegök,

Ellensegtek lesznek titeket becsűllők,

Nem lesznek veletek e’ földön perlődők.

275 Szelidsegben elni, mit használ ti néktek?

Minden rossz emberek nyakatokra ülnek,

Csipnek és harapnak, s mindenböl ki esznek,

Adgyatok helyt tehát a jó gyülölsegnek.

Patientia

Krisztus Szent Mátenál nekünk parancsolja,

280 Haragot ne tarcsunk – bövön eszt probálja,

Keresztfán peldában esztet meg mutatta,

Szent Attyat sidokért bocsanatra hitta.

Ezt David Saulhoz regen vegbe vitte,

Szent István Martir is tudgyuk cselekette,

285 Az ö kövezöiert midön Istent kerte,

Tehát amittasid nem méltok a hitre.

Ira

A Kompilátábol keveset olvastál,

Látom, mert te abból semmit sem probálál.

patientia

Ország törvénye sem parancsolja nékünk,

290 Haragosink ellen, hogy gyülölök legyunk.32

Ira

Ország törvényében tiltatnak a vetkek,

Gonosz tévök ellen vadnak büntetesek,

De harag tartasrol nincsenek czikelek.

patientia

A külsö törvenek a külsö vétkekröl

295 Szolnak, nem a lelek belsö rutsagirol,

Eleg, ha Szent Irás szoljon mind ezekröl.

Ira

Velem ne disputály hanem meny tatárba,

Külömben testestöl viszlek majd pokolba.

patientia

A lanczon tartott eb örömest mardosna,33

300 Ha urátol néki szabadsága volna.

Ira

Hat ilyen s amuljan, nékem mondád esztet?

Meg mutatom, tud meg, hatalmamnak létet.

Scena tertia

Gula

Oh, mely igen bánom, hogy en ide jöttem,

Mert a böjt én nékem örök ellenségem,

305 Itt pedig bőjtölnek, s nem gondolnak velem,

Mind megtöltöt hordo, nincs mit igyam, s egyem.

Azert Pápistáktol félek mind őrdőktől,34

Isten mencsen engem azoknak böjtöktöl,

Kiszitől, borsotol, korpa czibrejéktől,

310 Nem kivánok semmit ily csemegyekböl.

De mit busulok en, most juta eszembe,

Nagyobb hasznom nekem az ide jötömbe,35

Mert a kik nincsenek az en törvenyembe,

Itt azokat hajtom s huszom Kelepczembe.

315 Ki vagyok, s ki legyek, azt ti jol tudgyátok,

Világnak fiai nem most kostoljátok,

En Paradicsombol jőttem volt hozzátok,

Midön tiltot almát eve meg Atyatok.

Elötökbe semmi rendet en nem szabok,

320 Nincsenek én nalam semmi böjti napok,

Mert nincsen azoknak, látom, semmi hasznok,

Job lész hát szűntelen, hogy teljék hasatok.

Amit szemetek lát, azt meg ehetitek,

Mert ami be mégyen, tudgyátok nem vétek,

325 – En nem parancsolom, hogy ti böjtöljetek,

Hanem torkotokig a hasat tölcsetek.

Bort az után reá, s pálinkát igyatok,

Nosza hát, torkosok most vidámodgyatok,

Mert most vagyon nektek a ti világotok,

330 Ha ti igy nem éltek, mind meg soványodtok.

Ez a Kegyess törvény, ez áldott szabadság,

Oh, szabados élet, oh draga vigaság,

Neked terdet hajt már a nemess Uráság,

Es köz renden levö vitez katonaság.

Temperantia

335 A kik ezen torkos szavait hallátok

Ő hoditására, kérlek ne áljatok,

Mert testet es lelket romlasra adgyátok,

Eztet meg mutattyák okaim, haljatok.

A bor ital miatt Noe reszegedek

340 S mezitelen leven Kámtol gyalásztaték,

Házasság tőresbe Lot bor miat esek,36

Midőn leánnyával véletlen vetkeszék.37

Amán reszegsegben őrsegetöl őletett,

Hollofernes másként meg nem győzettetet,

345 De torkosság után midön agyba esett,

Judit által feje kardal el vetetett.

Torkosságbol mely sok gonosság származék,

Az emberi nemszet Mennyegböll ki esek,

Adám maradeka atokba ejtetek,

350 Egy alma evesért meg sebesitteték.

A torkosság tehát egesség rontoja,

Eronek, tagoknak, s szemnek fogyasztoja,

Testnek és leleknek kegyetlen gyilkossa,

Hát ki e meregnek lehet kostoloja?

Invidia

355Hát te országunkban hogy merz kémelkedni,

Tam tanyitásinkba akarz visgálodni,

Es a mit mü el maglunk, akarod bornálni,

Es a mit aratunk, csürödbe hordani.

Temperantia

Azt hellyesen mondád, mert a konkolyokot

360 Akarom tőrleni lelek rontástokot,

S penitentiára hiván halgatokot,

A mennyei csűrbe hordom be azokot.

Invidia

Még te, királyunknak ki vagy rebbelisse,38

Ezt mered fecsegni mindennek előtte?

365 Most testedkutyaknak lessz mindgyárt ebedgye!39

En pedig ki legyek, azt elö nem hoszom,

Mert en mindeneknek szivében lakozom,

A hova akarom, Szenteket is vonom,

Ritkán vagyon nekem azoktol ártalmom.

370 En irigy Angyaltol elsöben szármasztam,

Angyalok szivéből ide ki ugrottam,

Ritka tanáltatot, kit meg nem csaltam,

Vagy irigykedesre nem tantoritottam.

Mégis, mind halálig szomoru a’ lelkem,

375 Keserü mereggel telyes az ebedem,

Noha sok emberek kővessenek engem,

Buval es bánattal teli vagyon fejem.

Mert látom testekben masok meg aldatnak,

Termetes erővel fel viragosztatnak,

380 Jokkal s betsulettel meg gazdagitatnak,

Hogy ezeket látom, inkább szomoritnak.

Miért van másoknak bővebb okossagok,

Bőveb értelemmel valo tudományok?

Mert inkáb illettek volna engem azok,

385 Ne csudáljátok hát, ha szomoru vagyok.

Látom mások engem mind felyül haladnak,

Mindenüt oromnál fogva hurtzolhatnak,

Kintsben es joszágban velem játzodoznak,

Szolgabol let Urak velem csufolkodnak.

390 Oh, Menyei Isten, hol az igasságod,

Miért tálentomot, kérlek, sárba hányod?

Talám előmentem nékem nem akarod,

Hogy nyomorubaknak mind azokot adod?

Egy Diákos fattyut felvisz nagy tisztségre,

395 Egy botskoros embert űltetsz fő székekre,

Ju pásztornak fiát vezetz szerentsére,

Nem de nem, én inkább illenek ezekre?

Ihol alig ment ez a’ Réthorikára,

Az után fel hága kantzalistaságra,

400 Apját s Anyát tudom, nem vala czondrája,

Mégis imár vagyon sok pénze s jószága.

Eb Ura az illyen, nem Uralom ezket,

Rajta lészek azért, s. vetek keleptzéket,

Áskálom s kapálom ő elő menteket,

405 Őrűlők, ha látom ők kűssebségeket.40

Tudom azért velem ti egyet értetek,

Mások előmentit szint ugy irigylitek,

Néktek jobban illik, ti igy vélekedőttek,

Azért mindenekben engem kővessetek.

Scena quarta

Acedia

410Hogy egy csismám vagyon, van tiz esztendeje,

Soha ki nem szakat a nagydrágom térgye,

Nem szokot hajlani lábam térdeplésre,

En nem tudom, hol van a’ templom kűszőbe.

Mikor Papot látok, ugy irtozom attol,

415 Hogy nem félnék inkább a’ bolond hagymasztól

Vagy a’ siro rivo fene oroszlántol,

Nem rettegnék inkább őrdőgtől s pokoltól.

Mert a’ Pap engemet Szentség tanulásra,

Tanit hidegben is a kátekizmusra

420 Nem hagy engem soha a’ nyugodalomba,

Hanem int, hogy magam adgyam a’ munkara.

Azt akarnám azért, hogy mind leromlanék

Valahány Templom van, mind semmié válnék,

Miset, Papot véle soha ne láthatnék,

425 Mert akkor en lelkem éppen meg nyugusznék.

Judex Ecclesiae41

Acedia, kednek a’ Pap az izente,

Hogy minél hamarabb a’ templomba menne,

A’ nagy tunyaságot mostan félre tégye,42

Es Isten házában magat meg jelentze.

Acedia

430Mond meg a’ Páternek, oly nagy fő fájosom

Vagyon, hogy magamot nem is mozgathatom.

Judex Ecclesiae

En bizony rovásra érted nem hazudok,

Hanem mindeneket ellenned ki mondok,

Mert tudom, ellenned vannak még vadolók.

Acedia

435Keveset gondolok te vadolásodal,

Azt én mind el rontom egy verő malasszal.

Judex Ecclesiae43

Sőtt inkább mondhatom, esel perengébe,

Mert a’ jővő héten Papok a’ Szént Székben

Gyűlnek, a’ melybenis, ugyekezem ebben,

440 Hogy te rest és tunya, vonassál tőrvénybe.

Acedia

A Farkast nem szokták tenni Pásztorságra

Né talám juhokot vonnya a’ Prédára.

Judex Ecclesiae

Ezen esztendőben te még meg sem gyontál,

Vigyász, ez irántis bé ne vadoltassál,

445 S Templombol, mi nagyobb, interditáltassál.

Acedia

Beszeg azt akarnám, interdicálnának.

Judex

De a’ kővetkezik, még el sem temetnek,

Es mind rothat tagot, az Egeknek vetnek,

Akkor erzed kárát te bűnős lelkednek.

Acedia

450Ki az őrdőg győzné az mind véghez vinni,

Melyekre a Papok minket szoktak vonni?

Kitől lehet Istent mindenkor imádni,

Vagy inepnapokon a’ templomba járni?

Lehetetlen tőllem nyegyven nap bőjtőlni,

455 Anyi inepeket hiven meg tartani,

Husveti napokban vétkemet meg gyonni,44

Jobb latom mindennél, a’ puszogban űlni.

Azért bizd a’ Papra templomot s vetsernyét,

Ot hát olvasgassa nékí hagyot letzkét,45

460 Ha nem győzi, hadgya mesterre a’ felét,

Ebre tojta rám, nem tudom, maga terhét.

Ha a’ Papok vészik mi tőllünk a’ kepét,

Magokra is vegyék tehát vétkeinket,

Ne váslajuk vélek a’ mi térdeinket,

465 Ne is büntessék meg szép virág testünket.46

Minden okos, tudod, a’ jobb részt válajsza,

Azért, ha az Isten neked Parantsolja,

Hogy cselekedjél jót, ne meny a’ templomba,

Akármint tiltsanak, meny a’ kortsomába.47

470 A jora ne sijess, mert sok munka leve,

Azt te nem viheted, látod, soha végbe,

Igyis el kőzelget e’ világnak vége,

Tőbbinek is ugy lesz, mind neked a’ része.

Szépen jársz te vélle, ha most munkálkodol,

475 Testedben s erődben, ha it meg rontodol,

Munkád után végre menyből is ki kopol,

Azért jobb Istenért, ha it csak aluszol.

Ha munka nélkül élsz, üres lész a’ butól,

Ha pedig otthon űlsz, nem félhetz másoktól,

480 Ha tőbbi kőzi mész, hamar csufoltatol,

Ha Templomba indulsz, ot taszigáltatol.

agy hamar meg szolnak, avagy helyt nem adnak,

Avagy, ha későn jősz, azért pirongatnak

Azért oka ne légy az emlitett rosznak,

485 Hanem Devotiod engedgyed Másoknak.

Scena quinta

Virtutes imbel(l)es licet his hostibus resistere conant(ur), sed in Cassum O(m)nia, quia nimia iniquitas adunata vi, a pecatrice anima exclusas jugulat, unanimi igit(ur) voto peccata in anima(m) perdendam armant(ur). Exit Virtus humilit(er) cui Superbia.

Superbia

Te ki vagy, s mit keresz itten, otsmany álat?

Humilitas

Az én Teremtőmnek vagyok hiv Szolgája,

Ki a kevelyeket hamar meg alásza,

A’ kűldőt most hozzád, emberek bálványa

490 Hogy ne halgatnanak a’ te szavaidra.

Superbia

Ki parantsol nekem, akarnám meg tudni,48

Talám te parantsolsz? Meg kel őtőt kőtni,

Nem kel egy szavát is néki meg halgatni.

(Exit Largitas cui Avaritia.)

Avaritia

Hát te utálatos miért dőtél ide?

Largitas

495 En azért jőttem most, hogy irgalmasságot

Hirdessek e’ népnek, s e. világi jokot49

Meg vettessem velek, és a’ menyországot50

El nyerjék ez által. Miert tudakozod?

Avaritia

Talám kerestemet el akarod lopni,

500 S azzal akarsz, ravasz, masnak adakozni?51

Largitas

Tiéd nekem nem kel, mert az az őrdőgé,

Ki az embert tészed Isten ellenségé.52

Avaritia

Oh, bestelen, hat igy beszélesz én nékem

Tudod, hogy te voltál az én ellenségem,

505 Bezeg meg kaptalak, ma meg erzed kezem,

Azért kardom élét majd nyakadra tészem.53

Largitas

Szabad vagy most ugyan tőrvény ellen velem,

De meg büntet, hid meg, az én jo Istenem.54

Avaritia

Halgass te tikozlo, ne szoly tőbbet nékem.55

Luxuria

510 Hát te, Páva modra lépő selyem bogár,

Ki vagy, s miért hoza most ide a’ tatár?

Castitas

Az Ur Isten hozott, nem pedig a’ tatár,

A’ ki még végtére téged pokolba zár!

Hogy pedig az kérdéd, ki vagyok, meg mondom,

515 Ebből meg ismered, Istennél lakozom,

Ha lehet, lantzodbol az embert ki hozom

S menyei kéntsekel meg ajándekozom.

Luxuria

Ha Istennél lakol, en majd meg probálom,

Ha éles kardomot nyakadba akasztom.

Castitas

520 Akaszhatod nékem, oh, őrdőgi majom,

Akkor sem hágy engem én erős paisom.

Luxuria

Ki a te paisod?

Castitas

A’ Tisztaság Ura.

Luxuria

Azzal együt veszel, mert ily boszuságra

525 Senki sem fakaszta, csak te, üssön guta,

Ne böffögj már többet, istrang a’ nyakadba!

Castitas

Oh, te tisztátalan, térj már az Istenhez,

Ne fogj mindenkoron a’ kegyetlenséghez,

Látom részed nintsen Isten kegyelméhez.

530 Azért még viheted, amit akarsz véghez.

Luxuria (exit.)

Halgass, ne emlegest tovább Istenedet!

Ira (cui dicit)

Mi dologra jővél, alá néző matska?

Patientia

Téged meg torkolni, őrdőgnek fajszattya!

Ki magad hirdeted, hogy vagy világ Ura,

535 Mert bizon méltó vagy őrők gyehennára!

Ira

Hogy mersz nékem szolni, talám ily bolondra

Van nékem szükségem s praedicatiodra?

Nekem ne parantsoly, oh, Világnak Csufja,

Külömben majd vonok fegyvert a’ torgadra.

Gula

540 Nezd el, hol buvik ki egy ősztővér Disznyó!

Temperantia

Ha ősztővér vagyok, te vagy kővér disznyó.

Gula

Hát igy kel felelni ily nagy hasu Urnak?

Látzik hogy nem tudod rendét etikának.

Temperantia

Tudod, igaz mondás, hogy nem ember szollás,

545 Azért beszédem is látod, hogy etikás.

Gula

Látom, hogy ellennem jőttél ellenségül,

Azért hama zablát vetek nyakad kőrül.56

Temperantia

Ki tobzodó torkos! Sőtt inkább magadnak

Vetnél te zabolát potrohos hasadnak,

550 Ne ártanál anyit e’ szegény Világnak!

Gula

Ne busuly te rajtam, s ezen a’ világon,

Hanem aly meg itten kevessé labadon,

Majd meg látod nyelved, mit tereád hozon.

Invidia

Nosza, jó vitesz társak, őlyűk ököt rendre!

Ira

555 Had gyülyenek többen még a keleptzébe!

Invidia

Talám néked is van nagy dolgod mi Velünk?

Benignitas

Nekem semmi gondom nintsen most Veletek,

Hanem emberekhez kűldetvén sijetek,

Hogy vétekre őkőt ti ne vihessétek.

Invidia

560 Ho buta, ho, aly meg, bizony nem mégy innet,

Nem kivánjak azok most kednek szépségét.

Benignitas

Bezzeg azt bánom én, hogy Istennek képét

Őrdögévé tetted, s ő jó tetemenyét,

Mert irigyled te másokban ezeket,

565 S egyszersmind57 s mind meg őlni tulajdon lelkedet.

Invidia

Még pirongatz58 engem, kép mutató lélek,

Majd meg látodd hová én tégedet tészlek,

Halgas, mert más képpen néked majd beszélek!

Acedia

Még hátra valál te ides s tova kapo,

570 Ki a’ templomokban vagy csak képmutato!

Pietas

En valék még hátra, lelked vádoloja,

Őrdőgnek a’ szava most hozzám szollala.

Te az embert hozod sok ezer kinokra

Midőn jotól hivod a nagy tunyaságra.

Acedia

575 Hogy mersz, rosz ember, ellennem szollani,

Engem, te uradot anyira alkotni,

Senkinek nem kellesz, azért kész halgatni

Varj, piszli, majd fogom torgadot fojtani.

Pietas

Nekem Uram nem vagy, őrdőgnek szólgája,

580 Vagyon nekem Uram, az Egeknek Ura,

Kinek még valaha reád száll haragja.

Acedia

Csátsogo szájodot fogd bé te koborló,

A’ templomban sokszor magad mutogató,

Kelle néked lassan lépő processio,

585 Kire eddig sokszor te valál olyan jó.

(Claudit[ur] scena.)

Superbia

Fő ellenséginket már kőzűnkben kaptuk,

Emberek sziveből eppen ki hajtottuk,

Erdemes voltoknak hát jutalmát adgyuk.

(Simul sex.)

[A többi hat főbűn együtt]59

Halálal olyűk meg most minyájon őkőt,

590 Mind ellennunk járó fő ellenseginket,

Hogy halálok után se halyuk hireket.

Superbia

Mondgyád, a’ patanttyus ragadgyon ágyura.60

Es tuzet halalig adgyon virtusokra!

Humilitas

Tehát, oh, virtusok, az elő Istenben

595 Bizván, őltőzzűnk fel csak bátron fegyverbe,61

Remélvén, nem enged ő gyilkos kezekben,

Csak legyűnk Istenhez igaz remenségben.

Superbia

Nosza hát, fegyvert minyájon ragadgyunk,

Életek gyergyáját ma ki kel oltanunk,

600 Kűlőmben mi nékűnk lészen ma halálúnk.

(Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant.)

Diabolus primus (Ad suplicationem veniens.)

Nosza jo baratom, semmit nem kel félni,62

Mert mu is tű néktek jottűnk segitteni.

(Virtutes occisi jacent.)

Superbia

Már bátron élhetunk az egész világban,

Mert már minden be jőt a’ mi taborunkban.

605 Ez után mindenek bisznak hatalmunkban,

Nem előttűnk fekűvő meg holt bálványokban.63

Azért vigasságra indittyuk lábunkot,

Hogy meg vigasztalyuk a’ mi fiainkot!

(Hic fit Saltus vitior[um].)

Invidia

Ezeket meg őltűk, de hol van a’ fészkek,

610 A’ melyben mind eddig nagy vigan hevertek?

Luxuria

Ne busuly, mert minket ő maga meg keres,

Lako helyet ő nála, hogy inkább te nyerhess,

Bujunk el mi hamar, ne mulatoss, sijess,

Mert ama hét nélkűl immár maratt üress.

Scena sexta

(Anima suffocatis jam Virtutib(us) praesidiis vacua, et ad o[m]nia etiam illic ita libera ficto animo, quaerit Virtutes olim suos socias, sed incidendo in vitia eisdem adhaeret, unde fit ut o[m]nis decor ejus perdat[ur] imago Dei fit Diaboli, et in car[c]erem trahit[ur].)

Anima

615 Eddig szemeimet főldre fűggesztettem,

Neha pedig onnet égre fel emeltem,

Bűnőktől szűntelen, mind haláltól féltem,

erre vívő okot mindent el kerültem.

Mert alászatosság eddig járt mind velem,

620 Tisztaság mindenkor volt az én szerelmem,

Adakozást máshoz kivánt az én kezem,

Békeseges tűrést ohajtot a’ szivem.

Mértekletes voltam ételben s italban,

Mindenkor kivántam lenni imádságban,

625 E mellet forgottam a menyei jokban,

Nem bisztam én semmit ebben a’ világban.

Mert ezek engemet olyan őrizetben

Tartottak, a’ felet Isten tőrvényében

Járni, s igazgattak annak ősvényében,

630 Valamig én valék ők engedelmeben.

De etszer szememet fel kezdem emelni,

Azok jovaslásit szegyénlem be venni,

Ők is mind a’ heten el kezdének hagyni,

Én nékem egyedűl már kelle maradni.

635 Es igy lehet nékem sokakra vigyáznom,

Már az Emberek köszt vigan társalkodom,

Világi dolgokot elmémben forgatom,

Mivel Virtusoktól nints már akadályom.

De most jut eszembe, mint van ruhaszatom,

640 Mit azok attak is, majd mind el szaggatom,

Ez után nem tudom, hogy mivel czifrászom,

Én gyenge voltomot mikeppen táplálom.

Oh, drága Virtusim, ti hova lettetek,

Valyon hová mentek, de valyon kit kérgyek,

645 Csak egyedűl vagyok, senkit sem lelhetek,

Biszony el indulok, fel keresem őket.64

(Quaerendo ait.)

Oh, én árva lélek, ki lesz már gyámolom,65

Ki lészen már nekem jóra igaszgatom?

Ha meg tanálhatom, nékik engedelmet

650 Igyirek mint lehet, méltó tiszteletet,

De azt bár el hidgyek, hogy én mindeneket

Már meg nem fogadom az ő beszédeket.

(Hic loco virtutis in vitia.)

Kik vattok hoggy illyen barlangban lakosztok,

A hét társaimot valyon nem láttátok?

Superbia (ait:)

655 Hogy kérdéd, kik vagyunk, nem ismersz e minket?

Tudod, hogy rejtek hely minket inkább illet,

Hogy el távosztattuk ellensegeinket,

Mi régen ohajtunk mind heten, tegedet.

Anima

Kiket én keresek nem ti vattok azok,

660 Mert ők fejérek, s nem voltak ily nagyok.66

Superbia

Mi vagyunk, azt el hid, s nem is mások azok,

Mert a’ kitsindek is nőve lesznek nagyok.

Anima

Amint az előt volt, nem olyan kőntőstek,67

Talám csak meg csalni engem űgyekeztek?

Luxuria

665 Már sok esztendeje egy mástól el váltunk,

Az után más kőntőst magunknak szolgáltunk,

Azért máskeppen most tőlled tanáltattunk,

A’ melyből ki tetzik, nem tsalni akarunk.

Anima

Nékem is ugy tetzik, mivel heten vattok,

670 Kiket én keresek, hogy ti vattok azok,

Azért már ti néktek ditsiretett adok

Hogy haza jőttetek, s tőbbet nem kóborlok.

Már mi egyűt lakjünk, mig világban elűnk,

Igy a’ mit kivánunk, mindennel be telűnk,

675 Biszhatunk is osztán, hogy jol leszen végünk

Jertek haza hamar, hogy egyűt lehessűnk!

Acedia

Az igen jol mondád, menyűk el hát bátron,

És sétájd meg magad uri palotánkon,

Hogy társaságinkban szived vidamuljjon!

(Hic claudit[ur].)

Acedia

680 Jo allapotinkot moston meg szemléled,

Már mindenek előt keszünköt be vészed,

S kedvűnket mindenben keresed, az vélyűk.68

Anima

Kezemet be adom, mi a kivánságtok?

Ha igazán régi josagim ti vattok.

Acedia

685 Abban ne kételykedgy, mert mi vagyunk azok.

Gula

Soha sem valogatz ételben s italban,

Nálúnknál nagyobbat ne tars e’ világban,

Senkinek ne engedgy te az igasságban,

Udvősseged tégyed a’ sok gazdagságban.69

Luxuria

690 Az is meg kiványuk, meg adgyad testednek

A’ mit fog kivánni, es a’ természetnek,

E mellet te helyt adgy a’ Szent irigységnek,

Es őnnőn te magadot adgyad a’ restségnek.

Ugy mi is elmegyünk, s veled lakozunk,

695 Őrőkős hivséget nem másokal tartunk,

S ha meg nem igyired, téged árván hagyúnk.

Anima

Csudálkozom, hogy most ezket kiványátok,

Holot eddigelé nékem tiltottátok,

Hogy lehet hát, hogy most másként akarjatok,

700 Csak alig hihetem, hogy vattok virtusok.

Ira

Hogy most igy kiványuk, vagyon oka ennek,

Most más abrázatja vagyon az űdőnek,

Változást hazánkban a’ kik nezdegélnek,70

Hasonlo erkőltsőt magokban bé vesznek.

705 Igyird meg hát gyorson a’ mit mi kivanunk,71

Utra veled egyűt mingyárt el indulunk,

Kiket el vesztettél, hid el, azok vagyunk.72

Anima

Ha ezek igy vadnak, mindent fel fogadok,

A’ mit ti akartok, én csak arra hajlok,73

710 Mi haszna, hogy én it csak egyedül bojgok?

Avaritia

Már semmi nints hátra, meg van mit kerestűnk,

Fel vetted jármunkot, a’ mely alat nyergűnk,

Tegedet tartani, meg lád, űgyekezunk,

Téjbe vajban, hidmeg, minden nap feresztűnk.

Superbia

715 De előbb tegedet mi fel őltőztetűnk,

A’ mellet más szinnel fel is ekesittűnk.74

(Hic inducit[ur] Anima veste nigra.)

Anima

Most veszem én eszre, hogy ti nem Virtusok

Vattok, sőtt pokolból származott hirkusok!

Superbia

Hét halálos bűnök, tud meg már, mi vagyunk,

720 A’ parulád szerént, mely vétket diktálunk

Meg kel cselekedned, valamint kiványuk!

Anima

Már ellen nem mondok kezz be adásomnak,

Ha nem azon leszek, hogy elyek világnak.

Superbia

Nejsz amarra lélek, már semmit nem tűrűnk,

725 Ha nem teszed mingyárt, a’ tőmleszbe vetűnk.75

Diaboli duo

E lélek Ura is, midőn meg őlétek,

Akkor szerentsésen segélténk ti néktek,

Azért most hiven szolgálunk, hidgyétek.

Superbia

Zárjátok tőmleszbe hát őtőt keményen,76

730 Ugy, hogy egy nyomot is onnan ki ne menyen!

(Hic diaboli ex imperio peccator[is] anima[m] incarcerant nigre factam.)77

Scena septima

(Ch[ris]tus videns Animam humanam desertis et suffocatis virtutibus septem totam peccatis adhaesisse.78 Ac in aeternam miseriam incidisse sponte sua eam liberaturus parat se ad passionem. Praedicit Apostoloru[m] Scandalum Petrus bene sperat de se.)

Krisztus

Az én őrők Atyám embernek a lelkét

Azért alkotta, hogy ő az Egeket

Ohajtva kivanná, s lelke ismeretét

Ő néki szentelné, eletének végét.

735 Lelek formáltatot Istennek kepére,

Hogy kötelesztetnék ő tiszteletire,

Es pálja futasát teremtéss végére

Vivén, emeltetnék örők ditsőségre.79

De megis, balgatag, oh, emberi nemzet,

740 Szabad akaratra buja test kit vezet,

S iszonyu élettre világ kit édesget,

Imé el vesztegled a’ menyei Eget.

Mert ki tévelyedvén te a’ joságokból,

Virtusokot űszted ki szégény lelkekből,

745 S tömletzbe vetetvén te hét fő bűnőktől,

Kinokra vitettél imé késertektől.

Lelkedet már tőbbszőr a’ magad erődből80

Nem nyerheted viszá, azért az Egekből

Éretted le jöttem, kegyelmességemből,

750 Hogy fel oldanalak őrdőg Tőmleczéből.

Már 33^dik esztendeje ennek,

Hogy engem lelkekért kinok kőrnyűl vesznek,

Melyek eletemnek majd veget is tésznek,

Őrdőg, Világ pedig meg szégyenittetnek.

755 Hogy Jerusalembe menyek, el rendeltem,

Es végre annak megjelentsem,

Az inepi napot egyűt meg Szenteljem,

Atyám akarattyát es hogy véghez vigyem.

Apostoli

Szerelmes Mesterűnk, ebben nem tanátslunk,

760 Jerusalem felé meni nem javaslunk,

Ne talám bojdulást néppen tapasztaljunk,

Es mint árvák, tőlled ottan el maradgyunk.

Krisztus

Atyamtől világra kültettetem arra,

Tehát nem halasztom eztet más orara,

765 Hanem adom magam lelek váltságara.

Kedves Tanitvanyim, azt nektek meg vallom,

Hogy egy Kőzűletek leszen el arulóm.

Petrus

Mindeneket tudo s lato Szent Mesterem,

Ha kerdeni merem, mond e ki légyen,

770 Boszu állásomot ellenne had tégyem.81

Krisztus

Valaki a’ kezit velem tálba mártja,82

A’ leszen testemnek ma el prédáloja,

Es ő Mesterinek gonosz tekozloja.

Petrus

Nem lészen, mint mondod, hogy meg halj Krisztusom,

775 Mert én nálam vagyon az eles pallosom,

Valaki ellened tamad, azt levágom,

Kész lészek te veled elnem vagy meg halnom.

Krisztus

Bizony mondom nektek, mind meg bottránkoztok

Bennem az étzaka, es ti mind el hattok.

Petrus

780 Uram, ha minyájon meg botránkoznak is,

Engemet el nem von tőled a’ hálál is.

Krisztus

Etzakán a’ kakas midőn meg szolalik,

Mestered harmatszor tőlled tagadtatik.

Menyűnk már kedvesim Getzemanyi Kertbe,83

785 Ottan az Atyamot hijuk segitségre.

Scena octava

(Peccata v[el] potius ho[m]o peccator, adeo Deo suo terga dedit, ut Ch[ris]to pro salute ejus laboranti insidias st[r]uere cogitet totius mali prima ea[m] sunt Invidia, Avaritia, Superbia famulantibus aliis. X Ch[ristus] illud: insurrexerunt in me testes iniqui.)

Superbia

Hát kedves társaim, az ország, tudgyátok

Biszony elvesz, melyben vannak sok királyok,

Egy űdőben lesznek kemény vérontások,

Ezt hogy el kerűlyük, szomot halgassátok.

790 Mi ennek előtte senkit sem ismertűnk,

Nálunknál nagyobbat nem is szemléhettűnk,

Ezert embereknél edig betsűltettűnk,84

Most ha nem vigyázúnk, nagy Károkba esűnk.

Mert oly ember vagyon moston Judiában,

795 Kinek hire s Neve el terjet országban,

Hatalmas mindenben, bőlts predikálásban,85

Neki minden gongya van az amittasban.

Ez mágához vonta ugy immár a Nepet,86

Utanna minden nap hogy láthatnál serget,

800 Átkozza s utallya ezekkel a’ vétket,87

Hogy ne cselekednék, az mondgya, ezeket.88

Invidia

De ha ezt meg nyeri, hol leszen országunk,

Heába világban mi osztán bujdosunk,

Nyugovást magunknak sohult sem tanalunk,89

805 Regi hajlekunkbol biszony ki csapattunk.

Azért most lássátok és tanatskozzatok,

Akadályt ő neki hogy hogy csinálhattok,

Ha vilagon kivűl lenni nem akartok,

Szakálamra mondom, másképpen ugy jártok.

Luxuria

810 Valyon az az ember járte oskolába,

Hogy oly szerentséje van a tanittasba?90

Gula

De miért kérdezed, talám nem hallottad?

Az egész világot kérgyed, ugy meg tudhad,

Mely nagy bőlcs ember az, ebből meg probálhad,

815 Hogy az egész papság ő előtte szalad.

Ira

Fogjuk meg, s őlyűk meg, mind a’ Virtusokot,

Felelek felőlle, nem ámít masokot.

Acedia

Harangot fel kőtni biszony kőnyű volna

A’ macska farkára, ha senki sem bántna,

820 Nem tudode, mely nagy legyen az Hatalma,

Menynek s főldnek hogy ő a birája?

Ki áll hát ellenne, ki meri meg őlni?

Félő, hogy pokolra ne fogjon le űzni!

Daemon primus

Bizzátok ram eztet, valamit probálok,

825 Vannak tanitvanyi, s azok ellen allok,

Gondolom, hogy szegyent probámal nem vallok,91

Mert az ritka ember, akit meg nem csalok.

A Judás szivének a’ pénzt meg mutatom,

Őtőt kereskedni hamar azzal csalom,

830 Mesterét el adgya, azért azt gondolom,

Es abban meg rontom az embert, fogadom.

Diabolus secundus

En is fel igyirem, hogy főb tanitványát,

Ma ugy meg rettentem, hogy a fogadását,

Melyet igyirt vala elfelejti, s magát

835 Kárba ejtvén rutul meg tagadgya Urat.

Daemon tertius

En is elé mégyek, reméllem dolgomba,

Mert magam berejtem a’ zsido papokba,

Mind addig mig ezek viszik az hálálra

Azt a’ Nagy Profetát, teszik keresztfára.

Peccata (simul)

840 Minyájon jovaljuk, igyekezzél abba,92

Hogy ne uralkodgyék tóvább e’ világba,

Ha másként nem lehet hajtani a’ jukba.

Scena nona

(Circumvenitur Judas per Diabolos a septem peccatis instructos animaturq[ue] ad tradendum Ch[ris]tum.)

Daemon

Judás mit tőrődől, talám nintsen pénzed?

Miért az a’ kopot érszényedet nézed?

845 Vajha elegendő volna neked eszed,

Meg telnék eszűstel csak hamar erszényed.

Judás

De honnan? Mert az én mesterem e félét

Semminek alitván, rá sem veti szemét,

Csak azon unszolja a’ nepnek elméjét,

850 Miként űdvőzitse a bűnősők lelkét.

El megyek, Mesterem mert templomban tanit,

Én is meg halgatom majd az ő igéjét.

Diabolus primus

Csak heába látom, mondom én a’ vaknak,

Hogy most nappal vagyon, mert ő etzakának

855 Alittya, s eszűstőt tartya fejér ónnak,93

Nem hogy becsulené hasznát az aranynak.

Diabolus secundus

Nosza, kaphendi társ, mit hoza az eke,

Jaj, talám eltőrék szerentséd kereke?

Diabolus primus

Hogy járék? Judást udvarolom vala,

860 Nem tudom mi okból vólt buba borulva,

Tréfábol nékie pénzt mutattam vala,94

De csak fél vallárol feleletett ada.

Tőbbi kőzt felele, nints szűksége Pénzre

Mivel ő Mestere nem űgyelne erre,

865 Hanem azon vagyon egészen elméje,

Hogy a’ bűnőst tőllűnk miként viszá nyerje.

Most midőn ideje tehát Mesterkedgyunk,95

A’ Profeta ellen irigyet szerezzünk,

Judás által talám végere mehetűnk,

870 Hogy ha Pénzt nékie eleget igyirűnk.

Diabolus tertius

Hol légyen, sietve őtőt keressűk fel,

Lássuk kérdesűnkre elsőbben mit felel,

Kénályuk az után szép ezűst pénzekkel,

Vélem, ra vehettyük mesterkedesűnkel.

Daemon secundus

875 Jó szerentsét Judás, eppen most keresünk.

Judás

Mi bajotok velem, hogy engem kerestek,

Csak szaporán tehat, a bajt végezzetek!

Diabolus secundus

Jo barátom, Judás, jaj, ki rongyoson vagy!

Komor kedved talám azért vagyon oly nagy,

880 Mindent adunk néked, csak reversalist adgy,

A mit fogunk kérni, porba minket ne hagy!

Judás

Távozzál el Sátán, tálám azt kivanod,

Jesust el aruljam? Véllem, te azt várod,96

Hiszem, ha el adnám, őt meg őlnék, tudod,

885 S nekem is veszésem lenne, gondolhatod.

Diabolus primus

Oh, te Kakó Judás, tudod, valahánszor

Krisztus űldőztetet, el tűnt, ő anyiszor,

Tehát most sem vesz el, ha szabadult szokszor.

Judás

Kűlőmben még vallom, Krisztust en kővetni

890 Meg untam, mert semmit nem akar fizetni,

Csak el adom őtőt s ekonomizálni

Kezdek s e világon fogok gazdagodni.

Mivel, ha sokaig Krisztussal csavargok,

Végtére ételt is csak alig kaphatok,

895 Kőntősom is latom mindenfelé fotok.

Diabolus tertius

Ebben a szándékban Judás hát maragy meg,

Meg látod, ezután nagy uraságra mégy.

Scena decima

(Ch[ris]tus accusatur ab Invidia, Seniores et Pontifices conciliabulum ineunt,
ad perdendum Jesum.)

Iinvidia97 (accusatur)

Mi képpen lehetne mennem Caifáshoz,

Mert nagy titkom volna most a fő papokhoz.

Aedituus

900 Meg jelentlek téged, csak légy vesztegségbe!

(Intrat ad Caifa[m].)

Polgárok egyike, nem tudom mivégre,

Őrőmest bejőne egy titkos beszédre,

Hogy ha a fő Papnak nem lenne terhére.

Caifás

Be jőhet, ki tudja, hoz talám hol mi jot!98

Aedituus

905 Szabad már be jőni, fő Pap azt izente.99

Invidia

Algya meg, kivánom, Isten a fő Papot!

Papi méltoságod egy szükséges dólgot

Ha kivánná tudni, mondanék nagy titkot.

Caifás

Talám orszagunknak lészen az jovára,

910 Mond ki, had lehessen nékem is tuttomra!

Invidia

Szörnyű nagy romlások lettek Judiában,

Meg bojdult a’ nepség a sinagogaban,

Egy ember támadat most a tartományban,

Széljel jár s predikál egész országunkban.

915 Igaz Profétának a magát alittya,

Igaz messiásnak nyilván magát valya,

Papok tanittasát hallom kárhoztatya,

Sőt tőrvenyűnket is majd mind fel forgattya.100

Caifás

Gyorson magad meny el, mind a’ fő Papokhoz,

920 Es mi nemzetűnknek elől jároihoz,

Had gyűlyenek mingyárt ők a’ tanáts hazhoz.

(Tunc vadit cursor vocatq[ue] eos)

Caifás

Israel népének választot őregi,

Zsido nemzetűnknek minden fő rendei,

Rettentő nagy dolgot szűkség ma végezni.

925 Tőrvényebe Mojses atta parantsolva,

Hogy a’ nép uj Istent soha ne imádna,

Egy amitto pedig most vagyon be adva,

Ki Isten fiának őnnőn magát valya.

A Nép kőzűl sokat magához holdittot,

930 Mert mind Profétának tőllök tartattatott,

Sőt még jeleket is nékiek mutatot,

Őrdőgőkőt űzőt, s holtakot támasztot.

Annas

De ha igy cselekszik, e nem kitsin dolog,

A’ miat órszágunk felelembe forog.

Caifás

935 De sokat cselekszik ennél nagyobbakot,

Ő lábra alittya sántákot, bennákot,

Sőt meg is szolittya szűletet nemákot,

Rendre gyogyitgattya a’ bel poklosokot.101

Senior populi

Ha mi ezen dolgot csendességbe tudgyuk,

940 S melegibe néki uttyát be nem vágjuk,

Magunk pusztulasát hamar tapasztalyuk.

Annas

En azt jovallanám, ne hadnok sokaig,

Ez hodittó baját mert a’ mi magzatink,

Meg sirattyák terhét, kedves maradékink,

945 Ha sokat el hodit, jaj lészen dolgaink.

Hamarsággal azért vitezeket kűlgyűnk,

Ily gonosz hodittot ma fel keresztessűnk,

Es gyorsan fejére sententiat tegyűnk,

Ne talám fejűnkre néptöl atkot vegyűnk.

Senex populi

950 De mi képpen lehet keleptsebe vetni,

Olyan ravasz rokát, es lyukba hajtani?

Mert ha eszre veszi, el fog ő szaladni,

Nagy mesterség tehát csalárdot meg csalni.

Senior primus102

Valo, ha észre veheti a safrány illattyát,

955 El viszi ő bezzek a Galambak árrát,

S heaba nyomozzuk az után a nyomát,

Tehát ki keressük jol ennek az uttyát.

Annas

Egy praktikat lehet massal el rontani,

Lehet ebben modot kőnyen fel tanálni,

960 Tanitvanyi kőzűl egyet kel el csalni,

Es azzal kelletik a bajt conferalni.

Invidia

Hallottam én minap Judásnak szándékát,

Kijis már meg unta mestere asztalát,

Tudom fizetésért kézbe adná Urát.

Caifás

965 Szolitsad szaporán tehát azon embert!

Senex primus

Csak szép szoval vele előre beszéljűnk,

Jo fizetést neki amellet igyirjűnk.

Invidia

Parantsolat szerént el jőttem Judassal.

Caifás

Hallottam barátom, hogy sokat forgottál,

970 Amaz amittotól sokat tapasztaltál,

Meg fogadásában, ha utat mutatnál,

Bőv fizetést azért mi tőllűnk kaphatnál.

Judás

Orömost szolgálok, fő papi méltóság!

Csak engem ne érjen holmi szomoruság.

Caifás

975 Mit mondasz? Sőt tanál őrőm és vigasság,

Távol lészen tőlled kuldusság, vándorság,

Holot látom, eddig veled volt rongyosság.

Judás

Ha ti jo fizetést tésztek erszényembe,

Majd a’ mesteremet adom kezetekbe,

980 A kit meg csokolok sereg közepébe,

A’ lészen, vigyétek, mint tetszik, tőrvénybe.

Annas

Harminz ezűst pénzt most, Judás, neked adunk,

Ha igiretedbe porba nem maradunk,

Tobbekbe is neked, ne busuly, szolgalunk.

Caifás

985 Menyetek el tehát, ti erős vitézek,

Akarom, mindenben Judást kővessétek,

Az amitto Jesust ma fel keressétek,

S kőtőzve a’ ravaszt, házamhoz vigyétek.

(Hic abeunt milites pro Jesu.)

Scena undecima

(Christus valedicit Matri et Mater filio.)

Krisztus

Szerelmes Szent Atyám, menyből alá jőttem,

990 Szűznek szent méhéből a’ testet fel vettem,

Az elveszet lelket mind eddig kerestem,

Szenvedés oráját mig eppen el értem.

(Hic exit B[eata] V[irgo] ad qua[m] se vertens dicit.)

Jó orában jővél oh, szerelmes Anyám,

Talám teged kűlde menyei Szent Atyám.

995 Nem kétlem, mind eddig sokot faradozál,

Hogy az Halálomrol biszonyost tudhatnál,

Szinem látásában most vigasztaltassál,

Mert tőlled el válok, Szent Anyám butsuzzál.

Maria

Oh, szerelmes fiam, es kedves Mesterem,

1000 Tőlled válásomot hogy kelyen szemlélnem,103

Kérlek, bartsak abban szolgály szivem nékem,

Hogy ne keseregjen halálodon lelkem.

Krisztus

Nagy érdemű Anyám, Boldog Szűz Maria,

Meg halok, mert eljőt meg váltásnak napja.

Maria

1005 Emlékezel, tudom sok fáratságimról,

Anyai keserves cselekedetimről,

Hiszem én szűltelek tegedet méhemből,

Es én neveltelek drága szűz tejemből.

Krisztus

Ugy van édes Anyám, mind a’ miket mondál,

1010 Te őrőktől fogva arra választattál,

Hogy engemet szűlnél, s világon táplálnál,

Azért is nagyobb kincs nints e méltóságnál.

Tehát kőszőnőm, hogy értem fáradoztál,

Angyali szozatra Mehedben fogattál,

1015 9 holnapokig mehedbe hordoztál,

E világra szűlvén tejeddel tapláltál.

Egekben Szent Atyám tehát mind ezekért

Oh, Keserves Anyám, Algyon meg tegedet!

Maria

Szentseges magzatom, en is hálát adok

1020 Te neked, hogy engem kissebb szolgálodot104

Nem tekéntvén az én méltatlansagomot,

Anyadnak valasztál leg kissebb dajkadot.

En edes szűlőttem szép nyájasságodot

Kőszőnőm mindenben vigasztalásodot

1025 Egesz életedben fiui voltodot,

Adgyad már Isteni Kegyes áldasodot.

(Ad Matrem flentem Ch[ris]tus dicit.)

Krisztus

Egeknek Szent Ura, tekéncs e sirásra

Utannam kesergő Szerelmes Anyámra,

Jővel Szent Szűlőmnek vigasztalására,

1030 Mert méltó e dolog nagy szánakodásra.

(Ultimum versum Ch[ris]tus dicendo osculat[ur] Matrem).

Krisztus

Kedves tanitvanyim, kőzelit az Ora,

Getzemanyi Kertbe mennyűnk imadságra,

Mert zsidok keresnek, jól tudom, halálra.

(Ch[ris]tus abit cu[m] discip[u]lis.)

Maria (sola manens.)

Meg eped már szivem, oh jaj, hová legyek,

1035 Ki lészen gyámola én árva fejemnek,

Megvigasztalója keserves lelkemnek,

Ha őrőme meg hal szomoru szivemnek.

Scena duodecima

(Apostolis dormientibus, per Juda[m] Ch[ris]tus orans, traditus intercipitur a Judaeis.)

Krisztus

Kedves tanitvanyim, itten vigyazatok,

A Szent imádságban hiven maradgyatok,

1040 Miglen Szent Atyámhoz kevessé fordulok,

Es végső kőnyőrgest neki be áldozok.

(Ch[ris]tus orat)

Szerelmes Szent Atyám, miglen főldön jártam,

Ream biszotakot hiven tanitottam,

Ved viszsza kezedhez, kiket oltalmaztam,

1045 Oktassad ez után, eddig én oktattam.

Végre, oh, Szent Atyám, te hozzád járulok,

Hatalmasság előt orczámra borulok,

Vigasztalást moston Atyám tőlled várok,

Mert kin viselesre elégtelen vagyok.

(Visitat dis[cipulos] dicens.)

1050 Miert nem kéritek ti Szent Atyátokot,

Talám nem tudgyátok nagy szomoruságomot,

Ah kőnyebitsétek, kérlek bánatimot.

(Rursum orat Ap[osto]lis pro cumbentibus.)

Tekincs kegyes Atyám, szomoru fiadra,

Botsád le szemedet vér iszadásimra,

1055 Atyai kegyelmed nyujsd imádsagimra,

Hogy kész szivel légyek ma a’ baj vivasra.

(Vadit ad discipulos dicens.)

Hogy nem vigyasztattok egy oraig velem,

Holot kőzelitt már vegső veszedelem.

(Rursum orat iis dormientibus,)

Szerelmes Szent Atyám, Szenvedés Pohára

1060 Mulyék, ha lehet, tollem más orara,

Hanem pedig légyen bűnős váltságara.

(Hic surgens dic[it]ad discipulos.)

Ha ti velem eddig nem vigyazhattatok,

Szabad imár tőllem, biszvást alugyatok,

Közelit arulom, ihol most latyátok.105

Judás (Oscul[atur] Christum dicens.)

1065 Űdvőz légy rabi, Szerelmes Mesterem!

Krisztus

Hogy adál el csokkal, oh Judás, engemet,

Ezt érdemlette te tőlled Mestered,

Valyon ki ingerle e’ bűnre tégedet,

Hogy kis nyereségért vesztenéd lelkedet?

1070 Hát ti kit kerestek ily dorongokkal?

Judaei

Nazáreti Jesust jőttunk mi keresni,

Kit is szándékozunk mingyárt meg kőtozni.

Krisztus

En vagyok a Jesus, ha azt keresitek,

De tanitvanyimot, kérlek, engyedgyetek

1075 Békével el menni, es ne űldőzzétek.

Miles

Rajta hát vitézek, moston kel forgodnunk,

Meg kaptuk a vadat, kit régen vadászunk,

Tehát a’ hátára jokot kel vagdalnunk.

Petrus

Jertek, ne engedgyűk Jesust mind halálig,

1080 Ma e hohérokot levágom egy lábig!

Krisztus

Péter, parantsolom, ted hűvelybe kardot,

Az én Szent Atyámra biszad te a’ dolgot,

(Hic Ch[ris]tus aspicit Malchum106 jacentem dic[e]ns sanansq[ue].)

Ihol már is kérlek, Malchusnak a’ fűlét

Elvaktad, mind vérez, látod annak helyét?

Judaei

1085 Kerekisd a’ lántzot Jesusnak nyakára,

Az után a körpöst vessűk a hátára.

Scena decima tertia

(Ducitur Ch[ris]tus ad Caipham.)

Miles primus

Parantsolatodot, Fő Pap, be tőltottűk,

Az amittó Jesust, ihol, fel kerestűk,

Es ide kőtőzve őtőt be kergettűk.

Caifas

1090 Ditsiretre méltó vitezek ti vattok,

Vagy két kupa borral majd néktek szolgalok.

Régen ohajtottam ez embert szemlelni,

Mi formája legyen? Aztot meg láthatni,

Tudomanyát néki mindenbe visgalni,

1095 Es csuda tételit magam tapasztalni.

Vald meg, honnan vetted hát böltsesegedet,

Mi okból gyűjtőtted tanitvány sergedet?

Hogy merted hirdetni Istennek igejét,

Prédikaló Papnak ki szentelt tegedet?

Krisztus

1100 En nyilván oktattam a’ synagogaban,

Semmit nem szolottam, tudgyák, allatomban,

A kik jelen voltak Praedikalasomban

Biszonságot tésznek neked azok abban.

Servus (alapa[m] inpingit di[ce]ns.)

Hát te nagy amittó, igy felelsz fő Papnak,

1105 Kinek minden népek tiszteletett adnak.

Krisztus

Ha roszul szollottam, tegy te biszonsagot,

Ha jol, pedig miért pofozod ortzámot?

Caifas

Haljátok minyajon, ki ennek vetkeit

Hallotta vagy látta, minden gonosságit,

1110 Valya ki csak batron, minden faktzioját.

Testis falsus primus107

Amint jut eszembe 3 esztendeje

Hogy tanitvanyival csavarog e szerte,

Uj tudomant hirdet, Mojsest meg vetette,

Hogy igaz Profeta, az erőssitette.

1115 Salamon templomát e kész el rontani,

S három napok alat azt ujra fel rakni,

Azt merte gonosz népnek hazudozni.108

Testis secundus

Tőrvént es Papokot e meg káromlotta,

Ő kővetésére népet holditotta,109

1120 Csuda tételekel anyira probálta,

Hogy majd egész világ szavait fogatta.

A Csaszár adaját ő már meg tiltotta,

A szombat napokot fel szabaditotta,

Azon dolgozhatnak, azt praedikalotta.

Testis tertius

1125 A nép előt magát hirdette Királynak,

Sőt tartotta magát ő Isten fiának,

Soha nem lesz vége az országának,

Azt mérte hirdetni s Hatalmasságának.

Caifas

Kénszeritlek teged, Istennek nevére,

1130 Vald meg most igazán, minden értésere,

Ha Isten fia vagy, ki jőttél a főldre.

Christus

Te mondád. Én vagyok, en is mondom néktek,

Még az ember fiát menyben szemlélitek

Atya jobján űlni, es meg remülitek,

1135 Mindenekről midőn tőlle itiltetek.

Caifas

Már sok gonosságát meg untam hallani,110

Száz embert ezekért lehetne őletni,

Pilatushoz tehát szaporán kel vinni,111

Mert keresztre neki eztet kel itilni.

Miles primus

1140 Verjük el tehát őtőt Pilatushoz,

Tiberius Csaszár fő Tisztartojahoz.

Pilatus

Minemü lárma van oda ki, lassátok,

Gonosz tevő talám, menyetek, fogjátok!

(Ch[ris]tus hic rapitur.)

Servus

Egy rabbal akarnak, Uram hozzad jőni,

1145 Es aztot, mind hallám, szententiaztatni,

Kire egész papság fel kezdet […],112

Holot en igaznak értettem azt lenni.

Dux militum113

Te hozzád Pilatus, Fő Pap ez emberrel

Kűldöt, hogy halálra itild, mert vetekel

1150 Rakva tanáltatot iszonyű bűnőkel.

Pilatus

Mit vetet ez ember, akarom meg tudni,

Es asztot ti néktek kelletik probálni,

Külömben halálra nem lehet itilni.

Judaei

Ha e gonosz tevő ember nem let volna,

1155 Fő Papok te hozzád nem küldötték volna,

Tehát sententziázd ötöt keresztfára,114

Külömben nem lészesz Csaszárnak barátya.

Pilatus

Császártól ki adva vagyon tőrvenyetek,

Tehát amint tetzik, őtőt itiljétek.

Dux militum

1160 Meg van parantsolva, tudod a Császártól,

Senkit meg ne ölyünk mi önnön magunktól.115

Miles secundus

Az Isten Törvényét e’ rendre gázolja

A’ szombat napokot hebe hoba tartya,116

A’ Császár adaját, hogy meg adgyák, tiltya,

1165 Zsidok kiraljának ő magát kiáltya.

Pilatus (ad Jesum)

Jövel bé én hozzám, had lássam bojodot,117

Hallod mit mondanak ezek te ellened

S miket allittanak minyojon felölled?

Ha ezek igazak, biszony el kel veszned.

1170 Vald meg azért nékem, s ne ved csak trefara,

Hogy ha nyilván te vagy a’ zsidok királya.

Krisztus

Azt igazán mondad, hogy én király vagyok,

A’ Proféták ebben jeles biszonsagok,

Kik hiszik ezeket, lésznek még boldogok.

Pilatus (exit dic[e]ns)

1175 Igaz lelkem szerént ötöt meg visgáltam,

Szavaibol ötöt jol meg probalgattam,

De halálra okot benne nem tanáltam,

Feszitésre azért meg ra nem hajlottam.118

De hogy még is néktek én eleget tegyek,

1180 Es, hogy inkább szünyék a’ ti Dühüsségtek,

Tövisböl koronát fejere tegyetek,

Mind királyt becsülvén ötöt meg verjetek.

Miles (coronans)

Üdvözlégy zsidoknak koronás királya,

Minden ember ötöt moston udvarolja,

1185 Es az uj messiást jol pofon vagdalja.

Miles primus

Kötözd meg karjait Pajtás hamarsággal,

Övezd be derekát kemény vas lántzokkal,

Ne gondoly semmit is csont ropogasokkal

Az után tiszteljük ötöt korbatsokal.

Scena decima quarta

Judás (Desperationis vexatus caribdi laqueo se suspendit.)

1190 Oh, atkozot világ, miképen meg csalál,

Pénzre vagyodásal, oh, jaj, mire hozál,

Már látom, lelkemet szüntelen az halál

Gyötri, s ostromolya, akár hol fel tanál.

Nem vagyok mar méltó, hogy irgalmasságot

1195 Nyerjek, Isten előt őrők boldogságot,

Mert arruban vettem az ártatlansagot,

S lelkemnek szerzettem őrők kárhozatot.

Azért ti őrdőgők, kik vattok Pokolban,

Es jelen valátok az el arulásban,

1200 Vijátok lelkemet ebben az orában,

Mert nincs reménsegem a’ meg botsatásban.

Daemon secundus

Mit parantsolsz Judás, már készen vagyunk,

Néked halalodig mind hiven szólgálunk,

Ne fély, mert eretted holtig viaskodunk.

Judás

1205 Ha Jesust el adni tanátsot attatok,

Tehát utoljara engem ne hadgyatok,

Penitentiara jol disponáljatok.

Veszendő lelkemet mert gyötri az átok.

Daemon secundus

Nem hagyunk baratom, tud meg, mi tegedet,

1210 Mert mar regtől fogva szerettük lelkedet,

Végsö utaidra keszisd életedet,

Mer latod, mindenek meg vettek tegedet.

Judás

Oh, atkozot ora, melyben születtettem

Oh, veszendő napok, melyekben én eltem,119

1215 Atkozot a nap fény, melyben kalmár lettem

Örök gyehennara latom már, le estem.

Példája vagyok én gonosz safároknak,

Hamis keresetű csalárd férfiaknak,

Jó téteményekért háládatlanoknak,

1220 Anyai atokban fetrengö fiaknak.

Daemon tertius

Judás, azt javaslom, job hamar meg halni120

Kétségben esésbe, hogy sem nyomorgatni,

Ihol egy padocska, s arra fel allani

Könyen lehet, s arról magadot fel kötni.

Judás

1225 Csak fordulok tehát végső butsuzásra,

Nyomorult testemnek fel akasztására,

Lelkemet viszitek tudom gyehennara,

Tanuljatok rajtam, ihol a vér árra.121

Daemon secundus

Ne retteg, mert viszük tegedet Borszékbe,

1230 S ottan meg frissittünk meleg feredöbe,

Oda kivánkoznak minden esztendöbe,

Számtalan bünösök tüzes szekerekbe.

Daemon tertius

Csak alig vártam már Judásnak halálát.

Mert megprofétáltam az ő kárhozattyát,

1235 Mikent el arulá az ő drága Urát,

Örvendek már bezzeg, hogy kaptunk ily prédát.

Nosza ragadgyuk meg a’ lelkét Judásnak,

Asztot praesentáljuk Pokol Királyának,

Mi társaink, tudom, ma ezen kapdosnak

1240 Egész Pokol örvend illyen Apostolnak.

Scena decima quinta

(Christus rursum traditur ad Pilatum.)122

Dux militum

Ez amitto embert viszont elő hoztuk,

Hogy ö gonossagit valamint probaltuk,

Ugy keresztre itild, aztot praedeldáljuk,

Külömben a kausát mas forumra veszük.

Pilatus

1245 Ti királyotokot itiljem halálra,

Es ártatlan vonjam a’ bestelen fára?123

Judaei

Nem tart mi országunk királyt, hanem Csaszárt!

Miles secundus

Ne halogass, hanem itild keresztfára

Mert az ilyen ember vagyik méltoságra.124

Pilatus

1250 Mégis kérlek téged, felel meg nékem árra,

Ha te vágy e Jesus? A zsidok királya?

Krisztus

Te mondad.

Miles tertius

Alnoksággal teli, ne higgy néki kérlek,125

Mert ha engedz neki, teged igen féjtlek,

1255 Tisztségedból, tud meg, hogy biszony ki vetnek.

Pilatus

Nem tudom, mint tegyek, fel gerdült népségnek

Latom, csak halálát kerik ez embernek.

(Pausat modicum.)

En tudománt teszék az én teremtomnél,

Ihol protestálok az egesz seregnél,

1260 Ez igaz vérében artatlan mindennél,126

Tartassam én lenni az elő Istennél.

Az artatlan vérböl tehát én ki mosdom,

Mivel büntelennek ezen embert tudom.

--- hoz vizet.127

(Hic lavat manus.)

Judaei

1265 Rajtunk az ő vére es mi magzatinkon128

Ha velünk öröké s az atok maradgyon,

De a gonosz tévő, kivanyuk, meg halyon.

Pilatus

Hogy artatlan légyen ez ember halálra,129

Az egész tanatsnak adom azt tuttára,

1270 De mivel hamissan az ő kinzására

Egybe esküttetek, menyen kereszfára.

Dux militum

Rajta hát vitézek, ama nagy keresztfát,
Vállára tegyétek királyi tronussát,

Jol meg vagdaljátok, mig a kálváriát

El éri, ágyának utolsó párnáját.130

Miles tertius

1275 Nosza hamarságal innen induljunk el,

Ezen keresztfára ötöt szegezük fel,

Ha meg szabadulhat, az után valik el.

Miles secundus

Ne tetováz ottan, ötöt botsasd elől,

Mert tudod, mindenüt a király jár elöl.

Scena decima sexta

(Ch[ris]tus eloquitur peccatricem anima[m] a pec[c]atis incarcerata[m] post tunsio[n]es et verbera.)131

Miles tertius

1280 Szabadisd meg magad, ha Isten fia vagy!

Alter

Uralkodgyál immár királyi székedben,

Akaratod szerént regnálj eletedben,132

Minden féle nepnek predikálhatz itten,

Mert mindenek látnak teged mostan frissen.

Krisztus

1285 Oh, Menyei Atyám, botsáss meg ezeknek,

Mert gyarlók, nem tudgyák, hogy mit cselekesznek.

Miért e tömletzbe vettettél ó lélek?

Vald meg ennek okát, te jovadra kérlek!

Anima

Hét halálos bünök a hét virtusokot

1290 Meg ölvél, kiüzték lelkemböl azokot,

Az után vetették tömletzbe szolgádot,

Oh Jesus, keresd fel el veszet juhomot.133

Krisztus

Bünök örvényében, oh, nyomorgó lélek

Fájdalmimmal teged segéltelek,

1295 Örök üdvösségre még üdőt rendelek,

Penitentenziaddal, kegyelmembe vészlek.

(Hic contrita anima canit)

Anima

Ah, félek rettegek, Jesusom mit tegyek,134

Midon az fán fügni, erettem meg halni, látlak téged!

Lelkemben bünemmel tusakodom, vétettem te ellened, nem tagadom,

1300 De midon igy függve, látlak fel feszülve es vérbe keverve,135

Már szégyemlem es bánom vétkeimet már.

2^da

Mert el arultalak, zsidoknak attalak,

Anyit roszalkodván, anyiszor kivánván sok tilalmast.

Barrabásnál aláb betsültelek, hivságokon kapván üldöztelek,

1305 Fezisd fel, mondottam, mikor latorgottam,

Kepmutato voltam nagy, végy kérlek kedvedben, es el ne hagy.136

3^tia

Tövisses koronád, bűnöm volt csuf ruhád,137

Azzal ostoroztam, kötöztem, s kinoztam tagjaidot.

Mezitelenséggel gyaláztalak, epével, etzettel itattalak,

1310 Keresztre vittelek, ot által vertelek, en fezitettelek fel,

Oh, mint Dismás latort, ne felejcs el.

4^ta

Ki öntött vérednek, öt mély sebeidnek,

Nem egyebb az oka, hanem bünom soka – tapasztalom.138

Nem vétek ez után, meg mutatom, életemet jobra változtatom,

1315 Orczamot aztatom, rutságim jajgatom, holtig siratom meg!

Istenem, mindenem, oh, halgass meg!

5^ta

Szerelmes Jesusom, meg válto Krisztusom,

Ki értem meg holtál, el veszni nem hattál, het bünök közt.

Miként háláljam meg szerelmedet, miként köszönyem meg kegyelmedet,

1320 Ez után meg szánlak, csak téged szolgállak, soha meg nem bántlak már,

Test, világ es ördog vijjon ambár.

6^ta

Oh, edes Istenem, kezdetem es végem

Benned mozgok, elek, Hozzád szivböl égek, amig élek.139

Szivemet te neked fel áldozom, azt máshoz kivülled nem lantzolom,

1325 Jutass kegyelmedbe, rejcs el sebeidbe, az elök könyvében tégy,

Itiletem napján jobbodra végy.140

Krisztus

Ihol kiváltalak ördög fogságából,

Lelkedet ki viszem örök gyötrelemből,

De többé ne fezics gonosz szándékodból.

Epilogus

1330 Eszre vehetétek Jesus szeretetét,

A bünökért való ezer szenvedését,

Láttátok, nem szánta le tenni eletét,

Csak hogy meg válthatná embernek a lelkét.

Hogy ne kevélykednél, magát meg alázta,

1335 Hogy fösveny ne lennél, mindenét el hatta,

Hogy tiszta szivü légy, az eget kivanta,

Hogy ne irigykednél, önnön magát atta.

A Torgosságot is böjtel meg torkolta,

Noha mi aktzionk ezt elö nem hozta,

1340 Harag ellen, halyuk, volt Isten báránnya,

Munkara tanitot az Isteni joban.

Ezt halván, meg érted, te mivel tartozzál

A te Istenednek, vétektöl irtozzál,

Isten malasztyaban csak ugy bizakodgyál,

1345 Etszer s mind vétekbe, hogy ne zavarodgyál.

Igy lészen te néked hasznos szenvedése

A Krisztus Istennek halála, s elete,141

Igy lesz fáradsága lelked üdvössége,

Ha nem lesz lelkednek semmiben is vétke.

1350 Töbször meg ne fezics, azért vigázz arra,

Mindenkor a’ lelked büntöl legyen tiszta,

Másképpen zsidoknál lész nagyobb hohéra,

Vigyazz, ez ne légyen, hogy juss Menyorszákba.142

AMEN

1355 Omnia ad Maiorem Dei Gloriam Beatae Virginis Mariae

— et Omnium Sanctorum Honorem143

A mű adatai

A drámát a csíksomlyói Ferenc-rendi zárda tulajdonában lévő Liber exhibens actiones parascevicas ab anno 1730 usque ad annum 1774 diem Aprilis 27 című kéziratos kötet tartalmazza. A gyűjtemény fotómásolatának jelzete MTAK Ms 11.025. A dráma a 412–439 jelzetű lapokon található. A passiójáték szövege itt jelenik meg először. A passióról Csepi Erzsébet szakdolgozatot készített a szöveg betűhív átírásával és egy hosszabb tanulmánnyal 1999-ben a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán Az 1764-es csíksomlyói passió címmel (Csepi 1999).

A passió teljes címe Actio parascevica ab anno 1764 in qua inducuntur 7 Hostes Dei et Animae, quae exclusis Virtutibus Animae humanae famulabus, adeo Mundum replent peccatis, ut a solo Vero Deo et homine Christo Anima humana e carcere earum liberari debeat. (Itt felvonultatik Isten és a Lélek 7 ellensége, miközben az emberi lelket szolgáló erények távol tartatnak, a világot újra megtöltik a bűnök, hogy egyedül az igaz Isten által és Krisztus által szabadulhassunk ki a bűn rabságából.) Ahogy a cím is mutatja, a dráma első fele moralitás, a bűnök és az erények harca az emberi lélekért. Anima hiába keresi az erény útját, a megszemélyesített bűnökkel találkozva az Ördög börtönébe kerül. A dráma második felében a hét főbűn szövetkezik Jézus ellen, de a záró jelenetben Anima (bűnbánó éneke után) elnyeri az üdvösség ígéretét. Ez a tematika már korábban is jelen volt a csíksomlyói színpadon: Kuna László 1740-ben bemutatott passiójátékának kézirata már tartalmazott egy jelenetet a hét főbűnnel, de ezt kihúzta a szerző. A következő, 1741-es passióban azonban a megszemélyesített bűnök már komoly dramaturgiai funkciót kapnak: a 8. jelenetben a hét főbűn felsorolja, hogy az emberek mennyi bűnt követnek el Jézus ellen nap mint nap, s hogy nemcsak a zsidók az okai Jézus szenvedésének, hanem a bűnös emberek is. Bűnbánó módon, siránkozva mondják el, mennyi rosszat tettek, de ennek a jelenetnek a végén is van vigasztalás: Isten angyala bűnbocsánatot ígér. (Ferences iskoladrámák II, 179–188.) A két passió között nincsen egyezés, a hét főbűn ebben a darabban nem gyakorol bűnbánatot, sőt éppen ők lesznek Jézus kínzói.

Az előadás időpontja: 1764. április 20., nagypéntek. A kézirat csak az évszámot jelöli, a szerző neve is hiányzik. Tud róla Bándi (1896, 289.), Fülöp (1892, 26.), Kilián–Pintér–Varga (1992, 59.), Pintér (1993, 120.), Muckenhaupt (1999, 115.), elemzi Medgyesy S. Norbert (Medgyesy S. 2009, 181–182, 266–268, 358–362, 390–392.), és Demeter Júlia (Demeter 2015, 91–92.), A szöveg eddigi történetéről ír: Pintér 2021. Medgyesy S. Norbert közli Anima énekének a teljes szövegét (Medgyesy S. 2009, 390 – 392.).

A dráma rövid tartalma

Prologus

Most a világot az ördög és a bűnök uralják, a gyarló ember az oka Krisztus kínhalálának. Nem a zsidók az igazi bűnösök, hanem a keresztény emberek, akik újra és újra megfeszítik őt a bűneikkel.

Scena prima

Superbia büszkén újságolja, hogy már ő uralkodik az egész világon, az emberek mind neki hódolnak. Megjelenik Humilitas, aki szerénységre és megtérésre inti, mivel a gőgösség semmi jóra nem vezet, s jó néhány példát hoz az Ószövetségből, amikor is a felfuvalkodottság okozta a bibliai szereplők vesztét. Superbia azonban nem hallgat rá, és elűzi őt.

Scena secunda

Megjelenik Avaritia, akitől két koldus kér alamizsnát. Ő azonban elzavarja, és meg is veri őket, a koldusok végül csak azért könyörögnek, hogy elmenekülhessenek. Ezután lép be a színpadra a Luxuria és Ira, akik bibliai példákkal is igazolják, milyen sokan estek már az ő hálójukba, mekkora hatalmuk van az embereken. Hiába inti őket Temperantia, nem hallgatnak rá.

Scena tertia

Először Gula jön be a színpadra, aki azon panaszkodik, hogy éppen böjt van, nem ehet kényére-kedvére, de arra biztatja a nézőket, hogy mind éljenek kedvük szerint, legyenek vígan. Temperantia vitába száll vele, és bibliai példákkal bizonyítja, hogy a torkosság és a részegség mennyi ember vesztét okozta. Megjelenik Invidia is, aki elmondja, hogy az irigységtől senki sem mentes, még a szentek sem, és arra szólítja fel a nézőket, hogy kövessék őt nyugodtan.

Scena quarta

Ez a jelenet Acedia és Judex Ecclesiae vitáját tartalmazza. Acedia irtózik a papoktól és az egyháztól, de a munkától és bármi hasznos dologtól is. Judex megfenyegeti, hogy kitiltják a templomból, sőt még el sem fogják rendesen temetni, de Acedia csak örülne neki, ha többé nem kéne templomba mennie, és arra biztatja a nézőket, hogy őt kövessék mindenben, ne féljenek a túlvilágtól.

Scena quinta

Ebben a jelenetben a bűnök és az erények között először szóban, majd tettel is harc kezdődik (erre utal a latin szerzői instrukció, mely szerint Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant, vagyis: Itt háború lesz. Mind a bűnök, mind az erények harcolnak.) Az erények bátran kiállnak a bűnök ellen, hiszen bíznak Isten segítségében, aki nem engedi, hogy hű szolgái elpusztuljanak. A Jó és a Gonosz erői összecsapnak, ám hirtelen a vétkekhez nem várt segítség érkezik: megjelennek az ördögök. Miután elűzték az erényeket, az ördögök azon gondolkoznak, kiben fognak ezután lakozni a bűnök, de Luxuria megvigasztalja őket, hogy hamarosan találnak majd fészket maguknak.

Scena sexta

Anima szomorúan bolyong egyedül, keresi Virtusokat, akik eddig hű társai voltak. Egy barlangban rábukkan a hét főbűnre, akik meggyőzik őt, hogy ők maguk a Virtusok. Anima előbb nem hisz nekik, mivel az erények fehérek voltak és jóval kisebb termetűek is, mint a bűnök, de mivel ők is heten vannak, végül nagy örömmel kezet ad nekik. Ekkor a bűnök fekete ruhában öltöztetik, amiből Anima rájön, hogy becsapták, de a szavát már nem vonja vissza. Superbia az ördögök segítségével megkötözi és börtönbe zárja Animát.

Scena septima

Jézus hosszan beszél a szegény bűnös emberekről, majd elmondja, hogy Jeruzsálembe indul, beteljesíteni atyja akaratát. Az apostolok óva intik mesterüket a jeruzsálemi úttól. Jézus megjövendöli elárultatását és azt is, hogy Péter háromszor is megtagadja őt.

Scena octava

A nyolcadik jelenetben ismét megjelennek a bűnök, s elhatározzák, hogy elpusztítják Jézust, mivel ő az egyetlen, aki fenyegeti uralmukat. Jézus hatalma folyamatosan nő, egyre többen követik a népből, így egyre kevesebben élnek bűnösen. Őt megölni azonban nem olyan egyszerű, mint volt az erényeket, hiszen tudják ők is, hogy a Tanító nem más, mint mennynek s földnek a bírája. Fennáll a veszélye, hogy ő űzi vissza a vétkeket a pokolra. Ám a rettegő és megfélemlített bűnöknek ismét segítségük akad az ördögök személyében. Jézust közvetlenül nem támadhatják, mert annyi hatalmuk nincs, de az emberi gyengeséget kihasználva megölhetik. Elhatározzák, hogy Júdást, Pétert és a zsidó papokat fogják felhasználni a Mennyei Bíró elveszejtésére.

Scena nona

A kilencedik jelenet Júdás megkísértése. Júdás először ellenáll, de az ördögök azt sugalmazzák neki, hogy Mestere eddig mindig kiszabadította magát, most sem lesz ez másképp, tehát nem kell félnie attól, hogy meghal. Júdás végül mindenbe bele egyezik, mert megunta a koplalást Jézus mellett.

Scena decima

Invidia beárulja Jézust Annásnál és Kajafásnál, a többi főbűn is segít neki.

Scena undecima

Mária és Krisztus búcsúja.

Scena duodecima

Jézus az Atyához imádkozik, miközben tanítványai elalszanak. Júdás csókjával árulja el a Mestert, Péter kardot ránt, és levágja Malchus fülét, de Jézus meggyógyítja őt.

Scena tertia decima

Jézus Kajafás, majd Pilátus előtt. Pilátus ártatlannak találja őt, ezért megelégszik annyival, hogy megkorbácsoltatja és tövises koronát adat rá.

Scena quarta decima

Júdás öngyilkossága, az ördögök örvendeznek a nagy nyereségen.

Scena quinta decima

Jézus elítéltetése, Pilátus mossa kezeit.

Scena sexta decima

A keresztre feszítés jelenete, majd a kereszt alatt a bűnös lélek, Anima siralma.

Szerző

1764-ben és 1765-ben Madár József volt a közép és felső nyelvtani osztályban a szintaxis és a grammatika tanára (Fülöp, 13.).

Madár (János) József életéről kevés adat maradt fenn. Csíkszentgyörgyön született 1734-ben. 1753. szeptember 5-én öltözött be, s 1759. április 14-én szentelték pappá.

1764–65-ben a csíksomlyói gimnáziumban a szintaxis és a grammatika tanára. 1770-től Székelyudvarhelyen házfőnök, az 1774., 1776. és 1778. évben Szászsebesen, majd 1781-ben Tordán volt házfőnök. 1788-tól Székelyszentkirályon lelkész, majd 1792-ben a kőhalmi rendház főnöke lett. 1795-től 1804-ig a dési kolostorban élt, s Désaknán szolgált. 1805-től a báró Huszár családnál élt Náprádon, s báró Huszár József házikáplánjaként halt meg tüdőgyulladásban 1806. március 17-én Désen. (György 1930, 259, 326, 342, 397, 434.)

1764 pünkösd szombatján is volt előadás Csíksomlyón: az Actio tragica de historia Eulogii című magyar–latin nyelvű darabot (amelynek szövegét a sorozat VI. kötetében fogjuk közölni), a kézirat adatai szerint Domokos Kázmér írta, de a jelen, nagypénteki passiójátéknál valószínűnek tartjuk Madár József szerzőségét. A következő évi, latin versekkel kiegészített passiójátékot viszont már valószínűleg nem ő írta, hanem Domokos Kázmér, erre utalnak a passió latin nyelvű versbetétjei. (l. kötetünk 3. sz. darabját)

Forrás

Az első hat scenában több utalást találunk az ószövetségi könyvekre (Teremtés könyve, Ezekiel próféta könyve, Sámuel első és második könyve, Krónikák könyvei, Judit könyve), amelyekből olyan történeteket idéz a szerző, amelyek a kevélység, a gőg, a részegség bűnét és isteni büntetését mutatják meg. Több utalás van Dávid történetére, aki hol a megbocsátás és kegyelem követendő példájaként, hol az elbizakodottság elrettentő példájaként szerepel.

A tulajdonképpeni passióban, amelyet a 7–16. scenában olvashatunk, Máté evangéliumát követi a passió. Erre van konkrét utalás is a szövegben: „Krisztus Szent Máténál nekünk parancsolja”. Az utalás Máténak arra a mondására vonatkozik, hogy a rosszat jóval kell viszonozni (Mt 5). A Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló részek Mt 26, 27-ben találhatóak, de János evangéliumából is merített a szerző. A 15. scenában például „nem tart mi országunk királyt, hanem Császárt” (Ján 19), a 16. scenában Lukácstól idéz: Oh Menyei Atyám botsáss meg ezeknek, Mert gyarlók, nem tudgyák mit cselekszenek. (Lk 23). Van utalás az Apostolok cselekedeteire is, Szent István protomártír történeténél (ApCsel 7).

A betániai jelenet, Krisztus és Mária búcsúja az 1756-os, 1759-es (l. Ferences iskoladrámák III., 5. és 8. sz.) és egy bizonyalan datálású (l. Ferences iskoladrámák II., 12. sz., 835–886.) nagypénteki passiójátékokkal is egyezéseket mutat. Utóbbi jelenet forrása Johannes Gritsch nagypénteki sermója lehetett (Medgyesy S. 2009, 267.).

Anima éneke hasonló versformájú, mint az 1748-as passiójátékban Homo éneke (Cantus Hominis). (Ferences iskoladrámák II., 8. sz., 666.)

Előadás

A drámát Csíksomlyón adták elő. A darab az 1764. év nagypéntekére íródott, mely akkor április 20-ra esett. A verekedések, harci jelenetek mozgalmassá tették az előadást (Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant, vagyis: Itt háború lesz. Mind a bűnök, mind az erények harcolnak.), a harc végén még táncoltak is a bűnök (Hic fit Saltus vitiorum). A 11. jelenetben olvasható Krisztus és Mária búcsúzása megmarad a misztériumjáték felező 12 szótagos verselésében; mivel Krisztus szavai nem mindig illeszkednek 4 soros versszakokba, nem valószínű, hogy énekelve hangzott el (az ehhez használatos dallamokért l. jelen kötet 1., 1763-as darabjának jegyzetét). A passió egyetlen, bizonyosan énekelt része a 16. jelenetben Anima hat versszakos éneke (Ah, félek, rettegek…), mely a korban új éneknek tekinthető. Nyomtatott énekeskönyveinkben 1797-től kezdve találjuk (többnyire kottával: Bozóki 1797, 164, Tárkányi–Zsasskovszky énekeskönyv 1855, 115. sz., Zsasskovszky énekkönyv 1859, 18. sz.). A drámabeli szöveg nem azonos egyik énekeskönyvi alakkal sem, a Kájoni Cantionale 1805-ös, Andrási Rafael által szerkesztett változatához (Kájoni 1805, 115.) áll legközelebb; a 2. és 3. versszakban több sor is felcserélődik (elképzelhető, hogy a drámabeli szöveg az eddig előkerült első írásos feljegyzése az éneknek). Erdélyben a dallamot a Kájoni Cantionale negyedik kiadásaként számontartott ún. Baka-féle kántorkönyv terjesztette el, illetve tartotta életben, ma is ezzel használatos (l. alább). (Udvarhely megyei gyűjtésből származó hangfelvétele meghallgatható a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában: hungaricana.hu/99712.) Azonban korábbi népénekgyűjtésből származik egy helyszíni (hangfelvétel nélküli) lejegyzés, ami teljesen más dallamot mutat (ezt is közöljük).

Kájoni 1921, 149. sz.

♩ = 72

Bíró István (77 éves), Kézdiszentkereszt (Háromszék). Gyűjtötte: Forrai Magdolna Gregoria 1959. Jelzet: LSz 26938.

Szövegkritikai megjegyzések

Közlésünk betűhív. A másoló kézírása jól olvasható. A kézirattól eltérően a szereplők nevét mindig teljes alakban közöljük, a szövegben előforduló rövidítéseket (Xtus, Sz) feloldottuk, ezeket külön nem jelöljük. A szerzői utasításokban is nagyon sok a rövidítés, ezeket az utasítás szövegében, zárójelben kiegészítve közöljük. A 426. oldal közepén a tinta színe megváltozik, sokkal sötétebb lesz, de a darab egy kéz írásának tűnik.

A kézirat könnyen olvasható, viszonylag kevés javítás található benne. A dupla mássalhangzókat egy hullámos vonallal rövidíti a másoló. Az egyes versszakok végén (amelyeket folyamatosan ír) egy kereszt jelzi az új versszak kezdetét. Néhol a betűk mérete megváltozik, több a javítás is a szövegben, de ez azzal magyarázható, hogy a másoló már fáradt. Ezeket a javítgatásokat is feltüntettük a lapalji jegyzetben.

Tárgyi és nyelvi magyarázatok

38 A’ Krisztus hoherin vétket magyarázunk – Krisztus hóhérainak mi a vétkeket tartjuk, ezt magyarázzuk el nektek

72 Tijrus királyával – Tirusz gazdag kereskedőváros Föníciában. Jeruzsálem elfoglalása után a tiruszi király ujjongott Jeruzsálem elestén. Isten azonban megfenyegette őt, és megjósolta a város pusztulását Ezékiel próféta által (Ez 26, 4; Ez 27).

102 Viczetiszt – helyettes, altiszt

114 praedikaló – prédikáló

126 Dávid mondasaként égig emelkedik – „Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.” (Zsolt 36, 6)

147 Nabuchonodoszort barmá változtatta – Isten Nabukodonozort barommá változtatta a gőgje miatt, de amikor elismerte isten hatalmát, vezeklése után visszatérhetett az emberek közé. „kiűznek téged az emberek közül, és a jószágok meg a vadállatok közt lesz lakóhelyed; füvet eszel, mint az ökör, és az ég harmata öntöz meg téged” (Dán 4, 22–25).

148 E miat taborát Dávid káré valta – A sátán sugallatára Dávid népszámlálást rendelt el, ezért a gőgös tettéért Isten három napig tartó döghalállal sújtotta a népet (1Krón 21).

172 inkomodálni – alkalmatlankodni, háborgatni

176 kodohosztunk – éhségtől szenved; éhes állapotban erre-arra eledelt keresve jár

182 gratiadot – kegyedet, kegyességedet, kegyelmedet

231 Tékoszló fiu – Jézus példabeszéde (Lk 15,11–32)

232 Jákóbb onokája, Onán meg kóstolta – Onán, Júda második fia megvetette isten törvényét, hogy gyermeket támasszon elhunyt fivérének, ezért Isten elpusztította őt (Ter 38,1).

247 Ezer menkő attát a szájam ugy szorja – ezer Ménkű adta! káromkodás hangzik el a számból naponta.

253 Gubernatorával – kormányzójával

266 pipe – kényeskedő

283 Ezt David Saulhoz regen vegbe vitte – Sault bűnei miatt nem fia, hanem annak barátja, Dávid követte a trónon. Saul nehezen nyugodott bele Isten választásába, ezért üldözni kezdte a fiút, hogy megölje. Amikor Dávidnak lehetősége lett volna elvenni Saul életét, inkább megkegyelmezett neki. „Íme, ma saját szemed láthatja, hogy az Úr a kezembe adott a barlangban, s hogy eszembe jutott, hogy megöllek, ám szemem megkímélt téged, mert azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, hiszen az Úr felkentje ő.” Ezután értette meg Saul, hogy Dávid ténylegesen a kiválasztott és Izrael következő királya (1Sám 18–24).

283-4 Szent István Martir is tudgyuk cselekette, Az ö kövezöiert midön Istent kerte – Szent István diakónus, az első vértanú. Jézus Krisztushoz hasonlóan hamis tanúvallomások alapján ítélték halálra, megkövezték (ApCsel 7).

287 A Kompilátábol keveset olvastál – az 1669 után hozott törvények, novelláris cikkek, Erdély törvénykönyvének 3. része

297 disputály – disputálj, veszekedj; meny tatárba – vigyen el a tatár, hajtson el a tatár (jelentése: pusztulj innen, menj innen)

309 kiszitől… czibrejéktől – savanyú gyümölcs- vagy korpaleves (böjti étel mind a kettő)

340 S mezitelen leven Kámitol gyalásztaték – Noé a vízözönt követően bortól kábultan, meztelenre vetkőzve feküdt a sátrában. Kám meglátta őt, a hírt a történtekről azonnal elmondta két testvérének, Sémnek és Jáfetnek. A két fiú be is takarta Noét, aki (miután kijózanodott)) megátkozta Kámot, amiért nem cselekedte korábban ugyanezt (Ter 9,20–27).

341-2 Házasság tőresbe Lot bor miat esek, Midőn leánnyával véletlen vetkeszék – Lót és leányai azt hitték, hogy Szodoma pusztulását senki nem élte túl rajtuk kívül. Ezért apjukat lerészegítették és egymás után háltak vele, hogy megmentsék a kihalástól a nemzetségüket (Ter 19, 31–38).

343 Amán reszegsegben őrsegetöl őletett – Ámon, Manassze fia két évig volt Jeruzsálem királya (Kr. e. 642–641-ben). Mindkettejük bűne az volt, hogy bálványokat imádtak. Ámon ellen szolgái esküdtek össze, és a saját palotájában gyilkolták meg (2Kron 33; 2Kir 21,19–26).

344-6 Hollofernes másként meg nem győzettetet, De torkosság után midön agyba esett, Judit által feje kardal el vetetett – Izraelt Nabukodonozor hadvezére, Holofernesz támadta meg hatalmas seregével. Betulia városát sikerült körbezárniuk, a lakók a szomjhaláltól és félelemtől tartva fel akarták adni a várost. Ekkor Judit Istentől sugallva arra szánta el magát, hogy az ellenség táborába menjen át. Szépségével elbűvölte Holoferneszt, aki a vacsorán lerészegedett. Judit ekkor levágta a hadvezér fejét, ezzel megmentve városát a pusztulástól (Jud 8–14).

357 maglunk – ültetünk, vetünk; bornálni – a felszántott és bevetett földet boronával porhanyóvá tenni, boronálni

361 penitentiára – bűnbánatra

363 rebbelisse – lázadója

391 tálentomot – kiváló tehetségű embert

399 kantzalistaságra – írnoki, hivatalnoki munkára

400 nem vala czondrája – nem volt még rongyos öltözéke, gúnyája sem

415 hagymasz – tífusz; önkívülettel járó lázas állapot

419 kátekizmusra – hitoktatási könyvre, amelyben kérdés-felelet formájában magyarázzák a hit alaptételeit

436 malasszal – malaszttal; kegyelemmel, jóindulattal

437 esel perengébe – pellengérre fognak állítani

445 interditáltassál – eltiltassál

457 a’ puszogban űlni – puczok (székely tájszó), a kemencesutban, a kemence melletti szűk, meleg helyen üldögélni

458 vetsernyét – esti imádságot, esti zsolozsmázást

462 kepét – aratórészt; a hívektől a papnak, kántornak járandóságszerűen juttatott gabonát

485 Devotiod – áhitatod

526 istrang – istráng; kötél, szíj

578 Varj, piszli – várj csak, te semmi, jelentéktelen ember

584 processio – körmenet

718 hirkusok – bakkecskék

720 parulád – parolád; kézfogásod (vagyis esküd)

848 alitván – vélvén, gondolván

857 kaphendi társ – gúnyos megszólítás, talán: olyan ember, aki kapott valamit és ettől elbízta magát (lásd: pökhendi, ebhendi)

880 reversalist – beleegyezést, kötelezvényt

886 kakó – karó, pózna (székely tájszó). Talán arra utal, hogy Júdás sovány, magas ember.

891 ekonomizálni – gazdálkodni

961 conferalni – megbeszélni, tanácskozni

1086 körpös – az ökrösszekér rúdjának, illetve a vonórúdnak az elején levő, ívesen hajló fa vagy vas, amelybe a jármot teszik

1110 faktzioját – tényét

1207 Penitentiara jol disponáljatok – szigorú büntetésre itéljétek

1229 Borszékbe – Csík vármegyei, gyógyforrásáról és fürdőjéről nevezetes faluba

1243 praedeldáljuk – követeljük, elrendeljük

1244 a kausát mas forumra veszük – áttesszük az ügyet más fórumra

1246 bestelen fára – akasztófára

1256 fel gerdült – felgerjedt, felbolydult

1304 Barrabás – az a gonosztevő, akit a nép szabadon bocsájtott Jézus helyett (Mt 27, 16–20).

1305 latorgottam – gonoszságokat műveltem, latorkodtam

1311 Dismás – a megtérő jobb lator Krisztus keresztfája mellett. Az apokrif Evangelium Arabicum (Kr. u. 4. század) szerint Dizmász volt a neve, március 25-én emlékezik meg róla a katolikus egyház.

Jegyzetek

1 rettegné < l > nk

2 félnék [Emendáltuk.]

3 élnék [Az n utólag beszúrva]

4 eppe [Emendáltuk.]

5 piratnak [Emendáltuk.]; lész<l>nek; állok

6 teste [A rím miatt emendáltuk.]

7 Szégytöl [Az en utólag fölé írva.]

8 meg vontam [Értelem miatt javítva.]

9 nem kitöl [Kiegészítettük.]

10 hősseggel [Emendálva.]

11 tisztet [Emendáltuk.]

12 tanálnék [Emendáltuk.]

13 en [Értelem miatt javítva]

14 mér hat [Emendáltuk.]

15 Papa [Emendáltuk.]

16 talpaiis [Szótagszám miatt javítottuk.]

17 mint [A t betű átjavítva d-re.]; eddig <k> ugy

18 elhidgyetek [Javítgatva.]

19 fili [Értelem miatt javítva]

20 elemosina [kiegészítettük.]

21 cseledet [Értelem miatt javítva]

22 ladatok [Emendáltuk.]

23 hozzatok

24 nékem [Értelem miatt javítva]

25 álbában

26 tars [Emendáltuk.]

27 < Nekem is > En is; fo [Emendáltuk.]

28 bogok [Emendáltuk.]

29 <ordoggel> sem

30 oklevel [Emendáltuk.]

31 felök [Emendáltuk.]

32 legyunk [Emendáltuk.]

33 tarto [Emendáltuk.]

34 felek [Emendáltuk.]

35 nagyom [Emendáltuk.]

36 Haszasság fEmendáltuk.]

37 <tud> véletlen

38 Meg [Emendáltuk.]

39 te <d >ted [Javítva s-re]

40 kűsse <s >ségeket

41 [A szerepnevet kiegészítettük.]

42 ferre [Emendáltuk.]

43 [A szerepnevet kiegészítettük.]

44 husvetinapokban [Emendáltuk.]

45 hat [Emendáltuk.]

46 testunkot [A rím miatt emendáltuk.]

47 titsanak [Emendáltuk.]

48 tudni [Javítgatva.]

49 velek <vélek> [Kihúzva az ismétlés miatt.]

50 vetessem [Emendáltuk.]

51 s [Utólag föléírva.]

52 ell<enss>gé [Áthúzgálva, talán: ellenessé vagy ellesnégévé volt.]

53 elét [Emendáltuk.]

54 bünte<d>

55 tőbbet ne szoly tőbbet [Emendáltuk.]

56 zamlát [Emendáltuk.]

57 erszersmind [Emendáltuk.]

58 pirongazt [Emendáltuk.]

59 [A hiányzó szerepnevet pótoltuk.]

60 agyura [Emendáltuk.]

61 [A fel szó föléírással közbeszúrva.]

62 felni [Emendáltuk.]

63 bályányokban [Emendáltuk.]

64 okot [Emendáltuk.]

65 lelek [Emendáltuk.]

66 ok; volta [Emendáltuk.]

67 kőntőstok [Emendáltuk.]

68 [A kereded d betűje ráírással javítva.]

69 Udzősséged [Emendáltuk.]

70 hozánkban [Emendáltuk.]

71 gyorson [Átjavítgatva.]

72 az [Emendáltuk.]

73 haljok [Emendáltuk.]

74 ekesitt<y> unk

75 teged [Emendáltuk.]; tőm<j>leszbe [Átírással Javítva.]

76 tőmleszbe [Átírással javítva.]

77 [A szöveg nehezen értelmezhető.]

78 peccatus <indi> [A szerzői utasításban több szó is áthúzva, kijavítgatva.]

79 elmeltetnék [Emendáltuk.]

80 tőmszőr [Emendáltuk.]

81 hat [Emendáltuk.]

82 márgya [Emendáltuk.]

83 Kertbe<n>

84 edig <lesz>

85 bredikálásban [Emendáltuk.]

86 ugy immár <az egész> [Az immár utólag fölé írva.]

87 vétget [Emendáltuk.]

88 ezekeket [Emendáltuk.]

89 nyuguváts [Emendáltuk.]

90 a <tans>

91 szegent [Emendáltuk.]

92 ugyekezzél [Emendáltuk.]

93 eszűstöt <alittya>

94 penz mutattam [Átjavítgatva.]

95 tenát [Emendáltuk.]

96 vellem [Emendálva.]

97 Invidus

98 tudgy [Emendáltuk.]

99 az [Emendáltuk.]

100 tőrvenyűnkakis [Emendáltuk.]

101 boklosokat [Emendáltuk.]

102 [A szerepnevet kiegészítettük.]

103 szemlélnem [Átjavítgatva.]

104 kissem [Emendáltuk.]

105 <láss> láttyátok

106 mlchum

107 [A szerepnevet kigészítettük.]

108 az merte [Emendáltuk.]

109 holditott

110 untam untam [Emendáltuk.]

111 vezeni [A szótagszám miatt]

112 gozüulni vagy gozdulni [Értelmetlen szó, elírás.]

113 Dux mili [Kiegészítettük.]

114 sententzázd [Emendáltuk.]

115 olyunk [Emendáltuk.]

116 napoko [Emendáltuk.]

117 bojodot [Aláhúzva.]

118 hajtottam [A t l-re javítva.]

119 Oh [Javítgatva.]

120 az [Emendáltuk.]

121 rartam [Emendáltuk.]

122 draditur [Emendáltuk.]

123 vongyam [Emendáltuk.]

124 embert [Emendáltuk.]

125 hidgy [Emendáltuk.]

126 igaz < ember > vérében

127 vi<s>zet

128 magzatinkol [Emendáltuk.]

129 ember < meg vallom >

130 agyának [ Emendáltuk. ]

131 aloquitur [Emendáltuk.]

132 regnál [Emendáltuk.]

133 keresed [Emendáltuk.]

134 felek [Emendáltuk.]

135 fügve [Emendáltuk.]

136 vegy [Emendáltuk.]

137 bunöm [Emendáltuk.]

138 <Nem vetek et után meg mutatom.>

139 egek [Emendáltuk.]

140 [Az egész sor aláhúzva]

141 halál <r> a

142 e [Javítgatva, olvashatatlanul]

143 [A rövidítést feloldottuk:] O. A. M. D. G. B. V. M. et O O. S S. Honorem

József János Madár (?)

Passion Play with the Seven Deadly Sins
and the Sinful Soul

Essential data

The drama is in the library of the Csíksomlyó Franciscan Monastery, on pages 412–439 of the manuscript volume Liber exhibens actiones parascevicas. The reference number of the photographic copy of the collection is MTAK Ms 11.025. This is the first publication of the passion play. As the title shows the first half is a morality play about the fight for human soul. Anima looks for the way to virtue in vain as he meets the personified vices and finally locked in the devil’s captivity. In the second part of the play, the seven deadly sins gang up against Jesus but the closing scene shows Anima gaining the promise of salvation. We know the topic from László Kuna’s passion play performed in 1740 (Ferences iskoladrámák II, nr. 1) but the author deleted the scene in the manuscript. In the 1741 play (Ferences iskoladrámák II, nr. 2, 179--188) the personified vices have a serious dramatic function: the seven deadly sins warn the audience that not only the Jews but all men are responsible for Jesus’ death.

The title is Actio parascevica ab anno 1764. The manuscript only designates the year, the author’s name is missing. The title is followed by a summary in Latin. The author’s instructions are also in Latin. The play is mentioned by Bándi (1896, 289), Fülöp (1892, 26), Pintér (1993, 120), Muckenhaupt (1999, 115), analysed by Norbert Medgyesy S. (Medgyesy S. 2009, 266–268, 358–362, 390–392). Medgyesy published the text of Anima’s song (Medgyesy S. 2009, 390–392).

The Short Content of the Drama

Prologus

The world is ruled by the devil and sins, Christ had to die because of the frailty of man. The real sinners are not the Jews but Christians who crucify him again and again with their sins.

Scena prima

Superbia proudly announces that he rules the whole world, everybody worships him. Humilitas appears and warns him to be modest and to convert, as pride does not do any good, and cites several examples of the Old Testament where arrogance led to the sad fate of Bible characters. Superbia does not listen to him and drives him away.

Scena secunda

Avaritia appears and two beggars beg for pittance. Avaritia sends them away and beats them, so the beggars only plead him to let them go. Then Luxuria and Ira appear on stage and cite biblical examples to prove how many people have fallen in their trap, what a great power they have on people. Temperantia warns them in vain, they do not listen.

Scena tertia

Gula enters first and complains about fasting, that he cannot eat as much as he wants to, and encourages the audience to live as they like and be merry. Temperantia starts a dispute and uses biblical examples to prove the harmful results of gluttony and drunkenness. Invidia appears to tell the audience that no one is free of envy, including the saints, and encourages the audience to follow him.

Scena quarta

This scene is about a dispute between Acedia and Judex Ecclesiae. Acedia hates priests and the Church, as well as work and any useful things. Judex threatens him with being banned from church and with not receiving a nice funeral, but Acedia would be happy to leave church forever, and encourages the audience to follow him and not to fear the otherworld.

Scena quinta

Sins and virtues fight first verbally, then physically (the instruction refers to this: Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant). The virtues bravely fight the sins, they trust God’s help, God would not let his faithful servants die. The Good and the Evil forces attack each other but the sins are suddenly aided by the unexpected help of the devils. Having chased the virtues, the devils wonder where sins are going to live but Luxuria comforts them by saying they would soon find a new nest.

Scena sexta

Anima is miserably wandering alone, looking for the Virtues who used to be loyal friends. In a cave, he finds the seven deadly sins who convince him that they are the virtues. Anima does not believe them at first, as virtues were white and much smaller than sins but since there are seven of them, he happily shakes hands. The sins dress him in black, Anima realizes that he has been fooled but does not take his word back. Superbia ties and imprisons Anima with the help of the devils.

Scena septima

Jesus talks about sinful people at length, then leaves for Jerusalem to fulfill his father’s wish. The apostles try to discourage him from going to Jerusalem. Jesus foretells his betrayal and Peter’s triple denial.

Scena octava

The sins appear again and decide to kill Jesus, as he is the only threat to their rule. Jesus has more and more power, more and more followers, so less and less people live in sin. However, it is not so easy to kill him because they all know that the Teacher is none other than the creator of heaven and earth. There is a danger that he is going to chase sins back to hell. The fearful and intimidated sins, however, yet again receive help from the devils. They cannot directly attack Jesus, they do not have enough power for that but they can kill him if they exploit human weakness. They decide to use Judas, Peter and the Jewish priests to destroy the heavenly judge.

Scena nona

The temptation of Judas. Judas resists at first but the devils suggest that his Master has always freed himself, this time will not be an exception, he does not have to be afraid that his Master dies. Judas finally agrees because he has enough of starving with Jesus.

Scena decima

Invidia reports Jesus to Annas and Caiaphas, aided by the other deadly sins.

Scena undecima

Mary and Christ bid farewell.

Scena duodecima

Jesus prays to the Father, his disciples fall asleep. Judas betrays the Master with a kiss, Peter draws his sword and cuts Malchus’ ear off but Jesus heals him.

Scena tertia decima

Jesus in front of Caiaphas, then Pilate. Pilate deems him innocent, so he only has him flagellated and crowned with a thorn crown.

Scena quarta decima

Judas commits suicide, the devils are happy for their great victory.

Scena quinta decima

Jesus is condemned, Pilate washes his hands.

Scena sexta decima

The scene with the crucifixion, followed by the lament of the sinful soul, Anima.

Author

In 1764 and 1765, intermediate and upper syntax and grammar were taught by József János Madár (Fülöp 1892, 13). We have little information on József János Madár’s life. He was born as József Madár in Csíkszentgyörgy in 1734. He joined the order on 5 September 1753 and was ordained on 14 April 1759. In 1764–65, he taught syntax and grammar in Csíksomlyó. From 1770, he was prior in Székelyudvarhely; in 1774, 1776 and 1778, he was prior in Szászsebes, then in Torda in 1781. From 1788, he was priest in Székelyszentkirály and became the head of the Kőhalom monastery in 1792. Between 1795 and 1804, he lived in the Dés monastery and served in Désakna. From 1805, he lived in the household of the Huszár baron family in Náprád and died in pneumonia as baron József Huszár’s house chaplain on 17 March 1806 in Dés. (György 1930, 259, 326, 342, 397, 434.)

In 1764, there was a performance in Csíksomlyó on Pentecost Saturday as well: according to the manuscript, the Hungarian–Latin play was written by Kázmér Domokos but in the case of the present passion play, we believe József Madár to be the author. The next year passion play, completed with Latin verses, was probably written by Domokos Kázmér (see the play nr. 3 in this volume).

Source

The play obviously relies on the Bible. The first six scenes contain several references to Old Testament stories showing the vices and God’s punishment. (books: Genesis, Ezekiel, 1Samuel, 2Chronicles, Judith).

The Passion itself, in scenes 7–16, follows Matthew’s gospel. The parts depicting Jesus’ Passion are in Matthew 26:27. He also drew from John in scene 15 (John 19: We have no king but Caesar), in scene 16, he quotes Luke (Luke 23: Father, forgive them, for they do not know what they are doing.) The Bethany scene is similar to those in the 1756 and 1759 passion plays (Ferences iskoladrámák III, nr. 5 and 8). The play borrows several scenes word for word from a Good Friday passion play with unknown author (see: Ferences iskoladrámák II, nr. 12).

Performance

The drama was performed in Csíksomlyó on Good Friday, 20 April 1764.

Fights and battle scenes made the performance eventful (Hic erit Bellum. Tam peccata quam virtutes bellant, meaning: There is a war here. Sins and virtues fight.), sins even danced at the end of the fight (Hic fit Saltus vitiorum). Christ’s and Mary’s farewell in scene 11 preserves the 12-syllable metre of the mystery play; as Christ’s words do not always make four-line strophes, they were probably not sung (for associated melodies, see the notes the 1763 play, nr. 1 in this volume). The only part of the passion play which was undoubtedly sung is Anima’s six-strophe song (Ah, félek, rettegek…), in scene 16, a new song of the era. It appears in printed songbooks from 1979 (mostly with scores: Bozóki 1797, 164, Tárkányi–Zsasskovszky songbook 1855 nr. 115, Zsasskovszky songbook 1859, nr. 18). The text in the drama is not identical to any of the songbook versions, and it is closest to the version in Kájoni’s 1805 Cantionale, edited by Rafael Andrási (Kájoni 1805, 115); several lines are interchanged in strophes 2 and 3 (the drama text may be the first written version of the song). The melody became widespread in Transylvania by the so-called Baka’s cantor book, considered the fourth edition of Kájoni’s Cantionale; the melody is still used (see below). (Its recording from an Udvarhely county collection is available in the sound archive of the Institute of Musicology: hungaricana.hu/99712/.) Another written version (without recording) comes from an earlier folk collection, with a completely different melody (also published here).

For scores, see:

Kájoni 1921, nr. 149.

For scores, see:

István Bíró (77 years old), Kézdiszentkereszt (Háromszék). Collected by Magdolna Gregoria Forrai, 1959. Reference number: LSz 26938.

[Szerepek

Actio Tragedico Parascevica in qua Praemissa Figura immolationis Unigeniti Isaci a Patre suo Abraham, Unigenitus Dei Filius Genus humanum redempturus immolatur, Anno 1765. Ab Actoribus Mediae, et Supremae Grammatices classium publice perorata in Gymnasio Csik Somlyoviensi.1

Prologus

Világnak fiai s minden alkotmányi,

Föld keregségében Adám maradványi,

Hogy ha vigasztalást akartok tanálni,

Jőjetek peldáját Christusnak szemlélni.

5 Mert látom én moston ez igás világon,

Hogy utolsó üdőt értünk mi minyájon,

Melyben csak a’ jaj szó hallatik számoson,

Már ritka rend vagyon, mely ne panaszoljon.

Külömb külömb féle inség már meg nyomot,

10 Egy ügyü nemzetség, nincs áki igádot

Tekintse, meg s. szánnya sulyos nyavalyádot,

Batoritya szegény, el eset hazádot.

De illyen inséget másut is tanályunk,

Sőt még nagyobbakot, kit nem is gondolúnk,

15 Fő fő rendek közőt, jaj mit tapasztalunk,

Hogy ha mindeneket együt meg visgálunk.

Utolsó időköt jelentenek ezek,

Szomszéd szomszégyával, mint két elensegek,

Egy másra fegyverrel rohanó seregek,

20 Nem szányák önteni véreket testvérek.

Ne menyűnk meszére, tekintsünk magunkra,

Csak mi közöttünk is fiok az Attyokra,

Attyok a’ fiokra, s. leányok Anyokra,

Fel támad a’ kisded elöl járojára.

25 Nem is csudálkozom felettébb én azon,

Mivel olyan erkölcs mostanába vagyon,

A’ mely soha sem vólt, melyet ember tudgyon,

Méltán az öreg rend remül ifiakon.

Kik tanáltatnak is jo életű hivek,

30 Azok ellen vannak oly vér szipó nyelvek,

Melyek mérges tőrrel másokot meg ölnek,

Hírekbe, nevekbe becsteleníttenek.

Valósággal azért most az élet sorsa,

Inség, nyomoruság és keresztnek sulya,

35 De könyebbíttéssék, ki ezekben várja,

Christus fájdalmihoz inségit kaptsolya.

Mái napon tehát Christus szeretetét,

A’ bünöshöz való nagy, irgalmas létét,

Atyátol világra hozzánk le küldését,2

40 Meg mutattyuk végre kereszt viselését.

De elöbb el mégyen Abraham, Isáknak

Fel áldozására, egyetlen fiának,

Isten hagyásából kedves magzattyának,

Vérét ki ontani ezen ifiúnak.

45 Ártatlan Isákon Christus példáztatik,

Abráhamon pedig az Isten ertetik,

Amint Abráhámtól Isák majd öletik,

Ugy Atya Istentöl Christus áldoztatik.

És valamint Isák a’ fel áldozásra,

50 Fát viszen a’ hegyre, s tészi az óltárra,

Ugy Isten fiais a’ Kálvariára,

Hátán a’ keresztfát viszi áldozatra.

Mária Magdólnának e mellet életét,

Emlityük előbbi Vénus tiszteletét,3

55 Végre Christus altal való meg térését,

S. penitentiára által eveszését.

Tovább a’ zsidóknak nagy irigységekről,

Christus ellen való kegyetlenségekről,

Szóllunk a’ Judasnak ő sáfárságáról

60 És világ urának tenger kinyairól.

Tehát békeséges tűréssel légyetek,

Minnyájon Christusnak kénnyát szemléljetek,

Hogy a’ szükségtekbe gyümöltsét vegyétek,

Végre menyországban jutalmát nyerjétek.4

Actus primus

Scena prima

(Abraham complacens sibi in filio Isac mandatum accipit a Deo eunden immolandi.)

Abraham

65 Örök Atya Isten, mindeneknek Ura,

Az égnek es földnek bölts kormányozója,

Bűnös embereknek irgalmas jó Attya,

Szomorú szíveknek meg vigasztalója.

Számos esztendőkig a’ maktalanságban

70 Valék, és nyomorgék a’ szomoruságban,

Midőn nem is vélném, fiát ez világban,

Imé, tapasztaltam örömet Isákban.

Istenem, mind ezért s. több ajándekidért,

Mit adgyak tenéked irgalmasságodért,

75 Mit áldozzak néked gondviselésedért,

Ha tetszik, szivemet ved be mind ezekért.

Honnan erdemlettem, felséges Ur Isten,

Hogy szent kegyelmedet illyen reméntelen

Osztogatnád nékem, olyan kegyelmesen,

80 Hogy magzatot adnál már öregségemben.

De már vigasztalást mivel tapasztalok,

Tökéletes utra jo példát mutatok,

Egyetlen fiamnak oktatást is adok,

Hogy jól nevegedgyék, praeceptort fogadok.

85 Járuly elő tehát, szerelmes magzatom,

Istentől adatott ritka ajándékom.

(Accedit.)

Isák, kedves fiam, halyad oktatásom,

Utolso időmben, hogy légy vigasztalom.

Isac

Edes Atyám, ime, parantsolatodra

90 El jöttem Anyámtol, híven szavaidra.

Abraham

Fiam, Isac, téged kivált arra kérlek,

Hogy mindenek felet az Istent tisztellyed,

Ő ellenne soha elméd ne emelyed.

Isac

Hogy sem Istenemet vétekkel serteném,

95 Vagy ördög tőrebe lelkemet ejteném,

Halálnak a’ mérgét inkább el szenvedném.

Abraham

Ezen Mesteredet, mint Atyádot félyed,

Atyai intésit szivedbe be végyed,

Hogy az aldásokban légyen velem részed,

100 És a’ boldogságban örök lakó helyed.

Praeceptornak pedig regulát nem adok,

Hanem mindeneket rollad oda bizok.

Praeceptor

Valamint az Isten nékem tudnom atta,

A’ te fiatskádot ikes diákságra

105 Oktatom szivesen, lelki buzgoságra,

S minden josagoknak szép tudomanyára,

Hogy szelid és kegyes légyen mindenekben,

Joszan, tiszta és szent életett viselyen,

Mert az ollyanokat szereti az Isten.5

Abraham

110 Enis mind ezekért néked hálát adó6

Lészek mindenekben, s. jo fizetést adó,

Hát fiam, e képpen viselyed magadot.

Isac

Igenis, kedves atyám, valamire engem

Mesteremel együtt oktatál, bé vészem,

115 S be telyessitteni hiven ügyekezem.

Abraham

Mostan tehát lehet néked haza menni,

Majd tanolásodban foglak látogatni.

(Abraham solus manens:)

Hogy Isák született néhány esztendeje,

Mind addig szívemnek nem volt oly öröme.

120 Mint hogy Sárának is vég öregségére,7

E’ gyermek adaték ilyen szép életre.

(Deus Pater e lato theatrii:)

Deus Pater8

Abraham, Abraham!

Abraham

Minden állatoknak felséges Istene,

Mit parantsolsz nékem, hogy azt vigyem végbe?

Deus Pater

125 Mely hegyet mutatok, kedves Isákodot,

Azon helyre vigyed egyetlen fiadot.

Ártatlan véréből ott tégy áldozatot,

S az ő életétől ot fozd meg magadot.

Genius

Maradgy hát Istennek parantsolatyában,

130 Abraham, hogy lehess az ő országában.

Az erőssebb ember, ki magát meg győzi,

Vétektől győzetik, ki magát nem győzi.

Tehát el ne mulasd Isákot áldozni,

Ha Isten kegyelmét akarod el nyerni.

Abraham

135 Mindenható Isten, te ajándékodot,

Viszá adom néked kedves magzatomot,

Igenis bé töltöm parantsolatodot,

S’ néked feláldozom egyetlen fiamot.

(Clauditur.)

Abraham

Mint a’ felhő széltől hamar elvitetik,

140 A’ levegő égben a’ füst el enyészik,

A’ zöldellő virág száradásra válik,

Ugy hamar világnak ditsősége mulik.

Praceptor

Ábrám Patriárka, nemzetünknek Attya,

Talám szomoruság szived háborgattya,

145 Vagy az Ur Istennek nagy parancsolattya

Érkezet te reád, mint szavad mutattya.

Abraham

Távol légyen tőllem, hogy szomoruságom

Volna, sőt Istenhez vagyon buzgoságom,

S’ akarattya szerént kötéllet szándékom.

Ismael Servus

150 Jelensd meg minékünk a’ titkos dolgodot,

Hogy Sára erthesse lelki bánatodot,

És tőlle tanállyad vigasztalásodot.

Abraham

Istennek mély titkát nem jo jelenteni,

S’ mindennek tuttára nem illik azt adni.

155 Külömben nem fogna, félek, végbe menni.

Hanem ti szolgaim, most menyetek haza,

S’ mongyátok, Isákot keszitse el Sara,

Mert reggel mind edgyüt megyünk áldozatra,9

Tüis, mi szükseges, készitsetek utra.10

160 Áldozó kardomot még ma meg fenyétek,

Hajnalba a’ szamárt ti megnyergelyétek,

De annak előtte engem fel költsetek,

S. tiis mind a’ ketten készülve légyetek.

Magam pedig mégyek fákot egybe vágni,

165 És az áldozatra helyet tudakozni.

(Hic secat ligna.)

Minden ható Isten, áld meg ezen fákot,

Melyek Szentségednek áldozzák Isákot.

Deus Pater

Abráhám, halyad szavaimot!

Abraham

Ímé, készen vagyok, mit parantsolsz, Uram?

Genius

170 A mely hegyen látod a’ zöldellő fákot,

Napkeletre vigyed egyetlen fiadot,

S. egő áldozattal ott áldozzad őtöt.

Abraham:

Menyen földön légyen Isten akarattya,

Én bé teljesittem, a’ mint parantsolja.

Scena secunda

Ex mandato Abrahami (remanentibus servis)
Isac bajulat ligna holocausti.

Abraham

175 Ti legények, innen tovább ne jőjetek,11

Hanem mig fiammal áldozatot tészek,

Addig a’ hegy alat maradva legyetek!

Praeceptor sive Eliezer

Hát mi addig itten mit tudgyunk mivelni,

S’ amíg elő győtök, mihez kezgyünk fogni.

Abraham

180 A’ ki hiven szokott Istennek szolgálni,

Annak lehet dolgot mindenkor tanálni,

Ha egyébb dolgotok nem lesz, imádkozni

Kezgyetek, es hiven it Istent tisztelni.

Servus Ismael

Uram, hány oráig lésztek áldozatba,

185 És viszá titeket ma várjunk mely tájba?

Mert Sára, kedvesed, vár az étzakára.

Abraham

Viszá mikor gyövünk, azt az Isten tudgya,

Reméllem, itt lészünk egy, két ora mulva.

Magad pedig fiam, Isák, jövel tova,

190 Hogy ama rakás fát rakjam vállaidra,

Az után indulyunk mi ketten az utra,

Ártatlan báránynak fel áldozására.

Isac

Örömest el mégyek, kedves, édes Atyám!

Atyám, hogy most engem méltatlan fiadot

195 Szent dologra hoztál, en köszönöm aztot.

Kérlek, ezután is Atyai voltodot

Mutassad en hozzám, s. had hon szolgáidot!

Abraham

Ugy cselekszem fiam, ha Istennek tetzik,

El hozlak tégedet, es a mikor illik.

Isac

200 De melyik hegy felé kelletik indulnom,

Ha meg nem mutatod, Atyám, azt nem tudom.

Abraham

Látode a’ hegyet, fiam, nap keletre,

Annak kell evesznünk éppen tetejére.

Isac

Atyám, holmi dolog most juta eszembe!

Abraham

205 Mit akarsz mondani, hallom, mongyad, fiam.

Isac

Íme, fát, tüzet és kardot áldozatra viszünk,

De még egyet, látom, mi el felejtettünk,

Egő áldozatra állatot nem viszünk,

Baránt avagy juhot kellene szerzenünk.

Abraham

210 Semmi, fiam, Isák, ne vigyász te arra,

Isten önnön maga egő áldozatra

Majd rendel állatot, csak légy buzgóságban.

Áldozó helyünkre immár el erkeztünk,

Fákot az oltárra tehát helyestessünk.

(Quo finito arripiens filium ligat.)

Isac

215 Óh, jaj, jaj, mit mivelsz velem, édes Atyám,

Talám mostan lészen nékem végső orám?

Abraham

Már parantsolattyát tovább nem titkolom,

Istennek mély titkát kinyilatkoztatom.

Isac

Mond meg hát én nékem, mi légyen a’ titok,

220 Talán fejemre jő holmi kemény átok?

Abraham

Végső időimben egyetlen szülöttem,

Isten akaratyát ha már megjelentsem,

Veled csak egyedül, fiam, azért jöttem,

Hogy te életedet az Urnak szentelyem.

225 Nékem ugyan Isten azt igirte vala,

Hogy tőlled származnék nemzet sokasága,

Te magodból lenne Israel királya,

Es végre te lennél sok nemzetek Attya.

Most pedig az Isten azt kiványa tőllem,

230 Ártatlan veredet érette ki öntsem.

De mivel az Isten igaz szavaiban,

Tehát ha meghalsz is mostan áldozatban,

Hid meg, hogy fel tamaszt Isten az napokban,

S. az után elni fogsz sok üdőt világban.

235 Azért kérdem tőlled, kész vagy e halálra,

És önnön magadnak áltoztatására,12

Engedvén Istennek parantsolattyára?

Isac

Én, az Istenemnek teremtet allattya,

Vagyok felségének méltatlan szolgája,

240 Ha ő Szentségének ez az akarattya,

Ellen nem álhatok, ha igy parantsolja.

Abraham

Szívem örömétől tehát meg kel válnom,

Azért vég butsudot, fiam, tőlled várom.

Isac

Utolsó szavait halyad hát fiadnak,

245 Butsúzom tetőlled, mivel a’ halálnak

Akattam tőrebe mérges fulánkjának.

Ertem életemben tet fáratságidot

Köszönöm, s hálálom Atyai voltodot,

Tartsa Isten veled a’ te hiv társodot,

250 Sárát, az én öreg, keserves Anyámot.

Csak mindenek felet azt szivből fájlalom,13

Szerelmes Anyámtól hogy nem butsuzhatom,

Mert ha halálomnak meg mégyen az hire,

Szivének, jól tudom, lesz keserűsége.

255 Mivel nem volt, nem is lészen több gyermeke,

Hanem én egyedül valék az öröme,

Gyászos áldozatom szívét meg fonyasztya,

Köny hulatásokkal arszáját ásztattya,

A’ szélvész, mint hajót tengeren forgattya,

260 Igy a’ keserüség Sárát el borittya.

Néked pedig Atyám, lábadhoz borulok,

Hogyha én vétettem, melyet nem gondolok,

Keseredet szível mig tőlled el válok,

Meg botsáss, mert látom, halálra indulok.

265 Kivánom, hogy Isten tartson ez életben,

Sárával, Anyámmal egyess szeretetben,

Számos esztendökig kivánt egességben,

És végre láthassuk egymást magos menyben.

Abraham

Kedves fiam, Isák, el jöt már az ora,

270 Kely fel innen, s jövel imár az oltárra,

Mivel Isten nékem eztet parantsolta,

Áldozo kardomnak menni kel nyakadra.

(Hic ponit filium super altare.)

Isac

Oh, Atyám, engedgy meg megis magzatodnak,

Kérlek, ne veszeszd el életét fiadnak,

275 És ne szeresz halált keserves Anyámnak.

Látom, hogy Atyámtól nékem nints kegyelem,

Néked hát ohajtva könyörgök, Istenem,

Ha néked úgy tetszik, enged meg életem,

Ha nem, pedig adgyad, érjem üdvösségem.

(Abrahami filium immolare volentis gladium tenet, Angelus canens monensque eum.)

Angelus
Chorus primus14

1.

280 Abraham, Abraham, cede altis Dei jussis.

Te monet Dei vox, cessa velox, ora pernox.

Rumpe ictum, dede cultrum,

Prolem tuam, vitam charam,

Conserva et faecundam.15

2.

285 Te numen, et astra citant pia, jubent sancta.

Probatus affectus jam putatus est effectus.

Immolandi tui nati,

Mortis vela atque tela

Confringas, et avellas.16

3.

290 En Isac succrescet, dona feret, proles gignet.

Solamen generis, sator stirpis fiet fortis.

Fidem tuam crede salvam,

Ergo laetus, liba munus,

Pro Isac Deo sacrum.17

Abraham

295 Száj le az oltárról, egyetlen szülöttem,

Merthogy az Istennek engedelmeskettem,

Es kivánságomot érette meg győztem,

Néked meg engedet, kit nem is véllettem.

Isac

Aldassék az Urnak öröké szent neve,

300 Ki könyörgésemet kegyesen be vette,

Ámbár kész valék már meg halni érette.

Scena tertia

Abraham

Hálát adok, Uram, jo téteményidért,

En hozzám mutatot kegyelmességedért,

Ki szolgádnak nézvén engedelmességét,

305 Egyetlen fiamnak meg nyujtád életét.

Boldog ora, szerentsés nap, Atya melben fiát

Elni láttya, s minden jora indulattyát.

Aldot légyen az Ur, ki az ő szolgáját

Meg nem vetvén, tette vélle ezen tsudát.

310 Uram, meg engedéd fiamnak életét,

Nem kívántad töllem vére kiöntését,

Mit áldozzak néked hát már Isac helyet?

Leg szebbik barmommal tészek elég tételt.

(Respiciens videt agnum dicens.)

Imé, bárányt látok a’ tsipkebokorra18

315 Fel függesztve, melyet Isten áldozatra

Isac helyet rendelt, mostan hogy oltárra

Fel tégyem, s. áldozzam ő imádására.19

Tudod, fiam, Isac, profetáltam vala,

Isten ad állatot egő áldozatra,

320 Nezd, be telyesedet szavamnak mondása,

De azt profetáltam, kit csak Isten tutta.

Isac

Csudálatos képpen Isten ez állatot,

Rendelte helyettem, hogy fel áldozd aztot,

Es el ne vesztenél engem, egy fiadot.

Abraham

325 Ezen báránt tehát vigyük az oltárra,

S. áldozzuk Istennek háláadására.

Ved bé, én Istenem, ezen áldozatot,

Melyért nyujtsad nékünk égi malasztodot.

(Immolatur agnus.)

Genius

Ezen hegynek neve akármi lett légyen,

330 Immár Az Úr láttya ezen neve lészen.

Abraham, halyad az Urnak áldását:

Az Isten azt mongya, esküszöm magamra,

Mivel engedelmes voltál ő szavára,

És meg nem engedvén instantiájára

335 Egyetlen fiadnak, sőt vérontására,

Kész voltál Istenért fel áldozására,

Az Ur is áldásit te reád bocsáttya.

Mint a’ sűrű csillag az eget bé folya,

Ugy maradványidot ő meg szaporíttya,

340 Tenger füvenyéhez éppen hasonlíttya,

Te kedves magvodot anyira meg álgya.

Mely mag oly áldot lesz, hogy abban mindenek,

Kik igaz hittel meg erősíttetnek,

S. jo cselekedettel fel ekesíttetnek,

345 Bővséges folyással áldatva meg lésznek.

Sőt, te maradványid a’ pokol kapuján

Győzedelmet vésznek ördögnekhatalmán.20

Actus secundus

Scena prima

(Maria Magdalena mundi sectatrix.)

Magdalena

Ah, mely jo kedvemre élek e világban,

Fel s. alá sétálok uri palotámban,

350 Életemet töltöm kedves nyájasságban,

Nád szál ifiakkal vagyok vigasságban,

Ily ékes személjnek kár volna meg halni,

Jobb azért az üdőt kedvemre tölteni,

Kedves emberimmel szépen mulatozni,

355 Zöldellő napokot örömbe tőlteni.

Kedvem szerént látom, jár nékem a’ világ,

Melyben bátorsággal élek, mind a’ virág.

A szívemben vagyon igen nagy vidámság,

Töllem távozzál el minden szomoruság.

360 Már jo egésségben, láttyátok, én élek,

Jol tudom, holnap is ezenképpen lészek,

Szép gavallérokra örömest tekintek,

Ezen tul konyhámon nagy frissen főzzetek!

Genius charitatis21

Gondold meg, Magdolna, e’ világ el mulik,

365 Egy szem pillanatban tűztől enyésztetik,

Mi képpen viz özön által enyészteték,

A’ te életed is e’képpen változik.

En általam Isten teged intet arra,

Test, világ, s. ördögnek ne halgass szavára,

370 Ne hogy meg végtére jutnál kárhozatra.

Magdalena

Nékem semmi gondom nintsen most ezekre,

Egy kevésse élek tehát én kedvemre,

Nintsen semmi gondom sonyoru életre,

Vénségemben lehet üdőm meg térésre.22

Mundus

375 Mostan bizvást élyed a’ te világodot,

Soha hátra ne had czifra ruháidot,

Mindenfelől szépen csinogasd magadot,

Most ideje, élyed a’ te világodot.

Genius Charitatis

Oh, mely nagy gyötrelem készittetik néked,

380 Hogy ha el nem hagyod feslet életedet,

Lelki szeretetből azért kérlek téged,

Tarts penitentiát, s. félyed Istenedet.23

Az Ur Isten, hid meg, igen rettenetes,

Kemény itilete es igen felséges,

385 A hivságosokhoz nem lészen kegyelmes,

Nints ki meg mondhatná, mely igen félelmes.24

Magdalena

E’ Világ, ugy látom, azokot szereti,

A kiknek leg czifrább az ő öltözeti,

Mindeneknek kedvét az oly ember tölti,

390 S. nékem a’ szerentse sok jovát igiri.

Eleget mondanak, de nem kel azt hinni,

Mert a’ rongyos asszont senki nem szereti,

Senkinek olyannak nintsen betsületi,

Ki frissen ő magát nem tudgya viselni.

Mundus

395 Látom gyenge s. ritka virágzó termettel,

Fel ruhászot Isten téged szép személyel,

Ajándékot osztot néked nagy bővséggel,

Ne ronsd tehát magadot sonyoru élettel.

Vidámisd magadot mi társaságinkba,

400 Lakozunk s tántzoljunk ifiuságunkba,

Imádság, böjtölés maradgyon klastromba,

Mi itten örvengyünk zengő musikákba.25

Visus

Most vagyon ideje, élhetz e’ világban,26

Szemeidet ne tarsd vak fogságba otthon,

405 De fel s. alá jarván vigyáz az utzákon,

Mulasd szemeidet a’ szép virágokon.

Drága ételekkel magadot táplályad,

Kerti illatokkal magad illatoztasd,27

Az orsza festékkel orczádot czifrázzad,

410 És igy mindenektől betsületed várhadd.

Angelus (terrens Magdalenam)28

Oh, kérlek, ne vélyed, Világnak Leánya,

Gonosz kevélségnek iszonyu hajléka,

Hogy téged vigyenek ezek vigaságra,

Sőt ki mondhatatlan iszonyu kinokra.

415 Szolgáloid helyet más szolgáid lésznek,

Kik semmi kedvedre te néked nem lésznek,

Ha nem rettenetes kénkővel fizetnek,

S. egő kementzében téged meg feresztnek.

Elsőbben Luciper néked kezed fogja,

420 Mert ő kevélységnek első fundálója

Szörnyű voltát ennek nints, ki meg mondhassa,29

Nyomorult lelkedet mely nagy kár fordulya.

Pokolbéli sereg, látom, mind azt várja,

Hogy a’ halál mérge lelked által járja,

425 S. pokol fenekébe lelkedet be zárja.30

Magdalena

Jaj, be meg rettente ez angyalnak szava,

Ha a’ kintól meg nem menthet Világ jova.

Mundus

Ne rettegj, kis asszony, hiszem még csak szó ez,31

Mig nem tapasztalod, ne hid, csak tréfa ez,

430 Ikes termetednek minden állat kedvez,

Téged halál sem bánt, ha csak egyszer megnez.

Factus

Szemeid láttára mig nem tapasztalod,32

Az illyennek ne higy, vagy a’mig nem látod,

Sőt inkább sétálni menyünk, ha akarod.

Magdalena

435 Almatlanság miat eppen lankat vagyok,

Azért spatzérozni addig nem indulok,

Míg lankadt testemnek nyugodalmat adok,

Leg alább fél orat el mégyek, s. álmadok.

Scena secunda

(Angelus canens monet Magdalenam sedendo dormientem.)

Deus Pater

Meny el sietseggel Raphael, világra,

440 Maria Magdolnát, s. kit tanalsz aluva,33

Minden uton s. modon penitentiára

Ösztönözd, külömben vitetik halálra.

Raphael34 Angelus

Aldassál öröké, Isten, menyen, földőn,

Parantsolatodba én el járok hiven!

Chorus secundus

1.

445 Oh Innocentia, quam dudum luderis,

Qvave dementia infelix perderis!

Quo misera tendis? cur vana praetendis? oh misera sors!

Si mundum secteris, orcis subtruderis, necabit te mors!35

(Ejulatus damnatorum inter gehennae flammas.)

Oh aeternitas, aeternitas, quam amara est memoria tua!

450 Heu aeternum ve! ve tremendum!36

2.

Caute fidendum est sirenum cantibus,

Caute credendum est mundi amantibus,

Larvati non patent, insidiae latent, non cernitur fraus

Sed vepribus pungunt et laqueis cingunt, dum cernitur laus.37

Damnati

455 Atkozot a’ nap, amelyben tisztátalan lettem,

Átkozot társaság, mely miat ide estem!

3.

Est anceps alia fortuna divitum,

plus quam tantalea poena cupidinum,

Quod mundus adorat, quod fama colorat, liquescit, ut ros;

460 Quod stulte venatur, caroque sectatur, vanescit ut flos.38

Damnati

Átkozot testi gyönyörűség,

Melyért vagyon örök keserűség.

4.

Foeda jucunditas quam caro queritat

caduca falsitas quam mundus jactibat

465 illicijs rapit, deliciis capit, ut mancipet nos

Sed qui illam amat, hunc et circum hamat haec est ejus dos.39

Damnati

Atkozot az ora, melybe pompás, kevély lettem,

Átkozott, a’ melybe ortzámot festettem.

5.

Jam flammas misera gehennae prospice,

470 et quod salutis est vel orcum elige,

tormenta quae vides an non illa horres? Oh horrida nox!

Fletus ex lamenta stigis vides antra, sic ardebis mox!40

Damnati

Atkozottak azok, kik miat bűnből meg nem tértem,

Átkozottak, kik miat itten gyötörtetem.

475 Oh jaj, őrőké jaj, vég nelkül való jaj!

Magdalena (expergiscitur timore perterrita:)

Oh, jaj, kedves jo barátim, hol vattok,

Kik nékem nyájas társaim valátok,

Ah, jaj, majd meg halok! Kérlek, ne hagyatok!

Mundus

Mi némű változás szived háborgattya,

480 Hazánk ikessége, jelensd meg Magdolna,

Mert érted ragadni készek vagyunk kardra.

Magdalena

Oh, szomoru, rettenetes, irtóztató látás!

Pokolnak tüzében szörnyű nagy kinlodás,

Es öröké való keserves jajgatás,

485 Isten s. ember ellen szörnyű átkozódás,

Mit okoz embernek testi, rut bujaság,

A’ gonosz életben elmerült nagy vakság,

Es mire fordul az fel fúvalkodotság.

Pokol kinyaitol, kit nem is gondoltam,41

490 Eppen ez orában nagyon meg irtoztam,

Nem tudom már merre életem forditsam,

Szomoru szivemet mibe vigasztalyam?

Martha

Magdolna őtsém, mi érte szivedet?42

Es mely keserüség háborgat tégedet?

Magdalena

495 Angyali szozatot, jaj, álmamban hallék,43

Mely miat szivemben igen meg rettenék,

Ki azt mondá nékem, hogy ha meg nem térnék,

Rővid üdő alat lelkem el kárhoznék.

Ajtaja pokolnak azomban meg nyilék,

500 A’ hol rettenetes sok lelkeket láték,

Isten s. magok ellen átkozodást hallék.

Mundus

Az álomnak ne higy, mert a’ mind bolontság,

Jere inkább, légyen mi köztünk vigaság,

Had távozzék tőlled lelki szomoruság!

505 Hiszem ifiú vagy, meg sokáig elhetz,

Penitentiára vénségedben mehetz,44

Hid el, egy szoval is contriciót tehetz,

Melyel bűneidért eleget fizethetz.

Magdalena

Akár mit mongyatok, csak retteg a’ szivem,45

510 Mert a’ rettenetes szót nem felejthetem,

Vigasztalásomot valyon kitől nyerjem,

Mártha Néném Aszszony, mit jovaslasz nékem?

Martha

Valamint eddig is néked jovaslottam,

Jesust látogasd meg, aztot commendáltam,

515 Most is mondom, azon Jesushoz járuly el,46

A’ szomoruságod, hid meg, hogy törli el.

Magdalena

Egyéb dolgot tehát mostan férre tészek,

Azon profetához mingyárást el mégyek,

Mert reméllem, tőlle vigasztalást nyerek.

Scena tertia

(Conversio Magdalenae.)

Christus

520 Jöjjetek én hozzám, kik terhelve vattok,

Nyugodalmat nálam minyájon tanáltok,

Térjetek Istenhez, kik bűnben uszkáltok,

Minden vétketekről botsánatot adok.

Mert a’ menyországba motsok bé nem mehet,

525 A’ bűnben fetrengő oda el nem érhet.

Nem adatik soha bűnösnek az élet,

Hanem kénkőves tűz bűnt öröké éget.

Magdalena

Jaj, mely igen rágja lelkemet rut féreg,

S. el fogta mindenüt az emésztő méreg,

530 Ugy tetzik, hogy követ pokolbéli sereg,

Sok bűneim miat a’ lelkem kesereg.

(Christus47 et respexit Magdalenam.)

Daemon

Ne fély, vigan lakjál, még imádkozhatol,48

Ne vályál még most el zöldellő világtól,

Most tetzel őnéki, meg siránkozhatol.

Magdalena

535 Távozzál el tőllem már haszontalanság,

Nem kellesz ennékem kárhozatos világ,

Minden igireted, mert látom, tsak hivság,

S. örök kárhozatra vezérlő csalárdság.

Visus

Jöjj el innen velünk, mert várunk tégedet,

540 Talám bé kötözöd máron szemeidet,

Hogy ne vigyázhassák ikes személyedet?

Odoratus

Bolontság ily hamar tested sanyargatnod,

Erődöt sírással, s. szemedet fonyasztnod,

Jobb szép virágokat kertben illatoznod,

545 Mintsem hogy a házba magadot bé zárnod.

Magdalena

Nem kel már én nékem a’ ti tanátsatok,

Utálatos nékem minden jovaslástok,

Mert a’ kárhozatra esem miattatok,

Hogyha tovább járok it még utánnatok.

550 Nem kel már én nékem a’ Világnak jova,

Nem kel tzifrasága s. csalárd vigassága.

El indulok immár penitentiára,

Illy bűnöst az Isten, hogy ha meg halgatna.

Spes

Jo reménséggel légy, bizzál az Istenben,

555 Tarts penitentiát s. ne essél kétségben,49

Mert valamely bűnös bizik az Istenben,

El nem hagyattatik az olyan semmiben.50

Fides

Ne fély, bűnős Aszszony, higy s. bizzál Istenben,51

Mert hozzá térőköt nem veti meg Isten,

560 De szűkség, világot meg utáld egészszen,

Külömben senkinek nem enged meg Isten.

Magdalena

El mégyek keresni hát lelkem orvossát,

Hogy fel tanálhassam üdvösségem utyát.

Scena quarta

Christus

Mely nagy, s. rettenetes lészen itiletem,

565 Nem lészen akkoron senkinek kegyelem,

A’ mely bűnősöktől mostan meg vettetem,

A’kik meg nem térnek, mind pokolra vetem.

De mely örvendezés menyországba lészen,

Minden örőm felet való örőm lészen,

570 A’ki bűneiért it eleget tészen,

Az ollyan Menyben is nagy jutalmat vészen.

Magdalena

Oh, jaj már én nékem, miket cselekettem,

Én nyomorult bűnős, mely igen vétettem,

Oh, hogy jelenyek meg előtted, Istenem,

575 Kegyelmes teremtőm, légy irgalmas nékem.

Oh, te kárhozatos Világnak hivsága!

Nem tuttam, hogy vóltál rut méreggel rakva,

Oh, bűnős lelkemnek igaz orvossága,

Tégy viszá engemet az mennyei utra.52

580 Szent Uram Istenem, fogadgy bé kedvedbe,

Biszony nem vétkezem soha életembe,

Bár csak egy szikrát adgy kegyelmességedbe,

Bűnöm had sirassam telyes életembe.

Lábadhoz borulva, oh, édes Jesusom,

585 Siratom bűneim, meg váltó Christusom,

Utaid követem, oh, lelki orvosom,

Soha meg nem bántlak, lelkemből fogadom.

Im, roszszul kereset joszágim el hagyom,

Bujaságra varrot ruháim le rakom,

590 A’ te életedhez életemet szabom.

Christus

Biszony mondom néked, Maria Magdolna,

El vétetett rollad bűneidnek soka,

Menyország kapuja meg van néked nyitva,

Mert látom, meg tértél penitentiára.

Maria Magdalena

595 Oh, kegyelmes Uram, én édes Jesusom,

Oh, én dütsőséges, fénlő kalauzom,

Es öröké való nagy világosságom,

Öröké áldassál, oh, én szabatságom.

Actus tertius

Scena prima

Annas

Fejedelmi papok, bojdulas van népben,

600 Mely nagy félelmesen forog az elmémben,

Mert egy gonosz ember cselekedetiben

Magát hiressiti gyülekezetekben.

Ő az bűnősöknek vétkét meg botsáttya,

Arra, hogy hatalma vagyon, allégálya,

605 Egy két bűnös személy vala a városba,53

Ezt maga hitére már el hoditotta.

Sántát, vakot, bénnát már sokat gyogyitot,

Őrdőgöket űzöt s. holtakat támasztot,

A’mint Lázárnak is, a’kit fel ásatot,

610 Élet és egessség tőlle meg adatot.

Caifas

Ipam Uram, talám ez a’ Christus lészen,

A’kiről most szollasz, hogy csudákot tészen,

Mert őrdőgségével ő majd erőt vészen54

A’ Juda papjain, és királya lészen.

Annas

615 En is ugy hallottam, de ha el botsáttyuk,

A’ mi nemzetünköt azzal el fogyasztyuk,

Mert ő néki hiszen, és ugy kárba hajtyuk,

S. mü is kárba esűnk, ha el nem fogattyuk.

Aztot is hallottam, hogy ő azt kiáltya,

620 Hogy Istennek fia légyen, s. bizonyittya,

S. a mi nagyob inkáb a’ szombatot rontya,

Meg kell hát fogatni, mert a’ törvént bontya.

Caifas

Ha ugy van, azt adom tanátsul ti néktek,

Job egynek meg halni, mind veszen népetek,

625 Azért hát legyenek készen vitézitek,

Annásnak szavára kiket el külgyetek.

Annas

Részemről dolgomban el fogok én járni,

De valakit meg kel jol ajándékozni,

A’ki őt az után meg tudgya mutatni,

630 S. hol lészen, meg mongya, ot kel meg fogatni.

Scena secunda

Judas

Csak meg kel vallanom, hogy biszony szegyenlem,

Illy szigoru modra Jesussal kel élnem,

Mert a’ más buzaját lopva kell le tépnem,55

S. keszem közt dörgölvén, alattomba ennem.56

635 Midőn más jól lakik, eb modra koplalok,

Egy háztol el menvén más házhoz talpalok,

S. hol egy két harapást mig kapok, ott állok,

Igy egész nap sokszor éhel majd meghalok.

Daemon primus

Jó szerentsét, Judas, kedves jo barátom!

Judas

640 De a’ jo szerentsét álmamban sem látom,57

Mert a’ kemény böjtöt majd mindennap vonom.

Daemon secundus

Vess véget a’ böjtnek, s. meg vigasztaltatol!

Judas

De nem is böjtőlnék, ha ennem kaphatnék.

Daemon tertius

Tanúly mesterséget, s. az után el élhetz.

Judas

645 A félét tanulni el mult már én tőllem,

A’ sok vandorlásban mert meg venűlt fejem.

Daemon primus

Tanitlak én téged könyű mesterségre.

Judas

Ha megtanulhatnám, mond meg valyon mire?

Daemon secundus

Tetzik a’ kalmárság? A’ könyű mesterség!

Judas

650 De az könyű volna, csak hogy előbb pénzem

Volna, mivel vennék, hogy nyerekethetném.58

Daemon tertius

No, Judas Apostal, kedves jo barátom,

Van szándékod Jesust el adni, ugy látom,

Most előre kaphatz penzt bővön, mondhatom,59

655 S ha szomot fogadod, azt meg is mutatom.

Mert a’ papok nem rég mind egybe gyűlének,

És a’ tanáts házba azon beszéllének,

Hogy a’ Jesust, a’ki /:olyast lelhetnének:/,

A’ kezekbe adná, jol megfizetnének.

660 Hid el, jot kivánok, Judas, jo barátom,

Szánván, mert szegény vagy, dolgaidban látom,

S ügye fogyotságod, a’mint tapasztalom,60

Nyomoruságodat majd még sirathatom.

Judas

Bezzeg ’a jo volna, csak félek, megölik

665 Jesust, és a’miat lelkem elkárhozik.

Daemon primus

Hiszem a’ papoknak nintsen szabatságok,

Hogy Jesust meg ölyék, nincs arra hatalmok,

Sőt még a’ rabokis, mikor templomokba

Szaladnak, ot tartyák őköt, asilumba.

670 Ki nem adgyák, tudod reqvisitiokra,

Hogy vinnék hát Jesust fő papok halálra?

Judas

Hát miért akarnak őtőt meg fogatni?

Daemon secundus

Azért, hogy akarják őt examinálni

Hogy ne praedikályon, arrol meg feddeni.

Judas

675 Jó lesz, hát el megyek, és ottan ő vélek,

Tehetségem szerént majd ugyan beszéllek,

És ha fog tetszeni igiret tételek,61

Fő papok kezébe adom én, felelek.

Mivel majd mézitláb alá s. fell kel járnom,

680 Süveg nélkűl sokszor véle vándorlanom,

S. e ringyrongy ruhában /:igazat kel szolnom:/

Mert nincs mit magamra változoul vonnom.

Tanátsotok szerént tehát lesz rá gondom,

Ugyis kalmárságra régen vágyodozom,

685 Christust a’ zsidoknak hogy biszony eladom.

Daemon primus

Bezzeg e’ lészen jo, hogy te kalmár lészesz,

Mert tudom testedre bibort, bársont vészesz,

E’ mellet zsebedbe aranyakot tészesz,62

Csak meny el hát, Judás, mert főpapok várnak.

Scena tertia

Judas

690 Papi fejedelmek, hogy most kűn sétáltam,

Holmi emberekel beszélvén szóllottam.63

Jesust megfogatni /:tőllők ugy hallottam:/

Akarnátok, kit én szolgálni meg untam.

Caifas

Igenis, ugy vagyon, a’miként beszéllesz,

695 Es ha tőlle el válsz, velűnk meg békélhetsz,64

Ad kezünkbe, s. minket ezzel megbetsűllesz,

És szólgálatodra holtiglan kőtelesz.

Judas

Nem bánom, csak hamar rendelést tegyetek

Fizetésem iránt együt beszélyetek,

700 Én majd utat nyitok, s. szolgálok ti néktek.

Caifas

Ez harminc ezüst pénzt, ihol, ved kezedbe,

Nintsen semmi híjja, ted az erszényedbe,

S. szolgáinkal meny el, s. kérünk, ad kezünkbe,

A’ Jesust had hozzák a ravaszt, előnkbe.65

705 Kengyel futó, szollisd be a’ katonákot,66

Had adgyuk ki nékik a’ parantsolatot.

Cursor

A’ főpap, Caifas szóllit benneteket,

Longinussal tehát jertek bé, vitézek,

Mert ollyan csatára tőlle küldetettek,

710 A’melyet nem látot soha ti népetek.

Longinus

Parantsolatodra, fő pap, elő vagyunk,

És ha megkelletnék, fegyverbe öltöztűnk.

Caifas

Ez igen jol vagyon, hogy fegyverbe vattok,

Ki tudgya, támadást hát ha tapasztaltok.

Annas

715 De Judás, valami biszonyos jelt még adgy,

A’ mikor elindúlsz, biszonyos orát hadgy,

S. a’ mi vitézinkkel magad is el fáradgy,67

S. Jesust meg mutatván, akárhová maradgy.

Judas

Im a’ leg elsőbb jel a’ két ora hallás,

720 A’ fogó hely pedig Getsemani szállás,

Jesus lesz, kin esik tőllem pár csokolás.

Caifas

Vitézeket, Judás, valamenyit kivánsz,

Ihol készen vadnak, nem kel várakozás.

Ti vitezek, eddig hiven szolgáltatok,

725 Parantsolatinkban hiven el jártatok.

Már mostan meg válik a’ ti virtusotok,

Ha abban el jártok, mit reátok biszok.

Most azért minyájon ti készen légyetek,

Lántsákkal s. botokkal fel fegyverkezzetek,

730 Mert egy gonosz tevő után kel mennetek,

Hogy kézbe akadgyon, ugy ügyekezzetek.

Longinus

De akarnók tudni, az a’ gonosz tévő

Ki légyen, e’ talám a’ csalárd amittó,

Kit Jésusnak hinak, ujj törvént hirdető?

Caifas

735 Az az!68

De mindenek felett ez ember szavára,69

Halgassatok hiven ő jel adására,

És mikor el juttok arra a’ praedára,

Jol hozzá lássatok, katonák modgyára.

740 Te, vitéz Longinus, e’ féle dologba,

Gyakorta forgottál mind vezér táborba

A’ többit hát bizom dispositiódra.

Longinus

Azon profétának én a’ ravasságát,

Alkalmasint tudom minden faktioját,

745 Csak észre vehessem holmi oktatását,

Fogadom, meg érzi ma kezeim súlyát.

Bátron hát vitézek, indulyunk praedára,

Judást mind kalauszt kővessűk uttyába.

Scena quarta

Christus

Petrus, Jacab, János, menyűnk most a’ kertbe,

750 Mert majdon ot esem gonoszok keszébe,70

Es egy tanitványom ot vet keleptzébe,

A’ki velem mártá kezét az ételbe.

Engem ot el fognak, ti széjjel szalattok,

Veszedelmem látván mind meg botránkoztok,

755 A’ keserves kinban csak egyedűl hattok,

S. szomoruságimba meg nem vigasztaltok.

(Intrans hortum.)

Mind végső orámig szomoru a’ lelkem,

Mert im, közelgetnek a’ hóhérim nékem,

Miként a’ báránynak, kész a’ mészár székem,

760 Ma vérbe s. kékségbe borul egész testem.

Kedves tanitványim, it várakozzatok,

Mig visza jövendek, addig vigyázzatok,

Álmat szemetekbe tü ne botsássatok.

(Oratio Christi.)

Szerelmes Szent Atyám, akaratod ellen,

765 Semit nem cselekszem szent tetszésid ellen,

Meg vallom, kész lelkem, de testem erőtlen,

A’ veress verijték, im, le foly főldiglen.

Ha lehet, Szent Atyám, ez pohár el múlyék,

De nem én szándékom, hanem tied telyék.

(Invidit discipulos.)

770 Péter és a’ többi, valyon vigyásztok-é?

Petrus

Szerelmes Mesterűnk, szemünk oly álomba71

Borúlt, minnyájunknak, hogy a’ vigyázásba,

Nem lehet maradnunk, avagy imádságba.

Christus

Job lesz, ha vigyázva moston imádkoztok,

775 Hogy a’ késértettől el ne nyomassatok.

(Redit oratum.)

A szomoru halál már tőllem láttatik,

Szörnyű kinzásoktól lelkem gyötörtetik,

Mivel a’ zsidoknak kezekbe adatik,

Kiktől nagy kinokra testem itiltetik.

Longinus

780 Malkus es a’ többi, vigyázva legyetek,

Kardot es kőtelet jol el készitsetek,72

A’ kezeit néki hátra kötőzzétek,

Mert hallottam, erős, le ver benneteket.

Christus (Vadit ad discipulos.)

Alugyatok immár és csak nyugogyatok,

785 Ihol az árulóm, ha nem vigyaztatok.

Judas

Idvez légy mesterem, kegyesen köszöntlek,

Es szépen karommal teged meg ölellek,

S. hogy ne kételkednéll, im, csókkal illetlek.73

Christus

Mért jőttél barátom, csokkal arulz-é el,

790 Hogy papi rendektől ily serget hoztál el?

Judas

Távul légyen tőllem az illyen gondolat,

De jövén utánnam, e’ sereg ugy szalat.

Christus

Fegyverrel, vitézek, hát ti kit kerestek,

Hogy igy fel gördűlve éppen rám jőttetek,

795 Dorongal s. kőtéllel teli van kezetek?

Judaei

A Názáréti Jesust minyájon keressűk.

Christus

A Jesus én vagyok, ha azt keresitek,

Kit ártatlanságért dűhősőn kergettek,

Nem vétettem néktek, még is rám estetek.

Longinus

800 Nosza hát vitézek, kemény bilincsekkel

Kőssétek karjait hátra kőtelekkel.

Verjétek a’ hátát mérges űtésekkel,

Hogy továb ne élyen, ha nem ma veszen el.

Christus

Ime ugy jöttetek reám, mind latorra,

805 Gonosz, istentelen, s. hamis koborlóra,

Holott én mennyekből jőttem jovatokra.

Malchus

Kérlek, jó barátim, mivel kézben vagyon,

Jol reá vigyázzunk, ne hogy elszaladgyon,

Ha nem a’ hátára kiki jokot vágjon.

Longinus

810 Vigyük el hát őtöt most a’ fő papokhoz.

Miles quartus

Loduly hát, bubájos emberek bálványa,

Mi fő papjainknak fényes pitvarába.

Scena quinta

Longinus

Parantsolatodra, Fő Pap, meg fogattam,

Az amitto Jesust előtőkbe hoztam,

815 Az én vitézimmel ugy utánna jártam,

Mig jo mesterséggel kezemre kaphattam.

Caifas

Mivel e dologban hiven el jártatok,

És e’ gonosz embert előnkbe hoztátok,

Hogy fáratságtokot ti nem sajnáltátok,

820 Reménségtek légyen, meg lesz jutalmatok.

Tehát mongyátok ki, hogy miket hirdetett,

Mi tőrvényűnk ellen mi gonoszat vétett,

Mert kereszt nékie már el készittetett.

Miles tertius

Egész Judeában sokaktól hallottam,

825 Sőt szemeimmel is igen gyakron láttam,74

Hogy őrdögöt űzöt, a’mint tapasztaltam,

De hogy Isten szerént let vólna, tagattam.

Miles quartus

Ez Fő Papok ellen volt nagy törvény rontó,

E bor iszák, fondor, ország háborittó,

830 Csalárd hitegető, nemzetünk ámittó,

Hogy hát tovább élyen, e’ soha nem méltó.

Caifas

Hát te istentelen, hogy merted azokot

Cselekedni, s. tenni oly tenger károkot.

Christus

Zsinagogátokban nyilván tanitottam,

835 Az üdvösség utját előtökbe attam,

Soha törvényetek rontója nem voltam,

Sőt mi hejjával volt, aztot jora hoztam.75

Malchus

Hát te gaz, czégéres, igy felelsz fő Papnak,

Ugy csaplak, fogaid hogy mind bé hullanak.

Christus

840 Tégy rám biszonyságot, hogy ha roszszul szóllok,

S. ne pofozz ártatlan, mert igazat szollok.

Caifas

Kénszeritlek téged nevére az Urnak,76

Mond meg, hogy ha tartod magad ő fiának.77

Christus

Te mondod, hogy vagyok én az Isten fia,

845 Kit meg láttok ülni Atyámnak jobjára.

Caifas

E nagy káromkodást minyájon hallátok,

Mit akartok véle? Tehát most mongyátok!

Judaei

Kiványuk, hogy agyon kővel verettessék,

Vagy bestelen fára, gonosz, függesztessék.

Caifas

850 Tehát Pilatushoz őtőt el vigyétek,

S. véle együt törvént minyájon ülyetek,

Kegyetlen halálra eztet itilyétek,

Mig oda viszitek, mindenűt verjétek.

Miles quintus

Pokolra ez embert nem szánnám le vetni,

855 S pokol kinyainak tűzével égetni.

Caifas

A felső köntőse rolla le vettessék,

Az után veszővel jol meg verettessék,

Dorongokkal csontya egybe törettessék,

S. mind király, veresbe fel őltőztettessék.

Longinus

860 Pilatus házához immár hurczoljátok,

De el ne szaladgyon, arra vigyázzatok.

Scena sexta

Longinus

Jó napot, Pilátus, mondani kívántunk,

Te néked, még midőn messzire meg láttunk,

Mert szententiára egy rab királyt hoztunk,

865 Azért seregestől hozzád folyamottunk.

Pilatus

Hát mi baja vagyon, hogy hozzám hoztátok,

Es ily csoportoson ő utánna jártok?

Ha nagy bűne nintsen, hiszem van birátok,

Azért magatok közt mért hozzá nem láttok?78

Miles quartus

870 Egész országunkot nékünk fel forgattya,

És ő magat nyilván királynak állíttya,

A’ császár adaját mindenfelől tiltya,

Mert őtőt illeti ország, igy ámíttya.

Pilatus

Hallod-é! Hát te vagy a’ zsidók királya?

875 Ki emelt királynak, hogy nyelved azt valya?

Az én elmém eztet képtelen csudálja,

Hogy illyen gondolat a’ fejedet álya.

Christus

Én vagyok, te mondod, a’ zsidók királya,

De eztet magától a’ szájam nem szolya.

Pilatus

880 Halyátok, én benne nem látok oly okot,

Melyért keressetek néki hóhérokot,

Vagy még cselekedni nagyobbat, mit szokot,79

Mongyátok szemébe, had halyam azokot.80

Miles secundus

Már sok esztendeje a’ népet holdittya,

885 Császár- s főpapokot ő meghazutattya,

S. Galilaeán által mindenűt taníttya,

Hogy böltsebb nálánál nintsen, azt vitattya.

Pilatus

Őtöt hát vigyétek Herodes királyhoz,

Ő tud oda való tőrvény s. igassághoz,

890 Ő tészen ezekről, bár bizzatok ahhoz.

Scena septima

(Herodes sperat se miracula visurum.)

Longinus

Felséges királyunk, Pilatus, mint Urát

Köszöntvén tégedet, e’ gonosz prófetát

Te hozzád küldette, a’ fő papok rabját,

Hogy el igazitsad amittonak dolgát.

Herodes

895 Jol vagyon, köszönőm eztet Pilátusnak,

Meg szolgálom biszony érdemes házának,

Ne tartson engemet már haragossának,

Sőt mindenek felet jo akarojának.

Consiliarius primus

Ez a’ ki azt mongya, hogy ő Isten fia,

900 Hogy az égből szállot, gyakorta hazudgya,

Holott születtetet barmok pajtájába,

Azt is tudom, néki paraszt volt az Attya.

Ez a’ népeinket csak botránkoztattya,81

A’ szombat napokot minden helyen rontya,

905 A’ császár adaját e’ bübájos tiltya,

Igy a’ sinagogát majd mind fel forgattya.

Consiliarius secundus

Megvallom azt ugyan, hogy tett sok csudákat,

Ördőgőket űzött, s. gyogyitott vakokot,82

De ördög nevébe mivelte azokot.

910 Mi Pilatusnak is őtőt praesentáltuk,

Halálra itilye, aztot praetendáltuk,

De kedvez nékie, már meg tapasztaltuk,

És az igasságot nem kőveti, láttuk.

Fő képpen, hogy hallá ezt Galilaeusnak,

915 Mingyárt bekét hagya a’ sententiának,

Mivel nem parancsol ő Galilaeának,83

Igy e’ gonosz embert küldötte királynak.

Longinus

Ezt pedig már, király, a’ kezedbe attuk,

Hogy meg őlesdd őtőt, minyájon akarjuk,

920 Mert e’ gonosz miat éppen nem nyukhatunk,

Felő, még végtere uralkodik rajtunk.

Herodes

Régenn ezen embert látnia kivántam,

Mert olyas dolgokot felőlle hallottam,

Melyeken gyakorta el is álmélkottam,

925 S. elmémben hatalmát sokszor meg fontoltam.

Te vagy-e a’ma nagy hires csuda tévő,

Negyven napig semmi kenyeret nem évő,

Sokszor népek közül magadot el rejtő?

Mutasd meg hatalmad, s. lész betsűlet vevő.

Consiliarius primus84

930 De ennek dolgai, tudom, hogy nem csudák,

Hanem inkább, mongyuk, őrdőgi practikák.

Herodes

Mi képpen lehetett, hogy a’ tenger szinén

Száraz lábbal jártál, belé nem merülvén,

Hát ki hatalmában őrdőgőkőt űztél,

935 hol tanultad esztet, mond meg, ne késlődgyél!

Miles tertius

De fölséges király, ebbe nem álnokság

Fekszik, mi jól tudgyuk, s. rebellis gonosság.

Herodes

De hogy kerdesimre nincs is feleletem,

Éppen nemaságát már nem szenvedhetem.

Miles tertius

940 Illyen makuly ember nintsen Judaeában,

Látod, nem is űgyel királyi szavadra.85

Herodes

Vajon te voltál-e minap, nem régentén,

Itt Jeruzsálemben, a’ szamárra ülvén?

Miért késért téged a’ nép oly sergesen,

945 Hogy néked a’ község éneklet ikesen?

Ennek nincsen esze, miért hoztátok ide,

Ki nem tudtok verni csak egy szót belőlle!

Malchus

De van néki esze, még több, amint kéne,86

Most pedig, hogy nem szol, álnok mestersége.

Herodes

950 Egy szomra is, mint fa, csak meg nem szollalék,

Noha sok dolgokot szemére fel hányék,

Okos és értelmes kérdéseket tévék,

Méltó, amint látom, hogy megfezittessék.

Nem illet bolondot veress bársony ruha,

955 Vonyátok le rolla, tőbbé ne motskolja,

Durva inget a’ helyt vonyátok nyakába,

S. vigyétek el mindgyárt Pilatushoz viszsza.

Pilatust köszöntvén e némát rá bizom,

A’ mint tetzik, bánnyék vele, én nem bánom!

Scena octava

Longinus

960 Királyunk, Herodes, nagyra betsűllőtte,

Hozzá küldésedet nagy örömmel vette,

S általunk személyed szépen köszöntötte,

Es barátságát is holtáig igirte.

A’ maga hatalmát néked által atta,

965 Hogy Jesust meg itild, aztot parantsolta.

Uxor Pilati

Kedvesem, hagy békét ezen ártatlannak,

Ne halgass szavokra az undok zsidóknak,

Mert csak irigységből ellenne hazudnak,

S. ha baj éri őköt, mindent reád hánnak.

970 Hallottad az éjjel, menyit ijedesztem,

Ez ártatlan miat kétszer fel ebrettem,

És a’ látás miat annyira rettegtem,

Hogy kétségbe immár, alig hogy nem estem.

Pilatus

Herodes királynál, láttyátok, halálra

975 E’ nem ítéltetet, hanem csúfolásra,

A’ bűntetést azért fordittom ostorra,

S. nem itilem őtőt semmi ként halálra.

A’ tővis koronát fejébe tegyétek,

Arany páltza helyet náddal tisztelyétek,

980 Ostorral s. seprűvel hátát meg verjétek,

De halálig éppen őt ne űldőzétek.87

Malchus

Üdvöz légy zsidók királya,

En pofon ütöttem, pökjél szakálára!

Miles tertius

Én reá vagdalok, te ronsd bé a’ fogát.

(Clauditur.)

Pilatus

985 Imé, az ember, kit hozzám hoztatok,

Mi legyen az oka, hogy rá agyarkottok,

Látom immár szegént, vérbe gázoltátok,

Immár elbotsátom, melyre hajolyatok.

Judaei

A’ törvényünk szerént néki meg kel halni,88

990 Mert Isten fiának monta magát lenni.

Pilatus

Te honnan való vagy, s. micsoda országból?

Vald meg bűnődőt is, had értsem szavadból!

Hát te mért nem szóllasz az én szavaimra,

Tudod, hogy hatalmam vagyon halálodra.

Christus

995 Hatalmad énrajtam tenéked nem vólna,

Ha engedelméből Atyámnak nem vólna.

Pilatus

Papi fejedelmek, már mit cselekedgyem

Ezzel az igazzal, talán csak el kűlgyem,

Elléggé vallatom, immár hová tégyem,

1000 Hogy meg nem szányátok, valyon mire vélyem?

Minden dolgairól őtőt megkérdeztem,

Korbátsal keményen már meg veretettem,

Halált nem érdemel, aztat észre vettem.

Hogy már elbotsássam, magamba feltettem.

Caifas

1005 Nem lész te baráttya, hidd el, a’ császárnak,

Ha ezt elbotsáttod, s. ereszted az utnak,

Mert illyen formába vallod őt királynak,

S. vele ellent mondasz te is a’ császárnak.

Pilatus

No hát, ihol vagyon, őtőt csak fogjátok,

1010 A’mint szerititek, véle ugy bányatok,

Látom, hogy minyájon egygyig azon vattok,

Hogy őt el veszesztvén, többé ne lássátok.

Én pedig véréből ezen ártatlannak

Kimosdom, szemeim mert vétket nem látnak.

Miles tertius

1015 Maradgyon ő vére mindenkor mi rajtunk,

S a’ mi gyermekinken, arra reá állunk,

Csak hogy ő el veszvén, mi megmaradhassúnk,

De ha el botsátod, ellened támadunk,

Es a’ császárnál is, hid meg, el vádolunk.

Pilatus

1020 El vesztem tisztségem, attól igen tartok,

Azért hát, vitézek, keresztfát hozzatok,

Már Jesus fejére sententiát mondok.

Ez a’ sententia, ki-ki meghalgassa:

A Názáretbéli Jesus az halálra

1025 Vonassék, mert eskűt nép ő kínzására,

S’ az el készittetet keresztfa vállára

Tétessék, és vonnya a Kálváriára.

Ezen titulustis fűggeszétek fára:

Názáreti Jesus, a’ zsidok királya.

Judaei

1030 Hogy zsidok királya, azt minden tagadgya,

Tehát ird, hogy ő azt magáról mondotta.

Pilatus

Mit irtam, meg irtam, azért ugy maradgyon.

Longinus

Mindenűt már őtöt, vitézek, verjétek,

A’ Kálváriára királyt késérjétek,

1035 Két kezét és lábát jol ki szegeszétek,

És gyalázatoson kereszten őlyétek.

Scena nona

Judas

Oh, én boldogtalan, jaj, mit cselekűttem!

Uram el árulván, menyekből ki estem!

Ez átkozot pénzért, hogy áruba tettem.

1040 Átkozot az ora, melybe szűletettem.

Reng alattam a’ főld, kiáltnak a’ fűvek,

Ellenem gerjedez a’ vadaknak szivek,

Az égi madarak én hozzám nem hivek,

A’ hollók akarnák, hogy rágnának nyűvek!

1045 Jaj, hol a reménség, szivem bekesége,89

Lelkem és testemnek egész ellensége,

Azt akarná, veszne minden dűtsősége,

Mert a’ Mesteremnek lettem ellensége.

Daemon primus

Jol vann, tudod, menyi jot ő véle éltél,

1050 Gyakortaig tőlle sok szép intést vettél,

Menyi sok csudakot tőlle tenni néztél,

Meg is el árultad, biszony nagy bűnt tettél.

Már micsoda szemmel mehetz Máriához,90

Minemű ortzával az apostolokhoz,

1055 Mely sűrű sok rutság veretik pofádhoz,

Anyi, mintha jutnál utolsó órádhoz.

Világ kezdetitől senki sem tehetet

Olyan bűnt, mi képpen te pénzel Istenedet

El attad, s. árultad kedves mesteredet,

1060 Azért nem várhatod már űdvősségedet.

Judas

Oh, mért fogantattam átkozot orában,

Mivel már Kainnal lészek őrők kinban,

Job lett volna nékem sohasem szűletnem,

Vagy teremtésemkor még barommá lennem.

1065 Illyen gonosságot e’ világ nem látott,

Soha emberek kőzt nem is hallattatott,

Átkozot fősvenség, mely nagy kárba hajtot,

Hogy az én mesterem tőllem el adatot.

Oh, te pokol kinnya es tűzzel tölt fészek,91

1070 Kőrűllem szikrázván majd te benned lészek.92

Iszonnyu bűnőmért kin, s eszközök készek,

Kétségbe eséssel majd pokolba égek.

Daemon secundus

Soha se keseregj, csak halgass szavamra,

Botsánatot se várj, mert le mész pokolra,

1075 Ne is vágyodozzál tőbbé menyországba,

Job fel kőtni magad, ihol ama fára.

Hogy bocsátna meg az, a’kit elárultál,

A zsidók kezébe ilyen kinra attál,

A reménség uttyán immár által hágtál,

1080 Majd meg ölik Jesust, kit el sáfárlottál.

Azért jo barátom, ne emézd magadot,

Ihol van a’ kötél, kösd fel a’ nyakadot,

Semmit ne irtózzál, tartom én lábadot,

S. ne is fohászkodgyál, kővessed utadot.

Judas

1085 Légyen meg hát etszer, minek meg kel lenni,

Ugy is valamikor erre rá kell jutni,

Hogy velem igy történt, mit tudok már tenni?

Dameon tertius

Haj, hopp, bolond Judás magát fel akasztá,

Pokol melységére lelkét le bocsáttá,

1090 Luciper konyháját jol meg gazdagittá,

És mi társainkot ezzel vidámmitta.

Scena decima

Malchus

No, zsidók királya, királyi pálczáját,

Vigyed a’ keresztfát s a’ töviskoronát.

Miles primus

Vágjad a korbátsal, a’ vére had folyon,

1095 Nyomjad a’ keresztfát, ot hat tántorogjon,

Verjed egész testét, ambár meg jajdulyon,

Rugodgyuk, s. botozzuk, hogy itt el ajulyon.

Maria

Oh, fiam, méhemben kit gyengén hordoztam!

Hidegtől, s. melegtől hiven oltalmasztam,

1100 A fúvó szélvészről házamba bé hoztam,

Szörnyű vérben s. fagyban már testedet láttam.

Tested szenvedése a tenger melysége,

Zsidók dűhőssége kőszál keménsége,

Most a’ napnak fénye az éj setétsége,

1105 S. keserves kínaid Anyád epesége.

Tővises koronád sérti agy velődőt

A kereszt válladon terheli testedet,

A korbács és ostor, s. veszsző szent véredet

Kiontván, vér folyja egész szent szinedet.93

Joannes apostol

1110 Szerelmes Mesterem, én szívemből szánlak,

Szörnyű szenvedésben hogy tégedet látlak,

Oh, fejem, mellyére hogy most nem hajthatlak,94

Jesussal halálra mert téged adnálak.

Maria

Oh, jaj, akik láttok, engem meg szányatok,

1115 Angyalok, minyájon menyekben sirjatok,

Nap, hold és csillagok, velem zokogjatok,

Oh, fiam, veled most hogy meg nem halhatok!

Magdalena

Uram, nem tavoszom tőlled halálodig,

Az után le megyek veled koporsodig,

1120 Csokolom kereszted, mig élek, mind addig.

Christus

Kik Jerusálemben aszszonyságok laktok,

S. gyalázatom kőnyves szemmel vigyázzátok,

Magatokot inkább, mind engem szányátok,

Mert oly űdő jő el, melyben mondattatik,

1125 Hogy boldog méh, a mely magában tartatik.95

Akkor mongyák, hegyek hogy reánk essetek,

És a’ gyomrotokba minket temessetek,

Halmok, gyomrotokba nosza el rejtsetek,

Itilő bírotól, kérünk, őrizzetek.96

Miles primus97

1130 Ne praedikálj, hanem vonyad a’ keresztfát.

Miles secundus98

Ha nem mehet, vonyad keményen a nyakát,

Vagy ha a sem elég, szurjad az oldalát.

Scena ultima

Maria

Ah, jaj szűlöttemnek drága, piros vére,

Emberi nemzetnek ki lett drága bére,

1135 Mely rut, s. mely gyalázat ma tegedet ére,

Mely miat lelkemhez nagy fájdalom fére.

Jaj, édes magzatom, mind addig rejtélek,

Mint két szemem fenyét, addig őriztelek,

Aegyiptusba pólyást, szaladva vivélek.99

1140 De ugyan hollóknak torkába ejtélek.

Oh, szerelmes fiam, s. ártatlan bárányom!

Lelkem szerént való leg drágább aranyom!

Ily győtrelmid miat a halál majd el nyom,

Már mi tévő legyek, elmém vetem s hányom.

1145 Bár apolgathatnám a te szép testedet,

Meg mosogathatnám meg kinzot fejedet,

Fel szabadíthatnám le szegzet kezedet,

Es meg tőrölhetném általvert melledet.100

Christus

Szomjuhozom.

Magdalena

1150 Hát hová hatz engem, szegény szolgálodot,

Minap egy szavadra meg tért leányodot,

Oh, édes meg váltom, ne had el rabodot,

Ki ide borulva, őleli lábadot.

De vigasztaly engem, szegény Magdolnádot,

1155 Kit a világ nem rég hánya, mint a’ nádot,

Tekincsd szemeiddel kesergő árvádot,

Mert el nem hagyom már a’ szent keresztfádot.

Ki minap vétkeztem, ifiuságombol,

El estem, mint ember, sokszor gyarlóságból,

1160 Ne tekincsd, Jesusom, vegy ki e rabságból,

Mert lelked sértettem én gorombaságból.

Im, kényes testemet ostor alá attam,

Gyöngyeim nyakamrol el hántam s. szagattam,

Pompás kevélységet lábammal tapottam,

1165 Jesusom, eretted világtol el váltam.

Ihol, most előtted siratom vétkeim,

Holtig sanyargatom én bűnős testemet.

Kik engem gonoszban eddig követtetek,

Most penitentia tartásban nézzetek,

1170 Ebben kővessetek, s. amazt meg vessétek,

Hogy menyekben velem egyűt lehessetek.

Christus

En Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?

Joannes apostol

Oh, kesergem s. szánom ilyen fájdalmidot,

Ily kegyetlen modon meg kinszot tagodot,

1175 Oh, mikor hallom már szép oktatásidot,

Akkor midőn látom fel tamadasodot.

A tőbbi kőzt engem leg inkább szerettél,

A’ mint is szűz anyád fiává rendeltél,

Jesusom, és Uram nékem ekkor lettél,

1180 Midőn szent melyeden nyugonni engettél.

El bucsuzol, tudom, hamar e’ világtól,

Hogy vigasztalót küldgy főldre az Atyádtól,

Kérlek, irgalmadot ne vonddmeg szolgádtól,

S. midőn Atyádhoz mégy, ne hagy el magattól.

Maria

1185 Ah, jaj, mely keserves egy árva anyának!

Ki ily nagy gyötrelmét láttya egy fiának,

Magát inkább adná keserves halálnak,

Hogysem azt engedné szülőt magzattyának.

Jaj, rebeg a nyelvem, immár nem szolhatok,

1190 Szivemnek fájdalma miat nem álhatok,

Jaj, lelkeim, kérlek, csak hamar fogjatok,

A’kik ez esetet látni fordultatok.

Ezeket fontoson akárki fel végye,

S. magzatom fájdalmát elméjére tégye,

1195 Mint lehet egy anya /:kiki meg engedgye:/

Sirás és fájdalom nélkül, hogy szenvedgye.

Azért hát valakik itten jelen vattok,

Az asszonyi rendek kőzűl szánakottok,

Fiamot szenvedni a’midőn láttyátok,

1200 Ez éneket, sirván, oh velem mongyátok:

1.

Ah, jaj nékem, keservesnek! Jaj, szomoru anyának!

Midőn kinban, fájdalomban testét látom fiamnak.

Már mit tégyek s. hová légyek, ha téged elvesztelek?

Vég oramot adgyad, szivem, te veled egygyüt érjem.

2.

1205 Oh, én szerelmes magzatom, mért szenvetz kint, gyemántom?

Enyhísd szomoru anyádot, ad biztató szavadot.

Oh, vigasztaly, oh, gyamolics, én fájdalmimot enyhisd!101

Vég oramot adgyad, szivem etc.

3.

Oh, Istennek alkotmányi, kivált Adám fiai,

1210 Kereszt alat velem sirni, győjetek szánakodni,

Mert az élet halált szenved, ki mindeneket éltet!

Vég oramot etc.

4.

Gyenge szűzek mátkátokon, angyalok királytokon,

Férjek, asszonyok sirjatok, halálán van Uratok.

1215 Őltőzzetek már mind gyázba, nap, hóld, csillag, bánatba!

Vég oramot adgyad szivem, te veled egygyüt érjem.102

Epilogus

Ábrám Pátriárka engedelmességet

Látátok, Istenhez az ő nagy hivségét,

Ártatlan fiának kész vala életét

1220 Fel áldozni, hogysem bántaná Istenét.

Az Atya Isten is királyi székéből

Igy áldozta fiát értunk kegyelméből,

Hogy minket váltana pokol mélységéből,

Ki ontván szent vérét buzgo szerelméből.

1225 Isák bajvívásán keserves kinyait,

A mi meg váltonknak kinya szenvedésit,

Tulajdon szent vállán kereszt hordozásit,

Néktek homályoztuk minden utazásit.103

Szerelmes Jesusunk, menynek, főldnek Ura

1230 Mi hozot tégedet ily szőrnyű kinokra?

Mert biszony nem attál magad okot arra,

Hanem mi bűneink vittek keresztfára.

Hát árva bűnősök, sirjunk bűneinken,

Kőnyhulatásinkot őntözzük szemünkön,104

1235 Telyes reménséggel állván térdeinken105

Bizzunk, mert meg bocsátt, kőnyőrül fejünkön.

Ki vala bűnősebb, mint Mária Magdólna,

Kinek világ előt bűne vala tudva,

De hogy tiszta sziből bűneit siratta,

1240 Christus őt kegyesen magahoz fogatta.

Meltán lehet szivünk nagy keserűségben,

Mert bűnünk el rejtve volt hegyes tővisben,

Mely meg ölé Christust etzet és epében,

Szent testét juggatta néki a’ szegekben.

1245 Ti azért, kik eddig a bűnt titkoltatok,

Kevély, buja, fösvény káromlok voltatok,

E kegyes orvoshoz bizvást járulyatok

Töredelmessegben, mert meg gyogyittattok.

Hogy titeket pedig Christus veszettessen,

1250 Az ő érdemibe, s. életetek legyen,

Kik itten valátok, s. menybe meg szentelyen,

A Felséges Isten azt engedgye, AMEN.

Omnia ad Maiorem Dei Gloriam et Beatae Mariae Virginis et Omnium Sanctorum Honorem106